9. fejezet * Give Me A Reason

Sziasztok! :D Nagyon szégyellem magam amiért csak most hoztam a részt, de elég sűrű napjaim voltak mostanában, szóval tényleg sajnálom. :// Viszont kárpótlásul a rész kicsit hosszabb lett, mint ami eddig volt és igyekszem most már minél hosszabb részeket írni. :)
Aminek pedig nagyon örülök az az, hogy a blognak a nézettsége hatalmasat nőtt és szinte el se hiszem, hogy már 17 rendszeres olvasóm van. Ez komolyan nagyon sokat jelent nekem. :') A résszel kapcsolatban pedig lehet, hogy egy kicsit sűrű lett, de szerintem nem olyan zavaros. :DD Emma érzései egyre erősebbé vállnak Lou-val kapcsolatban, de vajon Zayn-tki tudja verni a fejéből? Vajon tényleg csak egy gyors fellángolás volt? Vajon Louis is ugyanígy érez Emma iránt? Ki lehet az igazi? Nos ezekre a kérdésekre nem ebben a részben kapjuk meg a választ, de itt is vannak olyan események amik bizonyítanak/elbizonytalanítanak dolgokat.

Jó olvasást! xx. <3

Give Me A Reason

*Louis szemszöge*

Reggel amikor felébredten mosolyogva vettem észre, hogy Emma a mellkasomra hajtott fejjel aludt el. Félreértés ne essék tegnap este nem történt semmit, leszámítva azt a csókot, ami még jobban összezavarta a dolgokat. Egyikünknek sincs fogalma arról, hogy mit akarunk egymástól, miért csináljuk ezt, de valamiért nem tudjuk abbahagyni. Végül tegnap este abban állapodtunk meg, hogy megvárjuk, hogy a dolgok maguktól forduljanak komolyabbra, de semmiképp ne csináljunk semmi olyat amit esetleg később megbánnánk. 
Gondolkodásomból két álmos szempár ébresztett fel.
-Jó reggel - pislogott fáradtan.
-Neked is. - nyomtam egy apró puszit a homlokára. - Hogy vagy?
-Jobban. Már nem érzem úgy, hogy a fejem háromszor akkora mint kéne és a torkom se fáj.
-Örülök. - mosolyodtam el.
Emma lefordult a mellkasomról és nyújtózkodni kezdett. Még nagyon reggel lehetett, mivel jó erősen arcba csapott.
-Héé. - szisszentem fel.
-Juj bocsi. - fordult gyorsan vissza hozzám.
-Nemgáz. - röhögtem el magam.
-Éhes vagyok. - mondta. - Van valami reggeliszerűséged? 
-A konyhába biztos. Csekkoljuk? - kérdeztem.
-Még szép. - pattant ki az ágyból. - De előbb elmegyek mosdóba.
-Oké, előre mentem.

Amikor lebotorkáltam a lépcsőn az étkezőasztal teljesen megvolt pakolva. Ezt nem igazán tudtam hova rakni, ezért közelebb sétáltam. Croissantok, sütik, kenyér, zsömle, lekvár és kávé. Fogalmam sincs hogy kerültek ide, ezért furcsán körbefordultam a lakásba, hátha letámadnak a kicsi mozgó zsömlék és leszögeznek a padlóban. 
Nos, zsömlék nem támadtak meg, csak Eleanor lépett ki a konyhából egy tál palacsintával a kezében.
-Szia. - suttogta, majd lerakta a palacsintákat az asztalra.
-Te... - dadogtam.
-Ne kérdezz semmit. - lépett oda hozzám és a kezét a nyakam köré fonta, én pedig bénán álltam ott ahol eddig. - Arra gondoltam, hogy hülyeség volt az a szakítás. Szerintem még rendbe tudjuk hozni az érzéseinket és...
-Na találtál valamit? - futott le mosolyogva a lépcsőn Emma, de ahogy meglátta Eleanort eltorzult az arca. Eleanoré is.
-Ez meg ki? - kérdezte Eleanor nem túl barátságosan.
Emma lehajtotta a fejét és lesütött szemmel bámulta a padlót. Azt hiszem észrevette, hogy óriási balhé lesz.
-El, ő...
-Ne próbálj meg nekem semmi hülyeséget beadni Louis. - lökte el magát tőlem. - Nevetséges vagy. Alig 2 napja szakítunk és te máris összefekszel mindenféle jött-ment szajhával? Nem ilyennek ismertelek meg Louis.
-Kikérem magamnak, hogy szajhának nevezd. - emeltem fel a hangom.
-Persze rögtön szállj a védelmébe. - forgatta meg a szemeit. - Nem is értem minek jöttem ide. 
-Eleanor, ne csináld már. Miért kell így elválnunk?
-Mert én idejöttem, hogy esetleg újrakezdjük, de közbe te este valami kis ribancot döngettél. Komolyan így akarsz békében elválni? - vette fel a táskáját nevetve.
-Emma nem ribanc. - kiáltottam el magam idegesen.
-Nem érdekel. Viszlát Louis. - mondta és azzal becsapta maga mögött az ajtót.
Emma megsemmisülten nézett fel, aztán odasétált a kanapéhoz és összeroskadva leült rá.
-Tudod, hogy nem gondolta komolyan. - ültem le mellé és átöleltem a derekát.
-Hidd el de. De egyébként meg is értem. 
-He? - néztem furcsán.
-Én miattam nem jöhettek össze újra. Ha most nem lennék itt boldogan megreggelizel vele, beszélgettek, nevettek és rájössz, hogy még mindig szereted.
-Emma, ez nem így van. - mondtam.
-Persze... - dünnyögte.
-Komolyan. - bizonygattam. - Eleanorral már hónapok óta veszekedtünk. Kiszerettem belőle és mindketten tudjuk, hogy ez így nem mehet tovább.
-Ha így lenne akkor nem jött volna át. És gondolom kulcsa is van a házadhoz, így tudott bejönni ami a bizalom egyik jele.
-Amikor a kulcsot adtam neki akkor még nagyon a kapcsolat közepébe voltunk. És ismerem őt, csak azért jött át, mert hirtelen megijedt az egyedülléttől. De azt is tudom, hogy gyorsan tud találni magának másik pasit, ha pedig nem akar akkor pedig pontosan tudja, hogy hogyan álljon a sarkára. Tud vigyázni magában, és tudom, hogy nem kell féltenem. - Emma végiggondolta a hallottak és bólintott.
-Azt hiszem értem... - túrt bele a hajába. - Szóval biztos vagy benne, hogy már nem érzel iránta semmit.
-Teljesen biztos vagyok benne. - néztem mélyen a szemébe. - Hidd el már nem érdekel Eleanor. Már nem Ő érdekel.


*Harry szemszöge*

Minden erőlködésem ellenére Colette nem aludt nálam. A csók után még maradt egy darabig és a légkör ugyanolyan forró maradt, de Colette nem az a fajta csaj aki könnyen beadja a derekát. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mi lesz most köztünk azt mondta, hogy még át kell gondolnia. Na ez az amikor itt az ideje kétségbeesni. 
-Megjöttem. - nyitott be Emma. Hamar hozzászokott az itteni élethez...
-Szia. - mosolyogtam rá. 
Kivett a hűtőből egy üveg ásványvizet és beült mellém.
-Na milyen volt? - kérdeztem perverz vigyorral.
-Olyan idióta vagy Harry. - forgatta meg a szemeit.
-Na most komolyan. Csináltátok? Nem kérek részleteket, kicsit undorító lenne elképzelni ahogy a tesóm és a legjobb haverom, de azért mond, csináltátok?
-Nem. - mondta egyszerűen.
-Nem? - vontam fel a szemöldökét.
-Igen Harry, jól hallottad.
-Hát oké. - vontam meg a vállam.
-És te mit csináltál? - kérdezte. - Kibírtad Zayn-t és...
-Perriet? - kérdeztem vigyorogva.
-Ja azt. - bólintott, mire elnevettem magam.
-Hát... megkönnyebbülés volt amikor leléptek. 
-Gondoltam. - nevette el magát, majd beleivott a vízbe.
-Aztán átjött Colette. - mondtam, mire Emma kiköpte a vizet.
-Mármint a legjobb barátnőm Colette? Colette Simon?
-Igen, Ő. De kérlek köpd ki még egyszer a vizet, azt a fejet le kéne fotózni. 
-Áhh ezt nem lehet megismételni. - legyintett. - De mit keresett itt Colette?
-Téged. De a végére már nem hiszem, hogy nagyon érdekelte, hogy mi van veled. - vigyorogtam.
-Jézusom Harry, ennyire kanos nem lehetsz. - fogta a fejét. 
-Miért kell rögtön arra gondolni? - tártam szét a karom.
-Harry, igaz 2 évig nem találkoztunk de én attól még ismerlek. - kacsintott. - 9 hónapig mégiscsak egymást rugdostuk anyánk hasában. 
-Igaz. - nevette el magát. 
-Bejön neked? - váltott komolyra.
-Colette? - kérdeztem vissza.
-Nem basszus, a csaj a mekiből. - sóhajtott nagyot.
-Oké, na.
-Szóval bejön?
-Azt hiszem... Igen. 

* Másnap


*Harry szemszöge*

Sms. Paultól. Csak ennyi állt benne:

Pakoljatok. Hétfőn indulunk. Ne felejtsétek el, könyörgöm!

-Mi az? - kérdezte Emma, gondolom látta, hogy picit elnevettem magam.
-Csak Paul írt.
-Ki az a Paul? - értetlenkedett. 
-A menedzserünk. - magyaráztam. 
-Oké. - azt hiszem Emmának ennyi bőven elég volt.
-Hallod az a helyzet, hogy hétfőn elutazok. - vakartam meg a tarkóm. - Arról írt sms-t, hogy ne felejtsük el.
-Kitalálom, volt már rá példa mi? - vigyorgott.
-Ennyire kinézed belőlünk?
-Te hajlamos vagy elfelejteni dolgokat. - vette oda.
-Ne már Em, még mindig be vagy rágva?
-Harry, elhoztál Londonba. Igaz, mostanában jóban vagyunk meg minden, de ez nem felejtett sokat. 
-Oké értem. - tettem fel a kezem védekezőn. - De azért még van esélyem ugye?
-Itt vagyok nem? - kérdezett vissza mosolyogva. Erre én széttártam a karom, mire ő sóhajtva megölelt.
-Szóval ki fogsz bírni 3 hetet egyedül itthon?
-Valahogy megleszek. - vonta meg a vállát. 
*Zayn szemszöge*

Hétfőn mind Harrynél gyülekeztünk szokás szerint, mint mindig amikor utazunk valahova és akkor Paul is ide jön a sofőrrel. 
-Sziasztok. - köszöntem amikor beléptem. Én érkeztem meg utoljára.
A srácokkal elhülyéskedtünk meg ilyenek aztán feltűnt, hogy Emma nincs sehol. Már épp meg akartam kérdezni, hogy hol van amikor Louis ezt megtette helyettem.
-Emma hol van? - fordult Harryhez.
-Még alszik. - vigyorodott el. 
-Nem sokáig. - mondta Louis és elindult felfelé. 
-Aztán csak okosan. - szólt utána Harry.
-Minek nézel engem Harry? - tárta szét a kezét Louis és azzal felfutott a lépcsőn.
Kicsit furcsán néztem utána. Alig ismeri meg minden, de azért felmegy, hogy felébreszti... Nem értem, hogy Louis ezt hogyan is gondolta vagy mit akar Emmától...


*Emma szemszöge*

Reggel épp mélyen aludtam amikor felébredtem arra, hogy valaki rám ugrik. Szinte biztos voltam benne, hogy csak egy valaki lehet ilyen degradált... 
Morogva megfordultam és a rajtam fekvő nehezék viszont rajtam tartotta magát. Nagyokat pislogva próbáltam kinyitni a szemem. Először hirtelen sok volt a fény ezért újra becsuktam, majd ismét nagyokat pislogva kitisztult minden. A rajtam fekvő Louis is.
-Jó reggelt! - mosolygott rám, majd nyomott egy puszit az orromra. Hmm.. aranyos degradált.
-Szia. - erőltettem fáradt mosolyt magamra. Igazából hirtelen nagyon megörültem neki, reméltem, hogy az egész napot együtt töltjük. De a nap még hosszú, miért kell ilyenkor felkelteni, akármennyire is vele akarok lenni?! Amit persze soha nem vallanék be.
Louis óvatosan odahajolt hozzám és egy lágy csókot lehelt az ajkaimra. Én rögtön visszacsókoltam, aztán kinyitva a számat engedélyt adtam neki, amivel ő élt is. Úriember módjára teljesen elmélyítette a csókunkat, lassan és szenvedélyesen kényeztette az ajkaimat.
-Nem akarlak itt hagyni 3 hétre. - tűrte a fülem mögé a hajam.
-He? - miért hagy itt? Milyen 3 hét? Mi van?!
-Tudod, ma utazunk el. Fellépések, interjúk, fotózások meg ilyenek.
-Óó.. - esett le a dolog és rögtön kicsit elszomorodtam. - És mikor indultok?
-Még körülbelül egy óra.
-Addig van időnk. - mosolyodtam el és újra magamhoz húztam.
Kis idő múlva Louis elvált tőlem és lefeküdt mellém. Én már ettől a fél méteres távolságtól rosszul vagyok, nem hogy még sok ezer mérföldre legyen. Oké, nem járunk, de úgy elég nehéz bármit is lépni az úgy érdekében ha ilyen messze van tőlem.
-Lassan vissza kell mennem, még a fiúk gyanút fognak. - mondta. 
-Ó, oké. - húztam el a számat.
-Ugye Harry sejt valamit a dologból? - kérdezte mosolyogva.
-Lehetséges. - bólintottam visszafogott mosollyal. - Baj?
-Dehogyis, gondoltam, hogy ő lesz az első akinek feltűnik. Elég jól ismer mindkettőnket.
-Igaz. 
-Na lementem. - nyomott egy puszit a homlokomra és utána kiment.
Én felálltam és elkezdtem a szekrényemnél válogatni. Mivel itthon voltam ezért felvettem egy fekete leggingset és egy fehér atlétát hozzá, ami mögül kilátszódott a melltartóm pántja. (Nem hülyültem meg, amíg a fiúk itt vannak hülye leszek melltartó nélkül beállítani.) Fogat mostam, felkötöttem a hajam és le is mentem.
-És íme a húgom aki megtisztel minket azzal, hogy az utolsó 10 percben lesétál hozzánk. - tapsolt kettőt Harry.
-Csak megtisztelek titeket a jelenlétemmel. Örülj, hogy 10 percet kapatok, más egyet se. - nyújtottam ki rá a nyelvem, majd beültem mellé a fotelba. Persze nekem így teljesen kényelmes volt, neki kevésbé.
-Máshol nem találtál helyet? - vonta fel a szemöldökét.
-Most ide akartam ülni. Talán gond?
-Dehogyis. - vigyorgott rám. Aztán lelökött.
-Az anyádat. - mondtam a földről és lerántottam magam után.
-Bírom amikor testvérek veszekedés közben egymás anyját szidják. - jegyezte meg Niall. -Mi a bátyámmal nem anyáztunk egymásnak.
-Tényleg? - kérdezte Zayn. Mi közben a földön téptük egymást Harryvel.
-Persze. Találtunk sok más káromkodást is. 
Még egy darabig elvoltunk Harryvel, aztán megcsörrent Liam telefonja.
-Lépnünk kell. - mondta miután lerakta.
Harry feltápászkodott a földről majd engem is felhúzott.
-Vigyázz magadra, vetted? - ölelt meg szorosan Harry. - És ne csinálj hülyeséget. 
-Hülyeséget? Én? - tettem meglepettséget.
-Gemma mesélt dolgokat. - tolt el magától egy kicsit.
-Gemma? - hirtelen nagyon dühös lettem a nővéremre. - Például? 
-Például a Forever Young feliratú tetoválásról a csípődön. - vonta fel a fél szemöldökét.
-Azt hiszem ideje indulnotok. - bólintottam és gyorsan ellöktem magamtól.
A többiektől is elköszöntem aztán leléptek. Körülbelül fél órám volt unatkozni, mert Danielle-től kaptam egy sms-t.

Danielle: Shopping? :D Fél óra múlva ott vagyok! ;))

Hirtelen nagyon megörültem, hogy a múltkor Danivel így összehaverkodtam, baromi jó fej csaj és mivel Liam is a bandában van így már tudom, hogy kivel van esélyem elütni az időt, ha Colette esetleg nem ér rá. Szóval boldogan futottam fel a szobámba és kezdtem el kipakolni a ruháimat. Az örömömre csak rátett egy lapáttal, hogy megtaláltam a kedvenc felsőmet szóval rögtön ki is raktam. Kint egész szép idő volt, a Nap is sütött, de lehet, hogy később hideg lesz, ezért egy pulcsit is kerestem. 
Még válogattam egy darabig aztán meg is lett a végeredmény. Ugye a kedvenc felsőm amin Bille Joe Armstrong van, szakadt farmer, Martens bakancs, kék oldaltáska, barna bőr karkötő, fekete pulcsi és napszemüveg. Bementem a fürdőbe és kisminkeltem magam aztán pedig a hajamat is kivasaltam. Pont amikor kész lettem Danielle csöngetett.
-Hello! - mosolygott rám amikor kinyitottam az ajtót.
-Szia, gyere be, összedobálom a táskám és indulhatunk. - mondtam és félreálltam az útból, hogy be tudjon jönni.
A táskám aljába beletettem a pulcsim (egész jól belefért, pedig azt hittem, hogy teljesen púpos lesz az egész) utána beledobáltam a kulcsaimat, a telefonom, pénztárcát és már indulhattunk is. 
-És mi újság? - kérdezte mosolyogva miközben bepattantunk a kocsijába.
-Semmi különös. - vontam meg a vállam. - Furcsa a nagy házban Harry nélkül.
-Azt gondolom. - nevette el magát. - De 3 hét múlva már jönnek is. Amúgy Paul nekem azt mondta, hogy az utolsó egy hétben utánuk mehetek, mert az már csak lazítás és vihetek magammal valakit. Rád gondoltam. - nézett rám mosolyogva.
-Kicsit furcsa, hogy engem Harry így nem hívott, hogy velük 'lazítsak'. - gondolkodtam el.
-Nem, erről nem tudnak a srácok. - magyarázta rögtön Danielle. - Paul nem akarja nekik soha elmondani, hogyha megyek/megyünk őket meglátogatni, mert egyszer totál bepörögtek.
-Aha. - értettem meg. - Hát ha nem zavarok. - vontam meg a vállam.
-Ha Pault egy vad idegen nem zavarná akkor szerintem Harry tesója végképp nem. Meg tudja, hogy én értelmes embereket vinnék.
-És Kerryt is szokta így hívni Paul?
-Kit? - ráncolta Dani a szemét a pilótafazonú napszemüvege mögül. 
-Zayn csaját.
-Ő Perrie. - nevette el magát. 
-Mindegy. - legyintettem.
-Nem gáz, jó poén volt. - mosolygott tovább. - Egyébként pedig nem, Paul állítása szerint 'ki nem állhatja Perrie vinnyogását'. 
-Ha ennyire nem bírja senki se bírja Perriet, akkor Zayn-nek miért nem tűnik fel, hogy ez a csaj egy...
-Ribanc? - mondta ki helyettem Danielle.
-Aham. - bólintottam.
-Mert Zayn azzal, hogy Perrievel jár azt akarja bebizonyítani, hogy ő megérdemel egy ilyen szintű csajt.
-Kicsit gáz ha Zayn-nek ez a szintje. - nevettem el magam.
-De ez neki nem tűnik fel. Csak annyi, hogy Perrie egy jó csaj akivel ha végigmegy az utcán más pasik irigykedve néznek utána. Ezzel ő azt hiszi, hogy akkor Perrie nyilván egy magas szintű csaj. - próbálta értelmezni.
-Nagyjából értem. - gondoltam végig. - Egyébként én se csípem a csajt.
-Találkoztál már vele? - lepődött meg Danielle.
-Sajnos. - húztam el a számat. - És a szimpátia egyikünknél sincs meg.
-Hogyhogy? 
-Nos, amikor találkoztunk nagyon meg voltam fázva. - kezdtem.
-Most is hallani picit a hangodon. - bólintott Dani.
-És amikor lementem pont ott voltak a konyhában. Perrie rögtön azt hitte, hogy Harrynek vagyok az egy éjszakás kalandja, de aztán felvilágosítottam, hogy a testvére vagyok. Akkor persze rögtön máshogy állt a dologhoz, bemutatkoztunk stb. Aztán tüsszentettem egyet. 
-És ez miért gáz? - értetlenkedett.
-Mert a pólómon Allergic To Bitches felirat volt. - fejeztem be a tanulságos történetemet, ami Dannenek annyira tetszett, hogy majdnem félre kellett állnunk, annyira röhögött.
10 perc múlva megérkeztünk a plázához. 
-Hol kezdjük? - kérdezte Danielle miután beléptünk.
-H&M? - fordultam felé.
-Menjünk. - bólintott és rögtön megcéloztuk.
Azt hiszem Dani lesz a stylistom. Annyira jó érzéke van a divathoz és a stílusomnak megfelelő cuccokat talált nekem, szinte minden boltban. Persze a pénztárcám ennek nem igazán örült, de legalább egy jó darabig elleszek. 
-Na jó, én megéheztem a sok vásárlásban, szóval együnk valamit. - mondtam úgy 2 óra múlva.
-Oké és mit? - nézett rám miközben elindultunk az éttermek felé.
-Nézzünk körül. - vontam meg a vállam.
A plázának hatalmas étteremrésze volt, szóval nem nagyon segített a választásban. Volt Burger King, McDonald's, kínai, gyrosos, KFC, Nando's stb... Végül Danielle kínait evett én pedig egy négysajtos pizzát. 
Evés közben olyan érdekes témákról beszélgettünk, minthogy vajon annak a csávónak a mögöttünk lévő asztalnál miért van olyan fura kalapja, vagy hogy azok a csajok miért játsszák az agyukat a salátával és a szénsavmentes ásványvízzel amikor az alakjuk sehol sincs, vagy esetleg, hogy Harryék mit csinálhatnak most, miért nem vettük meg azt a táskát ami annyira jól nézett ki... Semmi komoly, de néha kellenek ilyen csajos délutánok.