2013. március 17., vasárnap

14. fejezet * Let's Go Somewhere Where Nobody Knows Our Name

Sziasztok:DD Tudom, lehet, hogy nagyon utáltok, mert elég későn hoztam a részt, de rengeteg dolgom volt mostanában. :S DE, a rész hosszabb lett, mivel végül inkább kettőt vontam egybe, remélem ezzel kicsit kiengesztellek titeket :DDDD<3 Viszont most nem akarom itt fosni a szót, hanem, most egy kicsit lelkiznék. :')
Van ez a csodálatos Réka nevű csaj, aki nélkül ez a blog nem tartana ott ahol. (Sem az Everything About You.) Mielőtt kiraknék egy részt azelőtt ő olvassa el, hogy értelmes lett-e, nem-e unalmas és, hogy esetleg a humoromat(??) mások is értik-e. Szóval tulajdonképpen Réka az én jobb kezem, akihez bármikor fordulhatok, hogy S.O.S, most mi történjen, nem tudom, hogyan folytassam, valami ötletet...Szóval ha nincs Réka, nincs blog. :D Ez ilyen egyszerű. És itt egyben szeretnék (itt is) bocsánatot kérni tőle a folyamatos csesztetésemért és, hogy néha már szerintem melegebb helyekre kíván, amiért néha totál szerencsétlen vagyok. Szóval lényegében: Köszönöm. <3

Let's Go Somewhere Where Nobody Knows Our Name

*Harry szemszöge*

Újra Londonban vagyunk. Most készülünk interjút adni, ahol bejelentem, hogy Emma az ikertestvérem és ezzel kimagyarázzuk őket is Louval. Nagyon remélem, hogy sikerülni fog és nem lesz belőle botrány. 
-Oké, srácok mehettek. - intett Paul és mi besétáltunk a stúdióba, ahol felveszik az interjút. Kicsit gáz, hogy élőben megy és a stúdió is tele volt nézőkkel (nagy részben tinilányokkal), szóval esélyünk sincs arra, hogyha félrebeszélünk vagy elrontjuk akkor visszacsináljuk.
-Sziasztok. - köszöntött minket a műsorvezető, Charlotte, egy magas, rövid, fekete hajú nő. - Üljetek, le. - mutatott a kanapéra.
Elfoglaltuk a helyünket aztán mind kérdőn néztünk Charlottera.
-Üdvözöllek titeket a műsorban. - mosolyodott el. - Már nagyon vártunk titeket, ugye? - kérdezte a közönségtől, akik hangos tapsba és sikításba kezdtek.
-Nagyon köszönjük a meghívást és, hogy itt lehetünk. - mondta Zayn.
-Mi köszönjük, hogy eljöttetek. - erőltetett mosolyt az arcára Charlotte. - És mondjátok, milyen érzés, hogy ilyen rajongótáborotok van? - tért vissza az eredeti témához, amit el akart kezdeni.
-Egyszerűen fantasztikus. - mondta Niall. - Jó érzés, hogy tudjuk, hogy mindig támogatnak minket és amikor belépünk egy telt házas arénába...felemelő érzés.
-Igen és annyira jó tudni, hogy a világ minden pontján vannak rajongóink. - szólaltam meg én is. - Sajnos nincs módunk egy turné alatt mindenhova eljutni, hiszen bármennyire is szeretnénk ez lehetetlen.
-Átlagosan mennyit szoktatok utazni?
-Itt nincs olyan hogy átlagosan. - magyarázta Louis. - Amikor turnézunk szinte minden héten másik helyre megyünk, amikor stúdiózunk akkor gyakran havonta kétszer is elutazunk egy másik országba, hogy ott vegyék fel a dalokat. 
-Nemrég voltatok Los Angelesben ugye? - kérdezte Charlotte, mintha csak úgy eszébe jutott volna. Persze, hiszen az egész interjú arra fog kimenni, hogy kiderítsék, hogy ki is Emma.
-Igen, nagyszerű volt. - bólintott Liam. 
-Mennyi ideig voltatok ott?
-Három hétig. - felelte Zayn. - Ebből 2 hetet melóztunk a harmadik héten pedig élveztük LA szépségét. - most, hogy így megfigyelem, az interjúk alatt sokkal kifinomultabb szavakat használunk, mint általában... Mindegy...
-És erre a harmadik hétre csatlakozott a barátnőd is Liam ugye? - fordult felé Charlotte.
-Igen, Danielle kiutazott hozzánk.
-És ez a bizonyos lány Danielle egyik barátja? - fordult hátra a kivetítőhöz Charlotte, ahol megjelent egy kép Louisról és Emmáról.
-Igen, egy barátja, de mi nem Daniellen keresztül ismertük meg. - válaszolt diplomatikusan Liam.
-Igazán? - vonta fel a szemöldökét Charlotte. - Akkor hogyan?
-Rajtam keresztül. - mondtam. - Ő Emma, az ikertestvérem. 
A stúdióban hirtelen csend lett. Azt hiszem sikerült ledöbbentem egy stúdiónyi embert.
-Az ikertestvéred? - szólalt meg végül Charlotte. 
-Igen. - feleltem.
-És miért nem hallhattunk eddig róla?
-Igazából. - túrtam bele a hajamba. - Amikor elmentem az X-Faktorba nem volt éppen a legjobb a kapcsolatunk. Akkoriban nagyon sokat veszekedtünk és mindketten jobbnak láttuk, hogyha nem hozzuk nyilvánosságra, hogy van még egy testvérem, mert nem akartuk volna, hogyha esetleg valami bajom van akkor azt mondják az emberek, hogy 'Biztos megint összeveszett az ikertesójával, ez az ő hibája'. Nem volt erre szükségünk és inkább úgy gondoltuk, hogy majd akkor felvállaljuk amikor teljesen rendbe jött a kapcsolatunk.
-Szóval nem voltatok jó testvérek?
-Dehogynem. Sőt nagyon szerettük egymást, csak volt egy nagy veszekedésünk ami mindent tönkretett. De most már sikerült mindent elrendezni és így most elköltözött hozzám ide Londonba, és végre a srácok is megismerhették őt. 
-És ahogy elnézzük Louis nagyon megkedvelhette. - vonta fel a fél szemöldökét Charlotte visszapillantva a képre.
-Őszintén én hamarabb ismertem Emmát, mint a srácok. - vette át a szót Louis. - Én egyszer találkoztam vele amikor elutaztam Harryékhez és nagyon megkedveltük egymást. De barátságnál nincs köztünk semmi több, viszont az egyértelmű, hogy Emma a legjobb barátom.
-Szóval ti hisztek a fiú-lány barátságban?
-Teljes mértékben. - bólintott Louis. 

-És mi van, ha kiderül, hogy az egyikőtök többet érez?
-Nem hiszem, hogy ilyen előfordulna, szóval nem is gondolkodtam még ilyenen.
-Rendben. - fogta fel Charlotte. - Szóval neked Emma egy nagyon közeli barátod.
-Pontosan.
-És akkor mi van Eleanorral? Még mindig együtt vagytok?
-Nem, ahogy ezt már Eleanor is közzétette a Twitteren. 
-Mi volt a szakítás oka? - húzogatta a szemöldökét Charlotte.
-Nem fogok mindenféle félreérthető szöveget ledarálni és nem akarom, hogy a rajongók előtt ez tisztázatlan maradjon, ezért igyekszem normálisan elmagyarázni. - kezdte Louis. - Eleanorral mostanában rengeteget veszekedtünk és mindketten tudtuk, hogy ennek már annyi. Már nem éreztük azt, amit a kapcsolatunk elején. Ezt már nem tudtok volna folytatni. 
-Szóval már nem szeretitek egymást? - kérdezte meg egyszerűen az érzékeny pontot Charlotte.
-Igen. - válaszolt egyszerűen Louis. 
Az interjú többi része már nem volt olyan érdekes.

*Emma szemszöge*

Amint vége lett az interjúnak felmentem Twitterre. Megtaláltak és csak úgy záporoztak nekem a mindenféle üzenetek és a követőim száma is 57ezerre nőtt. A tweetek elég vegyesek voltak, de a nagy részük értetlen volt és kaptam néhány utálatos üzenetet is, mert úgy gondolják, hogy cserbenhagytam Harryt. Én hagytam cserben Harryt?! Na jó inkább átgondoltam és nem fogok olyanok véleményén kibukni akik semmit se tudnak az egészről. 
Körülbelül egy óra múlva megérkezett Harry, de én még mindig a Twittert bámultam. Ja és a nevem trend lett. Hát nem erre számítottam. 
-Mi a helyzet? - ült le mellém Harry.
-Három felé oszlanak a vélemények. - mondtam. - Vannak akik örülnek, hogy minden rendben köztünk, vannak akik totál értetlenek és kérdezik, hogy most mi a halál van, és a harmadik csoport pedig ki akar kergetni a világból, mert azt mondják, hogy egy szemét dög vagyok amiért nem álltam melletted életed legnehezebb időszakában. - a harmadik csoport ismertetésénél mélyen Harry szemébe néztem aki pedig vette a célzást.
-Sajnálom. - suttogta alig hallhatóan.
-Majd pont olyanok véleménye fog érdekleni akik csak annyit tudnak, hogy testvérek vagyunk és a lényegesebb dolgokról semmit se sejtenek? Majd pont ezeknek az utálata fog érdekelni, igazad van. - nevettem el magam cinikusan.
-Ezt mindig annyira csodáltam benned. - nézett rám hihetetlenül.
-Mégis mit? - értetlenkedtem.
-Azt, hogy nem érdekel a negatív kritika. Amíg én hetekig is ezen agyalok te két másodpercet se szánsz rá. Rólad ez lepereg úgy ahogy rólam ez sose tudna.
-Hát. Vannak dolgok amikben hasonlítunk, vannak amikben nem. - mosolyodtam el halványan. - És ez így van jól.
-Igaz. - gondolta végig.
-És most mit csináljunk? - néztem vissza a Twitterre ahol percenkét vagy 200 értesítésem jön.
-Menjünk valahova ahol senki nem tudja a nevünket. 
-Szép is lenne. - nevettem el magam.
-Ez elől most nem tudunk elmenekülni. - húzta el a száját.
-Tudom. - sóhajtottam.
Harry átkarolta a vállam és nyomott egy puszit a hajamba. Én közelebb bújtam hozzá és lehunytam a szemem. Jó érzés, hogy visszakaptam.

*Zayn szemszöge*

-Biztos vagy benne? - kérdezte Perrie könnyes szemmel.
-Sajnálom. - ráztam meg a fejem szomorúan. - Ez így nem mehet tovább.
-De...miért? - nézett rám szipogva.
-Mert... Mert ez sose volt egy normális kapcsolat. Nem az aminek lennie kéne. Sajnálom. 
-Van más ugye?
-Nincs. - mondtam őszintén. Hiszen aki lenne az nem lehet az enyém...
-Akkor... én megyek. - tápászkodott fel és még mindig sírt.
-Hidd el mindkettőnknek jobb lesz így. - öleltem át barátian, aztán kinyitottam előtt az ajtót.
-Szia Zayn. - húzta el a száját.
Becsuktam az ajtót, de aztán egy résnyire nyitva hagytam. Hallottam, hogy felhívja Jade-et és örömmel meséli el neki, hogy nem kellett neki szakítania, mert megtettem helyette én. Akkor minek bőgött itt? Legszívesebben jól kiosztottam volna, de aztán rájöttem, hogy mindegy, mert ennek úgyis vége.
Aztán elkezdtem unatkozni. Végiggondolhattam, hogy mit csinálhatnak a srácok. Liam említette, hogy Danivel lesz, Niallt meglátogatta a bátyja, Louis valószínűleg Emmával van, szóval maradt Harry. 
Fogtam a kocsikulcsom és egyenes a házuk elé hajtottam.

*Emma szemszöge*

akkor egy ribanc vagy. egyedül hagyod Harryt élete legfontosabb időszakában, aztán egyszer csak beállítasz és felforgatod a srácok életét. én nem hiszem, el, hogy Louval csak barátok vagytok. ne nézzetek hülyének minket.

Egyfolytában csak ezt tweetet olvastam. (Igazából kettő, mivel több, mint 140 karakter, de ugye egybe kell vennem, hogy érhető legyen..) Tegnap Harry azt mondta, hogy milyen jó, hogy rólam leperegnek az ilyen dolgok. Persze, látszólag. De most, hogy nincs itthon, bőgve ülök a laptop előtt és gondolkodok, hogy mit is árthattam bárkinek is. Egyszer csak elfordult a kulcs a zárban. Azt hittem, hogy Harry az, de amikor odafordultam Zaynt láttam meg az ajtóban. Rögtön ledermedt, ahogy meglátta a kisírt szememet. Gyorsan lehajtottam a fejem, de már nem ért semmit. 
-Miért jöttél? - kérdeztem alig hallhatóan.
-Igazából... Harryt keresem.
-Colette-el van. - válaszoltam. 
-Kivel? - ráncolta a szemöldökét Zayn.
-Tudod, a szőke hajú csaj, még otthon találkoztatok vele. - legyintettem.
-Jaa. - esett le neki. - És most azért bőgsz itthon egyedül? 
-Nem bőgök. - szálltam rögtön vitába. 
-Hogyne. - mosolyodott el féloldalasan. Akármilyen dögös is utálom Zaynt.
-Akkor ha ennyire érdekel, nézd. - böktem a laptopra. 
Zayn leült mellém - kicsit közelebb is, mint kellett volna, ezért arrébb csúsztam, és elolvasta a fenti tweetet.
-Ettől vagy így kibukva? - nézett rám mosolyogva.
-És a többi hasonlótól. - bólintottam.
-Igazán? És most hol van a 'szarok a világra és mindenkire akinek nem tetszik amit művelek' Emma?
-Én nem ismerek semmilyen ilyen nevű Emmát, max Emma Stylest. 
-Aki egy külön faj. - értett egyet Zayn.
-Na, ha kiörülted magad a gyengeségemen akkor talán mehetsz is.
-Te kajak el akarsz engem innen küldeni?
-Mi ezen a meglepő?
-Az, hogy ez Harry háza. - nevette el magát.
-És most már én is itt lakok.
-Nekem nyolc. - vonta meg a vállát. - Inkább rendeljünk pizzát.
-Mi van?! - kérdeztem totál értetlenül, de közben Zayn már a diszpécserrel beszélt. És kajak rendelt pizzát.
Miután lerakta önelégült mosollyal nézett rám.
-Van valami kifogásod ellene, hogy maradjak?
-Van egypár. - vigyorogtam rá. - De van 2 ajánlatom és akkor nem küldelek el.
-Hallgatlak. - dőlt hátra a kanapén.
-Oké. Az egyik az, hogy kifizeted a pizzát.
-Ez alap. - vonta meg a vállát.
-A másik pedig, hogy adj egy cigit, nekem elfogyott és nem tudtam lemenni boltba. 
-Csak akkor ha én gyújthatom meg a szádba. - húzta perverz mosolyra a száját.
-Az miért jó neked? - néztem furán.
-Mert az tiszta szexi és izgató. 
-Borzalmas vagy Malik. - forgattam meg a szemem, aztán belementem a dologba, mert akármennyire is le akarok szokni, már nagyon szükségem volt rá.
-Kösz. - mondtam, miután meggyújtotta nekem. Mélyen beszívtam, aztán pedig hosszan kifújtam a füstöt. Zayn ezt nagy élvezettel nézte, hogy miért azt nem tudom, de legalább elszórakozott. Utána persze ő is rágyújtott egyre.
-Egy tízes skálán mennyire utálsz? - kérdezte hirtelen.
-Tizenegy. - vágtam rá kapásból.
-És miért is? - fújta ki a füstöt.
-Mert nincs jobb hobbim. - mosolyogtam rá 'bájosan'.
-Legalább ezzel jól szórakozol. - nevette el magát, majd szívott egyet a cigiből.
-Talán, ha kicsit gondolkodnál nem kérdezgetnél hülyeségeket.
-Várj kitalálom. - vette színészkedősre a figurát és az egész mondandója alatt csapkodott, mint egy nyomorult pingvin. - Én vagyok a szemét, mert játszottam veled, mert te azt hitted, hogy én akarok tőled valamit, csak mert ott voltam melletted aznap este és mert volt egykét ártatlan flörtölésünk. Igazad van, egy dög vagyok.
-Ebből is látszik, hogy egy seggfej vagy. - mondtam őszintén. - Tulajdonképpen csak kihasználtál.
-Azért kihasználtalak, mert hagytam, hogy sírj a vállamon, amikor magad alatt voltál? - vonta fel a szemöldökét.
-Ó, honey én nem arról az éjszakáról beszélek. - ráztam meg a fejem mosolyogva.

2010.
Rájöttem, hogy egy barom vagyok amiért ilyen szemét voltam Harryvel. Fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem. Amikor anyáék elutaztak egy hétre és Gemmával ketten maradtunk én elutaztam Londonba. Egyedül Gemma tudott róla és nem mondta el anyáéknak. 
Tehetetlenül álltam a X-faktor ház előtt, mivel nem tudtam bizonyítani, hogy tényleg hozzátartozó vagyok, nem akartak beengedni. Aztán kilépett az ajtón egy magas, kreol bőrű és fekete hajú srác. Rögtön megismertem a képekről és odarohantam hozzá.
-Szia. - nézett rám furcsán.
-Ugye te Harry Stylessel vagy egy bandában? - vágtam bele a közepébe.
-Igen. - méregetett továbbra is.
-Emma. - csak ennyit, mondtam, de a srác szemei rögtön felcsillantak és mindent értett.
-Gyere velem. - mosolyodott el, aztán végre sikeresen bejutottam.
-Figyelj. - mondta a srác miután beértünk a szobájukba. - Ha jól tudom Harry és Louis most elmentek valahova, de max egy órán belül itt lesznek.
-De akkor te minek rángattál be ide? - tártam szét a karom.
-Mit csináltál volna egy órán keresztül? - húzta féloldalas mosolyra a száját. 
Volt valami a srácban. Már szinte olyan laza volt, hogy majdnem szétesett, de azért látszott, hogy foglalkozik eleget a külsőjével. Pláne a hajával, ami tökéletesen be volt állítva. Tisztában volt az adottságaival és mély barna szemeivel fürkészően bámult. 
Végül megvontam a vállam és találomra leültem egy ágyra. A srác perverzül felvonta a szemöldökét és hümmögött. 
-Ez a te ágyad mi? - sütöttem le a szemem.
-Az.  - bólintott aztán beült mellém. - Chips? 
Megvontam a vállam és belenyúltam a zacskóba. 
-Zayn Malik. - bólintott a srác.
-Engem már úgy is ismersz. - vontam meg a vállam mosolyogva. 
Zayn halványan elnevette magát aztán tovább figyelt, miközben a chipset majszolta. Fogalmam sincs mit látott bennem. Csak egy vele egy magas, hosszú barna hajú, totál lapos csaj vagyok, Nirvana pólóban. De valamiért mégse vette le a szemét rólam. Aztán végül teljesen random dolgokról elkezdtünk beszélgetni és ha eddig nem nagyon volt, akkor már biztos szimpatikus lett. Teljesen jól eldumáltunk, elhülyéskedtünk meg minden. Aztán bejött Harry.
-Hát te? - húzta fel a fél szemöldökét rám nézve.
-Azt hiszem, jobb ha én most lépek. - tápászkodott fel Zayn, aztán pedig kiment a szobából.
-Ne haragudj. - ráztam meg a fejem szomorúan.
-Mégis mit keresel itt?
-Bocsánatot szeretnék kérni. - néztem rá nagy szemekkel.
-Azzal kicsit elkéstél nem? - fonta össze a karjait maga előtt.
-Hadd magyarázzam el. - vettem könyörgőre a figurát, mire Harry egy aprót bólintott és hagyta, hogy mondjam. - Egy hatalmas dög voltam.
-Ezt eddig is tudtuk.
-Szóval. - hagytam figyelmen kívül a megjegyzését. - Egy barom voltam. Ahelyett, hogy a te nézetedből láttam volna a dolgokat csak a saját dolgaimmal foglalkoztam. Hogy mi lesz velem nélküled és, hogy miért hagysz itt engem. Önző voltam, sajnálom.
-Oké Emma, eljöttél Londonba csakhogy ezt közöld? - nem hittem el. Csak azért idehurcolom a seggem, hogy tőle bocsánatot kérjek erre ő itt flegmázik?!
-Harry, tényleg sajnálom. - néztem rá könnyes szemmel.
-Most ez miért jó neked? Végre egyenesbe jön az életem, vannak új barátaim akikkel most rengeteget kell melóznunk és ez nekem tényleg sokat jelent. Erre te beállítasz, megint a saját érdekeidet elől tartva, hogy majd biztos a nyakadba borulok és ápolom a lelked. Ez nem így van. Most legkevésbé rád van szükségem. - nézett rám lenézően. Az utolsó mondata csak úgy ingázott a fejemben. Eddig mindig egymás mellett voltunk, erre közli, hogy csak egy szarkupacot jelentek számára. Teljesen összetörtem, ledőltem Zayn ágyára és csak zokogtam. Csak egy tompa ajtócsapódást hallottam. Harry kiment.
Nem tudtam, hogy mennyi idő telhetett el, percek vagy esetleg órák amikor Zayn benyitott. 

-Jól vagy? - ült le az ágy szélére a hátamat simogatva. 
-Úgy nézek ki? - fordultam hátra felé kisírt szemekkel. 
Zayn széttárta a karját, én pedig elfogadtam az ölelést. Belehúzott az ölébe és hagyta, hogy átkönnyezem a pólóját. Kicsivel később eltölt magától.
-Tudod, hogy már másfél órája sírsz? - nézett rám kedvesen.
-Vagyis már fél kilenc van? - gondolkodtam el. 
-Fél 10. - javított ki. 
-Oh.
-Figyelj, Harryvel biztos kibékültök. - próbálta tartani bennem a lelket.
-Egyébként hol van? - néztem a mellettünk lévő ágyra.
-Az ott Liam ágya. - ez a név nem mondott sokat. - Harry a másik szobában van Louisal és Niallel. - az utolsó kettőből, se jöttem rá sokra.
Ismét Zayn vállára hajtottam a fejem és sírni kezdtem. 
-Na ne kezd előröl. - nézett rám mosolyogva.
Mutatóujjával felemelte az állam és mélyen a szemembe nézett. Szempillái olyan hosszúak voltak, hogy féltem, hogy beleakadnak az én méretes pilláimba. Aztán egy lágy csókot nyomott az alsó ajkamra. Pár pillanatra megilletődtem, de aztán utat engedve neki, hagytam, hogy nyelve kényeztesse az enyémet. Óvatosan eldöntött az ágyon meg nem szakítva a csókunkat. Az egész olyan lassú volt és szenvedélyes. Ő az oldalamat simogatta én pedig átkaroltam a nyakát. Nem voltam biztos benne, de tudtam, hogy akarom. Nem tudom miért, de bíztam benne és úgy éreztem, hogy itt az idő az első alkalomra. Tetteim teljesen ösztönösek voltak és nem tudtam ellene mit tenni.
A kezem a nyakáról egyre feljebb csúszott aztán beletúrtam a hajába. Itt ért véget a lassú szenvedélyes csókolózásunk és vad és pörgős tempóba váltottunk. Szinte téptük egymásról a ruhákat. Zayn apró puszikat adott végig a hasamon aztán eldobta a pólómat a szoba másik végébe. Én is hasonlóan tettem az ő nadrágjával. Lassan már teljesen meztelenek voltunk, már csak egy szál bugyi volt rajtam, amikor Zayn a csípőmön ülve rám nézett. 
-Biztos akarod?
-Igen. - mondtam határozottan és a nyakláncánál fogva magamhoz húztam. 
Zayn a csókolózásunk közben levette rólam a bugyimat és utána...

-Ne haragudj rám - nézett fel Zayn a kávézóasztal bámulásából. Azt hiszem rá is rátörtek az emlékek.
-Tökéletesen átbasztad a fejem. - mondtam tagoltan. - Ezen már nincs mit szépíteni. Abban a házban szexeltünk ahol ott volt a barátnőd. Mind kettő. - néztem rá megvetően.
-Nagy volt az a ház...
-Mintha ez szépítene valamit. - nevettem el magam és kifújtam a füstöt.
-Figyelj Emma... - kezdte Zayn a magyarázatot.
-Nem érdekel. - néztem rá. Aztán megszólalt a csengő. Itt a pizza.
Zayn a srác kezébe nyomta a pénzt majd visszaült mellém. Felnyitotta a doboz tetejét, de egyikünk se nyúlt hozzá a pizzához. Túlságosan elmerültünk a gondolatinkban, vagyis inkább az emlékekben. Teljesen tisztán emlékszem arra az éjszakára. Ahogy Zayn szorosan magához húz. Ahogy megcsókol. Biztonságban éreztem magam mellette. Vele vesztettem el a szüzességem. Aztán másnap beállít a barátnője. Aztán a másik. Akkor jött el az a pillanat, hogy teljesen magamba zuhantam. Semmi és senki nem érdekelt. És akkor kezdődött minden. A bulik, a pia, a cigi, a tetkók...
És most? Amikor újra megláttam elhitettem magammal, hogy még csak nem is ismerem. Amikor a konyhában csináltam a popcornt és újra bemutatkoztunk. Úgy tettünk mintha nem is ismernénk egymást. És ez így is volt... 

8 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. köszönöm:) mint mindet mindig. :')<3

      Törlés
  2. Imádom♥ siess a kövivel...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jujj örülök. :DD <3
      hozom ahogy tudom :)

      Törlés
  3. Baromi jó lett,siess a kövivel :D

    VálaszTörlés
  4. ez sokkolt! nagyon is :D szuper vagy :X (kedvenc fejezetem) :)

    VálaszTörlés