4. fejezet * Girlfriend

Sziasztook. :DD Hoztam az új részt ahogy tudtam. Kicsit lelkiismeret-furdalásom van, amiért az Everything About Youra még mindig nem érkezett új rész, de azért mentségemre legyen mondva, hogy a rész már alakul, de azért hagy némi kívánnivalót maga után... Szóval 1000 bocsánat a csúszásért, remélem ezzel kárpótollak titeket. :')) xoxo.

Girlfriend

*Zayn szemszöge*

Este Emma ágyában aludtam el és elfelejtettem valamit. Visszamenni a saját szobámba. Ennek meg is lett a saját következménye.

-Szia Emma... - nyitott be Louis egy tállal a kezébe, majd eltorzult az arca. - Zayn, te mit keresel itt?!

-Ezt én is kérdezhetném tőled. - könyököltem fel álmosan.

Emma csak fáradtan pislogott közöttünk, szerintem még nem esett le neki, hogy mi a szitu.

-Reggelit hoztam Emmának, mert tegnap este láttam, hogy szomorú. - adta meg az ésszerű indokot és egyben a választ is a kezében lévő tálcára. - Most te jössz.

-Louis nyugi, nem történt semmi. - szólt közbe Emma. Lou felvont szemöldökkel rá, majd felém fordult.

-Zayn, kijönnél velem egy percre?

Nagy nehezen feltápászkodtam, közben Louis odaadta Emmának a reggelijét. Rántotta, tea és egy süti. És én nem kapok?!

-Nekem miért nem csinálsz soha ilyen reggelit? - kérdeztem mérgesen amikor megálltunk a folyosón.

-Ez szerintem most elég mellékes. - tárta szét a karját Louis.

-Oké, mit akarsz? - sóhajtottam fel.

-Ezt. - mondta Louis, majd lekevert egy hatalmas pofont.

-Hééé, ezt most miért? - háborodtam fel.

-Ne játssz vele. - tagolta dühösen. Kérdőn néztem rá, szóval folytatta. - Eljössz ide, az ujjaid köré csavarod, lefekteted aztán visszamegyünk Londonba ahol vár a barátnőd! Emma nem egy játékszer vagy egy pótlék!

-Louis, nyugi. - szakítottam félbe. - Hidd el nem történt semmi. Csak este láttam, hogy az ablakban ül és írtam neki egy sms-t, aztán átmentem hozzá és beszélgettünk. Teljesen kiborult, elmondott mindent, hogy mennyire fáj neki, hogy nincs Harryvel aztán pedig a vállamon sírt és nem volt szívem otthagyni és ott maradtam vele. De semmi nem történt.

-Mázlid van, hogy hiszek neked. - bólintott végül. - És, hogy nem mondom el Harrynek. - tette hozzá.

-Köszönöm. - mosolyodtam el fáradtan.

-De azért a pofon jólesett. 

-Na oké, elég volt. - nevettem el magam és elindultam a szobám felé.

-Zayn? - szólt utánam.

-Hmm? - fordultam meg.

-Ő sokkal másabb. Egy csiszolatlan gyémánt. Ne törd össze.

-He? - vágtam értetlen képet. - És mióta lettél te filozófus?

Louis csak reménytelenül legyintett és bement a szobájába.

*Emma szemszöge*

Mikor Louis bejött elég furán éreztem magam, de reméltem, hogy Zayn kimagyarázza a dolgot. Aztán egy negyed óra múlva úgy vettem észre, hogy sikerült, mert amikor Louis feljött a tálcáért csak biztatóan rám mosolygott és bólintott egy aprót.

Egyébként egész nap tök jól elvoltunk a srácokkal, X-boxoztunk, dumáltunk, hülyültünk. Egyre jobban kijövök velük, de Harryvel ma se volt közös párbeszédem. 

-Hozok be valami kaját, mindjárt jövök. - állt fel Zayn és kiment a konyhába.

-Okés. - bólintottunk, utána pedig Louis-sal folytattuk a Fifa-t.

-Francba. - csaptam le a konzolt, Lou pedig önelégült fejjel vigyorgott. Nyert.

-Mondtam, hogy verhetetlen vagyok. 

-Aha persze. Visszavágó?

-Lehet róla szó, de ne bukj ki ha ismét porig alázlak. - nyújtotta ki rám a nyelvét, majd elindult a mosdó felé. 

Harryvel egymásra néztünk és elröhögtük magunkat Louis hülyeségén. Aztán hallottam, hogy valakinek csörög a telefonja a kávézóasztalon. Ránéztem a kijelzőre és szép folyamatosan lehervadt a mosoly az arcomról. A képen egy gyönyörű szőke lány volt, akit Zayn hátulról ölelt át és csókot nyomott a szájára. Félreérthetetlen kép. Alatta csak ennyi állt: Perrie. Mindent értek. Erőt vettem magamon, felvettem a telefont és kivittem a konyhába.

-Zayn keresnek. - léptem be a telefonnal a kezembe.

-Köszi. - vette el mosolyogva a telefont, majd ahogy a kijelzőre nézett elvörösödött. Félve rám nézett, de inkább nem adtam ki magamból semmilyen reakciót. Csak hátrafordultam és elindultam kifelé, de azt azért hallottam, hogy Zayn felveszi a telefont.

-Szia kicsim. - szólt bele.
Kiléptem, becsuktam magam mögött az ajtót és nekidőltem. Mit is gondoltam? Azt hittem idióta jeleket küld felém. Amikor tegnap este mindent kiöntöttem neki azt hittem, hogy érdekli. Biztos csal Louis vagy Harry uszította rám. Hogy is gondolhattam, hogy egy ilyen srácnak nincs barátnője? Miért hittem, hogy pont én érdekelném?!
Önmarcangolásomból egy kar rántott ki. Kezét körbefogta a derekam körül én pedig a karomat automatikusan a nyaka köré fontam. Göndör tincsei csikizték az arcomat, ahogy odahajolt a fülemhez.
-Ez nem teljesen az aminek látszik. - suttogta a fülembe Harry.
-Pedig elég egyértelműnek tűnik. - morogtam.
-Gyere, üljünk ki. - mondta, majd keze végigsiklott a karomon és megfogta a kezem. Kisétáltunk a kerti pagodába és törökülésben leültünk egymással szembe a padra.
-Figyelj Zayn és Perrie... - kezdte, de félbeszakítottam.
-Nem érdekel. - néztem mélyen a szemébe. - Félreértettem a jeleket, hülye voltam. Már legszívesebben én is röhögnék magamon.

-Szóval nem akarsz róla beszélni? - kérdezte, mire megráztam a fejem.
Harry sóhajtott és közben a földet bámulta. Láttam rajta, hogy akar mondani valamit, csak nem tudja, hol kezdje.
-Hallod Em. - fordult végre felém. - Emlékszel amikor azt mondtam, hogy a dolgokat nem szabad felgyorsítani csak rásegíteni?
-Aha. - bólintottam értetlenül, mert nem értettem, hogy mire céloz.
-Kérlek ne bukj ki. 
-Harry, talán ha még ma kiböknéd...
-Gyere velem Londonba. - mondta ki egyszerűen.
-Mi? - döbbentem le.
-Szeretném újra felépíteni veled ezt a kapcsolatot. Hiányzol, Emma. Az ikertestvérem vagy és nem bírom ki nélküled. Kérlek gyere velem vissza.
Na azt hiszem most megint valahogy úgy nézhettem rá, amikor közölte, hogy elmegy az X Faktorba. Viszont most jobban átláttam a helyzeten és azt hiszem erre készen is állnék. De azért...
-Adsz 1-2 napot hogy átgondoljam?
-Amennyit csak kell. - mosolyodott el Harry. Persze, ismer eléggé, hogy tudja, hogy valószínűleg igenszerű lesz a válaszom.

*Zayn szemszöge*

Amikor Emma behozta a telefonom és megláttam rajta Perrie képét egy pillanatra lefagytam és mire felnéztem Emma már kiment.
-Szia kicsim. - szóltam bele fáradtan a telefonba.
-Hello. - hallottam Perrie vidám hangját. - Mikor jöttök vissza Londonba?
-Hát.. asszem holnap után. 
-Jujj, de jó akkor majd elmehetünk... - és akkor elkezdte tervezni az egész napot és az estére kicsit túl részletesen is belement azt hiszem. Csak ühümöztem és aháztam néha, de hagytam, hogy mondja.
-Minden rendben? - kérdezte hirtelen.
-Mi? - lepődtem meg. - Ja persze, miért?
-Csak olyan fura a hangod... Biztos jól vagy?
-Persze Perrie, csak kicsit fáradt vagyok. Figyelj le kéne tennem lassan...
-Persze, már alig várom, hogy találkozzunk és... - és megint elkezdett ömleni belőle a szó. Fáradtan felsóhajtottam, aztán 3 perc után bejött a mentsváram. Louis! Amint meglátta a lefáradt fejemet kivette a kezemből a telefonom.
-Bocs, leraktam. - szólt bele Louis és kinyomta Perriet. Nem szép dolog, de elröhögtem magam.
-Kösz. - mosolyogtam.
-Nem értem minek jársz vele. - rázta a fejét a hűtőben kotorászva.
-Hát... - vakartam meg a tarkómat és már magyarázni is kezdtem volna...
-Nem kell a rizsa Zayn. - csukta be mosolyogva a hűtőt. - Csak azért jöttél vele össze újra, mert nem bírtad, hogy kidobott anno és úgy érzed, hogy így visszaszerzed a büszkeséged. Pedig ez így pont, hogy az ellenkezője. Zayn, lehet, hogy neked bejön a csaj, de egy járásnak nem annyiból kéne állni, hogy esténként élvezitek egymást...
-De Louis én... - kezdtem újra, de megint félbeszakított.
-Mondj 3 dolgot amit szeretsz Perrieben. 
-Mi? - ráncoltam a szemöldököm.
-Csak mond.
-Hát öhm... izé... Perrie... Nagyon szép lány. Meg ugye Tehetséges... és öm... - hablatyoltam össze-vissza.
-Értem. - bólintott Louis mosolyogva, majd egy kis üveg ásványvízzel kiment a nappaliba.

*Emma szemszöge*

Miután Harryvel beszéltem úgy éreztem, hogy be kell mennem a szobámba átgondolni a dolgokat. Elfeküdtem az ágyon és arra jutottam, hogy ezt még fel kell dolgoznom. Mivel ezzel sokkal többre nem jutottam elővettem a gitárom és random elkezdtem pengetni, majd egyre inkább kitaláltam, hogy mit is akarok eljátszani. Elkezdtem a The Pretty Reckless Zombie c. számát akusztikus verzióban. Imádom ezt a számot, annyira kifejező számomra és körülbelül az első számok közé tartozik amiket megtanultam.
Miután végeztem elfektettem a gitárom az ágyon és megdörzsöltem az arcomat. Azt vettem észre, hogy valaki belép a szobámba.
-Szia. - mosolygott rám Louis.
-Hello. - örültem meg neki. Talán ő tudna segíteni?
-Mizu? - ült le mellém az ágyra.
-Harry nektek is mesélte a tervét? 
-Hogy elhív Londonba? - kérdezett vissza, mire bólintottam. - Igen.
-Mit csináljak? - hajtottam hátra a fejem a falnak.
-Szerintem gyere vissza velünk. - mondta. - Imádnád Londont, többet lehetnél Harryvel, mi is jobban megismerhetnénk. És sokkal több esélyed van megmutatni a tehetséged ott, mint egy kis bárban. - kocogtatta meg óvatosan a gitárom.
-Igen, de... - sóhajtottam. - Nem akarom, hogy Harryről ismerjenek meg. Nem akarom azt, hogyha megyek az utcán az emberek azt mondják, hogy: 'Nézd ott van az a csaj, nem Harry Styles testvére? Úúú, de jó neki.' Azt akarom, hogy magam miatt ismerjenek meg.
-Ahogy eddig megismertelek, te tudsz tenni arról, hogy magadról ismerjenek meg. - mosolygott rám.
-Hogy érted? - ráncoltam a szemöldököm.
-Majd meglátod. - kacsintott rám.