2/2 * True Love

Hello! :DD Úgy döntöttem, hogy még ma hozom a részt, a csoportbeli lájkok és az előző részi kommentek miatt. Nagyon jól esik, hogy ennyien, ilyen pozítivan fogadtátok a blog visszatérését, már nekem is nagyon hiányzott, nem is értem, hogy bírtam idáig. :)
Jó olvasást mindenkinek! <3
xxx, Kikiih

True Love

Pislogva nyitottam ki a szemeimet, mivel a reggeli nap sugarai piszkálták őket, ezzel együtt pedig fel is ébresztettek. Éreztem Zayn erős karjait a derekam körül, miközben teste az enyémnek simult. Halványan elmosolyodtam, és tudtam, hogy az életünk ismét a rendes kerékvágásban halad. Rápillantottam az éjjeliszekrényemen lévő ébresztőórára, ami szerint reggel nyolc múlt. Nem sok szívvel, de rájöttem, hogy fel kell ébresztenem a mögöttem mélyen alvó Zaynt, mivel a repülőtérre kell érnünk tízre.

Óvatosan lehámoztam a derekamról Malik kezeit, majd a hátára fordítottam. Reméltem, hogy akár ettől is felébred, de nem. Fölé hajoltam és egy óvatos puszit nyomtam az arcára, de semmit se ért. Rámásztam, és a csípőjére ültem, majd elterültem rajta, két kezemmel megfogtam az arcát és egy csókot leheltem az ajkaira, majd még egyet. Addig kényeztettem, amíg Zayn nem adta a jelét annak, hogy felébredt.
Nos nála ez a jel nem az volt, mint miden normális embernél, hogy kinyitja a szemét, hanem a karjai mozdultak meg. Óvatosan végigsiklottak az egész oldalamon, és megállapodott a fenekemen és finoman megmarkolta. Abbahagytam a csókot és halkan felmorogtam.

- Tudod, hogy mit utálok a legjobban? - kérdezte még mindig csukott szemmel és rekedt hanggal.

- A béna koreográfiákat, amiket minden klipben és fellépésen le kell nyomni?

- Akkor a második dolog - mormogta.

- Nem tudom - pislogtam nagyokat, közben pontosan tudtam a választ.

- Azt ha felébresztenek - felelte, majd egy hirtelen mozdulattal maga alá terítettet és lesmárolt.
Belemosolyogtam a csókunkba, de nem szakítottam meg azt. Hihetetlen, hogy Zayn még reggel is ilyen őrjítő tud lenni, mint aki sose fárad.
- Szóval, mi volt a bűnöm amiért felkeltettél? - ült most ő az én csípőmre.
- Készülődnünk kell, mert 2 órán belül a reptéren kell lennünk - világosítottam fel.
Zayn az órára sandított, majd bólintott, belátva, hogy igazam van. Már kezdett is lemászni rólam.
- Várj! - kaptam el a nyakánál fogva, majd magamra húztam és hosszan megcsókoltam.
Zayn kisöpört egy kócos, göndör tincset a hajamból, majd halványan elmosolyodott.
- Most már tényleg készülődni kéne - mondta.
- Tudom - sóhajtottam. - Ki megy előbb zuhanyozni?
- Egyszerre? - vonta fel a szemöldökét egy perverz mosoly kíséretében.
- Nincs még korán? - nevettem el magam, majd levetkőztem és a szekrényhez sétáltam ahonnan kivettem Zayn Nirvana pólóját, mivel az volt a célom, hogy amíg Zayn letusol én csinálok valami reggelit. Mondjuk gofrit.
- Héé, ki mondta, hogy odaadom? - lépett oda hozzám, és már nyúlt volna a pólóért, de én gyorsan felvettem.
- Ennyit megérdemlek nem? - néztem rá flegmán.
- Van egy ötletem - lépett közelebb hozzám, majd megragadta a póló alját, és elkezdte felfelé húzni. - Ha velem zuhanyzol, megkapod.
- Nem is tudom - húztam el a számat. - Mennyire jó az üzlet?
Zayn válasz helyett nekinyomott a szekrénynek és hevesen megcsókolt miközben az oldalamat simogatta, bizonyításképpen.
- Na jó, azt hiszem megéri - mondtam nevetve, mire Zayn kicsit lehajolt és felkapott.

Kezemmel a nyakába kapaszkodtam, ő pedig egyik kezével a derekamnál, másikkal a térdhajlatomnál tartott meg, és így vitt át a fürdőbe. Ott csak a zuhanyzóban tett le, és mielőtt behúzta volna az ajtaját, letépte rólam a pólót, és a mosdópult tetejére hajította.
Megengedte a forró vizet, ami először égette a bőrömet, majd rögtön a hideg csempének nyomott és szenvedélyesen megcsókolt. Nyelve lassan, hosszan kényeztette az enyémet, miközben a testünket forró vízcseppek serege terítette be. Kicsit eltoltam magamtól Zaynt, majd a tusfürdőjéhez nyúltam. Ahogy felpattintottam a kupakját rögtön megcsapott Zayn illata. Kinyomtam egy adagot a tenyerembe, majd összedörzsöltem a kezeimet, amikkel aztán végigmasszíroztam Zayn testét. Amikor leértem egy bizonyos ponthoz Zayn szemét fürkésztem folyamatosan, majd megmarkoltam a férfiasságát. Zaynből egy mély nyögés hangzott el, miközben én tovább kényeztettem a kezemmel odalent, és sikerült elérnem a kívánt hatást.
- Na jó, én jövök - mondta Zayn, majd az én tusfürdőmért nyúlt.
A hasamnál kezdte, ahol közben rendesen felmérte a piercingemet, majd egyre feljebb haladt és a habzó tusfürdőt erősen beledörzsölte a melleimbe. Folyamatosan kényeztette őket, én pedig nagyon élveztem.
Miután lemostuk egymásról a tusfürdőt, Zayn ismét a csempének nyomott. Testünk mindenhol összeért, és egy egyszerű lökéssel belém hatolt...

A taxi a repülőtér B2-es terminálja előtt tett le minket. A sofőr segített kiszedni a cuccainkat, majd elhajtott. A vállamra dobtam a világoskék Adidas-sporttáskámat, ami alatt lógott a barna, textil Converse táskám, az egyik kezemmel a leopárdos bőröndömet húztam magam után, a másikkal pedig Zayn kezét szorítottam, aki sokkal egyszerűbbre vette a figurát, neki csak egy fekete sporttáskája és egy fekete bőröndje volt. Mindegy, én lányból vagyok.
Ahogy beléptünk az előtérben rögtön kiszúrtuk a többieket, bár először inkább hang alapján vettük észre őket.
- Sziasztok - köszöntünk mosolyogva, miközben felmértem, hogy ki van ott és ki nincs. Hiányzott Harry, Colette és Louis.
Mindenki normálisan visszaköszönt, már ha azt normálisnak hívjuk, hogy Niall szájából morzsadarabkák potyogtak, amik eredetileg a szendvicse alkatrészei voltak.
- Te, Emma - méregetett Liam. - Ez nem Zayn pólója? - utalt a Nirvana pólóra, ami most is rajtam volt, bár mivel vagy egy számmal nagyobb volt, betűrtem a farmeromba és kicsit kihúztam, hogy lazán legyen rajtam.
- Volt - vontam meg a vállam. A társaság fiútagjai kérdőn Zaynre néztek, mivel tudták, hogy ez Malik egyik kedvenc pólója.
- Elnyerte - mondta Zayn, és egy csókot nyomott a nyakamra. Bár nem láttam, mivel háttal állt nekem, miközben a derekamat karolta át, éreztem a hangján, hogy mosolyog. Persze a fiúkon rögtön megjelent a kaján mosoly, én pedig örültem, hogy se a bátyám, se az expasim nem volt jelen, hiszen senkinek nem szeretem az orrára kötni az intim pillanataimat, nemhogy az övékre.
- És te meddig tartasz velünk? - fordultam Danielle-hez, akiről tudtam, hogy szintén turnézik.
- Csak Madridban, utána különválunk, de a Barcelonai koncerten még ott leszek - felelte.
- A többiek merre vannak? - érdeklődött Zayn.
- Elvileg együtt jönnek - mondta Liam. - Már itt kéne lenniük.
- Megcsörgessem Harryt? - kérdeztem.
- Aha - bólintott Danielle.
Elővettem a zsebemből a telefonom és kikerestem Harry számát. A fülemhez emeltem, majd hallgattam ahogy kicsöng. Bííp... Bííp... Bííp.
- Igen? - szólt bele a tesóm.
- Szia, Emma vagyok.
- El tudom olvasni a nevedet - világosított fel nevetve.
- Mindegy - legyintettem. - Merre vagytok?
- Louis 2 perce ért ide, a taxira várunk.
- De Louis nem taxival ment hozzátok? - ráncoltam a szemöldököm, mivel azért annyira laknak közel egymáshoz.
- Gyalog jött.
- Idióta - sziszegtem.
- Mindegy, itt a kocsi, sietünk - mondta, majd letette.
Zsebre tettem a mobilom, miközben a többiek kérdőn pislogtak felém.
- Ki az idióta? - vonta fel szép ívű szemöldökét Dani.
- Louis - válaszoltam.
- Azt eddig is tudtuk, de miért? - kérdezte Liam.
- Gyalog ment Harryékhez, ezért késnek.
- Miért nem ment kocsival és hagyta volna ott Harrynél? - gondolkodott Niall.
- Vagy miért nem ment taxival? - csatlakozott Zayn.
- Héé, körülbelül 20 másodpercet beszéltünk, nem faggattam ki - tettem fel védekezően a kezem.
- Na jó, most nincs sor, szerintem addig adjuk fel a saját bőröndjeinket, hadd álljanak ők sorba - mondta Niall.
- Horan, magángéppel megyünk, egyáltalán nem lesz sor - világosította fel Danielle.
- Mindegy, attól még elvihetjük - felelte néhány másodperc kimaradás után, ami alatt végiggondolta a dolgot.
Liam és Zayn kérdés nélkül vitték a mi bőröndjeinket is, szóval mi Danivel leültünk egy üres padhoz és ott pásztáztuk a repülőtérre érkező és távozó embereket.
- Hallom nem csak egy egyszerű szűrése kellett a doki névjegye - jegyezte meg Dani.
- Honnan tudod? - döbbentem le, és hirtelen a legrosszabbra gondoltam, vagyis arra, hogy Dr. Hicks kikotyogta a sajtónak.
- Liam - mondta tök természetesen, mivel az is volt. Gyorsan megkönnyebbültem, de utána jöhetett a magyarázkodás.
- Csak késik a mezneszem, vaklárma volt - mondtam el a nagyját.
- Miért nem mondtad el? - hangja inkább csalódott volt, mint dühös.
- Azt akartam, hogy Zayn tudja meg először.
- Ez logikus lenne, ha - emelte fel a hangját a ha szónál, majd hirtelen újra levitte - nem Louisnak mondtad volna el először.
- Igaz - sóhajtottam. - Az azért volt, mert teljesen ki voltam borulva. Ott volt anya, akivel azóta se beszéltem és teljesen megrázott a dolog. Én úgy tudtam, hogy kedveli Zaynt, de nem teljesen kiborult amikor megtudta, hogy együtt vagyunk, és ez nekem fájt. Nagyon. Mindig támogatott és bízott bennem, de akkor nem amikor a legboldogabb vagyok egész életemben. Aztán észrevettem, hogy már egy hete meg kellett volna jönnie. Sose volt bajom a ciklusokkal, mindig ugyanakkor jött meg. De amikor észrevettem, hogy késik rögtön a legrosszabbra gondoltam, és rohantam a boltba tesztet venni. Aztán amikor elvégeztem és kiírta, hogy pozitív, összezuhantam. Nem tudtam, hogy mit csináljak, Zaynhez meg pont jött Liam, én pedig leléptem. Az autóm szinte magától ment, mintha nem is én forgattam volna a kormányt, majd a motor leállt Louis házánál. Ösztönös volt. Az, hogy szakítottunk nem tett rosszat a viszonyunknak, sőt. A legjobb barátom lett, és egyértelműen hozzá rohantam. Meghallgatott, megértett és tanácsot adott. Végig próbált segíteni és ez nekem nagyon sokat jelentett.
- Értem - mosolyodott el Danielle, amikor érezte, hogy befejeztem a mondanivalómat. - Valami ilyesmit szerettem volna hallani.
- Mi? - ráncoltam a szemöldököm.
- Attól féltem, hogy azért mentél Louishoz, és nem rögtön Zaynhez, mert Lousiban jobban bízol. Féltem, hogy még mindig jobban kötődsz hozzá, és még mindig szereted.
- Nem! - feleltem kissé hevesebben, mint gondoltam. Amikor feltűnt a hangom gyorsan leállítottam magam, és nyugodtabban folytattam. - Zayn a legfontosabb ember az életemben. Louis is fontos, de amikor jártunk nem éreztem iránta így, mint Zayn iránt. Talán ha belegondolok ilyet még csakis Malik iránt éreztem. Ha mosolyog még mindig görcsbe rándul a gyomrom, különösen ha nekem célozza azt a mosolyt. Ha csak hozzámér kirázza a hideg a bőrömet, és még percekig érzem a tapintásának a helyét a testemen. Ha megölel belül melegséget érzek, de mégis libabőrös leszek. Utálom amikor reggel tovább van a fürdőben mint én, utálom, hogy még mindig nem találtam meg a hajvasalómat amit elrejtett, utálom, hogy múltkor az egész sminkkészletemet kiszedte a táskámból és szimplán kivette és otthagyta a szállodai szobánkban. És utálom, hogy az összes ilyen és ehhez hasonló hülyeségét egy csókkal feledtetni tudja velem.
- Szerelmes vagy - vigyorgott Dani.
- De, nem. Vagyis igen, szerelmes vagyok, de nem lehet, hogy tizenkilenc éves koromban voltam először szerelmes.
- De, lehetséges - bólintott Danielle. - És ez egyáltalán nem baj. Az én első szerelmem is Liam volt. És amikor erre rájöttem, akkor jöttem rá, hogy amit eddig szerelemnek hittem, annak köze nincs ahhoz, amit most érzek.
Halványan elmosolyodtam és végiggondoltam. Végül is, nagyon megérte eddig várnom erre az érzésre. Na jó, nem vártam rá, hajkurásztam az érzést, és minden sráccal összefeküdtem, puszta vonzalom miatt. Igen a sötét korszakom, és visszagondolva még én is leribancoznám magam. De valamilyen szinten felnőttem, és nem lennék képes újracsinálni azokat, amiket néhány éve csináltam. Érettebb vagyok annál, és tudom, hogy most már nem egy ember van, aki megpróbálna visszarángatni, hanem jóval több. De a legerősebb ilyen ember az, aki ezt az egészet kiváltotta belőlem, Zayn.
- Komolyan képes volt az összes sminkedet otthagyni a hotelben? - ébresztett fel Danielle a gondolataimból. Vicces, azt hittem, hogy ő is hasonlókon agyalt, csak Liamről. De úgy tűnik ő nem mélyedt el ennyire a témában.
- Komolyan - nevettem el magam.
- Mennyire haragudtál rá?
- Másnap reggel vettem észre a következő városban. Egész nap nem szóltam hozzá, és senki nem értette, hogy mi bajunk. Aztán amikor délután a többiek lementek a wellnesbe, én mondtam, hogy nem megyek. Fent a szobában hallgattam a zenét, amikor Zayn bevetődött mellém az ágyra. Szinte szó szerint kirángatott az ágyból, benyomott egy taxiba és elvitt vásárolni.
- Álom pasi - bólogatott Dan vigyorogva. - Képzeld, egyszer Liam... - kezdett bele egy sztoriba.
- Mi van velem? - csúszott be Liam mellénk a padra, és azzal a lendülettel átkarolta Danielle vállát.
- Semmi - vágta rá Dani.
- Ú, de jó annak a nőnek a csizmája - böktem meg Danielle oldalát, aki pedig egy pillantással jelezte, hogy majd később elmeséli.
- Vajon hol vette? - méregette Danielle is. Egyébként szerintem egy másik nőt nézett, de mindegy.
Idő közben Zayn is leült mellém, de így Niall állva maradt.
- Héé, én nem férek el - görbültek lefelé Niall ajkai.
Zayn automatikusan felállt és átadta a helyét a nyafogó, szőke srácnak. Ez mind szép és jó, csak nem maradt állva, hanem beleült az ölembe. Én értetlenül pislogtam, a többiek pedig elfojtottak egy mosolyt vagy halk nevetést.
- Te, Malik - böktem meg a hátát.
- Styles? - fordult hátra kérdőn.
- Kényelmes? - kérdeztem egy erőltet mosollyal.
- Persze - mosolygott vissza. - Várj - mondta, majd kicsit helyezkedett. - Most már tökéletes.
- Örülök - vigyorogtam rá, majd elfogadtam a sorsomat.
Zayn hátát simogattam, vagy csak szimplán a kezemet pihentettem rajta, miközben a többiekkel beszélgettünk. Mondhatnám, hogy nem volt furcsa, de az volt. Nagyon is. De nem foglalkoztam vele.
- Hé, ezt nem fordítva kéne? - lépett hozzánk Louis röhögve.
- Nem kéne időben kiérni? - vontam fel a szemöldökömet és Zayn mögül már mindhármukat szúrós szemmel néztem.
- Nekem nyolc, addig amíg nem Zayn hordja Emma pólóit - rántotta meg a vállát Harry, nem is figyelve rám.
- Na jó, gyorsan adjátok fel a bőröndöket, késésben vagytok - dobolt a lábával Liam.
Harry, Colette és Louis morogva elindultak, mi pedig közben elkezdtünk feltápászkodni. Miután felálltam utána tűnt fel, hogy mennyire elzsibbadt a combon Zayn súlya alatt. Na mindegy.
Miután minden biztonsági ellenőrzésen átestünk a várakozóban mindenki szétszéledt. Danielle és Colette elmentek a ruhák felé, Niall valami csokibolthoz ment, Zayn és Harry pedig mindenfelé sétálgattak. Mi Louisal úgy döntöttünk, hogy megiszunk egy kávét.
A repülőtéri kávézó nagyon hangulatos volt. Néhány izgatott utas egy-egy pohár koffeinbombával próbálta lenyugtatni magát, más, gyakorlott utasok unottan olvasgatták az újságokat és várták, hogy végre a géphez mehessenek. Leginkább a világoszöld és a narancssárga árnyalatai domináltak, rengetegek asztal és puff sorakozott a kávézó területén. Louisal egy viszonylag eldugottabb helyre ültünk le, mivel már több helyen is odajöttek a srácokhoz egy-egy képért vagy autogramért, szóval kezdték őket felismerni.

Az ablak mellett ültünk. Mindketten csendben voltunk. Nem az a kínos csend volt, hanem az a jóleső. Az ég szürke volt, az eső elszórtan szemerkélt.  Kicsit fáradtan figyeltem ahogy egy repülő éppen a magasba emelkedik.Vajon hova mehet? Kik utaznak rajta?
- Csak, hogy tudd - szólt Louis, felébresztve a gondolataimból. - A többiek úgy tervezik, hogy a gépen támadnak le titeket ezzel a terhesség dologgal.
- Ó - görbült le a szám. Nem élveztem a túlzott magyarázkodást.
- Gondoltam szólok - mosolyodott el halványan.
- Köszi - mosolyogtam vissza.
- Egyébként minden rendben van köztetek? - érdeklődött.
- Persze - mosolyodtam el, miközben a kávés poharat szorongattam. Jól esett a papírpohár melege.
- Mit szólt amikor elmondtad neki?
- Mármint azt, hogy terhes vagyok, vagy azt, hogy mégse? - nevettem el magam halványan.
- Mindkettőt - mondta, és láttam a szemében, hogy tényleg érdekelte.
És akkor megtört a jég. Elmondtam neki. Mindent. Azt ugye tudta, hogy mennyire összetörtem amikor azt hittem, hogy terhes vagyok. De arról nem tudott, hogy mit éreztem amikor már beleéltem magam, és az újabb zuhanásról se tudott. Néhány nap alatt lejátszódott az egész, de mégis hónapoknak tűnnek. Szinte fel se tűnt, amikor bemondták, hogy indul a gépünk. A többiek szedtek össze minket és indultunk is.
A gépen mindenki kényelembe helyezte magát a gép oldalánál elhelyezett ülésekben. Zayn vállára hajtottam a fejem, aki már vette is elő a zenelejátszóját és a fél fülhallgatóját felém nyújtotta, amikor Harry közbeszólt.
- Ne olyan sietősen! Mindent hallani akarunk!
- Miről? - pislogtam ártatlanul, mint akinek fogalma sincs, hogy miről van szó.
- Most akkor terhes vagy, vagy nem? - pislogott Niall.
- Ugye nem vettetted el a babát? - kérdezte Liam ijedten.
- Vagy mégis terhes vagy? - kapkodta a fejét Col.
Én sóhajtva fogtam a fejemet, elegem volt a kérdések záporából. Zayn látta rajtam, ezért úgy gondolta, hogy ő intézi el.
- Emnek késett a meznesze, csinált egy tesztet ami pozitív lett, elment a dokihoz, aki mondta, hogy a teszt hamis volt és nem terhes. Ennyi - hadarta el Zayn. - Jó utat mindenkinek.
És ezzel lezárta az egész témát, engem pedig a derekamnál fogva jobban magához szorított. A két lábam magam alá volt húzva, így tulajdonképpen egy kis gombócként hajtottam a fejem a mellkasára. Igazából fájt, hogy így kellett lerendezni, de ez igazából a mi magánügyünk. Persze mindenki tudni fog róla, csak még nekünk is fel kell dolgozni. Leginkább Colettet sajnáltam, hogy tudatlanságban van, de meg kell értenie, hogy bennem is kavarognak az érzések. Harrynek nagyon nehéz lenne elmondani, hiszen mégiscsak a testvérem, és az ilyen dolgokat nem kötöd az orrára, hogy mikor hitted azt, hogy teherbe estél, hogyan, stb...
Lehunytam a szemem és próbáltam kizárni a többiek kíváncsi pillantásait. Igenis fájt, hogy nem árultunk el többet, de mi se turkálunk az ő dolgaikba. Nem is kellett volna tudniuk róla. Nem történt semmi, és én már nagyon szeretnék továbblépni.