39. fejezet * Ooh La La

Halihóó ^^ Eredetileg nem terveztem ma hozni a részt, de aztán láttam, hogy már 40000 megtekintés van, és hihetetlen boldog lettem ezért, hoztam az új részt ^^ Igazából az ihletet Britney új száma adta, amit először utáltam, de most már nem bírom kiverni a fejemből.:DD
FONTOS!!
Ez az utolsó előtti rész az első évadból. A második évad majd nyár végén fog érkezni, de közben megnyílik az új blogom, aminek a prológusát már olvashattátok is. :)
Az évadzáró epizód már kész van, amit körülbelül egy hét múlva tervezek hozni, majd utána a második évad prológusát.
Nem szeretnék többet rizsázni, bárkinek bármi kérdése van kommentben várom! :))
Jó olvasást!
xx, Kikiih <3

Ooh La La

Fogalmam sem volt, hogy kihez menjek. Persze, Zaynnel megbeszéltük a dolgot, de ezt valaki mással is meg kellett dumálnom. Így, amikor Zaynhez átment Liam, bepattantam a kocsiba és meg sem álltam a célomig. Mindkettőnknek tanácsokra van szüksége, Zaynnek is és nekem is. Csak külön embertől. Egyetlen ember jutott eszembe, és tudtam, hogy csakis ő tud nekem segíteni.
-Hát te, hogy kerültél ide? - nyitott csodálkozva ajtót Louis.
Nem válaszoltam, csak a nyakába borultam és sírni kezdtem. Louis a lábával berúgta az ajtót, majd a hátamat simogatva csitított és elvezetett a kanapéig. Leültünk, majd néhány percig hagyta, hogy sírjak a vállán. Amikor lenyugodtam, felnéztem és Louis zavarodott tekintetét láttam. Valószínűleg nem igazán értette, hogy mi a bajom. Aztán végiggondoltam, hogy mi is a bajom és újra kitört belőlem a zokogás. A térdemre hajtottam a fejem, amivel együtt az egész göndör hajzuhatagom is előreesett. (Nem volt kedvem reggel vasalgatni.)
-Mi a baj Emma? - simította meg kedvesen a hátam, majd néhány pillanat múlva újra megszólalt. - Gondolom nem az, hogy szakítottatok, mert nagyon szép nyomott hagyott a nyakamon.
Ahogy kimondta automatikusan felültem és a kezemet a nyakamra helyeztem és majdnem elkapott a sírógörcs. Louis egy apró mosollyal megrázta a fejét, jelezve, hogy teljesen felesleges szégyellnem ezt.
Jézusom, mit gondoltam. Eljövök az ex-barátomhoz, és az ő vállán fogok sírni? Biztos, hogy nem vagyok normális.
-Na meséld el, hogy mi történt - szorította meg barátian a kezemet. Végül is bólintottam, mert szegényt nem akartam itt hagyni, ezek után úgy, hogy el se mondtam neki.
Szóval elmeséltem. Mindent. És ő meghallgatta. 
-Hát az durva.
Kösz Louis, bővebb vélemény?!
Mintha csak hallotta volna folytatta:
-Nem tudom, hogy Anne miért rágott be ennyire Zaynre...
-Én sem - dőltem hátra tehetetlenül.
-De szerintem idő után beletörődik
-De én nem azt akarom, hogy beletörődjön - néztem rá fájdalmasan. - Én azt hittem, hogy jóban lesznek, mivel már ismerik egymást, jó ideje...
-Hát, én se lettem volna boldog, ha a lányomon egy ekkora szívásfoltot látok - csipkelődött Louis.
-Na már - röhögtem. 
-Végre nevetsz - mosolygott.
-Egyébként anya nem látta - feleltem. - Direkt figyeltem rá.
-Még jó - bólintott Louis. - Zayn már ki lenne herélve.
-Szegény - nevettem el magam.
-Szegény te, vagy szegény Zayn? - mosolygott pimaszul.
-Mindjárt te leszel szegény - vágtam vissza.
-Nem hagyom - húzta fel az orrát.
-Amúgy most viccen kívül - tértem vissza. - Szerinted van rá esély, hogy újra jóban legyenek?
-Mindenre van esély - válaszolt diplomatikusan.
-Úgy akartam volna, hogy jól menjen minden - sóhajtottam.
-Néha nem úgy mennek a dolgok ahogy mi azt szeretnénk - húzta el a száját Louis.
-Ezzel most mire célzol? - kérdeztem.
-Semmire - legyintett.
-Mondjad! - ripakodtam rá.
-Tényleg semmi - láttam rajta, hogy nem akar róla beszélni. - Viszont tudom, hogy mivel dobhatnálak fel.
-Mivel? - csillantak fel a szemeim.
Felállt és a TV-hez sétált. Mellette egy csomó DVD sorakozott a polcon. Rövid keresgélés után megtalálta amit keresett, kivette a lemezt a dobozát pedig odadobta nekem. Hatalmas mosolyra húzódott a szám.
-Hupikék törpikéééék - sikítottam boldogan.
-Éreztem, hogy ez hatni fog - forgatta meg mosolyogva a szemeit.
-Jujj, hallottad a második résznek a betétdalát? Britney énekli - jutott eszembe, és el is kezdtem énekelni. - 'So baby come with me, and be my ooh la la'
-Na, ezt most vagy befejezted, vagy nem nézzük meg - szólt rám.
-Most miért? - pislogtam. - Jó hangom van. 
-Ez kétségtelen, csak nem akarom, hogy ilyen idétlen számokat énekelj.
-Ez nem is idétlen - sértődtem meg. 
-Inkább nézzük a filmet - ült vissza mellém.
-A klipet láttad?
-Nem, és nem is akarom - felelte. - Nézzük a filmet.
Louis azt hitte, hogy ennyivel lerázhat. De aranyos.
Egyébként annyira imádtam a filmet. Már egyszer láttam, de a Hupikék Törpikéken nőttem fel, szóval bármikor megnézem. Igaz, Louis végigszenvedte, de nekem megérte, mert ez volt az, ami kicsit helyrerázott a tegnap után. És a film alatt nem paráztam azon, hogy mit főzzek, ha jönnek Zayn szülei és, hogy mit fognak rólam gondolni. Az még ráér.
-Na milyen volt? - kérdeztem tőle vigyorogva.
-Csak azzal tudtam nyugtatni magam, hogy az a pasi ott Barney, és majd hozza a jó poénokat - mondta. - Nem nagyon jött össze. Itt csak Hupikoldat kreált.
-Te nem is figyeltél - szomorodtam el. - A törpök idézték elő a Hupiholdat
-Pont leszarom.
-Egyébként bírom Neil Patrick Harrist, kedvenc színészem.
-De azért a HIMYM-ben jobbat alakított.
-Miért van meg neked ez a film, ha ennyire utálod? - ezt amúgy komolyan nem értettem.
-Valakitől kaptam ajándékba - vonta meg a vállát.
-Köszönöm, hogy megnézted velem - öleltem meg.
-Az összes agysejtemnek annyi, de legalább boldog vagy - ölelt vissza.
-Jajj, valamit még elfelejtettünk - kaptam észhez.
-Mit? - ráncolta a szemöldökét.
Elvettem a kávézóasztalról a laptopját, és Louis rögtön fájdalmas arcot vágott, ahogy megnyitottam a Youtubeot.
-Muszáj? - kérdezte úgy, mintha egy hegyről akartam volna vele leugrani.
-Muszáj -  bólintottam és elindultam a videót.
A film után, még 4 perc szenvedés Louisnak. Pláne mivel végig énekeltem a dalt jó hangosan, direkt hamisan. Azt hiszem ez egy élmény lehetett számára.
Szép lassan összecuccoltam és készen álltam az indulásra.
-Köszönöm mindent - öleltem meg Louist.
-Természetes. Na menjél, Zayn már biztos vár - mosolyodott el fájdalmasan.
-Louis - néztem fel rá. - Minden oké?
-Nem teljesen - sóhajtott. - De most nem tudok róla beszélni - láttam a szemében, hogy tényleg így van. Valami nagyon bántotta, de még ő se fogta fel, nemhogy beszéljen róla.
-Ígérd meg, hogy én leszek az első akinek elmondod - böktem meg a mellkasát.
-Ígérem - mosolyodott el. - És Emma - szólt utánam.
-Igen? - pislogtam.
-Zaynnel rengeteg mindenen átmenetetek már. Ezen is túljuttok - nézett mélyen a szemembe.
-Remélem - sóhajtottam nagyot, majd egy puszit nyomtam az arcára is elindultam.
Még a kapuból intettem egyet, aztán beültem a kocsiba. Az úton végig az Ooh La La-t énekelgettem. A rohadt életbe is, fülbemászó. Bekapcsoltam a rádiót, de még ott is azt adták. Inkább nem kapcsoltam át, hanem hangosan énekeltem. Az ablakok sötétítve vannak és mindegyik fel volt húzva, szóval senki sem nézhetett hülyének. 
Beparkoltam a garázsba és onnan mentem fel a házba. Zaynt az alsó nappaliban találtam, ahol a fotelben ülve mobilozott. Annyira bele volt merülve, hogy észre sem vette, hogy hazaértem. Óvatosan lepakoltam és halkan odalépkedtem hozzá. Csak akkor vett észre, amikor beültem az ölébe és elüvöltöttem magam, hogy:
-So baby come with me and by my ooh la la - Zayn rendesen kiröhögött, de belé fojtottam egy hosszú csókkal, amit szerintem nem igazán bánt.
-Hogy vagy? - kérdezte komolyan.
-Jól. Tényleg - mosolyogtam rá.
-Louisnál voltál? 
-Honnan tudtad? - lepődtem meg. 
-Valahogy éreztem, hogy ezt most nem Colettel akarod megbeszélni, mert túl közel áll Anne-hez - felelte. - És a bandából Louisal vagy a legjobb kapcsolatban, szóval gondoltam, hogy hozzá mész.
-Ő csak a legjobb barátom, semmi több - néztem mélyen a szemébe, és bár tudtam, hogy nincsenek kétségei, inkább biztosítottam.
-Tudom - mosolyodott el, és újra megcsókolt. A csókunk hirtelen félbeszakadt, és Zayn érdeklődő arccal nézett rám. - Honnan jött ez az Ooh La La dolog?
-Ja, Hupikék töpikéket néztünk - vigyorogtam.
-Szegény Louis.
-Most miért? - sértődtem meg.
-Veled képtelenség mesét nézni - világosított fel. - Emlékszel mi volt, amikor múltkor néztük a Némót?
-Öö.. valami rémlik - gondoltam vissza.
-Az is amikor majdnem elbőgted magad? - húzta fel a fél szemöldökét.
-De hát az olyan szomorú - görbült le a szám.
-Te bolond vagy - nevetett kedvesen, majd nyomott egy puszit az arcomra.
-Jól esne egy zuhany - mondtam. - Nem jössz velem?
Zayn perverzül elvigyorodott, majd megcsókolt, és azzal egy időben fel is emelt. Egészen a fürdőig cipelt, ahol pedig bemocskoltuk a zuhanyzót.

Miután végeztünk Zayn előbb kiment, én pedig gyorsan egy törülközőt csavartam magam köré. A hálóba mentem, ahol Zayn feküdt az ágyon és a laptopját nézegette.
-Mi olyan érdekes? - kérdeztem, miközben hátulról átkaroltam és az egyik kezemet a kidolgozott hasizmain pihentettem, az államat pedig a vállán támasztottam meg. 
-A véleményeket nézem rólunk - felelte.
-Hogy mi? - akadtam ki. Igen, az volt, hogy Paul majd valamikor kirakja. De azért szólhatott volna.
-Pont jól időzített - bólintott idegesen.
-Még mindig jobb, mintha az anyás sztori előtt rakta volna fel - néztem a dolgok jó oldalát. 
-Annál jobb - morogta. 
-Figyelj - fordítottam magam felé az arcát. - Felejtsük el. Nem akarok többé anya miatt feszültséget. Kész, vége, ennyi volt. Inkább élvezzük amink van.
Zayn elmosolyodott és megcsókolt. 
-Amúgy beszéltem apáékkal - mondta, miután elváltunk. - Csütörtökön jönnek.
-Vagyis holnap után - gondolkoztam.
-Igen - harapta be óvatosan a szája szélét.
-Rendben - mosolyodtam el. - Egyébként mi a véleményük a rajongóknak?
-Meg vannak lepődve - felelte. Na igen, ismerem a 'meg vannak lepődve' szitut. Ugyan ez volt, amikor kiderült, hogy Harry  az ikertesóm.
-Szóval nem örülnek - bólintottam.
-Igazából többen vannak akik örülnek - állapította meg.
-Ezt csak azért mondtad, hogy jobb kedvem legyen...
-Gyere nézd meg - mondta.
Átmásztam Zaynnen, aki kihasználta az alkalmat és letépte rólam a törölközőt és rácsapott a fenekemre.
-Bazdmeg Malik - közöltem kedvesen.
-Most mi van, nem csapkodhatom a barátnőm seggét? - vonta fel flegmán a szemöldökét. Erre csak kinyújtottam rá a nyelvemet és figyeltem a Twittert, bár nem volt könnyű, mert Zayn folyton a seggemet markolászta.
-Tudom, hogy tetszik, de a másikat is fogdoshatnád, mert még megsértődik - mondtam a képernyőt figyelve. 
-Erre kérem a tetkót - felelte, mire halványan elmosolyodtam.
-Szóval még mindig akarod? - fordítottam hátra az arcomat.
-Persze csak ha te is - nézett rám nagy szemekkel. 
-Ha ez téged boldoggá tesz - nevettem.
-Engem te teszel boldoggá - megragadta a karomat és maga alá terített.
Egy apró csókot lehelt az ajkaimra. Aztán még egyet, ami után rögtön megnyalta az alsó ajkaimat, én pedig kinyitottam a számat, engedélyt adva ezzel a behatolásra. Hosszan és mélyen megcsókolt. Élveztem, hogy ez most nem előjáték volt. Hogy nem csak egy gyors puszi volt. Az ilyen csókokkal sokkal jobban tudatja velem, hogy szeret, mint szavakkal. Nem érdekelte, hogy meztelenül fekszem alatta, hogy akár most rögtön megkaphatna. Nem. Tudatni akarta velem, hogy szeret és én vettem az adást. Nagyon is. Én is próbáltam a tőlem telhető legjobban válaszolni neki, és azt hiszem értette.