Gyors bejegyzés

Sziasztok, igen, tudom, utáltok amiért nem résszel jövök, sorry :( 
Most tényleg csak gyorsan írok. Fogalmam sincs, hogy mikor tudok részt hozni, és most mindenki lázban van a függő vég miatt, de a jövőhéten megpróbálom, csak nagyon sűrű a program. Addig is kérlek titeket, hogy:

Kövessetek bloglovinon: http://www.bloglovin.com/blog/8567533

És oldalt a szavazósnál szavazzatok! :))

Most áll a bál, szóval nem tudok többet írni, sajnálom, de muszáj voltam szólni mindenkinek a következő rész bizonytalansága miatt. 

xoxo. Kikiih

35. fejezet * Fight For This Love

Sziasztok!:)) Igazából még nem jött össze a 10 komment, de annyi elmaradásom volt, hogy inkább nem akarok kiszúrni veletek és hoztam az új részt. A vége egy kicsit függő, mivel senki nem tudja, hogy 'mi is van Zayn telefonjában' (azért így írom, hogy ne áruljak el sokat ;) ) Szóval akinek van tippje, az írja meg kommentben ;dd

A következő fejezet 8 komment után jön

Jó olvasást!
xx Kikiih

Fight For This Love

-Szerintetek használtak gumit? - hallottam Liam hangját.
-Egyáltalán élnek még? Mi van ha Zayn halálrabaszta Emmát? - a hangban nem voltam biztos, de ezt az értelmes megszólalást csak is Niallhez tudtam kötni.
-Lehet valakit halálrabaszni? - kérdezte a bátyám.
-Attól függ, hogy mekkora a szerszámod - felelte Louis. - Szerintem ha túl nagy akkor lehetséges.
-Akkor Em biztonságban volt veled - hallottam Zayn rekedtes hangját. Szóval már ő sem alszik. Én azért még titkolom egy kicsit, hogy ébren vagyok.
-Gondolom te is életben hagytad - nevetett Louis.
-De csak mert vigyáztam rá - mondta Zayn, és kicsit szorosabbra fogta a derekamat, miközben az én fejem még mindig a mellkasán pihent.
-Bár szerintem attól is függ, hogy egy csajnak mekkora hely van, hogy beférjen... értitek - elemezte Niall.
-Emmának mekkora? - kérdezte Liam és éreztem a hangján, hogy tuti vigyorog. Úristen, a fiúk milyen perverzek már.
-Azt hiszem, hogy ez csak Emmára és rám tartozik - felelt diplomatikusan a barátom.
-Louis? - hallottam Niall kérdő hangsúlyát.
-Rég volt már.
-Ó, a kis szemérmes - nevetett Harry.
-Téged kajak érdekel, hogy a húgod nyílása mekkora? Mekkora egy undorító dög vagy - fújtatott idegesen Louis.
-A húgomé nem, de ha más lányról lenne szó én is benne lennék a témában. De amúgy a többieket érdekli, szóval nem szólok bele.
-Na, Zayn mesélj már valamit Emma vaginájáról - te jó ég, hogy lehet Niall ennyire beteg?!
-Álljatok már le - szólt erélyesen Zayn.
-Nyugi már haver - nyugtatta Liam. - Szerinted a csajok nem beszélik ki, hogy kinek mekkora a farka?
-Nem, nem nagyon - tápászkodtam fel, mire 4 döbbent szempár nézett rám, Zaynből meg kitört a röhögés. Na persze, ő most jófiú volt, de ha mondott volna valamit szerintem nem röhögött volna ennyire.
-Mennyit hallottál? - nyelt nagyot Niall.
-A lényeget hallottam, szóval szerintem most jobb ha léptek - húztam fel a fél szemöldököm.
-Ennyire haragszol ránk? - pislogott Liam.
-Nem, csak meztelen vagyok, és nem akarom, hogy bármelyikőtök is bemásszon a takaró alá és feltérképezze a vaginámat - feleltem, mire a srácok nevetve leléptem.
-Azt majd én megteszem - mondta Zayn amikor ketten maradtunk, majd megcsókolt és maga alá terített, mire én belenevettem a csókunkba.
Zayn kicsit feljebb emelkedett rólam, majd egy kósza göndör tincset a fülem mögé tűrt.
-Szeretlek - suttogta az ajkaimba.
-Én is szeretlek - csókoltam meg hosszan.
Legszívesebben egész nap ottmaradtam volna a karjaiban, de ma este koncert lesz ezért ki kellet kászálódnunk az ágyból. Csak egy gáz volt. A tegnapi ruháink nem voltak sehol a földön.
-Te is arra gondolsz amire én? - kérdeztem idegesen.
-Tuti a srácok voltak amíg mi még aludtunk - bólintott.
-Akkor most mit csináljunk? - sóhajtottam.
-Hát... egy takarónk van, ami nem elég arra, hogy mindkettőnket körbecsavarjunk. Plusz elég hülyén néznénk ki - vázolta fel.
-Oké, akkor az egyikünk megy, a másik pedig itt marad pucéran? - vontam fel a szemöldököm.
-Valahogy úgy - bólintott úgy.
-Rendben, akkor én megyek vissza - mondtam.
-Miért is? 
-Mert nekem több félteni valóm van. Neked csak a farkadat kell takarni, arra meg rányomsz egy párnát - magyaráztam meg.
-Na jó nyertél. De tudod, hogy merre kell vissza menni? - kérdezte mosolyogva.
-Ha elmondod tudni fogom.
Miután Zayn elmagyarázta az útvonalat, magam köré tekertem a takarót és elindultam visszafelé. Szerencsémre csak egy idős házaspárba botlottam bele, igaz azok eléggé megbámultak, de mindegy. Amikor beléptem a lakosztályba az összes szempár rám szegeződött, majd az összes srácból kitört a röhögés.
-Nagyon viccesek vagytok - bólogattam idegesen. - És héé, mit keresnek a telefonjaink az asztalon? - háborodtam fel.
-Öltözz fel és elmondjuk - szólt Harry a hangsúlyából tudtam, hogy komoly dologról van szó. Felkaptam az első ruhákat amik a kezembe akadtak és visszamentem. Zayn telefonja az asztalon csörgött a többiek pedig mereven bámulták.
-Mi az? - ültem le Harry ölébe, mivel máshol nem volt hely.
-Perrie hívogatja folyamatosan - felelte Louis.
-Már megint? - vontam fel a szemöldököm.
-Mi az, hogy megint? - kérdezte Liam.
-Tegnap a turnébuszon is hívta - válaszoltam. - Nem vágom, hogy mit akarhat...
-Figyelj Em, nem akarok vészmadár lenni, de Zaynnek volt 1-2 befuccsolt kapcsolata és...
-Nem! - szakítottam félbe élesen. - Tudom, hogy Zayn nem csal meg. És mégis mikor lenne rá alkalma? Turné van, tök kevés szünettel, folyton együtt lógunk.
A többiek kínos csendben maradtak. Oké, most félnem kéne?
-Tudod mostanában volt olyan, hogy Zayn lelépett valahova 1-2 órára egyedül... - vallotta be Harry. 
-Miért is ti? - fordultam körbe. - Niall napi többször is lelép a Nando'sba. Harry egyfolytában Colettel találkozgat. Liam és Louis egyfolytában a rajongók körül vannak.
-Oké, de Zaynről senki sem tudja, hogy hova megy. És mostanában egyre gyakrabban - húzta el a száját Harry.
-Én tudom, hogy úgyse csal meg - nyeltem egy nagyot, és bármit is mondtak a srácok én akkor is bízok Zaynben. Muszáj bíznom benne.
-Igazán? - vonta fel Louis a szemöldökét. - Kérdezd Perriet - emelte fel Zayn folyamatosan zenélő telefonját.
Ránéztem a képernyőre, ami Perrie nevét írta ki. Hirtelen könnyek gyűltek a szemembe, ahogyan eszembe jutott az amikor még együtt voltak. Perrie, a fura hajával, az erős sminkjével és a kék szemeivel. Na és Zayn... A rajongók imádták őket. Talán tényleg együtt kéne lenniük. Talán Zaynnek igazából Perrie az igazi és én csak egy kaland vagyok, egy rövid fejezet az életében?
-Na jó, mielőtt még ápolgatni kezdünk, lehet, hogy te sem vagy egy szent -  mondta Liam.
-Mi? - kaptam fel a fejem és hirtelen nem tudtam, hogy miről beszél. Liam az asztalon fekvő telefonomra mutatott, ami Tom nevét írta ki. A gyökér.
-Emma, bármit kérek, csak könyörgöm - hajolt előrébb Harry, hogy lássa az arcomat. - Ne Tom Parkert.
-Életemben egyszer láttam Tomot. Egyszer találkoztunk és azt is leginkább azért csináltam, hogy féltékennyé tegyem Zaynt. És komolyan kinéznétek belőlem, hogy a barátomat annak az együttessel a tagjával csalnám meg, aki a legnagyobb ellensége a bátyámnak is? - a srácok elgondolkodtak, aztán rájöttek, hogy tényleg nem vagyok ilyen ribanc. 
-Amúgy Malik, most ott fekszik egy szál pöcsben? - kérdezte Niall elfojtott nevetéssel.
-Basszus, igen - kaptam a fejemhez. 
-Nyugi, viszek fel neki valami cuccot - tápászkodott fel.
-Ne Niall, majd én - mondtam.
-Te inkább beszélgess Perrievel - kacsintott.
Sóhajtva nekidőltem Harry vállának és behunytam a szemem. Nem. Nem hiszem el, hogy Zayn megcsalna. Nem tudom elhinni. Vagy csak túlságosan elvakít a szerelem és hinnem kéne a többieknek? De semmi kézenfekvőt nem tudnak nyújtani, szóval nem tudják bizonyítani. Lehet, hogy az egész csak egy hülyeség. Sőt, biztos hogy az. Egy baromi nagy hülyeség.
-Na, nem veszed fel? - kérdezte Harry, amikor Zayn telefonjából újra megszólalt a Papa Roach szám.
-Nem - ráztam meg a fejem egy halvány mosollyal. - Bízom benne.
-Sok barátnője bízott benne - morogta Liam lehajtott fejjel.
-Amúgy nem értelek titeket - mondtam. - Azt hittem, hogy az egyik legjobb haverotok.
-Az is - felelte Louis. - Csak a csajozási szokásait nem bírjuk.
-Nem tudom, hogy mit higgyek - ráztam meg a fejem szomorúan. 
Néhány perc múlva Niall és Zayn visszatértek, és már Zayn sem ádámkosztümben volt. Zayn szorított helyet magának a kanapén, Niall pedig a fotelben ült. 
-Miért ilyen feszült a hangulat? - nézett körbe.
-Várj néhány másodpercet - felelte Liam hidegen.
-He?! - ráncolta Zayn a szemöldökét értetlenül. Nem csodálom. De Liam jóslata bevált és Zayn telefonja ismét megszólalt. 
-Ezt mivel magyarázod? - kérdezte Harry, nem túl kedvesen. Jézusom, kezdem magam egy szappanoperában érezni. 
-Oké, szerintem jobb lenne ezt minél hamarabb lezárni - sóhajtott Zayn, majd felvette a telefont, és ki is hangosította.
-Szia Perrie - szólt bele.
-Zaayn - visított bele Perrie a telefonba. - Miért nem vetted fel eddig?
-Nem voltam telefonközelben - vonta meg a vállát. - Mit szeretnél?
-Hiányzol, Zayn - mondta olyan nyálasan, hogy féltem, mindjárt elröhögöm magam. - Szerintem ezt elszúrtuk, és újra kéne kezdeni. Szóval nem tudom, hogy a turnéval most hogy álltok, de ha egyszer közel lennénk egymáshoz egyik éjszaka felugorhatnék hozzád, vagy te hozzám. El se tudod képzelni, hogy mennyit fantáziáltam rólad... - már kezdtem félni, hogy Perrie folytatja, de Zayn félbeszakította.
-Azt hiszem ez már nem fog összejönni. 
-Miért? - kérdezte Perrie a vonal túlsó végéből és szinte láttam magam előtt, ahogyan rebegteti a műszempilláit. 
-Figyelj. Én már továbbléptem. Neked is ezt kéne tenni?
-Mármint van úgy b-barátnőd? - dadogott. - K-ki?
-Emlékszel Harry tesójára, Emmára? - kérdezte és amikor kimondta a nevemet rám nézett. Jól tudtam, hogy nem kamuzik és szeme körül láttam a nevetőráncokat, szóval biztos voltam benne, hogy már nagyon unja ezt az egészet. Igazából már én is azon voltam, hogy el ne röhögjem magam. 
-Az a szajha? Ne mond már, hogy vele vagy - vinnyogott Perrie.
-De igen. Az a szajha - szóltam közbe, mire a vonal túlsó végén csend lett. Már azon voltunk, hogy megszakadt, amikor újra megszólalt.
-Soha nem hittem volna, hogy ilyen szintre fogsz süllyedni Zayn - mondta, majd lerakta. Zayn a kezében forgatta a mobilját és tekintete a srácok között ingázott.
-Tudom, hogy a legtöbb kapcsolatom elég zűrös volt - kezdte, mire a többiek bólintottak. - De ez most más. Komolyan. Eszem ágában sincs megcsalni Emmát, és ezt ti is tudjátok. Okés? Ó és Harry - kapott a fejéhez, mintha csak eszébe jutott volna. - Szeretem a húgodat, fogd fel. És ez így volt, így van és így is lesz. Nincs okod aggódni.
A többiek végiggondolták a hallottakat, majd bólintottak egyet. Én továbbra is éreztem, hogy feszült a levegő, ezért inkább kimentem a konyhába egy bögre kakaóért, majd visszamentem a szobánkba és elővettem a laptopomat.

*Zayn szemszöge*


Amikor Emma kiment a szobából, visszanéztem a srácokra. Mindegyikük maga elé meredt és gondolkodtak. A tekintetem Louisra terelődött. Körmét rágva járt az agya, nagyon elmerült valamiben. Igazából, ha belegondolok Louis változott a legtöbbet az utóbbi időben. Régen ő volt a 'vicces szépfiú' a keszekusza barna hajával és a kék szemeivel. De mára teljesen megváltozott a stílusa, bár a személyisége még nagyjából ugyanaz maradt. Egyre gyakrabban hord sapkát és olyan cuccokat amiben jól látszanak a tetkói. Na igen. Régen ő annak volt a híve, hogy nem fogja elcseszni a bőrét ilyennek, és neki sosem lesz, erre már ő is elég sokkal büszkélkedhet. Igazából nem tudom, hogy miért kezdte el ezt az egészet. Louis mindig egy életvidám srác volt, aki szerette önmagát és nem érdekelte semmi. Miután szakított Eleanorral, azután alakult ki ez nála. És utána összejött Emmával, akiről ugye tudjuk, hogy egy elég vadóc csajnak számít. Totálisan Eleanor ellentéte. És, hogy Louis jó vagy rossz irányba változott-e? Nem tudom. Ez attól függ, hogy honnan nézzük. De valamit biztosan tudok. A srácok sokkal jobban örülnének, ha Em Louisal lenne. Pláne Harry. Akár mennyire is tagadjuk, ők ketten legjobb barátok, persze ez nem zavar senkit. Csak Harry szerintem jobban megbízik Louisban, mint bennem. Oké, igen, az XF ideje alatt két barátnőm is volt, plusz Emmát is belekevertem ez igaz. Perriet is megcsaltam, de mentségemre legyen, ő is engem. Igazából megértem, hogy Hazza Louisban jobban megbízik. Oké. De akkor az elején miért játszotta el olyan rohadtul, hogy nem zavarja? 
-Figyelj Malik - szólalt meg Harry, mintha csak meghallotta volna a gondolataim. - Csak annyit mondok, ha megbántod Emmát komolyan levágom a golyóidat.
-Ezt már egyszer mondtad - közöltem unottan. - És miért van mindenki ilyen rohadtul megbizonyosodva arról, hogy bármit is ártani akarok neki? Ő jelenleg a legfontosabb ember az életemben, fogjátok már fel.
-Nagy szavak Zayn - húzta el a száját Niall.
-De most komolyan - tártam szét a karom. - Honnan veszitek, hogy megcsalom vagy ilyesmi?
-Hova szoktál lelépni néha csak úgy? - tette fel a kérdést Louis, miközben nem túl szépen méregetett.
-Jézusom, ti kajak azt hiszitek, hogy megcsalom Emmát? - röhögtem el magam. - Pont miatta lépek le.
-Ezt valahogy nem értem - rázta a fejét Liam.
-Én se - mondta Louis. - Szóval Malik, inkább ne keverd a szart és mond, hogy mit szoktál csinálni.
-Most olyan nagyon nagynak érzed magad Louis mi? Te vagy a hős aki védi Emmát a csalódástól. Csak az a gáz, hogy semmilyen csalódástól nem kell őt védeni, szóval nyugodj meg, nem fog visszakerülni hozzád - vettetem oda neki, hogy fogja fel végre, hogy vége. - Emma már velem van, akár tetszik akár nem.
-És ha tényleg nem tetszik? - vágott vissza. - Mert tényleg, kurvára nem tetszik, hogy átbaszod a fejét. 
-Oké srácok, ha ennyire tudni akarjátok - nevettem el magam, majd elővettem a telefonom.
Megnyitottam az e-mailjeim, ahol már ott volt a visszaigazoló üzenet. Megnyitottam a linket és körbeadtam a telefonom. A srácok elképedt fejjel nézték a telefonom és azt hiszem, hogy fel se fogták, hogy mit látnak ott.
-Ez mégis mennyibe fájt neked? - nyelt nagyot Harry.-Nem érdekel a pénz, ha Emről van szó.
Liam visszaadta a telefonom, majd észrevettem, hogy a srácok arckifejezése rögtön megváltozott. A meglepettség a döbbenet uralkodott rajtuk leginkább, de Harry arcán egy kis büszkeséget láttam, Louisén tiszteletet, Niallén megbánást, Liamén pedig mosolyt. Körülbelül mindenkiét felfogtam, hogy miért, csak Liam mosolya nem illet a képbe.
-Min vigyorogsz Liam? - kérdeztem.
-Tudtam, hogy rendes srác vagy, és, hogy komolyak az érzéseid Emma iránt  - vonta meg a vállát, majd szélesen elvigyorodott. 

34. fejezet * I Need Your Love [+18]

Sziasztok! :) Sajnálom, hogy eltűntem, de komolyan. Azt hittem, hogy lesz időm/alkalmam szólni, de nem lett. :// Remélem, hogy ezzel a résszel kárpótolni foglak titeket, és gondolom a fentiekből már mindenki sejti, hogy mi lesz... Nos nem vagyok túl jó az ilyen részekben, és egyáltalán nem szeretném, ha ilyenkor átmennék nagyon durvába... De azért remélem megfelelxdd

A következő rész 10 komment után jön

xoxo, Kikiih <3

I Need Your Love

A turné pörög, a srácok pörögnek, a turnébusz Sacramento felé pörög. Hmm... Egy busz tud pörögni? Na mindegy, a lényeg, hogy Sacramento a következő állomás. Paul megelégelte, hogy folyton Harryvel helyet cserélünk, és rájött, hogy hajthatatlanok vagyunk, ezért megengedte, hogy Zaynnel legyek egy szobában, Hazz pedig Colettel. Zayn az ölembe hajtott fejjel aludt, én pedig a közös képeinket nézegettem a telefonján. Paul azt mondta, hogy válasszunk ki 3-4 képet, amik majd a neten fognak landolni, és majd egy interjún Zayn bejelenti. Egyébként tökre örült neki, mert ez plusz hírverés a One Directionnek, mivel majd az összes lap ezzel lesz tele. Nos, ez Paulnak is jó, meg nekünk is. Pont egy olyan képet néztem, ahol az egyik szálloda tetőteraszán állunk, pont a strandról jöttünk fel, szóval Zayn félmeztelen volt, amitől egyébként meghaltam. Sokkal kidolgozottabb felsőteste lett, mint amilyen három éve volt... Hmm... 
Oldalra nyúltam a telefonomért, hogy átküldjem magamnak ezt a képet, de közben a szemem megakadt Zaynen. Halkan szuszogott, és halványan mosolygott álmában. Még bámultam volna néhány percig, ha a telefonom nem szólal meg a kezemben tartott telefonból egy Papa Roach szám. Mellesleg bírom ezt a dalt. Na mindegy, akaratlanul is a telefon képernyőjére meredt a tekintetem, majd a név leolvasása után görcsbe rándult a gyomrom. Zayn is felébredt a Last Resortra és kérdőn pislogott felém, miközben felült és törökülésbe helyezkedett szorosan mellettem.
-Ki az? - kérdezte.
-Perrie - nyújtottam át gúnyos mosollyal a telefont. Zayn értetlenül bámulta a képernyőt, majd egyszerűen kinyomta. Ahogy a hívás eltűnt rögtön visszatért a kép, amit előbb nézegettem. A kép láttán Zayn automatikusan elmosolyodott.
-Berakom háttérképnek - mondta, majd rögtön nyomkodni kezdte a telefonját.
-Oké, persze - néztem rá elképedve.
-Mi az? - emelte fel a tekintetét a telefonjából.
-Semmi, csak most hívott az ex-csajod - világosítottam fel.
-És az engem hol érdekel? - próbált komolynak látszani, de a szája mellett ott voltak az apró nevetőráncok.
-Már nem azért, de én rohadtul nem értem, hogy miért hívogat a volt barátnőd - emeltem fel a hangom.
-Biztosan, csak megint arra kíváncsi, hogy mikor érek rá egy kis dugásra, semmi extra - legyintett, mire én sápadtan meredtem rá. Zayn észrevette, hogy lefagytam, ezért gyorsan az ölébe húzott. - Na már, tudod, hogy csak vicceltem - nyomott puszit az homlokomra.
-Nem volt vicces - feleltem halkan, a körömlakkomat kavargatva.
-Tessék - adta a kezembe a telefonját.
-Mit csináljak vele? - ráncoltam a szemöldököm.
-Nézd meg. Perrievel a szakításunk óta nem beszéltem. Nem tudom, hogy miért hívott, de nem is érdekel, mert nekem itt van te és ez a legfontosabb. A poén meg szar volt, tudom, de most keltem fel, ilyenkor nincs humorom.
-Alapból sincs - néztem rá egy halvány mosoly kíséretében.
-Mivel megbántottalak, most elnézek a büntetéstől - eresztett rám egy ezer wattos mosolyt, amitől meghaltam. Egyébként büntetés alatt a csikizést érti. Valamiért ezt jó fegyvernek tartja. Oké, tényleg halál csikis vagyok, de nem ez a lényeg.
-És egyébként... Te nem akarsz még... Vagyis tudod... Mikorra tervezed, hogy...? - kerestem a szavakat.
-Hogy lefeküdjünk? - húzta fel a fél szemöldökét.
-Ühüm - bólintottam óvatosan.
-Nem tudom. Igazából még mindig bánom, amit három éve tettem, és azt akarom, hogy különleges legyen. Meg nem tudom, hogy mennyire érzed korainak vagy sem...
-Figyelj Zayn - kezdtem. - Ami volt elmúlt. Most koncentráljunk a jelenre. A lényeg, hogy együtt vagyunk, és hát a kapcsolatunk elég sok minden át ment, sokkal több dolgon amit egy két és fél hónapos kapcsolattól várnak el az emberek. Az érzéseink is másabbak, mert már sokkal régebb óta érezzük ezt, mint két és fél hónap.
-Igaz - bólintott, amikor végiggondolta ezt az egészet.
-És nekem nem kell semmi különleges - folytattam. - Csak annyi, hogy ketten legyünk, és akkor minden tökéletes lesz. És lehet, hogy ettől most ribancnak nézel, de én úgy érzem, hogy bármikor benne vagyok - mondtam, mire láttam Zayn szemeiben a vágyat, ezért gyorsan hozzátettem. - Akár most is.
Zayn néhány pillanatig feldolgozta, hogy mit mondtam, aztán a tekintetével végigmérte az egész testemet, majd visszatért az arcomra. Akaratlanul is beharaptam az alsó ajkam, mire Zayn egyszerűen leterített és vadul csókolni kezdett. Még nem ismertem ezt az oldalát, de nagyon tetszett. Most hirtelen eltűnt az óvatosság, a túlzott figyelmesség, amivel eddig mindig óvott, mert félt, hogy elveszíthet. De azt hiszem rájött, hogy amiket mondtam azt komolyan gondoltam, és végleg felfogta, hogy mindennél jobban szeretem. 
Forró csókokat nyomott a nyakamra, miközben én lehúztam a pulcsija cipzárját és elhajítottam a szoba végébe. Zayn egyre lejjebb haladt és a pólómon keresztül kényeztette a melleimet, ami halk sóhajokat és néhány nyögést váltott ki belőlem. Kigomboltam a nadrágját, majd benyúltam és megszorítottam a férfiasságát, ami már megkeményedett. Zayn egy jóleső nyögést hallatott, miközben felhúzta a pólómat, de aztán végül mégse szedte le rólam, pedig már csak egy mozdulat kellett volna hozzá. Inkább óvatosan visszahúzta a mellemre, majd lemászott rólam, odasétált a busz ablakához és némán bámult ki rajta.
-Ez most komoly? - támaszkodtam meg a könyökömön elképedve.
-Em, ne haragudj - rázta meg a fejét, miközben továbbra is az ablakba meredt. - Nem tudom megtenni.
-De miért? Valamit nem úgy csináltam, ahogy szeretted volna, vagy...
-Nem, dehogyis - szakított félbe, majd végre felém fordította a tekintetét. - Csak túlságosan szeretlek.
-Zayn, hallottam már béna kifogásokat, de azt hiszem, hogy te nyertél.
-Oké, elmagyarázom - sóhajtott, majd visszaült mellém. - Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy ne tegyem jóvá, amit akkor tettem.
-Ezt már az előbb elmagyaráztam... - sóhajtottam.
-Tudom. De én nem elégszem meg ennyivel. Nem érdemelted meg, és szeretném kicsit megváltoztatni azt az emléket. És ígérem megéri majd megvárni - mosolyodott el kajánul.
-Azt gondolom - nevettem fel egy picit, majd feltápászkodtam és megöleltem Zaynt. Szerintem semmilyen másik srác nem tette volna ezt. Mindegyik kihasználta volna az alkalmat, de Zayn nem. Nem tudok mit tenni, hihetetlenül szerelmes vagyok belé. És nem csak ezért, hanem minden másért is ami vele jár. Soha nem hittem volna, hogy valaki iránt még így fogok érezni.
-Szeretlek - morogtam a nyakába.
-Én is - nyomott egy puszit a hajamba.

Amikor megérkeztünk Sacramentoba a srácok rögtön próbálni kezdek, mert holnap két fellépésük is lesz.
-Akkor mi mit csináljunk? - kérdeztem Coltól a nagy közös lakosztály kanapéján ülve.
-Vásárlás? - kérdezte vissza vigyorogva.
Körülbelül fél óra alatt mindketten elkészültünk és már indultunk is, amikor az ajtó kinyílt előttünk, és Lou állt ott mosolyogva, Luxal a kezében-
-Sziasztok! 
-Hello, hogy vagytok? - mosolygott kedvesen Colette.
-Nagy gáz van - húzta el a száját Lou.
-Mi történt? - pislogtam nagyokat.
-Valami kavarás volt a csomagokkal, és nem érkezett meg a srácok összes ruhája, szóval most ezt kéne megoldanom, de nincs kinek lepasszolnom Luxt. Nem értek rá esetleg? - nézett felváltva hol rám, hol Colettre.
A tekintetéből láttuk, hogy tényleg gond van, ezért természetesen ejtettük a vásárlást, és elvállaltuk Luxt. Amíg Col átrohant Louhoz Lux cuccaiért, addig én játszottam a szobában a kicsivel. Egyébként Lux baromi édes kis csaj, a kis szöszi haja mindig olyan pálmafás copfba van fogva, ami nálunk is nagy divat volt az oviban. Igazából nagyon tisztelem azért Lout és Tomot, hogy nem kényeztetik el a lányukat, és biztos vagyok benne, hogy biztosan nem fog később felvágni azzal, hogy ő a fél világot beutazta a One Directionnal, mert nem úgy nevelik. 
-Oké, azt hiszem itt van minden - rontott be Colette az ajtón.
Nos az első két órában, minden tök jól ment, de komolyan. Játszottunk Luxal, nevetgéltünk, de aztán hirtelen eltűnt az a kis aranyos, szőke angyalka, és minden felborult. Kezdve azzal, hogy éhes volt. Ez eddig oké, de mit eszik? Colette kitalálta, hogy csináljunk neki tejbegrízt. Az elképzelés szép, de egyikünk se tudta, hogy hogyan kell. Amíg Col a konyhában szenvedett én addig Luxot kergettem, mert viccesnek tartotta, hogy körbe futkározik a szobában a mobilommal. Amikor sikerült elkapnom és felemeltem éreztem, valami büdöset. Gyanakodva megszagoltam Lux pelenkáját, és sajnos az lett amire számítottam. Leterítettem a pelenkázólepedőt, majd megkerestem a pelenkáit. Nem tudom, hogy Lux mitől volt ilyen éhes, mert elég szépet termelt nekem oda. 
-Emmaa! - sikított Col a konyhából, miközben én éppen valami speciális popsikenőccsel, kentem be Lux hátsóját.
-Mi történt? - kiabáltam vissza.
-Gyere ide! Siess!!! 
Felkaptam Luxot, majd kisiettem a konyhába. Azt hittem, hogy ég valami, vagy ilyesmi, de közben csak kifutott a tej.
-Miért futott ki a tej? - tudtommal nem kellett volna mást csinálnia, csak figyelni a hülye tejet.
-Miért fehér a gyerek segge? - kérdezett vissza.
-A leírás szerint ápolja és védi az 5 év alatti gyerekek bőrét, valamint nem dörzsölődik ki és puha hatást kelt - világosítottam fel. - De te miért nem figyeltél oda a tejre?
-SMS-eztem... 
-Harryvel mi? - vontam fel a szemöldököm.
-Aha - vigyorodott el, de csak egy ideges arcot kapott tőlem vissza, szóval inkább elkomolyodott. - Most mit csináljunk?
-Takarítsd ezt fel, én meg addig kitalálok valami egyszerű kaját Luxnak.
Visszamentem, adtam egy új pelenkát Luxnak, aztán amíg ő színezett én összepakoltam a cuccokat. Úgy gondoltam, hogy Lux most jó kislány, ezért visszamentem Colettehez, aki pont végzett a takarítással.
-Na, mivel etessük meg? - utalt Luxra.
-Gyümölcsturmix? - kérdeztem a gyümölcstálat nézegetve.
-Azt talán még mi se rontjuk el. - bólintott, majd nekiálltunk. 
Én megkóstoltam, szerintem finom lett. Lux szerint nem. Az etetőszékben ült, és én egy kanállal hadonásztam előtte, Colette pedig a konyhapultnak támaszkodva figyelte.
-Na Lux, edd meg, nagyon finom és egészséges. 
-Nem - rázta meg a fejét.
-De nézd. Figyeld a hami repül a szádba - jutott eszembe az újabb ötlet, magasra emeltem a kezem, majd repülő szerű berregő hangot adtam ki és így köröztem a kanállal. 
-Ezzel maximum annyit érsz el, hogy Lux hülyének fog nézni - állapította meg Colette.
-Ha jobban tudod mutasd - nyújtottam felé a műanyag evőeszközt, amit Col elvett, így helyet cseréltünk. Elképedve figyeltem, ahogy Lux elfogadja a kanalat, és beveszi a szájába a kis adag turmixot.
-Látod. Nem kell hülyét csinálnod magadból, azért hogy megegye - nézett rám magabiztos mosollyal, de a következő pillanatban a fehér felsőjén landolt a narancssárga, nyálas trutyi.
-Igen, hogyne - fojtottam vissza a röhögésem.

-Lux, ez nagyon csúnya volt - fordult vissza felé idegesen. - Most kérj bocsánatot.
-Csokit! - csapkodta apró kezeit az etetőszék asztalkájára.
-Akkor kapsz csokit, ha megetted a turmixot - vágta rá automatikusan Colette.
-Csokit! Most! - folytatta Lux. - Csokit akarok!
-Edd meg a finom gyümölcsturmixot és kapsz csokit - harcolt tovább Col. A következő pillanatban Lux ráborította a kis tál egész tartalmát, ami egyenesen Colette arcában landolt.
Colette néhány pillanat múlva nagyokat kezdett el pislogni, szerintem fel sem fogta, hogy egy kislány legyőzte. Remélem eszébe jut, hogy nem az oviban vagyunk, és ő nem Jennifer és nem akar visszavágni azzal, hogy a fejébe dob egy szelet húst. Na mindegy, régi sztori. 
-Intézd el te - mondta durcásan Colette és elvonult, gondolom a fürdőbe. 
Sóhajtottam egyet, majd előhalásztam a táskámból a csokis müzlimet  Az igazságos nem? Egészséges, de csoki is van benne. Végül is Luxnak ízlett, és utána nem hisztizett.

Este nyolckor amikor a srácok és Lou hazaértek, azt a képet látták ahogy a TV-ben a Dóra a felfedező megy, Colette idegesen bámulja a TV-t, Lux az ölemben alszik, én pedig érdeklődve nézem, ahogy a majom panaszkodik a rókáról, aki mindig ellop valamit.
-Miről maradtunk le? - kérdezte mosolyogva Harry, miközben felült a kanapé karfájára és nyomott egy puszit a barátnője fejére, aki pedig csak idegesen rámorgott. - Mi baja? - nézett rám.
-Lux felidegesítette - legyintettem, miközben Lou elvette a kezemből.
-Nagyon a terhetekre volt? - kérdezte Lou sajnálkozva.
-Kibírtuk - mosolyogtam rá.
-Na mindegy, én most megyek és lefektetem. Sziasztok - intett.
-Amúgy Em, miért írtál nekem egy olyan SMS-t, hogy hrtzkamalkmw? - nézett rám furán Liam, miután Lou és Lux lelépett.
-Lux behúzta a telefonom - magyaráztam. 
-Csinált még valamit? - kérdezte Louis mosolyogva. 
-Csak rám borította a turmixot - morogta Colette.
-Na jól van Harry, valahogy nyugtasd le a barátnőd, mert már egész délután az idegeimre ment - szóltam élesen, mert a végére Colt rosszabb volt elviselni, mint Luxt.
-Meglesz - vigyorgott. Perverz. 

Körülbelül másfél óra múlva mindenki elvonult, mert mindenki kifáradt. A végére már csak ketten maradtunk Zaynnel.
-Menjünk aludni? - kérdeztem, miközben a vállára hajtottam a fejem.
-Álmos vagy? - fürkészte az arcom.
-Nem nagyon - ráztam meg a fejem. 
-Akkor gyere - állt fel, majd felhúzott engem is a kanapéról, majd kihúzott a farzsebéből egy fekete kendőt.
-Az minek? - néztem idegenkedve a kendőt. - El akarsz rabolni vagy mi?
-Olyasmi - felelte vigyorogva, majd mögém lépett és a szemem elé kötötte. Megszorította a kezem és elindultunk, hogy őszintén elmondjam nem tudom, hogy hova, a szembekötés miatt teljesen elvesztettem a térérzékemet. De tudom, hogy sokat sétáltunk meg volt lépcső is, mivel ott felkapott a karjaiba, mert amilyen béna vagyok, tuti legurultam volna. Amikor odaértünk Zayn a hátam mögé lépett és elkezdte kikötözni a kendőt.
-Szólok ha kinyithatod - suttogta.
Meleg leheletétől és az izgalomtól kirázott a hideg. Hallottam, hogy Zayn mocorog egy kicsit, majd idegesen megszólalt.
-Kinyithatod.
Épphogy kimondta, de a szemeim kipattantak. Hirtelen azt se tudtam, hogy mit mondjak. Egy terasszerűségen voltunk, néhány lámpás világította meg egy ágy négy végét. Az ágy egy vastag matracból állt és párnák voltak rajta szépen elhelyezve és baldachinnal volt körülvéve.
-Tetszik? - kérdezte Zayn, miközben idegesen figyelt. Tudtam, hogy rengeteget melózhatott ezzel, de megérte. Teljes mértékben.
-Gyönyörű - fordultam felé, majd kezemet a nyaka köré fontam. - Nagyon köszönöm. Fantasztikus vagy.
Zayn megkönnyebbülten elmosolyodott, majd átkarolta a derekamat. Néhány percig némán meredtünk egymás szemébe, aztán úgy éreztem, hogy Zaynnek is kijár végre egy kis szórakozás, vagyis annyit melózott ezért az egészért, hogy különlegesnek érezzem magam, hogy jóvá tegye a régi dolgokat, meg úgy minden, szóval jár neki egy kis jutalom. Lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. Először lassan, érzékien csókolt vissza, de minél tovább tartott, annál inkább fokozódott a vágy, és egyre inkább felgyorsultak a dolgok. Zayn az egyik kezét felhúzta a derekamról és megmarkolta a mellemet, ami egy halk nyögést váltott ki belőlem. Botladozva elindultunk az ágy felé, de mivel ez így elég lassú volt Zayn felkapott, én pedig a dereka köré fontam a lábaimat. Megkereste a baldachinnak azt a részét, ahol be tudtunk lépni és elfektetett a matracon. Felém tornyosulva folytatta volna a csókunkat, ha én nem harapok bele az alsó ajkába, jelezve, hogy gyorsítsunk a tempón. Ugyan ott kezdtük újra ahol a turnébuszon abbahagytuk, a nyakamtól egészen a hasamig, minden egyes négyzetcentiméterre apró csókokat adott, majd lehúzta rólam a felsőmet, amíg én megszabadítottam a nadrágjától. Letépte rólam a melltartót, majd egyik mellemet a szájával, másikat a kezével kényeztette. Benyúltam a pólója alá és miután a kidolgozott felsőtestét végigtapogattam, kicsit szerencsétlenkedtem a pólójával, ezért ráült a csípőmre és gyorsan leszedte magáról. Időm se volt gondolkodni, mire Zayn leszedte rólam a bugyimat is, majd szétnyitotta a lábaimat és egy csókot nyomott testem legérzékenyebb pontjába. Nyelvével kényeztetni kezdett, ami belőlem apró nyögéseket váltott ki, ezzel tovább izgatva Zaynt. Teljes bizsergést éreztem az alhasamban és lehúztam Zaynről az alsónadrágját, egyértelmű célzásként. Zayn értette, hogy mit akarok, ezért ismét vadul megcsókolt, majd ezzel egy időben egy lökéssel már bennem is volt. Testünk tökéletesen egy ütemre, egy ritmusra mozgott. Ez teljesen más volt, mint az első alkalom. Teljesen tisztában voltunk egymásérzéseivel, és így az egész tökéletes lett. Éreztem, hogy szeret, érezte, hogy szeretem, éreztük egymást. És ott abban a pillanatban tudtam, hogy nekem senki másra nincs szükségem, csak rá.

KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY

Sziasztok! Kivételes alkalom de nem Kikiih vagyok hanem reka (párszor már megemlített előző fejezetek elején, nem tudom ki emlékszik) A lényeg az h Kikiih megkért engem (mivel szeret és imád), hogy legyek olyan nagyon kedves és szóljak nektek, hogy Ő eddig és még most is táborban van ezért maximum jövőhéten tud jelentkezni. Ja és azt üzeni h 'ezerbocsánatimádlaktitekeeeet'.

33. fejezet * Love On Top

Sziasztok! :D Siettem a résszel ahogy tudtam,és őszintén, jobban meg vagyok vele elégedve, mint az előzővel. :) Jelentem, most már lenyugodtam és újra egy kis hiperaktív boldogságzsák lettem ^^ Vagyis valami olyasmixdd A rész címét ne kérdezzétek, mert nagyon én se értem, annyi az egész, hogy Beyoncét hallgattam, miközben írtam a fejit. Vagyis őt is. Mindegy. Jó olvasást mindenkinek :DD

A következő fejezet 9 komment után érkezik

xx. Kikiih

Love On Top

Már körülbelül két hónapja megy a turné a srácokkal. Most megyünk vissza Kaliforniába. A következő koncert San Franciscoban lesz, utána San Diegoban, Long Beachben végül pedig Sacramentoban, majd megyünk át Floridába. 
A repülő ablakából néztem végig ahogy leszállunk San Franciscoba. Zayn óvatosan megszorította a térdem, mire felé néztem és eleresztettem egy mosolyt. Igen, továbbra is együtt vagyunk és minden a legjobb úton halad. Lehajolt hozzám és nyomot egy puszit az ajkaimra, majd homlokát az enyémnek döntötte és mélyen a szemembe nézett. Hirtelen megijedtem, hogy a szempilláink esetleg összeakadnak. Most komolyan. Van még egy ilyen pasi akinek ekkora szempillái vannak? Őrület. Egyébként, mielőtt tovább gondolkodtam volna Malik pilláin, újra megcsókolt, így a pilláink messzebb kerültek egymástól, de a nyelveink összeforrtak.
Miután elváltunk egymástól a gép is végleg leszállt, szóval kiszálltunk és mentünk a csomagjainkért.
Amíg vártunk hirtelen kaptam egy sms-t Danitől.
Danielle: Megérkeztetek már?
Én: Most szálltunk le. Körülbelül fél óra és a hotelnál vagyunk.
Danielle: Okés :)
Ja igen, Dan és Liam már a turné kezdete óta nem látták egymást, és Dan most szeretné meglepni Liamet, mivel neki most van szünete a saját turnéjában, szóval még előttünk San Franciscoba utazott. 
-Oké, akkor a szobafelosztás marad a szokásos - mondta Paul, majd rám és Harryre nézett. - Továbbá, nem akarom, hogy a 2 Styles ismét a másik szobájába tévedjen - erőltetett magára egy mosolyt. Na igen, a múlt héten Harry egyenesen nekiment Paulnak, azóta pedig egész éjszaka a folyóson mászkál. 
A szobánk nagyon menő volt. Igaz, megfordultunk már jó pár hotelben, de mindig elámulunk az új helyeken. Ez most három ágyas volt, és Dani néhány cucca is ki volt pakolva. Természetesen Paullal is meg kellett beszélni a meglepetés dolgot, és így velük sem kezdeményezett, ők is külön szobában vannak. Szerintem Paul túlságosan is tart attól, hogy becsúszhat egy 1D baba.
Colettel kipakoltunk néhány cuccot, majd átmentünk a srácok szobájába. Amikor beléptünk a szokásos látvány fogadott minket. Niall zabált, Harry és Louis már megint hülyültek, Zayn a telefonján Twitterezett, Liam pedig Dant karolta át. Amikor Danielle meglátott minket, rögtön szétölelgetett minket, de viszonylag hamar visszament a pasijához, amit meg is értek, két hónap az igenis sok idő.
Nos, én az én pasimat fél órája láttam, de azért ő is megérdemelt egy üdvözlést, ezért beültem az ölébe és adtam neki egy gyors csókot.
-Öö... azt hiszem én valamiről lemaradtam - integetett Dani. Ja persze, ő még abban a tudatban volt, hogy még Louisal vagyok.
-Khm... személyesen akartam elmesélni - mosolyogtam zavartan.
-Így is világos - nevetett Dani, de láttam a szemén, hogy azért örül neki és még beszélni fogunk erről.
Az egész délután a srácok lakosztályán voltunk és hülyültünk, dumáltunk, csak a szokásos. Utána Paul szólt, hogy ma este valami puccos étterembe megyünk kajálni, szóval mindenki kezdjen el készülődni. Mi a lányokkal visszamentünk a saját lakosztályunkba, ahol ruhaválogatás között Danielle rendesen kifaggatott.
-Ezt még mindig nem hiszem el - vetődött le az ágyra Dani, amikor mindent elmeséltem. - Alig két hónap alatt ez így mind lezajlott és én még csak nem is tudtam róla?
-Ne haragudj - ültem le mellé. - De telefonon vagy Skypeon túl személytelen lett volna.
-Dehogy haragszom - nevette el magát, majd megölelt.
-Akkor ki mit vesz fel? - szólalt meg Colette, megszakítva ezzel a pillanatot.
-Én azt hiszem azt a sárgát - böktem az ágyamra, amire vagy 50 ruha volt ledobva.
-Öm... Ott van sárga? - ráncolta a szemöldökét Daniella, mire szem forgatva felálltam és megmutattam nekik a választott darabot.
-Dögös - vigyorodott el Colette.
-Tudom - válaszoltam vigyorogva.
-Ego - mosolygott Danielle
-És ti mit vesztek fel? - kérdeztem. 

Colette előrángatott egy fehér ruhát, fekete pöttyökkel, Dan pedig egy nyárias, rózsaszín ruhát választott. Miután kitárgyaltuk a ruhakérdést, mind elkezdtünk készülődni. Mivel csak egy fürdőszobánk volt, ezért kőpapírolló-val döntöttük el, hogy ki megy elsőnek. Jelentem, nyertem szóval gyorsan el is foglaltam a fürdőszobát. Ahogy beálltam a zuhany alá magamra engedtem a forró vizet és hagytam, hogy átjárja a testem, majd néhány perc múlva rendesen megmosakodtam és megmostam a hajam. Nos, a hajmosás miatt Dan és Colette tuti nagyon dühösek lesznek, mivel mire a hajamat rendbe hozom... Mivel tényleg nem akartam bunkó lenni ezért siettem a hajszárítással, és a szobában a tükör előtt varázsoltam magamnak hullámos tincseket. Felvettem a ruhámat, aminek a felső része fehér, alul pedig citromsárga. Kikerestem hozzá a fekete többsoros nyakláncom és egy karperecet, majd nekiálltam a sminkemnek. A szememet enyhén füstös árnyalatúra festettem, majd kontúrral kihúztam, és szempillaspirált is tettem fel. Ajkaimra halvány rózsaszín árnyalatú málnás szájfényt kentem és késznek nyilvánítottam magam. Amíg a többiekre vártam beültem a fotelbe, elővettem a laptopomat és egy kicsit beléptem a közösségi oldalakra, mert már elég rég csekkoltam őket. Facebookon leginkább az otthoni ismerőseim posztjait olvasgattam, és kaptam egy csomó üzenetet, hogy mi van velem. A fontosakra válaszolgattam, de például olyanok is írtak a régi sulimból, akik abban az időben megvettek. Persze, hirtelen eltűnök az életükből, bejárom a bátyámmal Amerikát, tényleg közel kerültem a One Directionhoz, és most mindenki nyalizik. Kösz nem. Azoknak írtam vissza akik tényleg számítottak. 1-2 régi osztálytárs, gyerekkori barát, és bocsánatot kértem tőlük amiért eltűntem. Miután Facebookon végeztem átmentem Twittere. Na ez is érdekes. Az elején még ki voltam borulva a sok negatív megjegyzéstől, de ma már egyre kevesebb érkezik, és azt veszem észre, hogy a rajongók kedvelnek. Úgy látszik csak kellett nekik egy kis idő, mire felfogták, hogy Harryvel igenis nagyon jó a kapcsolatunk és, hogy nyilván komoly oka volt annak, hogy megszakadt a kapcsolat.
-Indulhatunk? - állt meg felettem Danielle.
-Persze - mosolyogtam rá, majd lecsuktam a laptopom tetejét és elindultunk a srácok lakosztályába. Amikor beléptünk az ajtón a szokásos szenvedést láttuk. Komolyan, még hogy a lányok készülődnek sokáig! Harry nem tudta megkötni a nyakkendőjét, Liam elgombolta az ingét, Louis elhagyta a fél cipőjét, Niall természetesen leette a gatyáját, ez nem is különleges, csak az a gáz, hogy nem tudjuk, hogy mivel.
-Zayn merre van? - fordultam körbe.
-A fürdőben szenved a hajával. Komolyan rosszabb, mint te - rázta meg a fejét Harry, miközben Col megcsinálta neki a nyakkendőjét.
-Összeillenek - vonta meg a vállát mosolyogva Liam, mire én zavartam tekergetni kezdtem az egyik hajtincsem.
Néhány perc múlva a barátom is óhajtott megjelenni (tökéletesen beállított hajjal, természetesen) majd a sarokba húzva egy hosszú csókkal köszöntött. 
-Menjetek szobára! - kiáltott oda Niall, mire eltávolodtam Zayntől és lesütöttem a szemem.
-Gyönyörű vagy - suttogta Zayn a fülembe, nem is törődve Niall beszólásával, majd egy apró csókot nyomott a nyakamra.
Miután mindenki elkészült lementünk a szálloda elé, ahol a szokásos kisbuszunk várt minket. Zayn beült mellém most már fél-fél fülhallgatóval hallgattunk zenét amíg odaértünk.
Paul egy elég puccos étterembe vitt minket, mindenhol pincérek forogtak, az emberek estélyi ruhákban ültek és borozgattak. Igazából én sose értettem, hogy egy vacsorához miért kell szűk, elegáns ruhát felvenni. Nem tudsz sokat enni, mert a ruha már alapból kényelmetlen, ha pedig véletlen leeszed akkor a tisztítás drágább, mint maga a ruha.
-Jó estét - rázta oda magát hozzánk egy csinos pincérnő. - Volt foglalásuk?
-Igen, Paul Higgins névre - mosolygott Paul.
-Ó, látom is - nézte meg a pincérnő a papírokat. - Jöjjenek utánam - rebegtette meg mosolyogva a szempilláit.
A lányokkal egymásra néztünk és megállapítottuk, hogy egyikünknek se tetszik a csaj. Egy élmény lesz nézni, ahogy egész este riszálni fog az asztalunknál...
Leültünk, majd kiosztotta az étlapokat és azt kezdtük el böngészni, amíg Paul mindenkinek rendelt egy pohár bort. Hogyne, álljunk be a sznobok sorába. Bár mi még nem voltunk nagyon sznobok, a mellettünk lévő asztalnál garnélát ettek és pezsgőt ittak. Mit keresünk itt?!
Gyorsan átfutottam az étlapot és megállapítottam, hogy elég nagy a választék. Halak, húsok, tészták, minden amit el lehet képzelni. Gyorsan visszalapoztam a salátákhoz, és azokat néztem át tüzetesebben. Már gondolkodtam, hogy rendelek egy Görög salátát, de Zayn elém nyúlt és ellapozott. Szemöldök ráncolva néztem rá, mire ő elmosolyodott, de ki tudtam olvasni abból a mosolyból, hogy valami olyasmire gondolt, hogy 'úgy vagy jó ahogy vagy, ha most elkezdesz nekem salátát enni, mint valami nyúl, akkor nem tudom mit csinálok veled'. Sóhajtottam, majd inkább a tésztákhoz lapoztam.
-Édeském, ide tudnád adni a sót? - szólt az előttünk ülő asztalnál a nő.
-Természetesen szívecském, a borsot is kéred? - nyújtotta át neki a férje.
-Köszönöm életem, de nem szükséges. Te kéred az olívaolajt?
-Meghálálnám babácskám - na ez volt az a pont, amikor, mind a nyolcan prüszkölni kezdtünk a röhögéstől, Paul és a másik két biztonsági őr aki velünk jött próbáltak minket csitítani, de nehéz volt. Szerintem Paul nem gondolta végig, hogy minket ide akar hozni.
A vacsora többi részén próbáltunk komolyak lenni. Na jó, mi lányok igyekeztünk, de ez nehéz volt ezekkel az idiótákkal. Mind úgy fogták a poharat, hogy a kisujjukat fent tartották, és mindenkit becézgettek. Ja és az se javított a helyzetünkön, hogy én spagettit rendeltem, de azt egyszerűen nem lehet normálisan enni, pláne akkor, hogy mindenki röhögtet, szóval próbáltam nem megfulladni, miközben spagettiszálak lógtak ki a számból. Valahogy az se volt túl elfigadható, hogy Danielle majdnem Niallre köpte az italát, annyira röhögött, és az se, hogy Colette vagy ötször leejtette a villáját, amit mindig kicseréltetett, ezzel csesztetve a pincérnőt.
-Cicuskám, ideadnád nekem a mártogatóst, ha nagyon szépen megkérlek? - szólt Zayn, mire én röhögve odaadtam neki. Azért remélem, hogy ezt a 'cicuskám' becézettet rövid időn belül ejti, mert nem nagyon hiányzik az életemből.
Éjfél körül érkeztünk vissza a szállodába, Paul és a biztonsági őrök rendesen kifáradtak, de mi még egyáltalán nem, szóval szerintem holnapra szereznek egy-két karikát a szemük alá.
Míg a többiek felmentek a srácok lakosztályába, mi ketten Zaynnel elmentünk sétálni a szálloda környékén, hogy egy kicsit kettesben legyünk, úgy igazán.
Ujjainkat összekulcsolva sétáltunk a medence partján, aztán kiválasztottunk egy szimpatikus nyugágyat, és leültünk egymás mellé.
-Szeretnék beszélni veled valamiről - szólt Zayn néhány perc gondolkodás után.
-Hallgatlak - mosolyogtam rá.
-Tudod... Azon gondolkodtam, hogy ideje lenne nyilvánosságra hozni a kapcsolatunkat - mondta.
-Hogy mi? - pislogtam nagyokat.
-Hát... úgy vagyok vele, hogy szerintem készen állunk rá és... Szeretném úgy megfogni a kezed az utcán, hogy ne legyen belőle botrány, és ha lekapnák egy csókunkat akkor ne kerüljünk a címlapokra. És szerintem a rajongók is megérdemlik az igazságot.
-De... pont most kezdtem el érezni, hogy a rajongók nem utálnak annyira... és, hogyha megtudják, hogy te meg én... az csak felkavarná őket... Meg te nem érzed úgy, hogy korai lenne?
-Egyáltalán nem. Sőt. Szeretném, ha mindenki tudná, hogy mit érzek irántad, és azt szeretném, hogy mi mondjuk el. Hogy ne egy pletyka útján derüljön ki. Örülök, hogy New Yorkban nem kaptak le minket... El se tudom képzelni, hogy miket írtak volna...
-Szóval neked csak ennyi maradt meg a New York-i csókunkból? - vontam fel a fél szemöldököm. 
-Emma, ne érts félre - próbált nyugtatni.
-Nem értek félre - ráztam meg a fejem. - Csak már várod, hogy mutogass a világnak, hogy igen, ez az én csajom.
-Te rohadtul nem az a csaj vagy, aki arra van nekem, hogy mutogassam.
-Hogy mi? - kaptam fel a fejem.
-Basszus már megint rosszul mondtam - fejelte le a térdét. - Figyelj, megmagyarázom...
-Nem szükséges - nyeltem nagyot, és elindultam vissza a szállodába, mert féltem, hogy még jobban összekapnánk, amire nincsen szükségünk.
-Em, várj meg - pattant fel utánam Zayn, majd a kezemnél fogva megragadott. - Félre értetted. Beszéljük meg. 
-Alszok rá egyet - feleltem hidegen, majd újra elindultam. Zayn tehetetlenül nézett utánam, de tudta, hogy azzal csak jobban felhúz, ha utánam jön. Tudta, hogy most magányra van szükségem, hogy észhez térjek és átgondoljam a dolgokat. 
Amikor beléptem a szobába Colette és Dani rögtön látták, hogy valami nem oké, és finoman kérdezgetni kezdtek, de közöltem, hogy nem akarok róla beszélni, ezért gyorsan lemostam a sminkem és lefeküdtem aludni.

*Zayn szemszöge*

Este nem bírtam aludni és egy fél doboz cigit elszívtam a teraszon. Zavart, hogy Em félreértette azokat amiket mondtam. Pontosan tudja, hogy mennyire büszke vagyok rá és, hogy mennyire fontos nekem. Csak nem értem, hogy miért kell mindig, minden hülyeségen felhúznia magát. Úgy voltam vele, hogy ezzel már nem nagyon tudok mit kezdeni, ezért bementem a szobámba és elaludtam. Igaz, hogy egész este forgolódtam és két óránként felébredtem, de valamit mégiscsak aludtam.
Reggel egy furcsa érzésre keltem. A jobb kézfejemen valami melegséget éreztem és olyan volt, mintha valaki figyelt volna. Lassan kinyitottam a szemeimet, de a hirtelen fény miatt gyorsan visszacsukódtak. Aztán felfogtam, hogy kit láttam magam mellett és azonnal kinyíltak. Emma ült ott, törökülésben, egy fekete atlétában, rózsaszín kockás pizsamagatyában és a haja copfba volt felfogva, de teljesen elaludta, így a feje tetején volt és jobb oldalra hajlott, de egy csomó tincs kiesett. Ránéztem a kezemre, amit óvatosan fogott. Visszanéztem Emmára és halványan elmosolyodtam. Jó volt látni, és nem érdekelt, hogy most éppen nincs a toppon, örültem, hogy idejött hozzám. Magamhoz emeltem a kezét, nyomtam rá egy puszit, majd kissé nehézkesen felültem vele szembe és kíváncsian néztem rá.
-Ne haragudj a tegnapi miatt - tűrt hátra egy kiálló tincset. - Tök hülye voltam és túl hevesen reagáltam le, de.. tudod, hogy milyen vagyok - húzta el a száját.
-Nem is te lettél volna - nyugtáztam mosolyogva.
-De izé... én nem akarok ezen veszekedni, és azt hiszem igazad van. Sokkal egyszerűbb lenne ez az egész, ha nem kéne titkolni. Louisal egyáltalán nem akartam nyilvánosságra hozni, de így, hogy átgondoltam, veled akarom. Komolyan akarom. Mert ez más, ez komolyabb és előbb-utóbb úgyis kiderülne, szóval legyen előbb - hadarta el.
-Biztos vagy benne? - kérdeztem.
-Teljesen - bólintott.
Elmosolyodtam és odahajoltam hozzá. Egy óvatos csókot nyomtam az ajkaira, mire ő a kezét a nyakam köré fonta és rögtön utat engedett. Nyelveink egymás szájába kerültek és reggelhez képest igen vad csókolózásba kezdtünk. Emma belemászott az ölembe és eldöntött az ágyon. Lábát felhúzta a derekam vonalán, és ezzel együtt be is pucsított, én pedig nem bírtam ki és a kezem a csípőjéről a fenekére csúszott. Em erre még jobban bevadult és őrült módon kényeztette az ajkaimat, én pedig óvatosan feljebb húztam a kezemet, beledugtam a kezem a nadrágjába és belemarkoltam a meztelen a fenekébe, hogy tovább izgassam. Sikerült is, mivel belenyögött a csókunkba. Bosszúból beletúrt a kócos hajamba és az alsó ajkamba harapott. Már épp készültem magam alá teríteni, amikor kinyílt az ajtó.
-Szerintem kicsit korán van ehhez - hallottuk Harry hangját. Emma elkerekedett szemmel eltávolodott az ajkaimtól és ijedten nézett rám, miközben én kihúztam a kezem a nadrágjából.  
-Szia Harry - gurult le rólam Emma, egy zavart mosoly kíséretében és a copfját kezdte igazgatni.
-Először azért jöttem, hogy megnézzem, hogy Zayn lenyugodott-e tegnap este, de ahogy látom igen - nézett végig rajtunk sápadtan. Azt hittük, hogy attól van kiborulva, hogy látott minket a dolog elején, de kiderült, hogy nem, mert néhány másodperc múlva megszólalt. - Te ráizgultál Emmára, amikor tiszta karikásak a szemei, mert nem aludta ki magát, kócos a haja és... és egyébként is bénán néz ki? - ráncolta a szemöldökét. Emma csak lazán kiröhögte.
-Milyen jó testvérek vagytok - állapítottam meg. Harry mosolyogva legyintett, majd kiment a szobából. Kérdőn Emmára néztem. - Ez meg mi volt?
-Harry nem túl jó bosszúja - vont vállat.-Mit bosszult meg? 
-Még néhány éve, egyszer feljött hozzá egy csaj én pedig másnap reggel amikor hárman reggeliztünk, laza oltásokat tettem Harryre, mire a csaj röhögve lépett le tőlünk - mesélte el. 
-De azért meghúzta a csajt? - kérdeztem nevetve.
-Akkor először és utoljára - bólintott szélesen mosolyogva. 
Nos, azt hiszem, hogy nem nagyon kell aggódnunk, ha Harry ettől nem bukott ki. Úgy látszik tényleg nincs ellenére, hogy együtt vagyunk. Pedig én tőle tartottam a legjobban.

32. fejezet * Together

Sziasztok! :) Ez most egy ilyen nagyon semmilyen rész lett, sőt még rövid is, de szükség volt egy ilyenre, hogy be tudjam indítani a későbbi dolgokat. Őszintén, nem vagyok vele megelégedve, remélem a következők jobbak lesznek. :// Sajnálom, de most nem tudok ide mit írni. Nagyon magam alatt vagyok, lehet, hogy ez a részre is kihat. Szóval inkább olvassátok a részt, mint az én nyafogásomat. :)) Jó olvasást!
A következő fejezet 8 komment után jön

xoxo. Kikiih

Together

Csurom vizesen, átfagyva mentünk vissza a szállodába. A személyzetnek nem nagyon tetszett, hogy végigtocsogtunk a szállodán, de nem érdekelt. A lakosztály ajtaja előtt Zayn megszorította a kezem és biztatóan rám mosolygott, majd benyitottuk.
Ahogy beléptünk hirtelen mindenki ránk nézett, majd amikor észrevették az összekulcsolt ujjainkat mind elvigyorodtak, majd mint egy rossz filmben, mindenki mindenkit végigölelgetett. Óvatosan néztem Louisra aki rám vigyorgott és szorosan megölelt. Úgy tűnik örül nekünk. Hát nagyon remélem. 
Igazából én még mindig nem fogtam fel. Egy ilyen eufória érzésben voltam. Testben mindenkire vigyorogtam, akik azt beszélték, hogy milyen idióták vagyunk amiért ennyi ideig vártunk, hogy nem vettük észre egymás érzéseit, de fejben még mindig az utcán álltam, Zayn karjaiban. Óvatosan ránéztem, aki alig láthatóan elmosolyodott. 
Néhány óra múlva az eső lecsendesedett én pedig úgy gondoltam, hogy egy kicsit magamhoz térek, ezért bementem Zayn szobájába, előhalásztam a cigimet és kiálltam az erkélyre. Csodálatos látvány volt, mindenfelé toronyházak sorakoztak és az eső után olyan friss volt minden, és annyira jó volt a levegő...
Egyszer csak egy kar fonódott át a derekam körül, mire a gyomromban mintha pillangók jelentek volna meg, kirázott a hideg, de az ereimben valami melegség futott át. Aztán kivette a kezemből a cigimet és beleszívott.
-Még csak néhány órája jöttünk össze, de te máris osztozkodni akarsz? - vontam fel a szemöldököm.
-Olyasmi - bólintott, majd kifújta a füstöt.
Mosolyogva megforgattam a szemem, majd nekidőltem a vállának. Semmitmondó dolgokról beszélgettünk, miközben elszívtuk azt az egy szál cigit, majd Zayn megszólalt.
-Na jó, nekem beszélnem kell Harryvel és Louval - nyomta egy a csikket.
-Miről? - ráncoltam a szemöldököm.
-Van 1-2 dolog amit Louval kell megbeszélnünk és Harry pedig megérdemli az igazságot a kettőnk kapcsolatáról szerintem... Bár lehet, hogy Harryvel ketten kéne beszélnünk - gondolkodott.
-Khmm... Zayn - köhintettem. - Harry tudja.
-Mi? - bukott ki és mellém lépett.
-Nem hülye, rájött. Még Bostonba mesélte el nekem, hogy leesett neki a dolog anno.
-Úristen - túrt bele a hajába. - Akkor mennyire utál?
-Semennyire - mosolyodtam el.
-He? - értetlenkedett.
-Figyelj - sóhajtottam. - Inkább beszélj te is vele és akkor megérted.
-Rendben - bólintott, majd lehajolt hozzám és megcsókolt.

*Zayn szemszöge*

Őszintén? Kibuktam amikor Harry nekem is elmesélte, hogy mit érzett 3 éve, amikor én és Em lefeküdtünk. Én tuti nem tudtam volna ilyen higgadtan gondolkodni, ha kiderült volna, hogy a húgom az egyik legjobb haverommal... Bele se merek gondolni.
Kicsit lefagyva, de átmentem Louishoz. Nagyot nyeltem, majd benyitottam a szobájába. Az ágyon feküdt, miközben a TV-t nyomkodta, majd amikor meglátott rám vigyorgott.
-Hello - nyújtotta pacsira a kezét. Belecsaptam, majd bevetődtem mellé az ágyra.
-Beszélhetnénk? - kérdeztem.
-Persze - mondta, majd kinyomta a TV-t. - Mit szeretnél?
-Hát... tudod arról szeretnék beszélni, hogy... - kerestem a szavakat. - Te mit gondolsz arról, hogy... én és Emma...
-A lehető legjobb dolog ami mindkettőtök életében történhetett - szólt közbe.
-Mi? - lepődtem meg ismét. Már sokadszorra a mai nap során.
-Komolyan mondtam. Tökéletes pár vagytok, csak eddig egyikőtök se vette észre. Egyáltalán nem zavar, sőt örülök neki, hogy mindkettőtöket boldognak látom. Emma nekem mindig inkább a legjobb barátom volt, mint szerelmem. Csak mindketten csalódottak voltunk, értetlenek, és pont ott voltunk egymásnak - mondta. - Szóval én csak örülni tudok nektek.
-Jó, hogy így látod - mosolyodtam el, majd néhány pillanat múlva újra megszólaltam. - És amit előtte mondtál... Hogy Em az én nevemet... Az tényleg? 
-Imádom amikor ilyen összeszedetten beszélsz - röhögte el magát.
-Na, most komolyan - böktem oldalba.
-Úgy volt - bólintott. - Már előtte is gondoltam, hogy érez irántad valamit, sőt szinte biztos voltam benne. De abban a pillanatban múlt el az egésznek a varázsa. Több értelemben is.
-Uhh... - húztam el a számat.
-De egyébként Emma nem vette észre, hogy a te nevedet nyögte... -mondta, mire kínosan elkezdtem a tarkómat vakargatni. Néhány másodperc múlva Louis újra megszólalt. -Na, de ezt most már felejtsd el és takarodj vissza a szobádba, öleld meg és soha többé ne engedd el.
-Oké - nevettem el magam halványan, majd azt tettem amit mondott. 
Amikor beléptem a szobába Emma az éjjeliszekrényen kotorászott és keresett valamit. Odaléptem hozzá, szembefordítottam magammal és szorosan megöleltem. Emma egy kicsit értetlen volt, de belekapaszkodott a nyakamba és visszaölelt. Nem tudom, hogy hány percig álltunk ott, de akkor tudatosult bennem, hogy most már tényleg az enyém. Csak az enyém és senki másé. Végre együtt vagyunk és mindent megteszek érte, hogy így is maradjon. Szeretem. Akármennyire is tiltakoztam ellene, nem tudtam mit tenni. És most már nem is bánom. Belépett az életembe, azokkal az őrjítő zöld szemekkel, a gyönyörű arcával és az egyedi természetével. És itt is marad, mert nem engedem sehova.
Belepusziltam a göndör hajába, mire ő felemelte a fejét a vállamról és mélyen a szemembe nézett, majd hosszan megcsókoltam.

*Emma szemszöge*

Éjfél körül Harry ismét átjött a mi lakosztályunkba, hogy cseréljünk. Őszintén szólva, ma nagyobb kedvvel mentem át a srácok lakosztályába. Zayn széles vigyorral fogadott és félrerakta az ölében lévő laptopot. Elfoglaltam a laptop helyét és köszönésképpen a két arcánál fogva megcsókoltam Zaynt, aki a derekamnál fogva húzott magához.
Kimásztam az öléből, majd mellé feküdtem, miközben a vállára hajtottam a fejem és az egyik lábamat felhúztam, mire Zayn beleakasztotta a saját lábát.
Így feküdtünk néhány percig, majd a holnapi koncertről dumáltunk, és mindenféle átlagos dolgokról.
-Zayn?
-Igen? 
-Mit beszéltél Harryvel és Louisal? - kérdeztem nagyokat pislogva.
-Nem fontos - legyintett.
-De nekem az - ültem fel és komolyan néztem rá. Mivel Zayn látta, hogy úgyse engedek ő is felült és beszélni kezdett.
-Louisal csak megdumáltam, hogy tényleg nem zavarja, hogy együtt vagyunk-e stb.
-Ha Louis azt mondja, hogy zavarja akkor most nem lennénk együtt? - vontam fel a szemöldököm hitetlenül.
-Ilyennek ismersz? - húzta óvatos mosolyra a száját. Igaz. Zayn nem az a fajta, aki e miatt megfutamodna.
-Na és Harry? - kérdeztem tovább-
-Ő csak elmondta, hogy mit érzett akkor, amikor leesett neki, hogy mit is csinálunk a mellette lévő szobában... - mondta félve, mire bólintottam. - Én totálisan kibuktam, hogy ő ezt így fogja fel, mert én tuti máshogy reagáltam volna az ő helyében. Aztán elmondta, hogy mennyire örül nekünk, és azt, hogyha megbántalak akkor kitöri a kezem és levágja a golyóimat - mesélte el Harry részét is. A végén halványan elmosolyodtam, de nem szóltam semmit.
Volt még valami. Csak egy valami. De nem mertem rákérdezni.
-Tudom, hogy akarsz még valamit kérdezni - fürkészett Zayn. A fenébe is, túl jól ismer.
-Te mit éreztél akkor? Három éve? Miért? - emeltem fel a tekintetem. Zayn néhány másodpercig a hajába túrva gondolkodott, majd ebbe is belekezdett.
-Egy gyökér voltam. Kihasználtalak, csak mert hihetetlenül tetszettél. Ott voltál a karjaimban és nem tudtam ellenállni. Nem foglalkoztam azzal, hogy még alig ismerlek, hogy Harry ikertestvére vagy, egyszerűen nem tudott érdekelni. Mert magaddal ragadtál. Ott álltál összetörten, de olyan gyönyörű voltál. Sose tudom kiverni a képet a fejemből, mint amikor először megláttalak, az X-faktor ház előtt, ahogy próbáltál bejutni.
-Pedig igazán kiverhetnéd a fejedből. Olyan csúnya voltam - fordítottam el a fejem miközben keresztbe fontam a karom.
-Ezt most azonnal hagyd abba! - emelte fel a hangját.
-De Zayn, most komolyan. Ott álltam egy hülye farmersortban, Nirvana pólóban, tök laposan, göndör, kissé kócos hajjal, smink nélkül - emlékeztettem, hogy hogyan is látott engem először.
-És már akkor is tökéletes voltál - nézett mélyen a szemembe.
-Hagyjuk már - forgattam a szemeimet.
-Még egy ilyen, és jön a büntetés - figyelmeztetett.
-Mi van? Milyen büntetésről beszélsz Malik? - ráncoltam a szemöldököm.
-Erről - mondta, majd rám vetette magát és eszeveszettül csikizni kezdett. 
Zayn rögtön felfedezte azokat a pontokat ahol a legcsikisebb vagyok, nyilván azért mert ott az átlagosnál is nagyobbakat visítottam. 
-Zayn, hagyd abba - röhögtem tovább.
-Még nem - rázta meg a fejét. Hiába próbáltam szabadulni, egyszerűen nem ment, túl nehéz volt ahhoz, hogy csak úgy lelökjem magamról.
-Azért kicsit halkabban kéne - nyitotta ki Liam résnyire az ajtót és beszólt.
-Liam! Segííts! - kiabáltam, és bár nem láttam, de biztos elég értelmetlen fejet vághatott.
-Mi van? 
-Gyere már be! - mondtam, de a végébe beleröhögtem. 
Liam benézett, majd amikor leesett neki a dolog odajött hozzánk. És én azt hittem, hogy segíteni fog, ezért nyújtottam felé a kezemet. De Liam ahelyett, hogy kihúzott volna, megragadta a kezemet és nem hagyta elmozdítani, így Zayn odafért a hónaljamhoz és azt kezdte el csikizni, ahol a legcsikisebb vagyok, mire még nagyobb röhögésbe kezdtem.
Néhány perc múlva a fiúk beleuntak és végre békén hagytak. Liammel beszélgettünk egy kicsit, de aztán lelépett aludni és ketten maradtunk Zaynnel.
-Mostantól mindig ezt a mosolyt akarom látni - adott puszit az orromra. - Vetted?
-Igen - húztam halvány mosolyra a számat, majd hagytam, hogy megfordítson és hátulról átkaroljon. Magunkra húzta a takarót, majd belepuszilt a fülem mögötti részbe, mire kirázott a hideg.
-Jó éjszakát - suttogta.
-Neked is.

31. fejezet * Fall In Love

Hello :DD Siettem a résszel ahogy tudtam, nagyon sok meló van benne, remélem tetszeni fog. :) Nem akarok elárulni róla semmit, úgyis mindjárt olvassátok.:)
Egy utolsó szót a Névtelen kommentekről az egyik résznél. Még mindig nem most jöttem le a falvédőről. Csak ennyit. Remélem érthető.

A következő fejezet 8 komment után érkezik

xoxo. Kikiih

Fall In Love

Egész nap az arénában csöveztünk és miközben a srácok próbáltak, mi Colettel elfoglaltuk magunkat. Fel alá mászkáltunk és próbáltunk nem láb alatt lenni. Próbáltunk...

A koncert előtt fél órával teljes volt a káosz, és most tényleg szükség volt rám. Kezdve, hogy Niall nem találta a felsőjét, Zayn és a fodrász üvöltöztek egymással, Harry banánt akart enni, Louison felemás cipő volt, Liam pedig nem tudta kiválasztani, hogy melyik inget vegye fel. Végül segítettem neki a választásban, 10 percig variáltunk, mire rájött, hogy az egyik egyáltalán nem tetszik neki, a másiknak meg a színe nem volt jó, szóval egy harmadikat vett elő.

-Srácok, kezdünk - szólt be Paul az öltözőbe, a fiúk pedig elindultak a színpadra.
Elindult a zene. A színpad sötét. Mikor elkezdtek énekelni mindenhol tapsvihar, és amikor kigyulladtak a fények az egész aréna hatalmas sikításba kezdett.
A srácok ismét hatalmas koncertet adtak. Hihetetlen, hogy ennyien rajonganak értük. Fogalmam sincs, hogy ők ezt, hogy bírják, de látom rajtuk, hogy élvezik és szeretik csinálni, szóval innen már nem is teher.
A koncert után a srácok gyorsan átöltöztek, majd ismét elmentünk 'megünnepelni' a sikeres fellépésüket. A hátsó kijáratot elárasztotta néhány okos rajongó, szóval ők kaptak gyorsan aláírást, de aztán már tényleg léptünk bulizni.
Ahogy beléptünk a szórakozóhelyre most nem kapott el semmilyen rossz érzés, vagy gyomorgörcs. Túl tettem magam mindenen és most már teljesen nyugodt lelkiismerettel léptem be. 
A srácok elindultak a bárpulthoz, de én és Colette inkább rögtön táncolni mentünk. Nem tudtam, hogy ez mennyire jó ötlet, mert féltem, hogy Harryből előjön a féltékenység, de rájöttem, hogy valószínűleg totálisan megbízik Coletteben. Más részről pedig a nagy embertömegben jó, ha egy arcot ki tud venni, nemhogy még pont Colt.
A zene hangosan üvöltött és a táncparkett tele volt. Elég menő alakok voltak körülöttünk, mivel ez egy elég elit hely volt. A ritmusra ugrálva dobáltuk a hajunkat és röhögtünk mindenen. Egy idő után valahogy elkeveredtünk a tömegben és egyedül maradtam. Forgolódtam, hátha találok valaki ismerőst, de sehol senki. Egyszer véletlenül nem figyeltem és nekimentem valakinek.
-Jajj, ne haragudj - kértem rögtön bocsánatot az előttem álló magas, barna hajú, zöld szemű sráctól.
-Semmi gáz - nevette el magát. - Kit keresel ennyire? Mert ha egy táncpartnert, akkor én nagyon szívesen vállalom - eresztett rám egy ezer wattos mosolyt, aminek nem tudtam ellenállni.
-Végül is - mosolyodtam el én is.
Hagytam, hogy közelebb lépjen hozzám, majd a zene ritmusára a testünk is egyre közelebb került egymáshoz végül pedig már azt vettem észre, hogy teljesen egymáshoz simulunk. Nem értem, hogy miért mentem bele, de volt valami a srácban ami vonzott. Talán, hogy azokkal a zöld szemekkel egy pillanat alatt megbabonázott. 
-Amúgy, hogy hívnak? - kérdezte lehajolva hozzám, miközben túlüvöltötte a zenét.
-Emma - mosolyodtam el.
-Nagyon szép neved van - fúrta a tekintetét az enyémbe.
-És a tiéd? 
-Nem tudod? - lepődött meg a srác.
-Kéne? - haraptam be a szám szélét és kicsit kínosan éreztem magam. Mégis ki ő, hogy tudnom kéne a nevét?
-Nem, nem fontos - nevetett fel. - Tom vagyok.

*Harry szemszöge*

-Amúgy Colették hol vannak? - kérdeztem egy idő után.
-Colt nem látom, de Emma ott jön ki kézen fogva a tömegből Tommal - mondta Louis, majd amikor felfogta, hogy mit mondott elkerekedett szemmel bámult az irányukba.
-Mi a fasz? - kapta fel a fejét Zayn.
Mind odanéztünk és tényleg. A tesóm Tom Parkerrel ül le a bárpult egy távolabbi oldalához és mosolyogva beszélgettek. Most komolyan, hogy süllyedhet le Emma ilyen szintre? Komolyan Parker kell neki? De miért? És hogyan? És mit keres itt egyáltalán? Az egész The Wanted itt van?
-Sziasztok - pattant fel a mellettem lévő bárszékre Col. - Mi ez a feszültség?
-Emma Tom Parkerrel flörtöl - válaszolta Liam.
-Kivel? - ráncolta a szemöldökét Colette.
-Harry, vázold fel a csajodnak a helyzetet - sóhajtott Niall.
-Tom a The Wanted egyik énekese, akik pedig a legnagyobb ellenségeink. Rühelljük őket, a zenéjük egy nulla és még ők kezdenek el nekünk mindig beszólogatni. Olyan baromságokat állítanak, hogy már inkább röhögnünk kéne rajta. Szánalmasak.
-Az a kopasz tag is közéjük tartozik? - bökött feléjük Colette.
-Ja, az Max - bólintott Zayn idegesen.
-A végén még édes hármas lesz - vigyorgott Colette, mire kapott öt idegbeteg pillantást. - Oké, bocsi.
-Na jól van, én elhozom onnan Emmát - pattant fel hirtelen Zayn.
-Mit csinált? - kérdeztem és mentem utána.
-Tom már Emma combját fogdossa - mondta, mire idegesen ökölbe szorítottam a kezemet.
-Emma indulunk - léptem oda eléjük.
-Jézusom Styles, ki vagy te az apja? - röhögött ki Tom, aki éppen hátulról karolta át Emmát.
-Nem, csak a testvére, és indulunk - mondtam határozottan.
-Majd én hazaviszem Emmát, nyugodtan hagyd itt - vigyorgott Tom, majd adott egy puszit Emma vállára. Emma arcán láttam, egy kis bizalmatlanságot, ő sem hülye, tudja, hogy mire megy ki Tom játéka, de túl büszke volt ahhoz, hogy rögtön a karunkba fusson, hogy védjük meg.
-Parker, kurva gyorsan álljál le - szólt Zayn és egy laza mozdulattal kirántotta Emmát Parker karjaiból és most ő fogta át a derekát, hogy védelmezze.
-Mégis kinek hiszed magad Malik? - csatlakozott Max is. - Tudtommal neked már tényleg nincsen semmi kapcsolatod vele.
-Te meg inkább maradj kussba - förmedt rá Zayn. - Induljunk.
-Na ne már Zayn, ennyitől befostál? - röhögte ki Tom.
-Csak nincs kedvem semmit mondó veszekedésbe keveredni két ilyen szánalmas szarházival, mint ti. Nagyon elhiszitek magatokról, közben fele annyit nem tesztek meg amennyit kéne, azért, hogy sikeresek legyetek. Bárkinek fel tudják turbózni a hangját egy stúdióban és...
-Oké, ezt végighallgatni sincs kedvem - legyintett Tom, félbeszakítva ezzel Zaynt, majd visszahúzta Emmát. - Nyugodtan csináljatok amit jónak láttok. Leszarom.
-Na jól van, most már tényleg álljatok le - akadt ki Emma. - Mégis milyen ribancnak néztek engem, hogy ide-oda rángassatok? - nézett Tomra és Zanyre. - Nem vagyok egyikőtök kurvája sem, nem fogok karról-karra járni. Komolyan, mit hittetek? Oké, nem is érdekel, léptem sziasztok. 
És akkor Emma elindult a többiek felé, Zayn a szája szélét rágva nézett utána, de Tom még van olyan barom, hogy utána kiabált, hogy még hívja. Tuti behúztam volna neki egyet, ha Zayn nem rángat el. Ráadásul ebbe az a legrosszabb, hogy Emma nyilván a számát is megadta neki. Remek.

*Emma szemszöge*

Amikor visszaértem a többiekhez mind elképedve néztek rám, én pedig az egész jelenetet nem értettem. Honnan ismerik Tomékat? És Tom pontosan ki is? Amikor beültünk a kisbuszba ezeket a kérdéseket mind feltettem nekik.
-Várj. Te komolyan nem tudod, hogy ki Tom? - képedt le a mellettem ülő Zayn.
-Te megadtad egy idegennek a számod? - borult ki a bátyám. Persze, ilyenkor mindig apáskodik.
-Mond, te hány lánytól kérted el, akiket fel se hívtál? - kérdeztem vissza, mire csendben maradt.
-De te most komolyan nem tudod, hogy ki Tom és Max? - fordult hátra Louis is, mire én tehetetlenül széttártam a kezem. Igaz, majdnem fejbe vágtam a mellettem ülő Zanyt, de ez mellékes.
-Oké, akkor elmagyarázom - jött hátra Liam. - Tom és Max a The Wanted tagjai, akiket mi utálunk.
-Miért? - ráncoltam a szemöldököm.
-Minden fiúbandának van egy riválisa. Mi pedig ezeket a csicskákat fogtuk ki - vonta meg a vállát Liam.
-Payne miért nem ül a helyén? - kiabált hátra Paul.
-Megyek már - válaszolt Liam és visszasietett Louis mellé.
Viszonylag mindenki lenyugodott és túltette magát ezen és csendben buszozgattunk vissza a szállásra.


És igen. Eljött a nap, hogy elinduljunk New Yorkba. Hihetetlen, el se hittem, hogy én egyszer eljutok ide. Mosolyogva figyeltem a repülő ablakából, ahogy a repülő leszáll a reptérre. New Yorkban vagyok! Te jó isten. A mellettem ülő Zayn mosolyogva figyelte, hogy mindjárt kiugrok a bőrömből.
Amíg a csomagokra vártunk én idegesen toporogtam egy helyben és az ablakon át nézelődtem.
-Indulunk - vigyorgott rám Harry én pedig mosolyogva ragadtam meg a bőröndömet és hagytam, hogy a szél belefújjon a hajamba miközben előttünk sárga taxik sorakoztak és távolról már a toronyházakat is lehetett látni. Igaz, este volt, a repülő is késett, mivel későre járt, de csodálatos volt, hogy így láttam meg először New Yorkot. Varázslatos.
Beszálltunk a kisbuszunkba és a szálláshoz hajtottunk ami New York belvárosában volt, én pedig közben csillogó szemmel bámultam ki az ablakon. New York. El se hiszem.
Itt szerencsére ismét Colettel kerültem egy lakosztályba. 
-Úristen, el se hiszem, hogy itt vagyunk - ugrottam vigyorogva Col nyakába.
-Én se - ölelt meg szorosan, majd egymást ölelve és ugráltunk egy sort.
Kidobáltunk néhány cuccot, majd megbeszéltük, hogy ideje lenne aludni, mert hajnali kettő van.
Épphogy lehunytam a szemem, de Colette telefonja csipogni kezdett.
-Nyomd már ki azt a szart - nyöszörögtem.
Col egy kicsivel később leguggolt az ágyamhoz. Azt hiszem nem, hogy ma tudni fogok normálisan aludni.
-Emma? - nézett rám pislogó szemmel.
-Mit szeretnél? - néztem fel kómásan.
-Figyelj... Harry írt... és... cserélnél vele szobát ma estére? - harapta be a száját.
-Minek cseré... - kezdtem bele, de aztán leesett a dolog. - Persze - sóhajtottam.
-Köszi - vigyorodott el.
-Aztán védekezzek - morogtam, majd elindultam egy szál pizsiben a srácok lakosztálya felé. Mázlim volt, hogy nem futottan bele senkibe a folyosón.
-Jobb oldal második szoba - vigyorgott rám Harry, majd sietett át a mi szobánkba.
Én csak sóhajtottam egyet, majd beléptem a Harry által mondott szobába.
-Na ne már - húztam el a számat, amikor megláttam az ágyon laptopozó Maliket. 
-Te meg mit keresel itt? - nézett rám nem túl kedvesen.
-Harryék kitúrtak a saját szobámból.
-Miért? - kérdezte, aztán neki is leesett. - Sajnálom.
-Nem zavar. Csak rémképek jönnek fel amikor elképzelem a legjobb barátnőmet és a bátyámat... együtt... - fintorogtam, mire Zayn elnevette magát. 
-Tuti védekeznek - nyugtatott meg.
-Remélem - sóhajtottam, majd néhány pillanat múlva újra megszólaltam. - Befogadsz? - pislogtam felé nagyokat, mire Zayn mosolyogva megpaskolta a mellette lévő helyet. Az egyik takaró és a párna a kanapéra volt téve. Gondolom Zayn és a bátyám megvívtak az ágyért és Zayn nyert.
Ránéztem Malik laptopjára, akinek ezerrel pörgött a Twittere. 
-Jézusom - képedtem el az üzenetek láttán. Volt jó pár olyan is amibe én is belepirultam annyira perverz volt.
-Ez itt például kilenc éves - bökött a képernyőre, ahol egy csaj leírta, hogy miket csinálna Zayn farkával, 140 karakterben, döbbenetesen részletesen. 
-Ijesztőek a rajongóitok - bámultam rá pislogás nélkül.
-Nem mindegyik ilyen - nyugtatott meg.
-Ha te mondod - sóhajtottam.
-Be akarsz lépni? - nyújtotta felém a laptopot.
-Áhh nem, tuti tele vagyok mindenféle utálkozó üzenetekkel - legyintettem. 
-Nem feltétlen - próbálta Zayn szépíteni a dolgot, de én inkább tényleg nem akartam ezekkel foglalkozni.
Visszahoztam a kanapéról a párnát és a paplant, majd befeküdtem Zayn mellé és lehunytam a szememet.
-Jó éjt puszit nem kapok? 
-Nem - feleltem csukott szemmel, mire Malik elnevette magát.
Néhány percen belül mélyen elnyomott az álom.

*Zayn szemszöge*

Amikor reggel felébredtem Em már nem volt mellettem. Kérdőn forgolódtam, aztán csekkoltam a telefonom óráját, és már délután kettő volt, szóval valószínűleg már felébredt és visszament a saját szobájába.
Felvettem egy fehér pólót, farmert és lezseren ráhúztam az egyik kockás ingem. Kisétáltam a nappaliba ahol a többiek már ott voltak, Emma is.
-Jó reggelt - köszöntem.
-Kicsit már elmúlt - vigyorgott Louis.
-Már akinek - válaszoltam, majd elvettem egy kakaós csigát az asztalról és elkezdtem enni. Szeretem, hogy Paul ilyenkor mindig rendel fel nekünk reggelit. Ja és azt is szeretem, hogy Niall hagyott valamit nekem is.
-És New York után hova megyünk? - fordult körbe Niall. - Össze vagyok zavarodva.
-Seattle nem? - gondolkodtam.
-Asszem' ja - bólintott Harry.
-Koncert csak holnap lesz, ugye? - kérdezte Liam.
-Igen, és reggel korán kelünk a próbák miatt - válaszolta Louis.
-Még jó, hogy képben vagytok - nevettet Emma.
-És mit csinálunk ma? - kérdezte Colette.
-Mászkálhatnánk a városban - vette fel Harry, mire Emma szemei rögtön csillogni kezdtek. Harry mesélte, hogy teljesen be van pörögve New Yorkra és már kiskora óta ide vágyott.
Amikor kiléptünk a szálloda ajtaján rögtön megcsapott minket a hűvös levegő és érezhető lehetett, hogy hamarosan esni fog, de nem izgatott minket hanem mentünk a fejünk után. Egy csomó mindent bejártunk, voltunk a Central Parkban, bejártuk a belvárost, sőt még az Empire State Building tetejére is felmentünk.
Átfagyva, fájó lábbal mászkáltunk az utcákon, aztán amikor megpillantottunk egy Starbuckst mindannyiunk szeme felcsillant és rögtön beültünk. 
Harry és Colette álltak be a sorba, mi pedig közben kiválasztottunk egy szimpatikus asztalt. 
-Na és Em, hogy tetszik New York? - mosolygott rá Liam.
-Imádom - tekerte le a nyakáról a sálját. - Gyönyörű.
-Csak ne lenne ilyen hideg - mormogta Niall.
-Az tény - bólintottunk.
Harryék visszaértek a sorból, majd mindenkinek kiosztottál a kávét/forrócsokit, a  poharakról leolvasva a neveket. 
-Éhes vagyok - gondolkodott Niall.
-Akkor magadnak veszel egy sütit, mert én biztos nem állok be még egyszer a sorba - rázta meg a fejét Harry, és beleivott a kávéjába.
-Kér még valaki sütit? - pislogott körbe.
-Nem kösz - mosolyogtam rá, és mivel a többiek sem kértek ezért egyedül állt be a sorba.
-Basszus - sziszegte Louis. 
-Mi az? - fordultunk felé.
-Esik az eső - közölte, mire mind odakaptuk a fejünket. És igen, nem hazudott, tényleg zuhogott az eső.
-Siessünk, mielőtt jobban belekezd - mondta Harry, majd mind felpattantunk. Tök jó, alig 10 perce ültünk le... 
-Niall, majd legközelebb kapsz sütit, siess - kiáltott oda neki Liam. Niall egy kis hiszti után, de jött velünk.
Hihetetlen mázlink volt, mert tudtunk 2 taxit fogni, ami New Yorkban, ilyen időben nem kis dolog. A szállodába visszaérve már átmelegedve bámultuk az esőcseppeket az ablakban.
-Ez olyan igazságtalan - mondta Harry. - Eljövünk Londonból, ahol minden második nap zuhog az eső, erre New Yorkban is ugyan ez megy.
-Örülj, hogy New Yorkban lehetsz - hurrogta le rögtön a barátnője. - Van aki életében nem volt még külföldön, ti pedig éppen turnén vagytok.
-Oké, tudod hogy értem - védte magát Harry.
A következő pillanatban megszólalt Emma telefonja. Kihalászta a zsebéből én pedig gyorsan a kijelzőre sandítottam, ami Tom nevét írta ki. Gyorsan kikaptam a kezéből a telefont még mielőtt felvehette volna, és kinyomtam.
-Te normális vagy? - képedt el Emma.
-Teljesen - bólintottam, a többiek pedig feszülten figyelték a jelenetet.
-Mégis, honnan gondoltad, hogy csak úgy elveheted a telefonodat és kinyomhatod a hívásom? - emelte fel a hangját, közben a telefonja újra csörögni kezdett.
-Valahogy így - feleltem és újra kinyomta.
-Akkora egy seggfej vagy - mondta, majd kikapta a mobilt a kezemből és elindult vele az egyik szoba felé, de utolértem és újra elvettem tőle.
-Nem akarom, hogy még egyszer találkozzál vele - néztem komolyan a szemébe.
-Kinek érzed magad Malik, hogy megmond, hogy kivel találkozhatok és kivel nem? És add vissza a telefonom - nyúlt utána, de nem hagytam, hogy elérje.
-Figyelj Emma, ez a srác nem neked való. Csak összetörne. Nem érdemel meg téged, és te nem érdemled meg, hogy ilyenek verjék át a fejed. Tom Parker egy kibaszott barom. 
-Igazán? Én tudod valaki másról tudnám elmondani ugyan ezeket - húzta fel a fél szemöldökét. Tudtam, hogy rám céloz.
-Nem érted, hogy téged akarlak megvédeni? - kiabáltam idegesen.
-Mégis mitől? Csak, mert te nem bírod, az nem jelenti azt, hogy nekem is automatikusan utálnom kell. Ki vagy te, hogy dirigálj nekem?
-Egy barát aki segíteni akar - feleltem és majdnem szétrobbantam az idegtől.
-Attól nagyon távol vagy Malik - nevette el magát. - Gondold csak végig. Ki tört össze engem igazán? Ki verte át a fejem? Ki volt az aki nemegyszer cserbenhagyott és aki mindig, de mindig bepróbálkozik? Te. 
-Nem hiszem el, hogy ennyire nem bírod felfogni, hogy csak jót akarok neked - forgattam a szemeimet.
-De minek? - tárta szét a karját. Oké, itt jött el az a pillanat, hogy eldurrant az agyam. Túl hirtelen, de már nem tudtam leállítani magam és a szavaim jönni kezdtek maguktól.
-Tudod mit?! Nem tudom. Fogalmam sincs, hogy miért akarok segíteni pont neked - nyomtam meg az utolsó szót. - Olyan makacs, egoista és önfejű vagy, hogy az istennek se hagynád, hogy segítsen neked bárki is. Mert én ismerem Parkert, és tudom, tudom, hogy csak rosszat tenne veled. De minek magyarázkodom? Hiszen úgyis leszarod. Annyira utállak, hogy már szavakba se tudom önteni. Mégis mit képzelsz magadról? Hogy most visszatértél, kibékültél Harryvel és a világ máris a tiéd? Hogy rázod magad bárkinek a karjaiban, de kikéred magadnak, hogy te egy olyan lány vagy aki viseli el, hogy karról-karra járjon, csakhogy a tegnap estét is belevigyem. És nem értem magamat, hogy miért foglalkozom egy ilyen barommal, mint te aki semmire se jó. Aki tesz a világra, és leszarja, ha valami olyat mond, ami másnak esetleg fáj. Mert egy tapintatlan bunkó vagy, akit nem érdekelnek mások érzései. Csak azért mert neked nincsenek azért még másoknak van vágod?! Rohadtul magadba szállhatnál, mert már borzalmasan kiborít a viselkedésed - vágtam a fejéhez mindezt. Emma néhány másodpercig csak meredten bámult rám, majd sarkon fordult és valami 'leléptem' félét motyogva kilépett az ajtón. 
Csak néztem a becsapódó ajtót, aztán leesett, hogy miket is mondtam.
-Bazdmeg! - ütöttem bele egyet ököllel a falba, majd leguggoltam és a fejemet nekinyomtam. Mégis mi a szart képzeltem?
-Khhm... - köhintett Niall. - Ezt jól elcseszted - közölte egyszerűen.
-Na ne mond - forgattam a szemeimet.
-Menj utána - szólalt meg Louis néhány másodperc múlva.
-Minek? - fordultam feléjük, miközben leültem a földre. - Rohadtul nem kíváncsi rám.
-Hidd el az. Mert szereted. És ő is téged - mondta Louis.
-Ugyan már - legyintettem. - Nem érez irántam semmit.
-Nos...ömm... - kereste Louis a szavakat. - Az szerintem jelent valamit...az jelent valamit ha a csajod szeretkezés közben a te neved helyett a legjobb haverod nevét nyögi - fejezte be, én pedig elkerekedett szemmel kaptam fel a fejem - Igen, a tiedet - bólintott.
-Ez max annyit jelent, hogy vonzódik hozzám, de nem azt, hogy szeret is.
-Ember, te olyan idióta vagy - mondta Harry. - Láttad már, hogy hogyan néz rád? Ha csak rámosolyogsz teljesen elpirul. Ismerem a húgomat és hihetetlenül szerelmes beléd, te barom.
Pár másodpercig csak meredten bámultam magam elé és próbáltam felfogni a hallottakat. Nem akartam elhinni.
-Menj már utána te idióta! - üvöltötte el magát az eddig viszonylag nyugodt Liam.
Felpattantam és rohantam. A liftet nem akartam kivárni, ezért a lépcsőn futottam le öt emeletet, és szerintem rekordot döntöttem. Kiléptem a szállodából, ahol továbbra is szakadt az eső. A hotel előtti fedett részen álló londinernek felvázoltam Emma kinézetét és megkérdeztem, hogy merre ment. A pasinak eszébe jutott, majd megmutatta az irányt, én pedig rohantam, miközben Emma nevét üvöltöztem.

*Emma szemszöge*

Úgy éreztem, hogy ki kell szellőztetnem a fejem, bár így utólag már nem volt túl okos dolog szakadó esőben, esernyő nélkül sétálni, de nem akartam visszamenni. Túlságosan fájtak Zayn szavai. Fájt, hogy úgy éreztem, hogy tényleg olyan ember vagyok amilyennek leírt. Fájt, hogy komolyan gondolta. Fájt.
-Emma! - hallottam a hangomat valahonnan, de nem voltam biztos benne, hogy nekem szóltak, ezért nem fordultam meg. Néhány másodperc múlva újra hallottam és most már túl kíváncsi voltam, szóval megfordultam. Zayn futott felém, de olyan sebességgel, hogy néhány embert majdnem fellökött.
-Mit akarsz? - néztem rá, amikor lihegve odaért elém. - Van esetleg valami amit még nem vágtál a fejemhez? Akkor csak rajta. Úgyis csak egy érzéketlen bunkó vagyok - tártam szét a kezem.
-Igazából lenne - bólintott.
-Hallgatlak - fontam keresztbe magam előtt a karomat. 
-Azt mondtam, hogy egy egoista, makacs, és önfejű vagy. És ez így is van. Mondtam, hogy túl makacs vagy ahhoz, hogy bárkinek is a tanácsát elfogadd, mert mindig mindent egyedül akarsz megcsinálni. Rengeteg hülye szokásod van. Például, hogy mindig kínzod a hajad, mert nem vagy megelégedve a göndör tincseiddel. Hogy mindenhova sminkeled magad, mert nem érzed magad elég szépnek, közben pedig gyönyörű vagy. Hogy mindig nyolc óráig válogatod a ruháidat, közben mindegyikben ugyanolyan dögös vagy. Hogy mindenre van valami idióta visszaszólásod és, hogy nem hagyod magad könnyen, semmilyen próbálkozásnak se - vázolta fel a helyzetet, miközben az eső még mindig zuhogott és már mindketten csurom vizesek voltunk. - De nem érdekel. Mert ez mind hozzád tartozik. Nem akarom, hogy más legyél, mert te így vagy jó ahogy, az összes hülyeségeddel együtt. Mert így szeretlek.
-Mond még egyszer - suttogtam, de féltem, hogy Zayn nem hallja meg, mert az első elnyomja a hangom. De meghallotta.
-Szeretlek - tárta szét a karját. - Fogalmam sincs, hogy hol, mikor, de totálisan, teljesen beléd szerettem. 
Még ez is több volt annál, mint amit vártam. Hihetetlenül elmosolyodtam, majd odaléptem Zaynhez, aki egy határozott mozdulattal magához húzott és megcsókolt. Most nem kaptam el az arcom, nem éreztem bűntudatot, nem akartam behúzni neki egyet, se semmi hasonlót. A kezemet a nyaka köré fontam és visszacsókoltam. Ez sokkal másabb volt, mint eddig bármelyik csókunk. Minden benne volt, ami benne kellett, hogy legyen. Hosszú volt, de egy csókba nem fér bele minden amit iránta érzek, ezt ő is tudta. Ezért a csókunkat még egy csók követte, majd még egy. Nem érdekelt, hogy az emberek kerülgetnek minket, hogy szakad az eső, semmi sem érdekelt, egyedül és csakis Zayn érdekelt, de ő mindennél jobban. El se hiszem, hogy ott álltam a karjaiban és olyan erősen szorít magához, hogy szinte már beleroppanok, de nem zavart. Mert végre megkaphattam őt, és ő is megkaphatott engem, úgy ahogy mindig is akartuk.
-Szeretlek - suttogtam, amikor ajkaink elváltak egymástól és Zayn a homlokét az enyémnek döntötte. Elmosolyodott, majd nyomott egy puszit a homlokomra. 
-Menjünk vissza, megfázol - tűrt hátra egy tincset a fülem mögé.
-Még ne - suttogtam, majd még egyszer megcsókoltam.