2/15 * Mine

Sziasztok! Siettem a résszel, tudom, hogy már nagyon vártátok, de csak így jött össze. :S Remélem azért tetszeni fog, ismét elnézést a függővégért! <3
Kitartás, két nap és hétvége! :)
Ha addig nem jelentkeznék, a felvételizőknek sok sikert! <33
xoxo, Kikiih

Mine

- Brandon tényleg vert téged?

Vettem egy mély levegőt, amit lassan fújtam ki. Visszanéztem Zaynre. Egy piros lámpánál álltunk, aggódva figyelt.

- Zayn...  Ezt beszéljük meg otthon... - próbáltam eltérni a témától.

- Otthon meg jönnek az újabb kifogások, hogy öltözni kell, sminkelni kell... Tudni akarom.

- Zayn dudálnak. Zöld a lámpa - figyelmeztettem. 

Zayn észhez tért és elindult, a többi autós megkönnyebbülésére. Bár az egyik megelőzött minket és megmutatta a középső ujját, de ez nem lényeges.

- Figyelj - sóhajtottam. - Már nagyon rég volt és én...Én már túl vagyok ezen. Ne tépjük fel ezeket a sebeket...

- Ezek a sebek soha nem forrnak be, ha nem teszünk semmit - mondta idegesen.

- Nem te voltál az aki megmondta, hogy nem érdekli mi volt a régi pasijaimmal? - sértődtem meg kissé.

- Engem az nem érdekelt, hogy kivel hányszor, hogyan feküdtél le - közölte. - De, ha megkeresem Brandont és megverem akkor tudni akarom, hogy miért tettem.

- Zayn, kérlek - hajtottam hátra a fejem.

- Ne kérj, hanem mond el.

Nagyot nyeltem, hogy elfojtsam a könnyeimet. Nem bírtam Zaynre nézni, így inkább az ablakon bámultam ki. Zayn tudta, hogy úgyse fogom elmondani, így békén hagyott.
Egészen addig amíg le nem parkolt a házunk előtt. Gondolom nem akarta bevinni a kocsit, mert este megyünk Harryhez. Megdumáltam és ott fogunk aludni a régi szobámban.
Nyúltam a kilincshez, hogy kiszabaduljak, de abban a pillanatban a kis pöcök lehúzódott és az ajtó bezárult. Bezárt az autóba!

- Nyisd ki! - néztem rá elképedve.

- Babe! - nyúlt nyugtatóan a kezem után. - Mindennél jobban szeretlek, ezt te is tudod. Ezért szeretném, hogy elmond.

- Én csak... - sóhajtottam. - Az egész olyan kínos és én úgy érzem, hogy... Még gondolni se akarok rá.

Zayn szomorúan elhúzta a száját, és kicsit jobban megszorította a kezem.

- Gyere ide - mondta halkan.

Elengedtem a kezét és ügyetlenül átmászta a vezetőülésbe és próbáltam elhelyezkedni a kevéske helyre. Ahogy ráültem Zayn combjára a hátam nekinyomódott a kormánynak és ami hatalmasat dudált, én pedig összerezzentem, Zayn pedig halványan felnevetett, mire én is elmosolyodtam.

- Várj, segítek - nyúlt le az ülés oldalához és kicsit hátrébb tolta, így már kényelmesen elfértem az ölében. - Szóval?

- Brandon tényleg... Erőszakos volt - mondtam.

- De mégis mennyire? - kérdezte. - Mert a naplódban csak egyszer írtál róla, akkor is csak az a pofon volt, de... De ismerlek és félek, hogy mást nem mertél leírni.

Keserűen elmosolyodtam és felfelé emeltem a tekintetem. Még meg se figyeltem Zayn kocsijának tetejét...

- Miért tudsz rólam ennyi mindent?

- Nem tudom - vont vállat lazán. - Jobb ha megszokod.

Halványan felnevettem és a nyakának a hajlatába fúrtam a fejem. Jól esett a megnyugtató illata. Egyik kezével a derekamnál fogva közelebb húzott, a másikkal a hajamat simogatta.

- Volt olyan, hogy... megvert. Úgy tényleg... - vallottam be halkan.

- Lett valami...? - kérdezte visszafojtva a hangját. - Lett valami komolyabb bajod?

- Eltört a karom - Zayn ölelése hirtelen szorosabb lett, éreztem ahogyan a teste megfeszül alattam. Kissé elhúzódtam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni, és hogy én nyugtassam meg őt (?). - Ne aggódj. Izé... Már beforrt - tűrtem hátra zavartan egy tincset.

- Feltűnt - nevetett fel. - És... Nos tudod... Kényszerített... Bármire is?

- Megerőszakolt-e? - kérdeztem rá.

- Ühüm - bólintott, a száját harapdálva.

- Nem - ráztam meg a fejem, mire némileg megkönnyebbült. - Persze az ágyban se volt az a gyengéd fajta... De sose ellenkeztem igazából, vagyis nem erőszak volt... Érted...

- De gondolom féltél tőle, hogyha nem kapja meg tőled azt amit akar, akkor...

- Igen - fordítottam el oldalra a tekintetem.

Magához ölelt és szorosan tartott magához, néhány pillanatig, majd eltolt magától, homlokát az enyémnek támasztva.

- Most már nem lesz semmi baj - ígérte.

Némán bólintottam, mire megcsókolt.
Hihetetlenül szerettem. Igazából nem tudom, hogy miért, de egyszerűen csak boldog voltam vele. Néha annyira tökéletlenek vagyunk, hogy attól vagyunk tökéletesek. Ha én azt mondom, hogy fehér, akkor ő száz százalék, hogy feketét választja. De talán ez így van jól. Már nem zavar, hogyha mindenféle béna beceneveket aggaszt rám, ahogyan az se furcsa számomra, hogy néha Maliknek hívom. Mert minden mellett, ő egyben a legjobb batárom is, és talán ettől olyan szoros a kapcsolatunk amilyen.
- Enyém a fürdő - jelentettem ki, ahogy beléptünk a házba.
- Közös - rázta meg a fejét Zayn sajnálkozva.
- Úgy értem, hogy most - nevettem fel. - Ígérem gyors leszek.
- Ajánlom is - vigyorgott, majd nyomott egy hosszú puszit a homlokomra.
Összeszedtem néhány fontosabb dolgot. A későbbi ruháimat, a telefonomat, minden más pedig a fürdőben volt.
Először a tükörhöz léptem és előszedtem a szemöldökcsipeszem, amivel szerencsére nem kellett komoly munkát végeznem, csak egy kicsit igazgattam.
Ezek után fehérneműre vetkőztem, a hajamat felfogtam egy laza kontyba. Halkan benyomtam a zenét, majd leültem a kád szélére és előszedtem az eldobható borotva csomagomat és habot.
A telefonom zenelejátszóját véletlen lejátszásra kapcsoltam és halkan énekelgettem az éppen szóló Britney számot, miközben a gondolataim elkalandoztak. Olyannyira, hogy kezem kicsit megcsúszott, a borotva pengéje kissé mélyebbre hatolt, ezzel egy szép sebet keltve a vádlimon.
- Aú! - sikítottam fel rögtön és eldobtam a borotvát, aminek egyik pengéje kissé véres volt.
Körülbelül négy-öt centis lehetett a seb és elég erősen vérzett, valamint eléggé fájt.
Fél lábra álltam és elugráltam a WC-ig, ami mellől elhoztam az egész tekercs papírt és visszaügyetlenkedtem magam a kádhoz, pont amikor Zayn benyitott.
- Te sikítottál? - nézett végig rajtam kétségbeesetten.
- Miért, kire gondoltál? - ráncoltam a szemöldököm.
- Vagy te, vagy a másik barátnőm a szekrényben - vont vállat lazán.
- Én már a menyasszonyod vagyok - mutattam fel a gyűrűt.
- Tudom - mosolyodott el halványan, majd a lábamra terelődött a tekintete. - Mit csináltál már megint?
- Borotváltam - vallottam be és éreztem, hogy az arcom kezd vörösödni.
- Mutasd - mondta és beljebb lépett, becsukva az ajtót.
Leült elém velem szembe, kissé közelebb csúszott és a combjára helyezte a vádlimat. Elvette róla a WC-papírt, ami már lassan teljesen piros volt a vértől.
- Te nagyon szerencsétlen vagy - nevetett fel.
- Kösz, ettől nem áll el a vérzés.
Zayn vigyorogva megrázta a fejét, majd a kis szekrényhez lépett, hogy megkeresse a megfelelő dolgokat. Hogy honnan van nekünk ennyi orvosi cuccunk arról fogalmam sincs, ahogyan arról se, hogy Zayn miért használja őket ilyen profin. Még azt is kibírta, hogy hasba vágtam, miután csípett a fertőtlenítő.
- És most így kell mennem a buliba? - kérdeztem szemügyre véve a sebtapaszt, ami a lábamon éktelenkedett.
- Nekem meg lehet, hogy belső vérzésem van - tárta szét a karjait. - Az se jobb.
- Ne komolytalankodj már - mosolyogtam és a lábujjaimat az adott pontra helyeztem a hasán.
- Vegyél fel harisnyát vagy mit tudom én - vont vállat és végigsimított a vádlimtól egészen a sarkamig.
- Majd kitalálom - sóhajtottam fel. - Na mindegy akkor folytatom - mondtam és szerettem volna nekiállni a másik lábamnak.
- Na azt már nem - rázta meg a fejét. - Még a végén elvérzel nekem.
- És akkor mi legyen? Leborotválod a lábam? - kérdeztem, bár én ezt nem gondoltam komolyan, ellenben Zaynnel, aki már a habbal ügyködött.
- Relaxálj - nyugtatott, amikor látta a döbbent arckifejezésem. - Mindennap megcsinálom.
- Te naponta borotválod a lábad? - ráncoltam a szemöldököm, majd felmértem a Zayn kezében tartott rózsaszín borotvát. Röhejesen nézett ki.
- Bolond - nevetett ki, majd már el is kezdett lehúzni egy csíkot.
- Zayn, hagyd már - fogtam a tenyereim közé az égő arcom. - Nagylány vagyok, le tudom borotválni a lábam.
- Anélkül, hogy kárt tennél magadban? - emelte rám a tekintetét.
- Véletlen volt - védtem magam.
- És miért hallgatsz közben zenét? - ráncolta a homlokát és nem túl kedvesen szuggerálta a mobilomat.
- Szeretek zenét hallgatni - vontam vállat, miközben kezdtem megszokni a szituációt.
- Vágom. Elvonja a figyelmed - röhögött ki.
- Erre koncentrálni kéne? - kérdeztem, miközben elgondolkodtam azon, hogy álmodok, vagy a vőlegényem tényleg a lábamat borotválja.
- Neked igen - nevetett tovább. - Egyébként esküszöm élvezem.
- Örülök - bólintottam, enyhe szarkazmussal a hangomban.
- Máshol nem kell segítség? - kérdezte pimasz mosollyal.
- Nem! - kerekedtek el a szemeim, de a végét elnevettem.
- Ha mégis, szólj - húzta le az utolsó részt is.
- Mindenképp - bólintottam, még mindig nevetve.
- Szóval, most már enyém a fürdő? - engedte el a lábam.
- A-a - ráztam meg a fejem.
- Miért? - nézett fájdalmasan.
- Smink, haj... Ezek kitalálása... Felöltözés.
- Szóval még egy óra? - nyögött fel, és arca még fáradtabbnak tűnt.
- Körülbelül - vigyorogtam. - Ú, kivasalhatom a hajam?
- Nem.
- Mégis miért nem?
- Mert jobb ha természetes - vont vállat.
- De most buliba megyünk - gondolkodtam.
- Ha úgy is ki akarod vasalni akkor minek kérdezed? - röhögött.
- Mert érdekel a véleményed.
-Akkor hagyjad göndören. - Biztos vagyok benne, hogy nem igazán érti a lányos problémáimat, és legszívesebben nem is foglalkozna velük. Épp elég, hogy leborotválta a lábam. Te jó ég...
- Oké, kitalálom - bólintottam és kicsit átmozgattam a lábujjaimat mielőtt felálltam volna.
- De ne vasald ki.
- Hagyjál már - nevettem fel.
- Leborotválom a lábad, és még hagyjalak is békén? - váltott át flegmába, majd felállt, így máris felettem tornyosult. - Szépen vagyunk.
- Tudod, hogy értem - mosolyodtam el, miközben a nyaka köré fontam a karom.
- Azt hiszem - mondta, miközben tekintete lecsúszott a melleimre, amit csak a csipkés melltartóm takart.
- Ne ilyen feltűnően - szóltam rá nevetve.
- Látod ezt? - vette el a bal kezemet a nyakamból és felém fordította a kézfejemet.
- A gyűrűt? - kérdeztem rá, miközben ismét végignéztem a gyönyörű csillogó ékszeren, amit azóta nem vettem le.
- Igen - bólintott. - Ez azt jelenti, hogy teljes nyugalommal bámulhatom a melleidet bármikor, mert jogom van hozzá. Sőt, akár ezt is csinálhatom - tette hozzá, és lehajolt és csókokkal hintette be mindkettőt, néha-néha beleharapott a bőrömbe is, én pedig halkan kuncogtam.
- Azt hittem, hogy azt jelenti, hogy szeretsz és azt akarod, hogy csak a tiéd legyek - tetettem gondolkodást.
- Ja igen, azt is - bólogatott, mire elnevettem magam és nyomtam egy csókot a szájára.
Néhány másodpercig öleltem, majd elengedtem, ő pedig távozott a szobából.
A hajamat kiengedtem a kontyból és kicsit besütöttem, hogy ne göndör legyen, szimplán csak hullámos. Utána jött a smink, amit most nem kívántam túlzásba vinni.
Ezek után átvettem a fehérneműmet, és eldöntöttem, hogy nem veszek fel harisnyát. Azért mert utálom, és úgyis mindenki tudja, hogy béna vagyok.
A ruhámat viszont imádtam. Egyszer volt eddig rajtam, nem is értem miért. Fekete, a szoknya része combközéig ér, a felsőjén pedig apró aranyszínű szegecsek voltak.
Még egy utolsó pillantást vettetem magamra és kiléptem a fürdőszobából. Zaynt nem találtam a hálóban, de nem is nagyon foglalkoztam vele. Gyorsan felkaptam a cipőmet és összeszedtem a táskámat, majd elindultam lefelé a lépcsőn.

Köszönöm Petra! <3

Ahogy leértem kérdőn körbefordultam. Már majdnem elkiáltottam magam, amikor kinyílt egy ajtó. Az alsó fürdőszoba! Képzeletben homlokon csaptam magam és megállapítottam, hogy egy idióta vagyok. Mégis ki az aki elfelejti, hogy a házának két fürdőszobája van?!
Zayn kissé oldalra döntötte a fejét és egy halvány mosollyal végigmért, mire kissé zavarba jöttem és a hajamat kezdtem igazgatni. Zayn kilépett az ajtófélfából és elém sétált. Kezét óvatosan a derekamra helyezte, magához ölelt és a fülembe suttogott.
- Gyönyörű vagy.
- Köszönöm - hajtottam a fejem a vállára, eltakarva a pírt az arcomon. Mélyen beszívtam a parfümjének friss illatát, amitől kissé bódult állapotba kerültem.
- Még mindig nem hiszem el - mondta halkan, kissé eltolva magától. Újra végigmért, tetőtől-talpig én pedig ismét zavarba jöttem.
- Mit? - pislogtam.
- Hogy már végleg az enyém vagy - döntötte a homlokát az enyémnek. Halványan elmosolyodtam. Ritkák Zaynnél az ilyen érzelmi rohamok, de akkor nagyon kijön belőle.
- Már réges rég a tiéd vagyok - feleltem.
- Szeretlek - suttogta az ajkaimba, majd bekebelezte azokat.
Úgy öt-tíz perc múlva megállapítottuk, hogy késésben vagyunk, ezért sietősen felkaptuk a kabátjainkat és mentünk a kocsihoz.
- Nem fogsz megfázni? - kérdezte Zayn, miközben bezárta az ajtót.
- Ha sietsz nem - feleltem mosolyogva.
Közben természetesen vacogtam a rövidke ruhámban és a szövetkabátomban, amit sietősen húztam össze. Ahogy indultunk kifelé a kapun rájöttem, hogy a szoknyám nem is lóg ki a kabát alól, és csak a fedetlen combjaim látszódtak. Kissé úgy éreztem magam, mint egy közönséges prosti.
- Miért vágsz ilyen furcsa arcot? - kérdezte Zayn, feltárva előttem a fával és vassal burkolt kaput.
- Úgy nézek ki, mint egy kurva - mondtam, miközben kiléptem.
- Mi? - hallottam a hangján az értetlenséget, miközben háttal állva nekem babrált a kulcsokkal. - Ha kurva jól nézel ki, attól még nem vagy kurva.
- Nem, én tényleg úgy nézek ki, mint egy kurva.
- Dehogy nézel - legyintett hanyagul és a kocsihoz lépett.
Beültem mellé az anyósülésre, a lábaimhoz helyezve a táskámat, miközben ismét felmértem a meztelen lábaimat. Talán mégis kellett volna egy harisnya.
Zayn hanyagul levette a kabátját és a hátsó ülésre dobta, hogy ne zavarja vezetés közben. Csakhogy még nem tudott vezetni, mert én rezignáltam gondolkodtam, ami pedig őt végképp zavarta.
- Ki kurvázott le? - érdeklődött szárazon.
- Én magamat - magyaráztam.
- Rajtad kívül - sóhajtott.
- Az egész évfolyamom - gondolkodtam.
- Emma! - szólt kissé türelmetlenül. - Miért kurvázod le magad?
- Mert rövid a szoknyám, hosszú a kabátom. - Nem hiszem el, hogy mit nem lehet ezen érteni.
Zayn elröhögte magát és nyomott egy puszit a hajamba. Na én ezt nem értettem.
- Miért vicces, ha úgy nézek ki, mint egy kurva?
- Mert az én kurvám vagy - vigyorgott még mindig és nyomott egy puszit a szám sarkába.
- Eddig még a menyasszonyod voltam - sértődtem meg. - Most már kurvára vagyok minősítve?
- Te mondtad - húzta el a száját, de a szeme körül azért ott voltak a nevetőráncok. Mindezek ellenére a szám kissé tátva maradt és nem igazán tudtam lereagálni. - Imádom, hogy mindent túlkomplikálsz. Csak azért, mert csinos vagy, és hordasz kabátot még nem leszel prostituált.
- Jó, de lehet, hogy valaki annak néz - mondtam. - Mi van, ha lefotóznak minket az utcán és elterjed, hogy Zayn Malik kurvázik?
- Mindenki tudja, hogy van barátnőm - mosolygott tovább. - És inkább a gyűrűt szúrnák ki az ujjadon.
- Basszus, most mondjuk el a többieknek! - esett le.
- Gyors hangulatváltozás - állapította meg.
- Jó, sikerült lenyugtatnod - vontam vállat miközben kiengedtem a kabátom. - Indulunk?
- Oké - tette fel a kezét védekezően, és elnevette magát.
- Szóval... Hogy tervezzük elmondani? - rágtam a szám szélét, de aztán rájöttem, hogy hülyeség volt, mert így elkenődött a rúzsom. Gyorsan a táskámhoz nyúltam és elkezdtem keresgélni.
- Nem tudom - vont vállat. - Ha akkor mondjuk amikor már elég részegek, akkor megtudjuk az őszinte véleményüket, viszont lehetséges, hogy elfelejtik.
- Egyébként szerintem lesz olyan aki kiszúrja - gondolkodtam el.
- Például?
- Colette - vontam meg a vállam.
- Miért pont ő?
- A legjobb barátnők észreveszik az ilyesmit - próbáltam magyarázni.
- Tényleg? Hányszor jegyeztek már el, hogy így tudod? - kérdezte vigyorogva.
- Te vagy a harmadik - legyintettem, mire elnevette magát. - Mindegy. Szóval, ha valaki kiszúrja az egy lánynak a legjobb barátnője. Törvényszerű.
- Kivéve ha a legjobb barátnő Colette.
- Mi bajod Collal? - Kissé rosszul esett, hogy ezek ketten sose jöttek ki igazán jól.
- Semmi. Aranyos csaj. Csak - Mindig itt jön a feketeleves. - Feltűnési viszketegsége van, vagy nem is tudom. Mindig körülötte forog minden.
- Ez nem így van - mondtam. - Kifelé mutatja ezt. Belül mindig másokat jobbnak, előnyösebbnek tart. Ha azt mondanám, hogy megöltem valakit, kérdés nélkül jönne és segítene eldugni a hullát.
- Nem tudom, te ismered jobban - vont vállat. - Egyszerűen csak nem értem, hogy miért nem nyílik meg normálisan senkinek. Még Harrynek se.
- Nagyon gátlásos.
- Colette? - nézett rám egy hitetlen mosollyal az arcán.
- Sokkal gátlásosabb, mint tűnik. Mindig attól fél, hogy elítélik. Mindig kiközösítették, csúfolták. Inkább mutatja magát magabiztosnak és él egyedül egy burokban, minthogy kinevessék azért, hogy ki is ő igazából.
- Érdekes - gondolkodott el Zayn.
Kissé csend ült le körülöttünk, amit én halk énekelgetéssel próbáltam megszüntetni, miközben egy utolsó pillantást vetettem a sminkemre a napellenző tükrében.
A hó csendesen hullott, az emberek piás üvegekkel a kezükben vonultak az utcán, az emberek vadásztak a parkolóhelyekre, hogy biztonságban tudhassák a kocsijukat, amíg ők buliznak.
Nem sokkal később megérkeztünk Harry háza elé, ahol még nem sorakozott sok kocsi. A mi bandánk előbb érkezett valamivel, hogy kicsit legyünk együtt. Banda alatt értem Harryt és Colettet, Louist és Gemmát, Niallt, Liamet, Danit, valamint az uramat és jómagamat.
Mosolyogva emlékeztem vissza az időszakra, amikor még itt laktam. Amikor Harry a kezében vitt fel a lépcsőn, mert el volt törve a kezem, amikor hajnalig beszélgettünk, vagy amikor Zayn nálunk reggelizett csütörtökönként... Furcsa mód hiányzik.
Ahogy beléptünk minden szem azonnal ránk terelődött, hisz előszoba híján rögtön a nappaliba érkeztünk.
- Sziasztok! - mosolyodtam el szélesen.
Mindenki visszaköszönt, majd megajándékoztuk egymást egy-egy öleléssel és puszival.
- Mit kértek inni? - érdeklődött Harry jó házigazda módjára.
- Választék? - kérdeztem, miközben leültem Danielle mellé a kanapéra, és szomorúan konstatáltam, hogy a lehető legmesszebb ült Liamtől.
- Minden - tárta szét a kezét.
- Egy Sex On The Beach koktélt szeretnék, mentával, kis esernyővel és egy vékony karika citrommal.
- Az pont elfogyott.
- Lepj meg - nevettem el magam.
Végignéztem a társaságon, és megakadt a szemem a velem szemben ülő Coletten, aki folyamatosan vigyorgott.
Kérdőn néztem rá, mire ő kétszer egymás után megemelte a szemöldökeit, majd a gyűrűmre bökött.
Kissé elképedtem. Nem az a nyugodt csaj, hogy tudja így kezelni?
Harry...
- Hölgyem - nyomott a kezembe Harry egy poharat.
- Köszönöm - erőltettem magamra egy mosolyt, de azért szúrósan néztem rá.
- Mi van? - ráncolta a homlokát.
- Semmi - ráztam meg a fejem és beleittam az italomba.
- A többiek mikor jönnek? - kérdezte Louis.
- Most mi van? - vetődött le Harry Colette mellé és lazán átdobta a karját a válla felett. - Máris unsz minket? Pedig már milyen rég láttalak.
- Csak itt ülünk csendben... Mindenki kussol - vont vállat.
- Akkor mesélj, hogy telt a karácsony? - nézett rá Zayn.
- Semmi extra. Család. Otthoni haverok...
- Már megint máshol akar lenni - csattant fel Harry színészien.
- És neked milyen volt? - sóhajtott Louis.
- Meglepően békés - sandított rám. - És végre láttam a húgom karácsonykor.
- Ideje volt - mosolyogtam rá.
- Na, Zemma - szólított minket Colette a rajongók által kitalált közös nevünkön. Először nem értettem, hogy mi ez, de aztán Zayn elkezdett magyarázni a shipperekről, és világosabb lett. - Nektek, hogy telt a karácsony?
- Jól - feleltük egyszerre, én pedig nagyot nyelve néztem Zaynre.
- Elmondjuk? - kérdeztem.
- El kéne - bólintott.
- Mit? - kapkodta a fejét Niall, és mindenki mocorogni kezdett.
Válasz helyett csak egyszerre elmosolyodtunk és én egyszerűen kinyújtottam a karom.
Mintha megnyomták volna a PAUSE gombot a távirányítót, mindenki lefagyott, kivéve persze a bátyámat és a barátnőjét, akik már tudták. Mintha néhányan pislogni is elfelejtettek volna.
- Nem értem - szólalt meg először Niall. - Zayn vett Emmának egy gyűrűt. Miért olyan na... - gondolkodott hangosan, majd szemei elkerekedtek. - EZ EGY OLYAN GYŰRŰ?
- Annak szántam - nevetett fel Zayn, mire a többieknek is egyre jobban leesett a dolog.


- Én még mindig nem fogtam fel - mondta Danielle a haját igazgatva.
A konyhában álltunk, előttünk az asztalon egy ezüst tálcán poharak sorakoztak, bennük valami piros löttyel. Szagolgattuk, nézegettük, de megkóstolni valahogy féltünk.
A buli már nagyba tartott, a zene még a csendes konyhába is átszökött, bár sokkal tompábban hallatszott, mint a nappaliban, ahol ezer decibellel üvöltött.
- Én se - vallottam be. - Honnan szedhette Harry ezt a szart?
- Nem arról beszélek - nevetett fel. - Az eljegyzésetekről.
- Ja - esett le. - Kissé hirtelen jött, de...
- Hihetetlenül örülök nektek - ismételte azt, amit már megemlített amikor bejelentettük, néhány órával ezelőtt.
- Köszönöm - mosolyodtam el meghatottan és átkaroltam a hátát. - És te... Jól vagy?
- Tökéletesen - bólintott, bár én nem nagyon hittem neki.
A konyha ajtaja kivágódott és Louis jelent meg rajta, kezében néhány üres sörösüveggel.
- Nahát. Peazer és Mrs. Malik - mosolygott ránk kedvesen, mire halványan mindketten elvigyorodtunk. - Miért vonultatok így el?
- Semmiért - feleltem, és láttam rajta, hogy már volt benne pia.
- Tudom, hogy valami huncutságban töritek a fejeteket - állt közén és egyik karjával engem, másikkal Dant karolta át.
- Te tudod, hogy mi ez az izé? - vett a kezébe Danielle egy poharat.
- Ja igen, Harryvel együtt vettük - felelte. - Eredetileg éjfélre szántuk, de későn jöttünk rá, hogy akkor pezsgőzni kéne...
- Hogy lehet ezt elfelejteni? - értetlenkedett Danielle.
- Mit tom' én - felelt hanyagul Louis. - Azt hiszem elfelejtettük kicipelni. De igyatok nyugodtan, valami csajos epres ital.
Daniellel kérdőn egymásra néztünk, majd kibújtuk Lou fogságából és én kiválasztottam egy poharat, míg Dani a kezében a sajátjával várta, hogy megkóstolhassuk.
Egyszerre emeltük a szánkhoz, miközben Louis magyarázott.
- Elvileg nagyon finom, valami specialitás... - sorolta, majd egyszer csak Dani kiköpte az első kortyot. - Tömény alkohol... - tette hozzá.
Kérdőn figyeltük Danit, aki vad magyarázkodásba kezdett.
- Nem is szeretem az epret - köhécselt.
- Mi? A reggelinél mindig te lopkodtad ki a legtöbbet a gyümölcstálból minden egyes szállodában - emlékezett vissza Louis, teljesen jól, hisz Danielle imádja az epret és..
Aztán beugrott.
Te jó ég!
Teljesen lesápadtam és abban se voltam biztos, hogy sikerül kinyögnöm.
- Terhes vagy!