Sziasztok!:)) Tudom kicsit késve, de itt van az új rész :)) Remélem tetszeni fog és nagyon boldog vagyok a rengeteg 'Like'-tól és a feliratkozóktól :)) Ha egyébként valakinek az a véleménye, hogy 'Hate' azt is elfogadom, szóval csak bátran mindenki, nem harapok. ;dd És ez ugyanúgy vonatkozik a kommentekre, szívesen várok hideget-meleget és az (építő) kritikára mindig nyitott vagyok. :)) A hétvégén vagy a jövőhét elején hozok újabb részt.:)
xx.
xx.
Take Me Away A Secret Place
*Harry szemszöge*
-Leléptem. - mondtam Emmának, a konyhában csinált magának egy teát.
-Hova? - lepődött meg.
-Colette-hez.
-Igazán? - vonta fel a szemöldökét.
-Héé, nyugi. - vigyorodtam el. - Bemutatom Paulnak. Van rá esély, hogy ő legyen az új stylistunk.
-Ja igen, mesélte, hogy megkérted. - gondolkozott. - Aztán csak okosan. - nézett mélyen a szemembe.
Bólintottam, nyomtam egy puszit az arcára és leléptem. Leléptem volna, hogyha nem tűnik fel, hogy Emma valamiért nagyon sokat mereng magába. Visszamentem a konyhába és Emmát ugyanott találtam.
-Emma? - fordultam felé.
-Igen? - nézett rám.
-Minden oké?
-Persze. - bólintott. - Miért?
-Csak mert már 2 perce tartod oda a filtert, hogy lecsöpögjön. Már szerintem ki is száradt. - utaltam arra, hogy az egész beszélgetésünk alatt ott tartotta és miután kimentem és visszajöttem az ajtón akkor is.
-Persze, csak kicsit szórakozott vagyok. - legyintett és azzal kidobta a teafiltert.
-Hát jó. - néztem rá furcsán, aztán már tényleg elindultam.
Beültem a kocsiba és elindultam a megbeszélt találkozóhelyig. Beraktam egy Ramones CD-t és az I Wanna Be Sedatedet hallgatva indultam el. Ahogy kocsikáztam London utcáin egyre inkább csak Coletten járt az eszem. Remélem sikerül megkapnia a munkát. Oké, ez hülyeség ez a meghallgatás csak formalitás, amiért el kell mennünk Paul irodájába. Tulajdonképpen 99%, hogy övé a meló. Szép lassan meg is érkeztem a megbeszélt találkozóhelyhez.
Colette azt, mondta, hogy várjam a kocsiban, úgyis felismeri. Ezért leparkoltam a Starbucks előtt és vártam, hogy feltűnjön. Nos igen, de amikor feltűnt hinni se akartam a szememnek. Igen, tisztában vagyok vele, hogy Colette egy dögös csaj, és, hogy tisztában van vele, de hogy ennyire...OMG.
-Szia. - mosolygott rám és a kezembe nyomta az egyik kezében tartott Starbuckos poharat, amire a nevem volt írva. Odahajolt hozzám és nyomott egy puszit az arcomra.
-Hello. - böktem ki végre valamit.
Colette csak önelégülten elmosolyodott és beleivott a poharába, én pedig még mindig nehezen vettem le róla a szemem.
-Indulhatunk? - mosolygott rám.
-Ja persze. - kaptam észbe, majd kitolattam és elindultunk.
-És izgulsz? - vettem le a szemem az útról egy pillanatra és rámosolyogtam.
-Egy kicsit. - vallotta be. - Nem csak azért, hogy felvesz-e. Hanem azért is, hogyha tényleg a stylistotok leszek, akkor az milyen lesz.
-Akkor a vágyamnak az ellentettje teljesük.
-He? - nézett rám furcsán.
-Hát... nem levetkőztetni fogsz, hanem felöltöztetni. - mondtam, mire elnevette magát.
-Még mindkettő teljesülhet. - ivott bele mosolyogva a kávéjába.
-Mi? - kerekedtek el a szemeim.
-Mi, mi? - nézett rám ártatlanul.
-Mit mondtál az előbb?
-Azt, hogy 'Mi, mi?'. - ismételte meg.
-Na jó, hagyjuk. - legyintettem nevetve.
Megérkeztünk Paul irodájához. Megszorítottam Colette kezét majd beszálltunk a liftbe. Benyomtam rajta a 5-ös, gombot, vagyis, hogy 5. emelet. A lift viszonylag gyorsan megérkezett, ahogy kiléptünk belőle rögtön az iroda előterébe kerültünk. Paul titkárnője a pult mögül kicsit felemelkedett és furcsán végigmérte Colettet.
-Hello Vanessa. - mosolyogtam rá és nem engedtem el Colette kezét, aki kicsit meg volt illetődve az új helytől.
-Szia, Harry. - erőltetett egy vigyort magára, majd belepillantott a mappájába. - Paul már vár titeket.
-Köszönjük. - bólintottam, majd Colettet magam után rángatva elmentünk Paul irodájához.
Bekopogtam, majd amikor meghallottam Paul hangját benyitottunk.
-Sziasztok. - mosolygott ránk fáradtan.
-Hello. - ültem le a kanapéra.
-Jó napot... - ült le mellém Colette.
-Szóval te vagy a híres Colette. - huppant le Paul a velünk szembe lévő fotelbe.
-Híres lennék? - nevette el magát picit.
-Harry sokat mesélt rólad és ugye tudjuk, hogy elvégeztél egy divattervezői tanfolyamot. - nézegette a papírjait Paul.
-Igen. -bólintott Colette.
Utána Paul kérdezgetett pár dolgot Colettetől, aki mindenre teljesen magabiztosan válaszolt.
-Na jó, most nincs kedvem sokáig elhúzni ezt az egész dolgot, azt hiszem Harryn keresztül már elég sok dolgot megtudtam rólad, - nézett rám egy pillanatra. - és mivel tudjuk, hogy Harryvel tulajdonképpen együtt nőttek fel, teljesen megbízom benned. Szóval gratulálok, tiéd a munka. - mosolyodott el halványan.
-Köszönöm. - örült meg hirtelen Colette.
Elköszöntünk Paultól, aztán ki az iroda előtti várakozóba onnan pedig a liftbe. Ahol pedig Colette a nyakamba ugrott. Szó szerint.
-Nagyon köszönöm Harry. - mondta és folyamatosan vigyorgott.
-Semmiség. - tettem le a földre aztán szorosan magamhoz öleltem stabil állapotban is. Örömmel állapítottam, meg, hogy a melltartója szúr. És nem tudtam, hogy ez izgató vagy inkább fájdalmas.
*Emma szemszöge*
A telefonomból megszólalt a Simple Plan-től a Summer Paradise. Kíváncsian néztem a kijelzőre, ami Louis nevét írta ki.
-Szia. - vettem fel mosolyogva.
-Hello. Mit csinálsz?
-Tulajdonképpen semmit. - vigyorodtam el.
-Akkor egy óra múlva ott vagyok érted és elmegyünk vidámparkba.
-Okéé. - vigyorodtam el.
-Akkor egy óra múlva. - köszönt el, és kinyomtam.
Természetesen előjött belőlem az 5 éves énem, ezért felálltam a kanapéra és elkezdtem ugrálni és sikongatni, mivel már vagy 10 éve nem voltam vidámparkban. Gondoltam ez alá kell egy kis aláfestő zene, szóval benyomtam a Pocketful Of Sunshinet és a zenét túlüvöltve sikongattam és énekeltem.
-Take me awaaaay, a secreeet placeeeee. - énekeltem a kanapén ugrálva a hajkefémet használva mikrofonnak amikor Harry benyitott.
-Emma minden oké? - kérdezte kissé félve tőlem. Igaz, én is elég furcsán néznék rá, ha a kanapén ugrálva látnám énekelni.
-Louis vidámparkba visz. - ugrottam le a kanapéról vigyorogva.
-Örülök. - bólintott. - Az mindkettőtök értelmi szintjének megfelelő. Ugyanis Louis 22, te pedig 19 éves vagy.
-Ezt csak irigységből mondod. - fontam össze a kezem magam előtt.
-Hogyne. - nézett végig rajtam Harry gúnyosan. Én csak kinyújtottam rá a nyelvem. A lényeg, hogy mindketten érett 19 évesek vagyunk.
-Na mi lett Colette melójával? - kérdeztem elkomolyodva.
-Simán megkapta. - vigyorodott el Harry önelégülten.
-Örülök. - mosolyodtam el. - Na akkor megyek készülődni.
-Sokat vártál? - húztam el a számat, ahogy a táskámat átdobtam a vállamon.
-Késtem 5 percet és amikor ideértem maradt még úgy körülbelül 20. - számolgatott. - Nem vészes. - mosolyodott el.
-Akkor indulhatunk? - kérdeztem.
-Persze, gondolom mindjárt kipukkadsz az izgalomtól. - mondta, mire elég furán néztem rá. - Harry elmesélte, hogy hogyan talált rád. - magyarázta meg.
-Megverlek. - néztem szúrósan Harryre.
-Majd ha visszaértetek. - legyintett.
-Na jó tényleg induljunk. - tápászkodott fel Louis.
-Aztán figyeljetek majd, ha szellemvasútban csináljátok, hogy még azelőtt befejezzétek, hogy újra kiérjetek a fénybe. - adott jó tanácsot (?) Harry.
-Aha. Hát nem hiszem, hogy terveztük volna, de szerintem most már biztosan meggondoljuk. - ráncolta a szemöldökét Louis, aztán tényleg elindultunk, mert nem akartam tudni, hogy Harry hova tanácsolja a szeretkezésünket, hogy biztos ne vegyenek észre minket.
-Szóval a Pocketful Of Sunshine mi? - kérdezte szemtelenül Louis az utat figyelve.
-Semmi közöd hozzá jó? - húztam fel a szemöldököm a napszemüvegemen keresztül.
-Biztosan. - nevette el magát.
-Egyébként honnan jött a vidámpark ötlet?
-Gyermekded lélek vagyok. - vonta meg a vállát.
-Szóval te is a kanapén ugrálva sikítoztál? - csillant fel a szemem.
-Mondom gyermekded lélek, nem csaj. - röhögött ki.
-Akkor mindegy. - legyintettem.
-Na hova menjünk először? - kérdezte Louis, amikor sikeresen beértünk a vidámparkba.
-Nem tudom. - forgolódtam. - Nézzünk körbe.
Louis ujjait rákulcsolta az enyémekre és elindultunk. Kicsit furcsa volt sétálni a különböző bódék között, mivel sok volt a tinilány akik egyértelműen felismerték Lousit és már engem is... Ez egy kicsit zavart, mivel voltak nem túl szívélyes pillantások is köztük. De aztán felnéztem Louisra, aki bátorítóan rám mosolygott és még jobban megszorította a kezem. Így már sokkal jobb volt.
-Vattacukor. - csillant fel a szemem.
-Alig 5 perce vagyunk itt és te máris vattacukrot akarsz venni?
-Ühüm. - bólogattam.
Odaléptünk a napernyő alá, ahol a vattacukrot tudtuk venni. Feltoltam a napszemüveget a fejemen és végignéztem az ízeken. Igazából mindegyik ugyanolyan, csak a színe más.
-Egy málnásat kérek. - mosolyogtam rá az eladóra, aki pedig elkezdte csinálni a vattacukromat.
Louis hátulról átkarolta a derekam, az állát pedig a vállamon pihentette és így figyeltük, hogy hogyan készül el a szénhidrátbombám. Mint két 5 éves.
Miután Louis kifizette kerestünk egy üres padot és leültünk.
-Kérsz? - nyújtottam fel a bazi nagy pálcára támaszkodó rózsaszín felhőmet. Louis felvont szemöldökkel nézett rám, aztán megvonta a vállát.
-Kösz. - tépett le belőle egy darabot. - Amúgy hallom, hogy a barátnőd lett az új stylistunk?
-Igen, de gondolom Harry már mesélt róla, szóval...
-Harry leginkább arról beszélt, hogy mennyire dögös és, hogy ma mennyire szexi volt azzal a szegecses melltartóval. - emlékezett vissza Louis.
-Nem is Harry lenne. - nevettem el magam. - De egyébként Colette nagyon jó fej csaj, kiskorom óta a legjobb barátnőm, Harry is jól ismeri és az ízlése is ott van, szóval a lehető legjobb választás. - nyugtattam meg.
-De ugye ránk nem fog szegecses melltartót adni?
-Nem hiszem. - nevettem el magam újra.
Egy negyed órán belül megettük a vattacukrot és tovább indultunk. A különböző játékok és ajándékbódék között sétálva nézelődtünk. Elsétált mellettünk egy szőke hajú csaj, valami 50 centis magassarkúban tipegve, egyik oldalán egy magas, barna hajú és zöld szemű pasival, aki úgy nézett ki, mintha egy férfi divatlap címlapjáról sétált volna ide. A csaj másik oldalán pedig egy másfél méteres rohadt nagy jegesmedve volt rózsaszín masnival (?).
-Kérlek nyugtass meg, hogy te nem akarsz ilyet. - nézett rám ijedten Lou.
-Mázlid van, semmi kedvem egy szerencsétlen medvét vonszolni magam után és vigyorogva lesajnálni mindenkit, hogy valaki annyira szeret engem, hogy fejbebaszott egy bohócot egy baseball-labdával, és így nekem van egy ilyenem.
-Akkor jó. - nevette el magát Louis.
Továbbsétálva eljutottunk egészen a hullámvasútig. Louisal rögtön egymásra néztünk és bólintottunk. Alap, hogy felszállunk.
Amíg vártuk, hogy elinduljon körbenéztem, hogy milyen is lesz az út. Vajon mennyire lesz romantikus ha lehányom Louist? Majd meglátjuk...
Bírtam, hogy körülöttünk, már akkor elkezdtek sikoltozni, amikor csak épphogy elindult. Aztán amikor elindult felfelé hirtelen csönd lett. Aztán pedig megy lefelé, és azt hittem, hogy beszakad a dobhártyám. Tulajdonképpen nem is volt időm azzal foglalkozni, hogy hányingerem van-e, mivel az vette el az összes figyelmem, hogy mekkora halláskárosulást szenvedtem.
-Te ezt hogy bírtad? - néztem Louisra, amikor leszálltunk.
-A sikoltozást? Néhány rajongó még ezen is túltesz.
-Részvétem. - bólintottam. - Akkor most merre?
-Szellemvasút? - kérdezte perverz vigyorral.
-Idióta. - böktem oldalba, aztán inkább az óriáskerék felé vettük az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése