2014. január 25., szombat

Happy Birthday!

Sziasztok! :) Sajnálom, hogy most nem résszel érkezek... Egyébként most egy darabig nem is jön, mert a másik blogomon (Truth About Love) hamarosan megérkezik a befejező rész, és most az ottani utolsó részekre koncentrálok. Nem kell aggódni, január végén - február elején már jönnek az új részek! :)

Most azért írtam, mert a blog ma lett egy éves. Annyira hihetetlen, annyi minden történt ez alatt az egy év alatt. Most írhatnék ide rengeteg szép dolgot, emléket, de a legtöbben úgyis átéltétek velem, sőt még mindig átéljük. Úgyhogy egyszerűen csak köszönöm, hogy a blog megélhette ezt, valamint vele együtt én is, ti is. :')

Boldog szülinapot Breakaway! <3

Nagyon köszönöm <3

2014. január 19., vasárnap

2/16 * No Matter What

Sziasztok! Nagyon siettem a résszel, így sikerült jó gyorsan hoznom! ^^ Gondolom/remélem, hogy izgultatok miatta. :) Nem lett olyan hosszú, viszont én kivételesen meg vagyok vele elégedve, a benne szereplő dalszöveg pedig az egyik kedvencem, saját, nem teljesen pontos fordítással. :)
Jó olvasást! :)
xoxo, Kikiih <3

No Matter What


- Terhes vagy.
Mind a ketten elképedten meredtünk a halál sápadt Danire, aki szerintem azt se tudta, hogy éppen hol van.
- Nem - nyögte ki gyenge és erőtlen hangon. Nem volt túl hihető.
- De, te terhes vagy - bólogatott immáron Louis is.
- Nem - rázta a fejét kétségbeesetten.
- Akkor mégis mivel magyarázod? - tárta szét a karját Louis.
- Azzal, hogy terhes - adtam meg az egyetlen választ.
- De miért nem vallja be nekünk? - értetlenkedett Louis.
- Nem tudom.
- Oké, terhes vagyok - tette fel a kezét védekezően Dani. - Most boldogok vagytok?
- Oké, de ki az apa? Liam? Nem, akkor miért szakítottatok volna? Úristen, te megcsaltad Liamet!!! - akadt ki Louis.
- Mi van? - ráncolta a szemöldökét Danielle. - Dehogy csaltam meg!
- Akkor miért szakítottatok? - mutatott rá az elég egyértelmű tényre Lou.
- Oké, ha néhány percig csendben maradtok elmondok mindent - sóhajtott fel, mi pedig egyszerre bólintottunk, mint két óvodás, akiket a nevelőjük leszid, amiért a fiú meghúzta a lány haját, aki ezek után karmolászni kezdett. - Szóval. Igen, terhes vagyok. Igen, Liam az apja. Eddig ez mind szép és jó, csak az a gáz, hogy Liam most van a karrierje csúcsán. A lemezeiteket sorra vásárolják, a lányok oda meg vissza vannak értetek. De, ha benyögöm, hogy gyerekünk lesz az egésznek vége. Éritek, apa lesz! És ez nem fér bele. Inkább megkímélem mindentől és hazudok. Mivel még mindig szeretem elképzelhetetlen, hogy valaki mással megtaláljam a boldogságot. Egy másod unokatestvérem felajánlotta, hogy eljátssza a barátomat a sajtó előtt, és mivel Liam sem ismeri, el fogja hinni, hogy minden rendbe jött. Akkor talán neki is könnyebb lenne...
Néhány másodpercig csendben mérlegeltem magamban a dolgokat. Ilyen önzetlen szerelemről még csak nem is hallottam. Erre most itt van a szemem előtt.
- Ez hülyeség - szólalt meg elsőként Louis.
- Mi? - emeltem fel a fejem. Mi az, hogy hülyeség? Inkább gyönyörű...
- Ez hülyeség - ismételte meg.
- Miért? - kérdezte Danielle megilletődve.
- Szereted Liamet. Liam szeret téged. Ez a baba csak jó dolog lehet.
- Louis, figyeltél te rám egyáltalán? - képedt el teljesen.
- Igen - mondta. - És csak hülyeségeket beszélsz. Szerinted Liam az a fajta aki ezért otthagyna? Mindennél jobban szeret! És nézz csak rá. Ő az a srác aki készen állna egy ilyen dologra. Érett, felnőttes. Mindig is családot akart alapítani, veled - nyomta meg az utolsó szót. - Ha te képes vagy elhagyni, és összetörni a szívét, te vagy a legönzőbb ember akit ismerek.
Dan ajkai szétnyíltak, barna szemei kissé üressé váltak. Louis mondatait méregette magában, szinte láttam magam előtt, ahogy képek villannak át az agyán és aztán kiült az arcára a felismerés.
- Úristen - suttogta, szinte alig hallhatóan.
- Mire vársz? - tapsolt kettőt Louis. - Keresd meg!
Danielle még mindig lefagyva állt előttünk, mire egyszerre elkiáltottuk magunkat.
- MOST!
Dani, mintha csak erre várt volna sarkon fordult és sietős léptekkel, szinte futva hagyta el a konyhát.
- Édes ez a lány - állapítottam meg.
- Édes? Majdnem otthagyta Liamet! - képedt el Louis.
- El is hagyta...
- Akkor képes lett volna hazudni - magyarázta tovább.
- De csak azért mert szereti...
- Te képes lennél hazudni Zaynnek? - vonta fel a fél szemöldökét.
Meglepett a kérdése. Hazudnék-e Maliknek? Annyi mindenen mentünk keresztül, és pont ahol most állunk...
- Nem hiszem - ráztam meg a fejem. - Amikor én voltam terhes... Vagyis amikor azt hittem, hogy az vagyok... - zavarodtam bele kissé a dologba. - Mindegy. Vagyis akkor is elmondtam neki. De akkor is te mondtad, hogy mit tegyek...
- Nincs mese. Én vagyok a csapat esze - sóhajtott fel, mire elnevettem magam.
Átkaroltam és nyomtam egy puszit az arcára. A vállára hajtottam a fejem és gondolkodtam. Ha Louis nem lenne, az egész mit sem érne. Bármi bajom van ő térít észhez, mindig ismerteti velem a helyes utat. Nem hagyja, hogy bármi hülyeséget csináljak. Mert mindig itt van mellettem akármi történjen. És én ezt nem tudom elégszer megköszönni neki.

* Zayn szemszöge *

Éppen Liammel beszélgettünk, amikor megjelent előttünk Danielle. Kissé felkavartnak látszott, azonnal aggódni kezdtem, hogy mi történhetett.
- Liam - szólalt meg zavartan.
- Igen? - semmilyen érzelem nem tükröződött az arcáról.
- Beszélhetnénk? - kérdezte miközben középső ujjával a hüvelykujja körme melletti kis bőrt piszkálta zavarában.
- Persze - adta meg magát Liam. - Majd még találkozunk - szólt oda nekem.
Csak intettem egyet, majd elmosolyodtam. Kiittam a poharam maradékát, és elindultam, hogy lerakjam valahova.
Úgy tűnik ismét előjött a szikra közöttük. Csak remélni tudom, hogy ismét lángra kap.
- Zayn! - kiáltott fel Harry, aki már nem volt szomjas. - Boldog új évet!
- Tizenegy van - közöltem, miközben zavartam figyeltem ahogy átölel. Megpaskoltam a hátát, jelezve, hogy engedjen el.
- Én akartam lenni az első - magyarázta vadul.
- Ja - bólintottam. - Akkor neked is. Emma merre van?
- Passz - vonta meg a vállát, majd egy mellettünk elhaladó srácnak kezdett vadul magyarázni.
Nem sokáig maradtam társaság nélkül, mert körülbelül négy lépést kellett tennem, és Gemma mellém ugrott. Szó szerint. Egy hat centis magassarkúban. Jóég!
- Zayn! - mosolygott. Nos róla nem tudtam eldönteni, hogy mennyit ivott. Gemma mindig ilyen vidám. - Még nem is táncoltam a sógorommal!
- Akkor itt az alkalom - vigyorodtam el, és a táncparkett felé kezdtem húzni, ami a nappali közepén helyezkedett el, ahonnan mindenféle bútort kipakoltak.
A táncolásból tulajdonképpen ugrálás lett, és az esetek hatvan százalékában a leszállóhely az én lábam volt Gemma által. Az elején még sűrűn bocsánatot kért, de a végére már minden ideget kiölt belőle, így észre se vettem.
Már épp indultam volna Emma keresésére, amikor Colette botlott belém. Már kétségbe estem, hogy ő is táncolni akar, de ahogy megszólalt félig megkönnyebbültem.
- Nincs egy cigid? - kérdezte.
- Miért mindig én adok neked? - nevettem el magam tehetetlenül.
- Csak amikor Harry is itt van - mondta. - Még mindig félek, hogy lebukok.
- Még mindig nem tudja? - lepődtem meg.
- A-a - rázta meg a fejét. - Szóval?
- Oké, akkor én is elszívok egyet, de akkor szóljunk Emmának is.
- Előbb a konyhában voltak Lou-val.
Mindketten a konyhába indultunk, és tényleg ott találtuk őket, Niall társaságában, aki már osztotta az észt. Emma valami piros löttyöt iszogatott, Louis pedig fáradtan pislogott. Persze, ő már hallotta Niall összes sztoriját, amit részegen szokott előadni.
- Sziasztok! - köszöntem, és füleim kissé megkönnyebbültek, ahogy beléptünk a csendesebb helységbe.
- Mit iszol? - kérdezte Colette, szemezve Em italával.
- Epres - vonta meg a vállát és az ezüst tálcára bökött.
Colette elvett egyet, miközben én megkérdeztem Emmát, hogy jön-e. Természetesen benne volt, Louis-on pedig láttam, hogy simán láncdohányossá válna, ha megszabadulhatna Nialltől. Így velünk tartott, de már a táncparketten elhagytuk, mert a barátnője ugrálni hívta a gyilkos cipőjével.
Felmentünk Emma szobájába, onnan pedig ki az erkélyre. Az ég szinte fekete volt, csak kissé volt felhős, ezzel megkönnyítve rengeteg embert, akiknek így nem kell elhalasztani a tűzijátékot. A távolból petárdák robbanása hallatszott, néha-néha egy-egy korai tűzijáték fényei már felcsillantak.
- Zayn - zökkentetett ki a gondolataimból a barátnőm... Izé menyasszonyomon. - Akkor van cigid?
- Ja persze - kaptam fel a fejem. Kutatni kezdtem a hátsó zsebemben, ahol megtaláltam a dobozt, benne a gyújtóval. Mindketten ki vettek egyet-egyet, ahogy a gyújtómat is. Mire én megkaptam ők már nagyban füstöltek.
- Jól áll neki a gyűrű - bökött Colette Emma kezére.
- Megmondtam - vontam vállat szerényen.
- Nélkülem sose találod meg - forgatta a szemeit, majd szívott egyet.
- Hogy mi? - lepődött meg Emma.
- Ha én nem vagyok, nincs a gyűrűd - magyarázta.
- Azért nem ennyire - fújtam ki a füstöt. - Tény, hogy segítettél.
- Colette? Segített, neked? - kerekedtek el Em szemei.
- Amúgy jó sztori - mondtam és szívtam még egyet a cigimből, mielőtt belekezdtem. - Amikor megterveztem az egészet, akkor ugye jött a legfontosabb. A gyűrű. Csakhogy én nem vagyok lányból, ráadásul azt sem tudom, hogy milyen méret kellett volna. És elgondolkodtam. Ki az akinek odalent nem lóg semmi? Ki az aki a legjobban ismer? Ez a nő - mutattam Colettere.
- Szóval, ha én nem vagyok, ti se házasodtok össze.
- Azért ennyire szerencsétlen nem vagyok. Biztos találtam volna valamit. Ezt is én találtam.
- De ha én nem vagyok ott, akkor képes vagy megvenni azt a rondát a másik boltban. Hogy nézett már ki?
- Nem volt az olyan csúnya - vontam meg a vállam, és lepöcköltem a szál végén ülepedő hamut. - És ha te nem vagy, nem cseng két napig a fülem.
- Mit csináltál vele? - nézett Emma Col-ra.
- Semmit - védte magát rögtön.
- Amikor felhívtam és elmondtam az egész dolgot, szabályosan sikítani és visítani kezdett egyszerre - vázoltam fel.
- A kettő nem ugyan az? - értetlenkedett Em.
- Ha hallottad volna, tudnád, hogy nem - szívtam bele újra.
- Összegezve - fújta ki a füstöt Emma. - Te egy egész délutánt eltöltöttél Colettel, csak azért, hogy megvedd nekem a gyűrűt?
- Egy délutánt? - nevettem fel. - Szép is lett volna. Egész nap! Nem éreztem utána a lában.
- Egy egész napot eltöltöttek kettesben? - képedt el. - Úristen te tényleg szeretsz - érzékenyült el és megölelt.
- Én ezt most bóknak vegyem vagy sértésnek? - gondolkodott el Col.
- Egyszerre a kettőt - feleltem, miközben Emma hátát simogattam, amíg el nem engedett.
- Ezt megjegyeztem - mosolyodott el.
- Hány óra van? - nézett rám Emma.
Belenyúltam a farmerom zsebébe, majd megnyomtam a telefonomon egy gombot, mire megjelent a háttérképem, valamint a dátum és idő.
- Fél múlt - feleltem. - Mindjárt 2014.
- Emma a háttérképed? - mosolygott Colette.
- Már mióta - vontam meg a vállam.
- Harrynek sose voltam a háttérképe - gondolkodott el. - Önmaga a háttérképe - nevette el magát keserűen.
- Nem ezen múlnak a dolgok - mosolygott rá kedvesen Emma.
- Persze, csak az ilyen apró dolgok olyan... Szívmelengetőek...
- Gyere, iszunk egyet és jobb lesz - karoltam át a vállát, mire végre elmosolyodott. - Kapsz még egy ilyen epres szart.
- Meglepően finom - tette hozzá Emma.
- Akkor kettőt.

* Emma szemszöge *

Ahogy leértünk a nappaliba igyekeztem gyorsan átvinni Colettet a konyhába, ahogy megláttam Harryt egyszerre két lánnyal táncolni. Oké, ismertük őket, oké Harry tuti részeg, de ez nem oké.
Csakhogy a konyhába se mehettünk, mert ahogy benyitottunk be is csaptuk az ajtót. Danielle a konyhapulton ült, ruhájának pántja fél vállán már lecsúszott, Liam zakója már sehol nem volt, inge pedig ki volt gombolva, miközben Danielle belső combját simogatta... Nagyon remélem, hogy Danielle belső combját simogatta.
- Ezek - sápadt le Col miközben a csukott ajtót bámulta.
- Azt hiszem kibékültek - köhintett Zayn.
- Szerintetek védekeznek? - nyelt Colette.
- Danielle már úgyis terhes - legyintettem, megfeledkezve arról az apró dologról, hogy ez egy titok.
- Mi van?! - néztek rám egyszerre mindketten. Vajon mennyi alkoholt ittam eddig?
- Zayn, kedvem támadt táncolni - mondtam védekezően.
- Dan terhes? - kérdezte még mindig lesokkolva.
- Kit érdekel? Nem is táncoltál még velem amióta a vőlegényem vagy - szidtam le kissé miközben már a táncparketten voltunk egy csomó ember között.
- De ha...
- Fogd mér be! - mondtam és gyorsan a nyaka köré fontam a karom és megcsókoltam.
Zayn, amint felfogta, hogy mi történik ellazult és vadul visszacsókolt. Szinte már én is elfelejtettem, hogy védekezés szempontjából tettem ezt és élvezni.
Ahogy elváltunk egymástól az addigi számnak is vége lett, következett egy új. Rögtön elmosolyodtam, hisz az egyik kedvenc számom volt, Zayn egyik kedvenc bandájától, csak akusztikus verzióban, hogy lehessen rá táncolni. Zene
- Szeretem ezt a számot - mosolyogtam.
Zayn válasz helyett csak halkan énekelni kezdte, és az egész szám alatt ezt csinálta. Szorosan tartott, csókolgatott és énekelt. Csak nekem.


I need you right here, by my side  /  Szükségem van rád, itt mellettem
You're everything I'm not in my life.  /  Te vagy minden ami én nem
We're indestructible, we are untouchable  /  Mi elpusztíthatatlanok vagyunk, mi érinthetetlenek vagyunk
Nothing can take us down tonight  /  Semmi nem tud elszakítani minket ma este
You are so beautiful, it should be criminal  /  Olyan gyönyörű vagy, bűnözőnek kéne lennem
That you could be mine.  / Hogy az enyém legyél.

And we will make it out alive  /  Túl fogjuk élni,
I'll promise you this love will never die!  /  Ígérem neked, hogy a szerelmünk sosem fog meghalni.

No matter what, I got your back  /  Nem számít hogyan, visszakaplak
I'll take a bullet for you if it comes to that  /  Elviszem a golyót ha arra kerül a sor
I swear to God that in the bitter end  /  Istenre esküszöm, ha keserű lesz a vég
We're gonna be the last ones standing  /  Mi leszünk az utolsók akik talpon maradnak

So believe me when I say, you're the one  /  Szóval higgy nekem, amikor azt mondom, te vagy az egyetlen
They'll never forgive us for the things we've done  / Sose fogják megbocsátani a dolgokat amiket tettünk

And we will make it out alive  /  Túl fogjuk élni
I'll promise you this love will never die!  /  Ígérem neked, hogy a szerelmünk sosem fog meghalni!

No matter what, I got your back  /  Nem számít hogyan, visszakaplak
I'll take a bullet for you if it comes to that  /  Elviszem a golyót ha arra kerül a sor
I swear to God that in the bitter end  /  Istenre esküszöm, ha keserű lesz a vég
We're gonna be the last ones standing  /  Mi leszünk az utolsók akik talpon maradnak
We'll never fall, we'll never fade  /  Mi sosem bukunk el, minket sosem felednek el
I'll promise you forever and my soul today  /  Ígérem neked örökre, és ma a lelkemnek
No matter what until the bitter end  /  Nem számít hogyan, egészen a keserves végig
We're gonna be the last ones standing  /  Mi leszünk az utolsók akik talpon maradnak

And everybody said that we would never last,  /  És mindenki aki azt mondta, hogy mi soha nem leszünk az utolsók
And if they saw us now I bet they'd take it back  /  És ha most látnának minket, visszaszívnák
It doesn't matter what we do or what we say  /  Nem számít, hogy mit csinálunk vagy mit mondunk
Cause nothing matters anyway!  /  Mert semmi sem számít!

No matter what, I got your back  / Nem számít hogyan, visszakaplak
I'll take a bullet for you if it comes to that  /  Elviszem a golyót, ha arra kerül a sor
I swear to God that in the bitter end  /  Istenre esküszöm, ha keserű lesz a vég
We're gonna be the last ones standing  /  Mi leszünk az utolsók akik talpon maradnak
We'll never fall (We'll never fall) We'll never fade (We'll never fade)  /  Mi sosem bukunk el (Mi sosem bukunk el) Minket sosem felednek el (Minket sosem felednem el)
No matter what until the bitter end  / Nem számít hogyan, a keserves végig.

Ahogy vége lett a számnak már nem indult új. Harry felállt... Valamire, fogalmam sincs hogy mire, a lényeg, hogy kimagasodott a tömegből. 
- Tíz perc és éjfél! - kiáltotta, mire mindenki hangos éljenzésbe kezdett.
Sürögtek forogtak az emberek, mi próbáltunk segíteni, de egyszerűen nem fértünk sehova. Végül egy-egy pohár pezsgővel álltunk körben az egész nappaliban és hangosan számoltunk.
- 3... 2... 1... !!!

2014. január 15., szerda

2/15 * Mine

Sziasztok! Siettem a résszel, tudom, hogy már nagyon vártátok, de csak így jött össze. :S Remélem azért tetszeni fog, ismét elnézést a függővégért! <3
Kitartás, két nap és hétvége! :)
Ha addig nem jelentkeznék, a felvételizőknek sok sikert! <33
xoxo, Kikiih

Mine


- Brandon tényleg vert téged?
Vettem egy mély levegőt, amit lassan fújtam ki. Visszanéztem Zaynre. Egy piros lámpánál álltunk, aggódva figyelt.
- Zayn...  Ezt beszéljük meg otthon... - próbáltam eltérni a témától.
- Otthon meg jönnek az újabb kifogások, hogy öltözni kell, sminkelni kell... Tudni akarom.
- Zayn dudálnak. Zöld a lámpa - figyelmeztettem. 
Zayn észhez tért és elindult, a többi autós megkönnyebbülésére. Bár az egyik megelőzött minket és megmutatta a középső ujját, de ez nem lényeges.
- Figyelj - sóhajtottam. - Már nagyon rég volt és én...Én már túl vagyok ezen. Ne tépjük fel ezeket a sebeket...
- Ezek a sebek soha nem forrnak be, ha nem teszünk semmit - mondta idegesen.
- Nem te voltál az aki megmondta, hogy nem érdekli mi volt a régi pasijaimmal? - sértődtem meg kissé.
- Engem az nem érdekelt, hogy kivel hányszor, hogyan feküdtél le - közölte. - De, ha megkeresem Brandont és megverem akkor tudni akarom, hogy miért tettem.
- Zayn, kérlek - hajtottam hátra a fejem.
- Ne kérj, hanem mond el.
Nagyot nyeltem, hogy elfojtsam a könnyeimet. Nem bírtam Zaynre nézni, így inkább az ablakon bámultam ki. Zayn tudta, hogy úgyse fogom elmondani, így békén hagyott.
Egészen addig amíg le nem parkolt a házunk előtt. Gondolom nem akarta bevinni a kocsit, mert este megyünk Harryhez. Megdumáltam és ott fogunk aludni a régi szobámban.
Nyúltam a kilincshez, hogy kiszabaduljak, de abban a pillanatban a kis pöcök lehúzódott és az ajtó bezárult. Bezárt az autóba!
- Nyisd ki! - néztem rá elképedve.
- Babe! - nyúlt nyugtatóan a kezem után. - Mindennél jobban szeretlek, ezt te is tudod. Ezért szeretném, hogy elmond.
- Én csak... - sóhajtottam. - Az egész olyan kínos és én úgy érzem, hogy... Még gondolni se akarok rá.
Zayn szomorúan elhúzta a száját, és kicsit jobban megszorította a kezem.
- Gyere ide - mondta halkan.
Elengedtem a kezét és ügyetlenül átmászta a vezetőülésbe és próbáltam elhelyezkedni a kevéske helyre. Ahogy ráültem Zayn combjára a hátam nekinyomódott a kormánynak és ami hatalmasat dudált, én pedig összerezzentem, Zayn pedig halványan felnevetett, mire én is elmosolyodtam.
- Várj, segítek - nyúlt le az ülés oldalához és kicsit hátrébb tolta, így már kényelmesen elfértem az ölében. - Szóval?
- Brandon tényleg... Erőszakos volt - mondtam.
- De mégis mennyire? - kérdezte. - Mert a naplódban csak egyszer írtál róla, akkor is csak az a pofon volt, de... De ismerlek és félek, hogy mást nem mertél leírni.
Keserűen elmosolyodtam és felfelé emeltem a tekintetem. Még meg se figyeltem Zayn kocsijának tetejét...
- Miért tudsz rólam ennyi mindent?
- Nem tudom - vont vállat lazán. - Jobb ha megszokod.
Halványan felnevettem és a nyakának a hajlatába fúrtam a fejem. Jól esett a megnyugtató illata. Egyik kezével a derekamnál fogva közelebb húzott, a másikkal a hajamat simogatta.
- Volt olyan, hogy... megvert. Úgy tényleg... - vallottam be halkan.
- Lett valami...? - kérdezte visszafojtva a hangját. - Lett valami komolyabb bajod?
- Eltört a karom - Zayn ölelése hirtelen szorosabb lett, éreztem ahogyan a teste megfeszül alattam. Kissé elhúzódtam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni, és hogy én nyugtassam meg őt (?). - Ne aggódj. Izé... Már beforrt - tűrtem hátra zavartan egy tincset.
- Feltűnt - nevetett fel. - És... Nos tudod... Kényszerített... Bármire is?
- Megerőszakolt-e? - kérdeztem rá.
- Ühüm - bólintott, a száját harapdálva.
- Nem - ráztam meg a fejem, mire némileg megkönnyebbült. - Persze az ágyban se volt az a gyengéd fajta... De sose ellenkeztem igazából, vagyis nem erőszak volt... Érted...
- De gondolom féltél tőle, hogyha nem kapja meg tőled azt amit akar, akkor...
- Igen - fordítottam el oldalra a tekintetem.
Magához ölelt és szorosan tartott magához, néhány pillanatig, majd eltolt magától, homlokát az enyémnek támasztva.
- Most már nem lesz semmi baj - ígérte.
Némán bólintottam, mire megcsókolt.
Hihetetlenül szerettem. Igazából nem tudom, hogy miért, de egyszerűen csak boldog voltam vele. Néha annyira tökéletlenek vagyunk, hogy attól vagyunk tökéletesek. Ha én azt mondom, hogy fehér, akkor ő száz százalék, hogy feketét választja. De talán ez így van jól. Már nem zavar, hogyha mindenféle béna beceneveket aggaszt rám, ahogyan az se furcsa számomra, hogy néha Maliknek hívom. Mert minden mellett, ő egyben a legjobb batárom is, és talán ettől olyan szoros a kapcsolatunk amilyen.
- Enyém a fürdő - jelentettem ki, ahogy beléptünk a házba.
- Közös - rázta meg a fejét Zayn sajnálkozva.
- Úgy értem, hogy most - nevettem fel. - Ígérem gyors leszek.
- Ajánlom is - vigyorgott, majd nyomott egy hosszú puszit a homlokomra.
Összeszedtem néhány fontosabb dolgot. A későbbi ruháimat, a telefonomat, minden más pedig a fürdőben volt.
Először a tükörhöz léptem és előszedtem a szemöldökcsipeszem, amivel szerencsére nem kellett komoly munkát végeznem, csak egy kicsit igazgattam.
Ezek után fehérneműre vetkőztem, a hajamat felfogtam egy laza kontyba. Halkan benyomtam a zenét, majd leültem a kád szélére és előszedtem az eldobható borotva csomagomat és habot.
A telefonom zenelejátszóját véletlen lejátszásra kapcsoltam és halkan énekelgettem az éppen szóló Britney számot, miközben a gondolataim elkalandoztak. Olyannyira, hogy kezem kicsit megcsúszott, a borotva pengéje kissé mélyebbre hatolt, ezzel egy szép sebet keltve a vádlimon.
- Aú! - sikítottam fel rögtön és eldobtam a borotvát, aminek egyik pengéje kissé véres volt.
Körülbelül négy-öt centis lehetett a seb és elég erősen vérzett, valamint eléggé fájt.
Fél lábra álltam és elugráltam a WC-ig, ami mellől elhoztam az egész tekercs papírt és visszaügyetlenkedtem magam a kádhoz, pont amikor Zayn benyitott.
- Te sikítottál? - nézett végig rajtam kétségbeesetten.
- Miért, kire gondoltál? - ráncoltam a szemöldököm.
- Vagy te, vagy a másik barátnőm a szekrényben - vont vállat lazán.
- Én már a menyasszonyod vagyok - mutattam fel a gyűrűt.
- Tudom - mosolyodott el halványan, majd a lábamra terelődött a tekintete. - Mit csináltál már megint?
- Borotváltam - vallottam be és éreztem, hogy az arcom kezd vörösödni.
- Mutasd - mondta és beljebb lépett, becsukva az ajtót.
Leült elém velem szembe, kissé közelebb csúszott és a combjára helyezte a vádlimat. Elvette róla a WC-papírt, ami már lassan teljesen piros volt a vértől.
- Te nagyon szerencsétlen vagy - nevetett fel.
- Kösz, ettől nem áll el a vérzés.
Zayn vigyorogva megrázta a fejét, majd a kis szekrényhez lépett, hogy megkeresse a megfelelő dolgokat. Hogy honnan van nekünk ennyi orvosi cuccunk arról fogalmam sincs, ahogyan arról se, hogy Zayn miért használja őket ilyen profin. Még azt is kibírta, hogy hasba vágtam, miután csípett a fertőtlenítő.
- És most így kell mennem a buliba? - kérdeztem szemügyre véve a sebtapaszt, ami a lábamon éktelenkedett.
- Nekem meg lehet, hogy belső vérzésem van - tárta szét a karjait. - Az se jobb.
- Ne komolytalankodj már - mosolyogtam és a lábujjaimat az adott pontra helyeztem a hasán.
- Vegyél fel harisnyát vagy mit tudom én - vont vállat és végigsimított a vádlimtól egészen a sarkamig.
- Majd kitalálom - sóhajtottam fel. - Na mindegy akkor folytatom - mondtam és szerettem volna nekiállni a másik lábamnak.
- Na azt már nem - rázta meg a fejét. - Még a végén elvérzel nekem.
- És akkor mi legyen? Leborotválod a lábam? - kérdeztem, bár én ezt nem gondoltam komolyan, ellenben Zaynnel, aki már a habbal ügyködött.
- Relaxálj - nyugtatott, amikor látta a döbbent arckifejezésem. - Mindennap megcsinálom.
- Te naponta borotválod a lábad? - ráncoltam a szemöldököm, majd felmértem a Zayn kezében tartott rózsaszín borotvát. Röhejesen nézett ki.
- Bolond - nevetett ki, majd már el is kezdett lehúzni egy csíkot.
- Zayn, hagyd már - fogtam a tenyereim közé az égő arcom. - Nagylány vagyok, le tudom borotválni a lábam.
- Anélkül, hogy kárt tennél magadban? - emelte rám a tekintetét.
- Véletlen volt - védtem magam.
- És miért hallgatsz közben zenét? - ráncolta a homlokát és nem túl kedvesen szuggerálta a mobilomat.
- Szeretek zenét hallgatni - vontam vállat, miközben kezdtem megszokni a szituációt.
- Vágom. Elvonja a figyelmed - röhögött ki.
- Erre koncentrálni kéne? - kérdeztem, miközben elgondolkodtam azon, hogy álmodok, vagy a vőlegényem tényleg a lábamat borotválja.
- Neked igen - nevetett tovább. - Egyébként esküszöm élvezem.
- Örülök - bólintottam, enyhe szarkazmussal a hangomban.
- Máshol nem kell segítség? - kérdezte pimasz mosollyal.
- Nem! - kerekedtek el a szemeim, de a végét elnevettem.
- Ha mégis, szólj - húzta le az utolsó részt is.
- Mindenképp - bólintottam, még mindig nevetve.
- Szóval, most már enyém a fürdő? - engedte el a lábam.
- A-a - ráztam meg a fejem.
- Miért? - nézett fájdalmasan.
- Smink, haj... Ezek kitalálása... Felöltözés.
- Szóval még egy óra? - nyögött fel, és arca még fáradtabbnak tűnt.
- Körülbelül - vigyorogtam. - Ú, kivasalhatom a hajam?
- Nem.
- Mégis miért nem?
- Mert jobb ha természetes - vont vállat.
- De most buliba megyünk - gondolkodtam.
- Ha úgy is ki akarod vasalni akkor minek kérdezed? - röhögött.
- Mert érdekel a véleményed.
-Akkor hagyjad göndören. - Biztos vagyok benne, hogy nem igazán érti a lányos problémáimat, és legszívesebben nem is foglalkozna velük. Épp elég, hogy leborotválta a lábam. Te jó ég...
- Oké, kitalálom - bólintottam és kicsit átmozgattam a lábujjaimat mielőtt felálltam volna.
- De ne vasald ki.
- Hagyjál már - nevettem fel.
- Leborotválom a lábad, és még hagyjalak is békén? - váltott át flegmába, majd felállt, így máris felettem tornyosult. - Szépen vagyunk.
- Tudod, hogy értem - mosolyodtam el, miközben a nyaka köré fontam a karom.
- Azt hiszem - mondta, miközben tekintete lecsúszott a melleimre, amit csak a csipkés melltartóm takart.
- Ne ilyen feltűnően - szóltam rá nevetve.
- Látod ezt? - vette el a bal kezemet a nyakamból és felém fordította a kézfejemet.
- A gyűrűt? - kérdeztem rá, miközben ismét végignéztem a gyönyörű csillogó ékszeren, amit azóta nem vettem le.
- Igen - bólintott. - Ez azt jelenti, hogy teljes nyugalommal bámulhatom a melleidet bármikor, mert jogom van hozzá. Sőt, akár ezt is csinálhatom - tette hozzá, és lehajolt és csókokkal hintette be mindkettőt, néha-néha beleharapott a bőrömbe is, én pedig halkan kuncogtam.
- Azt hittem, hogy azt jelenti, hogy szeretsz és azt akarod, hogy csak a tiéd legyek - tetettem gondolkodást.
- Ja igen, azt is - bólogatott, mire elnevettem magam és nyomtam egy csókot a szájára.
Néhány másodpercig öleltem, majd elengedtem, ő pedig távozott a szobából.
A hajamat kiengedtem a kontyból és kicsit besütöttem, hogy ne göndör legyen, szimplán csak hullámos. Utána jött a smink, amit most nem kívántam túlzásba vinni.
Ezek után átvettem a fehérneműmet, és eldöntöttem, hogy nem veszek fel harisnyát. Azért mert utálom, és úgyis mindenki tudja, hogy béna vagyok.
A ruhámat viszont imádtam. Egyszer volt eddig rajtam, nem is értem miért. Fekete, a szoknya része combközéig ér, a felsőjén pedig apró aranyszínű szegecsek voltak.
Még egy utolsó pillantást vettetem magamra és kiléptem a fürdőszobából. Zaynt nem találtam a hálóban, de nem is nagyon foglalkoztam vele. Gyorsan felkaptam a cipőmet és összeszedtem a táskámat, majd elindultam lefelé a lépcsőn.
Köszönöm Petra! <3
Ahogy leértem kérdőn körbefordultam. Már majdnem elkiáltottam magam, amikor kinyílt egy ajtó. Az alsó fürdőszoba! Képzeletben homlokon csaptam magam és megállapítottam, hogy egy idióta vagyok. Mégis ki az aki elfelejti, hogy a házának két fürdőszobája van?!
Zayn kissé oldalra döntötte a fejét és egy halvány mosollyal végigmért, mire kissé zavarba jöttem és a hajamat kezdtem igazgatni. Zayn kilépett az ajtófélfából és elém sétált. Kezét óvatosan a derekamra helyezte, magához ölelt és a fülembe suttogott.
- Gyönyörű vagy.
- Köszönöm - hajtottam a fejem a vállára, eltakarva a pírt az arcomon. Mélyen beszívtam a parfümjének friss illatát, amitől kissé bódult állapotba kerültem.
- Még mindig nem hiszem el - mondta halkan, kissé eltolva magától. Újra végigmért, tetőtől-talpig én pedig ismét zavarba jöttem.
- Mit? - pislogtam.
- Hogy már végleg az enyém vagy - döntötte a homlokát az enyémnek. Halványan elmosolyodtam. Ritkák Zaynnél az ilyen érzelmi rohamok, de akkor nagyon kijön belőle.
- Már réges rég a tiéd vagyok - feleltem.
- Szeretlek - suttogta az ajkaimba, majd bekebelezte azokat.
Úgy öt-tíz perc múlva megállapítottuk, hogy késésben vagyunk, ezért sietősen felkaptuk a kabátjainkat és mentünk a kocsihoz.
- Nem fogsz megfázni? - kérdezte Zayn, miközben bezárta az ajtót.
- Ha sietsz nem - feleltem mosolyogva.
Közben természetesen vacogtam a rövidke ruhámban és a szövetkabátomban, amit sietősen húztam össze. Ahogy indultunk kifelé a kapun rájöttem, hogy a szoknyám nem is lóg ki a kabát alól, és csak a fedetlen combjaim látszódtak. Kissé úgy éreztem magam, mint egy közönséges prosti.
- Miért vágsz ilyen furcsa arcot? - kérdezte Zayn, feltárva előttem a fával és vassal burkolt kaput.
- Úgy nézek ki, mint egy kurva - mondtam, miközben kiléptem.
- Mi? - hallottam a hangján az értetlenséget, miközben háttal állva nekem babrált a kulcsokkal. - Ha kurva jól nézel ki, attól még nem vagy kurva.
- Nem, én tényleg úgy nézek ki, mint egy kurva.
- Dehogy nézel - legyintett hanyagul és a kocsihoz lépett.
Beültem mellé az anyósülésre, a lábaimhoz helyezve a táskámat, miközben ismét felmértem a meztelen lábaimat. Talán mégis kellett volna egy harisnya.
Zayn hanyagul levette a kabátját és a hátsó ülésre dobta, hogy ne zavarja vezetés közben. Csakhogy még nem tudott vezetni, mert én rezignáltam gondolkodtam, ami pedig őt végképp zavarta.
- Ki kurvázott le? - érdeklődött szárazon.
- Én magamat - magyaráztam.
- Rajtad kívül - sóhajtott.
- Az egész évfolyamom - gondolkodtam.
- Emma! - szólt kissé türelmetlenül. - Miért kurvázod le magad?
- Mert rövid a szoknyám, hosszú a kabátom. - Nem hiszem el, hogy mit nem lehet ezen érteni.
Zayn elröhögte magát és nyomott egy puszit a hajamba. Na én ezt nem értettem.
- Miért vicces, ha úgy nézek ki, mint egy kurva?
- Mert az én kurvám vagy - vigyorgott még mindig és nyomott egy puszit a szám sarkába.
- Eddig még a menyasszonyod voltam - sértődtem meg. - Most már kurvára vagyok minősítve?
- Te mondtad - húzta el a száját, de a szeme körül azért ott voltak a nevetőráncok. Mindezek ellenére a szám kissé tátva maradt és nem igazán tudtam lereagálni. - Imádom, hogy mindent túlkomplikálsz. Csak azért, mert csinos vagy, és hordasz kabátot még nem leszel prostituált.
- Jó, de lehet, hogy valaki annak néz - mondtam. - Mi van, ha lefotóznak minket az utcán és elterjed, hogy Zayn Malik kurvázik?
- Mindenki tudja, hogy van barátnőm - mosolygott tovább. - És inkább a gyűrűt szúrnák ki az ujjadon.
- Basszus, most mondjuk el a többieknek! - esett le.
- Gyors hangulatváltozás - állapította meg.
- Jó, sikerült lenyugtatnod - vontam vállat miközben kiengedtem a kabátom. - Indulunk?
- Oké - tette fel a kezét védekezően, és elnevette magát.
- Szóval... Hogy tervezzük elmondani? - rágtam a szám szélét, de aztán rájöttem, hogy hülyeség volt, mert így elkenődött a rúzsom. Gyorsan a táskámhoz nyúltam és elkezdtem keresgélni.
- Nem tudom - vont vállat. - Ha akkor mondjuk amikor már elég részegek, akkor megtudjuk az őszinte véleményüket, viszont lehetséges, hogy elfelejtik.
- Egyébként szerintem lesz olyan aki kiszúrja - gondolkodtam el.
- Például?
- Colette - vontam meg a vállam.
- Miért pont ő?
- A legjobb barátnők észreveszik az ilyesmit - próbáltam magyarázni.
- Tényleg? Hányszor jegyeztek már el, hogy így tudod? - kérdezte vigyorogva.
- Te vagy a harmadik - legyintettem, mire elnevette magát. - Mindegy. Szóval, ha valaki kiszúrja az egy lánynak a legjobb barátnője. Törvényszerű.
- Kivéve ha a legjobb barátnő Colette.
- Mi bajod Collal? - Kissé rosszul esett, hogy ezek ketten sose jöttek ki igazán jól.
- Semmi. Aranyos csaj. Csak - Mindig itt jön a feketeleves. - Feltűnési viszketegsége van, vagy nem is tudom. Mindig körülötte forog minden.
- Ez nem így van - mondtam. - Kifelé mutatja ezt. Belül mindig másokat jobbnak, előnyösebbnek tart. Ha azt mondanám, hogy megöltem valakit, kérdés nélkül jönne és segítene eldugni a hullát.
- Nem tudom, te ismered jobban - vont vállat. - Egyszerűen csak nem értem, hogy miért nem nyílik meg normálisan senkinek. Még Harrynek se.
- Nagyon gátlásos.
- Colette? - nézett rám egy hitetlen mosollyal az arcán.
- Sokkal gátlásosabb, mint tűnik. Mindig attól fél, hogy elítélik. Mindig kiközösítették, csúfolták. Inkább mutatja magát magabiztosnak és él egyedül egy burokban, minthogy kinevessék azért, hogy ki is ő igazából.
- Érdekes - gondolkodott el Zayn.
Kissé csend ült le körülöttünk, amit én halk énekelgetéssel próbáltam megszüntetni, miközben egy utolsó pillantást vetettem a sminkemre a napellenző tükrében.
A hó csendesen hullott, az emberek piás üvegekkel a kezükben vonultak az utcán, az emberek vadásztak a parkolóhelyekre, hogy biztonságban tudhassák a kocsijukat, amíg ők buliznak.
Nem sokkal később megérkeztünk Harry háza elé, ahol még nem sorakozott sok kocsi. A mi bandánk előbb érkezett valamivel, hogy kicsit legyünk együtt. Banda alatt értem Harryt és Colettet, Louist és Gemmát, Niallt, Liamet, Danit, valamint az uramat és jómagamat.
Mosolyogva emlékeztem vissza az időszakra, amikor még itt laktam. Amikor Harry a kezében vitt fel a lépcsőn, mert el volt törve a kezem, amikor hajnalig beszélgettünk, vagy amikor Zayn nálunk reggelizett csütörtökönként... Furcsa mód hiányzik.
Ahogy beléptünk minden szem azonnal ránk terelődött, hisz előszoba híján rögtön a nappaliba érkeztünk.
- Sziasztok! - mosolyodtam el szélesen.
Mindenki visszaköszönt, majd megajándékoztuk egymást egy-egy öleléssel és puszival.
- Mit kértek inni? - érdeklődött Harry jó házigazda módjára.
- Választék? - kérdeztem, miközben leültem Danielle mellé a kanapéra, és szomorúan konstatáltam, hogy a lehető legmesszebb ült Liamtől.
- Minden - tárta szét a kezét.
- Egy Sex On The Beach koktélt szeretnék, mentával, kis esernyővel és egy vékony karika citrommal.
- Az pont elfogyott.
- Lepj meg - nevettem el magam.
Végignéztem a társaságon, és megakadt a szemem a velem szemben ülő Coletten, aki folyamatosan vigyorgott.
Kérdőn néztem rá, mire ő kétszer egymás után megemelte a szemöldökeit, majd a gyűrűmre bökött.
Kissé elképedtem. Nem az a nyugodt csaj, hogy tudja így kezelni?
Harry...
- Hölgyem - nyomott a kezembe Harry egy poharat.
- Köszönöm - erőltettem magamra egy mosolyt, de azért szúrósan néztem rá.
- Mi van? - ráncolta a homlokát.
- Semmi - ráztam meg a fejem és beleittam az italomba.
- A többiek mikor jönnek? - kérdezte Louis.
- Most mi van? - vetődött le Harry Colette mellé és lazán átdobta a karját a válla felett. - Máris unsz minket? Pedig már milyen rég láttalak.
- Csak itt ülünk csendben... Mindenki kussol - vont vállat.
- Akkor mesélj, hogy telt a karácsony? - nézett rá Zayn.
- Semmi extra. Család. Otthoni haverok...
- Már megint máshol akar lenni - csattant fel Harry színészien.
- És neked milyen volt? - sóhajtott Louis.
- Meglepően békés - sandított rám. - És végre láttam a húgom karácsonykor.
- Ideje volt - mosolyogtam rá.
- Na, Zemma - szólított minket Colette a rajongók által kitalált közös nevünkön. Először nem értettem, hogy mi ez, de aztán Zayn elkezdett magyarázni a shipperekről, és világosabb lett. - Nektek, hogy telt a karácsony?
- Jól - feleltük egyszerre, én pedig nagyot nyelve néztem Zaynre.
- Elmondjuk? - kérdeztem.
- El kéne - bólintott.
- Mit? - kapkodta a fejét Niall, és mindenki mocorogni kezdett.
Válasz helyett csak egyszerre elmosolyodtunk és én egyszerűen kinyújtottam a karom.
Mintha megnyomták volna a PAUSE gombot a távirányítót, mindenki lefagyott, kivéve persze a bátyámat és a barátnőjét, akik már tudták. Mintha néhányan pislogni is elfelejtettek volna.
- Nem értem - szólalt meg először Niall. - Zayn vett Emmának egy gyűrűt. Miért olyan na... - gondolkodott hangosan, majd szemei elkerekedtek. - EZ EGY OLYAN GYŰRŰ?
- Annak szántam - nevetett fel Zayn, mire a többieknek is egyre jobban leesett a dolog.


- Én még mindig nem fogtam fel - mondta Danielle a haját igazgatva.
A konyhában álltunk, előttünk az asztalon egy ezüst tálcán poharak sorakoztak, bennük valami piros löttyel. Szagolgattuk, nézegettük, de megkóstolni valahogy féltünk.
A buli már nagyba tartott, a zene még a csendes konyhába is átszökött, bár sokkal tompábban hallatszott, mint a nappaliban, ahol ezer decibellel üvöltött.
- Én se - vallottam be. - Honnan szedhette Harry ezt a szart?
- Nem arról beszélek - nevetett fel. - Az eljegyzésetekről.
- Ja - esett le. - Kissé hirtelen jött, de...
- Hihetetlenül örülök nektek - ismételte azt, amit már megemlített amikor bejelentettük, néhány órával ezelőtt.
- Köszönöm - mosolyodtam el meghatottan és átkaroltam a hátát. - És te... Jól vagy?
- Tökéletesen - bólintott, bár én nem nagyon hittem neki.
A konyha ajtaja kivágódott és Louis jelent meg rajta, kezében néhány üres sörösüveggel.
- Nahát. Peazer és Mrs. Malik - mosolygott ránk kedvesen, mire halványan mindketten elvigyorodtunk. - Miért vonultatok így el?
- Semmiért - feleltem, és láttam rajta, hogy már volt benne pia.
- Tudom, hogy valami huncutságban töritek a fejeteket - állt közén és egyik karjával engem, másikkal Dant karolta át.
- Te tudod, hogy mi ez az izé? - vett a kezébe Danielle egy poharat.
- Ja igen, Harryvel együtt vettük - felelte. - Eredetileg éjfélre szántuk, de későn jöttünk rá, hogy akkor pezsgőzni kéne...
- Hogy lehet ezt elfelejteni? - értetlenkedett Danielle.
- Mit tom' én - felelt hanyagul Louis. - Azt hiszem elfelejtettük kicipelni. De igyatok nyugodtan, valami csajos epres ital.
Daniellel kérdőn egymásra néztünk, majd kibújtuk Lou fogságából és én kiválasztottam egy poharat, míg Dani a kezében a sajátjával várta, hogy megkóstolhassuk.
Egyszerre emeltük a szánkhoz, miközben Louis magyarázott.
- Elvileg nagyon finom, valami specialitás... - sorolta, majd egyszer csak Dani kiköpte az első kortyot. - Tömény alkohol... - tette hozzá.
Kérdőn figyeltük Danit, aki vad magyarázkodásba kezdett.
- Nem is szeretem az epret - köhécselt.
- Mi? A reggelinél mindig te lopkodtad ki a legtöbbet a gyümölcstálból minden egyes szállodában - emlékezett vissza Louis, teljesen jól, hisz Danielle imádja az epret és..
Aztán beugrott.
Te jó ég!
Teljesen lesápadtam és abban se voltam biztos, hogy sikerül kinyögnöm.
- Terhes vagy!

2014. január 8., szerda

2/14 * Frozen

Sziasztok! :) Kissé késve, de megérkeztem az új részt. Sajnálom, hogy ennyit kellett várni.:(( Remélem tetszeni fog, nekem nem ez a kedvencem, de ez is közel áll hozzám. Elnézést ha vannak benne nyálas részek, igyekeztem egyensúlyban tartani a dolgokat.
Remélem nálatok minden oké, jó olvasást mindenkinek! <3
xoxo, Kikiih
p.s.: Még egyszer elnézést a késésért.

Frozen


Ahogy beértünk a szobába azonnal Zayn ajkaira estem és beletúrtam a hajába. Nem értette a heves reakciómat, ezért az ajtónak nyomott és zihálva eltolt magától.
- Most mi van? - kérdezte vigyorogva.
- Hát tudod - vontam vállat. - Te meg én. Ott az ágyon a plüssmackód mellett.
- Nemrég még nem akartad a szüleim házában csinálni - gondolkodott.
- De akkor még nem is voltam a menyasszonyod.
- Ez most ilyen sok dolgot megváltoztatott? - ráncolta a szemöldökét.
Csak megforgattam a szemem, felugrottam egy egy lendülettel a dereka köré fontam a lábam, miközben lesmároltam. Zayn kissé meglepődött, de szerencsére elkapott. A naplómat az éjjeliszekrényére hajította, engem pedig az ágyhoz cipelt. Már döntött volna el, amikor hirtelen megállt, így egy hatvan fokos szögben tartva vártam a folytatást.
- Mi van? - értetlenkedtem.
- Az ágyam hangosan nyikorog - magyarázta. - Csináljuk inkább a földön.
- Ez most komoly? - röhögtem fel, de Zayn addigra már vissza is emelt és az ágya mellé vitt, ahol elfektetett a padlószőnyegen.
Elnevettem magam, majd beletörődtem a sorsomba, miszerint egy polcnyi harcosbaba alatt, és Zayn mackójának tekintetével - amivel az ágyról kémlel minket - csinálom először a vőlegényemmel.

/Zayn szemszöge/

Fél óra múlva már az ágyon feküdtünk, Emma csendesen aludt a vállamon. Még nem volt olyan késő, talán csak tíz körül, de fárasztó napja volt. Mosolyogva néztem, ahogyan mellkasa emelkedik és süllyed. Olyan gyönyörű volt, ahogy göndör tincsei keretezték az arcát, hosszú pillái pedig az arcán pihentek.
Óvatosan hátratűrtem egy-két rövidebb arcába hulló tincset, miközben azon gondolkodtam, hogy hogyan lehet valaki ilyen gyönyörű. Aztán a hasamon pihenő kezére esett a pillantásom, ahol a gyűrűje halványan csillogott. Hihetetlen, hogy ez a fantasztikus lány engem választott.
Más volt, mint a többi lány. Sose értettem, hogy miért nincs megelégedve magával, holott úgy tökéletes ahogy van. Legtöbbször mindig a magasságát szidta. Kereken 170 centiméter, és állítólag mindig azzal volt a baja, hogy mindig egy magas volt a srácokkal. Szerintem ezzel semmi bajának nem kellett volna lennie. Személy szerint én mindig is utáltam nagyon lehajolni a lányokhoz, de az nagyon furcsa lett volna, ha magasabb. Emma és köztem, számomra tökéletes volt ez az öt-hat centi magasságkülönbség.
Ezen kívül gyakran emlegette, hogy nem érzi magát nőiesnek a sok tetoválástól, és az állítása szerint férfias testalkatától, ami elvileg Harry hibája. Nekem ezzel se volt soha bajom, hiszen egyáltalán nincs férfias testalkata, a tetoválások pedig teljes mértékig őt tükrözték.
A lista nagyon hosszú lehetne, mert mint minden ő is talál magában hibákat. De én így szerettem. Mindennél jobban, így egyre jobban elfogott a kíváncsiság, hogy az egyébként magabiztosnak tűnő Emma miért törik meg, amikor kettesben vagyunk, és vallja be ezeket a dolgokat. A tekintetem akaratlanul is az éjjeliszekrényén pihenő naplójára terelődött. Megfogadtam, hogy nem olvasom el, mert teljes mértékig hiszek neki, bízok benne és egyéb közhelyek.
De azt mondta, hogy szeretné, ha elolvasnám. És tényleg odaadta.
A fene egye meg, belelapozok.
Óvatosan átnyúltam az ágyon és leemeltem a kék könyvecskét. Felnyitottam az első oldalon és rájöttem, hogy még nem is láttam Emma kézírását. Nőies, dőlt stílusban írt, látszott, hogy néha-néha megremegett a keze, a mélyebb részeknél.
Úgy faltam akár egy könyvet. Az első oldalakon leírta a fájdalmát amikor Harry elment, aztán az elhatározásról mesélt, amikor úgy döntött, hogy elmegy Londonba. Nagyot nyeltem, amikor észrevettem, hogy két oldalon keresztül írta le az első alkalmat, pont kellő részletességgel írta le, bár biztos belepirulnék, ha ott lennék amikor valaki elolvassa.
Aztán jött a kínosabb része, amikor leírta, hogy mekkorát csalódott bennem és mekkora egy seggfej vagyok, és magát is egy ribancnak nevezte. Akaratlanul szorosabbra fogtam a kezemet a dereka körül, mire halkan nyöszörgött. Gyorsan elengedtem és tovább lapoztam.
Az egész könyvecskék megdöbbenve olvastam. Végig vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Sokszor volt hihetetlen kellemes (amikor rólam írt), máskor durván kellemetlen (amikor mondjuk Louisról). Hajnalban tettem le a könyvet, és a végével teljesen meg voltam békélve, egyszerűen boldogság öntötte el a szívemet, hogy ezerszer, világosan leírta, hogy szeret és boldog.
Talán azok zavartak nagyon amikor az egyalkalmas dolgokról írt, vagy amikor a drogokról... Sokkal inkább az elvonó.
De mind közül a legdurvább ez a sors volt: "Keze durván csattant az arcomon, a lendülettől pedig a földre estem és bevertem a fejem a falba, amibe éles fájdalom nyilat szinte azonnal."

Este érdekesen aludtam. Kissé kifárasztott a tegnap, a boldogság szinte minden erőmet elszívta. Azonban Emma naplójának sorai egész éjszaka zaklattak, amitől borzalmasabbnál borzalmasabb álmok törtek rám. Mégis a legborzalmasabb álom, az volt, amikor dél körül Anya benyitott, hogy felébresszen minket.
Talán nem is az volt a gáz, ahogyan feküdtünk, habár szívesebben vette volna, ha Anya úgy nyit ránk, mint egy normális párra, akik kis kiflibe bújnak össze. Mivel egyikünk se egy nyugodtan alvó típus, a mi kis kiflink mindig eltörik, és elmorzsálódik. Így történt, hogy az én fél lábam lelógott a ágyról, a másik a takaró alatt volt, kezeim pedig a fejem vonalában terültem szét. Emmának csupán a derekánál volt takaró, fejét pedig az ölembe hajtotta.
- Jó reggelt gyerekek! - köszöntött minket lágyan, miközben elhúzta a függönyt.
Erősen pislogni kezdtem a fény hatására, Emma pedig felemelte a fejét és csodálkozva nézett anyára. Én pedig felettébb kínosnak éreztem, hogy húsz évesen, a menyasszonyommal az ágyamban az anyám ébreszt... Hmm... Menyasszony. Tök jól hangzik.
- Mi történt? - kérdeztem kissé feljebb tornázva magam az ágyon, miközben Emma ehhez túl lusta volt, és inkább a hasamon pihentette tovább a szemeit.
- Már lassan dél van, és vendégeink jöttek - magyarázta Anya zavartan.
- Vendégek? - pislogtam álmosan.
- Igen, nos ez felettébb kínos, kissé hirtelen jött - köpködte Anya a szavakat. - De a szüleid vannak itt, Emma - nyögte ki, mire Emma szemei elképesztő gyorsasággal pattantak ki.
- A micsodáim?! - sápadt le.
- Anne, Robin, valamint Gemma és Harry is itt vannak.
- Hogyan? - kérdeztem meg, ami szerintem mindkettőnk fejében kattogott.
- Tegnap este Anne felhívott és beszélgettünk, beszélgettünk... Vagy egy órán keresztül beszélgettünk, és mindig is jóban voltunk. És gondoltuk akkor mindkét család teljesen együtt tudna lenni, ezért... Meghívtam.
- És ezt miért csak most tudjuk meg? - borultam ki.
- Tegnap este úgy eltűntetek és inkább nem akartam zavarni...
- Szóval - szólt közbe Emma. - Az egész családom odalent van? Itt ebben a házban? Bradforban? - kérdezte teljesen kiborulva.
- Igen - felelte Anya kínosan. - Sajnálom, ez kicsit hirtelen jött, de szerintem ez végtére is egy jó dolog. Gyorsan szedjétek össze magatokat. Az ebéd egy fél óra múlva kész - hadarta és otthagyott minket a szobában.
- Szóval te és Anne kibékültetek ugye? - nyeltem nagyot Emmára nézve, néhány másodperc csend után.
- Igen... Azt hiszem - bólintottam.
- De velem nem - gondolkodtam hangosan. - Mennyire fog megutálni, ha rájön, hogy eljegyeztelek? Ezzel totálisan azt hiszi, hogy még jobban el akarlak venni tőle...
- Vagy - agyalt Emma. - Lehet, hogy ezzel azt bizonyítod, hogy tényleg szeretsz, stb...
- Aha - feleltem egyre jobban bepánikolva.
- Figyelj - ült fel Emma, majd gyengéden az ölembe helyezkedett és két keze közé fogta az arcomat. - Nem lesz semmi baj. Itt vagyok, és izé... Szeretlek - mondta biztatóan, és megerősítésképpen meg is csókolt.
- Öltözzünk fel - sóhajtottam fel.

/Emma szemszöge/

Miután mindketten végeztünk a reggeli teendőinkkel a fürdőszoba tükrében egymásra néztünk, miközben én betekertem a szempillaspirálom kupakját, ő pedig félretette a borotvát.
- Normális ha félek? - kérdezte rezignáltan.
- Anyától? - nevettem fel kissé, mire ő komolyan bólintott, így én is abbahagytam a vihogást. - Figyelj Malik. Húsz éves vagy. A szüleid házában vagyunk. Nem fog jelenetet rendezni, pláne mivel mindenki örülni fog nekünk.
- Várj, most akarjuk elmondani? - parázott be még jobban.
- Mivel egy hatalmas kő villog az ujjamon, igen - mondtam, és már láttam a szemében, hogy mit akar, ezért megelőztem. - Nem Zayn, nem veszem le - kötöttem az ebet a karóhoz, azt hiszem egyszerre örömére és bánatára.
Léptem egyet, ezzel megszüntetve a köztünk lévő távolságot. Karomat a nyaka köré fontam, lábujjhegyre álltam és határozottan megcsókoltam.
Kezét a derekam köré fonta, ujjait szorosan az oldalamba fúrta, egyfajta biztosításért, gondolom. Ezt igazán aranyosnak gondoltam volna, ha én nem paráztam volna szintén.
Ahogy beértünk a konyhába, és az azzal egybenyitott étkezőbe minden szempár ránk szegeződött. Zavartan elmosolyodtam és mosolyogva üdvözöltem a családtagjaimat. Természetesen először Gemma ugrott, nekem, őt követte Harry, aki utána Zaynhez lépett és érdeklődve figyelte, hogy mitől lehet ilyen zaklatott. Robin mosolyogva üdvözölt, ahogyan Anya is. Mintha ez a szituáció teljesen normális lenne, lazán megölelt és rám mosolygott. A számat harapdálva figyeltem, ahogy Zayn Anyához lép és két puszival üdvözli. Anya eresztett rá egy mosolyt és halkan mondott neki valamit, amit nem hallottam. Nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem.
Miután mindenki üdvözölt mindenkit helyet foglaltunk a hihetetlen hosszú asztalnál. A két asztalfőn ült a két Malik szülő, Patricia mellett Safaa, Yaser mellett Waliyha. Vele szemben Doniya, mellette Zayn, mellette én, mellette Gemma, vele szemben Harry, mellette Robin, mellette Anya.
Ahogy Patricia kirakta a levest középre azonnal megkordult a gyomrom, hisz isteni illatok szálltak belőle. Igyekeztem figyelni, hogy nem ez az egyetlen fogás, bár ez nem volt könnyű.
Folyamatosan beszélgettünk, de az érdekesebb része csak a desszertnél érkezett el.
- Anne, sose hittem volna, hogy egyszer pont a mi gyerekeink fognak összekerülni - mosolyodott el szélesen Patricia. Anya óvatosan ránk sandított és halványan elmosolyodott.
- Én se - vallotta be.
- Az elején nem is rajongott az ötletért - jegyezte meg Robin, és ártatlanul bekapott egy falatot a szájába, Anya pedig szúrós szemmel illette.
- Akkor nem voltam egyedül - hajtotta le a fejét Yaser.
- Mi? - kerekedtek el Zayn szemei.
Aztán Anne és Yaser mindketten elmondták az őszinte véleményünket amiket a kapcsolatunk elején tápláltak. Igaz, Yaser sokkal felnőttesebben viselkedett, mint az anyám, de ez részletkérdés. Anya részét már végig se akarom gondolni, viszont Yaserébe, még most is belepirulok. Kiderült, hogy az egy szem fiának, egy igazi nőt szánt, és egyáltalán nem olyan lányokat szánt neki, mint akik azelőtt voltak neki. Amikor jöttek hozzánk kedve se volt az egészhez, nem is ismert, de máris elítélt, amit azóta rengetegszer megbánt, és csak a beszéde alatt ötvenszer bocsánatot kért. Azt mondta, hogy igazán megkedvelt, és nem vagyok egy liba, mint amilyennek először hitt, amikor még nem is találkoztunk.
- Szóval szerintem te vagy az ideális a fiamnak - fejezte be a mondandóját. Látszott rajta, hogy zavarban volt, kissé el is vörösödött, de az fel sem tűnt, az én paradicsom piros arcomhoz képest, ami minden dicsérő szó után egyre vörösebb lett. Zayn csak egy hitetlen mosollyal hallgatta végig az egészet, néha-néha a többiekkel együtt felkuncogott. Igaz, a szerepcsere fordítva volt, amikor Yaser előtt Anya mesélte el az ellenszenveit, amiket régen érzet.
- Nos - nézett fel Zayn vigyorogva. - Örülök, hogy így látod, mert... eljegyeztem Emmát.
Elkerekedett szemekkel néztem rá és kissé még bokán is rúgtam. Nem éppen így képzeltem el a bejelentést. Persze, nem akartam semmi extra dolgot, de ez túl spontán és hirtelen jött. Legalább szólhatott volna!
Zaynt nem is érdekelték a kifogásaim, egyszerűen benyúlt az asztal alá és megfogta a bal kezem, kiemelte, ezzel megmutatva mindenkinek a gyűrűt, amitől a körülöttünk ülő családtagjaink még jobban lesokkolódtak, már ha ez lehetséges.
Nem bírtam, így a szabad kezemmel kissé eltakartam az arcom, és kínomban röhögni kezdtem. Zayn ránézett, majd végig az asztalon, és belőle is egyértelműen kitört a nevetés. Gemma, aki szintén nem bírja a kínos szitukat, elsőként érezte át a dolgot és szabályosan vihogni kezdett. Őt követte Doniya, Harry, Waliyha, Robin, Patricia, Safaa pedig végig vidáman tapsikolt. Az utolsó két ember Yaser és Anya volt. Végignéztek az asztalon, majd egymásra és ők is elnevették magunkat.
Anya volt az első aki felállt és megölelt. Én is felpattantam és meghatottan öleltem vissza. Végül aztán az egészből egy nyálas amerikai filmbe illő ölelgetőparty lett, amibe mindenki beszállt. Meghatottan, könnyes szemekkel pislogtunk egymásra, és ismét egy furcsa, euforikus érzés vett körül. Szeretettnek és hihetetlenül boldognak éreztem magam. A fülem zsongott, csak annyit tudtam kivenni, hogy Patricia elment a hűtőbe, mert a szilveszterre vett pezsgőt kibontjuk.
- Emma - állt meg előttem Harry és én is minden figyelmem rá szenteltem.
- Harry - mosolyogtam rá, majd feltérképeztem az arcát. Kissé meghatottnak tűnt, szemeiben valami furcsa csillogott... Nem, az én tesóm és a könnyek nem ismerik egymást, kizárt dolog.
- A kishúgom felnőtt - rázta meg a fejét, és láttam rajta, hogy még mindig nem fogta fel teljesen a dolgokat.
Meghatottan megöleltem és szorosan a vállába fúrtam a fejemet. Ha nincs Harry az egész nem jön össze.
Ha nem veszünk össze nem megyek utána Londonba. Zayn nem talál rám, nem visz fel a szobájukba. Nem beszélgetünk órákon keresztül. Nem veszek össze még jobban Harryvel. Nem vigasztal meg, nem fekszünk le. Nem jön vissza három év múlva Harryvel, nem találkozunk újra. Ha nincs Harry, nem tudott volna elvinni a turnéjukra, nem kerülök még közelebb Zaynhez, miközben a felszínen minél távolabb akartam kerülni tőle. Nem jutok el New Yorkba és nem vall szerelmet és csókol meg...
- Ha bántod, összetöröd a szívét vagy bármi ilyesmi, megöllek! - szólt át a vállam felett Zaynek.
- Nem kell aggódnod ettől - hallottam magam mögül a vőlegényem (Igen, a vőlegényem!) nevető hangját.
Óvatosan kibontakoztam Harry öleléséből és Zaynhez fordultam. Vigyorogva megrázta a fejét, jelezve, hogy sok mindenre számított, de erre nem. Visszamosolyogtam, mintha azt válaszolnám, hogy én sem, de így a legjobb.
Közelebb lépett és magához húzott. Megcsókolt. Nem volt túl vad, hisz emberek, családtagok között voltunk. Visszacsókoltam és hihetetlenül boldognak éreztem magam.

*

Egy héttel később már otthon voltunk. A kérdésre, hogy a többieknek mikor mondjuk el, egyértelmű volt a válasz. A szilveszteri bulin. A buli Harrynél lesz, és az az első alkalom az ünnepek után, hogy újra találkozunk.
Egyébként amióta Zaynnel itthon vagyunk, akkor voltunk igazán kettesben, és szinte ahogy beléptünk egymásnak estünk. Faltuk egymást, egészen harmincegyedikén, délután kettőig, amikor leesett, hogy nekünk nyolcra buliba kell menni.
- Azt hiszem el megyek zuhanyozni - sóhajtottam fel.
- Akkor egy óra múlva kijössz - nevetett fel.
- Nem is szoktam sokáig zuhanyozni - védtem magam.
- Nem, de aztán kijössz, mire megtörülközöl, mire megszárítod a hajad, és ha már száraz, akkor gyorsan meg is csinálod. Ha már ott vagy ki is sminkeled magad, nekem meg lesz tíz percem elkészülni.
- Mondod ezt, te - forgattam a szemeimet. - Megfürdesz, gondolom meg is borotválkozol, mert már két napja nem szakítottál rá időt, és elég szőrös vagy. Aztán mire kitalálod, hogy hogyan legyen tökéletes a hajad, már el is késtünk.
- Most ahelyett, hogy engem piszkálnál mehetnél mondjuk tusolni, és gyorsabban kész lennél - ajánlotta.
- Te kezdted! - csattantam fel. - Nem is fürdök sokáig.
- Lehet, hogy nem is a fürdéssel van a baj - tettetett gondolkodást. - Túl sokáig variálsz előtte.
- Jól van, nem érdekel - feleltem sértődötten és bevonultam a fürdőszobába, igyekezve nem figyelmet venni arról, hogy Zayn tekintete folyamatosan a meztelen testemen ég.
Idegesen kitéptem a hajamból a hajgumit és elhajítottam. Beálltam a zuhany alá, és eldöntöttem, hogy csak azért is gyorsan le fogok fürdeni. De mégis hogyan mérjem az időt?
Megnyitottam a csapot és hirtelen túl forrót engedtem magamra, amire kissé megugrott a testem, így gyorsan a csap után kaptam, és hűvösebbre állítottam. A következő túl hideg volt... Hideg...
FROZEN!
Bár még nem láttam a filmet, de Demi Lovato - Let It Go dalát imádtam, ezért elhatároztam, hogy eléneklem magamban, és az a körülbelül három perc bőven belefér egy gyors zuhanyzásba.

Let it go, let it go  /  Elengedem, elengedem
Can't hold it back anymore  /  Nem tarthatom vissza többé
Let it go, let it go  /  Elengedem, elengedem
Turn my back and slam the door... /  Hátat fordítok és becsapom az ajtót

A következő pillanatban elhúzódott a zuhanyzó ajtaja, ami szinte azonnal visszacsukódott. Azonnal abbahagytam az éneklést, és egy kar körém fonódott.
- Találó - mondta mosolyogva és kissé szorosabbra fogott maga körül, meztelen teste mindenhol hozzáért az enyémhez. - Pont ezt csináltad.
- Mgrh - morogtam vissza, nem igazán tudtam mit válaszolni. Ilyen helyzetekben nem olyan jó a beszélőkém.
- Szeretlek - suttogta a fülembe, majd nyomott a mögötte lévő érzékeny pontra egy csókot. Aztán egyet a nyakamra, azon végighaladva pedig a vállamra lehelt vagy milliót. Még a meleg víz hatására is kirázott a hideg, amit azonnal megérzett és halkan felnevetett.
Óvatosan maga felé fordított és nekitolt a hideg csempének. Homlokát az enyémnek nyomta, orrhegyeink összeértek.
- Szeretlek - ismételte, mire halványan elmosolyodtam, amit ő jó jelnek vett, így megcsókolt.
Az elején nem csókoltam vissza, hadd küzdjön egy kicsit. Kissé türelmetlen volt, egyértelműen többet akart. Elmosolyodtam és visszacsókoltam. Nyelvét átdugta a számba, táncra hívva az enyémet.
Fogalmam sincs, hogy hányadszorra csókolt meg, de szinte mindegyik olyan volt, mint az első. Tökéletesen a helyzet ura volt, én pedig tökéletesen el voltam varázsolva tőle. Ahogyan szorosan tart a derekamnál fogva, de közben ujjai cirógatták a bőrömet. Ahogyan a kezemet a nyaka köré fontam és a dús hajába beletúrtam.
Hihetetlenül szeretem.

Néhány perccel később kissé zihálva, tisztán, de egyben mocskosan léptünk ki a zuhanyzóból. Megtámaszkodtam a pulton, miközben a tükörből figyeltem Zaynt. Elvett egy törülközőt, majd egyre közelebb jött. Túl közel...
Átdobta a testem előtt a törülközőt, és elkezdett... Törölgetni?
- Veled meg mi van? - röhögtem el magam, közben pedig Zayn a melleimet kezdte erősen "szárítani".
- Megmutatom, hogy hogyan kel törülközni - magyarázta.
- Én törülközés közben nem szoktam... izgatni a melleimet - nyeltem nagyot, mert Zaynnek túlságosan is tetszett az a terület.
- Bocs, jó érzés volt - tért el onnan és egyre lejjebb haladt, a hasamon keresztül, egészen délre.
- Nem már - nevettem fel, miközben lent kezdett kell dörzsölni.
- Nedves vagy - magyarázta.
- Mert most fürödtem!
- Persze, fogd arra - vigyorgott én pedig próbáltam eltolni magamtól.
Miután végre békén hagyott egy laza mozdulattal felugrottam a pultra a csap mellé, és kényelmesen elhelyezkedtem.
- Te nem segítesz nekem? - kérdezte pimasz mosollyal a száján.
- Nem, te már nagyfiú vagy - ráztam meg a fejem vigyorogva.
- Chh - húzta el a száját, és rájött, hogy kénytelen magának megoldani. 
Végignéztem rajta. A haja, amiből csöpögött a víz az arcába, a barna szemei, a hatalmas szempillákkal. A még mindig borostás arca, amit egyébként imádok. A vállai, a szálkás hasizmai. A tetoválásai végig az egész bőrén. A hímtagja, és csak úgy önmagában, Zayn.
Már majdnem végzett, mire rájöttem valamire.
- Zayn? - szólaltam meg félénken.
- Hm? - nézett fel rám.
- Pisilni kell - közöltem.
- Oké - vont vállat és visszatért a belső combja törölgetéséhez.
- Kimennél? - kérdeztem lesütött szemekkel.
- Minek? - nevetett fel.
- Mert pisilni szeretnék - magyaráztam a számomra ésszerű tényt.
- Emma - nevetett fel kedvesen, és kicsit megállt a törülközésben. - Nincs a testednek olyan porcikája, amit ne láttam volna még. Nehogy már a saját vőlegényed előtt ne merj pisilni.
A számat beharapva bólintottam, és közben azon kattogtam, hogy Zayn most már a vőlegényem. Istenkém, de jó ezt hallani!
Lepattantam a pultról és a WC-hez sétáltam. Ráültem. Zaynre sandítottam, aki természetesen figyelt.
- Eddig jó - bólintott. - Csak így tovább!
- Ne nézz! - szóltam rá. - Nem megy.
- Menni fog az - biztatott és elfordult. Na jó, ez még furább volt.
Inkább lehajtottam a fejem és a combomat bámulva koncentráltam. Nem olyan ciki ez. Inkább az a ciki, ha nem sikerül. Gyerünk Em, ez csak pisi.
Biztosan nem vagyok normális.
És abban a pillanatban kicsurgott, mire megkönnyebbültem sóhajtottam fel, Zayn pedig felröhögött.
- Ezért nem akartam, hogy itt legyél! - szóltam rá sértődötten.
- Szerintem cuki vagy - mosolygott, és igyekeztem nem tudomást venni arról, hogy figyeli a további mozdulataimat.
- Kész vagyok! - jelentettem be büszkén, miközben lehúztam a WC-t.
- Büszke vagyok rád - bólogatott, mire elnevettem magam, odaléptem hozzá és megöleltem.
- Tudod, miközben figyeltelek jött az ihlet, szóval most én jövök - mondta, mire még mindig nevetve elhúzódtam tőle.
A pultnak dőlve, a körmeimet nézegetve vártam, hogy Zayn... Elintézze a dolgát.
- Egyébként mit énekeltél amikor bejöttem? - kérdezte a WC felett állva, mintha ez a szituáció teljesen normális lenne.
- Demi Lovato - feleltem. - Let It Go.
- Nem ismerem -  vallotta be.
- A Frozen betétdala - magyaráztam.
- Az új animációs film? - kérdezte, miközben a WC csobogó hangot adott ki, tehát lehúzta.
- Igen - néztem fel, és Zayn pont akkor lépett mellém.
- Értem - bólintott. - Na szárítsd meg a hajad, én mindjárt jövök - mondta, ezek szerint ennyivel lerendezve a témát.
- Oké - mosolyodtam el halványan és a fekete készülék felé nyúltam. - Zayn?
- Igen? - fordult vissza az ajtóból.
- Hoznál nekem egy pólót? - kértem.
- Hülye lennék - vigyorgott vissza.
Nos, póló és Zayn nélkül maradtam. Előrehajoltam, amitől a hajam is előre esett, csak néhány tincset kellett megigazítani. Mindig is utáltam hajat szárítani. Hosszú, unalmas és fáradtságos meló, ráadásul a hülye göndör tincseim nehezebben is száradnak. 
Amint Zayn visszaért elismerő hümmögéssel fejezte ki a tetszését, az előrehajolós pózom iránt, hogy még jobban bizonyítsa, még óvatosan rá is csapott a fenekemre, ahol a tetoválás volt. 
- Ettől még nem fogok twerkelni neked - morogtam.
- Hoztam pólót - mondta.
- Akkor se - mosolyodtam el.
- Na és ettől? - kérdezte és közelebb hajolva az orrom alá nyomta a telefonját. Óvatosan megfogtam a szabad kezemmel, és néhányat pislognom kellett, mire felfogtam. Nevetve, enyhe seggrázás kíséretében felemelkedtem, mire Zayn is felröhögött.
- Tényleg elviszel a Frozenre? - kérdeztem széles vigyorral.
- Nem, poénból foglaltam jegyet, hogy másnak ne jusson - felelte szarkazmussal a hangjában.
- Köszönöm - álltam lábujjhegyre és a karomat átcsomózva a nyaka körül, szorosan megöleltem. Csakhogy bekapcsolva felejtettem a hajszárítót.
- Basszus, Em! - szisszent fel.
- Ne haragudj! - kértem bocsánatot rögtön és látatlanban próbáltam kikapcsolni, de először véletlen nagyobb fokozatra kapcsoltam és elhúzódtam tőle.
- Kösz, kiégett a fél nyakam - nevetett, dörzsölve a melegített pontot.
- Nagyon rossz? - húztam el a számat.
- Á, azért a seggrázásért megérte - nevetett fel, mire én egy elfojtott mosollyal a mellkasára csaptam.
- Tessék itt a póló - adta át, én pedig visszaadtam neki a telefonját.
Elnevettem magam, amikor megláttam a fehér Allergic To Bitches feliratot. Zayn csak egy félmosolyra húzta a száját és nyomott egy puszit a homlokomra. Tudom, hogy emlékszik rá. Tudom, hogy tudja, hogy ez volt rajtam, amikor először találkoztam Perrievel. Előttem sose szidta igazán a lányt, nem is akartam az exéről faggatni. De úgymond biztatásnak, vagy nem is tudom minek vettem, hogy ezt a pólót adta a kezembe. Talán azt jelenti, hogy jobb vagyok Perrienél.
Számára biztosan.

Igaz, egy gyerekfilm megnézéséhez nem illett a póló, dehogy ne bántsam meg nagyon Zaynt, Nirvana pólóját vettem fel, amit még a turné második szakasza elején húztam be tőle.
A sorban álltak egy páran, voltan tinédzserlányok, családok, és egy-két pár velünk együtt.
Természetesen belebotlottunk Directionerekbe is, akiknek Zayn készségesen adott aláírást, és közös képet. Kissé meglepődtem amikor hozzám is odaléptek, de természetesen hihetetlenül jól esett, ahogyan az is, amikor megjegyezték, hogy milyen szépek vagyunk együtt.
A hátsó sorban voltunk és egyszerűen imádtam a filmet. Nagyon kevés kellett hozzá, hogy ne kezdjem el énekelni a dalokat, de Zayn mintha megérezte volna, beszerzett egy csomó popcornt vett, valószínűleg azért, hogy legyen mivel tömnöm a számat és ne szólaljak meg.
Szerintem rendesen égett az arcáról a bőr, amikor szinte minden viccen jobban nevettem, mint az összes kisgyerek, de tudtam, hogyha ezek után nem veszi vissza a gyűrűt, akkor szeret.
Nos, nem vette vissza, szóval most már semmi nem állhat a boldogságunk útjába.
Csakhogy Zayn még jobban kiboruljon, a kocsiban a rádióban is leadták a Let It Go-t, szóval ami a film alatt bent maradt, az most kijött. Nagyon.
- Régen a Hupikék Törpikék, most meg ez - sóhajtott. - Mi jön még?
- Nem tudom - vontam vállat vigyorogva.
Miután lement a szám már nem igazán érdekelt a dolog, szórakozottan nézelődtem az ablakon.
- Emma? - kérdezte Zayn, és köhintett egyet óvatosan.
- Igen? - fordultam felé.
- Lehet, hogy nem ez a legjobb alkalom, hogy megkérdezzem, de már nagyon régóta bennem van...
- Igen Zayn, hozzád megyek - vágtam rá vigyorogva, mire ő elmosolyodott.
- Nem, ez most már - tért vissza komolyba. - Ugye karácsonyra odaadtad a naplód...
- Igen - bólintottam, és nagyon féltem, hogy mire akar kitérni. Tudtam, hogy mire akar kitörni.
- És... Brandon tényleg vert téged? - talált, süllyedt...