2/3 * Summer Paradise

Sziasztook! :) Nos, mivel az előző rész olyan semmilyen volt, és a blog átlépte a 70.000 megtekintést, és a Facebook csoportba érkezett lájkok és kommentek miatt, úgy döntöttem, hogy még ma hozom az új részt. :) Ez se valami eseménydús, de a vége felé már történnek dolgok, és a következő résztől már beindul, ígérem. ;D Remélem mindenkinek tetszeni fog, jó olvasgatást!
xoxo, Kikiih <3

Summer Paradise

Madrid egyszerűen varázslatos volt. Imádtam. A nap szikrázóan sütött, egy felhő sem volt az égen. Daniellel és Colettel egymásra néztünk és csak egy pillantással megbeszéltük, hogy ma visszaszerezzük a színűnket, ami valamennyire lekopott amíg Londonban voltunk.
Kettes szobákat kaptunk. Harry-Colette, Liam-Danielle,Niall-Louis, Zayn és én. A szobánk egyszerű volt, középen egy franciaágy, vele szemben egy tévé, egy kávézóasztal és két fotel, valamint egy fürdőszoba.
- Csoki! - csillantak fel rögtön a szemeim, amikor megláttam a párnánkra elhelyezett kis bonbonokat.
- Néha elgondolkodok rajta, hogy kilenc éves vagy, vagy tizenkilenc - nevette el magát Zayn, miközben végignézte ahogy én a cuccaimat eldobva, az ágyra vetődtem és letéptem a piros celofánt a szívecske formájú étcsokiról.
- Ha én kilenc éves vagyok, akkor te elég durván pedofil - gondolkodtam el és beleharaptam a csokiba.
- Mindig túlkomplikálod a dolgokat - forgatta a szemeit, majd beült mellém az ágyra, a saját párnájáról elvéve a csokit, amit szép lassan lebontogatta róla a csomagolást.
Már épp szólásra nyitottam a számat, amikor kopogtak.
- Nyitom - tápászkodott fel Zayn és az ajtóhoz lépett. Colette köszönés nélkül berohant és rögtön a sporttáskámat túrta fel.
- Örülök, hogy látlak - morogta Zayn, miközben átlépett felette és visszaült az ágyra.
- A közepében oldalt van egy cipzáras zseb, oda tettem - közöltem.
- Mi van, Harry ennyire felizgatott vagy mi? - ráncolta a szemöldökét Zayn és leült mellém az ágy szélére.
- Barom - sziszegte Col, Zayn pedig meredt arccal bámult rám, jelezve, hogy mondjak valamit, de én ebből inkább kimaradtam.
Colette kivette a táskámból a cigis dobozát, amit hozzám pakolt be, hogy Harry ne vegye észre.
- Kértek? - nyújtotta felénk a dobozt. Mindketten kivettünk egy szálat, majd Zayn meggyújtotta először az enyémet (szokás szerint), utána pedig a sajátját.
- Ti ezt mindig így csináljátok? - nézett furán Colette, miközben ő is rágyújtott.
- Valami nem tetszik? - fújtam ki vigyorogva a füstöt. Colette nem is válaszolva a kérdésemre, hadarni kezdte a saját problémáit.
- Totálisan ki vagyok készülve. Megőrülök. Múltkor Harry ki akart venni a táskámból egy zsepit, én meg zuhanórepülésben estem a kanapéra, nehogy észrevegye a cigit a táskámban.
- Miért nem  mondod el neki, hogy cigizel? - kérdezte értetlenül Zayn.
- A tesóm nem szereti a cigizős lányokat - világosítottam fel.
- Rólad se tudja, hogy cigizel? - nézett rám.
- Isten ments! - kerekedtek el a szemeim. - Ha jól tudom annyit tud, hogy egyszer-kétszer kipróbáltam, de többet nem. Meg is verne.
- Oké - szívott Zayn a cigiből, majd hosszan kifújta a füstöt. - Ez lehet, hogy nyálas lesz, de gyerekkorotok óta ismeritek egymást, és elég komoly a kapcsolatotok. Miért nem mondod el neki? Ha szeret akkor ezzel együtt is szeret.
- Könnyen beszélsz, Emmáról még nem derült ki semmi olyan amit szégyellhetnél - mondta Colette.
- Csak annyi, hogy a fél gimi átment rajta... Drogok... Ő is cigizik, bár ez az én szemszögemből nem szégyen. Ó, és az egyik bandatársammal is járt. Igazán felhőtlenül indult a kapcsolatunk, nemde? - vázolta Zayn, és bár ez néhol elég sértő volt, nem tudtam rá haragudni. Igaza volt.
- A fél? - nevette el magát Colette.
- Oké, egy ribanc voltam, mindenki tudja - tártam szét a kezem. - Továbbléphetnénk?
- A lényeg, hogy mi is együtt vagyunk Emmával, és nincsenek titkaink egymás előtt. Most már - mondta Zayn. - Én is elmondtam neki mindent, ő is nekem és lerendeztük a dolgot. Furcsa érzés volt, nyálas, de kellett. Nektek is ezt kéne csinálni Harryvel.
- Nem akarom, hogy csalódjon bennem - hunyta le a szemét Colette, majd egy mélyet szívott a cigiből.
Miután Colette elszívta a cigijét és bevett egy rágót, majd visszament Harryhez, így mi Zaynel ismét kettesben maradtunk. Fél órára. Ugyanis Liam hívott minket a szállodai telefonon keresztül, hogy igyekezzünk a strandra.
A sporttáskámhoz léptem, amiből kiszórtam a fürdőruhákat és válogatni kezdtem a fürdőruháim között. Ez azért volt jó, mert Zayn már rég átöltözött, mire én kipakoltam őket az ágyra.
- Mit variálsz annyit? - ráncolta a szemöldökét. - Csak vegyél fel egyet és ind... Az ott tangás? - kerekedtek el a szemei.
- Az - mosolyodtam el büszkén.
- Miért nem láttam rajtad eddig? - kérdezte.
- Mert nagyon régen hordtam... Egyébként most már amúgy se tudnám felvenni - vontam meg a vállam a kezem között fogva a fekete, igen apró darabot. Hogy az istenbe vettem fel ilyeneket? Jézusom.
- Miért is? - értetlenkedett Zayn, miközben leült mellém az ágy szélére.
- Egy, mert barátom van. Kettő, mert a barátom monogramja a seggemre van varratva - világosítottam fel, és közben egy apró mosoly futott át az arcán, de továbbra is engem fürkészett. Látta, hogy valami nyomaszt, de Colette előtt nem akart nagyon ezzel foglalkozni, mert neki is kényelmetlen a téma.
- Babe? - tűrt hátra egy göndör tincset, mire én felnéztem a gyönyörű barna szemeibe.
- Igen? - pislogtam.
- Ugye tudod, hogy én soha nem néztem úgy rád, mint egy ribancra? Még amikor nem voltunk jóban akkor sem, amikor kiderültek a gimis ügyeid akkor sem.
- De én igen - hajtottam le a fejem és a kezemben lévő tangát nézegettem. - Itt az élő példa rá - emeltem fel az említett ruhadarabot.
Zayn a fejét rázva kivette a kezemből, majd a szoba túlsó végébe hajította.
- Felejtsd már el, hogy mi volt régen - emelte fel a hangját. - Koncentrálj arra, hogy most minden rendben, és ami volt az elmúlt. Vetted?
Válaszul csak halványan elmosolyodtam és egy hosszú csókot leheltem az ajkaira.
- Na most már öltözzél, mert elkésünk - mondta mosolyogva, miután elváltunk.
- Ez jó lesz? - emeltem fel egy pink fodros darabot.
- Fogd már fel, hogy nekem tökmindegy, hogy mi van rajtad - röhögte el magát.
- Oké, akkor amíg átöltözök összedobálnád a cuccaimat a táskámba?
- Melyik táska? - tápászkodott fel az ágyról.
- A strandtáska. Rózsaszín-kék csíkos.
- Megvan - emelte fel Zayn a darabot. - Mi kell bele?
- Naptej, telefon, fülhallgató, törölköző... - soroltam, miközben kibújtam a nadrágomból.

Habár Zayn úgy tett mintha a pakolásra összpontosítana éreztem magamon, hogy lopva mindig a meztelen testemet figyeli.
Szokás szerint a fürdőruha felsőjével meggyűlt a bajom, így azzal elszenvedtem egy kicsit, addig amíg egy kéz nem nyúlt hátra a hátamhoz és nem kapcsolta be nekem.
- Köszönöm - mosolyodtam el halványan, miközben Zayn egy puszit nyomott a hátamon lévő You Only Live Once feliratra.
- Indulhatunk? - kérdezte.
- Persze - húztam fel a farmersortomat.
Végigsétáltunk a szállodán, majd a hátsó ajtón kiléptünk a szálloda medencéjéhez, majd onnan tovább sétálva egy kövekből lerakott út vezetett a parthoz, ahol ismét csak Harry, Colette és Louis nem voltak jelen.
- Ezek mostanában nagyon össze vannak nőve - rázta meg a fejét Niall.
- Lehet, hogy gyorsan lenyomtak egy hármast - vonta meg a vállát Liam, mire röhögve megráztam a fejem.
- Nem megyünk vízbe amíg nem érkeznek meg? - fordult körbe Zayn.
- Sose hittem volna, hogy egyszer a te szádból fogom hallani ezt a mondatot - pislogott Liam.
- Ja én se - intézte el egy legyintéssel Zayn. Sose volt büszke arra, hogy régen félt a víztől, valamint, hogy most se valami profi úszó. - Szóval, ki jön?
- Én most inkább maradnék - tolta le az orrára napszemüvegét Danielle. - Jó lenne végre napozni egy kicsit.
- Egyetértek - bólintottam, miközben leterítettem a törölközőmet Dan törölközője mellé.
- Fiúk? - nézett Niallre, majd Liamre a pasim.
- Irány - bólintott mosolyogva Niall.
A röplabdámat felkapva futottak a vízbe, mi pedig jó pár méterrel távolabbról figyeltük őket, de azért nem voltunk olyan messze, így mindannyian láttuk a másikat. Valamint azt is, hogy a srácokat hogy figyelik a víz szélén ücsörgő lányok, de ők is láttak azt, ahogy minket egy csapat fiú végigmért ahogy elsétáltak mellettünk. Azt hiszem kvittek vagyunk.
- Végre - feküdt el Danielle a törölközőjén. - Semmi próba, semmi hajtás, csak a nyugalom.
- Meg egy rakás idióta - tettem hozzá nevetve.
- Ja meg az is - bólintott.
Néhány percig csak csendben feküdtünk egymás mellett és élveztünk a nap kényeztető sugarait, miközben a sirályok, a hullámok és a nyaralók hangja szűrődött be. Bár Londonban már javában elkezdődött az ősz, itt gyönyörű tengerparti idő volt. Imádtam a békét és a nyugalmat, legszívesebben egész nap elfeküdtem volna itt.
De sajnos ez az idilli pillanat körülbelül 10 percig tartott.
Először csak annyit éreztem, hogy a nap hirtelen már nem égeti úgy a bőrömet, utána pedig a csípőm táján valami nehezet éreztem. Szemhéjaim szép lassan elveszették a súlyt amit a nap sugarai rájuk bírtak, és amikor kitártam őket, Harry ült rajtam teljes életnagyságban.
- Menj már a francba - fintorogtam és megpróbáltam legyűrni magamról.
- Most miért? Olyan szép napunk van - pislogott ártatlanul.
- Pont ezért szakadj már el tőlem. - Két kezemmel próbáltam a testét elnyomni, de nehezebbnek és esősebbnek bizonyult nálam.
- Ne már, Emma én szeretlek - mosolyodott el angyalian, majd immáron az egész testemet eltakarta az alakjával és szorosan megölelt.
- Én is, de nem kapok levegőt - hangom halk és erőtlen volt, mivel Harry direkt minél jobban nekem nyomta magát.
Mély levegőt vettem - már amennyit a tüdőm be tudott fogadni arra a kis helyre amit nem nyomott el Harry - és lendületet véve, átforgattam magunkat, így Zayn törölközőjét összegyűrve, de én kerültem felülre.
- Nyertem - vigyorogtam felülről Harryre.
- Ez nem olyan biztos - mondta Harry, és a derekamat megragadva maga alá terített ismét, visszaterelve a saját törölközőmre.
- Ajj, hagyjuk már abba, nem vagyunk már öt évesek - nyafogtam.
- Szóval te nem is szeretsz? - biggyesztette le az ajkait.
- Harry ne csináld már - fejeltem le a homokot, így szerencsésen a kis homokszemek a göndör hajamba akadtak.
- Emma nem szeret - folytatta hisztérikus hangnemben és felnézett Louisra és Colettre, akik Danivel együtt élvezettel nézték Harry kis műsorát.
- Állítsa már le valaki - néztem segítségkérően a többiekre.
- Mondom, a saját testvérem nem szeret - tett rá még egy lapáttal.
- Harry, mit csináljak, hogy abbahagyd? - forgattam a szemeimet, mert már egyre többen pillantgattak felénk.
- Mond, azt, hogy én vagyok a legeslegjobb testvér a világon, a leghelyesebb, a legjobbfejebb és akit a legjobban szeretsz. Na meg aki a legjobb a Fifa Streetben.
- Kizárt - mondtam határozottan. - Tudod, hogy mindig leverlek.
- Te tényleg nem szeretsz - lombozódott le ismét.
- Harry, könyörgöm, csinálj bármit, csak szállj le rólam - mondtam fájdalmasan, mert már nagyon untam.
- Te mondtad - csillantak fel a szemei.
Hirtelen felállt, én pedig fellélegeztem. Harry kihasználta, hogy egy pillanatra nem figyeltem, ezért gyorsan és könnyedén felemelt, átemelt a vállán és elkezdett futni.
- Harry, mit csinálsz? - kiabáltam a hátát csapkodva.
- Te mondtad, hogy bármit. Nekem ez az ötlet tetszett a legjobban.
- Nem vagy normális! - kiáltottam. - Tegyél le!
- Tessék? Nem hallom.
- Tegyél le! - üvöltöttem, már-már hisztérikusan, de már csak annyit láttam, hogy Harry lábai, már a tengerben lépkednek, és egyre mélyebbre jut. Amikor már a derekáig ért a víz megfogott és belehajított.
Bár a víz nem volt hideg, de elég hirtelen ért, hogy egyszer csak beledobott. Mély se volt, ezért nem tartott sokáig feljönnöm, és szerencsére Harry túlságosan élvezte azt, hogy bedobott, így nem kezdett el rohanni. Pedig kellett volna.
Feljöttem a víz alól, majd az arcomba hulló tincseimet hátracsaptam és idegesen meredtem Harryre.
- Megtéplek! - ordítottam, majd Harry felé kezdtem futni, aki most már kapcsolt és ő is rohanni kezdett.
Amikor a víz már csak combközépig ért alkalmasnak találtam a pillanatot, hogy Harryre ugorjak. 3...2...1... UGRÁS!
Sikeresen pattantam, így Harry vállába kapaszkodva felhúztam magam, és a lábamat a dereka köré fontam és ott ütöttem, csaptam ahol csak tudtam. Ez persze kintről elég vicces látvány lehetett, a többiek még a fejelést is abbahagyták, és közelebb jőve figyelték, hogy mit szerencsétlenkedünk. Harry a legegyszerűbb megoldást választotta, egy jól megválasztott pillanatba megfogta mindkét bokámat és elhúzta, így én lecsúsztam a hátáról, egyenesen a vízbe.
Göndör fürtjeim már nem voltak göndörek, inkább csak hullámosak, és tincsekbe csomózódtak és csöpögött belőlük a víz. Ahogy ezt megállapítottam alig észrevehetően elmosolyodtam.
- Harry, te még vizes se vagy - néztem végig rajta, majd a következő pillanatban, elkezdtem rázni a hajam, mint egy vizes spániel és így fröcsköltem Harryt. Mint kiskorunkban, amikor a felfújhatós gumimedencében játszottunk.
Harry visszavágott, de ő a klasszikus módszerrel csak simán fröcskölni kezdett. A sós víz mindkettőnk szemét marta, így becsukott szemmel, azt se tudtuk, hogy merre és kit fröcskölünk, ezért véletlenül már mindenki csurom víz lett a közelünkben. A fiúk kihajították a röplabdát a partra és ők is beszálltak, és természetesen a Louis, Danielle és Colette se maradhatott ki, ők is gyorsan csatlakoztak hozzánk.
Elfáradva, kimerülve, lihegve, de mosolyogva mentünk ki újra a partra, ahol most mindenki elterült a saját törölközőjén és hagyta, hogy a nap megpróbálja elpárologtatni a vízcseppeket a bőrünkről.
- Én megéheztem - állapította meg Niall.
- Niall, te mindig éhes vagy - mondta unottan Lou.
- Most egyébként én is éhes vagyok - támaszkodott a könyökére Harry.
- Hány óra? - kérdezte Danielle.
- Négy lesz hat perc múlva - csekkoltam a telefonomon az időt.
- Uzsonnaidő! - jelentette ki Niall. - Ki jön velem a strandbüfébe?
Végül mindenki összekapta magát és elvonultunk a körülbelül ötven méterre lévő büféhez. Niall valami halat rendelt, Harry, Louis és Zayn hamburgert, Colette hotdogot, Danielle tengergyümölcsei salátát, Liam és én pedig egy-egy gyrostálat.
Mindenki a saját kajáját eszegette a két összetolt asztalnál, miközben a további programokat szerveztük.
- Mi lenne, ha este kimennénk a városba? - vette fel az ötletet Harry. - Ott vacsorázunk, beugorhatnánk egy-két szórakozóhelyre vagy sörözőbe... Nagy élet van itt éjszakánként.
- Azért úgy számolj haver, hogy holnap próba van - figyelmeztette Liam.
- Nyugi van, nem lesz gáz.
- Bocs srácok, de nekem nincs nagy kedvem az éjszakázáshoz - ráztam meg a fejem, Daniellen és Colon pedig megjelent a megkönnyebbülés, hogy én mondtam ki először.
- Ne már Em, ne csináld - mondta fájdalmasan Harry.
- Jó buli lesz - bizonygatta Louis is.
- Igazából nekem is nagy kedvem menni - vallotta be Danielle.
- De ti nyugodtan menjetek el - nézett végig Colette a srácokon. - Mi jól elleszünk. Filmezünk, meg ilyen csajos dolgok amik titeket úgyse érdekelnek - vonta meg a vállát.
- Biztos? - nézett végig rajtunk Zayn. Mindhárman egyszerre kezdtük el bizonygatni, hogy ez így teljesen okés, és a fiúknak nem kellett sok idő, mire felfogták, hogy van egy teljesen szabad estéjük.

A csajokkal úgy döntöttünk, hogy Daniellék szobájában fogunk filmet nézni. A szálloda tévéjéhez van külön videótár, ahol rengeteg filmet válogathattunk kedvünkre.
- Na mit nézzünk? - nyúlt bele egy tál popcornba Colette. A hotel állandó készenlétben van, mivel mégis csak a One Directionhöz tartozunk, így a recepciós egy szó nélkül kisegített minket a popcorn-problémánkban.
- Az első ötven randi? - nyomkodta Dan a távirányítót.
- Már vagy ötvenszer láttam - ejtette Col.
- Amerikai pite? - kérdeztem a tévé képernyőjét figyelve.
- Nagyon nincs kedvem egy filmet nézni, amiben egy csapat fiú... pláne amikor a pasijaink éppen valahol buliznak egy csomó spanyol szépség között.
- Ha így gondolod - vontam meg a vállam. Én ezt egy kicsit paranoiának tartottam, de inkább nem szóltam bele.
- Mamma mia? - fordult körbe Dani.
- Egy nyálas, romantikus musical, egy nyálas, gyönyörű szigeten, ahol az emberek a semmibe kezdenek el énekelni és táncolni, a koreográfiát pedig természetesen mindenki tudja? - néztem rájuk összeráncolt szemöldökkel, majd miután láttam a csillogó szemeiket tudtam, hogy vesztettem. - Végül is - sóhajtottam, majd unottan belenyúltam a popcornba.
Egy élmény volt, ahogy Colette és Dan már az első számot visítva énekeltek. Hogy is volt? Honey honey, how you thrill me, a-ha, honey honey. Igen, így volt. Az elején furcsán figyeltem őket, ahogy az ágyon ugrálnak és énekelnek, de a Dancing Queen-nél már engem is felrángattak és valahogy úgy nézhettem ki, ahogy Meryl Streep a filmben, és az érzés is hasonló volt. Igazából tök vicces volt és már nagyon rég volt részem ilyen csajos estében, szóval már az első film alatt kiugráltuk magunkat és fáradtan dőltünk le az ágyra.
- Liam rosszat fog gondolni - simított végig Dani az összegyűrt ágyneműn.
- Nyomtunk egy hármast, na és? - vonta meg a vállát Colette nevetve.
- Mit nézzünk most? - nyúltam a távirányítóért.
- Az ördög pradát visel! - vágta rá egyszerre Colette és Danielle.
- Maryl Streep estét tartunk vagy mi? - néztem rájuk fájdalmasan.
- Ezt is élvezni fogod, az előzőnél is húztad a szád - dobott meg egy párnával Danielle. - Gyerünk, indítsd.
Megnyomtam a távirányítón a play gombot és megjelent a főcím. Dan és Col imádták a filmet, én pedig élveztem a csajos perceket, ami alatt vagy egymás körmét festettük, vagy éppen Colette haját fontuk, aki egyedül rendelkezik egyenes tincsekkel hármunk közül.
- A Neveletlen Hercegnő óta imádom Anne Hathawayt - gondolkodott Colette.
- Én sose voltam oda érte - vontam vállat. - Tehetséges, de tucat. Tudod ki a legjobb színésznő?
- Meryl Streep - vágta rá azonnal Danielle.
- Sandra Bullock - javítottam ki. - Messze magasan ő a kedvencem.
- Mi legyen az utolsó film amit megnézünk? - nézett Col az órájára.
Hosszas veszekedés után a Beépített szépség mellett döntöttünk, hogy végre az én akaratom is teljesüljön. Miután vége volt a filmnek visszavonultam a saját szobámba és Colette is így tett, de előtte azért segítettünk Daniellenek eltüntetni a kupit amit magunk után hagytunk.
Meg is lepődtem volna ha Zaynt a szobában találom, de azért a telefonomat megnézem. Se SMS, se hívás. Semmi gáz. Biztos minden rendben, a srácokkal van, így nem történhetett semmi. Szeretem és bízok benne.
Elmentem, letusoltam, fogat mostam, átöltöztem és lefeküdtem aludni.

Lehet, hogy este nem zavart, hogy Zayn nem volt mellettem, de reggel azért kicsit bántott. Egészen addig amíg meg nem találtam a párnájára helyezett papírlapot, amire az ő kacskaringós betűivel írtak.

Jó reggelt babe, sajnálom, hogy nem lehetek itt, de sürgősen próbára kellett menni. Este találkozunk a koncerten. Szeretlek, Zayn.

Az üzenet megmelengette a szívemet, de azért rosszul esett, hogy nem láttam. Bár, ha jobban belegondolok az utóbbi időben teljesen összenőttünk, szóval nem árt ez a kis távolság, amíg meg nem öljük egymást a közelségünkkel.
Elmentem elvégezni a reggeli teendőimet. Fogmosás, fésülködés, smink, felöltözés. Megcsörgettem Colettet, hogy ébren van-e és mondta, hogy ő most kezd el készülődni, menjek át. Amíg becsuktam magam mögött az ajtót tárcsáztam Dan számát, de teljesen felesleges volt, mert amikor a fülemhez emeltem észrevettem magammal szemben a folyosón.
- Te is kaptál olyan cuki papírt? - kérdezte köszönés helyett.
- Miért vagy így felhúzva? - fürkésztem a göndör hajú barátnőmet, aki egy rövid sortot és kötött pulcsit viselt. Rajtam térdnadrág volt, egy top és egy kardigán.
- Nem szoktak ilyen korán lelépni - mondta. - Még csak tíz van, de máris elhagyták a szállodát. Máskor idáig alszanak és Paul ragaszkodik a reggelihez, hogy a toppon maradjanak.
- Lehet, hogy tényleg korán kellett menni próbára és előbb kajáltak - vontam meg a vállam megállva Colette ajtaja előtt.
- Szerintem pedig biztosan sántítanak valamiben - kopogott be az ajtón, és a szeméből áradó szikrák komolyságot tükröztek. Dani nem az a féltékeny típus és ha ő gyanakszik az bennem is gyomorgörcsöt kelt.
- Sziasztok - nyitott ajtót boldogan Col, akinek szőke tincsei hullámosan omlottak a vállára a tegnapi fonatnak köszönhetően.
- Hello - morogtuk vissza.
- Mi az a fonnyadt hangulat? - csukta be maga mögött az ajtót.
- Te nem kaptál papírt? - fürkészte Danielle.
- Milyen papírt? - kapkodta közöttünk a fejét kíváncsian. Daniellel a válla felett egymásra néztünk (mindketten magasabbak vagyunk nála úgy fél fejjel) és megállapítottuk, hogy mi azért jobban jártunk. - Most komolyan milyen papírról van szó? - kérdezte feszülten.
- Zayn és Liam hagytak nekünk egy lapot, hogy korán kellett menniük a próbára, és ezért nincsenek itt.
- Igen? - kerekedtek ki a szemei. - Én azt hittem, hogy Harry Louisnál és Niallnél józanodik. - Ezért még megverem a bátyámat.
Ahogy lesétáltunk az étkezőbe rengeteg nyaraló vett minket körül, akik a legfinomabb falatokért versengtek a svédasztalnál. A légkört rántotta, kávé és frissen sült kenyér illatának keveréke töltötte meg és azonnal érdeklődve néztem körbe, hogy mit egyek.
Végül palacsinta mellett döntöttem, Danielle tükörtojást evett, Colette pedig valami spanyol specialitást.
- És, mivel töltsük a nap további részét a srácok nélkül? - emelte az ég felé Colette a villáját, miközben a könyökét az asztalon pihentette.
- Pihenéssel - vágtuk rá egyszerre Dannel.
És a nap további részében csak a strandon henyéltünk és élveztük a srácok nélkül töltött pillanatokat.