2/16 * No Matter What

Sziasztok! Nagyon siettem a résszel, így sikerült jó gyorsan hoznom! ^^ Gondolom/remélem, hogy izgultatok miatta. :) Nem lett olyan hosszú, viszont én kivételesen meg vagyok vele elégedve, a benne szereplő dalszöveg pedig az egyik kedvencem, saját, nem teljesen pontos fordítással. :)
Jó olvasást! :)
xoxo, Kikiih <3

No Matter What

- Terhes vagy.
Mind a ketten elképedten meredtünk a halál sápadt Danire, aki szerintem azt se tudta, hogy éppen hol van.
- Nem - nyögte ki gyenge és erőtlen hangon. Nem volt túl hihető.
- De, te terhes vagy - bólogatott immáron Louis is.
- Nem - rázta a fejét kétségbeesetten.
- Akkor mégis mivel magyarázod? - tárta szét a karját Louis.
- Azzal, hogy terhes - adtam meg az egyetlen választ.
- De miért nem vallja be nekünk? - értetlenkedett Louis.
- Nem tudom.
- Oké, terhes vagyok - tette fel a kezét védekezően Dani. - Most boldogok vagytok?
- Oké, de ki az apa? Liam? Nem, akkor miért szakítottatok volna? Úristen, te megcsaltad Liamet!!! - akadt ki Louis.
- Mi van? - ráncolta a szemöldökét Danielle. - Dehogy csaltam meg!
- Akkor miért szakítottatok? - mutatott rá az elég egyértelmű tényre Lou.
- Oké, ha néhány percig csendben maradtok elmondok mindent - sóhajtott fel, mi pedig egyszerre bólintottunk, mint két óvodás, akiket a nevelőjük leszid, amiért a fiú meghúzta a lány haját, aki ezek után karmolászni kezdett. - Szóval. Igen, terhes vagyok. Igen, Liam az apja. Eddig ez mind szép és jó, csak az a gáz, hogy Liam most van a karrierje csúcsán. A lemezeiteket sorra vásárolják, a lányok oda meg vissza vannak értetek. De, ha benyögöm, hogy gyerekünk lesz az egésznek vége. Éritek, apa lesz! És ez nem fér bele. Inkább megkímélem mindentől és hazudok. Mivel még mindig szeretem elképzelhetetlen, hogy valaki mással megtaláljam a boldogságot. Egy másod unokatestvérem felajánlotta, hogy eljátssza a barátomat a sajtó előtt, és mivel Liam sem ismeri, el fogja hinni, hogy minden rendbe jött. Akkor talán neki is könnyebb lenne...
Néhány másodpercig csendben mérlegeltem magamban a dolgokat. Ilyen önzetlen szerelemről még csak nem is hallottam. Erre most itt van a szemem előtt.
- Ez hülyeség - szólalt meg elsőként Louis.
- Mi? - emeltem fel a fejem. Mi az, hogy hülyeség? Inkább gyönyörű...
- Ez hülyeség - ismételte meg.
- Miért? - kérdezte Danielle megilletődve.
- Szereted Liamet. Liam szeret téged. Ez a baba csak jó dolog lehet.
- Louis, figyeltél te rám egyáltalán? - képedt el teljesen.
- Igen - mondta. - És csak hülyeségeket beszélsz. Szerinted Liam az a fajta aki ezért otthagyna? Mindennél jobban szeret! És nézz csak rá. Ő az a srác aki készen állna egy ilyen dologra. Érett, felnőttes. Mindig is családot akart alapítani, veled - nyomta meg az utolsó szót. - Ha te képes vagy elhagyni, és összetörni a szívét, te vagy a legönzőbb ember akit ismerek.
Dan ajkai szétnyíltak, barna szemei kissé üressé váltak. Louis mondatait méregette magában, szinte láttam magam előtt, ahogy képek villannak át az agyán és aztán kiült az arcára a felismerés.
- Úristen - suttogta, szinte alig hallhatóan.
- Mire vársz? - tapsolt kettőt Louis. - Keresd meg!
Danielle még mindig lefagyva állt előttünk, mire egyszerre elkiáltottuk magunkat.
- MOST!
Dani, mintha csak erre várt volna sarkon fordult és sietős léptekkel, szinte futva hagyta el a konyhát.
- Édes ez a lány - állapítottam meg.
- Édes? Majdnem otthagyta Liamet! - képedt el Louis.
- El is hagyta...
- Akkor képes lett volna hazudni - magyarázta tovább.
- De csak azért mert szereti...
- Te képes lennél hazudni Zaynnek? - vonta fel a fél szemöldökét.
Meglepett a kérdése. Hazudnék-e Maliknek? Annyi mindenen mentünk keresztül, és pont ahol most állunk...
- Nem hiszem - ráztam meg a fejem. - Amikor én voltam terhes... Vagyis amikor azt hittem, hogy az vagyok... - zavarodtam bele kissé a dologba. - Mindegy. Vagyis akkor is elmondtam neki. De akkor is te mondtad, hogy mit tegyek...
- Nincs mese. Én vagyok a csapat esze - sóhajtott fel, mire elnevettem magam.
Átkaroltam és nyomtam egy puszit az arcára. A vállára hajtottam a fejem és gondolkodtam. Ha Louis nem lenne, az egész mit sem érne. Bármi bajom van ő térít észhez, mindig ismerteti velem a helyes utat. Nem hagyja, hogy bármi hülyeséget csináljak. Mert mindig itt van mellettem akármi történjen. És én ezt nem tudom elégszer megköszönni neki.

* Zayn szemszöge *

Éppen Liammel beszélgettünk, amikor megjelent előttünk Danielle. Kissé felkavartnak látszott, azonnal aggódni kezdtem, hogy mi történhetett.
- Liam - szólalt meg zavartan.
- Igen? - semmilyen érzelem nem tükröződött az arcáról.
- Beszélhetnénk? - kérdezte miközben középső ujjával a hüvelykujja körme melletti kis bőrt piszkálta zavarában.
- Persze - adta meg magát Liam. - Majd még találkozunk - szólt oda nekem.
Csak intettem egyet, majd elmosolyodtam. Kiittam a poharam maradékát, és elindultam, hogy lerakjam valahova.
Úgy tűnik ismét előjött a szikra közöttük. Csak remélni tudom, hogy ismét lángra kap.
- Zayn! - kiáltott fel Harry, aki már nem volt szomjas. - Boldog új évet!
- Tizenegy van - közöltem, miközben zavartam figyeltem ahogy átölel. Megpaskoltam a hátát, jelezve, hogy engedjen el.
- Én akartam lenni az első - magyarázta vadul.
- Ja - bólintottam. - Akkor neked is. Emma merre van?
- Passz - vonta meg a vállát, majd egy mellettünk elhaladó srácnak kezdett vadul magyarázni.
Nem sokáig maradtam társaság nélkül, mert körülbelül négy lépést kellett tennem, és Gemma mellém ugrott. Szó szerint. Egy hat centis magassarkúban. Jóég!
- Zayn! - mosolygott. Nos róla nem tudtam eldönteni, hogy mennyit ivott. Gemma mindig ilyen vidám. - Még nem is táncoltam a sógorommal!
- Akkor itt az alkalom - vigyorodtam el, és a táncparkett felé kezdtem húzni, ami a nappali közepén helyezkedett el, ahonnan mindenféle bútort kipakoltak.
A táncolásból tulajdonképpen ugrálás lett, és az esetek hatvan százalékában a leszállóhely az én lábam volt Gemma által. Az elején még sűrűn bocsánatot kért, de a végére már minden ideget kiölt belőle, így észre se vettem.
Már épp indultam volna Emma keresésére, amikor Colette botlott belém. Már kétségbe estem, hogy ő is táncolni akar, de ahogy megszólalt félig megkönnyebbültem.
- Nincs egy cigid? - kérdezte.
- Miért mindig én adok neked? - nevettem el magam tehetetlenül.
- Csak amikor Harry is itt van - mondta. - Még mindig félek, hogy lebukok.
- Még mindig nem tudja? - lepődtem meg.
- A-a - rázta meg a fejét. - Szóval?
- Oké, akkor én is elszívok egyet, de akkor szóljunk Emmának is.
- Előbb a konyhában voltak Lou-val.
Mindketten a konyhába indultunk, és tényleg ott találtuk őket, Niall társaságában, aki már osztotta az észt. Emma valami piros löttyöt iszogatott, Louis pedig fáradtan pislogott. Persze, ő már hallotta Niall összes sztoriját, amit részegen szokott előadni.
- Sziasztok! - köszöntem, és füleim kissé megkönnyebbültek, ahogy beléptünk a csendesebb helységbe.
- Mit iszol? - kérdezte Colette, szemezve Em italával.
- Epres - vonta meg a vállát és az ezüst tálcára bökött.
Colette elvett egyet, miközben én megkérdeztem Emmát, hogy jön-e. Természetesen benne volt, Louis-on pedig láttam, hogy simán láncdohányossá válna, ha megszabadulhatna Nialltől. Így velünk tartott, de már a táncparketten elhagytuk, mert a barátnője ugrálni hívta a gyilkos cipőjével.
Felmentünk Emma szobájába, onnan pedig ki az erkélyre. Az ég szinte fekete volt, csak kissé volt felhős, ezzel megkönnyítve rengeteg embert, akiknek így nem kell elhalasztani a tűzijátékot. A távolból petárdák robbanása hallatszott, néha-néha egy-egy korai tűzijáték fényei már felcsillantak.
- Zayn - zökkentetett ki a gondolataimból a barátnőm... Izé menyasszonyomon. - Akkor van cigid?
- Ja persze - kaptam fel a fejem. Kutatni kezdtem a hátsó zsebemben, ahol megtaláltam a dobozt, benne a gyújtóval. Mindketten ki vettek egyet-egyet, ahogy a gyújtómat is. Mire én megkaptam ők már nagyban füstöltek.
- Jól áll neki a gyűrű - bökött Colette Emma kezére.
- Megmondtam - vontam vállat szerényen.
- Nélkülem sose találod meg - forgatta a szemeit, majd szívott egyet.
- Hogy mi? - lepődött meg Emma.
- Ha én nem vagyok, nincs a gyűrűd - magyarázta.
- Azért nem ennyire - fújtam ki a füstöt. - Tény, hogy segítettél.
- Colette? Segített, neked? - kerekedtek el Em szemei.
- Amúgy jó sztori - mondtam és szívtam még egyet a cigimből, mielőtt belekezdtem. - Amikor megterveztem az egészet, akkor ugye jött a legfontosabb. A gyűrű. Csakhogy én nem vagyok lányból, ráadásul azt sem tudom, hogy milyen méret kellett volna. És elgondolkodtam. Ki az akinek odalent nem lóg semmi? Ki az aki a legjobban ismer? Ez a nő - mutattam Colettere.
- Szóval, ha én nem vagyok, ti se házasodtok össze.
- Azért ennyire szerencsétlen nem vagyok. Biztos találtam volna valamit. Ezt is én találtam.
- De ha én nem vagyok ott, akkor képes vagy megvenni azt a rondát a másik boltban. Hogy nézett már ki?
- Nem volt az olyan csúnya - vontam meg a vállam, és lepöcköltem a szál végén ülepedő hamut. - És ha te nem vagy, nem cseng két napig a fülem.
- Mit csináltál vele? - nézett Emma Col-ra.
- Semmit - védte magát rögtön.
- Amikor felhívtam és elmondtam az egész dolgot, szabályosan sikítani és visítani kezdett egyszerre - vázoltam fel.
- A kettő nem ugyan az? - értetlenkedett Em.
- Ha hallottad volna, tudnád, hogy nem - szívtam bele újra.
- Összegezve - fújta ki a füstöt Emma. - Te egy egész délutánt eltöltöttél Colettel, csak azért, hogy megvedd nekem a gyűrűt?
- Egy délutánt? - nevettem fel. - Szép is lett volna. Egész nap! Nem éreztem utána a lában.
- Egy egész napot eltöltöttek kettesben? - képedt el. - Úristen te tényleg szeretsz - érzékenyült el és megölelt.
- Én ezt most bóknak vegyem vagy sértésnek? - gondolkodott el Col.
- Egyszerre a kettőt - feleltem, miközben Emma hátát simogattam, amíg el nem engedett.
- Ezt megjegyeztem - mosolyodott el.
- Hány óra van? - nézett rám Emma.
Belenyúltam a farmerom zsebébe, majd megnyomtam a telefonomon egy gombot, mire megjelent a háttérképem, valamint a dátum és idő.
- Fél múlt - feleltem. - Mindjárt 2014.
- Emma a háttérképed? - mosolygott Colette.
- Már mióta - vontam meg a vállam.
- Harrynek sose voltam a háttérképe - gondolkodott el. - Önmaga a háttérképe - nevette el magát keserűen.
- Nem ezen múlnak a dolgok - mosolygott rá kedvesen Emma.
- Persze, csak az ilyen apró dolgok olyan... Szívmelengetőek...
- Gyere, iszunk egyet és jobb lesz - karoltam át a vállát, mire végre elmosolyodott. - Kapsz még egy ilyen epres szart.
- Meglepően finom - tette hozzá Emma.
- Akkor kettőt.

* Emma szemszöge *

Ahogy leértünk a nappaliba igyekeztem gyorsan átvinni Colettet a konyhába, ahogy megláttam Harryt egyszerre két lánnyal táncolni. Oké, ismertük őket, oké Harry tuti részeg, de ez nem oké.
Csakhogy a konyhába se mehettünk, mert ahogy benyitottunk be is csaptuk az ajtót. Danielle a konyhapulton ült, ruhájának pántja fél vállán már lecsúszott, Liam zakója már sehol nem volt, inge pedig ki volt gombolva, miközben Danielle belső combját simogatta... Nagyon remélem, hogy Danielle belső combját simogatta.
- Ezek - sápadt le Col miközben a csukott ajtót bámulta.
- Azt hiszem kibékültek - köhintett Zayn.
- Szerintetek védekeznek? - nyelt Colette.
- Danielle már úgyis terhes - legyintettem, megfeledkezve arról az apró dologról, hogy ez egy titok.
- Mi van?! - néztek rám egyszerre mindketten. Vajon mennyi alkoholt ittam eddig?
- Zayn, kedvem támadt táncolni - mondtam védekezően.
- Dan terhes? - kérdezte még mindig lesokkolva.
- Kit érdekel? Nem is táncoltál még velem amióta a vőlegényem vagy - szidtam le kissé miközben már a táncparketten voltunk egy csomó ember között.

- De ha...
- Fogd mér be! - mondtam és gyorsan a nyaka köré fontam a karom és megcsókoltam.
Zayn, amint felfogta, hogy mi történik ellazult és vadul visszacsókolt. Szinte már én is elfelejtettem, hogy védekezés szempontjából tettem ezt és élvezni.
Ahogy elváltunk egymástól az addigi számnak is vége lett, következett egy új. Rögtön elmosolyodtam, hisz az egyik kedvenc számom volt, Zayn egyik kedvenc bandájától, csak akusztikus verzióban, hogy lehessen rá táncolni. Zene
- Szeretem ezt a számot - mosolyogtam.
Zayn válasz helyett csak halkan énekelni kezdte, és az egész szám alatt ezt csinálta. Szorosan tartott, csókolgatott és énekelt. Csak nekem.


I need you right here, by my side  /  Szükségem van rád, itt mellettem
You're everything I'm not in my life.  /  Te vagy minden ami én nem
We're indestructible, we are untouchable  /  Mi elpusztíthatatlanok vagyunk, mi érinthetetlenek vagyunk
Nothing can take us down tonight  /  Semmi nem tud elszakítani minket ma este
You are so beautiful, it should be criminal  /  Olyan gyönyörű vagy, bűnözőnek kéne lennem
That you could be mine.  / Hogy az enyém legyél.

And we will make it out alive  /  Túl fogjuk élni,
I'll promise you this love will never die!  /  Ígérem neked, hogy a szerelmünk sosem fog meghalni.

No matter what, I got your back  /  Nem számít hogyan, visszakaplak
I'll take a bullet for you if it comes to that  /  Elviszem a golyót ha arra kerül a sor
I swear to God that in the bitter end  /  Istenre esküszöm, ha keserű lesz a vég
We're gonna be the last ones standing  /  Mi leszünk az utolsók akik talpon maradnak

So believe me when I say, you're the one  /  Szóval higgy nekem, amikor azt mondom, te vagy az egyetlen
They'll never forgive us for the things we've done  / Sose fogják megbocsátani a dolgokat amiket tettünk

And we will make it out alive  /  Túl fogjuk élni
I'll promise you this love will never die!  /  Ígérem neked, hogy a szerelmünk sosem fog meghalni!

No matter what, I got your back  /  Nem számít hogyan, visszakaplak
I'll take a bullet for you if it comes to that  /  Elviszem a golyót ha arra kerül a sor
I swear to God that in the bitter end  /  Istenre esküszöm, ha keserű lesz a vég
We're gonna be the last ones standing  /  Mi leszünk az utolsók akik talpon maradnak
We'll never fall, we'll never fade  /  Mi sosem bukunk el, minket sosem felednek el
I'll promise you forever and my soul today  /  Ígérem neked örökre, és ma a lelkemnek
No matter what until the bitter end  /  Nem számít hogyan, egészen a keserves végig
We're gonna be the last ones standing  /  Mi leszünk az utolsók akik talpon maradnak

And everybody said that we would never last,  /  És mindenki aki azt mondta, hogy mi soha nem leszünk az utolsók
And if they saw us now I bet they'd take it back  /  És ha most látnának minket, visszaszívnák
It doesn't matter what we do or what we say  /  Nem számít, hogy mit csinálunk vagy mit mondunk
Cause nothing matters anyway!  /  Mert semmi sem számít!

No matter what, I got your back  / Nem számít hogyan, visszakaplak
I'll take a bullet for you if it comes to that  /  Elviszem a golyót, ha arra kerül a sor
I swear to God that in the bitter end  /  Istenre esküszöm, ha keserű lesz a vég
We're gonna be the last ones standing  /  Mi leszünk az utolsók akik talpon maradnak
We'll never fall (We'll never fall) We'll never fade (We'll never fade)  /  Mi sosem bukunk el (Mi sosem bukunk el) Minket sosem felednek el (Minket sosem felednem el)
No matter what until the bitter end  / Nem számít hogyan, a keserves végig.

Ahogy vége lett a számnak már nem indult új. Harry felállt... Valamire, fogalmam sincs hogy mire, a lényeg, hogy kimagasodott a tömegből. 

- Tíz perc és éjfél! - kiáltotta, mire mindenki hangos éljenzésbe kezdett.

Sürögtek forogtak az emberek, mi próbáltunk segíteni, de egyszerűen nem fértünk sehova. Végül egy-egy pohár pezsgővel álltunk körben az egész nappaliban és hangosan számoltunk.

- 3... 2... 1... !!!