36. fejezet * The Past

Sziasztok! :) Sajnálom, hogy ilyen későn jött rész, de egyszerűen olyan zsúfoltak a hétköznapjaim, hogy hihetetlen. Örülök, ha levegőt tudok venni, nemhogy internetközelbe jutni. De őszintén szólva tegnap nagy szerencsém volt, mert egyedül voltam itthon és zuhogott az eső. A TV elment, internetem nem volt, ezért úgy döntöttem, hogy üvöltettem a telefonomon a zenét véletlenszerű lejátszásban és közben a rohadt gagyi szövegszerkesztőmben megírom az új részt. Komolyan, ha nem múlik el az eső és nem toppan be hirtelen mindenki még három részt megtudtam volna írni.
Na nem akarok többet írni, mert félek, hogy hosszabb lesz mint a fejezet. Még 1-2 gyors infó a végére:
Az első évadnak hamarosan vége!
DE!
Hamarosan hozom az új blogom prológusát! :)
A következő feji 10 komment után jön! :)
Jó olvasást, xoxo. 

The Past

- Indulhatunk? - kérdezte Zayn felemelve a sporttáskáját.
- Persze - feleltem, és kihúztam a bőröndöm fogóját és magam után húzva elhagytuk el a szobát.
Most végre van három hét pihenőnk, amikor hazamegyünk Londonba. Már nagyon várom, komolyan. Végre együtt lehetek Colettel, anélkül, hogy a rajongók megállítanának minket, hogy fényképeket kérjenek tőlünk vagy a srácokról érdeklődnének. Talán Harryvel is kicsit több időt tudok tölteni. Már nagyon hiányoznak a közös hülyülések. De van még valami. Az, hogy Zaynnel kettesben legyek. Bár igazából ilyen még nem is volt, mivel amióta tart a kapcsolatunk maximum néhány napra maradtunk magunkra és azt is csak azért mert bezárkóztunk valamelyikünk szobájába, hogy egy kis nyugink legyen. 
A repülőtéren feladtuk a csomagokat és minden biztonsági ellenőrzésen átesve szálltunk fel a srácok magángépére. 
Sóhajtva ledobtam magam az ülésre, Zayn pedig mosolyogva figyelt.
- Mi olyan vicces a fáradtságomon? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Még te vagy fáradt? - vágott vissza. - Nem is tudom ki nyomott le nap, mint nap több órás koncerteket. 
- Ott a pont - sóhajtottam. 
- Ez természetes - villantott rám egy 10 pontos mosolyt, majd felhajtotta a székeink közt a karfát és a fejét az ölembe hajtva elfeküdt. Liam mosolyogva figyelt minket a szemben lévő ülésről.
- Minek örülsz Payne? - kérdezte vigyorogva Zayn.
- Csak olyan kis cukik vagytok, hogy mindjárt megzabálunk titeket - felelte nyálas hangon Louis. 
- Már megint túl sok cukrot tettél a teádba? - néztem rá furcsán.
- Csak egy picikét - felelte Louis, majd hüvelyk- és mutatóujjával megmutatta, hogy mekkora is az a "picike". - Húú Nialnek van gumicukra - csillant fel a szeme.
- Nem! - szóltunk rá egyszerre Liammel és Zaynnel.
- Amúgy se adnék neki - foglalt helyet röhögve a szöszi.
- Louis nyugodjon le, Zayn, legalább a felszállást várd meg mielőtt összemelegedsz a barátnőddel, Horan, hányszor mondjam el, hogy ne edd azt az undorító szart mert egészségtelen? Payne figyelj a többiekre. Harry és Colette rendben vannak - lépett be Paul lazán a gépbe. Nos igen, inkább ne tudjátok meg, hogy milyen, ha "nem laza".
A többiek sóhajtottak egyet és viszonylag meghúzták magukat. Egészen az út feléig, amikor mindenki kezdte unni az agyát.  Harry és Colette piros pacsiztak (??), Niall mogyoróval dobálta Liamet, aki először idegesen szitkozódott magában, később pedig már visszadobált, Louis pedig  a légi utaskísérőt csesztette, azzal, hogy megnyomta a hívógombot, aztán amikor a nő kijött, közölte, hogy "elfelejtettem" "véletlen volt" "nem én nyomtam meg" "komolyan nem én voltam" "most tényleg nem én voltam" "oké, az eddigiekben tényleg én hívtam, de most kajak nem" "ne tessék haragudni de... bakker megint elfelejtettem" "egy ér nagyon kidagad a homlokán, nem használ rá kenőcsöt?" Aztán a nő nem jött ki többször. Nem csodálom. Mi Zaynnel jók voltunk, csöndben bámultuk egymást. Oké, igazából pontosabban farkasszemeztünk, de valahogy ez nekünk nem úgy megy, mint a normális embereknek. Én mindig elröhögtem magam, így mindig Zayn nyert, aki kezdett elszállni magától. Beleuntam, hogy Malik ennyire örül magának, ezért levettem a pulcsim, ami alatt egy kivágott felső volt. Jól kihúztam magam, amitől Zayn tekintete egyre gyakrabban lecsúszott, ezzel nyertem én. Oké, igazából, ha akarta, tudta volna tartani a tekintetét, csak én tettem róla, hogy ne sikerüljön neki. Mindegy vicces volt, mert a játék végére már nem farkasszemeztünk, hanem egymást vetkőztettük le a szemünkkel. Igazából a dolog egyre inkább bedurvult és Zaynnek már mocskos dolgokon járt az esze. Na jó, az én fantáziám se volt éppen tiszta. Egyébként ezt a szeméből láttam, meg onnan tudtam, hogy elkezdett a fülembe suttogni, amitől nekem folyton az a bizonyos bizsergés járta át a testem.
- Gyere utánam - ez volt az utolsó suttogás, majd elindult a mosdó felé.
Vártam néhány percet és én is utána indultam. Igazából senki nem vette észre, csak egy valaki. És az a valaki akinek nagyon nem kellett volna észrevennie. Megragadta a kezem és behúzott a mellette lévő ülésbe.  
- Hova indultál Styles? - kérdezte Paul nem túl barátságos tekintettel. 
- A mosdóba - feleltem rezzenéstelen arccal. Hahh. Paul még nem ismer engem. Ha tudná, hogy hány hasonló helyzetből húztam már ki magam, és hány tanárt sikerült átvágnom. Paul nem volt sokkal durvább náluk. 
- De hát az foglalt - mutatott a mosdó felé. - És milyen véletlen, hogy pont Zayn ment be két perccel ezelőtt.
- Én úgy tudtam, hogy két mosdó van a gépen - válaszoltam ártatlanul. 
- De a másik a gép túlsó végében van.
- Tényleg? - pislogtam nagyokat, és adtam az idiótát, mint aki az életbe nem hallott erről.
- Nem vagyok hülye Emma, kérlek ne nézz annak - rázta meg a fejét. 
- Nekem viszont pisilni kell - néztem rá nagy szemekkel, mint egy óvódás.
- Akkor menj el a másikba - sóhajtott Paul. 
- De az túl messze van - vágtam rá. - Szerintem nem lenne jó, ha végigcsurgatnám az egész gépet.
- Majd siess, körülbelül 20 lépés, addig csak vissza tudod tartani.
- Nem - ráztam meg a fejem és néhány tincsem az arcomba csapódott. - A hólyagom mindjárt kipukkad. 
- Akkor várj, egy pillanat - tápászkodott fel, majd a WC-hez ment. Egy kopogás után, meg sem várva a választ benyitott Zaynhez. - Malik siess, mert a csajod mindjárt összepiszkítja a repülőt, annyira fontos a dolga - darálta sietősen, majd visszaült mellém. 
Ebbe már csak az volt a jó, hogy mindenki visszafojtott nevetéssel figyelte a műsort. Persze, erre már felfigyelnek, de arra nem, hogy panaszkodok, mert fejbetalált egy mogyoró. Aggrh.
Zayn kilépett a mosdóból és értetlen arccal nézett körbe. Bénán integettem neki, és egy amolyan "lebuktunk" mosolyt címeztem neki.
- Lehúzni ki fogja Zayn? - vigyorgott Niall.
- Menjetek már a francba - sziszegte, majd sietősen a helyünkre sietett.
- Mi van Zayn, áll a cerka? - húzogatta a szemöldökét Harry. A lényeg, hogy a srácok kimondottan tapintatosak.
- Emma, mehetsz - intett Paul. Égővörös fejjel felálltam és bementem a WC-be. 
Lehajtottam az ülőke fedelét, majd az arcomat a kezembe temettem. Ekkora cikit! Aztán jobban végiggondoltam és kitört belőlem a röhögés. Ez is csak velünk fordulhat elő. Lehúztam a WC-t (csak a formalitás kedvéért) és emelt fővel kiléptem.
- Sikerült - jelentettem be, mire a többiek elröhögték magukat, Paul pedig az orrnyergét masszírozta. Azt hiszem ő várja legjobban ezt a három hét szabadságot.
- Hogy vagy? - kérdeztem halkan Zayntől, amikor leültem mellé.
- Csak te lehetsz ilyen béna, hogy lebuksz - nevetett ki.
- Héé - sértődtem meg. 
- Legközelebb majd te mész előre.
- Ki mondta, hogy én akarom egyáltalán egy repülőgép WC-jében csinálni? - vontam kérdőre.
- Utánam jöttél nem? - kérdezte szemtelen mosollyal. Szemtelenül szép mosollyal. 
Megforgattam a szemeimet, mire Zayn nyomott egy puszit az arcomra, majd a fülemhez hajolt.
- De azt azért bepótoljuk, ha hazaértünk - suttogta, és a leheletétől kirázott a hideg.
- Már várom - motyogtam az ajkaiba és megcsókoltam.


*Zayn szemszöge*

Már három napja visszaértünk Londonba és ma fogom Emmának odaadni/megmutatni a meglepetésemet. Áthívtam vacsorára, és majd akkor. Igazából kicsit stresszes vagyok, hogy mit fog szólni, de nap közben kiderült, hogy van nagyobb problémám is. 
Az egész ott kezdődött, hogy éhesek lettünk és senkinek se volt kedve ebédet főzni. Hiába próbáltuk győzködni, Emmát és Daniellet, hogy dobjanak össze valamit, nem akartak. Colt már meg se kértük, mert ő mindenhez lusta. 
- Akkor rendeljünk pizzát - vette elő Liam a telefonját és már diktálta is be mindenki rendelését.
Ez idáig jó is volt, csak elfelejtettük szólni neki, hogy ne a szokásostól rendeljünk. Így történt, hogy a délutánunkat elcseszte egy nem kívánatos személy.
- Itt a pizza - szólt Louis amikor csengettek.
- Nyitom - pattant fel Emma és már az ajtóhoz is sietett. A rengeteg pizzás doboz mögött pedig Brandon állt. - Ó, hogy az a... - sziszegte Em.
- Bazdmeg - jött ki Harryből, amikor meglátta az ajtóban álló személyt. A többieknek kicsit nehezen estek le a dolgok, de utáni valószínűleg összeállt a fejükben a puzzle és mindenki engem kezdett el méregetni. Emma feszengve hátranézett, én pedig rögtön felpattantam és odaálltam mellé. Brandon gúnyosan horkantott amikor meglátott.
- Mennyi lesz? - kérdeztem közömbösen.
- Ne már - röhögött Brandon. - Már vagy ezer éve nem láttalak titeket, meséljetek már valamit. Malik, rendbe jött már az arcod? - érdeklődött gúnyos mosollyal. Na ezt akartam elkerülni. Rajtunk és Emmán kívül senki nem tudott a verekedésünkről. A többiek elkerekedett szemmel néztek, de nem foglalkoztam vele.
- Én inkább miattad aggódnék - vettem fel a stílusát.
- Jaj, hagyjuk már ezt. És különben is. Miért nem a pasija végi meg? - bökött Louis felé.
- Annak már vége - közölte Louis. - Nem mintha, olyan sok közöd lenne hozzá.
- Igazán Emma? - vonta fel érdeklődve a szemöldökét Brandon. - Szóval egy újabb társaság fiútagjain mész át Emma? A szőke megvolt már? És az a barna... Ja nem annak barátnője van - mondta, miután észrevette, hogy Liam átkarolja Danit. - Várjunk csak... Téged az sose zavart. Nem igaz?
- Brandon kussolj már - sütötte le Emma a szemeit.
- Minek? Ugyanolyan ribanc vagy, mint néhány évvel ezelőtt - vont vállat.
- Most azonnal takarodj innen - szóltam élesen. 
- Ó, a kis tudatlan - mosolyodott el Brandon - Hadd meséljek egy kicsit - mondta és belépett a nappaliba. 
- Be ne tedd a lábad a házamba, seggfej - kapta fel a fejét Harry.
- Nyugi tesó, csak egy kis mesedélután - legyintettem. - Mivel kezdjem? Emma emlékszel még Patricra? Na és Nolanre? Meg amikor mi voltunk együtt? Utána jött Jason, vagy ő Will előtt volt? Ja, és a kedvencem a Sam sztori. Tudod, te összejártál Sammel, és ezt később Hannah a barátnője megtudta. Húú, vagy fél évig ezen csámcsogott az egész suli - Brandon úgy mesélte ezt, mintha csodaszép emlékekről nosztalgiázna. - És a fiú WC, utolsó fülke. Szép kis hely nem? Komolyan, állítólag többet jártál a fiúmosdóba, mint a lányba. Ja, és tizenegyedikben, amikor a gólyák versenyeztek, hogy ki fog meghúzni legelőször. Ki is nyert? Valami Ericnek hívták a srácot. A többi srácnak már nem emlékszem a nevére... Te? Vagy egyáltalán tudtad, hogy melyik kicsoda?
- Elég! - szakította félbe Emma.
- Ja, hogy te ezt még nem mesélted el? Bár igazad van, én se lennék rá nagyon büszke.
- Oké Brandon lépjél le, és hazudozz máshol - állt fel Niall és elindult Brandon felé.
- Nem szokásom kamuzni - nézett mélyen a szemembe, tudomást sem véve Niallről. 
- Brandon, állj le - szinte köptem a szavakat az arcába. - Ismerem a barátnőmet, és tudom, hogy nem ilyen. Vetted?
- Emma, védd már meg magad, hol van az a tökös csaj aki az ikertesóm? - állt fel Harry is. - Védd már meg magad, és bizonyítsd be, hogy nincs igaza
Em óvatosan felemelte a fejét és tekintetét rám emelte. Szemei könnyesek voltak és mindenféle érzelem kavargott bennük. 
- Bárcsak - suttogta, majd a könnyei előtörtek és inkább felrohant a szobájába.
Bennem is vegyes érzelmek kavarogtak. Ahogy Emma elfutott... Szóval tényleg összefeküdt ezekkel a srácokkal és még másokkal is... Persze, tudtam, hogy nem én voltam neki az egyetlen, de azért ez egy kicsit betett. Tudom, hogy Em most már nem ilyen, de ez is jelent valamit. 
- Kösz bazdmeg - fordultam Brandon felé hidegen, majd a kezébe nyomtam a pizzák árát. - És most már komolyan tűnj el. 
Miután Brandon eltűnt kínos csend telepedett le. Mindenki engem figyelt és gondolkodtak, hogy mit fogok lépni.
- Zayn...- szólalt meg Liam.
- Ezt mos fel kell dolgoznom - mondtam, majd kisétáltam a teraszra. 
Szakadt az eső, ezért a fedett részen maradtam. Előhalásztam a cigimet és rágyújtottam. Az esőcseppeket figyelve szívtam el. Aztán még egyet, és mégy egyet. Valahogy ez se tudott megnyugtatni.

*Emma szemszöge*

Telekönnyeztem a párnámat. A könnyeim csak törték maguknak az utat, mintha az összes most akart volna kitörni, egyszerre. Fájt. Borzasztóan fájt. Ez életemnek az a része, amit el akartam volna temetni és soha többet nem gondolni rá. Ez volt az a korszakom, amikor nem voltam önmagam. Az egy másik Emma volt. De ezért a régi Emma miatt a sorstól megérdemeltem egy ilyen hatalmas pofont. De miért pont Őt? Miért pont Zaynt kell elveszítenem? Akit mindennél jobban szeretek. Aki segített visszarázódni? Akire a legnagyobb szükségem van? Miért neki kell szembenéznie azzal, hogy régen egy ribanc voltam és, hogy nem egy ilyen lányt érdemel? Ami amúgy igaz is. Zayn bármelyik lányt megkaphatná, miért pont én kellek neki, akin már annyi mindenki átment?
Ilyen és ehhez hasonló önmarcangoló gondolataim voltak. Kezdtem úgy érezni, hogy a fejem már kétszeresére dagadt a sok bőgéstől, ezért előkerestem a cigimet és kiültem az ablakba. A számba helyeztem a szálat, majd egy rövid harc után az öngyújtómmal, sikerült meggyújtanom. Mélyen beszívtam a mérgező nikotint, majd hosszan kifújtam a füstöt. Jól esett. Nagyon. Résnyire kinyitottam az ablakot, és beáramlott esős, friss levegő. A lecsurgó esőcseppeket figyelve elkönyveltem, hogy elcsesztem. Mindent.
Éppen elnyomtam a második szálat, amikor kinyílt a szobám ajtaja. Lélegzetvisszafojtva figyeltem, hogy ki lép be rajta, majd amikor megláttam Zaynt, egy doboz pizzával a kezében hatalmasat dobbant a szívem. Persze nem a pizza miatt. 
Zayn a könyökén támaszkodva elfeküdt az ágyon, és a pizzás dobozt bámulta. Néhány percig némán ültünk a szobában, majd erőt vettem magamon és befeküdtem vele szembe.
- Gondolom tudod, hogy nem most vagyok a legbüszkébb rád - emelte rám a tekintetét.
- Sejtettem - sóhajtottam egy párnát piszkálva.
- De én meg azt tudom, hogy ez nem most volt, hanem néhány évvel ezelőtt - mondta, mire félénken bólintottam. - És rengeteget elmeséltél már nekem a múltadról, és kicsit zavar, hogy ezt a részletet nem említetted, bár a te helyedben valószínűleg én se híreszteltem volna.
- Zayn, én tényleg nagyon sajnálom - tűrtem a fülem mögé egy tincset. - És idővel biztos elmondtam volna, csak ez nem egy olyan dolog amit jó elmesélni egy viszonylag friss kapcsolatban...
- Akkor mikor akartad elmondani? - tárta szét a kezét. - A nászéjszaka előtt vagy mi?
- Tervezel nászéjszakát? - csillantak fel a szemeim, de Zayn egy komoly pillantást küldött felém, jelezve, hogy ez nem a legjobb pillanat ennek a megvitatására. - Oké, szóval tényleg, ez hiba volt. És az is hiba volt, amit akkor tettem. Hatalmas hiba. Elefánt sőt, bálnaméretű hiba...
-A lényeget - sóhajtott Zayn, de a szeme sarkából láttam, hogy belül nevet.
- A lényeg, hogy régen egy ribanc voltam, de megváltoztam. És most már nem is lesz ilyen, vagy ehhez hasonló. Ígérem. És tudom, hogy ezek csak szavak, de fogalmam sincs, hogy hogyan bizonyítsam be, de... - folytattam volna, tovább, de Zayn félbeszakított egy csókkal. - Ezt most miért kaptam? - pislogtam nagyokat.
- Csak mert megismertem a múltad egy darabkáját nem felejtettem el a lányt, aki most vagy - mosolygott. - A lányt, aki a legkínosabb helyzetekben is emelt fővel marad, mint múltkor a gépen. A lányt, aki hajlamos eltérni néha a tárgytól, egy tök más irányba. Aki őrült, idióta, gyönyörű, makacs, észbontó a mosolya és akit mindennél jobban szeretek.
- Ez most nyálas volt - közöltem.
- Nem is te lennél - rázta meg a fejét nevetve.
- Szóval akkor nem haragszol rám? - kérdeztem meg félve.
- Nem - mosolygott.
Hatalmas vigyor terült el az arcomon és rögtön Zayn nyakába ugrottam, aki nevetve karolta át a derekam és húzott magához. A vállába fúrtam a fejem és mélyen beszívtam az illatát. 
- Egyébként igen - mondta.
- Mit igen? - toltam el egy kicsit magamtól.
- Tervezek nászéjszakát - bólintott, mire a vigyorom még szélesebb lett. Komolyan, a szám már majdnem a fülemig ért, de nem érdekelt. Újra Zayn vállába fúrtam az arcom és még jobban szorítottam magamhoz. Soha sem akarom elengedni.