24. fejezet * You Only Live Once

Hello! :DD Nos most jóval előbb hoztam a részt, de ez lehet, hogy egy kicsit hosszabb is lett mint az átlagos. Igazából most tényleg nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre...:')) Igazából szerintem vannak részek amik kicsit átlátszóak lettek, de azért bízom benne, hogy tetszeni fog. :) Előre is elnézést a helyesírési hibákért, siettem, de amint tudom kijavítom! A következő részt még nem tudom, hogy mikor hozom, de valószínűleg hétvégén vagy jövőhét végén. 

xx. Kikiih

You Only Live Once

Végre letelt az egy hónap és végre megszabadulok a gipsztől. Nem kell járógipsz, csak még egy ideig kenegetni kell meg fáslizni. 
Louis kísért be a kórházba és kivételesen örültem, hogy végre kettesben tudunk maradni egy kicsit.
Kint ültünk a váróteremben és vártuk, hogy Dr. Martin asszisztense behívjon.
-És, mit csinálunk ha itt végeztünk? - nyomtam a homlokomat az övének.
-Vannak terveim. Az egész nap csak a miénk lesz. - végighúzta a kezét a csuklómon, majd összekulcsolta az ujjainkat. 
-Ms. Styles. - jelent meg Dr. Marton asszisztense, természetesen pont akkor amikor Louis ajkai közeledtek az enyémekhez.
-Megyek. - erőltettem mosolyt magamra, majd bebicegtem Dr. Martinhoz.
Miután mindennel végeztünk, Louisal beültünk egy Starbucksba.
-És milyen volt a tegnapi fotózás? - kérdeztem a szívószállal játszogatva. 
-Elment. - bólintott. - Nem igazán vagyok érte, hogy műmosolyt erőltetve magamra vigyorogjak olyan értelmetlen dolgokkal, mint például egy létra.
-Egy létrával pózoltatok tegnap? - ráncoltam a szemöldököm.
-Nem ez még régebben volt. - legyintett. - Amúgy persze, imádom, hogy híresek vagyunk, zenélünk és persze a rajongókat is imádom. De vannak dolgok amiket nem szeretek. Például, hogy tegnap fél napig foltokat láttam a vakutól.
-Ó, te szegény. - nyújtottam ki rá a nyelvem. 
-És neked milyen az élet gipsz nélkül? - váltott témát.
-Furcsa. - forgattam meg a jobb bokámat. - Néha még fáj egy kicsit, de nem vészes.
-Na és Anne és Gemma?
-Hát örülök, hogy itt vannak. - mosolyogtam. - Múltkor elmentünk hármasban. Gemma, Harry és én. Nagyon rég voltunk már így együtt, szóval nagyon jó volt.
-Ja igen, láttam a képet amit kiraktatok Twiterre. Vagy több százezren retweetelték. Amúgy jó kép. 
-Nem is láttam. - lepődtem meg.
-Így jár az ember, ha híres a testvére. - húzta félmosolyra a száját.
-És ha híres a barátja? - könyököltem fel az asztalra, így az 'előnyeim' is jobban látszódtak és így hajoltam közelebb Louishoz.
-Hát... - a tekintette egy kicsit lecsúszott, ahogy terveztem. - Ha olyan barátnője van mint te, akkor nagyon jól járt.
Az arcunk egyre inkább közeledett egymáshoz, de megszólalt Louis telefonja.
-Ha Dr. Martin asszisztense... - sóhajtottam hátradőlve a székemen.
-Nem. - rázta meg a fejét nevetve. - Paul. Ne haragudj, de fel kell vennem.
-Menj csak. - legyintettem mosolyogva.
Figyeltem ahogy Louis eltávolodik az asztalunktól és egy sarokban megállt és idegesen dörzsölte az orrnyergét, miközben Pault hallgatta.
-Lőttek a közös délutánnak mi? - húztam el a számat amikor visszaült velem szembe.
-Ne haragudj. - nézett bocsánatkérően. - Sürgősen be kell mennem a stúdióba és a többieknek is. Tényleg sajnálom. Megkértem, hogy tegyük át, de azt mondta, hogy nagyon fontos.
-Semmi baj Louis, menj csak. 
-Köszönöm. - mosolyodott el. - Hazadobjalak vagy... - kérdezte a szája szélét rágva.
-Nem, tényleg sietned kell, menjél. Én lehet, hogy még sétálok kicsit.
-Pénzed van?
-Igen.
-Vigyázz magadra. - nyomott puszit a homlokomra.
-Igen apu. - vigyorogtam rá.
-Majdnem vicces volt. - kacsintott rám, majd kilépett a Starbucksból. 
Miután befejeztem a kávémat én is elindultam. Csak úgy bolyongtam London utcáin és a kirakatokat nézegettem, amikor belebotlottam egy szőke csajba.
-Nézz már a lábad elé baz... Colette? - lepődtem meg.
-Emma. - mosolyodott el. - Te mit keresel itt? Nem Louisal vagy?
-De csak közbejött valami. - sóhajtottam miközben megöleltem.
-Akkor velünk tartasz? - kérdezte.
-Mármint kikkel?
-Velem és Danivel. Egy kis vásárlástúrát terveztünk. Téged is akartunk hívni, de mondtad, hogy Louval leszel és...
-Persze, hogy megyek. - vigyorogtam rá.
Danivel a közeli plázában találkoztunk, egyébként nagyon örült, hogy én is megyek. Közben Col elhatározta, hogy felújítja a ruhatáramat, merthogy már vagy egy éve nem voltunk nagy vásárláson, ami egyébként igaz is.
Nos, Colette ezt tényleg komolyan gondolta. Vettem három új farmert, egy csomó felsőt és egy Vans cipőt. A többiek is hasonló mennyiségű ruhát vásároltak fel. Már épp szerettem volna leülni egy kicsit, amikor Colette hirtelen megállt egy üzlet előtt.
-Ide be kell mennünk. - nézett csillogó szemmel egy boltba, ahol ilyen elegánsabb cuccok voltak. Estélyi ruhák, öltönyök stb.
-Minek? - ráncoltam a szemöldököm.
-Em, ne mond már, hogy titokban nem imádod az ilyen ruhákat. - nézett rám Dan.
-Oké, igen. Szeretem ezeket. - bámultam én is a kirakatot. - De ez már tényleg sok lenne. 
-Na, csak poénból. - győzködött tovább Colette.
-Áhh, ennyi zacskóval úgyse engednek be... - kerestem kibúvót.
Végül mégis berángattak és még a zacskós elméletem se jött be, mivel nyugodtan lepakolhattuk a pénztárhoz, hogy körülnézzünk. Az elején még esetlenül kóvályogtam a hatalmas üzlet sorai között, de aztán egyre jobban belejöttem, és végül már az összes ruhát végig akartam nézni.
-Úristen. - képedtem el. Danielle és Colette rögtön odapattantak mellém, hogy csekkolják a ruhát, amit a kezeim között tartok.
-Hűha. - nézte végig alaposan Colette.
-Ez... - gyönyörű. - suttogtam. 
-Mutasd. - vette ki Daniella a kezem közül, majd hozzám mérte. - Ezt fel kell próbálnod. Muszáj!
-De... én... - pislogtam nagyokat. 
-Nincs tiltakozás! - parancsolt rám, majd szó szerint betoltak a próbafülkébe. Felakasztottam a ruhát a fogasra, majd óvatosan végighúztam rajta az ujjam. Felül fekete csipkeréteg, alul pedig fehér szoknyarész. Hihetetlenül tetszett, de tudtam, hogy úgyse vehetem meg. Hátranéztem a tükörbe és akkor megláttam a vállamon lévő tetoválást. You Only Live Once. Francokat, csak azért is felpróbálom. Csak, hogy lássam benne magam.
Szép lassan levetkőztem, majd olyan óvatosan vettem fel magamra, mintha olyan vékony cérnából varrták volna, hogy bármikor széteshet. De nem eset szét. Nagy levegőt vettem, majd szembefordultam a tükörrel.
Általában, ha ruhákat próbálok fél óráig vacillálok, hogy tényleg jó-e. De ez... Egyszerűen mesés volt. Teljesen passzolt hozzám és a stílusomat is megtartotta. Elhúztam a függönyt, majd kiléptem Danihez és Coletthez.
-Úristen Emma. - kapta a szája elé a kezét Colette.
-Ezt neked tervezték. - állapította meg Dan. 
-Tényleg? - kérdeztem csillogó szemekkel.
-Hölgyem, mesésen fest magán ez a ruha. - lépett hozzánk oda egy eladó.
-Köszönöm szépen. - mosolyogtam rá a hosszú fekete hajú lányra.
-Egyébként nagyon nagy szerencséje van. - mondta. - Ma van az utolsó napja az akciónak. Most 70%kal olcsóbban veheti meg.
-Hogy mi?! - kerekedtek el a szemeim, majd gyorsan a címkére pillantottam. Alapból méregdrága, de így hülye lennék itt hagyni. Egy ilyen ruhához képest ez ingyen van.
-El se hiszem. - mosolyogtam folyamatosan miközben már újra a pláza folyosóin sétálgattunk. Néha-néha belepillantottam a szatyromba, hogy tényleg ott van-e még. Igen, ott volt.
-Ugye tudod, hogy most keresnünk kell hozzá egy cipőt is? - fordult felém Danielle.
-Biztos találok otthon valamit... - rántottam meg a vállam.
-Egy ilyen ruha érdemel egy hozzá járó cipőt. - felelte Colette, úgy mintha csak megsértettem volna. - Meg ékszereket is. 
A nap végére még 3 zacskóval szaporodtam. Fáradtan ledőltem az ágyamra, és körülbelül 2 másodperce lehunytam a szemem, és ez volt az összes relaxációm, mivel Colette és Dani berontottak a szobámba.
-Vedd fel, vedd fel. - nyomta a kezembe Col a fehérneműt amit vettünk.
-Ne már, tiszta bénán nézek ki benne. - dobtam vissza. - Csak rám erőltetted.
-Ha tényleg olyan rossz, mint ahogy a boltban állítottad akkor visszavisszük. - mondta Danielle.
Végül szem forgatva kivonultam a fürdőszobába, majd szégyenlősen visszament eléjük. 
-Emma, te hülye vagy. - közölte Dan.
-Kösz. - sziszegtem.
-Baromi jól áll. Louis tuti eldobja majd az agyát, ha meglát ebben. - mondta Colette.
-Meg a melltartódat is eldobja. - tette hozzá Dani.
-Beteg vagy. - nevettem el magam.
-Jujj, vedd rá a ruhádat! - csillogott Colette szeme. -Látni akarom rajtad címkék nélkül is. Meg a kiegészítőkkel!
-Komolyan, rosszabbul érzem magam, mint egy modell. - sóhajtottam, majd felvettem a ruhát.
Komolyan, a kiegészítőkkel még jobban imádtam. Vettem hozzá egy lógós, kerek fülbevalót, egy fekete köves gyűrőt és még három összeillő karperecet. Vettem még egy blézert is, ami jól meg hozzá ha esetleg hűvös lenne. Na és ugye a cipőm. Egyszerűen imádom ezt a szettet.
-Hé, vedd már fel a blézert meg a cipőt is. - vigyorgott rám Danielle.
Teljesítettem a kérését és végül úgy álltam be a tükör elé. Oké, ez mind szép és jó, de hova fogom én ezt felvenni?
Miután velem végeztünk jöttek ők. Danielle vett magának egy csodás laza nyári szoknyát és egy hozzá illő toppot, amiben valami gyönyörű volt. Bár Danielle miben nem gyönyörű?! Persze mellette ő is vett még egy csomó kiegészítőt, meg ő a próbákra is vett magának nadrágokat.
Col szerintem az összes pénzét elköltötte. Már nem is emlékszem minden cuccra amit megvett, de azt az Adidas táskát én is elfogadnám...
Körülbelül két órája szórakoztunk, a cuccainkkal amikor megcsörrent a telefonom. 
-Hol a halálba lehet? - dobáltam a ruhákat össze-vissza.
-Itt van. - emelte fel Colette a szoba végéből egy idő múlva.
-Vedd fel, mindjárt lerakja. - szóltam.
-Oké. - mondta, majd felvette. - Gemma! Szia! - mosolyodott el, de az gyorsan el is tűnt. - Hogy mi?! ... Úristen. ... Rendben ... Küldöm Emmát, rohanunk! Ne menj sehova!
-Mi történt? - kérdeztem idegesen.
-Gemma volt. Azt mondta, hogy megtámadták, és most nem mer elmenni a helyről ahol van. Átküldte a hely nevét sms-ben, rohanj!
-Mi?! Jézusom! - kaptam a fejemhez.
-Várj Em! - szóltDani. - Itt a pénz taxira. 
-Köszi. - vettem el tőle.
Kikaptam a telefonom Colette kezéből, majd a magassarkúmban végig rohantam a házon. Igen, a ma vett ruhámban voltam még mindig, de nem volt időm átöltözni, hisz Gemma oltári nagy bajban van. Ráadásul a felépülőben lévő lábamnak pont jót tett egy ilyen rohanás magassarkúban... Gyorsan fogtam egy taxit, ami azért Londonban elég nagy teljesítmény. Megnéztem a címet, de mivel nem volt nagyon ismerős megmutattam a sofőrnek is a kijelzőt.
-Egész biztos, hogy ide akar menni? - nézett rám furán miközben gyorsan beütötte a GPSbe a címet és elindultunk.
-Mégis mit hisz, hogy szórakozok?! A nővérem oltári nagy szarban van, szóval kérem szépen vigyen el IDE! - böktem a telefonom kijelzőjére.
-Rendben, értettem. - nézett rám ijedten. 
Küldtem Harrynek is egy sms-t és továbbküldtem a hely címét. Idegesen doboltam a térdemen, de nem érkezett válasz. Körülbelül 40 percet taxizhattam, és esküszöm ez volt életem legborzalmasabb 40 perce.
Kifizettem a fuvart, majd megnéztem, hogy hol is vagyok. Egy régi, kihalt játszótér bejáratánál álltam. Hogy keveredett ide Gemma?!
Óvatosan lépkedtem a magassarkúmban, az adrenalin csak úgy pumpált bennem.
-Gemma? - szóltam félénken, hátha valahonnan előjön.
A következő pillanatban a távoli mászóka mögül egy ismerős alak formálódott ki. 
-Louis? - képedtem el. 
-Szia. - intette mosolyogva.
-Te meg... hogy... mit keresel itt? - dadogtam a kérdéseket, miközben ő egyre közelebb jött hozzám. Egyszerűen nem értettem ezt az egészet.
-Gyere velem. - mosolyodott el, majd a kezemet megfogva vezetett tovább.
Nagyon nagy játszótér volt, tele mászókával, csúszdával, homokozóval és mindenféle játékkal amit csak el lehet képzeni. De mégis látszott, hogy nagyon rég volt erre valaki. Teljes ámulattal néztem körbe. Az egész olyan friss volt a nemrég leesett eső miatt. Elképzeltem a helyet úgy, hogy a hintákon egy csomó boldog kisgyerek játszik, körbe-körbe rohangálnak. Volt valami varázslata a helynek. Belegondoltam, hogy vajon kik és mit élhettek itt át. Olyan titokzatos volt és különleges, de gyönyörű. 
-Amúgy. Gemma is itt van? - kérdeztem visszatérve a valóságba.
-Gemma, Anne és Harry együtt elmentek vacsorázni és mindenki jól van.
-De, akkor mi volt az az sms? Miért kellet idejönnöm? - kérdeztem összezavarodva?
-Ezért. - állt meg Louis hirtelen.
Elkerekedtek a szemeim. A csúszdás mászóka egyik fedett területén egy leterített pokróc volt és gyönyörűen megvolt terítve. Mindenfelé rózsaszirmok és gyertyák. 
-Jézusom Louis, ez most komoly? - kérdeztem és a szemeim könnybe lábadtak.
-Igen. Csak neked. - suttogta, majd odahajolt hozzám és megcsókolt. És végre, ezt a csókunkat már nem zavarta meg semmi, de semmi. 
Miután elváltunk egymástól leültünk a pokrócra és nekiálltunk a vacsorának. El se hiszem, hogy Louis mindezt értem tette.
-Nem is volt semmilyen fontos megbeszélni Paulal mi? - kérdeztem elképedve két falat között.
-Nem. - rázta meg mosolyogva.
-És te intézted el, hogy Colette és Danielle lefoglaljanak egész napra, mi?
-Igen. Állítólag Colette fél óráig mászkált mire megtalált. - erre elnevettem magam.
-És mindezt miattam? - kérdeztem és féltem, hogy a könnyeim megint kicsordulnak. Olyan aranyos volt.
-Miattad. - mosolygott. - Bár egyedül nem ment volna.
-Tényleg? - lepődtem meg. 
-Igen. Harry és Gemma intézte a kaját, ugye Danielle és Colette elvittek vásárolni, és berángattak Niall anyjának a barátnőjének a boltjába. Zayn és Liam meg elkísértek a plázába, hogy hol kell elintéznem neked a ruhát. - szinte sokk alá kerültem, ahogy ezt elmesélte. Tényleg mindenki segített?
-És te választottad ki a ruhát is? - nyeltem nagyot. Igaz, hogy ez csak egy ruha, de tökéletesen megformázza a személyiségem, és ha Louis tényleg tudta, hogy ez az a ruha amitől én elájulok.
-Nem, a ruhát nem én választottam. - vallotta be. - Zayn találta. Colnak és Daninek meg az volt a feladata, hogy vezessen rá.
-Értem. - bólintottam. Kicsit ledöbbentem, hogy Zayn találta nekem a ruhát. De természetesen ez nem jelent semmi.
-Tényleg tetszik? - rágta a szája szélét.
Válasz helyet csak előrehajoltam hozzá és hosszan, mélyen megcsókoltam. 
-Ezt igennek veszem. - vigyorodott el.
Olyan éjfél körül Louis mondta, hogy ideje indulni. Átkarolta a derekamat és úgy indultunk visszafelé, ahol már egy sofőr várt minket.
-Louis nagyon köszönöm. Mindent. - fordultam vele szembe, majd a karomat a nyaka köré fontam a karom és hosszan, vadul megcsókoltam. Ez most valahogy más volt, mint a többi. Több szenvedély és vágy volt benne. Louis a kapcsolatunk alatt mindig úriemberként viselkedett, de most az alsó ajkaimat harapdálta, mire én válaszként a körmeimet a hátába fúrtam. Erre ő a kezeit a derekamról a fenekemre csúsztatta és erősen megmarkolta. 
-Indulhatunk? - kérdezte mosolyogva.
-Igen. - feleltem kicsit lihegve.
Valahogy még mindig a csók hatása alatt voltam. Éreztem a bizsergést, ami nem akart alább hagyni. Akartam. Amikor Louis végigsimította a kezét a belső combomon. Amikor a fülembe suttogott. Az összes hasonló tette után csak egyre hosszabbnak tűnt az út a lakásáig. De csak odaértünk.
Nos. Először azt gondoltam, hogy majd felmegyünk, megiszunk egy pohár bort, beszélgetünk egy kicsit tök felszínes témákról, aztán szépen lassan belemerülünk. De e helyett, már a liftben vad csókcsatába kezdtünk, majd az egész folyosón úgy mentünk végig. Egy idős néni meg is nézett minket, de nem érdekelt.
Louis nekinyomott az ajtónak és szétváltunk arra a kis időre amíg előkereste a kulcsait, de addig se hagyott szabadulni, testét erősen az én testemnek nyomta, így éreztem, hogy alul már valami keményedik.
Miután sikeresen kinyitotta az ajtót szinte belökött. Miután a lábával berúgta és elhajította a kulcsot, ugrottam egy kicsit, majd ő a combomnál elkapott, így könnyedén átkarolhattam a lábaimmal a derekát. Amíg elindult felfelé a lépcsőn levette rólam a cipőimet és mindkettőt elhajította. Amikor benyitott a hálószobájába elterített az ágyon, és ezen a ponton a heves csókolózásunk alábbhagyott. A nyakamnál csókolgatott, miközben a fülbevalóimat kiszedte és elhajította őket a szoba végébe, majd a karkötőimmel is így tettet. Közben én kigomboltam az ingét és gyorsan megszabadítottam tőle. Louis gyengéden a hasamra fordított, majd a csípőmre ráülve lehúztam a ruhám cipzárját. Egyre lejjebb és lejjebb húzta, miközben apró csókokat nyomot a hátamra végig a gerincem vonalán, amitől kirázott a hideg. Ezután fordítottam a helyzetünkön és én kerültem Louis felé. Egy apró csókot leheltem a szájára, majd áttértem a nyakára, ahol körbe-körbe lágy csókokkal kényeztettem, miközben megszabadítottam a nadrágjától. Mindkettőnkön már csak fehérnemű volt és Louis újra maga alá terített. Lágyan a hátam mögé nyúlt, ahol kikapcsolta a melltartómat és elhajította a szoba végébe, majd kényeztetni kezdte a melleimet, az egyiket a szájával, a másikat pedig a kezével masszírozta, miközben én lehúztam róla a boxerét. Louis a mellemtől lefelé adott puszikat a hasamra, majd szép lassan lehúzta rólam a bugyimat és odalent vette kezelésbe a dolgokat. Miután végzett visszafeküdt rám és a homlokát az enyémnek döntötte. 
Magamhoz húztam és ismét vad csókolózásba kezdtünk, miközben Louis lent már egyre inkább izgatott, majd a nyögésem szakította félbe a csókunkat. Louis élvezte, hogy kínozhat, ezért nem tette be, csak a bejáratomat simogatta.
-Kérlek. - suttogtam. Louis, mintha csak erre vált volna egy mozdulattal belém hatolt, mire egy újabbat nyögtem. El se hiszem, hogy ennyit vártunk erre. Louis felvette a ritmusomat és úgy mozgott bennem. Vigyázott rám és nem csinált semmi olyat, amit nem akartam. Miután kicsit beleuntam a lassú tempóba, elkezdtem karmolni a hátát és mélyen szívni kezdtem a nyakán a bőrt. Louis csak elmosolyodott és vadabb tempóba váltott, ami egyre erősebb nyögéseket és sóhajokat váltott ki belőlem.
Azt hiszem ez volt a tökéletes pillanat. Most kellet megtörténnie. Megérte várni rá. Azt hiszem a kapcsolatunk csak most érett meg erre és lehet, hogyha előbb történik meg akkor nem maradunk együtt. De így minden tökéletes volt. Minden.