16. fejezet * Maybe He Is My...

Sziasztok!:D Húú, most nagyon jön belőlem a szó, szóval most ide egy kicsit sokat fogok írni, de érdemes átfutni, mert lényeges infókat árulok el. Először is, a következő rész valószínűleg csak szünet után jön, mert az egész szünetem be van táblázva és nem tudom, hogy mikor lesz időm írni. Ez nem olyan lényeges infó, de azért megemlíteném, hogy egy picit csalódott voltam, mert az előző részhez egy komi se érkezett...:(:/ Na mindegy, nem akarom itt kisírni a bánatom, de ez egy picit rosszul esett. Higgyétek el, nem 2 perc összedobni egy részt és nagyon jól esne, ha írnátok 1-2 szót ha tényleg tetszett.
A résszel kapcsolatban: A címe ugye az, hogy Maybe He Is My... (Talán Ő Az Én...) Nos lesz egy olyan rész aminek egy későbbi rész lesz a magyarázata. Fel fogjátok ismerni, mivel annak a résznek a címe ...-al fog kezdődni. :) De a kérdés az, hogy kire is gondol itt Colette és milyen értelemben. Ez a mondat el fog hangozni a rész közben, de lehet, hogy a rész végén lévő fontos történésre céloz...
Akkor most itt hagylak titeket a résszel és körülbelül 1 hét múlva hozom az új részt. (17. fejezet * Tattoo) Jó szünetet mindenkinek és húsvétkor csináljatok hónyuszit!:DD xoxo.

Maybe He Is My...

-És utána merre? - kérdezte Colette, miközben leültünk a járda szélére.

A belvárosban voltunk, egy kis utcában. A közelben volt egy söröző és egy kisbolt, de egyébként magas lakások tornyosultak felettünk.

-Nem tudom. - vontam meg a vállam, aztán belehúztam az üveg Jack Daniel's-be. - Nem mehetünk semmilyen puccos helyre bulizni, mivel nem vagyunk úgy öltözve.

-Szard már le az olyan helyeket. - legyintett Colette és elfeküdt a járdára és onnan bámulta a csillagokat az égen. - Nem bírom, hogy egy szoros ruhában, ami szinte semmit nem takar, mégis megfulladsz benne, fura szendvicseket és színes koktélokat iszogatva flörtölgess. Én bulizni akarok. - fakadt ki.

Na igen. Kicsit meguntuk már, hogy Harryékkel nem tudunk elmenni sehova nyilvánosan, mivel olyan helyekre nem nagyon jutunk be, ahol ne ismernék fel őket, szóval velük csak arra mehetünk ahol vannak biztonsági őrök, ami meg nagyon tré. Ezért Colette-el ketten elindultunk, hogy jól érezzük magunkat egy kicsit.

-Akkor igyuk le magunkat. - mondtam és ismét meghúztam az üveget, aztán pedig átnyújtottam Colette-nek.

-Közben induljunk el. - törölte meg egy kicsit a száját.

-Oké, de előbb veszek cigit. - tápászkodtam fel.

Beléptünk a kis boltba, ami tényleg nagyon kicsi volt. Valószínűleg a hozzánk hasonló fiatalokból tartják fent magukat, mert lehetett kapni ilyen alap dolgokat, mint cola, üdítők és ásványvíz, de a piákból és a cigikből sokkal nagyobb volt a választék. 

-Mit adhatok? - kérdezte vigyorogva a 30 év körüli eladó pasi. Most vagy rajtunk vigyorgott, hogy látta, hogy bulizni készülünk ezért kicsit kicsíptük magunkat (rajtam: feszülő leggings, magassarkú az alapból magas termetemhez, de még nem hasonlítottam egy toronyházhoz, kivágott fehér atléta, egy fekete blézer és kivasalt haj. Coletten: barna csőtop, csőfarmer, bakancs, hosszú szőke haját pedig egy szoros lófarokba tette fel valamint mindkettőnkön erős smink volt), vagy pedig azért örült ennyire, mert gondolta, hogy jó sok pénzt hagyunk itt.

Végül 2 doboz cigivel, egy csomag rágóval és egy üveg Jim Bean-el hagytuk el a boltot. A Jack Daniel'st gyorsan megittuk és aztán leváltottuk Jim barátunkra.

Két lány a belvárosban akik cigiznek és épp azon vannak, hogy minél előbb lerészegedjenek. Valószínűleg mindenkinek rögtön ugyanaz a szó jut rólunk eszébe: ribancok. Na igen, régen én is ugyanezt gondoltam a hozzánk hasonló lányokról, de aztán amikor én belekeveredtem ebbe mindent megértettem. Az ikertestvérem faképnél hagyott és egy másik srác, akinek 2 évig a nevét se mondtam ki, pedig átbaszta a fejem. Ekkor kezdtem úgy érezni, hogy teljesen felesleges vagyok a világnak és elkezdtem vedelni és cigizni aztán szépen lassan ezzé váltam. Colette helyzete se a legszebb. Az apját lecsukták az anyja pedig nemrég halt meg. Ezért költözött Londonba, de ezt eddig részletesen csak nekem mondta el. Mindenért az apját okolta, hogy ő tette tönkre az egész családjukat és az anyját is, aki emiatt lett öngyilkos. Ezért Colette ahogy betöltötte a 18-at egyedül élt és ő így került ebbe a helyzetbe. Ha valaki ránk néz azt hiszi, hogy csak két elkényeztetett, semmirekellő kurvák vagyunk akik nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel. Pedig a helyzet mögött egész más van.

Aztán jön a kérdés. Hogy miért csináljuk ezt, ha végre úgy látszik, hogy egyenesbe jön az életünk? Nos, Colette-el, mi úgy egyeztünk meg, hogy ez a mi búcsúesténk. Elbúcsúzunk a múlttól. Igaz ezt úgy csináljuk, ahogy a múltbéli énünk, de holnaptól más lesz. Tulajdonképpen ezt úgy is lehet venni, hogy holnaptól kezdünk új életet, ezért még egy napig kiéljük a régit, vagyis azt csináljuk amit előtte csak nagyobb kiadásban. Aztán utána más lesz.

-Harry büszke lenne rád, ha ezt látná. - mondtam Colette haját fogva, aki éppen belehányt egy kukába.

-Harry ezt sose fogja látni. - emelte fel a fejét és nyelt egy nagyot.

-Kérsz? - nyújtottam felé csomag mentolos rágót.

-Köszi. - vette el tőlem a csomagot. Bevett kettőt, aztán a többit zsebre vágta.

-Egyébként Louis is nagyot nézne ha így látna téged. - nézett végig rajtam, miközben az arcomat felfelé tartva fújtam ki a füstöt.

-De Louis sem látja. - vigyorodtam el.

-Amúgy mi van köztetek? - kérdezte komolyan.

Ezen elgondolkodtam. Louval legutóbb tegnap találkoztam, amikor vidámparkban voltunk. Érdekes. Tegnap, mint egy ötéves pattogtam a kanapén és óriási vattacukrot zabáltam, most pedig céltalanul mászkálok London utcáin a sokadik szál cigimmel és egy üveg Jim Beam társaságában. Ja meg ugye Colettel.

-Hát... szerintem lehet belőle valami komoly is. - válaszoltam, miután a gondolataim Emmáról visszaterelődtek Emmára is Louisra, mivel Colette arra kérdezett rá, nem pedig, hogy milyen kétféle személyiségem van. - Na és te és Harry?

-Hát... - bámulta a bakancsa orrát sétálás közben. - Kiskorom óta bele vagyok esve, szóval... Én persze, hogy szeretnék ebből valami komolyat, de fogalmam sincs, hogy ő mit akar.

-Ismerem a tesóm. - néztem mélyen Colette szemébe. - És nem szerezne mindenkinek egy állást a közvetlen közelébe. - mosolyodtam el, és Colette is vette az adást.

Tovább sétáltunk és idő közben kezdtük érezni a piák hatását. A semmin röhögve léptünk be a kiszemelt szórakozóhely ajtaján, de csak bejutottunk. Üvöltött a zene üvöltött és egy pillanat alatt felvettük a hely lüktetését. Kezdetnek beültünk a bárpulthoz és ott iszogattunk. Éppen a pultos srácot stíröltem (csak diszkréten, nem feletettem el, hogy nekem ott van Louis), amikor éreztem, hogy hátulról két kar fonódik át a derekam köré. Lenéztem és azonnal felismertem a tetoválásait. Elkerekedett szemmel fordítottam hátra a fejem és felfedeztem, hogy tényleg ő volt az.

-Te meg... Izé... Mit keresel itt? - kerestem a szavakat.

-Ezt én is kérdezhetném tőled. - válaszolt Zayn szemtelen mosollyal. 

-Én kérdeztem előbb. - vágtam vissza.

-Hány évesek vagyunk, öt? - kérdezett vissza nevetve.

A szememet forgatva visszafordultam és ittam tovább a whiskymet. Zayn továbbra se vette le a derekamról a kezét.

-Gyere táncolni. - suttogta a fülembe. Hirtelen kirázott a hideg, de az ereimben valami melegséget éreztem. Biztos csak sokat ittam...

-Zayn, tudod, hogy nekem ott van Louis.

-Akkor figyelj. - ült fel végre a mellettem lévő bárszékre. - Ha jól tudom Louisal nem jártok...

-Még. - szóltam bele.

-Hagynád, hogy végigmondjam? Köszönöm. - förmedt rám és utána folytatta. - Szóval mivel még nem jártok, abban benne van a még, szóval jelenleg szingli vagy. És mivel jól tudom, hogy nem vagy apáca ezért nem is kötelezz semmi. Szóval egy szexi egyedülálló csaj vagy, aki eljött szórakozni. Én egy srác vagyok aki a haverjai magára hagytak, mert egyiküknek se volt ereje ahhoz, hogy most megünnepeljék velem, hogy dobtam a csajom. Akkor nézzük a helyzetünket. Itt vagyunk, két szingli, részeg fiatal akik szórakozásra vágynak. Problem?

-Na jó menjünk. - adtam meg magam. 

Zayn félmosolyra húzta a száját azzal a kezét nyújtotta felém, amit én megragadtam. Elsétáltunk a táncparkettig és ott... öhhm élveztük egymás adottságait. Na jó igazából a fenekemet szorosan Zayn ágyékához nyomtam és az hasonló hatást keltett, mint amikor legutóbb táncoltunk együtt... Közben Zayn keze elég sokszor csúszkált a combom és a hasam között.

Amikor új számot tettek fel megfordultam és a karomat Zayn nyaka köré fontam és a zene ütemére ráztam a derekamat, vagyis inkább az egész testemet. A fejemet egy kicsit hátrahajtottam, miközben Zayn apró puszikat nyomott a mellkasomra és halkan felnevettem. Már kezdtem szinte teljesen bedőlni neki, de aztán észhez kaptam, amikor Zayn benyúlt a felsőm alá.

Gyorsan a mutató és a középső ujjammal felemeltem az állát, egészen addig, hogy a szemünk egy magasságba kerüljön. Ott elengedtem és Zayn a homlokát az enyémnek támasztotta.

-Csak, hogy tisztázzuk Malik. - néztem mélyen a szemébe, ami nem volt túl könnyű, mivel attól féltem, hogy a szempilláink mindjárt összeakadnak. - Akármennyire is hajtasz, nem fogsz ágyba dugni.

-Tőlem csinálhatjuk máshol is. - vonta meg a vállát. 

-Reménytelen eset vagy Malik. - sóhajtottam.

Ott álltunk egy csomó ugráló ember között. Zayn szorosan a derekamnál fogva tartott magához én pedig a karomat a nyaka köré fontam. Annyira szégyellem magam, amiért Zaynnek bármikor bedőlök. Amiért most adtam neki egy harmadik esélyt is, pedig tudom, hogy úgyis mindig elrontja. De nem tehetek róla. Talán ő az én...

Arra kaptam fel a fejem, hogy akaratlanul is beharaptam az alsó ajkam. Zayn ezt célzásnak vette... Vagyis igazából egy célzás is volt, csak akaratomon kívül. Ajkai lassan közelítették az enyémeket. Éreztem ahogy rátapasztja az enyémekre. Lehunytam a szemem és csak vártam a folytatást. Zayn lassan megnyalta az alsó ajkamat, de nem hagytam könnyen magam, ami neki is feltűnt, így elkezdte kényeztetni, így akaratomon kívül is előbb bejutott. Egyre jobban kezdett elmélyülni az egész, amikor az agyam okosabb fele kapcsolt és amilyen gyorsan csak tudtam kiszabadultam Zayn ajaki közül. 

-Sajnálom. - hajtotta le oldalra a fejét. Hihetetlen rekorddal cseszte el a harmadik esélyét. Na jó, ebbe igazából én is benne voltam, szóval nem is cseszte el.

-Nem, én sajnálom. - ráztam meg a fejem.

Közben ugyanott álltunk, ugyanott. Az arcomat mélyen Zayn nyakába fúrtam és próbáltam feldolgozni az előbb történteket.

-Most mihez kezdjünk? - tolt el magától szomorúan.
-Igyunk. - vontam meg a vállam és visszamentem a bárpulthoz.


Éreztem, hogy a Nap sugarai kezdik piszkálni a szememet. Egyre jobban felismertem a kívülről jövő hangokat. Az autók zaja, az utcáról beszűrődő tipikus hangok és gyéren a madarakat is hallottam. Nagyokat pislogva kinyitottam a szemem és igyekeztem magamhoz térni. Oldalra fordítottam a fejem és az első dolog amit megláttam Louis volt, aki a kávézóasztalon ült. Halványan elmosolyodott, közben én pedig megtámaszkodtam a könyökömön. Ahogy feljebb emeltem a fejem rögtön éles fájdalmat éreztem. Miután túltettem magam ezen megállapítottam, hogy Louis lakásában vagyok.
-Hogy kerültem ide? - fordultam felé fájdalmason. A mozdulatom félig azért volt fájdalmas, mert a fejem majd megszakadt, részben azért mert szégyelltem magam, hogy Louis így lét.
-Zayn hozott ide. - mondta. - A barátnődet pedig eldobta Harryhez. Gondolom nem akart két halál részeg csajt rá sózni, így szétosztott titeket. - nézet rám egy kicsit megvetően.
-Sajnálom én... - sütöttem le a szemem.
-Nem ilyennek ismertelek meg Emma. - rázta meg a fejét szomorúan.
-Tudom és... - kerestem a gondolataimat. - Igazából ez nem is én vagyok. Colettel mindenféle okot kitaláltunk, hogy jól berúgjunk és bulizzunk és én... 
-Figyelj, ezt majd később megbeszéljük. - tűrt hátra egy tincset az arcomból. - Öltözz át, tusolj le, adok gyógyszert és megreggelizünk jó?
-Köszönöm. - sóhajtottam mosolyogva. 
Felmentünk Louis szobájába, aki adott nekem egy hosszabb pólót és egy boxert. Nem hiszem, hogy ma bárhova is elmennénk, szóval elég lazán nyomtuk, Louis is csak egy sima pólóban és mackógatyában volt. Bementem a fürdőszobába és a tükörképemet látva még jobban elszégyelltem magam. A hajam csapzott volt a sminkem egy kicsit elfolyt, a szemeim pedig karikásak voltak, az arcom pedig sápadt a fejfájástól és a hányingertől. Legszívesebben felpofoztam volna magam. Louis elmondta, hogy hol találok fogkefét, szóval azt is gyorsan előkészítettem.
Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Hagytam, hogy a forró víz teljesen átjárja a testem  és hogy valamennyire magamhoz térjek. A fejem még továbbra is brutálisan fájt, de a hányingerem egy picit lecsillapodott. Felkaptam egy tusfürdőt, ami természetesen férfi volt. Beleszagoltam és rögtön megcsapott az a tipikus Louis-illat. Meg is jegyeztem magamnak a tusfürdőt, hogyha esetleg nagyon hiányozna Louis...
Kimásztam a zuhanykabinból és magam köré tekertem egy törölközőt. A tükörképen valamit javult, leszámítva a most már teljesen elfolyt sminkem. Gyorsan levakartam az arcomról, aztán megragadtam a hajszárítót és megszárítottam a hajam, ami nem kis időt vett igénybe. Amikor hátradobtam visszatértek régi ellenségeim a göndör fürtök. Fintorogva néztem a tükörképemre, de úgy gondoltam, hogy Louisnak biztos nincs hajvasalója, ha meg van akkor meg inkább nem akarok róla tudni. Felkaptam magamra Louis pólóját és az alsógatyáját és visszamentem hozzá a nappaliba. 
Ahogy beléptem a nappaliba teljesen üres volt. Furcsán körbefordultam, de a függöny mögött sem volt, szóval elkiáltottam magam.

-Louis! Merre vagy? - kiáltottam, majd gyorsan a fejemhez kaptam a hirtelen belenyilalló fejfájás miatt.
-Itt vagyok a konyhában. - válaszolta.
Kivánszorogtam a konyhába és Louist tényleg ott volt. 
-Mit csinálsz?  - néztem végig rajta.
-Tükörtojást. - mondta hidegen.
A könnyeimmel küszködve süppedtem le az asztal melletti székre. Tegnap este full részegre ittam magam, teljesen megfeledkezve önmagamról és mindenről. Hagytam, hogy Zayn megcsókoljon, miközben Louval, most minden a legjobban halad. Bár erről a részletről nem tud, de arról tud, hogy szétittam az agyam, gondolom a cigiszagot is érezte és szerintem Louis pont nem egy ilyen típusú barátnőt szeretne. De ő mégis folyamatosan mellettem van és most is itt csinálja a reggelinket. Igaz, látom rajta, hogy ez nem egy olyan pillanat amikor esetleg büszke lenne rám, vagy nagyon barátságos lenne, de mégis érzem, hogy itt van. Egy dög vagyok.
-Köszönöm. - motyogtam miközben Louis lerakta elé a tányérom. Aztán egy bögrét és gyógyszert is.
-Nincs mit. - sóhajtotta aztán ő is nekilátott a reggelijének.
A reggelink csendben telt el. Egyikünk se szólalt meg, csak a gondolatainkba merültünk. Én tovább marcangoltam magam belülről, hogy egy nagy adag szennyláda vagyok és hasonlók. Azt, hogy Louis mit gondolt nem tudom, de valószínűleg ő is hasonlókat. 
Bepakoltunk a mosogatógépbe aztán pedig csendben átvonultunk a nappaliba. Leültünk a kanapéra, de továbbra is csendben maradtunk. Már azt vártam, hogy Louis mikor küld haza és közli, hogy soha többet nem akar látni, amikor megszólalt.
-Figyelj Emma. - kezdte.
-Tudom. - sóhajtottam, majd feltápászkodtam, hogy elinduljak a cuccaimért. - Már megyek is.
-Mi? - nézett furcsán.
-Nem el akarsz küldeni? - ráncoltam a szemöldököm előtte állva.
-Gyere már ide te hülye. - nevette el magát aranyosan és a karomnál fogva visszahúzott a kanapéra, de továbbra se engedte el a kezemet. - Szóval. - folytatta onnan ahol abbahagyta. - Gondolkoztam. Tudtam, hogy régen is csináltál ilyeneket, de ezzel semmi gond. És tudom, hogy azért jöttél vissza Harryvel, hogy ezen változtass.
-Igen és annyira sajnálom, csak... Egyszerűen csak nekem kell egy pont, egy biztos pont akibe bármikor kapaszkodhatok. Harry lehetne egy ilyen pont, de nekem kicsit más jelegű pont kell. Mármint ugye tudod, hogy nagyon szeretem, sőt imádom Harryt, és bármikor hallgatok rá, de nekem az kell, hogy azt a biztos pontot meg kelljen tartani és ő is tartson meg engem. Tudod, amire tulajdonképpen vigyázni kell, mert nem úgy kaptad meg, hogy a kezdetek óta ismered. Mármint tudod, Harrynek ismerem a gyengéit és ő rajta bármikor ki tudok játszani. De nekem olyan kell akire hallgatok és aki, hogyha azt mondja, hogy 'Ne.' akkor zokszó nélkül hallgatok rá.
-Azt hittem, hogy én akarok mondani valamit, de ez se rossz. - nevette el magát ismét. - Akkor én csak a lényeget mondom. - nézett mélyen a szemembe.
-Ühüm. - nyeltem egy nagyot és pislogva néztem rá, mint egy kisgyerek.
-Én szeretnék lenni ez a biztos pont. - mondta mosolyogva.
Hirtelen azt se tudtam, hogy hol vagyok. Az előbb még azt hittem, hogy Louis most fog elküldeni melegebb tájakra erre...
-Te most azt mondod, hogy? - néztem rá tovább pislogva, utalva, hogy ő mondja ki.
-Leszel a barátnőm? - döntötte a homlokát az enyémnek.
A szemébe néztem és mindent kiolvastam belőle. Láttam, hogy izgul, hogy nem-e ijedek meg és, hogy biztos vagyok-e a dologban. De ott voltak az apró nevetőráncok a kék szemei körül, ami jelezte, hogy aranyosnak tartja a zavarodottságomat.
Beharaptam az alsó ajkam, amit Louis rögtön megértett. Odahajolt hozzám és hosszan, mélyen megcsókolt. A csókban ott volt minden. Az érzelmek, a bizalom, az izgalom és az a nagyon pici ijedtség, hogy vajon mi lesz ezután.
-Leszek. - suttogtam mosolyogva az ajkaiba. Louis arcán egy magabiztos, gyors vigyor jelent meg és aztán folytattuk ott, ahonnan abbahagytuk.