2/7 * Thank You My Friends... Everything

Sziasztok! Siettem az új résszel ahogy tudtam, mert már nagyon vártátok. :) Őszintén, nekem eddig ez a kedvenc részem, nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele. :) Nem tudok sokat írni, mert épp most fejeztem be és picit a hatása alatt vagyok, esetleges helyesírási hibákért elnézést kérek, igyekszem minél gyorsabban kijavítani őket.
Mint látjátok új dizájn van, amiért HATALMAS köszönet Petrának! <33
Millió és végtelen puszi, Kikiih  <3

Thank You My Friends... Everything

Kihívás fénye megcsillant a szememben. Niall azt hitte, hogy meghátrálok és majd csak úgy elismerem a számukat, amit zárójelben imádok, csak szeretem húzni az agyukat.
- Oké - vontam meg a vállam látszólag hanyagul. A társaságból csak Harry, Zayn és Louis hallott énekelni, még amikor a bárban dolgoztam. Na meg ugye Colette, de alap, hogy ő mindent tud rólam.
- Mit akarsz énekelni? - húzta végig az ujjait a gitár húrjain, ami kellemes hangot hallatott.
- Miket tudsz eljátszani gitáron? - érdeklődtem, miközben felálltam és leültem Niall mellé a földre. Tudtam, hogy úgyse adná ki a kezéből a szent gitárját, ezért inkább el is kerültem azt a lehetőséget, hogy én játsszak a hangszeren.
- Bármit - vigyorgott magabiztosan.
- Oké, mondj néhány előadót - sóhajtottam.
- Coldplay, Ed Sheeran, Katy Perry, Rita Ora, Pink...
- Rita Ora How We Do - vágtam rá. - Menni fog?
- Persze - nevette el magát picit, majd elkezdte pengetni a húrokat.
(katt)
Imádtam a számot, teljesen rutinosan énekeltem, anno a bárban is gyakran előadtam. Imádom Rita különleges hangját, és a dalait is, szinte minden szövegét fejből tudtam.
Az első sornál Niall felnézett a gitárból, és elkerekedett szemekkel reagálta le, hogy tudok énekelni. A többiek reakcióját nem is figyeltem, próbáltam úgy csinálni ahogy a bárban csináltam régen. Egyszer akadt össze a szemem Zaynével, akinek pedig egy büszke mosoly csúszott az arcára.
- Jobb vagy mind Harry, bassza meg - röhögte el magát Liam, miután lement a szám.
- Azért ne bízd el magad - nézett rá Harry, mire elnevettem magam.
- Honnan tudsz így énekelni? - kérdezte elképedve Danielle.
- Most miért vagytok így elájulva? Nem vagyok egy Beyonce - dobtam hátra néhány kósza tincset az arcomból.
- De akkor is. Miért nem tudtunk erről eddig? - tárta szét a kezét Niall.
- Sose kérdeztétek, sose énekeltem előttetek.
- De Louis és Zayn nincs annyira lesokkolva - állapította meg Liam.
- Mindkettővel járt, biztos énekelt nekik - vonta meg a vállát Dan.
- Ez hülye - röhögtem el magam.
- Csak láttuk énekelni még Harryéknél egy bárban - magyarázta Zayn. - Még amikor hazahoztuk.
- Hazahoztuk? Mi vagyok én, valami csomag? - sértődtem meg.
- Milyen bár? - kapkodta a fejét Niall.
- Otthon egy ottani bárban dolgoztam, mint énekes - sóhajtottam, remélve, hogy megértik.
- Énekes és táncos is egyben? - dobott meg Liam egy párnával, mire én erősebben dobtam vissza, fejre. Nem haragudott, csak röhögött.

- Éneklünk még egyet? - mosolygott rám Niall.
- Ha szeretnél - mosolyogtam vissza.
- Duett? - vigyorgott.
- Te jó isten, mit szeretnél? - röhögtem el magam.
- Carly Rae Jepsen ft. Owl City - Good Time? - ajánlotta fel.
- Az mehet - nyugodtam meg, hogy ismerem a számot.
- Oké, viszont vegyük fel, ezt a történelmi pillanatot meg kell örökíteni - állapította meg Liam.
- Ott van a telefonom az asztalon - mondta Niall, és Liam már nyúlt is érte.
Végül is egész jól összehoztuk a számot, és a végére már mindenki énekelte. Annyira nem szeretem ezt a számot, de nem is utálom. Igazából még rengeteg hülyeséget elénekeltünk, amit csak lehetett, amíg Niall gyomra nem kezdett el még jobban korogni.
- Kész van már a pizza? - kérdezte Niall tűkön ülve.
- Nézd meg - adtam meg az ésszerű választ.
- Nem tudom, hogyan kell kinyitni a sütőt - pislogott ártatlanul.
- Odamész és kinyitod - magyaráztam.
- Segíííts - meresztett rám nagy szemeket, mint egy kisgyerek, hosszan megnyomva az í hangot.
- Aggrh - hörögtem fel, majd tehetetlenül feltápászkodtam, és követtem a szőkét a konyhába.
És igen, a pizza kész volt, nagyon szépen megsült, csak egy baj volt vele. Még tűzforró volt, de ez Niallt nem érdekelte, és már most be akarta falni az egészet.
- Niall, megégeted a szádat - magyaráztam, és tényleg úgy viselkedett, mint egy kisgyerek.
Végül is Niall hajthatatlan volt, így muszáj volt felszeletelni és bevinni a pizzát egy tálcán. Visszatértünk az eredeti helyünkre, és enni kezdtünk.
- Ennél bunkóbbak már nem is lehetnétek - nézett ránk Harry.
- Mhhmh? - kérdeztem harapás közben, ezért elég érthetetlenné vált a miért szócska. Különben ezzel egy időben a nyelvem is leégett.
- Nem is adtok belőle, de itt, mindenki előtt elkezditek enni? - tárta szét a karját.
- Nem segítettek - vettem fel a stílusát.
- De azért adhatnátok - próbálkozott tovább.
- Csak ennyit csináltunk. Örülök, hogy Niall egy szeletet adott.
- Te azért kapsz, mert segítettél - magyarázta Niall.
- Basszus, szinte ez egészet én csináltam, még jó, hogy kapok - háborodtam fel.
- Nyugodjatok már le - röhögte el magát Colette.
- Egyébként te mióta vagy ilyen nagy konyhatündér? - érdeklődött Danielle.
- Én? - mutattam magamra, mire bólintott. - Egy pizzát bárki összedob - vontam meg a vállam, mire a fiúk azonnal krákogni kezdtek.
- Mi van? - ráncolta a szemöldökét Colette.
- Majdnem felgyulladt az XF-ház amikor ezek megpróbáltak pizzát sütni - forgatta meg a szemeit Danielle, aki már régről ismeri a sztorit.
- Balfaszok - röhögtem ki őket.
- Jólvanna, te lányból vagy - legyintett Zayn.
- Colette is - vontam meg a vállam.
- Valakinek van érzéke hozzá, valakinek nincs. Te az előbbi, én az utóbbi kategóriába tartozok.
- Ne mond már. Tök jó... popcornt csinálsz - próbáltam felvidítani.
- Múltkor azt is odaégette - mesélte Harry.
- Oké, reménytelen eset vagy - legyintettem röhögve.
- Mi ez a kopogás? - kapta fel a fejét Louis, aki eddig a telefonjába volt belemerülve. Gemmával smsezet.
- Biztos vendégek jöttek - mondta Niall.
- És még engem szoktak leszőkézni - pislogott Colette.
- Esik az eső - világosította fel egyébként Zayn.
- Jaa - esett le Louisal, majd vissza is fordult a telefonjához.
- Hány óra? - kérdeztem az utolsó falat pizzát is bekapva. Azért érdeklődtem, mert Zayn egy hatalmasat ásított, és a többiek is fáradtan terültek el.
Harry fáradtan elnyúlt a kanapáról a kis asztalhoz, bár ez nem volt egyszerű, mert Colette teljes testével rajta feküdt.
- Fél tizenegy - olvasta le a telefonja kijelzőjéről.
- Felmegyünk? - nézett rám Zayn. - Hosszú nap volt.
- Aha - bólintottam kissé nyúzottan.
Zayn odalépett hozzám, várva, hogy végre felkeljek, de én csak tehetetlenül felnyújtottam mindkét kezem. Zayn mosolyogva megfogta őket és felhúzott.
- Jó éjszakát! - fordultam hátra a többiekhez.
- Jó dugást! - intett vissza Harry.
- Idióta - sziszegtem, Zayn pedig a többiekkel együtt csak röhögött.
A derekamon Zayn kezével sétáltunk el a szobánkig, majd elterültem az ágyon. Zayn bemászott mögém, majd eltűrte a hajamat, így előre hullott le a vállamon. Egy csókot nyomott a nyakam és a vállam találkozásához, majd a fülemhez hajolt.
- Meddig tartanak még a piros betűs napok? - suttogta, majd óvatosan megharapta a fülcimpám.
- Még két napig biztosan - mondtam ki fájdalmasan, mert már ennyitől teljesen odavoltam.
- Annyit még talán kibírok - meleg leheletétől kirázott a hideg. Óvatosan megfordultam, hogy szembe kerüljek vele, majd a hátára döntöttem. Ráültem a csípőjére, lábammal szorosan körbefonva, két kezemet az arcát fogtam. Hosszan és szenvedélyesen csókoltam, igyekeztem minden egyes érzelmemet beleadni ebbe a csókba.
- Ezt miért kaptam? - kérdezte mosolyogva, hátratűrve néhány göndör tincset, miközben én kiegyenesedtem és lovaglóülésben ültem rajta.
- Nem tudom - vontam meg a vállam. - Csak mert szeretlek.
- Fél éve mennyi mindent megadtam volna néhány ilyenért - nevette el magát, majd a könyökére támaszkodva figyelt.
- Azért régen is elloptál 1-2 csókot.
- Csókot lopni? Milyen kifejezéskét használsz, hol érzed magas, a huszas évekbe? - röhögött ki.
- De nem mondok igazat? - vontam fel a szemöldököm. - Emlékszel még az első csókunkra?
- A hivatalos első csókunkra, vagy az igazi első csókunkra? - kérdezett vissza.
- Az igazira.
Mutatóujjával felemelte az állam és mélyen a szemembe nézett. Szempillái olyan hosszúak voltak, hogy féltem, hogy beleakadnak az én méretes pilláimba. Aztán egy lágy csókot nyomott az alsó ajkamra. Pár pillanatra megilletődtem, de aztán utat engedve neki, hagytam, hogy nyelve kényeztesse az enyémet. Óvatosan eldöntött az ágyon meg nem szakítva a csókunkat. Az egész olyan lassú volt és szenvedélyes. Ő az oldalamat simogatta én pedig átkaroltam a nyakát. Nem voltam biztos benne, de tudtam, hogy akarom. Nem tudom miért, de bíztam benne és úgy éreztem, hogy itt az idő az első alkalomra. Tetteim teljesen ösztönösek voltak és nem tudtam ellene mit tenni.

- Nehéz lenne elfelejteni - nevette el magát. 

- Egyébként... Azt vágom, hogy azért csináltad, hogy túl legyél rajta, de... miért pont én? - kérdeztem meg azt, ami már régóta a fejemben motoszkált.

- Rosszkor voltál rossz helyen - felelte. - De számomra a legjobbkor voltál a legjobb helyen, és visszagondolva már egyáltalán nem bántam meg. Sőt... - kezét óvatosan az arcomra helyezte, majd lehúzta a nyakamon és a mellemen keresztül, végül megállapodott a kezemen, ujjainkat összekulcsolta. - Én csak azon lepődtem meg, hogy hagytad magad.

- Valamiért. Akkor nem tudtam ellenállni neked - ráztam meg a fejem nevetve.

- Akkor? - nevetett. 

- Később már sikerült.

- Igazán? És mi volt akkor amikor...

Ott álltunk egy csomó ugráló ember között. Zayn szorosan a derekamnál fogva tartott magához én pedig a karomat a nyaka köré fontam. Annyira szégyellem magam, amiért Zaynnek bármikor bedőlök. Amiért most adtam neki egy harmadik esélyt is, pedig tudom, hogy úgyis mindig elrontja. De nem tehetek róla.Talán ő az én...
Arra kaptam fel a fejem, hogy akaratlanul is beharaptam az alsó ajkam. Zayn ezt célzásnak vette... Vagyis igazából egy célzás is volt, csak akaratomon kívül. Ajkai lassan közelítették az enyémeket. Éreztem ahogy rátapasztja az enyémekre. Lehunytam a szemem és csak vártam a folytatást. Zayn lassan megnyalta az alsó ajkamat, de nem hagytam könnyen magam, ami neki is feltűnt, így elkezdte kényeztetni, így akaratomon kívül is előbb bejutott. Egyre jobban kezdett elmélyülni az egész, amikor az agyam okosabb fele kapcsolt és amilyen gyorsan csak tudtam kiszabadultam Zayn ajaki közül.
-Sajnálom. - hajtotta le oldalra a fejét. Hihetetlen rekorddal cseszte el a harmadik esélyét. Na jó, ebbe igazából én is benne voltam, szóval nem is cseszte el.

- Már volt bennem pia - legyintettem.

- Persze, fogd arra - nevetett ki.

- Miért, te se fogtad vissza magad könnyen.

- Ugyan már. Sokkal jobban bírom, mint te.

- Tényleg? - vontam fel a fél szemöldököm.

(Zayn szemszög)

-Na mi van? - döntöttem fel egy picit a fejem.
-Kibírhatatlanul dögös vagy Malik. - rázta meg a fejét halkan suttogva a szavakat, aztán észbe kapott. - Ezt ugye nem mondtam ki? - sütötte le a szemét.
-Attól tartok. - bólintottam magabiztosan.
-Akkor már mindegy. - vonta meg a vállát.
Elnyomta a csikket és közelebb négykézlábra váltva a kanapén egyre közelebb jött hozzám. Közben én is követtem a példáját és elnyomtam a cigim. Emma az arcomat két kezével megfogta és a nyakamat kezdte csókolgatni. Úristen, hogy én ezt mennyire élveztem! Minden akaratom ellenére kezem a derekáról a fenekére vándorolt és azt kezdte el simogatni. Emma erre kicsit belelkesedett és az arcom szinte minden pontját végig csókolta. Lehunytam a szemem és egyszerűen csak élveztem. Kezemet feljebb csúsztattam és a nadrágja alá becsúsztattam és éreztem, hogy... te jó ég, tanga volt rajta! Egyre inkább beleéltem magam és aztán azon kaptam magam, hogy az arcom egyre közeledik Emma arcához. A tekintetem egyre inkább kezdett folyamatosan az ajkára terelődni. Emma közelebbhajolt hozzám és ajkai már majdnem hozzáértek az enyémekhez aztán...
Hirtelen minden eltűnt. Mire feleszméltem már csak annyit láttam, hogy Emma nevetve megy fel a lépcsőn.
-Most miért? - néztem utána.
-Azért - fordult felém a korlátba kapaszkodva. - mert most bebizonyosodott, hogy igazam van. - elég értetlen fejem lehetett, mivel folytatta. - Eljátszottam, hogy teljesen megbabonáztál és rád mozdultam. Te mit sem foglalkozva azzal, hogy barátnőd van vagy bármi hasonló rögtön belementél. Itt taperoltál, miközben Londonban vár a csajod. Ebből is látszik, hogy milyen vagy. Erről ennyit.

- El se hiszem, hogy barátnőd volt ekkor - röhögtem fel.

- Neked meg szinte végig barátod volt -  vádolt meg. - És én legalább bírom Louist.

- Miért? Én is bírom az exed. Perrie olyan kis cuki - erőltettem magamra egy vigyort.

- Letüsszentetted.

- Beteg voltam! - szóltam vissza.

Végignéztem Perrien. Rögtön kiszúrtam a haját. Amikor Zayn telefonján láttam szőke volt, de most... lila. De nagyon a csaj stílusa se jött be. Valahogy nekem ez túl puccos és nem az én világom.
-Hello. - intettem bénán.
-Harry új áldozata? - vonta fel a szemöldökét Perrie lesajnáló mosollyal.
-Nem, Harry ikertestvére. - vettem fel a stílusát.
-Szóval, Ő itt Emma. - vette át gyorsan a szót Harry. - Ő pedig Perrie.
-Örülök, hogy megismertelek. - állt fel Perrie, majd kezet rázott velem. Ezt elég furcsának találtam, nem igazán szoktam kezet fogni majdnem velem egykorú emberekkel, de hát ő tudja. A kézfogás után gyorsan elfordultam, mert megint jött egy hapci. Ezzel egyébként semmi baj nem lenne, ha... ha nem az Allergic To Bitches feliratú pólóm lett volna rajtam. Kajak véletlen volt, de Perrie ezt nem tolerálta. Harry elröhögte magát és láttam, hogy Zayn is mosolygott, csak a padlizsánhajú barátnője küldött felé egy nem túl kedves pillantást, ezért inkább elkomorodott.
-Oké, akkor én megyek és elásom magam sziasztok. - indultam kifelé.
-Azt jól teszed. - szólt utánam Perrie.

- Hagyd már abba! - szóltam rá, mert egyszerűen nem akarta abbahagyni a röhögést. - Zayn! - szálltam le róla és egy párnával kezdtem ütögetni a fejét, mire még jobban kezdett nevetni.

- Csak te lehetsz ilyen szerencsétlen - közölte kedvesen.

- Oké, te nem égetted le magad egy exem előtt se. De ez legalább reális volt.

- Direkt volt?

- Esküszöm nem - mondtam komolyan.

- Akkor így még viccesebb - mondta és őrült röhögésbe kezdett. Megint.

- Még mindig nem hiszem el, hogy mi, hogyan jöhettünk össze - emeltem az égnek a tekintetem.

- Egyébként én se. Hisz utáltuk egymást.

- Vagyis olyasmi -  tettem hozzá.

(Zayn szemszög)

-Ez... - suttogta.
-Igen, tudom, hogy kicsit meseszerű, meg lehet, hogy számodra giccses, de egy nagyon szép hely és... - magyaráztam.
-Ez gyönyörű. - szakított félbe Emma.
-Gyere, menjünk beljebb. - mosolyogtam rá halványan.
Leültünk egy szimpatikus padra, majd ott merültünk el ismét a gondolatainkban. Emma csodálkozva nézte végig az egész területet, azt hiszem mégis tetszett neki.
-Köszönöm. - suttogta egy fél óra múlva. - Ez... tényleg egy jó hely.
-Kitisztult a fejed? - kérdeztem mosolyogva.
-Valamennyire. - bólintott. - De... miért hoztál el? Vagyis... azt hittem, hogy utáljuk egymást.
-Hát nem bírjuk már egymást ez tény. - értettem egyet. - De láttam rajtad, hogy rossz passzban vagy. És már ideje volt megosztanom ezt a helyet valakivel. - mosolyogtam rá a napszemüvegem mögül.
Emma a vállamra hajtotta a fejét és lehunyta a szemét. Először meglepődtem a mozdulatán, de aztán a padon pihenő karommal átöleltem a hátát és egy óvatos puszit nyomtam a homlokára, mire Emma halványan elmosolyodott. Végignéztem rajta. Olyan gyönyörű volt, ahogy a napsugarak megvilágították a barna göndör haját, amit most végre nem vasalt ki. Ahogy egy kicsit lejjebb húzta a kardigánja ujját, mert bár gyönyörűen sütött a nap, a szél azért fújt egy kicsit. Ahogy a begipszelt lábát pihentette. Ahogy a szemeivel néha egyet-egyet pislogott és felméri a körülötte történő eseményeket. Olyan gyönyörű szemei vannak. Szép hosszú szempillák és zöld szemek, amik bárkit képesek rabul ejteni...
De azért utáljuk egymást továbbra is.

- Ekkor még Louisal voltam - emlékeztem vissza. - Egyébként olyan szép volt az a hely.

- Ha hazamentünk elviszlek újra - mosolygott rám és ő is ülésbe tornázta magát. - De ha belegondolsz a kapcsolatunk a szakításotok után se volt egyszerű.

Csatlakoztunk az ugráló tömeghez és mi is táncolni kezdtünk. A zene teljesen felpörgetett és nem érdekelt, hogy az összes körülöttünk álló srác engem bámult, én csak is Zaynel foglalkoztam, aki pedig kimondottan élvezte ezt. Háttal álltam Zaynek és a fenekemet az ágyékához nyomtam. Emlékszem, ezt már a múltkor is bevettem, ami akkor is elérte a kívánt hatást. Zayn közben a vállamra adott apró, alig észrevehető puszikat és a combomat simogatta. Amikor szám váltás volt egy határozott fordulattal szembe kerültem Zaynnel és a karomat a nyaka köré fontam. Igazából megfordult a fejemben, hogy kifutok a tömegből, mivel az új szám kicsit ijesztő volt számomra. Attól tartottam, hogy az érzéseim hasonlóak Zayn iránt... Úgy értem olyasmik amik a dalban vannak...
De sajnos a pia miatt az agyam okosabbik felét elnyomta a hülyébb fele, ezért tovább ráztam magam Zayn karjaiban, aki a fenekemet markolászta.
Belenéztem Zayn szemeibe. Most egy ilyen nyálas szövegnek kéne következnie, hogy láttam benne, a szenvedélyt, a vágyat és egy kis csíntalanságot. Lehet, hogy ez tényleg, mind megvolt, de nem volt időm megfigyelni, mert ismeretségünk óta olyat tettem amit még soha. Én csókoltam meg Zaynt. Ha már ezt csóknak lehet hívni. Ez inkább olyan letámadás volt, de Zayn egyáltalán nem ijedt meg tőle, sőt... Ajkaink falták egymást, nyelveink gyors tempóban mozogtak, de teljesen egyszerre. Úgy csókoltuk egymást, mintha ez lenne a lételemünk. Mintha egymás nélkül nem is tudnánk élni. 

- Mindig is imádtam veled menni buliba - röhögte el magát. - Úgy tudod rázni magad.

- Szereted mi? - vontam fel a szemöldököm.

- Még nem is mentünk bulizni amióta együtt vagyunk - gondolkodott el.

- Tényleg - lepődtem meg.

- Na akkor Barcelonában elviszlek - kacsintott.

- Azért érzed, hogy a kapcsolatunknak egy csomó fontos pontja nem is Londonban zajlott?

- Szinte az összes valahol külföldön - bólintott.

Hogy újra a pályára álltam az nálam nagy szó. Amikor abbahagytam a röplabdát teljesen más életem lett.
Edzések helyett bulizni jártam, az ásványvizet piára cseréltem és a 'csapat' jelentése is egészen más lett. Először a pia, aztán a cigi, aztán pedig a drog. Minden a fűvel kezdődött, amikor az egyik buliban valaki rábeszélt. És utána már megállíthatatlan volt a zuhanás. Sehol sincs a régi Emma, helyette jött egy ribanc aki éjjel nappal bulizik és úgy érzi, hogy csak a tabletták mentik fel a fájdalom alól.
És az egészben az a legrosszabb, hogy ez a környezetemre is hatással volt. Anya nem ilyennek nevelt. Gemma nem érdemelte meg, hogy miattam szégyenkezzen. Harrynek nem egy ilyen ikertestvér való. Amikor ebbe belegondoltam még jobban belekezdtem, mondván már úgyse lehet megállítani.
Ahogy az emlékek előjöttek előjött a fájdalom is. Hirtelen zokogni kezdtem. Nem ez volt az első alkalom, hogy az álmatlan éjszakáimon ez kijön belőlem, havonta-kéthavonta ez nálam szokásos. Csak régebben sose volt mellettem senki aki felébredt volna a sírásomra.
-Emma, mi a baj? - kérdezte Zayn ijedten.
Nem válaszoltam. Nem tudtam mit mondani. Csak folyamatosan sírtam, mintha nem tudnám abbahagyni. Zayn óvatosan megfordított, majd segített felülni. Gyengéden belehúzott az ölébe én pedig a nyaka köré fontam a karomat és a vállába fúrt fejjel könnyeztem tele a pólóját. Nem zavarta, inkább attól volt kétségbeesve, hogy nem érti, mitől kezdtem el hajnali fél egykor bőgni. Amikor lecsillapodott a sírásom Zayn kicsit eltolt magától, homlokát az enyémnek nyomta és mélyen a szemembe nézett.
-Még mindig áll az ajánlatod arról, hogy meghallgatsz? - kérdeztem nagyot nyelve.
-Persze - mosolyodott el és hátratűrt egy kósza hajtincset.
És elmeséltem neki. Mindent. Igaz néha kicsit megingott és éreztem, hogy szorsabban fogja a derekamat. De végighallgatott. Hogy mit éreztem amikor Harry otthagyott, aztán amikor az XF házban összevesztünk. Aztán a másnap reggeli balhét amikor megjelent Zayn barátnője, aztán kiderült, hogy azt is megcsalta. Hogy milyen összetörtnek és szerencsétlennek éreztem magam akkor. Hogy hogyan kezdődött el a drogos, bulizós korszakom.
-Emlékszem, egyszer elbújtam a suli WC-jébe, hogy belőjem magam, már nem emlékszem, hogy miért rohantam be oda, de nagyon kibuktam. Olyan hülye voltam, hogy elfelejtettem bezárni az ajtót és benyitott a takarító, aki utána rögtön szólt az igazgatónak, aki pedig hívta anyáékat. Kirúgtak a suliból és mentem a elvonórara, ami egyébként jól ment és azóta se nyúltam semmilyen droghoz. Nos, ez az én nagy történetem - fejeztem be. - Nagyon elítélsz?
-Egyáltalán nem - felelte. - Örülök, hogy végül újra a régi vagy.
-Vagyis majdnem - javítottam ki.
-Örülök, hogy olyan vagy amilyen vagy - nevette el magát halványan.
- Azt hiszem - szólaltam meg halkan. - Itt jöttem rá, hogy még mindig mennyire szeretlek.

- Nekem nagyon furcsa volt, hogy mindent kitálaltál nekem - vallotta be. - Még mindig azt hittem, hogy utálsz.

- Ahhoz képest elég profin kezeltél... - jegyeztem meg.

- Nálam profibban senki nem kezel téged - mosolyodott el kajánul, mire elnevettem magam.

- De a legjobb akkor is New York volt - vigyorogtam, és a pillangóim azonnal vad csapkodásba kezdtek amikor visszagondoltam.

-Emma! - hallottam a hangomat valahonnan, de nem voltam biztos benne, hogy nekem szóltak, ezért nem fordultam meg. Néhány másodperc múlva újra hallottam és most már túl kíváncsi voltam, szóval megfordultam. Zayn futott felém, de olyan sebességgel, hogy néhány embert majdnem fellökött.
-Mit akarsz? - néztem rá, amikor lihegve odaért elém. - Van esetleg valami amit még nem vágtál a fejemhez? Akkor csak rajta. Úgyis csak egy érzéketlen bunkó vagyok - tártam szét a kezem.
-Igazából lenne - bólintott.
-Hallgatlak - fontam keresztbe magam előtt a karomat.
-Azt mondtam, hogy egy egoista, makacs, és önfejű vagy. És ez így is van. Mondtam, hogy túl makacs vagy ahhoz, hogy bárkinek is a tanácsát elfogadd, mert mindig mindent egyedül akarsz megcsinálni. Rengeteg hülye szokásod van. Például, hogy mindig kínzod a hajad, mert nem vagy megelégedve a göndör tincseiddel. Hogy mindenhova sminkeled magad, mert nem érzed magad elég szépnek, közben pedig gyönyörű vagy. Hogy mindig nyolc óráig válogatod a ruháidat, közben mindegyikben ugyanolyan dögös vagy. Hogy mindenre van valami idióta visszaszólásod és, hogy nem hagyod magad könnyen, semmilyen próbálkozásnak se - vázolta fel a helyzetet, miközben az eső még mindig zuhogott és már mindketten csurom vizesek voltunk. - De nem érdekel. Mert ez mind hozzád tartozik. Nem akarom, hogy más legyél, mert te így vagy jó ahogy, az összes hülyeségeddel együtt. Mert így szeretlek.
-Mond még egyszer - suttogtam, de féltem, hogy Zayn nem hallja meg, mert az első elnyomja a hangom. De meghallotta.
-Szeretlek - tárta szét a karját. - Fogalmam sincs, hogy hol, mikor, de totálisan, teljesen beléd szerettem.
Még ez is több volt annál, mint amit vártam. Hihetetlenül elmosolyodtam, majd odaléptem Zaynhez, aki egy határozott mozdulattal magához húzott és megcsókolt. Most nem kaptam el az arcom, nem éreztem bűntudatot, nem akartam behúzni neki egyet, se semmi hasonlót. A kezemet a nyaka köré fontam és visszacsókoltam. Ez sokkal másabb volt, mint eddig bármelyik csókunk. Minden benne volt, ami benne kellett, hogy legyen. Hosszú volt, de egy csókba nem fér bele minden amit iránta érzek, ezt ő is tudta. Ezért a csókunkat még egy csók követte, majd még egy. Nem érdekelt, hogy az emberek kerülgetnek minket, hogy szakad az eső, semmi sem érdekelt, egyedül és csakis Zayn érdekelt, de ő mindennél jobban. El se hiszem, hogy ott álltam a karjaiban és olyan erősen szorít magához, hogy szinte már beleroppanok, de nem zavart. Mert végre megkaphattam őt, és ő is megkaphatott engem, úgy ahogy mindig is akartuk.
-Szeretlek - suttogtam, amikor ajkaink elváltak egymástól és Zayn a homlokét az enyémnek döntötte. Elmosolyodott, majd nyomott egy puszit a homlokomra.

- Egyébként... Ha az az egész jelenet nem a többiek előtt fut le, akkor lehet, hogy nem kapok észbe, és nem futok utánad - vallotta be.

- Komolyan? - lepődtem meg. Nem sértődtem meg, vagy ilyesmi, egyszerűen csak nem tudtam erről.

- Egyébként ha ők nem lennének biztosan nem ilyen lenne a kapcsolatunk.

- Tulajdonképpen rajtuk múlt minden - esett le nekem a dolog.

(Zayn szemszög)

-Khhm... - köhintett Niall. - Ezt jól elcseszted - közölte egyszerűen.
-Na ne mond - forgattam a szemeimet.
-Menj utána - szólalt meg Louis néhány másodperc múlva.
-Minek? - fordultam feléjük, miközben leültem a földre. - Rohadtul nem kíváncsi rám.
-Hidd el az. Mert szereted. És ő is téged - mondta Louis.
-Ugyan már - legyintettem. - Nem érez irántam semmit.
-Nos...ömm... - kereste Louis a szavakat. - Az szerintem jelent valamit...az jelent valamit ha a csajod szeretkezés közben a te neved helyett a legjobb haverod nevét nyögi - fejezte be, én pedig elkerekedett szemmel kaptam fel a fejem - Igen, a tiedet - bólintott.
-Ez max annyit jelent, hogy vonzódik hozzám, de nem azt, hogy szeret is.
-Ember, te olyan idióta vagy - mondta Harry. - Láttad már, hogy hogyan néz rád? Ha csak rámosolyogsz teljesen elpirul. Ismerem a húgomat és hihetetlenül szerelmes beléd, te barom.
Pár másodpercig csak meredten bámultam magam elé és próbáltam felfogni a hallottakat. Nem akartam elhinni.
-Menj már utána te idióta! - üvöltötte el magát az eddig viszonylag nyugodt Liam.

*

Ahogy beléptünk hirtelen mindenki ránk nézett, majd amikor észrevették az összekulcsolt ujjainkat mind elvigyorodtak, majd mint egy rossz filmben, mindenki mindenkit végigölelgetett. Óvatosan néztem Louisra aki rám vigyorgott és szorosan megölelt. Úgy tűnik örül nekünk. Hát nagyon remélem.
Igazából én még mindig nem fogtam fel. Egy ilyen eufória érzésben voltam. Testben mindenkire vigyorogtam, akik azt beszélték, hogy milyen idióták vagyunk amiért ennyi ideig vártunk, hogy nem vettük észre egymás érzéseit, de fejben még mindig az utcán álltam, Zayn karjaiban.

*

(Zayn szemszög)
Kicsit lefagyva, de átmentem Louishoz. Nagyot nyeltem, majd benyitottam a szobájába. Az ágyon feküdt, miközben a TV-t nyomkodta, majd amikor meglátott rám vigyorgott.
-Hello - nyújtotta pacsira a kezét. Belecsaptam, majd bevetődtem mellé az ágyra.
-Beszélhetnénk? - kérdeztem.
-Persze - mondta, majd kinyomta a TV-t. - Mit szeretnél?
-Hát... tudod arról szeretnék beszélni, hogy... - kerestem a szavakat. - Te mit gondolsz arról, hogy... én és Emma...
-A lehető legjobb dolog ami mindkettőtök életében történhetett - szólt közbe.
-Mi? - lepődtem meg ismét. Már sokadszorra a mai nap során.
-Komolyan mondtam. Tökéletes pár vagytok, csak eddig egyikőtök se vette észre. Egyáltalán nem zavar, sőt örülök neki, hogy mindkettőtöket boldognak látom. Emma nekem mindig inkább a legjobb barátom volt, mint szerelmem. Csak mindketten csalódottak voltunk, értetlenek, és pont ott voltunk egymásnak - mondta. - Szóval én csak örülni tudok nektek.

*

-De Zayn, most komolyan. Ott álltam egy hülye farmersortban, Nirvana pólóban, tök laposan, göndör, kissé kócos hajjal, smink nélkül - emlékeztettem, hogy hogyan is látott engem először.
-És már akkor is tökéletes voltál - nézett mélyen a szemembe.
-Hagyjuk már - forgattam a szemeimet.
-Még egy ilyen, és jön a büntetés - figyelmeztetett.
-Mi van? Milyen büntetésről beszélsz Malik? - ráncoltam a szemöldököm.
-Erről - mondta, majd rám vetette magát és eszeveszettül csikizni kezdett.
Zayn rögtön felfedezte azokat a pontokat ahol a legcsikisebb vagyok, nyilván azért mert ott az átlagosnál is nagyobbakat visítottam.
-Zayn, hagyd abba - röhögtem tovább.
-Még nem - rázta meg a fejét. Hiába próbáltam szabadulni, egyszerűen nem ment, túl nehéz volt ahhoz, hogy csak úgy lelökjem magamról.
-Azért kicsit halkabban kéne - nyitotta ki Liam résnyire az ajtót és beszólt.
-Liam! Segííts! - kiabáltam, és bár nem láttam, de biztos elég értelmetlen fejet vághatott.
-Mi van?
-Gyere már be! - mondtam, de a végébe beleröhögtem.
Liam benézett, majd amikor leesett neki a dolog odajött hozzánk. És én azt hittem, hogy segíteni fog, ezért nyújtottam felé a kezemet. De Liam ahelyett, hogy kihúzott volna, megragadta a kezemet és nem hagyta elmozdítani, így Zayn odafért a hónaljamhoz és azt kezdte el csikizni, ahol a legcsikisebb vagyok, mire még nagyobb röhögésbe kezdtem.
Néhány perc múlva a fiúk beleuntak és végre békén hagytak. Liammel beszélgettünk egy kicsit, de aztán lelépett aludni és ketten maradtunk Zaynnel.

*

-Szerintetek használtak gumit? - hallottam Liam hangját.
-Egyáltalán élnek még? Mi van ha Zayn halálrabaszta Emmát? - a hangban nem voltam biztos, de ezt az értelmes megszólalást csak is Niallhez tudtam kötni.
-Lehet valakit halálrabaszni? - kérdezte a bátyám.
-Attól függ, hogy mekkora a szerszámod - felelte Louis. - Szerintem ha túl nagy akkor lehetséges.
-Akkor Em biztonságban volt veled - hallottam Zayn rekedtes hangját. Szóval már ő sem alszik. Én azért még titkolom egy kicsit, hogy ébren vagyok.
-Gondolom te is életben hagytad - nevetett Louis.
-De csak mert vigyáztam rá - mondta Zayn, és kicsit szorosabbra fogta a derekamat, miközben az én fejem még mindig a mellkasán pihent.
-Bár szerintem attól is függ, hogy egy csajnak mekkora hely van, hogy beférjen... értitek - elemezte Niall.
-Emmának mekkora? - kérdezte Liam és éreztem a hangján, hogy tuti vigyorog. Úristen, a fiúk milyen perverzek már.
-Azt hiszem, hogy ez csak Emmára és rám tartozik - felelt diplomatikusan a barátom.
-Louis? - hallottam Niall kérdő hangsúlyát.
-Rég volt már.
-Ó, a kis szemérmes - nevetett Harry.
-Téged kajak érdekel, hogy a húgod nyílása mekkora? Mekkora egy undorító dög vagy - fújtatott idegesen Louis.
-A húgomé nem, de ha más lányról lenne szó én is benne lennék a témában. De amúgy a többieket érdekli, szóval nem szólok bele.
-Na, Zayn mesélj már valamit Emma vaginájáról - te jó ég, hogy lehet Niall ennyire beteg?!
-Álljatok már le - szólt erélyesen Zayn.
-Nyugi már haver - nyugtatta Liam. - Szerinted a csajok nem beszélik ki, hogy kinek mekkora a farka?
-Nem, nem nagyon - tápászkodtam fel, mire 4 döbbent szempár nézett rám, Zaynből meg kitört a röhögés. Na persze, ő most jófiú volt, de ha mondott volna valamit szerintem nem röhögött volna ennyire.
-Mennyit hallottál? - nyelt nagyot Niall.
-A lényeget hallottam, szóval szerintem most jobb ha léptek - húztam fel a fél szemöldököm.
-Ennyire haragszol ránk? - pislogott Liam.
-Nem, csak meztelen vagyok, és nem akarom, hogy bármelyikőtök is bemásszon a takaró alá és feltérképezze a vaginámat - feleltem, mire a srácok nevetve leléptem.

Nevetve emlékeztem vissza ezekre a pillanatokra és rájöttem, hogy az életünk tényleg dögunalmas lenne nélkülük.