2/9 * Hurt

Sziasztok! ^^ Siettem az új résszel ahogy tudtam, valamennyire meg vagyok vele elégedve, viszont sikerült megint függő véget csinálnom. Hupsz. :$
Remélem mindenkivel minden okés, ha nem akkor pedig azt üzenem, hogy minden rendbe fog jönni! <3 És mindjárt karácsony!!:)
Jó olvasást! :)
xoxo, Kikiih <3

Hurt

Szinte el se hittem, hogy ő van az autóban, amíg be nem szálltam és szorosan magamhoz nem húztam. Szőkés tincsei hullámosan lógtak le a vállán, szemei vidáman csillogtak. Egy fehér ruhát viselt, a tetején és az alján halványzöld csipkerésszel. A nővérem gyönyörű volt, mint mindig.
- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem vigyorogva, miközben a többiek is szállingóztak befelé a kocsiba.
- Jöttem - vonta meg a vállát, mintha ez teljesen természetes lenne. Persze, hisz az ember lánya csak gondol egyet és elugrik Barcelonába.
- Jól van Em, menj már arrébb - lökött el diszkréten Louis Zayn mellé, és egy hosszú, számunkra mégsem kényelmetlen csókkal üdvözölte Gemmát.
Utolsónak Harry és Colette ugrottak be, Harry pedig rögtön Gemmára vetette magát.
- Miért nem szóltál, hogy jössz? - kérdezte, miközben erősen szorította.
- Meglepetés - suttogta Gemma, hisz nagyobb hangerőt nem tudott kiváltani magából.
- És meddig maradsz? - érdeklődött Colette.
- Egy hét - mosolygott rá, miután Hazza elengedte.
Az út nagy része azzal telt, hogy Gemmát faggattuk mindenféléről, és egyszer csak megérkeztünk. A srácok már ismertek voltak ezen a helyen, így nem is kellett sorban állnunk, a többi ember legnagyobb felháborodására. Bent hangosan dübörgött a zene, a neonfények ide-oda cikáztak. Alul volt a tánctér, és egy bárpult, szemben középen pedig két lépcső volt. Az egyik a DJ-hez vezetett, aminek a tetején két biztonsági őr állt, ahogy az alján is. A másik lépcső egy másik bárpulthoz vezetett, ami körül kis bokszok helyezkedtek el. A srácok rögtön oda vezettek fel minket és amíg ők elmentek kikérni az italokat, benyomtak minket a legnagyobb bokszba, ami a saroknál helyezkedett. Vigyorogva mértem fel a helyet, ami nekem nagyon tetszett, és azt hiszem a többiek is így voltak vele.
- Kezdek félni - szólalt meg Danielle.
- Miért? - ráncolta a szemöldökét Gemma.
- Nem kérdezték meg, hogy mit kérünk - mondta. - Tehát ők találják ki.
Mind nagyot nyeltünk és figyeltük ahogyan a fiúk visszatérnek. Bepréselték magukat mellénk, és mindenki kényelmesen elfért. Zayn a kezét a meztelen térdemre helyezte és óvatosan simogatta.
- Mindjárt hozzák a piákat - mondta Louis.
- Oké - bólintott Gemma.
A hangszórókból továbbra is dübörgött a zene, nekem pedig egyre nagyobb kedvem támadt táncolni. Akaratlanul is fészkelődtem, cipőm orra pedig a zene ütemére kopogott. Szerencsére ez nem volt feltűnő, hisz a hatalmas nyüzsgésben a béna mozdulataim nem is látszottak.
Hamarosan megjelent egy fekete inges pasi, világosbarna haja a zselének köszönhetően szabályosan volt felállítva, egy kicsit balra dőlt. Ahogy letette elém a kék színű koktélt, amiben mentalevelek úszkáltak azonnal megcsapott az alkohol szaga, de nem tudtam vele foglalkozni, mert a mozdulatával egy időben gyönyörű világoskék szemeivel és fehér fogaival rám mosolygott. Mielőtt bármit tehettem volna Zayn feljebb csúsztatta a kezét, és gyengéden megszorította a combom, amire rögtön elvigyorodtam és lehajtott fejjel próbáltam visszafojtani. Ahogyan elment odahajoltam Zaynhez és az orromat óvatosan a vállához dörgöltem, majd szinte észrevehetetlenül megcsókoltam a nyakát.
Ezek után visszafordultam a koktélomhoz, ami csak úgy itatta magát. Már az első percekben alig bírtuk visszafojtani a nevetést, és már tíz perc múlva jött a második kör. Mivel nagyon ízlett, ugyan ezt ittam, de miután azt is lenyomtam már nagyon untam az egy helyben üldögélést, ezért körbefordultam.
- Ki jön táncolni?
- Még van piám - mutatott Danielle a rózsaszín koktéljára, és a többiek is hasonló mentsvárakat hoztak fel. Zaynre néztem, aki szintén megrázta a fejét.
- Majd később - mondta.
- Én megyek - pattant fel Gemma.
- Végre - vigyorodtam el és átmásztam Zaynen, hogy kijussak.
Nevetve, kézen fogva robogtunk le a lépcsőn, majd szinte azonnal a táncolók közé kerültünk. Hangosan szólt Ellie Goulding - Burn remixe amire azonnal ritmusra kezdtünk ugrálni, hisz imádom az eredeti számot.
- Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagy - kiabáltam, de még így se hallotta tökéletesen.
- Én se - rázta meg a fejét nevetve. - Viszont imádom ezt a helyet. Amúgy, hallod?
- Igen?
- Nem zavar, hogy Louisal vagyok?
- Dehogyis - nevettem fel. - Hihetetlenül örülök nektek.
- Akkor jó - könnyebbült meg, majd hangosan kezdte énekelni a refrént és én is csatlakoztam hozzá.
Egy idő után annyit ugráltunk, hogy egy pillanatra elvettem róla szemem és máris elvesztettem. Egyedül voltam a hatalmas tömeg közepén, de nem estem kétségbe. Hozzászoktam már az ilyen helyzetekhez. Minden teljesen jól ment, egészen addig amíg egy hang meg nem szólalt a hátam mögül.
- Látom megint egyedül hagytak.
Egy női hang volt. Olyan hang volt, amit bármikor felismerek, közben nem is nagyon beszéltünk. Kissé éles, kissé nyájas. Rögtön tudtam.
Megfordultam és ott állt előttem. Majdnem ugyanolyan fekete ruhában volt, mint én, ezüst kiegészítőkkel. Gyönyörű kék szemei csak úgy csillogtak a félhomályban, lila haját immáron visszacserélte az eredeti szőkére.
- Igazán cuki a kis videód a neten - folytatta. - Zayn igazán büszke lehet rád - hangjából csak úgy szűrődött a gúny. Oké, nem egy Grammy-díjas előadás, de tehetek róla, hogy ő profi énekesnő és én nem?
- Mit akarsz Edwards? - fontam keresztbe magam előtt a karom, és a lány szépsége előtt úgy éreztem, hogy eltörpülök, holott vagy hét centivel magasabb voltam nála.
- Egész... kedves lánynak tűnsz Emma - nyelt egy nagyot, hogy éreztesse velem a hazugságot. - De Zayn nem való hozzád.
- Te ezt honnan veszed? - vontam fel a fél szemöldököm és próbáltam erősnek látszani. Perrie sóhajtott egyet, majd arrébb húzott, ahol a zene sokkal halkabb volt és nem kellett kiabálnunk.
- Mint mondtam te egy kedves lány vagy. És halálosan szerelmes vagy Zaynbe.
- Olyasmi - bólintottam idegesen. Nem volt sok kedvem kipakolni a kapcsolatomat egy félig idegen embernek.
- De nézz már rá. Egy szupersztár. Bármikor megkaphat bárkit. És ne sértődj meg, de mit lát egy olyan kisvárosi lányban, mint te? Mit tettél le eddig az asztalra? Még a gimit se fejezted be.
- Honnan tudsz ennyi mindent rólam? - nyeltem nagyot.
- Nos, amíg együtt voltunk Zaynnel, elég sokat mesélt rólad. 
Hogy mi? Oké, hogy utáltuk egymást, de azért nem kellett volna kibeszélnie.
- Mindketten tudjuk, hogy Zayn nem az a hűséges fajta. Én se vagyok egy szent... - hajtotta le a fejét.
- Mi? - itt elhagytam a fonalat.
- Emma - emelte rám a fájdalommal teli szemeit. - Én... Nagyon szégyellem magam, és... sajnálom. Remélem megbocsájtasz. Úgy éreztem, hogy el kell mondanom, amint megláttalak... Mert nem lenne tiszta a lelkiismeretem, ha nem tudnád és én... Én úgy sajnálom... Kérlek ne haragudj rám... És Zaynre se... - bár nem mondta ki, de minden teljesen tiszta volt. Tiszta és égetően fájdalmas.
- Hagyd! - szóltam élesen. - Mindent értek.
Nagyot nyeltem és faképnél hagytam Perriet. Addig keresgéltem, míg megtaláltam a mosdót és egészen az utolsó fülkéig futottam, amit végül magamra zártam. Lehajtottam az ülőke tetejét és ráültem. Arcomat a tenyerembe süllyesztettem és zokogni kezdtem. Hittem Perrienek. Teljesen őszinte volt és... Még mindig nem tudom elhinni, hogy Zayn megcsalt, ráadásul pont vele. De mikor történt? A kapcsolatunk elején? A közepén? Netán mostanában? Nem. Nem akarom felfogni, hogy ezt tette velem.
Azt mondta, hogy szeret. Mindennél jobban. Akkor miért csinálta?
Fogalmam sincs, hogy meddig voltam összezárva a gondolataimmal, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy három magassarkú kopogott a kék csempén. Azonnal elhallgattam és füleltem az ismerős suttogó hangokat. Az ajtó alatti résen egy rózsaszín cipőt fedeztem fel, amit azonnal felismertem, hisz ma délelőtt nekem kellet döntenem, hogy ezt vegye-e meg, vagy egy másik darabot.
Kettőt kopogott az ajtón, majd óvatosan megszólalt.
- Emma?
- Nem vagyok itt - feleltem, de csak néhány másodperccel később jöttem rá, hogy mekkora butaságot mondtam. Hülye koktélok.
- Nyisd ki. Kérlek.
Szipogtam egyet, majd előrenyúltam, amitől a fél melltartóm kibuggyant a ruhámból, de észre se vettem. Colette óvatosan belépett, Dani és Gemma pedig a sarokban álltak. Colette óvatosan leguggolt elém, és megigazította a ruhámat.
- Mi történt? - kérdezte kedvesen, óvatosan hátratűrve a szemembe logó tincsemet.
Folyamatosan a kezemben lévő WC-papírt szorongattam, majd óvatosan letöröltem vele egy könnycseppet. Tiszta fekete volt.
Felnéztem. Colette velem szemben aggódó őzike szemekkel nézett, Danről csak úgy íródott a feszültség, Gemma pedig a körmét rágta, szokás szerint, ha ideges volt.
- Megcsalt - szipogtam.
- Zayn? - kerekedett ki Colette szeme, és Gemma és Danielle is közelebb jöttek, szintén leguggoltak elém.
- Nem a másik pasim - ráztam meg a fejem. Ennyire sötétek nem lehettek.
- Honnan veszed? - kérdezte Danielle.
- Perrietől - feleltem.
- Perrie itt van? - csúsztak fel a szemöldökei a hajáig.
- Igen.
- Biztos vagy benne? - vonta kétségbe.
- Elég józan vagyok hozzá, hogy felismerjem.
- De mégis mit mondott? - kérdezte Gemma.
Nagyjából felvázoltam a beszélgetést, mire láttam, hogy mindhárman agyalni kezdenek.
- Szóval nem mondta ki konkrétan, hogy lefeküdtek... - gondolkodott Colette.
- ... Csak ezt máshogy nem lehet érteni - fejezte be a gondolatát Gemma.
- Őszintének tűnt? - simította meg a térdem Danielle, diszkréten jelezve, hogy nézzek fel.
- Nem ismerem, de eléggé annak látszott - bólintottam.
Danielle már ismét szólásra nyitotta a száját, amikor kinyílt a mosdó ajtaja.

* Zayn szemszöge *

Miután Emma és Gemma leléptek táncolni, a beszélgetés központjába rögtön Louis került.
- Úgy tűnik nem bírsz elszakadni a Styles-lányoktól - cukkolta Colette.
- Csak kettővel jártam - vonta meg a vállát.
- A kettőből - vágta rá Harry. - Ugye anyámat leszámítva, aki már igazából nem is Sytles. Szóval ő nem számít.
- Csak nehogy összekeverd a nevüket - figyelmeztette Niall.
- Amúgy, hogy jutott eszükbe a szüleiteknek, hogy ilyen egyforma neveket adjanak a lányaiknak? - fordult Harry felé Liam.
- Miután Gemma félresikerült azt hitték, hogyha kicsik megváltoztatják a következő lányuk nevét, akkor az már tökéletes lesz. Ez se jött be, de legalább lett egy olyan fiúk, mint én - mesélte el az általa kialakított sztorit.
- Aki rosszabb lett, mint a két lány - röhögött fel Liam.
- Együttvéve - tettem hozzá. Hirtelen elsétált az asztalunk mellett valami szőke lány. Kísértetiesen hasonlított... Ugyan már, Perrie mit keresne Barcelonában? Ha meg itt van azért annyit megtehetne, hogy köszön. Az exek nem idegenek. Bunkó.
- A barátnődről beszélsz - emelte fel a mutatóujját Harry, mire visszatértem a beszélgetésbe.
- Nem mondtam semmi olyat, amit meg kéne bánnom. Ki mondta, hogy nem a rossz lányokat szeretem? - védtem magam.
- És melyik jobb az ágyban, Emma vagy Gemma? - kérdezte Niall Louistól.
- Ne már - röhögte el magát Danielle.
- Nem mondok semmit, mert a végén Zayn még összehasonlítása alapot akar - vigyorgott Louis, majd kortyolt egyet az italából.
- Azért, mert neked van nekem még nem kell - szóltam vissza mosolyogva. - Én tökéletesen megelégedtem Emmával, Gemma biztos nem tud többet. Ha meg tudna is nem érdekelne.
- Milyen kis Rómeó lett belőled - jegyezte meg Danielle, majd a szívószálat az ajkai közé tette.
- Lett? - kérdeztem lehúzva a poharam tartalmát.
- Régen nem voltál az - felelte. - Megkérdezzük Genevát vagy Rebbecát?
- Az már több mint három éve volt - mondtam. - Azóta megváltoztam. És Emma lenne az utolsó lány akit megcsalnék. Mondtam, nála többet senki nem tud nyújtani. Legalábbis számomra.
- Ki vagy te, és hova vitted Zaynt? - röhögött Liam. - Hova lett a rossz fiús imázs?
- Emma elvitte - felelt helyettem Colette.
- Hagyjatok már. Szeretem. Na és?
- Nyálas vagy - röhögött ki Niall.
- Mondja a szingli - legyintettem.
- Én legalább bárkit megkaphatok - vont vállat.
- Nekem pedig már nem kell bárki.
- Oké, csere van! - szólt Harry. - Mostantól Zayn a cuki és Niall a rossz.
- Az kéne még - röhögtem fel.
- Na ja. A lányok szeretik a cuki srácokat. Az akcentusom csak hab a tortán - tárta szét a karját amolyan, "sajnálom, ez van" stílusban.
- Minden lány szereti a rossz fiúkat - húztam el a számat, ugyanebben a stílusban.
- Kit érdekel a rossz fiú, ha barátnője van? - emelte fel a poharát, majd beleivott.
- Jó, én ezt meguntam valaki hozzon még piát - mutatott Colette az üres poharára.
- Hozok - mondta Harry. - Ki jön segíteni?
- Majd én - ajánlottam fel, úgyis a szélén ültem. - Ki mit kér?
Jó néhány percig álltunk sorba, majd az is jó néhány perc volt mire kiadták, de végül mindenkinek a rendelését kipakolták nekünk egy fekete tálcára, amit mi odavittünk magunknak, ezzel megkönnyítve a pincérek munkáját, akik így is ketten voltak és pattogtak, mint a bolhák.
Épphogy leültünk amikor megjelent Gemma.
- Emma nincs itt? - kérdezte lihegve, beülve Harry mellé.
- De az asztal alatt - felelte Niall, bár most nem igen tartottam humorosnak ezt a hozzászólást.
- Eltűnt? - kérdeztem idegesen. Gemma kinyitotta a száját, de rám nézett, és a tekintetemből rájött, hogy nem vagyok vicces kedvemben. Gyorsan becsukta, majd újra ki.
- Táncoltunk aztán elhagytuk egymást, úgy két számmal ez előtt. Nem találtam sehol, azt hittem visszajött ide.
Több se kellett, mindenki szinte egy emberként pattant fel, és elkezdtük keresni Emmát. Liam, Louis és Niall bementek a táncparkettre, hogy ott keressék, a lányok pedig az emeleten maradtak és megkérdeztek pár itt dolgozó embert. Harry és én pedig a folyosókat néztük át, hátha valaki túl kanos volt és... Nem erre gondolni se mertem.
Úgy tíz perc múlva botlottunk bele ismét a lányokba, akik még mindig hárman voltak.
- Semmi? - kérdeztem odalépve hozzájuk, túlüvöltve a tömeget.
- Semmi, még látni se látták fent, ahogy a lenti bárpultnál se - rázta meg a fejét Gemma. - Gondolom ti se találtatok semmit.
- Nem - ráztam meg a fejem.
- Nézzük meg a mosdóban - mondta hirtelen ötlettől vezérelve Danielle.
Könnyen megtaláltuk a világító felirat segítségével. A lányok bementek a nőibe, én pedig idegesen benéztem a férfibe, de két srácot leszámítva a piszoárnál teljesen üres volt. Igaz elég érdekesen néztek ahogyan az összes ajtót feltéptem, de nem tudott érdekelni.
- Na? - nézett rám Harry, és az idegességtől az ő zöld szemei is máshogy csillogtak.
- Nincs ott. A lányok kijöttek már?
- Még nem - felelte Harry.
Néhány percig ott álltunk és megjelentek a többiek is, természetesen eredmény nélkül.
- Biztosan itt van - mondtam a mosdóra célozva.
- Honnan veszed? - kérdezte Louis.
- Mert túl régóta vannak bent - motyogtam idegesen és a jobb lábammal dobogtam. - Be kell mennem - határoztam el.
- Zayn, ez egy női mosdó - világosított fel Harry.
- Nem érdekel - feleltem és azzal bevágtam az ajtót.
És jól gondoltam. Az egész teljesen üres volt, csak az utolsó fülkénél guggoló Danielle, Colette és Gemma volt bent, és nagyon úgy éreztem, hogy Emma is. Mindhárman kitágult szemekkel néztek rám, Dani pedig óvatosan megrázta a fejét, jelezve, hogy ne menjek oda. De nem tudott érdekelni, sietős léptekkel közelítettem hozzájuk és rövidesen megláttam Emmát, aki a lehajtott WC-ülőkén ült, és kezében egy zsebkendőt szorongatott, mellette három WC-papír darab a földön, amin fekete szemfesték kenődött el. Sírt. Azonnal kétségbeestem és kiborultam. Ennek ellenére azonban lefagytam és a szám kiszáradt.
- Mi történt? - nyögtem ki. Erre Emma halványan elmosolyodott és az égnek emelte a tekintetét. Nem tudtam mire vélni.
- Zayn. Menj ki - kérlelt halkan Danielle.
- Inkább én szeretnék itt maradni - hangom sokkal idegesebbnek hangzott, mint vártam. Próbáltam nyugodt maradni, de egyszerűen nem tudtam.
A lányok összenéztek, majd Danielle bólintott. Talán ő ismert hármuk közül a legjobban és tudta, hogy nem tágítok. Szemem nem bírtam levenni Emmáról, csak hallottam, hogy a három cipő kikopog, majd mielőtt becsukódott az ajtó Danielle megszólalt.
- Em, ne csinálj hülyeséget! Gondold végig.
Azzal egy tompa csapódással ketten maradtunk a helységben. Egy lépéssel közelebb mentem, és leguggoltam. Két kezemmel a térdein támaszkodtam meg.
- Zayn - fordította oldalra a fejét, mintha csak fájna neki az érintésem.
- Ki bántott? - kérdeztem.
Nem válaszolt. Csak a szája szélét rágta. Mutató- és középső ujjammal megérintettem az állát és felém fordítottam. Még mindig láttam rajta, hogy agyal. Néhány másodperc múlva ismét megszólaltam.
- Ki bántott? - ismételtem a kérdésem.
- Itt van a telefonod? - kérdezett vissza.
- Mi van? - Nem értettem az összefüggést.
- Itt van a mobilod?
- Igen - feleltem értetlenül.
- Ide tudnád adni? - nyelt egyet.
Nem tudtam, hogy mit akar, de kicsúsztattam a fekete nadrágom zsebéből az iPhonet és a kezébe adtam. Ujjait húzogatta a kijelzőn, pont olyan szögben, hogy ne lássam. Bíztam benne, ezért inkább úgy döntöttem, hogy nem is kíváncsiskodom, habár mindent tudni akartam. Egyszer csak a füléhez emelte és a kicsöngés tompa hangjait hallottam. Mégis kit hív?

* Emma szemszöge * 

Felálltam és kikerültem Zaynt aki szemöldök ráncolva figyelte, hogy mit csinálok. Intettem neki, hogy nyugodjon le, bár nem tudom, hogy mennyit segített. Nekitámaszkodtam a csapnak és vártam, hogy felvegye. Érdekes módon örültem, hogy Zaynnek még megvan a volt barátnőjének telefonszáma. Persze előtte átállítottam, hogy ne írja ki a telefonszámot, mert ki tudja, hogy úgy felvenné-e. Ha az van amire gondolok, akkor...
- Igen? - kiabált Perrie a telefonba, hátul pedig az ismerős zene dübörgött. Ezek szerint még itt van.
- Szia, Emma vagyok - próbáltam minél kétségbeesettebb hangon szólni, ami nem volt nehéz.
- Hogy vagy? Úgy elrohantál - szólt szomorúan.
- Nem túl jól - feleltem és beletúrtam a hajamba, nem érdekelve, hogy ezzel tönkreteszem-e vagy se. A kinézetemen még ez is javított volna.
- Annyira sajnálom - gombóc jelent meg a torkomban, mert még így is őszintének éreztem. És az érzéseim be szoktak jönni.
- Figyelj - vettem erőt magamon. - Tudni szeretnék mindent. Tőled. Itt vagyok a lánymosdóban. Kérlek gyere ide és siess mielőtt a többiek megtalálnak.
- Két perc. - És kinyomta.
- Ez meg mi volt? - jelent meg előttem Zayn, miközben én gyorsan kitöröltem a hívást a naplóból.
- Mindjárt megtudod - feleltem.
- Most akarom tudni - vágta rá dühösen. - Azonnal!
- Kérlek bízz bennem, hogy bízhassak benned - néztem fel rá és a szemeimben megint gyűlni kezdek a könnyeim.
- Már megint mi bajod van? Miért nem bízol bennem? - teljesen kész volt már idegileg.
- Kérlek - suttogtam és kicsúszott egy könnycsepp. Zayn ezt látva a felső ajka szélét harapdálva fordította oldalra a fejét, és gondolkodott.
- Csak mert szeretlek - sóhajtotta, mire automatikusan elmosolyodtam. De eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt, így elkomorodtam.
- Oké, akkor most menj be oda - mutattam a WC-fülkére.
- Mi miért?
- Kérlek siess, mindjárt itt van - toltam be.
- Ki van itt? - kérdezte miközben rácsuktam az ajtót.
- Zayn, kérlek - dőltem neki a zárt ajtónak.
- Nagyon nem értelek de legyen.
- Csak akkor gyere ki, ha... - kezdtem de félbeszakadtam, mert kinyílt az ajtó.
Gyorsan lehunytam a szemeimet és kimutattam azt ami belül játszódott bennem. A kétségbeesés csak úgy íródott rólam. Perrie magassarkúja kopogott, ahogyan közelebb jött és három lépés után kinyitottam a szemem.
- Emma! - szólalt meg nyájas hangon. - Úgy sajnálom - lépett oda és azzal egy szoros ölelésbe vont. Ez nekem itt kezdett el gyanús lenni, hisz Perrie sose ölelne meg. Ezek szerint minden igaz? Mégis?
- Nem csak a te hibád - hunytam le a szemem és hagytam egy könnycseppet kicsúszni. Néhány másodpercig még öleltem, majd eltoltam magamtól. - Kérlek, mesélj el mindent.
- Nem akarom, hogy még jobban fájjon, ezért nem részletezném nagyon - kezdte, majd az ujjaival kezdett babrálni amíg végiggondolta. Kék szemeit fájdalmasan rám emelte és mesélni kezdett. - Ha jól emlékszem úgy két hónapja lehettek együtt. Zayn beállított hozzám. Először csak beszélgettünk, aztán azt mondta, hogy hiányzok neki. Bevallottam, hogy ő is nekem. Először csak csókolóztunk, aztán a hálószobában kötöttünk ki. Minden olyan volt, mint régen. Hihetetlenül boldog voltam. Azt mondta szeret - mondta és hitetlenül elnevette magát, könnyes szemmel. Nekem már rég folytak a könnyeim. - Másnap reggel amikor felébredtem már nem volt sehol. Nem vette fel a telefont. Nem válaszolt az üzenetekre. Felültetett.
Ahogy befejezte a sírásomból zokogás lett. Hátamat a csempének döntve lecsúsztam és nem tudtam mit tenni. Tudtam, hogy igazat mond.
Perrie már kezdte volna a folytatást, de a szavak benne maradtak, amikor kinyílt az ajtó és megjelent Zayn.