2/27 * The First Song

Sziasztok! :) Tudom, nagyon rég volt, tudom nem lett olyan hosszú, de én nagyon szerettem írni és elég fontos események is vannak benne, szóval remélem tetszeni fog!:) 

Mindenkinek boldog nyuszit és szép szünetet kívánok! <3

xoxo, Kikiih <3

The First Song

Behúztam a sporttáskám cipzárját, miközben elgondolkodtam, hogy minek is nekem ennyi cucc egy éjszakára? Aztán rájöttem, hogy a fele igazából tortillachips és pia.
- Kész vagy? - nézett be Zayn az ajtón.
- Azt hiszem igen – néztem felé mosolyogva. Így, hogy én az új bandatársaimmal töltöm ő kitalálta, hogy meghívja az ő kevésbé új bandatársait. Nem igazán tudtam, hogy inkább magamat féltsem, őt vagy inkább a házat.
- Akkor leviszem neked – lépett be, és azzal a lendülettel fel is vette a táskát. - Te jó ég, házat fogtok építeni és te viszed a téglát, vagy mi? - nézett rám elképedve.
- Csak a vésőket – vontam vállat, majd láttam Zayn kissé ijedt tekintetét megmagyaráztam. - Nem állíthatok be pia nélkül.
- Mennyit viszel? - kérdezte aggódva.
- Nem sokat, de a többiek is visznek – magyaráztam, Zayn pedig egyre sápadtabb lett. - Nyugi, nem lerészegedni megyek, csak azért mégis. Úgyis egy csomó más dologgal leszünk elfoglalva.
- Ugye nem hagyjátok el a házat?
- Nem, de ha mégis akkor van egy ilyenem – mutattam fel a csillogó gyűrűmet, ami szerint elég jelzés volt, hogy foglalt vagyok. - De mondom, ismerkedünk hisz banda leszünk vagy mi. Szóval nem bulizni megyek.
- Oké – sóhajtott, azt hiszem felfogta a helyzetet.
Ahogy leértünk a nappaliba tátva maradt a szám. Az asztalra ipari mennyiségű alkohol volt felpakolva, fogalmam sincs honnan szedte mindezt, de ahogy végignéztem a „tálaláson” azonnal kétségbeestem.
- Házibulit rendezel? - pislogtam elképedten.
- Nem, csak van választék – felelte diplomatikusan.
- Neked miért nincs gyűrűd? - tettem fel egy költői kérdést, leginkább magamnak.
- Mi? - értetlenkedett.
- Ha valaki rám néz akkor rögtön leesik neki a dolog – mutattam fel újra a kezemet. - De rajtad nem látszik.
- Nem hiszem, hogy mondjuk Niall rám mozdulna – kereste az összefüggést.
- Ha elmennétek. Ennyi pia után már bármire képesek vagytok, és kimozdulni a házból nem is nagyon merész dolog – magyaráztam, mert már mindenféle összeesküvés-elméletek jelentek meg a fejemben.
- Kezdek belezavarodni – közölte kedvesen, hogy ideje leállnom.
- Oké, de ezt még muszáj – sóhajtottam majd átkaroltam és óvatosan csókolgatni kezdem a nyakát. Megkerestem a szokásos pontot, amit már kitapasztaltam, finoman beleharaptam és szívni kezdtem a bőrét.
Zayn elnevette magát, de azért élvezte. Miután késznek éreztem a munkámat elhúzódtam tőle és szemügyre vettem a még kicsit pirosas foltot.
- Ezt most miért kellett? - vigyorgott.
- Megjelöltelek. A kutyák pisivel, én meg kiszívtam a nyakad – magyaráztam vigyorogva.
- A karomon van a neved – világosított fel.
- De azt nem mindenki szúrja ki – tártam szét a karom. - Ez feltűnőbb, és én csináltam.
- Ügyes vagy – bólogatott nevetve. Ilyenért még nem dicsértek meg, de bóknak vettem.
Zayn kikísért a kocsihoz, ahol egy hosszú csókkal elbúcsúztunk egymástól.
- Vigyázz magadra – húzódott el egy kicsit.
- Te is – pislantottam fel rá. - És a többiekre is.
- Rendben – nevetett fel egy picit, majd ajkait a homlokomhoz nyomta és megcsókolta.
- Szia – léptem el tőle.
- Hello – intett, majd hagyta, hogy bebújjak az ajtóba.
Ahogy elindultam még láttam a visszapillantóban, hogy ott áll, majd amikor már az utca végénél voltam beindult a kapun, én pedig onnantól teljesen az útnak szenteltem a figyelmem.
Kissé féltem, hogy odatalálok-e Jess házához, hiszen azelőtt soha nem jártam arra, de a környéken egyszer-kétszer már megfordultam, így csak a házszámokat kellett figyelni.
Egy kis kertes ház volt, előterasszal, amin egy kerek asztal és két szék is volt a nyugágyak mellett. Először nem hittem, hogy ez tényleg Jess háza, inkább egy családnak tudtam volna elképzelni, de az utca és a házszám stimmelt, így leparkoltak.
A táskámmal a hátamon mentem a kapuhoz, ahol csöngetés után szinte azonnal megjelent az ablakban Jess szőke hajkoronája, és rögtön felismert ezért vad integetésbe kezdett, majd rohant is beengedni.
- Itt a hüly efehér Audi! - tépte fel előttem a kaput, ugyanazzal a széles vigyorral.
- Hello – nevettem el magam és észrevettem, hogy a jókedvét akaratlanul is rám ragasztotta. Két puszival és egy gyors öleléssel üdvözöltük egymást, majd Jess végignézett rajtam.
- Te beköltözöl? Mert nem zavar, csak szólhattál volna – merengett, miközben mentünk az ajtó felé.
- Hajlamos vagyok túl sok cuccot hozni – feleltem egy sejtelmes mosollyal.
- Például? - emelte fel a fél szemöldökét, miközben lenyomta a kilincset.
Válasz helyett csak hagytam, hogy bevezessen, majd ott leraktam a kanapéra a táskát és felnyitottam.
- Ne tudd meg milyen óvatosan vezettem, nehogy bármi is összetörjön – emelkedtem fel, hogy jobban megnézhesse.
- Te nem vagy normális – röhögött.
- Igazán? Akkor látnod kéne, hogy az uram mennyi piát halmozott fel – forgattam a szemeimet. - Szinte féltem otthagyni őt és a barom haverjait.
- Lelépsz és rögtön bulit szervez? - kérdezte huncut mosollyal, miközben kiemelt egy üveg Jack Daniel's-t.
- Csak a One Direction megy, de nekem még az is sok – vallottam be, és segítettem neki kipakolni.
- Durvák?
- Plána részegen – bólogattam. - Talán Niall vagy Louis a legbrutálisabb – gondolkodtam. - Bár együtt a legrosszabb.
- Elhiszem – nevetett.
- Többiek? - érdeklődtem Asami és Amira felől.
- Hazamentek – felelte halál komolyan, én pedig kissé megijedtem.
- Mi??
- Csak vicceltem, mindketten írtak, hogy késnek – röhögött ki, hiszen szinte azonnal lesápadtam.
- Már azt hittem, hogy feloszlottunk, pedig még össze sem álltunk.
- Az kéne még!
- Maradnánk duó – elmélkedtem. - Poén lenne.
- Na ja, a két göndör – nevetett.
- Meg a két felnyírt hajú – folytattam.
- Szerinted szeretni fognak minket? - váltott át komolyabb témába.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én még nem gondolkodtam ezen, de... De szerintem nem kell ezen aggódni. Simon profi meg az egész csapat is, tudják, hogy mi jön be a célközönségnek, és ha szerintük mi vagyunk azok, akkor mi vagyunk azok. Ha pedig tévedtek, akkor is jó buli volt – tártam szét a karom és kedvesen rámosolyogtam.
- Azt hiszem igazad van – bólintott. - Már nagyon izgulok. Ki kell találnunk a nevet, meg lehet összedobhatnánk egy dalszöveget is és... - nagyba regélte, amikor csengettek.
Jess beengedte az új vendéget, aki Asami volt. A japán lány kedvesen mosolygott amikor meglátott, majd egy barátságos öleléssel köszöntöttük egymást. Hozzám hasonlóan kényelmesen öltözött, a haját felkötötte egy laza top és egy hosszabb ing volt rajta leggingsel. Visszafogott volt, mégis csinos.
- Amira? - nézett körbe.
- Szintén késik – felelte Jess. - Elvileg hamarosan itt lesz.
- Értem – bólogatott, majd a szeme megakadt az asztalon, amire ki volt pakolva az általam hozott piamennyiség, és az amit Jess már alapból kitett. - Azt hiszem csak homokot hoztam a sivatagba – mondta, mire mi kissé értetlenül néztünk rá. Magyarázatképpen elővette a táskáját és kiemelt két üveg whiskyt.
- Elfér ez – legyintett Jess. - Ha nem ma isszuk meg akkor legközelebb.
 Nem kellet várni öt percet, hogy a csengő újra megszólaljon. Mivel már csak egy valaki hiányzott rögtön tudtuk, hogy Amira lesz az, aki bocsánatot kért a késésért, de még be kellett mennie a boltba... piáért.
- Oké, egy évre tele vagyunk – nézett végig a már túlzsúfolt asztalon Jess. - El se fog férni a maradék a hűtőben.
- A részegen ismerhetjük meg legjobban egymást – vont vállat Asami, mire elnevettük egymást.
Kezdésnek egy Amira álltal hozott Jeam Beam-et választottunk és lazán iszogatni kezdtünk, miközben tök semleges témákról beszélgettünk. Asami és én elterültünk a kanapén, míg Jess és Amira a széles kanapén osztozkodtak, és igaz hogy a lábuk kicsit összegubancolódott, de kényelmesen elfértek.
- Addig jó amíg nem tudom, hogy miket rosszalkodtál ebben a baromi széles fotelben – mondta Amira. - Ezt milyen széles emberre tervezték?
- Nem rosszalkodtam benne, az exemmel mindig hozzá jártunk, néha napján amikor meg nálunk voltunk, minden az ágyban történt – felelte vigyorogva. - Ja, meg a zuhanyzóban. De amióta szakítottunk nincs senkim.
- Meddig voltatok együtt? - kérdezte Asami, majd belekortyolt a poharába.
- Tíz hónap – válaszolta Jess, majd ő az üveget megragadta és jól meghúzta. - Megcsalt a görény.
- Ó – motyogta Asami.
- Nem tudhattad – mosolygott rá Jess. - Amúgy már túlvagyok rajta, nem volt túlságosan nagy a szerelem. Csak jó volt vele. Amúgy, ha már pasiknál vagyunk. Emma-nak mindjárt bekötik a fejét, de veletek mi van? - nézett Asami-ra és Amira-ra.
- Már egy ideje nincs barátom, lassan egy éve egyedül vagyok – mondta elgondolkodva Asami. - Egy éve, te jó ég!
- Nekem nincs időm ilyen hülyeségekre – felelt Amira, mire elmosolyodtam. Sokáig én is így voltam vele, erre...
- Akkor egyedül te vagy foglalt Em – nézett rám Jess, amolyan „ez van” nézéssel.

- Jajj de rossz nekem! - nevettem fel.
- Nyilván, Zayn Malik mellett nagyon rossz lehet – ironizált Amira.
- Egyébként nagyon utáltuk egymást régebben – vallottam be. - Nem bírtunk meglenni egy légtérben.
- Hülyéskedsz – nézett Jess hitetlenkedve.
- Nem, tényleg nem! Soha nem mertek minket kettesben hagyni, mert valamelyikünk tuti robbant volna.
- Most meg jegyben jártok – állapította meg Asami.
- Van ez így – húztam félmosolyra a számat.
- De miért utáltátok egymást? - kérdezte Amira.
Végignéztem rajtuk, majd rájöttem, hogy életem következő szakaszának szerves részei lesznek. Életem egyik legfontosabb szakaszának. Miért is ne lennék őszinte velük?
Elmeséltem mindent, kezdve azzal, hogy Harry-vel összevesztünk, majd elmondtam, hogy mi történt amikor utánamentem. Elmeséltem, hogyan jutottam a drogok közelébe, majd az elvonókúra menetét is, aztán pedig azt, hogy miképp jött helyre az életem, egészen addig, hogy menyasszony lettem.
Nem szakítottak félbe, érdeklődve hallgattak végig. Láttam, hogy egyszer-egyszer meginognak, vagy szólásra nyílik a szájuk, de inkább visszahelyezték az ajkaikat alapállásba és tovább hallgattak. Tényleg érdekelte őket, nem kényszerből hallgattak. Felfogták a dolgok komolyságát és mélységét, majd amikor befejeztem, egy kis csend állt be.
- Én is voltam elvonón – szólalt meg először Jess. - Rossz társaságba keveredtem és én is hasonlóan bulizni és piálni kezdtem, mint te. A tesóm kapott rajta, aki persze rögtön szólt anyáéknak. Végig mellettem álltak, segítettek, rávettek az elvonóra. Azóta nem nyúltam semmihez, csak néha egy-egy szál cigit elszívtam, meg bulik alkalmával ittam. De kábítószer, semmi.
- Füveztem – szólalt meg Amira. - Két és fél éven át, a gimis osztálytársaim vettek rá. Nem érdekelt semmi, nemtörődöm lettem, de aztán az egyikünk lebukott és elgondolkodtam. Kellett ez nekem? Önszántamból mentem elvonóra, ami könnyebben ment, mint gondoltam. Igaz máshoz nem nyúltam, de a cigit azóta se tudtam lerakni.
- Én sem – néztem rá együtt érzően. Akármennyire is próbálkozok, szüksége van a szervezetemnek a nikotinra.
- Nekem semmi ilyen nem volt – csatlakozott Asami. - Én csak nagyon durván buliztam, szinte minden nap eljártunk, így egész nap dübörgött a zene a fejemben és még minimálisan tudtam se figyelni az órákra, mert másnapos is voltam. Az érettségi előtt összeszedtem magam, akkor csak hétvégén jártam el, de így se tanultam sokkal többet. Épphogy kettessel átcsúsztam.
Megnyíltunk egymásnak. Őszintén, önzetlenül és eszünkbe se jutott, hogy elmondanánk ezt bárkinek. Egyrészt mert nem volt kinek, másrészt pedig azért, mert bíztunk egymásban, percről percre egyre jobban. Két óra után már tudtam, hogy nyugodt szívvel hívhatnám őket a barátaimnak, mégsem tudtam. Mert ez több volt, sokkal több, azonban mégsem tudtam megnevezni ezt az érzést.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve nekiálltunk dalt írni. Annyi minden közöset találtunk egymásban, hogy Asami egyszer csak felvetette az ötletet.
Körbe ültünk a szőnyegen és az első szavakon agyaltunk, amikor megcsörrent a telefonom. Colette mosolygós kép jelent meg. Akármennyire is fájt nem vettem fel, mert ez most fontosabb volt, reméltem, hogyha később elmagyarázom már megérti.
Amikor másodszorra hívott már kinyomtam, harmadszorra pedig igen kellemetlenül éreztem magam.
Már megvolt az első rész, de ő még mindig csörgetett. Kezdett elegem lenni, hogy nem hagyja, hogy megírjuk az első dalunkat, így bocsánatot kérve, kissé indulatosan felvettem.
- Igen? - szóltam bele dühösen és egy távolabbi ablakhoz sétáltam.
- Emma – szólt bele, halk és törött hangon. - Miért nem vetted fel? - Azonnal lelkiismeret furdalásom lett, mert aggódást keltettem benne, holott semmi bajom sincs.
- Ne haragudj, csak épp fontos dolgom van – mondtam lágy, elnézésért esedező hangon.
- Vége van – közölte, majd hallottam, hogy feltör belőle a sírás.
- Mi? Minek van vége? - kérdeztem, miközben oldalasan nekidőltem a falnak és kinéztem az ablaküvegen.
- Harry. Nem láttad a Twitter-kiírását? - kérdezte úgy, mintha kötelességem lett volna.
- Nem vagyok net közelben.
- Már tök sokkal retweetelték, és favolták is – mesélte. - Emma, én annyira kivagyok. Nem tudnál idejönni?
- Tudod, hogy szeretlek, de most nem megy – utasítottam vissza finoman.
- Miért? Mi olyan fontos? Malik mi? - nevetett fel szarkasztikusan.
- Nem, nem Malik – közöltem kissé durvábban, mire a lányok feszülten néztek rám. Lehet, hogy normál esetben nem húztam volna fel magam ilyen gyorsan, de már volt bennem egy kis alkohol, ami fokozta az indulataimat. Mégis érdeklődött irántam Colette az elmúlt két hétben? Ott volt amikor össze voltam törve Zayn miatt? Ott volt amikor elmentem a meghallgatásra? Felhívott, hogy hogy sikerült? Érdekli, hogy mi van velem? Tudja egyáltalán, hogy most már egy banda tagja vagyok? - Tudod mit Colette? Nem Malik az, de fontosabb, sokkal fontosabb, mint te, mert neked is sokkal fontosabb dolgaid voltak nálam az elmúlt időszakban. Szóval kizárt dolog, hogy most eldobnék bármit is érted, pláne nem Őket. Szóval edd meg amit főztél, a bátyámnak biztos jó oka volt, ha kidobott. Szia – és azzal kinyomtam, nem is voltam kíváncsi a válaszára.
Kikapcsoltam a telefonom és félretettem, majd visszaültem, ezzel ismét teljessé alakítva a körünket. A lányok furcsán néztek rám, de nem merték megkérdezni.
- I just wanna live a quiet life – mondtam a dal folytatásának gyanánt. Elgondolkodtunk egy kicsit, majd Asami lefirkantotta és gondolkodtunk a folytatáson, ami szintén az én fejemből pattant elő. - I'll make an excellent wife...
Fél órán belül meg is lett a dalunk, ami a Trouble címet kapta. Az más kérdés, hogy Simon-éknak tetszeni fog-e, a lényeg, hogy nekünk már van egy közös dalunk, akár megjelenik, akár nem.
Sok-sok órával később valamikor hajnalban végignéztek a kissé fáradt, de továbbra is élénk társaságunkon. Nem is értettem, hogy mitől féltem ennyire. Tökéletes kis csapat lettünk, már most élveztem minden egyes velük töltött percet, és izgatottan vártam az összes többit, mert végre egy csapat része lettem, kaptam egy második családot.

Amikor már mindenki kidőlt még elővettem a telefonomat és újra bekapcsoltam. Legfőképp azért, hátha Zayn írt valamit, de nem. Igazából nem is vártam el, de ha mégis írt volna akkor válaszoltam volna.
Fúrta az oldalam a kíváncsiság, ezért megnéztem a Colette által említett tweet-et. Hatalmas lázadás indult Twitteren, a fele csapat Harry mellett, a másik ellene. A tweet a következő volt:
Hivatalosan is szingli vagyok, kidobtam a ribancot! xx.
Egyesek úgy gondolták, hogy ezt már rég meg kellett volna tenni, mások pedig nem bírták felfogni, hogy miért mond ilyet pont Harry a volt barátnőjére.
Erre én is nagyon kíváncsi voltam.