2/5 * Call Me Maybe

Halihóó! ^^ Annyira jót dumáltunk és olyan jó volt, hogy úgy döntöttem, hogy most gyorsan kiteszem a részt. Helyesírási hibákért elnézést kérek, úgy érzem, hogy most könnyen előfordulhatott. Nagyon köszönöm a sok kommenetet és támogatást, hihetetlenek vagytok! :)
Továbbra is szeretettel várok/várunk mindenkit a Facebook-csoportba, jelentkezzetek bátran!:)
xoxo, Kikiih <3

Call Me Maybe

- Veled meg mi történt? - nézett Danielle elkerekedett szemekkel Zaynre.
- Úristen - ejtette bele a kanalát a müzlijébe Colette. - Kérlek mond, hogy csak valami bizarr éjszakai baleset.
- Mégis minek nézel engem? - háborodtam fel.
- Nem Emma volt - fogta meg hátulról a vállam Zayn. - Mindjárt hozunk kaját és akkor elmeséljük, rendben?
- Persze, úgy ahogy a terhesség dolgot is - dünnyögte Niall a rántottájába. - Igaz, hogy mi tudjuk, de csajok ezt se.
- Rendben, azt is elmondjuk - egyeztem bele. - Csak egy perc.
Zaynnel elindultunk a svédasztal irányába, miközben kínosan egymásra néztünk.
- Ezek szerint berágtak ránk amiért nem mondtuk el - állapítottam meg.
- Attól tartok - bólintott, majd elvett egy amerikai palacsintát. - Kérsz?
- Igen - tartottam felé a tányéromat.
Amikor visszasétáltunk a többiek kérdőn pislogtak felénk. Sóhajtva helyet foglaltunk egymás mellett a kerek asztalnál és belekezdtünk.
- Az egész ott kezdődött, hogy késett a mezneszem. Jó szokásomhoz híven bepánikoltam, vettem egy tesztet, ami pozitív lett.
- Először megijedtünk, de mire Em eljutott a nőgyógyászig, mindketten beleéltük magunkat a dologba - vette át a szót Zayn. - Mivel úgy tudtuk, hogy jön a gyerek, elkezdtünk gondolkodni, hogy milyen lesz, mi lenne a neve, ilyenek. Bár egymásnak még nem vallottuk be.
- De az orvos közölte, hogy nem vagyok terhes - szúrtam bele a villámat egy palacsintába. - Fura, de csalódott voltam, holott örülnöm kellett volna. Nyilván nem tizenkilenc éves koromban készültem volna családot alapítani, és Zaynnek is csak az kellett volna még. Itt van a turné, a sztárságotok, és nyilván nem nézték volna jó szemmel, hogy Zayn húsz évesen felcsinálta a nőjét.
- Azért mégis csalódottak voltunk - gondolkodott el Zayn. - Hisz mégis csak a mi gyerekünk lett volna. És elképzelhető, hogy lesz később, de most ez így tényleg jobb - mondta, mire nekem akaratlanul is mosoly csúszott a számra, amit lehajtott fejjel próbáltam eltakarni.
- És mi történt a szemeddel? - pislogott Danielle, egy kanállal a kezében, amit barátja szúrós szemmel figyelt. Részletkérdés, hagyjuk.
Egyébként erre a kérdésre én is kérdőn felemeltem a fejemet, mert kíváncsi voltam, hogy a többieknek, hogy adja elő a sztorit. Vagyis Daniellenek és Colettenek.
- Az egész úgy volt, hogy amikor mi elmentünk bulizni, ti pedig a hotelben maradtatok, belebotlottunk egy bárban a The Wantedbe - kezdte Malik. - Már mindenkiben volt pia, és azok elkezdtek beszólogatni, és mi meg természetesen vissza. Egészen addig nem durvult el a helyzet amíg Parker nem kezdte el mondani, hogy Em csak egy olcsó kurva, és már ő is rég meghúzta volna, ha én nem lépek közbe, és látszik, hogy én csak az olcsó lányokra bukok, valamint csak ők maradnak meg mellettem. Én meg kikeltem magamból én nekimentem.
- Uhh - nyögte ki Danielle. Ők ketten kicsit döbbenten néztek, a fiúk, akik pedig már alapból ott voltak, csak újra felidegesítették magukat a történtek hallatára. Én pedig ismét egy kicsit lesápadtam, mert eddig nem idézte fel ilyen pontosan.
- És mi lett a sztori vége? - pislogott Col.
- Tom agyonvert és ott haltam meg a bár padlóján - felelte Zayn pislogás nélkül, afféle hülye kérdésre hülye válasz stílusban. Nekem azért nem tetszett, hogy így beszél a legjobb barátnőmmel, ezért finoman megütöttem a combját, jelezve, hogy ez így nem oké. Zayn nyelt egyet, de Harry fejezte be helyette.
- Szétszedtük őket egymásról, bár a The Wantedesek nem nagyon akartak segíteni... Mindegy, végül senkinek nem lett semmi baja.
- De azért Harry egy rohadt nagyot behúzott a végén Parkernek - vigyorodott el Liam.
- Te is? - kerekedtek el Colette szemei.
- Leribancozta a húgomat - vonta meg a vállát Harry, majd belekanalazott a müzlijébe. Újabb szúrós pillantás Liamtől.
- Ikertestvér - javítottam ki vigyorogva.
- Akit nagyon szeretek és imádok, ezért most nem állok le ezen veszekedni - fújta ki Harry egyenletesen a levegőt, mire én elnevettem magam.
- Ti annyira nyálasak vagytok - állapította meg Niall.
- Most miért? - kérdeztem vissza.
- Gondold végig a kapcsolatotokat - kezdte a magyarázást Liam. - Az egész tök furán indult, aztán az esőben smárolva jöttetek össze, Zayn kétszer is verekedett érted, aztán most jött a baba-dráma... Már csak az kellett volna, hogy egymással feküdtetek volna le először.
- Mi az, hogy kétszer is? - ráncolta a szemöldökét Louis, és a többiek is értetlenül néztek körbe.
- Ezért ne avasd be semmibe Liam-et - bólintott Zayn, majd elröhögte magát.
- Akkor is Tommal? - gondolkodott Col.
- Nem - rázta meg a fejét Zayn.
- Most mindent harapófogóval kell belőletek kiszedni? - idegesítette fel magát Niall. - Avassatok már be!
- Brandonnal - vonta meg a vállát Zayn.
- Még el volt törve a lábam - szóltam közbe, mert Zayn elhitte, hogy ennyi elég nekik. - Malik reggel ott kajált nálunk. Harry és Zayn csütörtöki reggeli hülyesége... Szóval Harry lelépett valahova, és egyedül maradtam otthon Malik meg... - gondolkodtam el egy pillanatra. - Malik meg fogalmam sincs, hogy miért maradt ott anno. Aztán megjelent Brandon és jött a hülye dumájával, aminek régen már egyszer bedőltem...
- És akkor Brandon elkezdte fogdosni Emmát...
- Megfogta a combom - javítottam ki gyorsan a barátomat.
- Éppen elég volt az - zárta le hidegen Zayn. - Megpróbáltam elküldeni, nem ment. Elkezdett beszólogatni aztán valahogy verekedésbe keveredtünk. De aztán végül lelépett...
- Oké, ez így most még nyálasabb lett - röhögte el magát Niall.
- Annyira nem. Ekkor még Louis-al voltam - emlékeztettem, hogy a volt barátom is ott ül az asztalnál, és fogalmam sincs, hogy mennyire szívesen hallgatja ezt az egészet, de Louis csak egy apró mosollyal a szája szélén megrázta a fejét, jelezve, hogy nem zavarja.
- Nálatok nyálasabb párt még én se láttam - nevette el magát, mire már mindenki megállapította, hogy gázak vagyunk.
Miután mindenki befejezte a reggelit visszamentünk a szobánkba, kicsit pihenni, mert még ki akartuk használni a strandolási lehetőséget, mert este indulunk Barcelonába.
Eldőltem az ágyon, és a hasamat fogva próbáltam megemészteni a rengeteg ételt amit magamba tömtem.
- Minden oké? - kérdezte Zayn, befeküdve mellém.
- Kipukkadok - feleltem.
Zayn a kezét a hasamra helyezte és nyomott a homlokomra egy puszit. Hirtelen csend állt be, Zayn csak némán simogatta a hasamat. Óvatosan kinyitottam a szemeimet, és láttam, hogy Zayn teljesen elmerült a gondolataiban, keze folyamatos mozgását nem is úgy irányítja, hogy figyel közben, mintha csak beleprogramozták volna.
- Hé, mi van? - könyököltem fel, mire Zayn visszatért a valóságba.
- Semmi csak... - állt le megint egy picit, én pedig már kezdtem megijedni. - Amit Liam mondott az, mind úgy is van - bökte ki gyorsan, mintha fél volna, hogy meggondolja magát egy másodpercen belül.
A szemöldökömet ráncolva visszagondoltam a reggelire, és próbáltam rájönni, hogy mire gondolhat... Talán... "Az egész tök furán indult, aztán az esőben smárolva jöttetek össze, Zayn kétszer is verekedett érted, aztán most jött a baba-dráma... Már csak az kellett volna, hogy egymással feküdtetek volna le először." 
Amikor leesett a dolog hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak. A szám kiszáradt, köpni nyelni nem tudtam. Aztán amikor láttam Zayn arcán a kétségbeesést, azonnal elmosolyodtam és megcsókoltam. Nem akartam firtatni a dolgot, nekem ez pont elég volt. Még nem láttam ilyen tanácstalannak, ilyen sebezhetőnek. Nem akartam lerombolni a 'badboy' hírnevét, azt is nagy dolognak tartottam, hogy nekem elmondta.
- Kezdjünk el pakolni - ajánlottam fel. - Így nem kell a strand után ezzel szenvedni.
Előhalásztuk a bőröndöket és mindent kiszórtunk a szekrényekből. Lassan már ki se kéne pakolni, rohanás ez az egész.
Míg én mindent szépen összehajtogattam és egységesen elrendeztem, Zayn csak mindent beszórt, aztán csodálkozott, hogy nem tudja becsukni. Így történt, hogy mindkettőnk cuccait én raktam össze, tehát ezért minimum érdemlek valami Nobel-díjat. Nobel díj nem volt, csak egy puszi. Mindegy, egyenlőre beérem ezzel is.
A srácoknak a strandolás előtt fél órával le kellett ugraniuk Paulhoz, így a lányok átjöttek a mi szobánkba, és bikiniben ülve a teraszon már elkezdtük süttetni a hasunkat.
- Hiányozni fog Madrid - állapította meg Col.
- Alig két napig voltál itt - röhögte ki Danielle.
- Pont ez az - sóhajtotta Colette, majd felém fordult. - Em, van egy cigid?
- Bent van az éjjeliszekrényen - böktem hátra a teraszajtó felé. Col felpattant, míg Dani elkerekedett szemekkel bámult.
- Te cigizel?
- Aha - bólintottam.
- Mióta?
- Úgy két-három éve - gondolkodtam el.
- Nem is tudtam.
- Nem nagyon reklámozom - feleltem miközben Colette visszaért. - Senki nem tudja, csak Col, Zayn és most már te.
- Kértek? - mutatta körbe Col a dobozt.
- Nem cigizek - rázta meg a fejét Dan.
- Em?
- Most én se - nyeltem nagyot, és bár a fehér szálak nagyon csalogatónak tűntek, és vágytam rá, hogy nikotint juttassak a szervezetembe, inkább nemet mondtam. - Le akarok szokni.
- Igen? Pedig Malik nagyon izgul arra amikor meggyújthatja neked - vigyorgott Colette, a cigivel a szájában.
- Malik sok más dologra is felizgul, és minél kevesebbet cigizek, annál kevesebb az esélye a tüdőráknak és annál tovább élek, így annál tovább izgathatom - vezettem le az imént felállított elméletemet.
- Ezt meddig tartott kitalálnod? - röhögött fel Danielle.
- Három egész négytized másodpercbe - legyintettem, majd én is elnevettem magam.
- Igen, Em már csak ilyen humoros - erőltetett mosolyt magára Colette, miközben lepöckölte a hamut a cigi végéről.
- És, Harry tudja már, hogy cigizel? - tekintettem el a megjegyzésétől.
- Dehogy tudja - sápadt le. - Az kéne még. Így is valami mosolyszünetszerűség van köztünk.
- Várj - szólt Dani. - Szóval van egy komoly kapcsolatod, a gyerekkori szerelmeddel. De annyit nem tud rólad, hogy cigizel? Ezt csak én nem értem?
- Hazza nem bírja, ha egy csaj cigizik - magyarázta.
- De attól még a barátod - érvelt Danielle. - Tudnia kéne.
- Miért mondja ezt mindenki? - emelte az ég felé a tekintetét Colette, és az egy szem bárányfelhőt figyelte.
- Mert így van - szóltam közbe.
- Már te is? - nézett rám fájdalmasan.
- Szerintem el kéne mondanod neki. Minél később tudja meg annál rosszabb - próbálta vele megértetni Danielle.
- Miért is? - ráncolta a szemöldökét a szőkeség.
- Mert annál tovább nem mondtad el neki. És rosszabb, ha nem tudja, minthogy megismeri az egyik pici hibádat - sóhajtotta Danielle, Colette pedig elgondolkodva meredt a tengerre.
- Talán igazad van - mondta ki Colette azt a mondatot, amit nagyon rég hallottam tőle. Talán sose.
Soha nem volt az a típus aki megegyezik másokkal, makacs típus. Igazából fogalmam sincs, hogy mi hogyan lehettünk barátnők, hisz minden hülyeségen felkapjuk a vizet. Kivéve ha egymásról van szó. Örök megegyezés és tisztelet uralta a barátságunkat, de csak egymás iránt, kifelé teljesen mást mutattunk. Én ismerem Colette aranyos szőke oldalát, aki mindennek örül, közben a világnak teljesen mást mutat. Azt hiszem, hogy én már legyőztem a másik oldalamat, már csak annyi van hátra, hogy meg kell ismernem a mostanit.
- Nagyon összevesztetek Harryvel? - kérdeztem óvatosan.
- Mondhatjuk - fújta ki a füstöt. - Nagyon zavart, hogy nem szólt, hogy nem lesz itt reggel és az is, hogy nem mondta el mi történt. Persze most már leesett, hogy Zayn miatt nem akarta elmondani, de persze, hogy az merült fel bennem, hogy valami csajjal volt. Erre meg teljesen kiborult, hogy miért nem bízok benne, satöbbi...
- Szívás - állapította meg Danielle.
És igaza volt. Harry és Colette iszonyú édes páros és megszakadna a szívem, ha kiderülne, hogy tulajdonképpen miattunk szakítottak. Nyilván Harry azért nem mondta el Colettenek, hogy mi történt, mert tudja, hogy Col elmondta volna nekem, így én is megtudom. Teljesen kiborulnék, ha én tettem volna tönkre a kapcsolatukat.
Miután a srácok visszaértek az állítólag dögunalmas megbeszélésből, azonnal indultunk a strandra.
- Ú, láttátok, hogy milyen menő starndröpi pályájuk van? - kérdezte Colette naptejjel kenve a karját.
- Van a szállodának pályája? - lepődtem meg és kicsit lejjebb toltam a pilótafazonú napszemüvegem, ami egyébként régen Zayn tulajdona volt, csak lenyúltam tőle.
- Aha, tegnap játszottak rajta - mesélte csillogó szemekkel. - Nem próbáljuk ki? - nézett lelkesen a többiekre.
- Á, én inkább úsznék egyet - húzta el a száját Niall.
- Mi most akartunk szörfözni - mutatott Liam magára és Louisra, aki elhúzott szájjal széttárta a kezét, jelezve, hogy már elkötelezte magát egy másik sportnak.
- Nekem pedig kéne szereznem valami színt, alig napoztam és nem tudom, hogy Barcelonában lesz-e lehetőségünk - magyarázta Harry, bár rá senki se számított, hisz Colettel összevesztek.
- Ahogy nekem is - mondta Zayn.
- Zayn, ezt te se gondolod komolyan - néztem rá, jelezve, hogy egyikünk sem bolond.
- Na jó, igazából nincs kedvem - nevette el magát, majd összekulcsolta a tarkója alatt a kezét és lehunyt szemmel az arcát a nap felé fordította. Legalább őszinte.
- Most én is inkább maradnék - nézett ránk Danielle, akit egyébként szintén nem vártunk. Legalábbis én nem, mert megbeszéltük, hogy kicsit kettesben marad Harryvel és kifaggatja a Colettel kapcsolatos dolgokról, és ez ideális alkalomnak tűnt, hisz Zayn úgyse figyelt volna, mert a füléből máris kilógott két fekete fülhallgató.
- Akkor ketten maradtunk - húztam el a számat, majd Colettre néztem. - Baj?
- Dehogy. Úgyis levertük volna őket - vigyorodott el, majd kinyújtotta rájuk a nyelvét.
Mosolyogva ráztam a fejemet, miközben felálltam és követtem Colettet a pálya felé. A papucsainkat ledobtuk a szélén, majd beleléptünk a forró homokba. Az elején csak próbaképpen ütögettünk párat, majd egyre jobban kezdtük szívatni a másikat, nem foglalkozva az elsétáló emberek bámulásával és néhány fiú bóknak szánt beszólásával.
- Hé csajok - állt meg a pálya szélén két srác. - Beállhatunk?
A hang irányába fordítottam a fejemet, ahol megláttam a hang gazdáját. Magas, vékony alkatú, barna hajú srác. Nem volt teljesen kigyúrva, de kockás hasizommal rendelkezett, amin automatikusan megakadtak a szemeim. Világosbarna tincsei vizesen lógtak bele a homlokába és itt-ott a zöldeskék szemébe.
A mellette álló vörös hajú fiúnak tincsei az égnek meredtek, de színes fürdőnadrágja vizes volt. Vagy vízálló zselét használt, vagy csak a fejét direkt nem tette vízbe. Világos bőre volt, valószínűleg érzékeny, mert az orra és az arca kicsit pirosas volt, de ez csak még vonzóbbá tette.
- Ha nem féltek a vereségtől - vigyorodott el Colette.
- Azt majd meglátjuk - villantotta meg széles mosolyát a vörös hajú.
Colette átjött az én oldalamra, majd a hálónál bemutatkoztunk a srácoknak.
- Jeremy - nyújtotta a kezét először a vörös hajú.
- Emma - ráztam meg rámosolyogva, majd a másik fiúhoz léptem.
- Eric - fúrta gyönyörű szemeit az enyémekbe.
- Emma - húzódott mosolyra a szám automatikusan.
- Nagyon szép neved van - bókolt, de ez volt az aminek nem gyakran dőltem be, mivel tök átlagos nevem volt.
- Tényleg? Kösz - nevettem el magam halványan. - Kezdetek? - ajánlottam fel.
- Hölgyeké az elsőbbség - mosolyodott el Jeremy, amolyan 'legyen egy kis esélyetek, mielőtt megverünk titeket.'
- Hát jó - mondta Colette, majd odadobta hozzám a labdát.
Kicsit megpörgettem, hogy leesen róla a homok, majd feldobtam és egy ugrás kíséretével minden erőmet beleadva ütöttem. Ász.
- Khhm - köhintett Jeremy kicsit meghökkenve.
- Na jó, adtunk nektek egy pontot, de most már nem érdekel, hogy lányok vagytok, szétalázunk titeket - dobta vissza a labdát Eric, és elnevettem magát a mondandóján, hisz barátságos mosolya azonnal szimpatikussá tette, így a gyenge poénokat is elnéztem neki.
Ismét hasonlót ütöttem, de ehhez már Jeremy odaugrott, jó magasra felpasszolva Ericnek, aki úgy ugrott, mint aki ütni akar, de ahhoz képest szépen beejtette a hálóhoz. Colette elvetődött így én épp eltudtam érni, azonban a kis ívének köszönhetően hálóba ütöttem.
- Megmondtam - tárta szét a kezét Eric.
- Na jól van, mutasd hogyan nyitsz, ha a szád már ennyire nagy - gurítottam át vigyorogva.
Eric szervamozdulata nagyon szép volt, de a labdáit könnyen lehet fogadni, Jeremy szerváival ellentétben. Nagyon jó játék volt, végül 21-19-re megnyertük az első szettet, a másodikat ők nyerték 21-14-re és végül a döntő szettben ismét mi nyertünk.
- Szép volt - mondta Eric miközben lepacsiztunk.
- Még egy játék? - kérdeztem a fiúkat.
- Felőlem mehet - bólintott Eric.
- Vegyes páros? - ajánlotta fel Jeremy.
Colettel egymásra néztünk, majd egy vállrándítással belementünk.
- Egyébként milyen Emma vagy? - kérdezte, miközben Colettre vártunk, aki gyorsan elment venni egy üveg vizet, Jeremy pedig elkísérte, mert ő is akart venni egyet.
- Styles.
- Honnan lehet ez nekem ismerős? - gondolkodott. - Találkoztunk már?
- Lehet, hogy hallottál már Harry Stylesről. One Direction - próbáltam segíteni.
- Igen, megvan. A csajom bírja néhány zenéjüket - ugrott be neki.
- Szerezzek aláírást? - nevettem el magam, de közben tudtam, hogy egy húsz év körüli lánynak a rajongása nincs ilyen szinten. - Vagy ha gondolod egy találkozót is leszervezhetek valamikor. Londonban éltek?
- Jelenleg nem, de Angliában születtem, Jeremy meg Írországban - mesélte. - Kiköltöztem New Yorkba, mert ott kaptam munkát és ott ismertem meg Miat. - Gondolom Mia a barátnője.
- Mivel foglalkozol? - érdeklődtem.
- Turisztika. Még nagyon az elején vagyok a szakmának, de egy utazási irodánál vagyok.
- Értem. Egyébként New York nagyon jó hely.
- Voltál már ott? - kérdezte mosolyogva.
- Nem, de régen mindig ott akartam élni. De végül Londonba maradtam, mert szinte minden oda köt. A tesóm, a barátaim, a pasim. Akivel egyébként New Yorkban jöttem össze... - gondolkodtam el, és elnevettem magam az emlék hatására.
- Szerencsés lehet - mosolyodott el.
- Ahogyan a barátnőd is - viszonoztam a mosolyt. - Egyébként ő is itt van, vagy New Yorkban?
- Itt van, csak Jeremy csajával vannak valahol - mondta.
- Akkor lehet, hogy már bele is botlottak a tesómékba.
- Elképzelhető. A tesódnak van barátnője? Nem azért, merthogy féltékeny lennék, csak... - akadt el egy picit. - Na jó, a tesód egy szupersztár, persze, hogy aggódom.
- Igen van. Aki jelenleg az ellenfelünk.
- Na ne - röhögte el magát. - Colette?
- Igen - bólogattam nevetve, mire az említett személy is megjelent.
- Itt vagyunk! - kiáltotta el magát. - Em, kérsz vizet? - nyújtotta felém a másfél literes, szénsavas ásványvizet.
- Igen, köszi - vettem át, miközben Eric is belekortyolt a Jeremy által szerzett vízbe.
- Akkor kezdhetjük? - fordult körbe Colette.
Ismét felálltunk a pályára, az újdonsült társainkkal. Nem volt nehéz összeszokni, Ericel nagyon jó párost alkottunk, azonban nem volt könnyű legyőzni Colettet és Jeremyt. Végül az első szettet ők nyerték, mire elhatároztuk, hogy most nem hagyjuk magunkat.
- Szép volt Em! - kiáltott Eric, egy jól sikerült ütés után, amivel megnyertük a szettet. Mosolyogva odaléptem hozzá és lepacsiztunk, azonban akkor kicsit halkabban szólt hozzám. - Hallod? Az a srác miért bámul úgy engem, mint aki meg akar ölni?
- Milyen srác? - ráncoltam a szemöldököm.
- Mögötted. Fekete haj, monokli... - már ebből tudtam, hogy ki az, de már csak azért is, hogy megbizonyosodjak róla megfordultam. Zayn állt ott, és amint tekintetünk összeakadt kérdőn felvonta fél szemöldökét. Én csak rámosolyogtam, jelezve, hogy minden oké, azonban ő nem viszonozta azt. Nem értettem, hogy mi van, ezért visszafordultam Erichez.
- A barátom - mondtam.
- És félnem kéne? - kérdezte kicsit ijedten, miközben elkapta a Colette által átpasszolt labdát, mert ő következik a szervával.
- Kicsit féltékeny típus, de egyébként nem - igyekeztem megnyugtatni.
Mivel már a másik két ember türelmetlenül állt a túloldalt, kénytelen volt szerválni, amibe bár Colette beleért, de nem tudták visszaadni.
- És miért vertek be neki? - kérdezősködött tovább.
- Valaki lekurvázott engem egy bárban és összeverekedett az illetővel - legyintettem mellékesen, mire Eric szemei elkerekedtek, és további kérdések helyett inkább szervált.
Végül megnyertük a meccset, aminek örömében gyorsan meg is öleltem Ericet és éreztem, hogy Zayn tekintete szinte lézerként égeti át a hátamat.
Amikor leléptem a pályáról és odaléptem a többiekhez úgy tettem mintha nem is történt volna semmi, hisz nem is történt semmi.
- Tök jók voltatok - nyögte ki először Louis.
Colettel bénán egymásra néztünk, mert nem tudtuk ezt az egészet mire vélni.
- Indulhatunk? - kérdeztem inkább.
- A haverod mit csinál azzal a csajjal? Előbb még téged ölelgetett - jegyezte meg Zayn.
Hátrafordultam, ahol Eric egy szőke göndör hajú lányt ölelt meg, majd a lány felénk fordította kék szemeit, és teljesen elképedt a srácok láttára.
- Úgy látszik szereti a göndör lányokat - jegyezte meg Harry.
- Az a barátnője - emeltem az égnek a tekintetemet. - És most mi van? Csak mert van barátom nem beszélgethetek más fiúkkal?
- Csak ha én is ismerem őket - vonta meg a vállát Zayn.
- Te nem vagy normális Malik - néztem rá elképedve.
- Én se ölelgetek más csajokat - tárta szét a kezét.
- De nekem nem is üvöltözik nyolcszázezer fiú, amikor egy színpadon énekelek, és nem fogják meg a seggem a közös képeken, és nem kell biztonsági őrrel elvinni őket - borultam ki, majd a többiekre néztem, akik megilletődve nézték a jelenetünket. - Inkább léptem - legyintettem, majd sietős léptekkel elindultam.
El se hiszem, hogy Malik ezt komolyan gondolta. Nem történt semmi, sőt a srác tudja, hogy van barátom, valamint neki is volt barátnője. Nem történt semmi, csak játszottunk két meccset, de neki már ez is sok. Csak azért mert vele vagyok az nem azt jelenti, hogy a tulajdona vagyok, és más nem is nézhet rám.
- Emma! Lassíts már! - kiáltott Zayn, közben pedig fel sem tűnt, hogy mögöttem loholt. Megálltam, bár nem fordultam meg. Zayn viszonylag gyorsan beért és beállt elém.
- Mit akarsz? - fontam keresztbe a karom magam előtt.
- Még komolyan te sértődtél meg? - röhögte el magát. - Hagyjuk már ezt a hülyeséget és lépjünk tovább.
- Ez így nem jó. Nem veszed észre, hogy enyhe birtoklási-mániád van? Már ha valaki rám néz meg akarod ölni. Nekem meg elegem van az örökös féltékenységedből.
- Szerintem ez még a jobbik véglet - mondta. - Mi lenne ha leszarnám, hogy kivel vagy és nem érdekelne, hogy ki mit mond rád?
- Nagylány vagyok már Zayn. És örülök, hogy ennyire bízol meg bennem, hogy valakit épphogy megölelek, de neked máris összeesküvés-elméletek vannak a fejedben.
- Ez csak azért van mert szeretlek.
- Engem szeretsz, vagy azt, hogy birtokolhatsz? - vágtam a fejéhez és Zayn már szólásra nyitotta a száját, de idő közben felfogta, hogy mit kérdeztem és lesápadt. Nem volt türelmem kivárni a válaszát ezért kikerülve őt szinte futó tempóban mentem vissza.
Lehet, hogy később megbánom, de akkor abban a pillanatban komolyan így éreztem. Ahogy felértem a szobába gyorsan átöltöztem, visszavettem a ruhákat amiket reggelinél viseltem. Felkaptam a táskámat, a sporttáskámat és a bőröndömet és becsaptam magam mögött a szoba ajtaját.
Kicsit hevesen vonultam le a recepcióhoz, ahol egy ismerős alakba botlottam bele.
- Hova-hova? - lepődött meg a jelenlétemen Paul.
- Fájt a fejem, ezért szerettem volna kicsit egyedül maradni, így unalmamban összepakoltam - hazudtam.
- Bevigyem a buszba? - kérdezte.
- Megtennéd? - mosolyodtam el.
- Persze - vette át készségesen. - És ha nyugodt helyre vágynál a szállodának hátul van egy kis kertje, ott le tudsz ülni amíg a többiek megérkeznek. De egy óra múlva indulunk! - figyelmeztetett.
- Vettem és köszönöm - mosolyodtam el.
A Paul által említett kis kertbe sétáltam, ahol legnagyobb megkönnyebbülésemre legális volt a dohányzás. Volt egy kis pagoda, ami teljesen üres volt a kerttel egyetemben, hisz ilyen szép időben mindenki a strandon volt. Törökülésben helyet foglaltam a kis padon és kivettem a táskámból a cigis dobozomat és az öngyújtómat, azonban nem voltam képes rágyújtani.
Teljesen rosszul voltam a gondolattól, hogy összevesztem Zaynnel. Szerettem, mindennél jobban, de egyszerűen nem bírtam megbirkózni a tudattal, hogy nem bízik bennem. Egy könnycsepp csúszott végig az arcomon amit aztán követett még egy, majd még egy és a végére keserves zokogásban törtem ki.
Mire vissza kellett mennem a többiekhez lenyugodtam, de tudtam, hogy látszódni fognak rajtam a sírás jelei, hisz az összes sminkcuccom már a buszon van. Erőt véve magamon odavánszorogtam a turnébuszhoz, ahol a többiek már mind ott voltak, eléggé feszült hangulatban.
- Sziasztok! - léptem oda, és hangomat sokkal vidámabbnak szántam, mint sikeredett.
- Rendben, akkor a busz szobafelosztása: Harry és Colette... - kezdte Paul. -  Aj, úgy vagytok ahogy szoktatok - legyintett és feltessékelt minket a buszhoz. - A bőröndök a nappaliba vannak, mindenki vigye fel a sajátját.
Így is tettünk. A leghátsó szobába léptem be, lecseszve az összes cuccomat a padlóra, majd szinte Zaynt fellökve vonultam ki a szobából, aki egy szót sem szólt.
Én értem le elsőnek a nappaliba, ahol a kanapéra levetődve felmértem a busz kinézetét. A szobák egyszerűek, igazából nem is igazán szobának mondható. Egy egyszerű ágy, és egy kisebb szekrény. A busz két emeletes és nagyon alap dologból van berendezve. Természetesen mindenhol adtak a kényelemre, de nem akarták túlvariálni. Két- vagy franciaágyas szobák, egy nagy nappali közvetlen az ajtó után, két fürdőszoba (egy lent, egy pedig az emeleten) és egy konyha. Körülbelül ennyi, de nekünk tökéletesen megfelel.
Szép lassan a többiek is megjelentek, majd a busz pontban hatkor elindult.
- Akkor irány Barcelona - fordult körbe vigyorogva Harry.
- Ú, még sose voltam Bercelonában - csillantak fel Colette szemei, aki felfogta, hogy most bizony oda megyünk. Egyébként úgy látszik, az ő gondjaik megoldódtak, mert egymás mellett ültek és Harry lazán átdobta a karját Colette vállán, és a karját cirógatta. Bezzeg én és Zayn... Várjunk csak...
- Hol van Zayn? - fordultam körbe.
- Ezt inkább neked kéne tudnod - jegyezte meg Liam.
- Biztos mindjárt jön - biztosított Niall.
- Remélem - sóhajtottam, majd hátradőltem a kanapén.
- És Dani, akkor te most hogy is vagy? - érdeklődött Colette.
- Barcelonában már nem egy hotelben leszünk, mert én ott találkozok a csapattal és újra próbálunk ezerrel. De a koncerten remélhetőleg ott leszek.
- Úgy megnéznélek táncolni - mondta Col.
- Lehet, hogy megoldható lehet - gondolkodott el. - Elvileg tudok szerezni jegyet.
- De jó - csillantak fel a szemei és titokban én is megörültem neki, hogy valószínűleg megnézhetjük Danielle egyik előadását.
A következő fél órában teljesen értelmetlen dolgokról beszélgettünk, de én nem figyeltem oda, csak akkor szólaltam meg ha kérdeztek tőlem valamit, de gyakran még azt se hallottam. A többiek egy idő után feladták, hogy szóra bírjanak és egyedül hagytak a gondjaimmal.
Miért nem jön le Zayn? Nagyon haragszik? Lehet, hogy tényleg elvetettem a sulykot, vagy nekem volt igazam? De mi a fenéért nem jön le? Ha felmegyek mi lesz? Kibékülünk? Vagy elküld a fenébe? És ha még jobban összeveszünk és szakítunk? Te jó ég, együtt vagyunk még?
Ilyen, és ehhez hasonló dolgok futottak végig a fejemen, amikor egy olyan dolog történt, amire még én is felkaptam a fejem.
A dohányzóasztalra mindenki kipakolta a telefonját, hogy ne nyomja a combunkat a zsebünkben. És az egyik telefon csörögni kezdett, ami Gemma nevét írta ki. Eddig ez nem is érdekes, annyi különbséggel, hogy ez nem Harry telefonja volt, és nem is az enyém.
Mindenki azonnal beazonosította, és kétszeresre tágult szemekkel néztünk a telefon tulajdonosára.
- Elnézést - állt fel Louis úgy mintha mi nem is láttuk volna, hogy ki lenne az, halál lazán felvette és a szobájába sétált.
- MI VAN?! - tört ki elsőként Harry, néhány másodperc urán.
Mindenki lefehéredve bámult maga elé, én pedig egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy miért hívta fel a nővérem Louist. Na jó, persze, hogy tudtam, de egyszerűen nem bírtam felfogni.
Louis úgy ült vissza közénk mintha semmi se történt volna az ég adta világon.
- Te és Gemma? - borultam ki, ma már sokadjára. - Ez most komoly?!
- Tessék? - nézett fel Louis, gondolom időt próbált nyerni magának.
- Miért hívogat téged a nővérem? - kérdezte meg az egyértelműt Harry.
- Semmiért. Nem a nővéred volt - próbálta kimagyarázni magát.
- Akkor miért egy olyan kép volt megjelenítve, amin mindketten rajta vagytok és szorosan öleled magadhoz? - vonta fel a fél szemöldökét Liam.
- Biztos valaki beállította - nyelt nagyot Louis.
- Louis - sóhajtottam. - Ennyire hülyék nem vagyunk.
- Azért reménykedtem - vallotta be, majd elnevette magát. - Na mindegy, szóval igen. Gemma és én...
- Jártok? - mondta ki helyette Niall.
- Attól tartok - nevette el magát, de az arcán ott maradt egy büszke mosoly.
- Mikor? Hol? Jézusom, mesélj már el mindent! - csapkodott a combján Colette.
- Hát amikor volt a szünet és hazajöttünk én pedig elmentem Eleanorhoz. Csak, hogy El az új barátja ingében nyitott ajtót, és hátul ott volt a félmeztelen Mr. Kigyúrt felsőtest...
- Mr. Kigyűrt felsőtest? Jobb gúnynév nem jutott eszedbe? - röhögte ki Niall.
- Sztoriban vagyok - mondta egy fokkal hangosabban Louis, majd néhány másodperc múlva normál hangnemben folytatta. - Azon az estén felhívtam Emmát, aki viszonylag megnyugtatott, de később megint fel akartam hívni. Lepörgettem a névjegyzékben, és nem is figyeltem oda, csak láttam, hogy valaminek mma volt a vége, én pedig automatikusan tárcsáztam. Kiderült, hogy egy G betűt elnéztem és véletlenül Gemmát tárcsázta. Végül kiderült, hogy nem bánta amiért az éjszaka közepén hívtam, mert ő se bírt aludni. Órákon át beszélgettünk, elmondtuk egymásnak a bajainkat, tanácsokat adtunk egymásnak, aztán a végén már csak spontán dumáltunk. Aztán másnap este írtam neki egy SMS-t, amire szinte azonnal válaszolt. Egészen hajnali kettőig üzengettünk, amit másnak újra elintéztünk. Aztán egyik nap megjelent az ajtóm előtt Londonban, én pedig nem akartam hinni a szememnek. Az elején végig csak beszélgettünk, majd eljártunk ide-oda és én egyszerűen rájöttem, hogy benne minden benne van és... Azt hiszem beleszerettem - fejezte be mosolyogva, és azt hiszem én is meghatódtam a sztori végére.
- Ez de aranyos - vigyorgott Danielle.
- Még jó, hogy nincs több lánytesóm - röhögte el magát Harry, majd egy pillanat alatt lesápadt. - Ugye anyámat kihagytad a végigmegyek a Styles-családon projektedből?
- Persze - nevette el magát Louis.
- Na jó, azt hiszem elnyerted Zayntől és Emmától a legnyálasabb páros díjat - nevetett Niall, de nekem erre gyorsan elszállt a vidámságom és rájöttem, hogy a többieknek hiába szép és jó mostanában minden, nálam épp az ellenkezője zajlik. Niall is észrevette, hogy most nem ez volt a legelőnyösebb beszólása, azért azonnal próbált hárítani. - Izé, bocsi Em... Nem most kellett volna.
Válasz helyet csak kétségbeesetten felálltam és felrobogtam a lépcsőn, remélve, hogy még megbeszélhetjük a dolgokat.