2013. március 27., szerda

16. fejezet * Maybe He Is My...

Sziasztok!:D Húú, most nagyon jön belőlem a szó, szóval most ide egy kicsit sokat fogok írni, de érdemes átfutni, mert lényeges infókat árulok el. Először is, a következő rész valószínűleg csak szünet után jön, mert az egész szünetem be van táblázva és nem tudom, hogy mikor lesz időm írni. Ez nem olyan lényeges infó, de azért megemlíteném, hogy egy picit csalódott voltam, mert az előző részhez egy komi se érkezett...:(:/ Na mindegy, nem akarom itt kisírni a bánatom, de ez egy picit rosszul esett. Higgyétek el, nem 2 perc összedobni egy részt és nagyon jól esne, ha írnátok 1-2 szót ha tényleg tetszett.
A résszel kapcsolatban: A címe ugye az, hogy Maybe He Is My... (Talán Ő Az Én...) Nos lesz egy olyan rész aminek egy későbbi rész lesz a magyarázata. Fel fogjátok ismerni, mivel annak a résznek a címe ...-al fog kezdődni. :) De a kérdés az, hogy kire is gondol itt Colette és milyen értelemben. Ez a mondat el fog hangozni a rész közben, de lehet, hogy a rész végén lévő fontos történésre céloz...
Akkor most itt hagylak titeket a résszel és körülbelül 1 hét múlva hozom az új részt. (17. fejezet * Tattoo) Jó szünetet mindenkinek és húsvétkor csináljatok hónyuszit!:DD xoxo.

Maybe He Is My...

-És utána merre? - kérdezte Colette, miközben leültünk a járda szélére.
A belvárosban voltunk, egy kis utcában. A közelben volt egy söröző és egy kisbolt, de egyébként magas lakások tornyosultak felettünk.
-Nem tudom. - vontam meg a vállam, aztán belehúztam az üveg Jack Daniel's-be. - Nem mehetünk semmilyen puccos helyre bulizni, mivel nem vagyunk úgy öltözve.
-Szard már le az olyan helyeket. - legyintett Colette és elfeküdt a járdára és onnan bámulta a csillagokat az égen. - Nem bírom, hogy egy szoros ruhában, ami szinte semmit nem takar, mégis megfulladsz benne, fura szendvicseket és színes koktélokat iszogatva flörtölgess. Én bulizni akarok. - fakadt ki.
Na igen. Kicsit meguntuk már, hogy Harryékkel nem tudunk elmenni sehova nyilvánosan, mivel olyan helyekre nem nagyon jutunk be, ahol ne ismernék fel őket, szóval velük csak arra mehetünk ahol vannak biztonsági őrök, ami meg nagyon tré. Ezért Colette-el ketten elindultunk, hogy jól érezzük magunkat egy kicsit.
-Akkor igyuk le magunkat. - mondtam és ismét meghúztam az üveget, aztán pedig átnyújtottam Colette-nek.
-Közben induljunk el. - törölte meg egy kicsit a száját.
-Oké, de előbb veszek cigit. - tápászkodtam fel.
Beléptünk a kis boltba, ami tényleg nagyon kicsi volt. Valószínűleg a hozzánk hasonló fiatalokból tartják fent magukat, mert lehetett kapni ilyen alap dolgokat, mint cola, üdítők és ásványvíz, de a piákból és a cigikből sokkal nagyobb volt a választék. 
-Mit adhatok? - kérdezte vigyorogva a 30 év körüli eladó pasi. Most vagy rajtunk vigyorgott, hogy látta, hogy bulizni készülünk ezért kicsit kicsíptük magunkat (rajtam: feszülő leggings, magassarkú az alapból magas termetemhez, de még nem hasonlítottam egy toronyházhoz, kivágott fehér atléta, egy fekete blézer és kivasalt haj. Coletten: barna csőtop, csőfarmer, bakancs, hosszú szőke haját pedig egy szoros lófarokba tette fel valamint mindkettőnkön erős smink volt), vagy pedig azért örült ennyire, mert gondolta, hogy jó sok pénzt hagyunk itt.
Végül 2 doboz cigivel, egy csomag rágóval és egy üveg Jim Bean-el hagytuk el a boltot. A Jack Daniel'st gyorsan megittuk és aztán leváltottuk Jim barátunkra.
Két lány a belvárosban akik cigiznek és épp azon vannak, hogy minél előbb lerészegedjenek. Valószínűleg mindenkinek rögtön ugyanaz a szó jut rólunk eszébe: ribancok. Na igen, régen én is ugyanezt gondoltam a hozzánk hasonló lányokról, de aztán amikor én belekeveredtem ebbe mindent megértettem. Az ikertestvérem faképnél hagyott és egy másik srác, akinek 2 évig a nevét se mondtam ki, pedig átbaszta a fejem. Ekkor kezdtem úgy érezni, hogy teljesen felesleges vagyok a világnak és elkezdtem vedelni és cigizni aztán szépen lassan ezzé váltam. Colette helyzete se a legszebb. Az apját lecsukták az anyja pedig nemrég halt meg. Ezért költözött Londonba, de ezt eddig részletesen csak nekem mondta el. Mindenért az apját okolta, hogy ő tette tönkre az egész családjukat és az anyját is, aki emiatt lett öngyilkos. Ezért Colette ahogy betöltötte a 18-at egyedül élt és ő így került ebbe a helyzetbe. Ha valaki ránk néz azt hiszi, hogy csak két elkényeztetett, semmirekellő kurvák vagyunk akik nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel. Pedig a helyzet mögött egész más van.
Aztán jön a kérdés. Hogy miért csináljuk ezt, ha végre úgy látszik, hogy egyenesbe jön az életünk? Nos, Colette-el, mi úgy egyeztünk meg, hogy ez a mi búcsúesténk. Elbúcsúzunk a múlttól. Igaz ezt úgy csináljuk, ahogy a múltbéli énünk, de holnaptól más lesz. Tulajdonképpen ezt úgy is lehet venni, hogy holnaptól kezdünk új életet, ezért még egy napig kiéljük a régit, vagyis azt csináljuk amit előtte csak nagyobb kiadásban. Aztán utána más lesz.
-Harry büszke lenne rád, ha ezt látná. - mondtam Colette haját fogva, aki éppen belehányt egy kukába.
-Harry ezt sose fogja látni. - emelte fel a fejét és nyelt egy nagyot.
-Kérsz? - nyújtottam felé csomag mentolos rágót.
-Köszi. - vette el tőlem a csomagot. Bevett kettőt, aztán a többit zsebre vágta.
-Egyébként Louis is nagyot nézne ha így látna téged. - nézett végig rajtam, miközben az arcomat felfelé tartva fújtam ki a füstöt.
-De Louis sem látja. - vigyorodtam el.
-Amúgy mi van köztetek? - kérdezte komolyan.
Ezen elgondolkodtam. Louval legutóbb tegnap találkoztam, amikor vidámparkban voltunk. Érdekes. Tegnap, mint egy ötéves pattogtam a kanapén és óriási vattacukrot zabáltam, most pedig céltalanul mászkálok London utcáin a sokadik szál cigimmel és egy üveg Jim Beam társaságában. Ja meg ugye Colettel.
-Hát... szerintem lehet belőle valami komoly is. - válaszoltam, miután a gondolataim Emmáról visszaterelődtek Emmára is Louisra, mivel Colette arra kérdezett rá, nem pedig, hogy milyen kétféle személyiségem van. - Na és te és Harry?
-Hát... - bámulta a bakancsa orrát sétálás közben. - Kiskorom óta bele vagyok esve, szóval... Én persze, hogy szeretnék ebből valami komolyat, de fogalmam sincs, hogy ő mit akar.
-Ismerem a tesóm. - néztem mélyen Colette szemébe. - És nem szerezne mindenkinek egy állást a közvetlen közelébe. - mosolyodtam el, és Colette is vette az adást.
Tovább sétáltunk és idő közben kezdtük érezni a piák hatását. A semmin röhögve léptünk be a kiszemelt szórakozóhely ajtaján, de csak bejutottunk. Üvöltött a zene üvöltött és egy pillanat alatt felvettük a hely lüktetését. Kezdetnek beültünk a bárpulthoz és ott iszogattunk. Éppen a pultos srácot stíröltem (csak diszkréten, nem feletettem el, hogy nekem ott van Louis), amikor éreztem, hogy hátulról két kar fonódik át a derekam köré. Lenéztem és azonnal felismertem a tetoválásait. Elkerekedett szemmel fordítottam hátra a fejem és felfedeztem, hogy tényleg ő volt az.
-Te meg... Izé... Mit keresel itt? - kerestem a szavakat.
-Ezt én is kérdezhetném tőled. - válaszolt Zayn szemtelen mosollyal. 
-Én kérdeztem előbb. - vágtam vissza.
-Hány évesek vagyunk, öt? - kérdezett vissza nevetve.
A szememet forgatva visszafordultam és ittam tovább a whiskymet. Zayn továbbra se vette le a derekamról a kezét.
-Gyere táncolni. - suttogta a fülembe. Hirtelen kirázott a hideg, de az ereimben valami melegséget éreztem. Biztos csak sokat ittam...
-Zayn, tudod, hogy nekem ott van Louis.
-Akkor figyelj. - ült fel végre a mellettem lévő bárszékre. - Ha jól tudom Louisal nem jártok...
-Még. - szóltam bele.
-Hagynád, hogy végigmondjam? Köszönöm. - förmedt rám és utána folytatta. - Szóval mivel még nem jártok, abban benne van a még, szóval jelenleg szingli vagy. És mivel jól tudom, hogy nem vagy apáca ezért nem is kötelezz semmi. Szóval egy szexi egyedülálló csaj vagy, aki eljött szórakozni. Én egy srác vagyok aki a haverjai magára hagytak, mert egyiküknek se volt ereje ahhoz, hogy most megünnepeljék velem, hogy dobtam a csajom. Akkor nézzük a helyzetünket. Itt vagyunk, két szingli, részeg fiatal akik szórakozásra vágynak. Problem?
-Na jó menjünk. - adtam meg magam. 
Zayn félmosolyra húzta a száját azzal a kezét nyújtotta felém, amit én megragadtam. Elsétáltunk a táncparkettig és ott... öhhm élveztük egymás adottságait. Na jó igazából a fenekemet szorosan Zayn ágyékához nyomtam és az hasonló hatást keltett, mint amikor legutóbb táncoltunk együtt... Közben Zayn keze elég sokszor csúszkált a combom és a hasam között.
Amikor új számot tettek fel megfordultam és a karomat Zayn nyaka köré fontam és a zene ütemére ráztam a derekamat, vagyis inkább az egész testemet. A fejemet egy kicsit hátrahajtottam, miközben Zayn apró puszikat nyomott a mellkasomra és halkan felnevettem. Már kezdtem szinte teljesen bedőlni neki, de aztán észhez kaptam, amikor Zayn benyúlt a felsőm alá.
Gyorsan a mutató és a középső ujjammal felemeltem az állát, egészen addig, hogy a szemünk egy magasságba kerüljön. Ott elengedtem és Zayn a homlokát az enyémnek támasztotta.
-Csak, hogy tisztázzuk Malik. - néztem mélyen a szemébe, ami nem volt túl könnyű, mivel attól féltem, hogy a szempilláink mindjárt összeakadnak. - Akármennyire is hajtasz, nem fogsz ágyba dugni.
-Tőlem csinálhatjuk máshol is. - vonta meg a vállát. 
-Reménytelen eset vagy Malik. - sóhajtottam.
Ott álltunk egy csomó ugráló ember között. Zayn szorosan a derekamnál fogva tartott magához én pedig a karomat a nyaka köré fontam. Annyira szégyellem magam, amiért Zaynnek bármikor bedőlök. Amiért most adtam neki egy harmadik esélyt is, pedig tudom, hogy úgyis mindig elrontja. De nem tehetek róla. Talán ő az én...
Arra kaptam fel a fejem, hogy akaratlanul is beharaptam az alsó ajkam. Zayn ezt célzásnak vette... Vagyis igazából egy célzás is volt, csak akaratomon kívül. Ajkai lassan közelítették az enyémeket. Éreztem ahogy rátapasztja az enyémekre. Lehunytam a szemem és csak vártam a folytatást. Zayn lassan megnyalta az alsó ajkamat, de nem hagytam könnyen magam, ami neki is feltűnt, így elkezdte kényeztetni, így akaratomon kívül is előbb bejutott. Egyre jobban kezdett elmélyülni az egész, amikor az agyam okosabb fele kapcsolt és amilyen gyorsan csak tudtam kiszabadultam Zayn ajaki közül. 
-Sajnálom. - hajtotta le oldalra a fejét. Hihetetlen rekorddal cseszte el a harmadik esélyét. Na jó, ebbe igazából én is benne voltam, szóval nem is cseszte el.
-Nem, én sajnálom. - ráztam meg a fejem.
Közben ugyanott álltunk, ugyanott. Az arcomat mélyen Zayn nyakába fúrtam és próbáltam feldolgozni az előbb történteket.
-Most mihez kezdjünk? - tolt el magától szomorúan.
-Igyunk. - vontam meg a vállam és visszamentem a bárpulthoz.


Éreztem, hogy a Nap sugarai kezdik piszkálni a szememet. Egyre jobban felismertem a kívülről jövő hangokat. Az autók zaja, az utcáról beszűrődő tipikus hangok és gyéren a madarakat is hallottam. Nagyokat pislogva kinyitottam a szemem és igyekeztem magamhoz térni. Oldalra fordítottam a fejem és az első dolog amit megláttam Louis volt, aki a kávézóasztalon ült. Halványan elmosolyodott, közben én pedig megtámaszkodtam a könyökömön. Ahogy feljebb emeltem a fejem rögtön éles fájdalmat éreztem. Miután túltettem magam ezen megállapítottam, hogy Louis lakásában vagyok.
-Hogy kerültem ide? - fordultam felé fájdalmason. A mozdulatom félig azért volt fájdalmas, mert a fejem majd megszakadt, részben azért mert szégyelltem magam, hogy Louis így lét.
-Zayn hozott ide. - mondta. - A barátnődet pedig eldobta Harryhez. Gondolom nem akart két halál részeg csajt rá sózni, így szétosztott titeket. - nézet rám egy kicsit megvetően.
-Sajnálom én... - sütöttem le a szemem.
-Nem ilyennek ismertelek meg Emma. - rázta meg a fejét szomorúan.
-Tudom és... - kerestem a gondolataimat. - Igazából ez nem is én vagyok. Colettel mindenféle okot kitaláltunk, hogy jól berúgjunk és bulizzunk és én... 
-Figyelj, ezt majd később megbeszéljük. - tűrt hátra egy tincset az arcomból. - Öltözz át, tusolj le, adok gyógyszert és megreggelizünk jó?
-Köszönöm. - sóhajtottam mosolyogva. 
Felmentünk Louis szobájába, aki adott nekem egy hosszabb pólót és egy boxert. Nem hiszem, hogy ma bárhova is elmennénk, szóval elég lazán nyomtuk, Louis is csak egy sima pólóban és mackógatyában volt. Bementem a fürdőszobába és a tükörképemet látva még jobban elszégyelltem magam. A hajam csapzott volt a sminkem egy kicsit elfolyt, a szemeim pedig karikásak voltak, az arcom pedig sápadt a fejfájástól és a hányingertől. Legszívesebben felpofoztam volna magam. Louis elmondta, hogy hol találok fogkefét, szóval azt is gyorsan előkészítettem.
Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Hagytam, hogy a forró víz teljesen átjárja a testem  és hogy valamennyire magamhoz térjek. A fejem még továbbra is brutálisan fájt, de a hányingerem egy picit lecsillapodott. Felkaptam egy tusfürdőt, ami természetesen férfi volt. Beleszagoltam és rögtön megcsapott az a tipikus Louis-illat. Meg is jegyeztem magamnak a tusfürdőt, hogyha esetleg nagyon hiányozna Louis...
Kimásztam a zuhanykabinból és magam köré tekertem egy törölközőt. A tükörképen valamit javult, leszámítva a most már teljesen elfolyt sminkem. Gyorsan levakartam az arcomról, aztán megragadtam a hajszárítót és megszárítottam a hajam, ami nem kis időt vett igénybe. Amikor hátradobtam visszatértek régi ellenségeim a göndör fürtök. Fintorogva néztem a tükörképemre, de úgy gondoltam, hogy Louisnak biztos nincs hajvasalója, ha meg van akkor meg inkább nem akarok róla tudni. Felkaptam magamra Louis pólóját és az alsógatyáját és visszamentem hozzá a nappaliba. 
Ahogy beléptem a nappaliba teljesen üres volt. Furcsán körbefordultam, de a függöny mögött sem volt, szóval elkiáltottam magam.
-Louis! Merre vagy? - kiáltottam, majd gyorsan a fejemhez kaptam a hirtelen belenyilalló fejfájás miatt.
-Itt vagyok a konyhában. - válaszolta.
Kivánszorogtam a konyhába és Louist tényleg ott volt. 
-Mit csinálsz?  - néztem végig rajta.
-Tükörtojást. - mondta hidegen.
A könnyeimmel küszködve süppedtem le az asztal melletti székre. Tegnap este full részegre ittam magam, teljesen megfeledkezve önmagamról és mindenről. Hagytam, hogy Zayn megcsókoljon, miközben Louval, most minden a legjobban halad. Bár erről a részletről nem tud, de arról tud, hogy szétittam az agyam, gondolom a cigiszagot is érezte és szerintem Louis pont nem egy ilyen típusú barátnőt szeretne. De ő mégis folyamatosan mellettem van és most is itt csinálja a reggelinket. Igaz, látom rajta, hogy ez nem egy olyan pillanat amikor esetleg büszke lenne rám, vagy nagyon barátságos lenne, de mégis érzem, hogy itt van. Egy dög vagyok.
-Köszönöm. - motyogtam miközben Louis lerakta elé a tányérom. Aztán egy bögrét és gyógyszert is.
-Nincs mit. - sóhajtotta aztán ő is nekilátott a reggelijének.
A reggelink csendben telt el. Egyikünk se szólalt meg, csak a gondolatainkba merültünk. Én tovább marcangoltam magam belülről, hogy egy nagy adag szennyláda vagyok és hasonlók. Azt, hogy Louis mit gondolt nem tudom, de valószínűleg ő is hasonlókat. 
Bepakoltunk a mosogatógépbe aztán pedig csendben átvonultunk a nappaliba. Leültünk a kanapéra, de továbbra is csendben maradtunk. Már azt vártam, hogy Louis mikor küld haza és közli, hogy soha többet nem akar látni, amikor megszólalt.
-Figyelj Emma. - kezdte.
-Tudom. - sóhajtottam, majd feltápászkodtam, hogy elinduljak a cuccaimért. - Már megyek is.
-Mi? - nézett furcsán.
-Nem el akarsz küldeni? - ráncoltam a szemöldököm előtte állva.
-Gyere már ide te hülye. - nevette el magát aranyosan és a karomnál fogva visszahúzott a kanapéra, de továbbra se engedte el a kezemet. - Szóval. - folytatta onnan ahol abbahagyta. - Gondolkoztam. Tudtam, hogy régen is csináltál ilyeneket, de ezzel semmi gond. És tudom, hogy azért jöttél vissza Harryvel, hogy ezen változtass.
-Igen és annyira sajnálom, csak... Egyszerűen csak nekem kell egy pont, egy biztos pont akibe bármikor kapaszkodhatok. Harry lehetne egy ilyen pont, de nekem kicsit más jelegű pont kell. Mármint ugye tudod, hogy nagyon szeretem, sőt imádom Harryt, és bármikor hallgatok rá, de nekem az kell, hogy azt a biztos pontot meg kelljen tartani és ő is tartson meg engem. Tudod, amire tulajdonképpen vigyázni kell, mert nem úgy kaptad meg, hogy a kezdetek óta ismered. Mármint tudod, Harrynek ismerem a gyengéit és ő rajta bármikor ki tudok játszani. De nekem olyan kell akire hallgatok és aki, hogyha azt mondja, hogy 'Ne.' akkor zokszó nélkül hallgatok rá.
-Azt hittem, hogy én akarok mondani valamit, de ez se rossz. - nevette el magát ismét. - Akkor én csak a lényeget mondom. - nézett mélyen a szemembe.
-Ühüm. - nyeltem egy nagyot és pislogva néztem rá, mint egy kisgyerek.
-Én szeretnék lenni ez a biztos pont. - mondta mosolyogva.
Hirtelen azt se tudtam, hogy hol vagyok. Az előbb még azt hittem, hogy Louis most fog elküldeni melegebb tájakra erre...
-Te most azt mondod, hogy? - néztem rá tovább pislogva, utalva, hogy ő mondja ki.
-Leszel a barátnőm? - döntötte a homlokát az enyémnek.
A szemébe néztem és mindent kiolvastam belőle. Láttam, hogy izgul, hogy nem-e ijedek meg és, hogy biztos vagyok-e a dologban. De ott voltak az apró nevetőráncok a kék szemei körül, ami jelezte, hogy aranyosnak tartja a zavarodottságomat.
Beharaptam az alsó ajkam, amit Louis rögtön megértett. Odahajolt hozzám és hosszan, mélyen megcsókolt. A csókban ott volt minden. Az érzelmek, a bizalom, az izgalom és az a nagyon pici ijedtség, hogy vajon mi lesz ezután.
-Leszek. - suttogtam mosolyogva az ajkaiba. Louis arcán egy magabiztos, gyors vigyor jelent meg és aztán folytattuk ott, ahonnan abbahagytuk.

2013. március 22., péntek

15. fejezet * Take Me Away A Secret Place

Sziasztok!:)) Tudom kicsit késve, de itt van az új rész :)) Remélem tetszeni fog és nagyon boldog vagyok a rengeteg 'Like'-tól és a feliratkozóktól :)) Ha egyébként valakinek az a véleménye, hogy 'Hate' azt is elfogadom, szóval csak bátran mindenki, nem harapok. ;dd És ez ugyanúgy vonatkozik a kommentekre, szívesen várok hideget-meleget és az (építő) kritikára mindig nyitott vagyok. :)) A hétvégén vagy a jövőhét elején hozok újabb részt.:)
xx.

Take Me Away A Secret Place

*Harry szemszöge*

-Leléptem. - mondtam Emmának, a konyhában csinált magának egy teát.
-Hova? - lepődött meg.
-Colette-hez.
-Igazán? - vonta fel a szemöldökét.
-Héé, nyugi. - vigyorodtam el. - Bemutatom Paulnak. Van rá esély, hogy ő legyen az új stylistunk.
-Ja igen, mesélte, hogy megkérted. - gondolkozott. - Aztán csak okosan. - nézett mélyen a szemembe.
Bólintottam, nyomtam egy puszit az arcára és leléptem. Leléptem volna, hogyha nem tűnik fel, hogy Emma valamiért nagyon sokat mereng magába. Visszamentem a konyhába és Emmát ugyanott találtam.
-Emma? - fordultam felé.
-Igen? - nézett rám. 
-Minden oké?
-Persze. - bólintott. - Miért?
-Csak mert már 2 perce tartod oda a filtert, hogy lecsöpögjön. Már szerintem ki is száradt. - utaltam arra, hogy az egész beszélgetésünk alatt ott tartotta és miután kimentem és visszajöttem az ajtón akkor is.
-Persze, csak kicsit szórakozott vagyok. - legyintett és azzal kidobta a teafiltert.
-Hát jó. - néztem rá furcsán, aztán már tényleg elindultam.
Beültem a kocsiba és elindultam a megbeszélt találkozóhelyig. Beraktam egy Ramones CD-t és az I Wanna Be Sedatedet hallgatva indultam el. Ahogy kocsikáztam London utcáin egyre inkább csak Coletten járt az eszem. Remélem sikerül megkapnia a munkát. Oké, ez hülyeség ez a meghallgatás csak formalitás, amiért el kell mennünk Paul irodájába. Tulajdonképpen 99%, hogy övé a meló. Szép lassan meg is érkeztem a megbeszélt találkozóhelyhez.
Colette azt, mondta, hogy várjam a kocsiban, úgyis felismeri. Ezért leparkoltam a Starbucks előtt és vártam, hogy feltűnjön. Nos igen, de amikor feltűnt hinni se akartam a szememnek. Igen, tisztában vagyok vele, hogy Colette egy dögös csaj, és, hogy tisztában van vele, de hogy ennyire...OMG.
Egy térd fölé érő, halvány rózsaszín szoknya volt rajta, és egy vékony anyagú (picit átlátszó) fehér felső, ami rendesen lecsúszott így az egyik oldalon félig kint volt a szegecses melltartója. 
-Szia. - mosolygott rám és a kezembe nyomta az egyik kezében tartott Starbuckos poharat, amire a nevem volt írva. Odahajolt hozzám és nyomott egy puszit az arcomra. 
-Hello. - böktem ki végre valamit.
Colette csak önelégülten elmosolyodott és beleivott a poharába, én pedig még mindig nehezen vettem le róla a szemem.
-Indulhatunk? - mosolygott rám. 
-Ja persze. - kaptam észbe, majd kitolattam és elindultunk.
-És izgulsz? - vettem le a szemem az útról egy pillanatra és rámosolyogtam. 
-Egy kicsit. - vallotta be. - Nem csak azért, hogy felvesz-e. Hanem azért is, hogyha tényleg a stylistotok leszek, akkor az milyen lesz.
-Akkor a vágyamnak az ellentettje teljesük. 
-He? - nézett rám furcsán.
-Hát... nem levetkőztetni fogsz, hanem felöltöztetni. - mondtam, mire elnevette magát.
-Még mindkettő teljesülhet. - ivott bele mosolyogva a kávéjába.
-Mi? - kerekedtek el a szemeim.
-Mi, mi? - nézett rám ártatlanul.
-Mit mondtál az előbb? 
-Azt, hogy 'Mi, mi?'. - ismételte meg.
-Na jó, hagyjuk. - legyintettem nevetve.

Megérkeztünk Paul irodájához. Megszorítottam Colette kezét majd beszálltunk a liftbe. Benyomtam rajta a 5-ös, gombot, vagyis, hogy 5. emelet. A lift viszonylag gyorsan megérkezett, ahogy kiléptünk belőle rögtön az iroda előterébe kerültünk. Paul titkárnője a pult mögül kicsit felemelkedett és furcsán végigmérte Colettet.
-Hello Vanessa. - mosolyogtam rá és nem engedtem el Colette kezét, aki kicsit meg volt illetődve az új helytől.
-Szia, Harry. - erőltetett egy vigyort magára, majd belepillantott a mappájába. - Paul már vár titeket.
-Köszönjük. - bólintottam, majd Colettet magam után rángatva elmentünk Paul irodájához.
Bekopogtam, majd amikor meghallottam Paul hangját benyitottunk. 
-Sziasztok. - mosolygott ránk fáradtan.
-Hello. - ültem le a kanapéra.
-Jó napot... - ült le mellém Colette.
-Szóval te vagy a híres Colette. - huppant le Paul a velünk szembe lévő fotelbe.
-Híres lennék? - nevette el magát picit.
-Harry sokat mesélt rólad és ugye tudjuk, hogy elvégeztél egy divattervezői tanfolyamot. - nézegette a papírjait Paul.
-Igen. -bólintott Colette.
Utána Paul kérdezgetett pár dolgot Colettetől, aki mindenre teljesen magabiztosan válaszolt.
-Na jó, most nincs kedvem sokáig elhúzni ezt az egész dolgot, azt hiszem Harryn keresztül már elég sok dolgot megtudtam rólad, - nézett rám egy pillanatra. - és mivel tudjuk, hogy Harryvel tulajdonképpen együtt nőttek fel, teljesen megbízom benned. Szóval gratulálok, tiéd a munka. - mosolyodott el halványan.
-Köszönöm. - örült meg hirtelen Colette.
Elköszöntünk Paultól, aztán ki az iroda előtti várakozóba onnan pedig a liftbe. Ahol pedig Colette a nyakamba ugrott. Szó szerint.
-Nagyon köszönöm Harry. - mondta és folyamatosan vigyorgott. 
-Semmiség. - tettem le a földre aztán szorosan magamhoz öleltem stabil állapotban is. Örömmel állapítottam, meg, hogy a melltartója szúr. És nem tudtam, hogy ez izgató vagy inkább fájdalmas.

*Emma szemszöge*

A telefonomból megszólalt a Simple Plan-től a Summer Paradise. Kíváncsian néztem a kijelzőre, ami Louis nevét írta ki.
-Szia. - vettem fel mosolyogva.
-Hello. Mit csinálsz?
-Tulajdonképpen semmit. - vigyorodtam el.
-Akkor egy óra múlva ott vagyok érted és elmegyünk vidámparkba.
-Okéé. - vigyorodtam el.
-Akkor egy óra múlva. - köszönt el, és kinyomtam. 
Természetesen előjött belőlem az 5 éves énem, ezért felálltam a kanapéra és elkezdtem ugrálni és sikongatni, mivel már vagy 10 éve nem voltam vidámparkban. Gondoltam ez alá kell egy kis aláfestő zene, szóval benyomtam a Pocketful Of Sunshinet és a zenét túlüvöltve sikongattam és énekeltem. 
-Take me awaaaay, a secreeet placeeeee. - énekeltem a kanapén ugrálva a hajkefémet használva mikrofonnak amikor Harry benyitott.
-Emma minden oké? - kérdezte kissé félve tőlem. Igaz, én is elég furcsán néznék rá, ha a kanapén ugrálva látnám énekelni.
-Louis vidámparkba visz. - ugrottam le a kanapéról vigyorogva. 
-Örülök. - bólintott. - Az mindkettőtök értelmi szintjének megfelelő. Ugyanis Louis 22, te pedig 19 éves vagy.
-Ezt csak irigységből mondod. - fontam össze a kezem magam előtt.
-Hogyne. - nézett végig rajtam Harry gúnyosan. Én csak kinyújtottam rá a nyelvem. A lényeg, hogy mindketten érett 19 évesek vagyunk.
-Na mi lett Colette melójával? - kérdeztem elkomolyodva.
-Simán megkapta. - vigyorodott el Harry önelégülten. 
-Örülök. - mosolyodtam el. - Na akkor megyek készülődni. 
Felrohantam, illetve miután kikerültem Harry látóköréből újra pattogni kezdtem. Kikerestem az egyik Ramones pólómat (abból 3 van), egy rövid farmersortot, és az egyik kedvenc cipőmet. Gyorsan felkaptam még a piros napszemüvegemet a sminkaszatlomról és meg is volt az összeállításom. Feldobtam egy laza sminket (szempillaspirál, szemceruza, szájfény aztán végül egy kicsi szemhelyfestéket is magamra tettem) és elmentem kivasalni a hajam. Mivel a göndör tincseim ma is passzív-agresszív magatartást bizonyítottak eltelt egy kis időbe, mire egyenes hajat varázsoltam magamnak. Vagyis olyan kis idő lett, hogy Louist a kanapén találtam Harryvel.
-Sokat vártál? - húztam el a számat, ahogy a táskámat átdobtam a vállamon.
-Késtem 5 percet és amikor ideértem maradt még úgy körülbelül 20. - számolgatott. - Nem vészes. - mosolyodott el.
-Akkor indulhatunk? - kérdeztem.
-Persze, gondolom mindjárt kipukkadsz az izgalomtól. - mondta, mire elég furán néztem rá. - Harry elmesélte, hogy hogyan talált rád. - magyarázta meg. 
-Megverlek. - néztem szúrósan Harryre.
-Majd ha visszaértetek. - legyintett. 
-Na jó tényleg induljunk. - tápászkodott fel Louis.
-Aztán figyeljetek majd, ha szellemvasútban csináljátok, hogy még azelőtt befejezzétek, hogy újra kiérjetek a fénybe. - adott jó tanácsot (?) Harry.
-Aha. Hát nem hiszem, hogy terveztük volna, de szerintem most már biztosan meggondoljuk. - ráncolta a szemöldökét Louis, aztán tényleg elindultunk, mert nem akartam tudni, hogy Harry hova tanácsolja a szeretkezésünket, hogy biztos ne vegyenek észre minket. 
-Szóval a Pocketful Of Sunshine mi? - kérdezte szemtelenül Louis az utat figyelve.
-Semmi közöd hozzá jó? - húztam fel a szemöldököm a napszemüvegemen keresztül.
-Biztosan. - nevette el magát. 
-Egyébként honnan jött a vidámpark ötlet? 
-Gyermekded lélek vagyok. - vonta meg a vállát.
-Szóval te is a kanapén ugrálva sikítoztál? - csillant fel a szemem. 
-Mondom gyermekded lélek, nem csaj. - röhögött ki.
-Akkor mindegy. - legyintettem.

-Na hova menjünk először? - kérdezte Louis, amikor sikeresen beértünk a vidámparkba.
-Nem tudom. - forgolódtam. - Nézzünk körbe.
Louis ujjait rákulcsolta az enyémekre és elindultunk. Kicsit furcsa volt sétálni a különböző bódék között, mivel sok volt a tinilány akik egyértelműen felismerték Lousit és már engem is... Ez egy kicsit zavart, mivel voltak nem túl szívélyes pillantások is köztük. De aztán felnéztem Louisra, aki bátorítóan rám mosolygott és még jobban megszorította a kezem. Így már sokkal jobb volt.
-Vattacukor. - csillant fel a szemem.
-Alig 5 perce vagyunk itt és te máris vattacukrot akarsz venni?
-Ühüm. - bólogattam. 
Odaléptünk a napernyő alá, ahol a vattacukrot tudtuk venni. Feltoltam a napszemüveget a fejemen és végignéztem az ízeken. Igazából mindegyik ugyanolyan, csak a színe más. 
-Egy málnásat kérek. - mosolyogtam rá az eladóra, aki pedig elkezdte csinálni a vattacukromat.
Louis hátulról átkarolta a derekam, az állát pedig a vállamon pihentette és így figyeltük, hogy hogyan készül el a szénhidrátbombám. Mint két 5 éves.
Miután Louis kifizette kerestünk egy üres padot és leültünk. 
-Kérsz? - nyújtottam fel a bazi nagy pálcára támaszkodó rózsaszín felhőmet. Louis felvont szemöldökkel nézett rám, aztán megvonta a vállát.
-Kösz. - tépett le belőle egy darabot. - Amúgy hallom, hogy a barátnőd lett az új stylistunk?
-Igen, de gondolom Harry már mesélt róla, szóval...
-Harry leginkább arról beszélt, hogy mennyire dögös és, hogy ma mennyire szexi volt azzal a szegecses melltartóval. - emlékezett vissza Louis.
-Nem is Harry lenne. - nevettem el magam. - De egyébként Colette nagyon jó fej csaj, kiskorom óta a legjobb barátnőm, Harry is jól ismeri és az ízlése is ott van, szóval a lehető legjobb választás. - nyugtattam meg.
-De ugye ránk nem fog szegecses melltartót adni? 
-Nem hiszem. - nevettem el magam újra. 
Egy negyed órán belül megettük a vattacukrot és tovább indultunk. A különböző játékok és ajándékbódék között sétálva nézelődtünk. Elsétált mellettünk egy szőke hajú csaj, valami 50 centis magassarkúban tipegve, egyik oldalán egy magas, barna hajú és zöld szemű pasival, aki úgy nézett ki, mintha egy férfi divatlap címlapjáról sétált volna ide. A csaj másik oldalán pedig egy másfél méteres rohadt nagy jegesmedve volt rózsaszín masnival (?).
-Kérlek nyugtass meg, hogy te nem akarsz ilyet. - nézett rám ijedten Lou.
-Mázlid van, semmi kedvem egy szerencsétlen medvét vonszolni magam után és vigyorogva lesajnálni mindenkit, hogy valaki annyira szeret engem, hogy fejbebaszott egy bohócot egy baseball-labdával, és így nekem van egy ilyenem.
-Akkor jó. - nevette el magát Louis.
Továbbsétálva eljutottunk egészen a hullámvasútig. Louisal rögtön egymásra néztünk és bólintottunk. Alap, hogy felszállunk. 
Amíg vártuk, hogy elinduljon körbenéztem, hogy milyen is lesz az út. Vajon mennyire lesz romantikus ha lehányom Louist? Majd meglátjuk...
Bírtam, hogy körülöttünk, már akkor elkezdtek sikoltozni, amikor csak épphogy elindult. Aztán amikor elindult felfelé hirtelen csönd lett. Aztán pedig megy lefelé, és azt hittem, hogy beszakad a dobhártyám. Tulajdonképpen nem is volt időm azzal foglalkozni, hogy hányingerem van-e, mivel az vette el az összes figyelmem, hogy mekkora halláskárosulást szenvedtem.
-Te ezt hogy bírtad? - néztem Louisra, amikor leszálltunk.
-A sikoltozást? Néhány rajongó még ezen is túltesz.
-Részvétem. - bólintottam. - Akkor most merre?
-Szellemvasút? - kérdezte perverz vigyorral.
-Idióta. - böktem oldalba, aztán inkább az óriáskerék felé vettük az irányt.

2013. március 17., vasárnap

14. fejezet * Let's Go Somewhere Where Nobody Knows Our Name

Sziasztok:DD Tudom, lehet, hogy nagyon utáltok, mert elég későn hoztam a részt, de rengeteg dolgom volt mostanában. :S DE, a rész hosszabb lett, mivel végül inkább kettőt vontam egybe, remélem ezzel kicsit kiengesztellek titeket :DDDD<3 Viszont most nem akarom itt fosni a szót, hanem, most egy kicsit lelkiznék. :')
Van ez a csodálatos Réka nevű csaj, aki nélkül ez a blog nem tartana ott ahol. (Sem az Everything About You.) Mielőtt kiraknék egy részt azelőtt ő olvassa el, hogy értelmes lett-e, nem-e unalmas és, hogy esetleg a humoromat(??) mások is értik-e. Szóval tulajdonképpen Réka az én jobb kezem, akihez bármikor fordulhatok, hogy S.O.S, most mi történjen, nem tudom, hogyan folytassam, valami ötletet...Szóval ha nincs Réka, nincs blog. :D Ez ilyen egyszerű. És itt egyben szeretnék (itt is) bocsánatot kérni tőle a folyamatos csesztetésemért és, hogy néha már szerintem melegebb helyekre kíván, amiért néha totál szerencsétlen vagyok. Szóval lényegében: Köszönöm. <3

Let's Go Somewhere Where Nobody Knows Our Name

*Harry szemszöge*

Újra Londonban vagyunk. Most készülünk interjút adni, ahol bejelentem, hogy Emma az ikertestvérem és ezzel kimagyarázzuk őket is Louval. Nagyon remélem, hogy sikerülni fog és nem lesz belőle botrány. 
-Oké, srácok mehettek. - intett Paul és mi besétáltunk a stúdióba, ahol felveszik az interjút. Kicsit gáz, hogy élőben megy és a stúdió is tele volt nézőkkel (nagy részben tinilányokkal), szóval esélyünk sincs arra, hogyha félrebeszélünk vagy elrontjuk akkor visszacsináljuk.
-Sziasztok. - köszöntött minket a műsorvezető, Charlotte, egy magas, rövid, fekete hajú nő. - Üljetek, le. - mutatott a kanapéra.
Elfoglaltuk a helyünket aztán mind kérdőn néztünk Charlottera.
-Üdvözöllek titeket a műsorban. - mosolyodott el. - Már nagyon vártunk titeket, ugye? - kérdezte a közönségtől, akik hangos tapsba és sikításba kezdtek.
-Nagyon köszönjük a meghívást és, hogy itt lehetünk. - mondta Zayn.
-Mi köszönjük, hogy eljöttetek. - erőltetett mosolyt az arcára Charlotte. - És mondjátok, milyen érzés, hogy ilyen rajongótáborotok van? - tért vissza az eredeti témához, amit el akart kezdeni.
-Egyszerűen fantasztikus. - mondta Niall. - Jó érzés, hogy tudjuk, hogy mindig támogatnak minket és amikor belépünk egy telt házas arénába...felemelő érzés.
-Igen és annyira jó tudni, hogy a világ minden pontján vannak rajongóink. - szólaltam meg én is. - Sajnos nincs módunk egy turné alatt mindenhova eljutni, hiszen bármennyire is szeretnénk ez lehetetlen.
-Átlagosan mennyit szoktatok utazni?
-Itt nincs olyan hogy átlagosan. - magyarázta Louis. - Amikor turnézunk szinte minden héten másik helyre megyünk, amikor stúdiózunk akkor gyakran havonta kétszer is elutazunk egy másik országba, hogy ott vegyék fel a dalokat. 
-Nemrég voltatok Los Angelesben ugye? - kérdezte Charlotte, mintha csak úgy eszébe jutott volna. Persze, hiszen az egész interjú arra fog kimenni, hogy kiderítsék, hogy ki is Emma.
-Igen, nagyszerű volt. - bólintott Liam. 
-Mennyi ideig voltatok ott?
-Három hétig. - felelte Zayn. - Ebből 2 hetet melóztunk a harmadik héten pedig élveztük LA szépségét. - most, hogy így megfigyelem, az interjúk alatt sokkal kifinomultabb szavakat használunk, mint általában... Mindegy...
-És erre a harmadik hétre csatlakozott a barátnőd is Liam ugye? - fordult felé Charlotte.
-Igen, Danielle kiutazott hozzánk.
-És ez a bizonyos lány Danielle egyik barátja? - fordult hátra a kivetítőhöz Charlotte, ahol megjelent egy kép Louisról és Emmáról.
-Igen, egy barátja, de mi nem Daniellen keresztül ismertük meg. - válaszolt diplomatikusan Liam.
-Igazán? - vonta fel a szemöldökét Charlotte. - Akkor hogyan?
-Rajtam keresztül. - mondtam. - Ő Emma, az ikertestvérem. 
A stúdióban hirtelen csend lett. Azt hiszem sikerült ledöbbentem egy stúdiónyi embert.
-Az ikertestvéred? - szólalt meg végül Charlotte. 
-Igen. - feleltem.
-És miért nem hallhattunk eddig róla?
-Igazából. - túrtam bele a hajamba. - Amikor elmentem az X-Faktorba nem volt éppen a legjobb a kapcsolatunk. Akkoriban nagyon sokat veszekedtünk és mindketten jobbnak láttuk, hogyha nem hozzuk nyilvánosságra, hogy van még egy testvérem, mert nem akartuk volna, hogyha esetleg valami bajom van akkor azt mondják az emberek, hogy 'Biztos megint összeveszett az ikertesójával, ez az ő hibája'. Nem volt erre szükségünk és inkább úgy gondoltuk, hogy majd akkor felvállaljuk amikor teljesen rendbe jött a kapcsolatunk.
-Szóval nem voltatok jó testvérek?
-Dehogynem. Sőt nagyon szerettük egymást, csak volt egy nagy veszekedésünk ami mindent tönkretett. De most már sikerült mindent elrendezni és így most elköltözött hozzám ide Londonba, és végre a srácok is megismerhették őt. 
-És ahogy elnézzük Louis nagyon megkedvelhette. - vonta fel a fél szemöldökét Charlotte visszapillantva a képre.
-Őszintén én hamarabb ismertem Emmát, mint a srácok. - vette át a szót Louis. - Én egyszer találkoztam vele amikor elutaztam Harryékhez és nagyon megkedveltük egymást. De barátságnál nincs köztünk semmi több, viszont az egyértelmű, hogy Emma a legjobb barátom.
-Szóval ti hisztek a fiú-lány barátságban?
-Teljes mértékben. - bólintott Louis. 

-És mi van, ha kiderül, hogy az egyikőtök többet érez?
-Nem hiszem, hogy ilyen előfordulna, szóval nem is gondolkodtam még ilyenen.
-Rendben. - fogta fel Charlotte. - Szóval neked Emma egy nagyon közeli barátod.
-Pontosan.
-És akkor mi van Eleanorral? Még mindig együtt vagytok?
-Nem, ahogy ezt már Eleanor is közzétette a Twitteren. 
-Mi volt a szakítás oka? - húzogatta a szemöldökét Charlotte.
-Nem fogok mindenféle félreérthető szöveget ledarálni és nem akarom, hogy a rajongók előtt ez tisztázatlan maradjon, ezért igyekszem normálisan elmagyarázni. - kezdte Louis. - Eleanorral mostanában rengeteget veszekedtünk és mindketten tudtuk, hogy ennek már annyi. Már nem éreztük azt, amit a kapcsolatunk elején. Ezt már nem tudtok volna folytatni. 
-Szóval már nem szeretitek egymást? - kérdezte meg egyszerűen az érzékeny pontot Charlotte.
-Igen. - válaszolt egyszerűen Louis. 
Az interjú többi része már nem volt olyan érdekes.

*Emma szemszöge*

Amint vége lett az interjúnak felmentem Twitterre. Megtaláltak és csak úgy záporoztak nekem a mindenféle üzenetek és a követőim száma is 57ezerre nőtt. A tweetek elég vegyesek voltak, de a nagy részük értetlen volt és kaptam néhány utálatos üzenetet is, mert úgy gondolják, hogy cserbenhagytam Harryt. Én hagytam cserben Harryt?! Na jó inkább átgondoltam és nem fogok olyanok véleményén kibukni akik semmit se tudnak az egészről. 
Körülbelül egy óra múlva megérkezett Harry, de én még mindig a Twittert bámultam. Ja és a nevem trend lett. Hát nem erre számítottam. 
-Mi a helyzet? - ült le mellém Harry.
-Három felé oszlanak a vélemények. - mondtam. - Vannak akik örülnek, hogy minden rendben köztünk, vannak akik totál értetlenek és kérdezik, hogy most mi a halál van, és a harmadik csoport pedig ki akar kergetni a világból, mert azt mondják, hogy egy szemét dög vagyok amiért nem álltam melletted életed legnehezebb időszakában. - a harmadik csoport ismertetésénél mélyen Harry szemébe néztem aki pedig vette a célzást.
-Sajnálom. - suttogta alig hallhatóan.
-Majd pont olyanok véleménye fog érdekleni akik csak annyit tudnak, hogy testvérek vagyunk és a lényegesebb dolgokról semmit se sejtenek? Majd pont ezeknek az utálata fog érdekelni, igazad van. - nevettem el magam cinikusan.
-Ezt mindig annyira csodáltam benned. - nézett rám hihetetlenül.
-Mégis mit? - értetlenkedtem.
-Azt, hogy nem érdekel a negatív kritika. Amíg én hetekig is ezen agyalok te két másodpercet se szánsz rá. Rólad ez lepereg úgy ahogy rólam ez sose tudna.
-Hát. Vannak dolgok amikben hasonlítunk, vannak amikben nem. - mosolyodtam el halványan. - És ez így van jól.
-Igaz. - gondolta végig.
-És most mit csináljunk? - néztem vissza a Twitterre ahol percenkét vagy 200 értesítésem jön.
-Menjünk valahova ahol senki nem tudja a nevünket. 
-Szép is lenne. - nevettem el magam.
-Ez elől most nem tudunk elmenekülni. - húzta el a száját.
-Tudom. - sóhajtottam.
Harry átkarolta a vállam és nyomott egy puszit a hajamba. Én közelebb bújtam hozzá és lehunytam a szemem. Jó érzés, hogy visszakaptam.

*Zayn szemszöge*

-Biztos vagy benne? - kérdezte Perrie könnyes szemmel.
-Sajnálom. - ráztam meg a fejem szomorúan. - Ez így nem mehet tovább.
-De...miért? - nézett rám szipogva.
-Mert... Mert ez sose volt egy normális kapcsolat. Nem az aminek lennie kéne. Sajnálom. 
-Van más ugye?
-Nincs. - mondtam őszintén. Hiszen aki lenne az nem lehet az enyém...
-Akkor... én megyek. - tápászkodott fel és még mindig sírt.
-Hidd el mindkettőnknek jobb lesz így. - öleltem át barátian, aztán kinyitottam előtt az ajtót.
-Szia Zayn. - húzta el a száját.
Becsuktam az ajtót, de aztán egy résnyire nyitva hagytam. Hallottam, hogy felhívja Jade-et és örömmel meséli el neki, hogy nem kellett neki szakítania, mert megtettem helyette én. Akkor minek bőgött itt? Legszívesebben jól kiosztottam volna, de aztán rájöttem, hogy mindegy, mert ennek úgyis vége.
Aztán elkezdtem unatkozni. Végiggondolhattam, hogy mit csinálhatnak a srácok. Liam említette, hogy Danivel lesz, Niallt meglátogatta a bátyja, Louis valószínűleg Emmával van, szóval maradt Harry. 
Fogtam a kocsikulcsom és egyenes a házuk elé hajtottam.

*Emma szemszöge*

akkor egy ribanc vagy. egyedül hagyod Harryt élete legfontosabb időszakában, aztán egyszer csak beállítasz és felforgatod a srácok életét. én nem hiszem, el, hogy Louval csak barátok vagytok. ne nézzetek hülyének minket.

Egyfolytában csak ezt tweetet olvastam. (Igazából kettő, mivel több, mint 140 karakter, de ugye egybe kell vennem, hogy érhető legyen..) Tegnap Harry azt mondta, hogy milyen jó, hogy rólam leperegnek az ilyen dolgok. Persze, látszólag. De most, hogy nincs itthon, bőgve ülök a laptop előtt és gondolkodok, hogy mit is árthattam bárkinek is. Egyszer csak elfordult a kulcs a zárban. Azt hittem, hogy Harry az, de amikor odafordultam Zaynt láttam meg az ajtóban. Rögtön ledermedt, ahogy meglátta a kisírt szememet. Gyorsan lehajtottam a fejem, de már nem ért semmit. 
-Miért jöttél? - kérdeztem alig hallhatóan.
-Igazából... Harryt keresem.
-Colette-el van. - válaszoltam. 
-Kivel? - ráncolta a szemöldökét Zayn.
-Tudod, a szőke hajú csaj, még otthon találkoztatok vele. - legyintettem.
-Jaa. - esett le neki. - És most azért bőgsz itthon egyedül? 
-Nem bőgök. - szálltam rögtön vitába. 
-Hogyne. - mosolyodott el féloldalasan. Akármilyen dögös is utálom Zaynt.
-Akkor ha ennyire érdekel, nézd. - böktem a laptopra. 
Zayn leült mellém - kicsit közelebb is, mint kellett volna, ezért arrébb csúsztam, és elolvasta a fenti tweetet.
-Ettől vagy így kibukva? - nézett rám mosolyogva.
-És a többi hasonlótól. - bólintottam.
-Igazán? És most hol van a 'szarok a világra és mindenkire akinek nem tetszik amit művelek' Emma?
-Én nem ismerek semmilyen ilyen nevű Emmát, max Emma Stylest. 
-Aki egy külön faj. - értett egyet Zayn.
-Na, ha kiörülted magad a gyengeségemen akkor talán mehetsz is.
-Te kajak el akarsz engem innen küldeni?
-Mi ezen a meglepő?
-Az, hogy ez Harry háza. - nevette el magát.
-És most már én is itt lakok.
-Nekem nyolc. - vonta meg a vállát. - Inkább rendeljünk pizzát.
-Mi van?! - kérdeztem totál értetlenül, de közben Zayn már a diszpécserrel beszélt. És kajak rendelt pizzát.
Miután lerakta önelégült mosollyal nézett rám.
-Van valami kifogásod ellene, hogy maradjak?
-Van egypár. - vigyorogtam rá. - De van 2 ajánlatom és akkor nem küldelek el.
-Hallgatlak. - dőlt hátra a kanapén.
-Oké. Az egyik az, hogy kifizeted a pizzát.
-Ez alap. - vonta meg a vállát.
-A másik pedig, hogy adj egy cigit, nekem elfogyott és nem tudtam lemenni boltba. 
-Csak akkor ha én gyújthatom meg a szádba. - húzta perverz mosolyra a száját.
-Az miért jó neked? - néztem furán.
-Mert az tiszta szexi és izgató. 
-Borzalmas vagy Malik. - forgattam meg a szemem, aztán belementem a dologba, mert akármennyire is le akarok szokni, már nagyon szükségem volt rá.
-Kösz. - mondtam, miután meggyújtotta nekem. Mélyen beszívtam, aztán pedig hosszan kifújtam a füstöt. Zayn ezt nagy élvezettel nézte, hogy miért azt nem tudom, de legalább elszórakozott. Utána persze ő is rágyújtott egyre.
-Egy tízes skálán mennyire utálsz? - kérdezte hirtelen.
-Tizenegy. - vágtam rá kapásból.
-És miért is? - fújta ki a füstöt.
-Mert nincs jobb hobbim. - mosolyogtam rá 'bájosan'.
-Legalább ezzel jól szórakozol. - nevette el magát, majd szívott egyet a cigiből.
-Talán, ha kicsit gondolkodnál nem kérdezgetnél hülyeségeket.
-Várj kitalálom. - vette színészkedősre a figurát és az egész mondandója alatt csapkodott, mint egy nyomorult pingvin. - Én vagyok a szemét, mert játszottam veled, mert te azt hitted, hogy én akarok tőled valamit, csak mert ott voltam melletted aznap este és mert volt egykét ártatlan flörtölésünk. Igazad van, egy dög vagyok.
-Ebből is látszik, hogy egy seggfej vagy. - mondtam őszintén. - Tulajdonképpen csak kihasználtál.
-Azért kihasználtalak, mert hagytam, hogy sírj a vállamon, amikor magad alatt voltál? - vonta fel a szemöldökét.
-Ó, honey én nem arról az éjszakáról beszélek. - ráztam meg a fejem mosolyogva.

2010.
Rájöttem, hogy egy barom vagyok amiért ilyen szemét voltam Harryvel. Fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem. Amikor anyáék elutaztak egy hétre és Gemmával ketten maradtunk én elutaztam Londonba. Egyedül Gemma tudott róla és nem mondta el anyáéknak. 
Tehetetlenül álltam a X-faktor ház előtt, mivel nem tudtam bizonyítani, hogy tényleg hozzátartozó vagyok, nem akartak beengedni. Aztán kilépett az ajtón egy magas, kreol bőrű és fekete hajú srác. Rögtön megismertem a képekről és odarohantam hozzá.
-Szia. - nézett rám furcsán.
-Ugye te Harry Stylessel vagy egy bandában? - vágtam bele a közepébe.
-Igen. - méregetett továbbra is.
-Emma. - csak ennyit, mondtam, de a srác szemei rögtön felcsillantak és mindent értett.
-Gyere velem. - mosolyodott el, aztán végre sikeresen bejutottam.
-Figyelj. - mondta a srác miután beértünk a szobájukba. - Ha jól tudom Harry és Louis most elmentek valahova, de max egy órán belül itt lesznek.
-De akkor te minek rángattál be ide? - tártam szét a karom.
-Mit csináltál volna egy órán keresztül? - húzta féloldalas mosolyra a száját. 
Volt valami a srácban. Már szinte olyan laza volt, hogy majdnem szétesett, de azért látszott, hogy foglalkozik eleget a külsőjével. Pláne a hajával, ami tökéletesen be volt állítva. Tisztában volt az adottságaival és mély barna szemeivel fürkészően bámult. 
Végül megvontam a vállam és találomra leültem egy ágyra. A srác perverzül felvonta a szemöldökét és hümmögött. 
-Ez a te ágyad mi? - sütöttem le a szemem.
-Az.  - bólintott aztán beült mellém. - Chips? 
Megvontam a vállam és belenyúltam a zacskóba. 
-Zayn Malik. - bólintott a srác.
-Engem már úgy is ismersz. - vontam meg a vállam mosolyogva. 
Zayn halványan elnevette magát aztán tovább figyelt, miközben a chipset majszolta. Fogalmam sincs mit látott bennem. Csak egy vele egy magas, hosszú barna hajú, totál lapos csaj vagyok, Nirvana pólóban. De valamiért mégse vette le a szemét rólam. Aztán végül teljesen random dolgokról elkezdtünk beszélgetni és ha eddig nem nagyon volt, akkor már biztos szimpatikus lett. Teljesen jól eldumáltunk, elhülyéskedtünk meg minden. Aztán bejött Harry.
-Hát te? - húzta fel a fél szemöldökét rám nézve.
-Azt hiszem, jobb ha én most lépek. - tápászkodott fel Zayn, aztán pedig kiment a szobából.
-Ne haragudj. - ráztam meg a fejem szomorúan.
-Mégis mit keresel itt?
-Bocsánatot szeretnék kérni. - néztem rá nagy szemekkel.
-Azzal kicsit elkéstél nem? - fonta össze a karjait maga előtt.
-Hadd magyarázzam el. - vettem könyörgőre a figurát, mire Harry egy aprót bólintott és hagyta, hogy mondjam. - Egy hatalmas dög voltam.
-Ezt eddig is tudtuk.
-Szóval. - hagytam figyelmen kívül a megjegyzését. - Egy barom voltam. Ahelyett, hogy a te nézetedből láttam volna a dolgokat csak a saját dolgaimmal foglalkoztam. Hogy mi lesz velem nélküled és, hogy miért hagysz itt engem. Önző voltam, sajnálom.
-Oké Emma, eljöttél Londonba csakhogy ezt közöld? - nem hittem el. Csak azért idehurcolom a seggem, hogy tőle bocsánatot kérjek erre ő itt flegmázik?!
-Harry, tényleg sajnálom. - néztem rá könnyes szemmel.
-Most ez miért jó neked? Végre egyenesbe jön az életem, vannak új barátaim akikkel most rengeteget kell melóznunk és ez nekem tényleg sokat jelent. Erre te beállítasz, megint a saját érdekeidet elől tartva, hogy majd biztos a nyakadba borulok és ápolom a lelked. Ez nem így van. Most legkevésbé rád van szükségem. - nézett rám lenézően. Az utolsó mondata csak úgy ingázott a fejemben. Eddig mindig egymás mellett voltunk, erre közli, hogy csak egy szarkupacot jelentek számára. Teljesen összetörtem, ledőltem Zayn ágyára és csak zokogtam. Csak egy tompa ajtócsapódást hallottam. Harry kiment.
Nem tudtam, hogy mennyi idő telhetett el, percek vagy esetleg órák amikor Zayn benyitott. 

-Jól vagy? - ült le az ágy szélére a hátamat simogatva. 
-Úgy nézek ki? - fordultam hátra felé kisírt szemekkel. 
Zayn széttárta a karját, én pedig elfogadtam az ölelést. Belehúzott az ölébe és hagyta, hogy átkönnyezem a pólóját. Kicsivel később eltölt magától.
-Tudod, hogy már másfél órája sírsz? - nézett rám kedvesen.
-Vagyis már fél kilenc van? - gondolkodtam el. 
-Fél 10. - javított ki. 
-Oh.
-Figyelj, Harryvel biztos kibékültök. - próbálta tartani bennem a lelket.
-Egyébként hol van? - néztem a mellettünk lévő ágyra.
-Az ott Liam ágya. - ez a név nem mondott sokat. - Harry a másik szobában van Louisal és Niallel. - az utolsó kettőből, se jöttem rá sokra.
Ismét Zayn vállára hajtottam a fejem és sírni kezdtem. 
-Na ne kezd előröl. - nézett rám mosolyogva.
Mutatóujjával felemelte az állam és mélyen a szemembe nézett. Szempillái olyan hosszúak voltak, hogy féltem, hogy beleakadnak az én méretes pilláimba. Aztán egy lágy csókot nyomott az alsó ajkamra. Pár pillanatra megilletődtem, de aztán utat engedve neki, hagytam, hogy nyelve kényeztesse az enyémet. Óvatosan eldöntött az ágyon meg nem szakítva a csókunkat. Az egész olyan lassú volt és szenvedélyes. Ő az oldalamat simogatta én pedig átkaroltam a nyakát. Nem voltam biztos benne, de tudtam, hogy akarom. Nem tudom miért, de bíztam benne és úgy éreztem, hogy itt az idő az első alkalomra. Tetteim teljesen ösztönösek voltak és nem tudtam ellene mit tenni.
A kezem a nyakáról egyre feljebb csúszott aztán beletúrtam a hajába. Itt ért véget a lassú szenvedélyes csókolózásunk és vad és pörgős tempóba váltottunk. Szinte téptük egymásról a ruhákat. Zayn apró puszikat adott végig a hasamon aztán eldobta a pólómat a szoba másik végébe. Én is hasonlóan tettem az ő nadrágjával. Lassan már teljesen meztelenek voltunk, már csak egy szál bugyi volt rajtam, amikor Zayn a csípőmön ülve rám nézett. 
-Biztos akarod?
-Igen. - mondtam határozottan és a nyakláncánál fogva magamhoz húztam. 
Zayn a csókolózásunk közben levette rólam a bugyimat és utána...

-Ne haragudj rám - nézett fel Zayn a kávézóasztal bámulásából. Azt hiszem rá is rátörtek az emlékek.
-Tökéletesen átbasztad a fejem. - mondtam tagoltan. - Ezen már nincs mit szépíteni. Abban a házban szexeltünk ahol ott volt a barátnőd. Mind kettő. - néztem rá megvetően.
-Nagy volt az a ház...
-Mintha ez szépítene valamit. - nevettem el magam és kifújtam a füstöt.
-Figyelj Emma... - kezdte Zayn a magyarázatot.
-Nem érdekel. - néztem rá. Aztán megszólalt a csengő. Itt a pizza.
Zayn a srác kezébe nyomta a pénzt majd visszaült mellém. Felnyitotta a doboz tetejét, de egyikünk se nyúlt hozzá a pizzához. Túlságosan elmerültünk a gondolatinkban, vagyis inkább az emlékekben. Teljesen tisztán emlékszem arra az éjszakára. Ahogy Zayn szorosan magához húz. Ahogy megcsókol. Biztonságban éreztem magam mellette. Vele vesztettem el a szüzességem. Aztán másnap beállít a barátnője. Aztán a másik. Akkor jött el az a pillanat, hogy teljesen magamba zuhantam. Semmi és senki nem érdekelt. És akkor kezdődött minden. A bulik, a pia, a cigi, a tetkók...
És most? Amikor újra megláttam elhitettem magammal, hogy még csak nem is ismerem. Amikor a konyhában csináltam a popcornt és újra bemutatkoztunk. Úgy tettünk mintha nem is ismernénk egymást. És ez így is volt... 

2013. március 6., szerda

13. fejezet * They Don't Know About Us

Sziasztok! :D Igyekeztem a résszel ahogy tudtam, viszont lehet, hogy egy kicsit gyér lett. Most ne haragudjatok, de nem vagyok a legjobb passzban, szóval most nem is írok ide olyan sokat mint szoktam, sorry. Ha tetszett a rész akkor azért megajándékozhatnátok 1-2 kommentel, jól esne. :')) xx. <3

They Don't Know About Us

-Louis!! - nyöszörögtem és a fejem a mellkasára hajtottam.
-Mi az? - nézett rám nevetve.
-Unatkozok. - pislogtam nagyokat.
-És mit akarsz csinálni? 
-Hát nem tudom, ezért nyaggatlak, mint egy kisgyerek. - magyaráztam meg a viselkedésem.
-Rendben akkor öltözz át normális ruhába, mert már délután kettő van és még mindig pizsamában vagy.
-De várj, hova megyünk, hogyan öltözzek? - ültem fel boldogan, hogy végre csinálunk valamit.
-Randi. - vigyorodott el.
-De azt nem úgy kellett volna, hogy elhívsz? - értetlenkedtem. 
-Oké. - ült fel ő is, majd az ölébe húzott. - Van kedved eljönni velem randizni?
-És mit csinálnánk?
-Sétálgatnánk, beülnénk egy kávézóba, semmi extra. 
-Hát nem tudom, hogy ráérek-e... - tettem gondolkodást.
-Heyy. - nevette el magát Lou
-Hát jó. - vontam meg a vállam.
Louis nyomott mosolyogva egy puszit az orromra aztán mentem átöltözni. Nem futottam össze senkivel az emeleten, de hallottam hangokat lentről szóval a legtöbben még itt vannak.
Beléptem a szobában és láttam, hogy Harry az ágyon elterülve alszik. Hirtelen meggondolásból nekifutottam és ráugrottam, mint régen.
-Ti annyira összeilletek Louval. - dünnyögte.
-Miért is? - kérdeztem Harry hátán ülve.
-Ő is mindig így ébreszt, ha ő ébreszt.
-És ő is ilyen sok időt tölt rajtad, mint én? - kérdeztem elbizonytalanodva. - Az egy picit gáz lenne.
-Hülye. - röhögte el magát Harry aztán lelökött magáról.
-Hééé. - tártam szét a karom a földön.
-Bocsi, már untam. - ült fel az ágyon.
-Mindegy. - legyintettem aztán elkezdtem a szekrényemben kutakodni.
-Mihez csíped ki magad? - kérdezte.
-Louisal randik lesz. - mondtam a szekrényből és elővettem azt a ruhát amit Danielle választott nekem.
-Aztán csak okosan. - vigyorodott el perverzül. Megdobtam a cipőmmel.
-Te kajak ezt akarod felvenni? - nézett furán a magassarkúmra. 
-Kihasználom, hogy végre hordhatok ilyet, mivel a magasságommal nem nagyon vehetek fel ilyet.
-Ez akkor sem te vagy. - rázta meg a fejét.
-Nem mindegy? - kaptam ki a kezéből a cipőmet és Harrynek háttal elkezdtem öltözni. Nem mintha nagyon zavart volna, ha az ikertesóm meglátja az intimebb részeimet, de azért belém van programozva, mint minden nőbe... Na mindegy. Egyébként imádtam a ruhát amit Dani választott nekem. Egy fekete felsőrészből és egy laza, nyárias alsó részből állt, ami Los Angelesbe tökéletesen illett. 
-Csini vagy. - vigyorgott rám Harry miután teljesen készen (ruha, hajvasalás, smink, cipő) elé léptem. 
-Köszönöm. - mosolyodtam el, majd nyomtam neki egy puszit és megöleltem. 
Kiléptem az ajtón és Louis a falnak támaszkodva várt. Ahogy kiléptem mosolyogva végigmért aztán megcsókolt.
-Ezt majd kint. - jött ki Harry is a szobából. - Csak vigyázzatok a lesifotósokkal.
Kicsit elhátráltam Louistól, ő pedig zsebre vágta a kezét. Egyikünk sem akart ebbe a helyzetbe kerülni, hogy Harry előtt csókolózzunk...
-Hé nyugi van, nem gáz. - röhögte el magát Harry, aztán bement a mosdóba.
-Mehetünk? - kérdezte Louis mosolyogva.
-Persze. - feleltem, de aztán elakadtam. - Várj, a többiek mit fognak szólni, ha együtt megyünk ki?
-Szerintem nem hülyék és már valami feltűnt nekik. Ha pedig nem most megtudják. 
-Oké. - vontam meg a vállam. 
Lazán lesétáltunk a lépcsőn (én magamban megveregettem a vállam, hogy nem estem orra ebben a cipőben) és aztán természetesen a többiek tekintete rögtön ránk szegeződött. Danielle és Liam mosolyogtak, Niall egy picit értetlennek látszott, de aztán egy halvány mosoly rajta is átfutott. Aztán a tekintetem Zaynre került, aki többször is végigmért engem, utána pedig a mellettem álló Louisra siklott a tekintete. Alig észrevehetően bólintott egyet, aztán lehajtotta a fejét. Hogy utána mi történt nem tudom, mert elindultunk.
Kiértünk az utcára és Louis rögtön megfogta a kezem és rákulcsolta az ujjait az enyémekre. 
-Nem félsz, hogy valaki meglátja?
-Ki? - kérdezte, de láttam, a napszemüvege mögül a halvány nevetőráncokat a szeménél. 
-Rajongók, lesifotósok... - gondolkodtam el.
-Nem érdekelnek. - mondta és nyomott egy puszit a hajamba. Hát jó.

*Louis szemszöge*

Az Emmával eltöltött délután nagyon jól telt. Egyszer sem állítottak meg minket és lehetséges, hogy fel sem ismertek minket, de azért persze vigyáztunk. Úgy látszik nem eléggé.
-Louis. - kapta fel a fejét kétségbeesetten Emma mellőlem.
-Mi az? - kérdeztem ijedten.
-Nézd. - bökött az ölében lévő laptop felé.
Kicsit közelebb csúsztam hozzá az ágyon és megláttam a cikket. Rólunk. 


Louis Tomlinson megcsalja barátnőjét?

A One Direction jelenleg LA-ben tartózkodik, rengeteg interjú és koncert is lezajlott röpke két hét alatt, de a srácok úgy gondolták, hogy még egy kis ideig itt maradnak pihenni és kiélvezni a csodálatos hely adta lehetőséget. Azt tudjuk, hogy Danielle Peazer is csatlakozott a srácokhoz, mint azt Liam Payne írta Twitteren. Azonban úgy látszik, hogy Daniellel még egy lány is érkezett, akiről eddig még senki nem hallott.
A minap többször is lencsevégre kapták a One Direction egyik szívtipróját, ahogyan egy kimondottan csinos lánnyal sétálgat Los Angeles utcáin. A képek Twitteren láttak napvilágot és alig egy órán belül már az összes One Direction rajongó (becenevükön Directionerek) azon tanakodik, hogy vajon ki lehet a barna hajú bombázó Louis oldalán, és hol van most a barátnője, Eleanor Calder?
A legtöbb képen Louis és az ismeretlen lány kézen fogva sétálnak, vagy esetleg Louis átöleli a hölgy derekát. Bizonyos, hogy ez nem éppen egy baráti kapcsolatnak néz ki. 

Voltak olyan pletykák, hogy Louis és Eleanor kapcsolata mostanában nem a legfényesebb és már többször is a szakítás szélén álltak, de állítólag igyekeztek menteni a menthetőt. Úgy látszik ez mégse sikerült? Vajon Louisnak siekrült ilyen gyorsan továbblépni? 
De ha már ott tartunk, hogy Danille és Liam is együtt töltik a szabadidejüket valamint Louis is most boldogan elvan valakivel akkor merre van Zayn Malik párja, Perrie Edwards, aki az ismert Little Mix énekesnője? Lehetséges, hogy az ő kapcsolatuknak is lőttek?
De a legfontosabb kérdés még mindig az, hogy ki is ez a bizonyos lány aki ilyen hirtelen fel tűnt Louis Tomlinson - és valószínűleg az egész One Direction - életében?

-Most mit csináljunk? - rágta a szája szélét Emma.
-Semmit.
-Semmit? - lepődött meg a válaszomon.
-Igen. Hidd el a hírek egy idő után lecsillapodnak és találnak más témát. Nem lesz semmi gáz.
-Jó, de ez akkor is... - húzta el a száját.
-Azért gondolom tisztában voltál azzal, hogyha elköltözöl Harryhez Londonba akkor egy idő után megismerik a neved?
-Igen, csak akkor azt hittem, hogy az első cikk ami megjelenik rólam az arról fog szólni, hogy Harryvel kibékültünk stb. De most mindenki egy ribancnak tart. 
-Senki nem tart ribancnak. - állítottam le gyorsan, mivel Emma képes egy pillanat alatt magába fordulni.
-De nézd meg a Twittert. - mondta.
Kivettem a kezéből a laptopot és elkezdtem nézni a Twittert. Láttam jó pár nem túl kedves hozzászólást, de aztán feltűnt, hogy hirtelen rengeteg Eleanor retweet lett. Elolvastam azt a bizonyos tweetet ami ez volt: 


A hírek igazak, Louis és én szakítottunk. Egyszerűen már nem ment tovább. És ez nem E.S. hibája. Őt hagyjátok békén. :)

-Na már nem lesz semmi gáz. - mosolyodtam el.
-Hogyhogy? - kérdezte Emma elbizonytalanodva.
Odahajolt hozzám és elolvasta Eleanor tweetjét és ő is elmosolyodott.
-Látod. - néztem rá. - Mondtam, hogy nem gondolta komolyan azt amit mondott akkor reggel. Sose akarna senkinek se rosszat. És tényleg kiszerettünk egymásból. Ez ellen nem lehet mit tenni. 
-És most ezután mi lesz? Mármint, hogy szakítottatok? - tekergette az egyik hajtincsét.
-Hát. Van egy lány. - kezdtem, mire láttam, hogy Emma próbál egészséges képet vágni, nem sok sikerrel. - Gyönyörű, aranyos és egy picit megközelíthetetlen. De az a fajta akiért megéri küzdeni.
-Ha most azt hiszed, hogy ilyen könnyen átverhető vagyok és, hogy lenyomsz egy ilyen nyálas dumát és féltékeny leszek saját magamra akkor tévedtél. - hadarta el gyorsan. 
Hihetetlenül elnevettem magam és megcsókoltam.

*Emma szemszöge*

Lent ültünk a nappaliban és Paul éppen a tervet ismertette, hogy hogyan magyarázzuk ki a Louisos pletykákat.
-Szóval. Ezzel egyszerre 2 problémát oldunk meg. Elmagyarázzuk, hogy Emma Harry ikertestvére, akinek a legjobb barátja Louis, és azért sikerültek a félreérthető képek. 
-Várj. Az probléma, hogy Emmával testvérek vagyunk? - ráncolta a szemöldökét Harry.
-Nem, az a baj, hogy nem szóltatok róla eddig.
-Én eddig azt se tudtam, hogy maga létezik, már bocs. - mondtam.
-Kölcsönös. - erőltetett vigyort magára Paul. Valamiért nem bír.
-De nem értem. - szólt közbe Niall. - Mi köze lenne a kettőnek egymáshoz? Attól még mert Emma és Harry testvérek az nem jelenti azt, hogy Louis és Emma legjobb barátok.
-De ezt így könnyebb beadni. Figyelj. Az kicsit hihetetlen, hogy Louisnak van egy eltitkolt legjobb barátja. De az hihetőbb, hogy Harrynek egy eltitkolt testvére van (és ez igaz is) és így ismerte meg Louis is és így lettek barátok. Nem? - fordult körbe.
-De. - morogtuk.
-Akkor ezt megbeszéltük. A következő interjúban majd ezt szépen elmesélitek. Most pedig mehettek a dolgotokra. - legyintett.

2013. március 3., vasárnap

12. fejezet * A Sweet Dream Or A Beautiful Nightmare

Hello. :')) Igyekeztem hozni a részt, ez sem lett olyan nagyon hosszadalmas, de remélem, hogy ez is elég fordulatos lett. :')) Igazából ez tulajdonképpen csak egy reggel játszódik ami viszont elég eseménydúsan telik, mivel Emmának és Zaynnek is elég álmatlan éjszakája volt és most ne gondoljon senki semmi rosszra!:DD
Hihetetlen boldog vagyok, hogy ennyi rendszeres olvasóm van és, hogy a blog nézettsége is ennyire megnövekedett...:)) Nagyon boldog lennék, ha megajándékoznátok néhány kommenttel, higgyétek el nem harapok és általában válaszolni is szoktam, és nagyon jólesne, ha leírnátok a véleményeteket a résszel vagy bármi mással kapcsolatban.:) xoxo.

A Sweet Dream Or A Beautiful Nightmare

Este annyira ki voltam, hogy még vacsorázni se mentem le, amit reggel meg is bántam.Szokásomtól eltérően elég korán keltem (7kor...), szóval inkább nem szenvedtem tovább és lementem a konyhába, mivel a srácokkal vettünk végszükség esetére mindenféle laza kajákat.
Legnagyobb meglepetésemre Emma ült az asztalnál egy bögre kávéval a kezében, kócos hajjal és fáradt szemekkel. Egy ideig csak bámultuk egymást (ő egy toppban és bugyiban volt én pedig csak egy boxerben), aztán pedig csak megtörtük a csendet.
-Hát te? - kérdeztem még mindig meglepve, aztán töltöttem magamnak is egy bögre kávét.
-Nem tudok aludni. - mondta meggyötörten. - Egész éjjel forgolódtam meg ilyenek.
-Velem is hasonló volt. - leszámítva azt, hogy időnként idegrohamot kaptam és nekicsesztem a párnámat a falnak, felálltam érte, visszatetettem aztán 5 perc múlva megint nekidobtam a falnak... de ezt inkább nem mondtam el Emmának. - Nápolyit? - nyújtottam felé a műanyag zacskót.
-Nem köszi.
És akkor újabb csend állt be, amit most Emma tört meg.
-Gondolom jó nagy ribancnak tartasz. - hajtotta le a fejét.
-Nem. Kéne? - vontam fel a szemöldököm.
-Hát... én eléggé annak érzem magam.
-Miért?
-A tegnapi miatt...
-Tudod Emma, ha kifejtenéd a dolgokat és nem kéne találgatnom máris boldogan indulna a napom.
-Az, hogy rád másztam aztán pedig észrevetted, hogy Loun is hasonló pózban vagyok...
-Nekem is vannak bevált módszereim, ez nem gáz. - vontam meg a vállam..
-Basszus Zayn, ne csináld már ezt. - csattant fel.
-Mégis mit? - kérdeztem nagy szemekkel, majd beleharaptam egy nápolyiba.
-Úgy teszel mintha ez most rohadtul leperegne rólad és nem értenéd miről beszélek. Pontosan tudod miről van szó és hagyod, hogy magamban teljesen összezuhanjak.
-Emma én egyáltalán nem akarom, hogy összezuhanj. - mondtam nyugodtan. - Csak nem szeretem ha valaki egyszerre két vasat tart a tűzbe.
-Mondod ezt te. - nevette el magát cinikusan. - Elhiteted velem, hogy bármikor ott vagy mellettem, sírok a válladon, mellettem alszol egész este és nem hagytad, hogy bármi bajom essen. Erre amikor kiderült, hogy barátnőd van le se szarsz.
-Te távolodtál el tőlem. - tártam szét a kezem.
-Mert nem akartam egy ribanc lenni aki belerondít a dolgodba. 
-Jó. Ha te így gondolod. De a tegnapi. Én tudom, hogy azt nem teljesen megjátszottad.
-Rosszul tudod, Malik. - rázta meg a fejét.
-Igazán. Ha nem lett volna legalább egy kis részben őszinte akkor ez az egész nem lett volna ilyen szenvedélyes. Valld be Emma, élvezted. - néztem mélyen a szemébe, hátha bevallja magának, hogy ez tényleg így volt.
-Teljesen lényegtelen, hogy mit éreztem. - hajtotta le újra a fejét.
-Erről ennyit. - ráztam meg a fejem, majd a kávémmal és a nápolyimmal visszamentem a szobámba.

*Emma szemszöge*

Megsemmisülve ültem a konyhában és az előbb lezajlott veszekedésen járt a fejem. Fogalmam sincs, hogy miért, de komolyan egy ribancnak éreztem magam. De csak az után éreztem ezt, hogy Zayn ránk nyitott smárolás közben. Azt hiszem, hogy valamiért tényleg berágott rám. De semmi olyat nem tettem amiért dühösnek kéne lennie rám. Inkább nekem kéne rá dühösnek lennem rá, mert megpróbált beetetni, közben pedig barátnője van. Na szóval akkor most ő is dühös rám, én is dühös vagyok rá. Azt hiszem ennyi.
Fogtam magam és visszamentem Louishoz. Igen, este ott aludtam, ismétlem aludtam. Még egyáltalán nem tartunk ott, hogy összebújjunk...
-Felébresztettelek? - kérdeztem elhúzva a számat. 
-Nem egy olyan 5 perce ébredtem. - mondta. - Hol voltál?
-Nem tudtam aludni és lementem egy pohár vízért. - hazudtam.
-Ja oké. - vonta meg a vállát. - Na gyere vissza. - nyújtotta ki a kezét én pedig mosolyogva hozzábújtam. Mélyen beszívtam az illatát és próbáltam minél közelebb kerülni hozzá, hátha valami biztonságérzést kapok, mert most azért egy picit összetörtem. Vagy inkább csak korán reggel sok volt ez így. Louis mosolyogva belepuszilt a hajamba aztán visszaaludt. Legalább ő kipihente magát.

*Zayn szemszöge*

Egy váróteremben állok. Fogalmam sincs, hogy kerültem oda, csak körbe-körbe forgolódok miközben nővérek és orvosok rohannak el mellettem. Mellettem épp egy idős hölgy és a férfi lépett be, valami Jessicát kerestek. 
-Igen, a kicsi teljesen egészséges és gyönyörű. - mosolygott rájuk a nővér. - Jöjjenek utánam. - és azzal eltűntek.
Szóval egy szülészeten vagyok. Tovább forgolódok és látom, hogy rengeteg pasi áll még itt, idegesen és várják a fejleményeket. Hirtelen mintha Annet és Robin [Anne ugye Emma és Harry anyja, Robin pedig a nevelőapja. szerk.] sétált volna el mellettem, de mire megfordultam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg ők voltak-e el is tűntek. Még egy darabig forgolódtam aztán rájöttem, hogy valószínűleg nem véletlenül vagyok itt. Hirtelen rajtam is átfutott az az izgalom amit a körülöttem lévők élnek át. Egyszer csak egy alacsony picit duci szőkés-barna hajú szemüveges nő lépett elő.
-Ugye ön Zayn Malik? - kérdezte mosolyogva.
-Igen. - feleltem, de a hangom egy picit erőtlen volt.
-Fáradjon utánam. 
A lábaimat alig érezve indultam el a nő után. Semmi máson nem járt a fejem csak a gyerekemen... vajon fiú vagy lány? Körülbelül mekkora és milyen súlya van? De a legfontosabb, hogy ugye teljesen egészséges? Vajon mennyire hasonlít rám és mennyire hasonlít...
-Itt is vagyunk. - nyitotta ki előttem mosolyogva az ajtót a nő akit eddig követtem.
Lélegzetvisszafojtva léptem be a szülőszobába, ahol éppen egy kék takaróvval bebugyolált babát adtak... Perrie kezébe. 
Perrie mosolyogva nézte a babát aztán mosolyogva felnézett rám. Nem tudom miért, de talán egy picit csalódott voltam, de nem értem, hogy miért. Odaléptem Perriehez és a picihez. A baba gyönyörű volt, csak nem találtam benne saját magam. Kicsit közelebb hajoltam hozzá és megsimítottam a kicsi kopasz fejér, mire ő rögtön sírásba kezdett  Gyorsan elkaptam a kezem. Abbahagyta.
-Nyugi, ez nem jelent semmit, biztos csak még nagyon új neki minden. - nézett fel rám Perrie. - Próbáld meg még egyszer.
Bólintottam egyet, majd óvatosan a baba kezéhez nyúltam, hátha megszorítja a mutatóujjam vagy ilyesmi. A kicsi ijedten nézett rám, aztán megint kitört belőle a sírás. 
-Sajnálom. - tártam szét a kezem.
-Ugyan már. - legyintett Perrie. - Mondom, ez még nem jelent semmit.
-Ha nem bánják most gyorsan megfürdetem a babát. - jött oda hozzánk egy magas kopasz pasi. Ez egy nővérszerűség lenne?
Perrie odanyújtotta felé a babát ő pedig elvette tőle és vitte megmosdatni. A baba teljesen nyugodt maradt. Egyáltalán nem sírt. Azt hiszem ez azért jelent valamit.

Hirtelen már egy üvegfal előtt állunk Perrivel egymás mellett és azon keresztül nézzük ahogy a gyerekünk békésen alszik sok más babával együtt. Még mindig nem érzem azt, hogy ez így olyan felemelő érzés lenne. Mintha a gyerek nem is az enyém lenne. És őszintén már most sajnálom szegényt, mert egy olyan családban kell felnőnie ahol a szülők szerelme csak egy átverés. Egyszer gondolkodtam azon, hogy milyen lehet itt állni és figyelni a nemrég született gyereked. Azt hittem, hogy büszke leszek és kiabálnám a világnak, hogy 'Igen, apa lettem és az én gyerekem a legszuperebb/legszebb a világon!!'. De nem érzem ezt. Ürességet érzek.
Hallottam mellőlem egy halk nevetést, amit azonnal felismertem és a szívem is hirtelen nagyot dobbant. Félve elfordítottam a fejem, mintha egy hirtelen mozdulattól is eltűnne a mellettem álló személy. És igen ő volt az. Íródott róla a boldogság, ahogy az előtte lévő kislányt figyelte. Aztán amikor a mögötte álló Louis nyomott egy puszit az arcára a mosolya szinte a füléig ért és látszott rajta, hogy ez élete legboldogabb napja. És amennyire ő boldog én annyira törtem össze egy másodperc alatt.  
Nem, nem Emma boldogsága miatt történt ez az egész. Csak örülni tudok, hogy boldog. Azért történt ez az egész, hogy ilyen könnyen összetörtem, mert nélkülem volt boldog. 

Kipattantak a szemeim. Olyan hirtelen ültem fel, hogy elkezdtem szédülni, szóval gyorsan újra összeszorítottam a szemeimet és néhány másodperc múlva kinyitottam. Körbenéztem a szobában és megkönnyebbültem sóhajtottam fel. Csak egy álom volt.