2013. május 30., csütörtök

28. fejezet * Batman

Hello! :D Attól féltem, hogy nem leszek kész a résszel, de kész lettem. :'DD Lehet, hogy nem tudom majd pakkra pontosan hozni a részeket, de én is emberből vagyok, nekem is év vége van és nagyon nagy idén a hajtás, de ha majd komolyakat fogok késni a résszel nyugodtan szidhattok. :'D
A következő rész 6 komment után érkezik
xoxo. Kikiih

Batman

A koncert után a fiúk végeztek és amíg átöltöztek mi Louval és Colettel a függöny előtt álltunk. Harry lett kész először és rögtön odament a barátnőjéhez, aki még egyszer 'gratulált' neki. Mi Louval kellemetlenül összenéztünk és egy kicsit arrébb álltunk.
-Héé, Harry - jött ki az öltözőből Zayn egy szál alsógatyában és zokniban. Akaratlanul is a tekintetem a kidolgozott felsőtestére került. Oké, tudom, egy napja szakítottam Louisal, de ha egyszer hiányos öltözetben jelenik meg? És igenis, hadd csekkoljam már a kockáit ha ennyire mutogatja.
-Emma, jössz? - fordult felém. 
-Mi? - ráztam meg a fejem. Malik egy elégedett féloldalas mosolyra húzta a száját. Hmm... Feltűnő lettem volna?
-Megyünk bulizni. Gyere, jó lesz és Paul is ott lesz valahol. Nem lehet bajod. 
-Háát... - húztam el a számat. - Még meggondolom.
-Szóval jössz - döntötte el helyettem, majd kacsintott és elhúzta a függönyt.
-Olyan vagy, mint egy paradicsom - röhögött ki Lou.
-Nem is - takartam el a tényleg vörösödő arcomat.
-Hallod Em - szólt közbe Harry. - Kajak gyere el. Nem lesz semmi gáz. Ha akarod én se iszok.
-Dehogyis, ne miattam múljon, hogy jól érzed-e magad vagy sem - mosolyodtam el. - Majd én vigyázok magamra és minden jó lesz.
-Okés - mosolyodott el. Kedves volt tőle, hogy felajánlotta, de ismerem, szóval fogalmam sincs, hogy hogyan fogjuk visszavinni a hotelbe.
Miután a srácok átöltöztek visszamentünk a buszhoz. Ugyanúgy ültünk le, ahogy idefele vagyis ismét Zayn került mellém.
-Akkor tényleg jössz? - fordult felém mosolyogva.
-De nem iszok - néztem rá komolyan.
-Bírom a humorod - nevette el magát.
-Zayn, ha az a terved, hogy ma este leitatsz nem fog sikerülni - sóhajtottam.
-Ki mondta, hogy le akarlak itatni? - tettet ártatlanságot.
-Ismerlek Malik - ráztam meg a fejem nevetve.
-Igazad van. Egy perverz, erőszakos állat vagyok aki lányokat szokott megerőszakolni - bólintott.
-Zayn, én nem úgy gondoltam - próbáltam javítani a helyzetet.
-Leszarom, hogy gondoltad - mondta, majd elővette a telefonját és azt kezdte el nyomkodni. Istenem, hogy mekkora dög vagyok.
Viszonylag gyorsan odaértünk a szórakozóhelyre, ahol tombolt a zene, pia és cigiszag keveredett. Most egy kicsit idegennek tűnt a hely, pedig régen minden hétvégén ehhez hasonló klubbokba jártam.
Elindultam Liammel és Zaynel a bárpulthoz, ahol Liam kólát ivott, Zayn valami rövidet én pedig rendeltem egy laza koktélt.
-Egyébként imádtam a mai koncertet - mondtam a srácoknak.
-Mályik szám jött be a legjobban? - kérdezte Liam.
-Talán a Rock Me... - gondolkodtam el. 
-Én a She's Not Afairdre tippeltem - mondta Zayn.
-Miért? - kérdeztem pislogva.
-Mert olyan mintha rólad szólna - felelte mélyen a szemembe nézve.
-Aha - nyeltem egy nagyot, majd beleittam a koktélomba.
-Esetleg még valamit? - rázta oda magát hozzánk a nagy mellű pincérlány körülbelül 10 perc múlva.
Már épp megszólaltam volna, de helyette Zayn kért még egy kólát Liamnek, és mellé még két vodkát. Nos, mivel Liam nem iszik gondoltam, hogy kié lehet a másik pia.
-Zayn... - húztam el a számat.
-Továbbra se áll szándákomban semmi rosszat tenni veled - nézett rám komolyan. - Csak zavar, hogy nem bírsz feloldódni. Ettől még nem lesz semmi bajod. Meg Liam is itt van. - a mellettem ülő Liamre lestem, aki csak biztatóan rám mosolygott. Oké, ő az akiben ilyen helyzetekben totálisan megbízom. 
-Oké, nem bánom - sóhajtottam.
És meghúztam a poharat, amit a nagymellű pincér hozott. Aztán még egyet, mert láttam, hogy Zayn stíröli. Aztán Zaynre már hatott a pia, ezért kért még egy kört. Aztán kértem én. Aztán még egyet. Közben Liam figyelt ránk. Legalábbis amíg emlékszem figyelt.
-Menjünk táncolni - simogattam meg Zayn combját, aki azzal a baromi dögös féloldalas mosolyával válaszolt.
Csatlakoztunk az ugráló tömeghez és mi is táncolni kezdtünk. A zene teljesen felpörgetett és nem érdekelt, hogy az összes körülöttünk álló srác engem bámult, én csak is Zaynel foglalkoztam, aki pedig kimondottan élvezte ezt. Háttal álltam Zaynek és a fenekemet az ágyékához nyomtam. Emlékszem, ezt már a múltkor is bevettem, ami akkor is elérte a kívánt hatást. Zayn közben a vállamra adott apró, alig észrevehető puszikat és a combomat simogatta. Amikor szám váltás volt egy határozott fordulattal szembe kerültem Zaynnel és a karomat a nyaka köré fontam. Igazából megfordult a fejemben, hogy kifutok a tömegből, mivel az új szám kicsit ijesztő volt számomra. Attól tartottam, hogy az érzéseim hasonlóak Zayn iránt... Úgy értem olyasmik amik a dalban vannak...
De sajnos a pia miatt az agyam okosabbik felét elnyomta a hülyébb fele, ezért tovább ráztam magam Zayn karjaiban, aki a fenekemet markolászta.
Belenéztem Zayn szemeibe. Most egy ilyen nyálas szövegnek kéne következnie, hogy láttam benne, a szenvedélyt, a vágyat és egy kis csíntalanságot. Lehet, hogy ez tényleg, mind megvolt, de nem volt időm megfigyelni, mert ismeretségünk óta olyat tettem amit még soha. Én csókoltam meg Zaynt. Ha már ezt csóknak lehet hívni. Ez inkább olyan letámadás volt, de Zayn egyáltalán nem ijedt meg tőle, sőt... Ajkaink falták egymást, nyelveink gyors tempóban mozogtak, de teljesen egyszerre. Úgy csókoltuk egymást, mintha ezen múlna az lételemünk. Mintha egymás nélkül nem is tudnánk élni. 

Nagyokat pislogva nyitottam ki a szemeimet. Ismeretlen volt a hely. Elfordítottam jobbra a fejem, mire éles fájdalom nyílalt belé, de ezzel hirtelen nem tudtam foglalkozni, mert Zayn feküdt mellettem és mereven bámult rám. Gondolom ő is nem rég ébredhetett fel.
-Zayn... - kezdtem bele, de több nem jött ki a számon.
-Lefeküdtünk? - kérdezte röviden. Mindketten elég nyúzottak voltunk és nehezünkre esett még a kisujjunkat is megemelni a fáradtságtól.
Végignéztem magunkon. Mindkettőnkön a tegnapi ruhák voltak, teljesen éppen és sértetlenül.
-Nem hiszem - ráztam meg a fejem, majd ásítottam egyet.
-Oké. Akkor aludjunk - mondta Zayn, majd átfordult a hátára.
-Mi van? - értetlenkedtem.
-Sshhh - sziszegte halkan. - Gondolom a te fejed is mindjárt szétmegy. - mondta rekedtes, fáradt hangon, majd a karjával kinyúlt oldalra és magához húzott. Először kicsit bénán éreztem magam, ahogy a fejem Zayn mellkasára került, aztán a szívdobogását hallgatva megnyugodtam. Felhúztam az egyik lábamat, mire Zayn csukott szemmel elmosolyodott és összecsavarta az enyémmel, majd szép lassan egymás szuszogását hallgatva elaludtunk.

*Zayn szemszöge*

Amikor legközelebb felébredtem Emma még mindig a mellkasomon pihent, de már ő is fent volt. Mikor észrevette, hogy őt figyelem halványan rám mosolygott, majd visszahelyezte a fejét a mellkasomra és nyomott rá egy apró puszit.
-Mennyi az idő? - kérdeztem gyűrötten.
-Előbb néztem meg, olyan fél kettő körül van - válaszolta, majd kis idő után megint megszólalt. - De nincs kedvem felkelni.
-Nekem se. - ráztam meg a fejem.
-Te mit tudsz a tegnap estéről?
-Nem sokat - ráztam meg a fejem miközben Emma hátát simogattam. - De nem emlékszem, hogy bármi rosszat is csináltunk volna. Smároláson kívül.
-Szóval tényleg megtörtént - hunyta le a szemeit.
-Meg - bólintottam.
-Malik, tudnod kell, hogy a tegnap este történtek ellenére még mindig rühellek. 
-Persze - sóhajtottam. - Hidd el, én se bírlak sokkal jobban mint előtte.
Ezután csendben feküdtünk tovább a szobába. Én a plafont bámulva gondolkodtam, miközben továbbra is Emma hátát simogattam, aki görcsösen kapaszkodott a vállamba, mintha csak zuhannánk. Jó érzés volt, hogy a karjaim között tarthattam. Úgy éreztem, hogy bármitől meg tudnám védeni. De ez nem jelent semmit. Ahogy az sem, hogy tegnap részegen lesmárolt és az se számít sokkal többet, hogy most másnaposan itt fekszünk egymás mellett. Ugyanúgy utálom, mint eddig. Egy flegma, egoista dög aki nem tartja szem előtt mások érzéseit. Tuti, hogy Louis is ezért dobta... Vagyis... azt se tudni, hogy ki dobott kit és miért. Én ezt tudom legvalószínűbb indoknak felhozni.
-Jó reggelt emberek! - lépett be Liam. 
-Liam, halkabban - szólt Emma. - mindjárt szétrobban a fejem.
-Na gyertek, Batman majd segít a fejfájáson és az egyéb dolgokon - csapta össze a kezét.
-Mi van? Batman? - ráncolta Emma a szemöldökét, mire Liam magabiztosan bólogatva mutogatott magára. Emma ezt néhány másodperc alatt feldolgozta, majd rám nézett. - Ez most komolyan azt hiszi magáról, hogy ő Batman? - célzott Liamre.
-Igen - röhögtem el magam.
-Nem mondom, hogy én vagyok Batman. Én csak azt mondom, hogy még senki se látott engem és Batmant egy szobában - mondta Liam.
-Oké, másnapos vagyok, nekem ez sok - legyintett Emma, majd kikászálódott az ágyból és levánszorgott a nappaliba. Én is indultam volna, de Liam megállított.
-Állj!
-Mondjad Mester - ültem le sóhajtva az ágy szélére.
-Batman vagyok, nem Yoda - kérte ki magának.
-Tökmindegy - legyintettem. - Mit szeretnél?
-Csináltatok... valami hülyeséget? - kérdezte.
-Nem valószínű - ráztam meg a fejem. - Mindkettőnkön éppen voltak rajtunk a ruhák és a szemetesben sincs használt óvszer.
-Szerintem neked részegen az óvszer az utolsó ami eszedbe jut, ha egy Emma szintű csajt akarnál lefektetni.
-Pont azért nem felejteném el - kacsintottam. 
-Menjünk le kajálni - mosolyodott el Liam.
Lementünk a lakosztály konyhájába, ahol már mindenki ott volt rajtunk kívül.
-Zayn, kérsz fájdalomcsillapítót? - kérdezte Niall, aki éppen akkor vette be a sajátját. Ő se volt sokkal jobb állapotban, mint mi. Igazából... Liamen kívül mindenki full kómás volt.
-Aham. - bólintottam, majd egy pohár vízzel együtt bevettem a gyógyszert.
Paul elintézte a reggelit, szóval volt bőven választék. Kajálás közben arra jutottunk, hogy még van egy egész délutánunk és ha mindenki kiheverte magát elmehetnénk valahová, hogy ne csesszük el a szabadnapunkat. De senki nem tudta, hogy hova. 
-Állatkert? - vetette fel a végső ötletet Louis.

2013. május 28., kedd

27. fejezet * I Get Back Harry

Sziasztok!:D Huhh, nagyon gyorsan összejött az az 5 komment :O Borzalmasan örültem neki, annyira jól esik amikor ilyeneket írtok, nagyon aranyosak vagytok. <3 Nos ment a találgatás, hogy ki is ment oda Emmához. Mindenki azt mondta, hogy Zayn. :'DD Nos... nem mondok, semmit, olvassátok el.xdd <3
A következő rész 6 komment után érkezik
xoxo. Kikiih

I Get Back Harry

-Harry? - néztem elképedve a bátyámra, majd letöröltem a könnyeim. - Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
-Niallel épp akkor léptünk be a szállodába amikor te sírva kijöttél a kertbe, szóval jöttem utánad.
-Értem - bólintottam.
Előre szegeztem a tekintetem és figyeltem ahogy egy madár ugrál a szemben lévő fa ágain. Próbáltam visszatartani a könnyeimet. Erősnek akartam tűnni Harry előtt. Túl sok szenvedést okozott, azt már nem bírnám elviselni, hogy sírni lásson.
-Mi történt? - kérdezte néhány perc múlva.
-Szakítottunk Louisal - hunytam le a szemeimet.
-Sajnálom. 
-Nem kell - ráztam meg a fejem. - Én se sajnálom.
-Ezt hogy érted? - pislogott értetlenül.
-Sose szerettem Louist. Éreztem iránta valamit, de az nem szerelem volt. Sokkal inkább, mint egy barát. Biztos volt olyan a baráti körödben, egy csaj aki nagyon bejött, de nem tudtál rá máshogy, csak barátként nézni.
-Persze, hogy volt - bólintott.
-Nos, Louisal mi ilyen szinten voltunk. De... ez az egész csak egy átverés volt...
-Em. Te saját magadat akartad átverni.
-Miért akarnám átverni önmagam? - ráncoltam a homlokom.
-El akartad hitetni magaddal, hogy már nem szereted Zaynt.
-Ugyan már Harry - töröltem le egy kósza könnycseppet. - Zaynt is ugyanolyan rég óta ismerem, mint Louist. Teljesen más szimpátiát táplálok a két srác iránt - hazudtam.
-Nem vagyok hülye Emma - nevette el magát. - Jól tudom, hogy mi történt három éve.
-Hogy mi? - sápadtam le. - Honnan?
-Oké, nem pontosan. De Zaynre mindig máshogy néztél, mint Liamre, Niallre vagy akár Louisra. Ugye amikor anno beléptem a szobába már Zaynnel beszélgettél, vagyis megismerkedtetek. Aztán a veszekedésünk után ő ment be megvigasztalni. És egész éjszaka se te, se ő nem lépett le. Szóval csak egy valamire tudtam következtetni - tárta szét a karját. - Igazam van?
-Nem akarom tudni, hogy mire gondolsz - feleltem diplomatikusan, lenyelve a könnyeimet. Akármennyire is haragszom Zaynre, nem akarom elrontani a kapcsolatukat és a bandát se akartam tönkretenni.
-Emma, nem haragszom. Se rád se Zaynre - kérdőn néztem felé, szóval folytatta. - Valahogy úgy fogtam fel, hogy ez egy rohadt nagy pofon a sorstól, amit megérdemeltem. Közben rohadtul dühös voltam magamra amikor erre rájöttem. Mert tudtam, hogy ezzel együtt te is szarul jársz. Zayn akkoriban nem volt egy főnyeremény. Sőt, Zayn egyáltalán nem az. Mindig megcsalja a nőit és megbízhatatlan. És ezt az egészet valahogy úgy fogtam fel, hogy miattam kerültél ebbe a helyzetbe. De nem tudtam mit tenni. Reggel, mikor megkerestelek volna te már nem voltál ott, Zayn pedig már javában veszekedett a barátnőjével. Mindkettővel. Legszívesebben szétvertem volna a fejét. De nem tettem. Mert a saját bajomnak fogtam fel. Féltem, hogy meg fogsz változni. Rossz irányba. És ez meg is történt. - vallotta be.
Így már egész más volt a dolog, hogy Harry mindvégig tudta. Én úgy tudtam, hogy nem szenvedett és nem is érdekelte, hogy mi van velem. És ahogy így elmondta valószínűleg tényleg szenvedett. Miattam. Azt hiszem ideje véglegesen is megbocsájtanom neki.
-De most itt vagyok és minden a legjobb úton halad. - mosolyogtam rá, őszintén. Láttam, hogy Harry lelkiismeret-furdalása is kicsit oldódik.
Magamhoz húztam és szorosan megöleltem.

-Szeretlek - Harry néhány pillanatra lefagyott, de aztán felfogta a dolgokat.
-Annyira hiányoztál már - mondta és még szorosabban tartott magához.
Igen, elveszettem Louist. De visszakaptam Harryt.

-Colette! Igyekezz már! Elkésünk! - kiáltott be Lou a fürdőszobába.
-Hagyd - legyintettem. - Ha nincs bent egy órán át a fürdőben akkor egy percet se. 
-Ajjh. - sóhajtotta Lou, majd levette magát mellém a kanapéra, de olyan lendülettel, hogy a szőke tincsei is felemelkedtek.
-Sietek! - kiabált ki Col a fürdőből.
Louval csak egymásra néztünk, majd a szemünket forgattuk. Csak ötödszörre hallottuk már. 
-Anyu! Emma! - pattant be közénk Lou tündéri kislánya, Lux.
Lux rögtön belemászott az ölembe és a hajamat kezdte el huzigálni.
-Lux, csak óvatosan. Egy órámba telt mire kiegyenesítettem a haját, aztán pedig behullámosítottam - szólt rá az anyja.
-Női logika. - gondoltam végig, hogy tényleg másfél órát szórakoztunk a hajammal. Aztán a sminkemmel és a ruhámmal. Összesen két óra. Közben végig a háttérből fogjuk nézni a koncertet. Na mindegy.
-Itt is vagyok. - jött ki Colette a fürdőből. 
-Ez most komoly?! Ezzel szórakoztál ennyit? - képedt el Lou.
-Natúr smink - vonta meg a vállát. 
-Vagyis fél óráig szenvedtél azért, hogy a végeredmény alig látszódjon.
-Tulajdonképpen - tűnődött el. Már megint a női logika. Borzalmasak vagyunk. De így kell minket szeretni. - De egyébként körülbelül te is ennyi ideig válogattad a szerelésed.
-De neki megérte - mutatott rám Lou. 
Nem is tudom. Semmi extra. Csak egy szakadt harisnya, barna ruha, párducmintás sál, nyaklánc, karkötők és egy tavaszi csizma. Coletten egy fekete ing volt, amiről gyanítom, hogy a bátyámé. Óriási, csak néhány napja vannak együtt hivatalosan, de máris egymás ruháit hordják... Szóval egy fekete inget, amit a saját módszerével kötözött össze, így egy ilyen topszerűséget varázsolt belőle, és egy gyönyörű narancssárgás-barnás árnyalatú szoknyát vett fel. Csodálatosan nézett ki.
-Oké, szerintem induljuk, tuti már mindenki minket vár - szólt Lou. Átvette tőlem Luxot, én pedig felkaptam a táskámat és indulhattunk is. Útközben még beugrottunk Louék lakosztályába, mivel Tomnál hagyta Luxot. 

-Sok sikert a srácoknak. - kacsintott Tom.
-Átadjuk - felelte Colette, majd elindultunk a lifthez. 
A lift ajtaja már épp becsukódott volna, de a három személyből az egyik gyorsan odatartotta a kezét, így még mi is befértünk.
-Köszönjük - mosolygott Lou a középkorú férfira. Mellette állt egy körülbelül vele egykorú nő és egy 12 év körüli lány. 1D-s pólóban. Ojajj..
-Te Emma Styles vagy? - kerekedtek el a lány szemei.
-Igen - mosolyodtam el. - És te?
-Miranda - felelte. - Ömm... esetleg csinálhatnánk egy közös képet? - kérdezte bizonytalanul.
-Na de Miranda... - nézett rá szigorúan az anyja. 
-Ugyan, semmiség. - legyintettem, majd elvettem a kislánytól a telefonját és csináltam egy képet.
-Megfelel? - néztem mosolyogva a csillogó szemű lányra. 
-Persze. Nagyon köszönöm.
És akkor kinyílt a lift ajtaja, mire a kislány szinte lesápadt. Igen, ott állt vele szemben az 5 szerelme. Hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak, el fog ájulni vagy mi? De nem, ehelyett olyan mértékű sikításban tört ki, hogy attól féltem kiszakadt a dobhártyám. Odarohant a srácokhoz, akik valószínűleg ehhez már hozzászoktak és mindegyikőjüktől kapott autogramot és lett egy közös képe is velük. 
-Oké, akkor indulás. - csapta össze Paul a kezeit, majd mind elindultunk a kisbuszhoz.
-Azt hittem, hogy ti ilyen nagyvonalúban nyomjátok. Semmi limuzin vagy mi? - fordultam felvont szemöldökkel a bátyám felé. 
-Igazából azzal szoktunk járni, csak most valami gubanc van vele - vigyorodott el, majd kinyitotta előttem az ajtót. - Hölgyem? - vette udvariasra a figurát.
-Beteg vagy - nevettem el magam, majd beszálltam a kisbuszba. Levettem magam a hátsó ülésre és közben jöttek mögöttem a többiek. Kettes ülések voltak. Mindenki elszórtan ült. Én beültem leghátulra, előttem kettővel volt Harry és Colette, a mellettük lévő kettesen Liam és Louis, Niall pedig Lou mellé ült és valami nadrágról magyarázott neki, hogy keressenek helyette valami mást, mert abban nem tud gitározni.
-Szóval ez most komoly? - hallottam Liam hangját.

-Igen. Vége - felelte Louis. Ó, szóval a srácok még nem tudták, hogy szakítottunk.
Szóval mindenki el volt foglalva, Harry és Colette egymással, Louis és Liam remélem lassan áttérnek más témára, Niall meg nadrágot válogat. Gondoltam, hogy végre fél óra csönd, amikor kicsit kikapcsolhatok, de aztán a csapat utolsó tagja levette magát mellém. 

-Na, már csak te hiányoztál. - sóhajtottam. Most komolyan. Üres az egész busz, ez meg pont mellém ül le.
-Ez kedves. - erőltetett magára egy mosolyt. 
A busz szép lassan elindult és én kinéztem az ablakon. Még világos volt. A srácok a szállodában próbáltak, de még be kell majd járniuk a színpadot stb. Niall mesélte, hogy ilyenkor általában egész nap az arénában vannak és ott próbálnak, de itt is volt valami kavarás. Úgy látszik Boston egy ilyen hely. Se limó, se normális próbák.
Kotorásztam egy darabig a táskámban, majd előhalásztam az iPodom és a fülhallgatóját. Betettem a fülhallgatókat a fülembe, majd elkezdtem a számok között böngészni, majd kiválasztottam Ed Sheerantól a Kiss Met. Nagyon szerettem ezt a számot, otthon addig küzdöttem amíg gitáron is el nem tudtam tökéletesen játszani. Ez egész szöveget kívülről tudtam.

Settle down with me  
Cover me up 
Cuddle me in 
Lie down with me 
Hold me in your arms 

Your heart's against my chest 
Lips pressed to my neck 
I've fallen for your eyes 
But they don't know me yet 

And the feeling I forget 
I'm in love now 

Kiss me like you wanna be loved 
Wanna be loved 
Wanna be loved 

This feels like I've fallen in love 
Fallen in love 
Fallen in love 

Settle down with me 
And I'll be your safety 

You'll be my lady 

Idáig tudtam nyugodtan hallgatni a számot, mert az egyik fülhallgatóm hirtelen eltűnt a fülemből. Persze, hogy Zayn volt az.
-Ez jó szám. - bólintott.
-Ez pedig egy iPod. Nem egy usPod. Szóval add vissza a fülhallgatóm. - kaptam ki a füléből.
-Igazából beszélni akartam veled. - mondta.
-Mégis miről?
-Például arról, hogy szerelmes számokra fordulsz be, közben a barátod ott ül. - mutatott Louis felé.
-Már nem a barátom. - suttogtam halkan. Fogalmam sincs, hogy miért mondtam ilyen halkan, mindenki hülyéskedett a kisbusz elejében, csak mi ketten ültünk hátul. 
-Hogy mi? - kerekedtek el a szemei.
-Jól hallottad Malik. - morogtam, majd visszadugtam a fülhallgatókat a fülembe. Láttam, hogy Zayn mondani akar valamit, de összezárta ajkait és előrángatta a telefonját és a saját fülhallgatóját. Csak csendben figyeltem ahogy az ujját húzogatja az érintőképernyőn, majd lehunyja a szemét és kizárja a külvilágot. Nemsokkal később én is így tettem.
Nagyjából fél óra múlva ismét kihúzta valaki a jobb fülhallgatómat.
-Mit akarsz már megint? - fordultam mogorván Zaynre.
-Leszállunk - mutatott az ajtóra.
-Ja - esett le a dolog, majd Zayn után sétálva elindultam. 
Besétáltunk az arénába, ami előtt már most rengetek rajongó volt. Miután átverekedtük magunkat a tömegen viszonylag nyugi lett. Bementünk a fiúk öltözőszobájába, majd elfeküdtem a kanapén és kivontam magam a forgalomból és a telómat nyomkodtam. Egy élmény volt nézni, ahogy Lou tök ideges volt, mert Niall leette az ingét, Zayn már fél órája nem jött vissza a fodrásztól és azon aggódott, hogy biztosan megint összebalhéztam, Harry nem találta a telefonját, Liamre kicsi volt a nadrág, Louis nem akart zoknit felvenni (?), Colette pedig össze-vissza rohangált, mint valami hülye, hogy megtalálja a megfelelő ruhadarabokat.
-Megkívántam a gumicukrot. - gondolkodtam el. 
-Posztold Twitteren - morogta Harry aki a földön mászkálva kereste a telefonját. - Tweetelném helyetted, csak nincs meg a telefonod.
-Jó, ha ettől boldog leszel, kiírom, hogy gumimacihiányom van.
Beléptem a telefonomban Twittere, de aztán egy idő után feltűnt, hogy nem a megszokott a képem. Aztán rájöttem, hogy engem nem is Harrynek hívnak. Hogy a halálba nem tűnt fel, hogy Harry mobilja van nálam?!
-Ömm.. Hazza... - szóltam bizonytalanul.

-Mond - válaszolta Harry aki a fotel párnáját túrta fel.
-Megtaláltam a telefonod.
-Hol van? - csillant fel a szeme.
Kinyújtottam a kezem és odaadtam neki. Harry pár másodpercig értetlenül bámult rám, majd kitört belőle a röhögés.
-Csak te lehetsz ilyen szerencsétlen.
-Te hagytad rossz helyen. - vontam meg a vállam, majd inkább bementem Louhoz, hogy segítsek neki.
-Mi a helyzet? 
-Káosz - sóhajtotta. Nos igen. Niall és Louis félmeztelenül kergették egymást, Louis pedig duzzogva ült egy sarokban.
-Majd segítek - mosolyogtam rá, majd leültem a duzzogó Louis mellé.
-Veled meg mi van? - löktem meg a vállat.
-Nem szeretem a zoknit. Kényelmetlen. Pláne egy koncerten. - mesélte el nekem a hatalmas problémáját. 
-Akkor ne vegyél fel? - néztem furcsán.
-De amit Lou választott cipőt, ahhoz kell. 
Megforgattam a szemeimet, majd odasétáltam a cipőkhöz. Találtam egy fekete Vans cipőt ami még illett is Louis szereléséhez. 
-Megfelel? - dobtam le elé vigyorogva.
-Kösz. - nézett fel rám mosolyogva.
Egy óra múlva a srácok elkészültek, aztán még másfél órán belül elkezdődött a koncert.
-Jujj, gyere - húzott magával Colette csillogó szemmel.
Őszintén bevallom imádtam a koncertet. Látszott a srácokon, hogy szeretik amit csinálnak. És még soha nem láttam Harryt koncertezni, de az biztos, hogy soha nem fogom elfelejteni. Ahogy ott állt a színpadon, énekelt. Ahogy kommunikáltak a rajongókkal. Mindig is ez volt az álma. És külön örülök, hogy a négy legjobb barátjával csinálja ezt. Láttam rajta, hogy egyszerűen imádja, és semmiért nem cserélne életet senkivel. Elhivatott volt, makacs és megtette élete legjobb lépését, amiért régen annyira haragudtam rá. De semmi értelme nem volt. Mert most láttam először igazán boldognak. Ott a színpadon. Vagyis persze, sokszor láttam boldognak. De ez egy más volt. Ez egy más fajta boldogság, de ez nekem mindennél többet ért. Mert én is boldog lettem, hogy ilyennek látom.
-Emma, jól vagy? - nézett rám Colette.
-Persze.
-Akkor miért sírsz? 
Gyorsan odakaptam a szemhez, ahonnan tényleg kicsúszott egy kósza könnycsepp. 
-Csak... hihetetlenül büszke vagyok Harryre - mosolyodtam el.

2013. május 27., hétfő

26. fejezet * Friends With Extras

Sziasztok! :)) Nos, most elég hamar hoztam a részt, hiszen elég gyorsan összejött az-az 5 komment! :'DD Nincs nagyon kedvem most sokat fecsegni, remélem tetszeni fog a rész, a következőt már elkezdtem. Megint függő vége lett, remélem nem lesztek nagyon dühösek. ;)) Nyugodtan lehet találgatni, hogy vajon ki lehet az, kommentben kíváncsian fogadom :DD
A következő rész 5 komment után érkezik
xoxo. Kikiih <3

Friends With Extras

*Zayn szemszöge*

Nagyon tetszett a bostoni szállodánk. Szép volt, elegáns, de nem olyan nagy mértékben, a személyzet kedves volt és lehet, hogy majd a wellnesbe is lenézek, ha lesz időnk.
-Oké, a szobafelosztás a következő. - kezdte Paul. - 3 lakosztályunk van. Egy nagy a srácoknak, van egy kétszemélyes Emmának és Colettenek, Lou, Tom és Lux pedig egy családit kapnak.
-És te hol alszol? - kérdezte Harry Paultól.
-Veletek egy szinten van a szobám. Szóval halkan bulizni. - kacsintott.
Még gyorsan átfutottunk pár dolgot, majd mindenki ment a saját lakosztályába. Elfoglaltam a Liam mellett lévő szobát és elkezdtem kipakolni. Egy hetet leszünk Bostonban, szóval igyekeztem annyi cuccot kirámolni a szekrényembe. A ruhák után átvonultam a fürdőbe és oda pakoltam ki. Fogkefe, fogkrém, hajszárító, hajzselé, hajlakk, 3 fajta fésű, hajkefe. Adok a külsőmre na. Végeztem a kipakolással úgy egy órán belül. Úgy éreztem, hogy át kell mennem Liamhez. Liam a legjobb haverom. Komolyan. Persze, a ők négyen a legjobb barátaim, de Liam egy kicsit más. Neki 1-2 olyan dolgot is elmondok amit másoknak nem.
Kopogás után benyitottam. Liam az ágyán feküdt és a laptopját bújta. Ahogy elnéztem már ő is kész van a pakolással, mert a sarokba le volt dobva az üres bőröndje.
-Zavarok? - kérdeztem becsukva magam mögött az ajtót.
-Nem - sóhajtott, majd lecsukta a laptop tetejét. - Mit szeretnél?
-Figyelj Liam - ültem le mellé az ágyra. - Sajnálom, hogy olyan köcsög voltam veled. Nem érdemelted meg. 
-Ismerlek, tudom, hogy milyen vagy és, hogy szoktak lenni ilyen hullámvölgyeid - felelte. - Csak régen vágtam, hogy miért volt. De most? Semmi okod nincs rá. Szakítottál Perrievel? Nagy ügy, már mikor volt, tedd túl magad rajta. Nem volt egy főnyeremény a csaj. Össze-vissza csaltátok egymást.
-Nem, nem Perrie a baj - ráztam a fejem.
-Akkor? - vonta fel a szemöldökét.
-Emma - válaszoltam.
-Emma? - ráncolta a szemöldökét.
-Igen. Gondolom feltűnt, hogy nem éppen bírjuk egymást...
-Ja - bólintott.
-Nos, ez a dolog három évre visszamegy - Liam szemei elkerekedtek. Nem mondott semmit, de tudtam, hogy kíváncsi. Folytattam. - Az tudod, hogy Emma és Harry az XF előtt összevesztek - Liam bólintott. - Emma egyszer eljött, hogy beszéljen Harryvel, de durván összekaptak. Próbáltam rávenni Harryt, hogy menjen vissza és beszéljék meg, de Hazza túl makacs volt. Végül már elegem lett, sajnáltam Emmát és bementem hozzá. Körülbelül egy órán át sírt előtte, és miután bementem nyugtattam egy darabig. Utána pedig... Igazából nem is tudom, hogy pontosan, hogy tértünk át, de... megcsókoltam.
-Jézusom Malik. - sápadt le Liam. - Ugye nem volt több?
-De. Volt. - sütöttem le a szemem. 
-Bazdmeg. - sziszegte, majd néhány percig csendben ültünk egymás mellett. Liam feldolgozta valamennyire azt amit elmeséltem neki, én pedig próbáltam elnyomni az érzéseimet. - Harry tud róla? - kérdezte végül.
-Isten ments! - kerekedtek el a szemeim. - De... van rosszabb...
-Szóval Anne tudja? - Liam egyre sokkosabb állapotba került.
-Ha Anne tudná már rég elástam volna magam. Nem, nem tud róla. - mondtam. - Szóval... Izé... Emma még szűz volt.
-Zayn, mond, hogy ez csak egy rossz vicc volt. 
-Sajnos nem. - húztam el a számat. 
-Nos... Ez tényleg szarabb dolog, mint Perrie. - bólintott.
És újra csendben ültünk egymás mellett. Még ma se bírtam felfogni, hogy mit tettem. Nem csodálnám, ha Emma undorodna tőlem. Néha még én is undorodok magamtól. De... de olyan jó lenne, ha itt lenne mellettem. A karjaimban. Szeretném megcsókolni, beletúrni a hajába. De nem tehetem meg. Mert mindezt most Louis teszi meg.
-Zayn? - nézett rám Liam.
-Igen? - kaptam fel a fejem.
-Szereted? - csak ezt az egy szót mondta ki, de nekem rögtön görcsbe rándult a gyomrom. Liam tudta, hogy ez nálam érzékeny pont, ezért nem sietett.
-Én... azt hiszem... - hadováltam.
-Gondold végig. - szólt nyugodtan. - És őszintén válaszolj.
-Igen. - válaszoltam néhány másodperc hallgatás után. - Szeretem Emmát.

*Emma szemszöge*

-But baby there you go again, there you go again, making me love you. - énekelte Colette, az utolsó 'you't rendesen elhúzva.
-Col, maradjál már. Szerencsétlen Adam Levine, ha ezt hallaná, kifutna a világból.
-Got you stuck on my body, on my body, like a tattoo. - énekelte vissza válaszul. Reménytelen a csaj.
Sóhajtottam egyet, majd tovább dobáltam a ruháimat, miközben Colette énekelve és táncolva hajigálta a saját cuccait. Leültem a kanapéra és behunytam a szemem. Őrület, hogy azért pakoltam ennyit, hogy egy hét múlva összeszedjem. Nem baj, legalább ez alatt a fél év alatt megtanulom szépen összehajtogatni a cuccaim. Nekem az sose ment, mindig csak eldobáltam a pólóimat a szobámban. A következő pillanatban a kanapé párnája még jobban behuppant, mert Colette bevetette magát mellém egy szép ívben. Nem tudom mi van vele, de egy kész energiabomba ma.
-Oké buzgómócsing, mitől vagy ilyen boldog? 
-Képzeld el. - nézett rám csillogó szemekkel és törökülésbe húzta magát és szembe fordult velem teljesen. - Tegnap Harry megkért, hogy legyek a barátnője.
-Úristen Col, annyira örülök neki! - hirtelen nekem is jó kedvem lett és szorosan megöleltem a barátnőmet. - Na részletezd, mikor, hol?
-Hát nem olyan extra. Elvitt vacsorázni... A régi emlékeinkről beszélgettünk... Megkérdezte... Csókolóztunk. Semmi különleges, de pont ettől volt jó. - szegénykém, még a mesélésbe is belepirult. 
-Nagyon örülök nektek. - vigyorogtam rá, mint egy rossz vadalma.
-Köszi. - fogta két keze közé az arcát. Gondolom már elzsibbadt a szája a folytonos mosolygástól. - De te nem vagy valami boldog.
-Honnan veszed? - kérdeztem, mert nekem se esett le, hogy valami bajom lenne.
-Látszik rajtad. Louisal van valami?
-Csak... már nem az a kapcsolatunk, mint régen. - vontam meg a vállam. 
-De... ti olyan tökéletesek voltatok. - görbült le Colette szája. - Sose veszekedtetek, mindig puszilgatott. Már azt is terveztétek, hogy nyilvánosságra hozzátok. Mi történt?
-Pont ez a baj. Túl tökéletes. A látszat. Közben meg az egész már csak az éjszakákról szól. És... nem szeretem a tökéletes kapcsolatokat. Tudom, bárki cserélne velem, de ez nekem nem jön be...
-Te mindig ilyen voltál... - rázta meg a fejét.
-Milyen ilyen?
-Hát... én már az elején tudtam, hogy ez nem lesz tartós, csak nem akartam elmondani, mert az bunkósság lett volna. De nem illetek össze Louisal úgy igazából, hosszú távon és...A következő pillanatban kaptam egy smst.
-Bocsi - húztam el a számat és előhúztam a telefonom. - Louis. - sóhajtottam.
-Mit írt? - csúszott közelebb. 
-Baby, gyere át, mindenki elhúzott, miénk a lakosztály - olvastam fel. - Basszus, már megint. - sziszegtem.
-Menj át, és beszélj vele. 
-Mit beszéljek meg vele? - pislogtam.
-Hogy ez így már nem jó.
-Vagyis szakítsak vele? - sápadtam le.
-Em, ez a kapcsolat mindkettőtöket tönkretesz. Lépned kell - mondta nyomatékosan az utolsó mondatot.
-Igazad van. - sóhajtottam.
Elindultam végig a folyosón, ami most olyan hosszúnak tűnt. Fogalmam se volt, hogy mit kéne mondanom neki, hogyan kezdjek bele. Biztos, hogy jó ötlet lenne most szakítani?
Észbe se kaptam, de már be is nyitottam a fiúk lakosztályába. Louis a kanapén ülve várt. Ahogy beléptem rögtön végigsiklott rajtam a tekintete.
-Szia. - húztam halvány mosolyt a számra.

-Hello. - mondta és rögtön belehúzott az ölébe és heves csókolózásba kezdett. 
-Louis, állj! - toltam el magamtól, kezemet a mellkasára téve.
-Mi a baj? - dőlt hátra kíváncsian a kanapén. Kimásztam az öléből és leültem vele szembe. Ő továbbra is engem fürkészett.
-Beszélnünk kell. - kezdtem bele.
-Nem ér rá utána? Nem tudom mikor érnek vissza és...
-Louis. - szakítottam félbe, kezemet az övére téve, miközben ő követte a csuklóm mozdulatát. - Ez most fontos.
-Hallgatlak. 
-Mi történt a kapcsolatunkkal? - néztem mélyen a szemébe és elhúztam a karom.
-Ezen már én is gondolkodtam - vallotta be. - Ez már nem az, mint az elején.
-Itt a baj - bólintottam. - Miért csináljuk ezt? Miért verjük át egymást?
-Nem tudom. Szinte már mást se csinálunk, csak szexelünk. Bár, valljuk be az elég jól megy. 
-Az biztos. - nevettem el magam. - De erről kéne, hogy szóljon?
-Nem, nem hiszem. - rázta meg a fejét. - Ez már csak barátság extrákkal.
-Hát körülbelül. Mondtuk is egymásnak bármikor, hogy szeretlek?
-Maximum baráti szinten. 
-Az a baj... - kerestem a szavakat. - Hogy túl naivak voltunk az elején. Csak úgy történtek a dolgok és elhittük, hogy ebből valami komoly is lehet. Sodródtunk az árral és nem érdekelt minket, hogy mi lesz belőle. Ezzel rontottuk el. Bele se kellett volna kezdenünk. 
-De én nem nagyon hiszek a véletlenekben - mondta. - Szerinted véletlen volt az, hogy találkoztunk?
-Nem volt az, mert idő után így vagy úgy, de találkoztunk volna Harryn keresztül. - mosolyodtam el halványan.
-És ha nem? Mi van, ha ennek így kellett volna történnie?
-Akkor nem romlott volna el az egész.
-Igaz. - sóhajtotta a tarkóját vakargatva.
-Most mi legyen? - kérdeztem, és a szemem akaratlanul is könnyes lett. Pontosan tudtam, hogy mi következik.
-Szerintem abba kéne hagynunk. Maradjunk barátok. 
Halványan elmosolyodtam és szorosan megöleltem. Furcsa volt ez a baráti ölelés. Furcsa, hogy többet már nem vagyunk együtt. Hogy nem fogunk csókolózni, hogy nem fogja majd meg a kezem... Egy ideig furcsa lesz, de évekkel később már csak egy szép emlék marad. És tudom, hogy ez nem az a felszínes, 'Maradjunk barátok' szöveg. Mi tényleg azok maradunk.
Viszonylag gyorsan leléptem, mert nem akartam Louis előtt elsírni magam. Tempósan vonultam végig a folyóson, majd be a liftbe. A hátsó kertnél láttam a dohányzós részt, oda tartottam. Valamivel le kell nyugtatnom magam.
Beléptem az üres liftbe. Nekidőltem a falnak és velem szemben végignéztem magamon a tükörben. Lehajtottam a fejem és folyni kezdtek a könnyeim. Nem azért sírtam, mert szerelmes lettem volna belé. Nem fájt. Egyáltalán nem. Csak hirtelen olyan üres lett minden. Úgy éreztem, hogy újra egyedül vagyok. 

Kimentem a szálloda kertjébe, ahol nem volt senki. Leültem egy padra, felhúztam a lábam, majd a térdemet átkarolva sírni kezdtem. Nem kellett volna belemennem. Tudhattam volna, hogy megint ez lesz. Jó volt nekem egyedül, miért kellet átvernem magam azzal, hogy van valaki aki mellettem van? Jó volt nekem az, már hozzászoktam. De most újra át kell élnem ezt. De nem vagyok hajlandó. Majd lesz egy macskám. Igen. Kiveszünk egy albérletet és majd ott szépen leélem az öregkoromat. Én és a macskám. De, nem is szeretem a macskákat...
Egy kar fonódott át a derekamon. Hirtelen nem tudtam, hogy ki az és összerándultam. Ijedten, könnyes szemmel néztem a mellettem ülő...

2013. május 25., szombat

25. fejezet * Love

Sziasztok! :)) Fontos! Most kérlek titeket, hogy az is olvassa el ezt, aki általában nem szokta és rögtön a fejezettel kezdi. Van egy kis változás. Úgy döntöttem, hogy lesz kommenthatár. Szóval a következő rész 5 tőletek származó hozzászólás után jön.
A résszel kapcsolatban. Ez nem lett olyan hosszú, de már úgy gondoltam, hogy ideje hozni, mert már így is sokat késtem. Remélem azért tetszeni fog. :) Jó olvasást!
Kikiih. xx

Love

Reggel Louis mellett ébredtem. Már egy hónap telt el az első alkalom óta és azóta egyre többször megismételtük, volt, hogy több napig haza se mentem. Azóta Louisal a kapcsolatunk megváltozott. Egy kicsit más lett. De pontosan nem tudom megfogalmazni.
-Jó reggelt! - morogta csukott szemmel.
-Fent vagy? 
-Nem baby, álmomban beszélek. - nevette el magát fáradtan. Erre egy morcos fejet vágtam, mire megint felröhögött. - Na gyere ide. - húzott magához és egy puszit nyomott a hajamba.
-Éhes vagyok. - mondtam, miután meguntam, hogy szótlanul fekszünk egymás karjaiban.
-Menjünk le reggelizni. - bólintott.
A konyhában Louis nekiállt kávét főzni, én pedig elővettem a müzlit és a tejet és elkészítettem az egyszerű reggelinket. 
-Te, Emma. - kezdte néhány perc gondolkodás után. - Valamiről beszélnünk kéne...
-Mi az? - néztem fel rá pislogva.
-Nem tudom, hogy Harry mondta-e már, úgy tudom, hogy nem. Szóval az a lényeg, hogy - kezdett bele. - jövőhónapban indulunk turnéra a srácokkal. 
Megállt a kanál a kezemben. Nyeltem egy nagyot és megkérdeztem:
-Mennyi idő?
-Valamivel több, mit fél év.
Nagyokat pislogtam. Nem tudtam mit mondani. Elvesztem őket fél évre.... Louist, Harryt és a srácokat... Lehet, hogy mégse kellett volna Londonba jönnöm. És... hogy fogom kibírni anélkül, hogy lássam. Hogy ne halljam a hangját. A nevetését. Hogy ne nézzek a szemébe. Hogy ne szóljak vissza valamit az összes idióta megjegyzésére. Hogy ne lássam őt nap, mint nap?
-De - szólalt meg újra. Ez nem egy olyan anyuféle de ami általában elrontja az örömömet. Ez olyan 'de most nagyon fogsz örülni' de. - Van egy lehetőség, hogy velünk gyere.
-Mi az? - rögtön felcsillantak a szemeim.
-Jöhetsz stylist segédnek Col mellé.
-He? - ráncoltam a szemöldököm.
-Lou szerti egyedül intézni a dolgokat, ezért nincs nagy stylist bandák. Mindig csak 1-2 segítője volt. Colettenek van végzettsége is, de jöhetsz simán. Van stílusod és még ismerünk is, vagyis nem vagy őrült rajongó. Tökéletes.
-Szóval akkor megyek veletek turnézni? - kérdeztem félénken.
-Igen. - jelent meg egy széles vigyor az arcán.
Felálltam a székemről és szorosan megöleltem Louist. Ő belehúzott az ölébe és adott egy hosszú csókot.
-És merre megyünk a turné alatt?
-Először USA, utána pedig jövünk vissza Európába.
-Logika? - nevettem.
-Így lett leszervezve. - vonta meg a vállát.
-És hova megyünk először? - kérdeztem csillogó szemmel.
-Bepörögtél mi? - vigyorgott.
-Kicsit. - vallottam be.
-Ha jól emlékszem akkor az első Boston, LA, New York, Seattle...
A többit nem hallottam, mert leblokkoltam. New York. Te jó édes mézes kenyér! NEW YORK!

*Zayn szemszöge*

Beléptem Harry házába, ahol csak néhány ledobott bőröndöt és sporttáskát találtam. Behordtam az összes cuccom és is odapakoltam a többihez, majd bementem a konyhába, ahol Emma, Harry és Liam kajáltak.
-Hello. - köszöntem.
-Zayn! - nyújtotta pacsira a kezét Liam. - Mizu?
-Semmi. 
-Kérsz kaját? - kérdezte Harry, miután őt is lepacsiztam.
-Aham. 
-Akkor tudod, hogy hol a hűtő. - vonta meg a vállát.
-Fő a vendégszeretet. - forgattam a szemeimet.
Elvettem egy zsömlét és kreáltam magamnak egy sonkás szendvicset, közben megszólalt Harry telefonja.
-Hello Tommo. - vette fel. - Persze. Oké. Átadom. Ok. Szevasz.
-Louis? - kérdeztem, miközben leültem.
-Aham. - bólintott, majd Emmához fordult. - Em, az urad üzeni, hogy nem tud előbb jönni és sajnálja. Meg puszil. Meg gondolom egyéb dolgok de azt nem mondta. 
-Idióta. - morogta, majd megdobta egy paradicsommal.
-Kicsim, nem játszunk az étellel. - lépett be Anne a szobába. - Még a végén mégse engedlek el.
-De jó kislány vagyok. - nézett rá Emma aranyos mosollyal. 
-Úgy ahogy. - morogta Anne és elkezdett a hűtőben kotorászni. 
Várjunk csak egy percet. Emma... Emma hova a francba megy?
-Hova mész? - néztem rá érdeklődve.
-Veletek turnéra. - nézett rám úgy, mintha hülye lennék.
-Én erről miért nem tudtam? - fordultam a mellettem ülő Liam felé.
-Mert bezárkózol otthon, alszol és úgy kell kirángatni téged egy héten egyszer? - kérdezett vissza felvont szemöldökkel.
Oké, egy dög vagyok. Elhanyagolom a haverjaimat, csak mert magam alatt vagyok egy kicsit mostanában. Fáradt vagyok, na...
De Emma minek jön? Hogy egész nap bámulnom kelljen a tökéletes kapcsolatukat? És Paul ebbe belement? Akkor az én barátnőm miért nem jöhet? Ja... nincs is csajom.
-Danielle is jön? - de Liamnek van.
-Ő is turnén van. - csámcsogta Liam.
-Aha. - feleltem a szendvicsemet bámulva.
-Lounak és Colettenek fogok segíteni. - válaszolt Emma a fel nem tett kérdésemre. 
-Értem. - bólintottam semmit mondó hangon.
Emma megforgatta a szemeit, majd beleivott a kávéjába.

*Emma szemszöge*

A srácok magángépén ülve csak csendben bámultam ki az ablakon. A gép felszállása után egy fél órával kifogytunk a témákból és mindenki pihenni kezdett. Nem voltunk sokan a gépen. Csak a srácok, Paul, Colette, Lou és a családja meg én. Elővettem a zenelejátszóm és elkezdtem a dalok között válogatni, de mindegyiket továbbnyomtam. Beállítottam keverésre és hagytam, hogy véletlenszerűen szólaljanak meg a számok. Lehunytam a szemem és szép lassan mély álomba merültem.
Éreztem, hogy egy kéz simogatja végig a combomat, majd egy halk, duruzsoló hang suttogott a fülembe.
-Mindjárt leszállunk. - hallottam Louis hangját és leheletétől kirázott a hideg, ahogy a szavak végigfutottak a testemen. 
Pislova kinyitottam a szemeimet, majd óvatosan nyújtóztam egyet. A velünk szemben ülő Liam fáradtan elmosolyodott. Gondolom őt is nemrég ébresztették fel. Zayn viszont fülhallgatóval a fülében kifejezéstelen arccal nézte végig, ahogy Louis nyom egy halvány puszit a vállamra. Hmm.. fél évig összezárva velük és a morgós Zaynnel. Ez egy élmény lesz.
Miután leszállt a gép, lassan elsétáltunk a csomagjainkhoz. Amíg vártunk Louis óvatosan a derekamról egyre lejjebb csúsztatta a kezét, majd megpihentette a fenekemen. Én halványan elmosolyodtam, de közben belül tomboltam.
Nem hiszem el, hogy ide ment át a kapcsolatunk. Régen hátulról átkarolt vagy a kezemet fogta. Az arcomra vagy az számra adott puszit, nem a vállamra. Ha felébresztett megsimította az arcomat és rám mosolygott. Fáj kimondani, de a kapcsolatunk már nem arról szól amire vártam. Már semmi másba nem kapaszkodunk csak a szexbe. És ez fáj. Kimondottan fáj. Mondanám, hogy hiányoznak a szerelmes érintései, hogy távolról szerelmesen pislogjunk egymásra. Hogy hosszan csókoljon meg, amibe az összes szeretetét beleadja. De nem mondhatom, hogy hiányzik. Mert ez sose volt. Sose volt belém szerelmes. Sose voltam belé szerelmes. Sose voltunk szerelmesek egymásba.

2013. május 14., kedd

24. fejezet * You Only Live Once

Hello! :DD Nos most jóval előbb hoztam a részt, de ez lehet, hogy egy kicsit hosszabb is lett mint az átlagos. Igazából most tényleg nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre...:')) Igazából szerintem vannak részek amik kicsit átlátszóak lettek, de azért bízom benne, hogy tetszeni fog. :) Előre is elnézést a helyesírési hibákért, siettem, de amint tudom kijavítom! A következő részt még nem tudom, hogy mikor hozom, de valószínűleg hétvégén vagy jövőhét végén. 
xx. Kikiih

You Only Live Once

Végre letelt az egy hónap és végre megszabadulok a gipsztől. Nem kell járógipsz, csak még egy ideig kenegetni kell meg fáslizni. 
Louis kísért be a kórházba és kivételesen örültem, hogy végre kettesben tudunk maradni egy kicsit.
Kint ültünk a váróteremben és vártuk, hogy Dr. Martin asszisztense behívjon.

-És, mit csinálunk ha itt végeztünk? - nyomtam a homlokomat az övének.
-Vannak terveim. Az egész nap csak a miénk lesz. - végighúzta a kezét a csuklómon, majd összekulcsolta az ujjainkat. 
-Ms. Styles. - jelent meg Dr. Marton asszisztense, természetesen pont akkor amikor Louis ajkai közeledtek az enyémekhez.
-Megyek. - erőltettem mosolyt magamra, majd bebicegtem Dr. Martinhoz.
Miután mindennel végeztünk, Louisal beültünk egy Starbucksba.
-És milyen volt a tegnapi fotózás? - kérdeztem a szívószállal játszogatva. 
-Elment. - bólintott. - Nem igazán vagyok érte, hogy műmosolyt erőltetve magamra vigyorogjak olyan értelmetlen dolgokkal, mint például egy létra.
-Egy létrával pózoltatok tegnap? - ráncoltam a szemöldököm.
-Nem ez még régebben volt. - legyintett. - Amúgy persze, imádom, hogy híresek vagyunk, zenélünk és persze a rajongókat is imádom. De vannak dolgok amiket nem szeretek. Például, hogy tegnap fél napig foltokat láttam a vakutól.
-Ó, te szegény. - nyújtottam ki rá a nyelvem. 
-És neked milyen az élet gipsz nélkül? - váltott témát.
-Furcsa. - forgattam meg a jobb bokámat. - Néha még fáj egy kicsit, de nem vészes.
-Na és Anne és Gemma?
-Hát örülök, hogy itt vannak. - mosolyogtam. - Múltkor elmentünk hármasban. Gemma, Harry és én. Nagyon rég voltunk már így együtt, szóval nagyon jó volt.
-Ja igen, láttam a képet amit kiraktatok Twiterre. Vagy több százezren retweetelték. Amúgy jó kép. 
-Nem is láttam. - lepődtem meg.
-Így jár az ember, ha híres a testvére. - húzta félmosolyra a száját.
-És ha híres a barátja? - könyököltem fel az asztalra, így az 'előnyeim' is jobban látszódtak és így hajoltam közelebb Louishoz.
-Hát... - a tekintette egy kicsit lecsúszott, ahogy terveztem. - Ha olyan barátnője van mint te, akkor nagyon jól járt.
Az arcunk egyre inkább közeledett egymáshoz, de megszólalt Louis telefonja.
-Ha Dr. Martin asszisztense... - sóhajtottam hátradőlve a székemen.
-Nem. - rázta meg a fejét nevetve. - Paul. Ne haragudj, de fel kell vennem.
-Menj csak. - legyintettem mosolyogva.
Figyeltem ahogy Louis eltávolodik az asztalunktól és egy sarokban megállt és idegesen dörzsölte az orrnyergét, miközben Pault hallgatta.
-Lőttek a közös délutánnak mi? - húztam el a számat amikor visszaült velem szembe.
-Ne haragudj. - nézett bocsánatkérően. - Sürgősen be kell mennem a stúdióba és a többieknek is. Tényleg sajnálom. Megkértem, hogy tegyük át, de azt mondta, hogy nagyon fontos.
-Semmi baj Louis, menj csak. 
-Köszönöm. - mosolyodott el. - Hazadobjalak vagy... - kérdezte a szája szélét rágva.
-Nem, tényleg sietned kell, menjél. Én lehet, hogy még sétálok kicsit.
-Pénzed van?
-Igen.
-Vigyázz magadra. - nyomott puszit a homlokomra.
-Igen apu. - vigyorogtam rá.
-Majdnem vicces volt. - kacsintott rám, majd kilépett a Starbucksból. 
Miután befejeztem a kávémat én is elindultam. Csak úgy bolyongtam London utcáin és a kirakatokat nézegettem, amikor belebotlottam egy szőke csajba.
-Nézz már a lábad elé baz... Colette? - lepődtem meg.
-Emma. - mosolyodott el. - Te mit keresel itt? Nem Louisal vagy?
-De csak közbejött valami. - sóhajtottam miközben megöleltem.
-Akkor velünk tartasz? - kérdezte.
-Mármint kikkel?
-Velem és Danivel. Egy kis vásárlástúrát terveztünk. Téged is akartunk hívni, de mondtad, hogy Louval leszel és...
-Persze, hogy megyek. - vigyorogtam rá.
Danivel a közeli plázában találkoztunk, egyébként nagyon örült, hogy én is megyek. Közben Col elhatározta, hogy felújítja a ruhatáramat, merthogy már vagy egy éve nem voltunk nagy vásárláson, ami egyébként igaz is.
Nos, Colette ezt tényleg komolyan gondolta. Vettem három új farmert, egy csomó felsőt és egy Vans cipőt. A többiek is hasonló mennyiségű ruhát vásároltak fel. Már épp szerettem volna leülni egy kicsit, amikor Colette hirtelen megállt egy üzlet előtt.

-Ide be kell mennünk. - nézett csillogó szemmel egy boltba, ahol ilyen elegánsabb cuccok voltak. Estélyi ruhák, öltönyök stb.
-Minek? - ráncoltam a szemöldököm.
-Em, ne mond már, hogy titokban nem imádod az ilyen ruhákat. - nézett rám Dan.
-Oké, igen. Szeretem ezeket. - bámultam én is a kirakatot. - De ez már tényleg sok lenne. 
-Na, csak poénból. - győzködött tovább Colette.
-Áhh, ennyi zacskóval úgyse engednek be... - kerestem kibúvót.
Végül mégis berángattak és még a zacskós elméletem se jött be, mivel nyugodtan lepakolhattuk a pénztárhoz, hogy körülnézzünk. Az elején még esetlenül kóvályogtam a hatalmas üzlet sorai között, de aztán egyre jobban belejöttem, és végül már az összes ruhát végig akartam nézni.
-Úristen. - képedtem el. Danielle és Colette rögtön odapattantak mellém, hogy csekkolják a ruhát, amit a kezeim között tartok.
-Hűha. - nézte végig alaposan Colette.
-Ez... - gyönyörű. - suttogtam. 
-Mutasd. - vette ki Daniella a kezem közül, majd hozzám mérte. - Ezt fel kell próbálnod. Muszáj!
-De... én... - pislogtam nagyokat. 
-Nincs tiltakozás! - parancsolt rám, majd szó szerint betoltak a próbafülkébe. Felakasztottam a ruhát a fogasra, majd óvatosan végighúztam rajta az ujjam. Felül fekete csipkeréteg, alul pedig fehér szoknyarész. Hihetetlenül tetszett, de tudtam, hogy úgyse vehetem meg. Hátranéztem a tükörbe és akkor megláttam a vállamon lévő tetoválást. You Only Live Once. Francokat, csak azért is felpróbálom. Csak, hogy lássam benne magam.
Szép lassan levetkőztem, majd olyan óvatosan vettem fel magamra, mintha olyan vékony cérnából varrták volna, hogy bármikor széteshet. De nem eset szét. Nagy levegőt vettem, majd szembefordultam a tükörrel.
Általában, ha ruhákat próbálok fél óráig vacillálok, hogy tényleg jó-e. De ez... Egyszerűen mesés volt. Teljesen passzolt hozzám és a stílusomat is megtartotta. Elhúztam a függönyt, majd kiléptem Danihez és Coletthez.
-Úristen Emma. - kapta a szája elé a kezét Colette.
-Ezt neked tervezték. - állapította meg Dan. 
-Tényleg? - kérdeztem csillogó szemekkel.
-Hölgyem, mesésen fest magán ez a ruha. - lépett hozzánk oda egy eladó.
-Köszönöm szépen. - mosolyogtam rá a hosszú fekete hajú lányra.
-Egyébként nagyon nagy szerencséje van. - mondta. - Ma van az utolsó napja az akciónak. Most 70%kal olcsóbban veheti meg.
-Hogy mi?! - kerekedtek el a szemeim, majd gyorsan a címkére pillantottam. Alapból méregdrága, de így hülye lennék itt hagyni. Egy ilyen ruhához képest ez ingyen van.
-El se hiszem. - mosolyogtam folyamatosan miközben már újra a pláza folyosóin sétálgattunk. Néha-néha belepillantottam a szatyromba, hogy tényleg ott van-e még. Igen, ott volt.
-Ugye tudod, hogy most keresnünk kell hozzá egy cipőt is? - fordult felém Danielle.
-Biztos találok otthon valamit... - rántottam meg a vállam.
-Egy ilyen ruha érdemel egy hozzá járó cipőt. - felelte Colette, úgy mintha csak megsértettem volna. - Meg ékszereket is. 
A nap végére még 3 zacskóval szaporodtam. Fáradtan ledőltem az ágyamra, és körülbelül 2 másodperce lehunytam a szemem, és ez volt az összes relaxációm, mivel Colette és Dani berontottak a szobámba.
-Vedd fel, vedd fel. - nyomta a kezembe Col a fehérneműt amit vettünk.
-Ne már, tiszta bénán nézek ki benne. - dobtam vissza. - Csak rám erőltetted.
-Ha tényleg olyan rossz, mint ahogy a boltban állítottad akkor visszavisszük. - mondta Danielle.
Végül szem forgatva kivonultam a fürdőszobába, majd szégyenlősen visszament eléjük. 
-Emma, te hülye vagy. - közölte Dan.
-Kösz. - sziszegtem.
-Baromi jól áll. Louis tuti eldobja majd az agyát, ha meglát ebben. - mondta Colette.
-Meg a melltartódat is eldobja. - tette hozzá Dani.
-Beteg vagy. - nevettem el magam.
-Jujj, vedd rá a ruhádat! - csillogott Colette szeme. -Látni akarom rajtad címkék nélkül is. Meg a kiegészítőkkel!
-Komolyan, rosszabbul érzem magam, mint egy modell. - sóhajtottam, majd felvettem a ruhát.
Komolyan, a kiegészítőkkel még jobban imádtam. Vettem hozzá egy lógós, kerek fülbevalót, egy fekete köves gyűrőt és még három összeillő karperecet. Vettem még egy blézert is, ami jól meg hozzá ha esetleg hűvös lenne. Na és ugye a cipőm. Egyszerűen imádom ezt a szettet.
-Hé, vedd már fel a blézert meg a cipőt is. - vigyorgott rám Danielle.
Teljesítettem a kérését és végül úgy álltam be a tükör elé. Oké, ez mind szép és jó, de hova fogom én ezt felvenni?
Miután velem végeztünk jöttek ők. Danielle vett magának egy csodás laza nyári szoknyát és egy hozzá illő toppot, amiben valami gyönyörű volt. Bár Danielle miben nem gyönyörű?! Persze mellette ő is vett még egy csomó kiegészítőt, meg ő a próbákra is vett magának nadrágokat.
Col szerintem az összes pénzét elköltötte. Már nem is emlékszem minden cuccra amit megvett, de azt az Adidas táskát én is elfogadnám...

Körülbelül két órája szórakoztunk, a cuccainkkal amikor megcsörrent a telefonom. 
-Hol a halálba lehet? - dobáltam a ruhákat össze-vissza.
-Itt van. - emelte fel Colette a szoba végéből egy idő múlva.
-Vedd fel, mindjárt lerakja. - szóltam.
-Oké. - mondta, majd felvette. - Gemma! Szia! - mosolyodott el, de az gyorsan el is tűnt. - Hogy mi?! ... Úristen. ... Rendben ... Küldöm Emmát, rohanunk! Ne menj sehova!
-Mi történt? - kérdeztem idegesen.
-Gemma volt. Azt mondta, hogy megtámadták, és most nem mer elmenni a helyről ahol van. Átküldte a hely nevét sms-ben, rohanj!
-Mi?! Jézusom! - kaptam a fejemhez.
-Várj Em! - szóltDani. - Itt a pénz taxira. 
-Köszi. - vettem el tőle.
Kikaptam a telefonom Colette kezéből, majd a magassarkúmban végig rohantam a házon. Igen, a ma vett ruhámban voltam még mindig, de nem volt időm átöltözni, hisz Gemma oltári nagy bajban van. Ráadásul a felépülőben lévő lábamnak pont jót tett egy ilyen rohanás magassarkúban... Gyorsan fogtam egy taxit, ami azért Londonban elég nagy teljesítmény. Megnéztem a címet, de mivel nem volt nagyon ismerős megmutattam a sofőrnek is a kijelzőt.
-Egész biztos, hogy ide akar menni? - nézett rám furán miközben gyorsan beütötte a GPSbe a címet és elindultunk.
-Mégis mit hisz, hogy szórakozok?! A nővérem oltári nagy szarban van, szóval kérem szépen vigyen el IDE! - böktem a telefonom kijelzőjére.
-Rendben, értettem. - nézett rám ijedten. 
Küldtem Harrynek is egy sms-t és továbbküldtem a hely címét. Idegesen doboltam a térdemen, de nem érkezett válasz. Körülbelül 40 percet taxizhattam, és esküszöm ez volt életem legborzalmasabb 40 perce.
Kifizettem a fuvart, majd megnéztem, hogy hol is vagyok. Egy régi, kihalt játszótér bejáratánál álltam. Hogy keveredett ide Gemma?!
Óvatosan lépkedtem a magassarkúmban, az adrenalin csak úgy pumpált bennem.

-Gemma? - szóltam félénken, hátha valahonnan előjön.
A következő pillanatban a távoli mászóka mögül egy ismerős alak formálódott ki. 
-Louis? - képedtem el. 
-Szia. - intette mosolyogva.
-Te meg... hogy... mit keresel itt? - dadogtam a kérdéseket, miközben ő egyre közelebb jött hozzám. Egyszerűen nem értettem ezt az egészet.
-Gyere velem. - mosolyodott el, majd a kezemet megfogva vezetett tovább.
Nagyon nagy játszótér volt, tele mászókával, csúszdával, homokozóval és mindenféle játékkal amit csak el lehet képzeni. De mégis látszott, hogy nagyon rég volt erre valaki. Teljes ámulattal néztem körbe. Az egész olyan friss volt a nemrég leesett eső miatt. Elképzeltem a helyet úgy, hogy a hintákon egy csomó boldog kisgyerek játszik, körbe-körbe rohangálnak. Volt valami varázslata a helynek. Belegondoltam, hogy vajon kik és mit élhettek itt át. Olyan titokzatos volt és különleges, de gyönyörű. 
-Amúgy. Gemma is itt van? - kérdeztem visszatérve a valóságba.
-Gemma, Anne és Harry együtt elmentek vacsorázni és mindenki jól van.
-De, akkor mi volt az az sms? Miért kellet idejönnöm? - kérdeztem összezavarodva?
-Ezért. - állt meg Louis hirtelen.
Elkerekedtek a szemeim. A csúszdás mászóka egyik fedett területén egy leterített pokróc volt és gyönyörűen megvolt terítve. Mindenfelé rózsaszirmok és gyertyák. 
-Jézusom Louis, ez most komoly? - kérdeztem és a szemeim könnybe lábadtak.
-Igen. Csak neked. - suttogta, majd odahajolt hozzám és megcsókolt. És végre, ezt a csókunkat már nem zavarta meg semmi, de semmi. 
Miután elváltunk egymástól leültünk a pokrócra és nekiálltunk a vacsorának. El se hiszem, hogy Louis mindezt értem tette.
-Nem is volt semmilyen fontos megbeszélni Paulal mi? - kérdeztem elképedve két falat között.
-Nem. - rázta meg mosolyogva.
-És te intézted el, hogy Colette és Danielle lefoglaljanak egész napra, mi?
-Igen. Állítólag Colette fél óráig mászkált mire megtalált. - erre elnevettem magam.
-És mindezt miattam? - kérdeztem és féltem, hogy a könnyeim megint kicsordulnak. Olyan aranyos volt.
-Miattad. - mosolygott. - Bár egyedül nem ment volna.
-Tényleg? - lepődtem meg. 
-Igen. Harry és Gemma intézte a kaját, ugye Danielle és Colette elvittek vásárolni, és berángattak Niall anyjának a barátnőjének a boltjába. Zayn és Liam meg elkísértek a plázába, hogy hol kell elintéznem neked a ruhát. - szinte sokk alá kerültem, ahogy ezt elmesélte. Tényleg mindenki segített?
-És te választottad ki a ruhát is? - nyeltem nagyot. Igaz, hogy ez csak egy ruha, de tökéletesen megformázza a személyiségem, és ha Louis tényleg tudta, hogy ez az a ruha amitől én elájulok.
-Nem, a ruhát nem én választottam. - vallotta be. - Zayn találta. Colnak és Daninek meg az volt a feladata, hogy vezessen rá.
-Értem. - bólintottam. Kicsit ledöbbentem, hogy Zayn találta nekem a ruhát. De természetesen ez nem jelent semmi.
-Tényleg tetszik? - rágta a szája szélét.
Válasz helyet csak előrehajoltam hozzá és hosszan, mélyen megcsókoltam. 
-Ezt igennek veszem. - vigyorodott el.
Olyan éjfél körül Louis mondta, hogy ideje indulni. Átkarolta a derekamat és úgy indultunk visszafelé, ahol már egy sofőr várt minket.
-Louis nagyon köszönöm. Mindent. - fordultam vele szembe, majd a karomat a nyaka köré fontam a karom és hosszan, vadul megcsókoltam. Ez most valahogy más volt, mint a többi. Több szenvedély és vágy volt benne. Louis a kapcsolatunk alatt mindig úriemberként viselkedett, de most az alsó ajkaimat harapdálta, mire én válaszként a körmeimet a hátába fúrtam. Erre ő a kezeit a derekamról a fenekemre csúsztatta és erősen megmarkolta. 
-Indulhatunk? - kérdezte mosolyogva.
-Igen. - feleltem kicsit lihegve.
Valahogy még mindig a csók hatása alatt voltam. Éreztem a bizsergést, ami nem akart alább hagyni. Akartam. Amikor Louis végigsimította a kezét a belső combomon. Amikor a fülembe suttogott. Az összes hasonló tette után csak egyre hosszabbnak tűnt az út a lakásáig. De csak odaértünk.
Nos. Először azt gondoltam, hogy majd felmegyünk, megiszunk egy pohár bort, beszélgetünk egy kicsit tök felszínes témákról, aztán szépen lassan belemerülünk. De e helyett, már a liftben vad csókcsatába kezdtünk, majd az egész folyosón úgy mentünk végig. Egy idős néni meg is nézett minket, de nem érdekelt.
Louis nekinyomott az ajtónak és szétváltunk arra a kis időre amíg előkereste a kulcsait, de addig se hagyott szabadulni, testét erősen az én testemnek nyomta, így éreztem, hogy alul már valami keményedik.

Miután sikeresen kinyitotta az ajtót szinte belökött. Miután a lábával berúgta és elhajította a kulcsot, ugrottam egy kicsit, majd ő a combomnál elkapott, így könnyedén átkarolhattam a lábaimmal a derekát. Amíg elindult felfelé a lépcsőn levette rólam a cipőimet és mindkettőt elhajította. Amikor benyitott a hálószobájába elterített az ágyon, és ezen a ponton a heves csókolózásunk alábbhagyott. A nyakamnál csókolgatott, miközben a fülbevalóimat kiszedte és elhajította őket a szoba végébe, majd a karkötőimmel is így tettet. Közben én kigomboltam az ingét és gyorsan megszabadítottam tőle. Louis gyengéden a hasamra fordított, majd a csípőmre ráülve lehúztam a ruhám cipzárját. Egyre lejjebb és lejjebb húzta, miközben apró csókokat nyomot a hátamra végig a gerincem vonalán, amitől kirázott a hideg. Ezután fordítottam a helyzetünkön és én kerültem Louis felé. Egy apró csókot leheltem a szájára, majd áttértem a nyakára, ahol körbe-körbe lágy csókokkal kényeztettem, miközben megszabadítottam a nadrágjától. Mindkettőnkön már csak fehérnemű volt és Louis újra maga alá terített. Lágyan a hátam mögé nyúlt, ahol kikapcsolta a melltartómat és elhajította a szoba végébe, majd kényeztetni kezdte a melleimet, az egyiket a szájával, a másikat pedig a kezével masszírozta, miközben én lehúztam róla a boxerét. Louis a mellemtől lefelé adott puszikat a hasamra, majd szép lassan lehúzta rólam a bugyimat és odalent vette kezelésbe a dolgokat. Miután végzett visszafeküdt rám és a homlokát az enyémnek döntötte. 
Magamhoz húztam és ismét vad csókolózásba kezdtünk, miközben Louis lent már egyre inkább izgatott, majd a nyögésem szakította félbe a csókunkat. Louis élvezte, hogy kínozhat, ezért nem tette be, csak a bejáratomat simogatta.
-Kérlek. - suttogtam. Louis, mintha csak erre vált volna egy mozdulattal belém hatolt, mire egy újabbat nyögtem. El se hiszem, hogy ennyit vártunk erre. Louis felvette a ritmusomat és úgy mozgott bennem. Vigyázott rám és nem csinált semmi olyat, amit nem akartam. Miután kicsit beleuntam a lassú tempóba, elkezdtem karmolni a hátát és mélyen szívni kezdtem a nyakán a bőrt. Louis csak elmosolyodott és vadabb tempóba váltott, ami egyre erősebb nyögéseket és sóhajokat váltott ki belőlem.
Azt hiszem ez volt a tökéletes pillanat. Most kellet megtörténnie. Megérte várni rá. Azt hiszem a kapcsolatunk csak most érett meg erre és lehet, hogyha előbb történik meg akkor nem maradunk együtt. De így minden tökéletes volt. Minden.