30. fejezet * Just The Way You Are

Asszem mégis egy idióta vagyok. Ugye írtam, hogy az előző fejinek a végét átraktam a másik részbe. Nos igen, szépen kitörtem a részből aztán elfelejtettem bemásolni és elmenteni, szóval az egészet újra kellett írnom. Szóval még egy ok, a kiborulásra. De jelentem, most már nagyjából lenyugodtam és megalkottam az új részt, ami jobban sikerült, mint amit az előző végének szántam, szóval boldog vagyok. :)
A következő fejezet 6 komment után jön
xoxo. Kikiih

Just The Way You Are

*Zayn szemszöge* 

Kész felüdülés volt megérkezni az LA szállodánkba. Ugyan ott voltunk ahol néhány hónapja.  Emma valamit vacakolt, ezért én előre mentem a szobákba. Nos 3 kétágyas volt, amit rögtön elfoglalt Louis és Liam, valamint Niall és Harry, a harmadik pedig Col és Lou szobája lett.
Beléptem a szobánkba, majd ledobtam a sporttáskámat a földre és előszedtem a cigis dobozomat. Kivettem egy szálat és az ágyon elfeküdve rágyújtottam. Körülbelül fél perc nyugtom volt, mert utána ez a barna hajó hurrikán benyitott a szobámba, és a nyugalomnak lőttek.
-Aggrh - morogta. Nem tudtam, hogy most köszönt, vagy csak a nemtetszését fejezte ki a szoba iránt. Mindenesetre békén hagytam és szórakozottan figyeltem, ahogyan ledobja a cuccait és idegesen fújtatott. 
-Most komolyan egy ágyban kell aludnom veled? - vágta le magát mellém.
-Felőlem aludhatsz a földön is - vontam meg a vállam.
Emma morgott még egyet, majd a hasára feküdt és belefúrta a fejét a párnába. Majd beleüvöltött. Vagy valami olyasmi. Aztán tovább hörgött. Esküszöm, tehetséges. Beajánlom nu-metál énekesnek. 
-Kérsz? - nyújtottam felé a cigis dobozt. Emma kérdőn felemelte a fejét a párnából, majd bólintott.
-Kösz - vett ki egy szálat, majd nyújt a gyújtómért ami kettőnk közé volt az ágyra dobva.
-A-a - vettem el gyorsabban. - Tudod a szabályt.
Emma sóhajtva megforgatta a szemeit, majd meggyújtottam neki a cigijét. Mélyen beleszívott, majd kifújta a füstöt. Bírtam Emmában, hogy nem az ilyen béna csajos cigiket szívja, hanem azokat amiket én is. Nem olyan ribancosan fújja ki a füstöt és nem divatból, hogy az milyen menő egy buliban stb. Tudom, hogy nála ennél komolyabb okok vannak, csak pontosan nem tudom, hogy mi.
-Ez az egyetlen előnye annak, hogy veled vagyok egy szobában - morogta a cigivel a szájában. 
-Mármint?
-Előtted nem kell titkolnom - vonta meg a vállát.
-Nem értem, hogy miért titkolod ennyire - fújtam ki a füstöt. - Cigizel, na és?
-De nem vagyok rá túl büszke - felelte. - Egyike azoknak a dolgoknak amiket nem kürtölök világgá. Ezt is csak te tudod. Meg ugye Colette.
-Louis? - vontam fel a szemöldököm.
-Áhh - rázta meg a fejét nevetve. - Fogalma sincs róla. Alig ismer. Még te is többet tudsz rólam...
-Igazán? - húztam félmosolyra a számat.
-Azért ne örülj magadnak ennyire. A legtöbb dologról te se tudsz. Sőt... szinte senki se...
-Hát... ha valakinek akarsz róla mesélni... Akkor én itt vagyok - ajánlottam fel. 
-Hát ezt nagyon elhitted. - röhögött ki.

*Emma szemszöge*

Nos... Hülyék lettünk volna LAben az első napunkon kihagyni a strandot. Mind elhelyezkedtünk. A srácok előrefutottak a vízbe, mi Colettel pedig feljebb maradtunk a közvetlen tengerparttól és fent napoztunk.
-Nézd azokat a szajhákat - bökött a röplabdapálya felé. 
-Nagyon elhiszik, hogy értenek hozzá - néztem rájuk a napszemüvegemen keresztül. Nem voltak nagyon bénák, de mi azért jobban tudtunk. Benne voltunk az iskolai csapatban.
-Kihívjuk őket? - vigyorgott Col.
-Áá... - húztam el a számat.
-Gyere már -pattant fel és elkezdett rángatni. Nos mivel elég kínos lett volna, ha végigvonszol a strandon inkább felálltam és követtem.
Megálltunk a pálya előtt, ahol egy csapat menő állt. Kigyúrt srácok és bikinis lányok. Mindenki napbarnított volt ami LAben nem is csoda. Egyre több embernek feltűnt, hogy ott állunk és nem túl kedvesen nézzük az éppen játszó lányokat. Az egyik páros szimpatikus volt, de a másik... Nos nem a mi fajtánk... Az egyiknek hosszú hullámos szőke haja volt, pink bikinije kiemelte barnaságát. A másik (festett) fekete hajú lány, mintás bikiniben aminek a felsőjét folyton igazgatta, hogy felhívja a figyelmét a méreteire. 
-Jézusom - néztem végig ahogy a szőke csaj bénázását, Coletteből pedig kitört a röhögés.
-Hé - kiáltott egy srác. - Akkor legyen ilyen nagy a pofátok, ha legalább ilyen szinten tudtok játszani.
-Vagyunk mi jobbak is - fonta keresztbe a karját Colette.
-Col, maradj már - szóltam rá suttogva. Nem akarom itt játszani az agyam. Oké, tényleg jobbak vagyunk. A sulis csapatunkkal minden bajnokságot megnyertünk amiben indultunk, de, azért mégiscsak.
-Oké - tette védekezőn maga elé a kezét a srác. - Ennek mindjárt vége és beállhattok. 
-Rendben - felelte Colette. Elkerekedett szemmel néztem rá, majd félrehívtam.
-Te normális vagy? - buktam ki önmagamból, miközben Colette már nyújtott.
-Most miért? - vonta meg a vállát. - Jó buli lesz.
-Buli? - kerekedtek el a szemeim. - Los Angeles ribancaival játszani, miközben csomó kanos nagymenő bámul?
-Élvezd már egy kicsit - vigyorgott magabiztosan. Már mondtam volna tovább amikor elsétált mellettünk 2 srác végigmérve minket, majd az egyik mondta, hogy 'Ezek tuti nem nyomják le Lisáékat. Senkik hozzájuk képest. Bár azért nem néznek ki rosszul'. Na én itt kibuktam és nekiálltam melegíteni.

Fogalmam sincs, hogy mikor és hogyan, de hirtelen már 15-7-re vezettünk a második szettben, az elsőt pedig már meg is nyertük. Nem foglalkoztam semmivel, csak élveztem a játékot. Hogy újra labdába érhettem, üthettem és újra éreztem. Ez több, mint egy szimpla játék. Amikor röplabdázol nem érzed a fáradtságot, mert mindig ott van melletted valaki/valakik. Strandröpinél ugye csak valaki, de nincs annál jobb érzés amikor Colettel röhögve pacsizunk vagy gyorsan megöleljük egymást. Aztán az is feltűnt, hogy a körülöttünk lévők egyre jobban megkedvelnek minket és voltak akik már nem is Lisának és Wandának szurkolnak (kiderült, hogy így hívják őket), hanem nekünk, ami pedig a két lányt igazán felidegesítette. 
Jött egy tökéletesen szálló labda, mire én ugrottam és egy tökéletes ívvel ütöttem, a labda pedig pontosan Wanda felé szállt, aki pedig nem lépett hátra, hogy fogadja, egyáltalán nem kapcsolt így egy erős ütés érte a mellét, és a labda találatának a helyét egy nagy piros folt örökítette meg, ami a játék végéig ott is maradt. Sok helyről mindenféle 'húú'zások jöttek, az LAi srácok pedig olyanokat kiabáltak be, hogy 'megérdemelted ribanc'. Úgy látszik mégse bírják őket annyira, de ezzel hirtelen nem tudtam foglalkozni. Mert ismerős hangoktól is jöttek elismerő kiáltások. Oda fordítottam a fejem és ott álltak, mind az öten. Niall fagyit evett, Louis és Harry nagyon röhögtek, Liam a feltartott hüvelykujját tartotta felém vigyorogva, aztán Zanyre néztem. Ő csak hitetlenül megrázta a fejét, majd féloldalas mosolyra húzta a száját. Úgy látszik valami újat is mutattam neki.
Igazából tök aranyos volt a srácoktól, hogy utána ott szurkoltak nekünk, csak ezzel három baj volt. 1; fogalmuk sincs a játékról és néha olyankor is örültek amikor nem kellett volna és olyan szabályokat ordibáltak be ami tök hülyeség 2; a lányok rögtön stírölni kezdték őket és flörtöltek velük 3; folyamatosan éreztem magamon Malik perzselő tekintetét.
Viszont a mindezek ellenére mégis megnyertük.
A játék után rögtön egy csomóan odajöttek hozzánk, szóval lett egy csomó Los Angelesi haverunk. Ez azért elég menő szerintem, ráadásul a srácokat is bírták, szóval nem az volt, hogy csak miattunk jöttek oda, mert jó csajok vagyunk. 
Néhány órával később mindenki feloszlott, mi pedig visszaindultunk a szállodába. 
Elfeküdtem az ágyon, majd lehunytam a szemem. Rég éreztem olyan jól magam, mint akkor ott, a pályán. 
-Szuper voltál ma - suttogta Zayn a fülembe.
-Te meg mikor jöttél be? - kérdeztem, mire Zayn elnevette magát. 
Végigsimított a hajamon, majd nyomott az arcomra egy puszit. Elfintorodtam, majd egy 5 éves szintjén letöröltem, mire Zaynből megint kitört a nevetés.
-Elmegyek tusolni - mondtam, majd bevonultam a fürdőbe, miközben éreztem magamon Zayn minden egyes pillantását, minden egyes lépésemnél.
Magamra engedtem a forró vizet és viszonylag gyorsan lezuhanyoztam és hajat mostam. Ezzel még nem is volt semmi baj, csak utána meg is kellett szárítanom, ami úgy 20 percembe telt. Hátradobtam a hajamat és a tükörben ismét megláttam a göndör tincseimet, szóval ha átöltöztem jöhetek megint be 20 percre, hogy kivasaljam. Visszavettem a bikinimet (nem vagyok hülye, nem fogok meztelenül kimenni a fürdőből amikor Zayn ott van a szobában) és kimentem, hogy kikeressem a ruháimat. Furcsán néztem körbe, mert Zayn sehol se volt... Mindegy, megvontam a vállam és tovább válogattam. Miután kiválasztottam a szerelésem (egy félvállas világoszöld felső és csőnadrág, most vacsorához nem erőltetem túl magam) és elkezdtem átöltözni. A farmerom már felvettem aztán elkezdtem kikötözni a fürdőruha felsőm, de valamit elbénáztam  így a csomó még szorosabb lett. És mikor lép be Zayn a szobába? Hát persze, hogy most.
-Te meg mit szenvedsz? - kérdezte, és bár háttal álltam neki, hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Megoldom. - indultam a fürdőszoba felé.
-Segítek - kapott el Zayn, majd a hajamat előredobta és elkezdte kicsomózni.
-Zayn, igazán nem szükséges - morogtam vörösödő fejjel.
-Nyugi van, nem ez az első melltartó amivel dolgom van.
-Gondoltam - forgattam meg a szemeimet.
-Tessék, kész.
Nos ezzel csak egy baj volt. A fürdőruhám pánt nélküli volt, vagyis csak az a szar csomó tartotta ott, amit most Zayn kikötözött. Szóval ott álltam, csupasz mellekkel, amiket Zayn bármikor megláthat. Aztán hirtelen éreztem a kezét ismét a derekam körül. Malik elvette az ágyról a melltartóm és bekapcsolta nekem hátulról. 
-Köszönöm - motyogtam, miközben rendesen felvettem és megigazítottam.

A vacsora nagyon finom volt és jól is éreztük magunkat. Persze ez alap, hiszen a társaságunk csupa idiótából áll, bár Paul feje égett tőlünk rendesen. Éjfél körül mentünk vissza a szobánkba, de Paulnak ez is sok volt, mert holnap a srácoknak próbáik lesznek, este meg koncert.
Bementem a fürdőbe és átöltöztem, majd befeküdtem az ágyba, néhány perccel később éreztem, hogy az ágy besüpped és Zayn is befekszik. Háttal feküdtünk egymásnak és nem is beszéltünk. Zayn viszonylag gyorsan elaludt, de nekem ez nem ment olyan könnyen. Gondolkodtam, hogy megfogadom Zayn tanácsát és a földön alszok, hogy ne zargassam a forgolódásommal. Csak kicsit felkavartak a dolgok. Vagyis... Hogy újra a pályára álltam az nálam nagy szó. Amikor abbahagytam a röplabdát teljesen más életem lett.
Edzések helyett bulizni jártam, az ásványvizet piára cseréltem és a 'csapat' jelentése is egészen más lett. Először a pia, aztán a cigi, aztán pedig a drog. Minden a fűvel kezdődött, amikor az egyik buliban valaki rábeszélt. És utána már megállíthatatlan volt a zuhanás. Sehol sincs a régi Emma, helyette jött egy ribanc aki éjjel nappal bulizik és úgy érzi, hogy csak a tabletták mentik fel a fájdalom alól.
És az egészben az a legrosszabb, hogy ez a környezetemre is hatással volt. Anya nem ilyennek nevelt. Gemma nem érdemelte meg, hogy miattam szégyenkezzen. Harrynek nem egy ilyen ikertestvér való. Amikor ebbe belegondoltam még jobban belekezdtem, mondván már úgyse lehet megállítani. 
Ahogy az emlékek előjöttek előjött a fájdalom is. Hirtelen zokogni kezdtem. Nem ez volt az első alkalom, hogy az álmatlan éjszakáimon ez kijön belőlem, havonta-kéthavonta ez nálam szokásos. Csak régebben sose volt mellettem senki aki felébredt volna a sírásomra.
-Emma, mi a baj? - kérdezte Zayn ijedten.
Nem válaszoltam. Nem tudtam mit mondani. Csak folyamatosan sírtam, mintha nem tudnám abbahagyni. Zayn óvatosan megfordított, majd segített felülni. Gyengéden belehúzott az ölébe én pedig a nyaka köré fontam a karomat és a vállába fúrt fejjel könnyeztem tele a pólóját. Nem zavarta, inkább attól volt kétségbeesve, hogy nem érti, mitől kezdtem el hajnali fél egykor bőgni. Amikor lecsillapodott a sírásom Zayn kicsit eltolt magától, homlokát az enyémnek nyomta és mélyen a szemembe nézett.
-Még mindig áll az ajánlatod arról, hogy meghallgatsz? - kérdeztem nagyot nyelve.
-Persze - mosolyodott el és hátratűrt egy kósza hajtincset.
És elmeséltem neki. Mindent. Igaz néha kicsit megingott és éreztem, hogy szorsabban fogja a derekamat. De végighallgatott. Hogy mit éreztem amikor Harry otthagyott, aztán amikor az XF házban összevesztünk. Aztán a másnap reggeli balhét amikor megjelent Zayn barátnője, aztán kiderült, hogy azt is megcsalta. Hogy milyen összetörtnek és szerencsétlennek éreztem magam akkor. Hogy hogyan kezdődött el a drogos, bulizós korszakom.
-Emlékszem, egyszer elbújtam a suli WC-jébe, hogy belőjem magam, már nem emlékszem, hogy miért rohantam be oda, de nagyon kibuktam. Olyan hülye voltam, hogy elfelejtettem bezárni az ajtót és benyitott a takarító, aki utána rögtön szólt az igazgatónak, aki pedig hívta anyáékat. Kirúgtak a suliból és mentem a elvonórara, ami egyébként jól ment és azóta se nyúltam semmilyen droghoz. Nos, ez az én nagy történetem - fejeztem be. - Nagyon elítélsz?
-Egyáltalán nem - felelte. - Örülök, hogy végül újra a régi vagy.
-Vagyis majdnem - javítottam ki.
-Örülök, hogy olyan vagy amilyen vagy - nevette el magát halványan.
Óvatosan visszafektet, majd megfordított és szorosan átkarolta a derekam. Nyomott egy puszit az arcomra, amit most nem töröltem le, hanem halványan elmosolyodtam és a biztonságot nyújtó karjaiban békében aludtam el, és volt egy olyan érzésem, hogy az életemnek ezt a részét lezárhatom. Végleg.