2/8 * Message

Sziasztok! :) Gondolom a címből már sokan rájöttetek, hogy most mi fog következni, hiszen már annyi tipp érkezett a dologra, nos most kiderül, hogy melyik is volt a valós. :) Nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek és előre bocsi a végéért. :)
Nagyon szeretek mindenkit! <3
Kikiih

Message

Este Zaynnel annyira elbeszélgettük az időt, hogy épphogy átvettem a pizsamámat, már el is aludtam. Azonban reggel, vagyis hajnalban egy SMS-re ébredtem. Mégis ki ír fél négykor SMS-t? Lehet, hogy csak az időeltolódás... Fáradtan pislogva tapogatóztam az éjjeliszekrényen, majd amikor megéreztem megragadtam a telefonomat. Először fel se fogtam az üzenet tartalmát, de amikor újra elolvastam azt hittem még mindig alszok. Felültem és megállapítottam, hogy Zayn még mindig alszik mellettem. Óvatosan kibújtam a puha paplan alól és kisétáltam a turnébusz folyosójára.
Hátamat a falnak nyomva újra elolvastam. Tudtam, hogy ez az egész nem vicc. Nem tudom honnan, de tudtam.
Újra elolvastam és még egyszer. Aztán végiggondoltam a dolgokat. Minden leesett.
- Niaaaaaal! - ordítottam az üzenet elolvasása után és átrobogtam az egész turnébuszon pizsamában, hogy leüvöltsem a fejét.
- Emmaaa! - vette fel a stílusom, bár hangja még rekedtes volt, mivel felébresztettem és vele együtt az egész buszt is, de mindenhonnan csak morgásokat hallottam.
- Kussoljatok már! - kiáltott idegesen Harry, Liam pedig még a szobából is kinézett, hogy mi bajom van. Sóhajtva legyintettem, majd benyitottam Niall szobájába.
- Mi bajod van? - ráncolta a szemöldökét. - Miért kell hajnali fél hétkor felverni a fél világot?
- Te felraktad a videót? - olyan ideges voltam, mint szerintem soha.
- Milyen videó? - tekintete álmos volt, és teljesen értetlen.
- Azt a videót! - kiabáltam.
- Azt? - kerekedtek el a szemei és hirtelen minden fáradtság eltűnt.
- Igen - fogtam a fejem, majd leültem az ágy szélére, miközben a hajamat téptem. - Fent van Twitteren és a fél világ látta, ha nem az egész.
- Basszus - sziszegte, majd előkapta a telefonját és ellenőrizte. - Ezt nem értem - rázta a fejét. - Én azt akartam felrakni amelyiken Harry és Louis azon versenyeznek, hogy kinek fér több tejszínhab a szájába.
- Hát ez nem az a videó - sziszegtem.
- De honnan tudsz róla? Ráadásul ilyen korán? Miért nem előbb esett le.
- Mert erre az SMS-re ébredtem - nyomtam az orra alá a telefonom. Niall az üzenetet olvasta, először összeráncolt szemöldökkel, majd egy halvány mosoly futott át az arcán.
- Ebbe mi a vicces? - akadtam ki. Niall már szólalt volna meg, amikor kinyílt a szoba ajtaján.
- Babe, miért kell hajnalban kinyírnod Niallt?- lépett be Zayn. - Bőven ráér, ha kialudtad magad.

- Mert Niall nem tudja használni a rohadt szuper iPhonját! - üvöltöttem még mindig.

- Shh - ült le mellém és befogta a számat, majd néhány másodperc után elengedte. - Neked honnan van ennyi hangod reggel? - nevetett rekedten.

- Nem vicces - fontam keresztbe a karom. 

- Mesélj, mi van? - bökött meg a vállával.

- Ugye emlékszel, hogy tegnap Niall telefonjával felvettük ahogy énekelgettem, és vagy tíz felvétel készült? 

- Ja, rémlik - bólintott.

- Horan az egyiket véletlenül posztolta, így felkerült Twitterre, később pedig Youtubre és... mindenhova - tártam szét a karom.

- Em, ha ennyire félsz az internetes szereplésről töröld le magad a közösségi oldalakról is... - értetlenkedett továbbra.

- Aggrh - morogtam artikulátlanul, majd Malik kezébe nyomtam a mobilom.

- Kedves Emma! Hozzám is eljutott a kis felvételetek, és úgy néz ki, hogy a Styles család a zeneiparba termett. Ha ráérsz hívj fel és tartsunk egy megbeszélést. Simon Cowell. U.I: Üdvözlöm a srácokat! - olvasta fel morogva, és körülbelül csak azért értettem, mert már vagy huszonötször elolvastam. - Üdvözöl minket - vigyorodott el Zayn.

- Örülök, hogy a lényegét fogtad meg - bólogattam idegesen.

- Én pedig nem értem, hogy miért idegeskedsz e miatt.

- Mert... mert basszus Simon Cowell SMS-t írt nekem! - tártam szét a karom. - Ugye ez az ő száma?

- Nem tudom fejből, de ismerős a szám... Niall itt a mobilod? - kérdezte meg az ír srácot és abban a pillanatban mindketten Niall felé kaptuk a fejünket, aki békésen visszaaludt.

- Menjünk vissza - suttogta.

- Minek suttogsz? Ha eddig nem ébredt fel - vontam meg a vállam.

Zayn csak halkan elnevette magát, majd nyújtotta a kezét, hogy sétáljunk vissza. Cammogtam vissza utána, majd az ágyra ültem, mert tudtam, hogy úgyse tudok visszaaludni. Meglepődtem amikor Zayn se feküdt vissza, hanem velem együtt ráült a takaróra.

- Nem alszol vissza?

- Á, jó boyfriend lévén nem hagyhatom, hogy unatkozz - vigyorodott el magabiztosan.

- De én meg jó girlfriend módjára nem hagyhatom, hogy ne aludd ki magad - kúsztam közel hozzá, és orraink összeértek.

- Te túl jó barátnő vagy, és már hányszor nem aludtam ki magam miattad - felelte egy kaján mosoly kíséretében, mire elfordítottam az arcom és teljesen elmosolyodtam. Zayn nyomott egy puszit az arcomra, de éreztem, hogy mosolyog.

- Szerinted válaszoljak rá? - tértem vissza az SMS témára és visszahúzódtam az eredeti helyemre.

- Nem kell most rögtön. Biztosan van vagy ezer dolga, mi úgyis szoktunk beszélni vele, majd megüzenjük, hogy a turné vége után lesz időd megbeszélni - mondta, majd megállt egy pillanatra. - Várj, add ide a telefonom - szólt, mivel csak egy éjjeliszekrényünk volt, az én oldalamon. Megragadtam Zayn fekete telefonját és a kezébe adtam. Elvette az enyémet is és ellenőrizte a két számot. - Ő az.

- Biztos? - pislogtam.

- Igen.

- De mit akar megbeszélni? - estem kétségbe.

- Szerintem valami pornófilmbe keres szereplőket.

- Mi? - sápadtam le.

- Hülye - mosolyodott el, majd az ölébe húzott. - Egyszerűen csak nem hülye és rájött, hogy csodálatos hangod van - puszilta meg a homlokom.

- Lehülyéztél - sértődtem meg.

- Ne haragudj - nézett sajnálkozón.

- De.

- Hogyan engeszteljelek ki? - kérdezte.

- Nem tudom - vontam meg a vállam.

- Este meghívlak egy koktélra - mondta.

- Miért innék este koktélt? - ráncoltam a homlokom.

- Mert megünnepeljük a feltörekvő sikered - kacsintott.

És ez tényleg így lett. Előző este Zayn megígérte nekem, hogy Barcelonában majd elvisz valami szórakozóhelyre, de arra azért nem számítottam, hogy alig lesz időm megérkezni. Így történt, hogy a szobámat egészen estig nem láttam, mert a csajok azonnal elrángattak, hogy indulunk vásárolni, amíg a fiúknak próbája van.
- Lányok, Barcelona nem a legolcsóbb város - mondtam amint beléptünk a közeli plázába. - Mi lenne ha ennénk valamit, aztán kiválasztanánk valami régi göncöt?
- Azt már nem - rázta meg a fejét, és ezzel együtt göndör tincseit is Danielle.
- Neked nem adta oda Zayn a kártyáját - tolta fel a napszemüvegét a feje tetejére Col, hiszen zárt térben már nincs szüksége rá.
- De, de nem akarom elkölteni... - feleltem.
- De el fogod költeni! - közölte Colette. - Veszünk valami dögös ruhát, hidd el annak Zayn is örülni fog.
- Te nem vagy normális - röhögtem el magam.
- Na, gyere! - ragadott karon Danielle és húztam maguk után az egész plázán keresztül.
Először kedvetlenül vonultam végig az üzleteken, de aztán belebotlottam egy ruhába, amiről nem tudtam levenni a szememet. Semmi extra nem volt benne. Csak egy egyszerű fekete ruha, de gyönyörű volt. Hirtelen nem is figyeltem Colettere aki valami giccses göncöt mutogatott, inkább odasétáltam. Nagyon szép, puha tapintású anyaga volt, azonnal beleszerettem.
- Szép - állt meg mellettem Danielle és biztatóan rám mosolygott. - Megveszed? - kérdezte, mire én azonnal az árcédulához kaptam.
- Meg, de saját pénzből - sóhajtottam. Nem akartam, hogy Zayn ennyit áldozzon egy sima fekete ruhára.
- Em, tudod, hogy megvenné neked - simította meg a vállam.
- Persze, de nekem ez valahogy nem megy - vallottam be. Danielle csak bólintott.
- Keressük ki a méreted.
Miután megtaláltuk úgy szorítottam magamhoz a ruhát, mintha soha nem akarnám többet elengedni. Felnéztem, hogy merre lehet Col, de pont abban a pillanatban meghallottam a sikítását.
- Úristen! Gyertek ide! - erre persze a boltban lévő összes ember felkapta a fejét, mi pedig azonnal tudtuk, hogy nekünk szólt.
Mintha nem hozzá tartanánk, lehajtott fejjel az arcunkat takarva mentünk oda a boldogságtól kicsappanó szőkeséghez.
- Mit találtál? - kérdeztem unottan, ugyanis Colettel egy élmény vásárolni. Mindenért sikít, ami tetszik neki.
- Nézd! - kapta le a vállfáról a babarózsaszín ruhát.
- Ez olyan Colettes - állapította meg Danielle. A színes teljesen nyugodt és szelíd, azonban a fazonja dögös és szexi.
- Te temetésre mész, vagy mi? - nézett Col az én ruhámra.
- Héé! - szorítottam magamhoz a szeretett darabot.
- Nézd már meg, tök szép - védett meg Danielle és kicsit elhúzta tőlem a ruhát, hogy Colette is jobban szemügyre vehesse.
- Aha - bólintott kevés meggyőződéssel. - Gyere próbáljuk fel! - ragadott karon.
Mivel Danielle már az előző boltban kiválasztotta a ruháját, és meg is vette, csak a próbafülkék előtt ült és várakozott. Én gyorsan levetkőztem, majd óvatosan kiszabadítottam a vállfát a ruhából és felvettem. A melltartóm szürke pántja kilátszott, de még így is tökéletes volt.
- Készen vagytok már? - hallottam kintről Danielle unott hangját.
- Igen! - kiáltottam.
- Egy másodperc! - válaszolt Colette velem egy időben.
Egyszerre léptünk ki a próbafülkéből, és a tükörben felmértük a saját és a másik ruháját.
- Dögös - állapította meg Colette és csípőre tett kézzel forgatta a derekát.
- A tiéd is - bólintottam.
- Én is a sajátomról beszéltem - nevetett fel.

- Ez hülye - rázta a fejét röhögve Danielle.
- Amúgy a tiéd se rossz - próbálta menteni magát Colette.
- Most már mindegy - legyintettem. - Megyünk fizetni?
Átöltöztünk és rohantunk a kasszákhoz, ahol két pasi volt az eladó. Az egyik nagyon kigyúrt volt és teljesen a kopasz, a másik pedig magas, szintén sportos típus volt, dús barna hajzattal.
- Em. Ide - sziszegte Colette, aki a kigyúrt sorában állt.
- Itt kevesebben vannak - suttogtam vissza.
- Mindkét helyen ugyanannyian vannak - vette fel a hangszínünket, Dani aki kettőnk között állt. - Emma marad ott, Colette pedig ott - adta meg az ésszerű választ. Még jó, hogy van köztünk valaki, akinek van esze.
- Köszönöm - vettem el mosolyogva a szatyrot. A srác megvillantotta fehér fogait, majd utamra engedett.
Még bevártuk Colt, aki valamiért több időt töltött el ott. Miközben kimentünk, ő folyamatosan a blokkot tanulmányozta.
- Valamit elszámolt? - ráncoltam a szemöldököm. Nem hiszem, hogy egy ruha árát így el lehetne szúrni.
- Ez a bunkó a blokkra írta a telefonszámát - forgatta meg a szemeit.
- Honnan tudta volna, hogy barátod van? - vonta fel a fél szemöldökét Danielle.
- Nem az. Ha valami szar van a ruhával, hogy néz ki, ha így viszem vissza?
- Col, holnap után már megyünk is haza. Nem hiszem, hogy ma annyi baj lenne vele, hogy vissza kéne hoznod - próbáltam megmagyarázni neki. - Meg ugye ha már hordtad nem hozhatod vissza...
- Mindegy, hagyjuk - legyintett, lenyelve, hogy most az egyszer nincs igaza.
- És most merre? - már majdnem hozzátettem, hogy megéheztem, amikor Dan közbeszólt.
- Cipőt venni.
- Miért kell minden ruhához egy új cipő? - nyafogtam, de ez egyáltalán nem érdekelte őket. Így el kellett mennünk vagy hat cipőboltba és három ékszerüzletbe, mire mindenki megtalálta ami neki kell.
- És elérkeztünk az utolsó állomáshoz - állt meg Danielle egy fehérneműbolt előtt.
- Ne már, nekem van elég - ráztam meg a fejem. - Inkább menjünk.
- Gondolom Zayn már mindegyiket látta - jegyezte meg.
- És ha igen? - fontam zavartan keresztbe a karom, ami nem volt könnyű, hisz a kezem tele volt szatyrokkal.
- Lepd meg valamivel - kacsintott Colette.
És igen, be lettem ráncigálva oda is. Először semmi extrát nem voltam hajlandó nézni, fehérneműt mindig egyedül vettem, mert másnak igazából ez csak rám és a barátomra tartozott. Azonban nem hagyták, hogy valami klasszikust nézzek, elvittek olyan darabokhoz, amikben eltudtak engem képzelni. Nos inkább bele se gondoltam, hogy elképzeltek engem... Inkább azon lepődtem meg, hogy mennyire beletaláltak. Végül rászántam magam egy számomra is szimpatikus darabra, ami reméltem, hogy Zaynnek is tetszeni fog. Pánt nélküli melltartó, tangabugyi, fő színei a fekete és a neonzöld, és még harisnyakötőt is adtak hozzá.
Mire visszaértünk a szállodába azt hittem végre minden oké, de még a saját szobámba se léphettem be. Ugyanis mire végeztünk a vásárlással már hat óra volt, mi pedig nyolckor már indultunk, ezért azt se hagyták, hogy Zaynnek beköszönjek.
- Kivel kezdjük? - kérdezte csillogó szemmel Colette, nem is hagyva, hogy válaszoljunk. - Mi lenne ha velem?
Nevetve megráztuk a fejünket és elkezdtük Colette kicsinosítását. Amíg ő zuhanyzott kiterveltük neki a sminket, majd amikor kijött előbb a haját vettük kezelésbe. Megszárítottuk, majd behullámosítottuk az alját. Miután ezzel kész lettünk megcsináltuk a sminkjét. Amíg felöltözött Dan ment el tusolni, és addig neki a sminkjét is kitaláltuk. A haját kivasaltuk, és amíg ő öltözött mentem én tusolni.
Ahogy kiléptem egy törülközőt tekertem magam köré, és egy másikkal a vizes tincseimmel próbáltam kezdeni valamit, amik göndören estek a vállamra.
Felvettem egy szállodai köntöst, majd kikiáltottam a lányoknak.
- Kész vagyok!
És abban a másodpercben beléptek. Furcsa érzés volt, hogy egyedül én nem voltam felöltözve, de a jó szívem hagyta, hogy én legyek az utolsó.
- Nem tudtuk eldönteni, hogy mi legyen a hajaddal - mondta Danielle. - Kivasaljuk?
- Ne - ráztam meg azonnal a fejemet. Szerettem, ha egyenes a hajam, de közben bennem volt, hogy Malik azt annyira nem bírja. És ha tökéletes estét akarok, akkor ma megfelelek az elvárásainak.
- Akkor már tudom, én is mindig ezt csinálom - mosolygott rám a tükrön keresztül Danielle. Így amíg ő csinálta a hajam, Colette a sminkemet kezdte el, hogy gyorsabban végezzünk.
Amikor kész lettek már néztem is volna meg magam, de a munkálatok közben megforgattam. Már pattantam is fel, de Danielle megállított.
- Majd ha teljes lesz a kinézeted! - szidott le.
Szememet forgatva mentem ki a szobába, ahol már elő voltak készítve a cuccaim és nevetve vettem észre, hogy a tükröt újságpapírokkal takarták le.
Először a fehérneműmet vettem fel, majd a ruhámat (logikus), vigyázva, nehogy elrontsam a hajam. Belebújtam a cipőmbe és egyszerűen letéptem az újságpapírokat. Elképedve néztem a tükörképemre.
- Na? - lépett ki Danielle a fürdőbél, nyomában Colettel.
- Ki ez, és hol van Emma? - pislogtam. Életemben először éreztem... gyönyörűnek magam. - Mit csináltál a hajammal, és ez a smink...
- Nem tetszik? - esett kétségbe Colette.
- Fantasztikus - mosolyogtam rájuk megnyugtatásképpen.
A szememet füstös szürkére festették és hosszú szempilláimat megdúsították. Ajkaim sokkal teltebbnek látszottak és még rengeteg mindent rám kentem, ami nem tett felismerhetetlenné, de azért szokatlan volt. Daniella a hajamat kicsit feltupírozta és valami habot is tett rá, és egy kicsit távolabb választotta el, mint szoktam, így kicsit belelógott a szemebe. Összességében azt hiszem dögös hatást értem el, ahogyan a többiek is.
Danielle gyönyörű királykék ruhát viselt, hozzá illő cipővel és ékszerekkel. Az ő sminkje szolidabb volt, mint az enyém, de az ő hétköznapi sminkjéhez. viszont durvább. Colette a korallszínű ruhájában eszméletlen volt, és még jobban felhívta magára a figyelmet a jól választott ékszerekkel és sminkjével, amit szerintem jól összehoztunk.
- Hány óra van? - kérdeztem Danit, aki elővette a telefonját és csekkolta.
- Hét ötven - felelte. - Felhívom Liamet, hogy merre vannak.
- Okés - bólintottam, majd leültem Harry és Colette ágyának szélére (mivel az ő szobájukban voltunk és Harry Louisnál készülődött).
Rövid időn belül megtudtuk, hogy a mi szobánkba vannak, ezért gyorsan felkaptam a cuccaim, hogy este ne kelljen visszajönnöm értük, vagyis inkább holnap reggel. Dani is így tett, csak ő útközben behajította (szó szerint) a dolgait és jött tovább.
Behelyeztem a kártyámat a helyére, ami két sípolással jelezte, hogy bemehetünk. Ahogy beléptünk a srácok, akik már most valami rövidet írtak azonnal felénk kapták a fejüket és Zayn szeme elég sokáig elidőzött rajtam, amit sikernek könyveltem el.
Mivel elvileg valami elit helyre megyünk, a fiúk is igyekeztek kicsit kicsípni magukat. Sötét farmerek, valami nem túl feltűnő póló és tökéletesen belőtt haj.
Diszkréten félrehúztam Zaynt, és egy csókot nyomtam az ajkaira, ügyelve, hogy a többiek ne érezzék kényelmetlenül magukat. Ellenben Colettel és Harryvel, akik a fotelben ülve vadul kaptak egymás szájára. Talán Danielle és Liam voltak a legjobbak. Dani egy cuppanós puszit nyomott Liam arcára, majd a karjába kapaszkodva figyelte a srácok beszélgetését.
- Már lassan megijedtem, hogy egész nap magamra hagytál, de ezért megérte - suttogta az ajkaimba, és egy csókot lehelt rájuk. - Gyönyörű vagy.
- Köszönöm - próbáltam arrébb söpörni a hajamat a szememből, de szinte azonnal visszaugrott. Mindegy.
Zayn egy utolsó puszit adott az arcomra, majd a kezemet fogva visszahúzott a többiekhez, és leültetett maga mellé a kanapén.
- Mit kérsz? - mutatott a piákra.
- Semmit - feleltem, mire Zayn töltött nekem egy whiskyt.
- Hát jó, köszönöm - nevettem el magam, ahogy a kezembe nyomta.
Még egy darabig ücsörögtünk, aztán megállapítottuk, hogy ideje indulni, ezért bepréseltük magunkat a szálloda liftjébe, majd kiléptünk a recepcióba, ahol szinte az összes szempár ránk szegeződött. Az idős házaspároknak majd kiesett a szeme, a fiatalabb párok nem nagyon reagáltak, ők ezt átérzik. Azonban a családosok teljesen kiborultak, hogy mi lesz amikor az ő gyerekük is ilyen lesz. Két lány persze azonnal felismerte a srácokat és megszálltak minket, így kicsit várnunk kellett amíg ők dedikálgattak.
- Amúgy hívott valaki taxit? - fordultam Harry felé, aki éppen szabadon volt.
- Nem kell ide taxi - kacsintott.
Már épp rákérdeztem volna, hogy miért amikor a két lány mellénk léptek. Csak akkor tűnt fel, hogy mennyire is hasonlítanak, minden bizonnyal ikrek. Olyan 13 évesek lehettek.
- Csinálhatnánk egy képet veletek? - néztek végig rajtunk, lányokon.
- Persze - mosolygott rájuk azonnal Danielle.
Beálltunk egy közös képre velük, Liam pedig azonnal elvette a lányok kameráját, hogy segítsen. Hihetetlen aranyosak és félénkek voltak, szőke tincseiket idegesen tűrték hátra, miközben elköszöntek. Figyeltem a lépteiket, ahogy odaértek a mosolygó anyukájukhoz, az unott apjukhoz és a bátyjukhoz, akiről időközben reméltem, hogy nem engem bámul, de amikor odakaptam a fejem rögtön rám kacsintott. Zavartan elkaptam a tekintetem és szinte abban a pillanatban éreztem derekamon Zayn karját, aki helyettem visszakacsintott a srácra. Az egyik szőke kislány elnevette magát, a copfos pedig lesokkolva fogta fel az eseményeket.
Nem is foglalkozva a dologgal indultunk kifelé, ahol a hotel előtt egy hatalmas fekete limuzin szélesedett, nekem pedig minden leesett.
- Ugye nem? - sápadt le Colette.
- Hölgyeim - nyitotta ki válaszul vigyorogva a limuzin ajtaját Harry.
Pont olyan szögben álltam, hogy teljesen beláttam a nyitott ajtón keresztül, és észrevettem valakit, akinek a jelenlétére azonnal felsikoltottam...