tag:blogger.com,1999:blog-75150350732365429942024-03-12T23:03:56.345-07:00BreakawayKikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.comBlogger98125tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-62247097786042798552015-06-07T04:48:00.002-07:002015-06-07T04:48:55.636-07:00Visszatérés (vagy legalábbis valami olyasmi)Sziasztok!<br />
Igen, valószínűleg rengetegen utáltok, és minden jogotok megvan rá. Azonban nekem is megvannak az okaim amiért (több min egy évre) eltűntem. Őszintén sajnálom, tudom, hogy nem volt szép dolog, és nem is várom el, hogy megértsétek, mert valószínűleg én is nagyon dühös lennék a helyetekben.<br />
<br />
De a jó hír az, hogy folytatom a Breakaway-t, igaz kissé már formában... Igazából nem is folytatom, hanem az egész történetet újrakezdtem, egy másik felületen.<br />
<br />
Szóval aki esetleg kíváncsi, az látogasson el erre a linkre: <a href="http://www.wattpad.com/user/R_Kyra">http://www.wattpad.com/user/R_Kyra</a><br />
<br />
Mostantól Wattpadon leszek elérhető, szóval ha valakit még érdekelnek az írásaim, az itt megtalál. :)<br />
<br />
Remélem, hogy még hallok felőletek!<br />
xoxo, Kikiih<br />Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-68209145324344094972014-11-04T11:41:00.001-08:002014-11-04T11:41:11.709-08:00ÉletjelNem. Nincs normális magyarázat arra amit tettem. Egyszerűen csak bunkó vagyok, amiért így itt hagytalak titeket csak... Nem akarok magyarázkodni, mert tudom, hogy haragszotok rám, én is haragszom magamra. Látom ahogy napról napra egyre reménytelenebbül nyitjátok meg a blogot, hátha. De nem.<br />Én még mindig nem adtam fel, egyszerűen csak az amit el akartam kerülni (hogy az írás, ami eddig az első helyen szerepelt nálam, sokkal lejjebb csússzon a listán) bekövetkezett.<br />
Mik történtek velem mostanában?<br />Új iskolát kezdtem. Médiaszakon, ahol fejlesztem tovább az írásaimat, valamint más a témával kapcsolatos ismereteimet, csak ebből kifolyólag sokkal több külön feladatom van, amik becsúsztak a tanulás és a sport mellé. Néha örülök, ha van időm megenni pár falatot, vagy leülni a TV elé és megnézni pár részt valami agyzsibbasztó műsorból. És sajnos az írást tudtam a legkönnyebben és egyben a legnehezebben elengedni.<br />Borzalmas érzés volt látni, hogy az olvasóim <i>miattam</i> veszekednek, holott a történetem volt a kapocs. Egy kapocs, amit 150 ember követett és élvezettel olvasta. Mindig reméltem, hogy megtaláljátok azt a menekvést az írásaimban amit én is kiadtam ilyenkor magamból. De most elvettem ezt a menedéket tőletek és magamtól is.<br /><br />Nem fogok eltűnni továbbra sem, csak... Csak... Nem. Nem kérek időt, mert már nem érdemlek több időt. De nem tudok mást csinálni. De a történet nem marad befejezés nélkül, még ha nem is lesz akkora sikere, mintha tisztességesen befejeztem volna. De nem lesznek kimaradt részek, a tervezett fejezetszám megmarad és minden részletét ismerni fogjátok Emma és Zayn kapcsolatának, akiket innen is puszilok.<br />
<br />
Hatalmas hálával tartozok azért, hogy még ilyenkor is napi 200-an nézitek az oldalt és vártok, <i>hátha. </i>Nagyon igyekszem, hogy ez a <i>hátha </i>minnél hamarabb bekövetkezik, és addig csak egy valamit kérek. Az utolsó csepp megbocsájtásaitokat, türelmeteket és nagyon félve kérem még azt a pici szeretetet a blogom iránt, mert magam iránt, már nincs jogom kérni, de kérlek, hogy a blog miatt még tartsatok ki.<br />
Ölelek és puszilok mindenkit!<br />
<br />
xoxo, KikiihKikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-76472420993415597732014-05-20T09:19:00.000-07:002014-05-20T09:19:13.295-07:00SzünetSziasztok!<br /><br />Nagyon sajnálom, hogy már ilyen régóta nem volt rész, de egyszerűen képtelen vagyok írni. Tanulás, ballagás, magánélet. Most kicsit pörög velem a világ és nem akarok indokokat sorolni, mert úgyis üres dolgoknak tartanátok őket, amivel csak kimagyarázom a lustaságom. De nem, nem lusta vagyok, és nem szorulok magyarázatra.<br />
<br />
Végtelenül sajnálom, soha nem éreztem magam még ekkora dögnek, sose volt ilyen nagy szünetem, ráadásul szó nélkül. Sajnálom, hogyha bunkózok veletek, de szükségem van rátok.<br />
Ti tartottatok fel engem, és a történeteim, miattatok vagyok Kikiih. Nélkületek csak egy senki vagyok, egy egyszerű lány, de itt valaki más vagyok.<br /><br />Nem felejtettelek el titeket, egyszerűen csak... Élem az életem. Aminek a blog szerves része, szóval ne higgyétek, hogy örökre tűntem el. Csak pár hét, ígérem!<br /><br />xoxo, Kikiih <3Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-17628993488031938822014-05-04T08:34:00.001-07:002014-05-04T08:34:23.384-07:002/30 * Challenge AcceptedSziasztok! :3 Nagyon jól esett, hogy így vártátok a részt, remélem tetszeni fog mindenkinek! Én nagyon boldog vagyok, hogy így álltatok hozzá a dolgokhoz és senki nem dühös a harmadik évad hiánya miatt, de ígérem kárpótollak titeket!:)<br />Jó olvasást mindenkinek!<br />xx, Kikiih <3<br />
<h2>
<div style="text-align: center;">
Challenge Accepted</div>
</h2>
<i>* Zayn szemszöge *</i><br />
<br />
Emma egyedül hagyott egy kicsit, hagyva, hogy feldolgozzam a dolgokat, amíg ő összerakja a vacsorát, amit már délután elkezdett.<br />
Nehéz volt felfogni, nagyon nehéz, de egyben csodálatos is. Emma a legfontosabb számomra az életben. Emlékszem egyszer egy interjúban megkérdezték tőlünk, hogy mi jut eszünkbe, ha a barátnőnkre gondolunk. Hogy a többiek mit mondtak arra már nem emlékszem, a saját válaszom viszont az volt, hogy mindent. Mindent. Ez így van, akármilyen csöpögősen is hangzik. Persze a rajongók számára ez szállóige lett, különösen a Zemma-shipperek számára, akik a közös képeinket megszerkesztgetik és rámásolják ezt az idézetet, vagy egyéb dolgokat. Szeretem a rajongóinkat és különösen örülök neki, hogy ők minket szeretnek Emma-val. Az eljegyzésünket is pozitívan fogadták, nagyon kíváncsi vagyok, hogy a baba mit vált majd ki belőlük.<br />
Baba. Annyira hihetetlen ez az egész és biztos vagyok benne, hogy igaz. Három teszt nem véletlen és Em-nek sose késett ilyen sokat. Nagyon izgatott vagyok miatta, már most pedig még fél óra sem telt azóta, hogy elmondta. Már most a kezeimben akarom tartani, már most ki akarok szeretgetni belőle mindent, már most azt akarom, hogy Emma anyukaként álljon mellettem. De a boldogsággal együtt elöntöttek a kételyeik is, amik ellen nem tudtam mit tenni. Jó szülők leszünk? Nem vagyunk még fiatalok? A mi szüleink, hogy fogják ez fogadni?<br />
Pont a legjobbkor ért vissza. Kezében két tálcával, arcán széles mosollyal. Göndör haja egyenletesen omlott a vállára, és ahogy egyre közelebb jött egyre jobban kezdett verni a szívem. Szűk farmerét lecserélte itthoni elhordott melegítőnadrágra, és az én egyik pólóm volt rajta, amiért ha akartam volna se tudtam volna haragudni, különösképpen mivel még ez is jól állt neki. Leült mellém, az ölembe téve az egyik tálcát, amin egy gyros ült egy szalvéta társaságában.<br />
- Először a baba, most meg a kedvencem? - néztem rá mosolyogva. - Még valami meglepetés?<br />
- Csak cuki vagyok – vonta meg a vállát, miközben beleharapott a pita levágott végébe.<br />
- Ezt eddig is tudtam – feleltem, majd én is nekiálltam az evésnek.<br />
- Sikerült feldolgozni? - kérdezte pár harapás után.<br />
- Nagyjából – bólintottam, de nem néztem rá, mert egy kiesett hagymakarikát ettem fel a tálcáról.<br />
- Jól beszartál mi? - kérdezte vigyorogva.<br />
- Honnan tudod? - néztem rá megilletődve.<br />
- Mert én is így voltam vele – felelte. - Boldog voltam, aztán záporoztak rám a kérdések, amiket azóta se volt kivel megbeszélnem, így magamat nyugtatom hetek óta.<br />
- Ó – esett le a dolog, hogy neki még nehezebb, hisz mégiscsak az ő méhében van az a magzat. Nekem nem szabad több kérdést felállítanom benne, sokkal inkább meg kell válaszolnom őket, megnyugtatva ezzel, hogy nincs egyedül.<br />
- Az biztos, hogy megtartjuk a babát, bárki bármit mond – kötötte ki, majd elbizonytalanodott. - Ugye?<br />
- Ha kell új életet kezdünk egy másik városban, de megtartjuk – feleltem, kissé túldramatizálva a választ, mire láttam Emma szemében az ijedtséget. - De természetesen nem lesz semmi baj, a baba pedig velünk marad. Semmiképp nem vetetjük el.<br />
- A te szüleid nem lesznek kiborulva?<br />
- A kapcsolatunk eddigi minden pontját támogatták, ennek is örülni fognak – biztosítottam, mert tudom, hogy a szüleim úgy szeretik Emma-t, mintha a saját gyerekük lenne, és ha látják, hogy mi boldogok vagyunk ők is azok. - Én inkább attól félek, hogy nálad mit fognak szólni.<br />
- Nem lesz gáz – legyintett.<br />
- Igazán? Amikor Anne megtudta, hogy együtt vagyunk közölte, hogy levágja a hímtagomat, ha teherbe ejtelek.<br />
- Nem a heréidet akarta? - gondolkodott el.<br />
- Részletkérdés.<br />
- Amúgy azt mondta, ha megbántasz és úgy leszek terhes tőled. Én nem érzem magam megbántva, szóval nem lesz para. És nem én leszek az első a családban aki fiatalon szül.<br />
- Igazán? - lepődtem meg, mert ezt az infót nem tudtam.<br />
- Anya is húsz évesen szülte Gemma-t – vont vállat én pedig majdnem kiköptem a gyrost a meglepettségtől.<br />
- Anne ilyen fiatalon szült?<br />
- Én is ilyen fiatalon fogok – nézett rám ijedten.<br />
- Jó, de Anne olyan szigorú meg minden. Én nem néztem volna ki belőle.<br />
- Pont ezért ilyen szigorú – hajtotta le a fejét.<br />
- Várj, most ezt nem értem – akadt el egy pillanatra.<br />
- Egy ideig minden szép és jó volt, aztán amikor hét éves voltam elváltak – Emma felnézett rám és láttam a tekintetében a zaklatottságot. - Volt egy szép és jó családunk, ami egyszer csak felbomlott és nincs többé. Mi anyánál maradtunk, aztán elköltöztünk, majd megint vissza. Az egész olyan rossz volt Zayn és hét éves voltam. Egy hét éves kislánynak szüksége van az apukájára – még folytatta volna, de a hangja elcsuklott én pedig azonnal félreraktam a tálcát, a gipszelt lábamat leemeltem a párnákról és kissé ügyetlenkedve ugyan, de odacsúsztam hozzá, szorosan megöleltem és az ölembe húztam.<br />
- Ne sírj – csitítottam mielőtt még hangosan felsírt volna. - Emma, velünk ez elő se fordulhat, szóba se jöhet. Nem tudom, hogy milyen volt a szüleid kapcsolata, de a miénk valami különleges, amit senki és semmi nem választhat szét, érted? Nem engedem, mert szeretlek és a gyerekünk, legyen akár kislány akár kisfiú egy boldog szerető családban fog felnőni, oké? Mindent megadunk neki, az összes szeretetünk az övé lesz, amennyit csak adni tudunk, úgy, hogy közben mi szerelmünk se tűnjön el. Mert ha az sincs, nincs a baba. De mi megoldjuk és nem engedjük el sem egymást, sem a babát, jó? Vertelek már át valaha is?<br />
- Nem – válaszolta, még mindig a vállamra hajtott fejjel és éreztem, hogy a pólóm egy kis foltban már átázott. - Köszönöm – suttogta meghatottan.<br />
- Hányszor kell még megmondanom, hogy nem akarlak többet sírni látni? - toltam el az arcát a vállamról és kisöpörtem néhány arcába hulló hajtincset.<br />
- Bocsi, csak a hormonok – nevette el magát.<br />
- Ezentúl mindent erre fogsz fogni? - forgattam a szemeimet.<br />
- Lásd be nem rossz indok – kászálódott ki az ölemből, majd felvette a tálcámat és visszaadta, nekem pedig megakadt a szemem a kezén. - Mi az? - pislogott rám értetlenül.<br />
- Az esküvő – böktem az ujjára, miközben átvettem a tálcát. - Azzal most mi lett.<br />
- Nem tudom – vallotta be és magához vette a saját pitáját. - Arról volt szó, hogy nem sietjük el a dolgot, szóval most még jobban elhúzódik...<br />
- A baba után akarsz esküdni? - estem egy kis kétségbe.<br />
- Miért, te hogy gondoltad? Nem olyan egyszerű összedobni egy esküvőt, Zayn.<br />
- De én azt akarom, hogy a gyerekünk házasságba szülessen – mondtam és hangomból kis csalódottság szűrődött ki. - Én azt akarom, hogy amikor szülsz már a feleségem legyél.<br />
- Zayn – nézett rám kedvesen. - Nagyon gyorsan kéne összehozni, mert én nem akarok az esküvői ruhámban olyan lenni, mint egy... Nem tudom, de nem pocakkal akarok megesküdni.<br />
- Akkor azelőtt megházasodunk, hogy nagy lenne a hasad – vetettem fel rögtön.<br />
- Zayn, az csak pár hónap, annyi idő alatt megszervezel egy esküvőt? - képedt el teljesen. - Kizárt dolog.<br />
- Emma, ez a kizárt dolog jellemzi a kapcsolatunkat. Kizárt dolog, hogy ti valaha is összejöjjetek. Kizárt dolog, hogy ti együtt maradjatok, végig fogjátok veszekedni az egész kapcsolatot. Kizárt dolog, hogy Emma sokáig együtt maradjatok. Kizárt dolog, hogy te leszel olyan bátor, hogy megkérd a kezét. Kizárt dolog, hogy valaha gyerketek lesz – szedtem össze a leggyakoribb mondatokat, amiket a közeli ismerősöktől kaptunk és Emma belátta, hogy igazam van, mert amikor látták, hogy vonzódunk egymáshoz igen sokan mondták ezt nekünk. - Emma, meg tudjuk csinálni.<br />
- De Zayn, ahhoz, hogy ne látszódjon a hasam a harmadik hónapban kéne megházasodni. Az lehetetlen! - Be kellett látnom, hogy igaza van, két hónap tényleg kevés.<br />
- Legyen a negyedikben – ajánlottam fel.<br />
- Zayn, a negyedikben már elég nagy hasam lesz – folytatta.<br />
- Istenem, hol a laptopom? - nyögtem fel.<br />
Emma félrerakta a már üres tálcákat és előszedte a laptopomat. A kezembe nyomta én pedig a keresőben találtam egy képet amin megmutatták, hogy melyik hónapban milyen nagy egy terhes nő hasa. Emma felé fordítottam a képernyőt, de nem igazán volt rá szükség, mert olyan szorosan ült mellettem, ahogy anélkül is látta.<br />
- Te jó isten – suttogta. - Én is így fogok kinézni?<br />
- Gyönyörű leszel – feleltem és nem bírtam leállni a mosolygással, ahogy elképzeltem őt is úgy.<br />
- Tényleg így gondolod? - nézett rám csillogó szemekkel.<br />
- Persze – nevettem fel egy picit, majd szájon pusziltam. - És valahol itt kéne megházasodnunk – böktem a negyedik hónapra.<br />
- Az már túl nagy – rázta fejét.<br />
- Hagyjál már a hülyeségeiddel – néztem rá komolyan. - Jó lesz az, gyönyörű leszel. És mindenkinek más az alkata, lehet, hogy neked nem fog így látszani.<br />
- Az is lehet, hogy jobban – szólt közbe.<br />
- És mi van, ha egy picit kidomborodik a ruhából a hasad? Mindenhogy gyönyörű leszel, és az embereket nem az fogja érdekelni, hogy mekkora a hasad, hanem az, hogy csodás leszel. És az a mi napunk, tökéletes lesz, bármekkora is legyen a pocakod.<br />
- Istenem, de szeretlek – karolta át oldalról a nyakam és szorosan hozzám bújt.<br />
- Figyelj – simítottam meg a karját. - Amint leszedik a gipszem elmegyünk a dokidhoz és ha ott megerősítik, hogy terhes vagy elkezdjük a szervezést. Rendben?<br />
- Rendben – felelte egy ragyogó mosollyal, amivel könnyedén megfertőzött engem is.<br />
<br />
<i>* Emma szemszöge *</i><br />
<br />
Amint leszedték Zayn lábáról a gipszet tényleg mentünk a nőgyógyászhoz. De még aznap, onnan a kórházból, teljesen rápörgött a témára, pedig még bicegett járás közben, pedig valami bokatartó segítőeszközt is kapott, ami segített egybetartani még pár hétig. Senkinek nem szóltunk róla amíg nem biztos, de közben a terhességem egyre jobban kezdett bebizonyosodni, mivel már kétszer is voltak reggeli rosszulléteim, amit érdekesen alakultak, hiszen Zayn vigyorogva vette tudomásul, hogy hányok.<br />
- Zayn, mi van ha megint vaklárma? - kérdeztem a volán mögül, várva Zayn megnyugtatását magam mellől.<br />
- Nem lehet vaklárma – mondta. - Azóta se menstruáltál, kétszer hánytál, megkívántad a spagettit és híztál.<br />
- Ja, két kilót – forgattam a szemeimet. - Csak túl sokat ettem a spagettiből...<br />
- És ha vaklárma? Akkor több időnk van, megházasodunk és utána csinálunk gyereket. Na aggódj már, mindenhogy csak jó lehet. De babánk lesz, jó?<br />
- Ajánlom, hogy most is igazad legyen - sóhajtottam, majd bekanyarodtam a parkolóba.<br />
Egy szép letisztult klinikához értünk. Nem oda mentem ahol a legutóbb jártam, kedves volt a doki, de egyszer már pórul jártam ott, talán kicsit babonából nem mentünk oda. Zayn-nel egy maszek dokit találtunk, igaz így jóval drágább volt, de Zayn azt mondta, hogy neki ez minden pénzt megér.<br />
Belülről is nagyon szép volt a hely, és a recepción is kedvesek voltak, mondták, hogy pár percet kell várni, a doktornő máris fogad.<br />
Leültünk két székbe, velünk szemben egyetlen nő volt, aki egy magazint lapozgatott, egyébként üres volt a hely, a csendet csak a falra szerelt hangszórókból kiszűrődi halk, lágy zene törte meg.<br />
- Bejössz velem? - kérdeztem.<br />
- Nem tudom – fészkelődött a székében, miközben fogta a kezemet. - Neked, hogy jobb?<br />
- Jól esne ha ott lennél – vallottam be.<br />
- Akkor ott leszek – nyomott egy puszit a homlokomra.<br />
- Emma Styles? - nyílt ki az ajtó és egy fiatal, huszonöt év körüli pasi keresett a tekintetével.<br />
- Én vagyok – álltam fel, Zayn-nel együtt, aki kissé furcsán méregette az ajtóban álló tagot.<br />
- Mindketten bejönnek?<br />
- Ha lehetséges – bólintottam.<br />
- Természetesen – mosolygott ránk, majd beengedett minket az ajtón.<br />
Az berendezés itt nem olyan volt, hogy összerezzentem volna, mint más nőgyógyászatokban. Olyan kellemes volt a légtér és a színek harmóniája. Az íróasztalnál egy negyven év körüli nő ült, de nagyon jól tartotta magát, vörös haja illett a kissé fehérebb tónusú arcbőréhez és zöld szemeihez.<br />
- Emma ugye? - nézett rám kedvesen.<br />
- Igen – mosolyogtam rá.<br />
- Dr. Ricks vagyok – nyújtott kezet, én pedig megráztam.<br />
- A vőlegényem, Zayn Malik – mutattam be Zayn-t, aki mosolyogva kezet rázott az orvossal.<br />
- Hű egy jegyespár, jól sejtem amit sejtek? - kérdezte mosolyogva.<br />
- Van rá esély, hogy babánk lesz – bólintottam mosolyogva.<br />
- Dan, készítsd össze a dolgokat az ultrahanghoz – szólt a srácnak aki az ajtót nyitotta nekünk. - A gyakornokom – magyarázta meg számunkra. - Nos, amíg előkészül mesélj nekem, mik a tünetek. - Azzal intett az íróasztallal szemben lévő székhez, így a két végén foglaltunk helyet, Zayn pedig az én székemre támaszkodva állt.<br />
- Nos – tűrtem a fülem mögé a hajamat. - Először az tűnt fel, hogy késik a menstruációm, de nem nagyon foglalkoztam vele, mert már volt tavaly egy vaklármánk. De másfél hónap után gyanakodni kezdtem, ezért vettem három tesztet, és mindhárom pozitív lett. Az elmúlt hétben kétszer is rosszul voltam reggel, hányingerrel együtt.<br />
- Elég valószínű – bólogatott Dr. Ricks. - És önök mióta jegyesek, ha megkérdezhetem?<br />
- Karácsonykor kértem meg a kezét – szólalt meg Zayn először.<br />
- Ez aranyos – mosolygott Dr. Ricks, erősen fürkészve Zayn-t. - Mond csak, láthattalak már valahol?<br />
- Lehetséges – bólintott Zayn. - Internet, TV, magazinok...<br />
- A One Direction egyik énekese – szóltam közbe, még mielőtt komoly gondolkodás elé állítja életem első szimpatikus nőgyógyászát.<br />
- Ó te jó ég, a lányom imád titeket – mondta, majd felemelt egy bekeretezett képet, amin a családjával volt. A férje, az idősebbik gyereke egy fiú és a lánya, akin 1D feliratú póló volt.<br />
- Édesek – dicsértem meg.<br />
- Kész van minden az ultrahanghoz – szólalt meg Dan.<br />
- Köszönöm – mosolygott rá Dr. Ricks és jelezte, hogy menjünk oda.<br />
Leültem a székszerű fotelbe és felhajtottam a pólómat, ahogy Dr. Ricks kérte. Bekente a hasamat azzal a hideg zselés dologgal és rájöttem, hogy furcsább érzés, mint ahogy a filmekbe láttam. Zayn megfogta a kezemet és a kis képernyőt figyeltük, ahogy Dr. Ricks mozgatta a műszert a hasamon.<br />
- Hopp, ott van valami! - kiáltott fel, mintha csak horgásznak és valakinek a botja megmozdult volna.<br />
Szólt Dan-nak, aki átállította a képarányokat, ettől közelebbinek láttuk azt az apró pontot a képernyőn, ami így már nem is volt olyan apró, körülbelül olyan öklömnyi lehetett.<br />
- Gratulálok – szólalt meg Dr. Ricks nekem pedig könnyek szöktek a szemembe.<br />
- Szóval az ott...? - mutatott Zayn a képernyőre.<br />
- A magzat – bólintott Dr. Ricks.<br />
Kellet egy kis idő, mire feldolgoztuk a dolgot. Már rég lebeszéltük a következő találkozót Dr. Ricks-el, ahol egy kivizsgálás is lesz, de én még akkor se fogtam fel. Tényleg kisbabánk lesz.<br />
A parkolóban nekidőltem a kocsinak és a tenyerembe tettem az arcomat, és végleg felfogtam a dolgot. Gyerekünk lesz.<br />
Zayn óvatosan odalépett hozzám és megfogta a kezemet, hogy elhúzza az arcomból és csak a széles mosolyommal találta magát szembe.<br />
- Gyerekünk lesz – mondtam ki boldogan.<br />
- Gyerekünk lett – bólintott hasonló jókedvvel, majd a derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt.<br />
- Annyira boldog vagyok – hajtottam a fejem a vállára.<br />
- Én is – puszilt bele a hajamba. - És most mit csináljunk?<br />
- Világgá akarok kürtölni – feleltem.<br />
- Komolyan? - tolt el és arcán teljes meglepettség uralkodott.<br />
- Nem, igazából csak a fontosaknak. A srácoknak, Dani, Cole... Nem neki nem.<br />
- Biztos? - pillantott rám.<br />
- Már nem a barátom – ráztam a fejem. - Egy utolsó ribanc csak még megszoktam, hogy eddig köztünk volt.<br />
- Azért felhívhatnád – puhatolta.<br />
- Kizárt dolog – kötöttem ki. - Inkább induljunk.<br />
A kocsiban Zayn mindenkinek küldött egy SMS-t az új telefonjáról, hogy egy óra múlva legyenek nálunk és írja oda nagy betűkkel, hogy fontos. Ahogy közeledtünk a házhoz folyamatosan érkeztek az üzenetek, valamennyi pozitív válasszal.<br />
Zayn-nel olyan levakarhatatlan mosoly ült rajtunk, mint nagyon rég, talán az eljegyzésünknél. Lehet, hogy fiatalok vagyunk, lehet, hogy másnak nem menne, de nekünk fog. A kanapén összebújva vártuk a többieket, beszélgetve, csókolózgatva, egyszerűen csak kettesben.<br />
A csengő először pontban egykor szólalt meg. Nem is kellett sokat gondolkodni, szinte biztos voltam benne, hogy Liam-ék lesznek azok. Mindketten a pontosság hívei, ha ketten vannak akkor pedig kizárt dolog, hogy egy percet is késsenek.<br />
- Megyek, nyitom – kászálódtam le Zayn-ről és az ajtóhoz mentem. Mindenkinek van kulcs, így a kertkapuhoz nem szoktunk kirohangálni, csak a bejárati ajtót kell kinyitni.<br />
- Sziasztok! - néztem rájuk mosolyogva és nem kellett csalódnom, tényleg Liam és Dani álltak az ajtóban.<br />
- Minden oké? - kérdezte Liam idegesen. - Miért kellett így rohanni?<br />
- Majd ha mindenki itt lesz – feleltem mosolyogva és arrébb léptem, hogy be tudjanak jönni és lepakoljanak. Liam kibújt a bakancsából, amibe eddig a fekete farmerjét tűrte be. E mellett egy fehér V nyakú póló volt rajta és bőrdzseki, a derekára pedig piros kockás inget kötött, az egészet pedig a felzselézett haja tette igazán stílusossá. Imádtam Liam öltözködését, de nem jobban, mint Dani-ét, aki egy lenge tavaszi kabáttal rejtette el a gömbölyödő pocakját. Már a harmadik hónapban járt, így amikor levette a kabátját a feszülős sötétkék púlóverén keresztül már könnyedén kiszúrtam a pocakját és akaratlanul is elmosolyodtam. Virágos sálát magán hagyta, csak a csizmáját vette le és tette le a felakasztott kabátja alá.<br />
- Mi vagyunk az elsők? - kérdezte Liam.<br />
- Meglepődsz? - szólalt meg a hátam mögül Zayn, aki időközben kitornázta magát az előszobába.<br />
- Zayn – örült meg neki Liam és azonnal odament köszönteni, míg én megöleltem Danielle-t. Jólesően szívtam magamba a finom parfümjének illatát, és csak most jöttem rá, hogy milyen rég is találkoztunk.<br />
- Hogy vagy Malik? - érdeklődött Danielle, miközben átmentünk a nappaliba. - A kis baleseted óta nem is találkoztunk.<br />
- Már sokkal jobb, csak a hordanom kell ezt a járássegítő szart – fintorgott, hisz még csak egy fél napja kapta meg, de máris utálta.<br />
Amíg ő bement a konyhába, hogy jó házigazda módjára hozzon valamit inni, én a nappaliban szórakoztattam őket, de nem kellett sokáig, mert a csengő újra megszólalt. Először Louis és Gemma érkeztek meg, a nővéremnek különösen örültem, mert nem is tudtam, hogy már visszajött Londonba. Utánuk már csak Harry-t és Niall-t vártuk, akik együtt érkeztek, állításuk szerint úgyis együtt ütötték el az időt, mert egyiküknek sem volt különösebb tennivalója.<br />
- Na elmondanátok végre, hogy mi történt? - kérdezte Niall kissé rezignáltan. Körbenéztem a szobán és láttam, hogy már mindenki elhelyezkedett a nappalaiban körben elhelyezett bútorokon. Amikor beköltöztünk még soknak találtam, de mára rájöttem, hogy olyan sokan vagyunk itt általában, szükség van ezekre.<br />
- Kiléptem a bandából – sóhajtottam.<br />
- Mi? - ráncolta a szemöldökét Harry és a többiek is furcsán méregettek.<br />
- De nem ezt akartad? - értetlenkedett Liam.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQzq8NMn2CFXzxeK9i-nJC4w4tzQ9vw52Ht9C6HmBfnET_MhNIbn4PrTlB6gCUcOE8IEz1XGh2JLEwBNSwnrOjiQeMjgvRnKlXlAEodBuRYQc_BE6U8rRYcpvhs3D3rLRb2vBM_iTcL3WW/s1600/10259992_619981714743023_3769600087356483348_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQzq8NMn2CFXzxeK9i-nJC4w4tzQ9vw52Ht9C6HmBfnET_MhNIbn4PrTlB6gCUcOE8IEz1XGh2JLEwBNSwnrOjiQeMjgvRnKlXlAEodBuRYQc_BE6U8rRYcpvhs3D3rLRb2vBM_iTcL3WW/s1600/10259992_619981714743023_3769600087356483348_n.jpg" height="320" width="258" /></a>- Igazából akartam, de... - egy pillanatra megálltam, hogy összeszedjem a gondolataimat, majd folytattam. - De nem annyira, hogy nekem ebből álljon az életem. Szeretek énekelni, de nem akarok turnézni, vagy hatalmas koncerteket adni, nekem az túl nagy elkötelezettség. Az életem zenei részét az az egy év teszi ki amikor a bárban énekeltem, és nekem ennél nem is kell több, az tökéletesen megfelelt.<br />
- Szóval visszaléptél a hírnévtől? - összegezte Louis.<br />
- Így is mondhatjuk – bólintottam.<br />
- Úgy, hogy Harry Styles a bátyád, Zayn Malik meg a vőlegényed? - mosolyodott el Louis.<br />
- Nem akartam még ennél is nagyobb felhajtást – javítottam ki magam. - Nem akarok nagy sztár lenni és kész.<br />
Pár perc csend támadt fel, amíg a többiek mérlegelték a hallottakat és a legtöbben egy bólintással jelezték, hogy felfogták és igazából megérték.<br />
- Amúgy ezért kellett összehívni mindenkit és rohanni ide a város másik feléből? - kapta fel a fejét Niall. - Épp egy Nando's-ban ültünk Harry-vel. Nem lett volna elég egy telefon, vagy megvárni, hogy találkozzunk amikor rendesen összejövünk, ahogy szokunk?<br />
A többiek ezt is végiggondolták és kicsit mérgesen néztek ránk, amiért ezért felbontottuk a napirendjüket.<br />
- Igazából van még valami – köhintett Zayn, majd megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat. - Gyerekünk lesz.<br />
És beállt a harmadik csend. Az elsőt a gondolkodás, a másodikat az enyhe düh, ezt pedig a teljes meglepettség töltötte fel. Elkerekedett szemekkel néztek ránk, majd Gemma volt az aki elsőnek megszólalt.<br />
- Nagynéni leszek! - kiáltott fel, majd vigyorogva felpattant és szinte rám ugrott a kanapén. Nem tudtam mást csinálni, csak elnevettem magam és visszaöleltem. Nem sokat hallottam, mert annyira örültem, hogy a nővérem így örül neked, de azt kiszűrtem, hogy a többieknek is leesik a dolog és mennek Zayn-nek gratulálni, majd miután Gemma elengedte magát nekem is.<br />
- Hányadik hónapban vagy? - kérdezte Liam, miután lenyugodott az örömtől és meglepettségtől és visszaültünk az eredeti pozícióba.<br />
- 6 hetes a baba – feleltem és nem bírtam megállni a mosolygást, ahogy végignéztem az arcokon, akik olyan boldogan néztek minket.<br />
- Ú, ez olyan jó, mehetünk együtt babaruhát venni, meg bútorokat meg minden, és tuti a picik is barátok lesznek és jajj, de boldog vagyok, olyan büszke vagyok rátok! - áradozott Danielle.<br />
- Fiú vagy lány? - kérdezte Niall.<br />
- Hülye, ezt még mi se tudjuk – röhögte ki Liam.<br />
- Jó, honnan tudjam, nekem még nincs gyerekem – legyintette le, majd elgondolkodott. - Remélem.<br />
- Tényleg Gemma, te nem vagy terhes? - nézett ijedten Louis a barátnőjére.<br />
- Dehogyis, nekünk még ráér – válaszolta Gemma, mire mindenki elnevette magát.<br />
- És az esküvő? - kérdezte Harry.<br />
- Azt most akarjuk elkezdeni szervezni, mert még a kicsi születése előtt meg akarjuk tartani – felelte Zayn.<br />
- Akkor nagyon bele kell húznotok – állapította meg Louis.<br />
- Kösz, erre mi is rájöttünk – tártam szét a karom, a többiek pedig rögtön poénkodni kezdtek, hogy megint mennyi mindent el fogunk cseszni, ha ilyen rövid időn akarunk mindent létrehozni.<br />
Zayn-nel egymásra pillantottunk és mindkettőnk arcán elterült egy széles mosoly, a szemünkben pedig a „Kihívás elfogadva” felirat csillogott.Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-62422316582339744922014-04-29T07:54:00.001-07:002014-04-29T07:54:21.907-07:00Fontos !!Sziasztok!<br />Kissé nehézkesen állok neki ennek a szövegnek, de muszáj lesz, és előre is elnézését kérek.<br /><br /><div>
<b>Nem lesz harmadik évad. Semmiképp.</b><br /><br />Az igazság az, hogy átgondoltuk a dolgokat (Faith S és jómagam) és rájöttünk, hogy az már erőltetett lenne. Mind szeretjük Emma és Zayn történetét, de az is tény, hogy kezdett más irányba hajlani a Neon Jungle bevonásával, így őket is kilöktem/kilöktük a dologból. És mondtam, hogy a harmadik évad olyan dolgokra kéne, amik kihagyhatatlanok ebből a blogból. Ilyen a baba és még rengeteg minden más ami ezután következik.<br /><br />Sajnálom, hogy mindenkit bepörgettem ezzel a 200 feliratkozóval, de az igazság az, hogy nem gondoltam át rendesen. Igyekszem kárpótolni titeket, és ha véget ér a másik évad lesznek még visszaemlékező részek, ezt garantálom! <br /><br />Remélem nem utáltok és nem terveztek majd merényletet ellenem, én igyekszem kárpótolni titeket!:(<br /><br />Puszilok és ölelek mindenkit, Kikiih <3</div>
Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-10498147618980701042014-04-27T10:52:00.002-07:002014-04-27T10:52:57.248-07:002/29 * Happily<div style="text-align: left;">
Sziasztok! Most megszakítottam a rendet és megint a Breakaway-re került fel előbb rész. Mint mondtam hamarosan jövök egy magyarázattal, azt inkább holnapra hozom, mert... Mert holnapra hozom. Nagyon köszönöm a rengeteg feliratkozást és kommentet, nagyon sokat jelentenek! <3</div>
<div style="text-align: left;">
Jó olvasást mindenkinek! </div>
<div style="text-align: left;">
xoxo, Kikiih <3</div>
<h2 style="text-align: center;">
Happily</h2>
<br />
Három nap. Három napig összesen egy útvonalat jártam be, oda és vissza. Harry házától a kórházig. A látogatási idő alatt minden egyes szabad percemet Zayn mellett töltöttem, a maradékban pedig Harry lelkét ápolgattam, igaz kis apróságokkal, hogy a kedvencét megfőztem neki vacsorára, vagy, hogy este azt a filmet néztük meg amit ő akart. Igaz Harry fizikailag jól volt, mégis töröttebbnek tűnt, mint Zayn, aki folyamatosan mosolygott amíg együtt voltunk a kórházban. Nem történt semmi különös, csak beszélgettünk. Néha leugrottam neki és magamnak egy szendvicsért, de alapból végig együtt voltunk. Ott voltam mellette, hogy enyhítsem a fájdalmait, hogy elfelejtessem vele a történteket.<br />
A legfontosabb mégis az volt, hogy észrevettem rajta valamit, amit már nagyon rég láttam. Az őszinte mosolygást, a csillogó szemeket amikkel rám nézett, miközben összekulcsolt ujjainkkal ültem mellette az ágyon. Ezt a fajta érzelmet nagyon rég láttam rajta. Az őszinte boldogságot. Bár a gyűrű ott volt az ujjamon, mégse éreztük önfeledtül boldognak magunkat. Gyakran csak elrohantuk egymás mellett, míg én a stúdióba jártam ő éppen klipet forgatottak a srácokkal. Csak este találkoztunk, amikor már mindketten fáradtak voltunk. Természetesen örült, hogy sikeresen csatlakoztam egy bandához, én pedig annak, hogy a srácokkal sínen van a karrierjük és a lemezeiket sorra veszik. De ez mégse az volt, mint régen, amit az utóbbi hónapban csak egyszer éreztem. Amikor elmentünk az erőbe és ott tényleg csak mi ketten voltunk. A sürgést-forgást magunk mögött hagyva egyedül voltunk és végre-valahára csak egymásra koncentráltunk. Nem volt feszültség, eszünkbe se jutott úgy összeveszni, mint amikor Zayn Bradfordba ment. Mindez olyan távolinak tűnt, pedig nem viselkedtünk tisztes jegyespárhoz méltóan. És ebben mindketten hibásak voltunk, de nem is. A dolgok egyszerűen csak így alakultak, a sors próbára tett, minket, hogy kibírjuk-e. Kibírtuk. Az utolsó kérdés, hogy sikerül-e továbblépni rajta.<br />
A harmadik nap Zayn-t hazaengedték a kórházból, így én haza szálítottam és nagyon komolyan vettem az orvos utasításait, legfőképp azt, hogy nem kellhet fel és nem mászkálhat, csak vészhelyzet esetén, ami nálam annyit jelentett, hogy csak akkor kelhet fel, ha WC-re kell mennie, vagy ég a ház.<br />
Még mielőtt hazajött volna tökéletesen berendeztem a nappalit neki hálószobának, hisz ahhoz minden közel van, így amíg le nem szedik a gipszét a kihúzhatós kanapén alszunk.<br />
- Úgy látom nagyon komolyan vetted a doki szavait – feküdt le Zayn a kanapéra.<br />
- Téged vettelek komolyan – feleltem érzelmesen, majd jól rá is ripakodtam. - Tedd már fel oda a lábad, nem dísznek van! - mutattam a feltornyozott párnákra.<br />
- Bocsi anyu! - ijedt meg, majd a felrakta a begipszelt lábát a helyére.<br />
- Helyes – biccentettem.<br />
- Te teljesen kész vagy – röhögött fel.<br />
- Csak azt szeretném, hogy meggyógyulj – ültem le mellé lebiggyesztett ajkakkal.<br />
- Ha te mellettem vagy, nekem semmi bajom – mosolygott rám, majd fél kezével óvatosan magához húzott és lágyan megcsókolt.<br />
- Szeretlek – döntöttem a homlokát az övének.<br />
- Én is – simogatta hüvelykujjával az arcomat.<br />
- Ma be kell mennem a stúdióba, de addig még van idő, ezért előkészítem a vacsit.<br />
- És én mit csináljak nélküled?<br />
- Nézz tévét – vontam meg a vállamat.<br />
Felálltam és odadobtam neki a távirányítót a tévészekrényről, majd egy puszit dobva neki bementem a konyhába. Halkan beszűrődött valami sorozatnak a zaja és néha-néha hallottam, hogy Zayn felkuncog, tehát valami vígjátékot nézhetett.<br />
Gondolataimba elkalandozva szeleteltem fel a húst vékony csíkokra, majd betettem őket egy tálba és vissza a hűtőbe. Után kiszedtem egy uborkát, meghámoztam, majd ugyancsak merengve lereszeltem és még a szósz elkészítése közben is azon gondolkodtam, hogy mi fog történni ma a stúdióban. Kicsit bezsongtam, így majdnem megcsúszott a kés a paradicsomon, de időben elhúztam a kezem, így nem vágtam el az ujjamat. Talán jobban kéne koncentrálnom.<br />
Pont kész lettem mindennel, amikor láttam, hogy mennem kell, mert ha nem indulok el időben, biztosan elkések.<br />
- Mennem kell – mentem oda Zayn-hez és kissé szomorkásan elhúztam a számat.<br />
- Minden oké? - fürkészett.<br />
- Persze, csak nem akarlak itt hagyni. Biztos jól megleszel?<br />
- Szerintem nem érhet nagy katasztrófa – mutatott magára, miképp gipszelt lábbal ül a tévé képernyője előtt. - Hidd el, elrabolni se fognak, megszökni pedig pláne nem tudnék. Különösen mivel nem is akarok.<br />
- Sietek vissza – mosolyogtam rá.<br />
- Várlak – felelte, majd lehajoltam hozzá egy csókért.<br />
A kocsiban tovább fokozódott az idegességem, azt se tudtam merre áll a fejem, így egyszer csúnyán rám is dudáltak. Idegesen vettem a levegőt, és igyekeztem nem dühöngve méregetni a sofőr arcát miközben elhaladt mellettem.<br />
Amikor beléptem a terembe már mind a négyen ott voltak. Jess, Asami, Amira és Simon. Mosolyt erőltettem magamra, majd leültem Jess mellé az egyik kanapéra, és köszönés közben körbenéztem. Itt kezdődött minden, ebben a szobában. És itt is ér véget számomra.<br />
- Na mesélj, mi az a sürgős amiért ilyen gyorsan kellett találkozni? Csak holnaputánig kellett volna várnod – nézett rám Simon, aki nyilván nem örült, hogy miattam kellett átszerveznie a sűrű napi rutinját.<br />
- Nekem ez nem fog menni – vallottam be. - Nem tudom megcsinálni.<br />
- Mégis mit? - ráncolta a szemöldökét Jess.<br />
- Figyeljetek – sóhajtottam. - Én azt hittem, hogy nekem ez sikerülni fog, de nem érzem azt amit szerintem kéne. Imádlak titeket, az egész tök izgalmas, de ez nem az én életem. Kipróbáltam, de a múltkori stúdiózásnál is csak bénáztam – emlékeztem vissza a pár nappal ezelőtti próbálkozásomra. - Azt hittem, hogy ez az én világom, de nem. Nagyon sajnálom, de én nem akarom erőltetni a dolgot.<br />
- Emma, rengetegszer előfordul ez a kezdeti bizonytalanság – mondta nyugodt hangon Simon. - Nagyon sokan megijednek, menekülni akarnak, de a végén mindig rájönnek, hogy nem kellett semmitől félni, és ha hagyom őket elmenni, mindent elvesztenek.<br />
- Én ezt értem – tűrtem hátra egy tincset. - De én nem ezt akarom. Én családot akarok, úgy, hogy a gyerekeimnek valamilyen szinten normális élete legyen. Így se lesz könnyű, hogy az apjuk Zayn Malik lesz, de nem akarom, hogy egy bébiszitter nevelje fel amíg én koncertet adok az ország másik végében. Egy gyermeki álom volt számomra a színpad és a csillogás, de rájöttem, hogy ez igazából mindig is a bátyám álma volt, nem az enyém. És sajnálom, hogy ezt mondom, mert tényleg nagyon megkedveltelek titeket – néztem végig a lányokon. - Kilépek. Még most az elején, hogy tudjatok találni valakit a helyemre.<br />
- De az nem lesz ugyanaz – nézett szomorúan Asami.<br />
- Sajnálom – hajtottam le egy pillanatra a fejem, majd megpróbáltam mindhármuk szemét keresni. - Ne haragudjatok, de csak hátráltatnálak titeket. Nekem ez nem való.<br />
- Biztos vagy benne? - harapta be a szája szélét Amira.<br />
- Nagyon sokat gondolkodtam rajta, és igen. Tényleg nem akarom folytatni, akármennyire is fáj.<br />
- A barátunk vagy, és mindenben támogatunk – mondta ki végül Jess. - Akár maradsz akár mész. De tőlünk biztosan nem fogsz megszabadulni!<br />
- Köszönöm – nevettem el magam elérzékenyülten és éreztem, hogy a könnyek gyűlnek a szememben, amikor a szőkeség magához húzott és megölelt.<br />
Rövidesen csatlakoztak a többiek is, és rájöttem, hogy hiába nem tettem szert hírnévre és hirtelen jött pénzre, olyan barátokat kaptam, akik mindezt felülmúlták.<br />
Simon végül elfogadta a döntésemet, igaz előtte négyszemközt beszéltünk, és csak akkor fogta fel igazán, hogy miért döntök így. Ha valakivel kettesben vagyunk sokkal könnyebb megérteni a másikat, valamint őszintének lenni. A szerződést feltételek nélkül bontottuk, mivel még semmit nem ért el a banda és még nem is volt hivatalos a dolog a média és az emberek előtt, tehát úgy tűntem el, mintha ott se lettem volna.<br />
Hazafelé tettem egy kitérőt. Szinte biztos voltam benne, hogy utoljára fogok arra járni, de egyszer még muszáj volt. Megálltam az ismerős ház előtt, majd leállítottam a motort. A harag folyamatosan termelődött bennem, amíg a liftre vártam a magas, kívülről régi stílusú házban. Végigsétáltam a folyosón, majd megálltam az ajtaja előtt. Oda már nem akartam a saját kulcsommal benyitni, az már túlzás lett volna. Így kopogtam és vártam, hogy ajtót nyisson.<br />
- Emma! - nézett rám nagy csodálkozó szemekkel Colette. Körülbelül úgy nézett ki a meglepettsége, mintha a halálból tértem volna vissza. - Úristen, de örülök neked! - borult a nyakamba, de én szinte leráztam.<br />
- Bemehetek? - kérdeztem érzelemmentes hangon.<br />
- Persze – kémlelt furcsán, majd hagyta, hogy előremenjek.<br />
- Szóval ez az a hely – fordultam körbe a nappaliban.<br />
- Milyen hely? - pislogott értetlenül.<br />
- Ide hoztad fel az összeset mi? Mert nem hiszem, hogy csak egy alkalom lett volna – néztem rá ridegen. - Szép ez a váza – nézegettem. - Az ő pénzéből vetted mi? Ebbe rakod a virágokat a többi pasitól, igaz?<br />
- Emma állj le! - hangja szinte könyörgött. - Miről beszélsz?<br />
- Arról, hogy megcsaltad Harry-t!<br />
- Mert megbántott! - tárta szét a karját, mintha ez csak olyan természetes lenne. - Mi lenne, ha az én szemszögemből és megnéznéd a dolgodat.<br />
- Hallgatlak – fontam össze magam előtt a karomat, majd levetődtem a kanapéra.<br />
- Összevesztünk. Meglátott cigizni, hű eltitkoltam előle! - tette fel a kezét védekezően és közben megforgatta a szemeit. - Persze, hogy eltitkoltam, mert nem vagyok rá büszke, de mindenkinek van valami bűne. Azzal vádolt, hogy ő mindent megad nekem, de én a felét se viszonozom. Hogy a bánatba tudnám viszonozni, ellenben vele, aki egy szupersztár én csak egy stylist segédje vagyok, és nem hiszem, hogy majd én, mint nő fogom őt elhívni vacsorázni. Szeretem, de ő ezt nem fogja fel, mindig minden apróságon felhúzta magát, így nem lehet megmaradni senki mellett! Ezért inkább elhúztam haza, hogy nyugodjon le. Azonban ott belebotlottam Tristan-be és megkérdezte mi bajom, mert látta rajtam. És kissé... összemelegedtünk.<br />
- Vagyis sok veszekedés után elhúztál, ahelyett hogy megbeszéltétek volna. Ráadásul meg is csaltad.<br />
- Emma, én már nem bírtam! - túrt bele két kézzel a szőke hajkoronájába. - Harry mindenről tudni akart!<br />
- Ez természetes, mert a pasid volt! Mégis mit akartál eltitkolni előle? Ja igen, a volt barátodat, akivel meg is csaltad – tapsoltam meg. - Gratulálok Colette.<br />
- Csak mert Harry élete egy nyitott könyv azért az enyém is legyen az?<br />
- Harry élete csak azok előtt nyitott könyv, akiknek kinyitja azt a szaros könyvet! - kiáltottam el magam, mert ismerem a bátyámat és tudom, hogy kiket avat be bizonyos ügyekbe. - És előtted kinyitotta te ribanc, de te semmit nem mutattál neki magadból, pedig állítólag gyerekkorod és életed szerelme.<br />
- Te leribancoztál? - tátotta el a száját.<br />
- Miért, nem vagy az? - húztam fel a fél szemöldökömet.<br />
- Én vagyok a ribanc? Emma elfelejtted, hogy ki volt ott melletted az elmúlt években, amikor a hős és nagyszerű Harry egyszerűen csak otthagyott? Igen én voltam az – mutogatott magára. - Én húztalak ki a szarból, én voltam az aki egy percre se mozdult el mellőled. Én votlam az egyetlen jó az életedben.<br />
- Ha tényleg te voltál az én... őrangyalom – kerestem meg a megfelelő szót. - Akkor miért kezdtem el drogozni? Ki is nyomta az első füves cigit a kezembe? Igen te. Ki vitt el bulizni? Te. Ki mutatta be nekem Brandon-t? Ez is te vagy!<br />
- Ki követett téged Londonba, szinte azonnal? Ki szorított végig, hogy végre összejöjj azzal a seggfejjel? Ki ment el megvenni a szaros gyűrűdet és viselte el az idegesítő vőlegényedet egy egész nap? Az is én voltam!<br />
- Csak még lejjebb ásod magad Zayn sértegetésével – ráztam a fejem.<br />
- Ja bocs, mert ti vagytok Zemma, az álompár – védekezett rögtön. - Téged az összes rajongó szeret, míg én nap, mint nap kapom a sértő üzeneteket. Mert ti olyan rohadt tökéletesek vagytok, mert ti kiegészítitek egymást. De mi Harry-vel csak a rosszak voltunk, a ti totális ellentétetek. Én nem tudok énekelni, de majd szólj ha leadják a rádióban a közös számotok Zayn-nel, Simon Cowell úgyis elintéz neked pár dolgot, hiszen van ki befolyásolja.<br />
- Hogy te mennyi mindenről lemaradtál – forgattam a szemeimet. - Már egy bandába is bekerültem, de kiléptem. És ha olyan rohadtul ismernél, tudnád miért. Mert én ezt mindig is Harry-ért akartam. Hogy vele legyek, hogy ne veszítsem el, miután pedig elveszítettem csak azért foglalkoztatott az éneklés, hogy visszakapjam. Tudod Colette, csak most jövök rá, hogy az egész barátságunk egy átverés volt – nevettem fel. - Neked fogalmad sincs ki vagyok.<br />
- Tényleg nincs – bólintott. - Ha az a lány lennél akit ismertem akkor azonnal pattantál volna hozzám, ha bajom van, hiszen a legjobb barátok valami ilyesmit szoktak tenni, ha az egyikük padlón van. Sírtam volna a válladon, aztán elvittél volna bulizni, hogy legalább pár órára is, de elfelejtsem az egészet.<br />
- Ez már nem a gimi Colette, itt már nem old meg semmit a pia.<br />
- Mert te olyan rohadt érett vagy, a gyűrűddel meg az összes kiváltságoddal.<br />
- Nálad nem könnyebb érettebbnek lenni – erőltettem fel egy mosolyt az arcomra. - Ja és én már nem iszok, szóval miután most fogom magam és elmegyek keress magadnak valakit, akivel majd seggrészegre ihatod magad, és azt csinálsz vele amit akarsz. A lista élére én Tristan-t tenném.<br />
- Nem is rossz ötlet – tettetett gondolkodást. Onnan tudom, hogy tettette, hogy nincs agya, mert ha volt is az már rég elszállt. Odasétált az ajtóhoz és szinte kitépte előttem.<br />
Egy elégedett mosollyal indultam el felé, majd hirtelen megtorpantam és a vázára esett a tekintetem, ami egy adag magazin mellett ácsorgott. Vajon mennyire strapabíró?<br />
Lelöktem a polcról és apró mozaikdarabokra esett szét. Colette elhűlten nézett én pedig mosolyogva elsétáltam mellette, ki a folyosóra.<br />
- A nagyanyámé volt – kiáltott utánam.<br />
- Gyenge próbálkozás – szóltam vissza a vállam felett. - Soha nem ismerted a nagyanyádat. Ellenben veled én megjegyeztem a dolgokat amiket elmondtál nekem – megálltam majd megfordultam, vele szembe és mélyen a szemébe néztem. - Mert azt hittem barátok voltunk.<br />
Nem szólt semmit, csak fél kezével az ajtónak támaszkodva kémlelete. Nem kellett több, tudtam, hogy most már tényleg mindennek vége. Lesajnálóan végigmértem, majd sarkon fordultam és nem megvárva a liftet, lesiettem a lépcsőkön.<br />
Jó érzés volt. Mintha hazafelé gyorsabban is mentem volna, minden olyan felszabadult le. Nem izgatott a londoni forgalom, a hangzavar, a dudálások, inkább örömmel néztem ahogyan a srácok gördeszkáznak az utcákon, vagy ahogy egy szerelmespár megosztozik a korai vacsorájukon, miközben a lehúzott ablakon át bejutó szél belekapott a hajamba. Mintha semmi gondom nem lenne és az egész világ az enyém lenne.<br />
A felhajtón az én fehér autóm elfoglalta a helyét Zayn fekete kocsija mögött. Kulcsaimat mosolyogva pörgetve az ujjaimon léptem be az előszobába, ahol szokásosan elkiáltottam magam.<br />
- Megjöttem!<br />
- Nappali! - jött a válasz, míg én kibújtam a cipőmből és lepakoltam a cuccaimat.<br />
- Meg is lepődtem volna, ha máshol vagy – mosolyogtam rá, majd sietve leültem mellé, és egy csókot nyomtam a szájára.<br />
- Na, milyen volt a stúdiózás? Jobban ment, mint a múltkor? - érdeklődött kedvesen.<br />
- Igazából nem stúdiózás volt, csak egy megbeszélés – vallottam be.<br />
- Akkor miért tartott ilyen sokáig? - értetlenkedett.<br />
- Mert hazafelé beugrottam Colette-hez, hogy összetörjem a vázáját – feleltem félvállról, de ő tudta, hogy ennél többről van szó.<br />
- Ugye nem verted meg?<br />
- Nem – nyugtattam meg.<br />
- Kár – húzta el a száját, én pedig elnevettem magam. - Csak összeszólalkoztunk, és nem valószínű, hogy újra találkoznánk.<br />
- Ha most nem lenne begipszelve a lábam lejárnék egy örömtáncot – mondta, mire újra elnevettem magam.<br />
- Úgyse járnál le, mivel utálsz táncolni – vádoltam meg.<br />
- Igazán? - húzta fel a szemöldökét, majd a kezeit és a derekát mozgatta ide-oda.<br />
- Na, ezt inkább hagyd abba, nagyon béna – állítottam le röhögve, és óvatosan megfogtam mindkét kezét.<br />
- És, Colette rendezett valami nagyobb jelenetet? - váltott vissza komolyra.<br />
- Colette csak azt tud rendezni. De amúgy most csak én törtem-zúztam és az is csak egy váza volt.<br />
- Tehát Colette le van zárva innentől?<br />
- Le – mosolyogtam rá.<br />
- És a megbeszélésen mi volt? Megvan már a nevetek, vagy mi történt? Simon mit szólt a dalotokhoz? - faggatott.<br />
- Kiléptem – böktem ki. Zayn egy pillanatra lefagyott, szerintem azt hitte rosszul hallotta.<br />
- Mit csináltál? - pislogott nagyokat.<br />
- Kiléptem – ismételtem meg. Hagytam Zayn-nek pár percet, hogy feldolgozza a dolgokat, és csak hosszas hallgatás után szólalt meg.<br />
- Nos. Gondolom nem volt véletlen és jól meggondoltad. Én pedig mindenben támogatlak, így furcsamód ebben is.<br />
- Komolyan? - lepődtem meg. - Azt hittem ki fogsz akadni.<br />
- Hát... Nem számítottam rá. De... Jó, igazából a te dolgod.<br />
- Tudom, hogy érdekel – húztam az agyát.<br />
- Igazából sejtem mi lehet, talán túl jól ismerlek – mosolyodott halványan.<br />
- Akkor mondjad! - kértem, mert őszintén kíváncsi voltam rá.<br />
- Láttam rajtad, hogy nem élvezed. Vagyis élvezed, de nem annyira, mint ahogy én élveztem anno. Csípted a lányokat, de látszott rajtad, hogy idegenkedsz a helyzettől és emlékszem, hogy régen... Emlékszel, ugye, amikor együtt aludtunk és te az éjszaka közepén sírni kezdtél? - szakította félbe a gondolatmenetét, én pedig egy apró bólintással biztosítottam, hogy tudom miről beszél. Nehéz lenne elfelejteni. - Na akkor azt is elmondtad, hogy az éneklés igazából mindig Harry vágya volt, te szeretted, de leginkább csak miatta csináltad. Ezért se mentél el az X-Faktorba, ezért maradtál a háttérben.<br />
- Hű – pislogtam párat. - Te tényleg túl jól ismersz – hajtottam a vállára a fejem.<br />
- Na igen. Meg a naplódat is a kezembe nyomtad, ott is szépen elolvastam mindent – puszilt bele a hajamba.<br />
- Azért adtam oda – feleltem.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaqk0Z9fCp-9uTQJcnBoJqmFxMbII12ID0ZFYHI2fZ6KzHhtJ8hPby2FGtZniSAs0FlZjP-l9PDdrK0FTMEcYK5_d9H9h5rt7u12Uhb-IJVegywHa150LTmldtr1Ooj6vsY5UKPNCvaOSW/s1600/happily.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaqk0Z9fCp-9uTQJcnBoJqmFxMbII12ID0ZFYHI2fZ6KzHhtJ8hPby2FGtZniSAs0FlZjP-l9PDdrK0FTMEcYK5_d9H9h5rt7u12Uhb-IJVegywHa150LTmldtr1Ooj6vsY5UKPNCvaOSW/s1600/happily.jpg" height="320" width="228" /></a>Zayn a karját átvetette a derekamon és úgy húzott magához. Lehunytam a szemem és mélyen beszívtam az illatát, egészen addig amíg már szinte nem maradt levegőm. Olyan jó volt mellette lenni, hozzábújni. Bármeddig ellettem volna ebben a helyzetben, és rájöttem, hogy mindig ezt érzem amikor a karjaiban vagyok. Hiába is élveztem a helyzetet, én voltam az aki megszakította.<br />
- Van még valami amiről még nem beszéltem – szólaltam meg óvatosan.<br />
- Hallgatlak – mondta, én pedig elhúzódtam a válláról, hogy a szemébe nézhessek.<br />
Mindig a szemeinél akadok el. Olyan szépek, olyan csillogóak és olyan tiszták. Ahogy belenézek rögtön átadja nekem a létező összes szeretetét, és nem kell küzdenem, hogy viszonyozni tudjam. Kíváncsian várta, hogy mit hagytam még ki, a gyomromban lévő pillangók pedig egy szoros csomóvá gyúródtak és úgy szorítottak, mint eddig talán soha.<br />
- Nos – nyeltem egy nagyot. - A helyzet az, hogy van még egy oka, hogy kiléptem a bandából.<br />
- Igazán? - lepődött meg ténylegesen.<br />
- Úgy néz ki babát várok.<br />
Ahogy kimondtam láttam a Zayn arcán cikázó érzelmeket, és szinte nem is tudta eldönteni, hogy melyiket fejezze ki az arcán. Meglepettség, boldogság, kétségek, öröm...<br />
- Ez... Ez komoly? - túrt bele a hajába és az arcára akaratlanul egy mosoly ült ki. - Nem lehet, hogy megint vaklárma?<br />
- Először én is azt hittem amikor késett a mezneszem, nem is foglalkoztam vele. Egy hónapnál már kezdtem gyanakodni, de most már másfél hónapja nem jött meg. Elmentem a gyógyszertárba, vettem is rögtön három tesztet, direkt megkértem, hogy a legérzékenyebbet adja.<br />
- És? - kérdezte kíváncsian és észrevettem, hogy hirtelen megfogja a kezem és megszorítja. Nem tudtam hirtelen, hogy ez most tudatos vagy már automatikusan csinálta, de melegség járta át tőle a testem.<br />
- Mindkettő pozitív lett – feleltem egy hatalmas mosollyal az arcomon és Zayn még jobban megszorította a kezem, közben pedig az ő szája is olyan mosolyra húzódott, amit talán még soha nem láttam.<br />
Elengedte a kezemet és a derekamnál fogva húzott magához és hosszan megcsókolt. A csókunk közben még felszabadultabbnak éreztem magam, mint hazafelé a kocsiban. Feltétel nélkül boldogok voltunk, nem zavart sem Zayn törött lába, sem az, hogy éppen most balhéztam össze a volt legjobb barátommal. Az a pillanat, az a perc csak a miénk volt és nem vehette el tőlünk senki.<br />
Zihálva húzódtunk el egymástól és a szám sarka már fájt, annyit mosolyogtam egyhuzamban, félő volt, hogyha begörcsöl akkor egy életre úgy maradok.<br />
- Annyira szeretlek – suttogtam az ajkaiba.<br />
- Annyira boldog vagyok – felelte ugyanabban a hangnemben.<br />
Beletelt pár percbe, míg a pulzusunk visszaállt és mindketten kicsit lenyugodtunk. Csak most fogtam fel igazán a dolgot, pedig már másfél hónapja foglalkoztatott. Csak Zayn-nel teljesedett ki, és azt hiszem ennek így kell lennie.<br />
- Megvan még a harmadik teszt? - kérdezte meg.<br />
- Persze – feleltem. Miután mindkettő pozitív lett, a harmadikat úgy akartam megcsinálni, hogy tudjon róla.<br />
- Megcsinálod?<br />
- Most? - ijedtem meg egy kicsit.<br />
- Emma, már szinte biztos a dolog – nyugtatott és végigsimított a karomon.<br />
- És ha negatív lesz?<br />
- Akkor van mellette két pozitív. Maximum elmész újra a boltba, de már nyolcvan százalék, hogy terhes vagy. Neked nem szokott késni, pláne nem ennyit.<br />
- Igazad van – fújtam ki a levegőt. - Akkor megcsinálom.<br />
Kaptam tőle egy homlokpuszit, majd a konyhába mentem, ahol kivettem egy üveg szénsavmentes ásványvizet és ittam pár kortyot. Vittem magammal, majd előszedtem az éjjeliszekrényemből a még becsomagolt terhességi tesztet és bementem a fürdőbe.<br />
Még pár utolsót kortyoltam az üvegből, mielőtt nekiálltam volna. Az elsőnél nagyon ideges voltam, a második sokkal könnyebben ment, és ezzel sem voltak gondok.<br />
Ahogy kész lettem a friss tesztel a kezembe lementem a nappaliba és láttam, hogy Zayn kissé idegesen figyel.<br />
- Na?<br />
- Még várni kell pár percet – feleltem, majd leültem mellé és az ő oldalán, a kanapé karfájára tettem. Szorosan hozzábújtam és a mellkasához nyomtam a fejem. - Szólsz ha kijelzi?<br />
- Szólok – nyugtatott meg és nyomott a hajamba egy puszit.<br />
Nem tudom, hogy pontosan mennyit ülhettünk csendben egymás mellett az eredményre várva, de tíz percnél nem lehetett több. Mégis, sokkal izgatottabb és idegesebb voltam, mint az előző két tesztnél. Szinte összeugrottam, amikor Zayn megszólalt.<br />
- Kijelzi – mondta és a kezébe kapta. - Oké, még életemben nem csináltam ilyet, ezt most mit jelent?<br />
- Pozitív – olvastam le és újra kiült az a bizonyos mosoly az arcomra, és hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy az enyém szélesebb, vagy Zayn-é.Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com27tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-49733440541015933412014-04-24T10:50:00.000-07:002014-04-24T10:50:07.744-07:002/28 * Unfaithful<div style="text-align: left;">
Sziasztok! Nagyon vártátok a részt, én pedig próbáltam vele sietni, de mindig közbejött valami, így elnézést kérek! De most itt van és remélem, hogy meg lesztek elégedve! Én teljesen odavagyok a 128 rendszeres olvasóért, nagyon hálás vagyok <i>Nektek!</i></div>
<div style="text-align: left;">
Jó olvasást! </div>
<div style="text-align: left;">
xoxo, Kikiih <3</div>
<h2 style="text-align: center;">
Unfaithful</h2>
<br />
Reggel amikor felébredtem csak Amira-t láttam a nappaliban leterített matracok egyikén, Jess és Asami valószínűleg már felkeltek.<br />
Kinyújtottam a végtagjaimat, majd felkönyököltem, hogy felülről is megnézhessem a hátán fekvő Amira-t.<br />
- Reggelt – morogta álmosan, majd megdörzsölte a bal szemét.<br />
- Hogy aludtál? - érdeklődtem.<br />
- Jól csak keveset – felelte. - Hány óra?<br />
- Passz – feleltem, majd kinyújtóztam, hogy megnyomhassam a telefonom egy gombját, mire felvillan a kijelző. - Tíz negyvenkettő – olvastam le.<br />
- Visszafekszünk? - kérdezte Amira.<br />
- Még szép – vágtam rá, és a fejem már a párnán is volt.<br />
Nem tartott sokáig, hogy újra megtaláljon az álom és két óráig mélyen aludjak. Legközelebb egykor ébredtem fel, viszont nem saját akaratomból. Valaki a hátamon ült és kihúzta a fejem alól a párnát. Erre még csak morogtam, mert ez elég fegyverkezésnek tűnt és reméltem, hogy leszáll rólam és elfut a párnámmal. De nem így lett, inkább csapkodni kezdett vele és addig-addig ütött amíg meg szembe nem fordultam vele.<br />
- Jess! - sziszegtem, mire ő az arcomba nyomta a párnát. - Rohadj már meg! - morogtam, de a hangomat eltompította a párna.<br />
- Tessék? Nem hallom.<br />
- Mondom rohadj meg! - kiáltottam, miközben ő elhúzta a párnát. Ajkait lefelé biggyesztve, szomorúan nézett rám.<br />
- Ez gonosz volt.<br />
- És az nem volt gonosz, hogy a fejembe nyomtál egy párnát? - tártam szét a karomat. Jess elgondolkodott, majd egyszerűen megölelt. Elnevettem magam és átkaroltam a hátát. Végül is így is fel lehet fogni.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwMyBaXF2BO_LfeMBJWzSjdW-xNpm4MB990jiiItyD7vyA-vbnFBHCu8nHcZOWK8bELjnhyphenhyphenXfwLcPhcb-_d52Zci5b3wIRMnEYI8dzFVO1HJwALIZUVT1FRrJJWJT1LJh10xGamdYOU9_R/s1600/jessshereen.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwMyBaXF2BO_LfeMBJWzSjdW-xNpm4MB990jiiItyD7vyA-vbnFBHCu8nHcZOWK8bELjnhyphenhyphenXfwLcPhcb-_d52Zci5b3wIRMnEYI8dzFVO1HJwALIZUVT1FRrJJWJT1LJh10xGamdYOU9_R/s1600/jessshereen.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
Asami kissé nehezebben működött Amira-val, aki a halk szólítgatásokra és simogatásokra inkább csak mélyebb álomba került. Ezt felismerve Asami inkább Jess módszerét alkalmazta, mire a felnyírt hajú lány azonnal felkapta a fejét. Végignézett rajtunk, majd kicsivel később megszólalt:<br />
- Remélem van kaja.<br />
- Jess-el sütöttünk grillezett sajtos szendvicset – mosolygott Asami.<br />
- Akkor jó – bólintott Amira, én pedig elnevettem magam.<br />
Átvánszorogtunk a konyhába, ahol Asami elénk rakott egy tál szendvicset. Furcsa érzés volt, hogy most nem én főztem a reggelit, hanem egyszerűen csak ott termet. Elszoktam már ettől. Miután megettük fél óra múlva elkezdtünk összepakolni, majd búcsúzkodni. Már akkor hiányoztak, pedig tudtam, hogy hétvégén elmegyünk majd vásárolni, meg a stúdióba is vissza kell majd menni. Hosszas búcsúzkodás után beültem a kocsiba és hazafelé vettem az irányt. Akármilyen jól is éreztem magam a csajokkal, kicsit hiányzott már a vőlegényem és szerettem volna hazaérni. Bár a ház maga annyira, nem érdekelt, mert biztos voltam benne, hogy hatalmas kupit hagytak maguk után a srácok.<br />
Beálltam a felhajtóra Zayn fekete kocsija mögé, majd besétáltam a házba. Az előszobában elkiáltottam magam, de nem volt válasz, gondoltam biztos alszik. Ledobtam a cuccaimat, majd a nappaliból felsétáltam a hálóba. Nem volt ott. Furcsálltam a dolgot, de betudtam részegségnek, így nyilván bárhol elalszik, így körbejártam az egész házat. Amikor már az alsó szinti fürdőben sem találtam kétségbeestem.<br />
A kezeim és a lábaim is remegtek miközben előszedtem a telefonomat. Tárcsáztam... Ki volt kapcsolva.<br />
A következő akit hívtam Harry volt. Ő nem vette fel, szóval a helyzet egyre rosszabb lett. A harmadik akit tárcsáztam Louis volt, aki csak az ötödik csörgés után vette fel.<br />
- Halló – szólt bele.<br />
- Louis! - kiáltottam fel, mert egy nagyon picit megkönnyebbültem. - Hol a bánatban vagytok?<br />
- Ne ijedj meg, nincsen semmi komoly, de...<br />
- De?! - Ez az a szó, amit a legjobban utálok. Csak rossz következhet utána.<br />
- Zayn kórházba került.<br />
Lefagytam. Nem bírtam felfogni, hogy mit mond, ezért kértem, hogy ismételje meg. Elmondta még egyszer, mire nekem le kellett ülnöm.<br />
- Mégis mi a franc történt? - kérdeztem indulatosan. - És jól van? Ugye nem esett kómába? De te jó ég, mi történt baleset, vagy mi?<br />
- Em, ne aggódj! Izé... Gyere be és mindent elmondunk. – És azzal lediktálta a kórház címét. Ugyan az, ahol én is voltam az autóbalesetem után. - Ne aggódj, semmi komoly, nincs életveszélyben.<br />
És azzal letette. Valamilyen szinten megnyugtató volt, de még mindig nem tudtam semmi konkrét dolgot.<br />
Idegtépően hosszú volt az a fél óra kocsiút a kórházig és természetesen parkolóhelyet is csak a másik utcában találtam. Szinte rohantam a bejáratig, ahol Harry állt az előtérben.<br />
- Harry! - futottam oda hozzá. - Hol van? Látni akarom, most!<br />
- Nyugi Emma – ragadta meg a karom és mélyen a szemembe nézett, jelezve, hogy nyugodjak le. - Malik jól van.<br />
- Ha jól van mit keres egy kórházban? - fakadtam ki.<br />
- Figyelj. Most nem mehetsz be, éppen az orvosával beszél, elvégeznek rajta pár vizsgálatot.<br />
- De mi történt vele? Miért nem mondja el senki?<br />
Nem válaszolt, csak húzott maga után a liftbe, ahol hiába zúdítottam rá a kérdéseimet, nem győzött rájuk normális választ adni.<br />
Egy folyosón mentünk végig, aminek a végben megláttam a maradék három srácot. Megálltam előttük és mindegyikükön végignézve követeltem végre a válaszaimat.<br />
- Oké, szóval kicsit berúgtuk – kezdte a sztorit finoman Liam.<br />
- Vagyis bebasztunk, mint az állat – fordította le Niall, nem éppen szép szavakkal.<br />
- És csináltunk furcsa dolgokat – folytatta Harry. - Szórakoztunk meg ilyenek és feldobtuk Malik cipőjét egy fára.<br />
- Hogy került le róla a cipője? - ráncoltam a szemöldökömet.<br />
- Az kiesett – tárta szét a tenyereit Lou. - A lényeg, hogy felmászott érte, csak az illuminált állapota miatt... Leesett.<br />
- Te jó ég – sápadtam le, és ismét úgy éreztem, hogy le kell ülnöm, így a Liam melletti széket választottam.<br />
- De nem lett semmi komoly baja – nyugtatott Harry. - Egy kis agyrázkódása volt és eltört a lába. Meg pár zúzódás, de az orvosok szerint nagy mázlija volt.<br />
- Ti nem vagytok normálisak – dörzsöltem a halántékomat, és nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne sírjam el magam.<br />
- Nem így akartuk – szólt halkan Niall. - És részegen tényleg nem kellett volna fára másznia.<br />
- Dühös vagy ránk? - harapta be a szája szélét Liam.<br />
- Nem – emeltem fel a fejem. - Csak úgy... Olyan tehetetlen érzés, hogy miért pont Ő, de közben hálás vagyok, amiért nem lett komolyabb baja. Persze nem vagyok büszke rátok, sőt. Mindannyian vagytok húsz évesek, lehetne egy kis eszetek.<br />
- Nagyon parázik ám, hogy mit fogsz szólni – mondta Liam.<br />
- Parázzon is – bólogattam. - Nem igaz, hogy nem tud vigyázni magára.<br />
- Részeg volt – védte Niall.<br />
- Talán gondolkodnia kellett volna, mielőtt csont részegre issza magát – néztem rá. - Várja valahol a menyasszonya, aki egy darabban szeretne hozzámenni.<br />
Erre már nem igazán tudtam mit mondani, mind egy-egy pontot kezdtek feltűnően bámulni. Ez lehet a fal egy festésnyoma, vagy a cipőjük orra, esetleg bármi. Tudták, hogy igazam van.<br />
Öt percig ültünk a nyomott csendben és engem egyre inkább felemésztett a tudat, hogy mekkora barmok voltak. Az pedig pláne idegesített, hogy Zayn ilyen felelőtlen volt. Nem az a bajom, hogy jól érezte magát, de azt hittem, hogy kinőtte már a részegen fára és egyéb tárgyakra mászós dolgokat. Mert itt az eredménye.<br />
Amikor az orvos kilépett Zayn kórtermének ajtaján mindannyian rögtön ránéztünk. Tipikus doki kinézete volt, magas, haja már ritkult és majdnem olyan fehér volt, mint a köpeny amit viselt. Vékony keretes szemüveget viselt, amin keresztül rögtön kiszúrta, hogy valószínűleg hozzátartózók lehetünk.<br />
- Ha gondolják bemehetnek hozzá – jegyezte meg.<br />
- Menjetek, mindjárt megyek én is – jeleztem a srácoknak, majd az orvos felé fordultam. - Elnézést doktor úr, beszélhetnénk egy percet? - kértem, mert talán ő többet is tud mondani, minthogy zúzódások. Tudni akartam, hogy pontosan mi történt Zayn-nel és mennyire súlyos a dolog.<br />
<br />
<i>* Zayn szemszöge*</i><br />
<br />
Ahogy az orvosom kiment, szinte azonnal berohantak a srácok és elárasztottak a kérdéseiddel. Jól vagy? Nagyon fáj? Meddig kell bent maradnod? Mit mondott a doki?<br />
- Egyszerre csak egyet! - szóltam rájuk feltett kezekkel. - Nincsen semmi új, és majd valami gyakornok majd felhozza a vizsgálatok eredményeit. De három napig még tuti bent tartanak.<br />
- Az szívás – állapította meg Harry.<br />
- Hamar meggyógyulsz – paskolta meg Liam a gipszem, kicsit erősebben is, mint jólesett volna.<br />
- Ha így ütögetsz nem biztos – feleltem.<br />
A fiúk elhúzott szájjal néztek rám. Oké, béna voltam, elfogadom. De nem kell rám úgy nézni, mintha halálos beteg lennék.<br />
- Amúgy – gondolkodtam el. - Beszélt valaki Emma-val? Tudja már?<br />
- Tudja – hallottam meg a hangját az ajtóból.<br />
Keresztbe font karokkal állt és nem éppen angyalian nézett rám. Ettől féltem a legjobban, tudtam, hogy csalódni fog bennem. Ahogy ott állt, szinte láttam a szeméből kiszűrődő szikrákat és inkább nem akartam megtudni, hogy éppen mire gondol.<br />
- Azt hiszem egy kicsit kettesben hagyunk titeket – ismerte fel elsőnek Liam a helyzet súlyát, majd mind a négyen olyan gyorsan tűntek el, mint ahogyan jöttek.<br />
Emma végignézte ahogyan távoztak, majd becsukta utánuk az ajtót. Paul természetesen hamar értesült az esetről és nem kis lecseszés után betoltak a tág, egyszemélyes kórtermembe, amit most ellepett Em haragja.<br />
Lassan lépkedett felém, tűsarkú bokacsizmája halkan kopogott a csempén. Hiába tudtam, hogy mérges rám, még így is levett a lábamról, olyan elképesztően szép volt. Haja kissé kócosan omlott a vállára, gondolom nem foglalkozott vele olyan sokat a lányoknál, hiszen azt hitte, hogy hazamegy. Erre miattam egy kórházban kell lennie.<br />
- Azt hittem ennél értelmesebb vagy Malik – szólalt meg, amikor megállt az ágy lábánál.<br />
- Nem úgy akartam – kezdtem bele a béna mentegetőzésbe. - Tudom, hogy nem kellett volna úgy leinnom magam, de folyamatosan váltották egymást az üvegek és szinte észre se vettem.<br />
- És meddig lesz az, hogy nem veszed észre? - húzta fel a fél szemöldökét. - Majd ha én egyedül leszek otthon a gyerekünkkel és te épp megünnepled, hogy mondjuk az új lemezetek platina lett, majd hívnak, hogy menjek a kórházba, mert a férjem eltörte a gerincét? Mikor akarsz felnőni Zayn?<br />
- Húsz éves vagyok, hova nőjek fel? - kérdeztem értetlenül.<br />
- Oda, hogy húsz évesen szupersztár vagy! Rengetegen néznek fel rád, van jó pár kis srác aki titeket követ, és lehet, hogy nem csak azért akar hasonlítani rátok, hogy összeszedje az iskolában a csajokat. De ha azért is, akkor sem ilyen példát kell mutatni, mert elhiszi, hogy az bejön a lányoknak, ha seggrészegre isszák magukat és ilyen baromságokat csinálnak! Nem, ez rohadtul nem jön be egy lánynak sem! - mondta egyre indulatosabban, és közelebb jött hozzám. Megállt az ágy szélénél, így oldalasan kellett rá néznem. - Mikor veszed észre, hogy a tetteidnek súlya van? És nem csak ilyen téren. Mi van, ha magasabbra mászol fel és onnan esel le? Mi van, ha a tetőről zuhansz le? Zayn, meg is hallhattál volna. Az orvos elmondta, hogy vagy tíz métert zuhantál és csak a kórházban jött vissza az eszméleted! Fogalmad sincs mekkora mázlista vagy, hogy pár karcolással megúsztad. A fenét karcolással, hogy nézel ki? - zuhant össze egy pillanat alatt és láttam, hogy a szemeiben könnyek gyűltek ahogy végignézett a sebes arcomon és az összevarrt szemöldökömön, ami akkor szakadt fel, amikor zuhanás közben egy ág végigsúrolta. Azt hiszem soha nem volt ilyen lelkiismeret furdalásom. Óvatosan kinyújtottam a kezem és megfogtam az övét.<br />
- Gyere ide – suttogtam halkan, kifogva Emma elgyengült pillanatát, amikor is megtette amit kértem. A háttámlám a lehető legfüggőlegesebb helyzetbe volt állítva, így olyan volt, mintha én is ültem volna, még így is magasabb voltam nála. Az ágy szélén ült és könnyes szemeivel az enyémeket figyelte, amitől még jobban fájt. Óvatosan átöleltem a derekát és fejét a mellkasomra vontam, hogy a hátát simogatva tudjam nyugtatni. - Ne haragudj! Ígérem soha többet nem lesz ilyet! Megtanultam...<br />
- Soha, de soha többet ne tedd ezt velem – kérlelt halkan és éreztem, hogy a kórházi ruhámat összekönnyezi.<br />
- Nem fogom – pusziltam bele a hajába, és ott tartottam a fejem pár pillanatig, hogy magamba szívhassam az illatát. Akaratlanul is jobban szorítottam magamhoz, mert borzalmas érzés volt belegondolni, hogy mit élhetett át miattam. - Annyira utállak sírni látni, mégis az esetek nagy részében miattam sírsz.<br />
Felemelte a fejét a mellkasomról és könnyes szemei elmosolyodtak.<br />
- Azt hiszem ez veled jár – vonta meg a vállát, majd kicsivel feljebb tornázta magát az ágyon. Óvatosan tenyerei közé fogta a fájó arcomat és ahol csak sebet látott, adott egy rá egy csókot, így körülbelül végigjárta az egész fejemet, a végére pedig sikerült teljesen feloldania és széles vigyorra húzódott a szám. - El sem tudod hinni milyen csúnya lettél – élcelődött. - Megérte tönkretenni a tökéletes arcodat?<br />
- Tudom, hogy így is tetszik neked – vigyorogtam. - Sőt, azt is, hogy különösen dögösnek találod.<br />
- Dehogy – rázta a fejét feltűnően. - Meglehetősen csúnya.<br />
- Hazudsz! Túl jól ismerlek – közöltem vele, ő pedig inkább egy csókkal terelte el a témát, és eszem ágában sem volt ellenkezni.<br />
Minden szenvedés után, most éreztem először azt, hogy igazán jól vagyok. Emma a karjaimban volt, nyelve édesen játszadozott az enyémmel. Az ilyen pillanatokban mindig úgy éreztem, hogy enyém a világ, valamint, hogy a saját világomat tartom a karjaimban. Emma-t.<br />
- Szeretlek – suttogtam az ajkaiba.<br />
- Most én is mondhatnám ugyanezt, de haragszom rád – közölte.<br />
- De már bocsánatot kértem meg minden – húztam el a számat.<br />
- Lehet nem tettél meg mindent – húzta fel kihívóan a fél szemöldökét és féloldalasan elmosolyodott.<br />
Hozzá hajoltam és egy hosszú csókkal próbáltam kiengesztelni, ha már az előző nem volt elég neki. Minden erőmet beleadtam, azt akartam, hogy még bele is szédüljön, hogy érezze tényleg sajnálom és azt, hogy mennyire szeretem.<br />
- Szeretlek – mosolygott rám a csókunk befejeztével, mire halványan felnevettem. Az intim pillanatunkat az ajtó nyitódása zavarta meg.<br />
- Meghoztam a leleteket – szólalt meg egy unott hang, és rögtön az irányába néztem. Egy húsz-huszonöt év közötti srác volt, valószínűleg az orvosom gyakornoka. Haja Justin Bieber régi stílusában volt vágva, csak meg volt tépve, ami így kócos hatást keltett, valamint vastag keretes geek-szemüveget viselt. Biztosan az apja akarta, hogy orvos legyen. - Kérem szálljon le az ágyról, az a betegeknek van fenntartva, ha nagyon elfáradt ott van egy szék – folytatta monoton hangon a papírokba meredve, majd megállt az ágy szélénél, felkészülve, hogy közölje az adatokat, azonban megakadt a szeme az éppen vele szembe forduló Emma-n, és egy pillanatra elakadt. Egyszerre futott végig rajtam a büszkeség és az indulat, hogy mindjárt lekeverek neki egyet, amiért rá már nézni, az egyébként csodálatos barátnőmre. Ja nem is, menyasszonyomra.<br />
- Komoly a dolog? - mutatott kettőnkre, én pedig nem is tudtam válaszolni, annyira elképedtem a pofátlan stílusától.<br />
- Eléggé – bólintott Emma, majd felmutatta a gyűrűt.<br />
- Ja. Bocs – krákogta, majd közölte, hogy minden rendben, a dokim este még feljön egy vizitre, de eddig minden úgy néz ki, hogy három nap múlva már otthon leszek.<br />
- Oké, köszi – intettem neki, jelezve, hogy elmehet.<br />
A srác még vetett egy utolsó pillantást Em-re, majd elindult kifelé. Amikor még az ajtóból is visszafordult azt hittem, hogy megdobom a hátam mögött lévő párnával.<br />
- Ideges vagy? - kérdezte Em szórakozottan.<br />
- Á, nem – legyintettem. - Csak ez a seggfej... - kezdtem elemezni, azonban Louis feje megjelent az ajtóban.<br />
- Bejöhetünk? - pislogott.<br />
- Persze – feleltük egyszerre.<br />
<i><br /></i>
<i>*Emma szemszöge*</i><br />
<br />
- Állj fel – állt meg előttem Harry.<br />
- Úriember – nyögtem.<br />
- Kint csak három hely volt és nekem kellett végig állnom. Végigácsorogtam azt, ahogy nyilván szerelmesen puszilgattátok egymást és mindketten örültök, hogy Malik él – hadarta el. - Undorító.<br />
És nekem akkor esett le, hogy Harry most van túl egy feltehetőleg nagyon csúnya szakításon. Nagyot nyeltem és felálltam, gondolván visszaülök Zayn mellé, azonban Harry belehúzott az ölébe, amitől jól eső érzés járta át a testemet. Hálaképpen nyomtam az arcára egy puszit, majd így beszélgettünk tovább.<br />
Vagy két órán át beszélgettünk, teljesen szokványos dolgokról, mintha nem egy kórteremben lennénk. Mintha Zayn nem törte volna el a lábát. Mintha én nem kerültem volna, be egy bandába. Mintha Harry nem most lenne túl egy szakításon. Mintha Liam-et nem várná otthon a terhes barátnője. Mintha Louis-nak nem hiányozna annyira Gemma, akit már vagy egy hónapja nem látott. Mintha Niall nem lenne piszkosul éhes.<br />
Már nem is emlékszem, hogy min nevettünk, talán a turné egyik emlékén, amikor a gyakornok ismét ránk nyitott.<br />
- Letelt a látogatási idő, menjenek haza.<br />
- Ne máár – háborodott fel Niall és a többiek is nemtetszésüket hangoztatták.<br />
- Nem maradhatnánk kicsit tovább? - pislogtam rá és igyekeztem a lehető legszebb mosolyomat felvenni.<br />
- Sajnos nem valószínű – rázta a fejét.<br />
- Ha akarod kölcsönadom egy órára – ajánlott fel Zayn, mire még én is elröhögtem magam.<br />
- Te járnál rosszabbul – válaszolta, majd rám kacsintott, aztán meglátva Zayn arckifejezését közölte: - Maximum negyed órát maradhatnak.<br />
Ez a negyed óra körülbelül annyira volt elég, hogy összeszedjük magunkat és elbúcsúzzunk Zayn-től, így igazából nem is nyertünk semmit. A gyakornok okosan kijátszott minket.<br />
- Vigyázz magadra! - kért Zayn, miután elhúzódtam a rövid és diszkrét búcsúcsókunk után, amit a többiek jelenlétében nem akartunk elhúzni.<br />
- Meglesz – biztosítottam. - Te pedig írj!<br />
- Ööö, igen – nevetett fel és beletúrt a hajába. - A helyzet az, hogy az esésnél a mobilom is a darabjaira hullott. Szóval...<br />
Csak a szememet forgatva sziszegtem a fogaim között, hogy szerencsétlen. Mert az is.<br />
- Mi lenne, ha Em itt hagyná neked a mobilját és akkor majd ír az enyémről, úgy is nálam alszik – jelentette ki Harry. Ezt konkrétan nem beszéltük meg, de én egyébként is be akartam kéredzkedni hozzá, és nem azért, mert egyedül lennék otthon. Azért, mert tudom, hogy szüksége van rám.<br />
- Oké – vontam meg a vállam, majd a zsebembe nyúltam és előszedtem a telefonom.<br />
- Kösz – vette el mosolyogva.<br />
- Csak aztán töröljétek ki a szexsms-eket – figyelmeztetett Harry.<br />
- Nem lesznek olyanok – ígérte meg Zayn. - Ez nem a mi stílusunk.<br />
Végleg elbúcsúztunk, bár kissé fájt otthagynom Zayn-t. Olyan megtört volt, még ha nem is mutatta ki annyira. Tudtam, hogy szégyellte a dolgot, és én tényleg nehezteltem rá, de azt is sikerült körülbelül öt perc alatt kiölnie belőlem a szeretetével. Egészséges ez? Nem tudom, de ha ettől vagyok boldog, akkor lehetek egy kicsit egészségtelen, mert ez volt Zayn első igazi hülyesége. Soha nem bántott meg, soha nem tette kockára a kapcsolatunkat, vagy ha mégis az is féltékenységből fakadt. És én úgy vagyok vele most már, hogy inkább legyen féltékeny, minthogy ne is érdekelje, hogy ki hogyan néz rám.<br />
Harry hatalmas autójában az utazás csendben telt, csak a rádió szólt, hogy feleméssze a hallgatást. Láttam Harry-n a zaklatottságot, sok volt neki ez a hét. Először elveszti a barátnőjét, aztán az egyik legjobb barátja balesetet szenved. Ismerem a bátyámat és tudom, hogy jobban fájnak neki a dolgok, mint ahogy kimutatja azokat. Colette és Ő... Nos, ez egy érdekes kapcsolat volt és bennem titokban mindig motoszkált egy kisördög, aki azt hajtogatta, hogy ez egy gyerekszerelem elrontott felnőtt változata. Harry a lány mellett akart megkomolyodni, Colette-nek viszont pont a testvérem mellett teljesedett ki a zűrös korszaka. Colette igazából mindig zűrös volt, de Harry-vel nagyon sok minden hullott hirtelen az ölébe. Az emberek megismerték az utcán, a rajongók aláírásokat kértek tőle, pedig semmit nem csinált, egyszerűen csak Harry Styles barátnője. Volt. És ne feledjük, hogy Harry sikeréhez rengeteg pénz járult, amit Harry nagyon szívesen költötte a barátnőjére, drága ajándékokra, vacsorákra, kiruccanásokra. És Colette ezt néha már túlságosan is élvezte, miközben nem fogta fel, hogy a legnagyobb dolog amit kapott az Harry szerelme. Colette hajlamos volt túlesni bizonyos pontokon, és gyakran nagy volt benne a vágy. Kicsit sem volt prűd, így gyakran elkezdte nekem mesélni az előző éjszakáját Harry-vel, mire közöltem, hogy semmire nem vagyok kíváncsi, mert az ikertestvéremmel jár, így inkább kihagynám a pikáns infókat. Erre mindig csak annyit vágott rá, hogy akkor őt sem érdekli amit én mondanék Zayn-ről. Úgyse mondtam neki semmit.<br />
Harry leparkolt a háza előtt, én pedig mosolyogva emlékeztem vissza az időkre, amikor még vele laktam is, annak érdekében, hogy újraépítsük a kapcsolatunkat. Hihetetlen távolinak tűnt, pedig egy év sem telt el teljesen.<br />
- Jössz? - szólt Harry, mert én észre se vettem, hogy már leállt a motor, túlságosan elmerültem a nosztalgiázásban.<br />
- Persze – mosolyogtam rá, majd kinyitottam a kocsiajtót. Felsétáltunk a szokásos lépcsőkön, majd Harry egy kicsit szenvedett a kulcsokkal.<br />
Lecuccoltunk én pedig rögtön elvetődtem a kényelmes, puha kanapén és egy otthonszerű érzés kerített hatalmába.<br />
- Mindig imádtál ott dögleni – jegyezte meg mosolyogva.<br />
- Ma este ezen alszok, oké? - nevettem fel.<br />
- Pedig megvan még a szobád – ült le, felemelve a lábaimat, majd az ölébe helyezte. Olyan jól esett, hogy ezt mondta. Igazából nem tudom mit csinált volna vele, de a tudat is olyan jó volt, hogy nem ért hozzá, hogy van egy biztos pontom ebben a házban.<br />
- Elmondod, hogy mi történt Colette-el? - ültem fel.<br />
- El – sóhajtott, én pedig törökülésbe vetettem magam és érdeklődve néztem felé. - Te vagy az első aki megtudja, a srácoknak csak annyit mondtam, hogy berúgunk, mert újra szingli vagyok. Nem vártak magyarázatot, tudták, hogy úgyse adok.<br />
- Figyelek – erősítettem meg egy mosollyal.<br />
- Az egész ott kezdődött, hogy rájöttem, hogy egyre többet titkolózik – kezdett bele. - Nem nagy dolgok, csak kicsit. Hogy az a felső már régóta megvan, nem a múltkor vette, meg ilyenek. Az egészet nem értettem, hogy miért, ez nem titkolnivaló. Aztán egyszer átmentem hozzá, hogy meglepjem, de ő a nappaliban cigizett. Nem is azzal volt a baj, hanem, hogy már milyen régóta együtt vagyunk, és ezt nem tudtam róla, pedig ez azért egy jelentős dolog, vagy nem? Ez olyan mintha vegetáriánus lennél. És nem csak nem mondta el, tagadta is, mondta, hogy milyen undorító, ha valaki cigizik, és, hogy ezt benned se szereti.<br />
- Várj – akadtam el. - Te tudtad, hogy én cigizek?<br />
- Szerinted Gemma nem árulkodott? - mosolyodott el óvatosan.<br />
- És sose nehezteltél rám?<br />
- Nem.<br />
- Akkor Colette-re miért? - pislogtam.<br />
- Mert ő tagadta, és nem értem miért. Ha ilyen kis dolgokban hazudik, hogy bízzak meg benne úgy igazán? Aztán jött az összeköltözési hiszti, észrevettem, hogy egyre nagyobbak az elvárásai. Elvárja, hogy valami puccos vacsora közben jelentsem be, közben szerintem a lényeg kettőnkről, és nem a helyzetről szól – beletúrt a hajába és elhallgatott pár másodpercre. - Megbeszéltük, hogy adunk magunknak pár hetet, hogy lenyugodjunk. Col hazament én pedig itt maradtam. Tegnap mentem utána, kissé sok idő, de ő se keresett, én se őt. Nem bírtam tovább, elmentem az ottani házához és közölni akartam vele, hogy szeretem és vissza akarom kapni, felejtsük el az egészet. Végig magabiztos voltam és gondoltam igazi macsó leszek. Na ja – nevetett fel szarkasztikusan. - Amikor bekopogtattam Tristan Harris. nyitott ajtót. Csak sápadtan néztünk egymásra úgy két percig, utána pedig Colette jelent meg, hogy megkérdezze ki az. Nos, nem rám számított, mivel Tristen inge és boxere volt rajta.<br />
Harry még magyarázott valamit, hogy Colette mivel próbálta kivédeni magát, de szavai elúsztak a fülem mellett, csak egyetlen egy dologra tudtam koncentrálni. Arra, hogy Colette megcsalta Harry-t.Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-26132580462898636882014-04-24T09:34:00.001-07:002014-04-24T09:34:28.579-07:00BejelentésSziasztok!<br /><br />Tegnap felraktam a Facebook-csoportba ezt a fontos bejelentést, de ide is kirakom, hiszen a blogról van szó, és ez azért elég fontos dolog. Sőt. :)<br />
<br />
Szóóval..<br />
<br />
A menedzseremmel (Faith S), sokat beszélgettünk és rájöttünk, hogy egy csomó megíratlan rész/jelenet a Breakaway-ben, ami egyszerűen nem fér be a második évad maradék tizenhárom fejezetébe.<br /><br />De, mivel ezek a dolgok egyszerűen nem maradhatnak ki, két variációt hoztunk létre, ami így néz ki.<br /><br />Ha a második évad utolsó részénél több, mint 200 feliratkozó lesz, akkor indítok harmadik évadot.<br />Ha nem lesz meg a több, mint 200 feliratkozó akkor írok pár fejezetet, ami néhány évvel később játszódna. Pontos számot nem tudok, körülbelül tízet.<br /><br />Talán ez kicsit önzőn hangzik, de csak úgy látom értelmét elindítani egy harmadik évadot, ha tényleg ilyen sokan olvasnák, mert különben nagyon erőltetettnek érezném.<br /><br />Szóval mindenképp lesz folytatás a második évad után is, csak az a kérdéses, hogy milyen formában. <br /><br />xoxo, Kikiih <div>
<br /></div>
<div>
ps: új rész hamarosan!!</div>
Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-61052440493347343912014-04-18T09:34:00.000-07:002014-04-18T09:34:49.754-07:002/27 * The First Song<div style="text-align: left;">
Sziasztok! :) Tudom, nagyon rég volt, tudom nem lett olyan hosszú, de én nagyon szerettem írni és elég fontos események is vannak benne, szóval remélem tetszeni fog!:) </div>
<div style="text-align: left;">
Mindenkinek boldog nyuszit és szép szünetet kívánok! <3</div>
<div style="text-align: left;">
xoxo, Kikiih <3</div>
<h2 style="text-align: center;">
The First Song</h2>
<br />
Behúztam a sporttáskám cipzárját, miközben elgondolkodtam, hogy minek is nekem ennyi cucc egy éjszakára? Aztán rájöttem, hogy a fele igazából tortillachips és pia.<br />
- Kész vagy? - nézett be Zayn az ajtón.<br />
- Azt hiszem igen – néztem felé mosolyogva. Így, hogy én az új bandatársaimmal töltöm ő kitalálta, hogy meghívja az ő kevésbé új bandatársait. Nem igazán tudtam, hogy inkább magamat féltsem, őt vagy inkább a házat.<br />
- Akkor leviszem neked – lépett be, és azzal a lendülettel fel is vette a táskát. - Te jó ég, házat fogtok építeni és te viszed a téglát, vagy mi? - nézett rám elképedve.<br />
- Csak a vésőket – vontam vállat, majd láttam Zayn kissé ijedt tekintetét megmagyaráztam. - Nem állíthatok be pia nélkül.<br />
- Mennyit viszel? - kérdezte aggódva.<br />
- Nem sokat, de a többiek is visznek – magyaráztam, Zayn pedig egyre sápadtabb lett. - Nyugi, nem lerészegedni megyek, csak azért mégis. Úgyis egy csomó más dologgal leszünk elfoglalva.<br />
- Ugye nem hagyjátok el a házat?<br />
- Nem, de ha mégis akkor van egy ilyenem – mutattam fel a csillogó gyűrűmet, ami szerint elég jelzés volt, hogy foglalt vagyok. - De mondom, ismerkedünk hisz banda leszünk vagy mi. Szóval nem bulizni megyek.<br />
- Oké – sóhajtott, azt hiszem felfogta a helyzetet.<br />
Ahogy leértünk a nappaliba tátva maradt a szám. Az asztalra ipari mennyiségű alkohol volt felpakolva, fogalmam sincs honnan szedte mindezt, de ahogy végignéztem a „tálaláson” azonnal kétségbeestem.<br />
- Házibulit rendezel? - pislogtam elképedten.<br />
- Nem, csak van választék – felelte diplomatikusan.<br />
- Neked miért nincs gyűrűd? - tettem fel egy költői kérdést, leginkább magamnak.<br />
- Mi? - értetlenkedett.<br />
- Ha valaki rám néz akkor rögtön leesik neki a dolog – mutattam fel újra a kezemet. - De rajtad nem látszik.<br />
- Nem hiszem, hogy mondjuk Niall rám mozdulna – kereste az összefüggést.<br />
- Ha elmennétek. Ennyi pia után már bármire képesek vagytok, és kimozdulni a házból nem is nagyon merész dolog – magyaráztam, mert már mindenféle összeesküvés-elméletek jelentek meg a fejemben.<br />
- Kezdek belezavarodni – közölte kedvesen, hogy ideje leállnom.<br />
- Oké, de ezt még muszáj – sóhajtottam majd átkaroltam és óvatosan csókolgatni kezdem a nyakát. Megkerestem a szokásos pontot, amit már kitapasztaltam, finoman beleharaptam és szívni kezdtem a bőrét.<br />
Zayn elnevette magát, de azért élvezte. Miután késznek éreztem a munkámat elhúzódtam tőle és szemügyre vettem a még kicsit pirosas foltot.<br />
- Ezt most miért kellett? - vigyorgott.<br />
- Megjelöltelek. A kutyák pisivel, én meg kiszívtam a nyakad – magyaráztam vigyorogva.<br />
- A karomon van a neved – világosított fel.<br />
- De azt nem mindenki szúrja ki – tártam szét a karom. - Ez feltűnőbb, és én csináltam.<br />
- Ügyes vagy – bólogatott nevetve. Ilyenért még nem dicsértek meg, de bóknak vettem.<br />
Zayn kikísért a kocsihoz, ahol egy hosszú csókkal elbúcsúztunk egymástól.<br />
- Vigyázz magadra – húzódott el egy kicsit.<br />
- Te is – pislantottam fel rá. - És a többiekre is.<br />
- Rendben – nevetett fel egy picit, majd ajkait a homlokomhoz nyomta és megcsókolta.<br />
- Szia – léptem el tőle.<br />
- Hello – intett, majd hagyta, hogy bebújjak az ajtóba.<br />
Ahogy elindultam még láttam a visszapillantóban, hogy ott áll, majd amikor már az utca végénél voltam beindult a kapun, én pedig onnantól teljesen az útnak szenteltem a figyelmem.<br />
Kissé féltem, hogy odatalálok-e Jess házához, hiszen azelőtt soha nem jártam arra, de a környéken egyszer-kétszer már megfordultam, így csak a házszámokat kellett figyelni.<br />
Egy kis kertes ház volt, előterasszal, amin egy kerek asztal és két szék is volt a nyugágyak mellett. Először nem hittem, hogy ez tényleg Jess háza, inkább egy családnak tudtam volna elképzelni, de az utca és a házszám stimmelt, így leparkoltak.<br />
A táskámmal a hátamon mentem a kapuhoz, ahol csöngetés után szinte azonnal megjelent az ablakban Jess szőke hajkoronája, és rögtön felismert ezért vad integetésbe kezdett, majd rohant is beengedni.<br />
- Itt a hüly efehér Audi! - tépte fel előttem a kaput, ugyanazzal a széles vigyorral.<br />
- Hello – nevettem el magam és észrevettem, hogy a jókedvét akaratlanul is rám ragasztotta. Két puszival és egy gyors öleléssel üdvözöltük egymást, majd Jess végignézett rajtam.<br />
- Te beköltözöl? Mert nem zavar, csak szólhattál volna – merengett, miközben mentünk az ajtó felé.<br />
- Hajlamos vagyok túl sok cuccot hozni – feleltem egy sejtelmes mosollyal.<br />
- Például? - emelte fel a fél szemöldökét, miközben lenyomta a kilincset.<br />
Válasz helyett csak hagytam, hogy bevezessen, majd ott leraktam a kanapéra a táskát és felnyitottam.<br />
- Ne tudd meg milyen óvatosan vezettem, nehogy bármi is összetörjön – emelkedtem fel, hogy jobban megnézhesse.<br />
- Te nem vagy normális – röhögött.<br />
- Igazán? Akkor látnod kéne, hogy az uram mennyi piát halmozott fel – forgattam a szemeimet. - Szinte féltem otthagyni őt és a barom haverjait.<br />
- Lelépsz és rögtön bulit szervez? - kérdezte huncut mosollyal, miközben kiemelt egy üveg Jack Daniel's-t.<br />
- Csak a One Direction megy, de nekem még az is sok – vallottam be, és segítettem neki kipakolni.<br />
- Durvák?<br />
- Plána részegen – bólogattam. - Talán Niall vagy Louis a legbrutálisabb – gondolkodtam. - Bár együtt a legrosszabb.<br />
- Elhiszem – nevetett.<br />
- Többiek? - érdeklődtem Asami és Amira felől.<br />
- Hazamentek – felelte halál komolyan, én pedig kissé megijedtem.<br />
- Mi??<br />
- Csak vicceltem, mindketten írtak, hogy késnek – röhögött ki, hiszen szinte azonnal lesápadtam.<br />
- Már azt hittem, hogy feloszlottunk, pedig még össze sem álltunk.<br />
- Az kéne még!<br />
- Maradnánk duó – elmélkedtem. - Poén lenne.<br />
- Na ja, a két göndör – nevetett.<br />
- Meg a két felnyírt hajú – folytattam.<br />
- Szerinted szeretni fognak minket? - váltott át komolyabb témába.<br />
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én még nem gondolkodtam ezen, de... De szerintem nem kell ezen aggódni. Simon profi meg az egész csapat is, tudják, hogy mi jön be a célközönségnek, és ha szerintük mi vagyunk azok, akkor mi vagyunk azok. Ha pedig tévedtek, akkor is jó buli volt – tártam szét a karom és kedvesen rámosolyogtam.<br />
- Azt hiszem igazad van – bólintott. - Már nagyon izgulok. Ki kell találnunk a nevet, meg lehet összedobhatnánk egy dalszöveget is és... - nagyba regélte, amikor csengettek.<br />
Jess beengedte az új vendéget, aki Asami volt. A japán lány kedvesen mosolygott amikor meglátott, majd egy barátságos öleléssel köszöntöttük egymást. Hozzám hasonlóan kényelmesen öltözött, a haját felkötötte egy laza top és egy hosszabb ing volt rajta leggingsel. Visszafogott volt, mégis csinos.<br />
- Amira? - nézett körbe.<br />
- Szintén késik – felelte Jess. - Elvileg hamarosan itt lesz.<br />
- Értem – bólogatott, majd a szeme megakadt az asztalon, amire ki volt pakolva az általam hozott piamennyiség, és az amit Jess már alapból kitett. - Azt hiszem csak homokot hoztam a sivatagba – mondta, mire mi kissé értetlenül néztünk rá. Magyarázatképpen elővette a táskáját és kiemelt két üveg whiskyt.<br />
- Elfér ez – legyintett Jess. - Ha nem ma isszuk meg akkor legközelebb.<br />
Nem kellet várni öt percet, hogy a csengő újra megszólaljon. Mivel már csak egy valaki hiányzott rögtön tudtuk, hogy Amira lesz az, aki bocsánatot kért a késésért, de még be kellett mennie a boltba... piáért.<br />
- Oké, egy évre tele vagyunk – nézett végig a már túlzsúfolt asztalon Jess. - El se fog férni a maradék a hűtőben.<br />
- A részegen ismerhetjük meg legjobban egymást – vont vállat Asami, mire elnevettük egymást.<br />
Kezdésnek egy Amira álltal hozott Jeam Beam-et választottunk és lazán iszogatni kezdtünk, miközben tök semleges témákról beszélgettünk. Asami és én elterültünk a kanapén, míg Jess és Amira a széles kanapén osztozkodtak, és igaz hogy a lábuk kicsit összegubancolódott, de kényelmesen elfértek.<br />
- Addig jó amíg nem tudom, hogy miket rosszalkodtál ebben a baromi széles fotelben – mondta Amira. - Ezt milyen széles emberre tervezték?<br />
- Nem rosszalkodtam benne, az exemmel mindig hozzá jártunk, néha napján amikor meg nálunk voltunk, minden az ágyban történt – felelte vigyorogva. - Ja, meg a zuhanyzóban. De amióta szakítottunk nincs senkim.<br />
- Meddig voltatok együtt? - kérdezte Asami, majd belekortyolt a poharába.<br />
- Tíz hónap – válaszolta Jess, majd ő az üveget megragadta és jól meghúzta. - Megcsalt a görény.<br />
- Ó – motyogta Asami.<br />
- Nem tudhattad – mosolygott rá Jess. - Amúgy már túlvagyok rajta, nem volt túlságosan nagy a szerelem. Csak jó volt vele. Amúgy, ha már pasiknál vagyunk. Emma-nak mindjárt bekötik a fejét, de veletek mi van? - nézett Asami-ra és Amira-ra.<br />
- Már egy ideje nincs barátom, lassan egy éve egyedül vagyok – mondta elgondolkodva Asami. - Egy éve, te jó ég!<br />
- Nekem nincs időm ilyen hülyeségekre – felelt Amira, mire elmosolyodtam. Sokáig én is így voltam vele, erre...<br />
- Akkor egyedül te vagy foglalt Em – nézett rám Jess, amolyan „ez van” nézéssel.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-KjmHzSpHDak/U1FTRr3Eh2I/AAAAAAAAAOU/-ctStaAGsyg/s1600/Neon%252BJungle%252Bpng.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-KjmHzSpHDak/U1FTRr3Eh2I/AAAAAAAAAOU/-ctStaAGsyg/s1600/Neon%252BJungle%252Bpng.png" height="320" width="305" /></a></div>
- Jajj de rossz nekem! - nevettem fel.<br />
- Nyilván, Zayn Malik mellett nagyon rossz lehet – ironizált Amira.<br />
- Egyébként nagyon utáltuk egymást régebben – vallottam be. - Nem bírtunk meglenni egy légtérben.<br />
- Hülyéskedsz – nézett Jess hitetlenkedve.<br />
- Nem, tényleg nem! Soha nem mertek minket kettesben hagyni, mert valamelyikünk tuti robbant volna.<br />
- Most meg jegyben jártok – állapította meg Asami.<br />
- Van ez így – húztam félmosolyra a számat.<br />
- De miért utáltátok egymást? - kérdezte Amira.<br />
Végignéztem rajtuk, majd rájöttem, hogy életem következő szakaszának szerves részei lesznek. Életem egyik legfontosabb szakaszának. Miért is ne lennék őszinte velük?<br />
Elmeséltem mindent, kezdve azzal, hogy Harry-vel összevesztünk, majd elmondtam, hogy mi történt amikor utánamentem. Elmeséltem, hogyan jutottam a drogok közelébe, majd az elvonókúra menetét is, aztán pedig azt, hogy miképp jött helyre az életem, egészen addig, hogy menyasszony lettem.<br />
Nem szakítottak félbe, érdeklődve hallgattak végig. Láttam, hogy egyszer-egyszer meginognak, vagy szólásra nyílik a szájuk, de inkább visszahelyezték az ajkaikat alapállásba és tovább hallgattak. Tényleg érdekelte őket, nem kényszerből hallgattak. Felfogták a dolgok komolyságát és mélységét, majd amikor befejeztem, egy kis csend állt be.<br />
- Én is voltam elvonón – szólalt meg először Jess. - Rossz társaságba keveredtem és én is hasonlóan bulizni és piálni kezdtem, mint te. A tesóm kapott rajta, aki persze rögtön szólt anyáéknak. Végig mellettem álltak, segítettek, rávettek az elvonóra. Azóta nem nyúltam semmihez, csak néha egy-egy szál cigit elszívtam, meg bulik alkalmával ittam. De kábítószer, semmi.<br />
- Füveztem – szólalt meg Amira. - Két és fél éven át, a gimis osztálytársaim vettek rá. Nem érdekelt semmi, nemtörődöm lettem, de aztán az egyikünk lebukott és elgondolkodtam. Kellett ez nekem? Önszántamból mentem elvonóra, ami könnyebben ment, mint gondoltam. Igaz máshoz nem nyúltam, de a cigit azóta se tudtam lerakni.<br />
- Én sem – néztem rá együtt érzően. Akármennyire is próbálkozok, szüksége van a szervezetemnek a nikotinra.<br />
- Nekem semmi ilyen nem volt – csatlakozott Asami. - Én csak nagyon durván buliztam, szinte minden nap eljártunk, így egész nap dübörgött a zene a fejemben és még minimálisan tudtam se figyelni az órákra, mert másnapos is voltam. Az érettségi előtt összeszedtem magam, akkor csak hétvégén jártam el, de így se tanultam sokkal többet. Épphogy kettessel átcsúsztam.<br />
Megnyíltunk egymásnak. Őszintén, önzetlenül és eszünkbe se jutott, hogy elmondanánk ezt bárkinek. Egyrészt mert nem volt kinek, másrészt pedig azért, mert bíztunk egymásban, percről percre egyre jobban. Két óra után már tudtam, hogy nyugodt szívvel hívhatnám őket a barátaimnak, mégsem tudtam. Mert ez több volt, sokkal több, azonban mégsem tudtam megnevezni ezt az érzést.<br />
Egy hirtelen ötlettől vezérelve nekiálltunk dalt írni. Annyi minden közöset találtunk egymásban, hogy Asami egyszer csak felvetette az ötletet.<br />
Körbe ültünk a szőnyegen és az első szavakon agyaltunk, amikor megcsörrent a telefonom. Colette mosolygós kép jelent meg. Akármennyire is fájt nem vettem fel, mert ez most fontosabb volt, reméltem, hogyha később elmagyarázom már megérti.<br />
Amikor másodszorra hívott már kinyomtam, harmadszorra pedig igen kellemetlenül éreztem magam.<br />
Már megvolt az első rész, de ő még mindig csörgetett. Kezdett elegem lenni, hogy nem hagyja, hogy megírjuk az első dalunkat, így bocsánatot kérve, kissé indulatosan felvettem.<br />
- Igen? - szóltam bele dühösen és egy távolabbi ablakhoz sétáltam.<br />
- Emma – szólt bele, halk és törött hangon. - Miért nem vetted fel? - Azonnal lelkiismeret furdalásom lett, mert aggódást keltettem benne, holott semmi bajom sincs.<br />
- Ne haragudj, csak épp fontos dolgom van – mondtam lágy, elnézésért esedező hangon.<br />
- Vége van – közölte, majd hallottam, hogy feltör belőle a sírás.<br />
- Mi? Minek van vége? - kérdeztem, miközben oldalasan nekidőltem a falnak és kinéztem az ablaküvegen.<br />
- Harry. Nem láttad a Twitter-kiírását? - kérdezte úgy, mintha kötelességem lett volna.<br />
- Nem vagyok net közelben.<br />
- Már tök sokkal retweetelték, és favolták is – mesélte. - Emma, én annyira kivagyok. Nem tudnál idejönni?<br />
- Tudod, hogy szeretlek, de most nem megy – utasítottam vissza finoman.<br />
- Miért? Mi olyan fontos? Malik mi? - nevetett fel szarkasztikusan.<br />
- Nem, nem Malik – közöltem kissé durvábban, mire a lányok feszülten néztek rám. Lehet, hogy normál esetben nem húztam volna fel magam ilyen gyorsan, de már volt bennem egy kis alkohol, ami fokozta az indulataimat. Mégis érdeklődött irántam Colette az elmúlt két hétben? Ott volt amikor össze voltam törve Zayn miatt? Ott volt amikor elmentem a meghallgatásra? Felhívott, hogy hogy sikerült? Érdekli, hogy mi van velem? Tudja egyáltalán, hogy most már egy banda tagja vagyok? - Tudod mit Colette? Nem Malik az, de fontosabb, sokkal fontosabb, mint te, mert neked is sokkal fontosabb dolgaid voltak nálam az elmúlt időszakban. Szóval kizárt dolog, hogy most eldobnék bármit is érted, pláne nem Őket. Szóval edd meg amit főztél, a bátyámnak biztos jó oka volt, ha kidobott. Szia – és azzal kinyomtam, nem is voltam kíváncsi a válaszára.<br />
Kikapcsoltam a telefonom és félretettem, majd visszaültem, ezzel ismét teljessé alakítva a körünket. A lányok furcsán néztek rám, de nem merték megkérdezni.<br />
- <i>I just wanna live a quiet life</i> – mondtam a dal folytatásának gyanánt. Elgondolkodtunk egy kicsit, majd Asami lefirkantotta és gondolkodtunk a folytatáson, ami szintén az én fejemből pattant elő. - <i>I'll make an excellent wife...</i><br />
Fél órán belül meg is lett a dalunk, ami a Trouble címet kapta. Az más kérdés, hogy Simon-éknak tetszeni fog-e, a lényeg, hogy nekünk már van egy közös dalunk, akár megjelenik, akár nem.<br />
Sok-sok órával később valamikor hajnalban végignéztek a kissé fáradt, de továbbra is élénk társaságunkon. Nem is értettem, hogy mitől féltem ennyire. Tökéletes kis csapat lettünk, már most élveztem minden egyes velük töltött percet, és izgatottan vártam az összes többit, mert végre egy csapat része lettem, kaptam egy második családot.<br />
<br />
Amikor már mindenki kidőlt még elővettem a telefonomat és újra bekapcsoltam. Legfőképp azért, hátha Zayn írt valamit, de nem. Igazából nem is vártam el, de ha mégis írt volna akkor válaszoltam volna.<br />
Fúrta az oldalam a kíváncsiság, ezért megnéztem a Colette által említett tweet-et. Hatalmas lázadás indult Twitteren, a fele csapat Harry mellett, a másik ellene. A tweet a következő volt:<br />
<i>Hivatalosan is szingli vagyok, kidobtam a ribancot! xx.</i><br />
Egyesek úgy gondolták, hogy ezt már rég meg kellett volna tenni, mások pedig nem bírták felfogni, hogy miért mond ilyet pont Harry a volt barátnőjére.<br />
Erre én is nagyon kíváncsi voltam.Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com25tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-58509714031393651792014-03-28T12:02:00.000-07:002014-03-29T10:57:20.018-07:002/26 * Now Or Never<div style="text-align: left;">
Sziasztok! :) Megtörve a rendet, most ide hoztam előbb részt, pedig ide nem is olyan rég érkezett. A TLOR-hez képest biztos nem. :( Ígérem bepótolom, de mentségemre legyen mondva, hogy már azt is elkezdtem!<br />
Ami viszont nagyon fontos, hogy van a részben egy youtube videó, ami fontos lenne, hogy mindenki megnézze!! :))<br />
Jó hétvégét mindenkinek! ^^</div>
<div style="text-align: left;">
xoxo, Kikiih <33</div>
<h2 style="text-align: center;">
Now Or Never</h2>
<br />
Kiderült, hogy Harry Colette után ment, hasonlóan mint én Zayn után, más hír azonban nem érkezett felőlük. Inkább nem akartuk zavarni őket, hadd igazítsák el a dolgaikat saját maguk.<br />
Pár napon belül elhagytuk Bradford-ot, hisz nekem szerdán jelenésem volt a stúdióban. Zayn családja végig nagyon rendes volt és örültek, hogy végre rendeződtek köztünk a dolgok.<br />
Zayn nem kísért el, mert csak még jobban izgultam volna, így ő be tudta fejezni a programját Liam-mel, amit még akkor szakítottak félbe, amikor összevesztünk.<br />
Az úton zenét hallgattam, hogy oldjam a feszültséget, de ugyanúgy izgultam, mint az első alkalommal. A parkoló kapujában nem vesződtem sokat, csak a pasi csekkolta a papírját és emelte is a kis méretű sorompót. Annak a helynek a közelében parkoltam ahol Louis is, de mielőtt kiszálltam volna vettem egy nagy levegőt. Lehajtottam a napellenzőt, és a kis tükörben megigazítottam a natúr sminkemet. Nem vittem magammal táskát, hisz nem volt sok dologra szükségem, csak a mobilom volt nálam.<br />
Egy gombnyomással bezártam az ajtót, majd a napsütésben elindultam az ajtó felé. Végre vége szakadt a télnek, vagyis eddig úgy tűnik. Már hó nem esik, csak eső, akkor viszont egyáltalán nincsen meleg, ellenben azzal amikor szikrázó napsütés van. Tavasz elején az időjárás is megbolondul kicsit az emberekkel együtt.<br />
Tűsarkam kopogott utánam a folyosón, majd megtorpantam a 9-es számú váró előtt. Gyorsan leellenőriztem az SMS-ben, hogy jó helyre jöttem-e, majd amikor megbizonyosodtam róla, benyitottam. Kissé meglepődtem, hogy másokat is találok ott, bár nem igazán tudom, hogy mire számítottam úgy igazából.<br />
- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva a két lánynak.<br />
- Hello! - mindketten kissé feszengtek, de felerőltettek egy mosolyt.<br />
Helyet foglaltam az ázsiai származású lány mellett. Haja sötétszőkére volt festve, de az alja fekete volt, és bal oldalt egy kis rész fel volt nyírva belőle, de közben egyáltalán nem tűnt vadnak, kifejezetten ízléses volt. Egy szürke, hosszú ujjú ruha volt rajta, ami combközépig ért, egy vékony ezüst övvel megdobva. Vékony alakja volt, meglehetősen szép arccal, szemeit enyhén füstös sminkkel emelte ki.<br />
A másik lánynak szintén fel volt nyírva a haja, neki viszont sokkal durvábban, így az egyik oldalon teljesen kopasz volt, míg a másik oldalon átdobta a vállán világosbarna haját, és egészen a hasáig ért. Egyszerű fehér toppot viselt, amit betűrt a nadrágjába, ami vádlijáig ért és itt-ott szakadások voltak rajta.<br />
Egyre többször éreztem, hogy a mellettem ülő lány folyamatosan pillantgat rám, de egy darabig nem foglalkoztam vele, csak lapozgattam a kezemben lévő magazint, hátha abbahagyja. De nem tette.<br />
Kérdőn felé pillantottam, mire zavartan megszólalt.<br />
- Ne haragudj, nem akartalak bámulni – szólalt meg, és bár most hallottam először, szinte biztos voltam benne, hogy eredetileg nem ennyire vékony a hangja. - De nagyon hasonlítasz Harry Styles testvérére.<br />
- Előfordulhat, mert Harry Styles testvére vagyok – mosolyogtam rá.<br />
- Komolyan? - sápadt le az alapból fehér arca.<br />
- Igen – szélesebben mosolyogtam, mire a másik lány is odanézett.<br />
- Oké, tudom furcsa, hogy ennyi idősen hallgatom őket, de nagyon sok pop zenét hallgatok és nagyon bírom a zenéjüket – hebegett.<br />
- Értem. - Lassan kezdett görcsbe állni az arcom a sok mosolygástól, de nagyon aranyos volt.<br />
- Ja, egyébként Asami vagyok – nyújtott kezet, én pedig megráztam. Persze azonnal feltűnt neki még valami.<br />
- Az ott? - pislogott.<br />
- Egy gyűrű – bólintottam.<br />
- Szóval te és Zayn Malik tényleg összeházasodtok? - szólt bele a témába a másik lány is. Kérdőn pillantottunk felé, de úgy látszik jól kezeli az ilyen helyzeteket. - Amira vagyok.<br />
- Emma – eresztettem el egy nevetést.<br />
- Asami – mosolygott a popzenekedvelő lány.<br />
A kérdésre a válaszom elmaradt, mivel az ajtó kinyílt. Mindhárman egyszerre néztünk oda, én Simon-t vártam, ők pedig... Nos nem tudom, hogy ők kire várhattak, azonban valószínűleg egyikünk se erre a személyre számított.<br />
Ahogy ránéztem a lányra rögtön a hatalmas szőke, göndör hajára fókuszáltam, ami teljes mértékben megadta a karakterét. Bőre egy árnyalattal sötétebb volt, nem tudtam eldönteni hirtelen, hogy a vérében van, vagy csak sokat volt napon. Inkább az elsőre tippelek, mint Amira-nal is. Arcán széles mosoly ült, amiből kivettem, hogy egy vidám személyiség lehet. A sminkelést nem vitte túlzásba, igazából csak a kihúzott szeme tűnt fel, a többi teljesen natúr volt, vagy nem is volt rajta. Elég lengén öltözött piros tornacipőjéhez egy fekete farmersortot vett fel és egy mintás pólót, kabátját pedig maga mellé helyezte a kanapéra amint leült. Biztos voltam benne, hogy kocsival jött, különben szétfagyott volna.<br />
- Sziasztok! - mosolygott szélesen és végignézett rajtunk. - Ti kire vártok?<br />
- Simon-ra – mondtuk ki egyszerre, mire furcsán összenéztünk.<br />
- Én is – felelte meglepetten a szőke lány.<br />
Mindannyian mérlegeltük a helyzetet, de semmi kézen fogható magyarázat nem jutott az eszünkbe. A gondolkodást először Amira adta fel.<br />
- Én Amira vagyok, ő Asami, ő pedig Emma – mutatott végig rajtunk. - Te? - Elég határozott stílusa volt, gátlások nélkül.<br />
- Jessica, de csak Jess – nézett végig rajtunk mosolyogva, majd megakadt a szeme rajtam. - Találkoztunk már valahol?<br />
- Harry Styles a testvérem, Zayn Malik a párom, de a többi 1D taghoz nincs közöm, azon felül, hogy nagyon közeli barátaim – tettem fel a kezem védekezőn. - És kezdem kínosan érezni magam.<br />
- Bocsi – mondták egyszerre. Pár másodpercig csend állt fenn, amit a nevetésem tört meg.<br />
- Mióta vártok? - érdeklődött Jess.<br />
- Korán jöttem, úgy fél órája – vont vállat Asami.<br />
- Tizenöt-húsz perc – saccolta meg Amira. Látszólag nem nagyon foglalkoztatta a dolog, csak várta már, hogy vége legyen a hosszú perceknek amit várakozással tölt.<br />
- Öt perc – feleltem.<br />
- Nekem eddig meg volt egy tuti parkolóhelyem, de valami hülye fehér Audi elfoglalta, így távolabb kellett állnom, és többet sétáltam. Ami egyébként nem baj, csak fáztam.<br />
- A hülye fehér Audi szerintem az enyém – közöltem, mivel nem nagyon láttam más hasonló kocsit a parkolóban.<br />
- Hupsz – kerekedtek el a szemei.<br />
- Legközelebb öltözz fel – szóltam rá, de a mosolyomból látta, hogy csak poén.<br />
Négy lány, egy szobában. Természetesen feltaláltuk magunkat és rövid időn belül csapódtunk témából-témába, és rögtön megkedveltem őket. El is felejtettük, hogy miért vagyunk itt, egészen addig amíg Simon be nem lépett az ajtón.<br />
- Ó már mind itt vagytok? - csapta össze a tenyerét a meglepettségen.<br />
- Egy ideje – bólintott Amira.<br />
- Franc, én akartalak bemutatni titeket egymásnak – mondta, mire mi értetlenkedve néztünk össze. - Na jó, akkor elmondom – vetődött le egy szabadon hagyott fotelbe. - Mind a négyen megragadtátok a figyelmem, és mind eljöttetek a próbafelvételre. A csapattal gondolkoztunk és belegondoltunk, hogy mi lenne, ha összeraknánk titeket. Így négyen.<br />
Végigfutott a tekintetem a három lányon és láttam, hogy ők is így tesznek. Hirtelen jött ötlet volt, de izgalmas.<br />
- Vagyis egy banda lennénk? - firtatta Amira.<br />
- Megnéznénk, hogy hangoztok együtt és akkor kitaláljuk – bólintott Simon.<br />
- Most? - pislogtam nagyokat.<br />
- Mégis mikor? - tárta szét a karját Simon, mire én kissé összehúztam magam. - Hoztam pár dalt, válasszatok ki egyet – dobott le egy köteg papírt elénk a dohányzó asztalra.<br />
<br />
Kissé arrébb csúsztam, hogy Jess beülhessen mellém és négyen ültünk a kis kanapén, hogy megtaláljuk a tökéletes számot. Simon csendben távozott, így ténylegesen négyen maradtunk a szobában. Furcsamód egy olyan gondolat sem futott végig az agyamon, hogy „Úristen, komolyan van esélyünk, hogy egy csapatban legyünk? De azt sem tudom kik ezek!” Nem, semmi ilyesmi nem volt. Mind a négyen a papírokat böngésztünk, néha elgondolkodtunk egy esetleges választáson, máskor jót nevettünk ahogy elképzeltük magunkat elénekelni egy bizonyos számot.<br />
- Live While We're Young? - mutatta felém vigyorogva Amira.<br />
- Vidd már innen – röhögtem. - Ehhez mit szóltok? - emeltem ki egy számomra szimpatkus számot.<br />
- Én bírom – mosolygott Jess, amint ránézett.<br />
- Nem rossz – bólogatott Amira.<br />
- És ki melyik részt énekelje? - pislogott Asami.<br />
- Egyáltalán kinek milyen hangja van? - válaszolt kérdéssel a kérdésre Amira.<br />
Nagyot nyelve néztünk össze, egy jó ötletre várva.<br />
- Mindenki válasszon ki egy szimpatikus sort és énekelje el – vont vállat Jess. - Ki kezdi? - mivel senki nem válaszolt így magára vállalta a szerepet. - Akkor majd én.<br />
Még acapellában is kijött, hogy mennyire kiegyensúlyozottan énekel, hangja kellemes volt, szívesen hallgattam volna még, azonban gyorsan lenyomta a választott részét.<br />
- Te jártál énektanárhoz? - kérdezte Amira. - Elég profi.<br />
- Nem, de köszönöm – mosolygott szerényen. - Ki a következő?<br />
- Majd én – vállaltam el.<br />
A lányok érdeklődve figyeltek, míg én a refrént énekeltem. Szemeimet csukva tartottam, egészen az utolsó hangig, hogy ne lássam az arckifejezésüket. Baromira megdicsértek, amire nem is számítottam, így csak vörösödve átnyújtottam a papírt Amira-nak, aki a saját kissé flegma stílusával fogott bele, ami talán pont ettől volt zseniális.<br />
- Imádom – dicsértem meg.<br />
- Tudom – mosolygott vissza, de a szeméből láttam, hogy valami „Köszönöm”-félét ad vissza.<br />
- Asami? - nézett rá Jess bíztatóan.<br />
Asami összes bizonytalansága eltűnt ahogy énekelni kezdett és rögtön megismertem az igazi felnyírt hajú lányt, aki nem fél megmutatni magát. Teljesen tisztában volt a tehetségével.<br />
- Akkor osszuk fel – tapsolt egyet Amira.<br />
Mind a négyen ismertük, szerettük a dalt, így elég volt ötször-hatszor összeénekelni, hogy a papír nélkül is menjen.<br />
- Mehetünk? - fújtam ki hosszan a levegőt.<br />
- Igen – pattant fel Amira elsőként, akiben lehet, hogy túltengett az energia.<br />
- Várjatok – akadt el először Jess. - Mi lesz, hogyha tetszik nekik?<br />
- Hát... Gondolom azt ott megmondják – tippelt Asami.<br />
- Jó, de szóval... Egy banda lennénk? Mi négyen? Szerintetek jó ötlet ez?<br />
- Valami nem tetszik? - vonta fel a fél szemöldökét Amira és kissé ijesztő arcot vágott. Vagyis én tuti megijednék tőle, ha egy buliban összevesztünk volna és azért néz rám így. De a végét elnevette, így tudtuk, hogy semmilyen haragot nem táplál. - Szerintem jók voltunk, és különben is... Simon tudja mit csinál. Ha nem tetszünk neki megyünk tovább szólóban, vagy kitalálunk valami mást. - Mind mérlegeltük a hallottak, pár másodperc nyomasztó csend lépett fel.<br />
- Én mondjuk bírnám ha összeraknának minket – mondtam ki elsőként a hosszú pillanatok után. Rám néztek, szinte egyszerre, így én zavartan tekergetni kezdtem egy göndör tincsemet. - Tök jól hangzott, és az egészet úgy húsz perc alatt hoztuk össze. És bírjuk egymást. Legalábbis én bírlak titeket.<br />
- Mi is téged – vigyorgott Asami, én pedig felnevettem.<br />
- Na, jössz? - fordultam vidáman Jess-hez.<br />
- Jövök! - pattant fel és minden kétség kiesett belőle ezzel a lendülettel.<br />
Ahogy kiértünk a folyosóra kissé összezavarodtunk. Hova is kell mennünk? Azonban egy pillanaton belül Simon feltűnt a folyosó végén a kanyarnál és intett, hogy menjünk utána. Sietős léptekkel, szorosan egymás mellett mentünk, majd egy nagy méretű szobába léptünk be. Mindenfelé profi hangszerek, amiket zenészek hangoltak. Középen volt négy mikrofonállvány, azokkal szemben pedig egy hosszú kanapé, amin pár ember ült, gondolom ők lehettek Simon csapata.<br />
- Oké, akkor Emma menjen a legtávolabbi mikrofonhoz, mellé Asami, mellé Jess a bal szélen pedig Amira – mutogatta Simon a megálmodott helyeinket. - Mit választottatok?<br />
- Lorde, Royals – közölte Jess.<br />
- Remek – tapsolt egyet Simon.<br />
Gyorsan konzultáltunk a zenészekkel, akik egy mosollyal nyugtázták a választásunkat. Visszafordultunk, de kezdés előtt egy körben állva mosolyogva megszorítottuk egymás kezét. Vagy most vagy soha.<br />
<br />
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=rGUVGy8L0qA" target="_blank">https://www.youtube.com/watch?v=rGUVGy8L0qA</a><br />
<br />
Sokkal lassabban fordítottam el a ház kulcsát a zárban, mint általában. Gondolataimat lefoglalták, talán kissé sokkoltak is voltak, még mindig nem bírtam felfogni a történteket.<br />
- Emma? - hallottam Zayn hangját. Nem volt erőm valami frappánsat válaszolni, az egyébként teljesen értelmetlen kérdésére. Mégis ki lennék, hány embernek van kulcsa ehhez a házhoz?<br />
- Megjöttem – feleltem, reményeim szerint lazán, hangom azonban máshogy csengett.<br />
Levettem a magassarkúmat és megmozgattam a lábujjaimat meg a lábfejemet. Kissé belefáradtak a fájdalmas lábbeli viselésébe. Műbőrdzsekimet a fogasra helyeztem, majd ráérős tempóban sétáltam a nappaliba, ahol Zayn a kanapéról kissé furcsállva nézett rám. Azt hiszem nem tudta eldönteni, hogy aggódnia kéne-e vagy sem, vagy, hogy egyáltalán mi történt.<br />
Leültem mellé, és a közelségétől automatikusan elmosolyodtam. Az arcához hajoltam és megcsókoltam, afféle üdvözlésképpen. Viszonozta, azonban láttam, hogy az agyában más dolgok járnak.<br />
- Minden oké? - fürkészett.<br />
- Furcsa dolgok történtek velem – kezdtem bele.<br />
- Jó, vagy rossz furcsa? - ráncolta a szemöldökét.<br />
- Jó – vigyorogtam. - Nagyon is jó.<br />
- Akkor hallgatlak – tette fel a lábait a dohányzóasztalra, egyik karját pedig átdobta a vállamon. Kihasználva a helyzetét én is kicsit helyezkedtem, lábaimat átdobtam az ő lábán, törzsemet úgy fordítottam, hogy lássam az arcát.<br />
- Amikor bementem a megbeszélt váróba két másik csaj is ott ült. Aranyosak voltak, elbeszélgettünk, az is kiderült, hogy az egyik a rajongótok – meséltem neki, mire kissé meglepett arcot vágott, de nem szakított félbe. - Majd jött egy harmadik lány is, aki egy kész energiabomba. Tök jól kijöttünk, tudod elütöttük az időt a várakozással, majd úgy húsz perc múlva megjelent Simon, aki közölte, hogy ezt nem egészen így képzelte. Fogalmunk se volt, hogy miről beszél, de beavatott minket: Egy bandát akart belőlünk csinálni. Illetve csinált is.<br />
- Hogy mi? - ült ki a meglepettség most már teljesen Zayn arcára.<br />
- Bizony – mosolyogtam. - Volt egy próbadalunk, meg még egy, amit ők mondtak és nekünk is tökre tetszett, nekik is. Szóval egy hét múlva visszamegyünk és aláírjuk a végleges szerződéseket. Addigra ki kell találni egy nevet, vagy ők találják ki. Szóval Jess házába szerveztük az ilyen összeszokós dolgot, vagyis holnapután megyünk, szóval nem alszok itthon és...<br />
- Várj, ez nekem most sok – állított le. - Szóval összeraktak három csajjal egy bandába?<br />
- Aha – vigyorogtam.<br />
- Ez rohadt menő – mosolygott őszintén. - És tényleg jó fejek voltak?<br />
- Nagyon. És a hangjuk is baromi jó és úú... Olyan izgalmas ez az egész. És azt hiszem jobban is örülök neki, mintha egyedül kéne nyomnom, így valahogy... Barátságosabb, meg nagyobb kalandnak hangzik.<br />
- Úgy örülök neked – nyomott egy puszit a homlokomra.<br />
- De... Tök idegenek vagyunk és nincs semmi közös dolgunk... Szóval szerinted nem hiányzik valami? - pislogtam rá.<br />
- Ezt te most komolyan a One Direction egyik tagjától kérdezed? - röhögött fel. - Minket versenyhelyzetben raktak össze, szóval még stresszesebb volt. És hidd el, így sokkal jobb élményeitek lesznek, mintha már régebb óta ismernétek egymást. Jó lesz ez.<br />
- Oké, hiszek neked – bólogattam, hisz a 1D a lehető legmeggyőzőbb tény. - Megmutassam őket?<br />
- Ha akarod – vont vállat.<br />
Előhalásztam a mobilom a zsebemből, és rámentem a Facebook-ra. Természetesen az első dolgok között volt, hogy megjelöljük egymást. Először Jess-t mutattam meg, akinek a profiljáról íródott, hogy az övé, még akkor is ha a profilképet nem nézzük. Vidám, felszabadult, laza, vagyis olyan Jess-es. A második Amira volt, neki diszkrétebb profilja volt, előnyös profilképpel, amiről persze tudta, hogy tökéletes. Nem pörgött túl a fala, ellenben Jess-ével, nem sok mindent posztolt, pont annyit amennyi érdekessé tette őt. Asami profilja tele volt Youtube linkekkel és mindenféle dalszövegidézetekkel, valamint egy csomó kép volt a hajáról, mint kiderült elég gyakran váltogatja a színét és a formáját.<br />
- Szimpatikusak – nyugtázta Zayn, hogy nem elmebetegekkel leszek összezárva. - Bár a felnyírt hajú kicsit ijesztő. Nincs priusza?<br />
- Amira? - nevettem fel. - Hihetetlen édes csaj emögött a flegma páncél mögött.<br />
- Ha te mondod.<br />
- És milyen volt Liam-mel? - érdeklődtem.<br />
- Jó – felelte kurtán. - Dan-nel is összefutottam az elején, egyre nagyobb a hasa.<br />
- Olyan rég láttam – szomorodtam el. - Már rendesen látszik?<br />
- Hát utcára ilyen bő pólókat meg pulcsikat hord, rétegesen öltözik, hogy ne látszódjon – magyarázta. - De most otthonra egy régi táncos felsőjét vette fel, amiből azért már látszik, hogy domborodik valami.<br />
- De édes – mosolyogtam folyamatosan és akaratlanul is közelebb bújtam Zayn-hez.<br />
- Egy nap majd nekünk is lesz – simogatta a hátamat és egy puszit nyomott a hajamba.<br />
- Várom – fúrtam a fejem a mellkasába. - Meg az esküvőt is, meg úgy mindent.<br />
- Milyen kis érzelgős valaki – nézett rám vigyorogva. - Mit énekeltetek, hogy ilyen hangulatba kerültél?<br />
- Lorde – Royals – feleltem, mire felmordult. - Mi az?<br />
- Nem bírom a nőt – magyarázta. - Minket is beoltott, nem emlékszel?<br />
- Őszintén? Nem tudtam róla – pislogtam rá. - Mit mondott?<br />
- Hogy tehetségtelenek és rondák vagyunk – közölte, mire elröhögtem magam. - Mi ebben a vicces?<br />
- Téged komolyan érdekel az ilyen? - néztem rá, visszafojtva a nevetésem. - Pont téged, aki legszívesebben felvenné a 'Perfekt' szót is a saját nevébe?<br />
- Te tudod a legjobban, hogy ez nem ilyen egyszerű – válaszolta halkan, én pedig megértettem. Olyan furcsa, egyik pillanatban még az egója az egekben, a másikban pedig eszébe jut egy nem túl kellemes emlék, és az egész romba dől. Nekem pedig néha meg kéne válogatnom, hogy mit válaszolok, mert illene már kiismernem annyira, hogy tudjam, hogy épp hol tart. Vajon képes leszek valaha is tökéletesen kiismerni Zayn-t?<br />
Felemeltem a fejemet, majd az arcához hajoltam és hosszan megpusziltam, de nem nagyon reagált, akár azt is kinézem belőle, hogy annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre se vette. Beleültem az ölébe és finoman megharaptam a fülcimpáját a fülbevalója mellett, hátha végre észrevesz. Éreztem, hogy kicsit megrezzen, így kihasználva az alkalmat fülébe suttogtam.<br />
- Nekem tökéletes vagy.<br />
Mosolyogva nézett rám, majd a homlokát az enyémnek döntötte. Talán mégis sikerült valamennyire kiismernem, mert az a mosoly nem volt teljesen őszinte.<br />
- Most komolyan – szólaltam meg már normál hangerőn. - Az én véleményem érdekel, vagy valami senki ribancé? - szidtam az énekesnőt, akinek a számait eddig előszeretettel hallgattam.<br />
Zayn elnevette magát és most ő csókolt meg engem. Megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy valószínűleg rendbe jött, mivel elég hosszúra húztuk a dolgot.<br />
- Indulnunk kell – tolt el magától.<br />
- A hálóba? - pislogtam kérdőn.<br />
- Valami jobb helyre – rázta meg a fejét titokzatos hangon. - Vedd a cipőd.<br />
Nem tudtam, hogy mire készül, de követtem az előszobába, ahol újra felöltöztem és követtem Zayn-t, aki a kocsikulcsot pörgette az ujján. Beszálltam a nagy méretű autóba, majd kérdőn fordultam a vőlegényem felé.<br />
- Hova megyünk?<br />
- Majd meglátod – mosolygott.<br />
- Nem lenne egyszerűbb ha elmondanád? - kérdeztem fájdalmasan.<br />
- Á, így izgalmasabb. És kösd be magad – szólt rám.<br />
- Most komolyan megszöktetsz? - húztam be a biztonsági övet.<br />
- Olyasmi – bólintott.<br />
- De ahhoz nem kéne szemkötő meg ilyen baromságok? Gyenge vagy Malik.<br />
- Mindjárt a szádra kapsz valamit – röhögött. - Nyugi van és bízz bennem.<br />
A szemet forgatva dőltem hátra az ülésen és figyeltem az utakat. Mivel tudta, hogy ilyenkor semmi normális témába nem tudok társalogni bekapcsolta a rádiót, ami elnyomta a csendet. Láttam ahogy elhagyjuk Londont, szóval a külvárosba igyekszünk, azonban amikor már egy órája autókáztunk kezdtem még kíváncsibb lenne.<br />
- Most már igazán elmondhatnád – jegyeztem meg.<br />
- Úgyse fogom – rázta a fejét mosolyogva. - De nyugi, mindjárt ott vagyunk – tette a kezét a térdemre, majd óvatosan végigsimított rajta, egészen a combomig. Egy lusta mosollyal néztem rá, miközben ő teljesen az útra koncentrálva simogatta a belső combomat.<br />
Az út még húsz percig tartott, amikor is egy erdőnél állt meg. Először nem tudtam, hogy mit akar, de amikor kihúzta a slusszkulcsot elkerekedett szemekkel néztem rá.<br />
- Egy erdő?! Egy erdőbe hoztál? - pislogtam teljesen értetlenül.<br />
- Ez több, mint egy erdő. Gyere már – szinte elnevette magát a kétségbeesett arcomon.<br />
Kiszálltunk, ő pedig egy gombnyomással bezárta az ajtót, bár szerintem ember nem jár erre, felesleges volt óvni itt bármit is. Kissé félve néztem a fák lombkoronáján átszűrődő sötétséget, hiszen ez alatt a majdnem másfél óra alatt elkezdett besötétedni, ami nem keltett az erdőnek túl szimpatikus látszatot. Nem volt koromsötét, de pont elég volt a kételyeim felébredjenek.<br />
- Gyere már – ismételte magát, a szemei körül pedig kirajzolódtak a nevetőráncok. Legalább ő jól szórakozott.<br />
- Ugye nem vagy vámpír? - szorítottam meg a kinyújtott kezét, ő pedig összekulcsolta az ujjainkat.<br />
- Mi van? - röhögött fel.<br />
- A filmekbe mindig így van – magyaráztam.<br />
- Ha vámpír lennék már rég lecsaptam volna rád – legyintett. - Szóval nyugi nem vágyom a véredre.<br />
- Örülök – könnyebbültem meg.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgS_nmoR0utPXgJ23ubjOtfr4LIo1oiV9z0yJudcXwYVA1CW0mw6s6hd1qSriSDkWOFpTMcM9NJ-amDQoKUdav4dfYcnhKY62JX-WXC8zqVlopQsWcYnfBwVqOifDxysLvOTBu9thbKxSwe/s1600/large+(12).jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgS_nmoR0utPXgJ23ubjOtfr4LIo1oiV9z0yJudcXwYVA1CW0mw6s6hd1qSriSDkWOFpTMcM9NJ-amDQoKUdav4dfYcnhKY62JX-WXC8zqVlopQsWcYnfBwVqOifDxysLvOTBu9thbKxSwe/s1600/large+(12).jpg" height="320" width="231" /></a>Néhány percet kellett sétálnunk a kövekkel kirakott ösvényen, nekem pedig ismét elkerekedtek a szemeim a kis kunyhó láttán. Tényleg olyan volt, mint a filmekbe. Az egész fából készült, a korlát elején egy-egy lámpás égett. Izgatottam lépkedtem a fa gerendákon, és elengedve Zayn kezét a bejárathoz siettem. A kis <br />
kétemeletes ház nem volt nagy, a második szint be se volt a rendezve, az elsőn csak egy kis kanapé volt, egy asztal két székkel és a sarokban egy matrac, rengeteg párnával és takaróval. Csodálkozva néztem hátra Zayn-re, aki az ajtóban állt és a tarkóját vakargatva várta, hogy mit szólok.<br />
<div>
- Ezt mind te? - léptem oda hozzá, még mindig hitetlenkedve.</div>
<div>
- Meg Liam - tette hozzá. - Ő segített mindenben.</div>
<div>
A szám szélét beharapva bólintottam. Szóval ezért volt olyan fontos az a találkozó.</div>
<div>
- Tetszik? - fürkészett félve.</div>
<div>
- Tetszik? Imádom - mosolyogtam rá szélesen, majd a karomat a nyaka köré fontam és hosszan megcsókoltam. - De azért téged jobban - tettem hozzá, mire halványan felnevetett.</div>
<div>
Ajkait ismét az enyémekre tapasztotta, azonban karjaival óvatosan kibújtatott a dzsekimből. Ajka rutinosan kényeztette az enyémet, miközben én is megszabadítottam a zavaró kabátjától. Tenyere a fenekemre csúszott és lágyan megmarkolta, miközben finoman tolni kezdett a matrac irányába. Amikor a bokám a széléhez ért megálltunk és megragadtam a pólójának az alját. Kissé vonakodva, de eleresztette a fenekemet és hagyta, hogy kibújtassam az anyagból. Izmos felsőteste elém tárult, a tetoválásaival együtt, amit nem tudtam sokáig figyelni, mert orrával beletűrt a nyakam hajlatába, ezzel oldalra döntve a fejemet. Nedves csókokat hagyott a nyakamon, miközben az ujjai végigsimították a hátamat. Megállt a melltartóm pántjánál és egy laza mozdulattal kikapcsolta azt, mire én kissé felnyögtem. Nem zavarta, letolta a felsőm bal pántját, majd a jobbat is, majd kínzóan lassú mozdulattal szabadított meg tőle, miközben a melltartóm szinte magától hullott a földre.<br />
- Feküdjünk le - mondta, egy pillanatra elhúzódva tőlem. Én úgy gondoltam, hogy pár másodpercre tényleg elszakadunk, de ő kissé lehajolt és a karjaiba emelt, a derekamnál és a térdhajlatomnál fogva. Csupán két lépést kellett tennie, hogy kényelmesen le tudjon tenni az ágyra, azonban minden mozdulata olyan finom volt, mintha bármelyik percben széteshetnék. Leültem a matracra, ő pedig térdelve maradt, miközben még mindig görcsösen kapaszkodtam a nyakába és csókoltam. Óvatosan elkezdett tolni a testével, miközben az oldalamon lévő tetoválást simogatta, így a meztelen hátam is a matrachoz simult. Bármeddig képes lettem volna eltolni a pillanatot. Nem zavart a hűvös levegő, mert a vágy túlfűtött bennem mindent.<br />
Tenyere lecsúszott egészen a belső combomig, majd megemelte a lábaimat. Ajkaink elhagyták egymást, Ő felemelkedett és a cipőmhöz nyúlt, majd eldobta maga mellé a tűsarkút. Farmerom feszülős anyagát könnyedén húzta le a lábaimról, majd feltápászkodott és a saját nadrágjától is megszabadult.<br />
Ráült a csípőmre, eltűrt pár kósza göndör tincset az arcomból, mosolya szinte letörölhetetlen volt.<br />
- Olyan gyönyörű vagy - húzta végig az ajkait az ajkaimon. Nem bírtam válaszolni, az ajkamban lévő bizsergés jobban lefoglalt. Megcsókolt, de nem húzta el a dolgot.<br />
Fekete csipketangám széléhez nyúlt és hosszan lehúzta rólam, így téve teljesen meztelenné. Ujjait végigsimogatta az összes pontját, lágyan kényeztette, amitől azonnal elkezdtem nedvesedni, de csak nem tett semmit. Kissé vonaglani kezdtem alatta és halk nyögésekkel, erős sóhajokkal adtam tudatára a kívánságaimat.<br />
- Szeretnéd? - kérdezte két ujját a bejáratomhoz téve.<br />
- Igen - nyögtem, azonban a vágytól már ez is nehézkesen csúszott ki belőlem.<br />
Felcsúsztatta a mutató és a középső ujját, majd ki-be húzogatta, amitől megkönnyebbülés járta át a testem. Amikor kellően megszoktam körözni kezdett bennem, amitől ismét megfeszült a testem. Ezt tetőzte amikor Zayn az arcával odahajolt és nyelvével is kényeztetni kezdett a csiklóm körül. Pontosan tudta, hogy mit csinál, így amikor finoman ráharapott átjárta a testemet a jóleső bizsergő érzés, és az ujjai köré élveztem.<br />
Zihálva lélegeztem, lassan pislogtam. Azonban azt láttam ahogyan az ujjait a szájába veszi és jólesőn végignyal rajtuk.<br />
Felállt, letolta magáról az alsónadrágját, tekintetem pedig azonnal a hímtagjára terelődött. Olyan furcsa volt felfognom, hogy Zayn tényleg mindenhol ilyen tökéletes.<br />
Lazán ráült a csípőmre és várta, hogy kifújjam magam. Nem tartott sokáig.<br />
Rám hajolt, felsőtestével kicsit megnyomta a melleimet. Finoman a hajamba túrt és megcsókolt, ajkain éreztem a saját ízemet. Rám mosolygott azzal a hihetetlen édes széles mosollyal, majd a fülemhez hajolt.<br />
- Úgy szeretlek - suttogta, majd játékosan ráharapott, mire a vállaim kicsit felugrottak és halványan felnevettem. Oldalra fordítottam a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni, és nem bírtam felfogni, hogy hogy lehet valakit ennyire szeretni.<br />
- Hát még én - pusziltam meg, ugyanolyan mosollyal, mint az övé.<br />
Visszatornázta magát felém, karjait a vállam felett támasztotta meg. Jobb kezével elhúzódott, és ismét alám nyúlt, hogy újra felizgasson, de mivel még eléggé az előbbi hatása alatt voltam nem volt nehéz dolga. Gondoltam én is segítek neki, így kinyújtottam a karom, és párszor végighúztam a férfiasságán, de amint feltűnt neki, hogy mit csinálok óvatosan megfogta és visszahelyezte a kezem az eddigi helyére. Elég értetlenül nézhettem rá, mert kérdés nélkül kezdte magyarázni.<br />
- Ez most csak rólad szól - közölte, és nyomott egy puszit a legérzékenyebb pontomba, amitől kissé megugrottam.<br />
Zayn befejezte azt amit én minimálisan elkezdtem, majd a hegyét hozzám érintette. Szétnyitott lábaimat megemeltem, ő pedig közelebb hajolt hozzám. Kezemmel a nyakát, lábammal a derekát karoltam át.<br />
- Mehet? - kérdezte, homlokát az enyémnek döntve. Meglepett, eddig még egyszer sem kérdezett rá, de nem is hiányzott, mert mindig teljes összhangban voltunk.<br />
- Mehet - feleltem mosolyogva miközben megcsókoltam.<br />
Belém csúsztatta magát, miközben folyamatosan csókolt. Pár másodpercig nem is csinált semmit, csak az ajkaimmal foglalkozott, amitől teltségérzés telített el az alhasamban. Amikor mozogni kezdett a szokásosnál sokkal lassabb tempót vett fel. Ráérősen lökött egy-kettőt, ami azonban mindig hatott, így kénytelen voltam belenyögni a csókunkba.<br />
Elhúzta az ajkait és pár másodpercig a szemembe nézve hallgatta a halk zihálásomat, én pedig az övét. Testünk tényleg mindenhol összeért és mindenhol éreztem az elektromosságot.<br />
Apró puszikat adtam a nyakára, ő pedig hangosan mosolyogva hagyta, miközben továbbra is lassan mozgatta a csípőjét.<br />
- Szeretlek - suttogtam, ma már sokadszorra.<br />
- Én is téged - csókolt meg, ma már sokadszorra.</div>
Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-27993597578356643822014-03-21T12:00:00.004-07:002014-03-21T12:00:59.508-07:002/25 * Truth About Love<div style="text-align: left;">
Sziasztok! :) Meg is hoztam az új részt, amivel őszintén bevallom egy kicsit szenvedtem. Igazából nem visz sehova, de nem is egy olyan rész amit érdemes kihagyni. :) Nem akarok árulkodni, így nem is mondok semmit. :3</div>
<div style="text-align: left;">
Még annyit szeretnék, hogy most már van ask.fm-em (<a href="http://ask.fm/Kikiihsblogs">http://ask.fm/Kikiihsblogs</a>) csak mert én ilyen menő vagyok. :D Szóval itt bátran kérdezhettek tőlem, szívesen válaszolok! :)<br />Jó olvasást! <3</div>
<div style="text-align: left;">
xoxo, Kikiih <3</div>
<div style="text-align: left;">
p.s.: Túl vagyunk a második évad felén. :((</div>
<h2 style="text-align: center;">
Truth About Love</h2>
<br />
Annyira megörültünk, hogy egyszerre mondtuk ki, hogy azonnal egymás ajkai után kaptunk. Csak akkor fogtam fel, hogy most már tényleg visszakaptam és újra együtt vagyunk.<br />
- Nagyon szeretlek – suttogtam az ajkaiba.<br />
- Én is téged – mosolyodott el. - Ugye tudod, hogy sose hittem el, hogy megcsaltál?<br />
- Azért a tüske ott volt – feleltem szomorúan.<br />
- Kiben nincs tüske, akinek ilyen menyasszonya van, mint te? - kérdezett vissza, a szívem pedig rögtön hevesebben kezdett verni. Egy puszit nyomtam az ajkaira, aztán rájöttem valamire.<br />
- Amúgy, hogy akarjuk kitalálni a dátumot, ha még semmi mást nem is tudunk az esküvőről? - nevettem fel kissé.<br />
- Nem tudom, én akár holnap is kész lennék rá – vont vállat.<br />
- De nyálas itt valaki – vigyorogtam rá.<br />
- Csak olyannak, aki megérdemli – puszilta meg az orrom.<br />
- Akkor ha ennyire benne vagy kezdjük el tervezni – ültem fel.<br />
- Most? - nézett fel rám fájdalmasan. - Pár perce békültünk ki, te pedig máris belevágsz az esküvőtervezésbe? - Ahogy feltette a kérdést láttam rajta, hogy meg is válaszolta magában, ahogy végiggondolta a kapcsolatunkat és ez egész normálisnak tűnt nálunk. - Oké, legyen – ült fel, majd az éjjeliszekrényében kezdett kotorászni. Érdeklődve figyeltem, ahogyan az aljából egy kis fekete bőrkötéses füzetet vesz elő.<br />
- Az mi? - böktem rá az arcommal.<br />
- „Egyszer még jó lesz valamire” címszó alatt bevágtam ide. Azt hiszem eljött az a pillanat.<br />
Vigyorogva vettem a kezembe a teljesen original jegyzetfüzetet és átpörgettem a lapjait. Még teljesen üres volt, de tudtam, hogy hamarosan megtelik gyűrött cetlikkel, telefonszámokkal és fontos információkkal. Mennyire lesz ez nagy tortúra?<br />
- Oké – mosolyogtam rá és ő egy tollat is elővarázsolt. - Akkor mivel kezdjük?<br />
- Szalvéta színe?<br />
- Hülye – nevettem. - Komolyan. Egyáltalán, milyen esküvőnk lesz? - kérdeztem óvatosan beletúrva a hajamba.<br />
- Hogy érted?<br />
- Hát... Ugye te muszlim van én pedig... - Ez a téma eddig még nem merült fel a kapcsolatunk során, nem éreztünk fontosnak, hiszen nem ütközött semmivel. Igazából csak annyi volt, hogy a Ramadán alatt ugye alig evett valamit, amitől durván lefogyott, én pedig aggódni kezdtem érte, de mondta, hogy ezt már teljesen megszokta és nála normális. Szóval összesen ennyi volt, máskor szóba se került. - Amúgy én szívesen felveszem a vallást, ha arról van szó...<br />
- Dehogy, nem szükséges – mondta rögtön. - Legyen olyan esküvőnk amilyet te szeretnél.<br />
- Nekem az a fontos, hogy valamilyen úton-módon a feleséged legyek – tártam szét a karom, mire elmosolyodott.<br />
- Akkor mi legyen? - sóhajtott.<br />
- Mindkettő?<br />
- Bevállalod? - lepődött meg kissé.<br />
- Dupla kötelék. Nehezebben tudsz elválni tőlem – vigyorogtam, mire elnevette magát.<br />
- Oké, viszont ha két esküvőnk lesz, melyik lesz előbb? - ment vissza komolyba.<br />
- Rád bízom.<br />
- Em, ha mindent rám fogsz bízni akkor elég tré esküvőnk lesz – nézett rám ijedten, mire felröhögtem.<br />
- Ezt tényleg te döntsd el – mosolyogtam rá.<br />
- Akkor a keresztény – mondta ki, nagyon is gyorsan.<br />
- Ilyen biztos vagy te ebben?<br />
- Figyelj. Te keresztény vagy. A legtöbb közös barátunk keresztény és legyen az előbb. Ha már rám bíztad a döntést.<br />
- Hát jó – mosolyogtam szélesen. - Meghívottak száma?<br />
- Nem akarok nagy felhajtást – rázta meg a fejét.<br />
- Ahogy én sem – kötöttük ki. - Csalás, barátok és akik számítanak.<br />
- Zenekari tagok, satöbbi – bólintott.<br />
- Maximum száz ember? - saccoltam.<br />
- Nem hiszem, hogy lesz annyi, de száz fölé ne menjünk – bólintott. - Meg aztán kell majd egy csomó biztonsági őr a rajongók miatt.<br />
- Te jó ég, ez már most nehéz – vakargattam a szemöldököm. - Kell egy esküvőszervező is.<br />
- Nem ártana – bólintott. - Tanúnak kit akarsz?<br />
- Harry! - ez volt az amiben a legbiztosabb voltam. Persze csak az után, hogy Zayn-hez megyek hozzá. Természetesen. - Neked?<br />
- Vagy Doniya vagy Liam. - Tudtam, hogy nehéz döntés ez számára. A nővére, vagy a legjobb barátja. Ismerem, rengeteget fog ezen még őrlődni, így inkább tereltem a témét.<br />
- Helyszín?<br />
Na itt akadtunk el. Ugyanis ő ugye Bradfordi, én Cheshirei, de mindketten Londonban élünk. Igazából London volt az egyetlen közös pont, ami a közös otthonunk, de valahogy nem tűnt az igazinak. Azonban azt se tehettük meg, hogy egyikünk szülőföldjét választjuk ki, mert akkor meg a másiknak nem jelent annyit, akármennyire is szeretjük egymást.<br />
- Akarunk mi esküvőt? - böngésztem a füzetet, amiben már most egy csomó áthúzott adat volt.<br />
- Ha már megvettem neked azt a gyűrűt – mosolygott.<br />
- Zayn elfáradtam – dőltem el az ágyon, a fejemet az ölébe hajtva. - Pedig csak két perce kezdtük el.<br />
- Nyugi, van még egy csomó időnk – fogta meg a kezemet, azt amelyiken a gyűrű is volt. - Minden tökéletes lesz – csókolta meg a gyűrűsujjam.<br />
- Hiszek neked – mondtam őszintén.<br />
- És most mit csináljunk? - dobta félre a füzetet.<br />
- Bármit csak veled legyek – pislogtam fel rá.<br />
- Nagyon megártott neked, hogy nem láttál. Teljesen nyálas lettél. Biztos Colette-től tanultad – nevetett, én pedig kissé kelletlenül felültem.<br />
- Col és Harry összevesztek – meséltem.<br />
- Sokszor veszekednek – vont vállat.<br />
- De most Colette hazament. Holmes Chapel-be – túrtam bele a göndör tincseim közé.<br />
- Ó – esett le Zayn-nek.<br />
- Ó – bólintottam.<br />
- Végül is... Én is hazajöttem. És néz ránk. Kibékültünk – eresztett el egy mosolyt.<br />
- Olyan rossz volt Harry-t szomorúnak látni – vallottam be. - Nekem is jobban fájt minden.<br />
- Megértem. De most egy kicsit koncentráljunk ránk. Úgy hiányoztál – húzott magához.<br />
- Te is nekem – fúrtam a fejem a nyakába. - Szeretlek.<br />
- És akkor mit csináljunk? - kérdezte ismét.<br />
- Passz – vontam vállat. - Nem kéne lemenni anyudékhoz? Megmutatni, hogy jól vagy meg ilyenek?<br />
- Majd ha muszáj lesz – húzta el a száját.<br />
- Miért?<br />
- Nem akarok találkozni a tesómmal – mondta.<br />
- Melyikkel? - kérdeztem vissza, mivelhogy három is van.<br />
- Waliyha – vette a kezébe a távirányítót, hogy elterelje a témát, de gyorsan elvettem tőle.<br />
- Zayn, min vesztetek össze? - szorult össze a gyomrom, mert nagyon féltem tőle, hogy én is benne vagyok.<br />
- Semmin – próbálkozott. Mindketten makacsak vagyunk, ez így érdekes lesz.<br />
- Zayn – nyöszörögtem.<br />
- Hagyjuk Em – kérlelt. - Majd megoldjuk. Nem fontos.<br />
- Zayn, tudom milyen érzés haragban lenni a testvéreddel. Mi három évig nem szóltunk egymáshoz. Ez biztos nem fajul el így, de tudom, hogy milyen borzalmas érzés – néztem rá szomorúan.<br />
- De én most veled akarok lenni – érvelt. - Veled se jó ám összeveszni.<br />
- Én itt várlak, a mi ügyünk már rendeződött – biztattam. - Kérlek. Waliyha-nak szüksége van a bátyjára. - Hatalmas kiskutyaszemekkel pislogtam fel rá, mert tudtam, hogy ez mindig hatásos.<br />
- Ne nézz már így – kapta el a tekintetét.<br />
- Zaaayn!<br />
- Itt fogsz várni?<br />
- Mégis hova mennék? - nevettem fel a béna kérdésén.<br />
- Igaz – gondolkodott el. - Akkor sietek.<br />
- Nem kell – mondtam őszintén.<br />
Zayn még visszamosolygott még az ajtóból, majd egyedül maradtam. Pár percig csak mosolyogva tudomásul vettem, hogy most már tényleg minden a legnagyobb rendben van. Mivel unatkozni kezdem megragadtam a TV távirányítóját és elkezdtem kapcsolgatni. Megálltam az MTV-nél, ahol most értelmetlen valóságshow-k helyett zenéket adtak a meglepetés kedvéért. Egy Marina And The Diamonds szám ment, így egyértelműen ott ragadtam. Imádtam ezt a nőt, a hangja olyan különleges volt és nem tömegzenét gyártott.<br />
Magamban énekelgettem a dalt, miközben az ágyon heverő Zayn telefonjához nyúltam. Nem vagyok féltékeny vagy bármi ilyesmi, ez nálunk tök átlagos. Tudjuk a másik jelszavát, mindenféle kódjait, teljesen megbízunk egymásban. Beléptem a képekbe, ahol egy külön mappája volt a közös képeinknek. Rutinosan húzogattam az ujjaimat az érintőképernyőn, miközben mosolyogva figyeltem a különböző pillanatokat. Nem vagyunk az a páros akik minden egyes csókunkat közzéteszik, de gyakran unalomból nekiállunk magunkat fotózni, amit természetesen végigszenvedünk. Én azért szeretem, mert így mindig van friss háttérképem, Zayn pedig azért, mert kedvére csókolgathat.<br />
Miután kimosolyogtam magam úgy gondolkodtam kicsit kiszúrok Zayn-nel, ezért beléptem a Twitter-ébe, azon agyalva, hogy mit írjak ki a nevében. Azonban közben megakadt a szemem egy képen. Még úgy egy hete lehetett, amikor Zayn-nel kettesben voltunk valahol. Összekulcsolt ujjainkat kinagyították és a gyűrűre fókuszáltak. Furcsa, december óta jegyben járunk, de még csak most tűnt fel nekik? Pláne olyankor amikor éppen haragban voltunk? Érdekes egybeesések ezek.<br />
Elkezdtem böngészni utánunk és a fejemet fogva röhögtem a baromságokon. Valaki kitalálta, hogy Zayn az Eiffel-torony tetején kérte meg a kezemet, és állítólag egy ott dolgozót is meginterjúvoltak, aki azt mondta, hogy az egész felső szintet lezárták miattunk. És mindezt egy nívós netes magazin írta. Még ha megtudták volna, hogy Zayn a családi kertjük kis pagodájában tette fel a kérdést. Kész röhej ez a média.<br />
Amikor kinyílt a szoba ajtaja biztos voltam benne, hogy Zayn az, így fel sem néztem. Csak akkor kaptam fel a fejem, amikor megszólalt az ajtóban álló személy.<br />
- Bejöhetek? - nézelődött befelé Waliyha. Már válaszoltam volna, hogy természetes hogy bejöhet, hisz ő lakik itt és nem én. De aztán belenéztem a félő szemébe, és inkább nem akartam zavarba hozni.<br />
- Persze – mosolyogtam rá gyengéden.<br />
Waliyha becsukta maga mögött az ajtót és óvatosan odalépkedett hozzám és leült az ágy szélére. Kikapcsoltam a TV-t, miközben elgondolkodtam azon, hogy normális-e az, hogy én sokkal felszabadultabban érzem magam Zayn szobájában, mint a saját húga.<br />
- Beszélhetnénk? - kérdezte, amire viszont már tényleg nem tudtam elfojtani a furcsa arckifejezésem.<br />
- Szerinted meg akarlak verni, vagy miért tartasz tőlem ennyire?<br />
- Nem tudom. Talán ha Zayn elmesélte neked a veszekedésünket akkor lehet, hogy kéne – gondolkodott.<br />
- Verekedős lánynak látszom? - hangom komoly volt, de a szemem mosolygott.<br />
- Nem – vallotta be.<br />
- Akkor? - eresztettem el egy kis nevetést. Válasz helyett csak feszülten elmosolyodtam. - Miért jöttél?<br />
- Mert Zayn küldött.<br />
- Legalább őszinte vagy – röhögtem fel. - És miért küldött?<br />
- Hogy beszélgessünk – vont vállat.<br />
- Miről? - faggattam tovább.<br />
- Túl jól ismered a bátyámat – forgatta a szemeit, én pedig halványan elmosolyodtam. - Te kutakodsz a cuccai között? - szúrta ki az ölembe ejtett telefont.<br />
- A közös képeinket nézegettem, szóval ha ez kutakodásnak minősül akkor igen – feleltem lazán.<br />
- Bocs – sziszegte.<br />
- Nem kell bocsánatot kérned – mosolyogtam kedvesen. - Szereted a bátyádat, és nem akarod, hogy szomorú vagy összetört legyen. Én ezt megértem.<br />
- Te is féltékeny voltál Harry barátnőire? - kérdezte, felfedve magát. Nem is foglalkozva azzal, hogy beköpte saját magát, válaszoltam.<br />
- Az összesre. Már csak ha összehozták valamelyikükkel a sajtóban meg akartam tépni. Úgy éreztem, hogy az a csaj pótolni akar engem, és én pedig nem akartam, hogy pótolható legyek.<br />
- Előbb még azt mondtad, hogy nem vagy verekedős csaj – mondta kicsit ijedten, valószínűleg kicsit sok volt neki a hirtelen jött indulat.<br />
- Bocsi – nevettem kurtán. - A lényeg, hogy megértem, hogy akármennyire is akarod nem tudsz szabadulni attól, hogy amikor meglátsz az Emma név helyett az ugorjon be, hogy a ribanc aki elveszi tőlem a bátyámat.<br />
- Mintha a gondolataimban olvasnál. - Még pislogni is elfelejtett.<br />
- Jól van – vigyorogtam. - Szóval nem várom el, hogy szeress vagy bármi. Ha nem megy akkor nem megy. De nem szeretném, hogy Zayn-nel miattam veszekedjetek.<br />
- Egész korrekt csaj vagy mégis – állapította meg.<br />
- Köszönöm – mosolyogtam. Bóknak vettem. Nagyon is.<br />
- Nem megyünk le? Anya meg Zayn is a konyhában vannak.<br />
- Oké – egyeztem bele, majd Waliyha után indultunk.<br />
Lerobogtunk a lépcsőn, aminek az aljában még össze is mosolyogtunk. Waliyha nem egyszerű eset, ahogy én se. Biztosan nem lesz felhőtlen a kapcsolatunk, de remélem egy idő múlva készen lesz arra, hogy befogadjon a családjába és elfogadjon Zayn mellett.<br />
Ahogy beléptünk Zayn és Patricia a pultnak támaszkodva beszélgettek, de ahogy beléptünk mindketten felénk kapták a fejüket. Zayn ragyogó szemeivel összhangban volt a mosolya. Jobb karját kinyújtotta célzásképpen, én pedig mellé léptem és átkaroltam. Patricia mosolyogva nézett minket, Waliyha pedig a hűtőben kezdett kotorászni.<br />
- Anya, van még olyan meggyes joghurt? - érdeklődött, teljesen belemászva a hűtőszekrénybe.<br />
- Balra, a tejföl mögött – felelte Patricia, majd hirtelen eszébe jutott valami. - Amúgy Zayn, összefutottam Dan-nel a boltban. Beszélgettünk és meséltem neki, hogy itthon vagy. Rögtön át akart jönni, de mondtam, hogy – itt kicsit megakadt és félve rám nézett. - Nem vagy túl jó állapotban. De azért mondta, hogy mindenképp beugrik.<br />
- Tényleg? - csillantak fel a szemei. - Majd megcsörgetem, hogy mi van vele. Hacsak addig be nem állít – nevetett fel.<br />
- Szokása – bólogatott mosolyogva Patricia. Mivel ebben a témában végképp nem voltam jártas csak csendben ácsorogtam, miközben az ujjaimat óvatosan húzogattam Zayn hátán.<br />
Még beszélgettek meg összenevettek pár régi sztorin, én pedig csak álltam és néztem ki a fejemből. Waliyha gyorsan lelépett, ahogy megtalálta a kedvenc joghurtját.<br />
- Na megyek, még be kell fejeznem valamit – mosolygott ránk Patricia. - Munka.<br />
- Hagyunk is – mondta Zayn továbbra is mosolyogva, majd távoztunk. Láttam ahogy Patricia beleharap egy almába és visszaül a laptopja elé.<br />
Visszamentünk Zayn szobájába, ahol levetődtünk az ágyra és valahol ott folytattuk ahol abbahagytuk. A semmittevésnél.<br />
- Ki ez a Dan? - kérdeztem meg, mert már nagyon zavart, hogy semmit nem tudok róla.<br />
- Gyerekkori haverom – mesélte. - Ovis korunk óta ismerjük egymást.<br />
- Az jó – mosolyogtam. - Bár még sose meséltem róla.<br />
- Dan-ről nem lehet mesélni. Őt látni kell – nevetett fel.<br />
- Aha – bólintottam nem túl sokatmondóan.<br />
- Akarsz vele találkozni?<br />
- Nekem mindegy – mondtam őszintén. - Nem akarok senkit erőltetni, hogy ismerjen meg.<br />
- Igazad van, borzasztó egyéniséged van, akit legszívesebben eltitkolnék a barátaim elől – bólogatott enyhe szarkazmussal a hangjában.<br />
- Tudod, hogy értem – forgattam a szemeim, de a szám szegletében megbújt egy apró mosolyránc.<br />
- Fel is hívom – nyúlt a telefonjáért. - Hé, miért van megnyitva a Twitter?<br />
- Unatkoztam – csúsztam közelebb hozzá, hogy rálássak a képernyőre.<br />
- Felfedezték? - lepődött meg kissé.<br />
- Úgy látszik.<br />
- Kissé későn is – nevetett fel.<br />
- Valamelyik netes magazin szerint az Eiffel-toronyban jegyeztél el – közöltem, mire a mosoly lehervadt az arcáról.<br />
- Az kemény.<br />
- Az – bólintottam. - Viszont a rajongók teljes lázban vannak.<br />
- Megerősítsük őket? - nézett rám mosolyogva.<br />
- Csak az ő kedvükért – vigyorogtam.<br />
Zayn megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat, és úgy fotózta, hogy a gyűrűm elég feltűnően látszódjon. Ezt elfogadhatónak ítéltük, így mondta, hogy csináljunk magunkról is. Elnevettem magam és minden képek lekorholtunk, még azokat is amik jók voltak, csak mert jól elszórakoztattuk magunkat. Aztán Zayn összeszerkesztette a képeket és végül felnyomta Twittere. Nem írt hozzá semmit, nem jelölt meg semmit. A kép magáért beszélt.<br />
Zayn elfeküdt az ágyon, fejét az ölembe hajtva és a TV villodzó képernyőjét bámultok, ami mindig változott, ahogy megnyomtam a távirányítón a megfelelő gombot.<br />
- Nem gondolod, hogy borotválkozni kéne? - kérdeztem, miközben a szabad kezemmel az arcát simogattam.<br />
- Nem volt kedvem – vont vállat. - Jobban lefoglalt, hogy hiányoztál. És különben is, tudom, hogy tetszik.<br />
- Egyébként – gondolkodtam el. - Eddig ha összevesztünk mindig tettél valami kárt magadban... Múltkor még a kezdet is eltörted. Én nem látom, vagy tényleg nincs semmi.<br />
- Tényleg nincs semmi – mondta nyugodt hangon, majd az arcához nyúlt, megfogta a kezem és nyomott a kézfejemre egy puszit.<br />
- Hogy-hogy? - A kérdés akaratlanul csúszott ki a számom.<br />
- Hát... - pislogott fel rám az ölemből. - Akkor általában a düh és az idegesség hajtott. Most inkább szomorú voltam és kétségbeesett.<br />
A szívem azonnal összeszorult a válaszára és lehajoltam hozzá, hogy kárpótlásul megcsókoljam. Kissé nehézkes volt, de Zayn először visszacsókolt, majd felült és az ölébe húzott. Beletúrt a göndör hajamba, miközben én tovább fészkelődtem az ölében és ajkaink tovább kóstolgatták egymás jól ismert ízét. Lassan, fokozatosan egyre hátrébb döntött, egészen addig, amíg a hátam nem érintkezett a puha matraccal. Keze a derekamról levándorolt a combom aljához, amin végigsimított, miközben a derekára kulcsolta. Egyszerre öleltem az összes végtagommal és még közelebb akartam tudni magamhoz.<br />
Nem is foglalkoztam a külső zajokkal, egészen addig amíg Zayn el nem húzódott tőlem, mert egy számomra ismeretlen hang szólalt meg.<br />
- Zaaaaayn! - kiáltotta vidáman, majd azonnal elkomorodott. - Azt hiszem rosszkor jöttem – állapította meg.<br />
- Az időzítésed még mindig pocsék – nevetett Zayn, majd lemászott rólam.<br />
- Muterod azt mondta, hogy ki vagy az élettől – mesélte, miközben gyorsan, olyan haveri stílusban megölelték egymást. - Nem éppen úgy nézel ki – vigyorgott folyamatosan, majd rám nézett. - Ő az? - bökött felém.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhn8Bo3D8RszLrIcaG_viyQ_f5076KTYcVE_vbVtnDdVtknz02E7IGtjBH4NP-mTiUFYhm0qHwgodSrpgcCSiACretIBgGXVbLolXHwtw1-Nnd_V40awvmSglSGfH-i7bK9_pjQGP0hvL2N/s1600/asdfgghjkl%C3%A9l.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhn8Bo3D8RszLrIcaG_viyQ_f5076KTYcVE_vbVtnDdVtknz02E7IGtjBH4NP-mTiUFYhm0qHwgodSrpgcCSiACretIBgGXVbLolXHwtw1-Nnd_V40awvmSglSGfH-i7bK9_pjQGP0hvL2N/s1600/asdfgghjkl%C3%A9l.jpg" height="213" width="320" /></a></div>
Kissé csapzott hajjal, könyökölve és csámpásan szétrakott lábakkal néztem vissza rá, mert egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy hogyan lehet valaki ilyen laza, amikor mi éppen valaminek az elején voltunk. Zayn csak diszkréten intett, hogy menjek oda. Még mindig kissé sokkoltan, de elkezdtem feltápászkodni.<br />
- Em, ő itt Dan, a haverom akiről meséltem – bökött a mellette álló srácra. Magas volt, vékony, de látszott, hogy sportolt, különösen a széles vállain. Hasonlóan kreol bőre és fekete haja volt, mint Zayn-nek, az arcberendezésük viszont merőben más volt. - Dan, ő itt Emma, a menyasszonyom.<br />
- Szia! - erőltettem fel magamra egy mosolyt.<br />
- Sose hittem volna, hogy valaki úgy elcsavarja Malik fejét, hogy már húsz évesen házasodni akarjon – közölte, és nem tudtam, hogy ezt most mire vegyen, amíg be nem fejezte a mondatot. - De most már megnyugodtam, hogy legalább valami belevaló csaj az – vigyorgott.<br />
- Körülbelül egy szót váltottunk egymással – világosítottam fel.<br />
- Ugyan már. Csak rád kell nézni. - Kissé pironkodva vettem ezt a bókot, amit nem nagyon tudtam hova rakni. Zayn csak büszkén elmosolyodott és a derekamnál fogva magához húzott.<br />
- Na mesélj! – vetődött le a kanapéra. - Mi történt, hogy ilyen hirtelen haza kellett jönnöd?<br />
- Már megoldottuk – mosolygott Zayn és leült a kanapéra, én pedig mellé, a lábamat átdobva a combjain.<br />
- Akkor együtt meséljetek valamit, magatokról! - folytatta. - Körülbelül semmit nem tudok rólad, csak annyit, hogy Emily-nek hívnak és odavan érted.<br />
- Emma – javítottam ki és nem hittem el, hogy nem bír megjegyezni egy nevet amit két perce mondtak el neki.<br />
- Nem Emily? - pislogott értetlenül Zayn-re, mintha csak nem tudnám a saját nevem.<br />
- Nem – szűrte Zayn a fogai között.<br />
- De határozottan emlékszem, hogy Emily-t mondtál – gondolkodott. - Ja várj, az nem szőke volt?<br />
- Ő Emma – sziszegte Zayn.<br />
- De volt egy Emily!<br />
- Régen! - vágta rá Zayn. - De ők két külön világ!<br />
- De csak volt egy Emily! - örült Dan a saját igazának. - Bár az szőke volt, nem? Várj, nem ő az a modell? - egyre inkább érdeklődve hallgattam ezt a társalgást. - Perrie előtt vagy után volt?<br />
- Között – Zayn belejött az egyszavas válaszokba, ami engem szórakoztatott.<br />
- Azt hogy? - értetlenkedett a barátja.<br />
- Együtt voltam Perrie-vel, szakítottunk, együtt voltam Emily-vel, szakítottunk, újra összeálltunk Perrie-vel, aztán... Aztán megjelent Emma – mosolygott rám, nekem pedig gyorsabban kezdett verni a szívem. A többi lánynak a nevét olyan egysíkúan mondta, az enyém viszont olyan lágyan és dallamosan csengett a szájából, hogy akaratlanul is melegség öntött el, a féltékenységnek nyoma se volt.<br />
- Aha – gondolkodott. - És Emily...<br />
- Akadj már le Emily-ről! - szólt kicsit erélyesebben Zayn. - Nem volt az igazi, sose. Nem is szerettem úgy. Szakítottunk, ő elment az igazi szerelméhez, egy darabig Párizsban éltek, most New York-ban! Összeházasodtak és Emily szült Ben-nek egy gyereket.<br />
- Ki az a Ben? - ráncolta a homlokát Dan, nekem pedig a szám elé kellett kapnom a kezemet, nehogy felnevessek. Zayn régebben már elmesélte nekem ezt a sztorit. Ismertem a (Zayn-nél egyébként idősebb) lányt, hisz híres modell, de azt sose tudtam, hogy viszonyuk volt, amíg Malik el nem mesélte, ahogyan azt is bevallotta, hogy végig csak azért volt vele, mert vonzódott hozzá. Annyira, hogy Perrie-t is megcsalta vele.<br />
- Emily pasija! Férje... Izé a srác akibe szerelmes! A fotós, te gyökér?<br />
- Akkor most a pasija, a férje, a szerelme vagy egy fotós? - zavarodott össze teljesen.<br />
Nem bírtam tovább és hangosan kitört belőlem a röhögés, amit fokozott, hogy Zayn nem kívánt több magyarázatot adni a barátjának, így egyszerűen csak megdobta egy párnával, aki nevetve hajította vissza. Nos, tényleg megismertem Zayn barátját, és igazán örülök, hogy nem az esküvőnkön találkozunk majd először. Így lesz időm bőven felkészülni rá. Azt hiszem szükség is lesz rá.Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-72971642149166055982014-03-14T11:35:00.000-07:002014-03-14T11:35:24.313-07:002/24 * Same Mistakes<div style="text-align: left;">
Sziasztok! ^^ Most a szokásosnál is korábban érkezett a rész, remélem örültök neki! :) Nagyon köszönöm a kommenteket, ígérem majd mindegyikre válaszolok amit időm adja, és ugyan ez van a rengeteg díjjal is amivel elárasztottatok! Imádlak titeket, remélem tetszeni fog a rész! :)<br />xoxo, Kikiih <33</div>
<h2 style="text-align: center;">
Same Mistakes</h2>
<br />
A vonatút még a szokásosnál is hosszabb volt. Azt hiszem az összesen számot a telefonomon sikerült kétszer meghallgatnom, és van úgy háromszázhatvanöt dalom. Tehát ennek a duplája. Unalmamban végig azt számolgattam, hogy még hány három perces dalt kell meghallgatnom a célomig, de aztán rossz matekos lévén annyira jutottam mindig, hogy sokat. Piszok sokat.<br />
De valahogy csak megállt a vonat a városnál. Nem szálltak le túl sokan, azt viszont észrevettem, hogy mindenkihez tartozott valaki. Vagy együtt voltak, vagy az állomáson várták őket. Én azonban egyedül voltam, egyetlen társam a poggyászom volt.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuAgaWisGB5_muF3IlzIm1PyE6EWUx2he2erhMDjjB2a64xuD357htHTLqE8f51PiArc4epbIE7oqn3dDLb9qDJQgvxXP2rGo3LM2N22MM8ZngLQd_qu477DRptnxx9jj4WsG9Z1T46dXg/s1600/train.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuAgaWisGB5_muF3IlzIm1PyE6EWUx2he2erhMDjjB2a64xuD357htHTLqE8f51PiArc4epbIE7oqn3dDLb9qDJQgvxXP2rGo3LM2N22MM8ZngLQd_qu477DRptnxx9jj4WsG9Z1T46dXg/s1600/train.jpg" height="213" width="320" /></a></div>
Vettem egy mély levegőt és elindultam a már ismert úton, azonban már egyre jobban tartottam, hogy mi vár rám, ha odaérek. Értetlenség? Csalódás? Szánalom? Egyikre sem vágytam.<br />
Ideges voltam, féltem. Talán egy cigi segített volna, de nem volt nálam és kezdtem dühös lenni magamra, amiért ezek a vékony fehér szálak mentik meg a rosszabb napjaim. Normális ez?<br />
Az ajtó előtt megállva végiggondoltam, hogy mi vár rám ha kopogtatok. Rám csapják az ajtót? Elküldenek a fenébe és utána csapják rám az ajtót? Mi történik, ha.<br />
- Elég a gondolkodásból! - motyogtam magamnak és kezdtem megijedni, hogy a Zayn nélkül töltött napok után kezdek teljesen meghülyülni.<br />
Kopogtam. Nem bántam meg, bár a szívem sokkal szaporábban vert, mint általában, aztán nem tudom, hogy most könnyebbüljek meg, vagy essek kétségbe, az ajtóban álló személy láttán.<br />
- Mit akarsz? - kérdezte durván Waliyha.<br />
- Bejöhetek? - nyeltem nagyot. Azt hiszem sikeresen elvesztettem a lány bizalmát, pedig olyan soká tartott megszerezni.<br />
- Azok után amiket a bátyámmal tettél? - vonta fel a fél szemöldökét egy szarkasztikus nevetés közben, amit vagy a bátyjától tanult el, vagy csak kísértetiesen hasonlítanak egymással.<br />
- Mit tettem vele? - haraptam be a szám szélét, amin végre beforrt a seb, amit pár nappal ezelőtt okoztam.<br />
- Ki se jött a szobájából amióta itt van, nem eszik, nem iszik, nem kommunikál – sorolta, bennem pedig minden szó után megfordult a szívemben lévő kés. - Nem mondja el, hogy pontosan mi van, csak annyit, hogy összevesztetek. Azt hittem, hogy szereted Zayn-t.<br />
- Persze, hogy szeretem – ráztam meg a fejem kínosan nevetve. - Mindennél jobban, továbbra is. És tudom, hogy egy utolsó szajhának tartasz, de muszáj beszélnem vele.<br />
- Nem – folytatta kitartóan, azonban a következő pillanatban Patricia jelent meg Waliyha mögött.<br />
- Emma? - nézett rám csodálkozva.<br />
Ha ő is elküld fogalmam sincs, hogy mit csinálok.<br />
<br />
/Zayn szemszöge/<br />
<br />
Idegállapotomat tekintve esélyem se volt, hogy kocsiba üljek, így vonattal mentem haza. A szüleim eléggé meglepődtek amikor megláttak, de persze örültek. Aztán Emma-t hiányolták, amitől rögtön gombóc keletkezett a torkomban.<br />
- Összevesztünk – morogtam halkan, de mivel síri csend uralkodott a szobában mindenki hallotta.<br />
Egy szomorú mosollyal az arcomon felmentem a szobámba és ki se jöttem onnan. Körülbelül fél órát töltöttem egyedül, az alatt pedig kicsit lepakoltam és elszívtam egy cigit. Na jó, kettőt. Már le akarok szokni, Em-mel is, már többször elhatároztuk, de egyikünknek sem megy.<br />
Már megint Em. Minden egyes mozzanatról eszembe jut, ami már rohadtul fájt. Ott van mindenhol az életemben, aminek örülnöm kéne.<br />
De mit csinált amikor nem volt velem? Hagyta, hogy Tom bármit is tegyen vele? Nem voltak sérülései, tehát nem volt dulakodás, ha volt valami nem ellenkezett. De miért lett volna bármi is, hiszen Emma szeret, én is szeretem. De részeg volt, és akkor az emberek könnyebben megtesznek dolgokat, Tom pedig a tökéletes személy arra, hogy kihasználja Emma védetlenségét. És Emma dühös volt rám. Talán annyira is, hogy megcsaljon?<br />
A gondolatmenetemből az ajtó nyitódása kergetett ki. Elmosolyodtam ahogy a legkisebb húgom, Safaa lépett be. A szüleim okosak, tudták, hogy őt kell küldeni.<br />
- Zayn? - kukucskált be a résen.<br />
- Mi van nagylány? Gyere beljebb – nevettem fel kissé.<br />
Safaa becsukta maga után az ajtót és hozzám sietett. A legszebb korát éli, tíz évesen még nem kell szenvednie semmitől, de azért már két számjegy van az életkorában. Még boldog lehet, határtalanul. Aztán majd megjelenik valami srác, akinek nekem kell bevernem a képét, amikor megbántja a húgomat, aki éppen belemászott az ölembe és szorosan megölelt.<br />
- Hiányoztál.<br />
- Te is nekem – simogattam a hátát. - Mi a helyzet? Suli?<br />
- Kaptam egy piros pontot matekból – mesélte büszkén.<br />
- Ügyes vagy! - mosolyogtam, végre őszintén. Őrület, őt egy kis dicséret is milyen boldoggá tudja tenni. Bárcsak az én boldogságomhoz is ennyi kéne.<br />
- Miért nem szóltál, hogy jössz? - kérdezte.<br />
- Hirtelen jött ötlet volt – próbáltam kibújni a válasz alól.<br />
- És Emma miért nem jött veled?<br />
- Ő most otthon maradt.<br />
- Miért? - A húgom és a kérdései. Túlságosan is okos, vagy Anya túlságosan is a szájába rágta a dolgokat.<br />
- Most mindkettőnknek jobb így – fogtam meg az apró kezét<br />
- Szakítottatok? - pislogott nagyokat.<br />
- Nem. Nem hiszem – túrtam bele a hajamban. - Ez bonyolult. A lényeg, hogy mindkettőnknek jó kicsit a családdal lenni.<br />
- Ő is hazament?<br />
- Ő... Em Londonban maradt – mondtam, mire Safaa szemében egy kis ijedtséget láttam. - Harry-vel – tettem hozzá, mire kissé megnyugodott, hogy Emma biztonságban van. Remélem is... Lehet, hogy hülyeség volt otthagyni.<br />
- Szomorú vagy, Zayn? - zökkentett ki ismét.<br />
- Egy kicsit – hazudtam. Pocsékul voltam. - De ha megölelsz jobb lesz.<br />
Safaa elmosolyodott és karjait szorosan körém fonta, én pedig a hajával játszottam.<br />
És ezen kívül három napon keresztül a szobámban voltam, az orromat csak reggelente dugtam ki, hogy jelezzem, hogy élek. Elvettem egy almát a konyhaasztalról, majd se szó se beszéd visszamentem. Három alma csoportosult már az éjjeliszekrényemen, mert egyikbe se ettem bele. Igazi depresszióba zuhantam, miközben egyre több összeesküvés-elmélet jelent meg a fejemben, hogy mit csinálhatott Parker a menyasszonyommal.<br />
Hiányzott Emma, de nem voltam elég erős ahhoz, hogy a telefonhoz nyúljak. Illetve egyszer megpróbáltam, de a háttérképem még mindig ő volt. Még nyári kép volt, göndör haja természetesen omlott a vállára, orrán az én napszemüvegem ült, egy laza fehér toppot viselt és az arcán széles mosoly terült el. Annyira elképesztő, annyira gyönyörű, annyira szeretem és annyira hiányzik.<br />
Nem tudtam, hogy mi lehet vele, mit csinál, hol van, és ez zavart. Ő is ugyanúgy szenvedett, mint én? Esetleg rosszabbul, vagy ő jól viseli, és várja, hogy hazaérjek? Mikor megyek egyáltalán haza?<br />
A második napon megcsörrent a telefonom, azonnal kaptam érte, de nem ő volt. Liam.<br />
- Igen? - Hangom sokkal rekedtebb volt, nyilván azért mert szinte alig beszéltem.<br />
- Gyere fel Skype-ra! - szólt bele köszönés nélkül.<br />
- Nem megy – feleltem, részben a lustaságom szólt belőlem, részben pedig az, hogy nem volt nálam laptop.<br />
- Kérlek Malik, fontos – kérlelt.<br />
- Emma is ott van? - gyanakodtam.<br />
- Nem, egyedül vagyok, eskü. Danielle sincs itthon.<br />
- Fontos? - nyögtem miközben hátrafordultam az ágyon, és éreztem, hogy roppan egyet a gerincem.<br />
- Igen! Öt perced van! - És kinyomott.<br />
Átbotorkáltam Waliyha szobájába, aki telefonját nyomkodta, miközben valami sorozat üvöltött a TV-ből.<br />
- Szia! - mosolygott rám.<br />
- Kölcsönadod a laptopod? - mutattam a fehér, pink billentyűs laptopnak csúfolt valaminek.<br />
- Mire kell? - ijedt meg kissé.<br />
- Skype – mondtam.<br />
- Ugye nem akarod leellenőrizni a Facebook-om és a malijeim? - pislogott idegesen.<br />
- Ha beijesztesz akkor lehet – fontam keresztbe magam előtt a karom. - Titkolózol?<br />
- Dehogy – rázta a fejét, hatalmasra meresztett szemekkel. Rosszul hazudik.<br />
- Nem nézem meg, csak add ide, mert Liam beszélni akar velem – sóhajtottam. Én is voltam kiskamasz, bár akkor még nem a neten éltem az életem, de nyilván volt pár dolog amiről nem akartam, hogy Doniya tudjon. - Nem kotorászok a cuccaidban – ígértem meg, a húgom pedig hitt nekem, és odaadta a gépét.<br />
Visszafeküdtem az ágyamra és megnyitottam a Skype-ot. Ki volt lépve, így véletlenül sem láttam meg semmit. Ahogy kapcsolódtam Liam már hívott is, amitől kicsit lefagyott a gép. Idegesen doboltam a laptop szélén, hogy induljon már újra, mintha ez segítene bármit is.<br />
- Mi tartott eddig? - meredt idegesen Liam a kamerába.<br />
- Lefagyasztottad a húgom gépét – feleltem, miközben idegenül néztem a képernyő mellé ragasztott kis virágokat meg pillangókat. - Mi volt ilyen nagyon fontos?<br />
- Először is az, hogy szarul nézel ki – bólogatott. Elnyúlt melegítő, kócos haj, karikás szemek. Voltam már jobban is.<br />
- Asszem' megnyerted a világ legjobb haverja címet – tapsoltam kettőt unottan. - Mehetek?<br />
- Mégis hova mennél? - vigyorgott. Ott a pont. Mivel látta, hogy nem kívánom kommentálni folytatta. - Nagyon ki vagy Emma miatt?<br />
- Csak amennyire kell – vontam meg a vállam. - Totál tanácstalan vagyok. Szerinted megcsalt?<br />
- Kizárt dolog – mondta. - Már-már undorítóan szeretitek egymást. Emma az utolsó lány aki képes lenne ilyesmire.<br />
- Részeg volt – emlékeztettem.<br />
- Emlékszel, hogy a turné alatt egyszer voltunk egy buliban...<br />
- Sok buliban voltunk – szóltam közbe.<br />
- Hagynád, hogy végigmondjam? Köszönöm. Szóval. Voltunk egy buliban, ahol te meg Emma egymás mellett ébredtetek. És még mielőtt beszólnál, még nem voltatok együtt – tette fel a mutatóujját, én pedig egy picit elmosolyodtam. Túl jól ismer. - Amikor Emma lelépett, megkérdeztem, hogy mit csináltál vele. Te közölted, hogy semmit, én pedig azzal jöttem, hogy részegek voltatok. Mire halál lazán rávágtad, hogy még részegen se tennél semmit egy ilyen lánnyal, mint Emma, mert nem tudnád kihasználni. Mert már a génjeidben van szinte.<br />
- Áttérhetnénk a lényegre? - ráncoltam a homlokom, mert nemigazán értettem az összefüggést.<br />
- Emma-nak ugyanúgy ösztönös, hogy nem csal meg – sóhajtotta. - Lehetnek hülye elméleteid, de ez kívülről biztos, és szeret. Szereted. Mire vársz? Hívd fel és beszélj vele!<br />
Elgondolkodtam... Tényleg így volt, emlékszem az esetre. Az ösztöneimben van, hogy nem csalom meg Emma-t, nem bántom, nem használom ki. Ez vajon, nála is így van? Annyi mindenben hasonlítunk, néha már túlságosan is egyformák vagyunk, ettől a sok ellentét köztünk, ami néha-néha fellebben. Szóval akkor ezzel kapcsolatban is így lenne? Neki is ugyanígy van ez?<br />
- Zayn! Zayn! Malik figyelsz te rám? - kiabált Liam, már-már kétségbeesve.<br />
- Persze bocs – néztem vissza a képernyőre. - Csak kicsit elkalandoztam.<br />
- Oké, mindegy – legyintett. - A lényeg, most elpakolod a gépet, és felhívod Emma-t. Megbeszélitek, hazajössz és minden úgy megy ahogy régen volt.<br />
Meggyőztem Liam-et, hogy minden úgy lesz ahogy mondta, majd visszavittem a Waliyha szobájába a laptopot. Kérdőn nézett rám, de nem volt kedvem dumálni, így csak morogtam neki, egy „kösz”-t és visszakullogtam a szobámba. Kissé értetlenkedve nézett vissza rám, majd újra a telefonját kezdte nyomkodni, mintha az ujjaihoz lenne nőve. Miért nem találkozik a barátaival a szabadban?<br />
Újra elterültem az ágyamon, de nem tartottam be a Liam-nek tett ígéretemet. Nem hívtam fel Emma-t, mert nem tudtam. Nem voltam elég bátor hozzá. Miért nem hagytam, hogy bármit is megmagyarázzon? Miért mentem megint fejjel a falnak, a helyett, hogy gondolkodtam volna? Miért csesztél el mindent megint Zayn?<br />
A magamat szidalmazó gondolatmenetemet az ajtó nyitódása zavarta meg, amikor is rájöttem, hogy ideje lenne már kulcsra zárni.<br />
Waliyha lépett be rajta, mindenféle kérdés nélkül. A szemei mintha szikrákat szórtak volna, miután becsapta az ajtómat keresztbe font karral állt meg előttem, amiben érdekes módon most nem volt ott a mobilja.<br />
- Igen? - néztem rá kérdőn, hátha akkor előbb belekezd.<br />
- Nagyon elegem van – közölte a legszembetűnőbb tényt. - Mi bajod van neked? Miért nem nyögsz ki egy normális mondatot napok óta? Mi történt?<br />
- Szerelmes vagyok – vontam meg a vállam, mintha ez teljesen normális lennél.<br />
- A szerelem egy jó dolog, boldog vagy tőle, szárnyalsz, folyamatosan mosolyogsz – regélte, miközben leült az ágyam szélére, én pedig erősen fürkésztem, amit rögtön észrevett. - Legalábbis nekem ezt mondták.<br />
- Vannak benne hullámvölgyek is. Most pont egy ilyenben vagyok – magyarázta.<br />
- Persze lehetnek – mondta. - De nem úgy, hogy hazaállítasz bejelentés nélkül, és befordulva ücsörögsz a szobádban. Legalább hagynád, hogy segítenénk.<br />
- Kicsit egyedül kell lennem...<br />
- Akkor áss magadnak egy lyukat és nézz ki belőle! - kiáltotta. - De senkinek nem jó. Te teljesen szétestél, mi aggódunk érted. Miért jó ez neked?<br />
- Nem jó! Egyszerűen csak itthon akartam lenni, mert megnyugtat ha velem vagytok – ültem fel most már teljesen, hogy egy szinten legyünk. - Erre a saját húgom elküld egy lyukba! Ha nem vagyok itthon az a baj, ha itthon vagyok akkor meg az?!<br />
- Nem az a baj, hogy itthon vagy! Az a baj, hogy a ribanc miatt jöttél haza!<br />
- Mi van?! - kerekedtek el a szemeim. Először elküld a búsba, most pedig leribancozza a menyasszonyom? Ki ez és hol van Waliyha?<br />
- Azt hittem bírom a csajt, de ha valaki képes téged így kiforgatni önmagadból... Nem Zayn, nem bírom megkedvelni. Ügyesen belopta magát a szívembe, de most már távol van attól. Hogy tudsz szeretni valakit aki ezt teszi veled? Egy csődtömeg lettél miatta!<br />
- Azt se tudod min vesztünk össze! - röhögtem fel. - Nincs jogod leribancozni!<br />
- Ha valaki ilyenné teszi a bátyámat akkor van!<br />
- Mi van, ha azt mondom neked, hogy az egész az én hibám? Hogy én reagáltam túl, és hogy itt inkább én vagyok a szemét? Akkor most én vagyok a ribanc és nem Emma? Mert rám bármit mondhatsz, de azt nem tűröm, hogy őt bántsd!<br />
- Én meg azt nem tűröm, hogy ő bántson téged! És igenis az. Egy kibaszott ribanc.<br />
- Na most menj innen – mutattam az ajtó felé.<br />
- Mi? - tátotta el a száját.<br />
- Jól hallottad! - kiáltottam rá úgy igazából életemben először a húgomra. - Takarodj innen! Látni sem akarlak.<br />
Kissé sokkolva, de eltűnt a szobámból. Tudtam, hogy sírni fog, tudtam, hogy megbántottam. De nem tudott érdekelni, mert ő pedig valami olyannal támadott, amiről jól tudta, hogy a legjobban fáj. Ha azért jött, hogy felvidítson rendesen elcseszte.<br />
<br />
/Emma szemszöge/<br />
<br />
- Patricia! - néztem rá könyörgőn. - Bemehetnék? - nyeltem nagyot.<br />
- Persze kicsim – invitált beljebb azonnal, Waliyha pedig elkerekdett szemekkel nézett az anyjára.<br />
- Mégis miért engeded be a házunkba? - pislogott nagyokat.<br />
- Waliyha! - szólt rá Patricia, majd magához ölelt. Kissé meglepett ez a gesztus, mindenre számítottam csak erre nem. Esetlenül visszaöleltem, és kimondhatatlanul jól esett.<br />
- Mi történt? Miért vesztetek össze? Ugye nem végleges? - kérdezősködött. - Csinált valamit? Te jó ég, ugye nem bántott?<br />
- Mi? - kérdeztem ijedten. - Mégis miért?<br />
- Nem tudom, fogalmad sincs, hogy mennyit gondolkodtam ezen – simogatta a hátamat. - Annyira szépek vagytok együtt, úgy aggódtam a kapcsolatotokért és mindkettőtökért.<br />
A szavai nagyon mélyen hatottak. Az, hogy Zayn anyja ennyire szeretett olyan érzelmeket váltott ki belőlem, amikről nem is tudtam. Nem igazán volt komoly kapcsolatom, volt olyan pasim akinek a családnevét is csak akkor tudtam meg amikor Facebook-ra kiposztoltuk, hogy együtt vagyunk. Az, hogy engem így befogadtak ide az már sokkal több volt, mint egy kellemes érzés. Annyira furcsán érintett az egész, hogy Zayn anyja engem ápol, holott igazából jó messzire kéne elküldenie. Nem tudtam mit kezdeni magammal, annyi minden kavargott bennem, hogy sírni kezdtem.<br />
- Ne sírj – csitított Patricia. - Minden jó lesz.<br />
Még úgy egy percig kapaszkodtam belé, mert hihetetlen jól esett a stabilsága, hogy nem vesztettem el minden reményt.<br />
Eltoltam magamtól, majd letöröltem a szemem, amin még a minimális natúr sminkem is elfojt.<br />
- Hol van Zayn? - kérdeztem nagyot nyelve.<br />
- A szobájában – mondta Patricia.<br />
- Én nem próbálkoznék – szólt közbe Waliyha, aki egyébként végignézte a sírós jelenetem. Azt hittem, hogy elküld a francba, de az anyja jelenlétében talán mégsem. De mindenféleképpen negatívra számítottam. - Teljesen bezárkózott, megközelíthetetlen - Hangjából sokkal inkább együttérzés sütött, mint undor.<br />
- Azért megpróbálhatom? - váltogattam a tekintetem köztük kérdőn.<br />
- Kérlek – mondták ki egyszerre, én pedig egy röpke pillanatra lefagytam. Aztán leesett a dolog és felsiettem a lépcsőn.<br />
Megálltam a szobaajtó előtt, amiről természetesen tudtam, hogy az övé, az emlékezetembe vésődött, akár az ábécé.<br />
Bekopogtam.<br />
Nincs válasz.<br />
Újra kopogtattam.<br />
Semmi.<br />
Ismét próbálkoztam, kissé erőteljesebben.<br />
- Hagyjatok már békén! - kiáltotta indulatosan. - Nem vagyok kíváncsi senkire.<br />
- Biztos? - szólaltam meg, de félő volt, hogy nem ismerte fel a hangomat, mert annyira elcsuklott.<br />
- Emma? - hallottam meg a hangját, ami egészen máshogy csengett. Reménykedve.<br />
Nem válaszoltam. Nem tudtam, mert ahogy a nevem és a hangja összekeveredtek azonnal megjelentek a lepkék a gyomromban fojtogatni kezdtek, amitől a könnyeim eleredtek és ismét keserves sírásba kezdtem. Lassan már teljesen a napjaim részévé válik, olyan szükségem lesz rá, mint az ételre.<br />
Az ajtó szinte azonnal kinyílt, és épp időben, mert a lábaim egyre gyengébbé váltak és félő volt, hogy mindjárt összeesek. Zayn azonnal elkapott és a karjaiba vont. Besegített a szobába, majd ránk zárta az ajtót. A könnyeimtől semmit nem láttam, de éreztem, hogy ott van. Éreztem az illatát, a közelségét és azt, hogy soha nem akarom elengedni.<br />
Az ajtónak dőlve a testét az enyémnek támasztotta, arcomat a tenyerei közé fogta, hüvelykujjával letörölte a könnyeimet.<br />
Néhány percig így álltunk, szinte el se hittük, hogy újra látjuk egymást és tényleg ott állunk, egy hajszálnyira egymástól. Pedig így volt.<br />
Leálltam a sírással, a szemem már nem könnyezett, végre teljes valójában láttam Zayn-t.<br />
- Te mégis hogy kerülsz ide? - kérdezte hitetlenkedve.<br />
- Vonattal – feleltem kissé bátortalanul, Zayn pedig halványan felnevetett.<br />
- Most komolyan. Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - tűrt néhány tincset a fülem mögé.<br />
- Először elmentem Vegasba, de mivel ott nem találtalak inkább ide jöttem.<br />
- Vagyis voltak besúgóid – bólintott.<br />
- Akadt egy-kettő – erőltettem fel egy mosolyt az arcomra. - Figyelj Zayn én annyira sajnálom ezt az egészet. Olyan hülye voltam. Minden az én hibám...<br />
- Dehogyis – rázta a fejét rögtön. - Az én hibám. Már ott elbasztam, hogy hagytalak elmenni. Ha van egy kis eszem sose engedlek ki a kezeim közül.<br />
- De ha nem részegedek le akkor nem üt el és nem ejtek benned kételyeket – folytattam. - És fogalmam sincs, hogy hogyan bizonyíthatnám neked, hogy nem csaltalak meg.<br />
- Nem kell. Hiszek neked?<br />
- Száz százalékig? - kérdeztem bizonytalanul.<br />
Megakadt. Tudtam, hogy meg fog akadni. Elkaptam a tekintetem, beharaptam a számat. Persze, hogy megint könnyek gyűltek a szemembe, de rájöttem, hogy most ezt nem szabad. Bizonyítanom kell.<br />
Egyszer már bevált. Talán másodszorra, és nagyon remélem, hogy utoljára kell bizonyítanom, hogy szeretem.<br />
Karomat óvatosan a nyaka köré fontam, lábujjhegyre álltam és nyomtam egy csókot az ajkaira. Majd még egyet, bár egyikre sem kaptam reakciót. Nem adtam fel, tovább próbálkoztam. Már szinte téptem az ajkait mindent megtettem a bizonyítás érdekében, még egy kicsit meg is haraptam az alsó ajkát, igaz nem szándékosan. Fogalmam sincs meddig küzdöttem, de már kezdtem hülyén érezni magam, amikor hirtelen visszacsókolt. Hevesen, szenvedélyesen, amivel visszajelezte, hogy mindent ért.<br />
Kezeit a fenekem alá vitte, ujjait kicsit beljebb mélyesztette, én pedig felugrottam és a lábaimat a dereka köré fontam. Az ágyához vitt, ahol azonban elrontotta a számításokat és túl hamar ütköztünk a szélével, így mindketten ráestünk a puha matracra.<br />
Zayn egész testsúlyával nyomott, így aggódva emelkedett fel, hogy jól vagyok-e azonban én éppen sírtam. A röhögéstől. Végre-valahára.<br />
Zayn először furcsán nézett rám, majd ő is nevetni kezdett. Őszintén, szélesen mosolyogva. Annyira boldog voltam, hogy boldognak láttam, hogy gyorsan átkaroltam, hozzábújtam és úgy nevettem tovább.<br />
- Nagyon szeretlek – motyogtam a vállába.<br />
- Én is téged – nyomott egy puszit a hajamba, majd kicsit eltolt magától. - Sokat sírtál?<br />
- Lássuk csak – gondoltam végig. - Amikor leléptél akkor kezdtem. Folytattam három napon keresztül, szerintem még álmomban is sírtam. Aztán megjelent Louis, Harry, Danielle és Gemma, akkor abbahagytam. A vonaton megint nem sírtam, aztán amikor itt megjelentem anyukád karjaiban sírtam, amit Waliyha végignézett, aki előtte pár perccel még el akart küldeni. Aztán meg most is bőgtem. Szóval ja, egy kicsit sírtam.<br />
- Úgy sajnálom – szorított magához jobban.<br />
- Attól nem lesz jobb ha eltöröd a gerincem – figyelmeztettem.<br />
- Upsz, bocsi – engedett a szorításon.<br />
- Így pont jó – feleltem miközben ő a hátára feküdt én a mellkasára hajtottam a fejem.<br />
- El se hiszed, hogy mennyire hiányoztál.<br />
- Te se, hogy te nekem mennyire.<br />
Elhallgattunk mindketten. Lehunyt szemmel szívtam be az illatát aztán rájöttem valamire. Azonnal Zayn-re néztem, akinek valami hasonló csillogott a szemében.<br />
- Tűzzük ki a dátumot – mondtuk ki egyszerre.Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-2999208461246993432014-03-09T12:07:00.001-07:002014-03-09T12:07:38.289-07:002/23 * Broken<div style="text-align: left;">
Sziasztok! :) Most nem nagyon tudok mit írni, mert ez egy kissé nehéz rész volt. Ígérem a következőnél már folyni fognak belőlem a szavak, csak még kicsit a hatása alatt vagyok.</div>
<div style="text-align: left;">
Remélem mindenki jól van és jól érzi magát, valamint, hogy tetszeni fog a rész! :)<br />xoxo, Kikiih <3</div>
<h2 style="text-align: center;">
Broken</h2>
<br />
A nagy házunk hirtelen teljesen üres lett. Kerültük egymást, mint az idegenek. Ha felmentem az emeletre Zayn lement. Zayn bejött a konyhába és kimentem. Néhány órája még egymás karjaiban voltunk és valami boldogság nevezetű dolog vett minket körbe, most pedig egymásra sem nézünk. Teljesen érzelemmentes volt minden mozzanatunk.<br />
Már tíz órakor az ágyban feküdtem és nyakig betakarózva bámultam kifelé az ablakon a sötét utcára. Az időérzékem elveszett, már nem tudom, hogy Zayn mikor jött be. Csak elvette a pólóját amiben aludni szokott és a paplanját. Éreztem ahogy közelebb hajol, majd leül, és fentről néz le rám. Csukott szemeimről azt hitte, hogy alszok, én pedig még véletlenül se nyitottam volna ki. Lefagytam, amint meghallottam a hangját.<br />
- Emma – sóhajtotta, miközben végigsimított a hajam. - Még mindig nem értem, és azt hiszem nem is fogom... Azt se tudom, hogy akarom, csak annyit tudok, hogy szeretlek. De ez nekem nem megy, fogalmam sincs mihez kezdjek. Miért nem bíztál meg bennem, hogy meg tudjak bízni benned? - Hihetetlen őszinte volt, és nem tudom, hogy csak azért mert úgy tudta, hogy alszok, vagy ha ébren vagyok is ezt mondta volna-e. Már a sírás határán voltam. - Nem tudom, hogy pontosan mit fogok csinálni, de... - Elhallgatott, mintha csak gondolkodna. Félbehagyva a mondatát folytatta. - Nagyon szeretlek babe – és azzal előrehajolt és egy puszit nyomott a hajamba.<br />
Éreztem, ahogy az ágy megemelkedik, majd egyre messzebb került. Az ajtó egy tompa csattanással becsukódott én pedig sírni kezdtem. Eszeveszettül, tragikusan, mert egyszerűen annyira összetört voltam, mint még soha.<br />
Valahogy álomba sírtam... Sírtam? Bőgtem. Tehát álomba bőgtem magam, de szerintem csak olyan hajnaltájt és reggel nyolckor már ébren is voltam.<br />
Nem tudtam mihez kezdjek. Egy darabig csak feküdtem és néztem ki a fejemből, de meguntam. Még az ágy is unalmas, ha ő nincs mellettem, és minden egyes pillanat eszembe jutott. Ahogy összebújva aludtunk, a „jó éjszakát!” csókjaink. Fájt, kimondhatatlanul fájt.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaGJTDbOnt-1ZRZdlYOQjjm49MICwFYQzPBeiYxpg0ngbj0CU_KXVtt5L79YzWxYCJCa9ak_qdSwXLppSKn1CHRAEtZ8NQDHm3rjy6Vc6HQOnXC6Y3FSrzD2Q5mMg9mlaS21ri5VrIhbjr/s1600/zaynm.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaGJTDbOnt-1ZRZdlYOQjjm49MICwFYQzPBeiYxpg0ngbj0CU_KXVtt5L79YzWxYCJCa9ak_qdSwXLppSKn1CHRAEtZ8NQDHm3rjy6Vc6HQOnXC6Y3FSrzD2Q5mMg9mlaS21ri5VrIhbjr/s1600/zaynm.jpg" height="320" width="320" /></a>Lebotorkáltam a lépcsőn, azonban a nappaliban nem várt látvány ért. Zayn a kanapén ült és egy tollat pörgetett az ujjai között, miközben egy papírlapra meredt, azonban ahogy megjelentem előtte felkapta a fejét. Kérdőn néztem rá, a papírra és a sporttáskájára.<br />
- Elmész? - kérdeztem nagyot nyelve, már ilyen korán a könnyeimmel küszködve.<br />
Zayn válasz helyet csak bólintott.<br />
Elfordítottam a fejem és az alsó ajkamba haraptam, olyan erősen, hogy meg is sebeztem azt, a vér fémes ízét is érezni kezdtem, a fájdalommal együtt. De ez semmi volt ahhoz képest, amit a szívemben éreztem.<br />
Azonnal kérdések merültek fel bennem. Akkor most itt hagy? Örökre? Szakítunk? Felbontjuk az eljegyzést és minden mást? De tegnap este még azt mondta, hogy szeret.<br />
- Nem örökre – szólalt meg, hangja kissé rekedtes volt. - De időre van szükségem.<br />
- Mennyire? - hangom kissé elcsuklott, de nem tudott érdekelni.<br />
- Nem tudom – húzta el a száját, én pedig megértően bólintottam. Legalábbis próbáltam megértő lenni.<br />
Zayn felállt, vállára kapta a táskáját, majd hozzám lépett és nyomott az arcomra egy puszit. Figyeltem, ahogy az ajtóhoz megy, majd utoljára visszanéz.<br />
- Szeretlek – mondtam, és úgy éreztem, hogy mindjárt száz darabra török.<br />
Választ az ajtó adott, ami becsukódott előttem. Pár pillanatig néztem a sötétzöld burkolatot, majd egyszerűen térdre estem és sírni kezdtem. Azt hittem, hogy az éjszaka folyamán minden könnyemet elhasználtam, de ezek szerint nem. Mintha valaki kitépte volna a szívemet, majd elhajította volna messzire, én pedig nem láttam, hogy merre és idegesen kapkodok utána.<br />
Elterültem a földön a térdeimet felhúztam és átkaroltam, magzatpózban sírtam tovább.<br />
Nem érdekelt, hogy milyen nevetséges látványt festek, hogy mennyire vagyok szánalmas. Nélküle már semmi sem érdekelt.<br />
Kicsit feljebb emeltem a bal kezem, majd az ujjaimra néztem. A gyűrű még mindig ott volt, egyszer se vettem le. Most se. Csupán valami feltűnt. Közel nem csillogott olyan szépen mint eddig, még a könnyeim fátyla előtt sem.<br />
Három nap. Három napot töltöttem el otthon, teljesen egyedül. Rosszabbul festettem, mint egy tiniregény főszereplője, vagy mint valami amerikai romantikus film összetört női hőse. Csak azért, hogy tovább kínozzam magam elővettem a srácok új CD-jét, amibe eddig csak bele-bele hallgattam, mert Zayn túl szégyellős volt, hogy együtt végighallgassuk.<br />
Egészen a kilencedik számig bírtam, a Right Now-ig. Az egész dal, mintha a kapcsolatunkról és a mostani helyzetünkről szólna, ráadásul Zayn énekli a szám nagy részét is. Egyértelműen letöltöttem mindenhova és azt hallgattam folyamatos lejátszáson.<br />
Nem ettem, inni vagy a könnyeimet ittam, vagy ha nagyon száraz éreztem a torkom ittam egy pohár vizet. Fürdést is hanyagoltam, ahogyan a kócos hajam is három napig meredt minden irányba. A fogmosás volt az egyedüli amit nem hanyagoltam, mert féltem, hogy a nélkül túlzottan is a természet lánya válik belőlem.<br />
Elnyúlt melegítőnadrágban és Zayn pulcsijában terültem el a kanapén, miközben a kikapcsolt TV-t néztem. Illetve nem azt néztem, mert az agyam lepörgetett egy filmet. A mi filmünket, a kapcsolatunk minden egyes fontos pillanatát, olyanokat is amiknél esetleg még nem is voltunk együtt. Szeretem. Mindennél jobban és fogalmam sincs, hogy bizonyíthatnám be neki.<br />
Megszólalt a csengő én pedig azonnal felkaptam a fejem. Azt hittem, hogy Zayn az, így minden egyes erőmet összeszedve rohantam az ajtóhoz, azonban nem is értettem, hogy miért hittem, hogy ő az, hisz ez az ő háza is, van kulcsa.<br />
Harry, Louis, Gemma és Danielle állt az ajtómba, és ahogy megláttak, mindegyik hátrahőkölt egy kicsit.<br />
- Ennyire rémes látvány vagyok? - kérdeztem szomorúan.<br />
- Remélem nincs sok tükör nálatok – erőltetett fel egy mosolyt Louis. Ezzel most segíteni akart?<br />
- Beengedsz? - mosolygott kedvesen Dani, én arrébb álltam az ajtóból.<br />
Mindegyikük megölelt, és bár segített volna. Inkább csak kényelmetlenül éreztem magam tőle, de ezt természetesen nem mondhattam nekik.<br />
- Hogy vagy? - érdeklődött Gemma, miközben elhelyezkedtünk a nappaliban.<br />
- Fullosan – feleltem. - Éppen készülök a maratonra, nem látod? Fitt vagyok és kiegyensúlyozott.<br />
- Szóval szarul – fordította le Harry.<br />
- Rettenetesen – rogytam le a fotelba.<br />
- Hoztunk kaját – próbált feldobni Louis.<br />
- Nem vagyok éhes – morogtam.<br />
- De hoztunk csokis muffint is – emelte ki a papírzacskót Gemma.<br />
- Zayn is vett nekem csokis muffint – görbült lefelé a szám és a könnyeim szúrni kezdtek.<br />
- Jajj Em – pattant fel Dani és rögtön a fotel karfájára ülve simogatni kezdte a hátam. - Nem szakítottatok. Csak van egy kis mosolyszünet.<br />
- Nem akarok mosolyszünetet – néztem fel rá fájdalmasan.<br />
- Gyere – guggolt le elém Gemma. - Kicsit rendbe hozunk, nem mintha így nem lennél szép – védekezett rögtön. - Megmossuk a hajad, kiszedjük belőle a tollpihéket – vett ki egy fehér tollat, ami valószínűleg még a párnámból maradt ott. Fúj. - Visszahozzuk a régi Emmát.<br />
Végignéztem rajtuk. Olyan édesek voltak, ahogy mind kedvesen mosolyogva biztattak, hogy nem bírtam nemet mondani. Hagytam, hogy felvigyenek a fürdőbe, ahol amíg én a zuhanyfüggöny mögé elrejtőzve alaposan letusoltam, ők valamit ügyködtek. Beadták nekem a törülközőm és a fehérneműm, majd így léptem ki és néztem szembe magammal.<br />
Nem tudom, hogy ki volt az a csaj, de nem Emma Styles, az biztos. Sápadt bőrén a szeme alatt lévő lilás karikák feltűnőbbek voltak, mint a valaha csillogó zöld szemei, amik most tompán bámultak kifelé. Tartásom elernyedt volt, és csak most jöttem rá, hogy, milyen gyenge is vagyok, mert három nap alatt kevesebb táplálékot juttattam a szervezetembe, mint máskor egy nap alatt. A hajam vizes tincsekbe állt össze és omlott a vállamra. Örülök, hogy nem láttam hajmosás előtt, mert biztosan elsírtam volna magam a látványon. Bár én most már mindenen sírok, szóval nem lett volna olyan meglepő.<br />
- Segítsetek – néztem kétségbeesetten hol a barátnőmre, hol a nővéremre. Összemosolyogtak, majd kezelésbe vettek.<br />
Dani szépen beszárította a hajam, Gemma pedig valami kényelmes, de mégis normális ruha összeállítást kerített nekem, majd kisminkeltek.<br />
Belenéztem az egész alakos tükörbe, és valamivel elégedettebb voltam. Ez a lány már hasonlított Emmára. Hajam hullámos lett, az alsó szőke része szépen omlott le a vállamon. A kedvenc fekete leggingsem ott feszült ahol kellett, kiemelve az alakomat. Fehér atlétámon a jól ismert kinyújtott nyelvű Rolling Stones logó virított, amire rávettem egy szürke farmeringet. Na ez már valaki akit büszkén hívok Emmának, de még mindig nem az igazi.<br />
- Mehetünk le? - kérdezte Danielle mosolyogva, amint látta, hogy meg vagyok elégedve azzal amit látok.<br />
- Igen – erőszakoltam fel magamra egy mosolyt, majd követtem őket a konyhába, ahol nem várt meglepetés ért. Harry és Louis a konyhában ügyködtek, és még nem gyújtották fel!<br />
- Mit törtetek el? - néztem rájuk sápadtan.<br />
- Semmit – felelték egyszerre.<br />
- Mit szórtatok ki?<br />
- Semmit.<br />
- Mit rontottatok el?<br />
- Emma, minden a legnagyobb rendben van – nyugtatott meg Harry.<br />
- Én nem bízok meg a Larry párosban, pláne nem a konyhában – néztem rosszallóan mindkettőjükre.<br />
- Oké, kiborítottuk a lisztet vallotta be Louis.<br />
A lányokkal csak szem forgatva összenéztünk. Pasik...<br />
- Ne kérdezd – mondta Hazz szúrósan, majd gyorsan témát váltott. - Szedhetünk?<br />
- Mi a kaja? - pislogott Gemma.<br />
- Milánói.<br />
- Ú, igen! - lelkesedett be azonnal.<br />
Leültünk és én inkább nem jegyeztem meg, hogy ez a kedvencem. Pontosan tudták.<br />
- Miért kellett nektek a milánóihoz liszt? - ráncolta a szemöldökét Dani.<br />
- Összekevertük a cukorral – mondta Louis.<br />
- Inkább nem akarom tudni, hogy mi van benne, mert egyébként meglepően finom – tekerte fel a spagettit a villájára Gemma.<br />
Igazán jól esett, hogy végre kerül a gyomromba valami, ami több, mint egy szelet vajas kenyér, ráadásul tényleg finomat hoztak össze. Azonban volt valami, ami folyamatosan szúrta az oldalam.<br />
- Amúgy – kérdeztem csak úgy mellékesen. - Beszéltetek Zayn-nel?<br />
Erre persze mindannyian másfelé kezdtek nézelődni, Louis meg is jegyezte, hogy milyen szép időnk van. Szakadt az eső, de ez mellékes.<br />
- Kérlek – néztem rájuk könyörgőn.<br />
- Hazament. Bradford-ba – nyögte ki végül Harry.<br />
Furcsa, de megnyugodtam. Tudtam, hogy jó helyen van és ott vigyáznak rá, így nem érheti semmi hülyeség, ezért az összes rémképem eltűnt, ahogyan összetörten fekszik egy kórházban, vagy részegen valami kaszinó padlóján.<br />
- Aha – bólintottam, majd turkálni kezdetem a tányérban. Tudtam, hogy az én kérdesem után, ők jönnek. Csak arra voltam kíváncsi, hogy ki lesz a legbátrabb.<br />
- Egyébként... Mi történt pontosan? - Danielle volt az.<br />
- A sztori elejét mind ismeritek, részeg voltam elütöttek blabla – kezdtem bele. - Csakhogy kicsit ferdítettem a dolgon és azt mondtam, hogy egy Kelsey nevű lány ütött el. Nem, Kelsey Tom barátnője, akivel csak másnap reggel találkoztam. Igazából Tom ütött el. - Ahogy kimondtam először összenéztek, majd a tányérjukba. Jól tudták, én pedig jól tudtam, hogy Zayn-től. - És bármit hisztek, semmi nem történt. Én azt hiszem már a kocsiban bealudtam, másnap pedig egy vendégszobában ébredtem. Tudom, hogy azt hiszitek megcsaltam Zayn-t, de nem.<br />
- Nem hisszük azt – mondta Louis. - Csak minden jel arra utalt.<br />
- Nyilván. Zayn az akit mindennél jobban szeretek. Nyilván meg fogom csalni. És nem azért, de ha már tényleg oda folyamodnék egy Tom Parker-nél jobbat is kaphatok – nevettem fel gúnyosan.<br />
- Emma, részeg voltál – finomkodott Harry. - Tom azt csinált veled amit akart, mert nem is emlékszel semmire.<br />
- Még részegen sem hagynám, hogy megcsaljam Zayn-t. Ez már a génjeimben van. És azt hiszem az ütés után már nagy mennyiségű alkohol elpárolgott belőlem...<br />
- Ez nem függ össze – rázta a fejét Gemma.<br />
- Akkor sem csaltam meg – közöltem indulatosan. - Mit csináljak, hogy higgyetek nekem? - kérdeztem már-már hisztérikusan.<br />
- Em, mi nem haragszunk rád, se semmi ilyesmi – nyugtatott Danielle, de nem nagyon figyeltem rá.<br />
- Nyilván Tom barátnője is akkora szerencsétlen, hogy nem veszi észre, ahogyan a pasija a szomszéd szobában csalja – röhögtem. - Ez már kész vicc.<br />
- Várj, Kelsey végig ott volt? - lepődött meg Harry az új infó hallatán.<br />
- Igen – mondtam. - Eleve Tom pólójában jött be hozzám reggel. Sőt, szerintem együtt is élnek, elég komolynak tűnik a dolog... - vontam meg a vállam. - Fel is hívhatjuk, ha gondoljátok.<br />
- Nem kell – rázta meg a fejét Dan. - Ha tényleg lett volna valami, akár tudatodon kívül, vagy tudatoddal... Ez Kelsey már biztos mondta volna.<br />
- Em, ugye tudod, hogy mi hiszünk neked? - nézett rám bizalmasan Louis. - Csak szerencsétlen Zayn is teljesen kétségbe van esve, mert nem tudja mit gondoljon.<br />
- Tudja, hogy itt vagytok?<br />
- Nem – rázta meg a fejét Harry. - És nem is fogja, hogyha azt szeretnéd.<br />
Köszönetképpen bólintottam, majd teljesen meghatódtam, hogy ilyen rendesek hozzám. A napokban először könnyeztem úgy, hogy a boldogság hajtott. Azonban nem hagytam, hogy elsírjam magam, felfelé pislogva gátoltam meg. Azonban hirtelen feltűnt valami.<br />
- Colette-el mi van? - ijedtem meg, mert a legjobb barátnőm nem véletlen, hogy nincs itt.<br />
- Ó – köhintett Harry. - Col izé... Ő is hazament.<br />
- Holmes Chapel-be? - kerekedtek el a szemeim.<br />
- Oda – bólintott Harry.<br />
- De... De mégis miért? - túrtam a hajamba.<br />
- Nem csak a ti kapcsolatotokban vannak hullámvölgyek – felelte keserűen, nekem pedig rögtön összeszorult a szívem és a megtört bátyámhoz bújtam és szorosan megöleltem.<br />
Még maradtam egy darabig, úgy másfél órát, aztán közöltem, hogy eléggé kisajnáltak már, köszönök mindent, de nekik is van életük, éljék azt. Nem akartam önző lennyi. Harry-nek megvan a saját baja, Gemma és Louis nyilván kettesben akarnak lenni, Danielle pedig éppen Liam gyerekét hordja a szíve alatt, így megérdemli, hogy a világ legboldogabb embereként együtt legyen a szerelmével.<br />
Üres tekintettel bámultam az MTV-t, amikor elgondolkodtam.<br />
Mégis mit keresek én még mindig itt? Miért bámulom tétlenül a TV-t, amikor annyi tennivalóm van?<br />
Felrohantam a szobánkba, előszedtem egy bőröndöt és mindent belehajigáltam ami fontos lehet. Nem tudtam, hogy mennyi időre megyek, ezért annyit pakoltam amennyit elbírt a poggyászom.<br />
Felöltöztem, majd a kaput becsukva magam után, a taxim már kint várt, amiért nagyon hálás voltam. Egészen a vasútállomásig vitt, ahol én céltudatosan mentem a jegypénztár felé, ahol azonban elbizonytalanodtam.<br />
- Hova kíván jegyet venni? - nézett rám kérdőn a jegyeladó.<br />
Mégis hova a francba akarok menni?Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-86814655220739085542014-03-05T08:56:00.001-08:002014-03-05T08:56:22.659-08:002/22 * WHY?<div style="text-align: left;">
Sziasztok! Most nagyon belehúztam, hisz három napja volt legutóbb rész, és én máris újjal jelentkezem. :3 Remélem örültök neki, én ezt a részt is nagyon szeretem, bár nem tudom, hogy ti, hogy lesztek vele.</div>
<div style="text-align: left;">
Facebook-on ment a találgatás, hogy vajon ki lesz a visszatérő. Sokan nagy visszatérőkre gondoltatok, de annyira nem az, hisz nem olyan rég szerepelt.:) Gondolom a képből már mindenki rájött, így nincs más hátra, minthogy jó olvasást mindenkinek! <3</div>
<div style="text-align: left;">
xoxo, Kikiih <3</div>
<h2 style="text-align: center;">
WHY?</h2>
<br />
Minden úgy volt, ahogy Simon mondta. Még felvettünk pár dalt, aztán időpontot egyeztettünk. Pont két hét múlva, jövőhét szerdán. Szóval akkor beszélünk a szerződésről.<br />
Ha valaki nekem két éve azt mondják, hogy pont Simon Cowell fog engem felfedezni akkor szépen kiröhögöm és elküldöm jó messzire. De talán mégsem lehetetlen ez az álom. Talán minden valóra válik.<br />
Folyamatosan vigyorogtam Louis kocsijában, aki pedig egyfolytában azt mondogatta, hogy ő megmondta. És tényleg így volt.<br />
- Nem jössz be? - kérdeztem, miközben ő leparkolt a házunk előtt.<br />
- Gemma már vár – húzta el a száját, de a szeme sarkában láttam azt a mosolyt. A mosolyt, ami azt jelentette, hogy alig várja, hogy lássa a barátnőjét.<br />
- Értem – bólintottam, teljesen megértve a helyzetet. Gyorsan megöleltem, majd az útjára engedtem.<br />
Kissé szórakozottan keresgéltem a kulcsaimat, miközben a Breakaway-t énekelgettem. Ahogy megtaláltam és elfordítottam a zárban elkiáltottam, magam, hogy megjöttem. Nem mintha Zayn nem hallaná a kulcs kattanását, de azért ez már berögződött szokás.<br />
- Nappali – felelte köszönés helyett.<br />
Gyorsan levettem a csizmáimat és egészen a nappaliig ugráltam (igen, tényleg ugráltam), majd észrevettem a kanapén elterülő Zayn-t, aki valami sporthíradót bámult a TV-ben, de ahogy beugrottam lehalkította.<br />
Szinte rávettem magam, de nem igazán zavarta csak jót nevetett rajta. Elterültem rajta, arcunk egy szinten volt, de a lábaim így is csak a vádlija aljáig ért. Talán mégsem vagyok olyan magas, mint hiszem?<br />
Köszöntésképpen nyomtam egy hosszú csókot a szájára, amit azonban gyorsan megszakított, mert kíváncsi volt, hogy mi is történt.<br />
- Na mesélj – vigyorgott. - Kellett ennyire félni? Megevett valaki?<br />
- Igazából baromi jó volt – feleltem, nem is foglalkozva a cukkolásával. - Annyira élveztem, és most már biztos vagyok benne, hogy tényleg ezt akarom csinálni.<br />
- Mit énekeltél?<br />
- Kelly Clarckson - <i>Breakaway </i>– feleltem.<br />
- Úgy tudtam – mondta mosolyogva.<br />
- Mi? Honnan? - pislogtam nagyokat.<br />
- Emlékszel amikor először találkoztunk? Vagyis a hivatalos első találkozásunkra? A bárban?<br />
- Persze – mosolyogtam vissza az emlékre.<br />
- Akkor elénekelted ezt a számot. És én akkor tudtam, hogy ez a tiéd – vont vállat, nekem pedig a szívem pedig még hevesebben kezdett verni. Akkoriban utáltam Zayn-t, de úgy látszik ő már akkor is jobban ismert engem, mint saját magamat.<br />
- Úgy szeretlek – hajtottam a fejem a mellkasára és óvatosan nyomtam rá egy puszit. Elfáradtam, túlizgultam magam így jól esett csak lehunyni a szemeimet egy pár perce és relaxálni.<br />
Aztán kiderült, hogy ebből a pár percből pár óra lett. Amikor felnyitottam a szemeimet arra lettem figyelmes, hogy még mindig ugyanúgy fejszem Zayn-en, csak a kanapé tetejére hanyagul feldobott takaró már rajtunk van. Felpislogtam és láttam, hogy Zayn halkan nézi a TV-t.<br />
- Jó reggelt! - mosolygott rám, amikor észrevette, hogy felkeltem.<br />
- Miért nem ébresztettél fel? - kérdeztem enyhe lelkiismeret furdalással.<br />
- Olyan édesen aludtál – vont vállat lazán. - Aztán fázni kezdtél, így még be is takartalak. Szóval minimum, hogy kapok egy „világ legjobbfejebb vőlegénye” díjat, valamint kiengedsz WC-re, mert már vagy fél órája tartom vissza.<br />
- Ó, persze menj csak – nevettem fel kicsit, majd felültem és kiengedtem.<br />
Pár pillanatig pislogva ültem és próbáltam felébredni, majd a dohányzóasztalon lévő telefonomra néztem. Nyilván Zayn vette ki a zsebemből, hogy ne nyomjon alvás közben. Elkezdtem tekerni a névjegyzékben, majd megálltam a megfelelő címkénél. Tárcsáztam és szinte azonnal felvette.<br />
Anyával nagyon sokat beszélgettünk az utóbbi időben. Ő adta meg a végső löketet, hogy tényleg találkozzak Simon-nal, folyamatosan támogat és érdeklődik, ami nekem nagyon sokat jelent. Azt hiszem a kapcsolatunk mostanában szorosabb lett, mint bármikor. Zayn már réges-rég visszatért amikor letettük. Vagy húsz percet beszéltünk.<br />
- Anne? - kérdezte, de jól tudta a választ.<br />
- Igen – tettem le a telefonomat mosolyogva az asztalra.<br />
- Örülök, hogy újra jóban vagytok – mosolygott, én pedig kissé hozzá bújtam és a vállára hajtott fejjel pislogva néztem a TV-t.<br />
- Holnap találkozok Harryvel – gondolkodtam.<br />
- Én meg Liam-mel – mondta. - Teljesen be van zsongva.<br />
- Persze, apuka lesz – nevettem fel kissé, majd elmerengtem és elképzeltem, ahogyan Liam és Danielle babáznak.<br />
- Olyan hihetetlen – rázta a fejét. - Én azt hittem, hogy Harry-nek lesz először gyereke.<br />
- Harry-nek? - néztem rá hitetlenkedve.<br />
- Úgy gondoltam, hogy véletlen felcsinál egy csajt, aztán végül egymásba szeretnek – mondta. - Ilyen nyálas amerikai filmszerűnek képzeltem az életét.<br />
- Látom – nevettem, de közben egy sokkal komolyabb témán járt az agyam, amiről ugyan már így lopva beszéltünk, de egy ideje nem merült fel. - Zayn, nekünk lesz gyerekünk? Mármint úgy, hogy rendesen eltervezzük meg minden? Mert már elvileg szülők lennénk, de az véletlen lett volna. Szóval te tényleg szeretnél tőlem gyereket? - makogtam össze vissza.<br />
- Milyen kérdés ez, persze, hogy szeretnék! - mondta teljesen komolyan. - Nem most, majd később. Mondjuk jövőhéten elkezdhetnénk dolgozni rajta.<br />
- Hé, épp a zenei karrierem csúcsán vagyok! - szóltam rá, mire mindketten elröhögtük magunkat.<br />
- Majd pár év múlva – tért vissza komolyba. - Kicsit visszavonulunk és családot alapítunk. Lesz kettő vagy három szép kisgyerekünk, akik majd boldogan rohangálnak körülöttünk. Már alig várom, hogy lássalak terhesen.<br />
- Miért várod? - fintorogtam. - Meghízok, egy görögdinnye lesz a hasam helyén, folyton fájni fognak a lábaim, hisztis leszek...<br />
- Én pedig alig várom – ismételte el és nyomott egy puszit az orromra.<br />
<br />
Másnap reggel tízkor ébredtünk, és boldogan állapítottam meg, hogy még van három órám elkészülni, hisz egykor találkozok a bátyámmal. Persze, rengeteget találkoztunk folyamatosan, de csak ketten nagyon ritkán vagyunk, így elhatároztuk, hogy ideje bepótolni. Semmi kötöttség, csak sétálgatunk és majd eldöntjük, hogy mihez van kedvünk, ahogy régen is mindig csináltuk.<br />
Én általában gyorsabban kelek ki az ágyból, így enyém volt előbb a fürdőszoba. Azonban mire visszaértem, Zayn még mindig az ágyban feküdt. Nem aludt, csak álmosan pislogott, szerintem azt sem tudta, hogy hol van. Aranyos látványt festett, csak ne csinálná ezt szinte minden reggel.<br />
- Malik – ültem mellé az ágy szélére, majd megsimítottam a kócos haját. Felpislantott rám, és rájöttem, hogy tisztára úgy néz ki, mint egy kutya, akár a füle tövét is vakargathatnám. Na jó, az azért mégis fura lett volna, hisz ő a vőlegényem és nem a házőrzőm. - Fel kéne kelni.<br />
- Nem akarok – mondta, majd arrébb csúszott én pedig gyanútlanul figyeltem. - Mi lenne, ha inkább egész nap csak itt döglenénk, filmzenénk zenét hallgatnánk meg ilyenek? - vette fel az ötletet, majd a derekamnál fogva visszahúzott maga mellé az ágyra, én pedig felnevettem.<br />
- Sajnálom, nem lehet – fordultam vele szembe és finoman beletúrtam a hajába.<br />
- Miért? - nézett fájdalmasan.<br />
- Azért, mert mindkettőnknek programja van – közöltem, majd közelebb húzva magamhoz egy csókot nyomtam az ajkaira.<br />
Zayn fájdalmasan felnyögött, majd kicsit jobban hozzám bújt, mire elnevettem magam.<br />
- És ha elnapolnánk? - próbálkozott.<br />
- Oké, ha öt percen belül nem jössz le a konyhába én foglak kiráncigálni innen – pattantam fel mellőle és nem hagytam, hogy visszahúzzon.<br />
- Alig várom – nevetett fel rekedtesen, én pedig nem is reagáltam rá, csak a szekrényhez léptem és az ingei között kezdtem keresgélni, mert kissé hűvös volt egy szál topban és bugyiban.<br />
- Ugye nem az én ruháim között matatsz? - hallottam Zayn hangját mögülem.<br />
- Fázok – fordultam meg bociszemekkel, hátha megesik rajtam a szíve.<br />
- Fel kéne öltözni – adta meg a logikus magyarázatot, mire én már nyitottam is a számat, de megelőzött. - A saját ruháidból.<br />
- De azokat te szedted le rólam este – emlékeztettem, és szinte láttam ahogy Zayn agyán átfutnak az emlékek, és lustán elmosolyodott. - Zayn! - szóltam rá.<br />
- A ruháid a sarokban vannak – mutatott feléjük, ahol egyébként nem csak a tegnapi ruháink voltak, hanem sokkal régebbiek is. Kissé rég raktunk rendet, így kisebb káosz uralkodott a szobában.<br />
- És nem is szedte fel nekem senki – érveltem.<br />
- Nem a nő dolga a rendrakás? - kérdezett vissza, mire én sértetten eltátottam a számat.<br />
- A NŐ – idéztem a szavait. - Most megy reggelit csinálni – feleltem dacosan, majd kirántottam Zayn egyik kedvenc fekete kockás ingét. Részletkérdés, hogy ezer más dolog is kihullott a polcról azzal együtt.- És még meggondolja, hogy ad-e belőle neked.<br />
Azzal sértetten kivonultan a szobából, miközben magamra húztam Zayn ingét.<br />
A konyhában benéztem a hűtőbe és megállapítottam, hogy bevásárolni is kéne már, mert amíg a szobánk tele van jóformán mindennel, addig a hűtő teljesen üres.<br />
Végül feláldoztam az utolsó tojásokat és rántottát kezdtem készíteni. Teljesen jól elvoltam a csendben, majd elmosolyodtam amikor a lépcsőn lépteket hallottam.<br />
Zayn félmeztelenül, összesen egy szál melegítőnadrágban jelent meg, hisz jól tudja, hogy ilyenkor könnyebben hajlok a békülésre. Szemét.<br />
Karjait a derekam köré fonta, majd nyomott egy csókot a nyakam hajlatába, amitől kirázott a hideg és elnevettem magam.<br />
- Ha nekem valaki pár évvel ezelőtt azt mondja, hogy egy ilyen NŐ fog nekem reggelit készíteni, valószínűleg pofán röhögöm – mondta, a szívem pedig rögtön hevesebben kezdett verni. Mosolyogva fordultam hátra, majd nyomtam egy puszit az arcára.<br />
- Szeretlek – mondtam, majd szórakozottan tologatni kezdtem a tojást a serpenyőben egy fakanál segítségével.<br />
- Én jobban – fonta kissé szorosabbra a karjait körülöttem.<br />
A reggelink elfogyasztása után Zayn most már tényleg birtokba vette a fürdőszobát, én pedig lustán nyomkodtam a laptopom billentyűzetét.<br />
A Facebook annyira unalmas volt. Az emberek teljesen eltávolodtak tőlem, holott régen hatalmas barátok voltunk. Emma leállt a bulizással, Londonba költözött, kit érdekel most már? Kissé rosszul esett, de legalább megtudtam, hogy kik is az igazi barátaim. Azért vannak páran akik rám írtak és érdeklődtek, de ez már nem az igazi. Ráadásul a legtöbbjüket ismerem, és most, hogy az életem jól alakul újra próbálnak a Styles-tesók közé férkőzni, akik közül az egyik konkrétan egy szupersztár.<br />
Twitter szokás szerint pörgött, én pedig visszakövettem pár embert, ha már az összeset nem tudtam. A követőim száma jelentősen megnőtt, amint Harry felvállalt, mint testvért, aztán még több lett, amikor Zayn barátnője lettem.<br />
- Mizu? - jelent meg mellettem Zayn vizes hajjal, a nyakába dobva egy törülközőt. Már elég régóta vagyunk együtt, de ez a látvány még mindig sokkol.<br />
- Semmi – vontam meg a vállam és már le is hajtottam a fejem. - Csak a szokásos.<br />
- Kamu barátok, retweet-ek, like-ok, ismeretlen emberek? - húzta el a száját.<br />
- Szóval ez normális? - ijedtem meg.<br />
- Sajnos az – bólintott, majd odahúzott magához és nyomott a hajamba egy puszit.<br />
Még beszélgettünk egy kicsit, majd lassan nekiálltam készülődni. Semmi extrát nem akartam belevinni, egy szolid sminket tettem fel, hajamat természetesen hagytam, egy sapkát is megpróbáltam ráhúzni, de úgy néztem ki, mint egy ázott spániel, ezért inkább hagytam természetesen, mondván ha fázok van kapucnim. Egy egyszerű pólót vettem fel, rá egy kigombolt inget, farmernadrág és csizma.<br />
Harry pontban egykor érkezett, így gyorsan elbúcsúztam Zayn-től, aki már szintén készülődött Liam-hez.<br />
- Húgi! - örült meg nekem Harry én pedig rögtön a karjaiba ugrottam, hiába utáltam ezt a hihetetlen béna és felszínes becenevet.<br />
- Mi újság? - kérdeztem, miközben elindultunk.<br />
- Semmi extra – rúgott bele egy kavicsba. - Col tiszta hisztis, nem tudom mi van vele.<br />
- Colette mindig hisztis.<br />
- Tudom, de komoly dolgokban nem annyira kéne annak lennie – húzta el a száját.<br />
- Milyen komoly dolog? - sandítottam rá.<br />
- Azt mondtam, hogy költözzön hozzám. Végleg – tárta szét a karját, és teljes értetlenség ült ki az arcára.<br />
- És mi volt a baja? - ráncoltam a szemöldököm.<br />
- Az, hogy nem úgy kellett volna megkérnem – forgatta a szemeit. - Most mi a baj azzal, hogy reggel az ágyban vettetem fel az ötletet?<br />
- Egy lány ennél romantikusabbra vágyik – vontam meg a vállam. - Vagy vittél neki reggelit, ilyesmi? - gondoltam át, mert ha Harry tényleg így kitett magáért, akkor Col-nak nincs joga így felháborodni.<br />
- Dehogy. Felkeltünk, dumáltunk én meg feldobtam az ötletet – mesélte, mintha ez teljesen normális lenne.<br />
Hiába próbáltam neki elmagyarázni, hogy egy lány életében ez fontos döntés, és szeretné meghittebben meghozni ezt, Harry viszont azon az elven volt, hogy már így is egyfolytában együtt vannak, hetente egyszer ha hazamegy. Később már nem igazán akartam belefolyni a dologba, hisz ez az ő dolguk, egyedül kell megoldaniuk.<br />
A téma elterelődött, mi pedig csak úgy sétálgattunk. Egy idő után arra lettünk figyelmesek, hogy mindketten megéheztünk, ezért beugrottunk egy kisebb kávézóba, ahol Harry elhatározta, hogy meghív egy sütire is, amire természetesen nem mondhattam nemet.<br />
Végig olyan furcsa érzésem volt, mintha valaki lyukat fúrt volna a hátam közepébe a tekintetével, folyamatosan forgolódtam, de nem láttam senkit akit ismertem volna, így arra fogtam, hogy biztosan felismertek minket Harry-vel.<br />
Egészen addig tartott ez a hitem, amíg le nem ültünk egy asztalhoz a fal mellett és meg nem láttam, hogy kik ülnek velünk szemben.<br />
Gyorsan lehajtottam a fejem és inkább az étlapot nézegettem, még Harry-re se pillantottam fel, úgy beszéltem hozzá. Nem tudom, hogy mennyire furcsállta ezt, mert nem láttam az arcát, de biztos vagyok, hogy nem tudta be természetesnek.<br />
A pincérnő odajött hozzánk és felvette a rendelésünket. Ahogy felé fordultam úgy fésültem a hajam, hogy oldalról ne lehessek felismerhető. Persze ezzel valószínűleg csak jobban felhívtam magamra a figyelmet, de nem foglalkoztam vele, inkább magamat szidtam amiért mégse vettem fel sapkát. Sőt, inkább egy hatalmas karimájú kalap kellett volna. Meg egy napszemüveg.<br />
- Em, jól vagy? - hajolt kicsit lejjebb Harry, hogy valamennyire a szemembe nézhessen. Én napellenzőszerűen a homlokom elé tettem a kezem és a tölgyfaasztalt bámultam.<br />
- Ühüm – bólintottam.<br />
- Hé! – kapta el a kezem, és mivel erősebb volt nálam nem tudtam visszarántani. Kénytelen voltam a szemébe nézni. - Ki elől bujkálsz?<br />
- Senki elől – feleltem, de hangom erőtlen és vékony volt, közben pedig folyamatosan a szemben lévő asztalt bámultam.<br />
Kelsey nekem háttal ült, csak a szőke hullámos tincseit láttam, azonban Tom éppen akkor mosolygott rá a pincérre, aki elvette az itallapokat és távozott. És akkor felénk kapta a fejét, zöld szemeivel pedig ránk nézett. Pont ránk, nem jobbra, nem balra. Ránk.<br />
Ha eddig nem vett észre akkor biztosan.<br />
Harry visszafordult felém, kissé eszelős tekintettel.<br />
- Leüssem?<br />
- Dehogy – nevettem fel feszülten. - Viselkedj felnőttként – utasítottam, holott én vagyok az aki pár perccel előtte még bújócskázott.<br />
Harry csendben bólintott és próbálta elterelni a figyelmem, nem sok sikerrel. Ahogy a lány kihozta a kávénkat és a sütiket kissé összeszorult a szívem. Olyan rendes hozzám, de én neki is hazudok, hogy hol voltam azon az ominózus éjszakán. Azt hiszem nem is Tom-ot kéne leütni, sokkal inkább engem.<br />
Néhány perc múlva pedig én magam is megtettem volna.<br />
Tom és Kelsey felálltak, én pedig megkönnyebbültem, hogy elmennek, de azért továbbra is feltűnésmentesen <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1SdebdZJlSRjuBA0lq5jOUeKULZrAEHX6PVcAEWr-gu2UJ3IRirIqC9JKCKginwA0Wvh3dQrXUs5fWne7lwt2EV-SSsJsFKquubZZfYxNHRf5Ww3MZ6qYyadlYniGq6kBJI3X2iXfYFi_/s1600/tomp.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1SdebdZJlSRjuBA0lq5jOUeKULZrAEHX6PVcAEWr-gu2UJ3IRirIqC9JKCKginwA0Wvh3dQrXUs5fWne7lwt2EV-SSsJsFKquubZZfYxNHRf5Ww3MZ6qYyadlYniGq6kBJI3X2iXfYFi_/s1600/tomp.png" height="320" width="251" /></a></div>
turkáltam a sütimben, ami egyébként nagyon finom volt, de nekem egy falat sem akart lecsúszni a torkomon.<br />
Fel sem néztem, amíg meg nem hallottam az ajtó tompa csattanását. Kissé fel is sóhajtottam, azonban csak Kelsey távozott, Tom pedig egyenesen az asztalunk felé közeledett, bennem pedig folyamatosan fagyott meg a vér.<br />
- Sziasztok – állt meg végül előttünk egy kedves mosollyal, az én bőröm pedig két tónussal világosabb lett.<br />
- Hello – nézett rá érzelemmentesen Harry, majd bekapott egy falat sütit.<br />
- Szia – köszöntem cérnavékony hangon.<br />
- Hogy vagy Emma? Nem is beszéltünk a baleseted óta. Remélem nem lett semmi komoly bajod... - simította meg óvatosan a vállat, én pedig ha tudtam volna, se hagytak volna válaszolni, mert Harry-ben azonnal felment a pumpa.<br />
- Mégis honnan tudsz te Em balesetéről? - kérdezte kissé fagyos hangon.<br />
- Hogy honnan tudok? - ráncolta a szemöldökét. - Hisz én vo... - mondta bizonytalanul, majd rám nézett. Fogalmam sincs, hogy mit látott a tekintetemben, de jól olvasott, mert azonnal elhallgatott. - Óh – esett le neki a dolog.<br />
- Hisz te? - vonta fel a szemöldökét enyhén idegesen Harry.<br />
- Én... Én... - makogott Tom.<br />
- Jól van barátom – vigyorgott Harry szarkasztikusan, majd félrenyúlt és egy üres asztaltól elhúzott egy széket. - Most leülsz és összeszeded a gondoltaidat, mert nekem itt valami nem tetszik.<br />
Tom kissé értetlenül bámult rám, de azért leült a Harry által odahúzott székre.<br />
- Mégis mikor beszéltél te a tesómmal? Honnan tudod, hogy balesete volt? Hol tartod vele a kapcsolatod? - Két kezét összekulcsolta, az asztalra könyökölt és kérdő tekintettel faggatta Tom-ot, aki igazából semmiről nem tehet.<br />
Tom rám nézett én pedig felsóhajtottam.<br />
- Harry – vettem egy mély lélegzetet. - Ne Tom-ot szidd.<br />
- Ne félj, te majd utána jössz – vigyorgott erőltetetten.<br />
- Nem! Tom nem tehet semmiről izé... - kapkodtam a fejem köztük. - Szóval izé. Tom ütött el – nyögtem ki.<br />
- Hogy mi?! - kerekedtek el Harry szemei, a kezeit pedig el is vitte az asztaltól, és olyan pózt vett fel, mint aki mindjárt felpattan és egy puszta ütéssel kinyírja Tom-ot.<br />
- Harry, nyugi – szóltam rá és igyekeztem egyenletesen venni a levegőt, de nem volt könnyű mert az asztalon lévő telefonom rezegni kezdett és hatalmas betűkkel Zayn nevét írta ki, ammt ők is észrevettek. - Az én hibám – magyaráztam. - Részeg voltam, nem figyeltem és körülnézés nélkül léptem le az útról, mint egy rossz kisgyerek. Tom nem tehet semmiről, sőt, ha nem ő jön akár meg is hallhattam volna. De rögtön segített és minden rendben van – a telefonom rezgése abbamaradt.<br />
- De – ráncolta a homlokát és láttam, hogy még mindig nem állt össze neki a kép. - Akkor miért hazudtál?<br />
- Mert... - elgondolkodtam, hogy hogyan tudnám a legfinomabban beadni. Aztán rájöttem, hogy ezt nem lehet finoman beadni, és én már így is bajban vagyok. - Mert nála töltöttem az éjszakát.<br />
- Mit csináltál a húgommal te seggfej? - dagadtak ki Harry homlokán az erek, most igazán.<br />
- Semmit! - vágta rá, azonban a mondata következő felét már nem hallottam, mert a telefonom folyamatosan rezgett, és én automatikusan elkezdtem aggódni, így felvettem.<br />
- Igen? - szóltam bele félve, és a fél fülemet befogtam, hogy az egyébként csendes kávézóban halljam a hangomat, amit elnyomott Harry és Tom veszekedése.<br />
- <i>Otthon vagy már? </i>- Bár otthon lennék!<br />
- Nem, még nem.<br />
- <i>Csak azért hívlak, hogy ne aggódj, mert valószínűleg kicsit kése...</i> - magyarázta, de elhallgatott. Nagyon reméltem, hogy nincs köze ahhoz, hogy Harry éppen jó hangosan közölte, hogy „Tom Parker, te perverz faszfej”.<br />
- Hallo? - szólaltam meg, hátha csak megszakadt a vonal. Pechemre nem.<br />
- <i>Harry nem éppen Parker-nek üvöltözik? </i>- tette fel a kérdést olyan lazán, mintha csak azt kérdezte volna, meg, hogy milyen nap van.<br />
- Nem csináltam vele semmit, fogd már fel! - rázta a fejét röhögve Tom, és félő, hogy ez is beszűrődött a telefonba.<br />
- Nem – mondtam Zayn-nek.<br />
- <i>Pedig most biztos Tom-ot hallottam.</i><br />
- Em, Zayn-nel beszélsz? - nézett rám Harry.<br />
- Izé... - mivel nem tudtam, hogy melyik a jó válasz így ez a szó logikusabbnak tűnt. Sok minden alól felmentett már. Most nem éppen.<br />
- <i>Hangosíts ki!</i> - szólt egyre idegesebben Zayn.<br />
- Minek? - kérdeztem vissza ártatlanul.<br />
-<i> Ne akard, hogy Harry-t hívjam</i> – fenyegetett.<br />
- Oké – mentem bele azonnal és megnyomtam a megfelelő dolgot.<br />
- Zayn? - bizonyosodott meg Harry.<br />
- <i>Hello</i> – köszönt hűvösen.<br />
- Szia Zayn! - mondta Tom, és egy fura vigyor ült végig az arcán. Gondolom szórakoztatta a helyzet. Nagyon jó.<br />
-<i> Na halljam, mit keresel a menyasszonyom közelében Parker!</i><br />
- Megmentettem az életét – túlzott.<br />
- <i>Mégis mikor?</i> - röhögött fel Zayn.<br />
- Amikor te kinyitottad előtte az ajtót, ő pedig depresszióba esve holt részegre itta magát és elütöttem – mondta kíméletlenül. - Nem is tudod, hogy mekkora mázlista vagy Malik. Ha nem én megyek arra, hanem valami száguldozó idióta, akár el is veszted életed szerelmét. És ha jól belegondolunk a saját felelőtlenséged miatt. Ja és még valami – tette hozzá, mintha csak eszébe jutna. - Szerintem elég gáz, ha a nőd annyira fél tőled, hogy egy ilyen dologban is képes neked hazudni. Elég szarul neveled.<br />
- Mi az, hogy „neveled”?! - borultam ki. - Mi vagyok én, valami kutya?!<br />
- Szerintem most kisebb gondod is nagyobb ennél – szólt Harry.<br />
- <i>Na jól van én már nem értek semmit </i>– szólalt meg Zayn hangja a telefonból. -<i> Akkor most Emma-t Tom ütötte el?</i><br />
- Igen – feleltük Tom-mal egyszerre.<br />
- <i>És ezt miért nem mondtad el?</i> - kérdezte Zayn, egyértelműen tőlem.<br />
- Mert... Mert az éjszakát is nála töltöttem és féltem, hogy... - túrtam bele a hajamba, de nem tudtam befejezni a mondatot, mert Zayn még a telefonból is a szavamba vágott.<br />
- <i>Szóval</i> – összegezte. -<i> Te halál részegen Tom házában töltötted az éjszakát?</i><br />
- Aha – sütöttem le a szemem.<br />
- De a barátnőm is ott volt – tette hozzá Tom.<br />
- <i>Aha, szóval hármasba ment? </i>- röhögött ironikusan Zayn. - <i>Fogalmam sincs, hogyan használtad ki Emma-t, de ha megtudom...</i><br />
- Állj már le Zayn! Nem csináltam vele semmit, fogd már fel – szólt indulatosan Tom. - Nem vagyok idióta.<br />
- Én ebben kételkedem – jegyezte meg Harry.<br />
- <i>Emma indulj haza! Tíz perc és én is ott vagyok!</i><br />
- De nem azért hívtál, mert elvileg késel? - rágtam a szám szélét.<br />
- <i>Program lefújva, ez fontosabb</i> – és kinyomta.<br />
Megvártam amíg elsötétül a kijelzőm, majd Harry-re néztem. Nem volt dühös, nem volt mérges. Csalódottság szűrődött ki a tekintetéből.<br />
- Hívjak neked egy taxit? - kérdezte én pedig némán bólintottam.<br />
Egy féloldalas, elég gyenge mosolyt vettem Tom-ra, aki csak intett egyet. Nem hibáztattam semmiért. Itt ő volt az aki helyesen cselekedett, segített nekem, de erre őt is bajba kevertem, pedig most tényleg nem érdemelte meg.<br />
Harry-vel egy gyors öleléssel búcsúztunk, de közel nem olyan volt, mint amikor találkoztunk. Csak az autó ablakán bámultam kifelé, miközben azon gondolkodtam, hogy hogyan cseszhettem el ennyire. Az egyik pillanatban minden jó és a fellegekben járok, a következőben pedig mindent elrontok. Nem is én lennék.<br />
Megköszöntem és kifizettem a fuvart, majd hatalmas gombóccal a torkomban a bejárati ajtó felé indultam. Nem akartam kitalálni, hogy mi vár rám ha beértem. Úgyis pár pillanaton belül megtudom.<br />
Nem kiáltottam vidáman amikor beléptem, csupán a kulcsom csörgésével adtam hangot annak, hogy megjöttem.<br />
Zayn otthon volt, ezt a felakasztott kabátjáról és a hanyagul ledobott cipőjéről tudtam. Követtem a cselekedeteit, majd az ingem ujját húzogatva léptem be a nappaliba.<br />
A kanapén ült, a halántékát dörzsölte, de ahogy beléptem a tekintete rám szegeződött. Végignézett rajtam, a hajamtól egészen a lábujjaimig, majd vissza és megakadt a szememnél. Fájdalmasan elmosolyodott, majd újra lefelé kezdett bámulni.<br />
Nem tudom, honnan volt bennem annyi bátorság, de a kanapéhoz sétáltam és leültem mellé. Csendben meredtünk magunk elé. Fogalmam sem volt, hogy mit mondhatnék. Elcsesztem? Ez egyértelmű. Sajnálom? Nem ér semmit. Szeretem? Elhiszi még?<br />
- Miért? - nézett rám elkeseredetten, én pedig szólásra nyitottam a számat, de nem jött ki hang a torkomon. Ha jött volna se tudtam volna semmi értelmeset hozzáfűzni. Zayn folytatta. - Miért akartál kárt tenni magadnak? Miért volt az neked jó? Miért kellett lerészegedned? Miért kellett neked, hogy elüssön? Miért nem kérted meg, hogy hozzon haza? Miért engedted, hogy elvigyen magához? Miért feküdtél az ágyába? Miért akartál inkább vele lenni, mint velem? És miért hazudtál?<br />
Miért?<br />
Mert úgy éreztem, hogy semmirekellő vagyok, és teljesen magamba zuhantam, amiért megbántottam azt, akit a legjobban szeretek.<br />
Mert úgy éreztem ez az egy választásom volt akkor.<br />
Mert egy elcseszett személyiség vagyok.<br />
Mert nem csak a személyiségem elcseszett, hanem én is elcseszek mindent.<br />
Mert nem bírtam volna a szemedbe nézni.<br />
Mert nem tudtam volna máshová menni.<br />
A vendégszobájába feküdtem, és akkor már tudatomnál nem voltam.<br />
Mert veled akartam lenni. Csak nem mertem.<br />
Mert szeretlek.<br />
Minden egyes válasz nem volt. Csak bátorság nem volt elmondani őket.<br />
Zayn most már teljesen összezuhant és egy keserű mosollyal megrázta a fejét.<br />
- Talán tényleg igazam volt reggel. Talán mégis jobban szeretlek – mondta, azzal felállt és elindult valamelyik szobába. Nem tudtam, hogy milyen szándékkal és melyikbe. Csak annyit tudtam, hogy most érkezett el a pillanat amikor minden szétesik körülöttem.Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-48615435907116862672014-03-01T09:49:00.002-08:002014-03-01T09:49:25.887-08:002/21 * Breakaway<div style="text-align: left;">
Kissé nehézkesen írok ide, mert ez az egész blog eddigi legnagyobb fordulópontja. Sokszor kérdeztétek, hogy miért ez a blog címe, nos ez az a rész ahol minden kiderül. :) Számomra nagyon sokat jelent, hisz Emma is meg a blog is nagyon hosszú utat tett meg idáig. Nem akarok semmit elárulni, hisz az úgy nem korrekt.</div>
<div style="text-align: left;">
Remélem tetszeni fog, jó olvasást! :)</div>
<div style="text-align: left;">
Ölel és puszil: Kikiih <33</div>
<h2 style="text-align: center;">
Breakaway</h2>
<br />
Reggel amikor felébredtem csalódottan vettem észre, hogy Zayn nincs mellettem és csak az üres lepedőt tapogatom. Kicsit nyújtózkodtam, majd erőt vettem magamon, felálltam és egészen a szekrényig botorkáltam. Mivel egyedül hagyott, jogosultnak éreztem magam arra, hogy Zayn ruháit vegyem fel. Egy boxert loptam és találomra kivettem egy pólót.<br />
Ahogy leértem az alsó szintre rögtön valami nagyon finom csapta meg az orromat, de nem tudtam beazonosítani, hogy mi lehet az. Abban viszont biztos voltam, hogy a konyhából jött, így odamentem.<br />
Zayn-t nekem háttal találtam, épp a kávéfőzővel bajlódott. Nem egy tipikus angol, csak nagyon ritkán ivott teát, sokkal inkább előnyben tartotta a fekete löttyöt.<br />
Amint beléptem rögtön rám nézett és elmosolyodott. Csupán egy melegítőnadrág volt rajta, felsőteste meztelenül tárult elém.<br />
- Jó reggelt – léptem mellé és fél kézzel átkaroltam, majd lábujjhegyre álltam és adtam az arcára egy puszit. - Miért hagytál egyedül?<br />
- Korán keltem, megint szarul aludtam – mondta kissé nyúzottan. - Inkább úgy gondoltam, hasznossá teszem magam és csinálok reggelit.<br />
- És mi a reggeli? - kíváncsiskodtam.<br />
- Melegszendvics.<br />
- Mennyire is keltél korán? - ráncoltam a szemöldököm, hiszen egy melegszendvicset nem tart olyan sokáig elkészíteni.<br />
- Úgy két órája – saccolt.<br />
- És neked két órába tartott összerakni egy szendvicset? - kételkedtem. Zayn csak nem ilyen rossz szakács.<br />
- Igazából fél órája jöttem le és másfél óráig néztem ahogy alszol – vallotta be, mire kissé meglepődtem.<br />
- Ahogy alszok? - pislogtam.<br />
- Olyan szép vagy – vont vállat, miközben szembefordult velem és hátratűrte az egyik tincsemet. Az egyik kócos, göndör tincsemet...<br />
- Mi a szép abban, hogy a hajam olyan mint egy afroamerikaié, hülye pózban fekszem, a szám kissé nyitva, nyáladzok, rosszabb esetben még horkolok is? - buktam ki teljesen. Mert ha a vőlegényem így lát szépnek akkor nagy bajok lehetnek és nem tudom, hogy nála vagy nálam.<br />
- Az, hogy te vagy ott – döntötte a homlokát az enyémnek. - Te alszol velem egy ágyban, melletted kelek. Te bújsz hozzám olyan édesen, te suttogod a fülembe minden este, hogy szeretsz, minden egyes alkalommal. Te vagy az egyetlen aki kontrollálni és te vagy az egyetlen akiért bármikor meghalnék.<br />
Nem számítottam ilyen válaszra, így kissé megilletődve pislogtam párat. Óvatosan megfogtam Zayn kezeit, ami nagyobb volt az enyémnél, így olyan érzésem volt, mintha még a kézfejeimet is védeni akarná folyamatosan. Kissé lábujjhegyre álltam és nyomtam egy puszit a szájára, ami rövidesen hosszú csókolózásba váltott át.<br />
- Ugye ez volt mára az összes nyálas szerelmes vallomásod? - mosolyogtam rá.<br />
- Ne mond, hogy nem tetszett – vigyorgott önelégülten.<br />
- Nem volt rossz – ismertem el.<br />
- Amúgy azt hiszem kész a szendvics – engedett el és felnyitotta a kis sütőt. - Sőt, kicsit túlságosan is kész van – utalt arra, hogy odaégett.<br />
- Gratulálok Malik – tapsoltam meg. - A világ legkönnyebb kajáját elcseszted.<br />
- Hé, én a szívem lelkem kiteszem érted és ez a hála? - sértődött meg.<br />
- Nyugi. Én szeretem, hogyha... - akartam mondani valami szépet a szendvicsekre, de sajnos megláttam a feketére égett alját. - Ropogós... - próbálkoztam.<br />
- Ha sok ketchupot teszünk rá, talán nem olyan rossz – gondolkodott.<br />
- Remélem – mosolyodtam rá biztatóan és a hűtőhöz léptem, hogy kiszedjem.<br />
A nappaliba települtünk, ahol Zayn rögtön a kanapéra ült és belehúzott az ölébe. Úgy helyezkedtem, hogy normálisan tudjunk beszélgetni, így féloldalasan ültem rá a combjaira és vettem a kezembe a szendvicses tányért.<br />
-De legalább holnap leveszik a gipszed – próbáltam felvidítani. - És akkor végre tudsz normálisan aludni.<br />
- Ja. Már mióta nem aludtunk kiskifli-nagykifliben.<br />
- Mindig csak elalszunk úgy. Aztán reggel körülbelül helyet cserélünk az ágyon – cáfoltam rá, hisz mindketten elég mozgékonyak vagyunk alvás közben, és Colette gyakran nem hiszi el, hogy lila folt a lábamon tényleg alvás közben keletkezett. Végül is magánügy.<br />
- Van benne valami – gondolta végig.<br />
A dohányzóasztalon lévő telefonom rezegni kezdett, mire rögtön odakaptuk a fejünket. Szőke barátnőm mosolygós képe jelent meg a kijelzőn. Csak gondolnom kellett rá.<br />
Érdeklődve kinyúltam érte, majd felvettem.<br />
- Úristen! - sikított bele a telefonba, és még Zayn szemei is elkerekedtek. - Nem hiszem el!<br />
- Héé, nyugalom! Méy levegő, kifúj – próbáltam leállítani.<br />
-Nem szül, szimplán idióta – sziszegte Zayn, de én csak lelegyintettem.<br />
- Láttam Twitteren! - mondta Col, még mindig enyhén euforikus állapotban.<br />
- Mégis mit? - haraptam bele a melegszendvicsbe.<br />
- Emma! Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád! Simon kiírta.<br />
- Mit írt ki Simon? - értetlenkedtem.<br />
- Hogy most már hivatalos, együtt dolgoztok stb. - Szinte láttam magam előtt ahogy forgatja a szemeit, de ez mellékes volt.<br />
- Visszahívlak – köszöntem el elhaló hangon, majd kinyomtam.<br />
- Mi történt? - kérdezte Zayn kissé idegesen.<br />
Nem foglalkoztam vele, rögtön láttam, hogy kaptam egy SMS-t még a reggel folyamán. Simon-tól. Rövid, tömör, lényegre törő. Természetesen a megadott címről fogalmam sem volt, de mondta, hogy a fiúk is ott szoktak lenni.<br />
Egyszóval: Szerdán próbafelvétel.<br />
Felmentem a Twitterre is, ahogy Simon tényleg posztolt, engem is megjelölve.<br />
@Emma_S: Kíváncsi vagyok mit alakítasz szerdán. Minden esélyed megvan kiscsaj. B22-es stúdió.<br />
- Emma – szólított Zayn. - Mi történt, kitört a harmadik világháború vagy mi?<br />
Zayn kezébe nyújtottam a telefonomat, aki szerintem így mindent megértett. Először pislogott párat, majd elmosolyodott.<br />
- Mondtam én neked – vigyorgott.<br />
- Félek.<br />
- Már megint mitől? - komolyodott el, de a szeme sarkában láttam, hogy jól szórakozik rajtam.<br />
- Ha nem lesz jó? Ha a stúdióban már nem megy? Ha...<br />
- Nem kell ide ennyi ha – szólt rám. - Lesz ahogy lesz. És tudom, hogy ügyes leszel.<br />
Felsóhajtottam majd a vállának döntöttem a fejem és lehunytam a szemem. Szóval tényleg megtörténik. Olyan régóta várok rá. Akkor miért nem örülök neki úgy, ahogy régen azt gondoltam?<br />
- Ne görcsölj – már megint a gondolataimban olvas. - Ahogy belépsz a stúdióba minden feszengés elszáll. Tapasztalat.<br />
És én hittem neki.<br />
<br />
Valamivel több, mint egy hetet kellett várni. Én vártam és vártam, a többiek pedig segítették elterelni a rossz gondolatokat és ők sokkal pozitívabban álltak az egészhez. Zayn-nel elmentünk dokihoz, így végérvényesen is megszabadult a gipsztől. Harry elvitt ebédelni, Colette, Gemma és Danielle pedig vásárolni. Niall és Liam többnyire elszórakoztattak a hülyeségeikkel. Egyetlen ember volt akinek el tudtam mondani az összes kétségemet, az pedig Louis volt. Ő volt az aki hallott még otthon énekelni, amikor azt hittem senki nem figyelt. A legjobb barátom és valahogy neki tudtam a legkönnyebben kiönteni az összes ilyen kétségemet.<br />
Így egyértelmű volt, hogy ő jön el velem a stúdióba. Zayn nem sértődött meg, sőt örült, hogy Lou-nak sikerült feloldania.<br />
- Jó leszek így? - álltam meg a srácok előtt. Zayn és Louis a nappali kanapéján ültek és a TV-t bámulták, én pedig már a harmadik szereléssel jelentem meg előttük.<br />
- Em, stúdióba mész, nem divatbemutatóra – türelmetlenkedett Zayn.<br />
- De jól akarok kinézni – hisztiztem.<br />
- Mindig jól nézel ki – biztosított.<br />
- Ez nem ér, te a pasim vagy – vádoltam meg tulajdonképpen. - Louis, jól nézek ki?<br />
- Én az ex-pasid vagyok – világosított fel.<br />
- De az már rég volt és mintha nem is lett volna. Különben is, a nővéremmel jársz!<br />
- Csak én nem értem ennek a logikáját? - nézett tanácstalanul Zayn-re.<br />
- Emma – legyintett ennyivel letudva.<br />
- Jó, akkor átöltözök – sóhajtottam és már fordultam is meg.<br />
- Ne! - kiáltották egyszerre, majd Louis hozzátette – Elkésünk.<br />
- De hülyén nézek ki.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhZU_hZyg9VGGMNyKo3EfrnuTCkxBBQ-fiidApxeZc6pRBgHyJTm-H0jqFFcN7HXURXh0yJ0zw1nplJzvDx21ljpsyBcy3LvnD0do9Bqx2swPIN6B4GG-BU8Z-TX_g34AUMZUo8DMV2gwF/s1600/kmewlhf.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhZU_hZyg9VGGMNyKo3EfrnuTCkxBBQ-fiidApxeZc6pRBgHyJTm-H0jqFFcN7HXURXh0yJ0zw1nplJzvDx21ljpsyBcy3LvnD0do9Bqx2swPIN6B4GG-BU8Z-TX_g34AUMZUo8DMV2gwF/s1600/kmewlhf.jpg" height="227" width="320" /></a>- Emma – tápászkodott fel Zayn. - Gyönyörű vagy, jó? És senkit nem érdekel, hogy milyen ruha van rajtad, akár köntösben is mehetnél, mert nem azt nézik.<br />
- Most azt mondod, hogy vegyek fel egy köntöst? - zavarodtam össze.<br />
- Inkább azt hogy szeretlek – nevetett fel, majd adott egy puszit a homlokomra. - Ügyes leszel.<br />
- Remélem – nyeltem nagyot.<br />
Felöltöztünk – maradtam farmerban és pulóverben -, elköszöntünk Zayn-től és elindultunk. A kocsiban halkan szólt valami zene, amire akarva sem tudtam koncentrálni.<br />
- Pontosan miből is áll egy próbafelvétel? - kérdeztem meg már sokadszorra, de normális választ még senkitől nem kaptam, mert mindig egyszerre kezdtek vadul magyarázni, teljesen más dolgokról.<br />
- Kicsit beszélgettek, kiválasztotok egy dalt, majd bekísérnek a stúdióba. Elmondják mit és hogyan csinálj, ami igazából nem nagy ördöngösség, csak ott kell állnod és énekelned. Aztán kitaláljátok, hogy hogyan tovább, mikor és milyen szerződést kössetek.<br />
- Hú – ennyi jött ki belőlem. Ezek azért elég komoly dolgok.<br />
- Ne izgulj, tök jó hangulatú az egész.<br />
- Persze, nektek igen, mert öten szét baromkodjátok az egészet – magyaráztam. - De én egyedül leszek.<br />
- Hidd el jó lesz – biztatott, bár én kissé fojtogatónak éreztem a sálamat.<br />
Egy hatalmas elkerített épülethez értünk úgy negyven perc múlva, de nekem ez az úthossz is kevésnek tűnt. Louis a sorompóhoz hajtott, ahol a biztonsági őr rögtön megismerte és beengedte. Így már duplán hálát adtam azért, hogy nem egyedül jöttem. Tuti eltöltöttem volna itt egy kis időt, mire elhitték volna, hogy tényleg ide jövök, mert én az ilyet sose tudtam megoldani.<br />
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a parkoló tömve volt. Sőt...<br />
Egy bejárathoz közeli helyen parkoltunk és csodáltam Louis-t, amiért ennyire rutinosan mozog erre. Vajon egy nap nekem is olyan lesz ez, mint a második otthonom?<br />
Beléptünk a B22-es feliratú épületbe, aminek az előterében Simon várt minket.<br />
- Hello – köszöntött minket szélesen mosolyogva. - Hogy-hogy nem Malik-et hoztad?<br />
- Szerintem csak idegesebb lennék, ha ő lenne itt – vallottam be. Zayn ezt tökéletesen megérti, azt hiszem valahogy ő is így van ezzel, ezért nem mentem el velük soha a stúdióba.<br />
- Gyertek utánam – intett és elindultunk egy hosszú, vörös padlószőnyeges folyosón.<br />
Érdeklődve forgolódtam, de igazából semmi érdekeset nem láttam. Nem voltak platinalemezek a falon, csupán mindenféle turnék poszterei azok viszont elég vegyesen. Kissé sötét volt és szűkös, teljesen más, mint az agyamban kialakított kép.<br />
Simon kinyitott egy ajtót, és beléptünk a stúdióba. Volt egy kisebb kanapé, egy vezérlőpult, a mögött pedig egy üvegfal, mögötte pedig a mikrofonállvány. Azt hittem, hogy itt ki fogom dobni a taccsot, de helyette felcsillantak a szemeim és a szívem kissé hevesebben kezdett verni. Szóval Louis-nak igaza van?<br />
- Beszélgessünk kicsit – ült le Simon a kanapéra, mi pedig követtük a példáját. - Milyen zenéket szeretsz?<br />
- Pop, rock esetleg egy kis... - kezdte Louis.<br />
- Emmát kérdeztem gyökér – röhögött Simon, Louis-nak pedig leesett a dolog és szintúgy felnevetett. Szóval elég bensőséges a kapcsolatuk.<br />
- Elég mindenevő vagyok – gondoltam bele. - Hangulatfüggő.<br />
- Értem – bólogatott. - Bulizenék?<br />
- Nincs bajom velük, de tényleg csak bulikban hallgatom.<br />
- Játszol valamilyen hangszeren esetleg?<br />
- Gitározok – meséltem büszkén.<br />
- Mióta? - emelkedett meg kicsit a szemöldöke, amiből gondolom, hogy elcsodálkozott.<br />
- Úgy tizenkét éves korom óta. Saját szerzeményeim nem nagyon vannak, de imádok játszani.<br />
- Énektanárhoz jártál valaha? - kérdezett tovább.<br />
- Soha.<br />
- Nem úgy látszik – mondta, mire én halványan elmosolyodtam. - Van valami konkrét terved, hogy mit szeretnél énekelni?<br />
- Nincsen – feleltem.<br />
Simon felállt, majd a laptoptáskájához ment, ami az egyik vezérlőpult előtti székre volt dobva. Kivett belőle egy vaskos fekete mappát, majd visszajött.<br />
- Keresgéljünk – mondta, majd egy csomó dalszöveget szedett ki.<br />
Tele volt mindennel, de szó szerint mindennel. Kacérkodtam egy Justin Timberlake dallal, de valahogy nem éreztem a magaménak, így félreraktam. Zsinórban három 1D szám akadt a kezemben, de azt végképp nem akartam énekelni. Volt néhány Pink szám, de nem igazán tudtam.<br />
- Bruno Mars? - nézegette Louis a<i> Locked Out Of Heaven-</i>t.<br />
- Hát – húztam a számat.<br />
- Britney Spears? - kérdezte Simon, mire én azonnal elkerekedett szemekkel nézett rám. - Nem mi?<br />
- Kihagynám – erőltettem magamra egy mosolyt.<br />
Kezdtem magam válogatósnak érezni, és már majdnem belementem a Timberlake számba, amikor a kezembe akadt a tökéletes választás.<br />
- Ezt szeretném – nyomtam Simon kezébe.<br />
- Biztos? - vonta fel a fél szemöldökét Simon, miközben Lou leleste a címet.<br />
- Imádom ezt a dalt, fejből tudom az egészet, gitáron is vagy százszor eljátszottam már – bólogattam bőszen, teljesen belelkesülve.<br />
- Kelly Clarckson? - kérdezte Lou.<br />
- Aha – mosolyogtam rá, ő pedig visszamosolyogott. Elégedett volt a választással.<br />
Simon küldött egy SMS-t valami szakembernek, aki tudja kezelni azt a sok gombot a vezérlőpulton, amíg pedig megérkezett elmagyarázta, hogy mit és hogyan kéne csinálnom. Bólogattam, jegyzeteltem az agyammal és alig vártam, hogy énekelhessek.<br />
Amint megérkezett a Rob névre hallgató szaki kezdhettem is az egészet.<br />
Vettem egy nagy levegőt, majd feltettem a fejhallgatót és jeleztem, hogy kezdhetünk.<br />
Megszólaltak az ismerős dallamok és a zene átjárta a testem. Összesen annyi baj volt, hogy vártam, hogy Kelly elkezdjen énekelni, megszokásból. Későn jöttem rá, hogy itt nekem kell énekelnem, így kezdhettük az egészet előröl.<br />
- Bocsánat - húztam el a számat, de csak mosolyogva legyintettek.<br />
Összeszedtem magam és most már rendesen odafigyelve kezdtem el énekelni.<br />
<br />
<br />
<i>Grew up in a small town / Egy kisvárosban nőttem fel<br />And when the rain would fall down / És amikor az eső leesett<br />I'd just stare out my window / Én csak bámultam kifelé az ablakomon<br />Dreaming of what could be / Álmodoztam arról, hogy<br />And if I'd end up happy / Milyen lenne végül boldognak lenni<br />I would pray (I would pray) / Imádkoznék<br /><br />Trying hard to reach out / Erősen próbálkoztam kitűnni<br />But when I tried to speak out / De amikor megpróbáltam felszólalni<br />Felt like no one could hear me / Úgy éreztem, hogy senki nem hall meg<br />Wanted to belong here / Beakartam illeszkedni<br />But something felt so wrong here / De valami rossz érzetet keltett<br />So I prayed I could break away / Szóval imádkoztam, hogy ki tudjak törni<br /><br />I'll spread my wings and I'll learn how to fly / Ki fogom tárni a szárnyaim és megtanulok repülni<br />I'll do what it takes til' I touch the sky / Megteszek mindent addig, hogy megérintsem az eget<br />And I'll make a wish / Kívánok<br />Take a chance / Szerencsét próbálok<br />Make a change / Változtatok<br />And breakaway / És kitörök<br />Out of the darkness and into the sun / Túl a sötétséges egészen a napig<br />But I won't forget all the ones that I love / De nem felejtem el azokat akiket szeretek<br />I'll take a risk / Kockáztatok<br />Take a chance / Szerencsét próbálok<br />Make a change / Változtatok<br />And breakaway / És kitörök<br /><br />Wanna feel the warm breeze / Érezni akarom a meleg szellőt<br />Sleep under a palm tree / Pálmafák alatt aludni<br />Feel the rush of the ocean / Érezni az óceán moraját<br />Get onboard a fast train / Felszállni egy gyorsvonatra<br />Travel on a jet plane, far away (I will) / Repülőgéppel messzire utazni<br />And breakaway / És kitörni<br /></i><i>I'll spread my wings and I'll learn how to fly / Ki fogom tárni a szárnyaim és megtanulok repülni<br />I'll do what it takes til' I touch the sky / Megteszek mindent addig, hogy megérintsem az eget<br />And I'll make a wish / Kívánok<br />Take a chance / Szerencsét próbálok<br />Make a change / Változtatok<br />And breakaway / És kitörök<br />Out of the darkness and into the sun / Túl a sötétséges egészen a napig<br />But I won't forget all the ones that I love / De nem felejtem el azokat akiket szeretek<br />I'll take a risk / Kockáztatok<br />Take a chance / Szerencsét próbálok<br />Make a change / Változtatok<br />And breakaway / És kitörök</i><i><br /></i><div>
<i>Buildings with a hundred floors / Épületek, száz emelettel<br />Swinging around revolving doors / Forgóajtók mindenfelé<br />Maybe I don't know where they'll take me but / Talán nem tudom merre visznek engem, de<br />Gotta keep moving on, moving on / Tovább kell lépnem, tovább kell lépnem<br />Fly away, breakaway / Elrepülni, kitörni<br /><br />I'll spread my wings / Kitárom a szárnyaim<br />And I'll learn how to fly / És megtanulok repülni<br />Though it's not easy to tell you goodbye / Bár nem könnyű elköszönni tőled<br />I gotta take a risk / Kockázatok<br />Take a chance / Szerencsét próbálok<br />Make a change / Változtatok<br />And breakaway / És kitörök<br />Out of the darkness and into the sun / A sötétségből egészen a napig<br />But I won't forget the place I come from / De nem felejtem el a helyet ahonnan jöttem<br />I gotta take a risk / Kockáztatok<br />Take a chance / Szerencsét próbálok<br />Make a change / Változatok<br />And breakaway, breakaway, breakaway / És kitörök, kitörök, kitörök</i></div>
<div>
<i><br /></i></div>
<div>
Néhány másodperc hatásszünet után levettem a fejhallgatót és kérdőn pislogtam az üveg mögött álló Simon-ra, Louis-ra és a nemrég megismert Rob-ra.</div>
<div>
- Milyen volt? - kérdeztem még mindig zakatoló szívvel.</div>
<div>
- Ezt a dalt rád írták - tárta szét a karját Louis.</div>
<div>
- Isteni hangod van - rázta a fejét hitetlenkedve Rob.</div>
<div>
- Igazi sztáralkat van - bólintott Simon. - Vérprofi.</div>
<div>
- Tényleg? - pislogtam teljesen ledöbbenve. Ilyenekre azért nem számítottam.</div>
<div>
- Gyere, nézd meg te is - intett Rob.</div>
<div>
Kimentem a kis szobából és döbbentem fedeztem fel, hogy az egészet videóra vették, mert döbbentem hallgattam vissza a hangomat.</div>
<div>
- Látszik, hogy ez első próbálkozásod, néha-néha megcsúszott a hangod - mondta Simon szigorúan. - De ez mindenhol így van. Fantasztikus hangod van.</div>
<div>
- Hű - pislogtam és alig akartam elhinni, hogy magamat látom.</div>
<div>
- Még csinálunk egy-két felvételt, majd keresünk egy időpontot a szerződés aláírására - tervezgetett Simon, nekem pedig elkerekedtek a szemeim.</div>
<div>
Az álmaim kezdenek megvalósulni.</div>
Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-24192973710461867072014-02-23T10:46:00.000-08:002014-02-23T10:46:06.357-08:002/20 * Hard<div style="text-align: left;">
Sziasztok! :) Meghoztam az új részt, amivel vegyesek az érzelmeim... Maradjunk annyiban, hogy a Breakaway-en ilyen típusú rész még nem nagyon volt.xdd</div>
<div style="text-align: left;">
Azért remélem tetszeni fog, jó olvasást hozzá! <3</div>
<div style="text-align: left;">
xoxo, Kikiih <33</div>
<h2 style="text-align: center;">
Hard</h2>
<br />
A fürdőszobában állva az utolsó simításokat végeztem a sminkemen, már majdnem indulásra készen voltam. Elgondolkodtam: Tényleg szükségem van erre a nagy perpatvarra?<br />
Az egész azzal kezdődött, hogy Harry előállt azzal a fantasztikus ötlettel, hogy a születésnapunkon hatalmas bulit rendezünk nála. Ez, mind szép és jó, de én a szülinapomat valahogy úgy akartam eltölteni ahogy Zayn-ét. Csak ketten itthon, egész nap és senki más.<br />
De Harry nem az a nyugodt fajta és ő bizony meg akarja ünnepelni, hogy húsz évesek lettünk.<br />
Eddig még kibírtam volna, mondván mégiscsak egyszer vagyok húszéves. De tegnap este a srácok benyögték, hogy Simon Cowell is ott lesz a bulin.<br />
Teljesen lefagytam, vagy két percig nem reagáltam semmire. Így azt akartam, hogy fújjuk le a partit, de a fiúk már túlságosan is beleélték magukat, a második verziót – miszerint én maradok otthon, egyedül – végképp nem hagyták. Így ma este találkozok Simon-nal.<br />
A másik kellemes dolog pedig a Zayn kezén lévő gipsz. Már a múltkor gyanús volt nekem, de három napig húzta, közben folyamatosan egyre pirosabb és nagyobb lett. Nem bírtam tovább elráncigáltam orvoshoz, ahol kiderült, hogy eltört. Kicsit dühös voltam rá, amiért törött kézzel folyamatosan hősködött, de még a doki is próbált nyugtatni, hogy nem olyan komoly. Holnapután veszik le a gipszet, hiába könyörgött, hogy a bulin már ne legyen ott, sem én, sem az orvosok nem hagyták.<br />
- Babe – kopogott be az ajtón Zayn. - Hogy állsz?<br />
- Kész vagyok – tekertem be a szempillaspirálom kupakját. Még egy utolsó pillantást vetettem magamra. Szememet enyhén füstösen festettem ki, a hajamat göndören hagytam, csak egy picit igazítottam rajta, hogy szépen álljon. Vörös rúzst használtam, de nem azt a baromi feltűnőt. Csak kellemes pirosas színt adott az ajkaimnak.<br />
Kiléptem a fürdőszobából, így rögtön a hálónkba léptem, ahol Zayn ült az ágyon és a kezében valami olyat tartott amitől azonnal elállt a lélegzetem.<br />
- Tudom, hogy azt mondtad nem kérsz semmit – kezdett rögtön magyarázatba, amint felpattant. - De azért ezt még sem hagyhattam. Szóval, boldog születésnapot!<br />
- Ez – léptem hozzá közelebb, miközben hitetlenkedve megráztam a fejem. Zayn átnyújtotta a hatalmas csokrot, miközben a fél kezével átkarolta a derekamat. Két kézzel kellett fognom, mert az óriási mennyiség olyan nehéz volt és féltem, hogy elejtem. - Gyönyörű - Nyögtem ki a kezemben tartott rózsaszín, fehér és világosabb rózsaszín rózsák láttán.<br />
- Örülök, hogy tetszik – húzott közelebb magához és nyomott a homlokomra egy puszit.<br />
Mivel magassarkú volt rajtam nem kellett sokat nyújtózkodnom, hogy megcsókoljam, hálaképpen. Talán kicsit jobban is elhúztuk...<br />
- Rúzsos lettél – állapítottam meg.<br />
- Miért nem jó neked a szájfény? - emelte a kezét a szájához. - Az legalább nem látszik. És nem kened el. Meg finomabb – érvelt sokkal inkább a szájfény mellett.<br />
- A te hibád! - vádoltam.<br />
- Igen, túl jó vagyok – bólintott. Csak megforgattam a szemeim a túlzott magabiztosságán és visszanyomtam a csokrot a kezébe. - Most mi van? - ráncolta a szemöldökét.<br />
- Egy perc – mondtam már háttal neki és visszaszökdécseltem a fürdőbe.<br />
Eltávolítottam a rúzsom (maradékát) és helyette szájfényt tettem fel, ahogy kérte.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggNhcHXw-QZrUv6YkMwI25lC05WNE8HwoS7Jy1k2rI1OurkIZhbXT4TRtfx4LKaoSC93FFSirhZzbm3V3AJQkhmSRgdszY6wnydCg0W-I6NzdO6I6erUp3SgSPosqjq-HCTVa7eCuPxs-b/s1600/roses.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggNhcHXw-QZrUv6YkMwI25lC05WNE8HwoS7Jy1k2rI1OurkIZhbXT4TRtfx4LKaoSC93FFSirhZzbm3V3AJQkhmSRgdszY6wnydCg0W-I6NzdO6I6erUp3SgSPosqjq-HCTVa7eCuPxs-b/s1600/roses.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
Visszamentem a hálóba, ahol Zayn még mindig kissé értetlenül tartotta a kezében a csokrot. Kezem a nyaka köré fontam és mohón megcsókoltam.<br />
- Málnás? - kérdezett rá.<br />
- Erdei gyümölcs van ráírva – feleltem.<br />
- Hallod, nem szájfényből csinálják a fagyit? - nevette el magát.<br />
- Szerintem fordítva, fagyiból a szájfényt – vettem el tőle a csokrot. - Lemegyünk? Betenném vízbe.<br />
- Menjünk.<br />
Míg a lépcsőn lépkedtem lefelé folyamatosan a virágokat szimatoltam, és ha Zayn nincs mellettem akkor biztosan elcsúszok, hasra esek, vagy én is eltöröm valamimet.<br />
- Nem hittem volna, hogy neked egy csokor virág is képes balesetet okozni – rázta a fejét, amint leértünk.<br />
Nem is foglalkozva vele elvettem a komódról a vázát, amit még életünkben nem használtunk. Kivittem a konyhába, vizet töltöttem bele, majd belehelyeztem a csokrot. Olyan szép volt.<br />
- Lassan indulni kéne – fonta körbe a kezét a derekamon.<br />
- Tudom – döntöttem a fejem a vállára. - De annyira nincs erőm. Mi lenne, ha itthon maradnánk, felmennénk a hálóba...<br />
- Ne fojtasd! - szakított félbe. - Megyünk a buliba és kész. Akármit mondasz nem csábulok el.<br />
- És mi lenne akkor ha... - kezdtem bele újra, kissé csábos hangon.<br />
- Emma, nem! - szólt rám már-már nevetve. - Megyünk Harryékhez. Pont.<br />
- Hát jó – sóhajtottam, és szembefordultam vele.<br />
Zayn tekintetével óvatosan végigmért, majd homlokát az enyémhez nyomta.<br />
- Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? - kérdezte, miközben az ép kezével végigsimított rövid fekete ruhám vonalán.<br />
- Most már mondtad – mosolyodtam el, és kicsit el is pirultam. Hogy ezt leplezzem lehunytam a szemeimet és egy csókot leheltem az ajkaira.<br />
- Most már tényleg indulnunk kell - húzódott el tőlem.<br />
Válasz helyett csak bólintottam és elindultunk az előszobába. Kicsit száj húzva vettem fel a kabátomat. Untam már a telet, szerettem volna egy szál pulcsiban sétálgatni az utcán és szerettem volna, ha a nap békésen világította volna az utcákat, és én bármikor felhúzhattam volna a napszemüvegem. De ez még jóval odébb van, így be kell érnem a kabátommal és a sálammal.<br />
Mivel Zayn sérült, nekem kellett vezetnem. Nem bántam, bár nem nagyon szerettem sötétben vezetni, de megnyugtatott, hogy Zayn ott van mellettem.<br />
Éreztem, hogy próbált feloldani, hisz a gyomrom folyamatosan kisebbre és kisebbre zsugorodott, ahogy közelebb értünk Harry házához.<br />
Annyi kocsi volt a környéken, hogy alig találtam egy normális helyet, ahova még a kocsi is befért. Mivel ez kicsit távol volt a háztól, be kellett sétálnunk.<br />
A kapu tárva nyitva volt, nekünk pedig csak fel kellett menni a lépcsőn, hogy meglássuk, a bejárati ajtóval is ugyan ez a helyzet.<br />
Ahhoz képest, hogy csak egy laza bulinak indult, voltunk rendesen. A zene üvöltött, az emberek egy része pedig már most nem volt szomjas. Képzeletben megveregettem a vállam, amiért elintéztem, hogy ne legyen ajándékozás, vagy ha nagyon akarnak ajándékot adni, akkor ne itt és ne ma. Tuti elkallódtak volna mindenfelé és a felét elfelejtettem volna hazamenni.<br />
- Itt van az én húsz éves húgom! - örült meg Gemma, ahogy Malik-kel beléptünk a nappaliba.<br />
- Sziasztok – örültem meg rögtön a kis négyes társaságnak. Gemma, Louis, Colette és az én idióta ikrem.<br />
- Emma! - húzott magához Harry. - Húsz évesek vagyunk!<br />
- Ja feltűnt – tűrtem el az ölelését, és kicsit megpaskoltam a hátát, hátha elenged.<br />
- Csinos vagy – jegyezte meg kedvesen Louis, miközben váltottunk két puszit.<br />
-Köszönöm – mosolyogtam rá, de nem is tudtunk többet beszélni, mert Colette a nyakamba ugrott.<br />
- Boldog szülinapooot! - kiáltotta boldogan, hosszan elhúzva az utolsó o betűt.<br />
Csak valamit morogtam neki is, de nem volt könnyű, hisz majdnem szétnyomta a tüdőmet.<br />
- Kértek valami piát? - érdeklődött Harry.<br />
- Vezetek.<br />
- Ha az asszony nem iszik, én se – vont vállat Zayn.<br />
- Nem függ össze a kettő – néztem rá. - Igyál nyugodtan.<br />
- Nem – ismételte el. - Nem akarom a másik kezem is eltörni, ki tudja milyen hülyeségeket csinálnék.<br />
- Te tudod – vont vállat Harry. - Megyek, megkeresem Niall-t. Remélem nem ette meg a tortát.<br />
- Van torta? - lepődtem meg, de választ már nem kaptam.<br />
- Ti már az asszony szinten tartotok? - vigyorgott Louis.<br />
- Hogyne – vigyorgott Zayn, de én nem értettem.<br />
- Milyen szint? - értetlenkedtem.<br />
- Pasis hülyeség – legyintett a nővérem szemforgatva.<br />
- Ha pasis hülyeség te miért tudsz róla? - kérdeztem vissza.<br />
Csak mosolyogva legyintett. Nem volt kedve vitába szállni velem, pláne nem a szülinapján.<br />
Tekintetemet körbevittem a termen, ismerős arcokat keresve. Egyszercsak kiszúrtam Liam-et és Dani-t, éppen valakivel beszélgettek. Danielle arcán széles mosoly volt, Liam pedig olyan természetesen tartotta a kezét a derekán, mintha úgy született volna. Dan most is gyönyörű volt az arany, flitteres ruhájában, ami csinos volt, de nem túl feltűnő. Haja szépen megcsinálva, hullámosan ért a vállához. Ahogy végignéztem rajta láttam, hogy már felkerült rá pár kiló, de a hasa nem látszott, hiszen – valószínűleg – direkt nem egy feszülős ruhát vett fel. Elképzeltem már nagy pocakkal, ugyanígy Liam-mel az oldalán. Olyan tökéletes páros és annyira megérdemlik, hogy boldogok legyenek.<br />
Egy kéz végigsiklott a karomon, megállapodva a tenyeremnél. Ujjai óvatosan az én ujjaim közé férkőztek, majd kissé megszorított. Felnéztem Zayn-re, miközben utánoztam a mozdulatait. Ő is folyamatosan mosolygott, láttam ahogy a pillantása az ujjamon lévő gyűrűre esik. Azt hiszem most már a mi életünk is sínen van. Tudom, hogy ő az egyetlen, tudom, hogy szeret. És ez nekem mindennél többet ér.<br />
- Gyere – mondta, nem tudom, hogy halknak szánta-e, vagy csak a zene miatt hallottam kevésbé. A lényeg, hogy minden mozdulata gyengéd volt, én pedig vakon is követtem volna.<br />
Egészen a konyháig mentünk, de én igazából fel sem fogtam, olyan jól elnézelődtem. Csak akkor fogtam fel, hogy miért is mentünk oda, amikor megláttam.<br />
Niall-el és Harry-vel beszélgetett, éppen nevetettek valamin. Lazán támaszkodott a pultnak, másik kezében egy italos poharat tartott. Így, hogy megláttam élőben, már nem is volt olyan ijesztő. Egy őszinte embert láttam, mosolygott... Hirtelen sokkal szimpatikusabb lett.<br />
- Simon – szólította meg Zayn, így ő csak akkor vett minket észre. - Bemutatom a menyasszonyomat, Emmát. - Még mindig nem szoktam meg, hogy a menyasszonya vagyok. Olyan szépen, és komolyan hangzik.<br />
- Ó – csillantak fel némiképp a szemei és azonnal lerakta a poharat. - Örülök, hogy végre találkoztunk. Simon Cowell – nyújtott kezet, folyamatosan mosolyogva.<br />
- Emma Styles – erősen megfogtam és megráztam.<br />
- A képeken és a videókon jobban hasonlítasz Harry-re – jegyezte meg.<br />
- A TV-ben magasabb – tettem én is megjegyzést.<br />
Simon elnevette magát, majd kissé oldalra döntött fejjel végigmért. Ezt nem igazán tudtam hova rakni, tudtommal énekest akar belőlem csinálni, nem modellt.<br />
- Talpraesett csajnak tűnsz, Emma – gyakorolta a nevem.<br />
- Köszönöm.<br />
- A hangod van olyan jó, mint azon a felvételen?<br />
- Még jobb is – vágta rá Zayn.<br />
- A telefonommal vettük fel, de már ott átérezted, hogy milyen jó – csatlakozott Niall. - Gondolj bele, hogy akkor egy stúdióban mit alakítana.<br />
Kicsit zavart, hogy hirtelen úgy kezdtek el rólam beszélni, mintha ott sem lennék. Nem kedveltem az ilyen szituációkat.<br />
- Szeretnélek jobban megismerni – mondta egy kis gondolkodási idő után. - Eddig jó úton haladsz.<br />
Nem nagyon tudtam erre mit reagálni. Simon Cowell szeretne megismerni. Tehát, ha szimpatikusnak tart, akkor van esélyem... Bármire. Zayn mesélt erről az egészről, azt mondta, hogy ne csináljak semmi különöset, csak adjam önmagam. Szerinte Simon akkor két kézzel fog kapkodni utánam. Én ezt azért így nem gondolom, de bízok a tanácsaiban.<br />
Az este további része érdekesen telt. Vagyis inkább az volt az érdekes, hogy semmi érdekes nem volt. Nem igazán foglalkoztam másokkal, csak a saját társaságomat kerestem mindig, amibe sokszor Simon is benne volt. Nem is értem már, hogy mitől féltem ennyire, az egész teljesen laza volt, nem éreztem furcsának.<br />
Zayn végig mellettem volt. Fogta a kezem, átkarolta a derekamat, mintha nem akart volna elengedni. Talán máskor kényelmetlennek éreztem volna a helyzetet, de most különösen jól esett. De azért legbelül éreztem valami kis sírásra késztető érzést, egy gombóccal a gyomromban. Bűntudat. Mert tudtam, hogy hazudtam Zayn-nek, de nem akartam, hogy haragudjon. De napról napra csak jobban emészt a tudat, hogy hazudtam neki. Pont neki...<br />
A kanapén, Zayn ölében ülve próbáltam elnyomni egy ásítást, de már nem igazán ment, így kénytelen voltam a szám elé tenni a kezem és minél feltűnésmentesebben oxigént juttatni az agyamba.<br />
- Fáradt vagy? - kérdezte kedvesen Zayn.<br />
- Kicsit – hajtottam a vállára a fejem. - Hány óra? - Zayn elővette a mobilját és megnyomta feloldás gombot. Az arcom köszöntött vissza rám, ami megmelengette a szívemet. - Kettő múlt – felelte. - Induljunk?<br />
- Aha – bólintottam és elkezdtünk feltápászkodni.<br />
Gyorsan megkerestük a házigazdákat, hogy kellőképp elbúcsúzzunk, de nem hiszem, hogy Harry hirtelen tudta, hogy kik is vagyunk, mert eléggé el volt ázva, így nem is volt lelkiismeret furdalásom, amiért nem maradtunk a parti végéig és segítettünk takarítani. Tudtam, hogy ebből ma már nem lesz semmi. Majd átmegyek délután.<br />
- Tudsz vezetni? - figyelt Zayn, miközben elfordítottam a kulcsot. - Ne hívjak taxit?<br />
- Dehogy is, jól vagyok – erőltettem fel egy mosolyt. - Simán kibírom hazáig – biztosítottam.<br />
- Oké – bólintott, majd kissé ügyetlenül, fél kézzel bekapcsolta a biztonsági övét.<br />
Az út hazafelé csendben telt, már épp megszólaltam volna, amikor láttam, hogy Zayn lehunyt szemekkel, oldalra döntött fejjel, halkan szuszogott. Ha nem is aludt, már félálomban volt. Nem volt szívem felébreszteni, így csendben vezettem tovább.<br />
Valamicskével fél három után parkoltam be a garázsba. Zayn már biztosan aludt. Szegény, a gipszével nagyon nem bírja normálisan kialudni magát, vagy ráfekszik, vagy nem bírja normálisan elhelyezni. A fürdésnél pedig már elege van belőle, hogy folyton mindenféle fóliákkal tekergetjük és nem bír letusolni normálisan. Mindig biztattam, hogy már nem kell sokáig, de mindig olyan keserűen nézett vissza rám. Pedig tök szép az a gipsz, mindenki aláírta, Harry még az egyik tetkóját is megpróbálta felrajzolni, amit épp eltakart, de nem igazán jött neki össze. Szerencsére nem feltűnő, mert a mellett mindenféle szöveg és aláírás van rajta.<br />
Kicsatoltam az övem és óvatosan végigsimítottam Zayn arcán. Odahajoltam hozzá, és amilyen gyengéden csak tudtam megcsókoltam.<br />
Szemei felnyíltak, majd gyorsan vissza. Elhúzódtam tőle, és amíg ő pislogott párat én az ő övét is kikapcsoltam és óvatosan az oldalára helyeztem, nehogy véletlen megcsapja őt, vagy a kocsi oldalát.<br />
- Megjöttünk – tájékoztattam a már körülbelül éber vőlegényemet.<br />
- Nem aludtam – mondta rögtön.<br />
- Csak egy kicsit – mutattam a mutató- és középső ujjammal, úgy két centit.<br />
- Talán – adta meg magát.<br />
- Gyere, menjünk fel – simítottam meg óvatosan a combját.<br />
Kikászálódtunk a kocsiból és egymást támogatva mentünk fel a lakórészbe. Ahogy megláttam a lépcsőt levettem a magassarkúmat, a lábaimat pedig átjárta a megkönnyebbülés. Éreztem ahogy a vér újra áramlik a bokáimon túl is, kicsit megmozgattam a lábujjaimat.<br />
- Jössz? - nézett vissza Zayn, úgy az ötödik fokról.<br />
- Igen – feleltem és lábujjhegyen, kicsit futva szedtem a lépcsőfokokat, megelőzve Zayn-t is.<br />
- Mindjárt kint van a feneked – figyelmeztetett, hogy a ruhám alapból rövid, az ugrálásomtól pedig fel is tűrődött.<br />
- Örülj neki – mondtam a vállam fölött, mire elnevette magát.<br />
Természetesen előbb értem fel, mint ő. A cipőimet behajítottam gardróbba, ahogyan a ruhámat is, mondván holnap majd elpakolom, ezeket úgyse hordom sokszor.<br />
Fehérneműben libbentem ki a kis helyiségből és addigra Zayn is ott volt. Zakója már a sarokban hevert és már a pólója aljához nyúlt, amikor meglátott.<br />
- Uhh – mért végig tetőtől talpig. - Wow.<br />
Gyorsan lekapta magáról a felsőt, majd hozzám lépett. Kíváncsian vártam a reakcióját, hisz ez volt az egésszel a célom. Egy teljesen új szett volt rajtam, amit még nem is látott. Gondoltam, ha már szülinapom van...<br />
- Perverz vagyok, ha azt mondom, ruha nélkül még gyönyörűbb vagy? - suttogta, miközben ujjait végigsimította a hajamon.<br />
- Talán – vontam meg a vállam. - De szerintem mindegy. Olyan fáradt vagy, a kocsiban is bealudtál.<br />
- Pont elég volt, hogy kipihenjem magam – vándorolt le a tekintete a melleimre.<br />
- Biztos?<br />
- Különben is, a bulin te voltál olyan hulla álmos - jutott eszébe.<br />
- Volt benne egy kis rájátszás - vallottam be és egyik kezem a vállára tettem. - Túlságosan is vágytam erre - csókoltam meg mohón.<br />
Zayn ajkai bekebelezték az enyémeket, csak úgy falta őket. Közelebb húzódtam hozzá, testünk szinte minden pontban összeért és éreztem, hogy kezd feszülni a nadrágja, amitől belemosolyogtam a csókunkba.<br />
Elhúzódtam tőle és elkezdtem az ágy felé terelni. Amikor a lába hozzáért a széléhez végleg elengedtem és gyorsan felmásztam rá, Zayn pedig követett.<br />
A lábamhoz hajolt és óvatosan beleharapott a harisnyakötőmbe, majd lehúzta azt, egészen a bokámig, majd megfogta és elhajította. Feljebb tornázta magát, ajkai súrolták az enyémeket, ami bizsergést váltott ki nálam. Már vártam, hogy mikor érezhetem újra a csókjának az ízét, azonban ezt nem kaptam meg.<br />
- Fordulj meg - utasított gyengéden, de mégis keményen. Eddig az én kezemben volt az irányítás, de tudtam, hogy innen már teljesen átvette. Pontosan tudta, hogy mivel tud rám hatni, úgy, hogy azt tegyem amit ő akar. Bármit megtettem volna, mindenféle értelemben, és ezt ő is jól tudta.<br />
Teljesítettem a kérését, hasra fordultam. Éreztem, hogy a hajamat arrébb tűrte, majd nedves csókokat hagyott a bőrömön. Egészen a melltartómig ért, amit fél kézzel próbált szétszedni, majd mintha az ajakit is éreztem volna kicsit. Aztán sikerült neki és kibújtatott belőle, azonban még mindig nem fordított meg. Tovább haladt lefelé a gerincem mentén, egészen amíg a fenekemig nem ért. Az alsóneműmmel nem akart vacakolni, egyszerűen csak lehúzta rólam.<br />Kissé szétnyitotta a lábaimat, majd simogatni kezdett, majd egyre erősebben dörzsölni, amitől rövidesen benedvesedtem. Utána éreztem, ahogy ujjait belém vezeti, de nem tudtam megállapítani, hogy mennyit. A dolgom sokkal másabb volt, így, hogy nem láttam semmit. Ki és be húzogatta, körözött vele, egészen addig, amíg el nem kezdtem nyögni. Az érzés egyre jobban eluralkodott és éreztem, hogy közel vagyok.<br />
Sikítottam, majd rövidesen megtörtént amire Zayn várt. Visszaforgatott, így ismét a hátamon feküdtem. Kissé felkönyököltem, majd hagytam, hogy Zayn a csípőmre üljön. Ujjait a számhoz emelte, én pedig készségesen kaptam be azokat. Éreztem a saját ízem rajtuk, és csak akkor esett le nekem a dolog, hogy három ujjai is a számban volt. Zayn akkor sem szedte ki őket amikor már mindent leszoptam róluk, tudtam, hogy csak ezzel ingerelt arra, hogy többet akarjak, amit el is ért. Többet akartam, mint Zayn ujjai.<br />
A nadrágját kezdtem lecipzározni, miközben Zayn-en még mindig egy kaján vigyor volt, ujjai pedig a számban. Kissé megemelkedett, így könnyen toltam le róla a boxerével együtt.<br />
Teljesen meztelen volt, én pedig lehajoltam hozzá, és kezdtem volna a dolgomat, de Zayn nem hagyta.<br />
- Várj - kérlelt, majd áthelyezkedett és az ágy szélére ült. - Térdelj le!<br />
Felálltam az ágyról, majd letérdeltem elé. Nagyot sóhajtottam, majd egy pillanatra lehunytam a szemeimet. Zayn az egyetlen pasi akit... Igen, és őt is csak eddig kétszer. Olyan ügyetlennek éreztem magam benne, és...<br />
- Gyerünk babe - biztatott.<br />
Először csak végignyaltam rajta párszor, hogy kellően benedvesítsem magamnak. Ezzel a feladattal még ki voltam békülve ezzel a feladattal, de akkor Zayn felmordult, hogy cselekedjek már.<br />
Először csak a végét vettem be, majd fokozatosan egyre többet és többet, de arra is figyeltem, hogy a kétségbeesésem mellett Zayn-nek is megadjam a kellő élvezetet. Úgy döntöttem, hogy jobb gyorsan, ezért az egészet magamba csúsztattam és keményen szopni kezdtem. Olyannyira, hogy kicsit bele is feledkeztem.<br />
- Aúú, Em - szisszent fel Zayn. Hupsz.<br />
Válaszolni nem tudtam, hisz éppen a végtagjával volt tele a szám. Inkább csak jobban figyeltem és igyekeztem finomabban bánni vele.<br />
Úgy látszik ez bejött, mert rövidesen Zayn egy nagyot nyögött, majd a nevemet motyogta. Tudtam, hogy mi következik, így egy kicsit gyorsabbra vettem a tempót.<br />
Zayn teste megfeszült, majd rövidesen megtapasztalhattam az ízét a számban. Lenyeltem, majd még néhányszor ki és be húztam Zayn farkát a számban, aztán eleresztettem.<br />
Kissé még éreztem Zayn izét a számban, ami igazán tetszett. Kissé megtöröltem a számat, csak a biztonság kedvéért. Feltápászkodtam, majd visszamentem az ágyra. Zayn nem mondott semmit. Zihált lélegzetét kissé helyreállította és kajánul rám mosolygott.<br />
Már épp feküdtem volna el, amikor Zayn megállított.<br />
- Mit szólnál, ha kipróbálnánk valami újat? - simított végig a belső combomon.<br />
- Legyen - mentem bele azonnal.<br />
- Akkor térdelj! Nekem háttal.<br />
Hangja durva volt, ami csak tovább izgatott. Megtettem amit kért, de felettébb zavart, hogy nem látom, mit csinál. Ahogy végighúz magán párszor, miközben engem néz... Nem bírtam ki, hátranéztem.<br />
- Nem leskelődünk! - vigyorodott el és rácsapott a fenekemre. - Fordulj vissza.<br />
Megtettem amit kért, majd kezeit a csípőmön éreztem, ujjait kicsit belemélyesztette a bőrömbe.<br />
- Lehet, hogy kicsit fájni fog - közölte, de időm se volt reagálni.<br />
Éreztem ahogy lassan folyamatosan beljebb csúszik, csakhogy nem a megszokott nyíláson. Éreztem, ahogy a fenekem kitágul, a fájdalom azonnal végigjárta a testem, én pedig felsikítottam. Zayn még pumpált egy párat lassabb tempóban, hagyta megszokni. Aztán egyre jobban kezdtem élvezni, ahogyan Zayn folyamatosan gyorsabb, durvább mozdulatokat tesz bennem.<br />
Rövidesen egy csodás érzés járta át a testem, ami csak fokozódott amikor Zayn belém ürítette magát.<br />
Kihúzta magát belőlem én pedig fáradtan dőltem rá a párnára. Lihegtem, rettenetesen kifáradtam.<br />
Zayn eltűrt néhány izzadt hajtincset az arcomból, majd kaptam tőle egy puszit.<br />
- Boldog szülinapot, babe!Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-8716703557810064712014-02-16T06:58:00.000-08:002014-02-16T06:59:47.882-08:002/19 * I've Been LyingSziasztok! :) Tudom, sokat kellett várni a részre, de nekem is van életem, azon felül, hogy két blogot vezetek, a megértéseteket köszönöm!<br />
Nem lett életem fő műve, de én szerettem írni, remélem nektek is tetszeni fog! ^^<br />Ó, majdnem elfelejtettem! El sem hiszem, hogy már 100-an vagyunk! Még fel sem fogtam. Fantasztikusak vagytok!!! <333<br />
Jó olvasást! <3<br />
xoxo, Kikiih<br />
<h2 style="text-align: center;">
I've Been Lying</h2>
<br />
Utáltam hazudni. A hazugság a legundorítóbb dolog a világon. De tudtam, hogy meg kell tennem annak érdekében, hogy Zayn túllépjen a dolgokon és minden mehessen tovább.<br />
Természetesen nem akartam örökké titokban tartani. Csak addig ameddig le nem csitul a dolog. És nem nagy hazugság ez. Annyit mondtam, hogy Kelsey volt. De nem tudja, hogy Tom barátnője Kelsey. Nem lett semmi komoly bajom, így már túl szerettem volna lépni a témán. Mindennél jobban szerettem Zayn-t, és nem akartam, hogy aggódjon értem.<br />
<br />
/Zayn szemszöge/<br />
<br />
Kissé keserűen figyeltem Emma-t. Megint elütötték, megint megsérült, igaz most nem olyan komolyan. Tudtam, hogy az én hibám. Erősebbnek kellett volna lennem és el kellett volna fogadnom a döntését. Higgadtabbnak kellettem volna lennem, nem szabadott volna hagynom, hogy az indulataim irányítsanak. Ha nem fogtam volna meg a kilincset és nem tártam volna ki az ajtót akkor sokkal könnyebben le tudtuk volna küzdeni.<br />
Emma, mintha csak olvasott volna a gondolataimban, közelebb csúszott hozzám az ágyon és karjait a nyakam köré fonta. Óvatosan beleült az ölembe, lábait körbefonta a derekamon. Folyamatosan egyre jobban bújt hozzám, ami megmosolyogtatott. Hihetetlen aranyos volt. Végigsimítottam a haján, és ahogy egyre lejjebb haladtam az egyre világosabb lett. Szerettem ezt a stílust, jól állt neki.<br />
Kissé lehajtottam a fejem, ajkaim a füléhez közel kerültek.<br />
- Nagyon szeretlek – suttogtam és lehunytam a szemeimet.<br />
- Én jobban – válaszolta az angyali hangján.<br />
Néha még mindig nem fogtam fel, hogy ez a csodálatos lány az enyém, hogy a saját karjaimban tarthatom. Sose volt felhőtlen a kapcsolatunk, szerintem sose lesz az. Lehet, hogyha másról lenne szó már réges-rég feladtam volna. De érte küzdök, egészen a végsőkig.<br />
- Egyébként – húzódott el egy kicsit, tenyerét végighúzta a felsőtestemen. - Gondolkodtam.<br />
- Min? - emeltem meg kérdőn az egyik szemöldököm.<br />
- Igazad van – sóhajtotta. - Hülyeség lenne elszalasztanom egy ilyen lehetőséget. Tényleg ez volt az álmom, szóval miért ne próbálnám meg?<br />
Végiggondoltam a szavait és elcsodálkoztam. Komolyan gondolja?<br />
- Tényleg? - kérdeztem meglepve.<br />
- Igen – tűrt hátra zavartan egy hajtincset. - És azt hiszem jól is jött ez az egész vita. Mert ha nem történik meg biztosan nem jövök rá, hogy mit hagynék ki...<br />
Elmosolyodtam és hirtelen valami furcsa érzés járta át a testemet. Odahajoltam hozzá és óvatosan megcsókoltam.<br />
- Olyan büszke vagyok rád.<br />
<br />
/Emma szemszöge/<br />
<br />
Így, hogy – majdnem – minden rendbe jött azt hittem, hogy Zayn-nel eltöltünk egy kellemes napot. Csak pihenünk, zenét hallgatunk és egyszerűen csak együtt vagyunk. Ennek ellenére három óra táján valaki ráfeküdt a csengőnkre.<br />
- Ki ez? - emeltem fel a fejem Zayn válláról, ahonnan eddig a TV-t figyeltem.<br />
- Nem tudom – mondta, majd feltápászkodott és az ajtóhoz ballagott. Azonnal felismertem azokat a göndör tincseket.<br />
- Emma! - kiáltott fel a bátyám ahogy meglátott és szinte félrelökve Zayn-t, jött be a nappaliba. Csak így vettem észre a még ajtóban álló Colette-t, bár Harry nem igazán hagyta, hogy foglalkozzak vele. - Jól vagy, minden rendben? - kérdezte és látszólag nagyon ideges volt.<br />
- Persze – álltam fel és nyugtatóan megöleltem. - Semmi komoly nem történt, egyben vagyok.<br />
- Fogalmas sincs, hogy mennyire aggódtam érted – szidott le kissé, de közben karjaival átölelte a derekamat.<br />
- Nem akartam – válaszoltam őszintén. Sose szerettem, ha a szeretteim féltenek, holott annyi okot adtam rá eddig nekik.<br />
- De mégis hol voltál? - szólalt meg a barátnőm. Eltoltam magamtól Harry-t és azokba az aggódó nagy szemekbe néztem.<br />
- Kitisztítottam a fejemet – feleltem és most őt öleltem meg. Kicsivel több, mint fél fejjel magasabb vagyok nála, így még én öleltem, ő inkább kapaszkodott belém, mintha csak félne, hogy elfutok.<br />
- De min vesztetek össze ennyire? - tárta szét a karját Harry. Elengedtem Col-t és közben kérdőn Zayn-re néztem.<br />
- Túl ideges voltam, hogy bármit is mondjak – magyarázta. - Csak vázlatosan mondtam el mindent.<br />
- Kér valaki egy teát? - vigyorodtam el idegesen.<br />
Kértek. Én pedig ennek nagyon örültem, mert amíg megfőztem volt időm összeszedni a gondolataimat. Lusta voltam vizet forralni, így a mikróban melegítettem meg, nem túl elegáns módon. Egy tálcára kipakoltam a bögréket, a különböző filtereket, mézet és citromot. Amióta Zayn-nel összeköltöztünk igazi háziasszony lettem. Az előtt nem kellett foglalkoznom ilyen dolgokkal.<br />
Azt reméltem, hogy amikor visszamegyek Zayn már mindent elmondott, nekem pedig csak mosolyogni és bólogatni kell, amolyan „most már túl vagyunk rajta és minden szép” stílusban.<br />
De természetesen nagyon távol álltam az igazságtól. Malik egy szót sem szólt nélkülem, gondolván ha ketten vagyunk a dologban ketten is magyarázzuk ki magunkát. Bár ezen nem kell sokat magyarázni, ami megtörtént megtörtént?<br />
A nappalinkban két kanapé helyezkedett el. Egy közvetlen a TV-vel szemben, a másik pedig ettől kilencven fokban eldöntve. TV-vel szembeni sokkal szélesebb volt, arra kettővel több ember is ráfért. És, hogy miért vannak nálunk ilyen méretek hacsak ketten élünk itt? Ez egy olyan kérdés, amire a költözés óta nem találtam választ.<br />
- Szóval? - kérdezte Harry, kezébe véve egy bögrét.<br />
- Összevesztünk – próbáltam lerendezni ennyivel.<br />
- Az feltűnt – bólintott a bátyám. - Te eltűntél, Zayn megint lesérü... - mondta, de hirtelen elakadt, mivel a mellettem ülő vőlegényem nagy gesztikulálásba kezdett. - Leszomorodott... - próbálta magát kijavítani Harry, nem túl sok sikerrel.<br />
- Már megint mit csináltál? - vontam kérdőre.<br />
- Semmit.<br />
- Malik! - szóltam rá kicsit erélyesebben.<br />
- Csak a szokásos – vont vállat kissé durcásan.<br />
- Muatsd – nyúltam a jobb keze felé, de elkapta. - Mutasd már!<br />
- Vendégeink vannak – sziszegte kellemetlenül.<br />
- Te Harry-t és Colette-t vendégnek hívod? - nevettem fel kissé, és szerintem az érintettek nem tudták eldönteni, hogy ez most sértés-e vagy bók.<br />
Megragadtam a jobb csuklóját, mire az arca furcsa fintorba rándult. Felhúztam a pulcsijának ujját, és ismét szép piros volt. Csakhogy ez alkalommal vagy a kétszeresére dagadt.<br />
- Te nem vagy normális – közöltem cseppet sem finomkodva.<br />
- Téged meg elütöttek – kontrázott.<br />
- Hogy mi?! - kiáltott fel egyszerre Colette és Harry.<br />
- Engem inkább az érdekelne, hogy mit csinált már megint ez a barom – mutattam Zayn-re.<br />
- Kezdjük nálad, hisz a dolog abból fakadt, hogy leléptél – szólt nyugodtan Colette.<br />
- Abból fakadt, hogy összevesztünk – javítottam ki.<br />
- Em, inkább kezdjed – forgatta a szemeit Harry.<br />
- Oké – sóhajtottam fel és Malik kezét a térdére ejtettem, ujjainkat lazán összekulcsoltam, jelezve, hogy most nincs szükségünk egy újabb veszekedésre. - Összevesztünk. Ez már világos mindenkinek. Ideges lettem és leléptem. Ez is stimmel. Elmentem a közeli boltban cigit venni, de aztán végül úgy döntöttem, hogy az idegességemet piába fojtom inkább. Így történt, hogy egy üveg Jim Beam társaságába ücsörögtem a parkban, miközben egyre több cigit szívtam el. Annyira felpumpáltam magam, hogy elhatároztam, hazajövök és hatalmas balhét csapok ki. Ez a felindulás egészen a zebráig tartott, amíg körülnézés nélkül le nem léptem az útra, és ütött el egy kocsi.<br />
- Úristen – sziszegte Col, és alapból világos bőrszíne egy árnyalattal fehérebb lett.<br />
- De nem lett semmi komoly bajom, csak a fejem vertem be kissé. A csajszi tök aranyos volt, felsegített és elvitt magához. Ott aludhattam, reggel kaptam fájdalom csillapítot, reggelit. Egy szó, mint száz, most már minden okés.<br />
- Örülök, hogy nem lett komolyabb bajod – mosolyodott el óvatosan Harry.<br />
Tudtam, hogyha nem így tudta volna meg a hírt sokkal idegesebb lett volna. Ha mondjuk itt lett volna amikor hazaállítok biztosan nem csak mosolygott volna békésen. De miután Zayn küldött neki egy SMS-t, hogy jól vagyok és miután látta, hogy tényleg semmi bajom a történet nem is olyan sokkoló számára.<br />
- Akkor most áttérhetünk Malik-re – fordítottam felé az arcomat.<br />
- Nekem sincs semmi bajom – bizonygatta. - Ideges voltam és szokás szerint nem bírtam uralkodni magamon. Belevertem a falba, hátha jobb lesz... - mesélte el, sokkal rövidebben, mint én.<br />
- Háromszor-négyszer – tette hozzá Colette a körmét nézegetve.<br />
- Neked miért kell mindig árulkodnod? - nézett rá Zayn, kissé megvetően. Hiába volt komoly a téma, ezek ketten mindig képesek voltak úgy viselkedni, mint az óvódások.<br />
- Neked miért kell mindig ilyen agresszívnak lenni?<br />
- Srácok! - szólt Harry. - Álljatok már le, legalább most.<br />
Zayn és Colette szem forgatva beletörődtek a sorsukba és ezek után viszonylag békésen elvoltak, amíg mindenki megitta a teáját, és ők távoztak. Ismét ketten maradtunk, így máris kissé nyugodtabb lett a hangulatunk.<br />
- Mutasd meg újra – kértem Zayn-t.<br />
- Mit? - kérdezte, úgy mintha nem tudná.<br />
- A kezedet.<br />
Kissé kelletlenül de kinyújtotta elém. Törökülésbe fészkelődtem és óvatosan megfogtam. Lehet, hogy csak paranoiás vagyok, de nekem egyre nagyobbnak tűnt, és még mindig nagyon piros volt. Ismertem Zayn-t, nemegyszer okozott kár magában, legtöbbször miattam, amit talán a legjobban utáltam az egészben.<br />
- Mennyivel könnyebb lenne az életed nélkülem – jegyeztem meg halnak, igazából ki se akartam mondani. De kicsúszott.<br />
- Mi? - nézett rám Zayn.<br />
Néhány másodperc csend állt fel. Miért nem tudod befogni a nagy pofádat Emma?<br />
- Ö... - köszörültem meg a torkomat. - Egyszerűen csak... Ez megint miattam van.<br />
- Nem, ez azért van, mert egy idióta vagyok – szidta helyettem saját magát Zayn.<br />
- De ha én nem kezdek el hisztizni és nem vonulok el akkor az egész nem történik meg...<br />
- Én nyitottam ki az ajtót – védett.<br />
- Ugyanúgy megtehettem volna én is – érveltem. - És nekem már annyira lelkiismeret furdalásom van ezek miatt. Mert ha én nem lennék te sokkal nagyobb biztonságban lennél. Néha úgy érzem, hogy a legnagyobb ellenséged az saját magad, és ezt én hozom ki belőled.<br />
- Babe – mosolyodott el kedvesen. Kissé előrenyújtotta a karját, magához ölelt és az ölébe húzott. - Te vagy a legjobb dolog az életemben, és érted simán megéri néha beleverni egyet a falba. Nem érdekel, hogy az mibe kerül nekem. Mert megérdemlem, amiért majdnem elengedtelek. És fogalmad sincs, hogy mennyire hálás vagyok, hogy az az autó nem száguldozott és nem hajtott át rajtad. Még most is reszketek, ha belegondolok... - akadt egy kicsit. - Ha belegondolok, hogy... Hogy meg is halhattál volna – csuklott el a hangja.<br />
Akaratlanul is jobban bújtam hozzá. Még sose volt senkim, aki így törődött volna értem. Akinek ilyen fontos voltam és nem ismer születésem óta. Zayn sosem szeretett kötelezettségből. Zayn egyszerűen csak azért szeret aki vagyok, amit nem tudom neki, hogy megköszönni. Ismeri a múltam, szereti a jelenem, bízik a jövőmben. Nála jobbat akarva sem kívánhatnék.<br />
Meztelen vállamon valami furcsa nedvességet észleltem. Igaz, nagyon befűtöttünk, így már csak egy spagettipántos topban ültem, de annyira nem volt meleg, hogy izzadjak, pláne nem a vállamon.<br />
Aztán rájöttem, hogy az nem is belőlem származik, hanem Zayn-ből. Fejét szorosan a vállamba fúrta, szinte éreztem ahogyan összeszorítja a szemeit és az agya zakatol, hogy elterelje a negatív gondolatokat.<br />
Még szorosabban öleltem, még közelebb akartam tudni magamhoz, hogy éreztessem: itt vagyok és soha többet nem hagyom el.<br />
Megvártam amíg Zayn lenyugodott. Tudtam, hogy sírt, de igazán én sem dolgoztam fel. Olyan ember, aki nem szeret érzelmeskedni, pláne nem mások előtt. Sose hittem volna, hogy tőle fogom kapni a legszebb szerelmi vallomásokat, például amikor összejöttünk. Azt gondoltam, hogy még egy „szeretlek” szó kinyögése is nehézség számára. De amikor nekem mondja, az egész olyan egyszerű, mint egy köszönés. Amikor együtt voltunk én le is mondtam az esküvő dologról. Tudtam, hogy életem végéig vele akarok lenni, de azt hittem, hogy az neki csak egy csomó nyáladzást jelent és nem látja értelmét. Erre amikor eljegyzett olyan dolgokat mondott amire szóról-szóra emlékszem és akárhányszor eszembe jut bekönnyezek.<br />
De Zayn fél ezektől a dolgoktól, ezért egy falat épített maga köré. Egyfajta páncél, ami egyben álarc. Nem volt könnyű, de azt hiszem nekem sikerült ledöntenem ezt a falat és megismertem a valódi Zayn-t, aki nem mindig a nagymenő, nemtörődöm típusú srác. Azt hiszem félt tőle, hogyha megismerem ezt az oldalát akkor elveszít, hisz nem ebbe a Zayn-be szerettem bele.<br />
Igazából fogalmam sincs, hogy kibe szerettem bele. Minden egyes nap valami újat ismerek meg belőle, és minden egyes nappal jobban szeretem. Lehet, hogy ez az izgalmas benne, nem tudom. Azt tudom, hogy sose fogom megunni az érzést, amikor meglátom és a gyomrom liftezni kezd, ahogyan megcsókol beleszédülök, vagy, hogy csak egy mosolyra van szüksége és én máris fülig vörösödöm. Halálosan szerelmes vagyok Zayn-be, menthetetlenül és... És nem találok több szót, egyszerűen csak szeretem.<br />
Mellkasa már nem járt olyan szaporán, lélegzetvétele megnyugodott, amitől én is felszabadultam kissé.<br />
Még utoljára beszívtam az illatát és eltávolodtam tőle. Fáradtan, megviselten nézett vissza rám. Láttam rajta, hogy már elege van az egészből.<br />
Két kezem közé fogtam az arcát és hosszan megcsókoltam. Meg akartam szabadítani az összes tehertől ami rá szakadt miattam. Azt akartam, hogy végre túllépjünk rajta és soha többet ne legyen semmi ilyesmi.<br />
- Nagyon szeretlek – suttogtam az ajkaiba.<br />
- Soha többet ne hagyj el – kérlelt.<br />
- Soha többet – ígértem meg, mire újra megcsókolt.<br />
Fogalmam sincs, hogy meddig ölelkeztünk a kanapén. Csókokkal halmoztuk el egymást, mintha mintha minimum egy éve nem találkoztunk volna.<br />
Nem éreztem elégnek ezt a közösen ücsörgést ezért úgy egy óra múlva kicsit elszakadtam Zayn-től, aki addig... Igazából nem is tudom, hogy mit csinált a saját dolgaimmal voltam elfoglalva.<br />
Felmentem az emeleti fürdőszobába, ahol volt egy hatalmas sarokkádunk. Őszintén bevallom, még egyszer sem használtuk, és elérkezettnek éreztem az időt rá. Forró vizet engedtem a kádba, de tudtam, hogy sok idő lesz, mire megtelik, így elkezdtem keresgélni. Gyertyák után. Fogalmam sem volt, hogy hol tárolhatunk mi gyertyákat, azt pedig végképp nem, hogy van-e egyáltalán gyertyánk.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzjYGtZy6qAKfEb2LvU2tPVRNsVZhmoRtBQuycw-Bjkg7OVvVATsBA6o_fc1uTgoPowh4nFRDG-ruXxA9_5TS9_fSwBSO5_DPa2v3cWLFLUHUMMiBl01hUk9nsLX6BXgtxm3pe7vKCZfBA/s1600/1901305_583186788422516_315639808_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzjYGtZy6qAKfEb2LvU2tPVRNsVZhmoRtBQuycw-Bjkg7OVvVATsBA6o_fc1uTgoPowh4nFRDG-ruXxA9_5TS9_fSwBSO5_DPa2v3cWLFLUHUMMiBl01hUk9nsLX6BXgtxm3pe7vKCZfBA/s1600/1901305_583186788422516_315639808_n.jpg" height="213" width="320" /></a>Végül aztán egy szekrény eldugott sarkában két csomagra is bukkantam, ráadásul illatosítottak is voltak. Mintha csak rám vártak volna.<br />
Az öngyújtómmal szép lassan elkezdtem őket megnyújtani, kis narancssárga lángjuk kecsesen égett. Csak fel, ne gyújtsam a házat, miközben kiélem a romantikus énem minden vágyát!<br />
A víz lassan megtelt én pedig a fürdőszobaszekrényben kezdtem matatni, és rövidesen megtaláltam amit kerestem. Ajándékba kaptam mindenféle fürdősót és fürdőgolyókat, amiknek most nagy hasznát vettem. A fürdősót túl unalmasnak találtam így a pezsgő fürdőgolyókat vettettem be, amik amint vízbe kerültek elkezdtek összemenni, a víz pedig rövidesen pirosas-rózsaszínes színt vett fel.<br />
Miután mindent késznek nyilvánítottam lekapcsoltam a lámpákat, a gyertyák pedig gyönyörűen megvilágították az egész fürdőt, csupán akkor jöttem rá, hogy így a víz színe egyáltalán nem is látszik. Végül is teljesen mindegy.<br />
- Zayn! - kiáltottam el magam.<br />
- Igen? - válaszolt néhány másodperc fáziskéséssel.<br />
- Fel tudnál jönni?<br />
Lábaim reszkettek az izgalomtól, holott nem volt semmi vesztenivalóm. De mégis valahogy ki akartam engesztelni.<br />
- Megyek – válaszolta, mire a szívem még hevesebben kezdett verni.<br />
Már hallottam a lépteit az emeleten, majd egy pillanatra megállt.<br />
- Hol is vagy? - szinte láttam ahogyan a homlokát ráncolva gondolkodik.<br />
- A fürdőben – feleltem.<br />
Már csak néhány lépést hallottam és az ajtó kitárult. Még a félhomályban is láttam a meglepettséget az arcán. Óvatosan körbenézett, majd a tekintete megállapodott rajtam. Csak félénken elmosolyodtam és hagytam, hogy becsukja az ajtót és közelebb jött.<br />
- Ezt te csináltad? - kérdezte hitetlenkedve.<br />
- Miért, szerinted ki? - nevettem fel.<br />
Szélesen elmosolyodott, majd még egyszer körbenézett. Kissé felkacagott, majd óvatosan megfogta a derekamat és magához húzott. Hosszan csókolt, finoman. Nem siettük el a dolgunkat, volt időnk bőven.<br />
Végigsimított a vállamon én pedig hagytam, hogy a felsőm pántja hanyagul leessen. Nem foglalkoztam semmivel, csak Zayn-nel.<br />
Megragadtam a felsője alját és lassan elkezdtem felfelé húzni, egyedül csak a mozdulat végét siettem el, hogy minél gyorsabban visszatérhessek az ajkaihoz.<br />
A topom másik pántja is oldalra esett, majd az egész anyag a földre került. Melltartó hiányában meztelen felsőtestem azonnal Zayn szeme elé tárult, de nem foglalkozott vele. Csukott szemmel csak az ajkaimra figyelt, míg én lehúztam róla a melegítőnadrágját a boxerével együtt. Kilépett belőlük, majd a leggingsemet húzta folyamatosan lefelé, kissé ügyetlenkedve a fájós csuklója miatt, így segítségére lettem és kimásztam belőle.<br />
Kezemet levezettem a nyakáról, végig a feslőtestén, majd a kezénél megálltam és finoman megfogtam. Lassan húzni kezdtem a kád felé, miközben egy percre se szakítottam meg a csókunkat.<br />
A vádlim a kád szélébe ütközött, így megálltam, elhúzódtam Zayntől.<br />
Először a bal, majd a jobb lábamat helyeztem be a még mindig forró vízbe. Zayn követett, de ő azonnal elhelyezkedett a hatalmas kádban, testét azonnal ellepte a bordós színű víz. A kezemnél fogva húzott maga felé, így letérdeltem úgy, hogy a két lábam az oldalát ölelte át.<br />
Visszahajoltam az arcához, ő pedig azonnal bekebelezte az ajkaimat, miközben a keze a hátamról folyamatosan egyre lejjebb csúszott...Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-43230907458271528412014-02-08T10:56:00.001-08:002014-02-09T00:41:40.345-08:002/18 * Do You Know Your Enemy?Sziasztok! Siettem a résszel, ahogyan csak tudtam, nem akarok róla mondani semmit, a rész magáért beszél. :)<br />
Szeretném megköszönni a 96 rendszeres olvasót, hihetetlenek vagytok! <3<br />
Jó olvasást és további kellemes hétvégét mindenkinek! <3<br />
xoxo, Kikiih<br />
U.I.: Orvosoltam a problémát, elnézést kérek mindenkitől.<br />
<h2 style="text-align: center;">
Do You Know Your Enemy?</h2>
<br />
A keserűségemet rövidesen átvette az idegesség. Miért nekem kell rosszul éreznem magam amiatt, hogy Zayn megbántott? Miért nem lehet felfogni, hogy ez az én életem és én irányítom?<br />
Oké, azért én is durva voltam, hogy leszaroztam a gyűrűt, amit egyébként azóta le se vettem. Vetettem egy pillantást a csillogó drágakőre és legszívesebben újra elsírtam volna magam.<br />
Mindennél jobban szeretem Zayn-t, és ezt ő is tudja. Akkor miért nem képes elfogadni a döntésemet? Nem akarok a One Direction árnyékában élni, csak mert az egyik tag a bátyám, a másik a vőlegényem.<br />
Szeretem. Komolyan. De ő is mélységesen megbántott. Mindig uralkodni akar, és nem képes elfogadni azt, hogy nekem is van saját életem, az életemnek egy olyan része, amiben neki nincsen beleszólása.<br />
Megláttam egy kisbolt világító feliratát és kissé felvillanyozódtam, hisz ha világít, akkor valószínűleg nyitva is van.<br />
Óvatosan betoltam az üvegajtót és a pult felé néztem. Egy rövid barna hajú, szemüveges srác volt az eladó, végzős gimis, vagy elsőéves egyetemista lehetett.<br />
- Miben segíthetek? - kérdezte felnézve valami újságból.<br />
Kikértem a szokásos cigimárkámat, valamint egy öngyújtót, aztán felnéztem a mellette található polcra. Egy Jim Beam üveg nagyon szemezett velem, így nagyot nyelve a kezemben tartott összegre tekintettem. Az utolsó srolt pénzem, még a régi melómból, illetve még anya utalt át nekem minden hónapban. Most még nem tette, de fogalmam sincs, hogy fog-e még. Nem is igazán számít, hisz bőven elég az, hogy kibékültünk.<br />
Nagyot nyelve kiböktem az ital nevét. A srác kissé meglepődött, de leemelt egy üveggel és a pultra tette. Odaadtam neki az összes pénzemet és tényleg pont annyi volt.<br />
- Köszönöm szépen – eresztettem el egy gyenge mosolyt és már távoztam is az üzletből.<br />
Emlékeztem, hogy volt a közelben egy park, így sietős léptekkel tartottam oda, így néhány perc múlva már egy hűvös tölgyfa padon ültem.<br />
A cigis dobozt magam mellé helyeztem és megfogtam az üveget. Gyakorlott mozdulattal láttam neki az ivászatnak. Az alkohol kissé égette a torkomat, kellemes volt.<br />
Tudtam, hogy nem volt jó ötlet, de muszáj volt. Ha nem látom meg a boltban eszembe se jutott volna, de nem bírtam ellenállni a csábításnak. Azt reméltem, hogy néhány kortynál megállok, lenyugszok aztán... Fogalmam sincs. Túl ideges lettem volna ahhoz, hogy hazamenjek, így valószínűleg vagy Colette-hez, vagy a bátyámhoz mentem volna.<br />
Csak egy probléma volt. Ha én elkezdtem inni, nem bírtam leállni vele. Most is így történt.<br />
Ittam egy keveset, majd elszívtam egy szál cigit. Ismét ittam, majd újból rágyújtottam, aztán még egyszer. A harmadik szál után nem kívántam többet a nikotint, sokkal inkább az alkoholt.<br />
Ott ücsörögtem a padon magányosan, néhány cigarettacsikkel és egy üres üveggel. Gondolataimmal már nem igazán voltam tisztában, de azt tudom, hogy hatalmas volt bennem az indulat.<br />
Elképzeltem, hogy haza megyek és beolvasok Zayn-nek. Közlöm vele, hogy az egész egy hatalmas baromság, és felejtsük el. Felejtsük el egymást. Nincs szükségem rá, nincs szükségem a birtoklási mániájára. Elegem lett abból, hogy állandóan az ő akarta teljesül, hogy mindig ő akar irányítani. Én ebből nem kérek többet.<br />
Tökéletes kis tervet állítottam össze fejben, óriási jelenetet akartam rendezni, még a gyűrűt is a képébe vágtam volna.<br />
Csakhogy, az agyam sokkal magabiztosabb volt, mint a testem. Nagyban siettek kifelé, közben néhány bokornak nekimentem, egyszer-kétszer meg is botlottam. De nem érdekelt, feltéptem a körülbelül combom közepéig érő vaskaput és mentem tovább, nem is gondolkodva.<br />
Egy zebrához értem, ahol nem volt lámpa, így automatikusan úgy gondoltam, hogy átmehetek. Épphogy lelépem az útról fékcsikorgást hallottam, így arra fordítottam a fejem. A két reflektor vakítóan világított a szemembe, a következő pillanatban pedig éreztem, hogy hátraesek és a fejemet a kemény betonba vertem.<br />
Nem voltam olyan sokáig kába. Maximum csak néhány percig. Arra eszméltem fel, hogy valaki gyengéden pofozgat és kétségbeesetten próbál felébreszteni.<br />
- Ébredj már! Csinálj már valamit! - hangja szinte könyörgő volt.<br />
Pislogtam egyet, de a reflektor még mindig nagyon erősen világított, így szinte azonnal visszacsuktam. Vártam néhány másodpercet és újra próbálkoztam.<br />
Lassan kirajzolódtak a felettem álló ember vonásai. Sötét haja felzselézve meredt felfelé, állkapcsának vonala igazán éles volt és karakteres. Zöld szemei aggódóan csillogtak.<br />
- Seggfej! - sziszegtem, ahogy leesett, hogy ez az ember ütött el.<br />
- Felébredtél! - kiáltott fel boldogan. Ember életében nem örült így, hogy leseggfejezték.<br />
- Akár meg is hallhattam volna! - kiáltottam, én már sokkal dühösebben.<br />
- De nem haltál meg – vont vállat. - De, hogy vagy? Fejed nem fáj? Nem tört el semmid?<br />
- Ki vagy te, hogy így aggódsz, az anyám? - forgattam a szemeimet, és kissé felkönyököltem. - Aúú – szisszentem fel.<br />
- Mi az? - ijedt meg.<br />
- A fejem – kaptam oda azonnal.<br />
- Várj, ülj be a kocsimba és akkor megnézzük – ajánlotta.<br />
- Be nem ülök a kocsidba! - képedtem el. - Majdnem megöltél! Mi van ha el akarsz rabolni?!<br />
- Dehogy akarlak elrabolni! - nevetett fel kissé. - Gyere!<br />
Nem tudtam nagyon ellenkezni, egyrészt mert a fejembe süvítő fájdalom jobban elfoglalt, másrészt pedig azért, mert az alkoholtól minden erőm elszállt.<br />
Beültetett az anyósülésre, ő pedig átfutott mellém a vezetőülésre. Amíg beért megállapítottam, hogy ez bizony nem egy olcsó autó lehet. A kormányra sandítottam, hogy csekkoljam a márkáját. BMW.<br />
- Na mutasd – mondta és segített úgy fordulni, hogy háttal legyek neki. Óvatosan tapogatta a fejbőrömet, várva, hogy mikor szisszenek fel. Ennek hála, gyorsan megtalálta a hatalmas búbot a fejem tetején.<br />
- Ez nem jó – rázta a fejét. - Beviszlek a kórházba.<br />
- Ne! Nincs semmi bajom! - ijedtem meg. Utálom a kórházakat.<br />
- Akkor hazaviszlek – mondta, én pedig visszafordultam. Immáron teljes fényben láttam az arcát. Valahonnan ismerős volt, de nem tudtam beazonosítani.<br />
- Azt végképp ne! Nem akarok hazamenni... - vallottam be.<br />
- Akkor hova vigyelek? - kérdezte lágyan.<br />
Elgondolkodva a kocsi órájára néztem. Éjfél múlt, te jó ég, mit csináltam én ennyi ideig?! Mégse állíthatok be senkihez éjfélkor.<br />
- Nem tudom – ráztam meg a fejem, és eleresztettem egy könnyezett.<br />
- Ne sírj! - simította meg a vállam kedvesen. - Nincsen semmi baj. Csak pihenned kell. Átjöhetsz hozzám, megágyazok, alszol egyet és holnap már otthon is vagy. Rendben?<br />
- Nem vagy perverz? - néztem rá. - Bérgyilkos? Szervkereskedő?<br />
- Egyik sem – nevetett fel. - Megbízhatsz bennem, akármennyire is vészesnek gondolod a múltam.<br />
- Miért gondolnék bármit is a múltadról? - kérdeztem, miközben elfordította a kulcsot. Kezem készenlétben volt, hogy kinyissam az ajtót és ismét kivetődjek az útra.<br />
- Ismersz. Én is téged... - magyarázta. - Te meg sem ismersz?<br />
- Nem – ráztam meg a fejem, és egyre rosszabbul éreztem magam.<br />
- Mennyit ittál? - indult el az autó, viszonylag lassan. Talán nem töröm el semmim, ha kiugrok.<br />
- Egy egész üveg Jim Beam van bennem...<br />
- Úgy már értem – mosolyodott el halványan. - Én vagyok az, Tom.<br />
Elkerekedett szemekkel bámultam rá, ő pedig csak egy amolyan „ez van” stílusban megvonta a vállát.<br />
Kissé lesokkolva ültem az autóban és nem tudtam eldönteni, hogy ugorjak-e vagy sem. Valószínűleg semmi értelme nem lett volna, így maradtam. Nehézkesen, de feldogoztam, hogy Tom Parker-rel ülök egy légtérben, és éppen a háza felé tartunk. Belegondoltam, és nem biztos, hogy ez a legrosszabb lehetőség. Hisz csak a testvérem és a vőlegényem bandájának legnagyobb ellensége.<br />
Ennyi erővel egy bérgyilkossal is ülhetnék egy autóban.<br />
<br />
Reggel egy hangra ébredtem. Mintha egy tucat apró bevásárlókocsit toltak volna el tőlem egy méterre. Kissé összeszorítottam a szemeimet és felmorogtam. Még aludni akartam.<br />
Éreztem, ahogyan az ágy kicsit besüpped mellettem és valaki megsimítja a vállamat.<br />
- Zayn? - nyöszörögtem.<br />
- Nem – válaszolta az ágyon ülő személy, szemeim pedig azonnal kipattantak.<br />
Szóval nem álom volt. Tényleg összevesztem Zayn-nel, tényleg elmentem otthonról, tényleg bepiáltam, tényleg elütöttek és tényleg Tom Parker ütött el.<br />
- Ó te jó ég – fúrtam a fejemet a párnába, és már a napom első két percében sírni akartam.<br />
- Jobban vagy? - kérdezte, mintha a szituáció teljesen normális lenne.<br />
- Úgy nézek ki, mint aki jól érzi magát? - kaptam fel a fejem. - Ez minimum felér egy megcsalással!<br />
- Emma, nem is egy szobában aludtunk – ráncolta a szemöldökét.<br />
- Részeg voltam, azt csinálhattál velem amit akartál!<br />
- De nem tettem semmit – nevetett fel. - Kérdezd meg a barátnőmet.<br />
- A midet? - ráncoltam a szemöldököm.<br />
- Egy perc – mosolygott kedvesen, majd elkiáltotta magát. - Kelsey!<br />
Csak halk motoszkálást hallottam, és egy percen belül kinyílt az ajtó. Egy szőke hajú, barna szemű lány jelent meg, szürke melegítőnadrágban és egy fekete pólóban, amiről szinte íródott, hogy a barátjáé. Csodálkozva figyeltem a kecses mozgását, ahogy leül közénk az ágyra, és pislogva néz.<br />
- Emma vagy, ugye? - kérdezte kedvesen.<br />
- Igen – bólintottam kissé félve.<br />
- Kelsey Hardwick – nyújtott kezet.<br />
- Emma Styles – ráztam meg azt, és rájöttem, hogy ez még annál is kínosabb, mint amikor Malik mutatta be nekem Perrie-t.<br />
- Tom elmesélte, hogy mi volt – mondta. - Remélem, hogy nem fáj semmid.<br />
- A fejem egy kicsit – válaszoltam. - De egyébként jól vagyok. Mindjárt haza is megyek, nem akarok zavarni.<br />
- Dehogy zavarsz – mosolyodott el. Szép mosolya van. - A minimum, hogy megreggelizel nálunk és iszol egy teát.<br />
- Ez így van – bólintott a barátja is. - Megyek, összedobok valami kaját.<br />
- Tőlem pedig kapsz valami ruhát – mondta Kelsey, miközben a barátja távozott.<br />
- Miért vagy ilyen kedves velem? - értetlenkedtem. - Hisz a pasid rühelli a bátyámat...<br />
- De téged elvileg bírt, amikor találkoztatok. Olyannyira, hogy rád akart mászni...<br />
- Olyasmi – bólintottam és kissé kellemetlenül éreztem magam a témában.<br />
- És ha ti összejöttök, lehetséges, hogy mi sose – vont vállat. - Ki tudja? De nem ez a lényeg. Biztosan jól érzed magad?<br />
- Persze, csak a fejem – ismételtem el.<br />
- Nem fizikailag értettem – közölte finoman, mire elcsodálkoztam.<br />
- Honnan tudod, hogy másféle is van? - nyeltem.<br />
- Egy boldog húsz éves lány nem sétálgat részegen, pláne nem egy ilyen szép gyűrűvel az ujján – húzta el a száját szomorúan.<br />
- Ó – esett le és a gyűrűmre pislantottam. Azonnal elöntött a bűntudat.<br />
- Persze nem kötelező, hisz alig ismerjük egymást. De nem akarsz mesélni róla? Talán kicsit megkönnyebbülnél.<br />
Visszanéztem Kelsey-re. Kedves arca volt, barna őzikeszemei bizalmasan pislogtak rám. Megbíztam benne, így elmeséltem neki, mindent. Hogy Simon írt egy SMS-t, valamint azt is, hogy idővel miért változott meg a véleményem erről az egészről. Nem szakított félbe, csak néha-néha bólintott, jelezve, hogy figyel.<br />
A történet végéhhez értem, amikor Tom felkiabált, hogy kész a reggeli. Elindultunk, miközben ő összeszedte a gondolatait.<br />
- Én is láttam a videót – kezdte.<br />
- Tényleg? - lepődtem meg.<br />
- Az összes Twitter felhasználó látta – mosolygott rám, miközben kinyitotta a konyhaajtót és beléptünk. - Tehetséges vagy.<br />
- Miről van szó? - érdeklődött Tom, és letette az utolsó tányért is az asztalra. Mindenfelé zöldségek, felvágottak, pirítósok, kenyerek... Kész terülj-terülj asztalkám-ot szervezett ide.<br />
- Emma videójáról a Twitteren... Meg a Youtube-on, Facebookon... - sorolta.<br />
- Ja, amit Horan-nel nyomtál? - kérdezte és leült az egyik székre.<br />
- Aha – bólintottam, és én is helyet foglaltam.<br />
- Mi van vele?<br />
- Simon Cowell látta, és mondta, hogy amint Emma tudja, keresse fel. De ez a bolond nő nem akarja felkeresni – mesélte, és egyáltalán nem sértődtem meg a bolond nő kifejezésre. Tudtam, hogy kedvesen értette.<br />
- Tényleg bolond – bólintott Tom. Na ez már kicsit bántó volt.<br />
- Nem akarok a testvérem és a barátom árnyékában élni – magyaráztam. - Ha még be is jönne a dolog, tuti, hogy hozzájuk hasonlítanának, vagy azt mondanák, hogy csak miattuk van hírnevem.<br />
- Hülyeség - legyintett Tom. - Tehetséges vagy. Ez egy olyan dolog, amiben akkor sem tudnak belekötni, hogyha akarnak.<br />
- Könnyen beszélsz, nincs is híres testvéred.<br />
- Na és Micheal és Janet Jackson? - vonta fel a fél szemöldökét. - Mindketten hihetetlenül tehetségesek. Vádolták meg valaha Janet-et, hogy csak Michael miatt lett sztár?<br />
Elgondolkodva hajtottam le a fejem és elvettem egy paradicsomot. Azt hiszem, Tom-nak igaza van.<br />
Nem ettem sokat, egyszerűen nem mentek le a falatok a torkomon, de tudtam, hogy muszáj elfogyasztanom valamit, hisz a gyomrom üresebb, mint egy sivatag. A sivatag tele van homokkal... Hülye hasonlat.<br />
Kelsey nagyon kedves volt, felajánlotta, hogy ad ruhákat és hasonlók, de mivel úgyis hazamentem úgy gondoltam, hogy tökéletesen megfelel nekem a tegnapi ruhám is. Azért a fürdőszoba használatát és egy fogkefét elfogadtam, valamint egy hajgumit is, amivel elrendeztem a kissé kócos, göndör tincseimet.<br />
Indulásra készen álltam az ajtóban, búcsúzkodva tőlük.<br />
- Nagyon köszönöm, hogy ilyen rendesek voltatok – néztem rájuk kissé meghatódva. - A minimum, hogy meghívlak titeket ebédelni, vagy ilyesmi.<br />
- Felesleges – legyintett Kelsey.<br />
- Ragaszkodom hozzá – kötöttem ki mosolyogva.<br />
- Akkor indulhatunk? - kérdezte Tom.<br />
- Tunk? - lepődtem meg a többes számon.<br />
- Elviszlek – mondta, teljesen természetesen.<br />
- Jajj, nem kell! Szeretnék inkább sétálni.<br />
- De szakad az eső – csodálkozott Kelsey.<br />
- Tudom, de nem zavar – mosolyogtam rájuk. - Tényleg mindent köszönök, és majd még beszélünk.<br />
Egy-egy puszival elköszöntem tőlük az ajtóban majd elindultam hazafelé. Persze kellett egy kis útbaigazítás, hogy mit merre találok, de könnyen tájékozódtam.<br />
Az eső szinte azonnal elborította az egész hajamat, így a kontyom egyre nehezebbé vált a fejem tetején. Beleuntam, ezért egy laza mozdulattal kiszedtem a hajgumit. Ha már megázok, ázzak meg rendesen. Jól esett. Mintha kissé kitisztította volna az elmémet és azt hiszem segítségemre volt, hogy megtaláljam a helyes utat.<br />
Már ha az a helyes út, amit én annak hiszek.<br />
Nagyot nyelve álltam meg a házunk előtt. Fáradt voltam, nagyon fáradt, de ahogy ránéztem az előttem lévő épületre, azonnal elöntött az adrenalin. Ideges voltam, fogalmam sem volt, hogy Zayn mennyire haragudott rám. Félve nyomtam le a kapu kilincsét, imádkoztam azért, hogy nyitva legyen.<br />
Nyitva volt.<br />
Lábaim kissé remegtek, ahogyan az ajtóhoz sétáltam, a saját gondoltaimat nem hallottam, úgy lüktetett a fülemben a vér. Ez már nem volt nyitva, így a csengőhöz nyúltam. Kissé furcsa érzés volt a saját házamba csengetni, de így jár az, aki nem visz magával kulcsot. Mentségemre legyen mondva, egy hatalmas balhé közepén a kulcs az ami utoljára eszembe jut.<br />
A megszólalása után körülbelül öt másodperccel már ki is nyílt az ajtó. Zayn meggyötörten, piros, karikás szemekkel fogadott. Azonnal gombóc jelent meg a torkomban és könnyek gyűltek a szemembe. Ez is miattam van.<br />
- Én... - makogtam, de nem tudtam mit mondani.<br />
- Úgy örülök, hogy jól vagy – rázta meg Zayn a fejét hitetlenkedve.<br />
Nem bírtam ki, a nyakába borultam és olyan szorosan akartam tudni magamhoz, amennyire csak lehetett, és még annál is jobban. Nem érdekelte, hogy csurom víz vagyok, az se, hogy miket vágtunk egymás szeméhez. A derekamnál fogva húzott magához, és szinte a levegőt is kiszorította belőlem, de nem zavart. Mert ott voltam végre, a karjaiban és nem akartam, hogy elengedjen.<br />
A hirtelen megkönnyebbüléstől a könnyeim előtörtek, mert nem bírták tovább, túl régóta voltak elfojtva.<br />
- Hé, mi a baj? - tolt el magától Zayn ijedten.<br />
- Én... Annyira sajnálom – hüppögtem és inkább visszahelyeztem a fejem Zayn vállára, mert nem akartam, hogy tovább így lássa az arcomat.<br />
Éreztem ahogyan a lábát kissé előrenyújtotta és berúgta vele a bejárati ajtót. Utána kissé lehajolt és a térdhajlatomnál megfogott és felemelt. Kikerült néhány bútort, és a karjaiban vitt fel a lépcsőn, míg én tovább sírtam.<br />
Leültetett a puha ágyunkra, kibújtatott a kabátomból és mellém helyezte. Leguggolt elém, kezeit a térdeimre helyezte.<br />
- Ne sírj babe – kérlelt halkan. - Ne sírj, kérlek – nyelt egy nagyot.<br />
Kezeimmel kicsit megdörzsöltem az arcomat, amit eddig a tenyerembe rejtettem. Pislogva néztem rá, és csak még rosszabbul éreztem magam, ahogyan megláttam a keserűséget az arcán, valamint a szemének furcsa csillogását, amit eddig még nem nagyon éreztem.<br />
- Ne haragudj rám – folytatta, - Nem kellett volna, úgy erőltetnem. Nem az én döntésem, nem csinálhatom helyetted.<br />
- Te ne haragudj – fogtam meg óvatosan a kezeit, amik a lábamon pihentek. - Én voltam a túl makacs, és felszínesen gondolkodtam. Aztán pedig olyanokat mondtam, amiket nem is gondoltam komolyan. Ugye ezt te is tudod?<br />
- Tudom – mosolyodott el halványan.<br />
Mintha csak erre vártam volna, testemet átjárta a megkönnyebbülés. Lepattantam az ágyról és letérdeltem Zayn-nel szemben. Kezemet a nyaka köré fontam, miközben Zayn is térdre ereszkedett. Ajkaimat finoman az övéire nyomtam és megcsókoltam. Nyelve már engedélyt sem kért, jól ismerte az utat. Hosszan, kellő sebességgel kényeztette az enyémet, tökéletesen a tudtomra adva, hogy újra béke van.<br />
- Emma – tolt el magától kissé lihegve.<br />
- Hmm? - pislogtam nagyokat.<br />
- Még mindig vizes vagy – közölte, én pedig elnevettem magam.<br />
Játékosan megpofoztam, a vigyor mindkettőnk arcáról letörölhetetlen volt. Feltápászkodtam és elmentem megszárítkozni, Zayn pedig kikészített nekem néhány ruhát. Hajamat nem szárítottam meg teljesen, az túl sok idő lett volna, nekem pedig máris hiányérzetem lett Zayn nélkül.<br />
Ismét egy kontyba tettem, majd egy törülközőt magam köré csavarva léptem ki a fürdőből, egyenesen a szobánkba. Zayn az ágyon fekve nyomkodta a telefonját, de természetesen rögtön felkapta a fejét, amint meglátta, hogy alig takarja valami a testemet.<br />
- Mit csinálsz? - kérdeztem, miközben az arcomon ott volt egy diadalittas mosoly, ami a Zayn-nél elért sikerem eredménye.<br />
- SMS-t, írok mindenkinek, hogy megjöttél – felelte, de a telefon már rég nem volt a kezében.<br />
- Minek? - értetlenkedtem, miközben ledobtam magamról a törülközőt. Zayn szemei kissé elkerekedtem, majd kissé krákogott a válasza előtt.<br />
- Mindenkinek körbetelefonáltam, hátha náluk vagy – mesélte. - De mivel senkinél nem voltál, így mindenki aggódni kezdett. Összecsődültünk a nappaliban és az összes kórházat felhívtuk, hátha megint elütöttek. Én a rendőrséget is akartam hívni, de azt mondták, hogy még korai lenne.<br />
Teljesen meghatódtam, hogy Zayn így aggódott értem. Gyorsan átöltöztem és bebújtam mellé az ágyba. Magához ölelt és nyomott a homlokomra egy puszit.<br />
Tudtam, hogy hamarosan rákérdez, így úgy gondoltam, hogy inkább én kezdeményezek, és mondom el, hogy mi történt.<br />
- Egyébként nem álltatok messze az igazságtól.<br />
- Mármint? - ráncolta a homlokát.<br />
- Tényleg elütöttek – sütöttem le a szemem.<br />
- Ó te jó ég – ült fel gyorsan. - De ugye jól vagy, nincsen semmi baj?<br />
- Úgy nézek, ki mint aki megsérült? - nevettem fel kissé, miközben én is felültem.<br />
- Em, komolyan! - Teljesen kétségbe volt esve, aggódóan fürkészett.<br />
- Csak a fejem fáj, és már vettem be rá fájdalomcsillapítót. Tegnap este elvileg volt egy búbom, de nem tudom, hogy ott van-e még. Szerintem csak a piától fájt amúgy.<br />
- Búb? Mi, pia? - esett kétségbe teljesen. - Előbb mutasd a búbot – egyezett meg magában és a fejemet a mellkasához húzta. Merre van?<br />
Látatlanul a kezét elvezetettem ahhoz a helyhez ahol tegnap este Tom megtalálta. Mára sokkal kisebb lett, de ez is bőven elég volt ahhoz, hogy Zayn úgy érezze, mindjárt meghalok.<br />
- Menjünk a kórházba!<br />
- Dehogy megyünk kórházba – feleltem halál nyugodtan.<br />
- Egy púp áll ki a fejedből!<br />
- Van ilyen – tártam szét a karom. - El fog tűnni.<br />
- Emma! - nézett rám fájdalmasan, én mindenképp kórházba akart vinni.<br />
- Zayn! - utánoztam. - Nincs semmi baj. Kérlek...<br />
- Legalább borogatást hadd hozzak rá.<br />
Hozott rá borogatást. Utána persze már áttért a piálás részére is, amiről reméltem, hogy elfelejti. Persze nem felejtette el.<br />
Elkezdtem mesélni neki, de épphogy eljutottam az elütős részig, Zayn kiborult.<br />
- Ki volt az? Megölöm.<br />
- Nem ölöd meg! - próbáltam lehiggasztani. - Nagyon rendes volt, ő is kórházba akart vinni, de meggyőztem, hogy nincs rá szükségem, csak alvásra. Elvitt a házába és lefektetett aludni. Kaptam reggelit is, meg fájdalomcsillapítót, segített mindenben. Kérlek ne öld meg.<br />
- Ki volt az? - kérdezte Zayn, most már nyugodtan.<br />
Tudtam, hogyha elmondom neki, hogy ki volt az, egyáltalán nem lesz nyugodt. Így hazudnom kellett.<br />
- Egy Kelsey nevű lány.Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com24tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-34523011803417620132014-02-05T09:19:00.000-08:002014-02-05T09:19:23.775-08:002/17 * ShitSziasztok! :) Visszatértem! Kissé nehézkes volt nekikezdeni az új résznek a Truth About Love befejezése után, de most már valamennyire sikerült feldolgozni a dolgot, az új blogom is elkezdett üzemelni. :) (<a href="http://throughthedark-onedirection.blogspot.hu/" target="_blank">The Love Of Revenge</a>)<br />
Remélem meg lesztek elégedve a résszel a kisebb szünet után (is). ^^<br />
Jó olvasást!<br />
xoxo, Kikiih <3<br />
<br />
<h2 style="text-align: center;">
Shit</h2>
<br />
Két erős kar fonódott körbe a testemen. Álmosan pislogtam, és kinéztem a velem szemben lévő ablakon. Már erősen tapostuk január napjait. Az idő kifejezetten hűvös, szinte minden nap esett a hó. De ez nem az a szép hó volt, hanem az a hó ami a szél által az arcodat teljesen lefagyasztotta, a szép fehér táj helyett pedig mocskos, szürke lucsok maradt hátra.<br />
Már csak a látványtól is kirázott a hideg, kissé megigazítottam magamon a takarót, miközben az órára néztem. Már tizenegy múlt. Kissé ellustultunk az utóbbi napokban.<br />
Megfordultam, óvatosan lebontva magamról Zayn karjait. A vállának dőltem és óvatosan megpusziltam, majd megsimítottam az arcát és óvatosan megszólítottam.<br />
- Jó reggelt! - szólalt meg rekedtes hangon, amit annyira szerettem.<br />
- Szia - mosolyogtam rá, és ismét hozzádörgölőztem. - Fázok.<br />
- Fel kéne tekerni a fűtést - állapította meg, majd kissé megemelte a takarót. - És talán fel kéne öltözni.<br />
- Tudom hogy tetszik - vigyorogtam rá magabiztosan.<br />
- Ezt egy szóval nem mondtam. Különösen a melleid. Ahogyan a bimbóid reagálnak a hidegre...<br />
- Jól van, le lehet állni - nevettem fel. - Szóval, nem mész le feltekerni a fűtést? - pislogtam rá angyalian.<br />
- Akkor ha csinálsz reggelit - dörmögte.<br />
- Megegyeztünk - mentem bele.<br />
Az oldalamra fordulva csodáltam Zayn meztelen testét, miközben figyeltem ahogyan felöltözik. Egy mackógatyát vett fel és egy sötétszürke pólót. Szájával csücsörített, majd egy puszit küldött nekem, mire elmosolyodtam.<br />
Nagy nehezen rávettem magamat, hogy én is felöltözzek, egy rózsaszín belebújós pulcsit húztam fel és egy leggingset. Mire leértem a konyhába Zayn már ott volt és kávét főzött.<br />
- Ugye emlékszel, hogy ma korizni megyünk a többiekkel? - érdeklődtem miközben a hűtőben kutattam.<br />
- Persze- bólintott. - Már alig várom - tette hozzá enyhe iróniával a hangjában.<br />
- Miért így mondod? - kérdeztem vissza, majd elgondolkodtam. - Tükörtojás vagy rántotta?<br />
- Rántotta - döntött a második variáció mellett. - Egyébként azért, mert tuti megint leégetnek valahogy, a rajongók megtalálnak, hideg lesz és... Egyáltalán van itt korcsolyád? - ráncolta a homlokát, hisz gondolom nem emlékezett rá, hogy a költözködés során ilyen dolgokat hoztam volna.<br />
- Nem, de Dan kisegített és ad nekem egyet - mosolyogtam rá. - Szerintem jó lesz. Kissé visszamegyünk a gyerekkorunkba - próbáltam lelket önteni belé.<br />
- Egy csapat huszonéves akarja égetni magát a koripályán, azzal, hogy esik-kelik? - értetlenkedett tovább miközben feltörtem a tojásokat egy tálba. - Szoktak a húsz évesek korcsolyázni?<br />
- Mindenki szokott korcsolyázni- magyaráztam.<br />
- Én nem szeretek korcsolyázni. Utálom a víz minden formáját.<br />
- Én imádok - vontam vállat, miközben kerestem egy villát, hogy azzal verjem fel a két tojást. - Ahogy siklasz a jégen, a hangszórókból szólnak mindenféle dalok... Jó hangulata van-<br />
- Mikor korcsolyáztál utoljára? - Ezzel megfogott.<br />
- Tizennégy évesen - néztem rá tanácstalanul.<br />
- És gondolom azóta profi vagy - nevetett ki.<br />
- Ez olyan, mint a biciklizés. Nem lehet elfelejteni - bizonygattam.<br />
- És, ha mégis? Mi van, ha kiskanállal kell felszedegetni téged a jégről? - folytatta.<br />
- Ne ijesztgess - néztem rá szúrós szemmel, miközben kinyitottam egy szekrényt, só után kutatva. - Gonosz vagy!<br />
- Nem vagyok gonosz, felkészítelek - tártam szét a karom. - Csak reálian látom a dolgokat.<br />
- Te inkább pesszimista vagy - nevettem fel. - Neked semmi sem jó?<br />
- De. Például kész a kávé.<br />
Zayn töltött a saját, egyszerű fekete bögréjébe is, valamint az én leopárdosomba is. Mániám a leopárdminta, amiből csak lehet azt szerzek be, ellenben Zayn-nel aki általában az egyszerűség híve.<br />
Végül aztán leültünk és nevetve, jókedvűen fogyasztottuk el a reggelinket.<br />
Mivel ismét összevesztünk a készülődésen, eldöntöttünk, hogy egyszerre megyünk a fürdőbe. Zayn ragaszkodott a zuhanyzáshoz, de én közöltem, hogy este szoktam fürdeni, de ha neki szíve vágya menjen csak.<br />
Természetesen nélkülem már nem volt olyan izgalmas.<br />
Fogmosás közben folyamatosan összefejeltünk, esetleg véletlen ráköptünk a másik fogkeféjére, amire mindketten idegesek lettünk. Miután azzal végeztünk a jöhetett a hajunk belövése. Először használtam a Colette-től kapott hajvasalómat, amit még a dobozából vettem ki. Nem érdekelt, hogy Zayn milyen szúrós szemmel nézett, megelégedtem azzal a magyarázattal, hogy csak ki akarom próbálni.<br />
Ombre stílusú hajam egyenesen is elnyerte a tetszésemet, amire azóta büszke voltam és elhatároztam, hogy megtartom ezt a stílust egy darabig. Hosszú tincseimet átdobtam a jobb, majd a bal vállamon, de mivel úgy nem tetszett inkább mindkét oldalra tettem egy keveset.<br />
Zayn a szokásos stílusában állította be a haját és folyamatosan finomított rajta, még borotválkozás után is, aminél szintén felidegesítettem. Tehetek róla, hogy meglökött, így a véletlenül a szempillaspirálom a homlokomat érte, a rúzsom pedig eltört, így el kellett kezdenem kutatnom a szájfényem után, ami a másik oldalon volt, így meglöktem Zayn-t, aki így kicsit elvágta az arcát, de szerencsére nem feltűnően.<br />
Utána jött az öltözködés. Zayn könnyedén megoldotta egy fehér V nyakú pólóval és egy meleg pulóverrel, de én nem már nehezebb eset vagyok. Végül felvettem egy fekete toppot, majd rá egy pólót, arra pedig egy kötött pulóvert, nehogy megfázzak. Zayn figyelmeztetett, hogy korizás közben meleg lesz, így inkább megszabadultam a toptól, és maradtam pólóban és pulcsiban.<br />
- Indulhatunk? - kérdezte kissé türelmetlenül Zayn, teljesen felöltözve, míg én a földön ülve próbáltam felhúzni a csizmám cipzárját. Egyik, majd másik oldalra tűrtem a farmeromat, de valahol mindig becsípődött és sose jött fel teljesen.<br />
- Nem jön fel ez a szar - szitkozódtam, és már lassan kezdett rám izzadni a kigombolt szövetkabát, amit még a cipőhadművelet vettem fel, és most már nem tartottam jó ötletnek.<br />
- Em, elkésünk, vegyél fel egy másikat - mondta.<br />
- Szerintem nem akarod, hogy elkezdjek válogatni - ráztam meg a fejem vészjóslóan.<br />
- Inkább segítek - bólintott ijedten és leguggolt a lábamhoz. Megragadta, kicsit igazgatta és szemtelenül könnyen felhúzta.<br />
- Akkor jöhet a másik - vigyorogtam rá, mire felsóhajtott.<br />
- Úgy viselkedsz, mint egy kislány - jegyezte meg. - Minek veszel olyan csizmát amit nem tudsz felvenni?<br />
- Mert olyan szép - néztem mosolyogva, miközben Zayn azt is megoldotta.<br />
- Gyönyörű - bólintott, majd feltápászkodott.<br />
- Nem tetszik a csizmám? - képedtem el.<br />
- Em, gyere már, elkésünk - nézett rám fájdalmasan.<br />
- Húzz fel! - nyújtottam fel a két kezemet, mire elmosolyodott és készségesen segített.<br />
Zayn felkapta a fekete korcsolyáját és már mehettünk is a kocsihoz. Az anyósülésen ülve lehúztam a napellenzőt és a kis tükörben megigazítottam a szürke kötött sapkámat, ami kicsit hátralógott és egy pompon is volt a végén. Tökéletesen passzolt a szürke csősálamhoz.<br />
Zayn beindította a motort, én pedig lecsuktam a napellenzőt és becsatoltam magam.<br />
- Mindenki jön? - érdeklődtem.<br />
- Állítólag - felelte tanácstalanul. - A srácok többé-kevésbé tudnak korizni, a csajokat nem tudom.<br />
- Danielle biztosan tud, gondolj bele. Táncosnő, alap, hogy van érzéke ehhez is. Gemma is tud, ezt biztosan tudom, hisz a nővérem. Nem egy őstehetség, de nem esik pofára. Colette... Colette-t hagyjuk.<br />
- Nagyon béna? - nézett rám fájdalmasan, és szinte láttam, ahogy elképzeli Colette-t a jégen, ahogy felkel, aztán megint orra esik. Halványan elmosolyodtam.<br />
- Országos bajnokásgon ötödik lett - közöltem szerényen.<br />
- Colette? - kerekedtek el a szemei.<br />
- Igen.<br />
- Műkorcsolyából?<br />
- Aha - nevettem fel. - Nehéz elhinni, mi? - vigyorogtam.<br />
- Azt hittem, hogy ő is röplabdázott - gondolkodott.<br />
- Röplabdázott, korizott, úszott, kosarazott, focizott... Enyhén telhetetlen - vontam vállat. - De mindig a kori volt a kedvence.<br />
- Hogy fért bele ennyi minden az életébe? - csodálkozott.<br />
- Valamivel el kellett vonnia a figyelmét az otthoni balhékról - magyaráztam óvatosan.<br />
- Ó, értem - esett le neki a dolog, és nem is beszéltünk róla többet.<br />
Az út körülbelül fél óra volt, amit üres beszélgetéssel töltöttünk ki. Illetve másnak üresnek tűnt volna ez a beszélgetés, de nekünk ez más volt. Rengeteg ilyen "üres" beszélgetésünk volt már, ami nekem sokkal többet jelent. Szerintem szükség van egy kapcsolatban ahhoz, hogy bármiről tudj beszélgetni a pároddal, legyen az akármilyen nagy hülyeség.<br />
Bementünk a főépületben, ahol a jegyeket kell megvenni és ahova a cuccokat le lehet pakolni kis szekrénykékbe. Már szinte mindenki itt volt, ismételten a Harry-Colette és a Louis-Gemma páros hiányzott.<br />
- Sziasztok! - mosolyogtam szélesen mindenkire.<br />
- Hoztam a korit - mutatta fel Danielle, miután mindenki visszaköszönt.<br />
- Ú, köszi - csillantak fel a szemeim és mosolyogva a kezembe vettem a fehér, fűzős csodát. Valamiért én mindig is imádtam a korcsolyákat. Olyan szépek.<br />
- Hol vannak már megint? - kérdezte kissé idegesen Niall. - Nem igaz, hogy sose érnek ide időben.<br />
- Szerintem jobb, ha nem tudjuk - jegyezte meg Liam, mire halványan elmosolyodtam. Fiúk és a perverz fantáziájuk.<br />
- Nem vesszük meg addig a jegyeket? - fordult körbe Zayn.<br />
- De csak magunknak, nekik nem - kötötte ki Niall, és elindultak a jegypénztárhoz.<br />
- Na - léptem oda mosolyogva Danihez. - Hogy vagy?<br />
- Jól - vont vállat csillogó szemekkel. - Boldog vagyok. Nagyon.<br />
- Tudom - vigyorogtam és szorosan megöleltem. - Már annyiszor elmesélted, de még mindig nem fogtam fel. És annyira jó, hogy Liam-mel újra együtt vagytok.<br />
- Igen - mosolygott szerényen. - Már most várom, hogy a kezemben tarthassam a babát, holott még csak pár hetes.<br />
- A rajongók mit szóltak, hogy újra együtt voltak? - érdeklődtem.<br />
- Örültek neki - mesélte boldogan. - A többségük szeret, amiért én még mindig hálás vagyok. A babát még nem tudják, és nem is tippelgetnek, hogy miképp jöttünk újra össze. Egyszerűen csak örülnek. Így én is.<br />
- Értem - bólintottam. Szerettem Daniellel ilyen lopott percekben beszélgetni, ameddig kicsit kettesben maradunk, tényleg csak kicsit. Kissé sietősen beszéljük meg a dolgokat, de mindig van mit megbeszélni. Persze, sokkal egyszerűbb amikor összejövünk egy plázában vagy egy kávézóban, viszont így van benne egy kis izgalom. Furcsa dolgok ezek, amiket csak egy igazi barátnővel élhetsz át.<br />
Rövidesen a srácok visszatértek hozzánk és a maradék is megérkezett.<br />
- Belehalnátok, ha egyszer időben érnétek ide? - vonta kérdőre őket Liam.<br />
- Bocsi - mondta sajnálkozva egyszerre mindegyikük.<br />
Megvásárolták a saját jegyeiket és végre mehettünk átöltözni. Az egész egy hosszú folyosónak nézett ki, aminél öt méterenként van egy ajtó az egyik falon, a másikon pedig lakatos szekrények sorakoznak. Túlzottan is emlékeztetettek a régi iskolámra a világoskék szekrények, amikkel szemben ültünk, ezért nagyot nyelve ültem le Zayn mellé a támla nélküli padban. Hogyha jobbra néztem kicsit távolabb narancssárga szekrények voltak, balra pedig zöldek. Gondolom azért találták ki ezt a módszert, hogy az igen népszerű és nagy területű korcsolyapályán könnyebben meg lehessen találni a szekrényeket.<br />
A kabátzsebemből szépen kirángattam a kesztyűmet és a lábszárvédőmet. Fogalmam sincs miért, gyerekkori beidegződés, hogy korcsolyázáshoz, mindig veszek fel, ezért nagyon megörültem, amikor a szekrényem alján megtaláltam a világosbarna darabot.<br />
Nagyon koncentráltam, hogy jó szorosan meghúztam, mert semmi kedvem nem volt esni-kelni mindenki szeme láttára. Így történt, hogy Zayn három perc alatt felcsatolta a korcsolyáját, míg én sokkal többet szenvedtem.<br />
Megnyugtatott, hogy nem voltam egyedül, Gemma, Danielle és még Louis is szenvedett.<br />
- Kész vagytok már? - fordult félig hátra Niall, aki mögöttem ült.<br />
- Én igen - húztam meg a masnit boldogan. És felnyújtottam a kezem. Harry szélesen elmosolyodott és felhúzott a padról. Nagyon rég volt korcsolya a lábamon, így igazán furcsa érzés volt.<br />
- Louis? - vonta fel a fél szemöldökét Zayn, és megfigyeltem, hogy Tommo-n még csak egy korcsolya volt, az se volt becsatolva.<br />
- Miért nem megy be ez a szar? - szitkozódott.<br />
- Úristen de szerencsétlen vagy - forgatta meg a szemeit Zayn, majd féltérdre ereszkedett előtte. Megfogta a csat végét, felemelte és betolta a szíjat.<br />
- Jaa - esett le Louis-nak.<br />
- Gratulálok - bólogatott Malik idegesen és feltápászkodott.<br />
- Legalább átélhettem azt is amit Emma - vigyorgott és már be is csatolta a másik kettőt is.<br />
- He? - értetlenkedtem.<br />
- Tudod. Karácsonykor. Eljegyeztelek - emlékeztetett.<br />
- Ja, már el is felejtettem - legyintettem vigyorogva, ő pedig egy flegma arckifejezést vett fel.<br />
- Ezt megjegyeztem.<br />
Kissé közelebb léptem hozzá, átkaroltam és hozzábújtam. Zayn lenézett rám, majd halványan elmosolyodott. Aztán eszébe jutott, hogy haragszik rám.<br />
- Ettől nem lesz jobb - rázta meg a fejét.<br />
- Kész vagyok! - kiáltott boldogan Gemma és csatlakozott a barátjához.<br />
- Dan? - fordult körbe Colette.<br />
- Már vagy öt perce megvagyok, csak Louis bénaságával foglalkoztatok - vont vállat.<br />
- Akkor mehetünk? - csapta be a saját szekrényének ajtaját Harry.<br />
Mint egy csapat pingvin, totyogtunk végig a puha földön, az ajtóhoz. Liam nyitotta ki, így neki kellett bevárnia az egész társaságot, akikből sokan már a jégen voltak, mire mi odaértünk.<br />
- Félek - vallottam be halkan Zayn-nek.<br />
- Mégis mitől? - értetlenkedett.<br />
- Tök rég koriztam - ismételtem el, amit már nemrég említettem. - Mi van ha tényleg elfelejtettem?<br />
- Em, ne butáskodj, nem felejtetted el - mosolygott kedvesen. - Gyere! - Azzal kesztyűs kezének ujjait összekulcsolta az enyémekkel és óvatosan felmentünk a jégre.<br />
Szinte már el is felejtettem, hogy milyen érzés. Az első lépéseknél még bizonytalan voltam, de utána gyorsan belejöttem és be is értük a többieket.<br />
Meglepett, hogy Colette most egyáltalán nem menőzik, csak egyszerűen korizgat, mint a többiek. Talán kinőtte a felvágós stílusát a jégen?<br />
A zene szólt, az emberek körbe körbe mentek. Kívülről nem néz ki olyan jól, mint amilyen valójában. Van egy különleges hangulata, ahogy a barátaiddal nevetsz, ahogy a barátod egy egész körön át kerget, aztán elkap és megcsókol. Ahogy kicsit lepihentek, isztok egy meleg teát. Igazán boldog percek ezek, amikor elfelejtheted a kinti gondokat.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiswSNWAyXMgf120x30jI8ZSckSwbW55c4w73UYPsIZ_12kc8Xf_htWUvdeIBgVfTZnfuyg1nkLtvYlLKuM63lvjnmpgBl_ZkVT_jFoKQ71TnwyjMbq9kS9ZM0DSnX1iUukMWLcRrTlr2Ci/s1600/iceskate.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiswSNWAyXMgf120x30jI8ZSckSwbW55c4w73UYPsIZ_12kc8Xf_htWUvdeIBgVfTZnfuyg1nkLtvYlLKuM63lvjnmpgBl_ZkVT_jFoKQ71TnwyjMbq9kS9ZM0DSnX1iUukMWLcRrTlr2Ci/s1600/iceskate.jpg" height="213" width="320" /></a>Néhány fárasztó kör után úgy Niall, Zayn és én leültünk egy padra a pálya szélén, hogy kicsit pihenjünk. Óvatosan szorongattam a teás poharamat ami kellemesen felmelegített. <span id="goog_70366453"></span><br />
- Nagyon finom itt a fánk - gyűrte össze a szalvétáját Niall.<br />
- Hogy tudsz mozgás közben enni? - fintorogtam.<br />
- Niall mikor nem tud enni? - forgatta a szemeit Zayn.<br />
- Fontos az energiabevitel - magyarázta a szöszi.<br />
- Aha - bólintottam nem túl meggyőzően.<br />
Belekortyoltam a teámba, de aztán majdnem kiköptem a nevetéstől. Hirtelen felvillant Colette alakja, hatalmasat ugrott, majd egy ízléses pörgésbe váltott. Mégse szokott le róla.<br />
A többiek felé kaptam a tekintetem, a legtöbben pedig döbbenten bámulták.<br />
<span id="goog_70366452"></span>- Colette, hol tanult meg így korizni? - képedt el Niall.<br />
- Nem olyan rossz hely ez a Cheshire - vontam vállat szerényen.<br />
- Mindjárt jövök - itta ki a pohara tartalmát Zayn. - Kidobom - mutatta meg nekünk az üres papírpoharat.<br />
Csak bólintottunk és hagytuk, hogy útjára menjen. Szórakozottan nézegettem a korcsolyámat és mosolyogva meredtem, amikor Niall megszólított.<br />
- Boldog vagy?<br />
- Hmm? - kaptam fel a fejem.<br />
- Csak úgy átlagosan - magyarázta. - Mindig mosolyogsz meg ilyenek. Persze, hisz a dolgok a legjobban alakulnak közted és Zayn között.<br />
- Ja, hát igen - pirultam el egy kicsit, majd elgondolkodtam. - Szerinted nem elhamarkodott ez az egész?<br />
- Nem hiszem - rázta meg a fejét. - Ha rólatok van szó, akkor nem.<br />
- Aha - bólintottam elgondolkodva.<br />
Néhány percig csendben ültünk egymás mellett és meredtünk magunk elé. Nem az a fajta kínos csend volt, inkább az a jóleső. Kedveltem Niall-t, nagyon is. Nagyon jó humora van, de mindig tudta, hogy hol a határ. Ha szomorú voltam meghallgatott, és elvonatkoztatott mindenféle tényezőtől. Egy olyan barát, aki mindenkinek kell, és aki nélkül fogalmam sincs, hogy hol tartanék most.<br />
- Egyébként te nem érzed magad rosszul a társaságunkban? - kérdeztem nagyot nyelve.<br />
- Mi? - értetlenkedett.<br />
- Úgy értem, hogy egy csapat szerelmes között ott vagy te egyedül, mint szingli - próbáltam finoman megmagyarázni. - Nem érzed ettől... Olyan kellemetlenül magad?<br />
- Dehogy - mosolygott rám szélesen. Amióta levették a fogszabályzóját még jobban áll neki a mosolygás, és a kisfiúsból átment a szépfiúsba. Mindkettő dögös. - Én imádok itt mindenkit, és fel sem tűnik, hogy itt mindenki szerelmes. Ami persze rám nézve tök jó, mert nem hiszem azt, hogy kívülálló lennék.<br />
- És nem akarsz barátnőt? - tudakoltam.<br />
- Őszintén? - pislantott egyet. - Nem igazán. Persze ha lenne nem bánnám. De nem akarok csak azért egy lányt, hogy elmondhassam, van barátnőm. Majd ha tényleg szerelmes leszek. Addig pedig tökéletesen elvagyok.<br />
Már épp válaszoltam volna, hogy ez milyen klassz meg ilyenek, amikor Louis beállított elénk.<br />
- Hé, jöttök még pár körre? Utána lépnénk.<br />
És így is lett. Mentünk még néhány kört, utána pedig mentünk lecsatolni. A korim kissé vizes volt és koszos, így megígértem Daninek, hogy hazaviszem és letisztítom. Természetesen ellenkezett, de engem nem nagyon érdekelt. Ez volt a minimum.<br />
Zayn-nel kellemesen elfáradtunk, így a nap további részében csak döglöttünk a kanapén, beszélgettünk és pihentünk.<br />
- Emma? - szólalt meg. A TV-ben éppen <i>Így jártam anyátokkal </i>ment, ami nagyon lekötött, így néhány másodperc fáziskéséssel válaszoltam a mögöttem elhelyezkedő Zaynnek, akinek közben végig simogattam a derekamon átsimuló karját.<br />
- Igen?<br />
- Már nagyon régóta halogatjuk és bármikor megpróbálom megkérdezni kitérsz alóla - kezdte. - Szóval... Mikor akarsz találkozni Simon-nal.<br />
Lesütöttem a szemeimmel. Igaza volt, már nagyon régóta kerültem a témát. Mert egyszerűen féltem bevallani.<br />
De most muszáj volt.<br />
- Én - köhintettem halkan, mert a szavaim hirtelen elakadtak. Megfordultam, így szembe kerültem Zayn kérdő tekintetével. Nagyot nyeltem és bevallottam. - Én nem akarok találkozni Simon-nal.<br />
- Ne aggódj - boxolt bele a vállamba kicsit, mosolyogva. - Nem olyan bunkó, mint amilyennek tűnik.<br />
- Nem úgy értem - ráztam meg a fejem és felültem, gondolva úgy egyszerűbb. Törökülésbe helyezkedtem, Zayn pedig kissé felém fordulva, értetlenkedve figyelt. - Egyáltalán nem akarok vele találkozni. Se senkivel ilyen téren. Én már... Nem akarom ezt az utat járni.<br />
- Mi? - kelt fel ő is. - Nem akarod... Nem akarsz énekes lenni?<br />
- Nem.<br />
Zayn arcán elég sok fajta érzelem futott át. Értetlenség, tudni akarás, elkeseredettség.<br />
- Mégis miért? - kérdezte még mindig hitetlenkedve. - Eddig ez volt az álmod. Mindig mesélted nekem. A színpad, a fények...<br />
- De rájöttem, hogy ez nem nekem lett kitalálva - sóhajtottam. - Ha így lenne akkor... Akkor már ott kéne lennem. Akkor nekem is meg kellett volna próbálnom, mint anno Harry-nek. Így már nem... Ez Harry élete és nem az enyém.<br />
- Mi köze ennek az egésznek Harry-hez?<br />
- Az, hogy Harry tette híressé a Styles vezetéknevet - mondtam. - Ha én megjelenek, mindig csak hozzá fognak hasonlítani. De én nem ezt akarom. Én nem a testvérem árnyéka akarok lenni, én ennél önállóbb vagyok.<br />
- Ez hülyeség - közölte. - Azt hittem elég makacs vagy ahhoz, hogy ezen felülkerekedj. Azt hittem, hogy az a fajta vagy, aki valóságot akar csinálni az álmaiból.<br />
- Felnőttem Zayn. Tudom, hogy ez sokkal inkább rémálom lenne.<br />
- Akkor mégis mihez akarsz kezdeni? - nevetett fel idegesen. - Majd én eltartalak életünk végéig? Szépen lógatod a lábad és nem teszel semmit?<br />
- Tudhatnád, hogy én nem ilyen vagyok. Tudhatnád, hogy nem az a fajta vagyok, aki elhiszi, hogy majd abból megél, hogy a barátjának, minden este szétnyitja a lábát. Amit azért ne hagyjunk ki, te eléggé élvezed is. Ezzel nincs is baj, csak tudhatnád, hogy én igenis a saját lábamra fogok állni. Még nem tudom, hogy pontosan, hogyan, de sikerülni fog.<br />
- Basszus Emma, akkor itt az alkalom! Felhívjuk Simon-t és leszervezünk egy találkozót és hajrá! Nincs mit veszíteni! - magyarázott indulatosan.<br />
- Mit nem lehet ezen felfogni? - kiáltottam el magam. - Nem akarok énekelni! Nem akarom, hogy Harry-hez hasonlítsanak, nem akarom, hogy azt mondják, hogy csak azért lettem sztár, mert a menyasszonyod vagyok! - mutattam a gyűrűre, és hirtelen eszembe jutott valami. - Várjunk csak. Ha nem akarsz életed végéig eltartani minek jegyeztél el?<br />
- Em, te is tudod, hogy hogy értettem - szólt hirtelen gyengédebben.<br />
- Nem Zayn, nem tudom - ráztam meg a fejem. - Tudod mit? Nem is érdekel - pattantam fel. - Nem fogok Simon-nal találkozni és kész. Ez az én életem, nem irányíthatsz.<br />
- Emma - szólított a teljes nevemen. - Tudod, hogy én csak azt akarom, hogy neked legyen jó.<br />
- Persze, hogyne - legyintettem és elindultam felfelé a lépcsőn.<br />
Idegesen léptem be a szobánkba és letéptem magamról a melegítőnadrágom és felvettem a farmerom ami hanyagul félre volt dobva. Felkaptam egy pulcsit és idegesen robogtam le a lépcsőn. Zayn ugyanúgy ült a kanapén és értetlenül bámult rám.<br />
- Hova mész?<br />
- Cigiért - feleltem. Tényleg oda mentem, de kérdéses volt, hogy mikorra érek haza.<br />
Kiléptem az előszobába, ahol idegesen kotorásztam a táskámban a pénztárcám után, valamint az abban lévő pénz után.<br />
- Adjak? - kérdezte Zayn az ajtófélfának támaszkodva.<br />
- Nem kell. Nem hagyhatom, hogy életed végéig te tarts el - idéztem az nemrég elhangzott szavait.<br />
- Em - döntötte hátra a fejét.<br />
- Zayn, nem érdekel - néztem rá. - Majd jövök.<br />
- Nem mész te sehova - rázta meg a fejét. - Nem akarom, hogy egyedül mászkálj - mondta és azzal az ajtó elé lépett.<br />
- Zayn, lassan húsz éves vagyok, nem tíz - közöltem. - Nyugodtan mászkálhatok este az utcákon.<br />
- De én akkor sem akarom.<br />
- Fél tíz van - forgattam a szemeimet. - Nem lesz semmi bajom. Tudok vigyázni magamra.<br />
- Persze, hogy tudsz - bólintott, hangjából csak úgy sütött a szarkazmus. - Azért kellett másnap reggel a kórházba mennünk.<br />
- Na most elég volt! - kiáltottam el magam és lekaptam a kabátom a fogasról. - Csak azért, mert ez a szar az ujjamon van, még nem állsz felettem!<br />
- Szar? - vonta fel a fél szemöldökét kérdőn, és azonnal lelkiismeret furdalásom lett.<br />
- Én... - suttogtam, de nem tudtam mit mondani.<br />
Zayn ellépett az ajtótól, megragadta a kilincset és kitárta előttem. Nem bírtam a szemébe nézni, így köszönés nélkül kisétáltam mellette.<br />
Összehúztam a kabátomat és könnyeimet nyelve dolgoztam fel a dolgokat. Utáltam Zayn-nel veszekedni, de azt hiszem idáig még nem fajult el.<br />
Folyamatosan hátra-hátra néztem, hátha utánam jött. Minél távolabb voltam, annál jobban könnyeztem.<br />
Nem jött utánam, és amikor befordultam tudtam, hogy már nem is fog, a könnyeim pedig utat törtek maguknak.Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-77128945651261770672014-01-25T06:43:00.001-08:002014-01-25T06:43:14.215-08:00Happy Birthday! Sziasztok! :) Sajnálom, hogy most nem résszel érkezek... Egyébként most egy darabig nem is jön, mert a másik blogomon (<a href="http://nobodycomparestoyou-onedirection.blogspot.hu/" target="_blank">Truth About Love</a>) hamarosan megérkezik a befejező rész, és most az ottani utolsó részekre koncentrálok. Nem kell aggódni, január végén - február elején már jönnek az új részek! :)<br /><br />Most azért írtam, mert a blog ma lett egy éves. Annyira hihetetlen, annyi minden történt ez alatt az egy év alatt. Most írhatnék ide rengeteg szép dolgot, emléket, de a legtöbben úgyis átéltétek velem, sőt még mindig átéljük. Úgyhogy egyszerűen csak köszönöm, hogy a blog megélhette ezt, valamint vele együtt én is, ti is. :')<br />
<br />
Boldog szülinapot Breakaway! <3<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi884LxMcg_wwJd47x094zJBatG56XHs17f5RmXPNE6F6n4q0RYQRXZXDTCOgvvB7pzH4ymVvzWeaSn1_dvj05m5V1epcDD5xzhZf3ObPMSEYcG8pBtJIhXrD7MtKi0r_3SrHyrtmGcD_QT/s1600/1546376_570645386343323_2113424776_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi884LxMcg_wwJd47x094zJBatG56XHs17f5RmXPNE6F6n4q0RYQRXZXDTCOgvvB7pzH4ymVvzWeaSn1_dvj05m5V1epcDD5xzhZf3ObPMSEYcG8pBtJIhXrD7MtKi0r_3SrHyrtmGcD_QT/s1600/1546376_570645386343323_2113424776_n.jpg" height="320" width="226" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nagyon köszönöm <3</td></tr>
</tbody></table>
<br />Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-72778254796182124492014-01-19T05:58:00.001-08:002014-01-19T05:58:32.418-08:002/16 * No Matter WhatSziasztok! Nagyon siettem a résszel, így sikerült jó gyorsan hoznom! ^^ Gondolom/remélem, hogy izgultatok miatta. :) Nem lett olyan hosszú, viszont én kivételesen meg vagyok vele elégedve, a benne szereplő dalszöveg pedig az egyik kedvencem, saját, nem teljesen pontos fordítással. :)<br />Jó olvasást! :)<br />xoxo, Kikiih <3<br />
<h2 style="text-align: center;">
No Matter What</h2>
<i><br /></i>
<i>- Terhes vagy.</i><br />
Mind a ketten elképedten meredtünk a halál sápadt Danire, aki szerintem azt se tudta, hogy éppen hol van.<br />
- Nem - nyögte ki gyenge és erőtlen hangon. Nem volt túl hihető.<br />
- De, te terhes vagy - bólogatott immáron Louis is.<br />
- Nem - rázta a fejét kétségbeesetten.<br />
- Akkor mégis mivel magyarázod? - tárta szét a karját Louis.<br />
- Azzal, hogy terhes - adtam meg az egyetlen választ.<br />
- De miért nem vallja be nekünk? - értetlenkedett Louis.<br />
- Nem tudom.<br />
- Oké, terhes vagyok - tette fel a kezét védekezően Dani. - Most boldogok vagytok?<br />
- Oké, de ki az apa? Liam? Nem, akkor miért szakítottatok volna? Úristen, te megcsaltad Liamet!!! - akadt ki Louis.<br />
- Mi van? - ráncolta a szemöldökét Danielle. - Dehogy csaltam meg!<br />
- Akkor miért szakítottatok? - mutatott rá az elég egyértelmű tényre Lou.<br />
- Oké, ha néhány percig csendben maradtok elmondok mindent - sóhajtott fel, mi pedig egyszerre bólintottunk, mint két óvodás, akiket a nevelőjük leszid, amiért a fiú meghúzta a lány haját, aki ezek után karmolászni kezdett. - Szóval. Igen, terhes vagyok. Igen, Liam az apja. Eddig ez mind szép és jó, csak az a gáz, hogy Liam most van a karrierje csúcsán. A lemezeiteket sorra vásárolják, a lányok oda meg vissza vannak értetek. De, ha benyögöm, hogy gyerekünk lesz az egésznek vége. Éritek, apa lesz! És ez nem fér bele. Inkább megkímélem mindentől és hazudok. Mivel még mindig szeretem elképzelhetetlen, hogy valaki mással megtaláljam a boldogságot. Egy másod unokatestvérem felajánlotta, hogy eljátssza a barátomat a sajtó előtt, és mivel Liam sem ismeri, el fogja hinni, hogy minden rendbe jött. Akkor talán neki is könnyebb lenne...<br />
Néhány másodpercig csendben mérlegeltem magamban a dolgokat. Ilyen önzetlen szerelemről még csak nem is hallottam. Erre most itt van a szemem előtt.<br />
- Ez hülyeség - szólalt meg elsőként Louis.<br />
- Mi? - emeltem fel a fejem. Mi az, hogy hülyeség? Inkább gyönyörű...<br />
- Ez hülyeség - ismételte meg.<br />
- Miért? - kérdezte Danielle megilletődve.<br />
- Szereted Liamet. Liam szeret téged. Ez a baba csak jó dolog lehet.<br />
- Louis, figyeltél te rám egyáltalán? - képedt el teljesen.<br />
- Igen - mondta. - És csak hülyeségeket beszélsz. Szerinted Liam az a fajta aki ezért otthagyna? Mindennél jobban szeret! És nézz csak rá. Ő az a srác aki készen állna egy ilyen dologra. Érett, felnőttes. Mindig is családot akart alapítani, veled - nyomta meg az utolsó szót. - Ha te képes vagy elhagyni, és összetörni a szívét, te vagy a legönzőbb ember akit ismerek.<br />
Dan ajkai szétnyíltak, barna szemei kissé üressé váltak. Louis mondatait méregette magában, szinte láttam magam előtt, ahogy képek villannak át az agyán és aztán kiült az arcára a felismerés.<br />
- Úristen - suttogta, szinte alig hallhatóan.<br />
- Mire vársz? - tapsolt kettőt Louis. - Keresd meg!<br />
Danielle még mindig lefagyva állt előttünk, mire egyszerre elkiáltottuk magunkat.<br />
- MOST!<br />
Dani, mintha csak erre várt volna sarkon fordult és sietős léptekkel, szinte futva hagyta el a konyhát.<br />
- Édes ez a lány - állapítottam meg.<br />
- Édes? Majdnem otthagyta Liamet! - képedt el Louis.<br />
- El is hagyta...<br />
- Akkor képes lett volna hazudni - magyarázta tovább.<br />
- De csak azért mert szereti...<br />
- Te képes lennél hazudni Zaynnek? - vonta fel a fél szemöldökét.<br />
Meglepett a kérdése. Hazudnék-e Maliknek? Annyi mindenen mentünk keresztül, és pont ahol most állunk...<br />
- Nem hiszem - ráztam meg a fejem. - Amikor én voltam terhes... Vagyis amikor azt hittem, hogy az vagyok... - zavarodtam bele kissé a dologba. - Mindegy. Vagyis akkor is elmondtam neki. De akkor is te mondtad, hogy mit tegyek...<br />
- Nincs mese. Én vagyok a csapat esze - sóhajtott fel, mire elnevettem magam.<br />
Átkaroltam és nyomtam egy puszit az arcára. A vállára hajtottam a fejem és gondolkodtam. Ha Louis nem lenne, az egész mit sem érne. Bármi bajom van ő térít észhez, mindig ismerteti velem a helyes utat. Nem hagyja, hogy bármi hülyeséget csináljak. Mert mindig itt van mellettem akármi történjen. És én ezt nem tudom elégszer megköszönni neki.<br />
<br />
<i>* Zayn szemszöge *</i><br />
<i><br /></i>
Éppen Liammel beszélgettünk, amikor megjelent előttünk Danielle. Kissé felkavartnak látszott, azonnal aggódni kezdtem, hogy mi történhetett.<br />
- Liam - szólalt meg zavartan.<br />
- Igen? - semmilyen érzelem nem tükröződött az arcáról.<br />
- Beszélhetnénk? - kérdezte miközben középső ujjával a hüvelykujja körme melletti kis bőrt piszkálta zavarában.<br />
- Persze - adta meg magát Liam. - Majd még találkozunk - szólt oda nekem.<br />
Csak intettem egyet, majd elmosolyodtam. Kiittam a poharam maradékát, és elindultam, hogy lerakjam valahova.<br />
Úgy tűnik ismét előjött a szikra közöttük. Csak remélni tudom, hogy ismét lángra kap.<br />
- Zayn! - kiáltott fel Harry, aki már nem volt szomjas. - Boldog új évet!<br />
- Tizenegy van - közöltem, miközben zavartam figyeltem ahogy átölel. Megpaskoltam a hátát, jelezve, hogy engedjen el.<br />
- Én akartam lenni az első - magyarázta vadul.<br />
- Ja - bólintottam. - Akkor neked is. Emma merre van?<br />
- Passz - vonta meg a vállát, majd egy mellettünk elhaladó srácnak kezdett vadul magyarázni.<br />
Nem sokáig maradtam társaság nélkül, mert körülbelül négy lépést kellett tennem, és Gemma mellém ugrott. Szó szerint. Egy hat centis magassarkúban. Jóég!<br />
- Zayn! - mosolygott. Nos róla nem tudtam eldönteni, hogy mennyit ivott. Gemma mindig ilyen vidám. - Még nem is táncoltam a sógorommal!<br />
- Akkor itt az alkalom - vigyorodtam el, és a táncparkett felé kezdtem húzni, ami a nappali közepén helyezkedett el, ahonnan mindenféle bútort kipakoltak.<br />
A táncolásból tulajdonképpen ugrálás lett, és az esetek hatvan százalékában a leszállóhely az én lábam volt Gemma által. Az elején még sűrűn bocsánatot kért, de a végére már minden ideget kiölt belőle, így észre se vettem.<br />
Már épp indultam volna Emma keresésére, amikor Colette botlott belém. Már kétségbe estem, hogy ő is táncolni akar, de ahogy megszólalt félig megkönnyebbültem.<br />
- Nincs egy cigid? - kérdezte.<br />
- Miért mindig én adok neked? - nevettem el magam tehetetlenül.<br />
- Csak amikor Harry is itt van - mondta. - Még mindig félek, hogy lebukok.<br />
- Még mindig nem tudja? - lepődtem meg.<br />
- A-a - rázta meg a fejét. - Szóval?<br />
- Oké, akkor én is elszívok egyet, de akkor szóljunk Emmának is.<br />
- Előbb a konyhában voltak Lou-val.<br />
Mindketten a konyhába indultunk, és tényleg ott találtuk őket, Niall társaságában, aki már osztotta az észt. Emma valami piros löttyöt iszogatott, Louis pedig fáradtan pislogott. Persze, ő már hallotta Niall összes sztoriját, amit részegen szokott előadni.<br />
- Sziasztok! - köszöntem, és füleim kissé megkönnyebbültek, ahogy beléptünk a csendesebb helységbe.<br />
- Mit iszol? - kérdezte Colette, szemezve Em italával.<br />
- Epres - vonta meg a vállát és az ezüst tálcára bökött.<br />
Colette elvett egyet, miközben én megkérdeztem Emmát, hogy jön-e. Természetesen benne volt, Louis-on pedig láttam, hogy simán láncdohányossá válna, ha megszabadulhatna Nialltől. Így velünk tartott, de már a táncparketten elhagytuk, mert a barátnője ugrálni hívta a gyilkos cipőjével.<br />
Felmentünk Emma szobájába, onnan pedig ki az erkélyre. Az ég szinte fekete volt, csak kissé volt felhős, ezzel megkönnyítve rengeteg embert, akiknek így nem kell elhalasztani a tűzijátékot. A távolból petárdák robbanása hallatszott, néha-néha egy-egy korai tűzijáték fényei már felcsillantak.<br />
- Zayn - zökkentetett ki a gondolataimból a barátnőm... Izé menyasszonyomon. - Akkor van cigid?<br />
- Ja persze - kaptam fel a fejem. Kutatni kezdtem a hátsó zsebemben, ahol megtaláltam a dobozt, benne a gyújtóval. Mindketten ki vettek egyet-egyet, ahogy a gyújtómat is. Mire én megkaptam ők már nagyban füstöltek.<br />
- Jól áll neki a gyűrű - bökött Colette Emma kezére.<br />
- Megmondtam - vontam vállat szerényen.<br />
- Nélkülem sose találod meg - forgatta a szemeit, majd szívott egyet.<br />
- Hogy mi? - lepődött meg Emma.<br />
- Ha én nem vagyok, nincs a gyűrűd - magyarázta.<br />
- Azért nem ennyire - fújtam ki a füstöt. - Tény, hogy segítettél.<br />
- Colette? Segített, neked? - kerekedtek el Em szemei.<br />
- Amúgy jó sztori - mondtam és szívtam még egyet a cigimből, mielőtt belekezdtem. - Amikor megterveztem az egészet, akkor ugye jött a legfontosabb. A gyűrű. Csakhogy én nem vagyok lányból, ráadásul azt sem tudom, hogy milyen méret kellett volna. És elgondolkodtam. Ki az akinek odalent nem lóg semmi? Ki az aki a legjobban ismer? Ez a nő - mutattam Colettere.<br />
- Szóval, ha én nem vagyok, ti se házasodtok össze.<br />
- Azért ennyire szerencsétlen nem vagyok. Biztos találtam volna valamit. Ezt is én találtam.<br />
- De ha én nem vagyok ott, akkor képes vagy megvenni azt a rondát a másik boltban. Hogy nézett már ki?<br />
- Nem volt az olyan csúnya - vontam meg a vállam, és lepöcköltem a szál végén ülepedő hamut. - És ha te nem vagy, nem cseng két napig a fülem.<br />
- Mit csináltál vele? - nézett Emma Col-ra.<br />
- Semmit - védte magát rögtön.<br />
- Amikor felhívtam és elmondtam az egész dolgot, szabályosan sikítani és visítani kezdett egyszerre - vázoltam fel.<br />
- A kettő nem ugyan az? - értetlenkedett Em.<br />
- Ha hallottad volna, tudnád, hogy nem - szívtam bele újra.<br />
- Összegezve - fújta ki a füstöt Emma. - Te egy egész délutánt eltöltöttél Colettel, csak azért, hogy megvedd nekem a gyűrűt?<br />
- Egy délutánt? - nevettem fel. - Szép is lett volna. Egész nap! Nem éreztem utána a lában.<br />
- Egy egész napot eltöltöttek kettesben? - képedt el. - Úristen te tényleg szeretsz - érzékenyült el és megölelt.<br />
- Én ezt most bóknak vegyem vagy sértésnek? - gondolkodott el Col.<br />
- Egyszerre a kettőt - feleltem, miközben Emma hátát simogattam, amíg el nem engedett.<br />
- Ezt megjegyeztem - mosolyodott el.<br />
- Hány óra van? - nézett rám Emma.<br />
Belenyúltam a farmerom zsebébe, majd megnyomtam a telefonomon egy gombot, mire megjelent a háttérképem, valamint a dátum és idő.<br />
- Fél múlt - feleltem. - Mindjárt 2014.<br />
- Emma a háttérképed? - mosolygott Colette.<br />
- Már mióta - vontam meg a vállam.<br />
- Harrynek sose voltam a háttérképe - gondolkodott el. - Önmaga a háttérképe - nevette el magát keserűen.<br />
- Nem ezen múlnak a dolgok - mosolygott rá kedvesen Emma.<br />
- Persze, csak az ilyen apró dolgok olyan... Szívmelengetőek...<br />
- Gyere, iszunk egyet és jobb lesz - karoltam át a vállát, mire végre elmosolyodott. - Kapsz még egy ilyen epres szart.<br />
- Meglepően finom - tette hozzá Emma.<br />
- Akkor kettőt.<br />
<br />
<i>* Emma szemszöge *</i><br />
<i><br /></i>
Ahogy leértünk a nappaliba igyekeztem gyorsan átvinni Colettet a konyhába, ahogy megláttam Harryt egyszerre két lánnyal táncolni. Oké, ismertük őket, oké Harry tuti részeg, de ez nem oké.<br />
Csakhogy a konyhába se mehettünk, mert ahogy benyitottunk be is csaptuk az ajtót. Danielle a konyhapulton ült, ruhájának pántja fél vállán már lecsúszott, Liam zakója már sehol nem volt, inge pedig ki volt gombolva, miközben Danielle belső combját simogatta... Nagyon remélem, hogy Danielle belső combját simogatta.<br />
- Ezek - sápadt le Col miközben a csukott ajtót bámulta.<br />
- Azt hiszem kibékültek - köhintett Zayn.<br />
- Szerintetek védekeznek? - nyelt Colette.<br />
- Danielle már úgyis terhes - legyintettem, megfeledkezve arról az apró dologról, hogy ez egy titok.<br />
- Mi van?! - néztek rám egyszerre mindketten. Vajon mennyi alkoholt ittam eddig?<br />
- Zayn, kedvem támadt táncolni - mondtam védekezően.<br />
- Dan terhes? - kérdezte még mindig lesokkolva.<br />
- Kit érdekel? Nem is táncoltál még velem amióta a vőlegényem vagy - szidtam le kissé miközben már a táncparketten voltunk egy csomó ember között.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZBYEKjTVWIiq_62GupJfPgwaai7SlybFToIJHMKD6zkE4DoO2JYhwqARQfCCFtAgDmCREvdZyKUDa_UGvMBEAEFItQ_cE0X5ZKx6q9-SGj_YJPbIJHpSt739pdfinMGvS7hheZsm0HD94/s1600/large+%252811%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZBYEKjTVWIiq_62GupJfPgwaai7SlybFToIJHMKD6zkE4DoO2JYhwqARQfCCFtAgDmCREvdZyKUDa_UGvMBEAEFItQ_cE0X5ZKx6q9-SGj_YJPbIJHpSt739pdfinMGvS7hheZsm0HD94/s1600/large+%252811%2529.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
- De ha...<br />
- Fogd mér be! - mondtam és gyorsan a nyaka köré fontam a karom és megcsókoltam.<br />
Zayn, amint felfogta, hogy mi történik ellazult és vadul visszacsókolt. Szinte már én is elfelejtettem, hogy védekezés szempontjából tettem ezt és élvezni. <br />
Ahogy elváltunk egymástól az addigi számnak is vége lett, következett egy új. Rögtön elmosolyodtam, hisz az egyik kedvenc számom volt, Zayn egyik kedvenc bandájától, csak akusztikus verzióban, hogy lehessen rá táncolni. <b><i><span style="font-size: large;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=yPk84Dxen_w" target="_blank">Zene</a></span></i></b><br />
- Szeretem ezt a számot - mosolyogtam.<br />
Zayn válasz helyett csak halkan énekelni kezdte, és az egész szám alatt ezt csinálta. Szorosan tartott, csókolgatott és énekelt. Csak nekem.<br />
<br />
<br /><i>I need you right here, by my side / Szükségem van rád, itt mellettem<br />You're everything I'm not in my life. / Te vagy minden ami én nem<br />We're indestructible, we are untouchable / Mi elpusztíthatatlanok vagyunk, mi érinthetetlenek vagyunk<br />Nothing can take us down tonight / Semmi nem tud elszakítani minket ma este<br />You are so beautiful, it should be criminal / Olyan gyönyörű vagy, bűnözőnek kéne lennem<br />That you could be mine. / Hogy az enyém legyél.<br /><br />And we will make it out alive / Túl fogjuk élni,<br />I'll promise you this love will never die! / Ígérem neked, hogy a szerelmünk sosem fog meghalni.<br /><br />No matter what, I got your back / Nem számít hogyan, visszakaplak<br />I'll take a bullet for you if it comes to that / Elviszem a golyót ha arra kerül a sor<br />I swear to God that in the bitter end / Istenre esküszöm, ha keserű lesz a vég<br />We're gonna be the last ones standing / Mi leszünk az utolsók akik talpon maradnak<br /><br />So believe me when I say, you're the one / Szóval higgy nekem, amikor azt mondom, te vagy az egyetlen<br />They'll never forgive us for the things we've done / Sose fogják megbocsátani a dolgokat amiket tettünk<br /><br />And we will make it out alive / Túl fogjuk élni<br />I'll promise you this love will never die! / Ígérem neked, hogy a szerelmünk sosem fog meghalni!<br /><br />No matter what, I got your back / Nem számít hogyan, visszakaplak<br />I'll take a bullet for you if it comes to that / Elviszem a golyót ha arra kerül a sor<br />I swear to God that in the bitter end / Istenre esküszöm, ha keserű lesz a vég<br />We're gonna be the last ones standing / Mi leszünk az utolsók akik talpon maradnak<br />We'll never fall, we'll never fade / Mi sosem bukunk el, minket sosem felednek el<br />I'll promise you forever and my soul today / Ígérem neked örökre, és ma a lelkemnek<br />No matter what until the bitter end / Nem számít hogyan, egészen a keserves végig<br />We're gonna be the last ones standing / Mi leszünk az utolsók akik talpon maradnak<br /><br />And everybody said that we would never last, / És mindenki aki azt mondta, hogy mi soha nem leszünk az utolsók<br />And if they saw us now I bet they'd take it back / És ha most látnának minket, visszaszívnák<br />It doesn't matter what we do or what we say / Nem számít, hogy mit csinálunk vagy mit mondunk<br />Cause nothing matters anyway! / Mert semmi sem számít!<br /><br />No matter what, I got your back / Nem számít hogyan, visszakaplak<br />I'll take a bullet for you if it comes to that / Elviszem a golyót, ha arra kerül a sor<br />I swear to God that in the bitter end / Istenre esküszöm, ha keserű lesz a vég<br />We're gonna be the last ones standing / Mi leszünk az utolsók akik talpon maradnak<br />We'll never fall (We'll never fall) We'll never fade (We'll never fade) / Mi sosem bukunk el (Mi sosem bukunk el) Minket sosem felednek el (Minket sosem felednem el)<br />No matter what until the bitter end / Nem számít hogyan, a keserves végig.</i><div>
<i><br /></i></div>
<div>
Ahogy vége lett a számnak már nem indult új. Harry felállt... Valamire, fogalmam sincs hogy mire, a lényeg, hogy kimagasodott a tömegből. </div>
<div>
- Tíz perc és éjfél! - kiáltotta, mire mindenki hangos éljenzésbe kezdett.</div>
<div>
Sürögtek forogtak az emberek, mi próbáltunk segíteni, de egyszerűen nem fértünk sehova. Végül egy-egy pohár pezsgővel álltunk körben az egész nappaliban és hangosan számoltunk.</div>
<div>
- 3... 2... 1... !!!</div>
Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com30tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-3373060464606140472014-01-15T10:55:00.001-08:002014-01-15T10:55:54.886-08:002/15 * MineSziasztok! Siettem a résszel, tudom, hogy már nagyon vártátok, de csak így jött össze. :S Remélem azért tetszeni fog, ismét elnézést a függővégért! <3<br />
Kitartás, két nap és hétvége! :)<br />Ha addig nem jelentkeznék, a felvételizőknek sok sikert! <33<br />
xoxo, Kikiih<br />
<h2 style="text-align: center;">
Mine</h2>
<i><br /></i>
<i>- Brandon tényleg vert téged?</i><br />
<div>
Vettem egy mély levegőt, amit lassan fújtam ki. Visszanéztem Zaynre. Egy piros lámpánál álltunk, aggódva figyelt.</div>
<div>
- Zayn... Ezt beszéljük meg otthon... - próbáltam eltérni a témától.</div>
<div>
- Otthon meg jönnek az újabb kifogások, hogy öltözni kell, sminkelni kell... Tudni akarom.</div>
<div>
- Zayn dudálnak. Zöld a lámpa - figyelmeztettem. </div>
<div>
Zayn észhez tért és elindult, a többi autós megkönnyebbülésére. Bár az egyik megelőzött minket és megmutatta a középső ujját, de ez nem lényeges.</div>
<div>
- Figyelj - sóhajtottam. - Már nagyon rég volt és én...Én már túl vagyok ezen. Ne tépjük fel ezeket a sebeket...</div>
<div>
- Ezek a sebek soha nem forrnak be, ha nem teszünk semmit - mondta idegesen.</div>
<div>
- Nem te voltál az aki megmondta, hogy nem érdekli mi volt a régi pasijaimmal? - sértődtem meg kissé.</div>
<div>
- Engem az nem érdekelt, hogy kivel hányszor, hogyan feküdtél le - közölte. - De, ha megkeresem Brandont és megverem akkor tudni akarom, hogy miért tettem.</div>
<div>
- Zayn, kérlek - hajtottam hátra a fejem.</div>
<div>
- Ne kérj, hanem mond el.</div>
<div>
Nagyot nyeltem, hogy elfojtsam a könnyeimet. Nem bírtam Zaynre nézni, így inkább az ablakon bámultam ki. Zayn tudta, hogy úgyse fogom elmondani, így békén hagyott.<br />
Egészen addig amíg le nem parkolt a házunk előtt. Gondolom nem akarta bevinni a kocsit, mert este megyünk Harryhez. Megdumáltam és ott fogunk aludni a régi szobámban.<br />
Nyúltam a kilincshez, hogy kiszabaduljak, de abban a pillanatban a kis pöcök lehúzódott és az ajtó bezárult. Bezárt az autóba!</div>
<div>
- Nyisd ki! - néztem rá elképedve.</div>
<div>
- Babe! - nyúlt nyugtatóan a kezem után. - Mindennél jobban szeretlek, ezt te is tudod. Ezért szeretném, hogy elmond.</div>
<div>
- Én csak... - sóhajtottam. - Az egész olyan kínos és én úgy érzem, hogy... Még gondolni se akarok rá.</div>
<div>
Zayn szomorúan elhúzta a száját, és kicsit jobban megszorította a kezem.</div>
<div>
- Gyere ide - mondta halkan.</div>
<div>
Elengedtem a kezét és ügyetlenül átmászta a vezetőülésbe és próbáltam elhelyezkedni a kevéske helyre. Ahogy ráültem Zayn combjára a hátam nekinyomódott a kormánynak és ami hatalmasat dudált, én pedig összerezzentem, Zayn pedig halványan felnevetett, mire én is elmosolyodtam.</div>
<div>
- Várj, segítek - nyúlt le az ülés oldalához és kicsit hátrébb tolta, így már kényelmesen elfértem az ölében. - Szóval?</div>
<div>
- Brandon tényleg... Erőszakos volt - mondtam.</div>
<div>
- De mégis mennyire? - kérdezte. - Mert a naplódban csak egyszer írtál róla, akkor is csak az a pofon volt, de... De ismerlek és félek, hogy mást nem mertél leírni.</div>
<div>
Keserűen elmosolyodtam és felfelé emeltem a tekintetem. Még meg se figyeltem Zayn kocsijának tetejét...</div>
<div>
- Miért tudsz rólam ennyi mindent?</div>
<div>
- Nem tudom - vont vállat lazán. - Jobb ha megszokod.</div>
<div>
Halványan felnevettem és a nyakának a hajlatába fúrtam a fejem. Jól esett a megnyugtató illata. Egyik kezével a derekamnál fogva közelebb húzott, a másikkal a hajamat simogatta.</div>
<div>
- Volt olyan, hogy... megvert. Úgy tényleg... - vallottam be halkan.</div>
<div>
- Lett valami...? - kérdezte visszafojtva a hangját. - Lett valami komolyabb bajod?</div>
<div>
- Eltört a karom - Zayn ölelése hirtelen szorosabb lett, éreztem ahogyan a teste megfeszül alattam. Kissé elhúzódtam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni, és hogy én nyugtassam meg őt (?). - Ne aggódj. Izé... Már beforrt - tűrtem hátra zavartan egy tincset.</div>
<div>
- Feltűnt - nevetett fel. - És... Nos tudod... Kényszerített... Bármire is?</div>
<div>
- Megerőszakolt-e? - kérdeztem rá.</div>
<div>
- Ühüm - bólintott, a száját harapdálva.</div>
<div>
- Nem - ráztam meg a fejem, mire némileg megkönnyebbült. - Persze az ágyban se volt az a gyengéd fajta... De sose ellenkeztem igazából, vagyis nem erőszak volt... Érted...</div>
<div>
- De gondolom féltél tőle, hogyha nem kapja meg tőled azt amit akar, akkor...</div>
<div>
- Igen - fordítottam el oldalra a tekintetem.</div>
<div>
Magához ölelt és szorosan tartott magához, néhány pillanatig, majd eltolt magától, homlokát az enyémnek támasztva.</div>
<div>
- Most már nem lesz semmi baj - ígérte.</div>
<div>
Némán bólintottam, mire megcsókolt.<br />
Hihetetlenül szerettem. Igazából nem tudom, hogy miért, de egyszerűen csak boldog voltam vele. Néha annyira tökéletlenek vagyunk, hogy attól vagyunk tökéletesek. Ha én azt mondom, hogy fehér, akkor ő száz százalék, hogy feketét választja. De talán ez így van jól. Már nem zavar, hogyha mindenféle béna beceneveket aggaszt rám, ahogyan az se furcsa számomra, hogy néha Maliknek hívom. Mert minden mellett, ő egyben a legjobb batárom is, és talán ettől olyan szoros a kapcsolatunk amilyen.<br />
- Enyém a fürdő - jelentettem ki, ahogy beléptünk a házba.<br />
- Közös - rázta meg a fejét Zayn sajnálkozva.<br />
- Úgy értem, hogy most - nevettem fel. - Ígérem gyors leszek.<br />
- Ajánlom is - vigyorgott, majd nyomott egy hosszú puszit a homlokomra.<br />
Összeszedtem néhány fontosabb dolgot. A későbbi ruháimat, a telefonomat, minden más pedig a fürdőben volt.<br />
Először a tükörhöz léptem és előszedtem a szemöldökcsipeszem, amivel szerencsére nem kellett komoly munkát végeznem, csak egy kicsit igazgattam.<br />
Ezek után fehérneműre vetkőztem, a hajamat felfogtam egy laza kontyba. Halkan benyomtam a zenét, majd leültem a kád szélére és előszedtem az eldobható borotva csomagomat és habot.<br />
A telefonom zenelejátszóját véletlen lejátszásra kapcsoltam és halkan énekelgettem az éppen szóló Britney számot, miközben a gondolataim elkalandoztak. Olyannyira, hogy kezem kicsit megcsúszott, a borotva pengéje kissé mélyebbre hatolt, ezzel egy szép sebet keltve a vádlimon.<br />
- Aú! - sikítottam fel rögtön és eldobtam a borotvát, aminek egyik pengéje kissé véres volt.<br />
Körülbelül négy-öt centis lehetett a seb és elég erősen vérzett, valamint eléggé fájt.<br />
Fél lábra álltam és elugráltam a WC-ig, ami mellől elhoztam az egész tekercs papírt és visszaügyetlenkedtem magam a kádhoz, pont amikor Zayn benyitott.<br />
- Te sikítottál? - nézett végig rajtam kétségbeesetten.<br />
- Miért, kire gondoltál? - ráncoltam a szemöldököm.<br />
- Vagy te, vagy a másik barátnőm a szekrényben - vont vállat lazán.<br />
- Én már a menyasszonyod vagyok - mutattam fel a gyűrűt.<br />
- Tudom - mosolyodott el halványan, majd a lábamra terelődött a tekintete. - Mit csináltál már megint?<br />
- Borotváltam - vallottam be és éreztem, hogy az arcom kezd vörösödni.<br />
- Mutasd - mondta és beljebb lépett, becsukva az ajtót.<br />
Leült elém velem szembe, kissé közelebb csúszott és a combjára helyezte a vádlimat. Elvette róla a WC-papírt, ami már lassan teljesen piros volt a vértől.<br />
- Te nagyon szerencsétlen vagy - nevetett fel.<br />
- Kösz, ettől nem áll el a vérzés.<br />
Zayn vigyorogva megrázta a fejét, majd a kis szekrényhez lépett, hogy megkeresse a megfelelő dolgokat. Hogy honnan van nekünk ennyi orvosi cuccunk arról fogalmam sincs, ahogyan arról se, hogy Zayn miért használja őket ilyen profin. Még azt is kibírta, hogy hasba vágtam, miután csípett a fertőtlenítő.<br />
- És most így kell mennem a buliba? - kérdeztem szemügyre véve a sebtapaszt, ami a lábamon éktelenkedett.<br />
- Nekem meg lehet, hogy belső vérzésem van - tárta szét a karjait. - Az se jobb.<br />
- Ne komolytalankodj már - mosolyogtam és a lábujjaimat az adott pontra helyeztem a hasán.<br />
- Vegyél fel harisnyát vagy mit tudom én - vont vállat és végigsimított a vádlimtól egészen a sarkamig.<br />
- Majd kitalálom - sóhajtottam fel. - Na mindegy akkor folytatom - mondtam és szerettem volna nekiállni a másik lábamnak.<br />
- Na azt már nem - rázta meg a fejét. - Még a végén elvérzel nekem.<br />
- És akkor mi legyen? Leborotválod a lábam? - kérdeztem, bár én ezt nem gondoltam komolyan, ellenben Zaynnel, aki már a habbal ügyködött.<br />
- Relaxálj - nyugtatott, amikor látta a döbbent arckifejezésem. - Mindennap megcsinálom.<br />
- Te naponta borotválod a lábad? - ráncoltam a szemöldököm, majd felmértem a Zayn kezében tartott rózsaszín borotvát. Röhejesen nézett ki.<br />
- Bolond - nevetett ki, majd már el is kezdett lehúzni egy csíkot.<br />
- Zayn, hagyd már - fogtam a tenyereim közé az égő arcom. - Nagylány vagyok, le tudom borotválni a lábam.<br />
- Anélkül, hogy kárt tennél magadban? - emelte rám a tekintetét.<br />
- Véletlen volt - védtem magam.<br />
- És miért hallgatsz közben zenét? - ráncolta a homlokát és nem túl kedvesen szuggerálta a mobilomat.<br />
- Szeretek zenét hallgatni - vontam vállat, miközben kezdtem megszokni a szituációt.<br />
- Vágom. Elvonja a figyelmed - röhögött ki.<br />
- Erre koncentrálni kéne? - kérdeztem, miközben elgondolkodtam azon, hogy álmodok, vagy a vőlegényem tényleg a lábamat borotválja.<br />
- Neked igen - nevetett tovább. - Egyébként esküszöm élvezem.<br />
- Örülök - bólintottam, enyhe szarkazmussal a hangomban.<br />
- Máshol nem kell segítség? - kérdezte pimasz mosollyal.<br />
- Nem! - kerekedtek el a szemeim, de a végét elnevettem.<br />
- Ha mégis, szólj - húzta le az utolsó részt is.<br />
- Mindenképp - bólintottam, még mindig nevetve.<br />
- Szóval, most már enyém a fürdő? - engedte el a lábam.<br />
- A-a - ráztam meg a fejem.<br />
- Miért? - nézett fájdalmasan.<br />
- Smink, haj... Ezek kitalálása... Felöltözés.<br />
- Szóval még egy óra? - nyögött fel, és arca még fáradtabbnak tűnt.<br />
- Körülbelül - vigyorogtam. - Ú, kivasalhatom a hajam?<br />
- Nem.<br />
- Mégis miért nem?<br />
- Mert jobb ha természetes - vont vállat.<br />
- De most buliba megyünk - gondolkodtam.<br />
- Ha úgy is ki akarod vasalni akkor minek kérdezed? - röhögött.<br />
- Mert érdekel a véleményed.<br />
-Akkor hagyjad göndören. - Biztos vagyok benne, hogy nem igazán érti a lányos problémáimat, és legszívesebben nem is foglalkozna velük. Épp elég, hogy leborotválta a lábam. Te jó ég...<br />
- Oké, kitalálom - bólintottam és kicsit átmozgattam a lábujjaimat mielőtt felálltam volna.<br />
- De ne vasald ki.<br />
- Hagyjál már - nevettem fel.<br />
- Leborotválom a lábad, és még hagyjalak is békén? - váltott át flegmába, majd felállt, így máris felettem tornyosult. - Szépen vagyunk.<br />
- Tudod, hogy értem - mosolyodtam el, miközben a nyaka köré fontam a karom.<br />
- Azt hiszem - mondta, miközben tekintete lecsúszott a melleimre, amit csak a csipkés melltartóm takart.<br />
- Ne ilyen feltűnően - szóltam rá nevetve.<br />
- Látod ezt? - vette el a bal kezemet a nyakamból és felém fordította a kézfejemet.<br />
- A gyűrűt? - kérdeztem rá, miközben ismét végignéztem a gyönyörű csillogó ékszeren, amit azóta nem vettem le.<br />
- Igen - bólintott. - Ez azt jelenti, hogy teljes nyugalommal bámulhatom a melleidet bármikor, mert jogom van hozzá. Sőt, akár ezt is csinálhatom - tette hozzá, és lehajolt és csókokkal hintette be mindkettőt, néha-néha beleharapott a bőrömbe is, én pedig halkan kuncogtam.<br />
- Azt hittem, hogy azt jelenti, hogy szeretsz és azt akarod, hogy csak a tiéd legyek - tetettem gondolkodást.<br />
- Ja igen, azt is - bólogatott, mire elnevettem magam és nyomtam egy csókot a szájára.<br />
Néhány másodpercig öleltem, majd elengedtem, ő pedig távozott a szobából.<br />
A hajamat kiengedtem a kontyból és kicsit besütöttem, hogy ne göndör legyen, szimplán csak hullámos. Utána jött a smink, amit most nem kívántam túlzásba vinni.<br />
Ezek után átvettem a fehérneműmet, és eldöntöttem, hogy nem veszek fel harisnyát. Azért mert utálom, és úgyis mindenki tudja, hogy béna vagyok.<br />
A ruhámat viszont imádtam. Egyszer volt eddig rajtam, nem is értem miért. Fekete, a szoknya része combközéig ér, a felsőjén pedig apró aranyszínű szegecsek voltak.<br />
Még egy utolsó pillantást vettetem magamra és kiléptem a fürdőszobából. Zaynt nem találtam a hálóban, de nem is nagyon foglalkoztam vele. Gyorsan felkaptam a cipőmet és összeszedtem a táskámat, majd elindultam lefelé a lépcsőn.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUF4DvvikkhfYdqmxg7eG7TaKq79dTiTNZiLc8DXG-eND92Y-FbbBZc7-Qu2p71IEdfUq_wj-TMF3aPh5izvnGpxP4n9SN_1DLStcv7ej9lIlsAAjV4YSxuSCelvTGADfP3D1gVAaszmt2/s1600/cats.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUF4DvvikkhfYdqmxg7eG7TaKq79dTiTNZiLc8DXG-eND92Y-FbbBZc7-Qu2p71IEdfUq_wj-TMF3aPh5izvnGpxP4n9SN_1DLStcv7ej9lIlsAAjV4YSxuSCelvTGADfP3D1gVAaszmt2/s320/cats.jpg" width="290" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Köszönöm Petra! <3</td></tr>
</tbody></table>
Ahogy leértem kérdőn körbefordultam. Már majdnem elkiáltottam magam, amikor kinyílt egy ajtó. Az alsó fürdőszoba! Képzeletben homlokon csaptam magam és megállapítottam, hogy egy idióta vagyok. Mégis ki az aki elfelejti, hogy a házának két fürdőszobája van?!<br />
Zayn kissé oldalra döntötte a fejét és egy halvány mosollyal végigmért, mire kissé zavarba jöttem és a hajamat kezdtem igazgatni. Zayn kilépett az ajtófélfából és elém sétált. Kezét óvatosan a derekamra helyezte, magához ölelt és a fülembe suttogott.<br />
- Gyönyörű vagy.<br />
- Köszönöm - hajtottam a fejem a vállára, eltakarva a pírt az arcomon. Mélyen beszívtam a parfümjének friss illatát, amitől kissé bódult állapotba kerültem.<br />
- Még mindig nem hiszem el - mondta halkan, kissé eltolva magától. Újra végigmért, tetőtől-talpig én pedig ismét zavarba jöttem.<br />
- Mit? - pislogtam.<br />
- Hogy már végleg az enyém vagy - döntötte a homlokát az enyémnek. Halványan elmosolyodtam. Ritkák Zaynnél az ilyen érzelmi rohamok, de akkor nagyon kijön belőle.<br />
- Már réges rég a tiéd vagyok - feleltem.<br />
- Szeretlek - suttogta az ajkaimba, majd bekebelezte azokat.<br />
Úgy öt-tíz perc múlva megállapítottuk, hogy késésben vagyunk, ezért sietősen felkaptuk a kabátjainkat és mentünk a kocsihoz.<br />
- Nem fogsz megfázni? - kérdezte Zayn, miközben bezárta az ajtót.<br />
- Ha sietsz nem - feleltem mosolyogva.<br />
Közben természetesen vacogtam a rövidke ruhámban és a szövetkabátomban, amit sietősen húztam össze. Ahogy indultunk kifelé a kapun rájöttem, hogy a szoknyám nem is lóg ki a kabát alól, és csak a fedetlen combjaim látszódtak. Kissé úgy éreztem magam, mint egy közönséges prosti.<br />
- Miért vágsz ilyen furcsa arcot? - kérdezte Zayn, feltárva előttem a fával és vassal burkolt kaput.<br />
- Úgy nézek ki, mint egy kurva - mondtam, miközben kiléptem.<br />
- Mi? - hallottam a hangján az értetlenséget, miközben háttal állva nekem babrált a kulcsokkal. - Ha kurva jól nézel ki, attól még nem vagy kurva.<br />
- Nem, én tényleg úgy nézek ki, mint egy kurva.<br />
- Dehogy nézel - legyintett hanyagul és a kocsihoz lépett.<br />
Beültem mellé az anyósülésre, a lábaimhoz helyezve a táskámat, miközben ismét felmértem a meztelen lábaimat. Talán mégis kellett volna egy harisnya.<br />Zayn hanyagul levette a kabátját és a hátsó ülésre dobta, hogy ne zavarja vezetés közben. Csakhogy még nem tudott vezetni, mert én rezignáltam gondolkodtam, ami pedig őt végképp zavarta.<br />
- Ki kurvázott le? - érdeklődött szárazon.<br />
- Én magamat - magyaráztam.<br />
- Rajtad kívül - sóhajtott.<br />
- Az egész évfolyamom - gondolkodtam.<br />
- Emma! - szólt kissé türelmetlenül. - Miért kurvázod le magad?<br />
- Mert rövid a szoknyám, hosszú a kabátom. - Nem hiszem el, hogy mit nem lehet ezen érteni.<br />
Zayn elröhögte magát és nyomott egy puszit a hajamba. Na én ezt nem értettem.<br />
- Miért vicces, ha úgy nézek ki, mint egy kurva?<br />
- Mert az én kurvám vagy - vigyorgott még mindig és nyomott egy puszit a szám sarkába.<br />
- Eddig még a menyasszonyod voltam - sértődtem meg. - Most már kurvára vagyok minősítve?<br />
- Te mondtad - húzta el a száját, de a szeme körül azért ott voltak a nevetőráncok. Mindezek ellenére a szám kissé tátva maradt és nem igazán tudtam lereagálni. - Imádom, hogy mindent túlkomplikálsz. Csak azért, mert csinos vagy, és hordasz kabátot még nem leszel prostituált.<br />
- Jó, de lehet, hogy valaki annak néz - mondtam. - Mi van, ha lefotóznak minket az utcán és elterjed, hogy Zayn Malik kurvázik?<br />
- Mindenki tudja, hogy van barátnőm - mosolygott tovább. - És inkább a gyűrűt szúrnák ki az ujjadon.<br />
- Basszus, most mondjuk el a többieknek! - esett le.<br />
- Gyors hangulatváltozás - állapította meg.<br />
- Jó, sikerült lenyugtatnod - vontam vállat miközben kiengedtem a kabátom. - Indulunk?<br />
- Oké - tette fel a kezét védekezően, és elnevette magát.<br />
- Szóval... Hogy tervezzük elmondani? - rágtam a szám szélét, de aztán rájöttem, hogy hülyeség volt, mert így elkenődött a rúzsom. Gyorsan a táskámhoz nyúltam és elkezdtem keresgélni.<br />
- Nem tudom - vont vállat. - Ha akkor mondjuk amikor már elég részegek, akkor megtudjuk az őszinte véleményüket, viszont lehetséges, hogy elfelejtik.<br />
- Egyébként szerintem lesz olyan aki kiszúrja - gondolkodtam el.<br />
- Például?<br />
- Colette - vontam meg a vállam.<br />
- Miért pont ő?<br />
- A legjobb barátnők észreveszik az ilyesmit - próbáltam magyarázni.<br />
- Tényleg? Hányszor jegyeztek már el, hogy így tudod? - kérdezte vigyorogva.<br />
- Te vagy a harmadik - legyintettem, mire elnevette magát. - Mindegy. Szóval, ha valaki kiszúrja az egy lánynak a legjobb barátnője. Törvényszerű.<br />
- Kivéve ha a legjobb barátnő Colette.<br />
- Mi bajod Collal? - Kissé rosszul esett, hogy ezek ketten sose jöttek ki igazán jól.<br />
- Semmi. Aranyos csaj. Csak - Mindig itt jön a feketeleves. - Feltűnési viszketegsége van, vagy nem is tudom. Mindig körülötte forog minden.<br />
- Ez nem így van - mondtam. - Kifelé mutatja ezt. Belül mindig másokat jobbnak, előnyösebbnek tart. Ha azt mondanám, hogy megöltem valakit, kérdés nélkül jönne és segítene eldugni a hullát.<br />
- Nem tudom, te ismered jobban - vont vállat. - Egyszerűen csak nem értem, hogy miért nem nyílik meg normálisan senkinek. Még Harrynek se.<br />
- Nagyon gátlásos.<br />
- Colette? - nézett rám egy hitetlen mosollyal az arcán.<br />
- Sokkal gátlásosabb, mint tűnik. Mindig attól fél, hogy elítélik. Mindig kiközösítették, csúfolták. Inkább mutatja magát magabiztosnak és él egyedül egy burokban, minthogy kinevessék azért, hogy ki is ő igazából.<br />
- Érdekes - gondolkodott el Zayn.<br />
Kissé csend ült le körülöttünk, amit én halk énekelgetéssel próbáltam megszüntetni, miközben egy utolsó pillantást vetettem a sminkemre a napellenző tükrében.<br />
A hó csendesen hullott, az emberek piás üvegekkel a kezükben vonultak az utcán, az emberek vadásztak a parkolóhelyekre, hogy biztonságban tudhassák a kocsijukat, amíg ők buliznak.<br />
Nem sokkal később megérkeztünk Harry háza elé, ahol még nem sorakozott sok kocsi. A mi bandánk előbb érkezett valamivel, hogy kicsit legyünk együtt. Banda alatt értem Harryt és Colettet, Louist és Gemmát, Niallt, Liamet, Danit, valamint az uramat és jómagamat.<br />
Mosolyogva emlékeztem vissza az időszakra, amikor még itt laktam. Amikor Harry a kezében vitt fel a lépcsőn, mert el volt törve a kezem, amikor hajnalig beszélgettünk, vagy amikor Zayn nálunk reggelizett csütörtökönként... Furcsa mód hiányzik.<br />
Ahogy beléptünk minden szem azonnal ránk terelődött, hisz előszoba híján rögtön a nappaliba érkeztünk.<br />
- Sziasztok! - mosolyodtam el szélesen.<br />
Mindenki visszaköszönt, majd megajándékoztuk egymást egy-egy öleléssel és puszival.<br />
- Mit kértek inni? - érdeklődött Harry jó házigazda módjára.<br />
- Választék? - kérdeztem, miközben leültem Danielle mellé a kanapéra, és szomorúan konstatáltam, hogy a lehető legmesszebb ült Liamtől.<br />
- Minden - tárta szét a kezét.<br />
- Egy Sex On The Beach koktélt szeretnék, mentával, kis esernyővel és egy vékony karika citrommal.<br />
- Az pont elfogyott.<br />
- Lepj meg - nevettem el magam.<br />
Végignéztem a társaságon, és megakadt a szemem a velem szemben ülő Coletten, aki folyamatosan vigyorgott.<br />
Kérdőn néztem rá, mire ő kétszer egymás után megemelte a szemöldökeit, majd a gyűrűmre bökött.<br />
Kissé elképedtem. Nem az a nyugodt csaj, hogy tudja így kezelni?<br />Harry...<br />
- Hölgyem - nyomott a kezembe Harry egy poharat.<br />
- Köszönöm - erőltettem magamra egy mosolyt, de azért szúrósan néztem rá.<br />
- Mi van? - ráncolta a homlokát.<br />
- Semmi - ráztam meg a fejem és beleittam az italomba.<br />
- A többiek mikor jönnek? - kérdezte Louis.<br />
- Most mi van? - vetődött le Harry Colette mellé és lazán átdobta a karját a válla felett. - Máris unsz minket? Pedig már milyen rég láttalak.<br />
- Csak itt ülünk csendben... Mindenki kussol - vont vállat.<br />
- Akkor mesélj, hogy telt a karácsony? - nézett rá Zayn.<br />
- Semmi extra. Család. Otthoni haverok...<br />
- Már megint máshol akar lenni - csattant fel Harry színészien.<br />
- És neked milyen volt? - sóhajtott Louis.<br />
- Meglepően békés - sandított rám. - És végre láttam a húgom karácsonykor.<br />
- Ideje volt - mosolyogtam rá.<br />
- Na, Zemma - szólított minket Colette a rajongók által kitalált közös nevünkön. Először nem értettem, hogy mi ez, de aztán Zayn elkezdett magyarázni a shipperekről, és világosabb lett. - Nektek, hogy telt a karácsony?<br />
- Jól - feleltük egyszerre, én pedig nagyot nyelve néztem Zaynre.<br />
- Elmondjuk? - kérdeztem.<br />
- El kéne - bólintott.<br />
- Mit? - kapkodta a fejét Niall, és mindenki mocorogni kezdett.<br />
Válasz helyett csak egyszerre elmosolyodtunk és én egyszerűen kinyújtottam a karom.<br />
Mintha megnyomták volna a PAUSE gombot a távirányítót, mindenki lefagyott, kivéve persze a bátyámat és a barátnőjét, akik már tudták. Mintha néhányan pislogni is elfelejtettek volna.<br />
- Nem értem - szólalt meg először Niall. - Zayn vett Emmának egy gyűrűt. Miért olyan na... - gondolkodott hangosan, majd szemei elkerekedtek. - EZ EGY OLYAN GYŰRŰ?<br />
- Annak szántam - nevetett fel Zayn, mire a többieknek is egyre jobban leesett a dolog.<br />
<br />
<br />
- Én még mindig nem fogtam fel - mondta Danielle a haját igazgatva.<br />
A konyhában álltunk, előttünk az asztalon egy ezüst tálcán poharak sorakoztak, bennük valami piros löttyel. Szagolgattuk, nézegettük, de megkóstolni valahogy féltünk.<br />A buli már nagyba tartott, a zene még a csendes konyhába is átszökött, bár sokkal tompábban hallatszott, mint a nappaliban, ahol ezer decibellel üvöltött.<br />
- Én se - vallottam be. - Honnan szedhette Harry ezt a szart?<br />
- Nem arról beszélek - nevetett fel. - Az eljegyzésetekről.<br />
- Ja - esett le. - Kissé hirtelen jött, de...<br />
- Hihetetlenül örülök nektek - ismételte azt, amit már megemlített amikor bejelentettük, néhány órával ezelőtt.<br />
- Köszönöm - mosolyodtam el meghatottan és átkaroltam a hátát. - És te... Jól vagy?<br />
- Tökéletesen - bólintott, bár én nem nagyon hittem neki.<br />
A konyha ajtaja kivágódott és Louis jelent meg rajta, kezében néhány üres sörösüveggel.<br />
- Nahát. Peazer és Mrs. Malik - mosolygott ránk kedvesen, mire halványan mindketten elvigyorodtunk. - Miért vonultatok így el?<br />
- Semmiért - feleltem, és láttam rajta, hogy már volt benne pia.<br />
- Tudom, hogy valami huncutságban töritek a fejeteket - állt közén és egyik karjával engem, másikkal Dant karolta át.<br />
- Te tudod, hogy mi ez az izé? - vett a kezébe Danielle egy poharat.<br />
- Ja igen, Harryvel együtt vettük - felelte. - Eredetileg éjfélre szántuk, de későn jöttünk rá, hogy akkor pezsgőzni kéne...<br />
- Hogy lehet ezt elfelejteni? - értetlenkedett Danielle.<br />
- Mit tom' én - felelt hanyagul Louis. - Azt hiszem elfelejtettük kicipelni. De igyatok nyugodtan, valami csajos epres ital.<br />
Daniellel kérdőn egymásra néztünk, majd kibújtuk Lou fogságából és én kiválasztottam egy poharat, míg Dani a kezében a sajátjával várta, hogy megkóstolhassuk.<br />
Egyszerre emeltük a szánkhoz, miközben Louis magyarázott.<br />
- Elvileg nagyon finom, valami specialitás... - sorolta, majd egyszer csak Dani kiköpte az első kortyot. - Tömény alkohol... - tette hozzá.<br />
Kérdőn figyeltük Danit, aki vad magyarázkodásba kezdett.<br />
- Nem is szeretem az epret - köhécselt.<br />
- Mi? A reggelinél mindig te lopkodtad ki a legtöbbet a gyümölcstálból minden egyes szállodában - emlékezett vissza Louis, teljesen jól, hisz Danielle imádja az epret és..<br />
Aztán beugrott.<br />
Te jó ég!<br />
Teljesen lesápadtam és abban se voltam biztos, hogy sikerül kinyögnöm.<br />
- Terhes vagy!</div>
Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-46628801273151294852014-01-08T10:29:00.002-08:002014-01-08T10:29:50.352-08:002/14 * FrozenSziasztok! :) Kissé késve, de megérkeztem az új részt. Sajnálom, hogy ennyit kellett várni.:(( Remélem tetszeni fog, nekem nem ez a kedvencem, de ez is közel áll hozzám. Elnézést ha vannak benne nyálas részek, igyekeztem egyensúlyban tartani a dolgokat.<br />
Remélem nálatok minden oké, jó olvasást mindenkinek! <3<br />
xoxo, Kikiih<br />p.s.: Még egyszer elnézést a késésért.<br />
<h2 style="text-align: center;">
Frozen</h2>
<br />
Ahogy beértünk a szobába azonnal Zayn ajkaira estem és beletúrtam a hajába. Nem értette a heves reakciómat, ezért az ajtónak nyomott és zihálva eltolt magától.<br />
- Most mi van? - kérdezte vigyorogva.<br />
- Hát tudod - vontam vállat. - Te meg én. Ott az ágyon a plüssmackód mellett.<br />
- Nemrég még nem akartad a szüleim házában csinálni - gondolkodott.<br />
- De akkor még nem is voltam a menyasszonyod.<br />
- Ez most ilyen sok dolgot megváltoztatott? - ráncolta a szemöldökét.<br />
Csak megforgattam a szemem, felugrottam egy egy lendülettel a dereka köré fontam a lábam, miközben lesmároltam. Zayn kissé meglepődött, de szerencsére elkapott. A naplómat az éjjeliszekrényére hajította, engem pedig az ágyhoz cipelt. Már döntött volna el, amikor hirtelen megállt, így egy hatvan fokos szögben tartva vártam a folytatást.<br />
- Mi van? - értetlenkedtem.<br />
- Az ágyam hangosan nyikorog - magyarázta. - Csináljuk inkább a földön.<br />
- Ez most komoly? - röhögtem fel, de Zayn addigra már vissza is emelt és az ágya mellé vitt, ahol elfektetett a padlószőnyegen.<br />
Elnevettem magam, majd beletörődtem a sorsomba, miszerint egy polcnyi harcosbaba alatt, és Zayn mackójának tekintetével - amivel az ágyról kémlel minket - csinálom először a vőlegényemmel.<br />
<br />
<i>/Zayn szemszöge/</i><br />
<i><br /></i>
Fél óra múlva már az ágyon feküdtünk, Emma csendesen aludt a vállamon. Még nem volt olyan késő, talán csak tíz körül, de fárasztó napja volt. Mosolyogva néztem, ahogyan mellkasa emelkedik és süllyed. Olyan gyönyörű volt, ahogy göndör tincsei keretezték az arcát, hosszú pillái pedig az arcán pihentek.<br />
Óvatosan hátratűrtem egy-két rövidebb arcába hulló tincset, miközben azon gondolkodtam, hogy hogyan lehet valaki ilyen gyönyörű. Aztán a hasamon pihenő kezére esett a pillantásom, ahol a gyűrűje halványan csillogott. Hihetetlen, hogy ez a fantasztikus lány engem választott.<br />
Más volt, mint a többi lány. Sose értettem, hogy miért nincs megelégedve magával, holott úgy tökéletes ahogy van. Legtöbbször mindig a magasságát szidta. Kereken 170 centiméter, és állítólag mindig azzal volt a baja, hogy mindig egy magas volt a srácokkal. Szerintem ezzel semmi bajának nem kellett volna lennie. Személy szerint én mindig is utáltam nagyon lehajolni a lányokhoz, de az nagyon furcsa lett volna, ha magasabb. Emma és köztem, számomra tökéletes volt ez az öt-hat centi magasságkülönbség.<br />
Ezen kívül gyakran emlegette, hogy nem érzi magát nőiesnek a sok tetoválástól, és az állítása szerint férfias testalkatától, ami elvileg Harry hibája. Nekem ezzel se volt soha bajom, hiszen egyáltalán nincs férfias testalkata, a tetoválások pedig teljes mértékig őt tükrözték.<br />
A lista nagyon hosszú lehetne, mert mint minden ő is talál magában hibákat. De én így szerettem. Mindennél jobban, így egyre jobban elfogott a kíváncsiság, hogy az egyébként magabiztosnak tűnő Emma miért törik meg, amikor kettesben vagyunk, és vallja be ezeket a dolgokat. A tekintetem akaratlanul is az éjjeliszekrényén pihenő naplójára terelődött. Megfogadtam, hogy nem olvasom el, mert teljes mértékig hiszek neki, bízok benne és egyéb közhelyek.<br />
De azt mondta, hogy szeretné, ha elolvasnám. És tényleg odaadta.<br />
A fene egye meg, belelapozok.<br />
Óvatosan átnyúltam az ágyon és leemeltem a kék könyvecskét. Felnyitottam az első oldalon és rájöttem, hogy még nem is láttam Emma kézírását. Nőies, dőlt stílusban írt, látszott, hogy néha-néha megremegett a keze, a mélyebb részeknél.<br />
Úgy faltam akár egy könyvet. Az első oldalakon leírta a fájdalmát amikor Harry elment, aztán az elhatározásról mesélt, amikor úgy döntött, hogy elmegy Londonba. Nagyot nyeltem, amikor észrevettem, hogy két oldalon keresztül írta le az első alkalmat, pont kellő részletességgel írta le, bár biztos belepirulnék, ha ott lennék amikor valaki elolvassa.<br />
Aztán jött a kínosabb része, amikor leírta, hogy mekkorát csalódott bennem és mekkora egy seggfej vagyok, és magát is egy ribancnak nevezte. Akaratlanul szorosabbra fogtam a kezemet a dereka körül, mire halkan nyöszörgött. Gyorsan elengedtem és tovább lapoztam.<br />
Az egész könyvecskék megdöbbenve olvastam. Végig vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Sokszor volt hihetetlen kellemes (amikor rólam írt), máskor durván kellemetlen (amikor mondjuk Louisról). Hajnalban tettem le a könyvet, és a végével teljesen meg voltam békélve, egyszerűen boldogság öntötte el a szívemet, hogy ezerszer, világosan leírta, hogy szeret és boldog.<br />
Talán azok zavartak nagyon amikor az egyalkalmas dolgokról írt, vagy amikor a drogokról... Sokkal inkább az elvonó.<br />
De mind közül a legdurvább ez a sors volt: <i>"Keze durván csattant az arcomon, a lendülettől pedig a földre estem és bevertem a fejem a falba, amibe éles fájdalom nyilat szinte azonnal."</i><br />
<br />
Este érdekesen aludtam. Kissé kifárasztott a tegnap, a boldogság szinte minden erőmet elszívta. Azonban Emma naplójának sorai egész éjszaka zaklattak, amitől borzalmasabbnál borzalmasabb álmok törtek rám. Mégis a legborzalmasabb álom, az volt, amikor dél körül Anya benyitott, hogy felébresszen minket.<br />
Talán nem is az volt a gáz, ahogyan feküdtünk, habár szívesebben vette volna, ha Anya úgy nyit ránk, mint egy normális párra, akik kis kiflibe bújnak össze. Mivel egyikünk se egy nyugodtan alvó típus, a mi kis kiflink mindig eltörik, és elmorzsálódik. Így történt, hogy az én fél lábam lelógott a ágyról, a másik a takaró alatt volt, kezeim pedig a fejem vonalában terültem szét. Emmának csupán a derekánál volt takaró, fejét pedig az ölembe hajtotta.<br />
- Jó reggelt gyerekek! - köszöntött minket lágyan, miközben elhúzta a függönyt.<br />
Erősen pislogni kezdtem a fény hatására, Emma pedig felemelte a fejét és csodálkozva nézett anyára. Én pedig felettébb kínosnak éreztem, hogy húsz évesen, a menyasszonyommal az ágyamban az anyám ébreszt... Hmm... Menyasszony. Tök jól hangzik.<br />
- Mi történt? - kérdeztem kissé feljebb tornázva magam az ágyon, miközben Emma ehhez túl lusta volt, és inkább a hasamon pihentette tovább a szemeit.<br />
- Már lassan dél van, és vendégeink jöttek - magyarázta Anya zavartan.<br />
- Vendégek? - pislogtam álmosan.<br />
- Igen, nos ez felettébb kínos, kissé hirtelen jött - köpködte Anya a szavakat. - De a szüleid vannak itt, Emma - nyögte ki, mire Emma szemei elképesztő gyorsasággal pattantak ki.<br />
- A micsodáim?! - sápadt le.<br />
- Anne, Robin, valamint Gemma és Harry is itt vannak.<br />
- Hogyan? - kérdeztem meg, ami szerintem mindkettőnk fejében kattogott.<br />
- Tegnap este Anne felhívott és beszélgettünk, beszélgettünk... Vagy egy órán keresztül beszélgettünk, és mindig is jóban voltunk. És gondoltuk akkor mindkét család teljesen együtt tudna lenni, ezért... Meghívtam.<br />
- És ezt miért csak most tudjuk meg? - borultam ki.<br />
- Tegnap este úgy eltűntetek és inkább nem akartam zavarni...<br />
- Szóval - szólt közbe Emma. - Az egész családom odalent van? Itt ebben a házban? Bradforban? - kérdezte teljesen kiborulva.<br />
- Igen - felelte Anya kínosan. - Sajnálom, ez kicsit hirtelen jött, de szerintem ez végtére is egy jó dolog. Gyorsan szedjétek össze magatokat. Az ebéd egy fél óra múlva kész - hadarta és otthagyott minket a szobában.<br />
- Szóval te és Anne kibékültetek ugye? - nyeltem nagyot Emmára nézve, néhány másodperc csend után.<br />
- Igen... Azt hiszem - bólintottam.<br />
- De velem nem - gondolkodtam hangosan. - Mennyire fog megutálni, ha rájön, hogy eljegyeztelek? Ezzel totálisan azt hiszi, hogy még jobban el akarlak venni tőle...<br />
- Vagy - agyalt Emma. - Lehet, hogy ezzel azt bizonyítod, hogy tényleg szeretsz, stb...<br />
- Aha - feleltem egyre jobban bepánikolva.<br />
- Figyelj - ült fel Emma, majd gyengéden az ölembe helyezkedett és két keze közé fogta az arcomat. - Nem lesz semmi baj. Itt vagyok, és izé... Szeretlek - mondta biztatóan, és megerősítésképpen meg is csókolt.<br />
- Öltözzünk fel - sóhajtottam fel.<br />
<br />
<i>/Emma szemszöge/</i><br />
<i><br /></i>
Miután mindketten végeztünk a reggeli teendőinkkel a fürdőszoba tükrében egymásra néztünk, miközben én betekertem a szempillaspirálom kupakját, ő pedig félretette a borotvát.<br />
- Normális ha félek? - kérdezte rezignáltan.<br />
- Anyától? - nevettem fel kissé, mire ő komolyan bólintott, így én is abbahagytam a vihogást. - Figyelj Malik. Húsz éves vagy. A szüleid házában vagyunk. Nem fog jelenetet rendezni, pláne mivel mindenki örülni fog nekünk.<br />
- Várj, most akarjuk elmondani? - parázott be még jobban.<br />
- Mivel egy hatalmas kő villog az ujjamon, igen - mondtam, és már láttam a szemében, hogy mit akar, ezért megelőztem. - Nem Zayn, nem veszem le - kötöttem az ebet a karóhoz, azt hiszem egyszerre örömére és bánatára.<br />
Léptem egyet, ezzel megszüntetve a köztünk lévő távolságot. Karomat a nyaka köré fontam, lábujjhegyre álltam és határozottan megcsókoltam.<br />
Kezét a derekam köré fonta, ujjait szorosan az oldalamba fúrta, egyfajta biztosításért, gondolom. Ezt igazán aranyosnak gondoltam volna, ha én nem paráztam volna szintén.<br />
Ahogy beértünk a konyhába, és az azzal egybenyitott étkezőbe minden szempár ránk szegeződött. Zavartan elmosolyodtam és mosolyogva üdvözöltem a családtagjaimat. Természetesen először Gemma ugrott, nekem, őt követte Harry, aki utána Zaynhez lépett és érdeklődve figyelte, hogy mitől lehet ilyen zaklatott. Robin mosolyogva üdvözölt, ahogyan Anya is. Mintha ez a szituáció teljesen normális lenne, lazán megölelt és rám mosolygott. A számat harapdálva figyeltem, ahogy Zayn Anyához lép és két puszival üdvözli. Anya eresztett rá egy mosolyt és halkan mondott neki valamit, amit nem hallottam. Nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem.<br />
Miután mindenki üdvözölt mindenkit helyet foglaltunk a hihetetlen hosszú asztalnál. A két asztalfőn ült a két Malik szülő, Patricia mellett Safaa, Yaser mellett Waliyha. Vele szemben Doniya, mellette Zayn, mellette én, mellette Gemma, vele szemben Harry, mellette Robin, mellette Anya.<br />
Ahogy Patricia kirakta a levest középre azonnal megkordult a gyomrom, hisz isteni illatok szálltak belőle. Igyekeztem figyelni, hogy nem ez az egyetlen fogás, bár ez nem volt könnyű.<br />
Folyamatosan beszélgettünk, de az érdekesebb része csak a desszertnél érkezett el.<br />
- Anne, sose hittem volna, hogy egyszer pont a mi gyerekeink fognak összekerülni - mosolyodott el szélesen Patricia. Anya óvatosan ránk sandított és halványan elmosolyodott.<br />
- Én se - vallotta be.<br />
- Az elején nem is rajongott az ötletért - jegyezte meg Robin, és ártatlanul bekapott egy falatot a szájába, Anya pedig szúrós szemmel illette.<br />
- Akkor nem voltam egyedül - hajtotta le a fejét Yaser.<br />
- Mi? - kerekedtek el Zayn szemei.<br />
Aztán Anne és Yaser mindketten elmondták az őszinte véleményünket amiket a kapcsolatunk elején tápláltak. Igaz, Yaser sokkal felnőttesebben viselkedett, mint az anyám, de ez részletkérdés. Anya részét már végig se akarom gondolni, viszont Yaserébe, még most is belepirulok. Kiderült, hogy az egy szem fiának, egy igazi nőt szánt, és egyáltalán nem olyan lányokat szánt neki, mint akik azelőtt voltak neki. Amikor jöttek hozzánk kedve se volt az egészhez, nem is ismert, de máris elítélt, amit azóta rengetegszer megbánt, és csak a beszéde alatt ötvenszer bocsánatot kért. Azt mondta, hogy igazán megkedvelt, és nem vagyok egy liba, mint amilyennek először hitt, amikor még nem is találkoztunk.<br />
- Szóval szerintem te vagy az ideális a fiamnak - fejezte be a mondandóját. Látszott rajta, hogy zavarban volt, kissé el is vörösödött, de az fel sem tűnt, az én paradicsom piros arcomhoz képest, ami minden dicsérő szó után egyre vörösebb lett. Zayn csak egy hitetlen mosollyal hallgatta végig az egészet, néha-néha a többiekkel együtt felkuncogott. Igaz, a szerepcsere fordítva volt, amikor Yaser előtt Anya mesélte el az ellenszenveit, amiket régen érzet.<br />
- Nos - nézett fel Zayn vigyorogva. - Örülök, hogy így látod, mert... eljegyeztem Emmát.<br />
Elkerekedett szemekkel néztem rá és kissé még bokán is rúgtam. Nem éppen így képzeltem el a bejelentést. Persze, nem akartam semmi extra dolgot, de ez túl spontán és hirtelen jött. Legalább szólhatott volna!<br />
Zaynt nem is érdekelték a kifogásaim, egyszerűen benyúlt az asztal alá és megfogta a bal kezem, kiemelte, ezzel megmutatva mindenkinek a gyűrűt, amitől a körülöttünk ülő családtagjaink még jobban lesokkolódtak, már ha ez lehetséges.<br />
Nem bírtam, így a szabad kezemmel kissé eltakartam az arcom, és kínomban röhögni kezdtem. Zayn ránézett, majd végig az asztalon, és belőle is egyértelműen kitört a nevetés. Gemma, aki szintén nem bírja a kínos szitukat, elsőként érezte át a dolgot és szabályosan vihogni kezdett. Őt követte Doniya, Harry, Waliyha, Robin, Patricia, Safaa pedig végig vidáman tapsikolt. Az utolsó két ember Yaser és Anya volt. Végignéztek az asztalon, majd egymásra és ők is elnevették magunkat.<br />
Anya volt az első aki felállt és megölelt. Én is felpattantam és meghatottan öleltem vissza. Végül aztán az egészből egy nyálas amerikai filmbe illő ölelgetőparty lett, amibe mindenki beszállt. Meghatottan, könnyes szemekkel pislogtunk egymásra, és ismét egy furcsa, euforikus érzés vett körül. Szeretettnek és hihetetlenül boldognak éreztem magam. A fülem zsongott, csak annyit tudtam kivenni, hogy Patricia elment a hűtőbe, mert a szilveszterre vett pezsgőt kibontjuk.<br />
- Emma - állt meg előttem Harry és én is minden figyelmem rá szenteltem.<br />
- Harry - mosolyogtam rá, majd feltérképeztem az arcát. Kissé meghatottnak tűnt, szemeiben valami furcsa csillogott... Nem, az én tesóm és a könnyek nem ismerik egymást, kizárt dolog.<br />
- A kishúgom felnőtt - rázta meg a fejét, és láttam rajta, hogy még mindig nem fogta fel teljesen a dolgokat.<br />
Meghatottan megöleltem és szorosan a vállába fúrtam a fejemet. Ha nincs Harry az egész nem jön össze.<br />
Ha nem veszünk össze nem megyek utána Londonba. Zayn nem talál rám, nem visz fel a szobájukba. Nem beszélgetünk órákon keresztül. Nem veszek össze még jobban Harryvel. Nem vigasztal meg, nem fekszünk le. Nem jön vissza három év múlva Harryvel, nem találkozunk újra. Ha nincs Harry, nem tudott volna elvinni a turnéjukra, nem kerülök még közelebb Zaynhez, miközben a felszínen minél távolabb akartam kerülni tőle. Nem jutok el New Yorkba és nem vall szerelmet és csókol meg...<br />
- Ha bántod, összetöröd a szívét vagy bármi ilyesmi, megöllek! - szólt át a vállam felett Zaynek.<br />
- Nem kell aggódnod ettől - hallottam magam mögül a vőlegényem (Igen, a vőlegényem!) nevető hangját.<br />
Óvatosan kibontakoztam Harry öleléséből és Zaynhez fordultam. Vigyorogva megrázta a fejét, jelezve, hogy sok mindenre számított, de erre nem. Visszamosolyogtam, mintha azt válaszolnám, hogy én sem, de így a legjobb.<br />
Közelebb lépett és magához húzott. Megcsókolt. Nem volt túl vad, hisz emberek, családtagok között voltunk. Visszacsókoltam és hihetetlenül boldognak éreztem magam.<br />
<br />
*<br />
<br />
Egy héttel később már otthon voltunk. A kérdésre, hogy a többieknek mikor mondjuk el, egyértelmű volt a válasz. A szilveszteri bulin. A buli Harrynél lesz, és az az első alkalom az ünnepek után, hogy újra találkozunk.<br />Egyébként amióta Zaynnel itthon vagyunk, akkor voltunk igazán kettesben, és szinte ahogy beléptünk egymásnak estünk. Faltuk egymást, egészen harmincegyedikén, délután kettőig, amikor leesett, hogy nekünk nyolcra buliba kell menni.<br />
- Azt hiszem el megyek zuhanyozni - sóhajtottam fel.<br />
- Akkor egy óra múlva kijössz - nevetett fel.<br />
- Nem is szoktam sokáig zuhanyozni - védtem magam.<br />
- Nem, de aztán kijössz, mire megtörülközöl, mire megszárítod a hajad, és ha már száraz, akkor gyorsan meg is csinálod. Ha már ott vagy ki is sminkeled magad, nekem meg lesz tíz percem elkészülni.<br />
- Mondod ezt, te - forgattam a szemeimet. - Megfürdesz, gondolom meg is borotválkozol, mert már két napja nem szakítottál rá időt, és elég szőrös vagy. Aztán mire kitalálod, hogy hogyan legyen tökéletes a hajad, már el is késtünk.<br />
- Most ahelyett, hogy engem piszkálnál mehetnél mondjuk tusolni, és gyorsabban kész lennél - ajánlotta.<br />
- Te kezdted! - csattantam fel. - Nem is fürdök sokáig.<br />
- Lehet, hogy nem is a fürdéssel van a baj - tettetett gondolkodást. - Túl sokáig variálsz előtte.<br />
- Jól van, nem érdekel - feleltem sértődötten és bevonultam a fürdőszobába, igyekezve nem figyelmet venni arról, hogy Zayn tekintete folyamatosan a meztelen testemen ég.<br />
Idegesen kitéptem a hajamból a hajgumit és elhajítottam. Beálltam a zuhany alá, és eldöntöttem, hogy csak azért is gyorsan le fogok fürdeni. De mégis hogyan mérjem az időt?<br />Megnyitottam a csapot és hirtelen túl forrót engedtem magamra, amire kissé megugrott a testem, így gyorsan a csap után kaptam, és hűvösebbre állítottam. A következő túl hideg volt... Hideg...<br />
FROZEN!<br />
Bár még nem láttam a filmet, de Demi Lovato - <a href="http://www.youtube.com/watch?v=kHue-HaXXzg" target="_blank">Let It Go</a> dalát imádtam, ezért elhatároztam, hogy eléneklem magamban, és az a körülbelül három perc bőven belefér egy gyors zuhanyzásba.<br />
<br />
<i>Let it go, let it go / Elengedem, elengedem<br />Can't hold it back anymore / Nem tarthatom vissza többé<br />Let it go, let it go / Elengedem, elengedem<br />Turn my back and slam the door... / Hátat fordítok és becsapom az ajtót</i><div>
<i><br /></i></div>
<div>
A következő pillanatban elhúzódott a zuhanyzó ajtaja, ami szinte azonnal visszacsukódott. Azonnal abbahagytam az éneklést, és egy kar körém fonódott.</div>
<div>
- Találó - mondta mosolyogva és kissé szorosabbra fogott maga körül, meztelen teste mindenhol hozzáért az enyémhez. - Pont ezt csináltad.</div>
<div>
- Mgrh - morogtam vissza, nem igazán tudtam mit válaszolni. Ilyen helyzetekben nem olyan jó a beszélőkém.</div>
<div>
- Szeretlek - suttogta a fülembe, majd nyomott a mögötte lévő érzékeny pontra egy csókot. Aztán egyet a nyakamra, azon végighaladva pedig a vállamra lehelt vagy milliót. Még a meleg víz hatására is kirázott a hideg, amit azonnal megérzett és halkan felnevetett.</div>
<div>
Óvatosan maga felé fordított és nekitolt a hideg csempének. Homlokát az enyémnek nyomta, orrhegyeink összeértek.</div>
<div>
- Szeretlek - ismételte, mire halványan elmosolyodtam, amit ő jó jelnek vett, így megcsókolt.</div>
<div>
Az elején nem csókoltam vissza, hadd küzdjön egy kicsit. Kissé türelmetlen volt, egyértelműen többet akart. Elmosolyodtam és visszacsókoltam. Nyelvét átdugta a számba, táncra hívva az enyémet.</div>
<div>
Fogalmam sincs, hogy hányadszorra csókolt meg, de szinte mindegyik olyan volt, mint az első. Tökéletesen a helyzet ura volt, én pedig tökéletesen el voltam varázsolva tőle. Ahogyan szorosan tart a derekamnál fogva, de közben ujjai cirógatták a bőrömet. Ahogyan a kezemet a nyaka köré fontam és a dús hajába beletúrtam.<br />Hihetetlenül szeretem.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Néhány perccel később kissé zihálva, tisztán, de egyben mocskosan léptünk ki a zuhanyzóból. Megtámaszkodtam a pulton, miközben a tükörből figyeltem Zaynt. Elvett egy törülközőt, majd egyre közelebb jött. Túl közel...</div>
<div>
Átdobta a testem előtt a törülközőt, és elkezdett... Törölgetni?</div>
<div>
- Veled meg mi van? - röhögtem el magam, közben pedig Zayn a melleimet kezdte erősen "szárítani".</div>
<div>
- Megmutatom, hogy hogyan kel törülközni - magyarázta.</div>
<div>
- Én törülközés közben nem szoktam... izgatni a melleimet - nyeltem nagyot, mert Zaynnek túlságosan is tetszett az a terület.</div>
<div>
- Bocs, jó érzés volt - tért el onnan és egyre lejjebb haladt, a hasamon keresztül, egészen délre.</div>
<div>
- Nem már - nevettem fel, miközben lent kezdett kell dörzsölni.</div>
<div>
- Nedves vagy - magyarázta.</div>
<div>
- Mert most fürödtem!</div>
<div>
- Persze, fogd arra - vigyorgott én pedig próbáltam eltolni magamtól.</div>
<div>
Miután végre békén hagyott egy laza mozdulattal felugrottam a pultra a csap mellé, és kényelmesen elhelyezkedtem.</div>
<div>
- Te nem segítesz nekem? - kérdezte pimasz mosollyal a száján.</div>
<div>
- Nem, te már nagyfiú vagy - ráztam meg a fejem vigyorogva.</div>
<div>
- Chh - húzta el a száját, és rájött, hogy kénytelen magának megoldani. </div>
<div>
Végignéztem rajta. A haja, amiből csöpögött a víz az arcába, a barna szemei, a hatalmas szempillákkal. A még mindig borostás arca, amit egyébként imádok. A vállai, a szálkás hasizmai. A tetoválásai végig az egész bőrén. A hímtagja, és csak úgy önmagában, Zayn.</div>
<div>
Már majdnem végzett, mire rájöttem valamire.</div>
<div>
- Zayn? - szólaltam meg félénken.</div>
<div>
- Hm? - nézett fel rám.</div>
<div>
- Pisilni kell - közöltem.</div>
<div>
- Oké - vont vállat és visszatért a belső combja törölgetéséhez.</div>
<div>
- Kimennél? - kérdeztem lesütött szemekkel.</div>
<div>
- Minek? - nevetett fel.</div>
<div>
- Mert pisilni szeretnék - magyaráztam a számomra ésszerű tényt.</div>
<div>
- Emma - nevetett fel kedvesen, és kicsit megállt a törülközésben. - Nincs a testednek olyan porcikája, amit ne láttam volna még. Nehogy már a saját vőlegényed előtt ne merj pisilni.</div>
<div>
A számat beharapva bólintottam, és közben azon kattogtam, hogy Zayn most már a vőlegényem. Istenkém, de jó ezt hallani!</div>
<div>
Lepattantam a pultról és a WC-hez sétáltam. Ráültem. Zaynre sandítottam, aki természetesen figyelt.</div>
<div>
- Eddig jó - bólintott. - Csak így tovább!</div>
<div>
- Ne nézz! - szóltam rá. - Nem megy.</div>
<div>
- Menni fog az - biztatott és elfordult. Na jó, ez még furább volt.</div>
<div>
Inkább lehajtottam a fejem és a combomat bámulva koncentráltam. Nem olyan ciki ez. Inkább az a ciki, ha nem sikerül. Gyerünk Em, ez csak pisi.</div>
<div>
Biztosan nem vagyok normális.</div>
<div>
És abban a pillanatban kicsurgott, mire megkönnyebbültem sóhajtottam fel, Zayn pedig felröhögött.</div>
<div>
- Ezért nem akartam, hogy itt legyél! - szóltam rá sértődötten.</div>
<div>
- Szerintem cuki vagy - mosolygott, és igyekeztem nem tudomást venni arról, hogy figyeli a további mozdulataimat.</div>
<div>
- Kész vagyok! - jelentettem be büszkén, miközben lehúztam a WC-t.</div>
<div>
- Büszke vagyok rád - bólogatott, mire elnevettem magam, odaléptem hozzá és megöleltem.</div>
<div>
- Tudod, miközben figyeltelek jött az ihlet, szóval most én jövök - mondta, mire még mindig nevetve elhúzódtam tőle.</div>
<div>
A pultnak dőlve, a körmeimet nézegetve vártam, hogy Zayn... Elintézze a dolgát.</div>
<div>
- Egyébként mit énekeltél amikor bejöttem? - kérdezte a WC felett állva, mintha ez a szituáció teljesen normális lenne.</div>
<div>
- Demi Lovato - feleltem. - Let It Go.</div>
<div>
- Nem ismerem - vallotta be.</div>
<div>
- A Frozen betétdala - magyaráztam.</div>
<div>
- Az új animációs film? - kérdezte, miközben a WC csobogó hangot adott ki, tehát lehúzta.</div>
<div>
- Igen - néztem fel, és Zayn pont akkor lépett mellém.</div>
<div>
- Értem - bólintott. - Na szárítsd meg a hajad, én mindjárt jövök - mondta, ezek szerint ennyivel lerendezve a témát.</div>
<div>
- Oké - mosolyodtam el halványan és a fekete készülék felé nyúltam. - Zayn?</div>
<div>
- Igen? - fordult vissza az ajtóból.</div>
<div>
- Hoznál nekem egy pólót? - kértem.</div>
<div>
- Hülye lennék - vigyorgott vissza.</div>
<div>
Nos, póló és Zayn nélkül maradtam. Előrehajoltam, amitől a hajam is előre esett, csak néhány tincset kellett megigazítani. Mindig is utáltam hajat szárítani. Hosszú, unalmas és fáradtságos meló, ráadásul a hülye göndör tincseim nehezebben is száradnak. </div>
<div>
Amint Zayn visszaért elismerő hümmögéssel fejezte ki a tetszését, az előrehajolós pózom iránt, hogy még jobban bizonyítsa, még óvatosan rá is csapott a fenekemre, ahol a tetoválás volt. </div>
<div>
- Ettől még nem fogok twerkelni neked - morogtam.</div>
<div>
- Hoztam pólót - mondta.</div>
<div>
- Akkor se - mosolyodtam el.</div>
<div>
- Na és ettől? - kérdezte és közelebb hajolva az orrom alá nyomta a telefonját. Óvatosan megfogtam a szabad kezemmel, és néhányat pislognom kellett, mire felfogtam. Nevetve, enyhe seggrázás kíséretében felemelkedtem, mire Zayn is felröhögött.</div>
<div>
- Tényleg elviszel a Frozenre? - kérdeztem széles vigyorral.</div>
<div>
- Nem, poénból foglaltam jegyet, hogy másnak ne jusson - felelte szarkazmussal a hangjában.</div>
<div>
- Köszönöm - álltam lábujjhegyre és a karomat átcsomózva a nyaka körül, szorosan megöleltem. Csakhogy bekapcsolva felejtettem a hajszárítót.</div>
<div>
- Basszus, Em! - szisszent fel.</div>
<div>
- Ne haragudj! - kértem bocsánatot rögtön és látatlanban próbáltam kikapcsolni, de először véletlen nagyobb fokozatra kapcsoltam és elhúzódtam tőle.</div>
<div>
- Kösz, kiégett a fél nyakam - nevetett, dörzsölve a melegített pontot.</div>
<div>
- Nagyon rossz? - húztam el a számat.</div>
<div>
- Á, azért a seggrázásért megérte - nevetett fel, mire én egy elfojtott mosollyal a mellkasára csaptam.</div>
<div>
- Tessék itt a póló - adta át, én pedig visszaadtam neki a telefonját.</div>
<div>
Elnevettem magam, amikor megláttam a fehér <i>Allergic To Bitches </i>feliratot. Zayn csak egy félmosolyra húzta a száját és nyomott egy puszit a homlokomra. Tudom, hogy emlékszik rá. Tudom, hogy tudja, hogy ez volt rajtam, amikor először találkoztam Perrievel. Előttem sose szidta igazán a lányt, nem is akartam az exéről faggatni. De úgymond biztatásnak, vagy nem is tudom minek vettem, hogy ezt a pólót adta a kezembe. Talán azt jelenti, hogy jobb vagyok Perrienél.<br />Számára biztosan.</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjakqqbR8RJVO4T5fw0lJdSvuFp-qpJEChg5KQAvszpaETI1keZRAlwPx45GXe4MOISnqbYyqpj_c6D6w462sHC0TT0G0vje5kHKqDBOsBiW2kIt88ML6VaQbtPBPsM6PeeeVAQv8UZHPBw/s1600/frozen.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjakqqbR8RJVO4T5fw0lJdSvuFp-qpJEChg5KQAvszpaETI1keZRAlwPx45GXe4MOISnqbYyqpj_c6D6w462sHC0TT0G0vje5kHKqDBOsBiW2kIt88ML6VaQbtPBPsM6PeeeVAQv8UZHPBw/s1600/frozen.jpg" height="200" width="320" /></a></div>
<div>
Igaz, egy gyerekfilm megnézéséhez nem illett a póló, dehogy ne bántsam meg nagyon Zaynt, Nirvana pólóját vettem fel, amit még a turné második szakasza elején húztam be tőle.</div>
<div>
A sorban álltak egy páran, voltan tinédzserlányok, családok, és egy-két pár velünk együtt.<br />Természetesen belebotlottunk Directionerekbe is, akiknek Zayn készségesen adott aláírást, és közös képet. Kissé meglepődtem amikor hozzám is odaléptek, de természetesen hihetetlenül jól esett, ahogyan az is, amikor megjegyezték, hogy milyen szépek vagyunk együtt.</div>
<div>
A hátsó sorban voltunk és egyszerűen imádtam a filmet. Nagyon kevés kellett hozzá, hogy ne kezdjem el énekelni a dalokat, de Zayn mintha megérezte volna, beszerzett egy csomó popcornt vett, valószínűleg azért, hogy legyen mivel tömnöm a számat és ne szólaljak meg.<br />Szerintem rendesen égett az arcáról a bőr, amikor szinte minden viccen jobban nevettem, mint az összes kisgyerek, de tudtam, hogyha ezek után nem veszi vissza a gyűrűt, akkor szeret.</div>
<div>
Nos, nem vette vissza, szóval most már semmi nem állhat a boldogságunk útjába.</div>
<div>
Csakhogy Zayn még jobban kiboruljon, a kocsiban a rádióban is leadták a Let It Go-t, szóval ami a film alatt bent maradt, az most kijött. Nagyon.</div>
<div>
- Régen a Hupikék Törpikék, most meg ez - sóhajtott. - Mi jön még?</div>
<div>
- Nem tudom - vontam vállat vigyorogva.</div>
<div>
Miután lement a szám már nem igazán érdekelt a dolog, szórakozottan nézelődtem az ablakon.</div>
<div>
- Emma? - kérdezte Zayn, és köhintett egyet óvatosan.</div>
<div>
- Igen? - fordultam felé.</div>
<div>
- Lehet, hogy nem ez a legjobb alkalom, hogy megkérdezzem, de már nagyon régóta bennem van...</div>
<div>
- Igen Zayn, hozzád megyek - vágtam rá vigyorogva, mire ő elmosolyodott.</div>
<div>
- Nem, ez most már - tért vissza komolyba. - Ugye karácsonyra odaadtad a naplód...</div>
<div>
- Igen - bólintottam, és nagyon féltem, hogy mire akar kitérni. Tudtam, hogy mire akar kitörni.</div>
<div>
- És... Brandon tényleg vert téged? - talált, süllyedt...</div>
Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-48203376000323048532013-12-28T09:48:00.003-08:002013-12-28T09:48:52.878-08:002/13 Merry Christmas (Part II.)<h2 style="text-align: center;">
Merry Christmas</h2>
<h3 style="text-align: center;">
Part II.</h3>
<br />
Ahogy elváltunk anyától első dolgom volt előrángatni a laptopomat a táskámból és betettem a DVD-t. Hiába kértem nem nézte meg velem, azt mondta, hogy biztosan zavarba jönne.<br />
Biztosan volt vagy fél órás. Én pedig vagy fél órán át bőgtem. Szerintem több is volt. Meghatóbbnál meghatóbb zenék váltották egymást, tökéletesen passzoltak a képsorokhoz.<br />
Az első kép a kórházi ablakon keresztül, Harryvel egymás mellett feküdtünk. Aztán sorra jöttek az otthoni, majd az óvódás képek, a kisiskolás, és jöttek a gimis képeim. Hihetetlen, hogy mennyit változtam, ezeket szinte csak most fogtam fel. Az egyik képen még egy göndör hajú kislány vagyok a mackójával, a következőn pedig füstös szemfestékkel, morcosan meredtem a kamerába. Néha nevettem, néha sírtam, néha büszke voltam, néha szégyelltem magam. De végig meg voltam hatódva.<br />
Azt hiszem az utolsó kép volt a legdurvább.<br />
Két kép volt összevágva. Az egyik képen úgy tizenöt éves voltam, oldalról nyomtam Anya arcára egy puszit. A mellette lévő ugyanilyen pózban vagyok, csak már idősebben és nem Anya arcára nyomok puszit, hanem Zaynére.<br />
És akkor értettem meg mindent. Anyának nem igaz Zaynnel volt baja, hanem inkább azzal, hogy elveszít engem. Attól félt, hogy Zayn elvesz engem tőle, és nem attól, hogy Zayn megront. Zayn az első olyan barátom, aki nem a városban van, hanem tőle távol és nem tudja szemmel tartani. Nem akarta, hogy túlságosan kötődjek Zaynhez, így elfelejtve őt.<br />
Így, hogy egy másik szemszögből is láttam a dolgokat egy tökéletes dögnek éreztem magam. Anya csak szeret és az egészet azért csinálta, míg én tökéletesen az ellenkezőjét hittem.<br />
<br />
Az éjszakázás miatt 11 körül ébredtem, így amikor lementem a konyhába már mindenki ott volt.<br />
- Jó reggelt! - szökkentem ki a konyhába, és ha nem leptem volna meg mindenkit a vidámságommal, még egy puszit is nyomtam Anya arcára és hátulról megöleltem, miközben ő a rántottát csinált.<br />
- Ki vagy te és hol van a húgom? - sápadt le Gemma.<br />
- Karácsony van! - feleltem boldogan és leültem mellé, Anya pedig elröhögte magát, és még Robin is érdeklődve félretette az újságot.<br />
- Jobb ha nem kérdezünk rá? - Tette fel a kérdést diplomatikusan.<br />
- Nem lényeges - legyintettem.<br />
- Teát kérsz vagy kakaót? - kérdezte Anya.<br />
- Úúú, kakaót - csillantak fel a szemeim. Már vagy ezer éve nem ittam kakaót.<br />
A többi családtag csak kérdőn összenézett a vállunk felett, de nem tudott érdekelni, mert ez csak Anyára és rám tartozik.<br />
Persze testvéreim nem bírták ki, hogy nem tudnak valamit, ezért amikor délután elmentünk sétálni Gemmával, rögtön rákérdezett.<br />
- Kibékültetek Anyával? - érdeklődött Gemma és a vicces az egészben az, hogy két lépéssel azután, miután kiléptünk a kapun.<br />
- Háát... Olyasmi - bólintottam mosolyogva.<br />
- Mégis mikor? - ráncolta a szemöldökét.<br />
- Este - mondtam. - Lementem a konyhában, ő pedig ott ült és az ajándékomat bámulta, mivel én se tudtam kinyitni az övét, megegyeztünk, hogy közösen nyitjuk ki. Én egy albumot csináltam neki, egy csomó babakori képből, meg amiket találtam otthon. Családi szállóigékkel és egyéb közhelyekkel nyomtam tele, egész megható lett. Ő pedig egy DVD-t csinált rólam és róla, az egész életem ott van ahogyan felnőttem és... Az egész olyan megható volt - vázoltam fel.<br />
- De édes - konstatálta Gemma.<br />
- Az - bólintottam mosolyogva.<br />
- Juj, mutasd meg! - jött neki a fantasztikus ötlet, és a drámai hatás kedvéért még meg is állt.<br />
- De most indultunk el. Tudod, sétálni - emlékeztettem.<br />
- Jó, de ez izgalmasabb! Léégyszii.<br />
- Na jó - adtam meg magam sóhajtva, és megfordultam.<br />
Gemma közben összeszedte Harryt és Colettet is, így az ágyamon összegyűlve, közösen néztük a filmet, én pedig igyekeztem nem újra meghatódni, ellenben Collal és Gemmával, akik mindketten szó szerint bőgtek a végére.<br />
- Én csak egy pulcsit kaptam - jegyezte meg Harry.<br />
- De azt ő kötötte! - sértődött meg Gemma. - Az nem csak egy pulcsi! Tudod mennyit melózott vele?<br />
- Oké, de mégse tudok sírni rajta - magyarázta Harry.<br />
- Sírj ezen - vont vállat Gemma én pedig elnevettem magam.<br />
A nap további részében semmi különös nem történt. Átmentünk a nagyiékhoz, ahol telezabáltuk magunkat sütivel és mindenféle finomsággal, beszélgettünk velünk meg ilyenek. Nagyon rég láttam őket, és nagyon boldog voltam, hogy végre találkoztunk.<br />
Miután hazaértünk este közösen tévéztünk, aztán pedig mindenki lefeküdt aludni.<br />
Másnap reggel már jóval korábban ébredtem, mert össze kellett pakolnom. Sokkal kedvetlenebb voltam, mint ahogy azt eredetileg terveztem. Most, hogy anyából majdnem oké a helyzet, biztosan minél előbb visszajövök, de akkor sincs nagy kedvem itt hagyni a családomat. Egyedül az vigasztalt, hogy nemsokára találkozok Zaynnel. Egyébként azt hittem, hogy meg fog lepődni amikor elmondom neki, hogy otthon vagyok, de egyáltalán nem. Mint kiderült, tudott az egészről, csak nem árulta el, mert tudta, hogy akkor végképp nem mennék el. Ezért úgy két percig dühös voltam rá, de aztán azt mondta, hogy szeret, és megbékéltem.<br />
- Nagyon fogtok hiányozni - öleltem meg Harryt és Gemmát egyszerre.<br />
- Egy hét múlva találkozunk - röhögött fel Harry.<br />
- Akkor Gemma nagyon fog hiányozni.<br />
- De vele is találkozol egy hét múlva - nevetett tovább, miközben elhúzódtunk egymástól.<br />
- De ő nem szakít félbe lelkizés közben - nyújtottam ki rá a nyelvem.<br />
Colettet is szorosan megöleltem, ahogyan Robint is, majd Anyához léptem.<br />
- Nagyon szeretlek - suttogtam úgy, hogy csak ő hallja.<br />
- Én is Kicsim - szorított jobban.<br />
Még néhány percig így álltunk, amíg Harry ismét nem szakította félbe a meghitt pillanatot.<br />
- Em, indulhatunk? - forgatta a szemeit a kocsinak dőlve.<br />
- Mennem kell - mosolyogtam rá Anyára, aki halványan elnevette magát.<br />
- Vigyázz magadra! - nyomott egy puszit a homlokomra.<br />
- Igyekszem - mosolyogtam rá, de már tényleg mennem kellett, mert Harry már az autóban ülve dudált.<br />
Intettem mindenkinek, majd beszálltam az anyósülésre, és egy keserű mosollyal figyeltem ahogyan elhúzunk a házunk előtt.<br />
- Türelmetlen vagy - néztem rá szúrósan.<br />
- Bocsi, nem bírom a szarakodást - vont vállat lazán.<br />
Nevetve megráztam a fejemet, majd a mellettünk elhaladó tájat figyeltem. A vonatállomásnál kirakott és segített kiszedni a csomagokat.<br />
- Egy jó tanács - szólalt meg Harry. - Ne csináljátok Zaynék házában, mert még a nevelőapja rátok nyit.<br />
- Zaynnek nincs is nevelő apja... - mondtam, majd elgondolkodtam. - TE JÓ ÉG!<br />
- Csak gondoltam szólok.<br />
- FÚJ! - néztem rá. - Te képes voltál abban az ágyban csinálni a barátnőddel ahol... ahol tulajdonképpen felnőttél?<br />
- Ne hülyéskedj már, a kisautós már rég a padláson van - legyintett.<br />
- De ez tizenhárom éves korod óta megvan - magyaráztam. - És az, hogy Robin rátok nyitott... Legalább zártátok volna be! - szidtam le.<br />
- Nem baj, tanulj a bátyád hibájából...<br />
- Ikertestvér - javítottam ki.<br />
- Tökmindegy - legyintett.<br />
Az állomásnál Harry segített kipakolni a kocsiból, majd szorosan megöleltem.<br />
- Szeretlek Hazz!<br />
- Én is téged - simított végig a hajamon. - Vigyázz magadra!<br />
- Igyekszem - ismételtem el neki is.<br />
Direkt ablak mellé ültem, hogy majd tudjak integetni neki, miközben elmegy a vonat, de csak annyit láttam, hogy Harry beül a kocsiba. Hát szépen vagyunk, ezt megjegyeztem.<br />
Egész úton zenét hallgattam és vártam, hogy végre oda érjek. Rengeteg időbe és egy átszállásba fájt, de egyszer csak a hangosbemondón meghallottam, hogy Bradford. Annyira nem akartam elhinni, hogy itt vagyok, hogy meg kellett kérdeznem a velem szemben ülő férfit, hogy tényleg azt mondták-e be. Igen, azt, így sietősen felálltam és lepakoltam a cuccomat.<br />
Olyan gyorsan értem az ajtóhoz, hogy én voltam az első aki leszállt, tekintetemmel azonnal Zaynt kezdtem el keresni. Nem voltak sokan, de úgy kavarogtak az emberek, hogy nyújtogatnom kellet a nyakam ahhoz, hogy észrevegyem, de rövidesen kiszúrtam a magas alakját.<br />
Ott állt, lazán, zsebre tett kézzel. Haja most nem volt felzselézve, tincsei lazán hullottak a homlokába. Szaporábbra vettem a lépteimet, és el se hittem, hogy már csak néhány méter és egy tucat ember választ el minket egymástól.<br />
Ahogy észrevett rögtön elmosolyodott. Ő is előrébb jött, így pont mire találkoztunk az embertömeg felszívódott körülöttünk, így nyugodt szívvel ejtettem el a bőröndömet, tudván, hogy nem dől rá senkire. Zayn karjaiba vettetem magam, izéé... Szó szerint. Akárcsak a filmekben a nyakába kapaszkodtam és megugrottam, igazán drámai hatást csak az keltett volna, ha meg is pörget, de az kimaradt, mert eléggé meglepődött a hirtelen szeretetrohamomtól.<br />
Óvatosan lehelyezett a talajra, és homlokát az enyémnek nyomta. Egyszerűen nem bírtam letörölni a vigyort az arcomról, ezt Zayn is látta, így segítségképpen megcsókolt.<br />
- Hiányoztál - mondtam, kicsit fészkelődve a karjaiban.<br />
- Csak két napja nem találkoztunk - nevette el magát.<br />
- Most ha rendes lennél azt mondanád, hogy én is hiányoztam neked.<br />
- Te is hiányoztál - mondta. - Így megfelel?<br />
- Igen - nevettem el magam.<br />
- Na szedjük össze a bőröndödet. Komolyan, te egy rossz nyálas filmben érzed magad? - röhögött.<br />
- Miért nem tetszett?<br />
- Abban a pillanatban amikor már tudtam, hogy nem esünk hátra egész jó volt - bólintott és a derekam köré fonta a karját, miközben én felemeltem a bőröndömet. Zayn szemöldök ráncolva nézett végig rajta, majd megszólalt. - Nagyon megharagszol, ha ezt nem húzom magam után? - utalt a leopárdmintás, hatalmas és feltűnő poggyászomra.<br />
- Annyira nem - vontam vállat, mire már kezdett megkönnyebbülni. - Ha!<br />
- Ha? - nézett fájdalmasan.<br />
- Kapok egy puszit - feleltem kislányosan, mire megint elnevette magát.<br />
Magához rántott és lekapott, de úgy, hogy szinte beleszédültem.<br />
- Elég jó lesz? - kérdezte egy szemtelen mosollyal.<br />
- Fogjuk rá - nevettem el magam.<br />
Megragadtam a bőröndöm fogóját és magam után húztam.<br />
- Egyébként... Nem kocsival jöttem, mert úgy gondoltam, hogy kissé bemutatom neked Bradford szépségét és...<br />
- És Apukád nem engedett beülni a kocsijába mi? - röhögtem fel.<br />
- Túl jól ismersz - rázta meg a fejét. - De tegyünk úgy, mintha ez nem így lenne, és megmutatom neked a homokozót ahol először csókolóztam.<br />
- Csak akkor érdekel, ha a lány már nincs a közeledben.<br />
- Kilenc éves voltam és... És ki mondta, hogy lány? - tetetett értetlenséget, én pedig egy perce lefagytam. - Csak vicceltem, persze, hogy lány te hülye - nevetett ki. - És már elköltözött Írországba.<br />
- Akkor mindenképp érdekel az a homokozó - bólintottam, látszólag komolyan.<br />
És Zayn tényleg megmutatta. Bevezetett az üres játszótérre, ahol én letettem a bőröndömet, és elképzeltem ahogyan az apró Zayn rohangál fel-alá és Patricia idegesen kiabál utána és kergeti.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKLAauxghDNIZ2lcYi9mdJu4corcQECUezQvP2knEa4vEfF3DUnZI0lJyTz58GtliAdO632MJvPLfzf7hXiZ9ZD69cu_NFfY1NOFCTDiob1IWcF6L2DgSuf45r7kJPe0_SLSLPGqpvbMFB/s1600/swing.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKLAauxghDNIZ2lcYi9mdJu4corcQECUezQvP2knEa4vEfF3DUnZI0lJyTz58GtliAdO632MJvPLfzf7hXiZ9ZD69cu_NFfY1NOFCTDiob1IWcF6L2DgSuf45r7kJPe0_SLSLPGqpvbMFB/s320/swing.jpg" width="213" /></a>- Úú, hintázzunk! - csillantak fel a szemeim.<br />
- Emma, felfázol! - kiáltott utánam, de én már boldogan rohantam a hintákhoz, mint egy kisgyerek.<br />
- Nem érdekel - feleltem vigyorogva és szépen letisztítottam leültem. - Á, ez hideg!<br />
- Okos barátnőm van - állapította meg, majd felém hajolva megfogta a hinta két láncát a két kezével. - Na kelj fel, hogy fogsz így nekem gyereket szülni?<br />
- Ki mondta, hogy fogok neked szülni? - kérdeztem és lábaimmal feljebb tornáztam magam, hogy ne legyen olyan nagy a méretkülönbség.<br />
- Majd én teszek róla - felelte mosolyogva, homlokát az enyémnek döntve.<br />
- Fiút vagy lányt akarsz? - érzékenyültem el kissé.<br />
- Mindkettőt - vágta rá, és azzal megcsókolt.<br />
Végül sikerült kirángatnia a hideg hintából, és mondta, hogy már ideje indulni haza. Abban a pillanatban görcsbe rándult a gyomrom, és felfogtam, hogy most tényleg Zayn szüleihez megyünk. Nem csak átugranak vacsorázni néhány órára, hanem össze leszek zárva velük, ott is alszok együtt töltöm velük az egész napot.<br />
- Most meg mi van? - kérdezte Zayn séta közben.<br />
- Mi? - kaptam fel a fejem.<br />
- Eddig be nem állt a szád, most pedig csak meredsz magad elé.<br />
- Én csak - tűrtem zavartan hátra egy tincset. - Nem zavarok?<br />
- Mi van? - vette át az értetlen szerepét.<br />
- Csak... Családi idilli, karácsony... Nem rondítok bele a képbe?<br />
- Em - állított meg és kezét óvatosan a derekamra helyezte. - Te már családtag vagy.<br />
- Csak mert te így gondolod...<br />
- Mindenki így gondolja - felelte és nyomott a homlokomra egy puszit. - Minden rendben lesz.<br />
- Hát jó - fújtam ki a levegőt lassan. - De van rágód?<br />
- Ja, miért? - kérdezte miközben újra elindultunk.<br />
- Muszáj elszívnom egy cigit, tiszta ideg vagyok - magyaráztam és már nyúltam is a táskámba.<br />
- Jó - egyezett bele. - De akkor én is kérek egyet. Ha kérdezik azt mondjuk, hogy én füstöltelek tele - mondta, mire elmosolyodtam.<br />
Bevettem a számba egy szálat és már készültem meggyújtani, amikor kikapta a kezemből. Mosolyogva megforgattam a szemem, majd hagyta, hogy meggyújtsa, aztán a sajátját is, végül visszaadta a gyújtómat.<br />
Hosszan fújtam ki a füstöt és valamicske megkönnyebbülést éreztem.<br />
Pont addigra szívtuk el mire a Malik-ház elé értünk, így gyorsan eltapostuk a csikkeket és bevettünk egy-egy rágót. Zayn kinyitotta a kaput, majd a bejárati ajtót is, és a kulcs elfordulására, az egész család az ajtó előtt termett. Aztán lehet, hogy már egy ideje itt állnak és várnak minket... Nem, inkább az első variáció.<br />
- Sziasztok! - örült meg nekünk azonnal Patricia.<br />
- Csókolom! - köszöntem vissza illedelmesen, de Patricia eltolt magától két puszi között.<br />
- Hányszor mondjam még el, hogy tegezzél? - kérdezte szigorúan, de arca folyamatosan kedves volt.<br />
- Bocsánat - nevettem el magam, majd Yaserhez léptem, akinél most tényleg nem tudtam, hogy melyik módszert alkalmazzam.<br />
- Engem is tegezz - nevette el magát a zavarodotságomon.<br />
- Akkor szia - könnyebbültem meg és lábujjhegyre állva két puszit nyomtam az arcára.<br />
- Emma, de jó újra látni - ölelt meg azonnal Doniya, Safaaval a kezében.<br />
- Titeket is - mosolyogtam rájuk, és nekik is adtam két puszit.<br />
- Szia! - mosolyogtam rá kedvesen Waliyhara, de csak meredten bámult rám.<br />
- Waliyha - sziszegte Patricia.<br />
- Szia - morogta vissza alig hallhatóan, de elkapta a tekintetét. Néhány másodpercig még meredt maga elé, aztán egyszerűen elrohant.<br />
A szám szélét beharapva néztem utána, hogy most én csináltam valami rosszat, vagy...<br />
- Ne haragudj! - mondta rögtön Patricia. - Ő csak... kamaszodik.<br />
- Értem - bólintottam mosolyogva, majd zavartan lehajtottam a fejem, amikor Zayn mögém lépett, hogy segítsen levenni a kabátomat. Amikor felnéztem csak annyit láttam, hogy az egész Malik-família kissé oldalra döntött fejjel, mosolyogva figyelnek minket. Zavarodott pillantásomra elkapták a tekintetüket és mind valami mással kezdtek foglalkozni.<br />
- Gyere, vigyük fel a cuccod - mondta Zayn, miközben én levettem a csizmámat.<br />
- Oké - bólintottam, és így, hogy most már zárt telepen voltunk, megmerte fogni a bőröndömet, és hősiesen felcipelte az emeletre.<br />
Ott végigmentünk egy kisebb folyosón, ahol az utolsó szoba volt Zayné. Igazából teljesen olyan volt, mint egy sima kamaszfiú szobája, mivel kamaszkorában hagyta itt. A falak zöldek és kéket, fekete padlószőnyeg borított el minket a lábunkat. Zayn letette a bőröndömet a szoba közepére, és onnan neki már jó is volt. Különösebben nem foglalkoztam vele, inkább szétnéztem a szobában. Az íróasztalon teljes kupleráj, szerintem tizenhat éves kora óta nem ért hozzá. Volt egy fotel, elvileg, de tele volt dobálva mindenféle ruhával. Volt egy könyvespolc, a mellett pedig egy másik, amire még Zayn szemei is elkerekedtek.<br />
- Meg tudom magyarázni - szólalt meg és gyorsan mögém lépett. - Esküszöm, hogy elpakoltam mindent mielőtt kimentem eléd, fogalmam sincs, hogy hogyan került vissza.... - magyarázkodott, majd egy pillanatra elgondolkodott. - Doniya - sziszegte a nővére nevét, belőlem pedig kitört a röhögés.<br />
- Szerintem cuki - mondtam mosolyogva, miközben a különböző harcos babákat és figurákat figyeltem. Hiába van fiútesóm, nem vagyok képbe az ilyenekkel, mert Harry számára ezek szent tárgyak voltak.<br />
- Ez nem cuki, ez égő - felelte még mindig lesokkolva, én pedig megint felnevettem.<br />
Megfogtam a kezét és összekulcsoltam az ujjainkat, majd lábujjhegyre állva nyomtam egy puszit az arcára, és a vállába fúrtam a fejem.<br />
- Már úgyse tudsz mit tenni - vigyorogtam.<br />
- De, megölöm a nővéremet.<br />
- Ne már, én bírom - keltem rögtön Doniya védelmébe.<br />
- Jó, akkor csak megkínzom - enyhített.<br />
- Bolond vagy - nevettem el magam és az ágyához léptem.<br />
Olyan jó érzés volt végre elfeküdni és kinyújtózni, a kényelmetlen vonatülés után, a gerincem pedig hangosan ropogott.<br />
- Állj már le, mindjárt úgy kiroppantod, hogy eltörik - szólt rám, miközben leült mellém.<br />
- Tudod milyen jó érzés? - néztem rá mosolyogva, majd a jobb kezemet leejtettem magam mellé, de az beleütközött valamibe.<br />
Óvatosan tapogattam a kezem alatt lévő tárgyat, amíg Zayn a telefonján csekkolta az időt, de mivel csak annyit tudtam kivenni belőle, hogy puha és furcsa formája van, inkább odanéztem. Egy plüssmackót fogdostam.<br />
- Két napig nem vagyok melletted és máris megcsalsz? - kérdeztem Zayntől, aki épp félig hátat fordított, mert az éjjeliszekrényre helyezte a mobilját.<br />
- Mi? - nézett rám értetlenül, majd meglátta a kezemben tartott plüssmackót. - Ezt nem hiszem fel - nyögött fel tehetetlenül és inkább eldőlt, fejét a hasamra hajtva, hogy ne lássam a vörösödő tekintetét.<br />
- Semmi baj Kicsim - simogattam a haját. - Ha elmagyarázod még megbocsájtok.<br />
- Hagyjál - mondta, mint egy hisztis öt éves, én pedig azonnal felnevettem.<br />
- Most miért? Szerintem tök aranyos - nyomkodtam meg a kezemben tartott világosbarna, gombszemű mackót. - Hogy hívják?<br />
- Honnan tudjam? - morogta a hasamba. - Biztosan Safaa-é.<br />
- Igen, biztosan - bólogattam úgy, mint aki elhiszi.<br />
- Komolyan! - kelt fel és a fél könyökére támaszkodott. - Doniya biztos őt is beavatta. Tényleg nem az enyém.<br />
- Miért csinálja ezt a nővéred? - kérdeztem fejrázva.<br />
- Te sose szívattad meg Harryt?<br />
- Á, én ennél eredetibb vagyok - legyintettem.<br />
- Miért mit szoktál csinálni? - kérdezte vigyorogva.<br />
- Semmi extra - vontam vállat szerényen. - Csak elloptam Harry szobájának a kulcsát, aztán amikor hallottam a kiszűrődő khhm... hangokat, lementem az alsó szintre, és szerencsémre Robin pont indult a konyhából az emeletre, mire én megkértem, ha már úgyis felmegy akkor amit sütöttem sütit abból vigyen fel Harryéknek.<br />
- Te nem vagy normális - nevette el magát. - És mi lett belőle?<br />
- Harry jó tanácsokat adott nekem miközben kimentünk az állomásra - vontam meg a vállam.<br />
- Nem is tudja, hogy közöd van a dologhoz? - kerekedtek el a szemei.<br />
- Á, túl hülye ahhoz - legyintettem.<br />
- Nem is az én csajom lennél - vigyorgott büszkén. - Nem baj, majd mi bezárjuk az ajtót.<br />
- Én nem merem veled itt csinálni - mondtam komolyan.<br />
- Anyáék az alsó szinten vannak - vont vállat. - Safaa mélyen fog aludni, Doniya már felnőtt, Waliyha... Neki meg itt az ideje, hogy felvilágosodjon.<br />
- Az kéne még! A húgod, aki személy szerint utál, úgy jöjjön rá a dolgokra, hogy minket hallgat a szomszéd szobából?<br />
- Mellettem van.<br />
- Egyre jobb - tapsoltam kettőt, az ölembe ejtve a macit, amit gyorsan vissza is vettem.<br />
- Egyébként Waliyha nem utál - mondta. - Vagyis nem téged utál. Hanem az összes barátnőmet. Tök mindegy, hogy hogy néz ki a lány, kedves-e vagy se.<br />
- Én kedves vagyok? - kérdeztem pislogva.<br />
- Nem Emma, azért vagyok veled mert egy undorító, utálatos dög vagy - nyomott puszit az arcomra. - Hidd el, egy idő után Waliyha is megbékél veled.<br />
- Biztos?<br />
- Ígérem - mosolygott rám. - Egyébként alig meséltél valamit a kulcsos-sztorin kívül -váltott témát. - Mi a helyzet otthon? -<br />
- Kibékültem Anyával - meséltem boldogan. - Illetve valamit javult a kapcsolatunk.<br />
- Na, ez jó - örült meg neki. - Hogyan?<br />
És akkor neki elmeséltem a sztorit úgy, ahogyan még délelőtt Gemmának, ő pedig mosolyogva hallgatott.<br />
- Ha már velem nem békél meg, akkor legalább a saját lányával legyen jóban - jegyezte meg.<br />
- Ő sem téged utál - mondtam. - Unblock az összes pasimat. Az összes pasimat akit nem tud szemmel tartani.<br />
- Nem tud szemmel tartani? - nevetett fel. - Csak beírja a Google-ba a nevem, és máris kiadja, hogy mit csináltam két perce.<br />
- Tudod, hogy hogy értettem - simítottam meg a karját. - Szokatlan neki az, hogy... Hogy komoly kapcsolatom van.<br />
- Eddig nem volt komoly kapcsolatod? - kérdezte.<br />
- Igazából csak egy, de... de számomra még az is komolytalan volt - vallottam be.<br />
- Brandon?<br />
- Tudod te - nevettem fel keserűen.<br />
Zayn odahajolt hozzám és hosszan megcsókolt. Valószínűleg azért, hogy elfelejtesse velem ami régen volt, és arra koncentráljak ami most van, életem legjobb időszakára. Amolyan válasz szerűen visszacsókolva, jelezve, hogy értettem és mindennél jobban szerettem.<br />
Ajkaink elváltak egymástól, még pont időben, mert a következő pillanatban Patricia kopogott kettőt, aztán benyitott.<br />
- Hahó! - mosolygott be a résen át. - Zavarok.<br />
- Dehogy - mosolygott vissza az anyjára Zayn.<br />
- Csak azért jövök, hogy szóljak kész az ebéd - mondta, de tekintete megakadt a kezemben tartott macin. - Ó, megmutattad Emmának Mr. Beart? De édes - döntötte kicsit jobbra a fejét, úgy ahogyan a nappaliban néztek minket. Hirtelen ezzel nem tudtam foglalkozni, mert Zaynre nézve próbáltam visszafojtani a nevetést. - Ó, és a babákat se pakoltad el végül? - nézett a szekrényre.<br />
- Azok nem babák - sziszegte, mindkettőnk tekintetét kerülve.<br />
- Ja, persze - kapott a homlokához. - Hogy is volt mindig... Harcosok?<br />
- Anyaaa - nézett rá Zayn, jelezve, hogy nagyon kínosan érzi magát.<br />
- Oké, értem - tette fel a kezét védekezően. - Akkor tíz perc múlva ebéd - mondta és becsukta maga mögött az ajtót, belőlem pedig azonnal kitört a nevetés, de olyan szinten, hogy már a párnába fúrtam a fejem, mert nem bírtam visszatartani.<br />
- Befejezted? - kérdezte Zayn türelmetlenül, úgy két perc múlva gondolom fülig vörösödve.<br />
- Persze Safaa-é - emeltem fel a fejem és bólogatni kezdtem, de ahogy megláttam az égő fejét ismét röhögni kezdtem.<br />
- Oké, az enyém, nekem is volt gyerekkorom, továbbléphetnénk?<br />
- Mr. Bear? Bénább nevet nem tudtál kitalálni? - nevettem tovább.<br />
- Héé, három éves voltam - felelte sértődötten. - Ne bántsd a mackómat.<br />
- Ne haragudj - fordultam hátra és fáradtan kifújtam a levegőt. - Abbahagytam.<br />
- Biztos? - nyugodott le.<br />
- Nem - ráztam meg a fejem, és a macit magamhoz húzva nevettem tovább. Zayn ismét várt néhány percet mielőtt megszólalt volna.<br />
- Em, mennünk kell enni.<br />
- Rendben - ültem fel és végérvényesen abbahagytam a nevetést. - Ne haragudj.<br />
- Nem baj, de legalább szexi lennél amikor nevetsz.<br />
- Mi bajod van a nevetésemmel? - sértődtem meg.<br />
- Hangos, nem bírod abbahagyni, rángasz közben - sorolta. - Ez minden csak nem szexi.<br />
- Mr Bear! - emlékeztettem.<br />
- Jól van na - forgatta a szemeit. - Biztosan neked is vannak béna gyerekkori dolgaid.<br />
- De én felvállalom azokat.<br />
- Na majd megkérdezem Harryt - tápászkodott fel az ágyról.<br />
- Meg ne próbáld! - sápadtam le.<br />
- Akkor gyere már - sóhajtotta és a két kezemet megfogva húzott le az ágyról.<br />
Kárpótlásul amiért kinevettem lábujjhegyre pipiskedtem és megcsókoltam. Mosolyogva váltunk el egymástól, elengedve egymás kezét, Zayn levezetett a konyhába, ahonnan isteni illatok szálltak.<br />
Meg se látszott, hogy két napja folyamatosan zabálok, mert annyira finom volt Patricia főztje, hogy egyszerűen nem bírtam abbahagyni, és kénytelem voltam még a desszertet is bepréselni valahova.<br />
Ebéd után Zaynnel egy kicsit lepihentünk, majd előállt valamivel.<br />
- Hallod. Néhány barátommal megbeszéltem egy találkozót mára, nincs kedved jönni?<br />
- Á, nem akarok bekavarni - legyintettem. - Inkább itt maradok.<br />
- Nem kavarnál be, már mindenki kíváncsi rád.<br />
- De még úgyis itt vagyok egy darabig, majd még biztos találkozok velük, de... - akadtam el egy picit.<br />
- De? - kérdezett rá.<br />
- Megpróbálok Waliyha szívébe férkőzni.<br />
- Az nem lesz könnyű - szólt előre.<br />
- Tudom, de én azért megpróbálnám.<br />
- Te tudod - vont vállat. - Akkor biztos nem jössz? - kérdezte és lekászálódott az ágyról.<br />
- Biztos - bólintottam, miközben figyeltem ahogy magára kapja a pulcsiját.<br />
- Sietek haza - mondta és nyomott egy puszit a homlokomra.<br />
- Oké - mosolyodtam el. Még néhány dolgot elpakolt a zsebébe, majd végleg elköszönt.<br />
Én az ágyán ülve szedtem össze gondolataimat, és mély levegőt véve elindultam Waliyha szobája felé. Az ajtaján mindenféle színes matricák, néhány poszter. Hallottam, hogy szól bent a zene, de nem tudtam kivenni, hogy mi az. Bekopogtam és vártam a választ, amit néhány másodperc múlva kaptam meg.<br />
- Ki az? - kérdezte, és hallottam, hogy a dübörgés elhalványul.<br />
- Emma - feleltem, mire a zene ismét kezdett hangosodni, így nem hagytam annyiban. - Waliyha, kérlek. Bemehetek?<br />
A zene ismét lehalkult, majd néhány lépést hallottam, majd a kulcs kattanását a zárban.<br />
- Mit akarsz? - kérdezte kicsit sem barátságosan.<br />
- Beszélgetni - vontam vállát, mire Waliyha csak megforgatta a szemeit. - Kérlek. Tudom, hogy nem szívlelsz, ezért örülnék ha kicsit jobban megismernénk egymást.<br />
- Legyen - sóhajtott, majd teljesen kitárta az ajtaját.<br />
A szobája minden mennyiségben rózsaszín volt. Szinte az összes árnyalatát megtaláltam, kissé ijesztőnek is találtam.<br />
- Ülj le - eresztett el egy mosolyt, én pedig helyet foglaltam a szűrös párnákkal telepakolt ágyon.<br />
A szám szélét rágva gondolkodtam a kérdéseken, de gondoltam, hogy nem valami sablonnal szeretnék kezdeni. Mivel lehet elragadtatni egy tizennégy éves lányt?<br />
- Mit hallgattál amikor idejöttem? - érdeklődtem.<br />
- Justint.<br />
- Bibert?<br />
- Dehogy is, Timberlake - fintorodott el.<br />
- Tényleg? - mosolyodtam el. - Imádom.<br />
- Én is. - Az arcán meglepődést véltem felfedezni, de jól álcázta.<br />
- Melyik a kedvenc számod<br />
- A régiek közül a <i>Cry Me a River, </i>az újak közül pedig a <i>TKO.</i><br />
- Nekem a <i>What Goes Around...Comes Around </i>és a <i>Mirrors. </i>Imádom a klipjét.<br />
- Nagyon jó lett - bólintottam. - Kedvenc filmed/sorozatod?<br />
- Az nincs - fordította el az arcát.<br />
- Na, biztos van - biztattam.<br />
- Nem akarom elmondani - vallotta be.<br />
- Miért?<br />
- Mert ciki - magyarázta. Nos igen, tizenhárom-tizennégy évesen szinte minden ciki.<br />
- Előttem semmi sem ciki - mosolyogtam rá.<br />
- A <i>Hannah Montana </i>- bökte ki.<br />
- Igen? - húzódott a mosolyom szélesebbre.<br />
- Mondtam, hogy ciki - csapott finoman a combjára.<br />
- Dehogy is! Én például imádom Mileyt.<br />
- Pedig egy ribanc lett - mondta, mire én csúnyán néztem rá. - Pedig nagyon rossz irányba változott - javította ki magát.<br />
- Az tény - bólintottam az elfogadott válasz után. - De a zenéje attól még jó.<br />
- Te is nézted a <i>Hannah Montana</i>-t? - kérdezte meg óvatosan.<br />
- Ki nem? - nevettem fel picit.<br />
- Pedig az nem is a te korosztályod - gondolkodott el.<br />
- Van egy gyermekded lelkű nővérem, aki belém nevelte - nevettem fel. Waliyha is elmosolyodott és néhány másodpercig gondolkodott. - Mi az? - kérdeztem rá.<br />
- Van kedved megnézni velem? - nyelt egy nagyot.<br />
- Persze! - menetem bele azonnal.<br />
Waliyha mosolyogva felpattant és a DVD után kutatott. Amint berakta visszaült mellém az ágyra, és a falra felszerelt TV-n megjelent a sorozat második évadának egyik része.<br />
- <i>You get the best of both worlds.Chill it out, take it slow. Then you rock out the show - </i>énekeltem a főcím refrénjét.<br />
- A számokat is ismered? - kerekedtek el barna szemei.<br />
- Persze - nevettem fel kicsit. - Ha ciki ha nem.<br />
- Zayn mindig énekelte nekem ezeket a dalokat - hajtotta le a fejét.<br />
- Waliyha? - simítottam meg a hátát óvatosan.<br />
- Igen? - kérdezte kissé törött hangon, és kétségbeesetten vettem észre, hogy könnyek gyűlnek a szemébe.<br />
- Én nem akarom elvenni tőled a bátyádat. Te mindig a kishúga maradsz, és ez egy olyan dolog, amit ha akarnék se tudnék elvenni.<br />
Waliyha elmosolyodott és a nyakamba ugrott. Kissé meglepődtem a heves reakcióján, de rögtön visszaöleltem.<br />
- Kezdődik - suttogtam, mire Waliyha bólintott és visszaült a helyére.<br />
Csendben néztük a TV-t, és csak akkor szólaltunk meg amikor a dalokat énekeltük. A rész végén Waliyha hozzám fordult, és kissé félve, de megkérdezte.<br />
- Emma, szereted Zaynt?<br />
Halványan elmosolyodtam, és figyeltem a kislány arcát. Imádta a bátyját és nem bírta volna ki, ha valaki játszik a bátyja szívével. Annyira aranyos volt, hogy akaratlanul is elmosolyodtam.<br />
- Mindennél jobban - feleltem és mosolyogva magamhoz öleltem Waliyhat.<br />
Zayn nyolc körül ért haza, arra, hogy a húgával az ölében nézem a <i>Hannah Montana</i>-t és az egyik dalt énekeljük. Nem tudom, hogy min lepődjek meg jobban, azon, hogy egyáltalán nem lepődött meg, vagy azon, hogy ő is elkezdte énekelni.<br />
- És vége - mondta Waliyha, amikor ismét megjelent a menüsor. - Jó volt - fordult hozzám.<br />
- Persze, hogy jó volt - mosolyodtam el. - Megyek, leviszem a tálakat - mondtam és óvatosan kiemeltem Waliyhat az ölemből. Patrica tök aranyos volt, hozott fel nekünk chipset meg popcornt. Úgy látszik ő is örült, hogy sikerült jól kijönnünk egymással.<br />
Ahogy lementem a konyhába láttam, hogy Patrica ott mosogat. Amint észrevette, hogy bementem kedvesen rám mosolygott.<br />
- Segítsek? - kérdeztem.<br />
- Nem kell, azokat is tedd csak le.<br />
- Pedig szívesen - mondtam.<br />
- Mondom, hogy nem kell, már végeztem - nevetett fel picit. - Jól kijöttetek Waliyhaval?<br />
- Szerencsére igen - feleltem, most már tényleg megkönnyebbülve.<br />
- Úgy sajnálom, hogy az elején olyan... ellenséges volt - magyarázta elzárva a csapot. - Zayn első barátnője egyáltalán nem volt szimpatikus neki, nem jöttek ki jól. A lány nem szerette a gyerekeket. A következő kapcsolatai nem is voltak olyan komolyak, már nem is tudom, hogy kik voltak. Aztán jött Perrie, aki... Érdekes lány volt - próbálta körülírni.<br />
- Ismerem - bólintottam mosolyogva.<br />
- Szép lány volt, csak olyan. Mű. Lehet, hogy tényleg aranyos volt, fogalmam sincs, de egyszerűen nem tudott úgy megnyílni és. A lényeg, hogy nem egy ilyen lányt képzeltem a fiam mellé - magyarázta, mire én zavartan lehajtottam a fejem. - De egy olyat, mint te sokkal szívesebben.<br />
- Ezt csak úgy mondod vagy...<br />
- Tényleg így gondolom - nevette el magát. - Köszönöm amit Zaynnel tettél.<br />
- Mit tettem vele? - kérdeztem zavartan.<br />
- Lehet, hogy te nem látod rajta, de... Amióta veled van teljesen ki van virulva, mindig mosolyog. Egyszerűen csak boldog.<br />
- Mi... miattam? - dadogtam.<br />
- Igen, miattad - mosolygott, majd odalépett hozzám és gyengéden megölelt. - Köszönöm - ismételte suttogva.<br />
- Izé... Nem kell köszönni semmit - motyogtam miközben visszaöleltem. - Ő is ugyanezt tette velem.<br />
Mosolyogva tolt el magától, amit én meghatottan viszonoztam. Még a kezembe nyomott egy almát, mielőtt visszaengedett volna az emeletre, ahol pont belebotlottam Zaynbe, aki a húga szobájából jött ki.<br />
- A húgom csíp téged - mondta, amikor beléptünk a szobájába.<br />
- Engem mindenki csíp - vontam vállat és beleharaptam az almába.<br />
- Honnan van almád? - lepődött meg.<br />
- Anyud adta - nyújtottam ki rá a nyelvem, amolyan nekem van, neked meg nincs stílusban. Azonban Zayn, ezt könnyedén megoldotta, csak kikapta a kezemből, és mire lereagáltam volna, már ki is harapott egy hatalmas darabot.<br />
- Kösz - mutatta fel teli szájjal a hüvelykujját.<br />
- Bunkó - biggyesztettem le a számat.<br />
- Mikor adjuk át az ajándékainkat? - tette a kezét a csípőmre, nem is figyelve a megjegyzésemre.<br />
- Amikor szeretnéd - vontam meg a vállam mosolyogva.<br />
- Most? - kérdezte felvont szemöldökkel.<br />
- Oké! - lelkesedtem be.<br />
- De akkor menjünk ki.<br />
- Minek? - ráncoltam a szemöldököm. - Hideg van.<br />
- Viszont még nem láttad a kertet, és van egy kis kerti pagodánk. Ott adhatnánk át.<br />
- Ú, mint valami nyálas romantikus filmben? - fintorogtam.<br />
- Most az egyszer viselkedj úgy, mintegy normális barátnő, és örülj a romantikának amit néha napján megkapsz - szidott le.<br />
- Elnézést kérek - forgattam a szemeimet, majd odaléptem a bőröndömet és óvatosan kivettem a sok ruha közé bepréselt ajándékot.<br />
Lementünk az alsó szintre, ahol felkaptuk a kabátjainkat és Zayn kivezetett a kert hátuljában elhelyezkedő kis pagodához, ami karácsonyi fényekkel volt feldíszítve, ahogy kívülről az egész ház, csak azt nappal még nem vettem észre.<br />
- Nagyon szép - dicsértem meg, miközben leültem az egyik párnára.<br />
- Apám érdeme - nézett körbe Zayn, mert belül is volt egy két fényfüzér. - Minden évben feldíszíti a házat, imád ilyenekkel foglalkozni. Meg a kertje a mindene.<br />
- Gondolom - bólogattam, miközben végignéztem a jelenleg kissé kopár kerten, amin egyébként látszott, hogy rendszeresen foglalkoznak vele.<br />
- Na ki kezdje? - kérdezte Zayn a szája szélét rágva.<br />
- Majd én - csillantak fel a szemeim, és szerény kis csomagomhoz nyúltam. - Nem igazán tudom, hogy mit mondjak - tűrtem hátra zavartan egy tincset. - Nem olyan nagy dolog, de nekem sokat jelent... Izé, majd meglátod.<br />
- Köszönöm - vette át mosolyogva az átnyújtott csomagot és gyorsan szájon csókolt.<br />
Az ujjaimmal babrálva és a nyelvemet harapdálva figyeltem a reakcióját. Vonásai tökéletesen látszottak a pagoda tetejébe felszerelt lámpa segítségével. A Radiohead póló láttán rögtön elmosolyodott. Nem tudom, hogy azért, mert emlékszik rá, hogy ilyen póló volt rajta amikor először találkoztunk, vagy csak szimplán tetszett neki.<br />
Azonban a kis műbőr kötésű kék mintás könyvecske jobban felkeltette az érdeklődését. Kinyitotta és lapozgatni kezdett az itt-ott könnyáztatta lapokat.<br />
- Ez...? - kérdezte kissé megilletődve.<br />
- A naplóm - feleltem, mire elkerekedett szemekkel nézett fel rám. - Akkor kezdtem el írni amikor Harryvel összevesztünk, és akkor fejeztem be, amikor összeköltöztünk. Nem írtam bele minden nap, de heti egyszer-kétszer biztosan. Minden fontos érzésem benne van, amiket már annyiszor felvázoltam neked, de ez azért mégis más. Vannak dolgok amiket visszaolvastam és legszívesebben kitéptem volna a lapokat, de rájöttem, hogyha azt akarom, hogy tényleg mindent tudj akkor... Akkor tényleg legyen benne minden.<br />
- Emma, erre semmi szükség - fogdosta megilletődve.<br />
- De... Én igazából szeretném ezt - magyaráztam zavartan, ismét megigazítva pár tincsemet. - Mert tényleg minden benne van, és úgy érzem, hogy jogod van tudni... Tudnod kell.<br />
- Édes vagy - mosolyodott el és magához húzott. - De tényleg nem kellett volna.<br />
- De kellett - feleltem lehunyt szemekkel. - És az se zavar, ha nem akarod elolvasni. Azt akarom, hogy nálad legyen, mert... Hátha mégis, és akkor a te kezedben legyen a lehetőség.<br />
- Köszönöm - mondta és nyomott a hajamba egy puszit. - Azt hiszem most én jövök - tolt el magától, zavartan mosolyogva.<br />
- Oké - biztattam én is egy mosollyal, és kicsit fészkelődtem a helyemen.<br />
- Nos... Én nem vezettem naplót, szóval azt nem tudom odaadni - kezdte, mire picit felnevettem. - De van valami más - fújta ki hosszan a levegőt.<br />
Szinte láttam, ahogyan lelassítja a másodpercet és gondolkodik. Csak tudnám, hogy min.<br />A következő pillanatban felállt, majd féltérdre ereszkedett. Mire felfogtam volna, hogy mi történik, már beszélni kezdett.<br />
- Te jó ég... Azt se tudom, hogy hol kezdjem... Talán ott, hogy... Ez az egész őrület, de hihetetlenül szeretlek. És nem csak fél éve, amióta a kapcsolatunk tart. Már kemény három éve nem tudlak kiverni a fejemből, és bárkinek meséltem erről a furcsa érzésről azt mondták, hogy szerelmes vagyok. Hülyeségnek tartottam, nem akartam hinni benne. Nem akartam szerelmes lenni. Nem akartam, hogy minden lányt hozzád hasonlítsak. Nem akartam, hogy fájjon amikor mással látlak. Nem akartam, hogy hevesebben verjen a szívem amikor meglátlak, nem akartam, hogy kirázzon a hideg amikor hozzám érsz. Gyengének éreztem magam, úgy éreztem, hogy rabul ejtettél, és nem tudok szabadulni. És tudod mit? Most már nem is akarok. Mert rájöttem, hogy ez a szerelem nevű izé nem is rossz, pláne, hogyha Te vagy a másik oldalon. Bármit megtennék azért, hogy boldog legyél, hogy nevess, hogy a közelemben legyél. Zűrös egy három év volt, vágyakkal, hiánnyal, boldogtalansággal, veszekedéssel és stresszel teli. Nem bírtam amikor láttam, hogy mással csókolózol, hogy másnak mondod, hogy szeretlek. De a végére egész jól összejött, és én úgy érzem, hogy most jött el a pont, hogy megkérdezzem... - kezdett el kotorászni a zsebében, majd egy kis ékszeres dobozt vett elő, amit felnyitott és egy hatalmas csillogó kő szinte kiütötte a szemem. - Hozzám jössz?<br />
Lefagyva ültem ott, és nem a hideg miatt. Semmi nem járt a fejemben, csak annyi, hogy ez nem lehetséges. Ez nem történhet meg velem. Nem velem, nem itt és nem most.<br />
- Te nem vagy normális.<br />
- M... Mi? - pislogott Zayn.<br />
Ez idő alatt kezdtem feldolgozni amiket mondott. És ez tényleg nem normális. Könnyeim folyni kezdtek az arcomon, ahogy minden egyes szava eljutott a tudtomig.<br />
Leugrottam a székről és gyorsan letérdeltem elé. Ugyanolyan pózban volt még mindig, teljesen kétségbe esve és lefagyva. Karomat a nyaka köré fontam és homlokomat az övének nyomtam.<br />
- Te nem vagy normális - ismételtem és a végét elnevettem, és néhány másodperc fáziskéséssel ő is elmosolyodott.<br />
Hevesen megcsókoltam és még szorosabban bújtam hozzá, mint szerintem eddig valaha. Szerintem még életemben nem voltam ilyen boldog, teljesen euforikus érzés vett körül, és azt se tudtam, hogy hol vagyok.<br />Csak akkor vettem észre, hogy mi is történik, amikor hirtelen eldőltünk és Zayn mellkasára estem. Eltávolodtam tőle és elnevettem magam, ma már sokadszorra.<br />
- Szóval? - kérdezte vigyorogva. <br />
- Igen, igen, igen, igen! - sikítottam, mire Zayn elröhögte magát.<br />
Óvatosan kitapogatta az elejtett ékszeres dobozt, kivette belőle a gyűrűt, majd megfogta a bal kezemet és felhúzta a gyűrűsujjamra.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-X7WKVg_tJkiwltW-pHSfCPdAYVW9XuLk0SKaxWL9jtMcvTDLSSd-4-2NnXoSRH3G4zUuSTYZBWK8DVFW-XMC_7YFrpnXp0iXR_danTHVXE8kTKhYKBVIsqNlVTT5Mn0K_UumCoWa6eCi/s1600/4212381_2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-X7WKVg_tJkiwltW-pHSfCPdAYVW9XuLk0SKaxWL9jtMcvTDLSSd-4-2NnXoSRH3G4zUuSTYZBWK8DVFW-XMC_7YFrpnXp0iXR_danTHVXE8kTKhYKBVIsqNlVTT5Mn0K_UumCoWa6eCi/s320/4212381_2.jpg" width="320" /></a>Könnyes szemeimtől szinte alig láttam a gyűrűt, de hirtelen nem is érdekelt, hogy hogyan néz ki, mert mindenhogy gyönyörű. Mert Zayntől kaptam. Úristen, eljegyzett!<br />
- Felkelhetünk végre? - érdeklődte meg, gondolom már unta a földön fekvést.<br />
- Ja persze - csúsztam le róla ülésbe-<br />
Ő is így tett, csak szinte azonnal belehúzott az ölébe és megcsókolt. Miután elváltunk egymástól lihegve néztünk egymás szemébe, és próbáltuk helyreállítani a szívverésünket.<br />
- Nagyon szeretlek - suttogtam.<br />
- Én is téged - suttogta vissza és egy utolsó csókot lehelt az ajkaimra.<br />
Nem tudom, hogy mennyit ülhettünk így a pagodában. Hosszú percekig az biztos, de egy idő után Zayn arcára lemoshatatlan mosoly ült ki. Az én szám már elzsibbadt, így nem is éreztem, hogy milyen széles a vigyorom.<br />
- Olyan furcsa túl lenni rajta.<br />
- Stresszes volt? - kérdeztem.<br />
- Őszintén? Baromira be voltam szarva, hogy mit fogsz mondani - vallotta be, mire elröhögtem magam. - Féltem, hogy megijedsz a hirtelen elkötelezettségtől, és amikor felálltál azt hittem, hogy egészen Londonig rohansz.<br />
- Én már rég elköteleztem magam - feleltem lehajtott fejjel.<br />
- Csak féltem, hogy azt hiszed, hogy én ezt most nagyon gyorsan akarom - folytatta. - Tudom, hogy nem rajongsz a hirtelen dolgokért.<br />
- Nos, fura lenne, ha már négy hónap múlva házasodnánk - nyeltem nagyot. - Remélem nem akarsz már rögtön jövőre elvenni.<br />
- Isten ments - rázta meg a fejét.<br />
- Hé! Mindjárt visszaadom.<br />
- Jaj, nem úgy értetettem! - esett le neki rögtön. - Csak persze, hogy nem akarom elsietni. Fiatalok vagyunk, de én úgy éreztem, hogy szükség van erre. Szerettem volna, ha tudod, hogy én tényleg baromira komolyan gondolom ezt és tényleg elkötelezett vagyok, irántad. És most már elmondhatjuk magunkról, hogy jegyben vagyunk.<br />
- Az jobban hangzik, mint a házad - gondolkodtam. - Szerintem ne is házasodjunk!<br />
- Nem azért szenvedtem ezzel annyit, hogy aztán ne legyen eredménye. Hozzám jössz és kész! - jelentette ki.<br />
- Ha te mondod - vontam meg a vállam látszólag hanyagul, közben belül az összes pillangó vadul repkedett a gyomromban. - Szeretlek.<br />
- Tudom, már mondtad - emlékeztetett, mire elnevettem magam és még mielőtt újra beszólhatott volna, megcsókoltam. Aztán újra, és újra...<br />
<br />
<b>Sziasztok! :)</b><br />Most kivételesen ide írok. Furcsa érzések kavarognak bennem. Úgy érzem, mintha felnőttek volna a karaktereim és komolyan, bekönnyeztem miközben írtam Zayn szövegét, mert pont a <i>Midnight Memories</i>-t hallgattam és pont amikor ahhoz a részhez értem megszólalt a <i>Half A Heart</i>, és akkor lett vége amikor megkérdezte... Szóval ez nálam nagyon kijött, így a saját írásomon bekönnyeztem... Ezt is megéltem. Igazából ez egy fontos része a történetnek, pedig a második évad felénél nem tartok még. De ha a történéseket nézzük, ez akkor is az egyik kedvenc részem marad, Emma és Zayn pedig azt hiszem boldogabbak lehetnek, mint eddig bármikor.:)<br />Nagyon szeretek mindenkit, remélem tetszett a rész. :)<br />xoxo, Kikiih <333<br />
P.S. : Az esetleges helyesírási hibákért elnézést kérek, nem volt időm átnézni, amint tudom kijavítom.Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com29tag:blogger.com,1999:blog-7515035073236542994.post-55943369384014437092013-12-27T05:23:00.001-08:002013-12-27T05:23:37.446-08:002/12 * Merry ChristmasSziasztok! :) Sajnálom, hogy csak így karácsony után tudtam, hozni a karácsonyi részt... De majd egy év múlva felnézünk közösen az oldalra és akkor már aktuális lesz! :) Remélem mindezek ellenére tetszeni fog, és még a szünetben hozom a második részt! :)<br />Remélem mindenkinek békésen telnek az ünnepek, és mindenki megkapta amit szeretett volna :))<br />
xoxo, Kikiih <3<br />
<h2 style="text-align: center;">
Merry Christmas </h2>
<h3 style="text-align: center;">
Part I.</h3>
<br />
Amikor Danivel sorra kerültünk izgatottan ültem be a székbe. Egy aranyos, rövid, szőke hajú lány állt előttem, fekete pólóban. Elém terítette a lepedőszerűséget és kíváncsian pislogott rám nagy barna szemeivel a tükörből.<br />
- Van valami elképzelés? - kérdezte.<br />
- Szeretném befesteni - mondtam.<br />
- Milyenre?<br />
- Ombre-re gondoltam. Szerinted? - vágtam kissé tanácstalan arcot.<br />
- Szerintem jól állna - simított végig a hajamon. - A stílusodból ítélve nem tudom eldönteni, hogy mennyire akarsz merészet. Közepesen vagy nagyon merészet?<br />
- Hát... Szerintem maradnék a természetességnél, de mivel ez lesz az első hajfestésem minden kicsit merésznek tűnik.<br />
- Tényleg? Nagyon szép színe van - állapította meg.<br />
- Köszönöm - mosolyodtam el. - Szóval akkor valami ízléseset szeretnék.<br />
- Nos - gondolkodott el. - Mivel eleve sötét színű, szerintem fokozatosan szőkítsük ki.<br />
- Rád bízom - nyugtattam meg egy mosollyal, hogy mindenbe benne vagyok.<br />
- Akkor kezdjük - mosolygott vissza.<br />
Imádtam az egészet. Ahogyan Danivel egymásra mosolyogtunk a hajmosás közben, vagy ahogy összenéztünk a tükörben és fájdalmasan figyeltem ahogy Dannek egyre több haja kerül a földre, az enyémmel ellentétben, amiből csak néhány centit vágtunk le, mert kicsit már töredezett volt.<br />
Igyekeztem nem elnevetni magamat, ahogy a festék egy kicsit csikizte a bőrömet a nyakamnál, de ahogy egyre lejjebb haladt már fel sem tűnt.<br />
Erica - mint kiderült így hívták az újdonsült fodrászomat - elfordított, hogy az utolsó simításokig ne nézzek tükörbe. Megszárította és besütötte a hajamat, én pedig nagyon izgultam, hogy milyen lesz.<br />
Mellettem Danielle már kész volt. Haja ki volt vasalva, körülbelül a válláig ért, ami elég furcsa volt, hisz a legutóbb a háta közepéig ért. Ő pont elvetette az ombre stílust és az egész egy árnyalattal sötétebb volt. Baromi jól állt neki.<br />
- Milyen? - kérdeztem miközben Erica a lepedőt boncolta le rólam.<br />
- Állati - bólintott Danielle vigyorogva.<br />
- Készen állsz? - hajolt be elém Erica szőke, felállított haja.<br />
- Igen - vágtam rá izgatottan.<br />
Szinte a lélegzetem is elállt ahogyan belenéztem a tükörbe. Imádtam az új hajamat. Tényleg fokozatosan vált egyre szőkébbé, feltételezem, hogy a végén néhol már eléri Colette színét. Az egész izgalmas és új. Azt hiszem szükségem volt erre, mert az életem is mostanában komoly fordulatot vett. Bár én sose igazítottam a lelki állapotomat a fodrászomhoz, szerintem ez csak egy hülyeség.<br />
- Nagyon köszönöm - sandítottam Ericára, miközben még mindig a hajamat igazgattam.<br />
- Nagyon jól áll - dicsért meg.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEha1bGucSK3a-ZLRsFPuqD-yXvYZKomAXsbRALo_hLSdfcI_hPamAgT_f_xxBl-HmMvIVABfT3WMAYx7YfXA8KbC1z-ILvLhi5THqOMacJ4QiNtzSRFUZbQMBmQAnTGgpoL1g3dF3YRaJth/s1600/large+(4).jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="314" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEha1bGucSK3a-ZLRsFPuqD-yXvYZKomAXsbRALo_hLSdfcI_hPamAgT_f_xxBl-HmMvIVABfT3WMAYx7YfXA8KbC1z-ILvLhi5THqOMacJ4QiNtzSRFUZbQMBmQAnTGgpoL1g3dF3YRaJth/s320/large+(4).jpg" width="320" /></a>Miután rendeztük a számláinkat ténylegesen indultunk a plázába.<br />
- Liam biztos odalesz a hajadért - próbáltam szóra bírni Daniellt, aki kicsit fáradtan tűnt, és az ablakon meredt ki. A hatáskedvéért a könyökét is megböktem, de nem válaszolt. - Hé, mi van? - próbáltam az arcát nézni, de közben az útra is figyelnem kellett, így nem volt egyszerű a feladat.<br />
- Semmi - felelte halkan.<br />
Idegesen vettem egy nagy levegőt, majd lehúzódtam és lekapcsoltam a motort.<br />
- Ez nem is a pláza - lepődött meg Danielle.<br />
- Mi a baj? - kérdeztem komolyan, teljes testemmel felé fordulva. Még mindig nem nézett rám, csak lehajtott fejjel babrálta az ujjait. - Tudod, hogy kiszedem belőled - sóhajtottam.<br />
Felnézett rám és akkor tűnt fel, hogy szemei teljesen könnyesek voltak, szemfestéke is elfolyt kicsit.<br />
- Szakítottunk - mondta el és egy keserű mosoly jelent meg az arcán.<br />
- Mi van? - sápadtam le. Danielle és Liam mindig tökéletes párként szerepelt az elmémben.<br />
- Tegnap előtt - bólintott és lehunyta a szemét, könnycseppe egy fekete csíkot húzott maga után.<br />
Nem kérdeztem meg, hogy miért. Mi történt pontosan. Veszekedtek, kiabáltak-e. Csak szorosan magamhoz húztam, és hagytam, hogy a vállamon sírjon. Nem zavart, hogy a fehér ingemen maradt egy fekete folt, se semmi. Csak azt akartam, hogy kicsit lenyugodjon.<br />
- Most benyomunk egy hatalmas adag fagyit rendben? - toltam el magamtól és rámosolyogtam.<br />
- Alig tíz fok van - felelte meglepetten.<br />
- Legalább kevesen lesznek a fagyizóban - vontam meg a vállam, mire Danielle picit elnevette magát.<br />
Mivel már nem voltunk messze a plázától alig öt perc múlva odaértünk, és szó szerint rángattam magam után Daniellet és az első fagyizó székébe benyomtam és rendeltem neki egy csokis, rumos, meggyes hatalmas kelyhet.<br />
- Em, tényleg nincs szükség erre - mondta ahogy letették elé a hatalmas fagyit.<br />
- De. Van - néztem rá szigorúan, pislogás nélkül.<br />
Mindenféléről beszélgettünk, kivéve a srácokról, a szerelemről, Liamről, Zaynről vagy akár Coletteről, hisz hiszen az ő barátja Harry, aki a One Directionben van, Liammel egyetemben. Furcsa, először azt hittem, hogy nehéz lesz a társalgás, de egyáltalán nem volt az. Sőt, Danielle a végén nevetett is.<br />
- És most merre? - kérdezte egy pici lelkesedést téve a hangjába.<br />
Kötelességemnek éreztem elrángatni Daniellt a kedvenc boltjaiba, amit meg is tettem. Zara, H&M, Adidas és mindenhova elmentünk, ahova csak kérte. Fogalmam sincs, hogy mennyire sikerült feldobnom, de alapból egy optimista jellem. Néha kicsappant a boldogságtól, néha pedig teljesen magába fordult.<br />
Furcsa dolog a szerelem. Néha amíg kitart szenvedünk benne, de ha vége van hiányoljuk. Senki nem tudja igazán, hogy mi történt, csak a két illető. Kívülről kicsit érthetetlen a dolog. Ha együtt vannak és nem érzik jól magukat miért nem szakítanak? Ha szakítottak, de szomorúak akkor miért nem jönnek újra össze? Ezek olyan dolgok amikre senki nem tudja a választ. Szeretünk, majd szenvedünk. Néha megőrülsz a hiányától, néha ellöknéd magadtól. Fogalmad sincs mit kezdjél ezzel az érzéssel, mert egyszerűen nem tudod kezelni őket. És itt jön be a képbe az egyetlen elképzelhető orvosság. Az idő. De mennyi? Rövid hosszú? Egy hónap? Kettő? Amíg nem találsz valaki mást? Változó. De nem lehet se felgyorsítani, se lelassítani ezt a folyamatot. Hagyni kell, hogy minden a maga útján haladjon, még ha ez az út fájdalmas is.<br />
Daniellet a háza előtt tettem le, készülnie kellett, mert egy óra múlva mennie kellett próbára. Kettőt dudáltam, miközben elhajtottam a ház előtt és hazafelé vettem az irányt. A rádióban Taylor Swift és Ed Sheeran duettje ment, ami elgondolkodtatott, hogy ez az egész mennyire igaz. És nem feltétlen csak a gyerekkortól addig amíg felnövünk. Egyszerűen vannak emberek akik ha belépnek az életedbe nem tudnak nyom nélkül eltűnni. Mert legbelül azt akarod, hogy ne hagyjanak nyomot, hanem maradjanak veled. Örökké.<br />
Behajtottam a feljáróhoz és ahogy lépkedtem az ajtó felé, az magától kinyílt. Egy magas, barna hajú srác alakját véltem felfedezni úgy öt méterrel arrébb, és ahogy kilépett a tornác félhomályából egyből felismertem Liamet.<br />
- Szia! - köszöntem neki kedvesen.<br />
- Em, szia! - lepődött meg, de azért magára vett egy mosolyt. Elém sétált és tornacipője orrával egy kaviccsal játszadozott. Talán a szavakat kereste, pedig nem is kerestem okot arra, hogy miért volt itt. De Liam olyan magyarázkodós fajta jófiú, kicsit túl őszinte is, gyakori közölhetnékkel.<br />
- Danielle-től jövök - nyeltem nagyot, hátha ezzel megmagyarázom, hogy mindent értek.<br />
- Szóval tudod? - nézett fel.<br />
- Csak a lényegét - tűrtem hátra a fülem mögé zavartan egy tincset. - A részletekbe egyikünk se akart belemenni.<br />
- Értem - bólintott, majd megakadt a tekintete az új színekben pompázó tincseimen. - Menő lett a hajad - dicsérte meg mosolyogva.<br />
- Ó, köszönöm - nevettem fel zavartan.<br />
- Azt hiszem én lépek - sóhajtott.<br />
- Okés - bólintottam vissza.<br />
Liam szerencsétlenül állt és egy kopár rózsabokrot figyelt és a szája szélét rágta. Akaratlanul is megsajnáltam. Olyan volt, mint egy gyerek akkor elhagyta a kedvenc kisautóját és nem találja sehol. Automatikusan egy kis lépéssel közelebb mentem hozzá és átöleltem. Kicsit megilletődött, de aztán szigorúan a hátamnál fogva magához húzott és visszaölelt. Miután kibontakoztunk biztatóan rá mosolyogtam és útjára engedtem.<br />
Figyeltem ahogy elhajt a kocsival, majd beléptem az ajtón. Lehámoztam a kabátom és a cipőmet, majd Zaynt kezdtem el keresni. A nappaliban nem találtam ezért a konyhába mentem. Háttal állt nekem, éppen a mikrót figyelte, ami lassan számolt visszafelé. Azt hiszem nem vette észre hogy megjöttem, mert egy kicsit összerezzent amikor átöleltem a derekát.<br />
- Szia - suttogtam és lábujjhegyre álltam, így elértem a nyakát és nyomtam rá egy puszit.<br />
- Hello - köszönt vissza mosolyogva. Bár én láttam az ő arcát, ő nem igazán látta az enyémet. - Milyen volt?<br />
- Egész jó... - feleltem. - Összefutottam Liammel befelé jövet. Azért jött, mert...<br />
- Szakítottak - bólintott Zayn nekem még mindig háttal és a mikró felé nyúlt, hogy a sípolással egy időben megnyomja a gombot. - Kérsz pizzát?<br />
- Aha - csillantak fel a szemeim.<br />
Zayn kivette a négy szelet pizzát (ez komolyan négy szelet pizzát akart megenni?) amit még tegnap este rendeltünk. Kitette a maga elé lerakott műanyag tálcára és már fordult is felém, amikor a mozdulat hirtelen félbe maradt. Először nem értettem, hogy mi ilyen meghökkentő rajtam, aztán rájöttem, hogy a hajam. Zavartan lesütöttem a szemem, és vártam, hogy Zayn mit szól.<br />
Arra nyitottam ki, hogy az ujjai közé vett egy tincseit, ami eddig a vállamra hullott. Szórakozottan tekergette az ujjai között én pedig idegesen figyeltem a reakcióját.<br />
Homlokát a homlokomhoz döntötte, orrunk hegye összeért. Hirtelen megijedtem, hogy szempilláink összeakadnak, de nem is tudtam foglalkozni a gondolattal, mert szinte az ajkaimba suttogott.<br />
- Nagyon dögös - meleg lehelete simogatta az ajkaimat és azonnal elmosolyodtam.<br />
Zayn ráérősen megcsókolt, elengedte a hajamat és a derekamnál fogva húzott még közelebb magához. A nyakába kapaszkodtam, ő pedig kicsit előre dőlt velem, amitől belenevettem a csókunkba. Friss fürtjeim vidáman lógtak lefelé, miközben Zayn az államtól egészen a két mellem közötti pontig végigcsókolt. Vigyorogva húzott vissza magához, egy utolsó hanyag csókot nyomva az ajkaimra.<br />
- Menjünk enni - tanácsoltam.<br />
A derekamat átkarolva vezetett át a nappaliba, másik kezében a pizzák sorakoztak. Törökülésben foglaltunk helyet a kanapén és megragadtunk egy-egy random szeletet.<br />
- Olyan hihetetlen, hogy szakítottak - mondtam szomorúan.<br />
- Az - bólintott Zayn, majd beleharapott a pizzájába. - Neked mondott Danielle valami konkrétat?<br />
- Nem - ráztam meg a fejem. - Megkérdezni se mertem.<br />
- Én se - vallotta be. - Fogalmam sincs, hogy miért mehettek szét, de ha mindkettőjüket így megviselte... - vitt végig egy nagyon mély gondolatmenetet, de aztán a tekintete megakadt rajtam. A sajt túl nyúlós volt, és nem bírtam elharapni, így egy kis sajthíd keletkezett a pizza és a szám között. - Te meg mit csinálsz? - röhögött ki.<br />
- Hagyjál már - vágtam durcás arcot amint sikerült lenyelnem. - Mindig csak bántasz és kiröhögsz.<br />
- Jajj már - nevetett fel kedvesen és négykézláb odamászott hozzám. Hátratűrt egy tincset a fülem mögé és megcsókolt.<br />
- Most még a kaját is kiennéd a számból - forgattam meg a szemem, Zayn pedig ismét felnevetett.<br />
- Még mindig imádom a hajad - jegyezte meg és az ujjai közé vett egy tincset.<br />
- Jó, de hagyjál már enni - löktem el magamtól.<br />
- Meddig akarsz még morcizni? - kérdezte mosolyogva, kissé eltávolodva tőlem, de a lábfejei pont a fenekem mellett pihentek.<br />
- Nem tudom - vontam meg a vállam és ismét beleharaptam, most már normálisan elrágva. Azért a lábaimat Zayn lábaira helyeztem, hogy lássa egyáltalán nem komoly a dolog. Képes túlkomplikálni a dolgokat.<br />
Nem hagytam abba a hülyeségemet, Zayn pedig csak jót röhögött rajtam, miközben lábfejével a fenekemet simogatta.<br />
- Nem unod még? - mosolyogtam rá, bekapva az utolsó falatot.<br />
- Próbálok rájönni, hogy tanga vagy francia van-e rajtad - közölte teljesen komoly arccal.<br />
- Farmeron keresztül ez nem túl könnyű - nevettem fel.<br />
- Kihívás elfogadva - vonta meg a vállát. - De akár el is mondhatod.<br />
- Az nem vicces - legyintettem.<br />
- Tippelhetek?<br />
- Nem - ráztam meg a fejem.<br />
- Akkor gyere közelebb - intett és lábával elkezdte paskolgatni a fenekem.<br />
- Ha annyira tudni akarod gyere te.<br />
Zayn közelebb csúszott hozzám és ez ölébe húzott. Keze a derekamon pihent, orrhegyét az enyémhez érintette. Ajkaink vészesen közel voltak egymáshoz, így a kezemet a nyakából inkább a hajához vezettem, megmarkoltam és magamhoz húztam.<br />
Hosszú csókban kötöttünk ki, ami közben Zayn könnyedén felkapott és egészen a hálóig vezetett, ahol vigyorogva tépte le rólam a francia bugyimat, az összes többi ruhadarabommal együtt.<br />
<br />
<br />
Karácsony tájékán a szíveket melegség önti el. Mindenki a családjánál van, szeretetben, békességben. Eddig ez az én családomnál is így volt, egészen addig, amíg ki nem jelentettem, hogy én idén nem megyek haza.<br />
- Ne már - állt előttem lesápadva Gemma, mellette Harry. - Akkor mégis mit akarsz csinálni karácsonykor?<br />
- Hát - húzogattam az ujjamat a bögrémen. - Azt hiszem itthon maradok, huszonhatodikán pedig elutazok Zaynékhez - vontam meg a vállam.<br />
- Egyedül akarsz lenni szenteste? - döbbent le Harry.<br />
- Van jobb ötleted? - nevettem fel keserűen. - Anya látni se akar, ahogyan én se őt. Brutálisan összevesztünk. Ezt a karácsony se hozhatja helyre.<br />
- Mi nem azt mondtuk, hogy hozd helyre - rázta a fejét Harry. - De én nem akarok a húgom nélkül karácsonyozni. Ez az egész arról szól, hogy kicsit együtt legyünk.<br />
- Sajnálom - néztem rá szomorúan.<br />
És tényleg így éreztem. Tudtam, hogy idén nem lesz olyan az ünnep, mint máskor, de színjátékhoz semmi kedven nem volt. Inkább megvárom a huszonhatodikát, hisz Zayn szülei ragaszkodtak hozzá, hogy már huszonötödikén menjek. Nem akartam túl tolakodó lenni, hisz ez mégis csak a családról szól, nem is terveztem, hogy ellátogatok hozzájuk. De annyira ragaszkodtak hozzá, hogy végül belementem.<br />
Huszonnegyedike reggelén Zayn a bőröndjével állt az ajtóban én pedig még gyorsan a kezébe nyomtam egy szendvicset.<br />
- Olyan vagy, mint anyám - nevette el magát.<br />
- Mindegy, csak ne menj el kaja nélkül - vontam meg a vállam.<br />
- Akkor két nap múlva találkozunk - mondta beletéve a táskájába a szendvicset.<br />
- Két nap múlva - bólintottam. - És ne felejts el majd lemenni elém az állomásra, tuti, hogy eltévednék.<br />
- Úgy is beszélünk még addig - vigyorgott rám.<br />
- Jól van na - nevettem fel zavartan.<br />
- Boldog karácsonyt Kicsim! - húzott magához.<br />
- Boldog karácsonyt! - fontam a nyaka köré a karomat és egy pillanatra lehunytam a szemem.<br />
- Ne maradjak itt veled? Olyan rossz belegondolni, hogy egyedül fogsz karácsonyozni...<br />
- Dehogy is - húzódtam el tőle egy kicsit. - El leszek. Nézek <i>Reszkessetek Betőrök!</i>-et meg ilyenek.<br />
- Vagy gyere el velem mégis. - Egyfolytában ezzel zaklatott. - Anyáék bírnak, nem zavarnál.<br />
- Zayn! - mosolyogtam rá kedvesen. - Minden rendben lesz. Két nap és találkozunk.<br />
- Túl makacs vagy - rázta meg a fejét egy féloldalas mosollyal.<br />
Amolyan 'ez van' stílusban megvontam a vállam. Zayn odahajolt hozzám és hosszan megcsókolt. Aztán még egyszer és még egyszer.<br />
- Lekésed a vonatot - suttogtam.<br />
- Tudom - felelte és még egyszer megcsókolt.<br />
Miután Zayn után bezárult az ajtó minden olyan... Üres volt.<br />
Körülbelül fél óráig, mert valaki ráfeküdt a csengőnkre. Értetlenül csoszogtam ki a kapuhoz, ahol egy egy mikulássapkás, egy pompomos és egy göndör fej nézett rám. Colette, Gemma és Harry.<br />
- Te még miért nem öltöztél fel? - tapsolt kettőt Colette. - Siess indulunk.<br />
- Mégis hova? - ráncoltam a szemöldököm, miközben ezek szinte betörtek a kertünkbe, azon át pedig egészen a házba.<br />
- Holmes Chapel-be - felelte Harry, mintha ez teljesen normális lenne.<br />
<div>
- Ti hárman mentek, én nem - magyaráztam el már sokadszorra.</div>
<div>
Colette is ment, természetesen. Mivel az apja börtönben, anyja pedig elhunyt ezért egyértelmű volt, hogy az ünnepeket velünk tölti, illetve inkább Harryvel, hiszen már szinte családtagnak számít nálunk.</div>
<div>
- Te komolyan elhitted, hogy itthon hagyunk? - kérdezte Harry apró mosollyal a szája szélén.</div>
<div>
- Reménykedtem benne - bólintottam.</div>
<div>
- Jajj kicsi naiv Emma - ölelt meg Harry. Ez a meghitt és ritka pillanat három másodpercig tartott, majd eltolt magától. - Most szedd össze a cuccod, öltözz fel, kezdj valamit a fejeddel és indulunk! - tapsolt kettőt.</div>
<div>
- Mi a baj a fejemmel? - kérdeztem, de már nem volt ideje válaszolni, mer Gemma és Colette szó szerint felhúztam a szobámba.</div>
<div>
Kelletlenül, de felöltöztem. Egy fekete farmert vettem fel, zöld, a fél vállamon lelógó kötött pulóverrel. A hajamat csak kifésültem, és hagytam, hogy természetesen essen a vállamra. Egy laza sminket tettem fel és hitetlenkedve néztem, ahogyan a csajok kihúzzák az ágy alól a leopárdmintás bőröndömet, amibe be volt pakolva(!!!). Most már értem, hogy miért nem találtam a fekete felsőmet, amit...</div>
<div>
- Emma, kész vagy már? - kiáltott fel türelmetlenül Harry.</div>
<div>
- Igen! - kiáltottam vissza és már robogtunk is lefelé.</div>
<div>
Gyorsan felkaptam a barna csizmámat és a kabátomat. Aztán Gemma rászólására a sálamat és a sapkámat is. </div>
<div>
Ahogy kiléptünk a hidegbe már láttam, hogy a taxi ott áll, és a többiek már pakoltak be. Gyorsan bezártam az ajtót, majd a kaput is, és bepattantam Gemma mellé.</div>
<div>
- Még mindig nem hiszem el, hogy képesek voltatok erre - ráztam a fejemet.</div>
<div>
- Én pedig azt nem hiszem el, hogy nem hitted el - mondta Gemma.</div>
<div>
- Nekem ez már magas - nevettem el magam és inkább az autó ablakán keresztül figyeltem Londont.</div>
<div>
Mindenfelé karácsonyi fényfüzérek voltak, amik esténként gyönyörűen világítottak, de még a nappali fénynél, lekapcsolva is szépek voltak. Karácsonyfák és Mikulások tömkelege, az emberek sietősen végezték el az utolsó simításokat.<br />
Az állomáshoz negyven perc alatt értünk ki és épphogy elcsíptük a vonatunkat. A légvégebe tudtunk csak felszállni, és igazán hálásak voltunk amiért volt egy teljesen üres kabin, így azt mi négyen elfoglaltuk.<br />
- Nem akarok hazamenni - ráztam meg a fejem gombóccal a torkomban, ahogyan néztem a távolodó tájat.<br />
- Pedig nincs mese, nem ugorhatsz ki az ablakon - tárta szét a karjait Harry.<br />
- Biztosan? - pislogtam reménykedve.<br />
- Igen Emma, biztosan.<br />
- Figyelj Em - simította meg a térdem a mellettem ülő nővérem. - Lehet, hogy nem hiszed, de Anyának tényleg sokat jelent, hogy eljössz, bár nem tud róla. Amikor elmondtam neki, hogy nem akarsz hazamenni teljesen kibukott.<br />
- Bukjon is ki - fontam keresztbe a karomat durcásan. - Az ő hibája ez az egész.<br />
- Em, emlékszel még egyáltalán, hogy min vesztetek össze? - forgatta a szemeit Harry.<br />
- Azon, hogy azonnal elítélte a barátomat, akit ráadásul ismer. - Természetesen pontosan emlékeztem.<br />
- Pontosan ezért ítélte el - mondta Harry. - Mindenki csak azért örült, hogy Zaynnel vagy, mert ismertük az előzményeket. De mindenki aki kívülről látta elítélte.<br />
- De engem nem érdekel, hogy ki mit lát kívülről - magyaráztam. - Engem az érdekel, hogy Zayn szeret és én is szeretem őt.<br />
- Akkor meg miért húztad fel magad Anya megjegyzésein? - faggatott tovább.<br />
- Mert ő az anyám. Nem az a dolga, hogy támogasson?<br />
- Nem, az a dolga, hogy megvédjen - felelte Harry. - És ő azt hitte, hogy meg kell védenie. Ösztönösen tette.<br />
- Rosszak az ösztönei - morogtam.<br />
- Emma - szólt Gemma. - Karácsony van. Ne csináld már.<br />
- Jó - forgattam meg a szemeimet, majd a táskámban kutattam.<br />
Elővettem a fülhallgatómat és az út hátralevő részében zenét hallgattam. Nem bunkózásból csináltam. Egyszerűen nem akartam veszekedni karácsonykor.<br />
Talán kicsit el is aludtam és arra keltem fel, hogy valaki kitépi a fülemből a fülhallgatót.<br />
- Leszállunk - értesített Col.<br />
- Rendben - bólintottam és én is feltápászkodtam, hogy segítsek előszedni a csomagokat.<br />
Pont mire kész lettünk a vonat véglegesen megállt. Szerencsére nem sokan szálltak le, így nem kellett nyomorognunk. Bár engem az se zavart volna, ha fent maradunk, mert ami a peronon várt az nem volt igazán kellemes. Míg mindenki Anya nyakába ugrott és vidáman üdvözölte Robint, én addig csak biccentettem Anyának és két puszit adtam Robinnak.<br />
- Mehetünk? - fordult körbe Anya mosolyogva, mintha semmi se történt volna.<br />
- Igen - bólintottunk egyszerre.<br />
Elvezettek minket Robin kocsijához, aminek rendesen megtömtük a csomagtartóját, majd készültünk a beszálláshoz.<br />
- De hatan vagyunk - szóltam.<br />
- Préseljétek be magatokat, ilyenkor nincs rendőr - legyintett Robin.<br />
Én szívesen vállaltam volna a sétát, de Harry arckifejezése miatt inkább nem mertem, így kénytelen voltam bepasszírozni magam a többiek mellé.<br />
- És, mi a helyzet itthon? - érdeklődött Gemma.<br />
- Minden szokásosan unalmas - vont vállat az anyósülésről Anya. - Londonban?<br />
- Hát... Annyira összefolynak a dolgok, hogy ott sincsen semmi izgalmas - mondta Harry. - Jó újra itthon - próbált meg kinézni az ablakon, de a sok arc betakarta, így ez a meghitt pillanat kimaradt.<br />
- Louis jól van? - kérdezte Anya Gemmától.<br />
- Jól, minden oké vele - pirult egy a nővérem szinte azonnal.<br />
- Örülök - mosolygott Anya őszintén, bennem pedig egyre feljebb ment a pumpa.<br />
Beállt a kínos csend, amit egyedül a rádió műsorvezetőjének magyarázása tört meg az idei karácsonyi slágerekről.<br />
- És Emma, Zayn-nel minden oké? - kérdezte Robin, illedelmességből.<br />
- Aha - bólintottam.<br />
- Bővebben? - próbált szóra bírni.<br />
- Zayn kiválóan érzi magát, valamint remek egészségnek örvend - fejeztem ki magam bővebben. - De mivel tudom, hogy a család nem minden tagja szívleli a barátomat, inkább szeretném elkerülni a témát.<br />
- Végre egy okos ember ebben a családban - sóhajtott fel Robin és halványan rám mosolygott a visszapillantón keresztül.<br />
Rövidesen hazaértünk és onnantól kezdve az egész nap unalmasan telt. Csendben ültem végig a családi ebédet, majd az ajándékozásnál a bevett családi szokáshoz híven csak átadtuk az ajándékokat, de nem bontottuk ki, majd akkor amikor senki sem látja.<br />
Így történt, hogy este egyedül gubbasztottam a szobámban és miután Zaynnel letettük a telefont nekiálltam kicsomagolni.<br />
Három év után először kaptam Harrytől ajándékot, így azzal kezdtem. Izgatottan, remegő ujjakkal téptem le a kék csomagolópapírt, majd vettem szemügyre az ajándékomat. Kaptam tőle egy sálat, de az nem tudott különösebben érdekelni, mert a mellette lévő, sokkal kisebb ajándék sokkal többet ért. Készítettet egy telefontokot, amire rengeteg közös képünk montázsát tette rá. Azonnal bekönnyeztem, ahogy végignéztem a kis kori képeken át a legújabbig, és azonnal bekönnyeztem. Megragadtam a telefonom, letéptem róla a pingvines tokot, és rátettem az újat.<br />
A következő Gemma ajándéka volt. Harryvel ellentétben ő sokkal többet szenvedhetek a csomagolással, nagyon precíz volt, szalagokat is kötött rá, meg egy csillagos díszt is kaptam. Óvatosan boncoltam le a csomagolást, holott tudtam, hogy a papírt néhány perc múlva úgyis kidobom. Gemmától igazi csajos dolgokat kaptam, egy baromi jó felsőt, szájfényt, szempillaspirált, egy sapkát (ami "különös" módon passzolt Harry sáljához), valamint egy parfümöt.<br />
Colette ajándéka rózsaszín csilibili papírba volt csomagolva, és hirtelen elkezdtem aggódni, hogy egy póni ugrik ki a dobozból. De szerencsére nem póni volt, hanem egy hajvasaló. Elnevettem magam, úgy látszik beleunt az örökös hisztimbe amit a hajvasalóm hiánya okozott. Kaptam még egy <i>Pretty Little Liars </i>DVD csomagot, enyhe célzásként, hogy ezt muszáj lesz közösen végignéznünk, valamint egy Christina Aguilera CD-t is.<br />
Mosolyogva tettem félre az eddigi ajándékokat, és Robin csomagolása felé nyúltam. Anyával ellentétben ő sose volt jó ajándékozó, rengeteget agyal a dolgokon, de a végén mindig tök jó ötletei vannak. Idén is így volt, egy szép, faragott mintás fa dobozt kaptam, amit amint kinyitottam megcsapott a tea illata. Rengeteg különböző ízű teafilter sorakozott a kis rekeszekben, én pedig mosolyogva szagolgattam őket.<br />
Az utolsó ajándék anyáé volt. Óvatosan forgattam a kezeim között a kis csomagolást. Úgy egy centi vastag volt, és úgy tizenöt centiméter hosszú. Biztosan egy DVD volt, de nem mertem kicsomagolni. Különös érzések kavarogtak bennem. Bezzeg én mennyit szenvedtem a hülye ajándékával, ő meg vesz nekem egy DVD-t...<br />
Túlságosan felkavartak az érzéseim, ezért inkább úgy döntöttem iszok valamit. Már tizenegy is elmúlt, mindenki elvonult a szobájába. A kockás pizsamanadrágomban szökkentem végig a folyosón, majd le a lépcsőn és onnan a konyhába, ahol egy nemvárt meglepetés ért.<br />
Anya ott ült a félhomályban, bögrében valamilyen italt, kávét vagy teát kevergetett. Haját kontyba fogta fel, rózsaszín virágos köntös volt rajta. Halványan elmosolyodtam a látványon és halkan megszólaltam.<br />
-Te sem tudsz aludni?<br />Felkapta a fejét, majd amikor megnyugodott, hogy csak én vagyok, testtartása szemmel láthatóan ellazult.<br />
- Nem igazán - felelte. - És van egy ajándék amit egyszerűen nem tudok kinyitni - bökött az asztal széléhez.<br />
Eddig észre se vettem, de azonnal felismertem. Még szép, hogy felismertem ezt az undorítóan csúnya sárgás csomagolópapírt, amibe kénytelen voltam csomagolni, mert a boltban pont előttem vitték el azt, ami annyira tetszett.<br />
- Itt lehetek amikor kibontod? - nyeltem egy nagyot. Kissé meglepődött a kérdésemen, ezzel megszakítanák egy már lassan húsz éves hagyományt.<br />
- Legyél - bólintott végül. Hangja még korántsem volt rokonszenves.<br />
- Oké, de... kérlek várj egy percet.<br />
Azzal felrohantam a szobámba, és megragadtam az utolsó, még ki nem bontott ajándékot. Óvatosan szorongatva az ujjaim között tértem vissza a konyhába és leültem. Anya az asztalfőnél ült, én pedig mellé.<br />
- Mehet? - kérdezte apró mosollyal a szája szélén.<br />
- Ühüm - bólintottam.<br />Reméltem, hogy lesül a bőr a képéről az ajándékom láttán, ahogyan én kinyitom az egyszerű DVD-jét.<br />
Ahogy egy kis rész már meglátszódott a borítóból teljesen lesápadtam. Ezt én már láttam...<br />
Villámgyorsan letéptem a többi papírt és meredten néztem az előttem lévő képet. Anya a kezében tart és egy puszit nyom az arcomra. Két hónapos vagyok azon a képen. Pontosan tudom, mert ugyanezt a képet tettem be az albumom borítójára.<br />
Könnyes szemekkel néztem fel anyára, és ő is hasonlóképpen nyitotta ki az A4-es elég vastag album borítóját.<br />
Úgy fogtam a kezeim között a DVD-t, mintha valami féltett kincs lenne. A hátulján rengeteg összevágott kép, rólam, még kislányként.<br />
Visszamentem az elejére, ahol középre címként, kacifántos betűkkel a következő volt írva: <i>My One And Only Emma. </i><br />
- Anya - suttogtam megtört hangon.<br />
Felnéztem és láttam, hogy sír a képek láttán. Akaratlanul és odaléptem hozzá és szorosan megöleltem.<br />Lehet, hogy beszólt a barátomnak. Lehet, hogy összevesztünk. Lehet, hogy baromira haragszunk egymásra. De ő akkor is az anyám. Én akkor is a lány vagyok.<br />
És akkor is szeretem.<br />
- Boldog Karácsonyt Kicsim - sírta, mire még szorosabban öleltem.<br />
- Boldog Karácsonyt Anya - hunytam le a szemeimet, és hagytam, hogy az én arcomat is eláztassák a könnyek.</div>
Kikiihhttp://www.blogger.com/profile/02888716287620340326noreply@blogger.com6