2/20 * Hard

Sziasztok! :) Meghoztam az új részt, amivel vegyesek az érzelmeim... Maradjunk annyiban, hogy a Breakaway-en ilyen típusú rész még nem nagyon volt.xdd

Azért remélem tetszeni fog, jó olvasást hozzá! <3

xoxo, Kikiih <33

Hard

A fürdőszobában állva az utolsó simításokat végeztem a sminkemen, már majdnem indulásra készen voltam. Elgondolkodtam: Tényleg szükségem van erre a nagy perpatvarra?
Az egész azzal kezdődött, hogy Harry előállt azzal a fantasztikus ötlettel, hogy a születésnapunkon hatalmas bulit rendezünk nála. Ez, mind szép és jó, de én a szülinapomat valahogy úgy akartam eltölteni ahogy Zayn-ét. Csak ketten itthon, egész nap és senki más.
De Harry nem az a nyugodt fajta és ő bizony meg akarja ünnepelni, hogy húsz évesek lettünk.
Eddig még kibírtam volna, mondván mégiscsak egyszer vagyok húszéves. De tegnap este a srácok benyögték, hogy Simon Cowell is ott lesz a bulin.
Teljesen lefagytam, vagy két percig nem reagáltam semmire. Így azt akartam, hogy fújjuk le  a partit, de a fiúk már túlságosan is beleélték magukat, a második verziót – miszerint én maradok otthon, egyedül – végképp nem hagyták. Így ma este találkozok Simon-nal.
A másik kellemes dolog pedig a Zayn kezén lévő gipsz. Már a múltkor gyanús volt nekem, de három napig húzta, közben folyamatosan egyre pirosabb és nagyobb lett. Nem bírtam tovább elráncigáltam orvoshoz, ahol kiderült, hogy eltört. Kicsit dühös voltam rá, amiért törött kézzel folyamatosan hősködött, de még a doki is próbált nyugtatni, hogy nem olyan komoly. Holnapután veszik le a gipszet, hiába könyörgött, hogy a bulin már ne legyen ott, sem én, sem az orvosok nem hagyták.
- Babe – kopogott be az ajtón Zayn. - Hogy állsz?
- Kész vagyok – tekertem be a szempillaspirálom kupakját. Még egy utolsó pillantást vetettem magamra. Szememet enyhén füstösen festettem ki, a hajamat göndören hagytam, csak egy picit igazítottam rajta, hogy szépen álljon. Vörös rúzst használtam, de nem azt a baromi feltűnőt. Csak kellemes pirosas színt adott az ajkaimnak.
Kiléptem a fürdőszobából, így rögtön a hálónkba léptem, ahol Zayn ült az ágyon és a kezében valami olyat tartott amitől azonnal elállt a lélegzetem.
- Tudom, hogy azt mondtad nem kérsz semmit – kezdett rögtön magyarázatba, amint felpattant. - De azért ezt még sem hagyhattam. Szóval, boldog születésnapot!
- Ez – léptem hozzá közelebb, miközben hitetlenkedve megráztam a fejem. Zayn átnyújtotta a hatalmas csokrot, miközben a fél kezével átkarolta a derekamat.  Két kézzel kellett fognom, mert az óriási mennyiség olyan nehéz volt és féltem, hogy elejtem. - Gyönyörű - Nyögtem ki a kezemben tartott rózsaszín, fehér és világosabb rózsaszín rózsák láttán.
- Örülök, hogy tetszik – húzott közelebb magához és nyomott a homlokomra egy puszit.
Mivel magassarkú volt rajtam nem kellett sokat nyújtózkodnom, hogy megcsókoljam, hálaképpen. Talán kicsit jobban is elhúztuk...
- Rúzsos lettél – állapítottam meg.
- Miért nem jó neked a szájfény? - emelte a kezét a szájához. - Az legalább nem látszik. És nem kened el. Meg finomabb – érvelt sokkal inkább a szájfény mellett.
- A te hibád! - vádoltam.
- Igen, túl jó vagyok – bólintott. Csak megforgattam a szemeim a túlzott magabiztosságán és visszanyomtam a csokrot a kezébe. - Most mi van? - ráncolta a szemöldökét.
- Egy perc – mondtam már háttal neki és visszaszökdécseltem a fürdőbe.
Eltávolítottam a rúzsom (maradékát) és helyette szájfényt tettem fel, ahogy kérte.

Visszamentem a hálóba, ahol Zayn még mindig kissé értetlenül tartotta a kezében a csokrot. Kezem a nyaka köré fontam és mohón megcsókoltam.
- Málnás? - kérdezett rá.
- Erdei gyümölcs van ráírva – feleltem.
- Hallod, nem szájfényből csinálják a fagyit? - nevette el magát.
- Szerintem fordítva, fagyiból a szájfényt – vettem el tőle a csokrot. - Lemegyünk? Betenném vízbe.
- Menjünk.
Míg a lépcsőn lépkedtem lefelé folyamatosan a virágokat szimatoltam, és ha Zayn nincs mellettem akkor biztosan elcsúszok, hasra esek, vagy én is eltöröm valamimet.
- Nem hittem volna, hogy neked egy csokor virág is képes balesetet okozni – rázta a fejét, amint leértünk.
Nem is foglalkozva vele elvettem a komódról a vázát, amit még életünkben nem használtunk. Kivittem a konyhába, vizet töltöttem bele, majd belehelyeztem a csokrot. Olyan szép volt.
- Lassan indulni kéne – fonta körbe a kezét a derekamon.
- Tudom – döntöttem a fejem a vállára. - De annyira nincs erőm. Mi lenne, ha itthon maradnánk, felmennénk a hálóba...
- Ne fojtasd! - szakított félbe. - Megyünk a buliba és kész. Akármit mondasz nem csábulok el.
- És mi lenne akkor ha... - kezdtem bele újra, kissé csábos hangon.
- Emma, nem! - szólt rám már-már nevetve. - Megyünk Harryékhez. Pont.
- Hát jó – sóhajtottam, és szembefordultam vele.
Zayn tekintetével óvatosan végigmért, majd homlokát az enyémhez nyomta.
- Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? - kérdezte, miközben az ép kezével végigsimított rövid fekete ruhám vonalán.
- Most már mondtad – mosolyodtam el, és kicsit el is pirultam. Hogy ezt leplezzem lehunytam a szemeimet és egy csókot leheltem az ajkaira.
- Most már tényleg indulnunk kell - húzódott el tőlem.
Válasz helyett csak bólintottam és elindultunk az előszobába. Kicsit száj húzva vettem fel a kabátomat. Untam már a telet, szerettem volna egy szál pulcsiban sétálgatni az utcán és szerettem volna, ha a nap békésen világította volna az utcákat, és én bármikor felhúzhattam volna a napszemüvegem. De ez még jóval odébb van, így be kell érnem a kabátommal és a sálammal.
Mivel Zayn sérült, nekem kellett vezetnem. Nem bántam, bár nem nagyon szerettem sötétben vezetni, de megnyugtatott, hogy Zayn ott van mellettem.
Éreztem, hogy próbált feloldani, hisz a gyomrom folyamatosan kisebbre és kisebbre zsugorodott, ahogy közelebb értünk Harry házához.
Annyi kocsi volt a környéken, hogy alig találtam egy normális helyet, ahova még a kocsi is befért. Mivel ez kicsit távol volt a háztól, be kellett sétálnunk.
A kapu tárva nyitva volt, nekünk pedig csak fel kellett menni a lépcsőn, hogy meglássuk, a bejárati ajtóval is ugyan ez a helyzet.
Ahhoz képest, hogy csak egy laza bulinak indult, voltunk rendesen. A zene üvöltött, az emberek egy része pedig már most nem volt szomjas. Képzeletben megveregettem a vállam, amiért elintéztem, hogy ne legyen ajándékozás, vagy ha nagyon akarnak ajándékot adni, akkor ne itt és ne ma. Tuti elkallódtak volna mindenfelé és a felét elfelejtettem volna hazamenni.
- Itt van az én húsz éves húgom! - örült meg Gemma, ahogy Malik-kel beléptünk a nappaliba.
- Sziasztok – örültem meg rögtön a kis négyes társaságnak. Gemma, Louis, Colette és az én idióta ikrem.
- Emma! - húzott magához Harry. - Húsz évesek vagyunk!
- Ja feltűnt – tűrtem el az ölelését, és kicsit megpaskoltam a hátát, hátha elenged.
- Csinos vagy – jegyezte meg kedvesen Louis, miközben váltottunk két puszit.
-Köszönöm – mosolyogtam rá, de nem is tudtunk többet beszélni, mert Colette a nyakamba ugrott.
- Boldog szülinapooot! - kiáltotta boldogan, hosszan elhúzva az utolsó o betűt.
Csak valamit morogtam neki is, de nem volt könnyű, hisz majdnem szétnyomta a tüdőmet.
- Kértek valami piát? - érdeklődött Harry.
- Vezetek.
- Ha az asszony nem iszik, én se – vont vállat Zayn.
- Nem függ össze a kettő – néztem rá. - Igyál nyugodtan.
- Nem – ismételte el. - Nem akarom a másik kezem is eltörni, ki tudja milyen hülyeségeket csinálnék.
- Te tudod – vont vállat Harry. - Megyek, megkeresem Niall-t. Remélem nem ette meg a tortát.
- Van torta? - lepődtem meg, de választ már nem kaptam.
- Ti már az asszony szinten tartotok? - vigyorgott Louis.
- Hogyne – vigyorgott Zayn, de én nem értettem.
- Milyen szint? - értetlenkedtem.
- Pasis hülyeség – legyintett a nővérem szemforgatva.
- Ha pasis hülyeség te miért tudsz róla? - kérdeztem vissza.
Csak mosolyogva legyintett. Nem volt kedve vitába szállni velem, pláne nem a szülinapján.
Tekintetemet körbevittem a termen, ismerős arcokat keresve. Egyszercsak kiszúrtam Liam-et és Dani-t, éppen valakivel beszélgettek. Danielle arcán széles mosoly volt, Liam pedig olyan természetesen tartotta a kezét a derekán, mintha úgy született volna. Dan most is gyönyörű volt az arany, flitteres ruhájában, ami csinos volt, de nem túl feltűnő. Haja szépen megcsinálva, hullámosan ért a vállához. Ahogy végignéztem rajta láttam, hogy már felkerült rá pár kiló, de a hasa nem látszott, hiszen – valószínűleg – direkt nem egy feszülős ruhát vett fel. Elképzeltem már nagy pocakkal, ugyanígy Liam-mel az oldalán. Olyan tökéletes páros és annyira megérdemlik, hogy boldogok legyenek.
Egy kéz végigsiklott a karomon, megállapodva a tenyeremnél. Ujjai óvatosan az én ujjaim közé férkőztek, majd kissé megszorított. Felnéztem Zayn-re, miközben utánoztam a mozdulatait. Ő is folyamatosan mosolygott, láttam ahogy a pillantása az ujjamon lévő gyűrűre esik. Azt hiszem most már a mi életünk is sínen van. Tudom, hogy ő az egyetlen, tudom, hogy szeret. És ez nekem mindennél többet ér.
- Gyere – mondta, nem tudom, hogy halknak szánta-e, vagy csak a zene miatt hallottam kevésbé. A lényeg, hogy minden mozdulata gyengéd volt, én pedig vakon is követtem volna.
Egészen a konyháig mentünk, de én igazából fel sem fogtam, olyan jól elnézelődtem. Csak akkor fogtam fel, hogy miért is mentünk oda, amikor megláttam.
Niall-el és Harry-vel beszélgetett, éppen nevetettek valamin. Lazán támaszkodott a pultnak, másik kezében egy italos poharat tartott. Így, hogy megláttam élőben, már nem is volt olyan ijesztő. Egy őszinte embert láttam, mosolygott... Hirtelen sokkal szimpatikusabb lett.
- Simon – szólította meg Zayn, így ő csak akkor vett minket észre. - Bemutatom a menyasszonyomat, Emmát. - Még mindig nem szoktam meg, hogy a menyasszonya vagyok. Olyan szépen, és komolyan hangzik.
- Ó – csillantak fel némiképp a szemei és azonnal lerakta a poharat. - Örülök, hogy végre találkoztunk. Simon Cowell – nyújtott kezet, folyamatosan mosolyogva.
- Emma Styles – erősen megfogtam és megráztam.
- A képeken és a videókon jobban hasonlítasz Harry-re – jegyezte meg.
- A TV-ben magasabb – tettem én is megjegyzést.
Simon elnevette magát, majd kissé oldalra döntött fejjel végigmért. Ezt nem igazán tudtam hova rakni, tudtommal énekest akar belőlem csinálni, nem modellt.
- Talpraesett csajnak tűnsz, Emma – gyakorolta a nevem.
- Köszönöm.
- A hangod van olyan jó, mint azon a felvételen?
- Még jobb is – vágta rá Zayn.
- A telefonommal vettük fel, de már ott átérezted, hogy milyen jó – csatlakozott Niall. - Gondolj bele, hogy akkor egy stúdióban mit alakítana.
Kicsit zavart, hogy hirtelen úgy kezdtek el rólam beszélni, mintha ott sem lennék. Nem kedveltem az ilyen szituációkat.
- Szeretnélek jobban megismerni – mondta egy kis gondolkodási idő után. - Eddig jó úton haladsz.
Nem nagyon tudtam erre mit reagálni. Simon Cowell szeretne megismerni. Tehát, ha szimpatikusnak tart, akkor van esélyem... Bármire. Zayn mesélt erről az egészről, azt mondta, hogy ne csináljak semmi különöset, csak adjam önmagam. Szerinte Simon akkor két kézzel fog kapkodni utánam. Én ezt azért így nem gondolom, de bízok a tanácsaiban.
Az este további része érdekesen telt. Vagyis inkább az volt az érdekes, hogy semmi érdekes nem volt. Nem igazán foglalkoztam másokkal, csak a saját társaságomat kerestem mindig, amibe sokszor Simon is benne volt. Nem is értem már, hogy mitől féltem ennyire, az egész teljesen laza volt, nem éreztem furcsának.
Zayn végig mellettem volt. Fogta a kezem, átkarolta a derekamat, mintha nem akart volna elengedni. Talán máskor kényelmetlennek éreztem volna a helyzetet, de most különösen jól esett. De azért legbelül éreztem valami kis sírásra késztető érzést, egy gombóccal a gyomromban. Bűntudat. Mert tudtam, hogy hazudtam Zayn-nek, de nem akartam, hogy haragudjon. De napról napra csak jobban emészt a tudat, hogy hazudtam neki. Pont neki...
A kanapén, Zayn ölében ülve próbáltam elnyomni egy ásítást, de már nem igazán ment, így  kénytelen voltam a szám elé tenni a kezem és minél feltűnésmentesebben oxigént juttatni az agyamba.
- Fáradt vagy? - kérdezte kedvesen Zayn.
- Kicsit – hajtottam a vállára a fejem. - Hány óra? - Zayn elővette a mobilját és megnyomta feloldás gombot. Az arcom köszöntött vissza rám, ami megmelengette a szívemet. - Kettő múlt – felelte. - Induljunk?
- Aha – bólintottam és elkezdtünk feltápászkodni.
Gyorsan megkerestük a házigazdákat, hogy kellőképp elbúcsúzzunk, de nem hiszem, hogy Harry hirtelen tudta, hogy kik is vagyunk, mert eléggé el volt ázva, így nem is volt lelkiismeret furdalásom, amiért nem maradtunk a parti végéig és segítettünk takarítani. Tudtam, hogy ebből ma már nem lesz semmi. Majd átmegyek délután.
- Tudsz vezetni? - figyelt Zayn, miközben elfordítottam a kulcsot. - Ne hívjak taxit?
- Dehogy is, jól vagyok – erőltettem fel egy mosolyt. - Simán kibírom hazáig – biztosítottam.
- Oké – bólintott, majd kissé ügyetlenül, fél kézzel bekapcsolta a biztonsági övét.
Az út hazafelé csendben telt, már épp megszólaltam volna, amikor láttam, hogy Zayn lehunyt szemekkel, oldalra döntött fejjel, halkan szuszogott. Ha nem is aludt, már félálomban volt. Nem volt szívem felébreszteni, így csendben vezettem tovább.
Valamicskével fél három után parkoltam be a garázsba. Zayn már biztosan aludt. Szegény, a gipszével nagyon nem bírja normálisan kialudni magát, vagy ráfekszik, vagy nem bírja normálisan elhelyezni. A fürdésnél pedig már elege van belőle, hogy folyton mindenféle fóliákkal tekergetjük és nem bír letusolni normálisan. Mindig biztattam, hogy már nem kell sokáig, de mindig olyan keserűen nézett vissza rám. Pedig tök szép az a gipsz, mindenki aláírta, Harry még az egyik tetkóját is megpróbálta felrajzolni, amit épp eltakart, de nem igazán jött neki össze. Szerencsére nem feltűnő, mert a mellett mindenféle szöveg és aláírás van rajta.
Kicsatoltam az övem és óvatosan végigsimítottam Zayn arcán. Odahajoltam hozzá, és amilyen gyengéden csak tudtam megcsókoltam.
Szemei felnyíltak, majd gyorsan vissza. Elhúzódtam tőle, és amíg ő pislogott párat én az ő övét is kikapcsoltam és óvatosan az oldalára helyeztem, nehogy véletlen megcsapja őt, vagy a kocsi oldalát.
- Megjöttünk – tájékoztattam a már körülbelül éber vőlegényemet.
- Nem aludtam – mondta rögtön.
- Csak egy kicsit – mutattam a mutató- és középső ujjammal, úgy két centit.
- Talán – adta meg magát.
- Gyere, menjünk fel – simítottam meg óvatosan a combját.
Kikászálódtunk a kocsiból és egymást támogatva mentünk fel a lakórészbe. Ahogy megláttam a lépcsőt levettem a magassarkúmat, a lábaimat pedig átjárta a megkönnyebbülés. Éreztem ahogy a vér újra áramlik a bokáimon túl is, kicsit megmozgattam a lábujjaimat.
- Jössz? - nézett vissza Zayn, úgy az ötödik fokról.
- Igen – feleltem és lábujjhegyen, kicsit futva szedtem a lépcsőfokokat, megelőzve Zayn-t is.
- Mindjárt kint van a feneked – figyelmeztetett, hogy a ruhám alapból rövid, az ugrálásomtól pedig fel is tűrődött.
- Örülj neki – mondtam a vállam fölött, mire elnevette magát.
Természetesen előbb értem fel, mint ő. A cipőimet behajítottam gardróbba, ahogyan a ruhámat is, mondván holnap majd elpakolom, ezeket úgyse hordom sokszor.
Fehérneműben libbentem ki a kis helyiségből és addigra Zayn is ott volt. Zakója már a sarokban hevert és már a pólója aljához nyúlt, amikor meglátott.
- Uhh – mért végig tetőtől talpig. - Wow.
Gyorsan lekapta magáról a felsőt, majd hozzám lépett. Kíváncsian vártam a reakcióját, hisz  ez volt az egésszel a célom. Egy teljesen új szett volt rajtam, amit még nem is látott. Gondoltam, ha már szülinapom van...
- Perverz vagyok, ha azt mondom, ruha nélkül még gyönyörűbb vagy? - suttogta, miközben ujjait végigsimította a hajamon.
- Talán – vontam meg a vállam. - De szerintem mindegy. Olyan fáradt vagy, a kocsiban is bealudtál.
- Pont elég volt, hogy kipihenjem magam – vándorolt le a tekintete a melleimre.
- Biztos?
- Különben is, a bulin te voltál olyan hulla álmos - jutott eszébe.
- Volt benne egy kis rájátszás - vallottam be és egyik kezem a vállára tettem. - Túlságosan is vágytam erre - csókoltam meg mohón.
Zayn ajkai bekebelezték az enyémeket, csak úgy falta őket. Közelebb húzódtam hozzá, testünk szinte minden pontban összeért és éreztem, hogy kezd feszülni a nadrágja, amitől belemosolyogtam a csókunkba.
Elhúzódtam tőle és elkezdtem az ágy felé terelni. Amikor a lába hozzáért a széléhez végleg elengedtem és gyorsan felmásztam rá, Zayn pedig követett.
A lábamhoz hajolt és óvatosan beleharapott a harisnyakötőmbe, majd lehúzta azt, egészen a bokámig, majd megfogta és elhajította. Feljebb tornázta magát, ajkai súrolták az enyémeket, ami bizsergést váltott ki nálam. Már vártam, hogy mikor érezhetem újra a csókjának az ízét, azonban ezt nem kaptam meg.
- Fordulj meg - utasított gyengéden, de mégis keményen. Eddig az én kezemben volt az irányítás, de tudtam, hogy innen már teljesen átvette. Pontosan tudta, hogy mivel tud rám hatni, úgy, hogy azt tegyem amit ő akar. Bármit megtettem volna, mindenféle értelemben, és ezt ő is jól tudta.
Teljesítettem a kérését, hasra fordultam. Éreztem, hogy a hajamat arrébb tűrte, majd nedves csókokat hagyott a bőrömön. Egészen a melltartómig ért, amit fél kézzel próbált szétszedni, majd mintha az ajakit is éreztem volna kicsit. Aztán sikerült neki és kibújtatott belőle, azonban még mindig nem fordított meg. Tovább haladt lefelé a gerincem mentén, egészen amíg a fenekemig nem ért. Az alsóneműmmel nem akart vacakolni, egyszerűen csak lehúzta rólam.
Kissé szétnyitotta a lábaimat, majd simogatni kezdett, majd egyre erősebben dörzsölni, amitől rövidesen benedvesedtem. Utána éreztem, ahogy ujjait belém vezeti, de nem tudtam megállapítani, hogy mennyit. A dolgom sokkal másabb volt, így, hogy nem láttam semmit. Ki és be húzogatta, körözött vele, egészen addig, amíg el nem kezdtem nyögni. Az érzés egyre jobban eluralkodott és éreztem, hogy közel vagyok.
Sikítottam, majd rövidesen megtörtént amire Zayn várt. Visszaforgatott, így ismét a hátamon feküdtem. Kissé felkönyököltem, majd hagytam, hogy Zayn a csípőmre üljön. Ujjait a számhoz emelte, én pedig készségesen kaptam be azokat. Éreztem a saját ízem rajtuk, és csak akkor esett le nekem a dolog, hogy három ujjai is a számban volt. Zayn akkor sem szedte ki őket amikor már mindent leszoptam róluk, tudtam, hogy csak ezzel ingerelt arra, hogy többet akarjak, amit el is ért. Többet akartam, mint Zayn ujjai.
A nadrágját kezdtem lecipzározni, miközben Zayn-en még mindig egy kaján vigyor volt, ujjai pedig a számban. Kissé megemelkedett, így könnyen toltam le róla a boxerével együtt.
Teljesen meztelen volt, én pedig lehajoltam hozzá, és kezdtem volna a dolgomat, de Zayn nem hagyta.
- Várj - kérlelt, majd áthelyezkedett és az ágy szélére ült. - Térdelj le!
Felálltam az ágyról, majd letérdeltem elé. Nagyot sóhajtottam, majd egy pillanatra lehunytam a szemeimet. Zayn az egyetlen pasi akit... Igen, és őt is csak eddig kétszer. Olyan ügyetlennek éreztem magam benne, és...
- Gyerünk babe - biztatott.
Először csak végignyaltam rajta párszor, hogy kellően benedvesítsem magamnak. Ezzel a feladattal még ki voltam békülve ezzel a feladattal, de akkor Zayn felmordult, hogy cselekedjek már.
Először csak a végét vettem be, majd fokozatosan egyre többet és többet, de arra is figyeltem, hogy a kétségbeesésem mellett Zayn-nek is megadjam a kellő élvezetet. Úgy döntöttem, hogy jobb gyorsan, ezért az egészet magamba csúsztattam és keményen szopni kezdtem. Olyannyira, hogy kicsit bele is feledkeztem.
- Aúú, Em - szisszent fel Zayn. Hupsz.
Válaszolni nem tudtam, hisz éppen a végtagjával volt tele a szám. Inkább csak jobban figyeltem és igyekeztem finomabban bánni vele.
Úgy látszik ez bejött, mert rövidesen Zayn egy nagyot nyögött, majd a nevemet motyogta. Tudtam, hogy mi következik, így egy kicsit gyorsabbra vettem a tempót.
Zayn teste megfeszült, majd rövidesen megtapasztalhattam az ízét a számban. Lenyeltem, majd még néhányszor ki és be húztam Zayn farkát a számban, aztán eleresztettem.
Kissé még éreztem Zayn izét a számban, ami igazán tetszett. Kissé megtöröltem a számat, csak a biztonság kedvéért. Feltápászkodtam, majd visszamentem az ágyra. Zayn nem mondott semmit. Zihált lélegzetét kissé helyreállította és kajánul rám mosolygott.
Már épp feküdtem volna el, amikor Zayn megállított.
- Mit szólnál, ha kipróbálnánk valami újat? - simított végig a belső combomon.
- Legyen - mentem bele azonnal.
- Akkor térdelj! Nekem háttal.
Hangja durva volt, ami csak tovább izgatott. Megtettem amit kért, de felettébb zavart, hogy nem látom, mit csinál. Ahogy végighúz magán párszor, miközben engem néz... Nem bírtam ki, hátranéztem.
- Nem leskelődünk! - vigyorodott el és rácsapott a fenekemre. - Fordulj vissza.
Megtettem amit kért, majd kezeit a csípőmön éreztem, ujjait kicsit belemélyesztette a bőrömbe.
- Lehet, hogy kicsit fájni fog - közölte, de időm se volt reagálni.
Éreztem ahogy lassan folyamatosan beljebb csúszik, csakhogy nem a megszokott nyíláson. Éreztem, ahogy a fenekem kitágul, a fájdalom azonnal végigjárta a testem, én pedig felsikítottam. Zayn még pumpált egy párat lassabb tempóban, hagyta megszokni. Aztán egyre jobban kezdtem élvezni, ahogyan Zayn folyamatosan gyorsabb, durvább mozdulatokat tesz bennem.
Rövidesen egy csodás érzés járta át a testem, ami csak fokozódott amikor Zayn belém ürítette magát.
Kihúzta magát belőlem én pedig fáradtan dőltem rá a párnára. Lihegtem, rettenetesen kifáradtam.
Zayn eltűrt néhány izzadt hajtincset az arcomból, majd kaptam tőle egy puszit.
- Boldog szülinapot, babe!