3. fejezet * Stars

Sziiasztok! :DD Hoztam az új rész ahogy tudtam remélem elfogadható lett. :')) Őszintén szólva az Everything About Youra nem tudom mikor érkezik új rész, nagyon elállt az ihlet, de azért igyekszem. :// I'm sorry. :(( De remélem ezzel kiengeszteltek és nagyon sokat jelentene, ha kapnék néhány komit. Még mindig nincs kommenthatár és nem is lesz, de azért nagyon jól esne 1-2 szó. :')) xoxo.

Stars

*Zayn szemszöge*

Láttam, hogy Emma a bakancsa orrát bámulva gondolkodik. Inkább nem kérdeztem rá, hogy mi történt, mert láttam az arcán, hogy komoly dolog. Harry is hasonló arcot vág amikor fontos dolgok járnak a fejében. Igazából ahogy végignézek rajta vannak dolgok amik Harryre emlékeztetnek, de egyébként ha nem tudnám, hogy Harry ikertestvére akkor nem is fordult meg volna a fejemben. Kinézetben leginkább csak abban hasonlítanak, hogy mindkettőjüknek göndör haja van (igaz Emmát csak kiegyenesített hajjal láttam eddig, de Harry mutatott róluk egy képet amin göndör haja van) és talán a szemük. Mindkettőjüknek zöld szeme van. Talán Emmáé egy kicsit sötétebb, de mindkettőjük szemében látni a teljes őszinteséget. És amikor elkapsz egy-két olyan pillanatot amikor ez a két zöld szempár egymásra szegeződik látod, hogy mindketten úgy érzik, hogy ők szúrták el és nem a másikuk. Mindketten helyre akarják hozni. De félnek. Félnek, hogy túlságosan sok ideig voltak egymástól ilyen távol.

Mindkettőnk elmélkedését a mikró pittyegése szakította félbe. Emma előrenyúlt, hogy kinyissa a mikrót és akkor végignéztem a karján lévő tetováláson. Az alkarja felső részén egy kanyargós vonalban végig csillagok húzódtak. Néhány teljesen fekete volt, de volt olyan is aminek csak a körvonala volt felvarrva. Egyébként ahogy reggel elnéztem teljesen szép és ízléses tetoválásai vannak.

-Hány tetkód van? - kérdeztem tőle, miközben ő kinyitotta a popcornos zacskót amiből a füst elszállt az arca előtt.

-8. - nézett fel rám, miközben kiszórta egy tálba a kukoricaszemeket. - 2 éve varrattam az elsőt. Amikor...

-Értem. - szakítottam félbe. Tudtam, hogy arra céloz, hogy amikor Harry elment. 

Emma hálásan elmosolyodott aztán felém tolta a popcornos tálat.

-Kérsz?

-Kösz. - mosolyogtam rá és belenyúltam. - Gyere menjünk vissza a többiekhez.

*Emma szemszöge*

Kicsit furcsa, de Zaynnel nagyon gyorsan megtaláltam a közös hangot. Teljesen megértő és kedves volt, pedig alig 5 percet beszéltünk kettesben. Fura...

A nap végül egész jól eltelt. Igaz Harryvel külön nem beszélgettem, de így hármasba egy kicsit azért dumáltunk, de nem voltunk teljesen felszabadulva.

Amikor anya és Gemma hazaértek nekiálltunk vacsizni. Rendelt pizza. Amikor kicsit megelégeltem a jópofizásból felkaptam még egy szeletet és felmentem a szobámba. Befeküdtem az ágyamba és a laptopomból hangosan üvöltettem a zenét. Reece Mastin hangja majdnem kiszakadt a hangszórókból ahogy a Freakshow szólt. Ez az egyik kedvenc számom tőle. 

Éjfél körül félreraktam a laptopom és elkezdtem gondolkodni. Itt vagyunk, 2 ikertestvér és úgy viselkedünk egymással, mint 2 idegen. De miért? A képzeletbeli kötél elméletileg a világ bármelyik pontjáról is képes összetartani minket. Nem? Emlékszem, egyszer valaki azt mondta nekem, hogy szerencsések vagyunk, hogy nem egyedül érkeztünk ebbe az őrült világba. Hát igen. De amikor életünk legőrültebb részét éljük meg teljesen távol vagyunk egymástól. Miért kell ennek így lennie? Miért vesztünk össze-e miatt? 

A végére már annyi gondolat ébredt a fejemben, hogy úgy éreztem kell egy kis friss levegő, hogy kiürítsem a fejem. Kisétáltam a kertbe és utána jöttem rá, hogy egy pulcsi azért nem ártott volna, mert azért elég hideg volt így. 

Leültem a nyirkos fűre és felhúztam a lábam, amit két kezemmel szorosan átöleltem. Óvatosan felnéztem az égre és a csillagokat és a Holdat figyeltem. Nem tudom, hogy mióta ülhettem ott egyedül a gondolatimmal, talán 20-30 percet amikor halottam, hogy a kis kerti pagoda kicsit megreccsen, vagyis valaki felállt a padról. Ijedten néztem oda, hogy vajon ki lehet az, mert tippem se volt és ha azóta amióta itt ülök nem vettem észre akkor biztos engem figyel és...

-Miért vágsz ilyen ijedt fejet? - kérdezte mosolyogva Harry, miközben eltette a fülhallgatóját a zsebébe.

-Megijesztettél jó? - tártam szét a karom.

-Kicsit gáz, ha már ilyen szinten tartunk. - húzta félmosolyra a száját. - Ide ülhetek?

-Nem Harry, megtiltom, hogy leülj a fűre, tudod megsértődök ha szétnyomod a fűszálakat. - mondtam cinikusan

Harry nevetve leült mellém, majd ketten folytattuk az előbbi tevékenységemet, vagyis a csillagok bámulását. Egy kicsivel később Harry megszólalt.

-Hiányzol. - értettem, hogy miért nem rakta múltidőbe. Hiába találkoztunk olyan mintha több ezer mérföld távolság lenne köztünk.

-Te is. - suttogtam alig hallhatóan.

-Miért csináltuk ezt?

-Igazából... - vakargattam a tarkómat. - Én sem értem. De mardos a tudat, hogy nem vagy a közelemben. Hogy nem tudsz lekeverni egy pofont ha hülyeséget csinálok. Hogy nem tudsz elkapni, ha zuhanok. Hiányzol az életemből. És nem csak magam miatt. Szükségünk van egymásra. De félek, hogy elkéstünk. 

-Hidd el nem késtünk el. Csak újra rá kell találnunk egymásra. 

-Szerinted sikerül? - néztem rá félve.

-Biztos vagyok benne. Csak... Csak nem szabad felgyorsítani a dolgokat. Max rásegíteni, de nem szabad siettetni. Az veszélyesebb. - végiggondoltam a hallottakat és azt hiszem Harrynek igaza van. Talán van még esély.

A fejemet Harry vállára hajtottam, ő pedig közelebb húzott magához. Még egyszer végiggondoltam a beszélgetésünket...

-Vágod, hogy milyen nyálas szöveget nyomtunk le?

-Nem is te lennél. - röhögte el magát.

*Harry szemszöge*

Azt hiszem tegnap este javult valamit a kapcsolatom Emmával. Ha nem is olyan, mint régen, talán egy fél fokkal jobb. Épp a mosdóba indultam amikor az ajtó magától kinyílt előttem.
-Szia. - mosolyodott el halványan Emma.
-Hello. Végeztél? 
-Nem Harry, a folyosón fogom befejezni a dolgaimat. - forgatta meg a szemeit.
-Oké, értem. - nevettem el magam és bementem.
Amikor végeztem elsétáltam Emma szobája mellett és hallottam, hogy üvölt bent a zene. Ciara és Justin Timberlake közös száma a Love Sex Magic. Bekopogtam és meg se várva a választ benyitottam. 
-Mit akarsz? - fordult felém a szekrényéből.
-Csak gondoltam benézek. - védtem magam.
-Aha. És látsz valami érdekeset? - vonta fel a szemöldökét.
-Harapós vagy. - jegyeztem meg. 
-Ezzel sokat segítesz a helyzeten. - túrt bele a hajába tehetetlenül.
-Segítsek valamit? - mentem egy kicsit közelebb hozzá. Csak féltem, nehogy rám támadjon. Emma mindenre képes ha ideges.
-Nem tudom mit vegyek fel. - na erre a kijelentésre meglepődtem. 
-Itthonra minek öltözöl itt?
-Melózni megyek. - ütögette meg finoman az öklével a homlokom. 
-Jaa. - esett le. - És mi a probléma?
-Nem találom az ACDC felsőm. 
-Még mindig gyűjtöd? - kérdeztem mosolyogva az együtteses pólókra utalva. Emma csak halvány mosollyal bólintott.

Végül nagy nehezen választott és egy zöld inget vett fel fekete-fehér mintás rövidnadrággal. 
-Akkor lépek. - vette fel a táskáját és megnézte, hogy mindene megvan-e. 
-Ha később bemegyünk a srácokkal az gond? - kérdeztem. Emma felnézett a táskájából és elgondolkodott.
-Végül is nem. - rázta meg a fejét. - Gyertek nyugodtan. Csak anya nem tudja, hogy ott melózok...
-Hogyhogy? - lepődtem meg.
-Nem hiszem, hogy támogatná. - gondolkodott el a válaszán. - Na tényleg megyek, mert elkések. Szia.
-Hello. - intettem a csukott ajtónak.
Most egy kicsit tüzetesebben is végignéztem Emma szobáján. Körülbelül annyit változott az évek során, mint Emma. A fal tele volt különböző együttesek posztereivel, az íróasztala teljesen rendetlen volt, a cipők szétdobálva, és a paplan meg félig lent a földön. Le se tagadhatjuk egymást.

*Emma szemszöge*

Kicsit meglepődtem amikor Harry megkérdezte, hogy mi lenne, ha ma este is bejönnének a bárba. Aztán végül egy mindegy alapon mondtam, hogy jöjjenek. Colette ahogy minden nap a szokásos helyén ülve várt.
-Szia. - öleltem meg.
-Mi van veled? - tolt el magától.
-Mi lenne? - néztem rá furán.
-Jó kedved van. - mondta, mire elgondolkodtam.
-Ömm.. talán. - vontam meg a vállam
Colette már kérdezősködött volna, de Rob közbeszólt.
-Emma. Gyerünk. - mutatott, hogy már énekelnem kéne. Bocsánatkérő pillantások közepette felvánszorogtam a színpadra és énekelni kezdtem Pink God is a DJ c. számát, de közbe kicsit elgondolkodtam. Tényleg boldogabb lennék? Csak Harry puszta jelenléte boldoggá tett? Én pedig pont nem ezt akartam. Visszajött, elmegy és utána minden úgy lesz, mint eddig. Megint pofára fogok esni.
Harryék pont az utolsó számra értek be és láttam, hogy mindhárman rám figyelnek. De észrevettem, hogy Zayn a tekintetével többször is végigmért és aztán mindig elmosolyodott. Ezt nem tudtam mire vélni ezért az utolsó pár sort már elég zavartan énekeltem, de csak vége lett a számnak.
Ahogy sétáltam le a színpadról megint jöttek az undorítóbbnál undorítóbb megjegyzések, de ma senki nem volt olyan kreatív, hogy visszaszóljak. Ahogy leültem Colette mellé (aki közben csatlakozott a srácokhoz) Harry idegesen bámult egy srácot aki erősen stírölt engem.

-Megverjem? - kérdezte egy picivel később.
-He? - néztem rá hülyén, majd elnevettem magam. - Hidd el, megtanultam már kezelni. 
-Nagyon jó voltál. - mosolygott rám Zayn.
-Köszi. - tűrtem el egy tincset a fülem mögé. 
-Mit kérsz? - jött elém mosolyogva Drake.
-A szokásosat. - utaltam a kedvenc koktélomra és Drake ment is elkészíteni.
Drake kihozta a koktélom és utána csak hallgattam a többiek beszélgetését. Most valahogy nem volt hangulatom mindenhez vigyorogva hozzáállni. Inkább csak azzal a kis hülye esernyővel játszottam amit Drake beledobott a koktélomba.
-Oké, szerintem menjünk haza. - nézett az órájára Louis.
20 perc múlva elindultunk. Az úton szintén csöndben sétáltam erősen a cipőm orrát bámulva. 
-Én innen a másik irányba megyek. - mondta Colette a haját csavargatva.
-Elkísérjelek? - kérdezte a bátyám mosolyogva. Idióta.
-Nem köszi hazatalálok egyedül is. - fordult sarkon Colette mosolyogva. Okos.
Az út további részében a srácok hülyültek meg jól elvoltak, közben beszéltek valami Niall-el és mindhárman egyszerre üvöltöztek a telefonba. Ahogy így végignéztem rajtuk egyszerűen csak boldogsággal töltött el, hogy Harry megtalálta a helyét.
-Jó éjt srácok. - köszöntem el tőlük amikor beértünk a házba és egyenesen a szobámba mentem.
Átvettem a pizsamám ami egy fekete topból és egy kék bugyiból állt és befeküdtem az ágyamba. Egy órát forgolódtam, aztán arra a tényre jutottam, hogy alvásra semmi esélyem, ezért inkább kiültem az ablakomba. Az ablakpárkányom elég széles volt, hogy kitudjak ülni, igaz kiskoromban anya rosszul volt tőle, mert félt, hogy kiesek és most se rajong érte, de csak nem fogok kiesni egy ablakból. Legalábbis nagyon remélem. Elővettem a telefonom és benyomtam a zenét és próbáltam kikapcsolni az agyam. Egy 25 perc után kaptam egy sms-t. Ismeretlen szám, de azért természetesen túl kíváncsi voltam ahhoz, hogy ne nyissam meg.

Ne ülj az ablakba, még megfázol.! :))

Na erre nagyon nem számítottam. Körbenéztem, de nem láttam senkit. Egy kicsit jobban kihajoltam. Az egyik mellettem lévő szobában Harry van, a másik pedig az egyik srác vendégszobája, de nem tudtam, hogy kié. Először előrébb néztem, mert ugye az a logikus és megláttam az ablakban támaszkodó Zayn-t egy cigivel a kezében. Intett egyet, majd mélyen beszívta a mérgező nikotint. OMG, de jól néz ki... Megráztam a fejem és válaszoltam.

Emma: Te meg ne cigizz, mert rákos leszel. Az rosszabb. :'d De.. honnan tudod a számom? 

Zayn: Hehe. Egyébként kimásoltam Harry telefonjából.

Emma: Ezzel a személyi jogaimat sérted! 

Zayn: Perelj be. :DDDD

Emma: :PP Heey, hova mész?

Az utolsó üzenet arra utalt, hogy hirtelen eltűnt. Azért mondhatta volna, hogy bocs bealszok mert annyira nem érdekelnek a hülye smseid... Aztán...
-Gondoltam ne legyen magas a telefonszámla. - nyitott be hozzám mosolyogva, majd egy kicsit elakadt és végignézett rajtam. Valószínűleg a sötétben nem nagyon látta, hogy alig fedi bármi is a testemet. De azért ennyire jó csaj nem vagyok. 
-Mit szeretnél?
-Láttam, hogy nem vagy jó passzban. - ült le az ágyamra.
-Honnan veszed? - ugrottam le az ablakból, majd leraktam a telefonom az éjjeliszekrényemre.
-Láttalak a bárban, meg hazafelé is csak csendben meredtél magad elé. Mi a baj?
Leültem Zayn mellé majd szomorúan elhúztam a számat.
-Csak... - kezdtem. - Annyira nem bírom, hogy Harryvel ilyen keveset találkozok. Régebben úgy gondoltam, hogy azzal szerzek magamnak a legkevesebb fájdalmat ha megpróbálom kizárni őt az életemből. Hátha úgy nem olyan mardosó. De még így is minden egyes apró hülyeségről ő jut az eszembe. Mindent megpróbáltam, hogy elfelejtessek magammal mindent ami hozzá kapcsolódik. De valahol mindenhol ott van. Egyszerűen szükségem van rá. És most... Hagytam, hogy újra egymásra találjunk egy picit. De ti lassan elmentek és megint minden kezdődik előröl. Újra depresszióba esek és elvonom magam a külvilágtól. Nem bírom nélküle, szükségem van rá. - Zayn végig mélyen a szemembe nézett és amikor befejeztem a mondandóm nem mondott semmit. Nem mondta, hogy sajnálja. Azt se, hogy megérti. Nem mondott semmit. Csak szorosan magához ölelt és hagyta, hogy az elmúlt évek fájó emlékei kijöjjenek rajtam. Kezemet szorosan a nyaka köré fontam, arcomat a vállába fúrtam és sírtam. Minden emlék visszatért és mintha mindegyiknél egy kést forgattak volna meg a szívemben újra és újra. 
Miután kisírtam magam Zayn a fülem mögé tűrt egy hajtincset és a hüvelykujjával letörölte az utolsó könnycseppjeimnek egyikét.
-Sajnálom, hogy ezt most így rád zúdítottam. - szólaltam meg végül.
Zayn csak halvány mosollyal megrázta a fejét. Nem érdekelte, hogy a pólóján egy nagy vízfolt keletkezett a könnyeim miatt. Nem zavarta, hogy pirosra sírt szemekkel és csapzott hajjal ülök vele szemben. Tudta, hogy szükségem volt erre.
Még mindig magához ölelve óvatosan elfektetett az ágyon, megfordított és karját szorosan a derekamra fonva húzta ránk a takarót.
-Csak pihenj egy kicsit. - suttogta. - Minden jobb lesz. 
-Ígéred? - kérdeztem félve, mint egy kisgyerek.
-Ígérem. - simította hátra a hajam.
Nyomott egy puszit az arcomra, majd a védő karjai között tudtam, hogy nem lehet bajom, most Ő vigyáz rám. Kicsit megnyugodva aludtam el.