2014. április 24., csütörtök

2/28 * Unfaithful

Sziasztok! Nagyon vártátok a részt, én pedig próbáltam vele sietni, de mindig közbejött valami, így elnézést kérek! De most itt van és remélem, hogy meg lesztek elégedve! Én teljesen odavagyok a 128 rendszeres olvasóért, nagyon hálás vagyok Nektek!
Jó olvasást! 
xoxo, Kikiih <3

Unfaithful


Reggel amikor felébredtem csak Amira-t láttam a nappaliban leterített matracok egyikén, Jess és Asami valószínűleg már felkeltek.
Kinyújtottam a végtagjaimat, majd felkönyököltem, hogy felülről is megnézhessem a hátán fekvő Amira-t.
- Reggelt – morogta álmosan, majd megdörzsölte a bal szemét.
- Hogy aludtál? - érdeklődtem.
- Jól csak keveset – felelte. - Hány óra?
- Passz – feleltem, majd kinyújtóztam, hogy megnyomhassam a telefonom egy gombját, mire felvillan a kijelző. - Tíz negyvenkettő – olvastam le.
- Visszafekszünk? - kérdezte Amira.
- Még szép – vágtam rá, és a fejem már a párnán is volt.
Nem tartott sokáig, hogy újra megtaláljon az álom és két óráig mélyen aludjak. Legközelebb egykor ébredtem fel, viszont nem saját akaratomból. Valaki a hátamon ült és kihúzta a fejem alól a párnát. Erre még csak morogtam, mert ez elég fegyverkezésnek tűnt és reméltem, hogy leszáll rólam és elfut a párnámmal. De nem így lett, inkább csapkodni kezdett vele és addig-addig ütött amíg meg szembe nem fordultam vele.
- Jess! - sziszegtem, mire ő az arcomba nyomta a párnát. - Rohadj már meg! - morogtam, de a hangomat eltompította a párna.
- Tessék? Nem hallom.
- Mondom rohadj meg! - kiáltottam, miközben ő elhúzta a párnát. Ajkait lefelé biggyesztve, szomorúan nézett rám.
- Ez gonosz volt.
- És az nem volt gonosz, hogy a fejembe nyomtál egy párnát? - tártam szét a karomat. Jess elgondolkodott, majd egyszerűen megölelt. Elnevettem magam és átkaroltam a hátát. Végül is így is fel lehet fogni.
Asami kissé nehezebben működött Amira-val, aki a halk szólítgatásokra és simogatásokra inkább csak mélyebb álomba került. Ezt felismerve Asami inkább Jess módszerét alkalmazta, mire a felnyírt hajú lány azonnal felkapta a fejét. Végignézett rajtunk, majd kicsivel később megszólalt:
- Remélem van kaja.
- Jess-el sütöttünk grillezett sajtos szendvicset – mosolygott Asami.
- Akkor jó – bólintott Amira, én pedig elnevettem magam.
Átvánszorogtunk a konyhába, ahol Asami elénk rakott egy tál szendvicset. Furcsa érzés volt, hogy most nem én főztem a reggelit, hanem egyszerűen csak ott termet. Elszoktam már ettől. Miután megettük fél óra múlva elkezdtünk összepakolni, majd búcsúzkodni. Már akkor hiányoztak, pedig tudtam, hogy hétvégén elmegyünk majd vásárolni, meg a stúdióba is vissza kell majd menni. Hosszas búcsúzkodás után beültem a kocsiba és hazafelé vettem az irányt. Akármilyen jól is éreztem magam a csajokkal, kicsit hiányzott már a vőlegényem és szerettem volna hazaérni. Bár a ház maga annyira, nem érdekelt, mert biztos voltam benne, hogy hatalmas kupit hagytak maguk után a srácok.
Beálltam a felhajtóra Zayn fekete kocsija mögé, majd besétáltam a házba. Az előszobában elkiáltottam magam, de nem volt válasz, gondoltam biztos alszik. Ledobtam a cuccaimat, majd a nappaliból felsétáltam a hálóba. Nem volt ott. Furcsálltam a dolgot, de betudtam részegségnek, így nyilván bárhol elalszik, így körbejártam az egész házat. Amikor már az alsó szinti fürdőben sem találtam kétségbeestem.
A kezeim és a lábaim is remegtek miközben előszedtem a telefonomat. Tárcsáztam... Ki volt kapcsolva.
A következő akit hívtam Harry volt. Ő nem vette fel, szóval a helyzet egyre rosszabb lett. A harmadik akit tárcsáztam Louis volt, aki csak az ötödik csörgés után vette fel.
- Halló – szólt bele.
- Louis! - kiáltottam fel, mert egy nagyon picit megkönnyebbültem. - Hol a bánatban vagytok?
- Ne ijedj meg, nincsen semmi komoly, de...
- De?! - Ez az a szó, amit a legjobban utálok. Csak rossz következhet utána.
- Zayn kórházba került.
Lefagytam. Nem bírtam felfogni, hogy mit mond, ezért kértem, hogy ismételje meg. Elmondta még egyszer, mire nekem le kellett ülnöm.
- Mégis mi a franc történt? - kérdeztem indulatosan. - És jól van? Ugye nem esett kómába? De te jó ég, mi történt baleset, vagy mi?
- Em, ne aggódj! Izé... Gyere be és mindent elmondunk. – És azzal lediktálta a kórház címét. Ugyan az, ahol én is voltam az autóbalesetem után. - Ne aggódj, semmi komoly, nincs életveszélyben.
És azzal letette. Valamilyen szinten megnyugtató volt, de még mindig nem tudtam semmi konkrét dolgot.
Idegtépően hosszú volt az a fél óra kocsiút a kórházig és természetesen parkolóhelyet is csak a másik utcában találtam. Szinte rohantam a bejáratig, ahol Harry állt az előtérben.
- Harry! - futottam oda hozzá. - Hol van? Látni akarom, most!
- Nyugi Emma – ragadta meg a karom és mélyen a szemembe nézett, jelezve, hogy nyugodjak le. - Malik jól van.
- Ha jól van mit keres egy kórházban? - fakadtam ki.
- Figyelj. Most nem mehetsz be, éppen az orvosával beszél, elvégeznek rajta pár vizsgálatot.
- De mi történt vele? Miért nem mondja el senki?
Nem válaszolt, csak húzott maga után a liftbe, ahol hiába zúdítottam rá a kérdéseimet, nem győzött rájuk normális választ adni.
Egy folyosón mentünk végig, aminek a végben megláttam a maradék három srácot. Megálltam előttük és mindegyikükön végignézve követeltem végre a válaszaimat.
- Oké, szóval kicsit berúgtuk – kezdte a sztorit finoman Liam.
- Vagyis bebasztunk, mint az állat – fordította le Niall, nem éppen szép szavakkal.
- És  csináltunk furcsa dolgokat – folytatta Harry. - Szórakoztunk meg ilyenek és feldobtuk Malik cipőjét egy fára.
- Hogy került le róla a cipője? - ráncoltam a szemöldökömet.
- Az kiesett – tárta szét a tenyereit Lou. - A lényeg, hogy felmászott érte, csak az illuminált állapota miatt... Leesett.
- Te jó ég – sápadtam le, és ismét úgy éreztem, hogy le kell ülnöm, így a Liam melletti széket választottam.
- De nem lett semmi komoly baja – nyugtatott Harry. - Egy kis agyrázkódása volt és eltört a lába. Meg pár zúzódás, de az orvosok szerint nagy mázlija volt.
- Ti nem vagytok normálisak – dörzsöltem a halántékomat, és nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne sírjam el magam.
- Nem így akartuk – szólt halkan Niall. - És részegen tényleg nem kellett volna fára másznia.
- Dühös vagy ránk? - harapta be a szája szélét Liam.
- Nem – emeltem fel a fejem. - Csak úgy... Olyan tehetetlen érzés, hogy miért pont Ő, de közben hálás vagyok, amiért nem lett komolyabb baja. Persze nem vagyok büszke rátok, sőt. Mindannyian vagytok húsz évesek, lehetne egy kis eszetek.
- Nagyon parázik ám, hogy mit fogsz szólni – mondta Liam.
- Parázzon is – bólogattam. - Nem igaz, hogy nem tud vigyázni magára.
- Részeg volt – védte Niall.
- Talán gondolkodnia kellett volna, mielőtt csont részegre issza magát – néztem rá. - Várja valahol a menyasszonya, aki egy darabban szeretne hozzámenni.
Erre már nem igazán tudtam mit mondani, mind egy-egy pontot kezdtek feltűnően bámulni. Ez lehet a fal egy festésnyoma, vagy a cipőjük orra, esetleg bármi. Tudták, hogy igazam van.
Öt percig ültünk a nyomott csendben és engem egyre inkább felemésztett a tudat, hogy mekkora barmok voltak. Az pedig pláne idegesített, hogy Zayn ilyen felelőtlen volt. Nem az a bajom, hogy jól érezte magát, de azt hittem, hogy kinőtte már a részegen fára és egyéb tárgyakra mászós dolgokat. Mert itt az eredménye.
Amikor az orvos kilépett Zayn kórtermének ajtaján mindannyian rögtön ránéztünk. Tipikus doki kinézete volt, magas, haja már ritkult és majdnem olyan fehér volt, mint a köpeny amit viselt. Vékony keretes szemüveget viselt, amin keresztül rögtön kiszúrta, hogy valószínűleg hozzátartózók lehetünk.
- Ha gondolják bemehetnek hozzá – jegyezte meg.
- Menjetek, mindjárt megyek én is – jeleztem a srácoknak, majd az orvos felé fordultam. - Elnézést doktor úr, beszélhetnénk egy percet? - kértem, mert talán ő többet is tud mondani, minthogy zúzódások. Tudni akartam, hogy pontosan mi történt Zayn-nel és mennyire súlyos a dolog.

* Zayn szemszöge*

Ahogy az orvosom kiment, szinte azonnal berohantak a srácok és elárasztottak a kérdéseiddel. Jól vagy? Nagyon fáj? Meddig kell bent maradnod? Mit mondott a doki?
- Egyszerre csak egyet! - szóltam rájuk feltett kezekkel. - Nincsen semmi új, és majd valami gyakornok majd felhozza a vizsgálatok eredményeit. De három napig még tuti bent tartanak.
- Az szívás – állapította meg Harry.
- Hamar meggyógyulsz – paskolta meg Liam a gipszem, kicsit erősebben is, mint jólesett volna.
- Ha így ütögetsz nem biztos – feleltem.
A fiúk elhúzott szájjal néztek rám. Oké, béna voltam, elfogadom. De nem kell rám úgy nézni, mintha halálos beteg lennék.
- Amúgy – gondolkodtam el. - Beszélt valaki Emma-val? Tudja már?
- Tudja – hallottam meg a hangját az ajtóból.
Keresztbe font karokkal állt és nem éppen angyalian nézett rám. Ettől féltem a legjobban, tudtam, hogy csalódni fog bennem. Ahogy ott állt, szinte láttam a szeméből kiszűrődő szikrákat és inkább nem akartam megtudni, hogy éppen mire gondol.
- Azt hiszem egy kicsit kettesben hagyunk titeket – ismerte fel elsőnek Liam a helyzet súlyát, majd mind a négyen olyan gyorsan tűntek el, mint ahogyan jöttek.
Emma végignézte ahogyan távoztak, majd becsukta utánuk az ajtót. Paul természetesen hamar értesült az esetről és nem kis lecseszés után betoltak a tág, egyszemélyes kórtermembe, amit most ellepett Em haragja.
Lassan lépkedett felém, tűsarkú bokacsizmája halkan kopogott a csempén. Hiába tudtam, hogy mérges rám, még így is levett a lábamról, olyan elképesztően szép volt. Haja kissé kócosan omlott a vállára, gondolom nem foglalkozott vele olyan sokat a lányoknál, hiszen azt hitte, hogy hazamegy. Erre miattam egy kórházban kell lennie.
- Azt hittem ennél értelmesebb vagy Malik – szólalt meg, amikor megállt az ágy lábánál.
- Nem úgy akartam – kezdtem bele a béna mentegetőzésbe. - Tudom, hogy nem kellett volna úgy leinnom magam, de folyamatosan váltották egymást az üvegek és szinte észre se vettem.
- És meddig lesz az, hogy nem veszed észre? - húzta fel a fél szemöldökét. - Majd ha én egyedül leszek otthon a gyerekünkkel és te épp megünnepled, hogy mondjuk az új lemezetek platina lett, majd hívnak, hogy menjek a kórházba, mert a férjem eltörte a gerincét? Mikor akarsz felnőni Zayn?
- Húsz éves vagyok, hova nőjek fel? - kérdeztem értetlenül.
- Oda, hogy húsz évesen szupersztár vagy! Rengetegen néznek fel rád, van jó pár kis srác aki titeket követ, és lehet, hogy nem csak azért akar hasonlítani rátok, hogy összeszedje az iskolában a csajokat. De ha azért is, akkor sem ilyen példát kell mutatni, mert elhiszi, hogy az bejön a lányoknak, ha seggrészegre isszák magukat és ilyen baromságokat csinálnak! Nem, ez rohadtul nem jön be egy lánynak sem! - mondta egyre indulatosabban, és közelebb jött hozzám. Megállt az ágy szélénél, így oldalasan kellett rá néznem. - Mikor veszed észre, hogy a tetteidnek súlya van? És nem csak ilyen téren. Mi van, ha magasabbra mászol fel és onnan esel le? Mi van, ha a tetőről zuhansz le? Zayn, meg is hallhattál volna. Az orvos elmondta, hogy vagy tíz métert zuhantál és csak a kórházban jött vissza az eszméleted! Fogalmad sincs mekkora mázlista vagy, hogy pár karcolással megúsztad. A fenét karcolással, hogy nézel ki? - zuhant össze egy pillanat alatt és láttam, hogy a szemeiben könnyek gyűltek ahogy végignézett a sebes arcomon és az összevarrt szemöldökömön, ami akkor szakadt fel, amikor zuhanás közben egy ág végigsúrolta. Azt hiszem soha nem volt ilyen lelkiismeret furdalásom. Óvatosan kinyújtottam a kezem és megfogtam az övét.
- Gyere ide – suttogtam halkan, kifogva Emma elgyengült pillanatát, amikor is megtette amit kértem. A háttámlám a lehető legfüggőlegesebb helyzetbe volt állítva, így olyan volt, mintha én is ültem volna, még így is magasabb voltam nála. Az ágy szélén ült és könnyes szemeivel az enyémeket figyelte, amitől még jobban fájt. Óvatosan átöleltem a derekát és fejét a mellkasomra vontam, hogy a hátát simogatva tudjam nyugtatni. - Ne haragudj! Ígérem soha többet nem lesz ilyet! Megtanultam...
- Soha, de soha többet ne tedd ezt velem – kérlelt halkan és éreztem, hogy a kórházi ruhámat összekönnyezi.
- Nem fogom – pusziltam bele a hajába, és ott tartottam a fejem pár pillanatig, hogy magamba szívhassam az illatát. Akaratlanul is jobban szorítottam magamhoz, mert borzalmas érzés volt belegondolni, hogy mit élhetett át miattam. - Annyira utállak sírni látni, mégis az esetek nagy részében miattam sírsz.
Felemelte a fejét a mellkasomról és könnyes szemei elmosolyodtak.
- Azt hiszem ez veled jár – vonta meg a vállát, majd kicsivel feljebb tornázta magát az ágyon. Óvatosan tenyerei közé fogta a fájó arcomat és ahol csak sebet látott, adott egy rá egy csókot, így körülbelül végigjárta az egész fejemet, a végére pedig sikerült teljesen feloldania és széles vigyorra húzódott a szám. - El sem tudod hinni milyen csúnya lettél – élcelődött. - Megérte tönkretenni a tökéletes arcodat?
- Tudom, hogy így is tetszik neked – vigyorogtam. - Sőt, azt is, hogy különösen dögösnek találod.
- Dehogy – rázta a fejét feltűnően. - Meglehetősen csúnya.
- Hazudsz! Túl jól ismerlek – közöltem vele, ő pedig inkább egy csókkal terelte el a témát, és eszem ágában sem volt ellenkezni.
Minden szenvedés után, most éreztem először azt, hogy igazán jól vagyok. Emma a karjaimban volt, nyelve édesen játszadozott az enyémmel. Az ilyen pillanatokban mindig úgy éreztem, hogy enyém a világ, valamint, hogy a saját világomat tartom a karjaimban. Emma-t.
- Szeretlek – suttogtam az ajkaiba.
- Most én is mondhatnám ugyanezt, de haragszom rád – közölte.
- De már bocsánatot kértem meg minden – húztam el a számat.
- Lehet nem tettél meg mindent – húzta fel kihívóan a fél szemöldökét és féloldalasan elmosolyodott.
Hozzá hajoltam és egy hosszú csókkal próbáltam kiengesztelni, ha már az előző nem volt elég neki. Minden erőmet beleadtam, azt akartam, hogy még bele is szédüljön, hogy érezze tényleg sajnálom és azt, hogy mennyire szeretem.
- Szeretlek – mosolygott rám a csókunk befejeztével, mire halványan felnevettem. Az intim pillanatunkat az ajtó nyitódása zavarta meg.
- Meghoztam a leleteket – szólalt meg egy unott hang, és rögtön az irányába néztem. Egy húsz-huszonöt év közötti srác volt, valószínűleg az orvosom gyakornoka. Haja Justin Bieber régi stílusában volt vágva, csak meg volt tépve, ami így kócos hatást keltett, valamint vastag keretes geek-szemüveget viselt. Biztosan az apja akarta, hogy orvos legyen. - Kérem szálljon le az ágyról, az a betegeknek van fenntartva, ha nagyon elfáradt ott van egy szék – folytatta monoton hangon a papírokba meredve, majd megállt az ágy szélénél, felkészülve, hogy közölje az adatokat, azonban megakadt a szeme az éppen vele szembe forduló Emma-n, és egy pillanatra elakadt. Egyszerre futott végig rajtam a büszkeség és az indulat, hogy mindjárt lekeverek neki egyet, amiért rá már nézni, az egyébként csodálatos barátnőmre. Ja nem is, menyasszonyomra.
- Komoly a dolog? - mutatott kettőnkre, én pedig nem is tudtam válaszolni, annyira elképedtem a pofátlan stílusától.
- Eléggé – bólintott Emma, majd felmutatta a gyűrűt.
- Ja. Bocs – krákogta, majd közölte, hogy minden rendben, a dokim este még feljön egy vizitre, de eddig minden úgy néz ki, hogy három nap múlva már otthon leszek.
- Oké, köszi – intettem neki, jelezve, hogy elmehet.
A srác még vetett egy utolsó pillantást Em-re, majd elindult kifelé. Amikor még az ajtóból is visszafordult azt hittem, hogy megdobom a hátam mögött lévő párnával.
- Ideges vagy? - kérdezte Em szórakozottan.
- Á, nem – legyintettem. - Csak ez a seggfej... - kezdtem elemezni, azonban Louis feje megjelent az ajtóban.
- Bejöhetünk? - pislogott.
- Persze – feleltük egyszerre.

*Emma szemszöge*

- Állj fel – állt meg előttem Harry.
- Úriember – nyögtem.
- Kint csak három hely volt és nekem kellett végig állnom. Végigácsorogtam azt, ahogy nyilván szerelmesen puszilgattátok egymást és mindketten örültök, hogy Malik él – hadarta el. - Undorító.
És nekem akkor esett le, hogy Harry most van túl egy feltehetőleg nagyon csúnya szakításon. Nagyot nyeltem és felálltam, gondolván visszaülök Zayn mellé, azonban Harry belehúzott az ölébe, amitől jól eső érzés járta át a testemet. Hálaképpen nyomtam az arcára egy puszit, majd így beszélgettünk tovább.
Vagy két órán át beszélgettünk, teljesen szokványos dolgokról, mintha nem egy kórteremben lennénk. Mintha Zayn nem törte volna el a lábát. Mintha én nem kerültem volna, be egy bandába. Mintha Harry nem most lenne túl egy szakításon. Mintha Liam-et nem várná otthon a terhes barátnője. Mintha Louis-nak nem hiányozna annyira Gemma, akit már vagy egy hónapja nem látott. Mintha Niall nem lenne piszkosul éhes.
Már nem is emlékszem, hogy min nevettünk, talán a turné egyik emlékén, amikor a gyakornok ismét ránk nyitott.
- Letelt a látogatási idő, menjenek haza.
- Ne máár – háborodott fel Niall és a többiek is nemtetszésüket hangoztatták.
- Nem maradhatnánk kicsit tovább? - pislogtam rá és igyekeztem a lehető legszebb mosolyomat felvenni.
- Sajnos nem valószínű – rázta a fejét.
- Ha akarod kölcsönadom egy órára – ajánlott fel Zayn, mire még én is elröhögtem magam.
- Te járnál rosszabbul – válaszolta, majd rám kacsintott, aztán meglátva Zayn arckifejezését közölte: - Maximum negyed órát maradhatnak.
Ez a negyed óra körülbelül annyira volt elég, hogy összeszedjük magunkat és elbúcsúzzunk Zayn-től, így igazából nem is nyertünk semmit. A gyakornok okosan kijátszott minket.
- Vigyázz magadra! - kért Zayn, miután elhúzódtam a rövid és diszkrét búcsúcsókunk után, amit a többiek jelenlétében nem akartunk elhúzni.
- Meglesz – biztosítottam. - Te pedig írj!
- Ööö, igen – nevetett fel és beletúrt a hajába. - A helyzet az, hogy az esésnél a mobilom is a darabjaira hullott. Szóval...
Csak a szememet forgatva sziszegtem a fogaim között, hogy szerencsétlen. Mert az is.
- Mi lenne, ha Em itt hagyná neked a mobilját és akkor majd ír az enyémről, úgy is nálam alszik – jelentette ki Harry. Ezt konkrétan nem beszéltük meg, de én egyébként is be akartam kéredzkedni hozzá, és nem azért, mert egyedül lennék otthon. Azért, mert tudom, hogy szüksége van rám.
- Oké – vontam meg a vállam, majd a zsebembe nyúltam és előszedtem a telefonom.
- Kösz – vette el mosolyogva.
- Csak aztán töröljétek ki a szexsms-eket – figyelmeztetett Harry.
- Nem lesznek olyanok – ígérte meg Zayn. - Ez nem a mi stílusunk.
Végleg elbúcsúztunk, bár kissé fájt otthagynom Zayn-t. Olyan megtört volt, még ha nem is mutatta ki annyira. Tudtam, hogy szégyellte a dolgot, és én tényleg nehezteltem rá, de azt is sikerült körülbelül öt perc alatt kiölnie belőlem a szeretetével. Egészséges ez? Nem tudom, de ha ettől vagyok boldog, akkor lehetek egy kicsit egészségtelen, mert ez volt Zayn első igazi hülyesége. Soha nem bántott meg, soha nem tette kockára a kapcsolatunkat, vagy ha mégis az is féltékenységből fakadt. És én úgy vagyok vele most már, hogy inkább legyen féltékeny, minthogy ne is érdekelje, hogy ki hogyan néz rám.
Harry hatalmas autójában az utazás csendben telt, csak a rádió szólt, hogy feleméssze a hallgatást. Láttam Harry-n a zaklatottságot, sok volt neki ez a hét. Először elveszti a barátnőjét, aztán az egyik legjobb barátja balesetet szenved. Ismerem a bátyámat és tudom, hogy jobban fájnak neki a dolgok, mint ahogy kimutatja azokat. Colette és Ő... Nos, ez egy érdekes kapcsolat volt és bennem titokban mindig motoszkált egy kisördög, aki azt hajtogatta, hogy ez egy gyerekszerelem elrontott felnőtt változata. Harry a lány mellett akart megkomolyodni, Colette-nek viszont pont a testvérem mellett teljesedett ki a zűrös korszaka. Colette igazából mindig zűrös volt, de Harry-vel nagyon sok minden hullott hirtelen az ölébe. Az emberek megismerték az utcán, a rajongók aláírásokat kértek tőle, pedig semmit nem csinált, egyszerűen csak Harry Styles barátnője. Volt. És ne feledjük, hogy Harry sikeréhez rengeteg pénz járult, amit Harry nagyon szívesen költötte a barátnőjére, drága ajándékokra, vacsorákra, kiruccanásokra. És Colette ezt néha már túlságosan is élvezte, miközben nem fogta fel, hogy a legnagyobb dolog amit kapott az Harry szerelme. Colette hajlamos volt túlesni bizonyos pontokon, és gyakran nagy volt benne a vágy. Kicsit sem volt prűd, így gyakran elkezdte nekem mesélni az előző éjszakáját Harry-vel, mire közöltem, hogy semmire nem vagyok kíváncsi, mert az ikertestvéremmel jár, így inkább kihagynám a pikáns infókat. Erre mindig csak annyit vágott rá, hogy akkor őt sem érdekli amit én mondanék Zayn-ről. Úgyse mondtam neki semmit.
Harry leparkolt a háza előtt, én pedig mosolyogva emlékeztem vissza az időkre, amikor még vele laktam is, annak érdekében, hogy újraépítsük a kapcsolatunkat. Hihetetlen távolinak tűnt, pedig egy év sem telt el teljesen.
- Jössz? - szólt Harry, mert én észre se vettem, hogy már leállt a motor, túlságosan elmerültem a nosztalgiázásban.
- Persze – mosolyogtam rá, majd kinyitottam a kocsiajtót. Felsétáltunk a szokásos lépcsőkön, majd Harry egy kicsit szenvedett a kulcsokkal.
Lecuccoltunk én pedig rögtön elvetődtem a kényelmes, puha kanapén és egy otthonszerű érzés kerített hatalmába.
- Mindig imádtál ott dögleni – jegyezte meg mosolyogva.
- Ma este ezen alszok, oké? - nevettem fel.
- Pedig megvan még a szobád – ült le, felemelve a lábaimat, majd az ölébe helyezte. Olyan jól esett, hogy ezt mondta. Igazából nem tudom mit csinált volna vele, de a tudat is olyan jó volt, hogy nem ért hozzá, hogy van egy biztos pontom ebben a házban.
- Elmondod, hogy mi történt Colette-el? - ültem fel.
- El – sóhajtott, én pedig törökülésbe vetettem magam és érdeklődve néztem felé. - Te vagy az első aki megtudja, a srácoknak csak annyit mondtam, hogy berúgunk, mert újra szingli vagyok. Nem vártak magyarázatot, tudták, hogy úgyse adok.
- Figyelek – erősítettem meg egy mosollyal.
- Az egész ott kezdődött, hogy rájöttem, hogy egyre többet titkolózik – kezdett bele. - Nem nagy dolgok, csak kicsit. Hogy az a felső már régóta megvan, nem a múltkor vette, meg ilyenek. Az egészet nem értettem, hogy miért, ez nem titkolnivaló. Aztán egyszer átmentem hozzá, hogy meglepjem, de ő a nappaliban cigizett. Nem is azzal volt a baj, hanem, hogy már milyen régóta együtt vagyunk, és ezt nem tudtam róla, pedig ez azért egy jelentős dolog, vagy nem? Ez olyan mintha vegetáriánus lennél. És nem csak nem mondta el, tagadta is, mondta, hogy milyen undorító, ha valaki cigizik, és, hogy ezt benned se szereti.
- Várj – akadtam el. - Te tudtad, hogy én cigizek?
- Szerinted Gemma nem árulkodott? - mosolyodott el óvatosan.
- És sose nehezteltél rám?
- Nem.
- Akkor Colette-re miért? - pislogtam.
- Mert ő tagadta, és nem értem miért. Ha ilyen kis dolgokban hazudik, hogy bízzak meg benne úgy igazán? Aztán jött az összeköltözési hiszti, észrevettem, hogy egyre nagyobbak az elvárásai. Elvárja, hogy valami puccos vacsora közben jelentsem be, közben szerintem a lényeg kettőnkről, és nem a helyzetről szól – beletúrt a hajába és elhallgatott pár másodpercre. - Megbeszéltük, hogy adunk magunknak pár hetet, hogy lenyugodjunk. Col hazament én pedig itt maradtam. Tegnap mentem utána, kissé sok idő, de ő se keresett, én se őt. Nem bírtam tovább, elmentem az ottani házához és közölni akartam vele, hogy szeretem és vissza akarom kapni, felejtsük el az egészet. Végig magabiztos voltam és gondoltam igazi macsó leszek. Na ja – nevetett fel szarkasztikusan. - Amikor bekopogtattam Tristan Harris. nyitott ajtót. Csak sápadtan néztünk egymásra úgy két percig, utána pedig Colette jelent meg, hogy megkérdezze ki az. Nos, nem rám számított, mivel Tristen inge és boxere volt rajta.
Harry még magyarázott valamit, hogy Colette mivel próbálta kivédeni magát, de szavai elúsztak a fülem mellett, csak egyetlen egy dologra tudtam koncentrálni. Arra, hogy Colette megcsalta Harry-t.

17 megjegyzés:

  1. az eleje nagyon aranyos lett,de a vége az nagyon letört...szegény Harry-t megsajnáltam . így még inkább Emma mellett állok hogy nem rohant egyből Colette-hez .a cím alapján amúgy arra következtettem,hogy Zayn csalta meg Emma-t nagyon megijedtem. :s amúgy jó rész lett :) siess a következővel :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, ez így alakult. :)
      Köszönöm szépen, sietek <33

      Törlés
  2. Szia! Hát, igen, megérte várni a részre ugyanis nagyon szuper lett. Kíváncsi vagyok, hogy folytatódik-e Harry és Col kapcsolata, én azért Col szemszögéből is meghallgatnám a történteket. Zayn és Emma pedig még mindig iszonyú édesek. :) Kíváncsian várom a kedvenc blogom következő részét :) Puszi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm szépen ^^ Minden kiderül, viszont Col szemszögre ne nagyon számítsatok, jelenleg nincs benne a terveimben.
      :33 Sietek <3

      Törlés
  3. Utalatos ketszinu ribanc! Hogy lehet ilyen undorito valaki?! Remelem Emma bosszut all a ribancon.....
    Zayn pedig nagyon bena :D de meg ez is aranyos benne XD Annyira aranyosak. Eskuvel hogy haladnak? Arrol reg olvashattunk :)
    xx Melinda

    VálaszTörlés
  4. Szia!<3 Nagyon joo resz lett<3 kiváncsivá tettel h Emma mit reagal majd Colettara<3 olvastam a kiirasodat AKAROK 3.évadot<3333 nagyon kérlek siess a kövivel<333
    Luv,
    Bogii<3333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm szépen. :33
      Ha meglesz a 200 lesz.:)
      xx, Kikiih <3

      Törlés
  5. Sajnálom Harryt nem gondoltam volna ezt Coletteröl........és lécci egy ici-picit vedd lejjebb a 200 felirstkozos számot ez szerintem egy kicsit irreàlis

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Irreális? Ó ha tudnád, hogy mennyi minden irreális az életben. Ha bíztok bennem akkor összejön és már látom, hogy nagyon sokan segítetek nekem ebben. Irreális? Alapból egy irreális személyiség vagyok, szeretem a kihívásokat és kizárt dolog, hogy lejjebb vegyem. Ha nem sikerül ez van.
      xoxo <3

      Törlés
  6. Annyira jóóóóóó... :) imádom:P

    VálaszTörlés
  7. Szia! régen írtam és bocsi érte! Először is felajánlom neked a következő könyvem hátsó 20 oldalát, ami úhy néz ki jövő januárra várható, így időd gondolkodni, de nem erőltettek semmit. Másodszor megint elvittél a sírba a leírásokkal, fantasztikus. www.diceing.blogger.hu vár egy meglepi. Nagyon fontos vagy néhány embernek és az irásaid, nehogy amatt hagyd abba, mert nem lett kereken 200 feliratkozó. Én nem adnám oda semmiért ezt a blogot. Colette esete nagyon letaglózott, huh. Nagyon jó rész lett. Egy tippet ha elfogadsz, akkkor "ne siess nagyon a részekkel". Köszönöm, hogy ma is adtál nekem egy nevetést az írásaiddal és egy sírós perceket a történtekkel. Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon édes vagy, meggondolom a dolgot, megtisztelő lenne! :)
      Nem hagyom abba, csak ezt a blogot, mert új blog mindenképp lesz.:) Kissé soknak tartom a 3 évadot, így csak akkor írom meg, ha tényleg sokan lennénk.
      Nagyon köszönöm a szép szavaidat, el sem hiszed milyen jólesik <3
      Nem sietek nagyon a következő résszel!:DDD <3

      Törlés
  8. Sajnálom Harryt, de biztos fog majd egy normális lányt találni, aki nem csalja meg.
    Olyan jól írsz, ötletdúsan, és amikor olvasom, akkor olyan érzésem van, mintha én is ott lennék. Remélem Zayn hamar meggyógyul és eljön az esküvő ideje is. Szeretném, ha lenne harmadik évad is. Én biztos olyan élvezettel olvasnám azokat a részeket is, és nem lenne erőltetett. Ez a kedvenc blogom, úgyhogy nagyon remélem még sok része lesz.
    Siess nagyon a kövivel. :)) <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm, hogy ilyen szépeket mondasz és bízol bennem, nagyon jól esik. <3 Ígérem minden kiderül a következő részben/részekben. :)
      xoxo, <3

      Törlés
  9. Ahogy elolvastam a cimet rögtön egy rihanna szám jutott eszembe :) Tristanról pedig egy görög leg3nda miszerint Tristan , Trója hercege megszökteti Helénát igy a nő Tristannal csalja meg férjét. A rész szuppppeeer volt :) uuu remélem lesz ha4madik evad viszont attol félek hogy egy idő után gyúrod gyúrod a rétest és nem lesz benne töltelék :( de ne legyen igazam :) grat a részért mindent bele :) imádtam :)

    VálaszTörlés