26. fejezet * Friends With Extras

Sziasztok! :)) Nos, most elég hamar hoztam a részt, hiszen elég gyorsan összejött az-az 5 komment! :'DD Nincs nagyon kedvem most sokat fecsegni, remélem tetszeni fog a rész, a következőt már elkezdtem. Megint függő vége lett, remélem nem lesztek nagyon dühösek. ;)) Nyugodtan lehet találgatni, hogy vajon ki lehet az, kommentben kíváncsian fogadom :DD

A következő rész 5 komment után érkezik

xoxo. Kikiih <3

Friends With Extras

*Zayn szemszöge*

Nagyon tetszett a bostoni szállodánk. Szép volt, elegáns, de nem olyan nagy mértékben, a személyzet kedves volt és lehet, hogy majd a wellnesbe is lenézek, ha lesz időnk.
-Oké, a szobafelosztás a következő. - kezdte Paul. - 3 lakosztályunk van. Egy nagy a srácoknak, van egy kétszemélyes Emmának és Colettenek, Lou, Tom és Lux pedig egy családit kapnak.
-És te hol alszol? - kérdezte Harry Paultól.
-Veletek egy szinten van a szobám. Szóval halkan bulizni. - kacsintott.
Még gyorsan átfutottunk pár dolgot, majd mindenki ment a saját lakosztályába. Elfoglaltam a Liam mellett lévő szobát és elkezdtem kipakolni. Egy hetet leszünk Bostonban, szóval igyekeztem annyi cuccot kirámolni a szekrényembe. A ruhák után átvonultam a fürdőbe és oda pakoltam ki. Fogkefe, fogkrém, hajszárító, hajzselé, hajlakk, 3 fajta fésű, hajkefe. Adok a külsőmre na. Végeztem a kipakolással úgy egy órán belül. Úgy éreztem, hogy át kell mennem Liamhez. Liam a legjobb haverom. Komolyan. Persze, a ők négyen a legjobb barátaim, de Liam egy kicsit más. Neki 1-2 olyan dolgot is elmondok amit másoknak nem.
Kopogás után benyitottam. Liam az ágyán feküdt és a laptopját bújta. Ahogy elnéztem már ő is kész van a pakolással, mert a sarokba le volt dobva az üres bőröndje.
-Zavarok? - kérdeztem becsukva magam mögött az ajtót.
-Nem - sóhajtott, majd lecsukta a laptop tetejét. - Mit szeretnél?
-Figyelj Liam - ültem le mellé az ágyra. - Sajnálom, hogy olyan köcsög voltam veled. Nem érdemelted meg. 
-Ismerlek, tudom, hogy milyen vagy és, hogy szoktak lenni ilyen hullámvölgyeid - felelte. - Csak régen vágtam, hogy miért volt. De most? Semmi okod nincs rá. Szakítottál Perrievel? Nagy ügy, már mikor volt, tedd túl magad rajta. Nem volt egy főnyeremény a csaj. Össze-vissza csaltátok egymást.
-Nem, nem Perrie a baj - ráztam a fejem.
-Akkor? - vonta fel a szemöldökét.
-Emma - válaszoltam.
-Emma? - ráncolta a szemöldökét.
-Igen. Gondolom feltűnt, hogy nem éppen bírjuk egymást...
-Ja - bólintott.
-Nos, ez a dolog három évre visszamegy - Liam szemei elkerekedtek. Nem mondott semmit, de tudtam, hogy kíváncsi. Folytattam. - Az tudod, hogy Emma és Harry az XF előtt összevesztek - Liam bólintott. - Emma egyszer eljött, hogy beszéljen Harryvel, de durván összekaptak. Próbáltam rávenni Harryt, hogy menjen vissza és beszéljék meg, de Hazza túl makacs volt. Végül már elegem lett, sajnáltam Emmát és bementem hozzá. Körülbelül egy órán át sírt előtte, és miután bementem nyugtattam egy darabig. Utána pedig... Igazából nem is tudom, hogy pontosan, hogy tértünk át, de... megcsókoltam.
-Jézusom Malik. - sápadt le Liam. - Ugye nem volt több?
-De. Volt. - sütöttem le a szemem. 
-Bazdmeg. - sziszegte, majd néhány percig csendben ültünk egymás mellett. Liam feldolgozta valamennyire azt amit elmeséltem neki, én pedig próbáltam elnyomni az érzéseimet. - Harry tud róla? - kérdezte végül.
-Isten ments! - kerekedtek el a szemeim. - De... van rosszabb...
-Szóval Anne tudja? - Liam egyre sokkosabb állapotba került.
-Ha Anne tudná már rég elástam volna magam. Nem, nem tud róla. - mondtam. - Szóval... Izé... Emma még szűz volt.
-Zayn, mond, hogy ez csak egy rossz vicc volt. 
-Sajnos nem. - húztam el a számat. 
-Nos... Ez tényleg szarabb dolog, mint Perrie. - bólintott.
És újra csendben ültünk egymás mellett. Még ma se bírtam felfogni, hogy mit tettem. Nem csodálnám, ha Emma undorodna tőlem. Néha még én is undorodok magamtól. De... de olyan jó lenne, ha itt lenne mellettem. A karjaimban. Szeretném megcsókolni, beletúrni a hajába. De nem tehetem meg. Mert mindezt most Louis teszi meg.
-Zayn? - nézett rám Liam.
-Igen? - kaptam fel a fejem.
-Szereted? - csak ezt az egy szót mondta ki, de nekem rögtön görcsbe rándult a gyomrom. Liam tudta, hogy ez nálam érzékeny pont, ezért nem sietett.
-Én... azt hiszem... - hadováltam.
-Gondold végig. - szólt nyugodtan. - És őszintén válaszolj.
-Igen. - válaszoltam néhány másodperc hallgatás után. - Szeretem Emmát.

*Emma szemszöge*

-But baby there you go again, there you go again, making me love you. - énekelte Colette, az utolsó 'you't rendesen elhúzva.
-Col, maradjál már. Szerencsétlen Adam Levine, ha ezt hallaná, kifutna a világból.
-Got you stuck on my body, on my body, like a tattoo. - énekelte vissza válaszul. Reménytelen a csaj.
Sóhajtottam egyet, majd tovább dobáltam a ruháimat, miközben Colette énekelve és táncolva hajigálta a saját cuccait. Leültem a kanapéra és behunytam a szemem. Őrület, hogy azért pakoltam ennyit, hogy egy hét múlva összeszedjem. Nem baj, legalább ez alatt a fél év alatt megtanulom szépen összehajtogatni a cuccaim. Nekem az sose ment, mindig csak eldobáltam a pólóimat a szobámban. A következő pillanatban a kanapé párnája még jobban behuppant, mert Colette bevetette magát mellém egy szép ívben. Nem tudom mi van vele, de egy kész energiabomba ma.
-Oké buzgómócsing, mitől vagy ilyen boldog? 
-Képzeld el. - nézett rám csillogó szemekkel és törökülésbe húzta magát és szembe fordult velem teljesen. - Tegnap Harry megkért, hogy legyek a barátnője.
-Úristen Col, annyira örülök neki! - hirtelen nekem is jó kedvem lett és szorosan megöleltem a barátnőmet. - Na részletezd, mikor, hol?
-Hát nem olyan extra. Elvitt vacsorázni... A régi emlékeinkről beszélgettünk... Megkérdezte... Csókolóztunk. Semmi különleges, de pont ettől volt jó. - szegénykém, még a mesélésbe is belepirult. 
-Nagyon örülök nektek. - vigyorogtam rá, mint egy rossz vadalma.
-Köszi. - fogta két keze közé az arcát. Gondolom már elzsibbadt a szája a folytonos mosolygástól. - De te nem vagy valami boldog.
-Honnan veszed? - kérdeztem, mert nekem se esett le, hogy valami bajom lenne.
-Látszik rajtad. Louisal van valami?
-Csak... már nem az a kapcsolatunk, mint régen. - vontam meg a vállam. 
-De... ti olyan tökéletesek voltatok. - görbült le Colette szája. - Sose veszekedtetek, mindig puszilgatott. Már azt is terveztétek, hogy nyilvánosságra hozzátok. Mi történt?
-Pont ez a baj. Túl tökéletes. A látszat. Közben meg az egész már csak az éjszakákról szól. És... nem szeretem a tökéletes kapcsolatokat. Tudom, bárki cserélne velem, de ez nekem nem jön be...
-Te mindig ilyen voltál... - rázta meg a fejét.
-Milyen ilyen?
-Hát... én már az elején tudtam, hogy ez nem lesz tartós, csak nem akartam elmondani, mert az bunkósság lett volna. De nem illetek össze Louisal úgy igazából, hosszú távon és...A következő pillanatban kaptam egy smst.
-Bocsi - húztam el a számat és előhúztam a telefonom. - Louis. - sóhajtottam.
-Mit írt? - csúszott közelebb. 
-Baby, gyere át, mindenki elhúzott, miénk a lakosztály - olvastam fel. - Basszus, már megint. - sziszegtem.
-Menj át, és beszélj vele. 
-Mit beszéljek meg vele? - pislogtam.
-Hogy ez így már nem jó.
-Vagyis szakítsak vele? - sápadtam le.
-Em, ez a kapcsolat mindkettőtöket tönkretesz. Lépned kell - mondta nyomatékosan az utolsó mondatot.
-Igazad van. - sóhajtottam.
Elindultam végig a folyosón, ami most olyan hosszúnak tűnt. Fogalmam se volt, hogy mit kéne mondanom neki, hogyan kezdjek bele. Biztos, hogy jó ötlet lenne most szakítani?
Észbe se kaptam, de már be is nyitottam a fiúk lakosztályába. Louis a kanapén ülve várt. Ahogy beléptem rögtön végigsiklott rajtam a tekintete.
-Szia. - húztam halvány mosolyt a számra.
-Hello. - mondta és rögtön belehúzott az ölébe és heves csókolózásba kezdett. 
-Louis, állj! - toltam el magamtól, kezemet a mellkasára téve.
-Mi a baj? - dőlt hátra kíváncsian a kanapén. Kimásztam az öléből és leültem vele szembe. Ő továbbra is engem fürkészett.
-Beszélnünk kell. - kezdtem bele.
-Nem ér rá utána? Nem tudom mikor érnek vissza és...
-Louis. - szakítottam félbe, kezemet az övére téve, miközben ő követte a csuklóm mozdulatát. - Ez most fontos.
-Hallgatlak. 
-Mi történt a kapcsolatunkkal? - néztem mélyen a szemébe és elhúztam a karom.
-Ezen már én is gondolkodtam - vallotta be. - Ez már nem az, mint az elején.
-Itt a baj - bólintottam. - Miért csináljuk ezt? Miért verjük át egymást?
-Nem tudom. Szinte már mást se csinálunk, csak szexelünk. Bár, valljuk be az elég jól megy. 
-Az biztos. - nevettem el magam. - De erről kéne, hogy szóljon?
-Nem, nem hiszem. - rázta meg a fejét. - Ez már csak barátság extrákkal.
-Hát körülbelül. Mondtuk is egymásnak bármikor, hogy szeretlek?
-Maximum baráti szinten. 
-Az a baj... - kerestem a szavakat. - Hogy túl naivak voltunk az elején. Csak úgy történtek a dolgok és elhittük, hogy ebből valami komoly is lehet. Sodródtunk az árral és nem érdekelt minket, hogy mi lesz belőle. Ezzel rontottuk el. Bele se kellett volna kezdenünk. 
-De én nem nagyon hiszek a véletlenekben - mondta. - Szerinted véletlen volt az, hogy találkoztunk?
-Nem volt az, mert idő után így vagy úgy, de találkoztunk volna Harryn keresztül. - mosolyodtam el halványan.
-És ha nem? Mi van, ha ennek így kellett volna történnie?
-Akkor nem romlott volna el az egész.
-Igaz. - sóhajtotta a tarkóját vakargatva.
-Most mi legyen? - kérdeztem, és a szemem akaratlanul is könnyes lett. Pontosan tudtam, hogy mi következik.
-Szerintem abba kéne hagynunk. Maradjunk barátok. 
Halványan elmosolyodtam és szorosan megöleltem. Furcsa volt ez a baráti ölelés. Furcsa, hogy többet már nem vagyunk együtt. Hogy nem fogunk csókolózni, hogy nem fogja majd meg a kezem... Egy ideig furcsa lesz, de évekkel később már csak egy szép emlék marad. És tudom, hogy ez nem az a felszínes, 'Maradjunk barátok' szöveg. Mi tényleg azok maradunk.
Viszonylag gyorsan leléptem, mert nem akartam Louis előtt elsírni magam. Tempósan vonultam végig a folyóson, majd be a liftbe. A hátsó kertnél láttam a dohányzós részt, oda tartottam. Valamivel le kell nyugtatnom magam.
Beléptem az üres liftbe. Nekidőltem a falnak és velem szemben végignéztem magamon a tükörben. Lehajtottam a fejem és folyni kezdtek a könnyeim. Nem azért sírtam, mert szerelmes lettem volna belé. Nem fájt. Egyáltalán nem. Csak hirtelen olyan üres lett minden. Úgy éreztem, hogy újra egyedül vagyok. 
Kimentem a szálloda kertjébe, ahol nem volt senki. Leültem egy padra, felhúztam a lábam, majd a térdemet átkarolva sírni kezdtem. Nem kellett volna belemennem. Tudhattam volna, hogy megint ez lesz. Jó volt nekem egyedül, miért kellet átvernem magam azzal, hogy van valaki aki mellettem van? Jó volt nekem az, már hozzászoktam. De most újra át kell élnem ezt. De nem vagyok hajlandó. Majd lesz egy macskám. Igen. Kiveszünk egy albérletet és majd ott szépen leélem az öregkoromat. Én és a macskám. De, nem is szeretem a macskákat...
Egy kar fonódott át a derekamon. Hirtelen nem tudtam, hogy ki az és összerándultam. Ijedten, könnyes szemmel néztem a mellettem ülő...