2013. február 25., hétfő

10. fejezet * LA Baby

Na hello. :DD Mondtam, hogy mindjárt jön a rész ugye?:DD Nos lehet, hogy nem ez lett az eddigi leghosszabb, viszont tudjátok, hogy mennyire szeretem húzni az agyatokat...:PP Na jó igazából itt nincs olyan részlet ami annyira megdöbbentő és csak a következőben derül ki, inkább maradjunk annyiban, hogy a vége egy kicsit forró lett.xdd Gondolom a címből  kiderült, hogy hova is utaznak a srácok és utánuk Danielle és Emma, szóval nem is titkolózok, a követekező részek Los Angelesben játszódnak. :DD Na akkor jó olvasást ! :)) xx. <3

LA Baby

-Los Angeles?! - döbbentem le totálisan amikor Danielle a kezembe nyomta a repülőjegyet.
-Aham. - bólintott, mintha ez teljesen természetes lenne.
-Ez most komoly?! Ezek csak úgy gondolnak egyet és repülnek egyet LA-be?! - enyhén akadtam ki. Enyhén...
-Nem ők döntöttek így.
-De szar nekik. - forgattam a szemeim. - Mindjárt megsajnálom őket, mert LOS ANGELESBEN VANNAK! - kiabáltam a mondat utolsó részét jelezve, hogy LA!!!!
-Hívták őket. - vonta meg a vállát Dan.
-Én örülök ha engem elhívnak egy buliba, nemhogy LA-be! - tártam szét a karom.
-Oké, akkor ha felfogtad, hogy Los Angelesbe utazunk akkor majd szólj és segítek pakolni. - nevette el magát.
Hirtelen elgondolkodtam. Végiggondoltam a dolgokat. És akkor felfogtam, hogy holnap utazok Los Angelesbe!!!!
-UTAZUNK LA-BE! - kiáltottam el magam boldogan.
-UTAZUNK LA-BE! - vette át a stílusom Dan és aztán szorosan, ugrálva megöleltük egymást. Tisztára, mint a filmekben.

A repülőtéren minden simán ment. Ahogy a repülő lépcsőin lépkedtem felfelé akkor megint elgondolkodtam. Mégis minek megyek én LA-be? Mit fogok én keresni ott? Hogy csöppentem én ebbe bele? Biztos jó ötlet ez?
-Jó napot kívánok! - mosolygott rám az egyik légiutas-kísérő.

-Öö.. Hello. - néztem rá furán. Nekem a túl kedves emberek mindig gyanúsak, nem tudom miért, puszta megérzés.
Leültünk a helyünkre és én közben a többi utast figyeltem. A buszon, az utcán vagy bárhol, mindig szerettem azt játszani, hogy belegondolok, hogy kinek milyen élete lehet, mi lehet a munkája és egyéb ilyen dolgok. Persze ezek csak feltételezések. Sokan előítéletesnek tartanak, de szerintem mindenki az. Ha meglátsz valakit nem tudsz semlegesen nézni rá, azt látod rajta amit mutat magából. De vannak olyan emberek, mint én akik egy maszk mögé bújnak. Akik elrejtik az igazi énjüket, csak azért, mert félnek, hogy másnak ez nem tetszik. Hogy elítélik azért aki. Itt vagyok én. Egy egyszerű lány, aki valószínűleg senkit nem érdekel... Vagyis csak azért érdekel mert ő Harry Styles húga. És a Styles név miatt vasalom a hajam, a Styles név miatt próbálok mást mutatni, mint aki vagyok. Hogy ne hasonlítsanak a testvéremhez, mindenben. 
-Em, kösd be magad. - bökött oldalba Dani.
-Mi? - eszméltem fel.
-Kellemest utazást kívánunk! - hallatszott a pilóta hangja aztán a kis képernyők lecsukódtak  Szóval már a biztonsági ismertető és a tájékoztatók is lementek. Jó tudni... 
Mint mindenki úgy voltam vele, hogy amíg felszáll a gép az hú, de izgi meg érdekes, de aztán amikor a gép egyenesbe került és az öveket is ki kell kapcsolni, hirtelen elkezdtem unatkozni. Kivettem egy magazint az előttem lévő ülés hátuljából és azt lapozgattam, miközben Dani-vel beszélgettünk.

*Zayn szemszöge*

A srácokkal a lakosztályunk nappalijában ültünk. Elég mennő helyen szálltunk meg, 2 emeletes a lakosztályunk és az egész a tenger felé néz. Ellenék még itt egy darabig az biztos.
-Harry vegyél már fel egy alsógatyát. - dobta meg Liam egy párnával.
-Niall te fingtál így be? - fordult felé Louis undorodva.
-Bocs, én voltam. - vigyorogtam. 
Ilyen és hasonló párbeszédek hangoztak el, amikor Paul benyitott.
-Srácok vendégek. - mosolyodott el, aztán eltorzult az arca. - Harry vegyél fel egy nadrágot, Louis nyisd ki az ablakot és mi a bánatot műveltetek a szőnyeggel?!
-Nem mi voltunk. Komoly. - nézett kiskutyaszemmel Harry miközben felrángatta magára a fürdőgatyáját, mivel az volt hozzá a legközelebb.
-Milyen vendégek? - kérdeztem érdeklődve.
-Vendégek akik... - kezdte boldogan Paul, de megint eltorzult a feje. - Akik eltűntek.
-Az úgy jó. - röhögte el magát Louis.
-Mindjárt jövök. - sóhajtotta Paul.
A srácokat furán néztünk össze, majd megvontuk a vállunkat és vártuk a fejleményeket. Aztán meghallottuk Danielle hangját.
-Nem tehetek róla. Elszökött. Későn vettem észre! 
-Persze, de alig 2 perce van itt és máris baj van vele. - mondta Paul, majd mindhárman beléptek a lakosztályba.
-Muszáj úgy beszélni rólam, mintha nem lennék itt? - tárta szét a karját Emma.
-Azt se tudom ki vagy. - nézett végig rajta Paul. Emma arcán egy halvány mosoly futott át.
-Emma Styles. - nyújtott kezet mosolyogva.
-Emma mi?! - döbbent le Paul, miközben bénán kezet rázott Emmával.
-Harry ikertestvére. - mondta tök természetesen, mintha csak azt mondta, volna, hogy ideje menni vacsorázni.
-Bezony. - bólintott Harry vigyorogva.
-És erről én miért nem tudtam? - képedt le teljesen.
-Voltak egyéb dolgaink. - bámulta a földet Harry.
-De most már alakul. - tette hozzá Emma.
-Jó akkor én most megyek és kitalálom, hogy ezt, hogyan és mikor hozzuk nyilvánosságra  - sóhajtott Paul. - És kérlek viselkedj.
-Jó kislány vagyok. - vigyorgott Emma.
Paul legyintve kiment aztán pedig mi elképedve néztünk Emmára és Danire.
-Hát ti? - kérdezte mosolyogva Liam. Közben persze odasétált a barátnőjéhez és gyors csókot nyomott a szájára.
-Paul hívott és azt mondta, hogy hozhatok magammal valakit. - vonta meg a vállát Danielle.
Harry és Emma szorosan megölelték egymást (2 hete nem találkoztak és szétölelik egymást, anno 2 évig nem látták egymást aztán amikor találkoztak egymás szemébe se tudtak nézni...)
-Viszont csak 5 hálószoba van. - gondolkodott el Niall.
-Szerintem logikus, hogy én Liamnél alszok, Emma pedig Harrynél. - mondta Danielle.
Azt hiszem ezt sikerült mindenkinek felfognia így segítettünk a lányoknak felvinni a csomagokat a szobákba. Miután ezzel is végeztünk mindenki ment a dolgára. Liam és Danielle kettesben mentek el sétálni a parton, Niall, Louis és Harry pedig lementek kajálni. Mivel én nem voltam éhes inkább maradtam a lakosztályba. Éppen a telefonomon Twittereztem amikor Emma bejött a nappaliba. Ez nem is lett volna olyan nagy dolog, ha nem lett volna egy cigi a kezében. Felvont szemöldökkel néztem rá, ugyanis ezt az apró információt még nem tudtam. Emma ahogy meglátott rögtön lesápadt és nem tudta, hogy mit is mondjon.
-Tartom a számat. - mosolyodtam el, miután elszórakoztam azon, hogy Emma ilyen zavartan bámul.
-Köszi. - suttogta aztán leült mellém. - Nem zavar?
-Én is cigizek. - vontam meg a vállam. - És ha már itt vagy... - nyúltam be a hátsó zsebembe, hogy kivegyem a dobozt.
-Ez most komoly? - lepődött meg Emma.
-Szerintem az kiborítóbb, hogy a kis ártatlan, jó kislány cigizik. - mondtam gúnyosan.
-Úgy nézek ki mint egy jó kislány? - kérdezte nevetve, aztán szívott egyet a cigiből. Néztem ahogy mélyen magába szívja a mérgező nikotint aztán egy nőies mozdulattal kifújja a füstöt. Akaratom ellenére is be kellett látnom, hogy baromi dögös.
-Mikor hogy. - mosolyodtam el sejtelmesen aztán pedig meggyújtottam a számban lévő cigit. - Mondjuk amikor beállítottál totál másnaposan, melltartóban és bugyiban akkor éppen nem tűntél annak.
-Tetszett mi? - vigyorodott el magabiztosan. 
-Nem volt rossz. - mértem végig Emmát. Nem Zayn, hagyd abba.
-Ismerem a fajtádat Zayn. - rázta meg a fejét Emma, miután ismét kifújta a füstöt.
-Igazán? - vontam fel a szemöldököm. 
-Persze. Elszédíted a lányokat azzal a sármos mosolyoddal és a fürkésző tekinteteddel. Elhiteted velük, hogy látod bennük az igazit. Lefekteted őket aztán soha többet nem látod. 
-Akkor úgy látszik félreismertél. - mondtam egyszerűen.
-Miért, akkor milyen vagy? - nevette el magát, miközben elnyomta a csikket.
-A lányokat nem játéknak használom. - kezdtem. - Ők sokkal többet érnek annál. Persze, voltak egy éjszakás kalandjaim, de soha nem vertem át senkit. Soha nem kezdnék senkivel ki úgy, hogy átcsesszem a fejét... - még folytattam volna, mert nagyon bántott, hogy Emma ilyennek gondol. Csak aztán észrevettem, hogy az öngyújtójával veszekszik, mivel az újabb szál cigit nem akarja meggyújtani. Megragadtam az enyémet majd én meggyújtottam neki a szájából lógó cigit.
-Kösz. - mondta hidegen majd kifújta a füstöt.
-Szóval most áruld el nekem, hogy igazából mi bajod van velem. - fürkésztem az arcát és próbáltam elkapni a tekintetét.
-Nincs veled bajom.
-Ne hazudj. - fújtam ki a füstöt.
-Akkor nem veled van bajom. - javította ki magát.
-Ha nem veled van bajod akkor miért viselkedsz velem így? - dőltem hátra nevetve majd kifújtam a füstöt. Észrevettem, hogy Emma hosszan bámulja ezt a folyamatomat. 
-Na mi van? - döntöttem fel egy picit a fejem.
-Kibírhatatlanul dögös vagy Malik. - rázta meg a fejét halkan suttogva a szavakat, aztán észbe kapott. - Ezt ugye nem mondtam ki? - sütötte le a szemét.
-Attól tartok. - bólintottam magabiztosan.
-Akkor már mindegy. - vonta meg a vállát.
Elnyomta a csikket és közelebb négykézlábra váltva a kanapén egyre közelebb jött hozzám. Közben én is követtem a példáját és elnyomtam a cigim. Emma az arcomat két kezével megfogta és a nyakamat kezdte csókolgatni. Úristen, hogy én ezt mennyire élveztem! Minden akaratom ellenére kezem a derekáról a fenekére vándorolt és azt kezdte el simogatni. Emma erre kicsit belelkesedett és az arcom szinte minden pontját végig csókolta. Lehunytam a szemem és egyszerűen csak élveztem. Kezemet feljebb csúsztattam és a nadrágja alá becsúsztattam és éreztem, hogy... te jó ég, tanga volt rajta! Egyre inkább beleéltem magam és aztán azon kaptam magam, hogy az arcom egyre közeledik Emma arcához. A tekintetem egyre inkább kezdett folyamatosan az ajkára terelődni. Emma közelebbhajolt hozzám és ajkai már majdnem hozzáértek az enyémekhez aztán...
Hirtelen minden eltűnt. Mire feleszméltem már csak annyit láttam, hogy Emma nevetve megy fel a lépcsőn.
-Most miért? - néztem utána.
-Azért - fordult felém a korlátba kapaszkodva. - mert most bebizonyosodott, hogy igazam van. - elég értetlen fejem lehetett, mivel folytatta. - Eljátszottam, hogy teljesen megbabonáztál és rád mozdultam. Te mit sem foglalkozva azzal, hogy barátnőd van vagy bármi hasonló rögtön belementél. Itt taperoltál, miközben Londonban vár a csajod. Ebből is látszik, hogy milyen vagy. Erről ennyit. 
És azzal felment a szobájába én pedig a fejemet fogtam, hogy hogyan lehettem ekkora barom. 

2 megjegyzés:

  1. Hát a végén nagyon megdöbbentettél!
    Én igazából mind a két srácot nagyon, bírom de azt hiszem ezt már mondtam, szóval nem lettem ideges, hogy Em miért csinálja ezt amikor neki idézőjelesen ott van Louis. Tényleg nem volt hosszú rész, de szerintem esemény dús volt! :)

    Ez most nem a résszel kapcsolatos, csak.. szeretnélek megkérni egy aprócska szívességre.
    Én is kedvet kaptam az írásra és elkezdtem egy blogot írni.: http://ructionschool.blogspot.hu/
    Arra szeretnélek kérni, hogy ha esetleg van kedved és időd, akkor néz be és esetlegesen írnál pár szót. Nagyon érdekelne a véleményed!
    Előre is köszönöm és puszii!! :)

    VálaszTörlés
  2. sziia.:))
    örülök, hogy végül is tetszett a rész és, hogy ezek szerint sikerült izgalmasra megírnom :P :))

    A blogoddal kapcsolatban pedig mindenképp beleolvasok és amint tudom elmondom róla a véleményem. :')) xx.

    VálaszTörlés