40. fejezet * Destiny

Sziasztok! :)) Itt is van az utolsó rész. Félig boldogan, félig szomorúan osztom meg veletek. Azért szomorúan, mert egy darabig nem foglalkozok ezzel a bloggal, de boldogan, mert utána nyílik meg az új. Még lesz egy epilógus, de abból nem fog igazán semmi kiderülni, ami lényeges lenne, de a második évad prológusát is igyekszem hamar hozni. :)
Kicsit azért is szomorú vagyok, mert nem érkezett annyi komment az előző részhez, mint szokott, de nem mondok inkább semmit. :)
Ohh emlékeztek a 16. fejezetre, a Maybe He Is My...
Nos a címben a válasz. :'D
Remélem tetszeni fog, és remélem azért pár szót szóltok a végén a részről, az évadról, a blogról... :'))
xx, Kikiih

Destiny

-Zayn? - néztem fel rá a süti tésztájának keveréséből. - Parázok.
-Nincs mitől - ölelte meg hátulról a derekamat. - Anyuék jó fejek, és biztos bírni fognak. Meg ez is jól néz ki - nyúlt bele a tálba, gyorsan rácsaptam a kezére.
-Ne edd meg a vacsit - szidtam le. - Olyan vagy, mint egy rossz gyerek
-És mi a főétel? - nézett hátra a sütőre.
-Lesz sült csirke és spagetti - fordultam hátra. - Basszus a tésza! 
-Kicsit túlvállaltad magad, nem? 
-De azt akarom, hogy minden tökéletes legyen - húztam el a számat, miközben leöntöttem a tészta levét.
-Az is lesz - ölelt át ismét. - Ígérem. Csak egy pillanatra állj meg.
Félretettem a tésztát, és a fejemet Zayn vállára hajtottam. Jólesett egy picit kikapcsolni, és ezt Zayn ki is használta. Az egyik kezét óvatosan átcsúsztatta a combomra, onnan pedig a fenekemre, amit egy kicsit megszorított, mire én felszisszentem.
-Héé, ez mi volt? - kérdezte Zayn gyanakvóan.
-Semmi - vágtam rá. Zayn visszahelyezte a kezét és óvatosan simogatta, miközben gondolkodott.
-Megvan a tetkó - csillantak fel a szemei.
-Nem kellett volna észrevenned - csaptam le a konyharuhát a pultra, miközben kiléptem Zayn öleléséből.
-Mutasd - nyúlt a derekam felé, és húzott közel magához.
-Nem - toltam el magamtól. - Méh friss, be is van kötve. Nem - ráztam a fejem magyarázkodás közben.
-Kérlek - jött közelebb hozzám, addig amíg neki nem ütköztem a pultnak. Megforgattam a szemeimet, majd hosszan megcsókoltam Zaynt.
-Most érd be ennyivel - mosolyogtam rá. 
-Kész vagyok tőled - vigyorodott el.
Visszafordultam a sütőhöz és megnéztem, hogy milyen állapotban van a csirke. Jelentem, melege lehetett, mivel szép aranysárgára sült. Ez nekem jó, a csirkének annyira nem.

-15 perc és itt vannak - tette le Zayn a telefont.
-Ó te jó ég - vetődtem le a kanapéra. 
-Nyugi - ült le mellém Zayn mosolyogva és megszorította a térdem. - Nincs semmi gáz.
-Rendben - fújtam ki lassan a levegőt.
Zayn családja tényleg 15 percen belül megérkezett. Amikor csengettek Zayn felállt a kanapéról és engem is húzott maga után. Megálltunk az ajtóban, majd szorosan átkarolta a derekam és nyomott egy puszit a homlokomra. Amikor kinyitottuk az ajtót az egész Malik família ott állt előttünk.
-Sziasztok - mosolyodott el szélesen Zayn.
A családtagok mind köszöntötték Zayn-t, de közben mindenki bemutatkozott nekem, és hirtelen minden tiszta zajos lett a fejemben.
-Szia, Doniya vagyok - lépett hozzám oda elsőként Zayn nővére. Gyönyörű lány, íródik róla, hogy Zayn nővére, baromira hasonlítanak. - Ő pedig itt Safaa, a legkisebb tesónk - mutatott mosolyogva Safaa-ra.
-Emma - ráztam meg a kezét zavartan, majd félénken rámosolyogtam a kislányra, aki egy zavart sziával köszönt. Olyan édes volt ahogy meg volt szeppenve. Én is megvoltam, de az nem volt ilyen aranyos.
-Nagyon tetszik a hajad - mosolygott rám, mire szégyenlősen beletúrtam. Most nem volt kivasalva, mert Zayn eldugta valahova a hajvasalómat, mert elege volt, hogy tönkreteszem a hajam. Öö... nem ide való sztori, lapozzunk.
-Waliyha - lépett elém kicsit morcosabban Zayn húga.
-Szia, Emma vagyok - fogtam meg az ő kezét is, és igyekeztem a legbarátságosabb arckifejezésemet magamra venni, amivel meg lehet győzni egy 14-15 éves lányt.
-Tudom - sziszegte, majd beljebb ment a házba.
Uhh. Ez kemény volt.
-Anya, Apa, végre bemutathatom a barátnőmet, Emmát - húzott oda magához Zayn. Hirtelen azt se tudtam hol vagyok. Még mindig görcsbe rándul a gyomrom ha a barátnőjének hív, de most mutat be a szüleinek. Valaki mentsen meg.
-Yaser Malik - nyújtott kezet Zayn apja.
-Emma Styles - mosolyogtam rá.
-Ő pedig itt az anyukám, Patricia - mutatta be Zayn az anyját is. 
-Örülök, hogy megismerhetlek - mosolygott rám kézfogás közben, én pedig csak szerényen elpirultam.
Na, a kínos részen is túlestünk. Most jöhet a többi.

*Zayn szemszöge*

Nem tudom, hogy Em mitől félt ennyire, minden a lehető legjobban sikerült. Én attól tartottam, hogy feszült lesz a hangulat, de végül Emma is feloldódott a társaságban és mindenki megkedvelte. Na jó, Waliyha egy kicsit még morcos.
A kaja is jól sikerült, apa kétszer is repetázott, ami azt jelentette, hogy Emnek totálisan sikerült nála bevágódni.
A desszert előtt beültünk a nappaliba és ott beszélgettünk.
-Egyébként azt hittem, hogy Anne is itt lesz - mondta anya. 
-Ó, ő otthon van - rögtönzött Em. 
-Kár - húzta el a száját anya. - Rég találkoztam vele. Majd fel is hívom...
-Majd átadom az üdvözletet - vigyorodott el gyorsan Emma. Kicsit cinkes lenne, ha anyáék is összevesznének. Arra már nincs szükség, bár valószínűleg ez is be fog következni, azok után amiket egymás fejéhez vágtunk Anne-vel...
-És a sulit most végezted el? - kérdezte apa. - Egyetem?
-Otthagytam a sulit - nyelt nagyot Em. - Más terveim voltak, de azok még nem valósultak be annyira.
-És merre próbálnál elhelyezkedni? - fordult felé a nővérem.
-Hát esetleg divat, vagy zene... - gondolkodott.
-Zene? - csillantak fel anya szemei. - Szóval tényleg rokonlelkek vagytok - mondta, mire halványan elnevettük magunkat.
Még egy darabig beszélgettünk, aztán megbeszéltük, hogy a desszertet a nappaliban esszük meg. Emma és Doniya kimentek előkészíteni, mi pedig ott maradtunk.
-Kedves lány - mosolygott anyu.
-És nagyon jól főz - tette hozzá apa. - A lehető legjobb választás.
-Köszönöm - mosolyogtam.
-Sokkal szimpatikusabb, mint Perrie - folytatta anya. - Emma legalább nem miniszoknyában és tűsarkúban jelent meg - forgatta a szemeit.
Igen, nyílt titok, a család nem bírja Perriet, és azt várták, hogy mikor válunk szét. Egyébként Emma teljesen Perrie ellentéte. Emma egy elegáns fekete farmert és egy csőtoppot viselt, szolid sminket kent magára és a haját lazán göndören hagyta. Ebben az én szerepem is benne van, mert behúztam a hajvasalóját, mert sokkal szebb természetesen, csak ő ezt nem képes belátni. Na mindegy, így vagy úgy de leszoktatom a hajvasalásról.
Örültem, hogy a családom kedvelte Emmát, és tudtam, hogy Waliyha is megfogja kedvelni, idő kérdése. Ő nem igazán bízik még benne, mert fél, hogy olyan lesz mint Perrie, aki állítása szerint teljesen elszakított tőle. A húgom mindig is féltékeny volt a barátnőimre, de erre semmi oka. Hihetetlenül szeretem, és soha nem hagynám magára.
-Gyönyörű a barátnőd - mosolygott aranyosan Safaa. Egyedül Waliyha nem mondott róla semmit.
-Tudom - mosolyodtam el büszkén, majd figyeltem ahogy Emma és a nővérem egy-egy tálcával besétálnak a nappaliba és kitették az asztalra.
-Mit tudsz? - ült be mellém mosolyogva.
-Hogy nekem van a legfantasztikusabb barátnőm - nyomtam egy puszit az orrára, mire Emma zavarba jött, de a családom mosolyogva figyelte.
-Inkább egyél sütit - nyomott a kezembe egy tálat, amin egy süti volt, egy gombóc vaníliafagyi kíséretében.
-Na jó avassatok be minket egy kicsit - vigyorgott Doniya. - Mióta is vagytok együtt?
-Már lassan 4 hónapja - turkált Em a fagyijában.
-Pont négy hónapja - szóltam közbe, mire Emma szélesen elmosolyodott. Igaz, hogy nem ünnepeltük, de nem felejtettem el a hónapfordulónkat.
-Első csók? - kérdezte Waliyha. 
-Kicsim - szólta le anyu, hogy ekkora részleteket nem kérnek.
-New Yorkban - feleltem gondolkodás nélkül. Az igazat nem akartam bevallani, hogy 3 éve az X-Faktor házban...
-Tiszta romantikus volt - ment bele a játékba Emma. És igazából nem is hazudtunk nagyot. - Az eső szakadt, az emberek kerülgetve szidtak minket, mi pedig akkor döbbentünk rá, hogy nem is utáljuk a másikat - a végén lopva rám mosolygott.
Ez egyébként tényleg így volt. Azóta is mosolyogva emlékszem vissza. Ha aznap nem veszünk össze és a srácok nem unszolnak, hogy fussak utána, talán még most se lennénk együtt. 
Anyáék egy körülbelül egy óra múlva úgy érezték, hogy ideje indulni.
-Köszönünk mindent gyerekek, de most már ideje menni - állt fel először apa.
-Köszönünk mindent - csatlakozott anyu is.
Kikísértük őket az előszobába, ahol felöltöztek és elbúcsúztunk egymást.
-Akkor ne felejtsd el a holnapot - ölelte meg Doniya a barátnőmet.
-Mi lesz holnap? - szóltam közbe mosolyogva.
-Csak tartunk egy csajos napot és elmegyünk a plázába meg ilyenek - legyintett Doniya. - Lány dolog, erről nem kell tudnod.
-Bocsánat, hogy beleszóltam - tettem fel nevetve a kezemet, még mielőtt letámadnak.
Végül elmentem és minden elcsendesedett. Becsuktam az ajtót és mosolyogva Emmára néztem.
-Na? - húzogattam a szemöldököm.
-Nagyon jó fejek voltak, örülök, hogy megismertem őket - vallotta be.
-Mondtam hogy nem kell parázni - öleltem meg szorosan a derekánál fogva.
-Most az egyszer igazad volt - állt lábujjhegyre és nyomott puszit a számra.
-Mi az, hogy most az egyszer? - sértődtem meg.
-Jól hallottad - mosolygott pimaszul.
-Na akkor most jól elfenekellek a tetoválásodnál - dobtam át a vállam felett Emmát. Röhögve csapkodta a hátamat, miközben felvittem a hálóba, ahol ledobtam az ágyra. Felé tornyosulva néhány pillanatig lihegve figyeltük a másikat, majd egyszerre kaptunk egymás ajkai után. Emmát könnyedén megszabadítottam a felsőjétől, míg ő egy darabig elszenvedett az ingemmel, majd beleunt és egyszerűen letépte. Ettől még jobban felizgultam és gyorsan megszabadítottam Emmát a farmerétől, majd a melltartójától is, ezzel egy időben pedig rólam is lekerült a nadrág és a boxer.
Megfordítottam Emmát, így ő hason feküdt, miközben lehúztam róla a franciáját, és teljes belátást nyertem a vadonatúj tetoválásába. Egy pillangó volt, és alatta pedig pici betűkkel annyi volt, hogy ZJM. Ahogy megláttam rögtön széles mosolyra húzódott a szám, óvatosan végigsimítottam, és egy apró puszit leheltem mellé. Ahogy Emmát visszafordítottam egy hosszú csókot nyomtam az ajkaira, ő pedig a nyakamba kapaszkodva viszonozta azt. A csók után csak mélyen egymás szemébe néztünk, miközben eltűrtem egy kósza göndör tincset Em füle mögé.
-Várj - kapta el hirtelen a kezemet, és elkerekedett szemmel bámulta. - Ezt mikor csináltattad?
-Tegnapelőtt - felelte vigyorogva.
-És, hogy titkoltad el eddig? - fürkészte továbbra is.
-Hosszú ujjú felsőt hordtam végig - vontam meg a vállam. - Hogy tetszik?
-Te kajak felvarrattad a nevem a karodra? - nézte tovább elképedve az én új tetoválásomat. Az egész alakrom tele volt tetkókkal, de ennek pontosan ott volt a helye. Nem ez volt a legfeltűnőbb, de észre lehetett venni. 
-Te pedig a fenekedre a monogramomat - vágtam vissza.
-Jó, de azt nem látja mindenki.
-Majd a következő barátnőm is Emma lesz - vontam meg a vállamat.
-Mindjárt itt hagylak - szólt élesen.
-Ne - feleltem lágyan, majd egy hosszú csókkal próbáltam kiengesztelni, és Em néhány pillanaton belül hagyta magát.
Miután 'kibékítettem' egy kicsit eltávolodtunk egymástól, de Emma ugyanúgy kapaszkodott a nyakamba. Egy lökéssel belé hatoltam és testünk rögtön eggyé vált. A saját tempóm szerint irányítottam a dolgot és tovább bátorított, hogy Emma élvezte és a tudatomra adta nyögésekkel és apróbb sikításokkal.

*Emma szemszöge*

Hajnali háromkor megszólalt a telefonom. Egy órája lettünk túl egy őrjítő szeretkezésen, amibe rendesen belefáradtam, már épp mély álomba kerültem, amikor ez a dög csörögni kezdett.
-Nyomd kár ki - nyöszörgött Zayn és kicsit engedett a derekam szorításán, hogy elérjem a telefont. 
Legszívesebben a falhoz vágtam volna, már a mozdulat is megvolt, de aztán észrevettem, hogy kinek a nevét írja ki.
-Mindjárt jövök - szóltam.
-Mégis ki olyan fontos, hogy hajnali háromkor csevegj vele?
-Louis - feleltem és gondolkodás nélkül már fel is vettem, és abban a pillanatban kiléptem a szobából.
-Felébresztettelek? - kérdezte köszönés nélkül.
-Nem, éppen mustárral mostam Zayn haját, miközben karácsonyi dalokat énekeltem - vágtam rá reflexből.
-Bocsi. Hagylak is aludni - hallottam a hangján, hogy tök kellemetlenül érezte magát.
-Ha már egyszer felkeltettél mond el, hogy mi a baj - mosolyodtam el halványan.
-Elnek új barátja van - nyögte ki.
-Ohh - erre nem tudtam nagyon máshogy reagálni. 
-Hát ez az - mondta. - Pont átmentem hozzá, hogy esetleg beszélgessünk vagy valami, erre a háttérben ott van az új barátja, és én meg kiborultam. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak.
-Mikor voltál Eleanornál? - kérdeztem, mert valahogy simán kinézem Louisból, hogy hajnali kettőkor beállít a volt barátnőjéhez.
-3 napja - felelte. Huhh, szóval emberi időben. - Semmi esélyem már nála, és nem tudom mit kéne tennem. Hiányzik.
-Uhh - ez az Emma, mindig tudod mit kell mondani. A következő pillanatban Zayn lépett ki a hálószoba ajtajából és érdeklődve bámult, hogy most mi a francot csinálok.
-Mit tegyek? - kérdezte Louis tehetetlenül.
-Figyelj Louis, először is aludj egyet - kezdtem. - Utána holnap megiszunk egy kávét és mindent megbeszélünk. De az a legfontosabb, hogy pihend ki magad.
-Rendben - sóhajtott. - Egyébként te hogy vagy? Hogy ment a találkozás Zayn szüleivel? És elmondtad neki?
-Lou, holnap mindent megbeszélünk - mondtam zavartan. - Jó éjszakát.
Zavartan kinyomtam a telefont, majd Zaynre néztem.
-Na mi volt ilyen fontos, amit hajnalban kellett megbeszélned az exeddel? - vonta fel a szemöldökét.
-Eleanornak új barátja van - avattam be.
-És? - ráncolta a szemöldökét.
-Louis össze van zavarodva. Ennyi. Leráztam, holnap beszélek vele.
-Értem - bólintott. - Na most inkább gyere vissza aludni - nyújtotta a kezét, amit én elfogadtam és hagytam, hogy visszavezessen az ágyba.
Elfeküdtem az ágyon, Zayn pedig a derekamnál fogva szorosan magához húzott. 
-Most már senki nem kelthet fel megértetted? - kérdezte, de hallottam a hangján hogy mosolyog. 
-Értettem - mosolyodtam el, majd lehunytam a szemeimet és egy pillanat alatt visszaaludtam.

Másnap találkoztam Doniyaval a plázában a megbeszélt helyen. Mosolyogva és egy öleléssel fogadott, majd készen álltunk, hogy lejárjuk a lábunkat. Szinte minden boltba bementünk és felpróbáltunk egy csomó ruhát, néhányon nagyon jókat nevettünk, néhánynál pedig a másikat győzködtük, hogy 'baromi dögös vagy, ezt meg kell venned'. Összességében nagyon jól elvoltunk, és a túra felénél be is ültünk a pláza pizzázójába.
-Örülök, hogy Zayn végre talált magának egy normális csajt - mosolyodott el.
-Köszönöm... - feleltem zavartan, mert nem igazán tudtam hogy reagálni rá.
-Amúgy, hogy van az, hogy 4 hónapja vagytok együtt, de máris összeköltöztetek? - harapott bele a pizzájába. Persze, Doniya okos lány, valószínűleg rájött, hogy nem ilyen egyszerű a dolog.
-A mi kapcsolatunk... kicsit zavaros - kerestem a szavakat.
-Oké, nem szívatlak, tudok mindenről - vallotta be.
-Hogy mi? - kerekedtek el a szemeim. - Mi mindenről tudsz?
-Hogy mi volt 3 éve, hogy bizonyos bulikba mik voltak, hogy Louisal is voltál együtt - vonta meg a vállát.
-Mégis honnan? - pislogtam, mert ez lesokkolt. Doniya az egyetem mellett az FBI-nak dolgozik vagy mi?
-Zayn mindent elmondott - felelte lazán. Igen, ez sokkal ésszerűbb, mint az FBI-os sztori... - Mindig mindent megbeszéltünk, és azt hiszem ezeket csak nekem tudta elmondani. Egy élmény volt hallgatni a zavart szövegét, ahogy azt magyarázza, hogy mennyire utál, mert egy undorító nőszemély vagy, aztán meg megjegyzi, hogy milyen jól néztél ki aznap - erre elnevettem magam. De furcsa, hogy tényleg ilyen volt Zaynnel a kapcsolatom. El se hiszem, hogy most már minden a legjobb úton, egyenes halad. Illetve... Izé... talán mégse olyan egyenes az az út...
Miután Doniyanak menni kellet, átmentem a fél városon, hogy találkozzak Louissal a megszokott Starbucksban, a megbeszélt időpontban. Szegény, teljesen zavarodott volt, reménytelen és csalódott. Próbáltam megértetni vele, hogy ne aggódjon, mert hamarosan újraindul a turné, és minden pörögni fog, ideje se lesz gondolni Eleanorra. Na és új városok, új lányok. A végére Louis teljesen belelkesült, és már szerintem el is felejtette a volt barátnőjét.
-És... Zayn mit szólt? - kérdezte.
-Igazából - túrtam bele zavartan a hajamba. - Még nem mondtam el neki.
-Mikor tervezed beavatni a dologba? - húzta fel a fél szemöldökét kíváncsian.
-Nem tudom - húztam el a számat.
-Emma, muszáj elmondanod neki, minél előbb - nyomta meg a muszáj szót. - Igaz, hogy előbb-utóbb feltűnne neki, de az szerintem kicsit fura lenne
-Az biztos - gondolkodtam el, és elképzeltem a helyzetet. Igaza van Louisnak, el kell mondanom neki.
-Akkor most szépen hazamész és elmondod neki - utasított. - Kocsival vagy?
-Nem - ráztam meg a fejem, amivel együtt néhány göndör tincs is a fejembe csapódott.
-Akkor gyere, elviszlek - pattant fel és kivette a kocsikulcsot a zsebéből.
-Már megint új kocsid van? - fürkésztem a fekete Audit.
-Aki megteheti - vigyorodott el beszállás közben. Megforgattam a szemeimet és beültem az anyósülésre. Egyébként tényleg szép volt a kocsi. Meg nagy... Baromi nagy...
Louist kicsit korrigálnom kellett, mert még nem járt az új házban, szóval az utat sem tudta.
-Nem jössz be? - kérdeztem a kilincs felé nyúlva.
-Majd máskor - legyintett. - Ez most fontosabb. Egyébként szép ház - fürkészte.
-Köszi - mosolyodtam el halványan. - Akkor majd beszélünk - szálltam ki a kocsiból.
-Hello - intett.
Figyeltem ahogy Louis elhajt, majd sóhajtva beléptem a kerítésen. Átvágtam a gyönyörű kertünkön és beléptem a hatalmas házunkba. Az előszobában levettem a cipőmet, ledobtam a farmerdzsekim és a táskámat, majd megkerestem Zaynt. Mivel nem volt kedvem körbejárni a házat, és még most is néha eltévedek, inkább elkiabáltam magam.
-Zaaayn, merre vagy? - forgolódtam.
-Konyha! - kiabált vissza, és én célba vettem a konyhát.
Zayn épp kávét főzött, amikor beléptem.
-Kérsz? 
-Most nem - ráztam meg a fejem és a mélyhűtőbe nyúltam, ahol megtaláltam amit kerestem. - Te? - nyújtottam felé a dobozos barackos-csokis fagyit.
-Kihagyom - nézett furcsán, miközben letéptem a fedelét, és dobozból ettem a fagyit. Vagyis tulajdonképpen ez a doboz inkább egy vödör volt. Mindegy, jól esett.
-Isteni - bólintottam, és újra belenyomtam a kanalam. Még fagyos volt, ezért nehezebb volt kanalazni, de megérte. A stresszre mindig fagyit eszek, nem tudom miért, megszokás.
-Emma, minden oké? - fürkészett Zayn.
-Nem - sóhajtottam. - Tudnánk beszélni?
-Persze - bólintott ijedten. - Menjünk át a nappaliba.
A kis vödrömet és a kanalamat cipelve követtem Zaynt a nappaliba, ahol helyet foglaltunk a kanapén, egymással szemben. Zayn kíváncsi szemei követték az összes mozdulatom és próbált rájönni, hogy mi történhetett.
Csak turkáltam a fagylaltban és nem tudtam, hogy hogyan is mondhatnám el. Hogy Zayn, hogyan fogja fogadni. Mit reagál rá. Hogyan adjam be finoman? Aztán rájöttem, hogy a legegyszerűbb megoldás az, ha szimplán kibököm.
Egy kicsit fürkésztem Zaynt. Arca tökéletes vonalait, gyönyörű, sötétbarna szemeit, amiket hatalmas szempillák vesznek körbe. Azt hiszem Zayn szemébe szerettem bele először. Mert az mutatja meg, hogy milyen is valójában az ember. És rádöbbentem, hogy Zayn nélkül nem tudnék élni. Mert imádom a mosolyát, a nevetését, a hangját. Szeretem hallgatni ahogy beszél, mesél valamiről. Ennél jobban csak azt szeretem ahogy énekel. Ahogy a színpadon áll, a rajongós sikítoznak ők pedig mindent beleadnák. Szeretem hallgatni ahogy énekel. Még csak nekem soha nem énekelt, de az túl nyálas lenne, nincs különösebb szükségem rá.
A lényeg annyi, hogy fogalmam sincs, hogy mi lenne velem nélküle. Talán ő a végzetem.
Zayn arcára egyre jobban kiült az aggodalom. Tudta, hogy valami komoly, de sejtése se volt, hogy mi lehet az.
-Terhes vagyok.