2/6 * Little Things

Sziasztok! :) Direkt gyorsan hoztam a részt, mert tudom, hogy senki nem szereti a függő végeket. Remélem meg lesztek vele elégedve, és most nem is árulnék el többet. :)
Jó olvasást!
xxx, Kikiih <3

Little Things

* Zayn szemszöge *

Csak Emma szapora lépteit láttam magam előtt, majd belépett a busz leghátsó szobájába. Néhány másodperc késéssel én is beléptem utána, de ő addigra már jött kifelé és nekem is ütközött, pontosabban a táskámnak.
- Bocs - morogta, majd teljesen kikerült és leviharzott a lépcsőn.
A fejemet rázva néztem utána, majd hozzá hasonlóan én is a szoba közepére dobtam a cuccaimat. Sporttáskám oldalzsebéből kihalásztam egy doboz cigit, és az ablakon bámulva kifelé rágyújtottam. Egy mélyet szívtam belőle, majd amikor kifújtam a füstöt azzal egy időben elindult a busz.
- Akkor Barcelona - suttogtam magamnak, majd újra a számhoz emeltem a cigit.
Még mindig nem bírtam felfogni Emma viselkedését. Reggel belém kapaszkodva sírt, majd délután egy másik srácot ölelget, csak mert megnyertek egy hülye röplabdameccset. És még én vagyok lebaszva, amiért miatta van egy szaros lila folt a szemem alatt, mert megvédtem amikor egy seggfej lekurvázta. És még én vagyok a rossz. Az egyik pillanatban egy törékeny kislánynak mutatja magát, percekkel később már felnőtt nő. Találja már ki, hogy mit akar, mert nekem nagyon elegem van a folytonos hangulatváltozásaiból. Persze, érezze jól magát, de nekem nem tetszik az, hogy egy teljesen idegen ember bámulja a barátnőm seggét, miközben ugrik az ütéshez, vagy nemhogy szólna, hogy kicsit elcsúszott a fürdőruha felsője, megvárja amíg Colette figyelmezteti és addig boldogan bámulja. És a tetejébe a srácnak barátnője is volt. Ezekre csak egy szó van: faszfej.
De Emma ezt nem vette észre, de én igen mert kívülről figyeltem az eseményeket, és igazán felemelő érzés volt, ahogyan mindenki sajnálkozva nézett rám és kérdezték, hogy jól vagyok-e. De ezt Emma nem érti, mert ő csak a saját szemszögéből látja a dolgokat, és nem képes figyelembe venni, hogy csak azért mert pasiból vagyok nekem is fájhat, hogy mással látom. Mert igen, kurvára fáj, de ő ezt nem látja.
És mindez azért van, mert szeretem. És ha valakit szeretsz akkor nem akarod, hogy más is úgy nézzen rá ahogy te. Hogy rá mosolyogjon valakire, aki nem te vagy. Nem akarod, hogy más is lássa, amit eddig csak neked mutatott meg. Nem akarod elveszíteni.
De ő ezeket csak birtoklási mániának hívja, meg féltékenységnek, és megvádolt, hogy nem is szeretem, csak azt szeretem benne, hogy az enyém.
Elnyomtam a cigit és tovább gondolkodtam.
Birtoklási mániám van? Inkább a féltékenység. Mert, ha valakinek ilyen fantasztikus barátnője van, mint Emma akkor szerintem joga van féltékenynek lenni. Nem arról van szó, ha megnézi magának valaki, vagy rámosolyog. Az ő dolguk, ez még büszkeséggel is eltölt. Engem csak az zavar, hogyha valaki túlmegy a határokon és feltűnőbben flörtöl vele, mint illene, akkor is ha nem lenne barátja.
De az egészben talán tényleg az a legrosszabb, hogy azt hiszi nem is igazán szeretem, csak egy tárgynak tekintem, amit birtokolhat, mert eddig azt hittem, hogy ő is tisztában van azzal, hogy mindennél jobban szeretem.
Egyre jobban eluralkodott rajtam az idegesség és úgy éreztem, hogy muszáj levezetnem a feszültséget, és ehhez még egy szál nem volt elegendő.
Egyszerűen a falhoz léptem, és minden erőmet beleadva egy hatalmasat ütöttem bele, majd a kezem egy roppanó hangot hallatott, amitől azonnal eltűnt minden feszültség és helyét a fájdalom vette át.

* Emma szemszöge *

Óvatosan lenyomtam a kilincset, remélve, hogy Zayn nem zárta magára az ajtót. Szerencsém volt, az ajtó nem volt kulcsra zárva, így egy kicsit kinyitottam és fejemet bedugtam az ajtón. Zayn hanyatt fekve terült el az ágyon, fülhallgatóval a fülében. Egyik keze a feje felett pihent, a másikkal pedig a saját testét karolta át. Mivel nem hallotta meg az ajtó nyitódását bátortalanul beléptem, halkan becsukva a fehér burkolású fa ajtót. Lassan elsétáltam az ágyig, de Zayn még mindig nem vett észre. Már attól féltem, hogy alszik és esetleg felkeltem, de muszáj volt beszélnem vele.
Óvatosan rátérdeltem az ágyra és beljebb másztam, mire Zayn felém fordította a fejét. Ezek szerint nem aludt, hisz semmilyen álmosság nem tükröződött a tekintetéből, azonban teljesen érzelemmentes is volt e mellett.
Igyekeztem lazán elfeküdni, ez valamennyire sikerült is. Oldalt feküdtem, Zaynnel szemben, egyik kezemet a fejem alá helyeztem, míg a másikkal a paplan huzatát gyűrögettem gondolkodás közben.
Felnéztem Zaynre, aki már nem engem figyelt, hanem ismét a plafon felé emelte a fejét és lehunyt szemmel hallgatta a zenét. Na itt kiborultam és egy mozdulattal kitéptem a füléből a fülhallgatót.
- Héé! - kiáltott fel, miközben én ülőpózba tornáztam magam.
- Beszélnünk kell - közöltem, miközben feltekertem a fekete madzagot.
- Nem lett volna egyszerűbb szimplán megmondani, mint letépni a fülemet? - kérdezte miközben feltápászkodott és velem szemben helyezkedett el törökülésben, ölébe ejtve a kezeit.
- Szerintem elég egyértelmű, hogy nem aludni jöttem be - tártam szét a kezem.
- Hallgatlak - nézett rám, mintha csak szívességet tenne. Ez most komoly?!
- Louis összejött Gemmával - mondtam, mert ez volt az első értelmes mondat ami eszembe jutott.
- Ezért kellett megzavarni? - ráncolta a szemöldökét.
- Neem - ráztam meg a fejem. - Vagyis na. Várj. Össze kell szednem a gondolataim - hunytam le a szemem és néhány másodpercre elgondolkodtam. Ahogy kinyitottam a szemem láttam, hogy Zayn mosolyogva, szórakozottan figyel, de nem foglalkoztam vele. - Amikor Louis elmesélte a történetüket automatikusan melegség töltötte el a szívemet és rögtön rájöttem, hogy tökéletes páros. Ezek után Niall benyögte, hogy ők már nyálasabbak, mint mi ketten. Teljesen kétségbe estem, mert rájöttem, hogy ezek szerint ránk is így gondoltak, ahogy most én Louisra és a nővéremre. És kicsit kívülről néztem a kapcsolatunkat, ahogyan a többiek látják, és kívülről úgy látom, hogy nagy hülyeség lenne e miatt így összevesznünk. Rájöttem, hogy mindennél jobban szeretlek. De persze ezt eddig is tudtam, de most estek le igazán a dolgok. Tényleg te vagy az első igazi szerelmem és én nem akarom, hogy ennek vége legyen, pláne ilyen gyorsan. Mert nem bírnám ki, ha négy hónap után elvesztenélek. Azt se, ha egy év után. Soha nem bírnám ki ha elveszítenélek. És jajj, ez annyira nyálas, de basszus. Igen. Kibaszottul szerelmes vagyok beléd - magyaráztam teljesen összezavarodva.
- Ha ilyen kibaszottul szerelmes vagy belém akkor miért kérdőjelezted meg az én szerelmemet? - kérdezte a falnak döntve a hátát.
- Nem tudom - ráztam meg a fejem és már éreztem a gombócot a torkomban. - Talán pont ezért. Mert még sose szerettem senkit, és eddig mindenki elpártolt tőlem, a leghosszabb kapcsolatom két hónapos volt. Mert rájöttem, hogy mindenki csak szépen meghúzott, aki élvezte az még megismételte párszor. De hamar meguntak és gyorsan otthagytak. De abban az időben mindenkinek csak egy trófea voltam, mert 'Ha Emma a csajod, akkor te már nagymenő vagy. Ha meghúztad a WC-ben akkor teljesen átlagos vagy.' És valamiért féltem, hogy belőled is ez lesz. Nem tudom miért, talán a túl sok csalódás miatt, és akkor épp bepörögtem...
- Azt hittem ismersz - rázta meg a fejét. - És ha tényleg ismernél tudnád, hogy ez bennem soha nem merült fel. Mert szeretlek basszameg. Zavar, hogy én vettem el a szüzességed és úgymond én indítottalak el ezen az úton? Ha nem én akkor más teszi meg. De gondolj bele. Mindent amit elmeséltem. Ha úgy vesszük te is ugyanezt tetted velem. Még mindig nem bírom felfogni, de igen te voltál az első. És az általában a fiúknak nem jelent semmit. De tudod mit? Bevallom - nézett mélyen a szemembe, jelezve, lehet, hogy fájni fog. - Akkor nekem se jelentett semmit. Csak túl akartam esni rajta, hogy majd ne legyek olyan béna amikor lefekszem valamelyik barátnőmmel. De amikor újra megláttalak a bárban és újra megismertelek. Akkor merült fel bennem, hogy mekkora hülyeséget csináltam, és nem érdemelted volna meg, hogy egy ilyen seggfej vegye el a szüzességed, mint én. Sokkal értékesebb vagy annál, minthogy egy ilyen legyen a barátod, mint én. Ezért próbáltalak eltaszítani magamtól mindig, holott belül végig égtem a vágytól, hogy megcsókoljalak, megöleljelek, vagy csak hozzád érjek. De megállítottam magam, mert ott volt neked Louis, akit ezerszer jobbnak tartottam magamnál. De aztán kiderült, hogy te tényleg engem szeretsz és léptem. De hülyeség volt. Mert neked tényleg nem én kellek, mert nem tudsz bennem megbízni, akármennyire is szeretnél. - Amikor befejezte a mondandóját megállt bennem az ütő.
Azt hittem, hogy a fejemhez akar vágni egy csomó dolgot, hogy miket csináltam rosszul. De ehhez képest most saját magát okolja mindenért, ami nekem sokkal jobban fáj, mintha engem szidott volna.
- Zayn - néztem rá, már könnyes szemekkel. - Én szeretlek. Komolyan. És fogalmam sincs, hogy mi volt velem, amiért elhagyta az a szaros mondat a számat. Én tényleg nem akartam, hogy ez alakuljon ki egy hülye meccsből.
Zayn ismét rám emelte a tekintetét és ahogy végignézett rajtam elnevette magát.
- Emma, ne csapjuk át magunkat. Ez nem az aminek lennie kéne. Te is tudod, hogy nem én kellek neked.
- Igen, lehet, hogy van nálad jobb. Van aki nem megy neki mindenkinek, van akit nem zavar, ha mások flörtölnek velem és aki lazán kezeli ezeket a dolgokat - vallottam be. - De nekem az nem kell. Teljesen unalmas lenne az életem, ha nem vesznénk össze ilyen dolgokon. Kinek ordítanám le a fejét ha nem találok otthon csokit, vagy ki lenne az aki hülye beceneveket adna nekem? Ki dugná el úgy a hajvasalómat, hogy a mai napig nem látom, és ki lenne képes elvinni újra megvenni az összes sminkemet amit direkt hagyott ott a szállodában? Igen, lehet, hogy van valaki aki békés, és ezeket a dolgokat nem teszi meg, de fogd már fel, hogy nekem csak te kellesz.
- Csókolj meg! - kérte, de hangjában nem volt semmi. Se humor, se szomorúság, se boldogság, semmi szerelmes utalás. Úgy mondta, mintha a sót kérte volna el, mert nem éri el az asztal másik végéből.
- Mi? - lepődtem meg.
- Csókolj meg! - ismételte ugyanolyan nyugodt hangnemben.
Nem tudtam, hogy mit akar, de megtettem. Kicsit közelebb csúsztam hozzá, két kezemmel óvatosan megfogtam az arcát és először egy bátortalan puszit leheltem az ajkaira, majd még egyet. Semmilyen visszajelzést nem kaptam, át se ölelt, csak várta a folytatást. Kicsit hevesebben csókoltam meg, mint előtte, de erre se reagált. Egyre feszültebb és idegesebb lettem, ezért egyre sietősebben csókoltam, majd az alsó ajkát kezdtem kényeztetni, ahonnan könnyű volt behatolnom a szájába. Nyelvét próbáltam bármilyen reagálásra hívni, de ez közel se ment egyszerűen. Csak azért se adtam fel, egészen addig küzdöttem amíg Zayn egyszer csak vissza nem csókolt. Éreztem, hogy mosolyog és amikor nyelvét rácsavarta az enyémre, miközben az ölébe húzott úgy megkönnyebbültem, hogy könnyeim maguktól kicsordultak.
- Hé, most mi van? - tolt el magától ijedten.
- Semmi csak... - töröltem le gyorsan a könnyeimet. - annyira szeretlek.
- Jaj, ne már, ez az egész is tiszta nyálas volt - röhögte el magát. - Ja, és ha bárkinek is elmered mesélni, hogy miket mondtam nem állok jót magamért - figyelmeztetett játékosan.
- Most miért? - tettem értetlenséget. - Talán megtudnák, hogy van érzékeny és romantikus oldalad.
- Az kéne még - nevette el magát. - A srácok szerint olyan érzéketlen vagyok, hogy nem is értik honnan van barátnőm. Tartsuk meg ezt az imidzset.
- Rendben - nevettem el magam, majd újra hozzáhajoltam és megcsókoltam. - Ne haragudj - suttogtam, miután elváltunk egymástól.
- Felejtsük el az egészet - nyomta a homlokát az enyémnek. - Oké kolibri?
- Oké - feleltem nevetve, majd a kezemmel óvatosan megkerestem Zayn tenyerét és előrehúzva óvatosan megszorítottam, mire Zayn felszisszent. - Ez mi volt? - ijedtem meg.
- Semmi - erőlködött fel magára Zayn egy mosolyt és lassan megszorította a kezemet. Lenéztem az összekulcsolt ujjainkra és láttam, hogy Zayn csuklója körülbelül kétszer akkora, mint kéne lennie.
- Mit csináltál már megint? - kérdeztem költőien, és a fejemet belevertem a vállába.
- Semmit. Jól vagyok. Tényleg - bizonygatta, de visszanéztem rá félig felvont szemöldökkel, jelezve, hogy még mindig nem vagyok hülye.
- Mit csináltál? - ismételtem, és hangom inkább volt anyáskodó, mint mérges.
- Kiborultam és ököllel belevertem a falba - vallotta be.
- De ha ököllel ütöttél akkor miért a csukód dagadt be inkább? - emeltem fel az egyébként még mindig összekulcsolt ujjainkat és szemügyre vettem Zayn kezét, és tényleg a csuklója volt jobban bedagadva, valamint egy kicsit a gyűrűs, középső és egy picit a kisujjánál is.
- Tehetség - vonta meg a vállát lazán.
- Te bolond vagy - ráztam meg a fejem egy apró mosoly kíséretében ami Zayn hanyagsága miatt jött elő. - Paul látta már?
- Nem. És nem is szándékozom megmutatni neki.
- Pedig most megfogod - mondtam és elkezdtem húzni Zanyt lefelé az ágyról.
- Em, hagyjál már, nem vészes - próbált megállítani.
- Igazán? - meresztettem nagy szemeket, majd egy kicsit jobban megszorítottam a kezét.
- Na jó jövök, csak ezt ne csináld még egyszer - szisszent fel.
Óvatosan fogva a jobb kezén húztam magam után a lépcsőn, de ez nem volt egyszerű, mert míg én igyekeztem sietni, ő annál tovább próbált visszatartani. Ahogy leértünk a nappaliba szomorúan észleletem, hogy Paul nem tartózkodik ott, a többiek viszont kérdőn pislogtak ránk és nem mertek semmit kérdezni.
- Paul merre van? - kérdeztem, nem is foglalkozva a kíváncsiságukkal.
- Ha itt továbbmentek van egy szoba, az az övé - mutatott egyenesen Harry.
- Köszi - vettem fel gyorsan egy mosolyt, majd ismét húztam magam után Zanyt.
- Segítsetek! - nézett rájuk segítségkérőn, de csak megszorítottam a kezét és rögtön felszisszent. - Bassza meg!
Kettőt kopogtam az ajtón, majd gyorsan beléptem. Paul az ágyán fekve mindenféle papírokat lapozott át, majd maikor meglátott minket kérdőn figyelt.
- Miben segíthetek?
- Malik már megint csak a bajt hozza magára - mondtam, majd tulajdonképpen egy kicsit előrébb toltam Zaynt.
- Mit csináltál? - emelte az égnek a tekintetét Paul fájdalmasan és feltápászkodott az ágyról.
- Bevertem a kezem.
- Igazán? - vette szemügyre Paul és fél kezével óvatosan megemelte. - Pontosan hova?
- Hát a falba - vonta meg a vállát Zayn, hisz ez egy teljesen normális esett.
- Jobb ha nem tudom a részleteket? - vonta fel fél szemöldökét.
- Csak felhúztam magam. Lényegtelen - legyintett Zayn.
- Megint Emma miatt? - sandított rám.
- Mi az, hogy megint? - tártam szét a karom.
- Ha rólad van szó, Malik hajlamos túlzásokba esni - magyarázta Paul, miközben a bőröndjéhez sétált, hogy fáslit szedjen elő Zayn kezére. - Tavaly ugyanígy be kellett kötni, kétszer verekedett is miattad, valamint volt egy korszaka, amikor mindenkinek visszapofázott és úgymond kezelhetetlen volt. Ez mikor is volt? Ja amikor Louisal jártál.
- Várjunk, te is tudtál rólunk? - lepődtem meg.
- A srácoknak nincsenek előttem titkaik. Igaz Malik? - nézett szúrósan Zaynre.
- Most már nincs - bólintott Zayn, és ebbe én inkább nem mentem bele, ez az ő dolguk.
- Szóval, ha bármilyen piszkos dolgot meg akarok tudni róla csak téged kell megkérdezni? - csillantak fel a szemeim.
- Nem adok ki bizalmas információkat - nevette el magát. Mindegy, egy próbát megért. - De már megint összebalhéztatok?
- Megoldottuk - mosolyodott el Zayn.
- Jó, de kérlek legközelebb ne tegyél kárt magadban egy vita után. Na tessék kész - vágta el a fásli utolsó darabját. - Ez elvileg holnapig megtartja, de holnap mindenképp megnézetjük egy orvossal.
- Kösz Paul - vette szemügyre Zayn az új kötését.
- A szemedet kened azzal amit adtam? - faggatta ki, akár egy apa.
- Igen, valamit halványodott nem? - kérdezte büszkén.
- Nem - rázta meg a fejét Paul.
- Akkor csak elhittem - nevette el magát. - Na mindegy, léptünk, jó pihenést.
- Nektek is - csúszott ki az arcára egy halvány mosoly.
Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó kérdőn Zaynre néztem.
- Ugye elfelejtetted bekenni? - sandítottam rá.
- Már azt se tudom, hogy hol van a kenőcs - röhögte el magát, majd a derekamnál fogva magához húzott és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Ezt most miért kaptam? - kérdeztem megilletődve.
- Mert ha te nem vagy akkor nincs ez se - magyarázta.
- Várj, ezt nem értem - álltam meg egy pillanatra.
- Mindegy, nem is kell - legyintett vigyorogva, pont akkor amikor beléptünk a nappaliba.
Mindenki kérdőn pislogott felénk, és végül Harry volt a legbátrabb.
- Béke van?
- Na és nálatok? - kérdeztem vissza felvont szemöldökkel.
- Itt elvileg igen - felelte Colette.
- Nálunk is - mondta Zayn, majd az ölébe húzva leültetett a fotelbe.
A többiek mosolyogva néztek ránk, aztán szép lassan mindenkinek megakadt a keze Zayn kötésén.
- Már megint mit csináltál? - kérdezte fájdalmasan Liam.
- Nekem jött a fal - felelte unottan, mert sose szeretett magyarázkodni.
- Basszus, ha Emma egyszer tényleg valami nagy hülyeséget csinál te képes vagy megölni magad - rázta a fejét Harry.
- De Emma nem az a fajta lány aki hülyeségeket csinálna - mondtam, mire mindenki röhögésben tört ki. - Igazuk van? - néztem hátra a barátomra.
- Inkább erre nem válaszolok - felelte és egy gyors csókot nyomott a számra.
Végül is mindegy. A lényeg, hogy végre minden rendbe jött. Aztán megakadt a szemem a Harry kezében lévő kis narancssárga labdán.
- Az meg mi? - ráncoltam a szemöldököm.
- Pikácsú - felelte halál komolyan Niall.
- Unatkoztunk - adott, számára ésszerű választ a bátyám.
- Aha - bólintottam, mint aki megértette.
Körülbelül egy negyven percet beszélgettünk a madridi élményekről, meg a srácok meséltek a múltkori kiruccanásukról Barcelonában - erősen cenzúrázva - meg Dan is mesélt a közelgő fellépéséről.
- Oké, és akkor most mit csináljunk? - kérdezte unottan Harry a kis narancssárga labdát dobálva, miután kifogytunk a témából.
- Éhes vagyok - mondta Niall.
- Meglepő - forgattam a szemeimet.
- Rendeljünk pizzát - csillantak fel a szemei.
- Az autópálya közepén? Gratulálok Horan - tapsolta meg Colette.
- Jól van, nem kell mindig ilyen utálatosnak lenni - vágta be a durcit Niall.
- Jajj, ne sértődj már meg - forgatta a szemeit, majd Harryhez nyúlt, hogy lenyúlja a labdáját.
- Igen - simítottam meg a mellettem ülő Niall hátát. Ja igen, időközben kicsit átrendeződtünk, mert Zaynnek egy idő után már nehéz lehettem. - Colette bunkó és kész.
- Héé - kapta fel a fejét az említett, és így Harrynek gyorsan sikerült visszaszerezni tőle a gumilabdát.
- Az igazság fáj - röhögött Louis.
- Oké, kuss - szegezte rá a tekintetét Col.
- Megmondtam - tárta szét a karját Lou. Colette már majdnem megint megszólalt, de úgy döntött, inkább a labdával foglalkozik. A lényeg, hogy mind érettek vagyunk. Harry egy labdával játszik, amit a barátnője ellop tőle. Louis piszkálja Coletett, Niall meg van sértve, Zayn pedig már vagy öt perce nem jött ki a WC-ről, mert unalomból két liter vizet megivott. (???) Komoly egy társaság vagyunk, ez tény.
- Akkor is fáj - folytatta a hisztit Niall.
- Istenem - sóhajtottam, majd fel se fogtam, hogy miért jött ki a következő mondat a számon. - Niall, süssek veled pizzát?
- Igen - csillantak fel Niall szemei és rögtön megölelt, olyan lendülettel, hogy eldőltünk, de Niall ott se szándékozott elengedni.
- Miért ölelgeti Horan a csajomat? A földön? - hallottam Zayn értetlen hangját. Ezek szerint kijött belőle a két liter.
- Mert süt nekem pizzát! - mesélte Niall csillogó szemekkel, továbbra is gyilkosan ölelgetve.
- Az volt, hogy együtt sütjük! - szóltam rá.
- Még mindig nem értem - szólt újra Zayn. - Csak azért mert kaját csinál, miért kell megölni?
- Erre még én se jöttem rá - sóhajtottam.
Niall végre leszállt rólam, majd a karját nyújtotta, segítségül, hogy felálljak. Köszönésképpen rámosolyogtam, majd a többiekre néztem.
- Ki akar jönni pizzát sütni? - kérdeztem, a lehető leglelkesebben.
Pechemre, mindenki passzolta, így egyedül maradtam az éhes szőke ír sráccal, aki vidáman ugrált (igen, ugrált!) át a konyhába, én pedig tehetetlenül csoszogtam utána. Így járok, ha jó fej vagyok.
- Milyen pizzát csinálunk? - érdeklődtem, miközben a mélyhűtőbe nyúltam és mázlimra volt benne mirelit pizzalap. Paul mindenre gondol, pláne ha Niall is az utasok között van.
- Van valami recepted? - gondolkodott Niall. - Várj, keresek a neten.
- Niall - néztem fel az alsó polcból. - A pizzasütés nem agysebészet. Pláne, ha mirelit a lap.
- Ja oké - vonta meg a vállát, majd visszasüllyesztette a mobilját a zsebébe. - Akkor megnézem mi van a hűtőben - mondta.
- Oké.
A konyhában volt egy asztal, öt pult, egy mosogató, alsó és felső szekrények, valamint egy méretes hűtőszekrény, sütő, valamint kisebb háztartási gépek. Sose hittem volna, hogy egyszer egy buszon fogok pizzát sütni, de most ez is beteljesült.
- Van itt sonka, sajt, fagyasztott gomba, paradicsom, ketchup és... konzerves kukorica! - csillantak fel a szemei.
- Oké, akkor te darabold fel a sonkát kis kockákra, ahogy a gombát meg a paradicsomot is, én pedig addig lereszelem a sajtot, utána pedig besegítek neked - adtam ki az utasításokat.
- Igen is, Ramsay - tisztelgett Niall.
Találtam egy fém tálat, ami tökéletesen megfelelt a célnak, vagyis, hogy belereszeljem a sajtot. Idő közben arra lettem figyelmes, hogy Niall csipegett a különböző feltétekből.
- Horan! - kiáltottam rá.
- Styles! - szólt vissza.
- Miért eszed a sonkát? Az a pizzára kerül! Ha megeszed mit tegyek rá?
- Oké, relax - nyugtatott. - Befejeztem.
- Ajánlom is - morogtam.
Alig két perc múlva Niall a gombából kezdett falatozni.
- Niall James Horan! - dobtam ki az összeállt tésztát az asztalra.
- Emma Nemtudomaharmadiknevedet Styles! - vette át a stílusom, és gyorsan lenyelte a falatot ami a szájában volt, mert pontosan tudta, hogy miről beszélek. - Tényleg, mi a harmadik neved?
- Nincs harmadik nevem - feleltem durcásan, majd a csaphoz léptem.
- De ha Harrynek van akkor neked is kell, hogy legyen - agyalt.
- De nekem nincs - erősködtem tovább.
- Hát jó - sóhajtotta és reméltem, hogy ennyivel letudta.
Viszonylag gyorsan meglettünk, így úgy döntöttünk, hogy amíg elkészül visszamegyünk a többiekhez, akik ugyan úgy döglöttek a helyükön, ahogy otthagytuk őket, annyi különbséggel, hogy most Zayn egyedül ült a fotelben, Dani és Liam pedig a földön, valamint össze vissza dobálták a labdát.
- Jöhet hosszúra! - kiáltotta Niall, és elkapta a Louis által dobott labdát.
- Na milyen lett a pizza? - érdeklődött Colette.
- Még sül szöszikém - mosolyogtam rá, majd leültem Zayn lábai közé a földre. Zayn ezt élvezte és a beszélgetés közben megragadta az egyik hajtincsem és azt tekergette végig.
- Em, dobom - passzolta a labdát Louis.
- Mióta dobáljátok ezt a szart? - dobtam tovább Liamnek.
- Köbö akkor kezdtük el amikor ti bementetek a konyhába - gondolkodott el Harry.
- Szóval már vagy egy órája ezt csináljátok? - néztem rájuk elképedve. Én már most eluntam az életem, nem hogy egy félórán át dobáljak egy narancssárga gumilabdát.
- Tök izgalmas - felelte unottan Zayn, majd elhajította a labdát Danielle felé. - Colette egyszer majdnem elejtette.
- De csak majdnem - vágta rá Colette, aki nagyon büszke volt rá, hogy egy kis színt vitt a játékba.
- Gratulálok - bólintottam tetetett elismeréssel.
- Hallod Zayn - szólt Niall mellékesen.
- Figyelek - nézett rá Zayn.
- Mi a csajod harmadik neve? - érdeklődött, mire lesápadtam. Szúrós szemekkel néztem Zaynre, de nem vette észre a pillantásomat, így nem is foglalkozott velem.
- Alexandra - vonta meg a vállát, mire Harryből automatikusan kitört a nevetés.
- Te csak kussolj Edward - sziszegtem.
- De béna harmadik neveitek vannak - vigyorgott Liam.
- Miért, a James mennyivel jobb? - vontam fel a szemöldököm.
- A nevem James. James Payne - utánozta Bond-ot, kevés sikerrel.
- Pierce Brosnan-nek jobban áll - legyintett Colette.
- Akkor halljuk a te harmadik neved - vigyorgott Liam.
- Nincs harmadik nevem - vette be a szöveget, amit én is megpróbáltam, de ha nekem nem vállt be akkor neki se szabad eltitkolnia.
- Bella - adtam meg a választ vigyorogva, mire Liam elröhögte magát.
- Dani? - nézett Louis Danielle-re.
- Claire - vonta meg a vállát, és egyáltalán nem zavarta. - Én felvállalom a béna harmadik nevem.
- Amúgy az ki van mondva, hogy a harmadik névnek bénának kell lennie? - gondolkodott Zayn.
- Ne már, a Jawadd nem is gáz, tiszta egzotikus - szólta le Colette.
- Ott a pont - bólintott Louis. - Ha valakinek egzotikus neve van, azt rögtön jó fejnek gondolják, és a csajok automatikusan buknak rá.
- Szerintem a William is elég egzotikus - vigyorgott rá Zayn.
- Hagyjál már, nekem az eredeti harmadik nevem jobb volt - kelt a saját védelmébe.
- Ez az Troy! Hajrá vadmacskák! - röhögte ki Harry.
- Miért lett megváltoztatva a neved? - kérdezte Colette.
- A szüleim korán elváltak - kezdte a mesélést Louis. - Apámat alig ismertem, anyám pedig újraházasodott és a nevelőapám nevelt fel,és az ő nevét kezdtem el használni, hiszen igazából nekem ő volt az apám.
- Nem éreztél bűntudatot? - kérdezte Danielle.
- Miért? Csak azért mert vér szerint az apám, attól még nem ő nevelt fel. Sose gondoltam úgy rá, mint az apám - magyarázta, egy kis indulattal a hangjában.
- Neked legalább pótolta valaki - sóhajtotta Colette.
- Mármint? - nézett rá értetlenül Louis.
- Négy éves voltam amikor apám börtönbe került és 16 amikor anyám öngyilkos lett - közölte úgy, mint a tényt, hogy éppen Barcelonába tartunk.
- Sajnálom - mondta Louis és mindenki szomorúan nézett Colettere.
- Nem kell - rázta meg a fejét. - Már túl vagyok rajta.
- Oké, tématerelés - csaptam össze a kezem. - Mit csináljunk?
Niall mosolyogva felállt, majd néhány másodpercen belül egy gitárral tért vissza és vigyorogva visszaült mellém. Nos, ha neki ilyen könnyű áttérni egy szomorú témából a zenélgetésbe...
Azonnal elkezdte pengetni, és egy ismerős dallam szólalt meg. A Little Things.
- Ne már, muszáj ilyen nyálasat? - röhögtem el magam, mire a srácok szúrós szemmel néztek rám.
Aztán felettem Zayn megszólalt, vagyis elkezdett énekelni, nekem pedig azonnal görcsbe rándult a gyomrom a hangjától, különösen amikor éneklés közben egyszerűen felhúzott az ölébe.

Zayn

Your hand fits in mine  /  A kezed beleillik az enyémbe
Like it's made just for me  /  Mintha csak nekem készült volna
But bear this in mind  /  De észben kell tartanom
It was meant to be  /  Ennek így kell lennie
And I'm joining up the dots  /  És összekötöm a pontokat,
with the freckles on your cheeks  /  a szeplőket az arcodon
And it all makes sense to me  /  És ennek mind értelme van számomra.

Liam

I know you've never loved  /  Tudom, sose szeretted 
The crinkles by your eyes  /  A ráncokat a szemednél
When you smile  /  Amikor mosolyogsz
You've never loved  / Sose szeretted
Your stomach or your thighs  /  A hasadat vagy a combjaidat
The dimples in your back  /  A gödröcskéket a hátadon
At the bottom of your spine  /  A gerinced alján
But I'll love them endlessly  / De én végtelenül szeretem őket

Zayn és Liam

I won't let these little things  / Nem engedem ezeket az apróságokat 
Slip out of my mouth  / Kicsúszni a számon
But if i do  / De ha mégis megtenném
It's you  / Ez te vagy  
Oh it's you  / Ó, ez te vagy
They add up to  /  Te vagy az amivé összeállnak 
I'm in love with you  / Szerelmes vagyok beléd
And all these little things  / És az összes apró dolgodba

Louis

You can't go to bed  / Nem tudsz lefeküdni
Without a cup of tea  / Egy csésze tea nélkül
And maybe that's the reason  / Talán ez az oka annak,
That you talk in your sleep  / Hogy álmodban beszélsz
And all those conversations  /  És azok a beszélgetések,
Are the secrets that I keep  / A titkok amiket megtartok
Though it makes no sense to me  /  Bár nincs értelme szerintem

I know you've never loved the sound of your voice on tape  / És tudom, sose szeretted a hangodat a felvételeken
You never want to know how much you weigh  /  Sose akartad tudni, hogy hány kiló vagy
You still have to squeeze into your jeans  /  Még mindig bele kell préselned magad a farmeredbe
But you're perfect to me  / De te tökéletes vagy számomra

Harry és Niall

You can't go to bed  / Nem tudsz lefeküdni
Without a cup of tea  / Egy csésze tea nélkül
And maybe that's the reason  / Talán ez az oka annak,
That you talk in your sleep  / Hogy álmodban beszélsz
And all those conversations  /  És azok a beszélgetések,
Are the secrets that I keep  / A titkok amiket megtartok
Though it makes no sense to me  /  Bár nincs értelme szerintem

You'll never love yourself  /  Fele annyira se szereted magad
Half as much as I love you  /  Amennyire én szeretlek
You'll never treat yourself right darlin'  /  Sose jöttél ki önmagaddal kedvesem,
But I want you to  /  De én szeretném, ha így lenne
If I let you know  /  Ha tudtodra adom
I'm here for you  /  Én itt vagyok neked
Maybe you'll love yourself like I love you  / Talán úgy fogod szeretni magad, ahogy én szeretlek
Oh..

Harry

I've just let these little things  / És most hagytam, hogy ezek az apró dolgok
Slip out of my mouth  / Kicsússzanak a számon
Because it's you  /  Mert ez te vagy
Oh it's you  / Ó, ez ta vagy
It's you  / Ez te vagy
They add up to  / Te vagy amivé összeálnak
And I'm in love you  / És én szerelmes vagyok beléd
And all these little things  / És az összes apró dolgodba

Mindenki

I won't let these little things  / Nem engedem ezeket az apróságokat 
Slip out of my mouth  / Kicsúszni a számon
But if i do  / De ha mégis megtenném
It's you  / Ez te vagy
Oh it's you  / Ó, ez te vagy
They add up to  /  Te vagy az amivé összeállnak 
I'm in love with you  / Szerelmes vagyok beléd
And all these little things  / És az összes apró dolgodba

- Na, milyen volt? - kérdezte Niall csillogó szemmel.
- Ilyen nyálas élményben még nem volt részem - röhögtem el magam, ahogy körbenéztem. Colette és Harry szerelmesen pislogtak egymásra, Danielle teljesen meghatódva ölelgette Liamet.
- Komolyan csak az én barátnőmbe nem szorult semmi lányos érzelem? - nevette el magát Zayn.
- Te választottad - tárta szét a karját Harry. - Én mondtam, hogy nem egyszerű eset.
- Nem baj, beérem ezzel is - legyintett Zayn, mire én sértődötten néztem vissza rá, de engesztelésül megcsókolt. Viszont elfelejtettük, hogy közösségbe vagyunk, így szépen meg lettünk dobálva mindenfélével. Műanyag poharak, tányérok, a labda, párnák és egyéb dolgok. Mindegy, nekem megérte.
- Tudod mit Styles? - nézett rám Niall. - Ha te így ledegradálod a dalunkat, akkor tessék énekelj te.