5. fejezet * Young, Single & Sexy

Sziasztok!:') Meghoztam az új fejit, remélem tetszeni fog. :') Nagyon szeretném megköszönni a 6 rendszeres olvasót és a kommenteket, ezek nagyon sokat jelentenek nekem, szóval csak így tovább!:') egyébként kommentet az is tud írni akinek nincs google-fiókja... Valamint ha gondoljátok nézzetek be ide, egy baromi jó blog amit egy nagyon jó barátnőm ír: In a fairytale. xoxo.

Young, Singe & Sexy

Feküdtem az ágyamon és egy Green Day album szólt a maxon. Nagyon szívesen elmentem volna Harryvel, de nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet-e. Egyszer csak kinyílt az ajtóm és Gemma jött be rajta.

-Szia. - feküdt be mellém mosolyogva.

-Szia. - néztem oldalra a nővéremre.

-Elmész vele? - kérdezte. 

-Nem tudom. - ráztam meg a fejem. - Szeretnék, de nem tudom, hogy jó ötlet-e. És ha mégse tudunk teljesen kibékülni? Ha valami közbe jön?

-Igazából össze se vesztetek. Csak eltávolodtatok egymástól.

-Mit csináljak? - kérdeztem tehetetlenül.

-Én a helyedben elmennék. - mondta. - Ami közted és Harry között van az különleges. Nálatok aranyosabb ikertestvéreket soha nem láttam és nem akarom, hogy ez megszűnjön köztetek. Igazából régen mindig is irigy voltam rátok.

-Miért? - lepődtem meg.

-Mert én soha nem álltam olyan közel senkihez, ahogy ti egymáshoz. Imádlak titeket és tudom, hogy ti is engem - legalábbis remélem -, de nektek ez mindig szorosabb marad.

Végignéztem Gemman és láttam rajta, hogy kicsit tényleg szomorú ettől a dologtól. És hirtelen hihetetlenül sajnáltam, amiért nekem ez nem tűnt fel és amikor Harry elment én olyan bunkó voltam vele...

Szorosan magamhoz öleltem és úgy maradtunk egy jó néhány percig. 

-Menj el. - mosolyodott el miután kibontakoztunk. - Ez parancs.

Elnevettem magam és újra megöleltem.

*Harry szemszöge*

Oké, kicsit gáz a helyzet, mivel ma megyünk vissza Londonba. Csak ott van a hatalmas kérdőjel ami Emmát jelenti. Amikor tegnap este megkérdeztem, hogy jön-e nem is válaszolt, amit nem vettem jó jelnek. Tehetetlenül ültem a kanapén, amikor lezúdult mellettem a földre egy sporttáska. Felnéztem és Emma állt ott mosolyogva.

-Mikor indulunk? - kérdezte vidáman.

Most már én is elmosolyodtam és felkaptam Emmát és boldogan megpörgettem, amit ő röhögve hagyott. A gáz csak annyi, hogy levertük egy lámpát.

-Úgy is ronda volt. - legyintett Emma és mosolyogva újra megölelt.

-Csak ennyi cuccot hozol? - néztem furán.

-Dehogyis, Louis hozza a többit. - mutatott a lépcsőn levánszorgó Louis-ra, akinek még egy sporttáska és 2 bőrönd volt a kezében.

-Le se tagadhatjátok egymást. - fújtatott, majd ledobta elénk a táskákat. - Látszik, hogy a Stylesok szeretik Tomlinsonnal cipeltetni a holmijukat.

Emmával mosolyogva egymásra néztünk, majd összepacsiztunk.

-Itt vagyok. - vágtatott le Zayn is a lépcsőről.

-Akkor indultok? - lépett ki anya egy kicsit lehangoltan a konyhából.

-Igen. - bólintottam.

Anya és Gemma mindenkit végigölelgettek, de anya Emmát hagyta utoljára.

-Nagyon vigyázz magadra. Meg Harryre. Meg Harry te is vigyázz Emmára. Meg egymásra is vigyázzatok. - magyarázott anya zavarodottságában.

-Rendben anya. 

-Hiányozni fogsz kicsim. - puszilt bele a hajába.

-Ti is. - mondta Emma egyre türelmetlenebbül.

-Ha bármi baj van, ugyanúgy várunk titeket haza, mi mindig itt leszünk... - folytatta a hegyi beszédet amit Emma tényleg egyre látványosabban unt, de aztán anya szeme megakadt valamin. - Mi történt a lámpával?!

-Szia anya! - bontakozott ki gyorsan Emma, majd felkapva a táskáinkat kirohantunk a házból.

*Emma szemszöge*

Csak csöndben ültem Harry mellett a taxiban és onnan bámultam London utcáit. Hirtelen fura lett az a sok ember és a pörgés, de szerintem hamar hozzá fogok szokni. Az eső szakadt, de szerintem még így is gyönyörű volt ez a város.
-Itt vagyunk. - mondta Harry, mire feleszméltem a bambulásból.
Kiszálltam a taxiból, majd elkerekedtek a szemeim.Egy hatalmas fehér modern kinézetű ház előtt álltunk.
-Te itt laksz? - döbbentem le totálisan.
-Ja. - vonta meg Harry a vállát, majd elkezdte kipakolni a cuccokat a csomagtartóból. - Gyere, még elázol.
Felkaptam egy sporttáskát a vállamra és húztam magam után a bőröndömet (a többi cuccot Harry hozta) és bementünk. Na akkor még jobban elájultam. A ház belül még nagyobb volt és még jobban nézett ki. Igazából teljesen Harryre vall az egésznek a stílusa. 
-Azért levegőt vegyél. - röhögött ki.
-Jól van, én nem ehhez vagyok szokva.
-Gyere, megmutatom a szobádat. - mutatott az emelt felé.
-Jó, de valami olyat amiben nem döngetted meg semelyik csajodat se.
-Nem mindenki a csajom akit döngetek. 
-Örülök neki. - nevettem el magam.
-Erre. - nyitott ki előttem egy ajtót én pedig beléptem. 

Nagyon tetszett a szoba. Leginkább a fekete-fehér-rózsaszín uralkodott benne, de a világítástól az egésznek egy ilyen különleges nézete lett. A szoba teljesen tükrözte a stílusom és egyszerűen imádom. Wow, kajak készületet az érkezésemre...
-Köszönöm szépen. - öleltem meg Harryt.
-Én köszönöm. - nyomott egy puszit az arcomra.
Levánszorogtunk a konyhába és elkezdtem keresni valami ehetőt. Végül úgy döntöttem, hogy összedobok egy gyors spagettit, amitől persze Harry már teljesen fel volt dobódva.
-Hallod. - jött be a konyhába. - Az a helyzet, hogy ma a srácok átjönnek, szóval ma megismered Niall-t és Liam-et is, valamint Eleanort és Danit is.
-Eleanor és Dani...? - kérdeztem, mert nem igazán tudtam, hova rakni a két lánynevet, hogy kinek lehetnek a barátnői.
-Eleanor Louis csaja, Danielle pedig Liam-é. - mosolygott.
-Értem. - bólintottam, majd visszatértem a spagettikészítéshez.
-Mikor lesz kész?
-Majd ha szólok.
Harry szomorúan elhúzta a száját, majd kiment a nappaliba és tovább TV-zet.

*Liam szemszöge*

-Megjöttünk! - nyitott be Louis kiabálva Harryhez. Nem, nálunk nem szokás kopogni vagy bármi hasonló.
-Hello. - állt fel mosolyogva Harry. - Eleanor? - kérdezte meglepetten amikor észrevette, hogy El nincs velünk.
-Mosolyszünet van. - mondta Louis helyett Danielle.
-Sajnálom haver. - csapkodta meg Harry Louis vállát, aki pedig eléggé el volt kenődve. Ma jöttek haza, de máris összekaptak valamin. És a gáz, hogy mostanában nem ez az első eset.
-Sziasztok. - lépett ki mosolyogva a konyhából egy számomra ismeretlen lány.
Magas volt, virító zöld szemekkel, barna haja egy hosszú copfba volt összekötve, de olyan göndörnek vagy hullámosnak látszott. Egy kicsit ismerős volt, de... nem is tudom.
-Niall, Liam, Dani ő itt a húgom Emma. - mutatta be nekünk Harry. Már értem.
-Ikrek vagyunk. - világosította fel Emma.
-De én előbb jöttem ki. - vigyorgott büszkén Hazza
-Ja, két perccel. - forgatta a szemét Emma.
Miután a két Styles lecsillapodott jobban is megismertük Emmát. Nagyon jó fej csaj, hasonlít Harryre egy-két dologban, de még többen különböznek is. Egy jó fél órát beszélgettünk, aztán Danielle és Emma kimentek a konyhába.
-Szóval ő a híres Emma. - dőlt hátra Niall a kanapén.
-Igen. - bólintott Harry.
-Jó fej csaj. - állapítottam meg.
-Még szép, az én tesóm. - nevetett büszkén Harry. - De inkább mesélj Louis, mi volt Eleanoral?
-Inkább ne beszéljünk róla. Megint nagyon összevesztünk  - mondta idegesen és láttuk, hogy tényleg gáz van, ezért inkább tereltük a témát.

*Emma szemszöge*

Dan kijött velem a konyhába és együtt 'szenvedtünk' tovább a kajával. Mivel nem számoltam azzal, hogy 6an leszünk ezért kellett még egy adagot csinálni. Egyébként tényleg... Zaynnel mi lehet?
-Egyébként örülök, hogy végre megismertelek. - mosolygott Danielle, a szósz kevergetése közben.
-Hallottál már rólam? - lepődtem meg.
-Aham. - bólintott. - Egyszer Harry totál ki volt, még az X-faktorban és megkérdeztem, hogy mi a baja, csak úgy jött belőle a szó.
-Szóval te előbb is tudtad meg mint a srácok? - kérdeztem, miközben egy újabb adag tésztát törtem szét.
-Igen. - mosolygott.
Daniellel egyébként nagyon jóba lettünk. Talán képes pótolni Colettet valamennyire. Egyébként amikor elmondtam neki, hogy Londonba költözök, nagyon meglepődött és állítása szerint örül neki, azért szerintem kicsit szomorú volt. Mondtam, hogy amint tudunk mindenképp találkozunk... Valahogy...

*Louis szemszöge*

Reggel amikor felébredtem megnéztem az órát. Fél kettő. Talán még sincs olyan reggel... Kimásztam az ágyból aztán lassan próbáltam felébredni. Csináltam magamnak egy kávét és reggelire összedobtam egy szendvicset. Elkezdtem a tv-t nyomkodni, amikor megcsörrent a telefonom. 
-Igen? - vettem fel és hallottam a hangomon, hogy még egy kicsit be vagyok rekedve, mint minden reggel.
-Hol vagy? - hallottam Eleanor dühös hangját.
-Hát... itthon... - mondtam zavartan. - Miért hol kéne lennem?
-Hát egy olyan jó 20 perce itt kéne lenned a Starbucksban... 
-Basszus. - csaptam a homlokomra. Elfelejtettem! - Mindjárt indulok.
-Hát jó... - és kinyomta. 
Rekordgyorsasággal futottam el a szobámba és felöltöztem, fogat mostam és az egyéb gyors elintéznivalók. Bepattantam a kocsiba és 2 piros lámpán is áthajtva jutottam el a Starbucksig.
-Szia. - lihegtem amikor betoppantam.
-Hello. - mért végig nem túl vidáman.
-Ne haragudj. - néztem rá bocsánatkérőn, majd nyomtam egy csókot a szájára. Nem viszonozta.
-Tegnap összevesztünk, most meg arra se vagy képes, hogy időben megjelenj... - morogta a sütijét bámulva. Hozzá se kezdett.
-Tényleg sajnálom. 
-Persze mindig sajnálod. - nézett fel. 
-De ha egyszer így van? - tártam szét a karom tehetetlenül.
-Hogyne... - nevetett cinikusan. - Észrevetted, hogy mostanában folyton veszekszünk? És általában azért mert mindig elfelejtesz valamit...
-Szóval mindig miattam veszekszünk? - húztam fel a szemöldököm.
-Miért nem?
-És amikor te... - kerestem példát, de nem jutott eszembe.
-Látod, itt a baj. - rázta meg a fejét. - Én mindent megteszek, hogy megmentsük a kapcsolatunkat, de te nem teszel az ügy érdekében semmit.
-Mi az, hogy nem teszek érte semmit? Amint hívtál mindent otthagytam és rohantam ide. 
-Milyen mindent Louis? - nevettet fel szemrehányóan.
-A kávémat és a szendvicsemet... - sütöttem le a szemem.
-Mindjárt elájulok, hogy ekkora áldozatot hoztál értem. Még a végén kihűl a kávéd vagy esetleg megfonnyad az uborka szendvicsben.
-Hagyjuk már az iróniát El. - néztem el oldalra a fejemet rázva.
-De ezt nem lehet máshogy felfogni. Ez a kapcsolat egy kész vicc. 
-Akkor minek csináljuk? - fordultam vissza fél szemöldökömet felhúzva.
-Már én se tudom. - állt fel hevesen, majd átdobta a vállán a táskáját. - Végeztünk Louis.
Figyeltem ahogy kimegy a kávézóból. Nem éreztem csalódottságot. Nem éreztem szomorúságot. Nem éreztem bánatot. Semmit se éreztem.