2. fejezet * She's Not Afaird

Hello. ^^ Meghoztam az új részt, igyekeztem sietni és remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. :DD Igaz, hogy nincsen nálam kommenthatár, de nagyon boldog lennék ha megírnátok a véleményeteket, mivel ezzel a bloggal még bizonytalanabb vagyok és nagyon jól esne 1-2 szó is. :')) Egyébként elárulnék nektek egy kulisszatitkot, hogy a blogon a részek csakis Réka engedélyével láthatnak napvilágot és rengeteg tanácsot szokott nekem adni a részek kapcsán, amit nagyonnagyonnagyon köszönök neki.!<3 Persze vannak még mások is akiknek nagyon adok a véleményére, de ő a numberone. :')) Nem is húzom tovább, inkább jöjjön a rész, mielőtt átmegyek nagyon érzelgősbe. :') xoxo.

She's Not Afaird

*Harry szemszöge*

Pislogás nélkül hallgattam ahogy Emma énekel. Olyan rég hallottam ezt a hangot és egyszerűen megállt velem a világ. Akkor ébredtem fel amikor vége lett a számnak. 

-Ez brutális. - nyögte ki Louis.

-Az. - bólintottam. Egy hang nem jött ki a torkomon a meglepetéstől.

Emma elkezdte énekelni Jessie J-től a Who you are-t és megint a hatása alá kerültem. Brutális, hogy így kell 2 év után újra meglátnom a tesómat, hogy egy bár színpadán énekel, mint egy vérprofi. Neki nem itt van a helye. Amikor ennek a számnak is vége lett hirtelen egy szőke lány jelent meg előttem.

-Harry? - kérdezte mosolyogva. Pár másodpercig furán néztem rá, aztán megismertem.

-Colette! - vigyorodtam el majd gyorsan leugrottam a bárszékről és szorosan megöleltem. Amikor kibontakoztunk, csak akkor tűnt fel, hogy ő is rendesen megváltozott. Sehol nem találtam azt a baseballsapkás, lapos, szőkés barna hajú lányt akit régen megismertem. Helyette egy bombázó állt előttem. Az egész lányból sugárzott a magabiztosság, ahogy a szakadt farmerét és a vállán lelógó felsőjét viseli, amiből kilátszik a melltartójának a pántja. A haja már teljesen szőke lett és barna szemeivel egy perc alatt képes bárkit elvarázsolni.

-Te meg, hogy kerültél ide? - kérdezte felülve a mellettem lévő bárszékre.

-Haza jöttem 3 napra. - vontam meg a vállam mosolyogva. 

-Úgy értem a bárba. - magyarázta. - Emma hívott? Kibékültetek végre?

-Áhh, azt se tudja, hogy itt vagyok. Azóta nem beszéltünk. - hajtottam le a fejem és felidéztem a napot. Láttam Emma szemében a csalódottságot amikor felfogta, hogy itt hagyom. Nem szólt semmit csak magára csapta a szobaajtót. Az volt az utolsó beszélgetésünk.

A gondolataimból egy köhintés zavart meg. Zayn jelezte finoman, hogy még nem mutattam be nekik Colettet. 

-Jaj, bocs. - kaptam észbe. - Colette, Zayn és Louis. - mutattam a srácokra. - Ő pedig Colette. - mutattam most Colettere.

-Hello. - mosolygott Colette, majd beleivott a koktéljába amit akkor tett le a pultos. Zayn és Louis is köszöntek aztán már így 4en beszélgettünk. 

Közben Emma elkezdte Rita Ora Hello Hi Goodbye c. számát. Ahogy figyeltem egyszer csak észrevettem, hogy az egyik refrénnél zöld szemeit rám szegezi. Egyenesen rám.

*Emma szemszöge*

-Hát ennyi lettem volna mára. - mosolyogtam, majd kikapcsoltam a mikrofont és lebotorkáltam a színpadról. És most jöhet az a rész amiért néha úgy érzem, hogy ez a hely rosszabb, mint a Sakáltanya.

-Csajszi, nincs kedved énekelni egyet nálam?

-Nyalnálak.

Ilyen és hasonló megjegyzéseket kaptam. Az elején még nagyon zavart, de most már megtanultam kezelni.

-Hé, nem írod alá a faszomat? - kiáltotta oda nekem egy olyan 20 év körüli srác. Megfordultam, majd végignéztem rajta.

-Nem hiszem, hogy ráférne. - vontam fel a fél szemöldököm. Hallottam, hogy a srác haverjai hangosan húúúznak meg röhögnek, de vissza se nézve fogtam magam és beültem a bárpultba, kerülve a szemkontaktust Harryvel. Fogalmam sincs, hogy hogy került ide, mit keres itt, de nem is akarok vele foglalkozni. A gáz csak az, hogy egyetlen szabad hely volt, Colettetől 2 székre, aki meg Harry mellett ült. 

-Mit kérsz? - mosolygott rám Drake a pultos srác.

-Egy vodka tonikot. - mondtam, majd hozzátettem. -Tonik nélkül.

-Vettem. - nevette el magát, majd elment kihozni a piámat.
-Emma! - ugrált hozzám vidáman Colette - Nem jössz oda? 
Végignéztem a társaságukon. Ott ült Harry lehajtott fejjel mellette a bandából két tag akik kérdőn pislogtak felém.
-Bocs, de most nem. Inkább átmegyek egy másik helyre. - mondtam, majd meghúztam a poharam. - Jössz?
Colette az egyetlen igaz barátnőm tudta, hogy most nem hagyhatja, hogy leigyam magam a sárga földig. Nélküle.

Reggel brutális fejfájással ébredtem. Fogalmam sincs, hogy hogyan kerültem haza, de ez a jobbik eset, inkább, minthogy egy tök idegen helyen ébredek. Lassan feltápászkodtam az ágyon és körbenéztem a szobámba. Semmi különös. Tehát nem csináltam balhét. Odamásztam a tükörhöz, majd ahogy végignéztem magamon beletúrtam a kócos hajamba. Egy szál melltartóban és bugyiban voltam. A ruháim az íróasztali székemre voltak rakva, szépen összehajtogatva. Tuti Gemma volt.
Komótosan levánszorogtam a lépcsőn úgy ahogy voltam, annyira fájt a fejem, hogy gondolkodni is alig tudtam. Pedig nem ártott volna. Amikor beléptem a konyhába anya, Harry és a másik két srác az étkezőasztalnál ült és láttam, hogy anyám komolyan beszél Harryvel.
Ahogy beléptem mindenki rám nézett. Harry teljesen lesápadt, a fekete hajú tag beleejtette a kanalat a müzlijébe a harmadik pedig elkerekedett szemekkel nézett rám. 
-Erről beszéltem. - sóhajtott anya, majd felállt és a mosogatóhoz lépett.

Nem értettem, hogy mi van ezért megvontam a vállam és elkezdtem a felső szekrényben keresni az Aszpirint.

*Harry szemszöge*

Reggel a srácokkal együtt mentünk le a konyhába. Az éjszakám nem volt túl kényelmes. Egész este forgolódtam és alig aludtam, mert csak Emma járt a fejembe. Miért engedtem, hogy lelépjen piálni Colette-el. Csak akkor nyugodtam meg egy picit amikor hajnali 2 körül Gemma belépett a szobámba és mondta, hogy minden rendben, hazaért. Valamennyire megnyugodtam és aludtam egy kicsit.
-Jó reggelt. - mosolygott ránk anya amikor beléptünk a konyhába.
Elláttuk magunkat reggelivel, egy kicsit beszélgettünk, aztán anya megszólalt.
-Harry, valami komolyról kéne beszélnünk.
-Kimenjünk? - kérdezte rögtön Zayn.
-Nem titkos, maradhattok. - mosolygott rájuk anya.
-Hallgatlak. - fordultam felé. Anya leült velem szembe az étkezőasztalra és belekezdett. 
-Emmáról lenne szó. - vágott bele a közepébe. Lehajtottam egy percre a fejem, majd újra felnéztem, jelezve, hogy figyelek rá. - Az utóbbi időkben nagyon elzüllött. Senkire nem hallgat, néha még Colette-re se, pedig ő eddig valamennyire tudott rá vigyázni, de már ő se. Nagyon félek, hogy ennél csak rosszabb lesz és csak egyetlen ember van aki befolyásolni tudja. 
-Ki? - kérdeztem halkan, de sejtettem a választ.
-Te. - éreztem.
-Biztos? - húztam el félve a számat.
-Igen. - bólintott anya. - Nagyon eltávolodtatok egymástól és én ezt nem bírom nézni. Szeretném ha vigyáznál rá. Te vagy az egyetlen akire felnéz. Kérlek Harry. - a végére már teljesen elcsuklott a hangja.
Nem tudom, hogy mire gondolt. Tegnap a bárban nem láttam semmi jelét annak, hogy bármi baj lenne vele. Aztán belépett a konyhába és mindent megértettem.
Barna haja kócosan állt össze-vissza és egy szál fekete fehérnemű volt rajta. Ahogy jobban végig néztem rajta feltűnt valami. Tetoválások. Volt a bokáján, a hasán, az oldalán a karján és az egyik ujján. Utána pedig feltűnt a köldökében lévő kis kő. Piercing. Mellettem halottam egy csörömpölést. Zayn elejtette a kanalat. 
-Erről beszéltem. - sóhajtotta anya.
Amikor visszanéztem Emma már a felső szekrényben kotorászott. Akkor megláttam a csípőjén egy tetoválást, a hátán és a nyakán. Összesen 8. Emlékszem amikor kicsit voltunk megfogadta, hogy sose fog csináltatni. Hát úgy látszik mégis. 

Emma kérdőn körbefordult látta, hogy mindenki furán méregeti. Csak morgott egyet és felment a szobájába.
-Mit tudnék csinálni? - kérdeztem komolyan, mert ahogy így megláttam, hirtelen nagyon elkezdtem érte aggódni.
-Vidd magaddal Londonba. Vigyázz rá. Segíts neki túltenni magát a dolgain.
-Milyen dolgain? - ijedtem meg.
-Azt majd ő kifejti neked. Csak kérlek, vidd el magaddal és segíts neki.
-És a sulija? - kérdeztem. Azt azért nem kéne itt hagynia, pláne mivel idén érettségizik.
-Kirúgták. - hajtotta le a fejét anya. Azt hiszem megint lesápadtam. Mi történt veled Emma?
-Mi a biztosíték arra, hogy velem jön? - túrtam bele a kanalammal zavartan a müzlimbe.
-Te. - mondta anya komolyan.
-Igaz, 2 évig nem szól hozzám, de azért eljön velem Londonba mi? - vontam fel a szemöldököm.
-Azért nem szól hozzád, mert azt hiszi, hogyha beszélgettek és néhány napig olyanok vagytok, mint régen azzal csak még jobban összetör miután elmész. Csak keresd meg vele újra a közös hangot. Ismered őt eléggé ahhoz, hogy tudd, hogyan szerezd vissza a bizalmát. - nézett mélyen a szemembe, majd mindhármunkra nézett. - Tudnátok maradni egy kicsit tovább?
-Ameddig csak kell. - felelte Louis, mivel rájött, hogy ez most tényleg komoly dolog és Zayn is hevesen bólogatott.
-Mondjuk még körülbelül egy hét? - kérdeztem, mire anya mosolyogva bólintott.

*Emma szemszöge*

-Emma! - lépett be Gemma a szobámba mire, rögtön összerezzentem és felébredtem. - Jaj aludtál, ne haragudj. - kapta a kezét hirtelen a szája elé.
-Most már mindegy. - morogtam és a fejemre húztam a paplant.
-Nincs kedved lejönni a nappaliba?
-Nincs. - vágtam rá.
-Ez költői kérdés volt. - felelte Gemma. - Kapd össze magad és gyere le. Ja meg persze öltözz fel. - tette hozzá cinikusan.
-Ennyire hiányzok anyának vagy mi? - ültem fel.
-Nem, anya most dolgozik, de nem akarom, hogy egész nap a szobádban dögöljél.
-Aggrh. - hörögtem fel artikulátlanul.
-Ha nem jössz le az lesz, mint a múltkor. - mondta, mire elkerekedtek a szemeim. Gemma elég makacs csaj és tudtam, hogy komolyan gondolja. Tapasztalat. Először nem hittem neki, de múltkor amikor ezzel fenyegetőzött megcsinálta. És nem, nincs kedvem a vizes cuccaimat szárítani és a begöndörített hajamat vasalni, szóval inkább szót fogadtam. 

Tekintettel arra, hogy a tesóm haverjai is itt vannak azért valamit adtam a külsőmre, mint egy normális lány, de nem akartam az egész mellem kipakolni vagy bármi ilyesmi. Igazából sose akartam kicsípni magam a srácok miatt, de most valahogy... Inkább hagyjuk. Szóval kiválasztottam a kedvenc Rolling Stones felsőmet, egy kicsit szakadt farmert és a szürke bakancsomat. A hajamat egy laza kontyba tettem, mivel megint kezdett göndörödni és így legalább nem látszik. Egy gyors szempillaspirált is magamra tettem és lebattyogtam a nappaliba. Harry és a haverjai ott ültek a kanapén, Gemma pedig a farmerdzsekijét vette fel.
-Hova mész? - kérdeztem félve. Nem hiszem el, hogy itt akar hagyni Harryvel.
-Most kaptam egy telefont, és muszáj lelépnem. Sajnálom. - húzta el a száját, de felesleges volt mert tudtam, hogy direkt csinálta. Gemma intett egyet és kiment. Bénán álltam az ajtót figyelve, majd hallottam egy hangot a hátam mögül. 
-Kérsz chipset? - kérdezte a kék szemű, barna hajú srác. Megfordultam és felvont szemöldökkel néztem rá. Aztán végül megvontam a vállam, és beültem közé és a másik srác közé és belemarkoltam a zacskóba.
-Köszi.
Felnéztem egy pillanatra a fotelben ülő Harryre. Láttam, hogy szomorúan néz rám és már majdnem megingtam, de inkább elkaptam a fejem. Még nem tudok mihez kezdeni a békülés gondolattal. Túlságosan eltávolodtunk.
Néhány percig ültünk a kínos csöndben, majd megelégeltem és a távirányítóért nyúltam. Elkezdtem nyomkodni a csatornákat, de valahogy semmi érdekeset nem találtam. Gyorsan nyomkodtam a gombokat és csak egy-egy részlet látott az adott csatornából.
-Héé. - szólaltak egyszerre a srácok. Persze, az egyik zeneadón az ő klipjük ment.
-Ha annyira akarjátok magatokat nézegetni magatokat álljatok be a tükör elé. - nevettem el magam halványan.
Vittem tovább a csatornákat addig amíg a sportadókig nem értem. Ott válogattam egy kicsit, majd az amerikai focinál megálltam. 
-Ismétlés. - húztam el a szám és inkább átnyomtam a hokira. Félidő. 
Nézem tovább a csatornákat, de mivel minden jó meccs vagy bármi jóval később lesz inkább átpasszoltam a távirányítót a kék szemű srácnak.
-Oks, én nem találok semmit. - mondtam és azzal kimentem a konyhába.
A konyhában elővettem egy csomag popcornt és beraktam a mikróba. Felültem a konyhapultra és a mikrót figyeltem és számoltam a kukorica szemek pattogását. Hallottam, hogy a konyhaajtó halkan becsukódik. Odanéztem és láttam, hogy a fekete hajú srác jött be azokkal a hatalmas barna szemekkel. 
-Szia. - mosolygott rám.
-Hello. - néztem rá. Fekete haja fel volt zselézve, szürke belebújós pulcsi és fekete farmer volt rajta.
-Mit csinálsz? - kérdezte és közben megállt mellettem. 
-Popcornt. - feleltem röviden.
-Az jó. - bólintott és közben fél kezével megtámaszkodott a konyhapulton.
-Ja. - néztem rá felvont szemöldökkel. Pár másodpercig némán néztünk egymásra, majd egyszerre elnevettük magunkat. Ennél bénább párbeszédet...
-Zayn. - mosolygott rám.
-Emma. 
-Igen, Harry már mesélt rólad. Bár a hallottakból nem hittem volna, hogy először úgy fogunk találkozni, hogy melltartóban fogsz betipegni a szobába.
-Harry mesélt rólam? - lepődtem meg, a mondat második felével nem is igazán foglalkozva.
-Rengeteget. - bólintott halvány mosollyal.
Lehajtottam a fejem és elkezdtem gondolni ennek a jelentőségén. Szóval Harry mesélt rólam. Vajon hiányoztam neki Londonban? Tényleg sajnálta hogy itt hagyott? Mennyit gondolhatott rám az elmúlt 2 év alatt? Ismer még engem? Tudja, hogy mi lett belőlem? Honnan is tudná... De... Azt hiszem újra kéne kezdenem vele ezt az egész dolgot.
De hogyan?