2013. november 14., csütörtök

2/4 * Secrets

Hello mindenki! Nagyon köszönöm a rengeteg támogatást amit tőletek kapok, ez rengeteget segít a részek előrehaladásában. Hihetetlenek vagytok, és a blognak már 73 feliratkozója van, a Facebook csopornak (ahova továbbra is szeretettel várok mindenkit) pedig 34 tagja. :) <3
Szóval nagyon köszönök mindent, remélem elnyeri a rész a tetszéseteket. :)
xoxo, Kikiih <3
ps.: holnap pénteeeeeek!:D

Secrets


A lányokkal egészen délután négyig a strandon sütetük magunkat három napernyő és harmincas faktorú naptejek társaságában. Semmi nem zavart meg, fejemet csakis a strand hangjai töltötték be. A rohangáló kisgyerekek, a szél halk süvítése, a víz halk csobogása és néha sirályok adtak magukról életjelet. Tökéletes volt.
Négy órakor összepakoltunk és visszamentünk a szobánkba, ahol készülődni kezdtünk. Kiválasztottam egy ACDC pólót egy fehér szegecses, nagyon rövid sorttal sorttal. Ezekhez kiválasztottam egy fülbevalót, egy karkötőt és egy napszemüveget. Hajamat a Danielletől kölcsönkapott hajvasalóval egyenessé varázsoltam és egy óvatos mosollyal köszöntöttem a régi Emmát. Annyival ellentétben, hogy nem éreztem rosszul magam a göndör tincseim miatt, inkább büszke voltam arra, hogy elhagytam a múltam.
Egy fekete rojtos táskába bedobáltam a legfontosabb cuccaimat, majd felhúztam az egyik kedvenc cipőmet és késznek nyilvánítottam magam.
A szálloda előtt Lou várt minket kocsival, makulátlan kinézettel. Szőke tincsei lazán omlottak a vállára, orrán napszemüveg pihent. Egy ezüstszínű csőfarmert viselt, vékony övvel, fehér felsővel és szürke kötött kardigánnal. Imádtam az ízlését, baromi jól öltözködött.
Miután mindannyian meglettünk Colette beült előre, Dan és én pedig hátra. Az út alatt csodálattal figyeltem Madrid városát, az embereket, a házakat és egyszerűen csak Madridot. Gyönyörű hely volt, és az emberek is olyan lazának és örök jókedvűnek tűntek. A lányok lenge nyári ruhákban és könnyed cipőkben rótták az utcákat a srácok legnagyobb örömére, akik szintén nem viseltek túl sok mindent, leginkább csak pólót vagy inget egy térd fölé érő nadrággal. Furcsa volt, ha az embertömegre ránéztél nem tudtál kivenni senkit, de mindenkinek láttad az egyéniségét. Érdekes dolgok ezek, amiket az ember csak akkor tapasztal, ha a saját szemével látja.
Negyven perc alatt értünk az arénához, ahol már most rengeteg rajongó várakozott. Átverekedtük magunkat a tömegen egy biztonsági őr segítségével, majd hirtelen a légkondicionált aréna megnyugvást hozott. Fülemnek furcsa volt a hirtelen csend, de nem tartott sokáig, hiszen amint a backstagehez értünk a szokásos sürgés-forgás fogadott minket. Lou tovább vezetett minket az öltözőkhöz, ahol a srácok külön szobákat kaptak, bár az egésznek volt egy közös tere, ahova az ajtók nyíltak. A Zayn feliratú ajtóhoz léptem és kopogás nélkül benyitottam. A tükör előtt állt, egyszerű fekete pólót és fekete farmert viselt tornacipővel. Mindkét karja a hajában volt és azt igyekezett tökéletesen belőni. Na igen, a sok veszekedés a fodrásszal meghozta az árát, és abban maradtak, hogy Zayn megcsinálja magának, ő pedig csak apróbb simításokat végez rajta, hogy a koncert végéig úgy maradjon.
Az ajtó alja épphogy súrolta a padlószőnyeget, így Zayn észre se vette, hogy beléptem, annyira bele volt veszve a tükörképébe.
Szemben egy hatalmas tükör helyezkedett el, ami nagyobbnak tette az egész szobát. Zayn viszont egy kisebb tükör előtt állt, hogy csakis a hajára összpontosítson. Túl jól ismerem már a szokásait. Óvatosan és halkan lépkedtem és Zayn egészen addig nem vett észre, amíg a karomat a dereka köré nem fontam. Magas sarkú cipőmnek hála egy magasságba kerültem vele és egy puszit nyomtam a vállára, miközben a tükörből bociszemekkel meredtem rá.
- Igazából már rég észrevettem, hogy bejöttél, csak azt vártam, hogy mikor esel orra a cipődben - nevette el magát.
- Ez kedves - váltott át az arcom aranyosból sértődöttbe. - Különben is, ez az egyik kedvenc cipőm.
- Eddig azt hittem, hogy jobb ízlésed van - jegyezte meg, majd ismét a hajához nyúlt, de én játékosan elütöttem a kezét.
- Em, ne csináld ezt, belövöm a hajam és utána a tied vagyok - tiltakozott.
- Minek? - vontam fel a fél szemöldököm. - Úgyis széttúrom.
Zayn szeme felcsillantak és azonnal szembe fordult velem. Kezemet a nyaka köré fontam és ráérősen, közepes tempóban megcsókoltam. Bár nem tolt el magától, éreztem, hogy nem élvezte.
- Azért ennél vadabbra számítottam - jegyezte meg.
- Megsértettél - vontam meg a vállam. - Így, hogy várod el, hogy formában legyek?
- Akkor mit kell tennem? - kérdezte egy kis kihívással a szája szélében lévő mosollyal.
- Rád bízom - feleltem flegmán. - Engesztelj ki.
Zayn közelebb hajolt hozzám és egy csókot lehelt az ajkaimra. Aztán még egyet, de az kicsit tovább tartott. A következő már viszonylag hosszú volt, ami után megnyalta az alsó ajkamat. Nyelvét óvatosan húzta rajta végig, ízlelgetve a cseresznyés szájfényemet, aztán egyre gyorsabban folytatta. Ajkai közé vette és úgy kezdte el kényeztetni. A szám automatikusan kinyílt, így sima útja volt a bejutásra. Először folytatta az ajkaim kényeztetését, majd nyelvét óvatosan átvitte az én számba, és táncra hívta az enyémet, aki nem akart neki válaszolni, így Zayn tovább udvarolt neki. Szinte rátekerte a nyelvemet a sajátjára, amikor úgy döntöttem, hogy megbocsájtok neki és átvettem az irányítást. Nyelveink immáron teljesen egyszerre mozogtak az általam diktált ritmusra, amit reméltem, hogy Zayn tartani fog. Kezem óvatosan feljebb kezdett csúszni a tarkóján, egészen a dús fekete hajáig, amibe aztán erősen beletúrtam és Zayn innen tudta, hogy minden sima ügy. Tenyere végig simította a derekamat, a csípőmön át, aztán megállapodott a fenekemen. Markolászni kezdte azt, mire én felmordulva az öltözőben elhelyezkedő kanapéhoz tereltem. Amikor odaértem Zayn óvatosan elfektetett rajta és felém tornyosulva folytatta. Már kezdtem félni, hogy túl forró lesz a levegő és ez így koncert előtt nem lett volna valami tanácsos.
- Zayn... - toltam el magamtól lihegve.
- Nincs nálam gumi - mondta, de tudtam, hogy nem szereti. De nem is erről volt szó. - Egyébként nem az volt, hogy szedsz gyógyszert?
- Nem Zayn, nem arról van szó - állítottam le. - Csak ezt nem most kéne.
- Babe... - nézett rám fájdalmasan.
- Lassan kezdődik a koncert, még van egy csomó dolgotok stb... - szabadkoztam.
- Ne csináld már...
- Majd este a szállodában kiengesztellek - néztem rá komolyan.
- Megőrjítesz - rázta meg a fejét nevetve, majd egy újabb csókot nyomott a számra.
- Egyébként... Minden rendben? - kérdeztem furcsán méregetve.
- Miért ne lenne? - ráncolta a szemöldökét.
- Csak... Nem tudom. Mindegy, hülyeség - legyintettem miközben leszállt rólam.
- Na mi van, nem látsz néhány óráig és máris furcsaságokat látsz rajtam? - nevetett, de még így is idegesnek tűnt.
- Nem, de ha lenne valami elmondanád... - fürkésztem tovább.
- Em, tudod, hogy elmondanám - húzott magához. - De nincs semmi - biztosított.
- Ha te mondod - öleltem meg gyorsan, majd noszogattam, hogy kezdjen magával valamit, mire le lettem cseszve, hogy én tettem tönkre a haját a semmiért. Ezen elbalhéztunk egy kicsit, de végül békében távoztam az öltözőből.
Gondolkodtam, hogy rákérdezzek, mi történt reggel, de aztán rájöttem, hogy hülyeség. Nem tapadhatok rá, egyszerűen csak korán reggel tudtak próbálni és ennyi. Nem akart felkelteni, ezért hagyott egy üzenetet. Semmi gáz.
Amint a fiúk leléptek ott maradtunk négyen, Lou, Dani, Colette és én.
- Te Col - szólította meg Lou, de közben azt figyelte, ahogy a fiúk előlépnek a színpadra és több ezer lány egyszerre kezd sikítani.
- Igen? - fordította felé arcát az említett, akinek szőke hullámos tincsei követték a mozgását. Mindig is irigyeltem a haját, az a típus aminek minden jól áll. Hosszú, rövid, tépett, göndör, egyenes...
- Mi van veled és Haroldal? Tiszta feszültek voltatok az öltözőben.
Ahogy kimondta Danivel egymásra néztünk és rögtön tudtuk, hogy miből indulhatott ki a balhé.
- Semmi. Csak leléptek este, és reggel egy sms-t, se kaptam, hogy hol volt, most pedig nem akarja megmondani - vonta meg a vállát látszólag hanyagul, de barna szemeiben tisztán látszott a szomorúság.
- Megverjem? - kérdeztem idegesen, mert soha nem bírtam ha Harry játszik a lányokkal, pláne a legjobb barátnőmmel.
- Elintézzük - nyugtatott meg egy halvány mosollyal. Remélem, hogy tényleg így van.
Ezen felül koncert fantasztikus volt, de Harryn is látszott a feszültség. Ha tényleg valami hülyeséget csinált, én kinyírom. Nem tudom, hogy ennek hatására-e, de Harry nekiállt megenni egy banánt a koncert kellős közepén. Nem is ő lett volna, semmi baj. Látszik, hogy az én tesóm.
Egyetlen baki volt a koncert közben. Éreztem valamit és rögtön elrohantam a mosdóba, hogy megbizonyosodjak róla. Igen, jól éreztem. A késett menstruációm megérkezett, így már ténylegesen is itt volt a bizonyíték, hogy nem vagyok terhes. De ez egyben azt is jelentette, hogy lőttek a ma estének.
A koncert után (kétszer tapsolták vissza őket) egyenesen a szállodához mentünk vissza a szokásos kisbuszunkkal. Az elején Harry azt mondta, hogy valami baj van a limuzinnal. Nos az a baj azóta nem javult meg, vagy a srácok egyszerűen úgy döntöttek, hogy egy kisbusz menőbb. Állításuk szerint tiszta hippi és retro. Végül is az ő turnéjuk és nem az enyém.
Mindenki a szokásos helyét foglalta el. Mi ketten Zaynnel leghátul, előttünk Colette és Harry, a másik sorban mellettük Liam és Danielle, előttük Niall és Louis, Lou pedig Paullal beszélgetett előrébb. Annyi különbség volt az eddigiekhez képest, hogy most csatlakozott hozzánk a fiúk dobosa is, Josh, aki a zenekar többi tagjával ellentétben most velünk jött.
Igazából pontos indokot nem tudok, hogy miért jött velünk, de Zaynnel valamit nagyon meg kellett vitatniuk, ezért ő is beült hozzánk hátra. Nem volt semmi bajom Joshal, néhányszor már találkoztunk, nagy arc. Mivel nem akartam megzavarni a beszélgetést inkább bedugtam a fülesemet és max hangerőn hallgattam egy The Pretty Reckless albumot.
Végig ki se nyitottam a szemem, csak akkor amikor Zayn felállt mellőlem és beült Josh mellé, nekem háttal és elég bizalmas pózban kezdtek beszélgetni. Nem tudtam hova rakni. Inkább úgy döntöttem, hogy biztosan valami pasiügy, ezért nem is foglalkoztam vele. Lehunytam a szemem és tovább hallgattam a Superherot.
A szállodához érve mindenki szétvált és a saját szobájába ment. Zayn már egyre kevésbé bírt magával, a liftben végig fogdosta a seggemet, de nem tudtam ellene mit tenni, mert a többiek is ott voltak. A folyosón pedig - miután elváltak útjaink a többiektől - végig kergetett.
Az ajtóhoz nyomott és hosszan megcsókolt, miközben behelyezte a mágneskártyát a kilincshez, ami két apró pittyegő hanggal jelezte, hogy az ajtó nyitva. Lenyomta a kilincset és azzal a mozdulattal betolt a szobába, a kulcsot pedig az előszobába elhelyezkedő kis asztalra hajította. Ugrottam egyet és a lábaimat a dereka köré fontam. Heves csókolózások közepette vezetett a hálóig, de a sötétben semmit se láttunk, így egyszer csak egy tompa hangra lettem figyelmes.
- Basszameg - szakította meg Zayn a csókot, és fél kézzel a fejéhez nyúlt és megtapogatta a tarkóját. Nekiment az ajtófélfának.
- Jól vagy? - kérdeztem ijedten.
- Mindjárt jól leszek - felelte kajánul. Csak újból megcsókoltam és hagytam, hogy immáron ténylegesen bevigyen a hálóba és elfektessen az ágyon, de még arra is volt ideje, hogy a villanyt felkapcsolja.
Ajkaimról lejjebb tért a nyakamra és keresgélni kezdett a bőrömön. Csókjai csikizték a bőrömet, de egyszerre forró foltokat hagyott maga mögött. Amint megtalálta az érzékeny pontomat és szívni kezdte a bőrt. Nekem pedig akkor jutott eszembe.
- Zayn... - toltam el magamtól óvatosan, akármennyire fájt is.
- Mi az? - kérdezte a szemeit az enyémekbe fúrva.
- Nem megy - mondtam.
- Mi? Miért nem? - ráncolta a szemöldökét.
- Megjött - sütöttem le a szemeimet. Ezt eddig még sose közöltem egy fiúval se, Zaynnek is sikerült burkolt célzásokkal utalni, így nem is merült fel abban a négy hónapban semmi ilyen.
- Oh... - értette meg a dolgot.
- Sajnálom - húztam el a számat.
- Mégis mit? - nevetett fel egy picit. - Nem a te hibád.
- Jó, tudom csak... - rágtam a szám szélét.
- De ha gondolod van valami amivel ki tudsz engesztelni valahogy - mondta, mire én elkerekedett szemekkel néztem rá. - Persze csak ha... - jött azonnal zavarba.
Magabiztosan elmosolyodtam, felállítottam Zaynt az ágyról, majd letérdeltem és elkezdtem Zaynt kényeztetni odalent. Igazság szerint elég bizonytalan voltam, még sose csináltam ilyet. Először csak a kezeimmel kényeztettem, majd a számmal. Zayn felfedezte a zavarodottságomat és ezért úgy gondolta, hogy segít, így a csípőjét mozgatva segített felvenni a tempót....
Reggel amikor felébredtem örömmel vettem tudomásul, hogy van egy lila folt a vádlimon, mivel tegnap este bevertem az ágy szélébe. Az egész úgy történt, hogy mire én kiértem a fürdőből addigra Zayn már lekapcsolta a lámpát én pedig a vak sötétben estem át az egész ágyon, valamint a már félálomban lévő Zaynen. Semmi vész, nem haragudott és aztán én is békésen aludtam.
Átfordultam a másik oldalamra, ahol a nap gyér fénye beborította a szobát, így Zaynt is, akit velem ellentétben nem zavarták a nap ravasz sugarai, amik a függöny résein szűrődtek be. A paplan körülbelül a csípőjénél volt, így láttam a meztelen felsőtestét, a nagy melegben nem akart pólót felvenni, ezért csak boxer volt rajta. Támogattam ezt az ötletet.
Centiméterről centiméterre felmértem a testét, az összes tetoválásán elidőzött a tekintetem, különösen azon a négy betűn, amitől mindig gyorsabban kezd verni a szívem.
Tekintetem a testéről az arcára terelődött és szemeim majdnem megakadtak a reggeli kócos haján, ami kuszán lógott a homlokába és itt-ott a szemébe, de valami elterelte a figyelmem. Azonnal elkerekedtek a szemeim és ereimben megfagyott a vér. A madridi meleg ellenére kirázott a hideg és pislogás nélkül meredtem az egy pontra. Egy hirtelen mozdulattól vezérelve hirtelen két kézzel megragadtam Zaynt és rázni kezdtem. Fogalmam sincs honnan volt bennem ennyi energia, már nem is emlékszem a sokktól.
- Zayn! Zayn ébredj! - szinte már sikítottam.
- He? - nézett fel kómásan. - Mi történt? - kérdezte, aztán néhány másodpercen belül minden álmosság eltűnt a vonásaiból és a szava is elakadt. Fogalma se volt, hogy mit mondjon.
- Ez meg mi? - keltem ki magamból. - Mikor történt? Hol? És Ki? - csapkodtam a kezemmel és már lassan a sírás határán voltam és nem tudtam nem Zayn zöldes-lilás foltját figyelni a szeme alatt.
Ismét csend telepedett közénk, csak a matrac halk nyikorgását lehetett hallani, ahogyan Zayn feltápászkodott. Lehunytam a szemem és próbáltam feldolgozni.
- Ugye ez akkor történt amikor tegnap előtt elmentetek este? - sóhajtottam még mindig lesütött szemekkel.
- Igen - vallotta be halk, erőtlen hangon.
Kinyitottam a szemeimet. Zayn a szája szélét rágta és azon gondolkodott, hogy mit mondjon, de szerintem legbelül tudta, hogy felesleges, mert vagy ezernyi kérdést fogok rá záporoztatni.
- Miért nem mondtad el? - kérdeztem csalódottan.
- Nem nagy ügy, nem akartam, hogy megijedj - vonta meg a vállát.
- Nem nagy ügy?! És mégis mit gondoltál? - emeltem fel a hangom. - Hogy egészen addig kerülsz amíg ez a szar el nem tűnik a szemed alól?
- Hát... Loutól szereztem valami alapozót, Paul meg adott kenőcsöt rá. Gondoltam megpróbálom eltitkolni.
- Szóval azért voltál nekem furcsa tegnap - így, hogy belegondolok, kreol bőre egy fél árnyalattal tompábbnak, halványabbnak tűnt, ez lehetett olyan szokatlan. -  Ezért léptetek le előbb, mint szoktatok. És ezért kapcsoltad le a lámpát és estem át rajtad.
- Legalább már kettőnknek van lila foltja - mosolyodott el óvatosan, de egy szúrós pillantással befolytattam.
- Miért akartál nekem hazudni? - kérdeztem lehajtva a fejemet.
- Jaj Em, nem akartam hazudni - bújt ki a takaró alól és közelebb mászott hozzám az ágy szemközti széléhez. - Csak nem akartam, hogy feleslegesen aggódj - mondta és már nyúlt is, hogy magához húzzon, de szemeim szikrákat szórtak, amik elrettentették.
- Feleslegesen? Malik, néztél már tükörbe?! - kiabáltam, majd vettem egy mély levegőt, mert megtanították az elvonón, hogy ez semmire se jó, csak újabb feszültséget kelt. Végül is nem csak hülyeségek voltak azon a helyen. - Megsérültél máshol is?
- Nem - felelte, de a tekintete lebuktatta, ami rögtön az öklére terelődött. Két kézzel óvatosan megfogtam a jobb kezét, amin horzsolások voltak. Visszanéztem az arcára és azonnal könnyek gyűltek a szemembe, és már automatikusan megöleltem, akármennyire is haragudtam rá, amiért el akarta titkolni, iszonyatosan fájt így látni. Eddig egyszer láttam így, amikor Brandonnal verekedtek és az se volt túl szép látvány, de akkor viszonylag hamar sikerült leállítanom őket. De ha Zayn valami szórakozóhelyen, enyhén ittasan összeverekedik valakivel, az már elég komoly.
- Sajnálom - suttogta a hátamat simogatva. - Ezért nem akartam elmondani. Nem akartalak sírni látni.
- De... - húzódtam el tőle miközben letöröltem a könnyeimet. - Az is benne van az egészben, hogy nem akartad elmondani. Azt hittem van olyan a kapcsolatunk, hogy... - és itt elakadtam, mert Zayn oldalra fordulva rágta a szája szélét. Ez azt jelentette, hogy van még valami, amit nem mondott el.
- Basszus - sziszegtem. - Ismerem, igaz? - Zayn válasz helyet csak egy aprót bólintott.
Oké, ez még rosszabb ha Zayn csak egy kocsmai bunyóba keveredett volna. Ezek szerint valami konkrét dolog miatt verekedtek össze...
- Ugye nem...? - kérdeztem és a hangom sokkal töröttebbnek hangzott, mint akartam.
- Nem miattad - felelte, mire már kezdtem fellélegezni. - Az már csak az utolsó csepp volt a pohárban. - Túl hamar nyugodtam meg.
Némán megvártam, hogy Zayn újra szemembe nézzen. Érezte a csendet és valószínűleg feltűnt neki, hogy mire várok, ezért visszanézett rám.
- Ki volt az? - kérdeztem, bár felesleges volt, tudta, hogy ez következik.
- Tom - bökte ki.
Elfordítottam a fejem és a számat rágva gondolkodtam. Tudnom kell mi történt, és hogy miért van Zayn szeme alatt egy lila folt, és hogy miért sebes az ökle. Biztosan nem akarja elmondani, de tudnom kell.
- Akkor most szóról szóra elmondod, hogy mi történt - fordultam vissza felé, és zöld szemeim olyan idegesen szikráztak, mint szerintem soha.
- Az egész úgy kezdődött... - gondolkodott el akár egy esti mesénél. -  Fogalmam sincs, hogy kezdődött - vallotta be. - A srácokkal iszogattunk, aztán észrevettük őket is. Kezdődött a szokásos beszólogatás aztán... aztán Tom kicsit túlment a határokon, és amikor szóba kerültél kiborultam. Először csak lökdösődések voltak, aztán néhány pofon a végére pedig komoly verekedésbe találtuk magunkat. A srácok próbáltak minket szétszedni, de mindenki kapott egy-két ütést. Végül mindannyiunkat kidobtak a bárból.
- Te jó ég - túrtam bele a kócos hajamba. - És ha meglátnak? És ha valaki lefotózza? Ha ez felkerül a netre? Vágod, hogy mekkora botrány lenne ebből? - Teljesen kikeltem magamból. Malik csendben hallgatott, bennem pedig megállt az ütő. - Ugye nem? - kérdeztem kétségbeesetten.
- De - csak erre a két szóra volt szükségem és kész, vége. Tenyeremmel eltakartam az arcom és rázkódó vállal kezdtem sírni.
Szinte abban a pillanatban éreztem Zayn karjait körülöttem, és az ölébe húzott. Hagytam. A hátamat simogatva nyugtatott, ami bár nem segített sokat, de jól esett. Nem hiszem el. Miattam verekedett egy sráccal, aki már majdnem elhívott randira, ha ő nem áll közbe. Mindkettőjük baromi féltékeny típus és Tom szerintem nem érte be azzal a tánccal. És most összeverekedtek, és ebből hamarosan hatalmas botrány lesz.
- Zayn? - kérdeztem halk, átlagosnál vékonyabb hangon-
- Figyelek - fúrta az állát a nyakamba.
- Szeretlek - mondtam, mire még szorosabban húzott magához és egy puszit nyomott a vállamra, és beleszagolt a hajamba.
Tudatára akartam adni, hogy bár haragszom rá, rohadtul aggódok érte, közben dühös is vagyok, de mindezek ellenére ő a legfontosabb ember az életemben.
- Én is nagyon szeretlek - suttogta.
Nem tudom, hogy mennyi ideig ölelgettük egymást, talán fél percig se, amikor kinyílt az ajtó, és Harold göndör fürtjei jelentek meg. Mire odanéztem elég meglepődött arcot vágott.
- Basszus, azért jöttem, hogy felkeltsem Zaynt, de úgy látszik elkéstem.
- Jobb ez így - legyintett Zayn, majd a tesóm szemébe nézett, aki pedig biccentett egyet. Ezt sose értettem, gondolom ez olyan amikor mi Danivel összenézünk és megállapítjuk, hogy annak a nőnek túl jó alakja van, és túlságosan bámulja valamelyikünk pasiját. Mindegy.
- Em? - ráncolta a szemöldökét Harry.
- Édes egyetlen bátyuskám? - pislogtam vissza rá.
- Mi van a fenekeden? - kérdezte enyhén lesápadva. Nos, Zaynen csak egy boxer volt, rajtam pedig csak egy póló. Az is Zayné...
- Semmi - szálltam ki gyorsan Zayn öléből, majd gyorsan leültem. - Mi baj van a fenekemmel? - tettem meglepettséget, mire Zayn elröhögte magát.
- Jobb ha nem tudom? - nézett a tesóm Malikre.
- Kinek a szempontjából? - kérdezett vissza.
- Szerintem mindhármunk szempontjából, jobb ha nem látja - szóltam közbe.
- Oké, inkább nem is érdekel, elvileg felnőtt nő vagy - legyintett Harry. - Vagyis olyasmi.
- Na - néztem rá dühösen.
- Negyed óra múlva reggeli, siessetek - szólt Harry, nem is figyelve a felháborodásomra.
- Megyünk - bólintott Zayn, majd Harry kiment a szobánkból és becsukta maga után az ajtót.
Felálltam és a szekrényben kezdtem kotorászni. Felhúztam egy bugyit, majd a pólómat ledobva felvettem a hozzá illő melltartót. Egy sima fehér toppot és egy rövid farmersortot vettem fel, fekete bakanccsal.
Hátrafordultam és akkor láttam, hogy Zayn még hozzá se kezdett az öltözködéshez, csak szórakozottan figyel.
- Veled meg mi van? - húztam fel az egyik szemöldökömet.
- Semmi - felelte egy féloldalas mosollyal.
Megforgattam a szemeimet, majd bementem a fürdőszobába. Mivel tegnap este ki volt vasalva a hajam, ezért most nem göndör volt, szimplán csak hullámos, amit még a göndörnél is jobban utáltam. A hajkefémmel vagy öt percig kínoztam, mire bele tudtam úgy túrni, hogy ne akadjon meg tíz helyen az ujjam. Egy hajgumi segítségével egy laza kontyba kötöttem fel.
Zayn, immáron felöltözve lépett be mellém a fürdőszobába. Farmer volt rajta, egy fehér V nyakú póló és egy fekete ing.
Amíg én a neszesszeremben a szempillaspirálom után kutattam, ő nekiállt borotválkozni. Egy, kettő, három, négy, öt. Figyelmesen számoltam, miközben átfésültem szempilláimat a spirállal, majd ezt megismételtem a bal szemem is, végül az alsó pilláimat is kihúztam kicsit, de azokon csak kétszer húztam végig. Jobb szememet lehunyva, szemceruzával kiemeltem azt, majd ugyanazt megismételtem a balon is. Ezek után egy kevés szemhéjfestéket alkalmaztam, púdert, majd szájfény és rúzs között variáltam. Végül a szájfény mellett döntöttem, mivel csak reggelizni megyünk, a további programot pedig nem tudom. Zayn tegnapi szívásfoltja megmaradt, ezért azt korrektorral igyekeztem eltüntetni.
A hajamat így túl unalmasnak találtam, ezért egy piros kendőt előhalászva a kis táskámból, a fejemre kötöttem, ilyen hajpántszerűen, a masni két nyuszifüle pedig az égnek meredve állt. Kicsit retro, de feldobta a szerelésem.
Mire én végeztem, Zayn már bőven befejezte a borotválkozást, és a haján végezte el az utolsó simításokat. Ezek az utolsó simítások még három percbe teltek.
- Kész vagy végre? - kérdeztem idegesen. - Tovább készülődsz, mint én.
- Te előbb jöttél be - adta meg a számára logikus választ. Oké, tényleg én jöttem be előbb.
- Ott egy kicsit jobbra - adtam neki tippet.
- Nem inkább balra? - ráncolta a homlokát.
- Nem, mondom, hogy jobbra! Istenem, de béna vagy, gyere ide! - forgattam a szemem, majd Zayn haja felé nyúltam.
- Már megint beleavatkozol a hajamba? - kérdezte idegesen, de elé léptem, és lábujjhegyre állva igazgatni kezdtem.
- Nem az én hibám, hogy túl béna vagy. Ha már ennyit foglalkozol a hajaddal, egy kicsit érthetnél hozzá.
- Mondja ezt az, akinek egy pompon van a fején - oltott be.
- Veled ellentétben és nem erőlködöm túl magam a kinézetemen a reggelihez.
- Akkor miért van rajtad ennyi vakolat?
- Vakolat? - kerekedtek el a szemeim és elléptem tőle. - Mi az, hogy vakolat? A te fejedre kéne vakolat, hogy eltűnjön az a szar a szemed alól.
- Hé ez egész jó lett - nézett a tükörbe és óvatosan végigsimított a haján. Én halványan elmosolyodtam, mert ez az ő nyelvén azt jelentette, hogy nagyon bejön neki a haja, hiába nem ő csinálta meg.
- Szóval mehetünk végre? - tettem csípőre a kezem.
- Mehetünk - felelte.
Miután kiléptünk a szobánkból a folyosón sétálni kezdtünk, de nekem jobb ötletem támadt.
- Basszus, Em, miért kell ezt? - kérdezte kicsit megrökönyödve, miután felugrottam a hátára.
- Nincs kedvem sétálni - vontam meg a vállam és kicsit mocorogni kezdtem, hogy kényelmes helyet találjak. Malik felsóhajtott, és a lábamat megragadva vitt tovább.
- Egyébként... Haragszol rám? - kérdezte, miközben lefelé indultunk a lépcsőn.
- Nem tudom - feleltem és a vállára támasztottam az állam. - Ha haragszom azért bűntudatom lenne, hisz az egész miattam történt. De mivel nem voltam ott, nem tudom eldönteni, de nagyon zavar, hogy kárt tettél magadban, vagyis inkább kárt tetettél magadban, és inkább ezért vagyok dühös, ha dühös vagyok Meg azért amiért nem akartad elmondani. De nem tudom, hogy dühös vagyok-e, mert nem tudom, hogy annak kéne-e lennem, vagy sem.
- Mindig is imádtam a határozottságodat - nevette el magát, majd belépett az ebédlő épületébe, ahol már a saját lábamra helyezett, és odasétáltunk a többiekhez, akik kíváncsian fürkésztek minket, hogy most mi is van velünk...

13 megjegyzés:

  1. Már azt hittem valami nagyobb balhé lesz, és napokig vagy hetekig "haragszomrád" lesz, de örülök, hogy szinte azonnal kibékültek :)) Bár ha úgy vesszük össze se vesztek, mind1 :D Jaj, úgy imádom, hogy ilyen részletesen írsz, mindent úgy el tudok képzelni *-* Várom a kövit! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bár mondhatnám. hogy ennyivel vége...:)
      Nagyon köszönöm, sajnos én sokszor nem érzem elég jónak ilyen téren, most egy picit megnyugodtam. <33

      Törlés
    2. ohóó! :D akkor még lesz valami :D Jó, nem faggatlak :))
      Amúgy... nem zaklatni akarlak, mert végül is te teszel nekem szívességet, és talán bunkóság rákérdezni. De azért érdekel, hogy haladtál valamit azzal, amire megkértelek? :)

      Törlés
    3. :))
      Nos nekem ezért lelkiismeretfurdalásom van, de jelenleg ott tartok, hogy újraolvasom az egészet és egyenlőre csak fejben van meg, ott viszont sok minden. :))

      Törlés
  2. SZIAAAA!
    Én is azt hittem! (mint amit K. Timii)... Ez nem volt nagy fasírt...xD
    És ott a babe!! Jeej!! Már tetszik, hogy azt mondja!!! ;)) *.*
    Amúgy iszonyat JÓÓÓÓÓ lett!!! IMADIM AHOGY ÍRSZ!!!:)) <3
    Eme Emi T. xx

    U.i.: Nehogy azt hidd, hogy nem várom a kövit!!xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt is ugyan azt mondom, még semminek nincs vége ;DD
      Örömmel hallom/olvasom.:))
      ui.: megnyugodtan:DDDD
      xx<3

      Törlés
  3. Van annál rosszabb érzés, ha a kelleténél 2 órával előbb kelsz? És annál jobb, hogy fél óra múlva meglátod, hogy új rész van? Nem hiszem. És a rész is jó volt, bár több és nagyobb balhéra számítottak, bár Colette és Harry szerintem elég húzós... Na, majd meglátjuk. Siess a következőveeeel :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van ennél nagyobb elismerés?*-*
      sieteek <3

      Törlés
  4. Szia:)) Mint mindig jóóó rész volt;) Zayn aranyos, Tom gonosz, Emma aggódó (jogosan), Harry az Harry:DD Nagyon kíváncsi voltam hogy mi lesz a gond, de erre nem számítottam, és ahogy máshol láttam azt mondtad hogy nincs vége...hááát nagyon kíváncsi vagyok hogy ezek után még mi jöhet:D és egy kis ráadás: Zayn aranyos:DD
    Várom a kövit:))
    xx.<333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziia.:DD
      Köszönöm szépen.:DD Hát elég sok minden...:DD
      Zayn mindig aranyos. :DD
      xoxo <3

      Törlés
  5. Szia!
    Ééééss IIIggeenn!!! Fény derült a következő titokra is!!
    Jajj, Zayn!! Hát most nem tudom mit mondjak/írjak erről az egészről. Egyrészről tényleg szép dolog, hogy úgy mond kiállt Emma mellett, de miért kellett titkolnia?? Komolyan ez annyira tipikus pasi logika. Nem akar sírni látni, de abba bele sem gondol hogy közben lehet, hogy azzal, hogy eltitkolja a dolgot és furcsán viselkedik még nagyobb fájdalmat okoz majd az illetőnek, akit szeret. (bocs, hogy ha kicsit negatívnak tűnt az ahogy megfogalmaztam, csak ma nincs túl jó kedvem..)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Nos igazából én pont így gondoltam ezt az egész részt, és örülök, hogy így láttad.
      Remélem hamarosan jobb lesz a hangulatod :((
      xxx<3

      Törlés