2013. február 10., vasárnap

7. fejezet * Allergic To Bitches

Hello mindenki. :DD Látom titeket nem nagyon lehet meghatni a kommenthatárral, szóval azt a dolgot inkább ejtem, ha akartok akkor úgyis írtok. :') Viszont nekem tényleg sokat jelentene, de inkább nem akarok itt kunyizni, szóval erről ennyit. :DD A résszel kapcsolatban: most még nem tudunk meg különböző részleteket a buli(k)ból, de a következő részben annál inkább. ;dd Viszont most megismerjük Perriet, akivel Emma rögtön meg is alapozza a kapcsolatát. A különböző érzésekkel, hogy ki-kit szeret az a következő részben derül ki, szóval ez a fejezet egy kicsit összekötő jellegű. :) Na nem akarok ilyen sokat pofázni (pedig már sikerült) szóval remélem tetszeni fog. :') xoxo. 

Allergic To Bitches

Reggel brutális fejfájással ébredtem. Nehézkesen felkeltem és körbenéztem. Nem tudom, hogyan de hazajutottam. Szinte mozdulni se tudtam, de szükségem volt egy Aszpirinre, mert ez a fejfájás egyre elviselhetetlenebb lett.
-Harry! - kiabáltam, de a végére egy csúnya krákogás lett belőle.
-Lenyeltél egy legyet vagy mi? - jött be Harry, hasonló állapotban mint én. Persze nem a kiabálásomat hallotta meg, hanem a 2 perce tartó őrült köhögésem.
Leült mellém az ágyra, majd adott egy pohárvizet.
-Kösz. - sóhajtottam miután jobb lett a torkom.
-Ezt vedd be. - adta a kezembe a gyógyszert.
-Szintén kösz. - mosolyogtam rá. 
-Te mennyire emlékszel a tegnap estéből? - kérdezte előre bámulva.
-Kábé semmire. - válaszoltam. - Vagyis... Azt hiszem te felszedtél valakit.
-Akkor már értem, hogy mit keres egy vörös hajú csaj az ágyamban. 
-Kajak van valaki az ágyadban? - döbbentem le.
-Nincs. 
-Hülye. - löktem meg nevetve. Aztán lehapciztam.
-Fúj, Emma ne fikázd már össze a pólóm.
-Nem is lett olyan. - mondtam orrhangon, aztán belefújtam az orrom elé tartott zsepibe.
-Gondolom akkor fáztál meg amikor elhagytuk a dzsekidet.
-Elhagytuk? Ne már az egyik kedvencem volt. - húztam el a számat.
-Ja. De egyszer állítólag Niall-t is majdnem elhagytuk. Ott maradt az egyik bárban. Liam ment vissza érte.
-Az igen. - bólintottam elismerőn. - Amúgy hány óra?
-4 körül. És Zayn hívott, hogy átjönnek Perrievel 5 körül.
-Minek? - kérdeztem hidegen.
-Amikor Zayn beállított Perriehez este tök részegen, Perrie tök ideges lett és meg akar bizonyosodni róla, hogy nem csalta meg vagy ilyesmi.
-És miért téged akar kikérdezni? - értetlenkedtem.
-Mert csak én nem tudtam lerázni.
-Lerázni? 
-A srácokkal nem igen bírjuk Perriet... - magyarázta.
-Vágom. 
-Ugye te nem csináltál semmit Zayn-nel? - kérdezte hirtelen
-Honnan veszed? - lepődtem meg.
-A bátyád vagyok, nem hülye. Tudom, hogy bejön neked.
-Bejött. - javítottam ki. - És nem, Zayn-nel nem csináltam semmit.
-Akkor kivel? - húzta fel a szemöldökét.
Felnéztem rá. Most nem voltam olyan állapotban, hogy bármit is tudjak kamuzni, szóval inkább elmondtam az igazat.
-De nem bukj ki jó? - rágtam a szám szélét félve.
-Megpróbálok.
-Smároltam. Louval. - böktem ki lesütött szemmel.
-Basszus Emma. - feküdt hátra Harry az ágyamon. 
-Részeg voltam. - próbáltam védeni magam.
-Louis emlékszik rá?
-Honnan tudjam? Az estének nagyon sok részére nem emlékszem, de erre biztosan.
-És mással volt valami? - kérdezte felvont szemöldökkel.
-Mármint mással vagy Zaynnel?
-Zaynnel. - bólintott.
-Én csak táncolásra emlékszek.
-Ok, de azért ezt se valljuk be Perrienek.
-Én rád bízom. 
-Na pihend ki magad. És szerintem öltözz át. - utalt arra, hogy farmerba aludtam el este.
Megfogadva Harry tanácsát felvettem egy bugyit és egy hosszabb pólót. Visszafeküdtem az ágyba és visszaaludtam.

Amikor felébredtem már elmúlt a fejfájásom, de a náthám csak rosszabb lett. Feltápászkodtam és megnéztem a telefonomon az időt. 6 óra. Odavánszorogtam a tükörhöz és kiszedtem a hajamból a hajgumit. A hajam most szabályosan göndör lett. Gondoltam mivel elméletileg itthon vagyok (és mivel semmi erőm nincs) hagyom a vasalást. Aztán elgondolkodtam. Ma még nem is ettem semmit. Lesétáltam a konyhába, aztán rájöttem, hogy nagyon elfeledkeztem valamiről, illetve valakikről. Zayn és Perrie az étkezőasztalnál ültek, Harryvel szembe. Ahogy Harry meglátott először elmosolyodott, gondolom, hogy végre göndör hajjal lát, aztán pedig lefejelte az asztalt. Valószínűleg nem tanácsos a tesód haverja és a csaja előtt, akivel most találkozol először egy szál pólóba és bugyiba mutatkozni. Ezt most már egy életre megjegyeztem.
Végignéztem Perrien. Rögtön kiszúrtam a haját. Amikor Zayn telefonján láttam szőke volt, de most... lila. De nagyon a csaj stílusa se jött be. Valahogy nekem ez túl puccos és nem az én világom.
-Hello. - intettem bénán.
-Harry új áldozata? - vonta fel a szemöldökét Perrie lesajnáló mosollyal.
-Nem, Harry ikertestvére. - vettem fel a stílusát.
-Szóval, Ő itt Emma. - vette át gyorsan a szót Harry. - Ő pedig Perrie.
-Örülök, hogy megismertelek. - állt fel Perrie, majd kezet rázott velem. Ezt elég furcsának találtam, nem igazán szoktam kezet fogni majdnem velem 
egykorú emberekkel, de hát ő tudja. A kézfogás után gyorsan elfordultam, mert megint jött egy hapci. Ezzel egyébként semmi baj nem lenne, ha... ha nem az Allergic To Bitches feliratú pólóm lett volna rajtam. Kajak véletlen volt, de Perrie ezt nem tolerálta. Harry elröhögte magát és láttam, hogy Zayn is mosolygott, csak a padlizsánhajú barátnője küldött felé egy nem túl kedves pillantást, ezért inkább elkomorodott.
-Oké, akkor én megyek és elásom magam sziasztok. - indultam kifelé.
-Azt jól teszed. - szólt utánam Perrie.
Felmentem a szobámba és elterültem az ágyon. Úristen, hogy lehetek ekkora balek. Nem baj, amúgy se lett volna kedvem lent műmosollyal beszélgetni velük...
Egyszer csak megrezzent a telefonom. Harry írt. De hát csak egy emelettel van lejjebb. Mindegy. 


Harry: Gondolom nem vetted észre, szóval olvasd el az íróasztalodon lévő üzenetet.

Odasétáltam az íróasztalomhoz és felkaptam az odahelyezett cetlit.

Emma!
Louis írt nekem, azt kéri, hogy amint 

tudod keresd fel Skypon!! Fontos!

Alatta pedig le volt írva Louis Skype címe. Szóval valószínűleg Louis is emlékszik rá... Francba...

Emma: Ok. De egyébként ezt miért nem lehetett smsben megírni?

Harry: Így titokzatosabb. :DDDDD
Emma: Beteg vagy. :'DD Hallod.. hozzál meg fel nekem valami kaját, éhen döglök.

Harry: Intézkedek.

Megfogtam a laptopom és behúztam az ágyba. Amíg vártam, hogy bekapcsoljon elgondolkodtam, hogy vajon Louis mit gondol a tegnap este történtekről. Hiszen aznap szakított a barátnőjével. És igaz, hogy részegek voltunk, de arra a csókra tisztán emlékszem. Újra át akarom élni, azt akarom, hogy átkaroljon, hogy mélyen beszívjam az illatát... Újra ott akarok lenni és átélni újra azt a pillanatot.

*Louis szemszöge*

Idegesen ültem a gép előtt úgy egy órát. Igaz, Harry mondta, hogy ne nagyon számítsak Emmára mostanában, mert bealudt, de azért inkább ott ültem végig és vártam, hogy csoda történjen. Miután úgy gondoltam, hogy azért a mosdóba nagyon el kéne nézni, nagy nehézségek árán félreraktam a laptopom és kimentem. Amikor visszaértem láttam, hogy új felkérésem van Skypon. Azonnal elfogadtam és már fel is kértem Emmát videóhívásra.
-Szia. - intett bele a kamerába. 
Oké, ez a csaj még félkómásan is baromi dögös. A haja most nem volt kivasalva, hanem göndör volt, ami meg baromi jól állt neki. 
Hirtelen visszajöttek a tegnap este emlékei. Ott akartam lenni most mellette, beletúrni abba a gyönyörű göndör hajba és megcsókolni. Mármint Emmát, nem a haját. 
Amíg gondolkoztam Emma másodszor integetett bele a kamerába így észbe kaptam.
-Bocsi itt vagyok. - ráztam meg a fejem.
-Oké. Harry mondta, hogy fontos...
-Igen. - bólintottam. - Mond, te mennyire emlékszel a tegnap estéből?
Kérlek mond, hogy nem emlékszel és akkor minden jó, kérlek mond, hogy nem emlékszel...
-Hát arra emlékszek amiről te beszélni akarsz. - túrt bele a hajába. Ez kajak meg akar ölni?
-Szóval, mit csináljunk? - húztam el a számat. 
-Szerintem ezt személyesebben kéne megbeszélni. - mondta.
-Most ráérsz?
-Ööö, igen, de szerintem az ablakon fogok kimászni. 
-He? - néztem furcsán.
-Zayn és Perrie itt vannak nálunk. - magyarázta.
-Viszek létrát. - ajánlottam fel azonnal, mire elnevette magát. 
-Szóval...?
-Ha úgy kb. fél óra múlva átmegyek eléd és nálam nyugodtan megbeszéljük az jó? Jó lenne ezt elsimítani. - néztem a kamerába és az ajánlatommal tényleg nem volt semmilyen hátsó szándékom. 
-Rendben. - mondta aztán elköszöntünk egymástól.

*Emma szemszöge*

Amikor Louis felajánlotta, hogy menjek át hozzá rögtön elfogadtam. Bármit, csak ne kelljen itt maradnom. Éppen ruhákat keresgéltem amikor Harry bejött egy adag chipsszel és valami szósszal hozzá.
-Köszi. - mosolyogtam rá hálásan.
-Mész valahova? - lepődött meg.
-Aha, Lou-val találkozunk, hogy megbeszéljük a dolgokat.
-Persze. - vigyorgott perverzül.
-Ne mindig magadból indulj ki. - nyújtottam ki rá a nyelvem.
Beálltam a tükör elé és magam elé próbáltam két felsőt. Harry hátulról átölet, majd belepuszilt egyet a hajamba.
-Olyan rég láttalak göndören.
-Rég láttál bárhogyan. - jegyeztem meg és még mindig a két felsőt nézegettem.
-Ez dögösebb. - bökött Harry az egyikre.
-Biztos? 
-Nem Emma, hazudtam. - röhögte el magát.
-Jól van. Na. - nevettem fel egy kicsit.
Kivettem a felsőhöz való szoknyát aztán kiküldtem Harryt. Azt hittem jobban fogja érdekelni, hogy a legjobb haverjával találkozok, de nem nagyon hatotta meg a dolog.
Szóval felvettem a Harry által kiválasztott felsőt és az egyik kedvenc szoknyámat. Alapból nem nagyon vagyok az a kiöltözős típus, de ezt a szerelést kifejetetten szerettem, csak nem nagyon hordtam. Gyorsan kisminkeltem magam aztán felkaptam egy táskát és beledobáltam a fontosabb dolgaimat. Telefon, zenelejátszó, fülhallgató, kulcs, zsepi, szájfény. 
Felvettem egy magassarkút és elgondolkodtam, hogy normális vagyok-e, hogy én egy ilyet képes vagyok felvenni. Remélem azért nem töröm ki a bokám. 
Miután nem tudtam magamnak újabb alibit kitalálni kénytelen voltam lemenni, Louis úgyis mindjárt itt van. Letipegtem a lépcsőn és pechemre Zayn, Perrie és Harry a kanapén ültek és Perrie valami baromi nagy sztoriban volt, amit Zayn halálra unt, Harry pedig nem is figyelte. Amikor leértem hirtelen mindenki rám nézett. Harryn valami büszke mosoly futott át, hogy 'igen az én tesóm', Perrie felvont szemöldökkel méregetett, hogy 'Igen, ez az a csaj aki rohadt viccesnek találta, hogy ribancnak titulátl' és Zayn... Zayn pedig többször is végigmért a tekintetével és azt hiszem nem nagyon tudod mit mondani. Hát erre én se nagyon, mivel ott ült mellette a barátnője.
-Akkor leléptem. - mondtam miután beleuntam, hogy mindenki engem bámul. - Sziasztok.
A többiek valami köszönésfélét motyogtak aztán Perrie megint belekezdett a mondandójába. Kimentem a házból és olyan 2 percen belül egy kocsi lassított le előttem. 

*Louis szemszöge*

Amikor megérkeztem Harry házához Emma már kint várt, de hirtelen elgondolkodtam, hogy tényleg ő áll-e ott. Lehúztam az ablakot, mire ő mosolyogva beült mellém. Próbáltam uralkodni magamon, de nehezen ment és egyre többször néztem rá, mint az útra. 
-Amúgy a többiekről tudsz valamit? - kérdezte, de a mondat végébe beleköhögött.
-Jól vagy? - néztem rá. Újra.
-Aha, csak egy kicsit megfáztam. - legyintett. - Bár ezzel sikerült megutáltatnom magam Perrievel. - mondta, de nem igazán értettem, ezért elmagyarázta. Hát majdnem lefejeltem a kormányt a röhögéstől.
-Ne nevess. - mosolygott rám.
-Bocs, de muszáj.
Emma sóhajtva megrázta a fejét, majd az út csöndben telt. Vagyis Emma végigköhögte az egészet, de egyébként tényleg csönd volt.

4 megjegyzés:

  1. Vááh imádom........remélem hamar hozod a folytatást.::))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök, hogy tetszik ^^ igyekszem ahogy tudok :DD

      Törlés
  2. Remélem összejönnek Lou-val *---* Bár a végén úgyis Zayn-nel hozod majd össze látom előre lelki szemeimmel xd De előbb jöjjön össze Lou-val :DD Légysziiiiiiii ^^ Na jó mindegy xd
    Siess a kövi résszel ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. huhh, szóval ezek szerint tetszett..:DDDDD
      sietek ahogy tudok. :')

      Törlés