2014. február 5., szerda

2/17 * Shit

Sziasztok! :) Visszatértem! Kissé nehézkes volt nekikezdeni az új résznek a Truth About Love befejezése után, de most már valamennyire sikerült feldolgozni a dolgot, az új blogom is elkezdett üzemelni. :) (The Love Of Revenge)
Remélem meg lesztek elégedve a résszel a kisebb szünet után (is). ^^
Jó olvasást!
xoxo, Kikiih <3

Shit


Két erős kar fonódott körbe a testemen. Álmosan pislogtam, és kinéztem a velem szemben lévő ablakon. Már erősen tapostuk január napjait. Az idő kifejezetten hűvös, szinte minden nap esett a hó. De ez nem az a szép hó volt, hanem az a hó ami a szél által az arcodat teljesen lefagyasztotta, a szép fehér táj helyett pedig mocskos, szürke lucsok maradt hátra.
Már csak a látványtól is kirázott a hideg, kissé megigazítottam magamon a takarót, miközben az órára néztem. Már tizenegy múlt. Kissé ellustultunk az utóbbi napokban.
Megfordultam, óvatosan lebontva magamról Zayn karjait. A vállának dőltem és óvatosan megpusziltam, majd megsimítottam az arcát és óvatosan megszólítottam.
- Jó reggelt! - szólalt meg rekedtes hangon, amit annyira szerettem.
- Szia - mosolyogtam rá, és ismét hozzádörgölőztem. - Fázok.
- Fel kéne tekerni a fűtést - állapította meg, majd kissé megemelte a takarót. - És talán fel kéne öltözni.
- Tudom hogy tetszik - vigyorogtam rá magabiztosan.
- Ezt egy szóval nem mondtam. Különösen a melleid. Ahogyan a bimbóid reagálnak a hidegre...
- Jól van, le lehet állni - nevettem fel. - Szóval, nem mész le feltekerni a fűtést? - pislogtam rá angyalian.
- Akkor ha csinálsz reggelit - dörmögte.
- Megegyeztünk - mentem bele.
Az oldalamra fordulva csodáltam Zayn meztelen testét, miközben figyeltem ahogyan felöltözik. Egy mackógatyát vett fel és egy sötétszürke pólót. Szájával csücsörített, majd egy puszit küldött nekem, mire elmosolyodtam.
Nagy nehezen rávettem magamat, hogy én is felöltözzek, egy rózsaszín belebújós pulcsit húztam fel és egy leggingset. Mire leértem a konyhába Zayn már ott volt és kávét főzött.
- Ugye emlékszel, hogy ma korizni megyünk a többiekkel? - érdeklődtem miközben a hűtőben kutattam.
- Persze- bólintott. - Már alig várom - tette hozzá enyhe iróniával a hangjában.
- Miért így mondod? - kérdeztem vissza, majd elgondolkodtam. - Tükörtojás vagy rántotta?
- Rántotta - döntött a második variáció mellett. - Egyébként azért, mert tuti megint leégetnek valahogy, a rajongók megtalálnak, hideg lesz és... Egyáltalán van itt korcsolyád? - ráncolta a homlokát, hisz gondolom nem emlékezett rá, hogy a költözködés során ilyen dolgokat hoztam volna.
- Nem, de Dan kisegített és ad nekem egyet - mosolyogtam rá. - Szerintem jó lesz. Kissé visszamegyünk a gyerekkorunkba - próbáltam lelket önteni belé.
- Egy csapat huszonéves akarja égetni magát a koripályán, azzal, hogy esik-kelik? - értetlenkedett tovább miközben feltörtem a tojásokat egy tálba. - Szoktak a húsz évesek korcsolyázni?
- Mindenki szokott korcsolyázni- magyaráztam.
- Én nem szeretek korcsolyázni. Utálom a víz minden formáját.
- Én imádok - vontam vállat, miközben kerestem egy villát, hogy azzal verjem fel a két tojást. - Ahogy siklasz a jégen, a hangszórókból szólnak mindenféle dalok... Jó hangulata van-
- Mikor korcsolyáztál utoljára? - Ezzel megfogott.
- Tizennégy évesen - néztem rá tanácstalanul.
- És gondolom azóta profi vagy - nevetett ki.
- Ez olyan, mint a biciklizés. Nem lehet elfelejteni - bizonygattam.
- És, ha mégis? Mi van, ha kiskanállal kell felszedegetni téged a jégről? - folytatta.
- Ne ijesztgess - néztem rá szúrós szemmel, miközben kinyitottam egy szekrényt, só után kutatva. - Gonosz vagy!
- Nem vagyok gonosz, felkészítelek - tártam szét a karom. - Csak reálian látom a dolgokat.
- Te inkább pesszimista vagy - nevettem fel. - Neked semmi sem jó?
- De. Például kész a kávé.
Zayn töltött a saját, egyszerű fekete bögréjébe is, valamint az én leopárdosomba is. Mániám a leopárdminta, amiből csak lehet azt szerzek be, ellenben Zayn-nel aki általában az egyszerűség híve.
Végül aztán leültünk és nevetve, jókedvűen fogyasztottuk el a reggelinket.
Mivel ismét összevesztünk a készülődésen, eldöntöttünk, hogy egyszerre megyünk a fürdőbe. Zayn ragaszkodott a zuhanyzáshoz, de én közöltem, hogy este szoktam fürdeni, de ha neki szíve vágya menjen csak.
Természetesen nélkülem már nem volt olyan izgalmas.
Fogmosás közben folyamatosan összefejeltünk, esetleg véletlen ráköptünk a másik fogkeféjére, amire mindketten idegesek lettünk. Miután azzal végeztünk a jöhetett a hajunk belövése. Először használtam a Colette-től kapott hajvasalómat, amit még a dobozából vettem ki. Nem érdekelt, hogy Zayn milyen szúrós szemmel nézett, megelégedtem azzal a magyarázattal, hogy csak ki akarom próbálni.
Ombre stílusú hajam egyenesen is elnyerte a tetszésemet, amire azóta büszke voltam és elhatároztam, hogy megtartom ezt a stílust egy darabig. Hosszú tincseimet átdobtam a jobb, majd a bal vállamon, de mivel úgy nem tetszett inkább mindkét oldalra tettem egy keveset.
Zayn a szokásos stílusában állította be a haját és folyamatosan finomított rajta, még borotválkozás után is, aminél szintén felidegesítettem. Tehetek róla, hogy meglökött, így a véletlenül a szempillaspirálom a homlokomat érte, a rúzsom pedig eltört, így el kellett kezdenem kutatnom a szájfényem után, ami a másik oldalon volt, így meglöktem Zayn-t, aki így kicsit elvágta az arcát, de szerencsére nem feltűnően.
Utána jött az öltözködés. Zayn könnyedén megoldotta egy fehér V nyakú pólóval és egy meleg pulóverrel, de én nem már nehezebb eset vagyok. Végül felvettem egy fekete toppot, majd rá egy pólót, arra pedig egy kötött pulóvert, nehogy megfázzak. Zayn figyelmeztetett, hogy korizás közben meleg lesz, így inkább megszabadultam a toptól, és maradtam pólóban és pulcsiban.
- Indulhatunk? - kérdezte kissé türelmetlenül Zayn, teljesen felöltözve, míg én a földön ülve próbáltam felhúzni a csizmám cipzárját. Egyik, majd másik oldalra tűrtem a farmeromat, de valahol mindig becsípődött és sose jött fel teljesen.
- Nem jön fel ez a szar - szitkozódtam, és már lassan kezdett rám izzadni a kigombolt szövetkabát, amit még a cipőhadművelet vettem fel, és most már nem tartottam jó ötletnek.
- Em, elkésünk, vegyél fel egy másikat - mondta.
- Szerintem nem akarod, hogy elkezdjek válogatni - ráztam meg a fejem vészjóslóan.
- Inkább segítek - bólintott ijedten és leguggolt a lábamhoz. Megragadta, kicsit igazgatta és szemtelenül könnyen felhúzta.
- Akkor jöhet a másik - vigyorogtam rá, mire felsóhajtott.
- Úgy viselkedsz, mint egy kislány - jegyezte meg. - Minek veszel olyan csizmát amit nem tudsz felvenni?
- Mert olyan szép - néztem mosolyogva, miközben Zayn azt is megoldotta.
- Gyönyörű - bólintott, majd feltápászkodott.
- Nem tetszik a csizmám? - képedtem el.
- Em, gyere már, elkésünk - nézett rám fájdalmasan.
- Húzz fel! - nyújtottam fel a két kezemet, mire elmosolyodott és készségesen segített.
Zayn felkapta a fekete korcsolyáját és már mehettünk is a kocsihoz. Az anyósülésen ülve lehúztam a napellenzőt és a kis tükörben megigazítottam a szürke kötött sapkámat, ami kicsit hátralógott és egy pompon is volt a végén. Tökéletesen passzolt a szürke csősálamhoz.
Zayn beindította a motort, én pedig lecsuktam a napellenzőt és becsatoltam magam.
- Mindenki jön? - érdeklődtem.
- Állítólag - felelte tanácstalanul. - A srácok többé-kevésbé tudnak korizni, a csajokat nem tudom.
- Danielle biztosan tud, gondolj bele. Táncosnő, alap, hogy van érzéke ehhez is. Gemma is tud, ezt biztosan tudom, hisz a nővérem. Nem egy őstehetség, de nem esik pofára. Colette... Colette-t hagyjuk.
- Nagyon béna? - nézett rám fájdalmasan, és szinte láttam, ahogy elképzeli Colette-t a jégen, ahogy felkel, aztán megint orra esik. Halványan elmosolyodtam.
- Országos bajnokásgon ötödik lett - közöltem szerényen.
- Colette? - kerekedtek el a szemei.
- Igen.
- Műkorcsolyából?
- Aha - nevettem fel. - Nehéz elhinni, mi? - vigyorogtam.
- Azt hittem, hogy ő is röplabdázott - gondolkodott.
- Röplabdázott, korizott, úszott, kosarazott, focizott... Enyhén telhetetlen - vontam vállat. - De mindig a kori volt a kedvence.
- Hogy fért bele ennyi minden az életébe? - csodálkozott.
- Valamivel el kellett vonnia a figyelmét az otthoni balhékról - magyaráztam óvatosan.
- Ó, értem - esett le neki a dolog, és nem is beszéltünk róla többet.
Az út körülbelül fél óra volt, amit üres beszélgetéssel töltöttünk ki. Illetve másnak üresnek tűnt volna ez a beszélgetés, de nekünk ez más volt. Rengeteg ilyen "üres" beszélgetésünk volt már, ami nekem sokkal többet jelent. Szerintem szükség van egy kapcsolatban ahhoz, hogy bármiről tudj beszélgetni a pároddal, legyen az akármilyen nagy hülyeség.
Bementünk a főépületben, ahol a jegyeket kell megvenni és ahova a cuccokat le lehet pakolni kis szekrénykékbe. Már szinte mindenki itt volt, ismételten a Harry-Colette és a Louis-Gemma páros hiányzott.
- Sziasztok! - mosolyogtam szélesen mindenkire.
- Hoztam a korit - mutatta fel Danielle, miután mindenki visszaköszönt.
- Ú, köszi - csillantak fel a szemeim és mosolyogva a kezembe vettem a fehér, fűzős csodát. Valamiért én mindig is imádtam a korcsolyákat. Olyan szépek.
- Hol vannak már megint? - kérdezte kissé idegesen Niall. - Nem igaz, hogy sose érnek ide időben.
- Szerintem jobb, ha nem tudjuk - jegyezte meg Liam, mire halványan elmosolyodtam. Fiúk és a perverz fantáziájuk.
- Nem vesszük meg addig a jegyeket? - fordult körbe Zayn.
- De csak magunknak, nekik nem - kötötte ki Niall, és elindultak a jegypénztárhoz.
- Na - léptem oda mosolyogva Danihez. - Hogy vagy?
- Jól - vont vállat csillogó szemekkel. - Boldog vagyok. Nagyon.
- Tudom - vigyorogtam és szorosan megöleltem. - Már annyiszor elmesélted, de még mindig nem fogtam fel. És annyira jó, hogy Liam-mel újra együtt vagytok.
- Igen - mosolygott szerényen. - Már most várom, hogy a kezemben tarthassam a babát, holott még csak pár hetes.
- A rajongók mit szóltak, hogy újra együtt voltak? - érdeklődtem.
- Örültek neki - mesélte boldogan. - A többségük szeret, amiért én még mindig hálás vagyok. A babát még nem tudják, és nem is tippelgetnek, hogy miképp jöttünk újra össze. Egyszerűen csak örülnek. Így én is.
- Értem - bólintottam. Szerettem Daniellel ilyen lopott percekben beszélgetni, ameddig kicsit kettesben maradunk, tényleg csak kicsit. Kissé sietősen beszéljük meg a dolgokat, de mindig van mit megbeszélni. Persze, sokkal egyszerűbb amikor összejövünk egy plázában vagy egy kávézóban, viszont így van benne egy kis izgalom. Furcsa dolgok ezek, amiket csak egy igazi barátnővel élhetsz át.
Rövidesen a srácok visszatértek hozzánk és a maradék is megérkezett.
- Belehalnátok, ha egyszer időben érnétek ide? - vonta kérdőre őket Liam.
- Bocsi - mondta sajnálkozva egyszerre mindegyikük.
Megvásárolták a saját jegyeiket és végre mehettünk átöltözni. Az egész egy hosszú folyosónak nézett ki, aminél öt méterenként van egy ajtó az egyik falon, a másikon pedig lakatos szekrények sorakoznak. Túlzottan is emlékeztetettek a régi iskolámra a világoskék szekrények, amikkel szemben ültünk, ezért nagyot nyelve ültem le Zayn mellé a támla nélküli padban. Hogyha jobbra néztem kicsit távolabb narancssárga szekrények voltak, balra pedig zöldek. Gondolom azért találták ki ezt a módszert, hogy az igen népszerű és nagy területű korcsolyapályán könnyebben meg lehessen találni a szekrényeket.
A kabátzsebemből szépen kirángattam a kesztyűmet és a lábszárvédőmet. Fogalmam sincs miért, gyerekkori beidegződés, hogy korcsolyázáshoz, mindig veszek fel, ezért nagyon megörültem, amikor a szekrényem alján megtaláltam a világosbarna darabot.
Nagyon koncentráltam, hogy jó szorosan meghúztam, mert semmi kedvem nem volt esni-kelni mindenki szeme láttára. Így történt, hogy Zayn három perc alatt felcsatolta a korcsolyáját, míg én sokkal többet szenvedtem.
Megnyugtatott, hogy nem voltam egyedül, Gemma, Danielle és még Louis is szenvedett.
- Kész vagytok már? - fordult félig hátra Niall, aki mögöttem ült.
- Én igen - húztam meg a masnit boldogan. És felnyújtottam a kezem. Harry szélesen elmosolyodott és felhúzott a padról. Nagyon rég volt korcsolya a lábamon, így igazán furcsa érzés volt.
- Louis? - vonta fel a fél szemöldökét Zayn, és megfigyeltem, hogy Tommo-n még csak egy korcsolya volt, az se volt becsatolva.
- Miért nem megy be ez a szar? - szitkozódott.
- Úristen de szerencsétlen vagy - forgatta meg a szemeit Zayn, majd féltérdre ereszkedett előtte. Megfogta a csat végét, felemelte és betolta a szíjat.
- Jaa - esett le Louis-nak.
- Gratulálok - bólogatott Malik idegesen és feltápászkodott.
- Legalább átélhettem azt is amit Emma - vigyorgott és már be is csatolta a másik kettőt is.
- He? - értetlenkedtem.
- Tudod. Karácsonykor. Eljegyeztelek - emlékeztetett.
- Ja, már el is felejtettem - legyintettem vigyorogva, ő pedig egy flegma arckifejezést vett fel.
- Ezt megjegyeztem.
Kissé közelebb léptem hozzá, átkaroltam és hozzábújtam. Zayn lenézett rám, majd halványan elmosolyodott. Aztán eszébe jutott, hogy haragszik rám.
- Ettől nem lesz jobb - rázta meg a fejét.
- Kész vagyok! - kiáltott boldogan Gemma és csatlakozott a barátjához.
- Dan? - fordult körbe Colette.
- Már vagy öt perce megvagyok, csak Louis bénaságával foglalkoztatok - vont vállat.
- Akkor mehetünk? - csapta be a saját szekrényének ajtaját Harry.
Mint egy csapat pingvin, totyogtunk végig a puha földön, az ajtóhoz. Liam nyitotta ki, így neki kellett bevárnia az egész társaságot, akikből sokan már a jégen voltak, mire mi odaértünk.
- Félek - vallottam be halkan Zayn-nek.
- Mégis mitől? - értetlenkedett.
- Tök rég koriztam - ismételtem el, amit már nemrég említettem. - Mi van ha tényleg elfelejtettem?
- Em, ne butáskodj, nem felejtetted el - mosolygott kedvesen. - Gyere! - Azzal kesztyűs kezének ujjait összekulcsolta az enyémekkel és óvatosan felmentünk a jégre.
Szinte már el is felejtettem, hogy milyen érzés. Az első lépéseknél még bizonytalan voltam, de utána gyorsan belejöttem és be is értük a többieket.
Meglepett, hogy Colette most egyáltalán nem menőzik, csak egyszerűen korizgat, mint a többiek. Talán kinőtte a felvágós stílusát a jégen?
A zene szólt, az emberek körbe körbe mentek. Kívülről nem néz ki olyan jól, mint amilyen valójában. Van egy különleges hangulata, ahogy a barátaiddal nevetsz, ahogy a barátod egy egész körön át kerget, aztán elkap és megcsókol. Ahogy kicsit lepihentek, isztok egy meleg teát. Igazán boldog percek ezek, amikor elfelejtheted a kinti gondokat.
Néhány fárasztó kör után úgy Niall, Zayn és én leültünk egy padra a pálya szélén, hogy kicsit pihenjünk. Óvatosan szorongattam a teás poharamat ami kellemesen felmelegített. 
- Nagyon finom itt a fánk - gyűrte össze a szalvétáját Niall.
- Hogy tudsz mozgás közben enni? - fintorogtam.
- Niall mikor nem tud enni? - forgatta a szemeit Zayn.
- Fontos az energiabevitel - magyarázta a szöszi.
- Aha - bólintottam nem túl meggyőzően.
Belekortyoltam a teámba, de aztán majdnem kiköptem a nevetéstől. Hirtelen felvillant Colette alakja, hatalmasat ugrott, majd egy ízléses pörgésbe váltott. Mégse szokott le róla.
A többiek felé kaptam a tekintetem, a legtöbben pedig döbbenten bámulták.
- Colette, hol tanult meg így korizni? - képedt el Niall.
- Nem olyan rossz hely ez a Cheshire - vontam vállat szerényen.
- Mindjárt jövök - itta ki a pohara tartalmát Zayn. - Kidobom - mutatta meg nekünk az üres papírpoharat.
Csak bólintottunk és hagytuk, hogy útjára menjen. Szórakozottan nézegettem a korcsolyámat és mosolyogva meredtem, amikor Niall megszólított.
- Boldog vagy?
- Hmm? - kaptam fel a fejem.
- Csak úgy átlagosan - magyarázta. - Mindig mosolyogsz meg ilyenek. Persze, hisz a dolgok a legjobban alakulnak közted és Zayn között.
- Ja, hát igen - pirultam el egy kicsit, majd elgondolkodtam. - Szerinted nem elhamarkodott ez az egész?
- Nem hiszem - rázta meg a fejét. - Ha rólatok van szó, akkor nem.
- Aha - bólintottam elgondolkodva.
Néhány percig csendben ültünk egymás mellett és meredtünk magunk elé. Nem az a fajta kínos csend volt, inkább az a jóleső. Kedveltem Niall-t, nagyon is. Nagyon jó humora van, de mindig tudta, hogy hol a határ. Ha szomorú voltam meghallgatott, és elvonatkoztatott mindenféle tényezőtől. Egy olyan barát, aki mindenkinek kell, és aki nélkül fogalmam sincs, hogy hol tartanék most.
- Egyébként te nem érzed magad rosszul a társaságunkban? - kérdeztem nagyot nyelve.
- Mi? - értetlenkedett.
- Úgy értem, hogy egy csapat szerelmes között ott vagy te egyedül, mint szingli - próbáltam finoman megmagyarázni. - Nem érzed ettől... Olyan kellemetlenül magad?
- Dehogy - mosolygott rám szélesen. Amióta levették a fogszabályzóját még jobban áll neki a mosolygás, és a kisfiúsból átment a szépfiúsba. Mindkettő dögös. - Én imádok itt mindenkit, és fel sem tűnik, hogy itt mindenki szerelmes. Ami persze rám nézve tök jó, mert nem hiszem azt, hogy kívülálló lennék.
- És nem akarsz barátnőt? - tudakoltam.
- Őszintén? - pislantott egyet. - Nem igazán. Persze ha lenne nem bánnám. De nem akarok csak azért egy lányt, hogy elmondhassam, van barátnőm. Majd ha tényleg szerelmes leszek. Addig pedig tökéletesen elvagyok.
Már épp válaszoltam volna, hogy ez milyen klassz meg ilyenek, amikor Louis beállított elénk.
- Hé, jöttök még pár körre? Utána lépnénk.
És így is lett. Mentünk még néhány kört, utána pedig mentünk lecsatolni. A korim kissé vizes volt és koszos, így megígértem Daninek, hogy hazaviszem és letisztítom. Természetesen ellenkezett, de engem nem nagyon érdekelt. Ez volt a minimum.
Zayn-nel kellemesen elfáradtunk, így a nap további részében csak döglöttünk a kanapén, beszélgettünk és pihentünk.
- Emma? - szólalt meg. A TV-ben éppen Így jártam anyátokkal ment, ami nagyon lekötött, így néhány másodperc fáziskéséssel válaszoltam a mögöttem elhelyezkedő Zaynnek, akinek közben végig simogattam a derekamon átsimuló karját.
- Igen?
- Már nagyon régóta halogatjuk és bármikor megpróbálom megkérdezni kitérsz alóla - kezdte. - Szóval... Mikor akarsz találkozni Simon-nal.
Lesütöttem a szemeimmel. Igaza volt, már nagyon régóta kerültem a témát. Mert egyszerűen féltem bevallani.
De most muszáj volt.
- Én - köhintettem halkan, mert a szavaim hirtelen elakadtak. Megfordultam, így szembe kerültem Zayn kérdő tekintetével. Nagyot nyeltem és bevallottam. - Én nem akarok találkozni Simon-nal.
- Ne aggódj - boxolt bele a vállamba kicsit, mosolyogva. - Nem olyan bunkó, mint amilyennek tűnik.
- Nem úgy értem - ráztam meg a fejem és felültem, gondolva úgy egyszerűbb. Törökülésbe helyezkedtem, Zayn pedig kissé felém fordulva, értetlenkedve figyelt. - Egyáltalán nem akarok vele találkozni. Se senkivel ilyen téren. Én már... Nem akarom ezt az utat járni.
- Mi? - kelt fel ő is. - Nem akarod... Nem akarsz énekes lenni?
- Nem.
Zayn arcán elég sok fajta érzelem futott át. Értetlenség, tudni akarás, elkeseredettség.
- Mégis miért? - kérdezte még mindig hitetlenkedve. - Eddig ez volt az álmod. Mindig mesélted nekem. A színpad, a fények...
- De rájöttem, hogy ez nem nekem lett kitalálva - sóhajtottam. - Ha így lenne akkor... Akkor már ott kéne lennem. Akkor nekem is meg kellett volna próbálnom, mint anno Harry-nek. Így már nem... Ez Harry élete és nem az enyém.
- Mi köze ennek az egésznek Harry-hez?
- Az, hogy Harry tette híressé a Styles vezetéknevet - mondtam. - Ha én megjelenek, mindig csak hozzá fognak hasonlítani. De én nem ezt akarom. Én nem a testvérem árnyéka akarok lenni, én ennél önállóbb vagyok.
- Ez hülyeség - közölte. - Azt hittem elég makacs vagy ahhoz, hogy ezen felülkerekedj. Azt hittem, hogy az a fajta vagy, aki valóságot akar csinálni az álmaiból.
- Felnőttem Zayn. Tudom, hogy ez sokkal inkább rémálom lenne.
- Akkor mégis mihez akarsz kezdeni? - nevetett fel idegesen. - Majd én eltartalak életünk végéig? Szépen lógatod a lábad és nem teszel semmit?
- Tudhatnád, hogy én nem ilyen vagyok. Tudhatnád, hogy nem az a fajta vagyok, aki elhiszi, hogy majd abból megél, hogy a barátjának, minden este szétnyitja a lábát. Amit azért ne hagyjunk ki, te eléggé élvezed is. Ezzel nincs is baj, csak tudhatnád, hogy én igenis a saját lábamra fogok állni. Még nem tudom, hogy pontosan, hogyan, de sikerülni fog.
- Basszus Emma, akkor itt az alkalom! Felhívjuk Simon-t és leszervezünk egy találkozót és hajrá! Nincs mit veszíteni! - magyarázott indulatosan.
- Mit nem lehet ezen felfogni? - kiáltottam el magam. - Nem akarok énekelni! Nem akarom, hogy Harry-hez hasonlítsanak, nem akarom, hogy azt mondják, hogy csak azért lettem sztár, mert a menyasszonyod vagyok! - mutattam a gyűrűre, és hirtelen eszembe jutott valami. - Várjunk csak. Ha nem akarsz életed végéig eltartani minek jegyeztél el?
- Em, te is tudod, hogy hogy értettem - szólt hirtelen gyengédebben.
- Nem Zayn, nem tudom - ráztam meg a fejem. - Tudod mit? Nem is érdekel - pattantam fel. - Nem fogok Simon-nal találkozni és kész. Ez az én életem, nem irányíthatsz.
- Emma - szólított a teljes nevemen. - Tudod, hogy én csak azt akarom, hogy neked legyen jó.
- Persze, hogyne - legyintettem és elindultam felfelé a lépcsőn.
Idegesen léptem be a szobánkba és letéptem magamról a melegítőnadrágom és felvettem a farmerom ami hanyagul félre volt dobva. Felkaptam egy pulcsit és idegesen robogtam le a lépcsőn. Zayn ugyanúgy ült a kanapén és értetlenül bámult rám.
- Hova mész?
- Cigiért - feleltem. Tényleg oda mentem, de kérdéses volt, hogy mikorra érek haza.
Kiléptem az előszobába, ahol idegesen kotorásztam a táskámban a pénztárcám után, valamint az abban lévő pénz után.
- Adjak? - kérdezte Zayn az ajtófélfának támaszkodva.
- Nem kell. Nem hagyhatom, hogy életed végéig te tarts el - idéztem az nemrég elhangzott szavait.
- Em - döntötte hátra a fejét.
- Zayn, nem érdekel - néztem rá. - Majd jövök.
- Nem mész te sehova - rázta meg a fejét. - Nem akarom, hogy egyedül mászkálj - mondta és azzal az ajtó elé lépett.
- Zayn, lassan húsz éves vagyok, nem tíz - közöltem. - Nyugodtan mászkálhatok este az utcákon.
- De én akkor sem akarom.
- Fél tíz van - forgattam a szemeimet. - Nem lesz semmi bajom. Tudok vigyázni magamra.
- Persze, hogy tudsz - bólintott, hangjából csak úgy sütött a szarkazmus. - Azért kellett másnap reggel a kórházba mennünk.
- Na most elég volt! - kiáltottam el magam és lekaptam a kabátom a fogasról. - Csak azért, mert ez a szar az ujjamon van, még nem állsz felettem!
- Szar? - vonta fel a fél szemöldökét kérdőn, és azonnal lelkiismeret furdalásom lett.
- Én... - suttogtam, de nem tudtam mit mondani.
Zayn ellépett az ajtótól, megragadta a kilincset és kitárta előttem. Nem bírtam a szemébe nézni, így köszönés nélkül kisétáltam mellette.
Összehúztam a kabátomat és könnyeimet nyelve dolgoztam fel a dolgokat. Utáltam Zayn-nel veszekedni, de azt hiszem idáig még nem fajult el.
Folyamatosan hátra-hátra néztem, hátha utánam jött. Minél távolabb voltam, annál jobban könnyeztem.
Nem jött utánam, és amikor befordultam tudtam, hogy már nem is fog, a könnyeim pedig utat törtek maguknak.

14 megjegyzés:

  1. Sziaaasziaa.
    Hát rendesen megleptél, na de mindent az elejéről.Már vártam a részt, hiányzott ez a blog és a csodásabbnál csodásabb részek. Olyan kis aranyos ez a csapat mindenki boldog, vidám, aranyos, öröm ilyet olvasni^^ Zayn és Emma olyan édes együtt:) Kiemelném hogy nekem nagyon tetszett hogy Niall is benne volt!:3
    Nem szeretem ha veszekednek:( Remélem kibékülnek és nem fognak haragudni egymásra emiatt.
    Várom a következőt:)
    xx.<333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helloohelloo:))
      Örülök, hogy tetszett a rész, nekem is hiányzott már a blog. :)
      Niall kihagyhatatlan!:))
      Majd minden kiderül. <3
      Sietek:)
      xoxo, <333

      Törlés
  2. Vehetjük úgy,hogy érzelgősebb vagyok mint Emma.Míg Emma visszatartotta a sírást,addig ameddig be nem fordult a sarokra,én pedig azóta könnyezek,mióta Zayn azt mondta - idézem - "Majd én eltartalak életünk végéig? Szépen lógatod a lábad és nem teszel semmit?"
    Vártam a részt...hú de még mennyire vártam,de úgy látszik ez a rész szomorú lett!Nem szeretem a szomorú végeket.Remélem Emmának nem lesz baja - mert kinézném belőled,hogy bekavarsz valamit,bocsi..:/ - és mihamarabb kibékülnek Zaynel,mert a Zemma páros a világ legjobb fanfiction-ös páros akit valaha ismertem.
    A szomorú részt eltekintve pedig...a Breakaway a kedvenc blogom...nagyon nehéz túlszárnyalni,azt amit te nyújtasz nekünk olvasóknak!
    xx Viki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Húú, nem hittem volna, hogy bárkit is ennyire meghatok a résszel. :)
      Ígérem, minden ki fog derülni és sietek a következő résszel.
      Hihetetlenül köszönöm-
      xoxo, Kikiih <3

      Törlés
  3. Ismételten csodás rész lett, imádom a blogot egyszerűen élmény olvasni ( kb ötször végigolvastam már :D) Remélem gyorsan hozod a kövit, mert nagyon várom/várjuk :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úú, szinte el se hiszem. :DD Nagyon köszönöm, megtisztelő í3
      Sieteeek <3

      Törlés
  4. Miért pont itt hagytad abba? Ebben a részben annyi érzelem van főleg a végén már nagyon kiváncsi vagyok hogy mi lesz Emmával és Zaynel...remélem hamar kibékülnek bàr szerontem Zaynnek nem kellet volna azt mondanija amit mondot

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, itt kellett abbahagynom, mert... Mert én ilyen vagyok. :D
      Ígérem sietek és minden kiderül <3

      Törlés
  5. Megható. Nem tudok jobb szót rá. :)

    VálaszTörlés
  6. Ez nagyon durva, gratulálok. Fantasztikusra sikeredett. Várom a kövit gyorsan! Kíváncsi vagyok mi lesz Zayn és Em. között!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm, ígérem sietek <3

      Törlés
  7. Nagyon nincs időm, így gyorsan megfogalmazom, amit szeretnék. Úgy érzem minden happy, tiszta boldog vagyok, erre BANG! Összevesznek...:( Nem szeretem, ha veszekszenek, remélem kibékülnek, ha nem, akkor megkereslek, és addig csikizlek, amíg át nem írod:) Komolyra fordítva a szót, eszméletlen rész lett, szokás szerint, imádtam, és éppen ezért kérem, hogy siess a kövivel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez aranyos.:DDD Köszönöm, hogy írtál, ígérem, hogy minden ki fog derülni! :)
      Sietek!! <3

      Törlés