25. fejezet * Love

Sziasztok! :)) Fontos! Most kérlek titeket, hogy az is olvassa el ezt, aki általában nem szokta és rögtön a fejezettel kezdi. Van egy kis változás. Úgy döntöttem, hogy lesz kommenthatár. Szóval a következő rész 5 tőletek származó hozzászólás után jön.
A résszel kapcsolatban. Ez nem lett olyan hosszú, de már úgy gondoltam, hogy ideje hozni, mert már így is sokat késtem. Remélem azért tetszeni fog. :) Jó olvasást!
Kikiih. xx

Love

Reggel Louis mellett ébredtem. Már egy hónap telt el az első alkalom óta és azóta egyre többször megismételtük, volt, hogy több napig haza se mentem. Azóta Louisal a kapcsolatunk megváltozott. Egy kicsit más lett. De pontosan nem tudom megfogalmazni.
-Jó reggelt! - morogta csukott szemmel.
-Fent vagy? 
-Nem baby, álmomban beszélek. - nevette el magát fáradtan. Erre egy morcos fejet vágtam, mire megint felröhögött. - Na gyere ide. - húzott magához és egy puszit nyomott a hajamba.
-Éhes vagyok. - mondtam, miután meguntam, hogy szótlanul fekszünk egymás karjaiban.
-Menjünk le reggelizni. - bólintott.
A konyhában Louis nekiállt kávét főzni, én pedig elővettem a müzlit és a tejet és elkészítettem az egyszerű reggelinket. 
-Te, Emma. - kezdte néhány perc gondolkodás után. - Valamiről beszélnünk kéne...
-Mi az? - néztem fel rá pislogva.
-Nem tudom, hogy Harry mondta-e már, úgy tudom, hogy nem. Szóval az a lényeg, hogy - kezdett bele. - jövőhónapban indulunk turnéra a srácokkal. 
Megállt a kanál a kezemben. Nyeltem egy nagyot és megkérdeztem:
-Mennyi idő?
-Valamivel több, mit fél év.
Nagyokat pislogtam. Nem tudtam mit mondani. Elvesztem őket fél évre.... Louist, Harryt és a srácokat... Lehet, hogy mégse kellett volna Londonba jönnöm. És... hogy fogom kibírni anélkül, hogy lássam. Hogy ne halljam a hangját. A nevetését. Hogy ne nézzek a szemébe. Hogy ne szóljak vissza valamit az összes idióta megjegyzésére. Hogy ne lássam őt nap, mint nap?
-De - szólalt meg újra. Ez nem egy olyan anyuféle de ami általában elrontja az örömömet. Ez olyan 'de most nagyon fogsz örülni' de. - Van egy lehetőség, hogy velünk gyere.
-Mi az? - rögtön felcsillantak a szemeim.
-Jöhetsz stylist segédnek Col mellé.
-He? - ráncoltam a szemöldököm.
-Lou szerti egyedül intézni a dolgokat, ezért nincs nagy stylist bandák. Mindig csak 1-2 segítője volt. Colettenek van végzettsége is, de jöhetsz simán. Van stílusod és még ismerünk is, vagyis nem vagy őrült rajongó. Tökéletes.
-Szóval akkor megyek veletek turnézni? - kérdeztem félénken.
-Igen. - jelent meg egy széles vigyor az arcán.
Felálltam a székemről és szorosan megöleltem Louist. Ő belehúzott az ölébe és adott egy hosszú csókot.
-És merre megyünk a turné alatt?
-Először USA, utána pedig jövünk vissza Európába.
-Logika? - nevettem.
-Így lett leszervezve. - vonta meg a vállát.
-És hova megyünk először? - kérdeztem csillogó szemmel.
-Bepörögtél mi? - vigyorgott.
-Kicsit. - vallottam be.
-Ha jól emlékszem akkor az első Boston, LA, New York, Seattle...
A többit nem hallottam, mert leblokkoltam. New York. Te jó édes mézes kenyér! NEW YORK!

*Zayn szemszöge*

Beléptem Harry házába, ahol csak néhány ledobott bőröndöt és sporttáskát találtam. Behordtam az összes cuccom és is odapakoltam a többihez, majd bementem a konyhába, ahol Emma, Harry és Liam kajáltak.
-Hello. - köszöntem.
-Zayn! - nyújtotta pacsira a kezét Liam. - Mizu?
-Semmi. 
-Kérsz kaját? - kérdezte Harry, miután őt is lepacsiztam.
-Aham. 
-Akkor tudod, hogy hol a hűtő. - vonta meg a vállát.
-Fő a vendégszeretet. - forgattam a szemeimet.
Elvettem egy zsömlét és kreáltam magamnak egy sonkás szendvicset, közben megszólalt Harry telefonja.
-Hello Tommo. - vette fel. - Persze. Oké. Átadom. Ok. Szevasz.
-Louis? - kérdeztem, miközben leültem.
-Aham. - bólintott, majd Emmához fordult. - Em, az urad üzeni, hogy nem tud előbb jönni és sajnálja. Meg puszil. Meg gondolom egyéb dolgok de azt nem mondta. 
-Idióta. - morogta, majd megdobta egy paradicsommal.
-Kicsim, nem játszunk az étellel. - lépett be Anne a szobába. - Még a végén mégse engedlek el.
-De jó kislány vagyok. - nézett rá Emma aranyos mosollyal. 
-Úgy ahogy. - morogta Anne és elkezdett a hűtőben kotorászni. 
Várjunk csak egy percet. Emma... Emma hova a francba megy?
-Hova mész? - néztem rá érdeklődve.
-Veletek turnéra. - nézett rám úgy, mintha hülye lennék.
-Én erről miért nem tudtam? - fordultam a mellettem ülő Liam felé.
-Mert bezárkózol otthon, alszol és úgy kell kirángatni téged egy héten egyszer? - kérdezett vissza felvont szemöldökkel.
Oké, egy dög vagyok. Elhanyagolom a haverjaimat, csak mert magam alatt vagyok egy kicsit mostanában. Fáradt vagyok, na...
De Emma minek jön? Hogy egész nap bámulnom kelljen a tökéletes kapcsolatukat? És Paul ebbe belement? Akkor az én barátnőm miért nem jöhet? Ja... nincs is csajom.
-Danielle is jön? - de Liamnek van.
-Ő is turnén van. - csámcsogta Liam.
-Aha. - feleltem a szendvicsemet bámulva.
-Lounak és Colettenek fogok segíteni. - válaszolt Emma a fel nem tett kérdésemre. 
-Értem. - bólintottam semmit mondó hangon.
Emma megforgatta a szemeit, majd beleivott a kávéjába.

*Emma szemszöge*

A srácok magángépén ülve csak csendben bámultam ki az ablakon. A gép felszállása után egy fél órával kifogytunk a témákból és mindenki pihenni kezdett. Nem voltunk sokan a gépen. Csak a srácok, Paul, Colette, Lou és a családja meg én. Elővettem a zenelejátszóm és elkezdtem a dalok között válogatni, de mindegyiket továbbnyomtam. Beállítottam keverésre és hagytam, hogy véletlenszerűen szólaljanak meg a számok. Lehunytam a szemem és szép lassan mély álomba merültem.
Éreztem, hogy egy kéz simogatja végig a combomat, majd egy halk, duruzsoló hang suttogott a fülembe.
-Mindjárt leszállunk. - hallottam Louis hangját és leheletétől kirázott a hideg, ahogy a szavak végigfutottak a testemen. 
Pislova kinyitottam a szemeimet, majd óvatosan nyújtóztam egyet. A velünk szemben ülő Liam fáradtan elmosolyodott. Gondolom őt is nemrég ébresztették fel. Zayn viszont fülhallgatóval a fülében kifejezéstelen arccal nézte végig, ahogy Louis nyom egy halvány puszit a vállamra. Hmm.. fél évig összezárva velük és a morgós Zaynnel. Ez egy élmény lesz.
Miután leszállt a gép, lassan elsétáltunk a csomagjainkhoz. Amíg vártunk Louis óvatosan a derekamról egyre lejjebb csúsztatta a kezét, majd megpihentette a fenekemen. Én halványan elmosolyodtam, de közben belül tomboltam.
Nem hiszem el, hogy ide ment át a kapcsolatunk. Régen hátulról átkarolt vagy a kezemet fogta. Az arcomra vagy az számra adott puszit, nem a vállamra. Ha felébresztett megsimította az arcomat és rám mosolygott. Fáj kimondani, de a kapcsolatunk már nem arról szól amire vártam. Már semmi másba nem kapaszkodunk csak a szexbe. És ez fáj. Kimondottan fáj. Mondanám, hogy hiányoznak a szerelmes érintései, hogy távolról szerelmesen pislogjunk egymásra. Hogy hosszan csókoljon meg, amibe az összes szeretetét beleadja. De nem mondhatom, hogy hiányzik. Mert ez sose volt. Sose volt belém szerelmes. Sose voltam belé szerelmes. Sose voltunk szerelmesek egymásba.