11. fejezet * I Have Enough

Sziasztok! :D Most igyekeztem gyorsan hozni a részt, viszont elég rövid lett. Igazából tovább írtam, de rájöttem, hogy az úgy kicsit erőltetettnek tűnik, szóval amit ehhez írtam még pluszba az a következő fejibe kerül és ez most ilyen gyors lett, viszont ebbe most 2 nagyon fontos része is van a történetnek, szóval nem akarok sokat írni, mert még többet fosnám itt a szót, mint maga a rész, szóval jó olvasást! :')) xx. 

I Have Enough

-Unom az agyam. - mondta Harry miközben egy röplabdával próbált fejelni. Levert egy vázát.
-Istenem de szerencsétlen vagy. - fogtam a szemem.
-Miért Emma te jobb vagy? - nézett rám Harry.
-Nem, de én nem is játszom az agyam. 
-Mi az, hogy játszom az agyam? - vonta fel a szemöldökét.
-Most mit kell itt szórakozni egy csöves labdával? És Paul megint ki lesz bukva. 
-Legutóbb nem miattam bukott ki, nem is tudom ki tévedt el.
-Arról nem tehetek, tudod, hogy reménytelen eset vagyok. - forgattam a szemem miközben az ölemben lévő párnát csapkodtam.
-Srácok, álljatok már le. - csitított le minket Niall.
-Bocs. - dünnyögtük Harryvel. Nálunk általánosak ezek a semmit jelentő viták.
-De valamit tényleg kéne csinálni. - tette hozzá Zayn.
-Menjünk le a partra. - mondta Louis, mire hirtelen ránéztem. Ő csak önelégülten elmosolyodott. 
-Végre egy értelmes ember. - tapsolt egyet Liam. - Ezt én most komolyan Louisra mondtam? - tettet gondolkodást. Louis csak röhögve megrázta a fejét és aztán mindenki elindult az emeletre a szobájába, hogy átöltözzön. Louisal mi a végén mentünk így feltünés nélkül gyorsan átkarolhatta a derekam és nyomott egy puszit a hajamba, amitől a Los Angelesi meleg ellenére is kirázott a hideg, ahogy minden érintésétől.

Gyorsan átvettem a fekete fürdőruhám amin rózsaszín virágok voltak, felvettem egy csőtoppot és egy rövid farmersortot és Harryvel elindultunk le a nappaliba a többiekhez. 
-Indulhatunk? - kérdezte Dan.
-Aha. - bólintott Harry és mind elindultunk a partra. 
Mind beszálltunk a liftbe, igaz szűkösen de elfértünk. A szállodának saját part része volt, de a fiúk már ismerték a helyet és ezért egy olyan részére mentünk ahol alig volt csak 1-2 ember, így nyugodtan ellehettünk. A part valami eszméletlen gyönyörű volt, mintha egy utazási katalógus egyik tökéletes szögből fotózott egyik képe lenne. Soha nem hittem volna, hogy egyszer egy ilyen helyre kerülök, de most mégis itt vagyok. 

*Louis szemszöge*

Imádtam a partnak ezt a részét. Azon gondolkodtam, hogy később ha lesznek hullámok esetleg szörfözni is lejöhetnék. 
-Ki jön röpizni? - kérdezte Harry és ismét elkezdett fejelni a labdával.
-Én! - tette fel a kezét rögtön Liam és Dan.
-Akkor megyek én is. - mondta Emma és levette a pólóját. Talán kicsit több ideig figyeltem, mint kellett volna. Az alakja valami eszméletlen szexi volt és így (az eddig leginkább fedett) tetoválásaira is belátást nyertem. Nem akarok semmi csöpögőset mondani, szóval maradjunk annyiban, hogy Emma egy állati csaj. 

-Louis jössz vízbe? - kiáltotta oda nekem Emma. Azt hiszem ki akarta használni az alkalmat, hogy a többiek most vagy lepihennek és napoznak vagy a parti büfében lógnak. Hülye lettem volna nem menni. Emma levette a farmersortját is és együtt elsétáltunk a tengerhez.
-És hogy tetszik a hely? - kérdeztem, miközben ledobtuk a papucsunkat.
-Baromi szép. Iszonyú menő. - nézett fel Emma a mögöttünk álló szállodára.
-Az biztos. - bólintottam. - Na gyere. - fordultam hátra, hogy a többiek biztosan nem látnak-e minket és a kezemet nyújtva Emma megfogta és az ujjainkat összekulcsoltuk és így mentünk be a vízbe.
Az elején még botladoztunk egy picit a vizes homokban, de aztán egyre jobban hosszá szoktunk. Utána természetesen jött az egymás fröcskölése utána pedig az, hogy jól megkergettem Emmát, aki pedig röhögve futott el előlem.
-Na mi van? - kérdeztem mosolyogva, miközben hátulról gyorsan magamhoz húztam.
-Engedj el. - röhögött és közben próbált szabadulni. Én egy picit hátrébb dőltem és felemeltem, mire ő a lábával elkezdette a vizet csapkodni. Csak mosolyogva nyomtam egy puszit az arcára aztán letettem.
Emma szembefordult velem és a derekánál fogva magamhoz húztam. Emma a kezét a nyakam köré fonta és egy lágy csókot nyomott a számra, de én nem értem be ennyivel, hanem mohón az ajkai után kaptam és hosszú, vad csókolózásba kezdtünk ami közben Emma a hajamban turkált én pedig a fenekét simogattam.

-Nem megyünk vissza a hotelbe? - kérdeztem a mellettem napozó Emmát. - Már lassan kezd lemenni a nap, meg most mindenki elvan. 
-Jó lenne egy kicsit kettesben lenni. - mosolyodott halványan a napszemüvege mögül. 
Fogtuk a cuccunkat és feltűnés nélkül elhúztunk, be a szállodába. Ahogy felértünk Emma átvitte a cuccait a szobájukba és én is lepakoltam magamnál. Épp elfeküdtem az ágyon amikor Emma benyitott. Mosolyogva bejött és befeküdt mellém miközben a fejét a mellkasomra hajtotta. Csak lazán beszélgettünk így teljesen spontán témákról szerintem több mint egy órán át. Egyszer csak Emma féloldalra fordult és a könyökéről támaszkodva nézett rám. Én érdeklődve feljebb emeltem a fejem a párnáról, mert nem igazán értettem, hogy hirtelen mi történt. A haja behullámosodott a párás levegőtől és a tengervíztől, a farmersortja még egy picit rátapadt a fenekére és most nem volt rajta a pólója csak a bikini felső. 
-Mi az? - kérdeztem.
-Figyelj Louis, lehet, hogy ez így gyerekesen hangzik vagy ilyesmi... - motyogta zavartan, miközben a mutatóujjával körkörös mozdulatokat írt le a hasamon.
-Hallgatlak. - mondtam mosolyogva, aztán megtámaszkodtam a könyökömön, hogy kicsit feljebb kerüljek.
-Szerinted ami kettőnk között van... vagyis nem is tudom pontosan, hogy mi ez... csak én azt szeretném tudni... - kereste a szavakat. 
-Mond ki nyugodtan. - néztem rá mosolyogva, mert nagyon aranyos volt, hogy ilyen zavarban volt.
-Szóval szerinted ebből valami komoly is lehet? - bökte ki végül. 
-Nagyon szeretném. - mosolyodtam el odahajoltam hozzá és leheltem egy csókot a szájára. Emma viszonozta azt, így viszonylag gyorsan egy ártatlan pusziból vad smárolásba kezdtünk. Hagytam, hogy Emma maga alá terítsen és miközben ő a csípőmön ült és az arcomat a két keze között fogta én az oldalát simogattam. Azt hiszem ez még vadabba is átváltott volna ha nem...
-Hallod Louis, nem láttad a hajszá... - nyitott be hirtelen Zayn, de a mondatnak a felénél elakadt. Emma és én is halálsápadtan néztünk rá és azt hiszem neki se volt jobb színe. - Bocs, nem akartam zavarni. - mondta, majd már csukta is befelé az ajtót.
-Várj, Zayn! - kiabáltam utána. 
-Nem szólok Harrynek. Se senkinek. - mondta hidegen aztán becsukta az ajtót.

*Zayn szemszöge*

Ahogy becsuktam magam mögött Louis szobájának az ajtaját hirtelen valami mardosó keserűség fogott el. Nem tudom miért, de hirtelen úgy éreztem, hogy egy baszott nagy idióta vagyok és nem tudom miért. Elindultam a szobába és becsaptam az ajtót. Olyan ideges voltam, hogy szívem szerint lekaratéztam volna az asztalt, csak 1. Paul nem örült volna, mert akkor megint gyarapodik a számla, 2. ha az asztal beleáll a lábamba az nem valami kellemes élmény, 3. nem tudok karatézni. 
Szóval az asztalalt inkább békén hagytam és rávetődtem az ágyamra. Morogtam a párnámba egy elég hosszú és választékos káromkodást, amit még folytattam volna, de megcsörrent a telefonom. Perrie. Na persze, pont rá van szükségem. Fogtam a telefont és nekivágtam a falnak, ami rögtön elhallgatott. Elegem van. Elegem van mindenből. Elegem van, hogy nem érdekel Perrie. Elegem van, hogy nem érzem azt amit éreznem kéne. Elegem van, hogy a kapcsolatunk az elején csak a szexről szólt, aztán átment valami komolyba, de az egész egy rakás szar. Elegem van a színjátékból. Elegem van, hogy átverünk mindenkit, a rajongókat, a sajtót és leginkább saját magunkat. Elegem van, hogy alig néhány nap alatt Emma ráébresztett mindenre, és a legdurvább az egészben, hogy ő nem is tud erről.

10. fejezet * LA Baby

Na hello. :DD Mondtam, hogy mindjárt jön a rész ugye?:DD Nos lehet, hogy nem ez lett az eddigi leghosszabb, viszont tudjátok, hogy mennyire szeretem húzni az agyatokat...:PP Na jó igazából itt nincs olyan részlet ami annyira megdöbbentő és csak a következőben derül ki, inkább maradjunk annyiban, hogy a vége egy kicsit forró lett.xdd Gondolom a címből  kiderült, hogy hova is utaznak a srácok és utánuk Danielle és Emma, szóval nem is titkolózok, a követekező részek Los Angelesben játszódnak. :DD Na akkor jó olvasást ! :)) xx. <3

LA Baby

-Los Angeles?! - döbbentem le totálisan amikor Danielle a kezembe nyomta a repülőjegyet.
-Aham. - bólintott, mintha ez teljesen természetes lenne.
-Ez most komoly?! Ezek csak úgy gondolnak egyet és repülnek egyet LA-be?! - enyhén akadtam ki. Enyhén...
-Nem ők döntöttek így.
-De szar nekik. - forgattam a szemeim. - Mindjárt megsajnálom őket, mert LOS ANGELESBEN VANNAK! - kiabáltam a mondat utolsó részét jelezve, hogy LA!!!!
-Hívták őket. - vonta meg a vállát Dan.
-Én örülök ha engem elhívnak egy buliba, nemhogy LA-be! - tártam szét a karom.
-Oké, akkor ha felfogtad, hogy Los Angelesbe utazunk akkor majd szólj és segítek pakolni. - nevette el magát.
Hirtelen elgondolkodtam. Végiggondoltam a dolgokat. És akkor felfogtam, hogy holnap utazok Los Angelesbe!!!!
-UTAZUNK LA-BE! - kiáltottam el magam boldogan.
-UTAZUNK LA-BE! - vette át a stílusom Dan és aztán szorosan, ugrálva megöleltük egymást. Tisztára, mint a filmekben.

A repülőtéren minden simán ment. Ahogy a repülő lépcsőin lépkedtem felfelé akkor megint elgondolkodtam. Mégis minek megyek én LA-be? Mit fogok én keresni ott? Hogy csöppentem én ebbe bele? Biztos jó ötlet ez?
-Jó napot kívánok! - mosolygott rám az egyik légiutas-kísérő.
-Öö.. Hello. - néztem rá furán. Nekem a túl kedves emberek mindig gyanúsak, nem tudom miért, puszta megérzés.
Leültünk a helyünkre és én közben a többi utast figyeltem. A buszon, az utcán vagy bárhol, mindig szerettem azt játszani, hogy belegondolok, hogy kinek milyen élete lehet, mi lehet a munkája és egyéb ilyen dolgok. Persze ezek csak feltételezések. Sokan előítéletesnek tartanak, de szerintem mindenki az. Ha meglátsz valakit nem tudsz semlegesen nézni rá, azt látod rajta amit mutat magából. De vannak olyan emberek, mint én akik egy maszk mögé bújnak. Akik elrejtik az igazi énjüket, csak azért, mert félnek, hogy másnak ez nem tetszik. Hogy elítélik azért aki. Itt vagyok én. Egy egyszerű lány, aki valószínűleg senkit nem érdekel... Vagyis csak azért érdekel mert ő Harry Styles húga. És a Styles név miatt vasalom a hajam, a Styles név miatt próbálok mást mutatni, mint aki vagyok. Hogy ne hasonlítsanak a testvéremhez, mindenben. 
-Em, kösd be magad. - bökött oldalba Dani.
-Mi? - eszméltem fel.
-Kellemest utazást kívánunk! - hallatszott a pilóta hangja aztán a kis képernyők lecsukódtak  Szóval már a biztonsági ismertető és a tájékoztatók is lementek. Jó tudni... 
Mint mindenki úgy voltam vele, hogy amíg felszáll a gép az hú, de izgi meg érdekes, de aztán amikor a gép egyenesbe került és az öveket is ki kell kapcsolni, hirtelen elkezdtem unatkozni. Kivettem egy magazint az előttem lévő ülés hátuljából és azt lapozgattam, miközben Dani-vel beszélgettünk.

*Zayn szemszöge*

A srácokkal a lakosztályunk nappalijában ültünk. Elég mennő helyen szálltunk meg, 2 emeletes a lakosztályunk és az egész a tenger felé néz. Ellenék még itt egy darabig az biztos.
-Harry vegyél már fel egy alsógatyát. - dobta meg Liam egy párnával.
-Niall te fingtál így be? - fordult felé Louis undorodva.
-Bocs, én voltam. - vigyorogtam. 
Ilyen és hasonló párbeszédek hangoztak el, amikor Paul benyitott.
-Srácok vendégek. - mosolyodott el, aztán eltorzult az arca. - Harry vegyél fel egy nadrágot, Louis nyisd ki az ablakot és mi a bánatot műveltetek a szőnyeggel?!
-Nem mi voltunk. Komoly. - nézett kiskutyaszemmel Harry miközben felrángatta magára a fürdőgatyáját, mivel az volt hozzá a legközelebb.
-Milyen vendégek? - kérdeztem érdeklődve.
-Vendégek akik... - kezdte boldogan Paul, de megint eltorzult a feje. - Akik eltűntek.
-Az úgy jó. - röhögte el magát Louis.
-Mindjárt jövök. - sóhajtotta Paul.
A srácokat furán néztünk össze, majd megvontuk a vállunkat és vártuk a fejleményeket. Aztán meghallottuk Danielle hangját.
-Nem tehetek róla. Elszökött. Későn vettem észre! 
-Persze, de alig 2 perce van itt és máris baj van vele. - mondta Paul, majd mindhárman beléptek a lakosztályba.
-Muszáj úgy beszélni rólam, mintha nem lennék itt? - tárta szét a karját Emma.
-Azt se tudom ki vagy. - nézett végig rajta Paul. Emma arcán egy halvány mosoly futott át.
-Emma Styles. - nyújtott kezet mosolyogva.
-Emma mi?! - döbbent le Paul, miközben bénán kezet rázott Emmával.
-Harry ikertestvére. - mondta tök természetesen, mintha csak azt mondta, volna, hogy ideje menni vacsorázni.
-Bezony. - bólintott Harry vigyorogva.
-És erről én miért nem tudtam? - képedt le teljesen.
-Voltak egyéb dolgaink. - bámulta a földet Harry.
-De most már alakul. - tette hozzá Emma.
-Jó akkor én most megyek és kitalálom, hogy ezt, hogyan és mikor hozzuk nyilvánosságra  - sóhajtott Paul. - És kérlek viselkedj.
-Jó kislány vagyok. - vigyorgott Emma.
Paul legyintve kiment aztán pedig mi elképedve néztünk Emmára és Danire.
-Hát ti? - kérdezte mosolyogva Liam. Közben persze odasétált a barátnőjéhez és gyors csókot nyomott a szájára.
-Paul hívott és azt mondta, hogy hozhatok magammal valakit. - vonta meg a vállát Danielle.
Harry és Emma szorosan megölelték egymást (2 hete nem találkoztak és szétölelik egymást, anno 2 évig nem látták egymást aztán amikor találkoztak egymás szemébe se tudtak nézni...)
-Viszont csak 5 hálószoba van. - gondolkodott el Niall.
-Szerintem logikus, hogy én Liamnél alszok, Emma pedig Harrynél. - mondta Danielle.
Azt hiszem ezt sikerült mindenkinek felfognia így segítettünk a lányoknak felvinni a csomagokat a szobákba. Miután ezzel is végeztünk mindenki ment a dolgára. Liam és Danielle kettesben mentek el sétálni a parton, Niall, Louis és Harry pedig lementek kajálni. Mivel én nem voltam éhes inkább maradtam a lakosztályba. Éppen a telefonomon Twittereztem amikor Emma bejött a nappaliba. Ez nem is lett volna olyan nagy dolog, ha nem lett volna egy cigi a kezében. Felvont szemöldökkel néztem rá, ugyanis ezt az apró információt még nem tudtam. Emma ahogy meglátott rögtön lesápadt és nem tudta, hogy mit is mondjon.
-Tartom a számat. - mosolyodtam el, miután elszórakoztam azon, hogy Emma ilyen zavartan bámul.
-Köszi. - suttogta aztán leült mellém. - Nem zavar?
-Én is cigizek. - vontam meg a vállam. - És ha már itt vagy... - nyúltam be a hátsó zsebembe, hogy kivegyem a dobozt.
-Ez most komoly? - lepődött meg Emma.
-Szerintem az kiborítóbb, hogy a kis ártatlan, jó kislány cigizik. - mondtam gúnyosan.
-Úgy nézek ki mint egy jó kislány? - kérdezte nevetve, aztán szívott egyet a cigiből. Néztem ahogy mélyen magába szívja a mérgező nikotint aztán egy nőies mozdulattal kifújja a füstöt. Akaratom ellenére is be kellett látnom, hogy baromi dögös.
-Mikor hogy. - mosolyodtam el sejtelmesen aztán pedig meggyújtottam a számban lévő cigit. - Mondjuk amikor beállítottál totál másnaposan, melltartóban és bugyiban akkor éppen nem tűntél annak.
-Tetszett mi? - vigyorodott el magabiztosan. 
-Nem volt rossz. - mértem végig Emmát. Nem Zayn, hagyd abba.
-Ismerem a fajtádat Zayn. - rázta meg a fejét Emma, miután ismét kifújta a füstöt.
-Igazán? - vontam fel a szemöldököm. 
-Persze. Elszédíted a lányokat azzal a sármos mosolyoddal és a fürkésző tekinteteddel. Elhiteted velük, hogy látod bennük az igazit. Lefekteted őket aztán soha többet nem látod. 
-Akkor úgy látszik félreismertél. - mondtam egyszerűen.
-Miért, akkor milyen vagy? - nevette el magát, miközben elnyomta a csikket.
-A lányokat nem játéknak használom. - kezdtem. - Ők sokkal többet érnek annál. Persze, voltak egy éjszakás kalandjaim, de soha nem vertem át senkit. Soha nem kezdnék senkivel ki úgy, hogy átcsesszem a fejét... - még folytattam volna, mert nagyon bántott, hogy Emma ilyennek gondol. Csak aztán észrevettem, hogy az öngyújtójával veszekszik, mivel az újabb szál cigit nem akarja meggyújtani. Megragadtam az enyémet majd én meggyújtottam neki a szájából lógó cigit.
-Kösz. - mondta hidegen majd kifújta a füstöt.
-Szóval most áruld el nekem, hogy igazából mi bajod van velem. - fürkésztem az arcát és próbáltam elkapni a tekintetét.
-Nincs veled bajom.
-Ne hazudj. - fújtam ki a füstöt.
-Akkor nem veled van bajom. - javította ki magát.

-Ha nem veled van bajod akkor miért viselkedsz velem így? - dőltem hátra nevetve majd kifújtam a füstöt. Észrevettem, hogy Emma hosszan bámulja ezt a folyamatomat. 
-Na mi van? - döntöttem fel egy picit a fejem.
-Kibírhatatlanul dögös vagy Malik. - rázta meg a fejét halkan suttogva a szavakat, aztán észbe kapott. - Ezt ugye nem mondtam ki? - sütötte le a szemét.
-Attól tartok. - bólintottam magabiztosan.
-Akkor már mindegy. - vonta meg a vállát.
Elnyomta a csikket és közelebb négykézlábra váltva a kanapén egyre közelebb jött hozzám. Közben én is követtem a példáját és elnyomtam a cigim. Emma az arcomat két kezével megfogta és a nyakamat kezdte csókolgatni. Úristen, hogy én ezt mennyire élveztem! Minden akaratom ellenére kezem a derekáról a fenekére vándorolt és azt kezdte el simogatni. Emma erre kicsit belelkesedett és az arcom szinte minden pontját végig csókolta. Lehunytam a szemem és egyszerűen csak élveztem. Kezemet feljebb csúsztattam és a nadrágja alá becsúsztattam és éreztem, hogy... te jó ég, tanga volt rajta! Egyre inkább beleéltem magam és aztán azon kaptam magam, hogy az arcom egyre közeledik Emma arcához. A tekintetem egyre inkább kezdett folyamatosan az ajkára terelődni. Emma közelebbhajolt hozzám és ajkai már majdnem hozzáértek az enyémekhez aztán...
Hirtelen minden eltűnt. Mire feleszméltem már csak annyit láttam, hogy Emma nevetve megy fel a lépcsőn.
-Most miért? - néztem utána.
-Azért - fordult felém a korlátba kapaszkodva. - mert most bebizonyosodott, hogy igazam van. - elég értetlen fejem lehetett, mivel folytatta. - Eljátszottam, hogy teljesen megbabonáztál és rád mozdultam. Te mit sem foglalkozva azzal, hogy barátnőd van vagy bármi hasonló rögtön belementél. Itt taperoltál, miközben Londonban vár a csajod. Ebből is látszik, hogy milyen vagy. Erről ennyit. 
És azzal felment a szobájába én pedig a fejemet fogtam, hogy hogyan lehettem ekkora barom. 

Award

Sziasztok! :D Most nem résszel jelentkezek, de az is felkerül még, ma nem is olyan sokára... :P
Viszont ami hatalmas boldogsággal tölt el az az, hogy a blog megkapta az első díjat. :') A díjat nagyon-nagyon köszönöm a fantasztikus  alice. ~ -nek. :))

Szabályok:
1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)

2. Kérdések


1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek? 
A keresztnevemet nem szeretem, inkább a Kikit használom. :)
2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Nem vagyok az a sírós fajta, dalokon pedig pláne nem szoktam. :'))
3. Félsz a sötétben?
Ha otthon vagyok akkor nem, de ha egy tök ismeretlen helyen sétálok egy sötét utcában akkor kicsit parázok... :D
4. Szerelmes vagy valakibe?
Nem. 
5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?
Huhh... most így hirtelen nem jut eszembe, volt egy pár, de én nem tragédiának élem meg, hanem röhögök egy jót, szóval annyira nem maradnak meg nekem az ilyen dolgok. :'))
6. Gondolatban öltél már meg valakit?
Nem öltem meg, max megvertemxdd... De sose kívánnám senkinek a halálát. ;)
7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
Szerintem péntek 13-a a hónap 13. napja és péntekre esik...:'DD
8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?
Ehh..xdd
9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
A zenéim nekem nagyon sokat jelentenek és nem kötöm mindenki orrára. Ha valaki meghallgatja és azt mondja, h tré vagy ilyesmi nem izgat, mert nem én kértem ki a véleményét.
10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?
Nem mindig. :DD *büszkefej*
11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
Elgondolkodnék, hogy mi a fenét csinálhattam, hogy egyik napról a másikra mindenki tudja a nevem Oo 
12. Szoktál álmodozni?
Ki nem?:'))
13. Járnál Chace Crawforddal?
Nem az esetem... :DD lefordítva: Az egyik legdögösebb pasi a világon.:ddd
14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
Még bőven van időm ilyeneken gondolkodni. Na meg ebbe Zayn-nek is lesz 1-2 beleszólása.xdd
15. Adni vagy kapni jobb?
Mindkettő. ;dd
16. Titkom:
Nincs olyan amit ide kiírnék... Vagyis... Na jó. Wonderland-ben élek, Rita Ora a szomszédom, Zayn Malik a férjem és minden nyáron Bikinifenéken nyaralok, Nettinél. Imádom a csokit és a pingvineket. Kb. ennyi. :DDDD
17. Bakancslista:
Kijutni Rómába, legyen egy kutyám, kijutni egy Pink koncertre, látni élőben Mick Jaggert, lepacsizni Liam-mel, megölelni Niall-t, belenyúlni Harry göndör tincseibe, megfogni Louis seggét és látni Zayn cseszettnagy szempilláit. *-* Szépálmok..xddd

Akiknek küldöm:

Summer '09
The New Legend
I'm in love with you♡
I'm lost without you
Who do you think you are?


És még egyszer nagyon szépen köszönöm ! :')) xx. <3

9. fejezet * Give Me A Reason

Sziasztok! :D Nagyon szégyellem magam amiért csak most hoztam a részt, de elég sűrű napjaim voltak mostanában, szóval tényleg sajnálom. :// Viszont kárpótlásul a rész kicsit hosszabb lett, mint ami eddig volt és igyekszem most már minél hosszabb részeket írni. :)
Aminek pedig nagyon örülök az az, hogy a blognak a nézettsége hatalmasat nőtt és szinte el se hiszem, hogy már 17 rendszeres olvasóm van. Ez komolyan nagyon sokat jelent nekem. :') A résszel kapcsolatban pedig lehet, hogy egy kicsit sűrű lett, de szerintem nem olyan zavaros. :DD Emma érzései egyre erősebbé vállnak Lou-val kapcsolatban, de vajon Zayn-tki tudja verni a fejéből? Vajon tényleg csak egy gyors fellángolás volt? Vajon Louis is ugyanígy érez Emma iránt? Ki lehet az igazi? Nos ezekre a kérdésekre nem ebben a részben kapjuk meg a választ, de itt is vannak olyan események amik bizonyítanak/elbizonytalanítanak dolgokat.

Jó olvasást! xx. <3

Give Me A Reason

*Louis szemszöge*

Reggel amikor felébredten mosolyogva vettem észre, hogy Emma a mellkasomra hajtott fejjel aludt el. Félreértés ne essék tegnap este nem történt semmit, leszámítva azt a csókot, ami még jobban összezavarta a dolgokat. Egyikünknek sincs fogalma arról, hogy mit akarunk egymástól, miért csináljuk ezt, de valamiért nem tudjuk abbahagyni. Végül tegnap este abban állapodtunk meg, hogy megvárjuk, hogy a dolgok maguktól forduljanak komolyabbra, de semmiképp ne csináljunk semmi olyat amit esetleg később megbánnánk. 
Gondolkodásomból két álmos szempár ébresztett fel.
-Jó reggel - pislogott fáradtan.
-Neked is. - nyomtam egy apró puszit a homlokára. - Hogy vagy?
-Jobban. Már nem érzem úgy, hogy a fejem háromszor akkora mint kéne és a torkom se fáj.
-Örülök. - mosolyodtam el.
Emma lefordult a mellkasomról és nyújtózkodni kezdett. Még nagyon reggel lehetett, mivel jó erősen arcba csapott.
-Héé. - szisszentem fel.
-Juj bocsi. - fordult gyorsan vissza hozzám.
-Nemgáz. - röhögtem el magam.
-Éhes vagyok. - mondta. - Van valami reggeliszerűséged? 
-A konyhába biztos. Csekkoljuk? - kérdeztem.
-Még szép. - pattant ki az ágyból. - De előbb elmegyek mosdóba.
-Oké, előre mentem.

Amikor lebotorkáltam a lépcsőn az étkezőasztal teljesen megvolt pakolva. Ezt nem igazán tudtam hova rakni, ezért közelebb sétáltam. Croissantok, sütik, kenyér, zsömle, lekvár és kávé. Fogalmam sincs hogy kerültek ide, ezért furcsán körbefordultam a lakásba, hátha letámadnak a kicsi mozgó zsömlék és leszögeznek a padlóban. 
Nos, zsömlék nem támadtak meg, csak Eleanor lépett ki a konyhából egy tál palacsintával a kezében.
-Szia. - suttogta, majd lerakta a palacsintákat az asztalra.
-Te... - dadogtam.
-Ne kérdezz semmit. - lépett oda hozzám és a kezét a nyakam köré fonta, én pedig bénán álltam ott ahol eddig. - Arra gondoltam, hogy hülyeség volt az a szakítás. Szerintem még rendbe tudjuk hozni az érzéseinket és...
-Na találtál valamit? - futott le mosolyogva a lépcsőn Emma, de ahogy meglátta Eleanort eltorzult az arca. Eleanoré is.
-Ez meg ki? - kérdezte Eleanor nem túl barátságosan.
Emma lehajtotta a fejét és lesütött szemmel bámulta a padlót. Azt hiszem észrevette, hogy óriási balhé lesz.
-El, ő...
-Ne próbálj meg nekem semmi hülyeséget beadni Louis. - lökte el magát tőlem. - Nevetséges vagy. Alig 2 napja szakítunk és te máris összefekszel mindenféle jött-ment szajhával? Nem ilyennek ismertelek meg Louis.
-Kikérem magamnak, hogy szajhának nevezd. - emeltem fel a hangom.
-Persze rögtön szállj a védelmébe. - forgatta meg a szemeit. - Nem is értem minek jöttem ide. 
-Eleanor, ne csináld már. Miért kell így elválnunk?
-Mert én idejöttem, hogy esetleg újrakezdjük, de közbe te este valami kis ribancot döngettél. Komolyan így akarsz békében elválni? - vette fel a táskáját nevetve.
-Emma nem ribanc. - kiáltottam el magam idegesen.
-Nem érdekel. Viszlát Louis. - mondta és azzal becsapta maga mögött az ajtót.
Emma megsemmisülten nézett fel, aztán odasétált a kanapéhoz és összeroskadva leült rá.
-Tudod, hogy nem gondolta komolyan. - ültem le mellé és átöleltem a derekát.
-Hidd el de. De egyébként meg is értem. 
-He? - néztem furcsán.
-Én miattam nem jöhettek össze újra. Ha most nem lennék itt boldogan megreggelizel vele, beszélgettek, nevettek és rájössz, hogy még mindig szereted.
-Emma, ez nem így van. - mondtam.
-Persze... - dünnyögte.
-Komolyan. - bizonygattam. - Eleanorral már hónapok óta veszekedtünk. Kiszerettem belőle és mindketten tudjuk, hogy ez így nem mehet tovább.
-Ha így lenne akkor nem jött volna át. És gondolom kulcsa is van a házadhoz, így tudott bejönni ami a bizalom egyik jele.
-Amikor a kulcsot adtam neki akkor még nagyon a kapcsolat közepébe voltunk. És ismerem őt, csak azért jött át, mert hirtelen megijedt az egyedülléttől. De azt is tudom, hogy gyorsan tud találni magának másik pasit, ha pedig nem akar akkor pedig pontosan tudja, hogy hogyan álljon a sarkára. Tud vigyázni magában, és tudom, hogy nem kell féltenem. - Emma végiggondolta a hallottak és bólintott.
-Azt hiszem értem... - túrt bele a hajába. - Szóval biztos vagy benne, hogy már nem érzel iránta semmit.
-Teljesen biztos vagyok benne. - néztem mélyen a szemébe. - Hidd el már nem érdekel Eleanor. Már nem Ő érdekel.


*Harry szemszöge*

Minden erőlködésem ellenére Colette nem aludt nálam. A csók után még maradt egy darabig és a légkör ugyanolyan forró maradt, de Colette nem az a fajta csaj aki könnyen beadja a derekát. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mi lesz most köztünk azt mondta, hogy még át kell gondolnia. Na ez az amikor itt az ideje kétségbeesni. 
-Megjöttem. - nyitott be Emma. Hamar hozzászokott az itteni élethez...
-Szia. - mosolyogtam rá. 
Kivett a hűtőből egy üveg ásványvizet és beült mellém.
-Na milyen volt? - kérdeztem perverz vigyorral.
-Olyan idióta vagy Harry. - forgatta meg a szemeit.
-Na most komolyan. Csináltátok? Nem kérek részleteket, kicsit undorító lenne elképzelni ahogy a tesóm és a legjobb haverom, de azért mond, csináltátok?
-Nem. - mondta egyszerűen.
-Nem? - vontam fel a szemöldökét.
-Igen Harry, jól hallottad.
-Hát oké. - vontam meg a vállam.
-És te mit csináltál? - kérdezte. - Kibírtad Zayn-t és...
-Perriet? - kérdeztem vigyorogva.
-Ja azt. - bólintott, mire elnevettem magam.
-Hát... megkönnyebbülés volt amikor leléptek. 
-Gondoltam. - nevette el magát, majd beleivott a vízbe.
-Aztán átjött Colette. - mondtam, mire Emma kiköpte a vizet.
-Mármint a legjobb barátnőm Colette? Colette Simon?
-Igen, Ő. De kérlek köpd ki még egyszer a vizet, azt a fejet le kéne fotózni. 
-Áhh ezt nem lehet megismételni. - legyintett. - De mit keresett itt Colette?
-Téged. De a végére már nem hiszem, hogy nagyon érdekelte, hogy mi van veled. - vigyorogtam.
-Jézusom Harry, ennyire kanos nem lehetsz. - fogta a fejét. 
-Miért kell rögtön arra gondolni? - tártam szét a karom.
-Harry, igaz 2 évig nem találkoztunk de én attól még ismerlek. - kacsintott. - 9 hónapig mégiscsak egymást rugdostuk anyánk hasában. 
-Igaz. - nevette el magát. 
-Bejön neked? - váltott komolyra.
-Colette? - kérdeztem vissza.
-Nem basszus, a csaj a mekiből. - sóhajtott nagyot.
-Oké, na.
-Szóval bejön?
-Azt hiszem... Igen. 

* Másnap


*Harry szemszöge*

Sms. Paultól. Csak ennyi állt benne:

Pakoljatok. Hétfőn indulunk. Ne felejtsétek el, könyörgöm!

-Mi az? - kérdezte Emma, gondolom látta, hogy picit elnevettem magam.
-Csak Paul írt.
-Ki az a Paul? - értetlenkedett. 
-A menedzserünk. - magyaráztam. 
-Oké. - azt hiszem Emmának ennyi bőven elég volt.
-Hallod az a helyzet, hogy hétfőn elutazok. - vakartam meg a tarkóm. - Arról írt sms-t, hogy ne felejtsük el.
-Kitalálom, volt már rá példa mi? - vigyorgott.
-Ennyire kinézed belőlünk?
-Te hajlamos vagy elfelejteni dolgokat. - vette oda.
-Ne már Em, még mindig be vagy rágva?
-Harry, elhoztál Londonba. Igaz, mostanában jóban vagyunk meg minden, de ez nem felejtett sokat. 
-Oké értem. - tettem fel a kezem védekezőn. - De azért még van esélyem ugye?
-Itt vagyok nem? - kérdezett vissza mosolyogva. Erre én széttártam a karom, mire ő sóhajtva megölelt.
-Szóval ki fogsz bírni 3 hetet egyedül itthon?
-Valahogy megleszek. - vonta meg a vállát. 
*Zayn szemszöge*

Hétfőn mind Harrynél gyülekeztünk szokás szerint, mint mindig amikor utazunk valahova és akkor Paul is ide jön a sofőrrel. 
-Sziasztok. - köszöntem amikor beléptem. Én érkeztem meg utoljára.
A srácokkal elhülyéskedtünk meg ilyenek aztán feltűnt, hogy Emma nincs sehol. Már épp meg akartam kérdezni, hogy hol van amikor Louis ezt megtette helyettem.
-Emma hol van? - fordult Harryhez.
-Még alszik. - vigyorodott el. 
-Nem sokáig. - mondta Louis és elindult felfelé. 
-Aztán csak okosan. - szólt utána Harry.
-Minek nézel engem Harry? - tárta szét a kezét Louis és azzal felfutott a lépcsőn.
Kicsit furcsán néztem utána. Alig ismeri meg minden, de azért felmegy, hogy felébreszti... Nem értem, hogy Louis ezt hogyan is gondolta vagy mit akar Emmától...


*Emma szemszöge*

Reggel épp mélyen aludtam amikor felébredtem arra, hogy valaki rám ugrik. Szinte biztos voltam benne, hogy csak egy valaki lehet ilyen degradált... 
Morogva megfordultam és a rajtam fekvő nehezék viszont rajtam tartotta magát. Nagyokat pislogva próbáltam kinyitni a szemem. Először hirtelen sok volt a fény ezért újra becsuktam, majd ismét nagyokat pislogva kitisztult minden. A rajtam fekvő Louis is.
-Jó reggelt! - mosolygott rám, majd nyomott egy puszit az orromra. Hmm.. aranyos degradált.
-Szia. - erőltettem fáradt mosolyt magamra. Igazából hirtelen nagyon megörültem neki, reméltem, hogy az egész napot együtt töltjük. De a nap még hosszú, miért kell ilyenkor felkelteni, akármennyire is vele akarok lenni?! Amit persze soha nem vallanék be.
Louis óvatosan odahajolt hozzám és egy lágy csókot lehelt az ajkaimra. Én rögtön visszacsókoltam, aztán kinyitva a számat engedélyt adtam neki, amivel ő élt is. Úriember módjára teljesen elmélyítette a csókunkat, lassan és szenvedélyesen kényeztette az ajkaimat.
-Nem akarlak itt hagyni 3 hétre. - tűrte a fülem mögé a hajam.
-He? - miért hagy itt? Milyen 3 hét? Mi van?!
-Tudod, ma utazunk el. Fellépések, interjúk, fotózások meg ilyenek.
-Óó.. - esett le a dolog és rögtön kicsit elszomorodtam. - És mikor indultok?
-Még körülbelül egy óra.
-Addig van időnk. - mosolyodtam el és újra magamhoz húztam.
Kis idő múlva Louis elvált tőlem és lefeküdt mellém. Én már ettől a fél méteres távolságtól rosszul vagyok, nem hogy még sok ezer mérföldre legyen. Oké, nem járunk, de úgy elég nehéz bármit is lépni az úgy érdekében ha ilyen messze van tőlem.
-Lassan vissza kell mennem, még a fiúk gyanút fognak. - mondta. 
-Ó, oké. - húztam el a számat.
-Ugye Harry sejt valamit a dologból? - kérdezte mosolyogva.
-Lehetséges. - bólintottam visszafogott mosollyal. - Baj?
-Dehogyis, gondoltam, hogy ő lesz az első akinek feltűnik. Elég jól ismer mindkettőnket.
-Igaz. 
-Na lementem. - nyomott egy puszit a homlokomra és utána kiment.
Én felálltam és elkezdtem a szekrényemnél válogatni. Mivel itthon voltam ezért felvettem egy fekete leggingset és egy fehér atlétát hozzá, ami mögül kilátszódott a melltartóm pántja. (Nem hülyültem meg, amíg a fiúk itt vannak hülye leszek melltartó nélkül beállítani.) Fogat mostam, felkötöttem a hajam és le is mentem.
-És íme a húgom aki megtisztel minket azzal, hogy az utolsó 10 percben lesétál hozzánk. - tapsolt kettőt Harry.
-Csak megtisztelek titeket a jelenlétemmel. Örülj, hogy 10 percet kapatok, más egyet se. - nyújtottam ki rá a nyelvem, majd beültem mellé a fotelba. Persze nekem így teljesen kényelmes volt, neki kevésbé.
-Máshol nem találtál helyet? - vonta fel a szemöldökét.
-Most ide akartam ülni. Talán gond?
-Dehogyis. - vigyorgott rám. Aztán lelökött.
-Az anyádat. - mondtam a földről és lerántottam magam után.
-Bírom amikor testvérek veszekedés közben egymás anyját szidják. - jegyezte meg Niall. -Mi a bátyámmal nem anyáztunk egymásnak.
-Tényleg? - kérdezte Zayn. Mi közben a földön téptük egymást Harryvel.
-Persze. Találtunk sok más káromkodást is. 
Még egy darabig elvoltunk Harryvel, aztán megcsörrent Liam telefonja.
-Lépnünk kell. - mondta miután lerakta.
Harry feltápászkodott a földről majd engem is felhúzott.
-Vigyázz magadra, vetted? - ölelt meg szorosan Harry. - És ne csinálj hülyeséget. 
-Hülyeséget? Én? - tettem meglepettséget.
-Gemma mesélt dolgokat. - tolt el magától egy kicsit.
-Gemma? - hirtelen nagyon dühös lettem a nővéremre. - Például? 
-Például a Forever Young feliratú tetoválásról a csípődön. - vonta fel a fél szemöldökét.
-Azt hiszem ideje indulnotok. - bólintottam és gyorsan ellöktem magamtól.
A többiektől is elköszöntem aztán leléptek. Körülbelül fél órám volt unatkozni, mert Danielle-től kaptam egy sms-t.

Danielle: Shopping? :D Fél óra múlva ott vagyok! ;))

Hirtelen nagyon megörültem, hogy a múltkor Danivel így összehaverkodtam, baromi jó fej csaj és mivel Liam is a bandában van így már tudom, hogy kivel van esélyem elütni az időt, ha Colette esetleg nem ér rá. Szóval boldogan futottam fel a szobámba és kezdtem el kipakolni a ruháimat. Az örömömre csak rátett egy lapáttal, hogy megtaláltam a kedvenc felsőmet szóval rögtön ki is raktam. Kint egész szép idő volt, a Nap is sütött, de lehet, hogy később hideg lesz, ezért egy pulcsit is kerestem. 
Még válogattam egy darabig aztán meg is lett a végeredmény. Ugye a kedvenc felsőm amin Bille Joe Armstrong van, szakadt farmer, Martens bakancs, kék oldaltáska, barna bőr karkötő, fekete pulcsi és napszemüveg. Bementem a fürdőbe és kisminkeltem magam aztán pedig a hajamat is kivasaltam. Pont amikor kész lettem Danielle csöngetett.
-Hello! - mosolygott rám amikor kinyitottam az ajtót.
-Szia, gyere be, összedobálom a táskám és indulhatunk. - mondtam és félreálltam az útból, hogy be tudjon jönni.
A táskám aljába beletettem a pulcsim (egész jól belefért, pedig azt hittem, hogy teljesen púpos lesz az egész) utána beledobáltam a kulcsaimat, a telefonom, pénztárcát és már indulhattunk is. 
-És mi újság? - kérdezte mosolyogva miközben bepattantunk a kocsijába.
-Semmi különös. - vontam meg a vállam. - Furcsa a nagy házban Harry nélkül.
-Azt gondolom. - nevette el magát. - De 3 hét múlva már jönnek is. Amúgy Paul nekem azt mondta, hogy az utolsó egy hétben utánuk mehetek, mert az már csak lazítás és vihetek magammal valakit. Rád gondoltam. - nézett rám mosolyogva.
-Kicsit furcsa, hogy engem Harry így nem hívott, hogy velük 'lazítsak'. - gondolkodtam el.
-Nem, erről nem tudnak a srácok. - magyarázta rögtön Danielle. - Paul nem akarja nekik soha elmondani, hogyha megyek/megyünk őket meglátogatni, mert egyszer totál bepörögtek.
-Aha. - értettem meg. - Hát ha nem zavarok. - vontam meg a vállam.
-Ha Pault egy vad idegen nem zavarná akkor szerintem Harry tesója végképp nem. Meg tudja, hogy én értelmes embereket vinnék.
-És Kerryt is szokta így hívni Paul?
-Kit? - ráncolta Dani a szemét a pilótafazonú napszemüvege mögül. 
-Zayn csaját.
-Ő Perrie. - nevette el magát. 
-Mindegy. - legyintettem.
-Nem gáz, jó poén volt. - mosolygott tovább. - Egyébként pedig nem, Paul állítása szerint 'ki nem állhatja Perrie vinnyogását'. 
-Ha ennyire nem bírja senki se bírja Perriet, akkor Zayn-nek miért nem tűnik fel, hogy ez a csaj egy...
-Ribanc? - mondta ki helyettem Danielle.
-Aham. - bólintottam.
-Mert Zayn azzal, hogy Perrievel jár azt akarja bebizonyítani, hogy ő megérdemel egy ilyen szintű csajt.
-Kicsit gáz ha Zayn-nek ez a szintje. - nevettem el magam.
-De ez neki nem tűnik fel. Csak annyi, hogy Perrie egy jó csaj akivel ha végigmegy az utcán más pasik irigykedve néznek utána. Ezzel ő azt hiszi, hogy akkor Perrie nyilván egy magas szintű csaj. - próbálta értelmezni.
-Nagyjából értem. - gondoltam végig. - Egyébként én se csípem a csajt.
-Találkoztál már vele? - lepődött meg Danielle.
-Sajnos. - húztam el a számat. - És a szimpátia egyikünknél sincs meg.
-Hogyhogy? 
-Nos, amikor találkoztunk nagyon meg voltam fázva. - kezdtem.
-Most is hallani picit a hangodon. - bólintott Dani.
-És amikor lementem pont ott voltak a konyhában. Perrie rögtön azt hitte, hogy Harrynek vagyok az egy éjszakás kalandja, de aztán felvilágosítottam, hogy a testvére vagyok. Akkor persze rögtön máshogy állt a dologhoz, bemutatkoztunk stb. Aztán tüsszentettem egyet. 
-És ez miért gáz? - értetlenkedett.
-Mert a pólómon Allergic To Bitches felirat volt. - fejeztem be a tanulságos történetemet, ami Dannenek annyira tetszett, hogy majdnem félre kellett állnunk, annyira röhögött.
10 perc múlva megérkeztünk a plázához. 
-Hol kezdjük? - kérdezte Danielle miután beléptünk.
-H&M? - fordultam felé.
-Menjünk. - bólintott és rögtön megcéloztuk.
Azt hiszem Dani lesz a stylistom. Annyira jó érzéke van a divathoz és a stílusomnak megfelelő cuccokat talált nekem, szinte minden boltban. Persze a pénztárcám ennek nem igazán örült, de legalább egy jó darabig elleszek. 
-Na jó, én megéheztem a sok vásárlásban, szóval együnk valamit. - mondtam úgy 2 óra múlva.
-Oké és mit? - nézett rám miközben elindultunk az éttermek felé.
-Nézzünk körül. - vontam meg a vállam.
A plázának hatalmas étteremrésze volt, szóval nem nagyon segített a választásban. Volt Burger King, McDonald's, kínai, gyrosos, KFC, Nando's stb... Végül Danielle kínait evett én pedig egy négysajtos pizzát. 
Evés közben olyan érdekes témákról beszélgettünk, minthogy vajon annak a csávónak a mögöttünk lévő asztalnál miért van olyan fura kalapja, vagy hogy azok a csajok miért játsszák az agyukat a salátával és a szénsavmentes ásványvízzel amikor az alakjuk sehol sincs, vagy esetleg, hogy Harryék mit csinálhatnak most, miért nem vettük meg azt a táskát ami annyira jól nézett ki... Semmi komoly, de néha kellenek ilyen csajos délutánok.

8. fejezet * Just Friends

Sziasztok!:DD Nem is tudjátok elképzelni, hogy mennyire odavagyok most értetek!:) Egyik napról a másikra lett 9 rendszeres olvasóm és a látogatások száma is nagyot ugrott, szóval most nagyon boldog vagyok. :DD A fejivel igyekeztem ahogy tudtam, remélem, hogy jól sikerült és nektek is tetszik. :) Ha igen akkor ezt fejezzétek ki egy kommentben, vagy alul pipáljátok ki a 'Like'-ot, de ha esetleg nem jött be akkor a 'Hate'-re kattoljatok, higgyétek el nem harapok. :')) xoxo.

Just Friends

-Gyere mutasd a homlokod. - mondta Louis.

-Nem kell, jól vagyok. - tiltakoztam. 

-És ha beteg vagy? 

-Nem vagyok. - ráztam a fejem és tovább futottam a kanapé mögé.

Már vagy 10 perce rohangálunk körbe-körbe, mert Louis szerint lehetséges, hogy valami komoly bajom van, de én meg nem akarok beteg lenni, ezért nem hagyom, hogy megmérje a lázam. 

-Ha nem hagyod magad akkor a sok rohangálástól is meleg lesz a homlokod és akkor tévedésből hiszem, hogy 40°-os lázad van. De közbe lehet, hogy nincs.

-De nem akarok orvoshoz menni. - ingattam a fejem tovább mint egy kisgyerek.

-Emma, ha megígérem, hogy nem viszlek el orvoshoz akkor megnézhetem a lázad? - sóhajtott Louis.

-Ühüm. - bólogattam vadul.

-Rendben.

Louis közelebb jött hozzám és amikor már nyúlt, hogy megfogja a homlokom gyorsan elugrottam előle, de Louisnak vagy nagyon jók a reflexei, vagy rájött, hogy mit tervezek ezért a derekamnál fogva elkapott és magához szorított. Én háttal álltam neki és gondoltam így könnyebb a szabadulás, de csak nehezebb volt, mivel rájöttem, hogy Louis elég erős. 

-Nyugi, Emma. - hallottam a hangján, hogy mosolyog. Persze nagyon vicces, nem ő fél az orvosoktól és... és mit is akartam...?

-Na mi van? - hajolt kicsit közelebb. - Leblokkoltál?

-Dehogyis. - nevettem fel erőltetetten. Csak mert Louis megpuszilt miközben én magamban szitkozódtam az nem jelent semmit.

Louis nevetve a kezét a homlokomhoz szorította és ott tartotta pár pillanatig.

-Mérjünk egy lázat. - mondta.

-Vágod, hogy úgy viselkedsz mint az anyám? - fújtattam.

-Anne jobb nő nálam.

-Ez biztos, mivel te nem vagy nő. Jézusom, ugye nem vagy nő? - ijedtem meg.

-Dehogyis. - röhögte el magát. - És mielőtt még megkérdeznéd soha nem voltam, nem leszek és nem is akarok nő lenni, hidd el nagyon élvezem a férfi szerepet.

-Örömmel hallom. Szóval akkor nem is kell átvenni anyám szerepét.

-Makacs egy nőszemély vagy te. - morogta, mire én büszkén elmosolyodtam. - De ne hidd, hogy kifogsz rajtam.

-He? - értetlenkedtem, de nem sokáig. 2 másodperc alatt Louis átdobott a vállán és úgy indult el velem, hogy hova azt nem igaz tudtam.

-Louis azon tegyél le! - sipákoltam, de nem is tudom, hogy hogyan a hangomat illetően. Mivel nem hallgatott elkezdtem csapkodni a hátát, de az egyik csapás egy kicsit félrement.

-Hóó. - állt meg hirtelen. 

-Bocsi félrement. 

-Aha persze. - nevetett ki. Tuti élvezte.

-Akkor ne hidd el. 

Louis újra elindult én pedig most csendben hagytam, hogy elraboljon, de akkor ő csapott rá az én seggemre.

-Hééé. 

-Bocs, véletlen volt. - utánozott.

-Nem vagy viccem Tomlinson. 

-Szerintem de. 

-Az senkit nem érdekel, hogy mit gondolsz.

-Ha senkit nem érdekel, akkor elmondom, hogy baromi jó segged van.

-Ezt eddig is tudtam. - vontam meg a vállam.

-Le se tagadhatod Harryt. - mondta, majd belépett egy szobába. - Ugyanolyan egoisták vagytok. - azzal pedig ledobott egy ágyra.

-Héé, finomabb is lehetnél a beteggel. - néztem rá szúrósan.

-Eddig még azt bizonygattad, hogy nem vagy beteg. - forgatta a szemeit, aztán elkezdett egy fiókban kutatni.

-Remélem az nem az alsógatyás fiókod. - fintorogtam.

-Még ha az is lenne, akkor csak tiszták lennének benne. 

-Elég rendmániás vagy, fiú létedre. - néztem körbe. A szobában semmi extra nem volt, volt egy nagy szekrény, egy komód, egy ágy (amin ültem) egy íróasztal és ennyi. 

-Ha nagyon köcsög akarnék lenni akkor feldugnám a seggedbe, de mivel bírlak ezért hagyományosan szorítsd a hónaljadhoz. - vigyorgott rám miközben leült mellém.
-Ezt most bóknak vettem. - mosolyogtam rá, majd ahogy mondta beszorítottam a lázmérőt a hónaljamhoz.
2 percig ültünk csöndben aztán elkezdett csipogni. Louis rögtön elvette tőlem. Basszus, rosszabb mint az anyám.
-35.2. - olvasta le. - Emma, az nem normális, hogy kihűltél volna.
-Most miért engem hibáztatsz? - tártam szét a karom.
-Mert nem szorítottad oda rendesen. 
-És most mit csináljak?
-Gyere ide. - mondta, aztán a derekamnál fogva belehúzott az ölébe. Ismét háttal voltam neki, szóval a fejemet felé fordítottam és kérdőn néztem rá olyan 'mi a francot csinálsz?!' nézéssel. Louis elnevette magát, majd betette a lázmérőt a hónaljamhoz és most ő szorította oda. Az elején egy picit kínos volt, de utána már ellazultam és a fejemet hátrahajtottam Louis vállának és még élveztem is, hogy ott ülök az ölében, miközben ő (ha nem is vallaná be) egy picit aggódik azért, hogy jól vagyok-e. Ha eddig nem voltam lázas, most már biztos. Ez a pillanat hamar félbeszakadt, mert a lázmérő elkezdett csipogni.
-37.9. Ez már elhihetőbb. - mondta. 
-És most? - kérdeztem félve.
-Mivel nem akarsz orvoshoz menni. - forgatta meg Louis a szemeit. - Ezért most én leszek a doktorbácsi.
-Jézusom Louis, ez már perverz.
-Kajak ilyennek ismertél meg? - vonta fel a szemöldökét.
-Még nagyon nem is ismertelek meg. - világosítottam fel.
-Igaz. - bólintott. - Akkor elmagyarázom. Én egyáltalán nem hasonlítok a bátyádra és nem akarok veled lefeküdni vagy kihasználni. Elég hihető vagyok?
-Azt hiszem. - bólintottam.
-Örülök. - mosolyodott el.
Louis elengedte a derekamat és lemászott az ágyról. Szinte fizikai fájdalmat éreztem, ahogy elment tőlem, annyira jó volt a közelében lenni és...
-Ezt vedd fel. - dobott oda nekem egy fehér pólót, aminek a felső részén vékony kék csíkok futottak.
-Ez minek? - néztem furcsán.
-Ha már nálam ragadtál betegen legalább érezd jól magad és legyél kényelmes ruhákba. - vonta meg a vállát és odadobott nekem még egy boxert is.
-Köszi. - mosolyogtam rá.
-Mindjárt jövök. - mondta, azzal kiment a szobából.

*Louis szemszöge*

Normális vagyok?! Emma itt van nálam, beteg, de én magamnál tartom. Felajánlom neki a szobámat, az ölembe ültetem, megmérem a lázát... Én biztos nem vagyok normális. Na mindegy ha már így alakult... Kerestem neki lázcsillapítót, egy 100-as doboz zsepit, egy üveg szénsavas és egy mentes vizet és egy csomag csokis kekszet. Visszamentem a szobámba és amikor kinyitottam az ajtót Emmát hátulról láttam. A boxerem már rajta volt, hosszú barna haját az egyik vállán át előrefésülte és pont abban a pillanatban kapcsolta ki a melltartóját. Amikor meghallotta, hogy beléptem hátrafordult és halványan elmosolyodott. Ez a csaj szerintem komolyan meg akar ölni. Gyorsan felkapta a pólómat aztán ráfeküdt az ágyamra.
-Most beljebb jössz, vagy mostantól az ajtóban fogsz szobrozni?
-Ja persze. - ráztam meg a fejem zavartan.
Odasétáltam hozzá, majd beültem mellé az ágyra. 
-Mentes vagy szénsavas víz? - kérdeztem.
-Szénsavas jöhet. - mosolygott rám.
-Tessék. - nyomtam a kezébe a vizet.
-Egyébként... ne sértődj meg, de miért vagy ilyen apáskodó, vagyis miért viseled a szíveden az ilyen dolgokat? - kérdezte tőlem. Ha nem nézett volna ilyen aranyosan azt hittem volna, hogy kiröhög, mert ilyen gondoskodó típus vagyok belül... pedig egyáltalán nem vagyok ilyen, vagyis csak ritkán...
-A húgaim miatt. - válaszoltam. - Régen nagyon sokat vigyáztam rájuk. - magyaráztam.
-Ja értem. - gondolta végig.
-Figyelj Emma. - szóltam, miközben ő magára húzta a takarót.
-Igen? - nézett rám azokkal a gyönyörű zöld szemekkel.
-Beszélnünk kéne most már tényleg a tegnap estéről.
-Igen. - sóhajtotta.
-Te az egészre tisztán emlékszel?
-Hát. - túrt bele a hajába. - Elmondom, hogy láttam én jó? Utána meg te is.
-Okés.
-De ugye csókolózásnál nem volt több? - ijedt meg hirtelen.
-Nem hiszem. 
-Jó, mindegy, szóval a tegnap este. - gondolkodott el. - Emlékszem, ahogyan ott álltunk a falnál. Olyan volt, mintha csak mi ketten lettünk volna, de közben tele volt emberrel körülöttünk. De ott abban a pillanatban nem érdekeltek. Semmi mást nem éreztem csak téged. Egészen addig a zene ritmusára lüktetett a testem, de utána hirtelen a te ritmusodat vettem át. Amikor vége lett nem akartam semmit csak újra és újra átélni az egészet. - kicsit belezavarodott az emlékekbe, majd kérdőn rám nézett. - És te?
-Én csak annyit tudok, hogy... - kezdtem. - hogy azt hittem, hogy azért vagyok ott, hogy kiverjem Eleanort a fejemből. De csók közben rájöttem, hogy most már csak annyi kell nekem, hogy érezzelek téged... Újra érezni akarlak. - próbáltam összeszedni a gondolataimat, de nem nagyon ment. Emma rám nézett és azt hiszem értette.
Végiggondoltam az előzőpárbeszédünket. Igazán nyálasra sikerült, de most nem ez a lényeg. Hanem, hogy tulajdonképpen mindketten bevallottuk, hogy újra át akarjuk élni.
Azt hiszem ez a dolog egyszerre esett le mindkettőnknek. Mélyen a szemébe néztem, majd kicsit közelebb hajoltam hozzá. Ő a nyakamnál fogva magára húzott és így teljes testemmel eltakartam. Homlokomat nekitámasztottam Emma homlokának és belenéztem a gyönyörű zöld szemeibe. Nem érdekelt, hogy ki mit gondol, hogy a legjobb haverom ikertestvére, hogy esetleg elkapom tőle a betegséget az volt a legkevesebb.  
Nyomtam egy apró puszit az alsó ajkaira. Aztán még egyet. A következőt Emma adta nekem. Megnyaltam az alsó ajkát, mire Emma engedélyt adott, így a nyelvemmel elkezdtem kényeztetni az ajkait. Nyelveink hosszú táncot jártak az ajkaink pedig teljesen egybeforrtak. Egyre inkább nőtt a vágy, a szenvedély és már nem tudtam, hogy meddig tudom magam visszafogni...

*Harry szemszöge*

Megkönnyebbültem ültem le a kanapéra miután Perrie és Zayn leléptek. Nem, nem Zaynnel van bajom, csak a csajával. Inkább ne részletezzük. Egy negyedórája mehettek el, én pedig a TV-t kapcsolgattam amikor csöngettek. Először azt hittem, hogy itt hagytak valamit, de rájöttem, hogy ők nem csöngetnének, szóval érdeklődve nyitottam ajtót.
-Szia. - mosolygott rám Colette.
-Colette? - kerekedtek el a szemeim. - Te meg... mit keresel itt? - kerestem a szavakat.
-Elmondom, de előbb beengedsz? - kérdezte kedvesen mosolyogva.
-Ja persze. - túrtam bele a hajamba, aztán beengedtem Colettet.
Lazán besétált, közben szétnézet majd leült a kanapéra én meg mellé.
-Emma itthon van?
-Öhm... nincs. - dadogtam. - És nem is tudom, hogy mikor jön vissza. - tettem hozzá.
-Megint összevesztetek? - ijedt meg.
-Nem dehogyis. Csak Louisnál van, a tegnap estéről beszélgetnek... - Colette enyhén furcsán nézett rám. - Tudod mit, majd Emma elmagyarázza.
-Oké. - vonta meg a vállát.
-És hogy kerültél Londonba? 
-Hát... előbb letettem a vizsgáimat és elköltöztem. Most azon vagyok, hogy találjak valami munkát.
-És hol akarsz elhelyezkedni, mi érdekel? 
-Hát... elvégeztem már egy divattervezői tanfolyamot, szóval szívesen elmennék egy divatcéghez, vagy stylistnak vagy valami ilyesmi.
Ahogy Colette kimondta a stylist szót rögtön elmosolyodtam. Ugyanis a stylistunk most keres magának gyakornokot és szerintem Colette simán alkalmas a feladatra.
-Mi az? - kérdezte, amikor észrevette, hogy vigyorgok, mint a tejbe tök. 
-Arról van szó... - kezdtem és elmeséltem neki ezt a gyakornok dolgot. Persze teljesen odavolt.
-Úristen Harry, köszönöm. - ölelt meg. 
-Igazán nincs mit. - nevettem. Persze kihasználtam a pillanatot, hogy Colette ilyen közel van hozzám. Csak azért imádkozzam, hogy alul nyugton maradjon... De egyébként kiwis sampont használ és azt hiszem kakaó illatú tusfürdőt.
-Nem vagy éhes? - kérdeztem miután kibontakoztunk az ölelésből.
-Kicsit. 
-Gyere nézzünk körül. - mondtam és azzal kimentünk a konyhába. Belenéztem mélyhűtőbe és láttam, hogy a múlt hétvégi grillpartiról megmaradt két lefagyasztott húspogácsa. 
-Hamburger? - kérdeztem.
-Oké. 
Amíg én elkezdtem kisütni a húspogácsákat addig Colette a zöldségeket vágta fel. 
-Emlékszel amikor a 9. szülinapodon Anne mennyi hamburgert sütött? - kérdezte mosolyogva.
-Tényleg. - gondolkodtam el. - Kemény buli volt. Emlékszem, még Twistereztünk is.
-Az biztos. - nevette el magát. - És akkor volt az amikor... - kezdte de aztán elakadt.
-Mi? - kérdeztem, de persze pontosan tudtam, hogy miről beszél.
-Nem fontos. - vágta rá, a kelleténél kicsit gyorsabban.
-Colette, minden rendben? - léptem oda mellé és közben megsimítottam a derekát.
-Persze. - motyogta. - Menj vissza, leég a hús.
-Aranyos vagy, ha zavarban vagy. - mosolyodtam el, miközben visszamentem a sütőhöz.
-Mi? - fordult hátra értetlenkedve.
-Semmi. - ráztam meg a fejem nevetve.

-Ez isteni lett. - mondta Colette az első harapás után. 
-Igen. - bólintottam.
Bírom, hogy Colette nem az a csaj aki nagyon ügyelne arra, hogy mennyire legyen illedelmes. Simán felrakta a lábát a kávézóasztalra, a tányért az ölébe rakta és nem félt nagy harapásokkal enni. Utálom amikor elmegyek egy csajjal vacsorázni és vagy salátát eszik vagy ha a spagettivel fél órát szórakozik, hogy tökéletesen rátekeredjen. 
Miután mindketten megettük kivittem a tányérokat a konyhába Colette pedig ha jól láttam kiment az erkélyre. Beraktam az edényeket a mosogatógépbe és utánamentem. Colette a falnak támaszkodva a karját maga előtt összefonva nézelődött, majd amikor kimentem halványan rám mosolygott.
Odaléptem elé és egy határozott mozdulattal magamhoz húztam. Láttam rajta a meglepettséged, de csak egy pillanatig, mert az ajkaimat az ő ajkaira tapasztottam. Colette pár pillanatig lefagyott, aztán kezét a nyakam köré fonta és viszonozta a csókom. Lassú, hosszú mély csók volt, nyelveink tökéletesen egyszerre mozogtak az ajkaink pedig teljesen összeforrtak.
-Remélem ez jobb volt mint 9 évesen. - mosolyodtam el halványan, miután szétváltunk.
-Határozottan. - mosolygott vissza, aztán két kezével megfogta az arcomat és visszahúzott magához. 

7. fejezet * Allergic To Bitches

Hello mindenki. :DD Látom titeket nem nagyon lehet meghatni a kommenthatárral, szóval azt a dolgot inkább ejtem, ha akartok akkor úgyis írtok. :') Viszont nekem tényleg sokat jelentene, de inkább nem akarok itt kunyizni, szóval erről ennyit. :DD A résszel kapcsolatban: most még nem tudunk meg különböző részleteket a buli(k)ból, de a következő részben annál inkább. ;dd Viszont most megismerjük Perriet, akivel Emma rögtön meg is alapozza a kapcsolatát. A különböző érzésekkel, hogy ki-kit szeret az a következő részben derül ki, szóval ez a fejezet egy kicsit összekötő jellegű. :) Na nem akarok ilyen sokat pofázni (pedig már sikerült) szóval remélem tetszeni fog. :') xoxo. 

Allergic To Bitches

Reggel brutális fejfájással ébredtem. Nehézkesen felkeltem és körbenéztem. Nem tudom, hogyan de hazajutottam. Szinte mozdulni se tudtam, de szükségem volt egy Aszpirinre, mert ez a fejfájás egyre elviselhetetlenebb lett.

-Harry! - kiabáltam, de a végére egy csúnya krákogás lett belőle.

-Lenyeltél egy legyet vagy mi? - jött be Harry, hasonló állapotban mint én. Persze nem a kiabálásomat hallotta meg, hanem a 2 perce tartó őrült köhögésem.

Leült mellém az ágyra, majd adott egy pohárvizet.

-Kösz. - sóhajtottam miután jobb lett a torkom.

-Ezt vedd be. - adta a kezembe a gyógyszert.

-Szintén kösz. - mosolyogtam rá. 

-Te mennyire emlékszel a tegnap estéből? - kérdezte előre bámulva.

-Kábé semmire. - válaszoltam. - Vagyis... Azt hiszem te felszedtél valakit.

-Akkor már értem, hogy mit keres egy vörös hajú csaj az ágyamban. 

-Kajak van valaki az ágyadban? - döbbentem le.

-Nincs. 

-Hülye. - löktem meg nevetve. Aztán lehapciztam.

-Fúj, Emma ne fikázd már össze a pólóm.

-Nem is lett olyan. - mondtam orrhangon, aztán belefújtam az orrom elé tartott zsepibe.

-Gondolom akkor fáztál meg amikor elhagytuk a dzsekidet.

-Elhagytuk? Ne már az egyik kedvencem volt. - húztam el a számat.

-Ja. De egyszer állítólag Niall-t is majdnem elhagytuk. Ott maradt az egyik bárban. Liam ment vissza érte.

-Az igen. - bólintottam elismerőn. - Amúgy hány óra?

-4 körül. És Zayn hívott, hogy átjönnek Perrievel 5 körül.

-Minek? - kérdeztem hidegen.

-Amikor Zayn beállított Perriehez este tök részegen, Perrie tök ideges lett és meg akar bizonyosodni róla, hogy nem csalta meg vagy ilyesmi.

-És miért téged akar kikérdezni? - értetlenkedtem.

-Mert csak én nem tudtam lerázni.

-Lerázni? 

-A srácokkal nem igen bírjuk Perriet... - magyarázta.

-Vágom. 

-Ugye te nem csináltál semmit Zayn-nel? - kérdezte hirtelen

-Honnan veszed? - lepődtem meg.

-A bátyád vagyok, nem hülye. Tudom, hogy bejön neked.

-Bejött. - javítottam ki. - És nem, Zayn-nel nem csináltam semmit.

-Akkor kivel? - húzta fel a szemöldökét.

Felnéztem rá. Most nem voltam olyan állapotban, hogy bármit is tudjak kamuzni, szóval inkább elmondtam az igazat.

-De nem bukj ki jó? - rágtam a szám szélét félve.

-Megpróbálok.

-Smároltam. Louval. - böktem ki lesütött szemmel.

-Basszus Emma. - feküdt hátra Harry az ágyamon. 

-Részeg voltam. - próbáltam védeni magam.

-Louis emlékszik rá?

-Honnan tudjam? Az estének nagyon sok részére nem emlékszem, de erre biztosan.

-És mással volt valami? - kérdezte felvont szemöldökkel.

-Mármint mással vagy Zaynnel?

-Zaynnel. - bólintott.

-Én csak táncolásra emlékszek.

-Ok, de azért ezt se valljuk be Perrienek.

-Én rád bízom. 

-Na pihend ki magad. És szerintem öltözz át. - utalt arra, hogy farmerba aludtam el este.

Megfogadva Harry tanácsát felvettem egy bugyit és egy hosszabb pólót. Visszafeküdtem az ágyba és visszaaludtam.

Amikor felébredtem már elmúlt a fejfájásom, de a náthám csak rosszabb lett. Feltápászkodtam és megnéztem a telefonomon az időt. 6 óra. Odavánszorogtam a tükörhöz és kiszedtem a hajamból a hajgumit. A hajam most szabályosan göndör lett. Gondoltam mivel elméletileg itthon vagyok (és mivel semmi erőm nincs) hagyom a vasalást. Aztán elgondolkodtam. Ma még nem is ettem semmit. Lesétáltam a konyhába, aztán rájöttem, hogy nagyon elfeledkeztem valamiről, illetve valakikről. Zayn és Perrie az étkezőasztalnál ültek, Harryvel szembe. Ahogy Harry meglátott először elmosolyodott, gondolom, hogy végre göndör hajjal lát, aztán pedig lefejelte az asztalt. Valószínűleg nem tanácsos a tesód haverja és a csaja előtt, akivel most találkozol először egy szál pólóba és bugyiba mutatkozni. Ezt most már egy életre megjegyeztem.
Végignéztem Perrien. Rögtön kiszúrtam a haját. Amikor Zayn telefonján láttam szőke volt, de most... lila. De nagyon a csaj stílusa se jött be. Valahogy nekem ez túl puccos és nem az én világom.

-Hello. - intettem bénán.

-Harry új áldozata? - vonta fel a szemöldökét Perrie lesajnáló mosollyal.

-Nem, Harry ikertestvére. - vettem fel a stílusát.

-Szóval, Ő itt Emma. - vette át gyorsan a szót Harry. - Ő pedig Perrie.

-Örülök, hogy megismertelek. - állt fel Perrie, majd kezet rázott velem. Ezt elég furcsának találtam, nem igazán szoktam kezet fogni majdnem velem 
egykorú emberekkel, de hát ő tudja. A kézfogás után gyorsan elfordultam, mert megint jött egy hapci. Ezzel egyébként semmi baj nem lenne, ha... ha nem az Allergic To Bitches feliratú pólóm lett volna rajtam. Kajak véletlen volt, de Perrie ezt nem tolerálta. Harry elröhögte magát és láttam, hogy Zayn is mosolygott, csak a padlizsánhajú barátnője küldött felé egy nem túl kedves pillantást, ezért inkább elkomorodott.
-Oké, akkor én megyek és elásom magam sziasztok. - indultam kifelé.
-Azt jól teszed. - szólt utánam Perrie.
Felmentem a szobámba és elterültem az ágyon. Úristen, hogy lehetek ekkora balek. Nem baj, amúgy se lett volna kedvem lent műmosollyal beszélgetni velük...
Egyszer csak megrezzent a telefonom. Harry írt. De hát csak egy emelettel van lejjebb. Mindegy. 

Harry: Gondolom nem vetted észre, szóval olvasd el az íróasztalodon lévő üzenetet.

Odasétáltam az íróasztalomhoz és felkaptam az odahelyezett cetlit.

Emma!
Louis írt nekem, azt kéri, hogy amint 
tudod keresd fel Skypon!! Fontos!

Alatta pedig le volt írva Louis Skype címe. Szóval valószínűleg Louis is emlékszik rá... Francba...

Emma: Ok. De egyébként ezt miért nem lehetett smsben megírni?

Harry: Így titokzatosabb. :DDDDD
Emma: Beteg vagy. :'DD Hallod.. hozzál meg fel nekem valami kaját, éhen döglök.

Harry: Intézkedek.

Megfogtam a laptopom és behúztam az ágyba. Amíg vártam, hogy bekapcsoljon elgondolkodtam, hogy vajon Louis mit gondol a tegnap este történtekről. Hiszen aznap szakított a barátnőjével. És igaz, hogy részegek voltunk, de arra a csókra tisztán emlékszem. Újra át akarom élni, azt akarom, hogy átkaroljon, hogy mélyen beszívjam az illatát... Újra ott akarok lenni és átélni újra azt a pillanatot.

*Louis szemszöge*

Idegesen ültem a gép előtt úgy egy órát. Igaz, Harry mondta, hogy ne nagyon számítsak Emmára mostanában, mert bealudt, de azért inkább ott ültem végig és vártam, hogy csoda történjen. Miután úgy gondoltam, hogy azért a mosdóba nagyon el kéne nézni, nagy nehézségek árán félreraktam a laptopom és kimentem. Amikor visszaértem láttam, hogy új felkérésem van Skypon. Azonnal elfogadtam és már fel is kértem Emmát videóhívásra.
-Szia. - intett bele a kamerába. 
Oké, ez a csaj még félkómásan is baromi dögös. A haja most nem volt kivasalva, hanem göndör volt, ami meg baromi jól állt neki. 
Hirtelen visszajöttek a tegnap este emlékei. Ott akartam lenni most mellette, beletúrni abba a gyönyörű göndör hajba és megcsókolni. Mármint Emmát, nem a haját. 
Amíg gondolkoztam Emma másodszor integetett bele a kamerába így észbe kaptam.
-Bocsi itt vagyok. - ráztam meg a fejem.
-Oké. Harry mondta, hogy fontos...
-Igen. - bólintottam. - Mond, te mennyire emlékszel a tegnap estéből?
Kérlek mond, hogy nem emlékszel és akkor minden jó, kérlek mond, hogy nem emlékszel...
-Hát arra emlékszek amiről te beszélni akarsz. - túrt bele a hajába. Ez kajak meg akar ölni?
-Szóval, mit csináljunk? - húztam el a számat. 
-Szerintem ezt személyesebben kéne megbeszélni. - mondta.
-Most ráérsz?
-Ööö, igen, de szerintem az ablakon fogok kimászni. 
-He? - néztem furcsán.
-Zayn és Perrie itt vannak nálunk. - magyarázta.
-Viszek létrát. - ajánlottam fel azonnal, mire elnevette magát. 
-Szóval...?
-Ha úgy kb. fél óra múlva átmegyek eléd és nálam nyugodtan megbeszéljük az jó? Jó lenne ezt elsimítani. - néztem a kamerába és az ajánlatommal tényleg nem volt semmilyen hátsó szándékom. 
-Rendben. - mondta aztán elköszöntünk egymástól.

*Emma szemszöge*

Amikor Louis felajánlotta, hogy menjek át hozzá rögtön elfogadtam. Bármit, csak ne kelljen itt maradnom. Éppen ruhákat keresgéltem amikor Harry bejött egy adag chipsszel és valami szósszal hozzá.
-Köszi. - mosolyogtam rá hálásan.
-Mész valahova? - lepődött meg.
-Aha, Lou-val találkozunk, hogy megbeszéljük a dolgokat.
-Persze. - vigyorgott perverzül.
-Ne mindig magadból indulj ki. - nyújtottam ki rá a nyelvem.
Beálltam a tükör elé és magam elé próbáltam két felsőt. Harry hátulról átölet, majd belepuszilt egyet a hajamba.
-Olyan rég láttalak göndören.
-Rég láttál bárhogyan. - jegyeztem meg és még mindig a két felsőt nézegettem.
-Ez dögösebb. - bökött Harry az egyikre.
-Biztos? 
-Nem Emma, hazudtam. - röhögte el magát.
-Jól van. Na. - nevettem fel egy kicsit.
Kivettem a felsőhöz való szoknyát aztán kiküldtem Harryt. Azt hittem jobban fogja érdekelni, hogy a legjobb haverjával találkozok, de nem nagyon hatotta meg a dolog.

Szóval felvettem a Harry által kiválasztott felsőt és az egyik kedvenc szoknyámat. Alapból nem nagyon vagyok az a kiöltözős típus, de ezt a szerelést kifejetetten szerettem, csak nem nagyon hordtam. Gyorsan kisminkeltem magam aztán felkaptam egy táskát és beledobáltam a fontosabb dolgaimat. Telefon, zenelejátszó, fülhallgató, kulcs, zsepi, szájfény. 
Felvettem egy magassarkút és elgondolkodtam, hogy normális vagyok-e, hogy én egy ilyet képes vagyok felvenni. Remélem azért nem töröm ki a bokám. 
Miután nem tudtam magamnak újabb alibit kitalálni kénytelen voltam lemenni, Louis úgyis mindjárt itt van. Letipegtem a lépcsőn és pechemre Zayn, Perrie és Harry a kanapén ültek és Perrie valami baromi nagy sztoriban volt, amit Zayn halálra unt, Harry pedig nem is figyelte. Amikor leértem hirtelen mindenki rám nézett. Harryn valami büszke mosoly futott át, hogy 'igen az én tesóm', Perrie felvont szemöldökkel méregetett, hogy 'Igen, ez az a csaj aki rohadt viccesnek találta, hogy ribancnak titulátl' és Zayn... Zayn pedig többször is végigmért a tekintetével és azt hiszem nem nagyon tudod mit mondani. Hát erre én se nagyon, mivel ott ült mellette a barátnője.
-Akkor leléptem. - mondtam miután beleuntam, hogy mindenki engem bámul. - Sziasztok.
A többiek valami köszönésfélét motyogtak aztán Perrie megint belekezdett a mondandójába. Kimentem a házból és olyan 2 percen belül egy kocsi lassított le előttem. 

*Louis szemszöge*

Amikor megérkeztem Harry házához Emma már kint várt, de hirtelen elgondolkodtam, hogy tényleg ő áll-e ott. Lehúztam az ablakot, mire ő mosolyogva beült mellém. Próbáltam uralkodni magamon, de nehezen ment és egyre többször néztem rá, mint az útra. 
-Amúgy a többiekről tudsz valamit? - kérdezte, de a mondat végébe beleköhögött.
-Jól vagy? - néztem rá. Újra.
-Aha, csak egy kicsit megfáztam. - legyintett. - Bár ezzel sikerült megutáltatnom magam Perrievel. - mondta, de nem igazán értettem, ezért elmagyarázta. Hát majdnem lefejeltem a kormányt a röhögéstől.
-Ne nevess. - mosolygott rám.
-Bocs, de muszáj.
Emma sóhajtva megrázta a fejét, majd az út csöndben telt. Vagyis Emma végigköhögte az egészet, de egyébként tényleg csönd volt.