Epilógus (első évad)

Az ágyon feküdtem, Zayn pedig hátulról karolt át, miközben a keze a hasamon pihent. Bár a pici még csak magzatállapotban van, és még érezni se lehet, mivel csak pár hetes (még nem voltam nődokinál, szóval a pontos korát nem tudjuk még), de máris óvni akarta. Előttünk Zayn laptopja foglalt helyez, és együtt olvastuk a képernyőn megjelenő cikket.

Zayn Malik Harry Sytles testvérével jár

Mostanában nagyon felpörgött az élet a One Direction háza táján. Először Louis Tomlinson és Eleanor Calder szakítottak, majd kiderült, hogy Harry Stylesnek van egy eltitkolt ikertestvére, akit Louis Tomlinsonnal próbáltak összeboronálni, ám Emma és Louis tagadták ezt, valamint azt is, hogy Emma miatt ment volna szét az Elounor néven becézett álompár. Utána Zayn Malik szakított a Little Mix énekesnőjével, Perrie Edwars-al. Utána ismét Harry Styles körül forogtak a hírek, amikor bejelentette, hogy együtt van gyerekkori szerelmével, Colette Simonnal, aki nem mellesleg a banda stylistjának a segédje. Ezek után mindenki azt hitte, hogy lecsillapodnak a dolgok, amikor is a banda turnéra indult. A turné hatalmas sikerrel indult el és továbbra is zajlik, hiszen a napokban lesz vége a három hetes szünetnek, és a turnébusz robog is tovább Európában.
Azonban az elmúlt héten rengeteg kép szivárgott ki Zayn Malikről és újdonsült barátnőjéről, aki nem más, mint Harry Stlyes húga, Emma. Szóval a rajongók nem tévedtek sokat, amikor úgy gondolták, hogy Miss Styles szeretett bandájuk egyik fiútagjával kavar. A két fiatal nagyon boldog a képeken és íródik róluk, hogy szeretik egymást.

"A mi kapcsolatunk nem olyan, mint egy megszokott kapcsolat" - mesélt nevetve Zayn. - "Utáltuk egymást Emmával, egy légtérben nem bírtunk megmaradni. Ha én az mondtam fehér ő azt, hogy fekete. Aztán valahogy ez a nagy utálat vonzódásba váltott át, de nem akartuk egymásnak bevallani az érzéseinket. Aztán egy hatalmas veszekedés közben, New Yorkban döbbentünk rá, hogy az amit a másik iránt érzünk kölcsönös. Boldog vagyok, hogy a barátnőmnek hívhatom Emmát, és mindennél jobban szeretem."

Úgy tűnik a két fiatal között nagy a szerelem, és eddig töretlen, reméljük az is marad.

Miután végigolvastam a cikket nagyot sóhajtottam. Zayn nyomott a vállamra egy puszit (oda ahol eddig az arca pihent), majd a kezét óvatosan elcsúsztatta a hasamról és ujjainkat összekulcsolta.
- Minden rendben lesz - suttogta, majd a kezeinket a szájához emelte és az enyémre nyomott egy puszit.
- Remélem - hunytam le a szemeimet és hagytam, hogy Zayn a hátára forduljon én pedig mellételepedtem és a fejemet a mellkasán pihentettem. A lábainkat összetekertük és csendben gondolkodtunk. Hihetetlen, hogy mennyi minden történt eddig, amiket ez a cikk összefoglalt. Mi lesz velünk ezek után?




Sziasztok, most ide írok :)) Nos ennyi lett volna az első évad. Nagyjából már mindent tudtok, a második évaddal majd ősszel jelentkezem. Élvezzétek ki a nyarat, kockuljatok kevesebbet és csak próbáljátok kiélvezni a maradék időt, és ne a sulin rágódjatok! :)
Találkozunk a második évadban, illetve az új blogomon: The Truth About Love
xx, Kikiih <33

40. fejezet * Destiny

Sziasztok! :)) Itt is van az utolsó rész. Félig boldogan, félig szomorúan osztom meg veletek. Azért szomorúan, mert egy darabig nem foglalkozok ezzel a bloggal, de boldogan, mert utána nyílik meg az új. Még lesz egy epilógus, de abból nem fog igazán semmi kiderülni, ami lényeges lenne, de a második évad prológusát is igyekszem hamar hozni. :)
Kicsit azért is szomorú vagyok, mert nem érkezett annyi komment az előző részhez, mint szokott, de nem mondok inkább semmit. :)
Ohh emlékeztek a 16. fejezetre, a Maybe He Is My...
Nos a címben a válasz. :'D
Remélem tetszeni fog, és remélem azért pár szót szóltok a végén a részről, az évadról, a blogról... :'))
xx, Kikiih

Destiny

-Zayn? - néztem fel rá a süti tésztájának keveréséből. - Parázok.
-Nincs mitől - ölelte meg hátulról a derekamat. - Anyuék jó fejek, és biztos bírni fognak. Meg ez is jól néz ki - nyúlt bele a tálba, gyorsan rácsaptam a kezére.
-Ne edd meg a vacsit - szidtam le. - Olyan vagy, mint egy rossz gyerek
-És mi a főétel? - nézett hátra a sütőre.
-Lesz sült csirke és spagetti - fordultam hátra. - Basszus a tésza! 
-Kicsit túlvállaltad magad, nem? 
-De azt akarom, hogy minden tökéletes legyen - húztam el a számat, miközben leöntöttem a tészta levét.
-Az is lesz - ölelt át ismét. - Ígérem. Csak egy pillanatra állj meg.
Félretettem a tésztát, és a fejemet Zayn vállára hajtottam. Jólesett egy picit kikapcsolni, és ezt Zayn ki is használta. Az egyik kezét óvatosan átcsúsztatta a combomra, onnan pedig a fenekemre, amit egy kicsit megszorított, mire én felszisszentem.
-Héé, ez mi volt? - kérdezte Zayn gyanakvóan.
-Semmi - vágtam rá. Zayn visszahelyezte a kezét és óvatosan simogatta, miközben gondolkodott.
-Megvan a tetkó - csillantak fel a szemei.
-Nem kellett volna észrevenned - csaptam le a konyharuhát a pultra, miközben kiléptem Zayn öleléséből.
-Mutasd - nyúlt a derekam felé, és húzott közel magához.
-Nem - toltam el magamtól. - Méh friss, be is van kötve. Nem - ráztam a fejem magyarázkodás közben.
-Kérlek - jött közelebb hozzám, addig amíg neki nem ütköztem a pultnak. Megforgattam a szemeimet, majd hosszan megcsókoltam Zaynt.
-Most érd be ennyivel - mosolyogtam rá. 
-Kész vagyok tőled - vigyorodott el.
Visszafordultam a sütőhöz és megnéztem, hogy milyen állapotban van a csirke. Jelentem, melege lehetett, mivel szép aranysárgára sült. Ez nekem jó, a csirkének annyira nem.

-15 perc és itt vannak - tette le Zayn a telefont.
-Ó te jó ég - vetődtem le a kanapéra. 
-Nyugi - ült le mellém Zayn mosolyogva és megszorította a térdem. - Nincs semmi gáz.
-Rendben - fújtam ki lassan a levegőt.
Zayn családja tényleg 15 percen belül megérkezett. Amikor csengettek Zayn felállt a kanapéról és engem is húzott maga után. Megálltunk az ajtóban, majd szorosan átkarolta a derekam és nyomott egy puszit a homlokomra. Amikor kinyitottuk az ajtót az egész Malik família ott állt előttünk.
-Sziasztok - mosolyodott el szélesen Zayn.
A családtagok mind köszöntötték Zayn-t, de közben mindenki bemutatkozott nekem, és hirtelen minden tiszta zajos lett a fejemben.
-Szia, Doniya vagyok - lépett hozzám oda elsőként Zayn nővére. Gyönyörű lány, íródik róla, hogy Zayn nővére, baromira hasonlítanak. - Ő pedig itt Safaa, a legkisebb tesónk - mutatott mosolyogva Safaa-ra.
-Emma - ráztam meg a kezét zavartan, majd félénken rámosolyogtam a kislányra, aki egy zavart sziával köszönt. Olyan édes volt ahogy meg volt szeppenve. Én is megvoltam, de az nem volt ilyen aranyos.
-Nagyon tetszik a hajad - mosolygott rám, mire szégyenlősen beletúrtam. Most nem volt kivasalva, mert Zayn eldugta valahova a hajvasalómat, mert elege volt, hogy tönkreteszem a hajam. Öö... nem ide való sztori, lapozzunk.
-Waliyha - lépett elém kicsit morcosabban Zayn húga.
-Szia, Emma vagyok - fogtam meg az ő kezét is, és igyekeztem a legbarátságosabb arckifejezésemet magamra venni, amivel meg lehet győzni egy 14-15 éves lányt.
-Tudom - sziszegte, majd beljebb ment a házba.
Uhh. Ez kemény volt.
-Anya, Apa, végre bemutathatom a barátnőmet, Emmát - húzott oda magához Zayn. Hirtelen azt se tudtam hol vagyok. Még mindig görcsbe rándul a gyomrom ha a barátnőjének hív, de most mutat be a szüleinek. Valaki mentsen meg.
-Yaser Malik - nyújtott kezet Zayn apja.
-Emma Styles - mosolyogtam rá.
-Ő pedig itt az anyukám, Patricia - mutatta be Zayn az anyját is. 
-Örülök, hogy megismerhetlek - mosolygott rám kézfogás közben, én pedig csak szerényen elpirultam.
Na, a kínos részen is túlestünk. Most jöhet a többi.

*Zayn szemszöge*

Nem tudom, hogy Em mitől félt ennyire, minden a lehető legjobban sikerült. Én attól tartottam, hogy feszült lesz a hangulat, de végül Emma is feloldódott a társaságban és mindenki megkedvelte. Na jó, Waliyha egy kicsit még morcos.
A kaja is jól sikerült, apa kétszer is repetázott, ami azt jelentette, hogy Emnek totálisan sikerült nála bevágódni.
A desszert előtt beültünk a nappaliba és ott beszélgettünk.
-Egyébként azt hittem, hogy Anne is itt lesz - mondta anya. 
-Ó, ő otthon van - rögtönzött Em. 
-Kár - húzta el a száját anya. - Rég találkoztam vele. Majd fel is hívom...
-Majd átadom az üdvözletet - vigyorodott el gyorsan Emma. Kicsit cinkes lenne, ha anyáék is összevesznének. Arra már nincs szükség, bár valószínűleg ez is be fog következni, azok után amiket egymás fejéhez vágtunk Anne-vel...
-És a sulit most végezted el? - kérdezte apa. - Egyetem?
-Otthagytam a sulit - nyelt nagyot Em. - Más terveim voltak, de azok még nem valósultak be annyira.
-És merre próbálnál elhelyezkedni? - fordult felé a nővérem.
-Hát esetleg divat, vagy zene... - gondolkodott.
-Zene? - csillantak fel anya szemei. - Szóval tényleg rokonlelkek vagytok - mondta, mire halványan elnevettük magunkat.
Még egy darabig beszélgettünk, aztán megbeszéltük, hogy a desszertet a nappaliban esszük meg. Emma és Doniya kimentek előkészíteni, mi pedig ott maradtunk.
-Kedves lány - mosolygott anyu.
-És nagyon jól főz - tette hozzá apa. - A lehető legjobb választás.
-Köszönöm - mosolyogtam.
-Sokkal szimpatikusabb, mint Perrie - folytatta anya. - Emma legalább nem miniszoknyában és tűsarkúban jelent meg - forgatta a szemeit.
Igen, nyílt titok, a család nem bírja Perriet, és azt várták, hogy mikor válunk szét. Egyébként Emma teljesen Perrie ellentéte. Emma egy elegáns fekete farmert és egy csőtoppot viselt, szolid sminket kent magára és a haját lazán göndören hagyta. Ebben az én szerepem is benne van, mert behúztam a hajvasalóját, mert sokkal szebb természetesen, csak ő ezt nem képes belátni. Na mindegy, így vagy úgy de leszoktatom a hajvasalásról.
Örültem, hogy a családom kedvelte Emmát, és tudtam, hogy Waliyha is megfogja kedvelni, idő kérdése. Ő nem igazán bízik még benne, mert fél, hogy olyan lesz mint Perrie, aki állítása szerint teljesen elszakított tőle. A húgom mindig is féltékeny volt a barátnőimre, de erre semmi oka. Hihetetlenül szeretem, és soha nem hagynám magára.
-Gyönyörű a barátnőd - mosolygott aranyosan Safaa. Egyedül Waliyha nem mondott róla semmit.
-Tudom - mosolyodtam el büszkén, majd figyeltem ahogy Emma és a nővérem egy-egy tálcával besétálnak a nappaliba és kitették az asztalra.
-Mit tudsz? - ült be mellém mosolyogva.
-Hogy nekem van a legfantasztikusabb barátnőm - nyomtam egy puszit az orrára, mire Emma zavarba jött, de a családom mosolyogva figyelte.
-Inkább egyél sütit - nyomott a kezembe egy tálat, amin egy süti volt, egy gombóc vaníliafagyi kíséretében.
-Na jó avassatok be minket egy kicsit - vigyorgott Doniya. - Mióta is vagytok együtt?
-Már lassan 4 hónapja - turkált Em a fagyijában.
-Pont négy hónapja - szóltam közbe, mire Emma szélesen elmosolyodott. Igaz, hogy nem ünnepeltük, de nem felejtettem el a hónapfordulónkat.
-Első csók? - kérdezte Waliyha. 
-Kicsim - szólta le anyu, hogy ekkora részleteket nem kérnek.
-New Yorkban - feleltem gondolkodás nélkül. Az igazat nem akartam bevallani, hogy 3 éve az X-Faktor házban...
-Tiszta romantikus volt - ment bele a játékba Emma. És igazából nem is hazudtunk nagyot. - Az eső szakadt, az emberek kerülgetve szidtak minket, mi pedig akkor döbbentünk rá, hogy nem is utáljuk a másikat - a végén lopva rám mosolygott.
Ez egyébként tényleg így volt. Azóta is mosolyogva emlékszem vissza. Ha aznap nem veszünk össze és a srácok nem unszolnak, hogy fussak utána, talán még most se lennénk együtt. 
Anyáék egy körülbelül egy óra múlva úgy érezték, hogy ideje indulni.
-Köszönünk mindent gyerekek, de most már ideje menni - állt fel először apa.
-Köszönünk mindent - csatlakozott anyu is.
Kikísértük őket az előszobába, ahol felöltöztek és elbúcsúztunk egymást.
-Akkor ne felejtsd el a holnapot - ölelte meg Doniya a barátnőmet.
-Mi lesz holnap? - szóltam közbe mosolyogva.
-Csak tartunk egy csajos napot és elmegyünk a plázába meg ilyenek - legyintett Doniya. - Lány dolog, erről nem kell tudnod.
-Bocsánat, hogy beleszóltam - tettem fel nevetve a kezemet, még mielőtt letámadnak.
Végül elmentem és minden elcsendesedett. Becsuktam az ajtót és mosolyogva Emmára néztem.
-Na? - húzogattam a szemöldököm.
-Nagyon jó fejek voltak, örülök, hogy megismertem őket - vallotta be.
-Mondtam hogy nem kell parázni - öleltem meg szorosan a derekánál fogva.
-Most az egyszer igazad volt - állt lábujjhegyre és nyomott puszit a számra.
-Mi az, hogy most az egyszer? - sértődtem meg.
-Jól hallottad - mosolygott pimaszul.
-Na akkor most jól elfenekellek a tetoválásodnál - dobtam át a vállam felett Emmát. Röhögve csapkodta a hátamat, miközben felvittem a hálóba, ahol ledobtam az ágyra. Felé tornyosulva néhány pillanatig lihegve figyeltük a másikat, majd egyszerre kaptunk egymás ajkai után. Emmát könnyedén megszabadítottam a felsőjétől, míg ő egy darabig elszenvedett az ingemmel, majd beleunt és egyszerűen letépte. Ettől még jobban felizgultam és gyorsan megszabadítottam Emmát a farmerétől, majd a melltartójától is, ezzel egy időben pedig rólam is lekerült a nadrág és a boxer.
Megfordítottam Emmát, így ő hason feküdt, miközben lehúztam róla a franciáját, és teljes belátást nyertem a vadonatúj tetoválásába. Egy pillangó volt, és alatta pedig pici betűkkel annyi volt, hogy ZJM. Ahogy megláttam rögtön széles mosolyra húzódott a szám, óvatosan végigsimítottam, és egy apró puszit leheltem mellé. Ahogy Emmát visszafordítottam egy hosszú csókot nyomtam az ajkaira, ő pedig a nyakamba kapaszkodva viszonozta azt. A csók után csak mélyen egymás szemébe néztünk, miközben eltűrtem egy kósza göndör tincset Em füle mögé.
-Várj - kapta el hirtelen a kezemet, és elkerekedett szemmel bámulta. - Ezt mikor csináltattad?
-Tegnapelőtt - felelte vigyorogva.
-És, hogy titkoltad el eddig? - fürkészte továbbra is.
-Hosszú ujjú felsőt hordtam végig - vontam meg a vállam. - Hogy tetszik?
-Te kajak felvarrattad a nevem a karodra? - nézte tovább elképedve az én új tetoválásomat. Az egész alakrom tele volt tetkókkal, de ennek pontosan ott volt a helye. Nem ez volt a legfeltűnőbb, de észre lehetett venni. 
-Te pedig a fenekedre a monogramomat - vágtam vissza.
-Jó, de azt nem látja mindenki.
-Majd a következő barátnőm is Emma lesz - vontam meg a vállamat.
-Mindjárt itt hagylak - szólt élesen.
-Ne - feleltem lágyan, majd egy hosszú csókkal próbáltam kiengesztelni, és Em néhány pillanaton belül hagyta magát.
Miután 'kibékítettem' egy kicsit eltávolodtunk egymástól, de Emma ugyanúgy kapaszkodott a nyakamba. Egy lökéssel belé hatoltam és testünk rögtön eggyé vált. A saját tempóm szerint irányítottam a dolgot és tovább bátorított, hogy Emma élvezte és a tudatomra adta nyögésekkel és apróbb sikításokkal.

*Emma szemszöge*

Hajnali háromkor megszólalt a telefonom. Egy órája lettünk túl egy őrjítő szeretkezésen, amibe rendesen belefáradtam, már épp mély álomba kerültem, amikor ez a dög csörögni kezdett.
-Nyomd kár ki - nyöszörgött Zayn és kicsit engedett a derekam szorításán, hogy elérjem a telefont. 
Legszívesebben a falhoz vágtam volna, már a mozdulat is megvolt, de aztán észrevettem, hogy kinek a nevét írja ki.
-Mindjárt jövök - szóltam.
-Mégis ki olyan fontos, hogy hajnali háromkor csevegj vele?
-Louis - feleltem és gondolkodás nélkül már fel is vettem, és abban a pillanatban kiléptem a szobából.
-Felébresztettelek? - kérdezte köszönés nélkül.
-Nem, éppen mustárral mostam Zayn haját, miközben karácsonyi dalokat énekeltem - vágtam rá reflexből.
-Bocsi. Hagylak is aludni - hallottam a hangján, hogy tök kellemetlenül érezte magát.
-Ha már egyszer felkeltettél mond el, hogy mi a baj - mosolyodtam el halványan.
-Elnek új barátja van - nyögte ki.
-Ohh - erre nem tudtam nagyon máshogy reagálni. 
-Hát ez az - mondta. - Pont átmentem hozzá, hogy esetleg beszélgessünk vagy valami, erre a háttérben ott van az új barátja, és én meg kiborultam. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak.
-Mikor voltál Eleanornál? - kérdeztem, mert valahogy simán kinézem Louisból, hogy hajnali kettőkor beállít a volt barátnőjéhez.
-3 napja - felelte. Huhh, szóval emberi időben. - Semmi esélyem már nála, és nem tudom mit kéne tennem. Hiányzik.
-Uhh - ez az Emma, mindig tudod mit kell mondani. A következő pillanatban Zayn lépett ki a hálószoba ajtajából és érdeklődve bámult, hogy most mi a francot csinálok.
-Mit tegyek? - kérdezte Louis tehetetlenül.
-Figyelj Louis, először is aludj egyet - kezdtem. - Utána holnap megiszunk egy kávét és mindent megbeszélünk. De az a legfontosabb, hogy pihend ki magad.
-Rendben - sóhajtott. - Egyébként te hogy vagy? Hogy ment a találkozás Zayn szüleivel? És elmondtad neki?
-Lou, holnap mindent megbeszélünk - mondtam zavartan. - Jó éjszakát.
Zavartan kinyomtam a telefont, majd Zaynre néztem.
-Na mi volt ilyen fontos, amit hajnalban kellett megbeszélned az exeddel? - vonta fel a szemöldökét.
-Eleanornak új barátja van - avattam be.
-És? - ráncolta a szemöldökét.
-Louis össze van zavarodva. Ennyi. Leráztam, holnap beszélek vele.
-Értem - bólintott. - Na most inkább gyere vissza aludni - nyújtotta a kezét, amit én elfogadtam és hagytam, hogy visszavezessen az ágyba.
Elfeküdtem az ágyon, Zayn pedig a derekamnál fogva szorosan magához húzott. 
-Most már senki nem kelthet fel megértetted? - kérdezte, de hallottam a hangján hogy mosolyog. 
-Értettem - mosolyodtam el, majd lehunytam a szemeimet és egy pillanat alatt visszaaludtam.

Másnap találkoztam Doniyaval a plázában a megbeszélt helyen. Mosolyogva és egy öleléssel fogadott, majd készen álltunk, hogy lejárjuk a lábunkat. Szinte minden boltba bementünk és felpróbáltunk egy csomó ruhát, néhányon nagyon jókat nevettünk, néhánynál pedig a másikat győzködtük, hogy 'baromi dögös vagy, ezt meg kell venned'. Összességében nagyon jól elvoltunk, és a túra felénél be is ültünk a pláza pizzázójába.
-Örülök, hogy Zayn végre talált magának egy normális csajt - mosolyodott el.
-Köszönöm... - feleltem zavartan, mert nem igazán tudtam hogy reagálni rá.
-Amúgy, hogy van az, hogy 4 hónapja vagytok együtt, de máris összeköltöztetek? - harapott bele a pizzájába. Persze, Doniya okos lány, valószínűleg rájött, hogy nem ilyen egyszerű a dolog.
-A mi kapcsolatunk... kicsit zavaros - kerestem a szavakat.
-Oké, nem szívatlak, tudok mindenről - vallotta be.
-Hogy mi? - kerekedtek el a szemeim. - Mi mindenről tudsz?
-Hogy mi volt 3 éve, hogy bizonyos bulikba mik voltak, hogy Louisal is voltál együtt - vonta meg a vállát.
-Mégis honnan? - pislogtam, mert ez lesokkolt. Doniya az egyetem mellett az FBI-nak dolgozik vagy mi?
-Zayn mindent elmondott - felelte lazán. Igen, ez sokkal ésszerűbb, mint az FBI-os sztori... - Mindig mindent megbeszéltünk, és azt hiszem ezeket csak nekem tudta elmondani. Egy élmény volt hallgatni a zavart szövegét, ahogy azt magyarázza, hogy mennyire utál, mert egy undorító nőszemély vagy, aztán meg megjegyzi, hogy milyen jól néztél ki aznap - erre elnevettem magam. De furcsa, hogy tényleg ilyen volt Zaynnel a kapcsolatom. El se hiszem, hogy most már minden a legjobb úton, egyenes halad. Illetve... Izé... talán mégse olyan egyenes az az út...
Miután Doniyanak menni kellet, átmentem a fél városon, hogy találkozzak Louissal a megszokott Starbucksban, a megbeszélt időpontban. Szegény, teljesen zavarodott volt, reménytelen és csalódott. Próbáltam megértetni vele, hogy ne aggódjon, mert hamarosan újraindul a turné, és minden pörögni fog, ideje se lesz gondolni Eleanorra. Na és új városok, új lányok. A végére Louis teljesen belelkesült, és már szerintem el is felejtette a volt barátnőjét.
-És... Zayn mit szólt? - kérdezte.
-Igazából - túrtam bele zavartan a hajamba. - Még nem mondtam el neki.
-Mikor tervezed beavatni a dologba? - húzta fel a fél szemöldökét kíváncsian.
-Nem tudom - húztam el a számat.
-Emma, muszáj elmondanod neki, minél előbb - nyomta meg a muszáj szót. - Igaz, hogy előbb-utóbb feltűnne neki, de az szerintem kicsit fura lenne
-Az biztos - gondolkodtam el, és elképzeltem a helyzetet. Igaza van Louisnak, el kell mondanom neki.
-Akkor most szépen hazamész és elmondod neki - utasított. - Kocsival vagy?
-Nem - ráztam meg a fejem, amivel együtt néhány göndör tincs is a fejembe csapódott.
-Akkor gyere, elviszlek - pattant fel és kivette a kocsikulcsot a zsebéből.
-Már megint új kocsid van? - fürkésztem a fekete Audit.
-Aki megteheti - vigyorodott el beszállás közben. Megforgattam a szemeimet és beültem az anyósülésre. Egyébként tényleg szép volt a kocsi. Meg nagy... Baromi nagy...
Louist kicsit korrigálnom kellett, mert még nem járt az új házban, szóval az utat sem tudta.
-Nem jössz be? - kérdeztem a kilincs felé nyúlva.
-Majd máskor - legyintett. - Ez most fontosabb. Egyébként szép ház - fürkészte.
-Köszi - mosolyodtam el halványan. - Akkor majd beszélünk - szálltam ki a kocsiból.
-Hello - intett.
Figyeltem ahogy Louis elhajt, majd sóhajtva beléptem a kerítésen. Átvágtam a gyönyörű kertünkön és beléptem a hatalmas házunkba. Az előszobában levettem a cipőmet, ledobtam a farmerdzsekim és a táskámat, majd megkerestem Zaynt. Mivel nem volt kedvem körbejárni a házat, és még most is néha eltévedek, inkább elkiabáltam magam.
-Zaaayn, merre vagy? - forgolódtam.
-Konyha! - kiabált vissza, és én célba vettem a konyhát.
Zayn épp kávét főzött, amikor beléptem.
-Kérsz? 
-Most nem - ráztam meg a fejem és a mélyhűtőbe nyúltam, ahol megtaláltam amit kerestem. - Te? - nyújtottam felé a dobozos barackos-csokis fagyit.
-Kihagyom - nézett furcsán, miközben letéptem a fedelét, és dobozból ettem a fagyit. Vagyis tulajdonképpen ez a doboz inkább egy vödör volt. Mindegy, jól esett.
-Isteni - bólintottam, és újra belenyomtam a kanalam. Még fagyos volt, ezért nehezebb volt kanalazni, de megérte. A stresszre mindig fagyit eszek, nem tudom miért, megszokás.
-Emma, minden oké? - fürkészett Zayn.
-Nem - sóhajtottam. - Tudnánk beszélni?
-Persze - bólintott ijedten. - Menjünk át a nappaliba.
A kis vödrömet és a kanalamat cipelve követtem Zaynt a nappaliba, ahol helyet foglaltunk a kanapén, egymással szemben. Zayn kíváncsi szemei követték az összes mozdulatom és próbált rájönni, hogy mi történhetett.
Csak turkáltam a fagylaltban és nem tudtam, hogy hogyan is mondhatnám el. Hogy Zayn, hogyan fogja fogadni. Mit reagál rá. Hogyan adjam be finoman? Aztán rájöttem, hogy a legegyszerűbb megoldás az, ha szimplán kibököm.
Egy kicsit fürkésztem Zaynt. Arca tökéletes vonalait, gyönyörű, sötétbarna szemeit, amiket hatalmas szempillák vesznek körbe. Azt hiszem Zayn szemébe szerettem bele először. Mert az mutatja meg, hogy milyen is valójában az ember. És rádöbbentem, hogy Zayn nélkül nem tudnék élni. Mert imádom a mosolyát, a nevetését, a hangját. Szeretem hallgatni ahogy beszél, mesél valamiről. Ennél jobban csak azt szeretem ahogy énekel. Ahogy a színpadon áll, a rajongós sikítoznak ők pedig mindent beleadnák. Szeretem hallgatni ahogy énekel. Még csak nekem soha nem énekelt, de az túl nyálas lenne, nincs különösebb szükségem rá.
A lényeg annyi, hogy fogalmam sincs, hogy mi lenne velem nélküle. Talán ő a végzetem.
Zayn arcára egyre jobban kiült az aggodalom. Tudta, hogy valami komoly, de sejtése se volt, hogy mi lehet az.
-Terhes vagyok. 

Infók

Sajnos nem a(z utolsó) résszel érkeztem, hanem egy gyors infóáradattal, amiért remélem, hogy nem haragszotok.
Hogy áttekinthető legyen pontokba foglalom:

• Szombaton hozom az első évad utolsó részét
• Jövőhéten jön a második évad prológusa
• Vasárnap nyílik meg az új blogom

Új blogom linkje: The Truth About Love

Most röviden ennyi, szombaton jelentkezek a résszel! :)

xoxo, Kikiih

39. fejezet * Ooh La La

Halihóó ^^ Eredetileg nem terveztem ma hozni a részt, de aztán láttam, hogy már 40000 megtekintés van, és hihetetlen boldog lettem ezért, hoztam az új részt ^^ Igazából az ihletet Britney új száma adta, amit először utáltam, de most már nem bírom kiverni a fejemből.:DD
FONTOS!!
Ez az utolsó előtti rész az első évadból. A második évad majd nyár végén fog érkezni, de közben megnyílik az új blogom, aminek a prológusát már olvashattátok is. :)
Az évadzáró epizód már kész van, amit körülbelül egy hét múlva tervezek hozni, majd utána a második évad prológusát.
Nem szeretnék többet rizsázni, bárkinek bármi kérdése van kommentben várom! :))
Jó olvasást!
xx, Kikiih <3

Ooh La La

Fogalmam sem volt, hogy kihez menjek. Persze, Zaynnel megbeszéltük a dolgot, de ezt valaki mással is meg kellett dumálnom. Így, amikor Zaynhez átment Liam, bepattantam a kocsiba és meg sem álltam a célomig. Mindkettőnknek tanácsokra van szüksége, Zaynnek is és nekem is. Csak külön embertől. Egyetlen ember jutott eszembe, és tudtam, hogy csakis ő tud nekem segíteni.
-Hát te, hogy kerültél ide? - nyitott csodálkozva ajtót Louis.
Nem válaszoltam, csak a nyakába borultam és sírni kezdtem. Louis a lábával berúgta az ajtót, majd a hátamat simogatva csitított és elvezetett a kanapéig. Leültünk, majd néhány percig hagyta, hogy sírjak a vállán. Amikor lenyugodtam, felnéztem és Louis zavarodott tekintetét láttam. Valószínűleg nem igazán értette, hogy mi a bajom. Aztán végiggondoltam, hogy mi is a bajom és újra kitört belőlem a zokogás. A térdemre hajtottam a fejem, amivel együtt az egész göndör hajzuhatagom is előreesett. (Nem volt kedvem reggel vasalgatni.)
-Mi a baj Emma? - simította meg kedvesen a hátam, majd néhány pillanat múlva újra megszólalt. - Gondolom nem az, hogy szakítottatok, mert nagyon szép nyomott hagyott a nyakamon.
Ahogy kimondta automatikusan felültem és a kezemet a nyakamra helyeztem és majdnem elkapott a sírógörcs. Louis egy apró mosollyal megrázta a fejét, jelezve, hogy teljesen felesleges szégyellnem ezt.
Jézusom, mit gondoltam. Eljövök az ex-barátomhoz, és az ő vállán fogok sírni? Biztos, hogy nem vagyok normális.
-Na meséld el, hogy mi történt - szorította meg barátian a kezemet. Végül is bólintottam, mert szegényt nem akartam itt hagyni, ezek után úgy, hogy el se mondtam neki.
Szóval elmeséltem. Mindent. És ő meghallgatta. 
-Hát az durva.
Kösz Louis, bővebb vélemény?!
Mintha csak hallotta volna folytatta:
-Nem tudom, hogy Anne miért rágott be ennyire Zaynre...
-Én sem - dőltem hátra tehetetlenül.
-De szerintem idő után beletörődik
-De én nem azt akarom, hogy beletörődjön - néztem rá fájdalmasan. - Én azt hittem, hogy jóban lesznek, mivel már ismerik egymást, jó ideje...
-Hát, én se lettem volna boldog, ha a lányomon egy ekkora szívásfoltot látok - csipkelődött Louis.
-Na már - röhögtem. 
-Végre nevetsz - mosolygott.
-Egyébként anya nem látta - feleltem. - Direkt figyeltem rá.
-Még jó - bólintott Louis. - Zayn már ki lenne herélve.
-Szegény - nevettem el magam.
-Szegény te, vagy szegény Zayn? - mosolygott pimaszul.
-Mindjárt te leszel szegény - vágtam vissza.
-Nem hagyom - húzta fel az orrát.
-Amúgy most viccen kívül - tértem vissza. - Szerinted van rá esély, hogy újra jóban legyenek?
-Mindenre van esély - válaszolt diplomatikusan.
-Úgy akartam volna, hogy jól menjen minden - sóhajtottam.
-Néha nem úgy mennek a dolgok ahogy mi azt szeretnénk - húzta el a száját Louis.
-Ezzel most mire célzol? - kérdeztem.
-Semmire - legyintett.
-Mondjad! - ripakodtam rá.
-Tényleg semmi - láttam rajta, hogy nem akar róla beszélni. - Viszont tudom, hogy mivel dobhatnálak fel.
-Mivel? - csillantak fel a szemeim.
Felállt és a TV-hez sétált. Mellette egy csomó DVD sorakozott a polcon. Rövid keresgélés után megtalálta amit keresett, kivette a lemezt a dobozát pedig odadobta nekem. Hatalmas mosolyra húzódott a szám.
-Hupikék törpikéééék - sikítottam boldogan.
-Éreztem, hogy ez hatni fog - forgatta meg mosolyogva a szemeit.
-Jujj, hallottad a második résznek a betétdalát? Britney énekli - jutott eszembe, és el is kezdtem énekelni. - 'So baby come with me, and be my ooh la la'
-Na, ezt most vagy befejezted, vagy nem nézzük meg - szólt rám.
-Most miért? - pislogtam. - Jó hangom van. 
-Ez kétségtelen, csak nem akarom, hogy ilyen idétlen számokat énekelj.
-Ez nem is idétlen - sértődtem meg. 
-Inkább nézzük a filmet - ült vissza mellém.
-A klipet láttad?
-Nem, és nem is akarom - felelte. - Nézzük a filmet.
Louis azt hitte, hogy ennyivel lerázhat. De aranyos.
Egyébként annyira imádtam a filmet. Már egyszer láttam, de a Hupikék Törpikéken nőttem fel, szóval bármikor megnézem. Igaz, Louis végigszenvedte, de nekem megérte, mert ez volt az, ami kicsit helyrerázott a tegnap után. És a film alatt nem paráztam azon, hogy mit főzzek, ha jönnek Zayn szülei és, hogy mit fognak rólam gondolni. Az még ráér.
-Na milyen volt? - kérdeztem tőle vigyorogva.
-Csak azzal tudtam nyugtatni magam, hogy az a pasi ott Barney, és majd hozza a jó poénokat - mondta. - Nem nagyon jött össze. Itt csak Hupikoldat kreált.
-Te nem is figyeltél - szomorodtam el. - A törpök idézték elő a Hupiholdat
-Pont leszarom.
-Egyébként bírom Neil Patrick Harrist, kedvenc színészem.
-De azért a HIMYM-ben jobbat alakított.
-Miért van meg neked ez a film, ha ennyire utálod? - ezt amúgy komolyan nem értettem.
-Valakitől kaptam ajándékba - vonta meg a vállát.
-Köszönöm, hogy megnézted velem - öleltem meg.
-Az összes agysejtemnek annyi, de legalább boldog vagy - ölelt vissza.
-Jajj, valamit még elfelejtettünk - kaptam észhez.
-Mit? - ráncolta a szemöldökét.
Elvettem a kávézóasztalról a laptopját, és Louis rögtön fájdalmas arcot vágott, ahogy megnyitottam a Youtubeot.
-Muszáj? - kérdezte úgy, mintha egy hegyről akartam volna vele leugrani.
-Muszáj -  bólintottam és elindultam a videót.
A film után, még 4 perc szenvedés Louisnak. Pláne mivel végig énekeltem a dalt jó hangosan, direkt hamisan. Azt hiszem ez egy élmény lehetett számára.
Szép lassan összecuccoltam és készen álltam az indulásra.
-Köszönöm mindent - öleltem meg Louist.
-Természetes. Na menjél, Zayn már biztos vár - mosolyodott el fájdalmasan.
-Louis - néztem fel rá. - Minden oké?
-Nem teljesen - sóhajtott. - De most nem tudok róla beszélni - láttam a szemében, hogy tényleg így van. Valami nagyon bántotta, de még ő se fogta fel, nemhogy beszéljen róla.
-Ígérd meg, hogy én leszek az első akinek elmondod - böktem meg a mellkasát.
-Ígérem - mosolyodott el. - És Emma - szólt utánam.
-Igen? - pislogtam.
-Zaynnel rengeteg mindenen átmenetetek már. Ezen is túljuttok - nézett mélyen a szemembe.
-Remélem - sóhajtottam nagyot, majd egy puszit nyomtam az arcára is elindultam.
Még a kapuból intettem egyet, aztán beültem a kocsiba. Az úton végig az Ooh La La-t énekelgettem. A rohadt életbe is, fülbemászó. Bekapcsoltam a rádiót, de még ott is azt adták. Inkább nem kapcsoltam át, hanem hangosan énekeltem. Az ablakok sötétítve vannak és mindegyik fel volt húzva, szóval senki sem nézhetett hülyének. 
Beparkoltam a garázsba és onnan mentem fel a házba. Zaynt az alsó nappaliban találtam, ahol a fotelben ülve mobilozott. Annyira bele volt merülve, hogy észre sem vette, hogy hazaértem. Óvatosan lepakoltam és halkan odalépkedtem hozzá. Csak akkor vett észre, amikor beültem az ölébe és elüvöltöttem magam, hogy:
-So baby come with me and by my ooh la la - Zayn rendesen kiröhögött, de belé fojtottam egy hosszú csókkal, amit szerintem nem igazán bánt.
-Hogy vagy? - kérdezte komolyan.
-Jól. Tényleg - mosolyogtam rá.
-Louisnál voltál? 
-Honnan tudtad? - lepődtem meg. 
-Valahogy éreztem, hogy ezt most nem Colettel akarod megbeszélni, mert túl közel áll Anne-hez - felelte. - És a bandából Louisal vagy a legjobb kapcsolatban, szóval gondoltam, hogy hozzá mész.
-Ő csak a legjobb barátom, semmi több - néztem mélyen a szemébe, és bár tudtam, hogy nincsenek kétségei, inkább biztosítottam.
-Tudom - mosolyodott el, és újra megcsókolt. A csókunk hirtelen félbeszakadt, és Zayn érdeklődő arccal nézett rám. - Honnan jött ez az Ooh La La dolog?
-Ja, Hupikék töpikéket néztünk - vigyorogtam.
-Szegény Louis.
-Most miért? - sértődtem meg.
-Veled képtelenség mesét nézni - világosított fel. - Emlékszel mi volt, amikor múltkor néztük a Némót?
-Öö.. valami rémlik - gondoltam vissza.
-Az is amikor majdnem elbőgted magad? - húzta fel a fél szemöldökét.
-De hát az olyan szomorú - görbült le a szám.
-Te bolond vagy - nevetett kedvesen, majd nyomott egy puszit az arcomra.
-Jól esne egy zuhany - mondtam. - Nem jössz velem?
Zayn perverzül elvigyorodott, majd megcsókolt, és azzal egy időben fel is emelt. Egészen a fürdőig cipelt, ahol pedig bemocskoltuk a zuhanyzót.

Miután végeztünk Zayn előbb kiment, én pedig gyorsan egy törülközőt csavartam magam köré. A hálóba mentem, ahol Zayn feküdt az ágyon és a laptopját nézegette.
-Mi olyan érdekes? - kérdeztem, miközben hátulról átkaroltam és az egyik kezemet a kidolgozott hasizmain pihentettem, az államat pedig a vállán támasztottam meg. 
-A véleményeket nézem rólunk - felelte.
-Hogy mi? - akadtam ki. Igen, az volt, hogy Paul majd valamikor kirakja. De azért szólhatott volna.
-Pont jól időzített - bólintott idegesen.
-Még mindig jobb, mintha az anyás sztori előtt rakta volna fel - néztem a dolgok jó oldalát. 
-Annál jobb - morogta. 
-Figyelj - fordítottam magam felé az arcát. - Felejtsük el. Nem akarok többé anya miatt feszültséget. Kész, vége, ennyi volt. Inkább élvezzük amink van.
Zayn elmosolyodott és megcsókolt. 
-Amúgy beszéltem apáékkal - mondta, miután elváltunk. - Csütörtökön jönnek.
-Vagyis holnap után - gondolkoztam.
-Igen - harapta be óvatosan a szája szélét.
-Rendben - mosolyodtam el. - Egyébként mi a véleményük a rajongóknak?
-Meg vannak lepődve - felelte. Na igen, ismerem a 'meg vannak lepődve' szitut. Ugyan ez volt, amikor kiderült, hogy Harry  az ikertesóm.
-Szóval nem örülnek - bólintottam.
-Igazából többen vannak akik örülnek - állapította meg.
-Ezt csak azért mondtad, hogy jobb kedvem legyen...
-Gyere nézd meg - mondta.
Átmásztam Zaynnen, aki kihasználta az alkalmat és letépte rólam a törölközőt és rácsapott a fenekemre.
-Bazdmeg Malik - közöltem kedvesen.
-Most mi van, nem csapkodhatom a barátnőm seggét? - vonta fel flegmán a szemöldökét. Erre csak kinyújtottam rá a nyelvemet és figyeltem a Twittert, bár nem volt könnyű, mert Zayn folyton a seggemet markolászta.
-Tudom, hogy tetszik, de a másikat is fogdoshatnád, mert még megsértődik - mondtam a képernyőt figyelve. 
-Erre kérem a tetkót - felelte, mire halványan elmosolyodtam.
-Szóval még mindig akarod? - fordítottam hátra az arcomat.
-Persze csak ha te is - nézett rám nagy szemekkel. 
-Ha ez téged boldoggá tesz - nevettem.
-Engem te teszel boldoggá - megragadta a karomat és maga alá terített.
Egy apró csókot lehelt az ajkaimra. Aztán még egyet, ami után rögtön megnyalta az alsó ajkaimat, én pedig kinyitottam a számat, engedélyt adva ezzel a behatolásra. Hosszan és mélyen megcsókolt. Élveztem, hogy ez most nem előjáték volt. Hogy nem csak egy gyors puszi volt. Az ilyen csókokkal sokkal jobban tudatja velem, hogy szeret, mint szavakkal. Nem érdekelte, hogy meztelenül fekszem alatta, hogy akár most rögtön megkaphatna. Nem. Tudatni akarta velem, hogy szeret és én vettem az adást. Nagyon is. Én is próbáltam a tőlem telhető legjobban válaszolni neki, és azt hiszem értette. 

38. fejezet * Family Portrait

Sziasztok! :) Megírtam az új részt, szóval hoztam is :)) Igazából ebben a részben, most lesz bőven kavarás, szóval inkább nem is húzom itt nagyon az időt. :) Remélem mindenkinek jól telik a nyara, és jól érzitek magatokat! ^^
Amúgy kommentbe jöhetnének jó Zayn-es fanfic-ek, mert ki vagyok fogyva a blogokból. :( Szóval, aki tud az írjon! :))
Jó olvasást, xx <33

Family Portrait

Reggel Zayn mellkasán ébredtem. Halkan szuszogott, ebből rájöttem, hogy még alszik. Óvatosan felültem az ágyon, majd körbenéztem. Furcsa volt, hogy nem a megszokott helyen ébredek, de ezt is meg fogom szokni. Hiszen ez az új házunk. Te jó ég, egyre inkább megijeszt a gondolat. Zayn éjjel nappal látni fog és én is őt. Nem, mintha bármi rejtegetni valóm lenne, csak olyan furcsa. A kapcsolatunk alatt alig voltunk kettesben, erre hirtelen közös házunk van. Meg még át is kell cuccolnom. Az se lesz könnyű feladat.
Az éjjeli szekrényen Zayn telefonja halkan rezegni kezdett. Akaratlanul is a képernyőre néztem, ami Harry nevét írta ki. Azt hiszem ezt jogom volt felvenni. Gyorsan elkaptam a telefont és halkan kiosontam a szobából.
-Szia Hazz, Emma vagyok - szóltam bele
-Na végre - szólt bele. -  Anya itthon van és téged keres.
-Hogy mi a...? - képedtem el.
-Mit mondjak neki, hogy hol vagy? Csak nem mondom, hogy most próbáltátok ki a közös lakásotokban az új ágyat.
-Honnan veszed, hogy lefeküdtünk? - sértődtem meg.
-A tesód vagyok, nem hülye.
-Oké, részletkérdés - tértem vissza az eredeti témához. - Anya nagyon ki fog bukni, ha hazaállítok Zaynnel és közlöm, hogy összeköltöztünk?
-Egy kicsit. 
-Francba - sziszegtem.
-Figyelj, van egy tervem - sóhajtotta. - Fél óra múlva gyertek ide, mi Colettel meg addig elszórakoztatjuk anyát.
-Szóval kihasználtátok, hogy üres a ház - vigyorodtam el, aztán rögtön le is ment a mosoly az arcomról. - És még te piszkálsz engem?!
-Hugi, megint eltértél a tárgytól
-Oké, vettem. Fél óra múlva hazamegyek és benyögöm anyának, hogy együtt vagyunk Zaynnel. Ja és, hogy összeköltözünk. És, hogy nagyon szeretem, és ne haragudjon amiért csak most mondom el. 
-Akkor valószínűleg rám nem lesz olyan dühös, amiért egy magazin címlapjáról tudta meg, hogy együtt vagyunk...
-Az szívás - gondoltam végig.
-Na keltsd fel Zaynt, aztán meg nyomás készülődni - nyomta ki a telefont.
Egy sóhaj kíséretében visszamentem a hálóba, ahol Zayn még mindig aludt. Leraktam a telefonját, majd nemes egyszerűséggel ráugrottam. 
-Mgrrh - morgott. Nem hiszem el, nem ébredt fel.
-Zaayn ébresztőő - kiabáltam, miközben rugóztam az ágyon. Szép lassan kinyitotta a szemét.
-Nagyon tetszik ez a mozdulat, de inkább egy kicsit később - motyogta, majd szimplán lelökött magáról.
-Héé - sértődtem meg.
-Aludj vissza, korán van - beszélt a párnájába.
-De haza kell mennünk - közöltem.
-Em, fogd már fel, hogy most már itthon vagy.
-De anya ott van Harrynél, és nem érti, hogy én miért nem vagyok ott - világosítottam fel.
-Miért nem ezzel kezdted? - pattantak ki a szemei.
-Hagytad? - tártam szét a karom.
Elkészültünk és pontosan fél óra múlva már Harrynél is voltunk. A lépcső aljánál Zaynnel egymásra néztünk, majd megszorította a kezemet. Minden egyes lépcsőfoknál úgy éreztem, mintha a fogamat húznák, egyre jobban, egyre fájdalmasabban. Amikor beléptünk a kanapén találtuk anyát és éppen kávét ivott. Először engem látott meg, és rögtön elmosolyodott. Aztán észrevette a mögöttem belépő Zaynt. Itt még nem volt semmi gond, csak aztán a tekintete az összekulcsolt ujjainkra terelődött.
-Emma Alexandra Styles - kerekedtek el a szemei.
-Alexandra? - nézett furán Zayn.
-Igen? - pislogtam anyára, figyelmen kívül hagyva, hogy Zayn megtudta a harmadik nevemet, amit rühellek.
-Eljönnél velem a konyhába?
-Persze - fújtam ki lassan a levegőt, majd elindultam és Zayn is jött velem.
-Csak te - fúrta tekintetét az enyémbe.
Kelletlenül elengedtem Zayn kezét és követtem anyát a konyhába. Megtámaszkodott a pulton és néhány pillanatig gondolkodott, én közben az asztalnak dőltem és vártam a véleményét.
-Miért pont Zayn? 
-Mi? - nem igazán értettem a kérdést.
-Mindegyik srác teljesen rendben van a bandában, félreértés ne essék. Csak Zayn a legmegbízhatatlanabb közölük. Bárkivel szívesen látnálak, kivéve vele.
-Miért, mi baj van vele? - kérdeztem, visszafojtott hangon. Nem igazán tetszett, hogy így beszél róla.
-Mondom, nem megbízható - ismételte meg az előző mondata egy részét, majd hozzátett egy lapáttal. - Egyfolytában cserélgeti a barátnőit, megcsalja őket, rossz szokási vannak, bulizni jár, tele van tetoválással...
-Harry is tele van, nekem is vannak tetkóim. Ennél jobb kifogást is találhatnál. 
-Ott van az előtte lévő összes többi - forgatta a szemeit.
-Ezeket mind pletykalapokból szeded - mondtam. - És azt hittem, hogy te nem innen ítéled meg a srácokat, hanem onnan, hogy ismered őket.
-És igen, ismerem Zaynt. Mindig másik barátnője volt, és mindig kihasználta a lányokat.
-Ez mind múlt időben van - tártam szét a karom.
-Emma, nézz már szemben a tényekkel -  sóhajtott anya. - Zayn piál, bulizik cigizik. Nem akarom, hogy egy ilyen srácnak nyitogasd a lábadat, amikor olyat is kaphatnál aki vigyázz rád, és szeret. Például Louist - az utolsó mondata kicsit meglepett, de hirtelen nem tudtam vele mit kezdeni, mert az elejére is reagálnom kellett. 
-Jézusom anya - túrtam bele a hajamba. - És ha Zayn piál? Én is. És ha Zayn bulizik? Akkor én is megyek vele. Cigizik? Képzeld el én is - vágtam a fejéhez az infót, amit eddig még nem tudott. - És mi közöd van hozzá, hogy kinek nyitogatom a lábam? Én döntöm el, és igen, én Zaynnek fogom. Mert szeretem, fog fel. És senki jobbat nem találok, aki jobban vigyázna rám, és jobban szeretne. 
Anyát kicsit lesokkolta a szövegem. Nem ez volt az első veszekedésünk, persze, hogy nem. És volt ennél sokkal durvább is. És nem esett jól, de ezt mind a fejéhez kellett vágnom. Mert azt hiszi, hogy még mindig ő irányítja az életem. De nem. A saját lábamra álltam és innentől már nincs annyi beleszólása, mint régen.
-És Louisra térve - folytattam. - Rendes srác, de nem hozzám való. Nagyon szeretem, de csak mint barát. Ő a legjobb barátom, de soha nem lesz több. És rohadtul nem te fogod megmondani, hogy ki legyen a pasim.
-Olyan felnőttnek érzed magad  19 éves létedre, közben a tojáshéj még ott van a seggeden. Kicsit magadba kéne nézned édes lányom, még mindig az anyád vagyok.
-Lehet, hogy az anyám vagy, de nem te irányítod az életem - kiabáltam. - És már nincs szükségem rád. Nem kellesz. A saját lábadra álltam és nem kell a pátyolgatásod, és, hogy beleszólj a dolgaimba.
Néhány perc kínos csend telepedett körénk. Nem teljesen így akartam tudatni anyával ezt a dolgot, de ő volt az aki rögtön elítélte Zaynt. Régen mindig megbántam amikor ilyeneket mondtam, de most nem fogom. Mert most Zayn a legfontosabb ember az életemben, és a saját anyámnak se fogom hagyni, hogy szidja. És igen. Végeztem anyával.
-Azt hiszem, jobb ha én most elmegyek - szólalt meg.
-Nincs szükség rá, maradj nyugodtan - állítottam meg. - Zaynhez költözök. Tegnap mutatta meg az új házat.
Kiléptem a konyhából, majd becsaptam magam mögött az ajtót és egyenesen a szobámba indultam. Kirángattam a bőröndjeimet és a sporttáskáimat az ágy alól és elkezdtem a cuccaimat beleszórni. De ez nem volt túl jó ötlet. Mert egy csomó olyan tárgy akadt a kezembe, aminek nem kellett volna. Ruhák, amiket anyával vettem, anya régi cuccai amiket nekem adott. Itt még erős voltam és szimplán egy külön bőröndbe hajigáltam őket. De aztán kezembe akadt a szekrény aljáról egy boríték tele régi családi képekkel. Annál a képnél csúszott ki az első könnycsepp, ahol hárman voltunk. Gemma, anya és én. Aztán jött a kép, az egyik szülinapomról. Talán a 15. Szorosan öleltem anyát és egy puszit nyomtam az arcára. A könnyeim maguktól törtek utat és többet nem álltak meg.
Pont Ő, aki végig ott volt velem. Pont Ő. Pont neki kell elítélnie a srácot, akit mindennél jobban szeretek. Pont Ő nem fogadja el.
Tovább pakoltam a cuccaimat, amikor Colette belépett a szobámba.
-Gondoltam, hogy ilyen állapotban talállak - húzta el a száját.
Felálltam a földről és egyenesen a karjaiba borultam. Fájt. Iszonyatosan fájtak anya szavai. És az én szavaim is. Soha nem hittem volna, hogy egy srác miatt fogunk összeveszni, így. Soha nem hittem volna, hogy bárkihez is így állna hozzá. Pláne Zaynhez is, akit még ismer is.
Colette néhány percig ápolgatott, majd segített pakolni. Viszonylag gyorsan végeztünk és lecipeltük a cuccaimat a földszintre, ahol sehol sem találtam Zaynt. Na már csak ez kellett, tuti anya neki is beszólt.
-Zayn? - kérdeztem közömbösen, és próbáltam úgy viselkedni, mint aki nem az előbb bőgte szét a fejét.
-Kint van a kocsinál - felelte Harry, és a tekintetéből láttam, hogy valami nagyon nincs rendben.
Harry és Col segítettek kicipelni a cuccaimat, de anya csak karba tett kézzel figyelt minket a kanapéról. Kávéscsészéje már teljesen üres volt. Én is azt éreztem. Ürességet.
El se köszönve tőle kiléptem az ajtón, ahol megláttam Zaynt. A kocsijának dőlve idegesen méregette az egyik bokrot. Szerencsére nem gyújtotta fel, nem rúgott bele és még csak nem is köpte le. A bokornak jó napja van. Ellenben velem.
-Mi történt? - kérdeztem miközben átnyújtottam az egyik bőröndömet, amit berakott a csomagtartóba.
-Majd elmondom - felelte, célozva arra, hogy ez csak kettőnkre tartozik, Harry és Colette pedig majd megtudja, ha kicsit lecsengett a dolog.
Elköszöntünk tőlük, majd beültünk a kocsiba és Zayn gázt adott. Szerintem legszívesebben meg se állt volna hazáig (de fura mér ezt mondani), de sajnos a londoni közlekedés ezt megakadályozta.
-Miért nem tudnak ezek normálisan vezetni? - kérdezte idegesen.
-Nyugi - tettem a kezem óvatosan a combjára, mire Zayn halványan elmosolyodott.
Az út további részében csendben voltunk. Azt emésztettem amit anya mondott, és attól tartok, hogy Zayn is.
Amikor Zayn leparkolt a ház előtt, apró megkönnyebbülést éreztem. Végre csak kettesben. Kicuccoltunk a kocsiból és becuccoltunk a házba. Oké, igazából csak lecsesztük az összes bőröndömet, majd közöltem Zaynnel, hogy azonnal tudni akarom, hogy anyám mit mondott neki, amitől így kibukott. Zayn bólintott majd kivezetett a teraszra.
-Kérsz? - nyújtotta felém a cigis dobozt. Kihúztam egy szálat, majd a számba helyeztem, és hagytam, hogy Zayn szokás szerint meggyújtsa.
Kifújtam a füstöt és figyeltem, ahogy ő is meggyújtja a sajátját. Néhányat szívtunk belőle, nyugtatásképpen. Zaynt figyeltem. Napszemüvege mögül nem sokat láttam, de tudom, hogy milyen ha ideges, ha bántja valami. És most biztosan erről van szó. Mélyeket szívott, és hosszan fújta ki. Tudtam, hogy nem akarja előttem szidni az anyát, meg nem is akarná, hiszen eddig jóban voltak. 
Amikor Zayn kellőnek érezte a pillanatot megszólalt.
-Biztos tudni akarod? - nézett rám.
-Sokat nem ronthat a helyzeten - vontam meg a vállam.
Zayn néhány másodpercig figyelt, és a tekintetével teljesen végigmért. Már kezdett idegesíteni a szótlansága.
-Bökd már ki - sóhajtottam.
-Anne közölte, hogy néhány év, vagy esetleg hónap után számítsak rá, hogy megjelenik nálam, amikor te hazaállítasz terhesen, mert a saját kezével fogja letépni a heréimet. De elvileg most is szívesen megtenné, mert állítása szerint egy ribancot csináltam a lányából, és pont amikor kezdtél jó útra térni én visszarántottalak, és már csak arra vár, hogy mikor teszlek ki a sarokra.
-Aucs - talán lehet, hogy mégsem kellett volna megtudnom.
Most én gondolkodtam el néhány másodpercre. Anya már több hónapja nincs közvetlenül az életemben, de azt hiszi, hogy jobban látja, mint én. Ez hülye. Pont, hogy Zayn segített visszatérni a jó útra. Ezt nem hiszem el. Mégis mi a francot csináljak, hogy anyám elfogadja a barátomat, akit egyébként már több éve ismer.
Fel sem tűnt, hogy idegességemben előjött egy könnycsepp, csak akkor amikor Zayn letörölte.
-És te mit feleltél erre? - faggattam tovább.
-Szerintem azt már tényleg nem akarod tudni - nyomta el a cigicsikket.
-Miért? - pislogtam nagyokat, miközben leutánoztam az előző mozdulatát.
-Legyen elég annyi, hogy nagy valószínűséggel sosem lesz felhőtlen a kapcsolatom ezek utána a leendő anyósommal - hirtelen nem tudtam, hogy kipattanjak a bőrömből, mert anyát leendő anyósának hívta, vagy bőgjem el magam, amiért sosem lesz békés Karácsonyunk. 
-És a te szüleid? - pislogtam nagyokat.
-Mi van velük? - ráncolta Zayn a szemöldökét.
-Hát... nekik is illene tudniuk a kapcsolatunkról. Mert legalább az egyik fél legyen békés. Bár fogalmam sincs, hogy hogyan fognak fogadni, de...
-Annyit meséltem már rólad, hogy máshogy nem is tudnának fogadni, csak a lehető legjobban - mosolygott.
-Te meséltél rólam a családodnak? - hirtelen azt hittem, hogy mindjárt elájulok.
-Igen - nevette el magát. Jó volt újra ezt a Zaynt látni, és nem a 'Mindjárt felrobbanok az idegtől' Zaynt. 
-De azért szeretném őket személyesen is megismerni... - el se hiszem, hogy kimondtam ezt a mondatot. Még egyik barátom se mutatott be a szüleinek, és ők se találkoztak az enyéimmel.
-Felhívom őket, és elhívom az egész családot vacsorázni valahova. Oké?
-Mi lenne ha ide hívnánk őket? - vettem fel az ötletet. - És akkor összedobnék valamit vacsira, ők meglátják az új házat és az egész sokkal barátságosabb lenne, mint egy étteremben nyomorogni.
-Ha ez így neked jó... - gondolta végig Zayn.
-Tökéletes - mosolyogtam.
Zayn vállára hajtottam a fejem, aki a derekamnál fogva húzott bele az ölébe. Arcomat a nyakába fúrtam és elöntöttek a könnycseppek. Zayn a hátamat simogatva, hagyta, hogy kisírjam magam a vállán, miközben majdnem letéptem róla a pólót, olyan erősen kapaszkodtam belé. 

37. fejezet * Home, Sweet Home [18+]

Sziasztok! :D Tudom, tudom rövid rész lett, de megpróbáltalak kárpótolni titeket és a perverz fantáziátokat a végével. :'DD Na és persze ez a várva várt rész, ahol kiderül, hogy mi is Zayn meglepetése. Lehet, hogy néhányan már rájöttek... ;dd
Jó olvasást! <3
A KÖVETKEZŐ RÉSZ 10 KOMMENT UTÁN ÉRKEZIK

xoxo, Kikiih

Home, Sweet Home

Egész délután az ágyon feküdtem Zaynnel és beszélgettünk. Elmeséltem neki mindent. Meséltem neki a komolyabb kapcsolataimról (volt 1-2), meg néhány különlegesebb futókalandomról, amikre nem vagyok túl büszke, de úgy éreztem tudnia kell róla. Igaz, nem volt állandóan túl barátságos az arckifejezése, meg itt-ott finoman le is cseszett, de megérdemeltem. Na és utána jött ő. Igazából nem értem, hogy eddig mit gondoltam, mert ő se ártatlan. Elmondta az összes béna csajozós szövegét, és, hogy ők azért versenyeztek a srácokkal a suliban, hogy a közeli bárban az egyik csajt melyikük viszi a leggyorsabban az ágyba, vagyis hány perc alatt. Voltak tízen akik 'versenyeztek'. Zayn nyert. 
-Azt hiszem lassan indulnunk kéne - csekkolta a telefonján az időt.
-Hova? - értetlenkedtem.
-Nem emlékszel a vacsorára? - vonta fel a szemöldökét.
-Basszus tényleg - kaptam a fejemhez. - Ne haragudj.
-Semmi gond - nevette el magát. - Nem is te lettél volna, ha nem felejted el.
-Naa - néztem rá csúnyán.
-Lemegyek, összeszedem a cuccom, te addig meg felejtsd el a hisztidet.
-Nem is hisztizek.
-Hogyne - bólintott cinikusan. 
-Oké, várj - szóltam utána, amikor már az ajtónál volt. - Mit vegyek fel?
-Em, nem a Savoyba megyünk enni - világosított fel.
-Jó, de azért mégiscsak ne melegítőgatyába menjek - mutattam magamra.
-Ami egyébként az enyém - tette hozzá.
-Az most részletkérdés -legyintettem.
-Em - sóhajtott Zayn, és azt hiszem, kezdte elveszteni a türelmét. - Nekem bárhogy jó vagy, csak készülj el. Vegyél fel valami cuccot, amit könnyen letépek rólad, és gyere.
A végén elnevettem magam, aztán kiválogattam egy szerelést, ami szerintem megfelel. Zaynnek is, nekem is és a vacsorának is. Vagyis... a vacsorának szerintem tökmindegy, hogy miben vagyok, így is-úgy is megeszem. Alulra egy nemrég vásárolt fekete fehérneműszettet vettem fel, amit Zayn még nem látott. Rá egy fehér topot, egy fehér pulcsit és egy szakadt farmert vettem fel, felkaptam néhány ékszert és a táskámat és már indulásra készen voltam.
Lementem a nappaliba, ahol a többiek mosolyogva figyelték, ahogy kiléptünk az ajtón. Ezt nem igazán értettem, de inkább figyelmen kívül hagytam.
Kinyitottam Zayn hiperszupermenő kocsijának az ajtaját, amit jobban félt, mint a szeme fényét. Komolyan. Zayn három dologgal foglalkozik a legtöbbet. A hajával, a kocsijával és velem. Legalábbis nagyon remélem, hogy benne vagyok a top 3-ban.
-Min agyalsz? - kérdezte Zayn az utat figyelve.
-Ja semmi - ráztam meg a fejem. Most valljam be, hogy fejben a hajával és a kocsijával versenyeztem? Hagyjuk már... Úgyis én vagyok az első. Asszem' kicsit megnőtt az egom...
Hátra hajtva a fejem figyeltem tovább az utat, de egyszer csak feltűnt valami.
-Te Zayn, nem itt kellett volna befordulni? - mutattam az egyik utcára.
-Nem - rázta meg a fejét.
-De Zayn, tudom hol laksz, és itt kellett volna befordulnod. Sőt, ha kerülni akartál volna akkor meg itt - mutattam ismét az ellenkező irányba, mint amerre Zayn ment.
-Nyugi - tette az egyik kezemet a térdemre és halványan megszorította. Oké, a testemet végigjárta a melegség, de a kíváncsiság még mindig megmaradt. Mégis hova megyünk?
Még körülbelül negyed órát kocsikáztunk, de én ezalatt a negyed óra alatt nem fértem a bőrömbe. Aztán amikor Zayn leparkolt nem hittem a szememnek.
-Most miért álltál meg? - pislogtam.
-Üdv itthon - vigyorgott.
-MI? - kerekedtek el a szemeim.
Zayn kipattant a kocsiból, majd kinyitotta az én oldalamon is az ajtót. Szinte járni is elfelejtettem annyira gyönyörű volt a ház. Kívülről a barna, a narancssárga és a szürke dominált, hatalmas ablakok és teraszok gyönyörű kilátás. Ahogy Zayn egyre beljebb vezetett a házban annál inkább elájultam. Ő csak mutogatta a szobákat, a konyhát, a fürdőt, a medencét meg a szaunát... Szinte még fel sem fogtam, hogy mi hol van, amikor Zaynnel leültünk vacsorázni, amit egyébként ő csinált (!). 
-Brutális ez a ház - néztem körbe miközben az égnek emeltem a villámat. - Gyönyörű
-Reméltem, hogy tetszeni fog - mosolygott.
-És a régi házaddal mi lesz? 
-Majd eladom - vonta meg a vállát. - Ez sokkal jobban tetszik.
-Azért a régi se semmi... - szúrtam bele a villámat az utolsó falat lasagnaba. 
-Viszont szeretnék valamit kérdezni - törölte meg a száját egy szalvétával.
-Mhhmm? - néztem rá nagy szemekkel artikulátlanul, mivel még mindig rágtam.
-Először nyeld le, és gyere utánam - nevette el magát.
Miután befejeztem az evést, követtem Zaynt a teraszra, ahol a két nyugágyból elfoglaltunk egyet-egyet. Kíváncsian figyeltem Zaynt, aki pedig idegesen gondolkodott. Valószínűleg nem tudta, hogy hol is kezdje a mondanivalóját, nekem meg tippem se volt, hogy mit akarhat, ami ilyen fontos. Már gondolkodtam, hogy valahogy segítek neki elkezdeni, amikor megszólalt.
-Em - nézett fel rám végre. - Basszus fogalmam, sincs hogy hol kezdjem - röhögte el magát kínosan, majd a hajába túrt. 
-Mondjuk az elején - ültem át az ő nyugágyára, majd megsimítottam a hátát. Zayn rám emelte a tekintetét és elmosolyodott.
-Szeretlek - mondta.
-Ezen rágódtál ennyit? - ráncoltam a szemöldököm.
-Oké, te nem vagy híve a nagy nyálas romantikus monológoknak, igaz - röhögte el magát ismét kínjában.
-Eddig úgy tudtam, hogy te se - méregettem.
-Na jó. Inkább nem szarozok és simán megkérdezem.
-Végre - sóhajtottam.
-Ide költöznél hozzám? 
Egy pillanatra lefagytam. Újra. Eddig teljesen kész voltam, hogy Zayn itt fog lakni. De most azt akarja, hogy én is itt éljek? Vele? Ó te jó ég. Azt hiszem ez nagy lépés egy kapcsolatban, vagyis az összes filmben és magazinban ez van. És Zayn össze akar költözni velem. Ebbe a házba. Velem. Velem. Mindazok ellenére ami ma történt. Te jó isten. 
Sikítva ugrottam Zayn nyakába, aki valószínűleg ebből rájött a válaszomra, mivel hosszan megcsókolt.
-Harryvel beszéltél már? - kérdeztem, miután elváltak ajkaink.
-Igen - felelt. - Emlékszel amikor múltkor felhívtuk Perriet? 
-Öö.. ja. 
-Akkor utána a srácok természetesen tovább faggatóztak. És akkor azért tűntem el olyan gyakran, mert a házat intéztem. Hogy nekem adják el, hogy a berendezés meg legyen oldva és, hogy minden tökéletes legyen amikor megmutatom neked.
-És Harry, hogy fogadta, hogy eljövök tőle?
-Szerintem félig örül, félig nem. 
-Gondoltam - bólintottam.
Még néhány másodpercig meredten bámultunk egymásra és mindketten feldolgoztuk a témát. Aztán egyszerre váltottunk ugyan arra.
-Nem kéne felavatni a hálót? - vigyorgott perverzül Zayn.
Kajánul elmosolyodtam, majd vadul megcsókoltam Zaynt, aki felemelt és felvezetett a hálóba. Ott lerakott és nekidöntött a falnak. Eltért a számtól és a nyakamat kezdte csókolgatni, majd amikor megtalálta a számára kedvező pontot, hirtelen megharapott és szívni kezdte a bőrömet. Felszisszentem, de ez nem zavartatta, sőt még jobban felbátorította. Miután végzett és egy lilás foltot hagyott a bőrömön visszatért a számra. Miközben az ajkaimat kényeztette én a hátát karmolásztam.
-Elég - mondta és arrébb lépett tőlem. Kezemet a nyaka köré fonva elvezettem az ágyig, ahol eldöntöttem és kényeztetni kezdtem az ajkait, miközben hagytam, hogy Zayn kedvére fogdosson. 
Hirtelen lemásztam Zaynről, majd a hálóból nyíló fürdőbe vettem az irányt.
-Ez most komoly? - szólt utánam Zayn. Az ajtó szélét megfogva fordultam vissza.
-2 perc - mutattam ujjaimmal a kettőt és közben óvatosan beharaptam a szám szélét.
Gyorsan lekapkodtam magamról a ruhákat és végignéztem magamon a tükörben. A fehérneműm pont úgy állt rajtam ahogy szerettem volna. A köldökömben lévő pici kőt kicseréltem egy másik piercingre, ami sokkal jobban illett az alig takaró szerelésemhez. Megfordultam, majd hátulról is végigmértem magam. A tangám bevágott, de megérte azért ami a tükörből visszanézett rám. Egy utolsó pillantás és visszamentem a hálóba, készen állva a 'bevetésre'.
Zayn kihasználva az időt amíg én a fürdőben voltam, szintén megszabadult a ruháitól és éppen az óvszert akarta felhelyezni, így észre se vette, hogy kijöttem. Négykézláb elkezdtem az ágyon mászni és Zaynnek akkor tűnt fel a jelenlétem. Kajánul elvigyorodott, és megnyalta a szája szélét. 
-Erre nincs szükség - vettem ki a kezéből a gumit és eldobtam a szoba végébe. - Szedek bogyókat.
Zayn erre még jobban felbátorodott és egy mozdulattal maga alá terített. Hason feküdtem, ő pedig a csípőmön ülve, a fogával szabadított meg a melltartómtól, amit én kimondottan élveztem. Egyre lejjebb haladt, majd a fenekemet kezdte el csókolgatni. Egy pillanatra megállt, én pedig nem értettem, hogy mi történt hirtelen.
-Mit szólnál egy fenéktetkóhoz? - kérdezte. - Szerintem jól állna neked 
A hátamra fordultam, majd szétnyitottam a lábaimat és onnan néztem rá.
-Mit szeretnél? - kérdeztem vissza és igyekeztem a legdögösebb hangnemben beszélni. 
-Legyen meglepetés - mondta, majd egyre feljebb mászott rajtam és a csípőmön ülve megszabadított az utolsó ruhadarabtól is. 
Szerszámát testem legérzékenyebb pontjához tette, majd ott hagyta néhány pillanatig, ami engem teljesen kikészített.
-Gyengén szeretnéd vagy durván?
-Legyen meglepetés - ismételtem perverz vigyorral az előző mondatát.
Zayn egyetlen lökéssel durván belém hatolt, ami belőlem egy sikítást váltott ki, amitől ő teljesen felbátorodott, és gyors tempóval mozogni kezdett bennem. Nem hagyott szünetet, mindent úgy csinált, ahogy ő akart, én pedig hangos sikításokkal és a nevének a nyögésével bátorítottam. A durvát választotta.

New Blog

Sziasztok! :) Most nem résszel érkeztem, egyszerűen nincs rá időm :( De jövőhétre megpróbálom összehozni, komolyan! Most viszont, mint ahogy ígértem jön az új blog prológusa. :) Nem akarok többet elárulni, de kommentben jöhetnek a kérdések, bár már az előző résznél is kaptam párat, aminek nagyon örültem :) Na nem akarok most nagy szófosást (elnézést a kifejezésért) csinálni, itt van a prológus :)
xx. Kikiih



Unottan sétálgattam London utcáin a telefonomat nyomkodva, amin persze nem volt semmi érdekes. SMS-t nem kaptam, nem hívott senki, a Facebook üres, Twitteren meg mindenki sztároknak írogat, vagy felesleges dolgokat oszt meg. Zsebre vágtam a telefonom és beléptem a Mc Donald's ajtaján.
Ahogy beléptem rögtön megfogott a zsír és a sült krumpli szaga. Más lányokkal ellentétben mosolyogva szagoltam körbe és álltam oda az eladó elé, aki bár nem mosolygott vissza, felvette a rendelésem.
Egy Big Mac menüvel ültem le egy szabad asztalhoz és zavartalanul enni kezdtem. Tudom, hogy műkaja, de élveztem, ahogy a hús és a zöldségek összeolvadtak a számban. A kólámért nyúltam, amikor feltűnt, hogy valaki ül velem szemben. Magas, teltebb, vastag keretes szemüveges férfi volt, elég drága öltönyben. Felvont szemöldökkel bámultam rá, és vártam, hogy megszólaljon.
-Jó napot kívánok, a nevem Phill Harris - nyújtott kezet. Megtöröltem a kezem egy szalvétába, majd megráztam.
-Emily - bólintottam, majd folytattam az evést.
-Vezetéknév?
-Anyukám arra tanított, hogy ne tárulkozzak ki idegeneknek - közöltem ártatlanul. - Szóval elégedjen meg ennyivel.
-Hát jó - nevette el magát. - Akkor rögtön belekezdenék a közepébe, ha nem bánja.
-Csak nyugodtan - intettem két falat között.
-Észrevettem, hogy önt milyen csodálatos arccal, gyönyörű szemekkel, formás alakkal és telt idomokkal áldotta meg a természet.
-Na tűnj el innen, perverz állat - képedtem el és az almás táskámat ragadtam meg fegyverként.
-Jajj, ne félreérti - emelte fel rögtön védekezőn a kezét. - Modellügynök vagyok - mondta, majd elém tolt egy névjegykártyát. Átfutottam a sorokat majd felnéztem.
-Kösz, majd kitörlöm vele a seggem.
-Kérem hallgasson végig - szólt nyugodtan. Bólintottam, és közben tovább ettem.
-Most épp modelleket keresünk és maga tökéletesen megfelelne. Nagyon jó munkalehetőség, és nézze, ez London egyik legjobb ügynöksége, és a legjobb stúdiókba tudna bekerülni.
-Várjunk, szóval ez rendes meló? - vontam fel a szemöldököm.
-Természetesen - bólintott.
-Fizuval meg minden?
-Meg minden - bólintott.
-És mennyi lenne a fizetés? - kérdeztem.
-Hát azt így pontosan nem tudom elmondani, de egy jó képet akár 10.000 Fontért is eladhatnak, ami azért nem kis pénz ugye? - mosolyodott el. Azt hiszem innen már tudta, hogy nyert ügye van.
-És mennyire biztos, hogy megkapom a munkát? - vonakodtam.
-Ha rajtam múlik 100%. Csak bízzon bennem. Hány éves is, ha szabad kérdeznem?
-18, idén fejeztem be a sulit - feleltem, miután lenyeltem az utolsó falatot.
-Akkor pont jól jönne ez önnek nem?
-De... Biztos, hogy alkalmas vagyok rá? - dőltem hátra a székemen. - Hiszen most is egy mekiben ülök. Ez nem egy modell-szokás, ugye?
-Nem az a lényeg, hogy hol van maga, amikor éppen felfedezik - válaszolt. - Hanem, hogy ki is ön. Eddigi, tapasztalataim alapján maga egy magabiztos, csinos, önfejű lány, aki előtt ott áll az egész élet.
-Körülbelül 10 perce ismer - közöltem.
-Higgye el, elég az - mosolyodott el halványan. - Elég profi vagyok a szakmámban, szóval remélem, hogy megbízik bennem. 
Újra végignéztem a férfit. Kerek, mosolygós arcával kíváncsian méregetett, hogy mit fogok lépni. Lehet, hogy buzi, fogalmam sincs. De nem tűnt kamunak a dolog. Tovább méregettem, majd a névjegykártyára néztem. Igen, hallottam a cégről persze, az egyik legmenőbb. Egy csomó sztárral is dolgoznak meg minden. De ez akkor is, túlságosan mesébe illő. Vegyük sorra a dolgokat. Egyedül élek a nővéremmel Londonban. Nincs munkám, most fejeztem be a gimit. Erre egy pasi tuti állásajánlatot tesz. Asszem' hülye lenék nem kihagyni. Majd meglátjuk mi lesz ebből.