2/19 * I've Been Lying

Sziasztok! :) Tudom, sokat kellett várni a részre, de nekem is van életem, azon felül, hogy két blogot vezetek, a megértéseteket köszönöm!
Nem lett életem fő műve, de én szerettem írni, remélem nektek is tetszeni fog! ^^
Ó, majdnem elfelejtettem! El sem hiszem, hogy már 100-an vagyunk! Még fel sem fogtam. Fantasztikusak vagytok!!! <333
Jó olvasást! <3
xoxo, Kikiih

I've Been Lying

Utáltam hazudni. A hazugság a legundorítóbb dolog a világon. De tudtam, hogy meg kell tennem annak érdekében, hogy Zayn túllépjen a dolgokon és minden mehessen tovább.
Természetesen nem akartam örökké titokban tartani. Csak addig ameddig le nem csitul a dolog. És nem nagy hazugság ez. Annyit mondtam, hogy Kelsey volt. De nem tudja, hogy Tom barátnője Kelsey. Nem lett semmi komoly bajom, így már túl szerettem volna lépni a témán. Mindennél jobban szerettem Zayn-t, és nem akartam, hogy aggódjon értem.

/Zayn szemszöge/

Kissé keserűen figyeltem Emma-t. Megint elütötték, megint megsérült, igaz most nem olyan komolyan. Tudtam, hogy az én hibám. Erősebbnek kellett volna lennem és el kellett volna fogadnom a döntését. Higgadtabbnak kellettem volna lennem, nem szabadott volna hagynom, hogy az indulataim irányítsanak. Ha nem fogtam volna meg a kilincset és nem tártam volna ki az ajtót akkor sokkal könnyebben le tudtuk volna küzdeni.
Emma, mintha csak olvasott volna a gondolataimban, közelebb csúszott hozzám az ágyon és karjait a nyakam köré fonta. Óvatosan beleült az ölembe, lábait körbefonta a derekamon. Folyamatosan egyre jobban bújt hozzám, ami megmosolyogtatott. Hihetetlen aranyos volt. Végigsimítottam a haján, és ahogy egyre lejjebb haladtam az egyre világosabb lett. Szerettem ezt a stílust, jól állt neki.
Kissé lehajtottam a fejem, ajkaim a füléhez közel kerültek.
- Nagyon szeretlek – suttogtam és lehunytam a szemeimet.
- Én jobban – válaszolta az angyali hangján.
Néha még mindig nem fogtam fel, hogy ez a csodálatos lány az enyém, hogy a saját karjaimban tarthatom. Sose volt felhőtlen a kapcsolatunk, szerintem sose lesz az. Lehet, hogyha másról lenne szó már réges-rég feladtam volna. De érte küzdök, egészen a végsőkig.
- Egyébként – húzódott el egy kicsit, tenyerét végighúzta a felsőtestemen. - Gondolkodtam.
- Min? - emeltem meg kérdőn az egyik szemöldököm.
- Igazad van – sóhajtotta. - Hülyeség lenne elszalasztanom egy ilyen lehetőséget. Tényleg ez volt az álmom, szóval miért ne próbálnám meg?
Végiggondoltam a szavait és elcsodálkoztam. Komolyan gondolja?
- Tényleg? - kérdeztem meglepve.
- Igen – tűrt hátra zavartan egy hajtincset. - És azt hiszem jól is jött ez az egész vita. Mert ha nem történik meg biztosan nem jövök rá, hogy mit hagynék ki...
Elmosolyodtam és hirtelen valami furcsa érzés járta át a testemet. Odahajoltam hozzá és óvatosan megcsókoltam.
- Olyan büszke vagyok rád.

/Emma szemszöge/

Így, hogy – majdnem – minden rendbe jött azt hittem, hogy Zayn-nel eltöltünk egy kellemes napot. Csak pihenünk, zenét hallgatunk és egyszerűen csak együtt vagyunk. Ennek ellenére három óra táján valaki ráfeküdt a csengőnkre.
- Ki ez? - emeltem fel a fejem Zayn válláról, ahonnan eddig a TV-t figyeltem.
- Nem tudom – mondta, majd feltápászkodott és az ajtóhoz ballagott. Azonnal felismertem azokat a göndör tincseket.
- Emma! - kiáltott fel a bátyám ahogy meglátott és szinte félrelökve Zayn-t, jött be a nappaliba. Csak így vettem észre a még ajtóban álló Colette-t, bár Harry nem igazán hagyta, hogy foglalkozzak vele. - Jól vagy, minden rendben? - kérdezte és látszólag nagyon ideges volt.
- Persze – álltam fel és nyugtatóan megöleltem. - Semmi komoly nem történt, egyben vagyok.
- Fogalmas sincs, hogy mennyire aggódtam érted – szidott le kissé, de közben karjaival átölelte a derekamat.
- Nem akartam – válaszoltam őszintén. Sose szerettem, ha a szeretteim féltenek, holott annyi okot adtam rá eddig nekik.
- De mégis hol voltál? - szólalt meg a barátnőm. Eltoltam magamtól Harry-t és azokba az aggódó nagy szemekbe néztem.
- Kitisztítottam a fejemet – feleltem és most őt öleltem meg. Kicsivel több, mint fél fejjel magasabb vagyok nála, így még én öleltem, ő inkább kapaszkodott belém, mintha csak félne, hogy elfutok.
- De min vesztetek össze ennyire? - tárta szét a karját Harry. Elengedtem Col-t és közben kérdőn Zayn-re néztem.
- Túl ideges voltam, hogy bármit is mondjak – magyarázta. - Csak vázlatosan mondtam el mindent.
- Kér valaki egy teát? - vigyorodtam el idegesen.
Kértek. Én pedig ennek nagyon örültem, mert amíg megfőztem volt időm összeszedni a gondolataimat. Lusta voltam vizet forralni, így a mikróban melegítettem meg, nem túl elegáns módon. Egy tálcára kipakoltam a bögréket, a különböző filtereket, mézet és citromot. Amióta Zayn-nel összeköltöztünk igazi háziasszony lettem. Az előtt nem kellett foglalkoznom ilyen dolgokkal.
Azt reméltem, hogy amikor visszamegyek Zayn már mindent elmondott, nekem pedig csak mosolyogni és bólogatni kell, amolyan „most már túl vagyunk rajta és minden szép” stílusban.
De természetesen nagyon távol álltam az igazságtól. Malik egy szót sem szólt nélkülem, gondolván ha ketten vagyunk a dologban ketten is magyarázzuk ki magunkát. Bár ezen nem kell sokat magyarázni, ami megtörtént megtörtént?
A nappalinkban két kanapé helyezkedett el. Egy közvetlen a TV-vel szemben, a másik pedig ettől kilencven fokban eldöntve. TV-vel szembeni sokkal szélesebb volt, arra kettővel több ember is ráfért. És, hogy miért vannak nálunk ilyen méretek hacsak ketten élünk itt? Ez egy olyan kérdés, amire a költözés óta nem találtam választ.
- Szóval? - kérdezte Harry, kezébe véve egy bögrét.
- Összevesztünk – próbáltam lerendezni ennyivel.
- Az feltűnt – bólintott a bátyám. - Te eltűntél, Zayn megint lesérü... - mondta, de hirtelen elakadt, mivel a mellettem ülő vőlegényem nagy gesztikulálásba kezdett. - Leszomorodott... - próbálta magát kijavítani Harry, nem túl sok sikerrel.
- Már megint mit csináltál? - vontam kérdőre.
- Semmit.
- Malik! - szóltam rá kicsit erélyesebben.
- Csak a szokásos – vont vállat kissé durcásan.
- Muatsd – nyúltam a jobb keze felé, de elkapta. - Mutasd már!
- Vendégeink vannak – sziszegte kellemetlenül.
- Te Harry-t és Colette-t vendégnek hívod? - nevettem fel kissé, és szerintem az érintettek nem tudták eldönteni, hogy ez most sértés-e vagy bók.
Megragadtam a jobb csuklóját, mire az arca furcsa fintorba rándult. Felhúztam a pulcsijának ujját, és ismét szép piros volt. Csakhogy ez alkalommal vagy a kétszeresére dagadt.
- Te nem vagy normális – közöltem cseppet sem finomkodva.
- Téged meg elütöttek – kontrázott.
- Hogy mi?! - kiáltott fel egyszerre Colette és Harry.
- Engem inkább az érdekelne, hogy mit csinált már megint ez a barom – mutattam Zayn-re.
- Kezdjük nálad, hisz a dolog abból fakadt, hogy leléptél – szólt nyugodtan Colette.
- Abból fakadt, hogy összevesztünk – javítottam ki.
- Em, inkább kezdjed – forgatta a szemeit Harry.
- Oké – sóhajtottam fel és Malik kezét a térdére ejtettem, ujjainkat lazán összekulcsoltam, jelezve, hogy most nincs szükségünk egy újabb veszekedésre. - Összevesztünk. Ez már világos mindenkinek. Ideges lettem és leléptem. Ez is stimmel. Elmentem a közeli boltban cigit venni, de aztán végül úgy döntöttem, hogy az idegességemet piába fojtom inkább. Így történt, hogy egy üveg Jim Beam társaságába ücsörögtem a parkban, miközben egyre több cigit szívtam el. Annyira felpumpáltam magam, hogy elhatároztam, hazajövök és hatalmas balhét csapok ki. Ez a felindulás egészen a zebráig tartott, amíg körülnézés nélkül le nem léptem az útra, és ütött el egy kocsi.
- Úristen – sziszegte Col, és alapból világos bőrszíne egy árnyalattal fehérebb lett.
- De nem lett semmi komoly bajom, csak a fejem vertem be kissé. A csajszi tök aranyos volt, felsegített és elvitt magához. Ott aludhattam, reggel kaptam fájdalom csillapítot, reggelit. Egy szó, mint száz, most már minden okés.
- Örülök, hogy nem lett komolyabb bajod – mosolyodott el óvatosan Harry.
Tudtam, hogyha nem így tudta volna meg a hírt sokkal idegesebb lett volna. Ha mondjuk itt lett volna amikor hazaállítok biztosan nem csak mosolygott volna békésen. De miután Zayn küldött neki egy SMS-t, hogy jól vagyok és miután látta, hogy tényleg semmi bajom a történet nem is olyan sokkoló számára.
- Akkor most áttérhetünk Malik-re – fordítottam felé az arcomat.
- Nekem sincs semmi bajom – bizonygatta. -  Ideges voltam és szokás szerint nem bírtam uralkodni magamon. Belevertem a falba, hátha jobb lesz... - mesélte el, sokkal rövidebben, mint én.
- Háromszor-négyszer – tette hozzá Colette a körmét nézegetve.
- Neked miért kell mindig árulkodnod? - nézett rá Zayn, kissé megvetően. Hiába volt komoly a téma, ezek ketten mindig képesek voltak úgy viselkedni, mint az óvódások.
- Neked miért kell mindig ilyen agresszívnak lenni?
- Srácok! - szólt Harry. - Álljatok már le, legalább most.
Zayn és Colette szem forgatva beletörődtek a sorsukba és ezek után viszonylag békésen elvoltak, amíg mindenki megitta a teáját, és ők távoztak. Ismét ketten maradtunk, így máris kissé nyugodtabb lett a hangulatunk.
- Mutasd meg újra – kértem Zayn-t.
- Mit? - kérdezte, úgy mintha nem tudná.
- A kezedet.
Kissé kelletlenül de kinyújtotta elém. Törökülésbe fészkelődtem és óvatosan megfogtam. Lehet, hogy csak paranoiás vagyok, de nekem egyre nagyobbnak tűnt, és még mindig nagyon piros volt. Ismertem Zayn-t, nemegyszer okozott kár magában, legtöbbször miattam, amit talán a legjobban utáltam az egészben.
- Mennyivel könnyebb lenne az életed nélkülem – jegyeztem meg halnak, igazából ki se akartam mondani. De kicsúszott.
- Mi? - nézett rám Zayn.
Néhány másodperc csend állt fel. Miért nem tudod befogni a nagy pofádat Emma?
- Ö... - köszörültem meg a torkomat. - Egyszerűen csak... Ez megint miattam van.
- Nem, ez azért van, mert egy idióta vagyok – szidta helyettem saját magát Zayn.
- De ha én nem kezdek el hisztizni és nem vonulok el akkor az egész nem történik meg...
- Én nyitottam ki az ajtót – védett.
- Ugyanúgy megtehettem volna én is – érveltem. - És nekem már annyira lelkiismeret furdalásom van ezek miatt. Mert ha én nem lennék te sokkal nagyobb biztonságban lennél. Néha úgy érzem, hogy a legnagyobb ellenséged az saját magad, és ezt én hozom ki belőled.
- Babe – mosolyodott el kedvesen. Kissé előrenyújtotta a karját, magához ölelt és az ölébe húzott. - Te vagy a legjobb dolog az életemben, és érted simán megéri néha beleverni egyet a falba. Nem érdekel, hogy az mibe kerül nekem. Mert megérdemlem, amiért majdnem elengedtelek. És fogalmad sincs, hogy mennyire hálás vagyok, hogy az az autó nem száguldozott és nem hajtott át rajtad. Még most is reszketek, ha belegondolok... - akadt egy kicsit. - Ha belegondolok, hogy... Hogy meg is halhattál volna – csuklott el a hangja.
Akaratlanul is jobban bújtam hozzá. Még sose volt senkim, aki így törődött volna értem. Akinek ilyen fontos voltam és nem ismer születésem óta. Zayn sosem szeretett kötelezettségből. Zayn egyszerűen csak azért szeret aki vagyok, amit nem tudom neki, hogy megköszönni. Ismeri a múltam, szereti a jelenem, bízik a jövőmben. Nála jobbat akarva sem kívánhatnék.
Meztelen vállamon valami furcsa  nedvességet észleltem. Igaz, nagyon befűtöttünk, így már csak egy spagettipántos topban ültem, de annyira nem volt meleg, hogy izzadjak, pláne nem a vállamon.
Aztán rájöttem, hogy az nem is belőlem származik, hanem Zayn-ből. Fejét szorosan a vállamba fúrta, szinte éreztem ahogyan összeszorítja a szemeit és az agya zakatol, hogy elterelje a negatív gondolatokat.
Még szorosabban öleltem, még közelebb akartam tudni magamhoz, hogy éreztessem: itt vagyok és soha többet nem hagyom el.
Megvártam amíg Zayn lenyugodott. Tudtam, hogy sírt, de igazán én sem dolgoztam fel. Olyan ember, aki nem szeret érzelmeskedni, pláne nem mások előtt. Sose hittem volna, hogy tőle fogom kapni a legszebb szerelmi vallomásokat, például amikor összejöttünk. Azt gondoltam, hogy még egy „szeretlek” szó kinyögése is nehézség számára. De amikor nekem mondja, az egész olyan egyszerű, mint egy köszönés. Amikor együtt voltunk én le is mondtam az esküvő dologról. Tudtam, hogy életem végéig vele akarok lenni, de azt hittem, hogy az neki csak egy csomó nyáladzást jelent és nem látja értelmét. Erre amikor eljegyzett olyan dolgokat mondott amire szóról-szóra emlékszem és akárhányszor eszembe jut bekönnyezek.
De Zayn fél ezektől a dolgoktól, ezért egy falat épített maga köré. Egyfajta páncél, ami egyben álarc. Nem volt könnyű, de azt hiszem nekem sikerült ledöntenem ezt a falat és megismertem a valódi Zayn-t, aki nem mindig a nagymenő, nemtörődöm típusú srác. Azt hiszem félt tőle, hogyha megismerem ezt az oldalát akkor elveszít, hisz nem ebbe a Zayn-be szerettem bele.
Igazából fogalmam sincs, hogy kibe szerettem bele. Minden egyes nap valami újat ismerek meg belőle, és minden egyes nappal jobban szeretem. Lehet, hogy ez az izgalmas benne, nem tudom. Azt tudom, hogy sose fogom megunni az érzést, amikor meglátom és a gyomrom liftezni kezd, ahogyan megcsókol beleszédülök, vagy, hogy csak egy mosolyra van szüksége és én máris fülig vörösödöm. Halálosan szerelmes vagyok Zayn-be, menthetetlenül és... És nem találok több szót, egyszerűen csak szeretem.
Mellkasa már nem járt olyan szaporán, lélegzetvétele megnyugodott, amitől én is felszabadultam kissé.
Még utoljára beszívtam az illatát és eltávolodtam tőle. Fáradtan, megviselten nézett vissza rám. Láttam rajta, hogy már elege van az egészből.
Két kezem közé fogtam az arcát és hosszan megcsókoltam. Meg akartam szabadítani az összes tehertől ami rá szakadt miattam. Azt akartam, hogy végre túllépjünk rajta és soha többet ne legyen semmi ilyesmi.
- Nagyon szeretlek – suttogtam az ajkaiba.
- Soha többet ne hagyj el – kérlelt.
- Soha többet – ígértem meg, mire újra megcsókolt.
Fogalmam sincs, hogy meddig ölelkeztünk a kanapén. Csókokkal halmoztuk el egymást, mintha mintha minimum egy éve nem találkoztunk volna.
Nem éreztem elégnek ezt a közösen ücsörgést ezért úgy egy óra múlva kicsit elszakadtam Zayn-től, aki addig... Igazából nem is tudom, hogy mit csinált a saját dolgaimmal voltam elfoglalva.
Felmentem az emeleti fürdőszobába, ahol volt egy hatalmas sarokkádunk. Őszintén bevallom, még egyszer sem használtuk, és elérkezettnek éreztem az időt rá. Forró vizet engedtem a kádba, de tudtam, hogy sok idő lesz, mire megtelik, így elkezdtem keresgélni. Gyertyák után. Fogalmam sem volt, hogy hol tárolhatunk mi gyertyákat, azt pedig végképp nem, hogy van-e egyáltalán gyertyánk.
Végül aztán egy szekrény eldugott sarkában két csomagra is bukkantam, ráadásul illatosítottak is voltak. Mintha csak rám vártak volna.
Az öngyújtómmal szép lassan elkezdtem őket megnyújtani, kis narancssárga lángjuk kecsesen égett. Csak fel, ne gyújtsam a házat, miközben kiélem a romantikus énem minden vágyát!
A víz lassan megtelt én pedig a fürdőszobaszekrényben kezdtem matatni, és rövidesen megtaláltam amit kerestem. Ajándékba kaptam mindenféle fürdősót és fürdőgolyókat, amiknek most nagy hasznát vettem. A fürdősót túl unalmasnak találtam így a pezsgő fürdőgolyókat vettettem be, amik amint vízbe kerültek elkezdtek összemenni, a víz pedig rövidesen pirosas-rózsaszínes színt vett fel.
Miután mindent késznek nyilvánítottam lekapcsoltam a lámpákat, a gyertyák pedig gyönyörűen megvilágították az egész fürdőt, csupán akkor jöttem rá, hogy így a víz színe egyáltalán nem is látszik. Végül is teljesen mindegy.
- Zayn! - kiáltottam el magam.
- Igen? - válaszolt néhány másodperc fáziskéséssel.
- Fel tudnál jönni?
Lábaim reszkettek az izgalomtól, holott nem volt semmi vesztenivalóm. De mégis valahogy ki akartam engesztelni.
- Megyek – válaszolta, mire a szívem még hevesebben kezdett verni.
Már hallottam a lépteit az emeleten, majd egy pillanatra megállt.
- Hol is vagy? - szinte láttam ahogyan a homlokát ráncolva gondolkodik.
- A fürdőben – feleltem.
Már csak néhány lépést hallottam és az ajtó kitárult. Még a félhomályban is láttam a meglepettséget az arcán. Óvatosan körbenézett, majd a tekintete megállapodott rajtam. Csak félénken elmosolyodtam és hagytam, hogy becsukja az ajtót és közelebb jött.
- Ezt te csináltad? - kérdezte hitetlenkedve.
- Miért, szerinted ki? - nevettem fel.
Szélesen elmosolyodott, majd még egyszer körbenézett. Kissé felkacagott, majd óvatosan megfogta a derekamat és magához húzott. Hosszan csókolt, finoman. Nem siettük el a dolgunkat, volt időnk bőven.
Végigsimított a vállamon én pedig hagytam, hogy a felsőm pántja hanyagul leessen. Nem foglalkoztam semmivel, csak Zayn-nel.
Megragadtam a felsője alját és lassan elkezdtem felfelé húzni, egyedül csak a mozdulat végét siettem el, hogy minél gyorsabban visszatérhessek az ajkaihoz.
A topom másik pántja is oldalra esett, majd az egész anyag a földre került. Melltartó hiányában meztelen felsőtestem azonnal Zayn szeme elé tárult, de nem foglalkozott vele. Csukott szemmel csak az ajkaimra figyelt, míg én lehúztam róla a melegítőnadrágját a boxerével együtt. Kilépett belőlük, majd a leggingsemet húzta folyamatosan lefelé, kissé ügyetlenkedve a fájós csuklója miatt, így segítségére lettem és kimásztam belőle.
Kezemet levezettem a nyakáról, végig a feslőtestén, majd a kezénél megálltam és finoman megfogtam. Lassan húzni kezdtem a kád felé, miközben egy percre se szakítottam meg a csókunkat.
A vádlim a kád szélébe ütközött, így megálltam, elhúzódtam Zayntől.
Először a bal, majd a jobb lábamat helyeztem be a még mindig forró vízbe. Zayn követett, de ő azonnal elhelyezkedett a hatalmas kádban, testét azonnal ellepte a bordós színű víz. A kezemnél fogva húzott maga felé, így letérdeltem úgy, hogy a két lábam az oldalát ölelte át.
Visszahajoltam az arcához, ő pedig azonnal bekebelezte az ajkaimat, miközben a keze a hátamról folyamatosan egyre lejjebb csúszott...