2/7 * Thank You My Friends... Everything

Sziasztok! Siettem az új résszel ahogy tudtam, mert már nagyon vártátok. :) Őszintén, nekem eddig ez a kedvenc részem, nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele. :) Nem tudok sokat írni, mert épp most fejeztem be és picit a hatása alatt vagyok, esetleges helyesírási hibákért elnézést kérek, igyekszem minél gyorsabban kijavítani őket.
Mint látjátok új dizájn van, amiért HATALMAS köszönet Petrának! <33
Millió és végtelen puszi, Kikiih  <3

Thank You My Friends... Everything

Kihívás fénye megcsillant a szememben. Niall azt hitte, hogy meghátrálok és majd csak úgy elismerem a számukat, amit zárójelben imádok, csak szeretem húzni az agyukat.
- Oké - vontam meg a vállam látszólag hanyagul. A társaságból csak Harry, Zayn és Louis hallott énekelni, még amikor a bárban dolgoztam. Na meg ugye Colette, de alap, hogy ő mindent tud rólam.
- Mit akarsz énekelni? - húzta végig az ujjait a gitár húrjain, ami kellemes hangot hallatott.
- Miket tudsz eljátszani gitáron? - érdeklődtem, miközben felálltam és leültem Niall mellé a földre. Tudtam, hogy úgyse adná ki a kezéből a szent gitárját, ezért inkább el is kerültem azt a lehetőséget, hogy én játsszak a hangszeren.
- Bármit - vigyorgott magabiztosan.
- Oké, mondj néhány előadót - sóhajtottam.
- Coldplay, Ed Sheeran, Katy Perry, Rita Ora, Pink...
- Rita Ora How We Do - vágtam rá. - Menni fog?
- Persze - nevette el magát picit, majd elkezdte pengetni a húrokat.
(katt)
Imádtam a számot, teljesen rutinosan énekeltem, anno a bárban is gyakran előadtam. Imádom Rita különleges hangját, és a dalait is, szinte minden szövegét fejből tudtam.
Az első sornál Niall felnézett a gitárból, és elkerekedett szemekkel reagálta le, hogy tudok énekelni. A többiek reakcióját nem is figyeltem, próbáltam úgy csinálni ahogy a bárban csináltam régen. Egyszer akadt össze a szemem Zaynével, akinek pedig egy büszke mosoly csúszott az arcára.
- Jobb vagy mind Harry, bassza meg - röhögte el magát Liam, miután lement a szám.
- Azért ne bízd el magad - nézett rá Harry, mire elnevettem magam.
- Honnan tudsz így énekelni? - kérdezte elképedve Danielle.
- Most miért vagytok így elájulva? Nem vagyok egy Beyonce - dobtam hátra néhány kósza tincset az arcomból.
- De akkor is. Miért nem tudtunk erről eddig? - tárta szét a kezét Niall.
- Sose kérdeztétek, sose énekeltem előttetek.
- De Louis és Zayn nincs annyira lesokkolva - állapította meg Liam.
- Mindkettővel járt, biztos énekelt nekik - vonta meg a vállát Dan.
- Ez hülye - röhögtem el magam.
- Csak láttuk énekelni még Harryéknél egy bárban - magyarázta Zayn. - Még amikor hazahoztuk.
- Hazahoztuk? Mi vagyok én, valami csomag? - sértődtem meg.
- Milyen bár? - kapkodta a fejét Niall.
- Otthon egy ottani bárban dolgoztam, mint énekes - sóhajtottam, remélve, hogy megértik.
- Énekes és táncos is egyben? - dobott meg Liam egy párnával, mire én erősebben dobtam vissza, fejre. Nem haragudott, csak röhögött.

- Éneklünk még egyet? - mosolygott rám Niall.
- Ha szeretnél - mosolyogtam vissza.
- Duett? - vigyorgott.
- Te jó isten, mit szeretnél? - röhögtem el magam.
- Carly Rae Jepsen ft. Owl City - Good Time? - ajánlotta fel.
- Az mehet - nyugodtam meg, hogy ismerem a számot.
- Oké, viszont vegyük fel, ezt a történelmi pillanatot meg kell örökíteni - állapította meg Liam.
- Ott van a telefonom az asztalon - mondta Niall, és Liam már nyúlt is érte.
Végül is egész jól összehoztuk a számot, és a végére már mindenki énekelte. Annyira nem szeretem ezt a számot, de nem is utálom. Igazából még rengeteg hülyeséget elénekeltünk, amit csak lehetett, amíg Niall gyomra nem kezdett el még jobban korogni.
- Kész van már a pizza? - kérdezte Niall tűkön ülve.
- Nézd meg - adtam meg az ésszerű választ.
- Nem tudom, hogyan kell kinyitni a sütőt - pislogott ártatlanul.
- Odamész és kinyitod - magyaráztam.
- Segíííts - meresztett rám nagy szemeket, mint egy kisgyerek, hosszan megnyomva az í hangot.
- Aggrh - hörögtem fel, majd tehetetlenül feltápászkodtam, és követtem a szőkét a konyhába.
És igen, a pizza kész volt, nagyon szépen megsült, csak egy baj volt vele. Még tűzforró volt, de ez Niallt nem érdekelte, és már most be akarta falni az egészet.
- Niall, megégeted a szádat - magyaráztam, és tényleg úgy viselkedett, mint egy kisgyerek.
Végül is Niall hajthatatlan volt, így muszáj volt felszeletelni és bevinni a pizzát egy tálcán. Visszatértünk az eredeti helyünkre, és enni kezdtünk.
- Ennél bunkóbbak már nem is lehetnétek - nézett ránk Harry.
- Mhhmh? - kérdeztem harapás közben, ezért elég érthetetlenné vált a miért szócska. Különben ezzel egy időben a nyelvem is leégett.
- Nem is adtok belőle, de itt, mindenki előtt elkezditek enni? - tárta szét a karját.
- Nem segítettek - vettem fel a stílusát.
- De azért adhatnátok - próbálkozott tovább.
- Csak ennyit csináltunk. Örülök, hogy Niall egy szeletet adott.
- Te azért kapsz, mert segítettél - magyarázta Niall.
- Basszus, szinte ez egészet én csináltam, még jó, hogy kapok - háborodtam fel.
- Nyugodjatok már le - röhögte el magát Colette.
- Egyébként te mióta vagy ilyen nagy konyhatündér? - érdeklődött Danielle.
- Én? - mutattam magamra, mire bólintott. - Egy pizzát bárki összedob - vontam meg a vállam, mire a fiúk azonnal krákogni kezdtek.
- Mi van? - ráncolta a szemöldökét Colette.
- Majdnem felgyulladt az XF-ház amikor ezek megpróbáltak pizzát sütni - forgatta meg a szemeit Danielle, aki már régről ismeri a sztorit.
- Balfaszok - röhögtem ki őket.
- Jólvanna, te lányból vagy - legyintett Zayn.
- Colette is - vontam meg a vállam.
- Valakinek van érzéke hozzá, valakinek nincs. Te az előbbi, én az utóbbi kategóriába tartozok.
- Ne mond már. Tök jó... popcornt csinálsz - próbáltam felvidítani.
- Múltkor azt is odaégette - mesélte Harry.
- Oké, reménytelen eset vagy - legyintettem röhögve.
- Mi ez a kopogás? - kapta fel a fejét Louis, aki eddig a telefonjába volt belemerülve. Gemmával smsezet.
- Biztos vendégek jöttek - mondta Niall.
- És még engem szoktak leszőkézni - pislogott Colette.
- Esik az eső - világosította fel egyébként Zayn.
- Jaa - esett le Louisal, majd vissza is fordult a telefonjához.
- Hány óra? - kérdeztem az utolsó falat pizzát is bekapva. Azért érdeklődtem, mert Zayn egy hatalmasat ásított, és a többiek is fáradtan terültek el.
Harry fáradtan elnyúlt a kanapáról a kis asztalhoz, bár ez nem volt egyszerű, mert Colette teljes testével rajta feküdt.
- Fél tizenegy - olvasta le a telefonja kijelzőjéről.
- Felmegyünk? - nézett rám Zayn. - Hosszú nap volt.
- Aha - bólintottam kissé nyúzottan.
Zayn odalépett hozzám, várva, hogy végre felkeljek, de én csak tehetetlenül felnyújtottam mindkét kezem. Zayn mosolyogva megfogta őket és felhúzott.
- Jó éjszakát! - fordultam hátra a többiekhez.
- Jó dugást! - intett vissza Harry.
- Idióta - sziszegtem, Zayn pedig a többiekkel együtt csak röhögött.
A derekamon Zayn kezével sétáltunk el a szobánkig, majd elterültem az ágyon. Zayn bemászott mögém, majd eltűrte a hajamat, így előre hullott le a vállamon. Egy csókot nyomott a nyakam és a vállam találkozásához, majd a fülemhez hajolt.
- Meddig tartanak még a piros betűs napok? - suttogta, majd óvatosan megharapta a fülcimpám.
- Még két napig biztosan - mondtam ki fájdalmasan, mert már ennyitől teljesen odavoltam.
- Annyit még talán kibírok - meleg leheletétől kirázott a hideg. Óvatosan megfordultam, hogy szembe kerüljek vele, majd a hátára döntöttem. Ráültem a csípőjére, lábammal szorosan körbefonva, két kezemet az arcát fogtam. Hosszan és szenvedélyesen csókoltam, igyekeztem minden egyes érzelmemet beleadni ebbe a csókba.
- Ezt miért kaptam? - kérdezte mosolyogva, hátratűrve néhány göndör tincset, miközben én kiegyenesedtem és lovaglóülésben ültem rajta.
- Nem tudom - vontam meg a vállam. - Csak mert szeretlek.
- Fél éve mennyi mindent megadtam volna néhány ilyenért - nevette el magát, majd a könyökére támaszkodva figyelt.
- Azért régen is elloptál 1-2 csókot.
- Csókot lopni? Milyen kifejezéskét használsz, hol érzed magas, a huszas évekbe? - röhögött ki.
- De nem mondok igazat? - vontam fel a szemöldököm. - Emlékszel még az első csókunkra?
- A hivatalos első csókunkra, vagy az igazi első csókunkra? - kérdezett vissza.
- Az igazira.
Mutatóujjával felemelte az állam és mélyen a szemembe nézett. Szempillái olyan hosszúak voltak, hogy féltem, hogy beleakadnak az én méretes pilláimba. Aztán egy lágy csókot nyomott az alsó ajkamra. Pár pillanatra megilletődtem, de aztán utat engedve neki, hagytam, hogy nyelve kényeztesse az enyémet. Óvatosan eldöntött az ágyon meg nem szakítva a csókunkat. Az egész olyan lassú volt és szenvedélyes. Ő az oldalamat simogatta én pedig átkaroltam a nyakát. Nem voltam biztos benne, de tudtam, hogy akarom. Nem tudom miért, de bíztam benne és úgy éreztem, hogy itt az idő az első alkalomra. Tetteim teljesen ösztönösek voltak és nem tudtam ellene mit tenni.

- Nehéz lenne elfelejteni - nevette el magát. 

- Egyébként... Azt vágom, hogy azért csináltad, hogy túl legyél rajta, de... miért pont én? - kérdeztem meg azt, ami már régóta a fejemben motoszkált.

- Rosszkor voltál rossz helyen - felelte. - De számomra a legjobbkor voltál a legjobb helyen, és visszagondolva már egyáltalán nem bántam meg. Sőt... - kezét óvatosan az arcomra helyezte, majd lehúzta a nyakamon és a mellemen keresztül, végül megállapodott a kezemen, ujjainkat összekulcsolta. - Én csak azon lepődtem meg, hogy hagytad magad.

- Valamiért. Akkor nem tudtam ellenállni neked - ráztam meg a fejem nevetve.

- Akkor? - nevetett. 

- Később már sikerült.

- Igazán? És mi volt akkor amikor...

Ott álltunk egy csomó ugráló ember között. Zayn szorosan a derekamnál fogva tartott magához én pedig a karomat a nyaka köré fontam. Annyira szégyellem magam, amiért Zaynnek bármikor bedőlök. Amiért most adtam neki egy harmadik esélyt is, pedig tudom, hogy úgyis mindig elrontja. De nem tehetek róla.Talán ő az én...
Arra kaptam fel a fejem, hogy akaratlanul is beharaptam az alsó ajkam. Zayn ezt célzásnak vette... Vagyis igazából egy célzás is volt, csak akaratomon kívül. Ajkai lassan közelítették az enyémeket. Éreztem ahogy rátapasztja az enyémekre. Lehunytam a szemem és csak vártam a folytatást. Zayn lassan megnyalta az alsó ajkamat, de nem hagytam könnyen magam, ami neki is feltűnt, így elkezdte kényeztetni, így akaratomon kívül is előbb bejutott. Egyre jobban kezdett elmélyülni az egész, amikor az agyam okosabb fele kapcsolt és amilyen gyorsan csak tudtam kiszabadultam Zayn ajaki közül.
-Sajnálom. - hajtotta le oldalra a fejét. Hihetetlen rekorddal cseszte el a harmadik esélyét. Na jó, ebbe igazából én is benne voltam, szóval nem is cseszte el.

- Már volt bennem pia - legyintettem.

- Persze, fogd arra - nevetett ki.

- Miért, te se fogtad vissza magad könnyen.

- Ugyan már. Sokkal jobban bírom, mint te.

- Tényleg? - vontam fel a fél szemöldököm.

(Zayn szemszög)

-Na mi van? - döntöttem fel egy picit a fejem.
-Kibírhatatlanul dögös vagy Malik. - rázta meg a fejét halkan suttogva a szavakat, aztán észbe kapott. - Ezt ugye nem mondtam ki? - sütötte le a szemét.
-Attól tartok. - bólintottam magabiztosan.
-Akkor már mindegy. - vonta meg a vállát.
Elnyomta a csikket és közelebb négykézlábra váltva a kanapén egyre közelebb jött hozzám. Közben én is követtem a példáját és elnyomtam a cigim. Emma az arcomat két kezével megfogta és a nyakamat kezdte csókolgatni. Úristen, hogy én ezt mennyire élveztem! Minden akaratom ellenére kezem a derekáról a fenekére vándorolt és azt kezdte el simogatni. Emma erre kicsit belelkesedett és az arcom szinte minden pontját végig csókolta. Lehunytam a szemem és egyszerűen csak élveztem. Kezemet feljebb csúsztattam és a nadrágja alá becsúsztattam és éreztem, hogy... te jó ég, tanga volt rajta! Egyre inkább beleéltem magam és aztán azon kaptam magam, hogy az arcom egyre közeledik Emma arcához. A tekintetem egyre inkább kezdett folyamatosan az ajkára terelődni. Emma közelebbhajolt hozzám és ajkai már majdnem hozzáértek az enyémekhez aztán...
Hirtelen minden eltűnt. Mire feleszméltem már csak annyit láttam, hogy Emma nevetve megy fel a lépcsőn.
-Most miért? - néztem utána.
-Azért - fordult felém a korlátba kapaszkodva. - mert most bebizonyosodott, hogy igazam van. - elég értetlen fejem lehetett, mivel folytatta. - Eljátszottam, hogy teljesen megbabonáztál és rád mozdultam. Te mit sem foglalkozva azzal, hogy barátnőd van vagy bármi hasonló rögtön belementél. Itt taperoltál, miközben Londonban vár a csajod. Ebből is látszik, hogy milyen vagy. Erről ennyit.

- El se hiszem, hogy barátnőd volt ekkor - röhögtem fel.

- Neked meg szinte végig barátod volt -  vádolt meg. - És én legalább bírom Louist.

- Miért? Én is bírom az exed. Perrie olyan kis cuki - erőltettem magamra egy vigyort.

- Letüsszentetted.

- Beteg voltam! - szóltam vissza.

Végignéztem Perrien. Rögtön kiszúrtam a haját. Amikor Zayn telefonján láttam szőke volt, de most... lila. De nagyon a csaj stílusa se jött be. Valahogy nekem ez túl puccos és nem az én világom.
-Hello. - intettem bénán.
-Harry új áldozata? - vonta fel a szemöldökét Perrie lesajnáló mosollyal.
-Nem, Harry ikertestvére. - vettem fel a stílusát.
-Szóval, Ő itt Emma. - vette át gyorsan a szót Harry. - Ő pedig Perrie.
-Örülök, hogy megismertelek. - állt fel Perrie, majd kezet rázott velem. Ezt elég furcsának találtam, nem igazán szoktam kezet fogni majdnem velem egykorú emberekkel, de hát ő tudja. A kézfogás után gyorsan elfordultam, mert megint jött egy hapci. Ezzel egyébként semmi baj nem lenne, ha... ha nem az Allergic To Bitches feliratú pólóm lett volna rajtam. Kajak véletlen volt, de Perrie ezt nem tolerálta. Harry elröhögte magát és láttam, hogy Zayn is mosolygott, csak a padlizsánhajú barátnője küldött felé egy nem túl kedves pillantást, ezért inkább elkomorodott.
-Oké, akkor én megyek és elásom magam sziasztok. - indultam kifelé.
-Azt jól teszed. - szólt utánam Perrie.

- Hagyd már abba! - szóltam rá, mert egyszerűen nem akarta abbahagyni a röhögést. - Zayn! - szálltam le róla és egy párnával kezdtem ütögetni a fejét, mire még jobban kezdett nevetni.

- Csak te lehetsz ilyen szerencsétlen - közölte kedvesen.

- Oké, te nem égetted le magad egy exem előtt se. De ez legalább reális volt.

- Direkt volt?

- Esküszöm nem - mondtam komolyan.

- Akkor így még viccesebb - mondta és őrült röhögésbe kezdett. Megint.

- Még mindig nem hiszem el, hogy mi, hogyan jöhettünk össze - emeltem az égnek a tekintetem.

- Egyébként én se. Hisz utáltuk egymást.

- Vagyis olyasmi -  tettem hozzá.

(Zayn szemszög)

-Ez... - suttogta.
-Igen, tudom, hogy kicsit meseszerű, meg lehet, hogy számodra giccses, de egy nagyon szép hely és... - magyaráztam.
-Ez gyönyörű. - szakított félbe Emma.
-Gyere, menjünk beljebb. - mosolyogtam rá halványan.
Leültünk egy szimpatikus padra, majd ott merültünk el ismét a gondolatainkban. Emma csodálkozva nézte végig az egész területet, azt hiszem mégis tetszett neki.
-Köszönöm. - suttogta egy fél óra múlva. - Ez... tényleg egy jó hely.
-Kitisztult a fejed? - kérdeztem mosolyogva.
-Valamennyire. - bólintott. - De... miért hoztál el? Vagyis... azt hittem, hogy utáljuk egymást.
-Hát nem bírjuk már egymást ez tény. - értettem egyet. - De láttam rajtad, hogy rossz passzban vagy. És már ideje volt megosztanom ezt a helyet valakivel. - mosolyogtam rá a napszemüvegem mögül.
Emma a vállamra hajtotta a fejét és lehunyta a szemét. Először meglepődtem a mozdulatán, de aztán a padon pihenő karommal átöleltem a hátát és egy óvatos puszit nyomtam a homlokára, mire Emma halványan elmosolyodott. Végignéztem rajta. Olyan gyönyörű volt, ahogy a napsugarak megvilágították a barna göndör haját, amit most végre nem vasalt ki. Ahogy egy kicsit lejjebb húzta a kardigánja ujját, mert bár gyönyörűen sütött a nap, a szél azért fújt egy kicsit. Ahogy a begipszelt lábát pihentette. Ahogy a szemeivel néha egyet-egyet pislogott és felméri a körülötte történő eseményeket. Olyan gyönyörű szemei vannak. Szép hosszú szempillák és zöld szemek, amik bárkit képesek rabul ejteni...
De azért utáljuk egymást továbbra is.

- Ekkor még Louisal voltam - emlékeztem vissza. - Egyébként olyan szép volt az a hely.

- Ha hazamentünk elviszlek újra - mosolygott rám és ő is ülésbe tornázta magát. - De ha belegondolsz a kapcsolatunk a szakításotok után se volt egyszerű.

Csatlakoztunk az ugráló tömeghez és mi is táncolni kezdtünk. A zene teljesen felpörgetett és nem érdekelt, hogy az összes körülöttünk álló srác engem bámult, én csak is Zaynel foglalkoztam, aki pedig kimondottan élvezte ezt. Háttal álltam Zaynek és a fenekemet az ágyékához nyomtam. Emlékszem, ezt már a múltkor is bevettem, ami akkor is elérte a kívánt hatást. Zayn közben a vállamra adott apró, alig észrevehető puszikat és a combomat simogatta. Amikor szám váltás volt egy határozott fordulattal szembe kerültem Zaynnel és a karomat a nyaka köré fontam. Igazából megfordult a fejemben, hogy kifutok a tömegből, mivel az új szám kicsit ijesztő volt számomra. Attól tartottam, hogy az érzéseim hasonlóak Zayn iránt... Úgy értem olyasmik amik a dalban vannak...
De sajnos a pia miatt az agyam okosabbik felét elnyomta a hülyébb fele, ezért tovább ráztam magam Zayn karjaiban, aki a fenekemet markolászta.
Belenéztem Zayn szemeibe. Most egy ilyen nyálas szövegnek kéne következnie, hogy láttam benne, a szenvedélyt, a vágyat és egy kis csíntalanságot. Lehet, hogy ez tényleg, mind megvolt, de nem volt időm megfigyelni, mert ismeretségünk óta olyat tettem amit még soha. Én csókoltam meg Zaynt. Ha már ezt csóknak lehet hívni. Ez inkább olyan letámadás volt, de Zayn egyáltalán nem ijedt meg tőle, sőt... Ajkaink falták egymást, nyelveink gyors tempóban mozogtak, de teljesen egyszerre. Úgy csókoltuk egymást, mintha ez lenne a lételemünk. Mintha egymás nélkül nem is tudnánk élni. 

- Mindig is imádtam veled menni buliba - röhögte el magát. - Úgy tudod rázni magad.

- Szereted mi? - vontam fel a szemöldököm.

- Még nem is mentünk bulizni amióta együtt vagyunk - gondolkodott el.

- Tényleg - lepődtem meg.

- Na akkor Barcelonában elviszlek - kacsintott.

- Azért érzed, hogy a kapcsolatunknak egy csomó fontos pontja nem is Londonban zajlott?

- Szinte az összes valahol külföldön - bólintott.

Hogy újra a pályára álltam az nálam nagy szó. Amikor abbahagytam a röplabdát teljesen más életem lett.
Edzések helyett bulizni jártam, az ásványvizet piára cseréltem és a 'csapat' jelentése is egészen más lett. Először a pia, aztán a cigi, aztán pedig a drog. Minden a fűvel kezdődött, amikor az egyik buliban valaki rábeszélt. És utána már megállíthatatlan volt a zuhanás. Sehol sincs a régi Emma, helyette jött egy ribanc aki éjjel nappal bulizik és úgy érzi, hogy csak a tabletták mentik fel a fájdalom alól.
És az egészben az a legrosszabb, hogy ez a környezetemre is hatással volt. Anya nem ilyennek nevelt. Gemma nem érdemelte meg, hogy miattam szégyenkezzen. Harrynek nem egy ilyen ikertestvér való. Amikor ebbe belegondoltam még jobban belekezdtem, mondván már úgyse lehet megállítani.
Ahogy az emlékek előjöttek előjött a fájdalom is. Hirtelen zokogni kezdtem. Nem ez volt az első alkalom, hogy az álmatlan éjszakáimon ez kijön belőlem, havonta-kéthavonta ez nálam szokásos. Csak régebben sose volt mellettem senki aki felébredt volna a sírásomra.
-Emma, mi a baj? - kérdezte Zayn ijedten.
Nem válaszoltam. Nem tudtam mit mondani. Csak folyamatosan sírtam, mintha nem tudnám abbahagyni. Zayn óvatosan megfordított, majd segített felülni. Gyengéden belehúzott az ölébe én pedig a nyaka köré fontam a karomat és a vállába fúrt fejjel könnyeztem tele a pólóját. Nem zavarta, inkább attól volt kétségbeesve, hogy nem érti, mitől kezdtem el hajnali fél egykor bőgni. Amikor lecsillapodott a sírásom Zayn kicsit eltolt magától, homlokát az enyémnek nyomta és mélyen a szemembe nézett.
-Még mindig áll az ajánlatod arról, hogy meghallgatsz? - kérdeztem nagyot nyelve.
-Persze - mosolyodott el és hátratűrt egy kósza hajtincset.
És elmeséltem neki. Mindent. Igaz néha kicsit megingott és éreztem, hogy szorsabban fogja a derekamat. De végighallgatott. Hogy mit éreztem amikor Harry otthagyott, aztán amikor az XF házban összevesztünk. Aztán a másnap reggeli balhét amikor megjelent Zayn barátnője, aztán kiderült, hogy azt is megcsalta. Hogy milyen összetörtnek és szerencsétlennek éreztem magam akkor. Hogy hogyan kezdődött el a drogos, bulizós korszakom.
-Emlékszem, egyszer elbújtam a suli WC-jébe, hogy belőjem magam, már nem emlékszem, hogy miért rohantam be oda, de nagyon kibuktam. Olyan hülye voltam, hogy elfelejtettem bezárni az ajtót és benyitott a takarító, aki utána rögtön szólt az igazgatónak, aki pedig hívta anyáékat. Kirúgtak a suliból és mentem a elvonórara, ami egyébként jól ment és azóta se nyúltam semmilyen droghoz. Nos, ez az én nagy történetem - fejeztem be. - Nagyon elítélsz?
-Egyáltalán nem - felelte. - Örülök, hogy végül újra a régi vagy.
-Vagyis majdnem - javítottam ki.
-Örülök, hogy olyan vagy amilyen vagy - nevette el magát halványan.
- Azt hiszem - szólaltam meg halkan. - Itt jöttem rá, hogy még mindig mennyire szeretlek.

- Nekem nagyon furcsa volt, hogy mindent kitálaltál nekem - vallotta be. - Még mindig azt hittem, hogy utálsz.

- Ahhoz képest elég profin kezeltél... - jegyeztem meg.

- Nálam profibban senki nem kezel téged - mosolyodott el kajánul, mire elnevettem magam.

- De a legjobb akkor is New York volt - vigyorogtam, és a pillangóim azonnal vad csapkodásba kezdtek amikor visszagondoltam.

-Emma! - hallottam a hangomat valahonnan, de nem voltam biztos benne, hogy nekem szóltak, ezért nem fordultam meg. Néhány másodperc múlva újra hallottam és most már túl kíváncsi voltam, szóval megfordultam. Zayn futott felém, de olyan sebességgel, hogy néhány embert majdnem fellökött.
-Mit akarsz? - néztem rá, amikor lihegve odaért elém. - Van esetleg valami amit még nem vágtál a fejemhez? Akkor csak rajta. Úgyis csak egy érzéketlen bunkó vagyok - tártam szét a kezem.
-Igazából lenne - bólintott.
-Hallgatlak - fontam keresztbe magam előtt a karomat.
-Azt mondtam, hogy egy egoista, makacs, és önfejű vagy. És ez így is van. Mondtam, hogy túl makacs vagy ahhoz, hogy bárkinek is a tanácsát elfogadd, mert mindig mindent egyedül akarsz megcsinálni. Rengeteg hülye szokásod van. Például, hogy mindig kínzod a hajad, mert nem vagy megelégedve a göndör tincseiddel. Hogy mindenhova sminkeled magad, mert nem érzed magad elég szépnek, közben pedig gyönyörű vagy. Hogy mindig nyolc óráig válogatod a ruháidat, közben mindegyikben ugyanolyan dögös vagy. Hogy mindenre van valami idióta visszaszólásod és, hogy nem hagyod magad könnyen, semmilyen próbálkozásnak se - vázolta fel a helyzetet, miközben az eső még mindig zuhogott és már mindketten csurom vizesek voltunk. - De nem érdekel. Mert ez mind hozzád tartozik. Nem akarom, hogy más legyél, mert te így vagy jó ahogy, az összes hülyeségeddel együtt. Mert így szeretlek.
-Mond még egyszer - suttogtam, de féltem, hogy Zayn nem hallja meg, mert az első elnyomja a hangom. De meghallotta.
-Szeretlek - tárta szét a karját. - Fogalmam sincs, hogy hol, mikor, de totálisan, teljesen beléd szerettem.
Még ez is több volt annál, mint amit vártam. Hihetetlenül elmosolyodtam, majd odaléptem Zaynhez, aki egy határozott mozdulattal magához húzott és megcsókolt. Most nem kaptam el az arcom, nem éreztem bűntudatot, nem akartam behúzni neki egyet, se semmi hasonlót. A kezemet a nyaka köré fontam és visszacsókoltam. Ez sokkal másabb volt, mint eddig bármelyik csókunk. Minden benne volt, ami benne kellett, hogy legyen. Hosszú volt, de egy csókba nem fér bele minden amit iránta érzek, ezt ő is tudta. Ezért a csókunkat még egy csók követte, majd még egy. Nem érdekelt, hogy az emberek kerülgetnek minket, hogy szakad az eső, semmi sem érdekelt, egyedül és csakis Zayn érdekelt, de ő mindennél jobban. El se hiszem, hogy ott álltam a karjaiban és olyan erősen szorít magához, hogy szinte már beleroppanok, de nem zavart. Mert végre megkaphattam őt, és ő is megkaphatott engem, úgy ahogy mindig is akartuk.
-Szeretlek - suttogtam, amikor ajkaink elváltak egymástól és Zayn a homlokét az enyémnek döntötte. Elmosolyodott, majd nyomott egy puszit a homlokomra.

- Egyébként... Ha az az egész jelenet nem a többiek előtt fut le, akkor lehet, hogy nem kapok észbe, és nem futok utánad - vallotta be.

- Komolyan? - lepődtem meg. Nem sértődtem meg, vagy ilyesmi, egyszerűen csak nem tudtam erről.

- Egyébként ha ők nem lennének biztosan nem ilyen lenne a kapcsolatunk.

- Tulajdonképpen rajtuk múlt minden - esett le nekem a dolog.

(Zayn szemszög)

-Khhm... - köhintett Niall. - Ezt jól elcseszted - közölte egyszerűen.
-Na ne mond - forgattam a szemeimet.
-Menj utána - szólalt meg Louis néhány másodperc múlva.
-Minek? - fordultam feléjük, miközben leültem a földre. - Rohadtul nem kíváncsi rám.
-Hidd el az. Mert szereted. És ő is téged - mondta Louis.
-Ugyan már - legyintettem. - Nem érez irántam semmit.
-Nos...ömm... - kereste Louis a szavakat. - Az szerintem jelent valamit...az jelent valamit ha a csajod szeretkezés közben a te neved helyett a legjobb haverod nevét nyögi - fejezte be, én pedig elkerekedett szemmel kaptam fel a fejem - Igen, a tiedet - bólintott.
-Ez max annyit jelent, hogy vonzódik hozzám, de nem azt, hogy szeret is.
-Ember, te olyan idióta vagy - mondta Harry. - Láttad már, hogy hogyan néz rád? Ha csak rámosolyogsz teljesen elpirul. Ismerem a húgomat és hihetetlenül szerelmes beléd, te barom.
Pár másodpercig csak meredten bámultam magam elé és próbáltam felfogni a hallottakat. Nem akartam elhinni.
-Menj már utána te idióta! - üvöltötte el magát az eddig viszonylag nyugodt Liam.

*

Ahogy beléptünk hirtelen mindenki ránk nézett, majd amikor észrevették az összekulcsolt ujjainkat mind elvigyorodtak, majd mint egy rossz filmben, mindenki mindenkit végigölelgetett. Óvatosan néztem Louisra aki rám vigyorgott és szorosan megölelt. Úgy tűnik örül nekünk. Hát nagyon remélem.
Igazából én még mindig nem fogtam fel. Egy ilyen eufória érzésben voltam. Testben mindenkire vigyorogtam, akik azt beszélték, hogy milyen idióták vagyunk amiért ennyi ideig vártunk, hogy nem vettük észre egymás érzéseit, de fejben még mindig az utcán álltam, Zayn karjaiban.

*

(Zayn szemszög)
Kicsit lefagyva, de átmentem Louishoz. Nagyot nyeltem, majd benyitottam a szobájába. Az ágyon feküdt, miközben a TV-t nyomkodta, majd amikor meglátott rám vigyorgott.
-Hello - nyújtotta pacsira a kezét. Belecsaptam, majd bevetődtem mellé az ágyra.
-Beszélhetnénk? - kérdeztem.
-Persze - mondta, majd kinyomta a TV-t. - Mit szeretnél?
-Hát... tudod arról szeretnék beszélni, hogy... - kerestem a szavakat. - Te mit gondolsz arról, hogy... én és Emma...
-A lehető legjobb dolog ami mindkettőtök életében történhetett - szólt közbe.
-Mi? - lepődtem meg ismét. Már sokadszorra a mai nap során.
-Komolyan mondtam. Tökéletes pár vagytok, csak eddig egyikőtök se vette észre. Egyáltalán nem zavar, sőt örülök neki, hogy mindkettőtöket boldognak látom. Emma nekem mindig inkább a legjobb barátom volt, mint szerelmem. Csak mindketten csalódottak voltunk, értetlenek, és pont ott voltunk egymásnak - mondta. - Szóval én csak örülni tudok nektek.

*

-De Zayn, most komolyan. Ott álltam egy hülye farmersortban, Nirvana pólóban, tök laposan, göndör, kissé kócos hajjal, smink nélkül - emlékeztettem, hogy hogyan is látott engem először.
-És már akkor is tökéletes voltál - nézett mélyen a szemembe.
-Hagyjuk már - forgattam a szemeimet.
-Még egy ilyen, és jön a büntetés - figyelmeztetett.
-Mi van? Milyen büntetésről beszélsz Malik? - ráncoltam a szemöldököm.
-Erről - mondta, majd rám vetette magát és eszeveszettül csikizni kezdett.
Zayn rögtön felfedezte azokat a pontokat ahol a legcsikisebb vagyok, nyilván azért mert ott az átlagosnál is nagyobbakat visítottam.
-Zayn, hagyd abba - röhögtem tovább.
-Még nem - rázta meg a fejét. Hiába próbáltam szabadulni, egyszerűen nem ment, túl nehéz volt ahhoz, hogy csak úgy lelökjem magamról.
-Azért kicsit halkabban kéne - nyitotta ki Liam résnyire az ajtót és beszólt.
-Liam! Segííts! - kiabáltam, és bár nem láttam, de biztos elég értelmetlen fejet vághatott.
-Mi van?
-Gyere már be! - mondtam, de a végébe beleröhögtem.
Liam benézett, majd amikor leesett neki a dolog odajött hozzánk. És én azt hittem, hogy segíteni fog, ezért nyújtottam felé a kezemet. De Liam ahelyett, hogy kihúzott volna, megragadta a kezemet és nem hagyta elmozdítani, így Zayn odafért a hónaljamhoz és azt kezdte el csikizni, ahol a legcsikisebb vagyok, mire még nagyobb röhögésbe kezdtem.
Néhány perc múlva a fiúk beleuntak és végre békén hagytak. Liammel beszélgettünk egy kicsit, de aztán lelépett aludni és ketten maradtunk Zaynnel.

*

-Szerintetek használtak gumit? - hallottam Liam hangját.
-Egyáltalán élnek még? Mi van ha Zayn halálrabaszta Emmát? - a hangban nem voltam biztos, de ezt az értelmes megszólalást csak is Niallhez tudtam kötni.
-Lehet valakit halálrabaszni? - kérdezte a bátyám.
-Attól függ, hogy mekkora a szerszámod - felelte Louis. - Szerintem ha túl nagy akkor lehetséges.
-Akkor Em biztonságban volt veled - hallottam Zayn rekedtes hangját. Szóval már ő sem alszik. Én azért még titkolom egy kicsit, hogy ébren vagyok.
-Gondolom te is életben hagytad - nevetett Louis.
-De csak mert vigyáztam rá - mondta Zayn, és kicsit szorosabbra fogta a derekamat, miközben az én fejem még mindig a mellkasán pihent.
-Bár szerintem attól is függ, hogy egy csajnak mekkora hely van, hogy beférjen... értitek - elemezte Niall.
-Emmának mekkora? - kérdezte Liam és éreztem a hangján, hogy tuti vigyorog. Úristen, a fiúk milyen perverzek már.
-Azt hiszem, hogy ez csak Emmára és rám tartozik - felelt diplomatikusan a barátom.
-Louis? - hallottam Niall kérdő hangsúlyát.
-Rég volt már.
-Ó, a kis szemérmes - nevetett Harry.
-Téged kajak érdekel, hogy a húgod nyílása mekkora? Mekkora egy undorító dög vagy - fújtatott idegesen Louis.
-A húgomé nem, de ha más lányról lenne szó én is benne lennék a témában. De amúgy a többieket érdekli, szóval nem szólok bele.
-Na, Zayn mesélj már valamit Emma vaginájáról - te jó ég, hogy lehet Niall ennyire beteg?!
-Álljatok már le - szólt erélyesen Zayn.
-Nyugi már haver - nyugtatta Liam. - Szerinted a csajok nem beszélik ki, hogy kinek mekkora a farka?
-Nem, nem nagyon - tápászkodtam fel, mire 4 döbbent szempár nézett rám, Zaynből meg kitört a röhögés. Na persze, ő most jófiú volt, de ha mondott volna valamit szerintem nem röhögött volna ennyire.
-Mennyit hallottál? - nyelt nagyot Niall.
-A lényeget hallottam, szóval szerintem most jobb ha léptek - húztam fel a fél szemöldököm.
-Ennyire haragszol ránk? - pislogott Liam.
-Nem, csak meztelen vagyok, és nem akarom, hogy bármelyikőtök is bemásszon a takaró alá és feltérképezze a vaginámat - feleltem, mire a srácok nevetve leléptem.

Nevetve emlékeztem vissza ezekre a pillanatokra és rájöttem, hogy az életünk tényleg dögunalmas lenne nélkülük.

2/6 * Little Things

Sziasztok! :) Direkt gyorsan hoztam a részt, mert tudom, hogy senki nem szereti a függő végeket. Remélem meg lesztek vele elégedve, és most nem is árulnék el többet. :)
Jó olvasást!
xxx, Kikiih <3

Little Things

* Zayn szemszöge *

Csak Emma szapora lépteit láttam magam előtt, majd belépett a busz leghátsó szobájába. Néhány másodperc késéssel én is beléptem utána, de ő addigra már jött kifelé és nekem is ütközött, pontosabban a táskámnak.
- Bocs - morogta, majd teljesen kikerült és leviharzott a lépcsőn.
A fejemet rázva néztem utána, majd hozzá hasonlóan én is a szoba közepére dobtam a cuccaimat. Sporttáskám oldalzsebéből kihalásztam egy doboz cigit, és az ablakon bámulva kifelé rágyújtottam. Egy mélyet szívtam belőle, majd amikor kifújtam a füstöt azzal egy időben elindult a busz.
- Akkor Barcelona - suttogtam magamnak, majd újra a számhoz emeltem a cigit.
Még mindig nem bírtam felfogni Emma viselkedését. Reggel belém kapaszkodva sírt, majd délután egy másik srácot ölelget, csak mert megnyertek egy hülye röplabdameccset. És még én vagyok lebaszva, amiért miatta van egy szaros lila folt a szemem alatt, mert megvédtem amikor egy seggfej lekurvázta. És még én vagyok a rossz. Az egyik pillanatban egy törékeny kislánynak mutatja magát, percekkel később már felnőtt nő. Találja már ki, hogy mit akar, mert nekem nagyon elegem van a folytonos hangulatváltozásaiból. Persze, érezze jól magát, de nekem nem tetszik az, hogy egy teljesen idegen ember bámulja a barátnőm seggét, miközben ugrik az ütéshez, vagy nemhogy szólna, hogy kicsit elcsúszott a fürdőruha felsője, megvárja amíg Colette figyelmezteti és addig boldogan bámulja. És a tetejébe a srácnak barátnője is volt. Ezekre csak egy szó van: faszfej.
De Emma ezt nem vette észre, de én igen mert kívülről figyeltem az eseményeket, és igazán felemelő érzés volt, ahogyan mindenki sajnálkozva nézett rám és kérdezték, hogy jól vagyok-e. De ezt Emma nem érti, mert ő csak a saját szemszögéből látja a dolgokat, és nem képes figyelembe venni, hogy csak azért mert pasiból vagyok nekem is fájhat, hogy mással látom. Mert igen, kurvára fáj, de ő ezt nem látja.
És mindez azért van, mert szeretem. És ha valakit szeretsz akkor nem akarod, hogy más is úgy nézzen rá ahogy te. Hogy rá mosolyogjon valakire, aki nem te vagy. Nem akarod, hogy más is lássa, amit eddig csak neked mutatott meg. Nem akarod elveszíteni.
De ő ezeket csak birtoklási mániának hívja, meg féltékenységnek, és megvádolt, hogy nem is szeretem, csak azt szeretem benne, hogy az enyém.
Elnyomtam a cigit és tovább gondolkodtam.
Birtoklási mániám van? Inkább a féltékenység. Mert, ha valakinek ilyen fantasztikus barátnője van, mint Emma akkor szerintem joga van féltékenynek lenni. Nem arról van szó, ha megnézi magának valaki, vagy rámosolyog. Az ő dolguk, ez még büszkeséggel is eltölt. Engem csak az zavar, hogyha valaki túlmegy a határokon és feltűnőbben flörtöl vele, mint illene, akkor is ha nem lenne barátja.
De az egészben talán tényleg az a legrosszabb, hogy azt hiszi nem is igazán szeretem, csak egy tárgynak tekintem, amit birtokolhat, mert eddig azt hittem, hogy ő is tisztában van azzal, hogy mindennél jobban szeretem.
Egyre jobban eluralkodott rajtam az idegesség és úgy éreztem, hogy muszáj levezetnem a feszültséget, és ehhez még egy szál nem volt elegendő.
Egyszerűen a falhoz léptem, és minden erőmet beleadva egy hatalmasat ütöttem bele, majd a kezem egy roppanó hangot hallatott, amitől azonnal eltűnt minden feszültség és helyét a fájdalom vette át.

* Emma szemszöge *

Óvatosan lenyomtam a kilincset, remélve, hogy Zayn nem zárta magára az ajtót. Szerencsém volt, az ajtó nem volt kulcsra zárva, így egy kicsit kinyitottam és fejemet bedugtam az ajtón. Zayn hanyatt fekve terült el az ágyon, fülhallgatóval a fülében. Egyik keze a feje felett pihent, a másikkal pedig a saját testét karolta át. Mivel nem hallotta meg az ajtó nyitódását bátortalanul beléptem, halkan becsukva a fehér burkolású fa ajtót. Lassan elsétáltam az ágyig, de Zayn még mindig nem vett észre. Már attól féltem, hogy alszik és esetleg felkeltem, de muszáj volt beszélnem vele.
Óvatosan rátérdeltem az ágyra és beljebb másztam, mire Zayn felém fordította a fejét. Ezek szerint nem aludt, hisz semmilyen álmosság nem tükröződött a tekintetéből, azonban teljesen érzelemmentes is volt e mellett.
Igyekeztem lazán elfeküdni, ez valamennyire sikerült is. Oldalt feküdtem, Zaynnel szemben, egyik kezemet a fejem alá helyeztem, míg a másikkal a paplan huzatát gyűrögettem gondolkodás közben.
Felnéztem Zaynre, aki már nem engem figyelt, hanem ismét a plafon felé emelte a fejét és lehunyt szemmel hallgatta a zenét. Na itt kiborultam és egy mozdulattal kitéptem a füléből a fülhallgatót.
- Héé! - kiáltott fel, miközben én ülőpózba tornáztam magam.
- Beszélnünk kell - közöltem, miközben feltekertem a fekete madzagot.
- Nem lett volna egyszerűbb szimplán megmondani, mint letépni a fülemet? - kérdezte miközben feltápászkodott és velem szemben helyezkedett el törökülésben, ölébe ejtve a kezeit.
- Szerintem elég egyértelmű, hogy nem aludni jöttem be - tártam szét a kezem.
- Hallgatlak - nézett rám, mintha csak szívességet tenne. Ez most komoly?!
- Louis összejött Gemmával - mondtam, mert ez volt az első értelmes mondat ami eszembe jutott.
- Ezért kellett megzavarni? - ráncolta a szemöldökét.
- Neem - ráztam meg a fejem. - Vagyis na. Várj. Össze kell szednem a gondolataim - hunytam le a szemem és néhány másodpercre elgondolkodtam. Ahogy kinyitottam a szemem láttam, hogy Zayn mosolyogva, szórakozottan figyel, de nem foglalkoztam vele. - Amikor Louis elmesélte a történetüket automatikusan melegség töltötte el a szívemet és rögtön rájöttem, hogy tökéletes páros. Ezek után Niall benyögte, hogy ők már nyálasabbak, mint mi ketten. Teljesen kétségbe estem, mert rájöttem, hogy ezek szerint ránk is így gondoltak, ahogy most én Louisra és a nővéremre. És kicsit kívülről néztem a kapcsolatunkat, ahogyan a többiek látják, és kívülről úgy látom, hogy nagy hülyeség lenne e miatt így összevesznünk. Rájöttem, hogy mindennél jobban szeretlek. De persze ezt eddig is tudtam, de most estek le igazán a dolgok. Tényleg te vagy az első igazi szerelmem és én nem akarom, hogy ennek vége legyen, pláne ilyen gyorsan. Mert nem bírnám ki, ha négy hónap után elvesztenélek. Azt se, ha egy év után. Soha nem bírnám ki ha elveszítenélek. És jajj, ez annyira nyálas, de basszus. Igen. Kibaszottul szerelmes vagyok beléd - magyaráztam teljesen összezavarodva.
- Ha ilyen kibaszottul szerelmes vagy belém akkor miért kérdőjelezted meg az én szerelmemet? - kérdezte a falnak döntve a hátát.
- Nem tudom - ráztam meg a fejem és már éreztem a gombócot a torkomban. - Talán pont ezért. Mert még sose szerettem senkit, és eddig mindenki elpártolt tőlem, a leghosszabb kapcsolatom két hónapos volt. Mert rájöttem, hogy mindenki csak szépen meghúzott, aki élvezte az még megismételte párszor. De hamar meguntak és gyorsan otthagytak. De abban az időben mindenkinek csak egy trófea voltam, mert 'Ha Emma a csajod, akkor te már nagymenő vagy. Ha meghúztad a WC-ben akkor teljesen átlagos vagy.' És valamiért féltem, hogy belőled is ez lesz. Nem tudom miért, talán a túl sok csalódás miatt, és akkor épp bepörögtem...
- Azt hittem ismersz - rázta meg a fejét. - És ha tényleg ismernél tudnád, hogy ez bennem soha nem merült fel. Mert szeretlek basszameg. Zavar, hogy én vettem el a szüzességed és úgymond én indítottalak el ezen az úton? Ha nem én akkor más teszi meg. De gondolj bele. Mindent amit elmeséltem. Ha úgy vesszük te is ugyanezt tetted velem. Még mindig nem bírom felfogni, de igen te voltál az első. És az általában a fiúknak nem jelent semmit. De tudod mit? Bevallom - nézett mélyen a szemembe, jelezve, lehet, hogy fájni fog. - Akkor nekem se jelentett semmit. Csak túl akartam esni rajta, hogy majd ne legyek olyan béna amikor lefekszem valamelyik barátnőmmel. De amikor újra megláttalak a bárban és újra megismertelek. Akkor merült fel bennem, hogy mekkora hülyeséget csináltam, és nem érdemelted volna meg, hogy egy ilyen seggfej vegye el a szüzességed, mint én. Sokkal értékesebb vagy annál, minthogy egy ilyen legyen a barátod, mint én. Ezért próbáltalak eltaszítani magamtól mindig, holott belül végig égtem a vágytól, hogy megcsókoljalak, megöleljelek, vagy csak hozzád érjek. De megállítottam magam, mert ott volt neked Louis, akit ezerszer jobbnak tartottam magamnál. De aztán kiderült, hogy te tényleg engem szeretsz és léptem. De hülyeség volt. Mert neked tényleg nem én kellek, mert nem tudsz bennem megbízni, akármennyire is szeretnél. - Amikor befejezte a mondandóját megállt bennem az ütő.
Azt hittem, hogy a fejemhez akar vágni egy csomó dolgot, hogy miket csináltam rosszul. De ehhez képest most saját magát okolja mindenért, ami nekem sokkal jobban fáj, mintha engem szidott volna.
- Zayn - néztem rá, már könnyes szemekkel. - Én szeretlek. Komolyan. És fogalmam sincs, hogy mi volt velem, amiért elhagyta az a szaros mondat a számat. Én tényleg nem akartam, hogy ez alakuljon ki egy hülye meccsből.
Zayn ismét rám emelte a tekintetét és ahogy végignézett rajtam elnevette magát.
- Emma, ne csapjuk át magunkat. Ez nem az aminek lennie kéne. Te is tudod, hogy nem én kellek neked.
- Igen, lehet, hogy van nálad jobb. Van aki nem megy neki mindenkinek, van akit nem zavar, ha mások flörtölnek velem és aki lazán kezeli ezeket a dolgokat - vallottam be. - De nekem az nem kell. Teljesen unalmas lenne az életem, ha nem vesznénk össze ilyen dolgokon. Kinek ordítanám le a fejét ha nem találok otthon csokit, vagy ki lenne az aki hülye beceneveket adna nekem? Ki dugná el úgy a hajvasalómat, hogy a mai napig nem látom, és ki lenne képes elvinni újra megvenni az összes sminkemet amit direkt hagyott ott a szállodában? Igen, lehet, hogy van valaki aki békés, és ezeket a dolgokat nem teszi meg, de fogd már fel, hogy nekem csak te kellesz.
- Csókolj meg! - kérte, de hangjában nem volt semmi. Se humor, se szomorúság, se boldogság, semmi szerelmes utalás. Úgy mondta, mintha a sót kérte volna el, mert nem éri el az asztal másik végéből.
- Mi? - lepődtem meg.
- Csókolj meg! - ismételte ugyanolyan nyugodt hangnemben.
Nem tudtam, hogy mit akar, de megtettem. Kicsit közelebb csúsztam hozzá, két kezemmel óvatosan megfogtam az arcát és először egy bátortalan puszit leheltem az ajkaira, majd még egyet. Semmilyen visszajelzést nem kaptam, át se ölelt, csak várta a folytatást. Kicsit hevesebben csókoltam meg, mint előtte, de erre se reagált. Egyre feszültebb és idegesebb lettem, ezért egyre sietősebben csókoltam, majd az alsó ajkát kezdtem kényeztetni, ahonnan könnyű volt behatolnom a szájába. Nyelvét próbáltam bármilyen reagálásra hívni, de ez közel se ment egyszerűen. Csak azért se adtam fel, egészen addig küzdöttem amíg Zayn egyszer csak vissza nem csókolt. Éreztem, hogy mosolyog és amikor nyelvét rácsavarta az enyémre, miközben az ölébe húzott úgy megkönnyebbültem, hogy könnyeim maguktól kicsordultak.
- Hé, most mi van? - tolt el magától ijedten.
- Semmi csak... - töröltem le gyorsan a könnyeimet. - annyira szeretlek.
- Jaj, ne már, ez az egész is tiszta nyálas volt - röhögte el magát. - Ja, és ha bárkinek is elmered mesélni, hogy miket mondtam nem állok jót magamért - figyelmeztetett játékosan.
- Most miért? - tettem értetlenséget. - Talán megtudnák, hogy van érzékeny és romantikus oldalad.
- Az kéne még - nevette el magát. - A srácok szerint olyan érzéketlen vagyok, hogy nem is értik honnan van barátnőm. Tartsuk meg ezt az imidzset.
- Rendben - nevettem el magam, majd újra hozzáhajoltam és megcsókoltam. - Ne haragudj - suttogtam, miután elváltunk egymástól.
- Felejtsük el az egészet - nyomta a homlokát az enyémnek. - Oké kolibri?
- Oké - feleltem nevetve, majd a kezemmel óvatosan megkerestem Zayn tenyerét és előrehúzva óvatosan megszorítottam, mire Zayn felszisszent. - Ez mi volt? - ijedtem meg.
- Semmi - erőlködött fel magára Zayn egy mosolyt és lassan megszorította a kezemet. Lenéztem az összekulcsolt ujjainkra és láttam, hogy Zayn csuklója körülbelül kétszer akkora, mint kéne lennie.
- Mit csináltál már megint? - kérdeztem költőien, és a fejemet belevertem a vállába.
- Semmit. Jól vagyok. Tényleg - bizonygatta, de visszanéztem rá félig felvont szemöldökkel, jelezve, hogy még mindig nem vagyok hülye.
- Mit csináltál? - ismételtem, és hangom inkább volt anyáskodó, mint mérges.
- Kiborultam és ököllel belevertem a falba - vallotta be.
- De ha ököllel ütöttél akkor miért a csukód dagadt be inkább? - emeltem fel az egyébként még mindig összekulcsolt ujjainkat és szemügyre vettem Zayn kezét, és tényleg a csuklója volt jobban bedagadva, valamint egy kicsit a gyűrűs, középső és egy picit a kisujjánál is.
- Tehetség - vonta meg a vállát lazán.
- Te bolond vagy - ráztam meg a fejem egy apró mosoly kíséretében ami Zayn hanyagsága miatt jött elő. - Paul látta már?
- Nem. És nem is szándékozom megmutatni neki.
- Pedig most megfogod - mondtam és elkezdtem húzni Zanyt lefelé az ágyról.
- Em, hagyjál már, nem vészes - próbált megállítani.
- Igazán? - meresztettem nagy szemeket, majd egy kicsit jobban megszorítottam a kezét.
- Na jó jövök, csak ezt ne csináld még egyszer - szisszent fel.
Óvatosan fogva a jobb kezén húztam magam után a lépcsőn, de ez nem volt egyszerű, mert míg én igyekeztem sietni, ő annál tovább próbált visszatartani. Ahogy leértünk a nappaliba szomorúan észleletem, hogy Paul nem tartózkodik ott, a többiek viszont kérdőn pislogtak ránk és nem mertek semmit kérdezni.
- Paul merre van? - kérdeztem, nem is foglalkozva a kíváncsiságukkal.
- Ha itt továbbmentek van egy szoba, az az övé - mutatott egyenesen Harry.
- Köszi - vettem fel gyorsan egy mosolyt, majd ismét húztam magam után Zanyt.
- Segítsetek! - nézett rájuk segítségkérőn, de csak megszorítottam a kezét és rögtön felszisszent. - Bassza meg!
Kettőt kopogtam az ajtón, majd gyorsan beléptem. Paul az ágyán fekve mindenféle papírokat lapozott át, majd maikor meglátott minket kérdőn figyelt.
- Miben segíthetek?
- Malik már megint csak a bajt hozza magára - mondtam, majd tulajdonképpen egy kicsit előrébb toltam Zaynt.
- Mit csináltál? - emelte az égnek a tekintetét Paul fájdalmasan és feltápászkodott az ágyról.
- Bevertem a kezem.
- Igazán? - vette szemügyre Paul és fél kezével óvatosan megemelte. - Pontosan hova?
- Hát a falba - vonta meg a vállát Zayn, hisz ez egy teljesen normális esett.
- Jobb ha nem tudom a részleteket? - vonta fel fél szemöldökét.
- Csak felhúztam magam. Lényegtelen - legyintett Zayn.
- Megint Emma miatt? - sandított rám.
- Mi az, hogy megint? - tártam szét a karom.
- Ha rólad van szó, Malik hajlamos túlzásokba esni - magyarázta Paul, miközben a bőröndjéhez sétált, hogy fáslit szedjen elő Zayn kezére. - Tavaly ugyanígy be kellett kötni, kétszer verekedett is miattad, valamint volt egy korszaka, amikor mindenkinek visszapofázott és úgymond kezelhetetlen volt. Ez mikor is volt? Ja amikor Louisal jártál.
- Várjunk, te is tudtál rólunk? - lepődtem meg.
- A srácoknak nincsenek előttem titkaik. Igaz Malik? - nézett szúrósan Zaynre.
- Most már nincs - bólintott Zayn, és ebbe én inkább nem mentem bele, ez az ő dolguk.
- Szóval, ha bármilyen piszkos dolgot meg akarok tudni róla csak téged kell megkérdezni? - csillantak fel a szemeim.
- Nem adok ki bizalmas információkat - nevette el magát. Mindegy, egy próbát megért. - De már megint összebalhéztatok?
- Megoldottuk - mosolyodott el Zayn.
- Jó, de kérlek legközelebb ne tegyél kárt magadban egy vita után. Na tessék kész - vágta el a fásli utolsó darabját. - Ez elvileg holnapig megtartja, de holnap mindenképp megnézetjük egy orvossal.
- Kösz Paul - vette szemügyre Zayn az új kötését.
- A szemedet kened azzal amit adtam? - faggatta ki, akár egy apa.
- Igen, valamit halványodott nem? - kérdezte büszkén.
- Nem - rázta meg a fejét Paul.
- Akkor csak elhittem - nevette el magát. - Na mindegy, léptünk, jó pihenést.
- Nektek is - csúszott ki az arcára egy halvány mosoly.
Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó kérdőn Zaynre néztem.
- Ugye elfelejtetted bekenni? - sandítottam rá.
- Már azt se tudom, hogy hol van a kenőcs - röhögte el magát, majd a derekamnál fogva magához húzott és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Ezt most miért kaptam? - kérdeztem megilletődve.
- Mert ha te nem vagy akkor nincs ez se - magyarázta.
- Várj, ezt nem értem - álltam meg egy pillanatra.
- Mindegy, nem is kell - legyintett vigyorogva, pont akkor amikor beléptünk a nappaliba.
Mindenki kérdőn pislogott felénk, és végül Harry volt a legbátrabb.
- Béke van?
- Na és nálatok? - kérdeztem vissza felvont szemöldökkel.
- Itt elvileg igen - felelte Colette.
- Nálunk is - mondta Zayn, majd az ölébe húzva leültetett a fotelbe.
A többiek mosolyogva néztek ránk, aztán szép lassan mindenkinek megakadt a keze Zayn kötésén.
- Már megint mit csináltál? - kérdezte fájdalmasan Liam.
- Nekem jött a fal - felelte unottan, mert sose szeretett magyarázkodni.
- Basszus, ha Emma egyszer tényleg valami nagy hülyeséget csinál te képes vagy megölni magad - rázta a fejét Harry.
- De Emma nem az a fajta lány aki hülyeségeket csinálna - mondtam, mire mindenki röhögésben tört ki. - Igazuk van? - néztem hátra a barátomra.
- Inkább erre nem válaszolok - felelte és egy gyors csókot nyomott a számra.
Végül is mindegy. A lényeg, hogy végre minden rendbe jött. Aztán megakadt a szemem a Harry kezében lévő kis narancssárga labdán.
- Az meg mi? - ráncoltam a szemöldököm.
- Pikácsú - felelte halál komolyan Niall.
- Unatkoztunk - adott, számára ésszerű választ a bátyám.
- Aha - bólintottam, mint aki megértette.
Körülbelül egy negyven percet beszélgettünk a madridi élményekről, meg a srácok meséltek a múltkori kiruccanásukról Barcelonában - erősen cenzúrázva - meg Dan is mesélt a közelgő fellépéséről.
- Oké, és akkor most mit csináljunk? - kérdezte unottan Harry a kis narancssárga labdát dobálva, miután kifogytunk a témából.
- Éhes vagyok - mondta Niall.
- Meglepő - forgattam a szemeimet.
- Rendeljünk pizzát - csillantak fel a szemei.
- Az autópálya közepén? Gratulálok Horan - tapsolta meg Colette.
- Jól van, nem kell mindig ilyen utálatosnak lenni - vágta be a durcit Niall.
- Jajj, ne sértődj már meg - forgatta a szemeit, majd Harryhez nyúlt, hogy lenyúlja a labdáját.
- Igen - simítottam meg a mellettem ülő Niall hátát. Ja igen, időközben kicsit átrendeződtünk, mert Zaynnek egy idő után már nehéz lehettem. - Colette bunkó és kész.
- Héé - kapta fel a fejét az említett, és így Harrynek gyorsan sikerült visszaszerezni tőle a gumilabdát.
- Az igazság fáj - röhögött Louis.
- Oké, kuss - szegezte rá a tekintetét Col.
- Megmondtam - tárta szét a karját Lou. Colette már majdnem megint megszólalt, de úgy döntött, inkább a labdával foglalkozik. A lényeg, hogy mind érettek vagyunk. Harry egy labdával játszik, amit a barátnője ellop tőle. Louis piszkálja Coletett, Niall meg van sértve, Zayn pedig már vagy öt perce nem jött ki a WC-ről, mert unalomból két liter vizet megivott. (???) Komoly egy társaság vagyunk, ez tény.
- Akkor is fáj - folytatta a hisztit Niall.
- Istenem - sóhajtottam, majd fel se fogtam, hogy miért jött ki a következő mondat a számon. - Niall, süssek veled pizzát?
- Igen - csillantak fel Niall szemei és rögtön megölelt, olyan lendülettel, hogy eldőltünk, de Niall ott se szándékozott elengedni.
- Miért ölelgeti Horan a csajomat? A földön? - hallottam Zayn értetlen hangját. Ezek szerint kijött belőle a két liter.
- Mert süt nekem pizzát! - mesélte Niall csillogó szemekkel, továbbra is gyilkosan ölelgetve.
- Az volt, hogy együtt sütjük! - szóltam rá.
- Még mindig nem értem - szólt újra Zayn. - Csak azért mert kaját csinál, miért kell megölni?
- Erre még én se jöttem rá - sóhajtottam.
Niall végre leszállt rólam, majd a karját nyújtotta, segítségül, hogy felálljak. Köszönésképpen rámosolyogtam, majd a többiekre néztem.
- Ki akar jönni pizzát sütni? - kérdeztem, a lehető leglelkesebben.
Pechemre, mindenki passzolta, így egyedül maradtam az éhes szőke ír sráccal, aki vidáman ugrált (igen, ugrált!) át a konyhába, én pedig tehetetlenül csoszogtam utána. Így járok, ha jó fej vagyok.
- Milyen pizzát csinálunk? - érdeklődtem, miközben a mélyhűtőbe nyúltam és mázlimra volt benne mirelit pizzalap. Paul mindenre gondol, pláne ha Niall is az utasok között van.
- Van valami recepted? - gondolkodott Niall. - Várj, keresek a neten.
- Niall - néztem fel az alsó polcból. - A pizzasütés nem agysebészet. Pláne, ha mirelit a lap.
- Ja oké - vonta meg a vállát, majd visszasüllyesztette a mobilját a zsebébe. - Akkor megnézem mi van a hűtőben - mondta.
- Oké.
A konyhában volt egy asztal, öt pult, egy mosogató, alsó és felső szekrények, valamint egy méretes hűtőszekrény, sütő, valamint kisebb háztartási gépek. Sose hittem volna, hogy egyszer egy buszon fogok pizzát sütni, de most ez is beteljesült.
- Van itt sonka, sajt, fagyasztott gomba, paradicsom, ketchup és... konzerves kukorica! - csillantak fel a szemei.
- Oké, akkor te darabold fel a sonkát kis kockákra, ahogy a gombát meg a paradicsomot is, én pedig addig lereszelem a sajtot, utána pedig besegítek neked - adtam ki az utasításokat.
- Igen is, Ramsay - tisztelgett Niall.
Találtam egy fém tálat, ami tökéletesen megfelelt a célnak, vagyis, hogy belereszeljem a sajtot. Idő közben arra lettem figyelmes, hogy Niall csipegett a különböző feltétekből.
- Horan! - kiáltottam rá.
- Styles! - szólt vissza.
- Miért eszed a sonkát? Az a pizzára kerül! Ha megeszed mit tegyek rá?
- Oké, relax - nyugtatott. - Befejeztem.
- Ajánlom is - morogtam.
Alig két perc múlva Niall a gombából kezdett falatozni.
- Niall James Horan! - dobtam ki az összeállt tésztát az asztalra.
- Emma Nemtudomaharmadiknevedet Styles! - vette át a stílusom, és gyorsan lenyelte a falatot ami a szájában volt, mert pontosan tudta, hogy miről beszélek. - Tényleg, mi a harmadik neved?
- Nincs harmadik nevem - feleltem durcásan, majd a csaphoz léptem.
- De ha Harrynek van akkor neked is kell, hogy legyen - agyalt.
- De nekem nincs - erősködtem tovább.
- Hát jó - sóhajtotta és reméltem, hogy ennyivel letudta.
Viszonylag gyorsan meglettünk, így úgy döntöttünk, hogy amíg elkészül visszamegyünk a többiekhez, akik ugyan úgy döglöttek a helyükön, ahogy otthagytuk őket, annyi különbséggel, hogy most Zayn egyedül ült a fotelben, Dani és Liam pedig a földön, valamint össze vissza dobálták a labdát.
- Jöhet hosszúra! - kiáltotta Niall, és elkapta a Louis által dobott labdát.
- Na milyen lett a pizza? - érdeklődött Colette.
- Még sül szöszikém - mosolyogtam rá, majd leültem Zayn lábai közé a földre. Zayn ezt élvezte és a beszélgetés közben megragadta az egyik hajtincsem és azt tekergette végig.
- Em, dobom - passzolta a labdát Louis.
- Mióta dobáljátok ezt a szart? - dobtam tovább Liamnek.
- Köbö akkor kezdtük el amikor ti bementetek a konyhába - gondolkodott el Harry.
- Szóval már vagy egy órája ezt csináljátok? - néztem rájuk elképedve. Én már most eluntam az életem, nem hogy egy félórán át dobáljak egy narancssárga gumilabdát.
- Tök izgalmas - felelte unottan Zayn, majd elhajította a labdát Danielle felé. - Colette egyszer majdnem elejtette.
- De csak majdnem - vágta rá Colette, aki nagyon büszke volt rá, hogy egy kis színt vitt a játékba.
- Gratulálok - bólintottam tetetett elismeréssel.
- Hallod Zayn - szólt Niall mellékesen.
- Figyelek - nézett rá Zayn.
- Mi a csajod harmadik neve? - érdeklődött, mire lesápadtam. Szúrós szemekkel néztem Zaynre, de nem vette észre a pillantásomat, így nem is foglalkozott velem.
- Alexandra - vonta meg a vállát, mire Harryből automatikusan kitört a nevetés.
- Te csak kussolj Edward - sziszegtem.
- De béna harmadik neveitek vannak - vigyorgott Liam.
- Miért, a James mennyivel jobb? - vontam fel a szemöldököm.
- A nevem James. James Payne - utánozta Bond-ot, kevés sikerrel.
- Pierce Brosnan-nek jobban áll - legyintett Colette.
- Akkor halljuk a te harmadik neved - vigyorgott Liam.
- Nincs harmadik nevem - vette be a szöveget, amit én is megpróbáltam, de ha nekem nem vállt be akkor neki se szabad eltitkolnia.
- Bella - adtam meg a választ vigyorogva, mire Liam elröhögte magát.
- Dani? - nézett Louis Danielle-re.
- Claire - vonta meg a vállát, és egyáltalán nem zavarta. - Én felvállalom a béna harmadik nevem.
- Amúgy az ki van mondva, hogy a harmadik névnek bénának kell lennie? - gondolkodott Zayn.
- Ne már, a Jawadd nem is gáz, tiszta egzotikus - szólta le Colette.
- Ott a pont - bólintott Louis. - Ha valakinek egzotikus neve van, azt rögtön jó fejnek gondolják, és a csajok automatikusan buknak rá.
- Szerintem a William is elég egzotikus - vigyorgott rá Zayn.
- Hagyjál már, nekem az eredeti harmadik nevem jobb volt - kelt a saját védelmébe.
- Ez az Troy! Hajrá vadmacskák! - röhögte ki Harry.
- Miért lett megváltoztatva a neved? - kérdezte Colette.
- A szüleim korán elváltak - kezdte a mesélést Louis. - Apámat alig ismertem, anyám pedig újraházasodott és a nevelőapám nevelt fel,és az ő nevét kezdtem el használni, hiszen igazából nekem ő volt az apám.
- Nem éreztél bűntudatot? - kérdezte Danielle.
- Miért? Csak azért mert vér szerint az apám, attól még nem ő nevelt fel. Sose gondoltam úgy rá, mint az apám - magyarázta, egy kis indulattal a hangjában.
- Neked legalább pótolta valaki - sóhajtotta Colette.
- Mármint? - nézett rá értetlenül Louis.
- Négy éves voltam amikor apám börtönbe került és 16 amikor anyám öngyilkos lett - közölte úgy, mint a tényt, hogy éppen Barcelonába tartunk.
- Sajnálom - mondta Louis és mindenki szomorúan nézett Colettere.
- Nem kell - rázta meg a fejét. - Már túl vagyok rajta.
- Oké, tématerelés - csaptam össze a kezem. - Mit csináljunk?
Niall mosolyogva felállt, majd néhány másodpercen belül egy gitárral tért vissza és vigyorogva visszaült mellém. Nos, ha neki ilyen könnyű áttérni egy szomorú témából a zenélgetésbe...
Azonnal elkezdte pengetni, és egy ismerős dallam szólalt meg. A Little Things.
- Ne már, muszáj ilyen nyálasat? - röhögtem el magam, mire a srácok szúrós szemmel néztek rám.
Aztán felettem Zayn megszólalt, vagyis elkezdett énekelni, nekem pedig azonnal görcsbe rándult a gyomrom a hangjától, különösen amikor éneklés közben egyszerűen felhúzott az ölébe.

Zayn

Your hand fits in mine  /  A kezed beleillik az enyémbe
Like it's made just for me  /  Mintha csak nekem készült volna
But bear this in mind  /  De észben kell tartanom
It was meant to be  /  Ennek így kell lennie
And I'm joining up the dots  /  És összekötöm a pontokat,
with the freckles on your cheeks  /  a szeplőket az arcodon
And it all makes sense to me  /  És ennek mind értelme van számomra.

Liam

I know you've never loved  /  Tudom, sose szeretted 
The crinkles by your eyes  /  A ráncokat a szemednél
When you smile  /  Amikor mosolyogsz
You've never loved  / Sose szeretted
Your stomach or your thighs  /  A hasadat vagy a combjaidat
The dimples in your back  /  A gödröcskéket a hátadon
At the bottom of your spine  /  A gerinced alján
But I'll love them endlessly  / De én végtelenül szeretem őket

Zayn és Liam

I won't let these little things  / Nem engedem ezeket az apróságokat 
Slip out of my mouth  / Kicsúszni a számon
But if i do  / De ha mégis megtenném
It's you  / Ez te vagy  
Oh it's you  / Ó, ez te vagy
They add up to  /  Te vagy az amivé összeállnak 
I'm in love with you  / Szerelmes vagyok beléd
And all these little things  / És az összes apró dolgodba

Louis

You can't go to bed  / Nem tudsz lefeküdni
Without a cup of tea  / Egy csésze tea nélkül
And maybe that's the reason  / Talán ez az oka annak,
That you talk in your sleep  / Hogy álmodban beszélsz
And all those conversations  /  És azok a beszélgetések,
Are the secrets that I keep  / A titkok amiket megtartok
Though it makes no sense to me  /  Bár nincs értelme szerintem

I know you've never loved the sound of your voice on tape  / És tudom, sose szeretted a hangodat a felvételeken
You never want to know how much you weigh  /  Sose akartad tudni, hogy hány kiló vagy
You still have to squeeze into your jeans  /  Még mindig bele kell préselned magad a farmeredbe
But you're perfect to me  / De te tökéletes vagy számomra

Harry és Niall

You can't go to bed  / Nem tudsz lefeküdni
Without a cup of tea  / Egy csésze tea nélkül
And maybe that's the reason  / Talán ez az oka annak,
That you talk in your sleep  / Hogy álmodban beszélsz
And all those conversations  /  És azok a beszélgetések,
Are the secrets that I keep  / A titkok amiket megtartok
Though it makes no sense to me  /  Bár nincs értelme szerintem

You'll never love yourself  /  Fele annyira se szereted magad
Half as much as I love you  /  Amennyire én szeretlek
You'll never treat yourself right darlin'  /  Sose jöttél ki önmagaddal kedvesem,
But I want you to  /  De én szeretném, ha így lenne
If I let you know  /  Ha tudtodra adom
I'm here for you  /  Én itt vagyok neked
Maybe you'll love yourself like I love you  / Talán úgy fogod szeretni magad, ahogy én szeretlek
Oh..

Harry

I've just let these little things  / És most hagytam, hogy ezek az apró dolgok
Slip out of my mouth  / Kicsússzanak a számon
Because it's you  /  Mert ez te vagy
Oh it's you  / Ó, ez ta vagy
It's you  / Ez te vagy
They add up to  / Te vagy amivé összeálnak
And I'm in love you  / És én szerelmes vagyok beléd
And all these little things  / És az összes apró dolgodba

Mindenki

I won't let these little things  / Nem engedem ezeket az apróságokat 
Slip out of my mouth  / Kicsúszni a számon
But if i do  / De ha mégis megtenném
It's you  / Ez te vagy
Oh it's you  / Ó, ez te vagy
They add up to  /  Te vagy az amivé összeállnak 
I'm in love with you  / Szerelmes vagyok beléd
And all these little things  / És az összes apró dolgodba

- Na, milyen volt? - kérdezte Niall csillogó szemmel.
- Ilyen nyálas élményben még nem volt részem - röhögtem el magam, ahogy körbenéztem. Colette és Harry szerelmesen pislogtak egymásra, Danielle teljesen meghatódva ölelgette Liamet.
- Komolyan csak az én barátnőmbe nem szorult semmi lányos érzelem? - nevette el magát Zayn.
- Te választottad - tárta szét a karját Harry. - Én mondtam, hogy nem egyszerű eset.
- Nem baj, beérem ezzel is - legyintett Zayn, mire én sértődötten néztem vissza rá, de engesztelésül megcsókolt. Viszont elfelejtettük, hogy közösségbe vagyunk, így szépen meg lettünk dobálva mindenfélével. Műanyag poharak, tányérok, a labda, párnák és egyéb dolgok. Mindegy, nekem megérte.
- Tudod mit Styles? - nézett rám Niall. - Ha te így ledegradálod a dalunkat, akkor tessék énekelj te.

2/5 * Call Me Maybe

Halihóó! ^^ Annyira jót dumáltunk és olyan jó volt, hogy úgy döntöttem, hogy most gyorsan kiteszem a részt. Helyesírási hibákért elnézést kérek, úgy érzem, hogy most könnyen előfordulhatott. Nagyon köszönöm a sok kommenetet és támogatást, hihetetlenek vagytok! :)
Továbbra is szeretettel várok/várunk mindenkit a Facebook-csoportba, jelentkezzetek bátran!:)
xoxo, Kikiih <3

Call Me Maybe

- Veled meg mi történt? - nézett Danielle elkerekedett szemekkel Zaynre.
- Úristen - ejtette bele a kanalát a müzlijébe Colette. - Kérlek mond, hogy csak valami bizarr éjszakai baleset.
- Mégis minek nézel engem? - háborodtam fel.
- Nem Emma volt - fogta meg hátulról a vállam Zayn. - Mindjárt hozunk kaját és akkor elmeséljük, rendben?
- Persze, úgy ahogy a terhesség dolgot is - dünnyögte Niall a rántottájába. - Igaz, hogy mi tudjuk, de csajok ezt se.
- Rendben, azt is elmondjuk - egyeztem bele. - Csak egy perc.
Zaynnel elindultunk a svédasztal irányába, miközben kínosan egymásra néztünk.
- Ezek szerint berágtak ránk amiért nem mondtuk el - állapítottam meg.
- Attól tartok - bólintott, majd elvett egy amerikai palacsintát. - Kérsz?
- Igen - tartottam felé a tányéromat.
Amikor visszasétáltunk a többiek kérdőn pislogtak felénk. Sóhajtva helyet foglaltunk egymás mellett a kerek asztalnál és belekezdtünk.
- Az egész ott kezdődött, hogy késett a mezneszem. Jó szokásomhoz híven bepánikoltam, vettem egy tesztet, ami pozitív lett.
- Először megijedtünk, de mire Em eljutott a nőgyógyászig, mindketten beleéltük magunkat a dologba - vette át a szót Zayn. - Mivel úgy tudtuk, hogy jön a gyerek, elkezdtünk gondolkodni, hogy milyen lesz, mi lenne a neve, ilyenek. Bár egymásnak még nem vallottuk be.
- De az orvos közölte, hogy nem vagyok terhes - szúrtam bele a villámat egy palacsintába. - Fura, de csalódott voltam, holott örülnöm kellett volna. Nyilván nem tizenkilenc éves koromban készültem volna családot alapítani, és Zaynnek is csak az kellett volna még. Itt van a turné, a sztárságotok, és nyilván nem nézték volna jó szemmel, hogy Zayn húsz évesen felcsinálta a nőjét.
- Azért mégis csalódottak voltunk - gondolkodott el Zayn. - Hisz mégis csak a mi gyerekünk lett volna. És elképzelhető, hogy lesz később, de most ez így tényleg jobb - mondta, mire nekem akaratlanul is mosoly csúszott a számra, amit lehajtott fejjel próbáltam eltakarni.
- És mi történt a szemeddel? - pislogott Danielle, egy kanállal a kezében, amit barátja szúrós szemmel figyelt. Részletkérdés, hagyjuk.
Egyébként erre a kérdésre én is kérdőn felemeltem a fejemet, mert kíváncsi voltam, hogy a többieknek, hogy adja elő a sztorit. Vagyis Daniellenek és Colettenek.
- Az egész úgy volt, hogy amikor mi elmentünk bulizni, ti pedig a hotelben maradtatok, belebotlottunk egy bárban a The Wantedbe - kezdte Malik. - Már mindenkiben volt pia, és azok elkezdtek beszólogatni, és mi meg természetesen vissza. Egészen addig nem durvult el a helyzet amíg Parker nem kezdte el mondani, hogy Em csak egy olcsó kurva, és már ő is rég meghúzta volna, ha én nem lépek közbe, és látszik, hogy én csak az olcsó lányokra bukok, valamint csak ők maradnak meg mellettem. Én meg kikeltem magamból én nekimentem.
- Uhh - nyögte ki Danielle. Ők ketten kicsit döbbenten néztek, a fiúk, akik pedig már alapból ott voltak, csak újra felidegesítették magukat a történtek hallatára. Én pedig ismét egy kicsit lesápadtam, mert eddig nem idézte fel ilyen pontosan.
- És mi lett a sztori vége? - pislogott Col.
- Tom agyonvert és ott haltam meg a bár padlóján - felelte Zayn pislogás nélkül, afféle hülye kérdésre hülye válasz stílusban. Nekem azért nem tetszett, hogy így beszél a legjobb barátnőmmel, ezért finoman megütöttem a combját, jelezve, hogy ez így nem oké. Zayn nyelt egyet, de Harry fejezte be helyette.
- Szétszedtük őket egymásról, bár a The Wantedesek nem nagyon akartak segíteni... Mindegy, végül senkinek nem lett semmi baja.
- De azért Harry egy rohadt nagyot behúzott a végén Parkernek - vigyorodott el Liam.
- Te is? - kerekedtek el Colette szemei.
- Leribancozta a húgomat - vonta meg a vállát Harry, majd belekanalazott a müzlijébe. Újabb szúrós pillantás Liamtől.
- Ikertestvér - javítottam ki vigyorogva.
- Akit nagyon szeretek és imádok, ezért most nem állok le ezen veszekedni - fújta ki Harry egyenletesen a levegőt, mire én elnevettem magam.
- Ti annyira nyálasak vagytok - állapította meg Niall.
- Most miért? - kérdeztem vissza.
- Gondold végig a kapcsolatotokat - kezdte a magyarázást Liam. - Az egész tök furán indult, aztán az esőben smárolva jöttetek össze, Zayn kétszer is verekedett érted, aztán most jött a baba-dráma... Már csak az kellett volna, hogy egymással feküdtetek volna le először.
- Mi az, hogy kétszer is? - ráncolta a szemöldökét Louis, és a többiek is értetlenül néztek körbe.
- Ezért ne avasd be semmibe Liam-et - bólintott Zayn, majd elröhögte magát.
- Akkor is Tommal? - gondolkodott Col.
- Nem - rázta meg a fejét Zayn.
- Most mindent harapófogóval kell belőletek kiszedni? - idegesítette fel magát Niall. - Avassatok már be!
- Brandonnal - vonta meg a vállát Zayn.
- Még el volt törve a lábam - szóltam közbe, mert Zayn elhitte, hogy ennyi elég nekik. - Malik reggel ott kajált nálunk. Harry és Zayn csütörtöki reggeli hülyesége... Szóval Harry lelépett valahova, és egyedül maradtam otthon Malik meg... - gondolkodtam el egy pillanatra. - Malik meg fogalmam sincs, hogy miért maradt ott anno. Aztán megjelent Brandon és jött a hülye dumájával, aminek régen már egyszer bedőltem...
- És akkor Brandon elkezdte fogdosni Emmát...
- Megfogta a combom - javítottam ki gyorsan a barátomat.
- Éppen elég volt az - zárta le hidegen Zayn. - Megpróbáltam elküldeni, nem ment. Elkezdett beszólogatni aztán valahogy verekedésbe keveredtünk. De aztán végül lelépett...
- Oké, ez így most még nyálasabb lett - röhögte el magát Niall.
- Annyira nem. Ekkor még Louis-al voltam - emlékeztettem, hogy a volt barátom is ott ül az asztalnál, és fogalmam sincs, hogy mennyire szívesen hallgatja ezt az egészet, de Louis csak egy apró mosollyal a szája szélén megrázta a fejét, jelezve, hogy nem zavarja.
- Nálatok nyálasabb párt még én se láttam - nevette el magát, mire már mindenki megállapította, hogy gázak vagyunk.
Miután mindenki befejezte a reggelit visszamentünk a szobánkba, kicsit pihenni, mert még ki akartuk használni a strandolási lehetőséget, mert este indulunk Barcelonába.
Eldőltem az ágyon, és a hasamat fogva próbáltam megemészteni a rengeteg ételt amit magamba tömtem.
- Minden oké? - kérdezte Zayn, befeküdve mellém.
- Kipukkadok - feleltem.
Zayn a kezét a hasamra helyezte és nyomott a homlokomra egy puszit. Hirtelen csend állt be, Zayn csak némán simogatta a hasamat. Óvatosan kinyitottam a szemeimet, és láttam, hogy Zayn teljesen elmerült a gondolataiban, keze folyamatos mozgását nem is úgy irányítja, hogy figyel közben, mintha csak beleprogramozták volna.
- Hé, mi van? - könyököltem fel, mire Zayn visszatért a valóságba.
- Semmi csak... - állt le megint egy picit, én pedig már kezdtem megijedni. - Amit Liam mondott az, mind úgy is van - bökte ki gyorsan, mintha fél volna, hogy meggondolja magát egy másodpercen belül.
A szemöldökömet ráncolva visszagondoltam a reggelire, és próbáltam rájönni, hogy mire gondolhat... Talán... "Az egész tök furán indult, aztán az esőben smárolva jöttetek össze, Zayn kétszer is verekedett érted, aztán most jött a baba-dráma... Már csak az kellett volna, hogy egymással feküdtetek volna le először." 
Amikor leesett a dolog hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak. A szám kiszáradt, köpni nyelni nem tudtam. Aztán amikor láttam Zayn arcán a kétségbeesést, azonnal elmosolyodtam és megcsókoltam. Nem akartam firtatni a dolgot, nekem ez pont elég volt. Még nem láttam ilyen tanácstalannak, ilyen sebezhetőnek. Nem akartam lerombolni a 'badboy' hírnevét, azt is nagy dolognak tartottam, hogy nekem elmondta.
- Kezdjünk el pakolni - ajánlottam fel. - Így nem kell a strand után ezzel szenvedni.
Előhalásztuk a bőröndöket és mindent kiszórtunk a szekrényekből. Lassan már ki se kéne pakolni, rohanás ez az egész.
Míg én mindent szépen összehajtogattam és egységesen elrendeztem, Zayn csak mindent beszórt, aztán csodálkozott, hogy nem tudja becsukni. Így történt, hogy mindkettőnk cuccait én raktam össze, tehát ezért minimum érdemlek valami Nobel-díjat. Nobel díj nem volt, csak egy puszi. Mindegy, egyenlőre beérem ezzel is.
A srácoknak a strandolás előtt fél órával le kellett ugraniuk Paulhoz, így a lányok átjöttek a mi szobánkba, és bikiniben ülve a teraszon már elkezdtük süttetni a hasunkat.
- Hiányozni fog Madrid - állapította meg Col.
- Alig két napig voltál itt - röhögte ki Danielle.
- Pont ez az - sóhajtotta Colette, majd felém fordult. - Em, van egy cigid?
- Bent van az éjjeliszekrényen - böktem hátra a teraszajtó felé. Col felpattant, míg Dani elkerekedett szemekkel bámult.
- Te cigizel?
- Aha - bólintottam.
- Mióta?
- Úgy két-három éve - gondolkodtam el.
- Nem is tudtam.
- Nem nagyon reklámozom - feleltem miközben Colette visszaért. - Senki nem tudja, csak Col, Zayn és most már te.
- Kértek? - mutatta körbe Col a dobozt.
- Nem cigizek - rázta meg a fejét Dan.
- Em?
- Most én se - nyeltem nagyot, és bár a fehér szálak nagyon csalogatónak tűntek, és vágytam rá, hogy nikotint juttassak a szervezetembe, inkább nemet mondtam. - Le akarok szokni.
- Igen? Pedig Malik nagyon izgul arra amikor meggyújthatja neked - vigyorgott Colette, a cigivel a szájában.
- Malik sok más dologra is felizgul, és minél kevesebbet cigizek, annál kevesebb az esélye a tüdőráknak és annál tovább élek, így annál tovább izgathatom - vezettem le az imént felállított elméletemet.
- Ezt meddig tartott kitalálnod? - röhögött fel Danielle.
- Három egész négytized másodpercbe - legyintettem, majd én is elnevettem magam.
- Igen, Em már csak ilyen humoros - erőltetett mosolyt magára Colette, miközben lepöckölte a hamut a cigi végéről.
- És, Harry tudja már, hogy cigizel? - tekintettem el a megjegyzésétől.
- Dehogy tudja - sápadt le. - Az kéne még. Így is valami mosolyszünetszerűség van köztünk.
- Várj - szólt Dani. - Szóval van egy komoly kapcsolatod, a gyerekkori szerelmeddel. De annyit nem tud rólad, hogy cigizel? Ezt csak én nem értem?
- Hazza nem bírja, ha egy csaj cigizik - magyarázta.
- De attól még a barátod - érvelt Danielle. - Tudnia kéne.
- Miért mondja ezt mindenki? - emelte az ég felé a tekintetét Colette, és az egy szem bárányfelhőt figyelte.
- Mert így van - szóltam közbe.
- Már te is? - nézett rám fájdalmasan.
- Szerintem el kéne mondanod neki. Minél később tudja meg annál rosszabb - próbálta vele megértetni Danielle.
- Miért is? - ráncolta a szemöldökét a szőkeség.
- Mert annál tovább nem mondtad el neki. És rosszabb, ha nem tudja, minthogy megismeri az egyik pici hibádat - sóhajtotta Danielle, Colette pedig elgondolkodva meredt a tengerre.
- Talán igazad van - mondta ki Colette azt a mondatot, amit nagyon rég hallottam tőle. Talán sose.
Soha nem volt az a típus aki megegyezik másokkal, makacs típus. Igazából fogalmam sincs, hogy mi hogyan lehettünk barátnők, hisz minden hülyeségen felkapjuk a vizet. Kivéve ha egymásról van szó. Örök megegyezés és tisztelet uralta a barátságunkat, de csak egymás iránt, kifelé teljesen mást mutattunk. Én ismerem Colette aranyos szőke oldalát, aki mindennek örül, közben a világnak teljesen mást mutat. Azt hiszem, hogy én már legyőztem a másik oldalamat, már csak annyi van hátra, hogy meg kell ismernem a mostanit.
- Nagyon összevesztetek Harryvel? - kérdeztem óvatosan.
- Mondhatjuk - fújta ki a füstöt. - Nagyon zavart, hogy nem szólt, hogy nem lesz itt reggel és az is, hogy nem mondta el mi történt. Persze most már leesett, hogy Zayn miatt nem akarta elmondani, de persze, hogy az merült fel bennem, hogy valami csajjal volt. Erre meg teljesen kiborult, hogy miért nem bízok benne, satöbbi...
- Szívás - állapította meg Danielle.
És igaza volt. Harry és Colette iszonyú édes páros és megszakadna a szívem, ha kiderülne, hogy tulajdonképpen miattunk szakítottak. Nyilván Harry azért nem mondta el Colettenek, hogy mi történt, mert tudja, hogy Col elmondta volna nekem, így én is megtudom. Teljesen kiborulnék, ha én tettem volna tönkre a kapcsolatukat.
Miután a srácok visszaértek az állítólag dögunalmas megbeszélésből, azonnal indultunk a strandra.
- Ú, láttátok, hogy milyen menő starndröpi pályájuk van? - kérdezte Colette naptejjel kenve a karját.
- Van a szállodának pályája? - lepődtem meg és kicsit lejjebb toltam a pilótafazonú napszemüvegem, ami egyébként régen Zayn tulajdona volt, csak lenyúltam tőle.
- Aha, tegnap játszottak rajta - mesélte csillogó szemekkel. - Nem próbáljuk ki? - nézett lelkesen a többiekre.
- Á, én inkább úsznék egyet - húzta el a száját Niall.
- Mi most akartunk szörfözni - mutatott Liam magára és Louisra, aki elhúzott szájjal széttárta a kezét, jelezve, hogy már elkötelezte magát egy másik sportnak.
- Nekem pedig kéne szereznem valami színt, alig napoztam és nem tudom, hogy Barcelonában lesz-e lehetőségünk - magyarázta Harry, bár rá senki se számított, hisz Colettel összevesztek.
- Ahogy nekem is - mondta Zayn.
- Zayn, ezt te se gondolod komolyan - néztem rá, jelezve, hogy egyikünk sem bolond.
- Na jó, igazából nincs kedvem - nevette el magát, majd összekulcsolta a tarkója alatt a kezét és lehunyt szemmel az arcát a nap felé fordította. Legalább őszinte.
- Most én is inkább maradnék - nézett ránk Danielle, akit egyébként szintén nem vártunk. Legalábbis én nem, mert megbeszéltük, hogy kicsit kettesben marad Harryvel és kifaggatja a Colettel kapcsolatos dolgokról, és ez ideális alkalomnak tűnt, hisz Zayn úgyse figyelt volna, mert a füléből máris kilógott két fekete fülhallgató.
- Akkor ketten maradtunk - húztam el a számat, majd Colettre néztem. - Baj?
- Dehogy. Úgyis levertük volna őket - vigyorodott el, majd kinyújtotta rájuk a nyelvét.
Mosolyogva ráztam a fejemet, miközben felálltam és követtem Colettet a pálya felé. A papucsainkat ledobtuk a szélén, majd beleléptünk a forró homokba. Az elején csak próbaképpen ütögettünk párat, majd egyre jobban kezdtük szívatni a másikat, nem foglalkozva az elsétáló emberek bámulásával és néhány fiú bóknak szánt beszólásával.
- Hé csajok - állt meg a pálya szélén két srác. - Beállhatunk?
A hang irányába fordítottam a fejemet, ahol megláttam a hang gazdáját. Magas, vékony alkatú, barna hajú srác. Nem volt teljesen kigyúrva, de kockás hasizommal rendelkezett, amin automatikusan megakadtak a szemeim. Világosbarna tincsei vizesen lógtak bele a homlokába és itt-ott a zöldeskék szemébe.
A mellette álló vörös hajú fiúnak tincsei az égnek meredtek, de színes fürdőnadrágja vizes volt. Vagy vízálló zselét használt, vagy csak a fejét direkt nem tette vízbe. Világos bőre volt, valószínűleg érzékeny, mert az orra és az arca kicsit pirosas volt, de ez csak még vonzóbbá tette.
- Ha nem féltek a vereségtől - vigyorodott el Colette.
- Azt majd meglátjuk - villantotta meg széles mosolyát a vörös hajú.
Colette átjött az én oldalamra, majd a hálónál bemutatkoztunk a srácoknak.
- Jeremy - nyújtotta a kezét először a vörös hajú.
- Emma - ráztam meg rámosolyogva, majd a másik fiúhoz léptem.
- Eric - fúrta gyönyörű szemeit az enyémekbe.
- Emma - húzódott mosolyra a szám automatikusan.
- Nagyon szép neved van - bókolt, de ez volt az aminek nem gyakran dőltem be, mivel tök átlagos nevem volt.
- Tényleg? Kösz - nevettem el magam halványan. - Kezdetek? - ajánlottam fel.
- Hölgyeké az elsőbbség - mosolyodott el Jeremy, amolyan 'legyen egy kis esélyetek, mielőtt megverünk titeket.'
- Hát jó - mondta Colette, majd odadobta hozzám a labdát.
Kicsit megpörgettem, hogy leesen róla a homok, majd feldobtam és egy ugrás kíséretével minden erőmet beleadva ütöttem. Ász.
- Khhm - köhintett Jeremy kicsit meghökkenve.
- Na jó, adtunk nektek egy pontot, de most már nem érdekel, hogy lányok vagytok, szétalázunk titeket - dobta vissza a labdát Eric, és elnevettem magát a mondandóján, hisz barátságos mosolya azonnal szimpatikussá tette, így a gyenge poénokat is elnéztem neki.
Ismét hasonlót ütöttem, de ehhez már Jeremy odaugrott, jó magasra felpasszolva Ericnek, aki úgy ugrott, mint aki ütni akar, de ahhoz képest szépen beejtette a hálóhoz. Colette elvetődött így én épp eltudtam érni, azonban a kis ívének köszönhetően hálóba ütöttem.
- Megmondtam - tárta szét a kezét Eric.
- Na jól van, mutasd hogyan nyitsz, ha a szád már ennyire nagy - gurítottam át vigyorogva.
Eric szervamozdulata nagyon szép volt, de a labdáit könnyen lehet fogadni, Jeremy szerváival ellentétben. Nagyon jó játék volt, végül 21-19-re megnyertük az első szettet, a másodikat ők nyerték 21-14-re és végül a döntő szettben ismét mi nyertünk.
- Szép volt - mondta Eric miközben lepacsiztunk.
- Még egy játék? - kérdeztem a fiúkat.
- Felőlem mehet - bólintott Eric.
- Vegyes páros? - ajánlotta fel Jeremy.
Colettel egymásra néztünk, majd egy vállrándítással belementünk.
- Egyébként milyen Emma vagy? - kérdezte, miközben Colettre vártunk, aki gyorsan elment venni egy üveg vizet, Jeremy pedig elkísérte, mert ő is akart venni egyet.
- Styles.
- Honnan lehet ez nekem ismerős? - gondolkodott. - Találkoztunk már?
- Lehet, hogy hallottál már Harry Stylesről. One Direction - próbáltam segíteni.
- Igen, megvan. A csajom bírja néhány zenéjüket - ugrott be neki.
- Szerezzek aláírást? - nevettem el magam, de közben tudtam, hogy egy húsz év körüli lánynak a rajongása nincs ilyen szinten. - Vagy ha gondolod egy találkozót is leszervezhetek valamikor. Londonban éltek?
- Jelenleg nem, de Angliában születtem, Jeremy meg Írországban - mesélte. - Kiköltöztem New Yorkba, mert ott kaptam munkát és ott ismertem meg Miat. - Gondolom Mia a barátnője.
- Mivel foglalkozol? - érdeklődtem.
- Turisztika. Még nagyon az elején vagyok a szakmának, de egy utazási irodánál vagyok.
- Értem. Egyébként New York nagyon jó hely.
- Voltál már ott? - kérdezte mosolyogva.
- Nem, de régen mindig ott akartam élni. De végül Londonba maradtam, mert szinte minden oda köt. A tesóm, a barátaim, a pasim. Akivel egyébként New Yorkban jöttem össze... - gondolkodtam el, és elnevettem magam az emlék hatására.
- Szerencsés lehet - mosolyodott el.
- Ahogyan a barátnőd is - viszonoztam a mosolyt. - Egyébként ő is itt van, vagy New Yorkban?
- Itt van, csak Jeremy csajával vannak valahol - mondta.
- Akkor lehet, hogy már bele is botlottak a tesómékba.
- Elképzelhető. A tesódnak van barátnője? Nem azért, merthogy féltékeny lennék, csak... - akadt el egy picit. - Na jó, a tesód egy szupersztár, persze, hogy aggódom.
- Igen van. Aki jelenleg az ellenfelünk.
- Na ne - röhögte el magát. - Colette?
- Igen - bólogattam nevetve, mire az említett személy is megjelent.
- Itt vagyunk! - kiáltotta el magát. - Em, kérsz vizet? - nyújtotta felém a másfél literes, szénsavas ásványvizet.
- Igen, köszi - vettem át, miközben Eric is belekortyolt a Jeremy által szerzett vízbe.
- Akkor kezdhetjük? - fordult körbe Colette.
Ismét felálltunk a pályára, az újdonsült társainkkal. Nem volt nehéz összeszokni, Ericel nagyon jó párost alkottunk, azonban nem volt könnyű legyőzni Colettet és Jeremyt. Végül az első szettet ők nyerték, mire elhatároztuk, hogy most nem hagyjuk magunkat.
- Szép volt Em! - kiáltott Eric, egy jól sikerült ütés után, amivel megnyertük a szettet. Mosolyogva odaléptem hozzá és lepacsiztunk, azonban akkor kicsit halkabban szólt hozzám. - Hallod? Az a srác miért bámul úgy engem, mint aki meg akar ölni?
- Milyen srác? - ráncoltam a szemöldököm.
- Mögötted. Fekete haj, monokli... - már ebből tudtam, hogy ki az, de már csak azért is, hogy megbizonyosodjak róla megfordultam. Zayn állt ott, és amint tekintetünk összeakadt kérdőn felvonta fél szemöldökét. Én csak rámosolyogtam, jelezve, hogy minden oké, azonban ő nem viszonozta azt. Nem értettem, hogy mi van, ezért visszafordultam Erichez.
- A barátom - mondtam.
- És félnem kéne? - kérdezte kicsit ijedten, miközben elkapta a Colette által átpasszolt labdát, mert ő következik a szervával.
- Kicsit féltékeny típus, de egyébként nem - igyekeztem megnyugtatni.
Mivel már a másik két ember türelmetlenül állt a túloldalt, kénytelen volt szerválni, amibe bár Colette beleért, de nem tudták visszaadni.
- És miért vertek be neki? - kérdezősködött tovább.
- Valaki lekurvázott engem egy bárban és összeverekedett az illetővel - legyintettem mellékesen, mire Eric szemei elkerekedtek, és további kérdések helyett inkább szervált.
Végül megnyertük a meccset, aminek örömében gyorsan meg is öleltem Ericet és éreztem, hogy Zayn tekintete szinte lézerként égeti át a hátamat.
Amikor leléptem a pályáról és odaléptem a többiekhez úgy tettem mintha nem is történt volna semmi, hisz nem is történt semmi.
- Tök jók voltatok - nyögte ki először Louis.
Colettel bénán egymásra néztünk, mert nem tudtuk ezt az egészet mire vélni.
- Indulhatunk? - kérdeztem inkább.
- A haverod mit csinál azzal a csajjal? Előbb még téged ölelgetett - jegyezte meg Zayn.
Hátrafordultam, ahol Eric egy szőke göndör hajú lányt ölelt meg, majd a lány felénk fordította kék szemeit, és teljesen elképedt a srácok láttára.
- Úgy látszik szereti a göndör lányokat - jegyezte meg Harry.
- Az a barátnője - emeltem az égnek a tekintetemet. - És most mi van? Csak mert van barátom nem beszélgethetek más fiúkkal?
- Csak ha én is ismerem őket - vonta meg a vállát Zayn.
- Te nem vagy normális Malik - néztem rá elképedve.
- Én se ölelgetek más csajokat - tárta szét a kezét.
- De nekem nem is üvöltözik nyolcszázezer fiú, amikor egy színpadon énekelek, és nem fogják meg a seggem a közös képeken, és nem kell biztonsági őrrel elvinni őket - borultam ki, majd a többiekre néztem, akik megilletődve nézték a jelenetünket. - Inkább léptem - legyintettem, majd sietős léptekkel elindultam.
El se hiszem, hogy Malik ezt komolyan gondolta. Nem történt semmi, sőt a srác tudja, hogy van barátom, valamint neki is volt barátnője. Nem történt semmi, csak játszottunk két meccset, de neki már ez is sok. Csak azért mert vele vagyok az nem azt jelenti, hogy a tulajdona vagyok, és más nem is nézhet rám.
- Emma! Lassíts már! - kiáltott Zayn, közben pedig fel sem tűnt, hogy mögöttem loholt. Megálltam, bár nem fordultam meg. Zayn viszonylag gyorsan beért és beállt elém.
- Mit akarsz? - fontam keresztbe a karom magam előtt.
- Még komolyan te sértődtél meg? - röhögte el magát. - Hagyjuk már ezt a hülyeséget és lépjünk tovább.
- Ez így nem jó. Nem veszed észre, hogy enyhe birtoklási-mániád van? Már ha valaki rám néz meg akarod ölni. Nekem meg elegem van az örökös féltékenységedből.
- Szerintem ez még a jobbik véglet - mondta. - Mi lenne ha leszarnám, hogy kivel vagy és nem érdekelne, hogy ki mit mond rád?
- Nagylány vagyok már Zayn. És örülök, hogy ennyire bízol meg bennem, hogy valakit épphogy megölelek, de neked máris összeesküvés-elméletek vannak a fejedben.
- Ez csak azért van mert szeretlek.
- Engem szeretsz, vagy azt, hogy birtokolhatsz? - vágtam a fejéhez és Zayn már szólásra nyitotta a száját, de idő közben felfogta, hogy mit kérdeztem és lesápadt. Nem volt türelmem kivárni a válaszát ezért kikerülve őt szinte futó tempóban mentem vissza.
Lehet, hogy később megbánom, de akkor abban a pillanatban komolyan így éreztem. Ahogy felértem a szobába gyorsan átöltöztem, visszavettem a ruhákat amiket reggelinél viseltem. Felkaptam a táskámat, a sporttáskámat és a bőröndömet és becsaptam magam mögött a szoba ajtaját.
Kicsit hevesen vonultam le a recepcióhoz, ahol egy ismerős alakba botlottam bele.
- Hova-hova? - lepődött meg a jelenlétemen Paul.
- Fájt a fejem, ezért szerettem volna kicsit egyedül maradni, így unalmamban összepakoltam - hazudtam.
- Bevigyem a buszba? - kérdezte.
- Megtennéd? - mosolyodtam el.
- Persze - vette át készségesen. - És ha nyugodt helyre vágynál a szállodának hátul van egy kis kertje, ott le tudsz ülni amíg a többiek megérkeznek. De egy óra múlva indulunk! - figyelmeztetett.
- Vettem és köszönöm - mosolyodtam el.
A Paul által említett kis kertbe sétáltam, ahol legnagyobb megkönnyebbülésemre legális volt a dohányzás. Volt egy kis pagoda, ami teljesen üres volt a kerttel egyetemben, hisz ilyen szép időben mindenki a strandon volt. Törökülésben helyet foglaltam a kis padon és kivettem a táskámból a cigis dobozomat és az öngyújtómat, azonban nem voltam képes rágyújtani.
Teljesen rosszul voltam a gondolattól, hogy összevesztem Zaynnel. Szerettem, mindennél jobban, de egyszerűen nem bírtam megbirkózni a tudattal, hogy nem bízik bennem. Egy könnycsepp csúszott végig az arcomon amit aztán követett még egy, majd még egy és a végére keserves zokogásban törtem ki.
Mire vissza kellett mennem a többiekhez lenyugodtam, de tudtam, hogy látszódni fognak rajtam a sírás jelei, hisz az összes sminkcuccom már a buszon van. Erőt véve magamon odavánszorogtam a turnébuszhoz, ahol a többiek már mind ott voltak, eléggé feszült hangulatban.
- Sziasztok! - léptem oda, és hangomat sokkal vidámabbnak szántam, mint sikeredett.
- Rendben, akkor a busz szobafelosztása: Harry és Colette... - kezdte Paul. -  Aj, úgy vagytok ahogy szoktatok - legyintett és feltessékelt minket a buszhoz. - A bőröndök a nappaliba vannak, mindenki vigye fel a sajátját.
Így is tettünk. A leghátsó szobába léptem be, lecseszve az összes cuccomat a padlóra, majd szinte Zaynt fellökve vonultam ki a szobából, aki egy szót sem szólt.
Én értem le elsőnek a nappaliba, ahol a kanapéra levetődve felmértem a busz kinézetét. A szobák egyszerűek, igazából nem is igazán szobának mondható. Egy egyszerű ágy, és egy kisebb szekrény. A busz két emeletes és nagyon alap dologból van berendezve. Természetesen mindenhol adtak a kényelemre, de nem akarták túlvariálni. Két- vagy franciaágyas szobák, egy nagy nappali közvetlen az ajtó után, két fürdőszoba (egy lent, egy pedig az emeleten) és egy konyha. Körülbelül ennyi, de nekünk tökéletesen megfelel.
Szép lassan a többiek is megjelentek, majd a busz pontban hatkor elindult.
- Akkor irány Barcelona - fordult körbe vigyorogva Harry.
- Ú, még sose voltam Bercelonában - csillantak fel Colette szemei, aki felfogta, hogy most bizony oda megyünk. Egyébként úgy látszik, az ő gondjaik megoldódtak, mert egymás mellett ültek és Harry lazán átdobta a karját Colette vállán, és a karját cirógatta. Bezzeg én és Zayn... Várjunk csak...
- Hol van Zayn? - fordultam körbe.
- Ezt inkább neked kéne tudnod - jegyezte meg Liam.
- Biztos mindjárt jön - biztosított Niall.
- Remélem - sóhajtottam, majd hátradőltem a kanapén.
- És Dani, akkor te most hogy is vagy? - érdeklődött Colette.
- Barcelonában már nem egy hotelben leszünk, mert én ott találkozok a csapattal és újra próbálunk ezerrel. De a koncerten remélhetőleg ott leszek.
- Úgy megnéznélek táncolni - mondta Col.
- Lehet, hogy megoldható lehet - gondolkodott el. - Elvileg tudok szerezni jegyet.
- De jó - csillantak fel a szemei és titokban én is megörültem neki, hogy valószínűleg megnézhetjük Danielle egyik előadását.
A következő fél órában teljesen értelmetlen dolgokról beszélgettünk, de én nem figyeltem oda, csak akkor szólaltam meg ha kérdeztek tőlem valamit, de gyakran még azt se hallottam. A többiek egy idő után feladták, hogy szóra bírjanak és egyedül hagytak a gondjaimmal.
Miért nem jön le Zayn? Nagyon haragszik? Lehet, hogy tényleg elvetettem a sulykot, vagy nekem volt igazam? De mi a fenéért nem jön le? Ha felmegyek mi lesz? Kibékülünk? Vagy elküld a fenébe? És ha még jobban összeveszünk és szakítunk? Te jó ég, együtt vagyunk még?
Ilyen, és ehhez hasonló dolgok futottak végig a fejemen, amikor egy olyan dolog történt, amire még én is felkaptam a fejem.
A dohányzóasztalra mindenki kipakolta a telefonját, hogy ne nyomja a combunkat a zsebünkben. És az egyik telefon csörögni kezdett, ami Gemma nevét írta ki. Eddig ez nem is érdekes, annyi különbséggel, hogy ez nem Harry telefonja volt, és nem is az enyém.
Mindenki azonnal beazonosította, és kétszeresre tágult szemekkel néztünk a telefon tulajdonosára.
- Elnézést - állt fel Louis úgy mintha mi nem is láttuk volna, hogy ki lenne az, halál lazán felvette és a szobájába sétált.
- MI VAN?! - tört ki elsőként Harry, néhány másodperc urán.
Mindenki lefehéredve bámult maga elé, én pedig egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy miért hívta fel a nővérem Louist. Na jó, persze, hogy tudtam, de egyszerűen nem bírtam felfogni.
Louis úgy ült vissza közénk mintha semmi se történt volna az ég adta világon.
- Te és Gemma? - borultam ki, ma már sokadjára. - Ez most komoly?!
- Tessék? - nézett fel Louis, gondolom időt próbált nyerni magának.
- Miért hívogat téged a nővérem? - kérdezte meg az egyértelműt Harry.
- Semmiért. Nem a nővéred volt - próbálta kimagyarázni magát.
- Akkor miért egy olyan kép volt megjelenítve, amin mindketten rajta vagytok és szorosan öleled magadhoz? - vonta fel a fél szemöldökét Liam.
- Biztos valaki beállította - nyelt nagyot Louis.
- Louis - sóhajtottam. - Ennyire hülyék nem vagyunk.
- Azért reménykedtem - vallotta be, majd elnevette magát. - Na mindegy, szóval igen. Gemma és én...
- Jártok? - mondta ki helyette Niall.
- Attól tartok - nevette el magát, de az arcán ott maradt egy büszke mosoly.
- Mikor? Hol? Jézusom, mesélj már el mindent! - csapkodott a combján Colette.
- Hát amikor volt a szünet és hazajöttünk én pedig elmentem Eleanorhoz. Csak, hogy El az új barátja ingében nyitott ajtót, és hátul ott volt a félmeztelen Mr. Kigyúrt felsőtest...
- Mr. Kigyűrt felsőtest? Jobb gúnynév nem jutott eszedbe? - röhögte ki Niall.
- Sztoriban vagyok - mondta egy fokkal hangosabban Louis, majd néhány másodperc múlva normál hangnemben folytatta. - Azon az estén felhívtam Emmát, aki viszonylag megnyugtatott, de később megint fel akartam hívni. Lepörgettem a névjegyzékben, és nem is figyeltem oda, csak láttam, hogy valaminek mma volt a vége, én pedig automatikusan tárcsáztam. Kiderült, hogy egy G betűt elnéztem és véletlenül Gemmát tárcsázta. Végül kiderült, hogy nem bánta amiért az éjszaka közepén hívtam, mert ő se bírt aludni. Órákon át beszélgettünk, elmondtuk egymásnak a bajainkat, tanácsokat adtunk egymásnak, aztán a végén már csak spontán dumáltunk. Aztán másnap este írtam neki egy SMS-t, amire szinte azonnal válaszolt. Egészen hajnali kettőig üzengettünk, amit másnak újra elintéztünk. Aztán egyik nap megjelent az ajtóm előtt Londonban, én pedig nem akartam hinni a szememnek. Az elején végig csak beszélgettünk, majd eljártunk ide-oda és én egyszerűen rájöttem, hogy benne minden benne van és... Azt hiszem beleszerettem - fejezte be mosolyogva, és azt hiszem én is meghatódtam a sztori végére.
- Ez de aranyos - vigyorgott Danielle.
- Még jó, hogy nincs több lánytesóm - röhögte el magát Harry, majd egy pillanat alatt lesápadt. - Ugye anyámat kihagytad a végigmegyek a Styles-családon projektedből?
- Persze - nevette el magát Louis.
- Na jó, azt hiszem elnyerted Zayntől és Emmától a legnyálasabb páros díjat - nevetett Niall, de nekem erre gyorsan elszállt a vidámságom és rájöttem, hogy a többieknek hiába szép és jó mostanában minden, nálam épp az ellenkezője zajlik. Niall is észrevette, hogy most nem ez volt a legelőnyösebb beszólása, azért azonnal próbált hárítani. - Izé, bocsi Em... Nem most kellett volna.
Válasz helyet csak kétségbeesetten felálltam és felrobogtam a lépcsőn, remélve, hogy még megbeszélhetjük a dolgokat.