17. fejezet * Tattoo

Hello. :D Kicsit későn, de itt az új rész. :) Igazából, most nincsen különösebb hozzáfűzni valóm és a fejezet se lett életem fő műve. Nagyon boldog vagyok, hogy már 30 rendszeres olvasóm van, nagyon szépen köszönöm! :')) <3 xoxo.K

Tattoo

Reggel melltartóban és bugyiban ébredtem. Nem kell rosszra gondolni, egyszerűen csak tegnap Harryvel sokáig voltunk fent és mire átvettem volna a pizsamám eldőltem mint egy zsák és bealudtam. Nyújtózkodtam egyet aztán odavánszorogtam a tükrömhöz. A göndör hajam kicsit kócosan omlott le a vállamra, de furcsa mód a szemeim nem voltak karikásak. Talán végre egyszer kialudtam magam. Végignéztem magamon. Ilyenkor mindig megakadnak a szemeim a tetoválásimon. Előjönnek az emlékek. Az első tetoválásom alkaromon található, egy idézet, dőlt szép betűtípussal, de direkt nem giccsesre csináltattam. 'Akkor nevetünk, amikor valami a legjobban fáj. Nevetünk, amikor mást nem tudunk tenni. A nevetés az egyetlen stratégia, ha kezd széthullani körülöttem a világ... Csak az utolsó pillanatok provokálnak könnyeket.' Ez leginkább a Harryvel való kapcsolatomra emlékeztetett. Mindig magabiztosan és vidámnak kellett lennem, támogatnom őt, közben belül szétestem. Megtanultam, hogy a külvilágnak mindig azt kell mutatni, hogy minden a legnagyobb rendben és akkor békén hagynak...
Még volt rengeteg tetoválásom. A combomon hátul egy virágminta fut végig a térdhajlatomtól egészen a fenekemig. A bokámon van egy horgony. A jobb mutatóujjamon egy Ssshhh kicsi tetoválás van. Ezeknek nincs különösebb jelentősége, csak tetszett. A csípőmön egy Forever Young felirat látható, amivel egy átbulizott éjszaka után ébredtem. A lapockámon található az egyik kedvencem, a You Only Love Once. Ez az egyetlen internetes szleng amit értelmesnek gondolok és hiszek is benne. A nyakamon volt egy pici végtelen jel, azt is csak azért csináltattam mert megtetszett. Az oldalamon pedig újabb idézet található héber betűkkel: Az élet szép, de élni tudni kell.. az élet egy harc, s benne győzni kell! Azt hiszem ez a fő kedvencem ami vetekszik az alakromon lévővel. Nagyon szép és a kedvenc idézetem található rajta. 

Megnyomtam a telefonom gombját, hogy megnézzem mennyi az idő. Megjelent a háttérképem, amin New York látható. A kedvenc városom. Remélem egyszer eljutok oda... Na mindegy. Egyébként fél kettő van. Aha, szóval tényleg kialudtam magam. Gyorsan kikaptam a szekrényemből egy fekete kardigánt, ami a combon közepéig ér, és pont a rajtam lévő fekete csipkés fehérneműhöz tervezték. Szerettem ezt az összeállítást, bár elég gyorsan lekerült rólam amikor felvettem...
Elindultam és a lépcsőn lefelé haladva a kardigánom mindig egy kicsit meglebbent. Ahogy kiértem a lépcsőfordulóból rögtön 5 szempár szegeződött rám. Komolyan, az embernek nem lehet magánélete, és nem mászkálhat egy szál bugyiban és melltartóban a saját házában anélkül, hogy a tesójának a haverjai ne lássák?!
-Jó reggelt - morogtam és megpróbáltam összehúzni magamon a kardigánom. Teljesen felesleges volt, már mindent láttak.
-Most mit izélsz, láttunk már fürdőruhában. - legyintett Niall nevetve. 
-Igaz. - gondoltam végig a dolgokat és kezdtem ellazulni. Már amennyire ebben a helyzetben ez lehetséges.
-Kialudtad magad? - kérdezte Harry miközben beültem mellé a kanapéra. A gáz csak az, hogy így automatikusan Zayn mellé is bekerültem, de mivel máshol nem volt hely így jártam...
-Aham. - bólintottam kicsit zavartan, mert éreztem Zayn perzselő tekintetét a lábaimon.
-Jó neked. - motyogta.
-Miért, te miért nem?
-Mert 4 idióta felébresztett. - nézett vádlón a srácokra.
-Szóval te megmenekültél. - mosolygott rám Liam.
-Megtiszteltetés. - nevettem el magam. 
Még egy darabig elbeszélgettem a srácokkal, aztán pedig kezdtem éhes lenni szóval kimentem a konyhába. Betettem két szelet kenyeret a pirítóba aztán a hűtőben kotorásztam, hogy mit is tegyek rá. Egyszer csak két kéz siklott végig a combjaimon, át a fenekemen, majd a derekamnál fogva átkulcsolta a karjait. Akaratlanul is elmosolyodtam aztán nyomtam egy apró csókot a szájára. 
-Elmegyünk ma valamerre? - kérdezte Louis a homlokát az enyémnek nyomva.
-Elmehetünk. - bólintottam és nyomtam még egy csókot a szájára.
-Leolvad a hűtő. - szólalt meg a hátunk mögül egy hang. 
Mindketten hátranéztünk és Niallt láttuk meg. Zavartan lesütöttem a szemem, de Niall lazán kezelte a helyzetet. 
-Hé, nem vagyok semmi jónak az elrontója, csak éhes vagyok. - nevette el magát. 
Hálásan rámosolyogtam Niallre, aztán felpattantam a konyhapultra. Kivettem egy tányért a szárítóból aztán pedig rádobtam a 2 szelet pirítósom. 
-Niall, vedd már ki nekem a vajat. - szóltam a hűtőben kotorászó Niallnek, mivel én lusta voltam felállni. 
-Tessék. - nyomta a kezembe a dobozt
-Ez margarin. - néztem furán a csomagolást.
-Nem mindegy. Ugyanaz. - vonta meg a vállát és azzal kivett... egy csomó mindent a hűtőből. A mi hűtőnkből! Na mindegy...
-Louis, ideadnád nekem a polcról a mézet? - fordultam felé nagyokat pislogva. 
-Te miért nem tudod felemelni a feneked? - húzta fel a szemöldökét.
-Mert olyan jól leültem. - mondtam szomorúan.
-Egyébként. - szólt közbe Niall. - Ha a csajod, vagy bármilyen csaj egy szál fehérneműben megkér valamire, szerintem teljesítsd. 
Belőlem rögtön kitört a röhögés, Louis pedig mosolyogva megrázta a fejét és odanyomta a kezembe a mézet.
Szép nyugodtan eszegettem a mézes pirítósaimat, Niall pedig az asztalnál csámcsogott amikor meghallottuk Harry hangját.
-Louis! - kiabálta. - Gyere már segíteni, megint nem indul be a lejátszó és múltkor neked sikerült!
-Mennem kell. - sóhajtotta Louis szem forgatva aztán pedig kiment a konyhából.
-Szóval te és Louis. - mosolygott rám Niall. 
-Úgy látszik. - haraptam bele mosolyogva a pirítósomba.
-Örülök nektek. Szépek vagytok. - mondta, mire én elpirulva, mosolyogva kezdtem bámulni a földet. - De én az elején azt hittem, hogy inkább te Zaynnel...
-Az csak egy kis félreértés volt. - legyintettem, jelezve, hogy tereljük a témát. Niall bólintott és rögtön váltott is.
-Milyen a pirítós? - kérdezte.
-Finom. - bólintottam. - És a... - kezdtem, de elakadtam, mert nem tudtam behatárolni Niall kajáját.
-Csokis müzli, kakaóban, aszalt gyümölcsökkel és banánsziruppal. - mondta olyan természetesen, mintha csak azt mondta volna, hogy sonkás szendvicset eszik.
-Egészségedre. - bólintottam furán.
-Kóstold meg. 
-Túl fogom élni? - kérdeztem vonakodva.
-Én még itt vagyok nem? - tárta szét a kezeit.
-Végül is. - rántottam meg a vállam. 
Felkaptam egy kanalat, beültem Niall mellé és belekanalaztam az... izébe. Niall végignézte és figyelte az arckifejezésem. Az elején kicsit furcsa volt, de utána összeálltak az ízek a számban és rájöttem, hogy ez baromi jó.
-OMG, ez isteni. - kerekedtek el a szemeim.
-Ez most komoly? - lepődött meg Niall.
-Miért neked nem ízlik? - ráncoltam a szemöldököm.
-Dehogynem, csak nem sokan értékelik a furcsa kajáimat. - magyarázta.
-Akkor most már ketten vagyunk. - mosolyogtam rá.

Felrohantam a szobámba, hogy elkészüljek. Louval megbeszéltük, hogy elugrunk a Hyde parkba, hogy egy kicsit kettesbe legyünk a sok idióta nélkül. Kicsit több, mint 10 perc alatt  elkészültem. Felvettem egy csíkos , fél vállamon lelógó kötött felsőt, egy rövidnadrágot a hajamat pedig most hagytam eredeti formájában. Na jó, igazából egyszer-kétszer átmentem rajta hajvasalóval, de inkább csak ilyen hullámosan hagytam. Felkaptam egy barna táskát és már indultam is lefelé, hogy végre elinduljunk. Aztán az egész 'kiruccanunk a parkba kettesben' dologból nem lett semmi. 
-Hát ti meg hova készültök? - kérdezte Liam, amikor észrevette, hogy Louval valahova indulni szeretnék.
-Csak kiugrottunk volna a... - kezdte Lou, de Harry félbeszakította.
-Senki nem megy sehova. - mondta.
-Harry, te most kajak dirigálni akarsz? - vontam fel a szemöldököm. 
-Én vagyok az idősebb. - fonta keresztbe a karjait és a lábait a kanapén hátradőlve.
-Ja. 2 perccel! - tártam szét a kezeimet.
-Sziasztok. - nyitott be egyszer csak Danielle. - Miért kellett nekem ennyire sietnem?
-Csoportos játékdélután! - kiáltotta boldogan Niall.
-Hogy mi?!  - képedtem el. - Mégis hány évesnek érzitek magatokat?
-De rég csináltunk már ilyet, ezazz! - pörgött be Louis is. 
-Letagadlak. - néztem végig a pattogó barátomon. Húú, milyen jó ezt kimondani, hogy barátom. De akkor se kéne pattognia.
-Naa gyertek már. - mondta Liam is.
-Most komolyan mindenki akarja ezt? - nézett körbe Dani.
Harry, Louis, Niall és Liam feltették a kezüket. Zayn körbenézett aztán egy ilyen 'ha muszáj' sóhaj kíséretében ő is megemelte a kezét. Danivel fájdalmasan egymásra néztünk és megadtuk magunkat.
-Mivel kezdjünk? - nézett körbe csillogó szemmel Louis.
-Activity! - mondta Niall.
-De páratlanul vagyunk. - szólt közbe Dani.
-Colette 5 perc és itt van. - mondta Harry.
-Szóval őt is belekevertétek. Legalább nem csak ketten szenvedünk. - dőltem hátra a kanapén. Dani a fejét a vállamra hajtotta, kifejezve az együttérzését.
-Hárman. - javított ki Zayn és ő is fájdalmasan nézte ahogy Niall és Harry felállítják a pályát.
Miután Colette is megérkezett (Danivel összeismerkedtek és máris megvan a közös pont: egyiküknek sincs semmi kedve ehhez az egészhez) elkezdtünk játszani.
-Csapatfelosztás. - szólalt meg Harry. - Danielle és Liam, Emma és Louis, Zayn és Niall, Colette és én.
Ezzel mindenki meg volt elégedve és elkezdtünk játszani. Egy élmény volt. Nem akarok bunkó lenni, de Louis nem tud se mutogatni, se rajzolni se körülírni.
-Az meg mi a halál akar lenni? - bámultam Louis 'rajzát'. Egy pálcikaember volt rajta, de az egyik keze hosszabb volt és be volt hajolva. És ott volt egy felhő és egy mosolygós napocska.
-Ha elmondom nem kapunk pontot. 
-Már mindegy, úgyis lejárt az idő. - kocogtatta meg Liam a homokórát.
-Szóval, mi volt ez? - kérdeztem, mert komolyan kíváncsi voltam.
-Időjárás-jelentő. - tárta szét a kezét.
-De miért nyomorék? - fürkésztem tovább a rajzot.
-Miért lenne nyomorék?
-Mert az egyik keze hosszabb. És be van hajolva.
-Neeem. - rázta meg a fejét. - Az egy pálca amivel mutogatja, hogy milyen idő lesz.
-Aha. - zártam le ennyivel a témát.
Talán mondanom se kell, hogy vesztettünk. De nem igazán zavart, mert ez azt jelentette, hogy végre mehetünk.
-Indulunk? - fordultam Lou felé.
-Megvesztél? - hallottam Harry hangját a hátam mögül. - Még csak most jön a kinevet a végén.
Bánatomban lefejeltem a kávézóasztalt. Colette és Dani a vállamat veregették. Azt hiszem ők is hasonló véleményen voltak.