28. fejezet * Batman

Hello! :D Attól féltem, hogy nem leszek kész a résszel, de kész lettem. :'DD Lehet, hogy nem tudom majd pakkra pontosan hozni a részeket, de én is emberből vagyok, nekem is év vége van és nagyon nagy idén a hajtás, de ha majd komolyakat fogok késni a résszel nyugodtan szidhattok. :'D

A következő rész 6 komment után érkezik

xoxo. Kikiih

Batman

A koncert után a fiúk végeztek és amíg átöltöztek mi Louval és Colettel a függöny előtt álltunk. Harry lett kész először és rögtön odament a barátnőjéhez, aki még egyszer 'gratulált' neki. Mi Louval kellemetlenül összenéztünk és egy kicsit arrébb álltunk.
-Héé, Harry - jött ki az öltözőből Zayn egy szál alsógatyában és zokniban. Akaratlanul is a tekintetem a kidolgozott felsőtestére került. Oké, tudom, egy napja szakítottam Louisal, de ha egyszer hiányos öltözetben jelenik meg? És igenis, hadd csekkoljam már a kockáit ha ennyire mutogatja.
-Emma, jössz? - fordult felém. 
-Mi? - ráztam meg a fejem. Malik egy elégedett féloldalas mosolyra húzta a száját. Hmm... Feltűnő lettem volna?
-Megyünk bulizni. Gyere, jó lesz és Paul is ott lesz valahol. Nem lehet bajod. 
-Háát... - húztam el a számat. - Még meggondolom.
-Szóval jössz - döntötte el helyettem, majd kacsintott és elhúzta a függönyt.
-Olyan vagy, mint egy paradicsom - röhögött ki Lou.
-Nem is - takartam el a tényleg vörösödő arcomat.
-Hallod Em - szólt közbe Harry. - Kajak gyere el. Nem lesz semmi gáz. Ha akarod én se iszok.
-Dehogyis, ne miattam múljon, hogy jól érzed-e magad vagy sem - mosolyodtam el. - Majd én vigyázok magamra és minden jó lesz.
-Okés - mosolyodott el. Kedves volt tőle, hogy felajánlotta, de ismerem, szóval fogalmam sincs, hogy hogyan fogjuk visszavinni a hotelbe.
Miután a srácok átöltöztek visszamentünk a buszhoz. Ugyanúgy ültünk le, ahogy idefele vagyis ismét Zayn került mellém.
-Akkor tényleg jössz? - fordult felém mosolyogva.
-De nem iszok - néztem rá komolyan.
-Bírom a humorod - nevette el magát.
-Zayn, ha az a terved, hogy ma este leitatsz nem fog sikerülni - sóhajtottam.
-Ki mondta, hogy le akarlak itatni? - tettet ártatlanságot.
-Ismerlek Malik - ráztam meg a fejem nevetve.
-Igazad van. Egy perverz, erőszakos állat vagyok aki lányokat szokott megerőszakolni - bólintott.
-Zayn, én nem úgy gondoltam - próbáltam javítani a helyzetet.
-Leszarom, hogy gondoltad - mondta, majd elővette a telefonját és azt kezdte el nyomkodni. Istenem, hogy mekkora dög vagyok.
Viszonylag gyorsan odaértünk a szórakozóhelyre, ahol tombolt a zene, pia és cigiszag keveredett. Most egy kicsit idegennek tűnt a hely, pedig régen minden hétvégén ehhez hasonló klubbokba jártam.
Elindultam Liammel és Zaynel a bárpulthoz, ahol Liam kólát ivott, Zayn valami rövidet én pedig rendeltem egy laza koktélt.
-Egyébként imádtam a mai koncertet - mondtam a srácoknak.
-Mályik szám jött be a legjobban? - kérdezte Liam.
-Talán a Rock Me... - gondolkodtam el. 
-Én a She's Not Afairdre tippeltem - mondta Zayn.
-Miért? - kérdeztem pislogva.
-Mert olyan mintha rólad szólna - felelte mélyen a szemembe nézve.
-Aha - nyeltem egy nagyot, majd beleittam a koktélomba.
-Esetleg még valamit? - rázta oda magát hozzánk a nagy mellű pincérlány körülbelül 10 perc múlva.
Már épp megszólaltam volna, de helyette Zayn kért még egy kólát Liamnek, és mellé még két vodkát. Nos, mivel Liam nem iszik gondoltam, hogy kié lehet a másik pia.
-Zayn... - húztam el a számat.
-Továbbra se áll szándákomban semmi rosszat tenni veled - nézett rám komolyan. - Csak zavar, hogy nem bírsz feloldódni. Ettől még nem lesz semmi bajod. Meg Liam is itt van. - a mellettem ülő Liamre lestem, aki csak biztatóan rám mosolygott. Oké, ő az akiben ilyen helyzetekben totálisan megbízom. 
-Oké, nem bánom - sóhajtottam.
És meghúztam a poharat, amit a nagymellű pincér hozott. Aztán még egyet, mert láttam, hogy Zayn stíröli. Aztán Zaynre már hatott a pia, ezért kért még egy kört. Aztán kértem én. Aztán még egyet. Közben Liam figyelt ránk. Legalábbis amíg emlékszem figyelt.
-Menjünk táncolni - simogattam meg Zayn combját, aki azzal a baromi dögös féloldalas mosolyával válaszolt.
Csatlakoztunk az ugráló tömeghez és mi is táncolni kezdtünk. A zene teljesen felpörgetett és nem érdekelt, hogy az összes körülöttünk álló srác engem bámult, én csak is Zaynel foglalkoztam, aki pedig kimondottan élvezte ezt. Háttal álltam Zaynek és a fenekemet az ágyékához nyomtam. Emlékszem, ezt már a múltkor is bevettem, ami akkor is elérte a kívánt hatást. Zayn közben a vállamra adott apró, alig észrevehető puszikat és a combomat simogatta. Amikor szám váltás volt egy határozott fordulattal szembe kerültem Zaynnel és a karomat a nyaka köré fontam. Igazából megfordult a fejemben, hogy kifutok a tömegből, mivel az új szám kicsit ijesztő volt számomra. Attól tartottam, hogy az érzéseim hasonlóak Zayn iránt... Úgy értem olyasmik amik a dalban vannak...
De sajnos a pia miatt az agyam okosabbik felét elnyomta a hülyébb fele, ezért tovább ráztam magam Zayn karjaiban, aki a fenekemet markolászta.
Belenéztem Zayn szemeibe. Most egy ilyen nyálas szövegnek kéne következnie, hogy láttam benne, a szenvedélyt, a vágyat és egy kis csíntalanságot. Lehet, hogy ez tényleg, mind megvolt, de nem volt időm megfigyelni, mert ismeretségünk óta olyat tettem amit még soha. Én csókoltam meg Zaynt. Ha már ezt csóknak lehet hívni. Ez inkább olyan letámadás volt, de Zayn egyáltalán nem ijedt meg tőle, sőt... Ajkaink falták egymást, nyelveink gyors tempóban mozogtak, de teljesen egyszerre. Úgy csókoltuk egymást, mintha ezen múlna az lételemünk. Mintha egymás nélkül nem is tudnánk élni. 

Nagyokat pislogva nyitottam ki a szemeimet. Ismeretlen volt a hely. Elfordítottam jobbra a fejem, mire éles fájdalom nyílalt belé, de ezzel hirtelen nem tudtam foglalkozni, mert Zayn feküdt mellettem és mereven bámult rám. Gondolom ő is nem rég ébredhetett fel.
-Zayn... - kezdtem bele, de több nem jött ki a számon.
-Lefeküdtünk? - kérdezte röviden. Mindketten elég nyúzottak voltunk és nehezünkre esett még a kisujjunkat is megemelni a fáradtságtól.
Végignéztem magunkon. Mindkettőnkön a tegnapi ruhák voltak, teljesen éppen és sértetlenül.
-Nem hiszem - ráztam meg a fejem, majd ásítottam egyet.
-Oké. Akkor aludjunk - mondta Zayn, majd átfordult a hátára.
-Mi van? - értetlenkedtem.
-Sshhh - sziszegte halkan. - Gondolom a te fejed is mindjárt szétmegy. - mondta rekedtes, fáradt hangon, majd a karjával kinyúlt oldalra és magához húzott. Először kicsit bénán éreztem magam, ahogy a fejem Zayn mellkasára került, aztán a szívdobogását hallgatva megnyugodtam. Felhúztam az egyik lábamat, mire Zayn csukott szemmel elmosolyodott és összecsavarta az enyémmel, majd szép lassan egymás szuszogását hallgatva elaludtunk.

*Zayn szemszöge*

Amikor legközelebb felébredtem Emma még mindig a mellkasomon pihent, de már ő is fent volt. Mikor észrevette, hogy őt figyelem halványan rám mosolygott, majd visszahelyezte a fejét a mellkasomra és nyomott rá egy apró puszit.
-Mennyi az idő? - kérdeztem gyűrötten.
-Előbb néztem meg, olyan fél kettő körül van - válaszolta, majd kis idő után megint megszólalt. - De nincs kedvem felkelni.
-Nekem se. - ráztam meg a fejem.
-Te mit tudsz a tegnap estéről?
-Nem sokat - ráztam meg a fejem miközben Emma hátát simogattam. - De nem emlékszem, hogy bármi rosszat is csináltunk volna. Smároláson kívül.
-Szóval tényleg megtörtént - hunyta le a szemeit.
-Meg - bólintottam.
-Malik, tudnod kell, hogy a tegnap este történtek ellenére még mindig rühellek. 
-Persze - sóhajtottam. - Hidd el, én se bírlak sokkal jobban mint előtte.
Ezután csendben feküdtünk tovább a szobába. Én a plafont bámulva gondolkodtam, miközben továbbra is Emma hátát simogattam, aki görcsösen kapaszkodott a vállamba, mintha csak zuhannánk. Jó érzés volt, hogy a karjaim között tarthattam. Úgy éreztem, hogy bármitől meg tudnám védeni. De ez nem jelent semmit. Ahogy az sem, hogy tegnap részegen lesmárolt és az se számít sokkal többet, hogy most másnaposan itt fekszünk egymás mellett. Ugyanúgy utálom, mint eddig. Egy flegma, egoista dög aki nem tartja szem előtt mások érzéseit. Tuti, hogy Louis is ezért dobta... Vagyis... azt se tudni, hogy ki dobott kit és miért. Én ezt tudom legvalószínűbb indoknak felhozni.
-Jó reggelt emberek! - lépett be Liam. 
-Liam, halkabban - szólt Emma. - mindjárt szétrobban a fejem.
-Na gyertek, Batman majd segít a fejfájáson és az egyéb dolgokon - csapta össze a kezét.
-Mi van? Batman? - ráncolta Emma a szemöldökét, mire Liam magabiztosan bólogatva mutogatott magára. Emma ezt néhány másodperc alatt feldolgozta, majd rám nézett. - Ez most komolyan azt hiszi magáról, hogy ő Batman? - célzott Liamre.
-Igen - röhögtem el magam.
-Nem mondom, hogy én vagyok Batman. Én csak azt mondom, hogy még senki se látott engem és Batmant egy szobában - mondta Liam.
-Oké, másnapos vagyok, nekem ez sok - legyintett Emma, majd kikászálódott az ágyból és levánszorgott a nappaliba. Én is indultam volna, de Liam megállított.
-Állj!
-Mondjad Mester - ültem le sóhajtva az ágy szélére.
-Batman vagyok, nem Yoda - kérte ki magának.
-Tökmindegy - legyintettem. - Mit szeretnél?
-Csináltatok... valami hülyeséget? - kérdezte.
-Nem valószínű - ráztam meg a fejem. - Mindkettőnkön éppen voltak rajtunk a ruhák és a szemetesben sincs használt óvszer.
-Szerintem neked részegen az óvszer az utolsó ami eszedbe jut, ha egy Emma szintű csajt akarnál lefektetni.
-Pont azért nem felejteném el - kacsintottam. 
-Menjünk le kajálni - mosolyodott el Liam.
Lementünk a lakosztály konyhájába, ahol már mindenki ott volt rajtunk kívül.
-Zayn, kérsz fájdalomcsillapítót? - kérdezte Niall, aki éppen akkor vette be a sajátját. Ő se volt sokkal jobb állapotban, mint mi. Igazából... Liamen kívül mindenki full kómás volt.
-Aham. - bólintottam, majd egy pohár vízzel együtt bevettem a gyógyszert.
Paul elintézte a reggelit, szóval volt bőven választék. Kajálás közben arra jutottunk, hogy még van egy egész délutánunk és ha mindenki kiheverte magát elmehetnénk valahová, hogy ne csesszük el a szabadnapunkat. De senki nem tudta, hogy hova. 
-Állatkert? - vetette fel a végső ötletet Louis.