2/14 * Frozen

Sziasztok! :) Kissé késve, de megérkeztem az új részt. Sajnálom, hogy ennyit kellett várni.:(( Remélem tetszeni fog, nekem nem ez a kedvencem, de ez is közel áll hozzám. Elnézést ha vannak benne nyálas részek, igyekeztem egyensúlyban tartani a dolgokat.
Remélem nálatok minden oké, jó olvasást mindenkinek! <3
xoxo, Kikiih
p.s.: Még egyszer elnézést a késésért.

Frozen

Ahogy beértünk a szobába azonnal Zayn ajkaira estem és beletúrtam a hajába. Nem értette a heves reakciómat, ezért az ajtónak nyomott és zihálva eltolt magától.
- Most mi van? - kérdezte vigyorogva.
- Hát tudod - vontam vállat. - Te meg én. Ott az ágyon a plüssmackód mellett.
- Nemrég még nem akartad a szüleim házában csinálni - gondolkodott.
- De akkor még nem is voltam a menyasszonyod.
- Ez most ilyen sok dolgot megváltoztatott? - ráncolta a szemöldökét.
Csak megforgattam a szemem, felugrottam egy egy lendülettel a dereka köré fontam a lábam, miközben lesmároltam. Zayn kissé meglepődött, de szerencsére elkapott. A naplómat az éjjeliszekrényére hajította, engem pedig az ágyhoz cipelt. Már döntött volna el, amikor hirtelen megállt, így egy hatvan fokos szögben tartva vártam a folytatást.
- Mi van? - értetlenkedtem.
- Az ágyam hangosan nyikorog - magyarázta. - Csináljuk inkább a földön.
- Ez most komoly? - röhögtem fel, de Zayn addigra már vissza is emelt és az ágya mellé vitt, ahol elfektetett a padlószőnyegen.
Elnevettem magam, majd beletörődtem a sorsomba, miszerint egy polcnyi harcosbaba alatt, és Zayn mackójának tekintetével - amivel az ágyról kémlel minket - csinálom először a vőlegényemmel.

/Zayn szemszöge/

Fél óra múlva már az ágyon feküdtünk, Emma csendesen aludt a vállamon. Még nem volt olyan késő, talán csak tíz körül, de fárasztó napja volt. Mosolyogva néztem, ahogyan mellkasa emelkedik és süllyed. Olyan gyönyörű volt, ahogy göndör tincsei keretezték az arcát, hosszú pillái pedig az arcán pihentek.
Óvatosan hátratűrtem egy-két rövidebb arcába hulló tincset, miközben azon gondolkodtam, hogy hogyan lehet valaki ilyen gyönyörű. Aztán a hasamon pihenő kezére esett a pillantásom, ahol a gyűrűje halványan csillogott. Hihetetlen, hogy ez a fantasztikus lány engem választott.
Más volt, mint a többi lány. Sose értettem, hogy miért nincs megelégedve magával, holott úgy tökéletes ahogy van. Legtöbbször mindig a magasságát szidta. Kereken 170 centiméter, és állítólag mindig azzal volt a baja, hogy mindig egy magas volt a srácokkal. Szerintem ezzel semmi bajának nem kellett volna lennie. Személy szerint én mindig is utáltam nagyon lehajolni a lányokhoz, de az nagyon furcsa lett volna, ha magasabb. Emma és köztem, számomra tökéletes volt ez az öt-hat centi magasságkülönbség.
Ezen kívül gyakran emlegette, hogy nem érzi magát nőiesnek a sok tetoválástól, és az állítása szerint férfias testalkatától, ami elvileg Harry hibája. Nekem ezzel se volt soha bajom, hiszen egyáltalán nincs férfias testalkata, a tetoválások pedig teljes mértékig őt tükrözték.
A lista nagyon hosszú lehetne, mert mint minden ő is talál magában hibákat. De én így szerettem. Mindennél jobban, így egyre jobban elfogott a kíváncsiság, hogy az egyébként magabiztosnak tűnő Emma miért törik meg, amikor kettesben vagyunk, és vallja be ezeket a dolgokat. A tekintetem akaratlanul is az éjjeliszekrényén pihenő naplójára terelődött. Megfogadtam, hogy nem olvasom el, mert teljes mértékig hiszek neki, bízok benne és egyéb közhelyek.
De azt mondta, hogy szeretné, ha elolvasnám. És tényleg odaadta.
A fene egye meg, belelapozok.
Óvatosan átnyúltam az ágyon és leemeltem a kék könyvecskét. Felnyitottam az első oldalon és rájöttem, hogy még nem is láttam Emma kézírását. Nőies, dőlt stílusban írt, látszott, hogy néha-néha megremegett a keze, a mélyebb részeknél.
Úgy faltam akár egy könyvet. Az első oldalakon leírta a fájdalmát amikor Harry elment, aztán az elhatározásról mesélt, amikor úgy döntött, hogy elmegy Londonba. Nagyot nyeltem, amikor észrevettem, hogy két oldalon keresztül írta le az első alkalmat, pont kellő részletességgel írta le, bár biztos belepirulnék, ha ott lennék amikor valaki elolvassa.
Aztán jött a kínosabb része, amikor leírta, hogy mekkorát csalódott bennem és mekkora egy seggfej vagyok, és magát is egy ribancnak nevezte. Akaratlanul szorosabbra fogtam a kezemet a dereka körül, mire halkan nyöszörgött. Gyorsan elengedtem és tovább lapoztam.
Az egész könyvecskék megdöbbenve olvastam. Végig vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Sokszor volt hihetetlen kellemes (amikor rólam írt), máskor durván kellemetlen (amikor mondjuk Louisról). Hajnalban tettem le a könyvet, és a végével teljesen meg voltam békélve, egyszerűen boldogság öntötte el a szívemet, hogy ezerszer, világosan leírta, hogy szeret és boldog.
Talán azok zavartak nagyon amikor az egyalkalmas dolgokról írt, vagy amikor a drogokról... Sokkal inkább az elvonó.
De mind közül a legdurvább ez a sors volt: "Keze durván csattant az arcomon, a lendülettől pedig a földre estem és bevertem a fejem a falba, amibe éles fájdalom nyilat szinte azonnal."

Este érdekesen aludtam. Kissé kifárasztott a tegnap, a boldogság szinte minden erőmet elszívta. Azonban Emma naplójának sorai egész éjszaka zaklattak, amitől borzalmasabbnál borzalmasabb álmok törtek rám. Mégis a legborzalmasabb álom, az volt, amikor dél körül Anya benyitott, hogy felébresszen minket.
Talán nem is az volt a gáz, ahogyan feküdtünk, habár szívesebben vette volna, ha Anya úgy nyit ránk, mint egy normális párra, akik kis kiflibe bújnak össze. Mivel egyikünk se egy nyugodtan alvó típus, a mi kis kiflink mindig eltörik, és elmorzsálódik. Így történt, hogy az én fél lábam lelógott a ágyról, a másik a takaró alatt volt, kezeim pedig a fejem vonalában terültem szét. Emmának csupán a derekánál volt takaró, fejét pedig az ölembe hajtotta.
- Jó reggelt gyerekek! - köszöntött minket lágyan, miközben elhúzta a függönyt.
Erősen pislogni kezdtem a fény hatására, Emma pedig felemelte a fejét és csodálkozva nézett anyára. Én pedig felettébb kínosnak éreztem, hogy húsz évesen, a menyasszonyommal az ágyamban az anyám ébreszt... Hmm... Menyasszony. Tök jól hangzik.
- Mi történt? - kérdeztem kissé feljebb tornázva magam az ágyon, miközben Emma ehhez túl lusta volt, és inkább a hasamon pihentette tovább a szemeit.
- Már lassan dél van, és vendégeink jöttek - magyarázta Anya zavartan.
- Vendégek? - pislogtam álmosan.
- Igen, nos ez felettébb kínos, kissé hirtelen jött - köpködte Anya a szavakat. - De a szüleid vannak itt, Emma - nyögte ki, mire Emma szemei elképesztő gyorsasággal pattantak ki.
- A micsodáim?! - sápadt le.
- Anne, Robin, valamint Gemma és Harry is itt vannak.
- Hogyan? - kérdeztem meg, ami szerintem mindkettőnk fejében kattogott.
- Tegnap este Anne felhívott és beszélgettünk, beszélgettünk... Vagy egy órán keresztül beszélgettünk, és mindig is jóban voltunk. És gondoltuk akkor mindkét család teljesen együtt tudna lenni, ezért... Meghívtam.
- És ezt miért csak most tudjuk meg? - borultam ki.
- Tegnap este úgy eltűntetek és inkább nem akartam zavarni...
- Szóval - szólt közbe Emma. - Az egész családom odalent van? Itt ebben a házban? Bradforban? - kérdezte teljesen kiborulva.
- Igen - felelte Anya kínosan. - Sajnálom, ez kicsit hirtelen jött, de szerintem ez végtére is egy jó dolog. Gyorsan szedjétek össze magatokat. Az ebéd egy fél óra múlva kész - hadarta és otthagyott minket a szobában.
- Szóval te és Anne kibékültetek ugye? - nyeltem nagyot Emmára nézve, néhány másodperc csend után.
- Igen... Azt hiszem - bólintottam.
- De velem nem - gondolkodtam hangosan. - Mennyire fog megutálni, ha rájön, hogy eljegyeztelek? Ezzel totálisan azt hiszi, hogy még jobban el akarlak venni tőle...
- Vagy - agyalt Emma. - Lehet, hogy ezzel azt bizonyítod, hogy tényleg szeretsz, stb...
- Aha - feleltem egyre jobban bepánikolva.
- Figyelj - ült fel Emma, majd gyengéden az ölembe helyezkedett és két keze közé fogta az arcomat. - Nem lesz semmi baj. Itt vagyok, és izé... Szeretlek - mondta biztatóan, és megerősítésképpen meg is csókolt.
- Öltözzünk fel - sóhajtottam fel.

/Emma szemszöge/

Miután mindketten végeztünk a reggeli teendőinkkel a fürdőszoba tükrében egymásra néztünk, miközben én betekertem a szempillaspirálom kupakját, ő pedig félretette a borotvát.
- Normális ha félek? - kérdezte rezignáltan.
- Anyától? - nevettem fel kissé, mire ő komolyan bólintott, így én is abbahagytam a vihogást. - Figyelj Malik. Húsz éves vagy. A szüleid házában vagyunk. Nem fog jelenetet rendezni, pláne mivel mindenki örülni fog nekünk.
- Várj, most akarjuk elmondani? - parázott be még jobban.
- Mivel egy hatalmas kő villog az ujjamon, igen - mondtam, és már láttam a szemében, hogy mit akar, ezért megelőztem. - Nem Zayn, nem veszem le - kötöttem az ebet a karóhoz, azt hiszem egyszerre örömére és bánatára.
Léptem egyet, ezzel megszüntetve a köztünk lévő távolságot. Karomat a nyaka köré fontam, lábujjhegyre álltam és határozottan megcsókoltam.
Kezét a derekam köré fonta, ujjait szorosan az oldalamba fúrta, egyfajta biztosításért, gondolom. Ezt igazán aranyosnak gondoltam volna, ha én nem paráztam volna szintén.
Ahogy beértünk a konyhába, és az azzal egybenyitott étkezőbe minden szempár ránk szegeződött. Zavartan elmosolyodtam és mosolyogva üdvözöltem a családtagjaimat. Természetesen először Gemma ugrott, nekem, őt követte Harry, aki utána Zaynhez lépett és érdeklődve figyelte, hogy mitől lehet ilyen zaklatott. Robin mosolyogva üdvözölt, ahogyan Anya is. Mintha ez a szituáció teljesen normális lenne, lazán megölelt és rám mosolygott. A számat harapdálva figyeltem, ahogy Zayn Anyához lép és két puszival üdvözli. Anya eresztett rá egy mosolyt és halkan mondott neki valamit, amit nem hallottam. Nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem.
Miután mindenki üdvözölt mindenkit helyet foglaltunk a hihetetlen hosszú asztalnál. A két asztalfőn ült a két Malik szülő, Patricia mellett Safaa, Yaser mellett Waliyha. Vele szemben Doniya, mellette Zayn, mellette én, mellette Gemma, vele szemben Harry, mellette Robin, mellette Anya.
Ahogy Patricia kirakta a levest középre azonnal megkordult a gyomrom, hisz isteni illatok szálltak belőle. Igyekeztem figyelni, hogy nem ez az egyetlen fogás, bár ez nem volt könnyű.
Folyamatosan beszélgettünk, de az érdekesebb része csak a desszertnél érkezett el.
- Anne, sose hittem volna, hogy egyszer pont a mi gyerekeink fognak összekerülni - mosolyodott el szélesen Patricia. Anya óvatosan ránk sandított és halványan elmosolyodott.
- Én se - vallotta be.
- Az elején nem is rajongott az ötletért - jegyezte meg Robin, és ártatlanul bekapott egy falatot a szájába, Anya pedig szúrós szemmel illette.
- Akkor nem voltam egyedül - hajtotta le a fejét Yaser.
- Mi? - kerekedtek el Zayn szemei.
Aztán Anne és Yaser mindketten elmondták az őszinte véleményünket amiket a kapcsolatunk elején tápláltak. Igaz, Yaser sokkal felnőttesebben viselkedett, mint az anyám, de ez részletkérdés. Anya részét már végig se akarom gondolni, viszont Yaserébe, még most is belepirulok. Kiderült, hogy az egy szem fiának, egy igazi nőt szánt, és egyáltalán nem olyan lányokat szánt neki, mint akik azelőtt voltak neki. Amikor jöttek hozzánk kedve se volt az egészhez, nem is ismert, de máris elítélt, amit azóta rengetegszer megbánt, és csak a beszéde alatt ötvenszer bocsánatot kért. Azt mondta, hogy igazán megkedvelt, és nem vagyok egy liba, mint amilyennek először hitt, amikor még nem is találkoztunk.
- Szóval szerintem te vagy az ideális a fiamnak - fejezte be a mondandóját. Látszott rajta, hogy zavarban volt, kissé el is vörösödött, de az fel sem tűnt, az én paradicsom piros arcomhoz képest, ami minden dicsérő szó után egyre vörösebb lett. Zayn csak egy hitetlen mosollyal hallgatta végig az egészet, néha-néha a többiekkel együtt felkuncogott. Igaz, a szerepcsere fordítva volt, amikor Yaser előtt Anya mesélte el az ellenszenveit, amiket régen érzet.
- Nos - nézett fel Zayn vigyorogva. - Örülök, hogy így látod, mert... eljegyeztem Emmát.
Elkerekedett szemekkel néztem rá és kissé még bokán is rúgtam. Nem éppen így képzeltem el a bejelentést. Persze, nem akartam semmi extra dolgot, de ez túl spontán és hirtelen jött. Legalább szólhatott volna!
Zaynt nem is érdekelték a kifogásaim, egyszerűen benyúlt az asztal alá és megfogta a bal kezem, kiemelte, ezzel megmutatva mindenkinek a gyűrűt, amitől a körülöttünk ülő családtagjaink még jobban lesokkolódtak, már ha ez lehetséges.
Nem bírtam, így a szabad kezemmel kissé eltakartam az arcom, és kínomban röhögni kezdtem. Zayn ránézett, majd végig az asztalon, és belőle is egyértelműen kitört a nevetés. Gemma, aki szintén nem bírja a kínos szitukat, elsőként érezte át a dolgot és szabályosan vihogni kezdett. Őt követte Doniya, Harry, Waliyha, Robin, Patricia, Safaa pedig végig vidáman tapsikolt. Az utolsó két ember Yaser és Anya volt. Végignéztek az asztalon, majd egymásra és ők is elnevették magunkat.
Anya volt az első aki felállt és megölelt. Én is felpattantam és meghatottan öleltem vissza. Végül aztán az egészből egy nyálas amerikai filmbe illő ölelgetőparty lett, amibe mindenki beszállt. Meghatottan, könnyes szemekkel pislogtunk egymásra, és ismét egy furcsa, euforikus érzés vett körül. Szeretettnek és hihetetlenül boldognak éreztem magam. A fülem zsongott, csak annyit tudtam kivenni, hogy Patricia elment a hűtőbe, mert a szilveszterre vett pezsgőt kibontjuk.
- Emma - állt meg előttem Harry és én is minden figyelmem rá szenteltem.
- Harry - mosolyogtam rá, majd feltérképeztem az arcát. Kissé meghatottnak tűnt, szemeiben valami furcsa csillogott... Nem, az én tesóm és a könnyek nem ismerik egymást, kizárt dolog.
- A kishúgom felnőtt - rázta meg a fejét, és láttam rajta, hogy még mindig nem fogta fel teljesen a dolgokat.
Meghatottan megöleltem és szorosan a vállába fúrtam a fejemet. Ha nincs Harry az egész nem jön össze.
Ha nem veszünk össze nem megyek utána Londonba. Zayn nem talál rám, nem visz fel a szobájukba. Nem beszélgetünk órákon keresztül. Nem veszek össze még jobban Harryvel. Nem vigasztal meg, nem fekszünk le. Nem jön vissza három év múlva Harryvel, nem találkozunk újra. Ha nincs Harry, nem tudott volna elvinni a turnéjukra, nem kerülök még közelebb Zaynhez, miközben a felszínen minél távolabb akartam kerülni tőle. Nem jutok el New Yorkba és nem vall szerelmet és csókol meg...
- Ha bántod, összetöröd a szívét vagy bármi ilyesmi, megöllek! - szólt át a vállam felett Zaynek.
- Nem kell aggódnod ettől - hallottam magam mögül a vőlegényem (Igen, a vőlegényem!) nevető hangját.
Óvatosan kibontakoztam Harry öleléséből és Zaynhez fordultam. Vigyorogva megrázta a fejét, jelezve, hogy sok mindenre számított, de erre nem. Visszamosolyogtam, mintha azt válaszolnám, hogy én sem, de így a legjobb.
Közelebb lépett és magához húzott. Megcsókolt. Nem volt túl vad, hisz emberek, családtagok között voltunk. Visszacsókoltam és hihetetlenül boldognak éreztem magam.

*

Egy héttel később már otthon voltunk. A kérdésre, hogy a többieknek mikor mondjuk el, egyértelmű volt a válasz. A szilveszteri bulin. A buli Harrynél lesz, és az az első alkalom az ünnepek után, hogy újra találkozunk.
Egyébként amióta Zaynnel itthon vagyunk, akkor voltunk igazán kettesben, és szinte ahogy beléptünk egymásnak estünk. Faltuk egymást, egészen harmincegyedikén, délután kettőig, amikor leesett, hogy nekünk nyolcra buliba kell menni.
- Azt hiszem el megyek zuhanyozni - sóhajtottam fel.
- Akkor egy óra múlva kijössz - nevetett fel.
- Nem is szoktam sokáig zuhanyozni - védtem magam.
- Nem, de aztán kijössz, mire megtörülközöl, mire megszárítod a hajad, és ha már száraz, akkor gyorsan meg is csinálod. Ha már ott vagy ki is sminkeled magad, nekem meg lesz tíz percem elkészülni.
- Mondod ezt, te - forgattam a szemeimet. - Megfürdesz, gondolom meg is borotválkozol, mert már két napja nem szakítottál rá időt, és elég szőrös vagy. Aztán mire kitalálod, hogy hogyan legyen tökéletes a hajad, már el is késtünk.
- Most ahelyett, hogy engem piszkálnál mehetnél mondjuk tusolni, és gyorsabban kész lennél - ajánlotta.
- Te kezdted! - csattantam fel. - Nem is fürdök sokáig.
- Lehet, hogy nem is a fürdéssel van a baj - tettetett gondolkodást. - Túl sokáig variálsz előtte.
- Jól van, nem érdekel - feleltem sértődötten és bevonultam a fürdőszobába, igyekezve nem figyelmet venni arról, hogy Zayn tekintete folyamatosan a meztelen testemen ég.
Idegesen kitéptem a hajamból a hajgumit és elhajítottam. Beálltam a zuhany alá, és eldöntöttem, hogy csak azért is gyorsan le fogok fürdeni. De mégis hogyan mérjem az időt?
Megnyitottam a csapot és hirtelen túl forrót engedtem magamra, amire kissé megugrott a testem, így gyorsan a csap után kaptam, és hűvösebbre állítottam. A következő túl hideg volt... Hideg...
FROZEN!
Bár még nem láttam a filmet, de Demi Lovato - Let It Go dalát imádtam, ezért elhatároztam, hogy eléneklem magamban, és az a körülbelül három perc bőven belefér egy gyors zuhanyzásba.

Let it go, let it go  /  Elengedem, elengedem
Can't hold it back anymore  /  Nem tarthatom vissza többé
Let it go, let it go  /  Elengedem, elengedem
Turn my back and slam the door... /  Hátat fordítok és becsapom az ajtót

A következő pillanatban elhúzódott a zuhanyzó ajtaja, ami szinte azonnal visszacsukódott. Azonnal abbahagytam az éneklést, és egy kar körém fonódott.

- Találó - mondta mosolyogva és kissé szorosabbra fogott maga körül, meztelen teste mindenhol hozzáért az enyémhez. - Pont ezt csináltad.

- Mgrh - morogtam vissza, nem igazán tudtam mit válaszolni. Ilyen helyzetekben nem olyan jó a beszélőkém.

- Szeretlek - suttogta a fülembe, majd nyomott a mögötte lévő érzékeny pontra egy csókot. Aztán egyet a nyakamra, azon végighaladva pedig a vállamra lehelt vagy milliót. Még a meleg víz hatására is kirázott a hideg, amit azonnal megérzett és halkan felnevetett.

Óvatosan maga felé fordított és nekitolt a hideg csempének. Homlokát az enyémnek nyomta, orrhegyeink összeértek.

- Szeretlek - ismételte, mire halványan elmosolyodtam, amit ő jó jelnek vett, így megcsókolt.

Az elején nem csókoltam vissza, hadd küzdjön egy kicsit. Kissé türelmetlen volt, egyértelműen többet akart. Elmosolyodtam és visszacsókoltam. Nyelvét átdugta a számba, táncra hívva az enyémet.

Fogalmam sincs, hogy hányadszorra csókolt meg, de szinte mindegyik olyan volt, mint az első. Tökéletesen a helyzet ura volt, én pedig tökéletesen el voltam varázsolva tőle. Ahogyan szorosan tart a derekamnál fogva, de közben ujjai cirógatták a bőrömet. Ahogyan a kezemet a nyaka köré fontam és a dús hajába beletúrtam.
Hihetetlenül szeretem.

Néhány perccel később kissé zihálva, tisztán, de egyben mocskosan léptünk ki a zuhanyzóból. Megtámaszkodtam a pulton, miközben a tükörből figyeltem Zaynt. Elvett egy törülközőt, majd egyre közelebb jött. Túl közel...

Átdobta a testem előtt a törülközőt, és elkezdett... Törölgetni?

- Veled meg mi van? - röhögtem el magam, közben pedig Zayn a melleimet kezdte erősen "szárítani".

- Megmutatom, hogy hogyan kel törülközni - magyarázta.

- Én törülközés közben nem szoktam... izgatni a melleimet - nyeltem nagyot, mert Zaynnek túlságosan is tetszett az a terület.

- Bocs, jó érzés volt - tért el onnan és egyre lejjebb haladt, a hasamon keresztül, egészen délre.

- Nem már - nevettem fel, miközben lent kezdett kell dörzsölni.

- Nedves vagy - magyarázta.

- Mert most fürödtem!

- Persze, fogd arra - vigyorgott én pedig próbáltam eltolni magamtól.

Miután végre békén hagyott egy laza mozdulattal felugrottam a pultra a csap mellé, és kényelmesen elhelyezkedtem.

- Te nem segítesz nekem? - kérdezte pimasz mosollyal a száján.

- Nem, te már nagyfiú vagy - ráztam meg a fejem vigyorogva.

- Chh - húzta el a száját, és rájött, hogy kénytelen magának megoldani. 

Végignéztem rajta. A haja, amiből csöpögött a víz az arcába, a barna szemei, a hatalmas szempillákkal. A még mindig borostás arca, amit egyébként imádok. A vállai, a szálkás hasizmai. A tetoválásai végig az egész bőrén. A hímtagja, és csak úgy önmagában, Zayn.

Már majdnem végzett, mire rájöttem valamire.

- Zayn? - szólaltam meg félénken.

- Hm? - nézett fel rám.

- Pisilni kell - közöltem.

- Oké - vont vállat és visszatért a belső combja törölgetéséhez.

- Kimennél? - kérdeztem lesütött szemekkel.

- Minek? - nevetett fel.

- Mert pisilni szeretnék - magyaráztam a számomra ésszerű tényt.

- Emma - nevetett fel kedvesen, és kicsit megállt a törülközésben. - Nincs a testednek olyan porcikája, amit ne láttam volna még. Nehogy már a saját vőlegényed előtt ne merj pisilni.

A számat beharapva bólintottam, és közben azon kattogtam, hogy Zayn most már a vőlegényem. Istenkém, de jó ezt hallani!

Lepattantam a pultról és a WC-hez sétáltam. Ráültem. Zaynre sandítottam, aki természetesen figyelt.

- Eddig jó - bólintott. - Csak így tovább!

- Ne nézz! - szóltam rá. - Nem megy.

- Menni fog az - biztatott és elfordult. Na jó, ez még furább volt.

Inkább lehajtottam a fejem és a combomat bámulva koncentráltam. Nem olyan ciki ez. Inkább az a ciki, ha nem sikerül. Gyerünk Em, ez csak pisi.

Biztosan nem vagyok normális.

És abban a pillanatban kicsurgott, mire megkönnyebbültem sóhajtottam fel, Zayn pedig felröhögött.

- Ezért nem akartam, hogy itt legyél! - szóltam rá sértődötten.

- Szerintem cuki vagy - mosolygott, és igyekeztem nem tudomást venni arról, hogy figyeli a további mozdulataimat.

- Kész vagyok! - jelentettem be büszkén, miközben lehúztam a WC-t.

- Büszke vagyok rád - bólogatott, mire elnevettem magam, odaléptem hozzá és megöleltem.

- Tudod, miközben figyeltelek jött az ihlet, szóval most én jövök - mondta, mire még mindig nevetve elhúzódtam tőle.

A pultnak dőlve, a körmeimet nézegetve vártam, hogy Zayn... Elintézze a dolgát.

- Egyébként mit énekeltél amikor bejöttem? - kérdezte a WC felett állva, mintha ez a szituáció teljesen normális lenne.

- Demi Lovato - feleltem. - Let It Go.

- Nem ismerem -  vallotta be.

- A Frozen betétdala - magyaráztam.

- Az új animációs film? - kérdezte, miközben a WC csobogó hangot adott ki, tehát lehúzta.

- Igen - néztem fel, és Zayn pont akkor lépett mellém.

- Értem - bólintott. - Na szárítsd meg a hajad, én mindjárt jövök - mondta, ezek szerint ennyivel lerendezve a témát.

- Oké - mosolyodtam el halványan és a fekete készülék felé nyúltam. - Zayn?

- Igen? - fordult vissza az ajtóból.

- Hoznál nekem egy pólót? - kértem.

- Hülye lennék - vigyorgott vissza.

Nos, póló és Zayn nélkül maradtam. Előrehajoltam, amitől a hajam is előre esett, csak néhány tincset kellett megigazítani. Mindig is utáltam hajat szárítani. Hosszú, unalmas és fáradtságos meló, ráadásul a hülye göndör tincseim nehezebben is száradnak. 

Amint Zayn visszaért elismerő hümmögéssel fejezte ki a tetszését, az előrehajolós pózom iránt, hogy még jobban bizonyítsa, még óvatosan rá is csapott a fenekemre, ahol a tetoválás volt. 

- Ettől még nem fogok twerkelni neked - morogtam.

- Hoztam pólót - mondta.

- Akkor se - mosolyodtam el.

- Na és ettől? - kérdezte és közelebb hajolva az orrom alá nyomta a telefonját. Óvatosan megfogtam a szabad kezemmel, és néhányat pislognom kellett, mire felfogtam. Nevetve, enyhe seggrázás kíséretében felemelkedtem, mire Zayn is felröhögött.

- Tényleg elviszel a Frozenre? - kérdeztem széles vigyorral.

- Nem, poénból foglaltam jegyet, hogy másnak ne jusson - felelte szarkazmussal a hangjában.

- Köszönöm - álltam lábujjhegyre és a karomat átcsomózva a nyaka körül, szorosan megöleltem. Csakhogy bekapcsolva felejtettem a hajszárítót.

- Basszus, Em! - szisszent fel.

- Ne haragudj! - kértem bocsánatot rögtön és látatlanban próbáltam kikapcsolni, de először véletlen nagyobb fokozatra kapcsoltam és elhúzódtam tőle.

- Kösz, kiégett a fél nyakam - nevetett, dörzsölve a melegített pontot.

- Nagyon rossz? - húztam el a számat.

- Á, azért a seggrázásért megérte - nevetett fel, mire én egy elfojtott mosollyal a mellkasára csaptam.

- Tessék itt a póló - adta át, én pedig visszaadtam neki a telefonját.

Elnevettem magam, amikor megláttam a fehér Allergic To Bitches feliratot. Zayn csak egy félmosolyra húzta a száját és nyomott egy puszit a homlokomra. Tudom, hogy emlékszik rá. Tudom, hogy tudja, hogy ez volt rajtam, amikor először találkoztam Perrievel. Előttem sose szidta igazán a lányt, nem is akartam az exéről faggatni. De úgymond biztatásnak, vagy nem is tudom minek vettem, hogy ezt a pólót adta a kezembe. Talán azt jelenti, hogy jobb vagyok Perrienél.
Számára biztosan.

Igaz, egy gyerekfilm megnézéséhez nem illett a póló, dehogy ne bántsam meg nagyon Zaynt, Nirvana pólóját vettem fel, amit még a turné második szakasza elején húztam be tőle.

A sorban álltak egy páran, voltan tinédzserlányok, családok, és egy-két pár velünk együtt.
Természetesen belebotlottunk Directionerekbe is, akiknek Zayn készségesen adott aláírást, és közös képet. Kissé meglepődtem amikor hozzám is odaléptek, de természetesen hihetetlenül jól esett, ahogyan az is, amikor megjegyezték, hogy milyen szépek vagyunk együtt.

A hátsó sorban voltunk és egyszerűen imádtam a filmet. Nagyon kevés kellett hozzá, hogy ne kezdjem el énekelni a dalokat, de Zayn mintha megérezte volna, beszerzett egy csomó popcornt vett, valószínűleg azért, hogy legyen mivel tömnöm a számat és ne szólaljak meg.
Szerintem rendesen égett az arcáról a bőr, amikor szinte minden viccen jobban nevettem, mint az összes kisgyerek, de tudtam, hogyha ezek után nem veszi vissza a gyűrűt, akkor szeret.

Nos, nem vette vissza, szóval most már semmi nem állhat a boldogságunk útjába.

Csakhogy Zayn még jobban kiboruljon, a kocsiban a rádióban is leadták a Let It Go-t, szóval ami a film alatt bent maradt, az most kijött. Nagyon.

- Régen a Hupikék Törpikék, most meg ez - sóhajtott. - Mi jön még?

- Nem tudom - vontam vállat vigyorogva.

Miután lement a szám már nem igazán érdekelt a dolog, szórakozottan nézelődtem az ablakon.

- Emma? - kérdezte Zayn, és köhintett egyet óvatosan.

- Igen? - fordultam felé.

- Lehet, hogy nem ez a legjobb alkalom, hogy megkérdezzem, de már nagyon régóta bennem van...

- Igen Zayn, hozzád megyek - vágtam rá vigyorogva, mire ő elmosolyodott.

- Nem, ez most már - tért vissza komolyba. - Ugye karácsonyra odaadtad a naplód...

- Igen - bólintottam, és nagyon féltem, hogy mire akar kitérni. Tudtam, hogy mire akar kitörni.

- És... Brandon tényleg vert téged? - talált, süllyedt...