32. fejezet * Together

Sziasztok! :) Ez most egy ilyen nagyon semmilyen rész lett, sőt még rövid is, de szükség volt egy ilyenre, hogy be tudjam indítani a későbbi dolgokat. Őszintén, nem vagyok vele megelégedve, remélem a következők jobbak lesznek. :// Sajnálom, de most nem tudok ide mit írni. Nagyon magam alatt vagyok, lehet, hogy ez a részre is kihat. Szóval inkább olvassátok a részt, mint az én nyafogásomat. :)) Jó olvasást!
A következő fejezet 8 komment után jön

xoxo. Kikiih

Together

Csurom vizesen, átfagyva mentünk vissza a szállodába. A személyzetnek nem nagyon tetszett, hogy végigtocsogtunk a szállodán, de nem érdekelt. A lakosztály ajtaja előtt Zayn megszorította a kezem és biztatóan rám mosolygott, majd benyitottuk.
Ahogy beléptünk hirtelen mindenki ránk nézett, majd amikor észrevették az összekulcsolt ujjainkat mind elvigyorodtak, majd mint egy rossz filmben, mindenki mindenkit végigölelgetett. Óvatosan néztem Louisra aki rám vigyorgott és szorosan megölelt. Úgy tűnik örül nekünk. Hát nagyon remélem. 
Igazából én még mindig nem fogtam fel. Egy ilyen eufória érzésben voltam. Testben mindenkire vigyorogtam, akik azt beszélték, hogy milyen idióták vagyunk amiért ennyi ideig vártunk, hogy nem vettük észre egymás érzéseit, de fejben még mindig az utcán álltam, Zayn karjaiban. Óvatosan ránéztem, aki alig láthatóan elmosolyodott. 
Néhány óra múlva az eső lecsendesedett én pedig úgy gondoltam, hogy egy kicsit magamhoz térek, ezért bementem Zayn szobájába, előhalásztam a cigimet és kiálltam az erkélyre. Csodálatos látvány volt, mindenfelé toronyházak sorakoztak és az eső után olyan friss volt minden, és annyira jó volt a levegő...
Egyszer csak egy kar fonódott át a derekam körül, mire a gyomromban mintha pillangók jelentek volna meg, kirázott a hideg, de az ereimben valami melegség futott át. Aztán kivette a kezemből a cigimet és beleszívott.
-Még csak néhány órája jöttünk össze, de te máris osztozkodni akarsz? - vontam fel a szemöldököm.
-Olyasmi - bólintott, majd kifújta a füstöt.
Mosolyogva megforgattam a szemem, majd nekidőltem a vállának. Semmitmondó dolgokról beszélgettünk, miközben elszívtuk azt az egy szál cigit, majd Zayn megszólalt.
-Na jó, nekem beszélnem kell Harryvel és Louval - nyomta egy a csikket.
-Miről? - ráncoltam a szemöldököm.
-Van 1-2 dolog amit Louval kell megbeszélnünk és Harry pedig megérdemli az igazságot a kettőnk kapcsolatáról szerintem... Bár lehet, hogy Harryvel ketten kéne beszélnünk - gondolkodott.
-Khmm... Zayn - köhintettem. - Harry tudja.
-Mi? - bukott ki és mellém lépett.
-Nem hülye, rájött. Még Bostonba mesélte el nekem, hogy leesett neki a dolog anno.
-Úristen - túrt bele a hajába. - Akkor mennyire utál?
-Semennyire - mosolyodtam el.
-He? - értetlenkedett.
-Figyelj - sóhajtottam. - Inkább beszélj te is vele és akkor megérted.
-Rendben - bólintott, majd lehajolt hozzám és megcsókolt.

*Zayn szemszöge*

Őszintén? Kibuktam amikor Harry nekem is elmesélte, hogy mit érzett 3 éve, amikor én és Em lefeküdtünk. Én tuti nem tudtam volna ilyen higgadtan gondolkodni, ha kiderült volna, hogy a húgom az egyik legjobb haverommal... Bele se merek gondolni.
Kicsit lefagyva, de átmentem Louishoz. Nagyot nyeltem, majd benyitottam a szobájába. Az ágyon feküdt, miközben a TV-t nyomkodta, majd amikor meglátott rám vigyorgott.
-Hello - nyújtotta pacsira a kezét. Belecsaptam, majd bevetődtem mellé az ágyra.
-Beszélhetnénk? - kérdeztem.
-Persze - mondta, majd kinyomta a TV-t. - Mit szeretnél?
-Hát... tudod arról szeretnék beszélni, hogy... - kerestem a szavakat. - Te mit gondolsz arról, hogy... én és Emma...
-A lehető legjobb dolog ami mindkettőtök életében történhetett - szólt közbe.
-Mi? - lepődtem meg ismét. Már sokadszorra a mai nap során.
-Komolyan mondtam. Tökéletes pár vagytok, csak eddig egyikőtök se vette észre. Egyáltalán nem zavar, sőt örülök neki, hogy mindkettőtöket boldognak látom. Emma nekem mindig inkább a legjobb barátom volt, mint szerelmem. Csak mindketten csalódottak voltunk, értetlenek, és pont ott voltunk egymásnak - mondta. - Szóval én csak örülni tudok nektek.
-Jó, hogy így látod - mosolyodtam el, majd néhány pillanat múlva újra megszólaltam. - És amit előtte mondtál... Hogy Em az én nevemet... Az tényleg? 
-Imádom amikor ilyen összeszedetten beszélsz - röhögte el magát.
-Na, most komolyan - böktem oldalba.
-Úgy volt - bólintott. - Már előtte is gondoltam, hogy érez irántad valamit, sőt szinte biztos voltam benne. De abban a pillanatban múlt el az egésznek a varázsa. Több értelemben is.
-Uhh... - húztam el a számat.
-De egyébként Emma nem vette észre, hogy a te nevedet nyögte... -mondta, mire kínosan elkezdtem a tarkómat vakargatni. Néhány másodperc múlva Louis újra megszólalt. -Na, de ezt most már felejtsd el és takarodj vissza a szobádba, öleld meg és soha többé ne engedd el.
-Oké - nevettem el magam halványan, majd azt tettem amit mondott. 
Amikor beléptem a szobába Emma az éjjeliszekrényen kotorászott és keresett valamit. Odaléptem hozzá, szembefordítottam magammal és szorosan megöleltem. Emma egy kicsit értetlen volt, de belekapaszkodott a nyakamba és visszaölelt. Nem tudom, hogy hány percig álltunk ott, de akkor tudatosult bennem, hogy most már tényleg az enyém. Csak az enyém és senki másé. Végre együtt vagyunk és mindent megteszek érte, hogy így is maradjon. Szeretem. Akármennyire is tiltakoztam ellene, nem tudtam mit tenni. És most már nem is bánom. Belépett az életembe, azokkal az őrjítő zöld szemekkel, a gyönyörű arcával és az egyedi természetével. És itt is marad, mert nem engedem sehova.
Belepusziltam a göndör hajába, mire ő felemelte a fejét a vállamról és mélyen a szemembe nézett, majd hosszan megcsókoltam.

*Emma szemszöge*

Éjfél körül Harry ismét átjött a mi lakosztályunkba, hogy cseréljünk. Őszintén szólva, ma nagyobb kedvvel mentem át a srácok lakosztályába. Zayn széles vigyorral fogadott és félrerakta az ölében lévő laptopot. Elfoglaltam a laptop helyét és köszönésképpen a két arcánál fogva megcsókoltam Zaynt, aki a derekamnál fogva húzott magához.
Kimásztam az öléből, majd mellé feküdtem, miközben a vállára hajtottam a fejem és az egyik lábamat felhúztam, mire Zayn beleakasztotta a saját lábát.
Így feküdtünk néhány percig, majd a holnapi koncertről dumáltunk, és mindenféle átlagos dolgokról.
-Zayn?
-Igen? 
-Mit beszéltél Harryvel és Louisal? - kérdeztem nagyokat pislogva.
-Nem fontos - legyintett.
-De nekem az - ültem fel és komolyan néztem rá. Mivel Zayn látta, hogy úgyse engedek ő is felült és beszélni kezdett.
-Louisal csak megdumáltam, hogy tényleg nem zavarja, hogy együtt vagyunk-e stb.
-Ha Louis azt mondja, hogy zavarja akkor most nem lennénk együtt? - vontam fel a szemöldököm hitetlenül.
-Ilyennek ismersz? - húzta óvatos mosolyra a száját. Igaz. Zayn nem az a fajta, aki e miatt megfutamodna.
-Na és Harry? - kérdeztem tovább-
-Ő csak elmondta, hogy mit érzett akkor, amikor leesett neki, hogy mit is csinálunk a mellette lévő szobában... - mondta félve, mire bólintottam. - Én totálisan kibuktam, hogy ő ezt így fogja fel, mert én tuti máshogy reagáltam volna az ő helyében. Aztán elmondta, hogy mennyire örül nekünk, és azt, hogyha megbántalak akkor kitöri a kezem és levágja a golyóimat - mesélte el Harry részét is. A végén halványan elmosolyodtam, de nem szóltam semmit.
Volt még valami. Csak egy valami. De nem mertem rákérdezni.
-Tudom, hogy akarsz még valamit kérdezni - fürkészett Zayn. A fenébe is, túl jól ismer.
-Te mit éreztél akkor? Három éve? Miért? - emeltem fel a tekintetem. Zayn néhány másodpercig a hajába túrva gondolkodott, majd ebbe is belekezdett.
-Egy gyökér voltam. Kihasználtalak, csak mert hihetetlenül tetszettél. Ott voltál a karjaimban és nem tudtam ellenállni. Nem foglalkoztam azzal, hogy még alig ismerlek, hogy Harry ikertestvére vagy, egyszerűen nem tudott érdekelni. Mert magaddal ragadtál. Ott álltál összetörten, de olyan gyönyörű voltál. Sose tudom kiverni a képet a fejemből, mint amikor először megláttalak, az X-faktor ház előtt, ahogy próbáltál bejutni.
-Pedig igazán kiverhetnéd a fejedből. Olyan csúnya voltam - fordítottam el a fejem miközben keresztbe fontam a karom.
-Ezt most azonnal hagyd abba! - emelte fel a hangját.
-De Zayn, most komolyan. Ott álltam egy hülye farmersortban, Nirvana pólóban, tök laposan, göndör, kissé kócos hajjal, smink nélkül - emlékeztettem, hogy hogyan is látott engem először.
-És már akkor is tökéletes voltál - nézett mélyen a szemembe.
-Hagyjuk már - forgattam a szemeimet.
-Még egy ilyen, és jön a büntetés - figyelmeztetett.
-Mi van? Milyen büntetésről beszélsz Malik? - ráncoltam a szemöldököm.
-Erről - mondta, majd rám vetette magát és eszeveszettül csikizni kezdett. 
Zayn rögtön felfedezte azokat a pontokat ahol a legcsikisebb vagyok, nyilván azért mert ott az átlagosnál is nagyobbakat visítottam. 
-Zayn, hagyd abba - röhögtem tovább.
-Még nem - rázta meg a fejét. Hiába próbáltam szabadulni, egyszerűen nem ment, túl nehéz volt ahhoz, hogy csak úgy lelökjem magamról.
-Azért kicsit halkabban kéne - nyitotta ki Liam résnyire az ajtót és beszólt.
-Liam! Segííts! - kiabáltam, és bár nem láttam, de biztos elég értelmetlen fejet vághatott.
-Mi van? 
-Gyere már be! - mondtam, de a végébe beleröhögtem. 
Liam benézett, majd amikor leesett neki a dolog odajött hozzánk. És én azt hittem, hogy segíteni fog, ezért nyújtottam felé a kezemet. De Liam ahelyett, hogy kihúzott volna, megragadta a kezemet és nem hagyta elmozdítani, így Zayn odafért a hónaljamhoz és azt kezdte el csikizni, ahol a legcsikisebb vagyok, mire még nagyobb röhögésbe kezdtem.
Néhány perc múlva a fiúk beleuntak és végre békén hagytak. Liammel beszélgettünk egy kicsit, de aztán lelépett aludni és ketten maradtunk Zaynnel.
-Mostantól mindig ezt a mosolyt akarom látni - adott puszit az orromra. - Vetted?
-Igen - húztam halvány mosolyra a számat, majd hagytam, hogy megfordítson és hátulról átkaroljon. Magunkra húzta a takarót, majd belepuszilt a fülem mögötti részbe, mire kirázott a hideg.
-Jó éjszakát - suttogta.
-Neked is.