19. fejezet * Take Me On The Floor

Sziasztok ^^ Siettem a résszel ahogy tudtam. Igazából ez egy elég izgalmas rész lett legalábbis szerintem. Tudom, hogy már rengetegszer megtettem, de ismét szeretnék HATALMAS (csupa nagybetűvel) köszöntet mondani Rákának, ismertebb/ismeretlenebb nevén littlegirl. Azt hiszem ő már nem lepődik meg, ha egyszer csak ráírok fbn és köszönés nélkül megkérdezem: 'Jobb vagy bal?!' (mostani részhez tartozik:PP) 'Pizza vagy kínai?' 'Te Réka... szerinted ez a ruha illik xy. személyiségéhez? Nem túl ribancos. Okéé, felfogtam.xddd' Szóval csak szeretném neki megköszönni, hogy mindig segítségemre van és, hogy még nem utált meg ezért. :DD <3
xoxo. everyone. :)) várom a visszajelzéseket ^^

Take Me On The Floor

-Elfogyott a pia. - nézegette Colette az üres üveget.
-Ebbe sincs több. - állapította meg Liam.
-Várj, ebbe nem látom. - nézegette Harry. Mivel tényleg nem látta, fogta és a földhöz vágta. Az üveg kis szilánkokra tört, de legalább megtudtuk, hogy tényleg nem volt benne.
-Lemegyek a boltba és hozok még. - tápászkodtam fel, Louisba kapaszkodva, de így is majdnem elestem.
-Ne menjen veled valaki? - kérdezte Niall, aki hanyatt fekve bámulta a plafont. - Ó nézd még egy! -mutatott hirtelen fel a plafonra.
-Mi van ott? - nézegetett felfelé Dani is.
-Nem látod. Még szarva is van! De széép. - gyönyörködött tovább Niall.
-Én se látom. - nézett fel Harry, de úgy, hogy majdnem kicsavarodott a nyaka.
-Pedig ott van. Gyönyörű. - bizonygatta Niall.
-De mi az? - kérdeztem én is erősen a plafonra fókuszálva.
-Egy csillámpóni! - vigyorodott el Niall boldogan.
-Aztaa! Én is látom. - Dőlt hanyatt Zayn is. Most már ketten csodálták a csillámpónit.
-Rózsaszín. De nézd! Most zöld! - mutogatott Niall erősen a színváltós pónira. Erre mindenki hanyatt vágta magát és a plafont bámulta.
-Akkor én addig lemegyek még piáért. - indultam el, de hirtelen orra estem Liam lábában. Magzatpózban gurultam kettőt a földön, de a fogasba kapaszkodva felálltam.
-Biztos ne menjek veled baby? - kérdezte Louis, összeszorított szemekkel bámulva a plafont.
-Nem kell, csak a sarokig megyek. Persze nem árulni magam. - nevettem el magam a saját poénomon.
Felkaptam a dzsekim és a táskám és kimentem a kapuhoz. Ahogy kiértem a kapuhoz eszembe jutott, hogy nincs nálam pénz. Ahogy kinyitottam az ajtót, majdnem elestem a küszöbben, de megkapaszkodtam a kilincsben.
-Nincs valakinél pénz? - kérdeztem a hátamat kiegyenesítve.
-Keresek. - kezdett el nyúlkálni Harry a zsebeiben, majd amikor a hátsó zsebébe nyúlt felcsillant a szeme. - Tessék. - nyomta a kezembe.
-De ez egy óvszer. - nézegettem furcsán. - Málnás.
-Akkor nincs pénzem. - nézett sajnálkozva Harry.
-A kabátomba lehet, hogy van. - tápászkodott fel Zayn. Ahogy elindult egyenesen nekiment a kanapénak és átbukfencezett rajta. Megrázta a fejét és lemászott róla. Amíg ő a kabátjában turkált én elkezdtem játszani a kotonnal. Egyszer csak annyira kicsúszott a kezemből és egyenesen Louis ágyékának csapódott.
-Ezt vegyem célzásnak? - emelte fel a fejét perverz vigyorral az arcán.
-Ha akarod. - nevetgéltem.
-Áhh, meg van a pénztárcám. - örült meg Zayn.
-Várj, az nem Niall kabátja? - kérdeztem a kabátra mutatva. Zayn ránézett a kábátra és szerintem rájött, hogy az tényleg nem az övé.
-Shhh! - tartotta a mutatóujját a szája elé.
-Shhh. - bólintottam és én is követtem a mozdulatát.
Zayn a kezembe nyomta a pénzt és én újra elindultam. Szórakozottan ugrándoztam az utcán és mindenkinek boldogan integettem. Voltak akik visszaintegettek, de volt aki elég furcsán méregetett. 
-Ajj, zárva van. - néztem szomorúan a boltra. A karjaimat csapkodva a kezem mellett hisztiztem, hogy most mit csináljak.
-Héé, csajszi, minden oké? - lépett mellém egy 20-25 év körüli srác.
-Zárva van. - mutattam lebiggyesztett szájjal a boltra.
-Miért nem mész haza? - méregetett és valószínűleg rájött, hogy elég sokat ihattam már.
-Mert nekem sürgősen kell valami a boltból. - magyaráztam.
-Mi? - kérdezte felnevetve.
-Anyukám arra tanított, hogy ne válaszoljak idegeneknek. - jutott hirtelen eszembe.
-Hát te kész vagy. - röhögte el magát. - Figyelj. - fogta meg a két vállam. - Menj haza.
-Oké. - bólintottam és elindultam hazafelé és a srác ahogy azt látta, hogy felfogtam amit mondott elindult a másik irányba.
Persze nem azért indultam hazafelé, hogy beállítsak pia nélkül. Dehogyis. Az tök gáz. Kihalásztam a táskámból kocsikulcsom és bepattantam. Beindítottam a gázt, sebességre raktam, minden tök jól ment. Ahogy elindultam azon gondolkodtam, hogy mi lehet még nyitva. Emlékszem egy kis szupermarketre, ami szerintem lehet, hogy nyitva van még hajnali fél négykor. Miért ne?!
Épp egy piros lámpánál voltam. Nem volt körülöttem senki és nem láttam, hogy jött volna kocsi. Már egy kis ideje ott álltam és kezdtem beleunni. Gázt adtam. Utána már nem minden tiszta. Hallottam egy éles dudaszót. Elfordítottam a fejem és két erős fényt láttam. Egy autó lámpái lehettek. Hatalmas csattanás. Éreztem, hogy a kocsi elmozdult vagy több métert. A fejembe éles fájdalom nyílalt. Teljes sötétség.


*Harry szemszöge*

Reggel a nappali padlóján ébredtem. Óvatosan felemelkedtem, de csak foltokat láttam és kicsit szédültem is. Néhány másodperc múlva megtisztult a kép. A kanapén Zayn feküdt, de félig lelógott róla. Mellettem a földön Niall horkolt. Louis a fotelben olyan állapotban lehetett,mint én. Nem beszéltünk egymással, mert egyikünk se tudott volna megszólalni, szóval így némán társalogtunk. Ha dumáltunk volna, valami ilyesmi lehetett volna: 'Kemény volt tegnap.' 'Az biztos. Egy csomó minden kiesett.' 'Ja, nekem is. De nézz végig a többieken' 'Aha, ők is kiütötték magukat.' 'Liam és Dannielle hol vannak?' 'A vendéghálómban. Tegnap este véletlen rájuk nyitottam.' 'Á, az kínos lehetett.' 'Nem, nem zavartatták magukat.' 'Várjunk csak... valami nem stimmel...' 'Ja, de mi?'
-EMMA! - kiáltottunk fel egyszerre. Oké, ez egy kicsit durván hangzik, de tényleg így történt.
-Mi bajotok van nektek? - nézett fel Niall kómásan és a hirtelen kiabálásunkra Zayn legurult a kanapéról ijedtében.
-Megvesztetek? - nézett ránk Zayn szúrós szemmel. - Tisztára beszartam. És bevertem a könyököm a hülye kávézóasztalba. 
-Nyugodjatok már, le és inkább segítsetek keresni. - rontott ki Louis a konyhából, Colette oldalán.
-Kit? - értetlenkedett Niall.
-Emmát! - üvöltött Louis idegesen. 
-Te hogy kerültél a konyhába? - nézett Zayn Colettere.
-Nem tudom, de a sütőben van egy nagy adag liszt. - vakarta meg a fejét.
-Ja igen, kenyeret akartam sütni. - jutott Louis eszébe.
-Basszus rohadt nagy sztori, de Emma hol a halálba van?! - ordítottam.
-Héé, minden oké idelent? - jelent meg Liam és Danille is jött mögötte a lépcsőn.
-Emma nincs az emeleten? -kérdezte Niall.
-Em eltűnt? - kapcsolt Colette.
-Igen. - bólintott Louis idegesen.
-Az emeleten nem láttuk, bár nem nagyon néztünk körül. - válaszolt Dani. - Gyorsan felszaladok és megnézem.
-Nem valószínű, hogy ott lesz, ő is előjött volna a zajokra. - állapította meg Zayn, miközben Dan felrobogott a lépcsőn.
-Kösz a bíztató hozzáállást Malik. - nézett rá idegesen Lou.
-Héé, azt hiszed én nem aggódok? - tette fel a kezét védekezőn Zayn. - Egyszerűen csak realista vagyok.
-Pesszimista. - vágta rá Louis.
-Ha ezek most elkezdenek veszekedni... - forgatta a szemét Colette.
-Igaza van, most inkább maradjunk nyugodtak. - vetettem nyugtató pillantásokat mindkettőjük felé.
-Emma nincs az emeleten. - mondta Dani amikor elért a lépcsőfordulóba.
-A fürdőben is megnézted? - kérdezte bizakodva Niall.
-Mindenhol. - bólintott Danielle.
-Itt lent meg nincs ugye? - fordultam Louis felé.
-Áhh, már mindent átnéztem. - csettintett a nyelvével idegesen.
-Akkor mit csináljunk? - nézett körbe Niall.
-Emberek! - tárta szét a kezeit Col. - 21. század. MOBILTELEFON! 
-Okos lány. - bólintott Niall.
-Vagy csak mi vagyunk hülyék. - röhögte ki saját magát is Zayn.
-Kösz, hogy ezt nem nekem kellett kimondanom. - veregette meg Colette a vállát miközben elsétált mellette, majd a kanapéra vette magát és a körmét rágva figyelt engem ahogy előveszem a telefonom. A többiek csatlakoztak hozzá, és úgy figyelték minden egyes mozdulatom, mintha egy Olimpiai döntőt figyelnének.
14 nem fogadott hívás és 5 sms. 
3 hívás jött Emma telefonjáról, a többi anyáéról és az smseket is anya küldte. A fülemhez emeltem a telefonom és tárcsáztam.
-Na végre. - vette fel anya az első csörgésre.
-Mi történt? - kérdeztem idegesen.
-Nagy baj van. Fogalmam sincs mit műveltetek, de nagy baj van. 
-Mond már, hogy mi történt. - kértem egyre inkább aggódva.
-Emmá ájultan fekszik egy kórteremben és eltört a jobb lába. - vázolta fel a helyzetet Anya és nem próbálta meg szépíteni a helyzetet. Nincs is mit szépíteni ezen.
-De... hogyan... én... ? - egy normális szó nem jött ki a torkomon.
-Hányan vagytok? - kérdezte hirtelen.
-7-en - nyögtem ki. 
-Gyertek ide és itt majd mindet megtudtok, hogy hol is csesztétek el tegnap este. - mondta. Valószínűleg rájött, hogy nem ketten rúgtunk ki a hámból Emmával. Gyorsan elmondta a kórház címét aztán lerakta.
-Na mi történt? - kérdezte Louis, aki már majdnem szétrobbant az idegtől.
-Emma... kórház...menjünk...láb... ájultan... eltört... - dadogtam össze-vissza.
-Harry, nyögd már ki normális, nincs kedvünk rejtvényeket fejtegetni. - ripakodott rám Colette, miközben Danielle a kezembe nyomott egy pohár szénsavmentes ásványvizet.
Leültem a fotelbe és gyorsan megittam a vizet, amitől valamennyire magamhoz tértem és már eltudtam mesélni.
-Emma kórházba került. - kezdtem. - Fogalmam sincs, hogyan, de eltört a jobb lába és ájultan fekszik. Anya megadta a kórház címét, szóval induljunk.
-Mit keres Anne Londonban? - nézett furcsán Niall.
-Délután 4 van. - nézte meg Zayn a telefonján az időt. - Ha elég korán hívták simán ideért eddigre. - nézett végig rajtunk.
-Induljunk. - mondta Louis. Nem tudtam leolvasni az arcáról semmit. Az ijedtség, a félem, az aggodalom és a saját magára való haragot láttam rajta. De, hogy melyik volt az uralkodó érzése azt nem tudom.