21. fejezet * Everything Happens For A Reason

Sziasztok! :)) Nagyon sajnálom, hogy csak most hoztam a részt és őszintén, nem ez lett életem fő műve. Csak rengeteg hülyeséggel csesztem el az időt. Regisztráltam Tumblre (aki akarja küldje el a linkjét és bekövetem), és egy kicsit belebonyolódtam a magánéletembe. De, hogy valami pozitívat is mondjak, a másik blogomba is írtam rész, bár, még mindig szünetel, de már nem sokáig. ;dd

Nos, akik a másik blogomat nem olvassák azoknak inkább erről a blogról mesélek. Mint már előbb mondtam ez egy elég gyatra rész lett, de igyekszem minél előbb hozni majd a következőt. Valamint nagyon szépen köszönöm a 33(!) rendszeres olvasómat. *-*

Love. xx

Everything Happens For A Reason

-Khhm. - köhintett Brandon. - Bocsi a zavarásért, én csak...
-Elgázoltad Emmát? - vonta fel a szemöldökét nem túl kedvesen Harry.
-Hazza, nyugi. - néztem rá, gyorsan, majd Brandonra emeltem a tekintetem. - Komolyan te ültél a másik kocsiban. 
-Igen. - vakarta meg a tarkóját a befáslizott kezével.
Hirtelen mindenki kínosan sziszegni kezdett, és láttam, hogy Harry keze ökölbe szorul és egy ideg is elkezdett rángani az arcán. 
-Figyeljetek. - fordultam a többiek felé. - Kérlek menjetek ki egy kicsit, én pedig beszélnék egy kicsit négyszemközt Brandonnal. 
A többiek nem nagyon értették a szitut, szóval gyorsan kihúztak. Louis még nyomott egy csókot a számra, aztán szúrósan Brandonra nézett. Oké, ez biztos valami pasis dolog, hogy 'az én csajom, szóval tartsd meg a 3 lépés távolságot', vagy valami ilyesmi. Végül aztán mindenki kiment (Harryt szó szerint ki kellett ráncigálni, de csak sikerült) és kettesben maradtunk Brandonnal. 
-Figyelj Em - kezdte és leült az ágyam szélére. Ettől nem voltam elragadtatva, szóval egy nem túl kedvesen végignéztem rajta, így vette, hogy kicsit távolabb kéne lennie és leült a székre. - Nagyon sajnálom.
-Mégis mit?
-Miattam kerültél ide. 
-Brandon maradj már. - legyintettem. - Az egész az én hibám volt. Én mentem át a piroson. 
-Jó, de én ha időben észreveszlek és nem a CD-lejátszóval szarakodok akkor meg tudtam volna állni és nem lenne semmi bajod. - láttam a szemében a megbánást. - És nekem meg nincsen semmi bajom.
-Brandon, nem ezért kéne, hogy bűntudatod legyen. - ráztam meg a fejem.
-De nekem akkor is van. Mindenért. Hidd el, ha minden sérülésed velem történt volna meg, az sem vigasztalna meg. Őrülten sajnálom.
-De semmit nem kell sajnálnod... - kezdtem bele, de ő még nem akarta abbahagyni a nyálas monológját.
-De én mindent sajnálok. Őszintén. - nézett mélyen a szemembe. - Mindent amit tettem. Megbántam. És komolyan, erről ez egész balesetről én tehetek.
-Brandon, állj már le. - szóltam rá, kicsit indulatosabban. - Az én hibám. Én mentem át a piroson és részeg voltam. Sőt, ha józan lettem volna akkor se tudnék rád haragudni. Én voltam a hülye.
-Részeg voltál? - lepődött meg.
-Igen, előző este kicsit elengedtük magunkat a többiekkel. - sütöttem le a szemem. 
-És a barátod engedte, hogy részegen autóba ülj? - húzta fel a szemöldökét.
-Ő is az volt. - próbáltam védeni.
-Te jobbat érdemelsz egy ilyennél. - rázta a fejét. - Csak egy hülye szépfiú akiért minden lány odavan, közben pedig egy seggfej.
-Vágod, hogy te most a pasimról mondtad ezeket?! - emeltem fel a hangom.
-Bocs. - rántotta meg a vállát. - Egyszerűen csak neked nem ilyenekkel kéne összeállnod.
-Miért, szerinted kivel kéne? - tártam szét a karom idegesen.
-Velem. - felelte egyszerűen. - Emma, én még ugyanúgy szeretlek. 
-Ne játssz ennek a szónak a súlyával. - ráztam meg a fejem és a könnyek mér gyűltek a szemeben.
-Nem játszok semmivel. Ellentétben valaki mással, aki veled játszik.
-Ha még egyszer valami ilyet mondasz Louisról... - néztem rá idegesen.
-Akkor? Mi lesz Emma? - kérdezte tettet kíváncsisággal. 
-Tudod mit? Takarodjál kifelé. - szóltam élesen.
-Hogy mi? - röhögte el magát.
-Jól hallottad. Told ki szépen a segged.
Kicsit megrökönyödve, de Brandon kiment a kórtermemből. 

*Louis szemszöge*

-Harry, ki ez a gyerek?  - kérdezte Liam.
-Brandon. - felelte Harry és mereven az ajtót bámulta.
-Bővebben? - vonta fel Liam a szemöldökét.
-Emma ex-barátja. - válaszolt Col Harry helyett. - Nagyon durván átverte Emmát, megcsalta és kihasználta. Röviden ennyi. - vázolta fel Colette a helyzetet. Miután ezt elmondta hirtelen mindenki rám nézett. 
-Figyeljetek, nem fogok Emma múltjában kutakodni, amit akar azt úgyis elmondja. - kezdtem. - De ha ez a gyerek csak egy ujjal is hozzáér szétütöm a fejét.
-Amúgy nem egy egyszerű eset. - folytatta Colette. - Nem ártana távol tartani Emmától. 
-Meglesz. - bólintott Harry.
-Van itt büfé? - fordult körbe Niall. 
-Én lent láttam, lemegyek veled. - mondta Zayn. - Szóljatok, ha van valami.
-Rendben. - bólintott Danielle.
Miután Zayn és Niall lementek mi fent maradtunk. Mindenki leült, én pedig a falnak támaszkodtam neki, és Harryt figyeltem aki nekiállt a vízautomatával szórakozni, de valamit elcseszett, mert nem jött belőle víz.
-Harry, kifogyott te szerencsétlen. - verte bele a fejét Liam a falba.
-Miért nem töltik fel? - értetlenkedett.
-Szerintem egy kórházba nem ez a legfontosabb dolog. - válaszolt Liam.
-Az tény... - gondolkodott el Harry.
Egyszer csak kinyílt Emma kórtermének az ajtaja és Brandon lépett ki rajta, majd idegesen elém lépett.
-Ezt még nagyon megbánod. - mondta és a szemei szinte szikrát szórtak.
-Mégis mit? - vettem fel a szemkontaktust.
-Nem érdemled meg őt. Sokkal jobbat érdemel nálad. 
-És ezt most honnan találtad ki? Semmit nem tudsz rólam, hogy ilyeneket mondj. - röhögtem ki. Esküszöm, teljesen komolytalan ez a gyerek.
-Hogy engedhetted részegen kocsiba ülni? Igaz, hogy a többi az én hibám, de akkor is. Én soha nem hagytam volna. 
-Jó. De te már elcseszted nála az esélyed. Nem is csodálkozok, hogy miért. - mértem végig. 
-Jobban tennéd ha stílust váltanál seggfej.
-Vagy mi lesz? - vontam fel a szemöldököm.
-Héé, ennyi bőven elég lesz jó? - szakított minket félbe Colette. - Brandon, te most inkább lépj le. Kösz. - bólintott és indult Emmához.
-Col? - szóltam utána.
-Igen? - fordult meg.
-Baj lenne, ha most szeretnék vele egy kicsit beszélni kettesben? 
-Várj, én is megyek. - csatlakozott Harry. - Ha a pasija körülbelül egy szinten van a tesójával.
-Ahogy a legjobb barátnő is. - feleselt Colette.
-Menjetek be mindhárman azt kész. - adta meg az ésszerű választ Liam.
-Hol lennénk mi nélküled? - eresztett rá egy vigyort Harry. 
-Nagy szarban. - válaszolt Liam, aki nem vette a poént.
Végül mindhárman bementünk Emmához. Én visszaültem mellé az ágyára, Colette meg az ágy mellett lévő székre.
-Aúú. - kiáltott fel Emma amikor Harry sikeresen ráült a lábára.
-Jézusom, mond, hogy ez nem a törött lábad volt. - ijedt meg Harry rögtön, és az ágyról is lepattant. 
-Szerencsére nem. - mosolyodott el halványan Emma. - És bízok benne, hogy ez se tört el. 
-Nagyon vicces vagy. - forgatta a szemeit Harry és óvatosan leült az ágy szélére. 
Ránéztem Emmára. Valami nem stimmelt. Mosolygott, meg mutatta, hogy milyen erős, de közben a szemén láttam, hogy könnyes. Megszorítottam a kezét és mélyen a szemébe néztem. 
-Minden rendben? - kérdeztem.
-Csak Brandon kicsit felhúzott. - legyintett.
-Nem csak téged. - nézett rám Colette.
-Mondott neked valamit? - ijedt meg Emma.
-Semmi különöset. - vontam meg a vállam. - De szerintem ennek a kis rövid beszélgetésnek még lesz következménye.
-Attól félek annak is amit ő mondott nekem... - morogta Em.
-Bántott? - nézett rá idegesen Harry.
-Nem. - felelte Emma. - Most tényleg nem.