2014. április 27., vasárnap

2/29 * Happily

Sziasztok! Most megszakítottam a rendet és megint a Breakaway-re került fel előbb rész. Mint mondtam hamarosan jövök egy magyarázattal, azt inkább holnapra hozom, mert... Mert holnapra hozom. Nagyon köszönöm a rengeteg feliratkozást és kommentet, nagyon sokat jelentenek! <3
Jó olvasást mindenkinek! 
xoxo, Kikiih <3

Happily


Három nap. Három napig összesen egy útvonalat jártam be, oda és vissza. Harry házától a kórházig. A látogatási idő alatt minden egyes szabad percemet Zayn mellett töltöttem, a maradékban pedig Harry lelkét ápolgattam, igaz kis apróságokkal, hogy a kedvencét megfőztem neki vacsorára, vagy, hogy este azt a filmet néztük meg amit ő akart. Igaz Harry fizikailag jól volt, mégis töröttebbnek tűnt, mint Zayn, aki folyamatosan mosolygott amíg együtt voltunk a kórházban. Nem történt semmi különös, csak beszélgettünk. Néha leugrottam neki és magamnak egy szendvicsért, de alapból végig együtt voltunk. Ott voltam mellette, hogy enyhítsem a fájdalmait, hogy elfelejtessem vele a történteket.
A legfontosabb mégis az volt, hogy észrevettem rajta valamit, amit már nagyon rég láttam. Az őszinte mosolygást, a csillogó szemeket amikkel rám nézett, miközben összekulcsolt ujjainkkal ültem mellette az ágyon. Ezt a fajta érzelmet nagyon rég láttam rajta. Az őszinte boldogságot. Bár a gyűrű ott volt az ujjamon, mégse éreztük önfeledtül boldognak magunkat. Gyakran csak elrohantuk egymás mellett, míg én a stúdióba jártam ő éppen klipet forgatottak a srácokkal. Csak este találkoztunk, amikor már mindketten fáradtak voltunk. Természetesen örült, hogy sikeresen csatlakoztam egy bandához, én pedig annak, hogy a srácokkal sínen van a karrierjük és a lemezeiket sorra veszik. De ez mégse az volt, mint régen, amit az utóbbi hónapban csak egyszer éreztem. Amikor elmentünk az erőbe és ott tényleg csak mi ketten voltunk. A sürgést-forgást magunk mögött hagyva egyedül voltunk és végre-valahára csak egymásra koncentráltunk. Nem volt feszültség, eszünkbe se jutott úgy összeveszni, mint amikor Zayn Bradfordba ment. Mindez olyan távolinak tűnt, pedig nem viselkedtünk tisztes jegyespárhoz méltóan. És ebben mindketten hibásak voltunk, de nem is. A dolgok egyszerűen csak így alakultak, a sors próbára tett, minket, hogy kibírjuk-e. Kibírtuk. Az utolsó kérdés, hogy sikerül-e továbblépni rajta.
A harmadik nap Zayn-t hazaengedték a kórházból, így én haza szálítottam és nagyon komolyan vettem az orvos utasításait, legfőképp azt, hogy nem kellhet fel és nem mászkálhat, csak vészhelyzet esetén, ami nálam annyit jelentett, hogy csak akkor kelhet fel, ha WC-re kell mennie, vagy ég a ház.
Még mielőtt hazajött volna tökéletesen berendeztem a nappalit neki hálószobának, hisz ahhoz minden közel van, így amíg le nem szedik a gipszét a kihúzhatós kanapén alszunk.
- Úgy látom nagyon komolyan vetted a doki szavait – feküdt le Zayn a kanapéra.
- Téged vettelek komolyan – feleltem érzelmesen, majd jól rá is ripakodtam. - Tedd már fel oda a lábad, nem dísznek van! - mutattam a feltornyozott párnákra.
- Bocsi anyu! - ijedt meg, majd a felrakta a begipszelt lábát a helyére.
- Helyes – biccentettem.
- Te teljesen kész vagy – röhögött fel.
- Csak azt szeretném, hogy meggyógyulj – ültem le mellé lebiggyesztett ajkakkal.
- Ha te mellettem vagy, nekem semmi bajom – mosolygott rám, majd fél kezével óvatosan magához húzott és lágyan megcsókolt.
- Szeretlek – döntöttem a homlokát az övének.
- Én is – simogatta hüvelykujjával az arcomat.
- Ma be kell mennem a stúdióba, de addig még van idő, ezért előkészítem a vacsit.
- És én mit csináljak nélküled?
- Nézz tévét – vontam meg a vállamat.
Felálltam és odadobtam neki a távirányítót a tévészekrényről, majd egy puszit dobva neki bementem a konyhába. Halkan beszűrődött valami sorozatnak a zaja és néha-néha hallottam, hogy Zayn felkuncog, tehát valami vígjátékot nézhetett.
Gondolataimba elkalandozva szeleteltem fel a húst vékony csíkokra, majd betettem őket egy tálba és vissza a hűtőbe. Után kiszedtem egy uborkát, meghámoztam, majd ugyancsak merengve lereszeltem és még a szósz elkészítése közben is azon gondolkodtam, hogy mi fog történni ma a stúdióban. Kicsit bezsongtam, így majdnem megcsúszott a kés a paradicsomon, de időben elhúztam a kezem, így nem vágtam el az ujjamat. Talán jobban kéne koncentrálnom.
Pont kész lettem mindennel, amikor láttam, hogy mennem kell, mert ha nem indulok el időben, biztosan elkések.
- Mennem kell – mentem oda Zayn-hez és kissé szomorkásan elhúztam a számat.
- Minden oké? - fürkészett.
- Persze, csak nem akarlak itt hagyni. Biztos jól megleszel?
- Szerintem nem érhet nagy katasztrófa – mutatott magára, miképp gipszelt lábbal ül a tévé képernyője előtt. - Hidd el, elrabolni se fognak, megszökni pedig pláne nem tudnék. Különösen mivel nem is akarok.
- Sietek vissza – mosolyogtam rá.
- Várlak – felelte, majd lehajoltam hozzá egy csókért.
A kocsiban tovább fokozódott az idegességem, azt se tudtam merre áll a fejem, így egyszer csúnyán rám is dudáltak. Idegesen vettem a levegőt, és igyekeztem nem dühöngve méregetni a sofőr arcát miközben elhaladt mellettem.
Amikor beléptem a terembe már mind a négyen ott voltak. Jess, Asami, Amira és Simon. Mosolyt erőltettem magamra, majd leültem Jess mellé az egyik kanapéra, és köszönés közben körbenéztem. Itt kezdődött minden, ebben a szobában. És itt is ér véget számomra.
- Na mesélj, mi az a sürgős amiért ilyen gyorsan kellett találkozni? Csak holnaputánig kellett volna várnod – nézett rám Simon, aki nyilván nem örült, hogy miattam kellett átszerveznie a sűrű napi rutinját.
- Nekem ez nem fog menni – vallottam be. - Nem tudom megcsinálni.
- Mégis mit? - ráncolta a szemöldökét Jess.
- Figyeljetek – sóhajtottam. - Én azt hittem, hogy nekem ez sikerülni fog, de nem érzem azt amit szerintem kéne. Imádlak titeket, az egész tök izgalmas, de ez nem az én életem. Kipróbáltam, de a múltkori stúdiózásnál is csak bénáztam – emlékeztem vissza a pár nappal ezelőtti próbálkozásomra. - Azt hittem, hogy ez az én világom, de nem. Nagyon sajnálom, de én nem akarom erőltetni a dolgot.
- Emma, rengetegszer előfordul ez a kezdeti bizonytalanság – mondta nyugodt hangon Simon. - Nagyon sokan megijednek, menekülni akarnak, de a végén mindig rájönnek, hogy nem kellett semmitől félni, és ha hagyom őket elmenni, mindent elvesztenek.
- Én ezt értem – tűrtem hátra egy tincset. - De én nem ezt akarom. Én családot akarok, úgy, hogy a gyerekeimnek valamilyen szinten normális élete legyen. Így se lesz könnyű, hogy az apjuk Zayn Malik lesz, de nem akarom, hogy egy bébiszitter nevelje fel amíg én koncertet adok az ország másik végében. Egy gyermeki álom volt számomra a színpad és a csillogás, de rájöttem, hogy ez igazából mindig is a bátyám álma volt, nem az enyém. És sajnálom, hogy ezt mondom, mert tényleg nagyon megkedveltelek titeket – néztem végig a lányokon. - Kilépek. Még most az elején, hogy tudjatok találni valakit a helyemre.
- De az nem lesz ugyanaz – nézett szomorúan Asami.
- Sajnálom – hajtottam le egy pillanatra a fejem, majd megpróbáltam mindhármuk szemét keresni. - Ne haragudjatok, de csak hátráltatnálak titeket. Nekem ez nem való.
- Biztos vagy benne? - harapta be a szája szélét Amira.
- Nagyon sokat gondolkodtam rajta, és igen. Tényleg nem akarom folytatni, akármennyire is fáj.
- A barátunk vagy, és mindenben támogatunk – mondta ki végül Jess. - Akár maradsz akár mész. De tőlünk biztosan nem fogsz megszabadulni!
- Köszönöm – nevettem el magam elérzékenyülten és éreztem, hogy a könnyek gyűlnek a szememben, amikor a szőkeség magához húzott és megölelt.
Rövidesen csatlakoztak a többiek is, és rájöttem, hogy hiába nem tettem szert hírnévre és hirtelen jött pénzre, olyan barátokat kaptam, akik mindezt felülmúlták.
Simon végül elfogadta a döntésemet, igaz előtte négyszemközt beszéltünk, és csak akkor fogta fel igazán, hogy miért döntök így. Ha valakivel kettesben vagyunk sokkal könnyebb megérteni a másikat, valamint őszintének lenni. A szerződést feltételek nélkül bontottuk, mivel még semmit nem ért el a banda és még nem is volt hivatalos a dolog a média és az emberek előtt, tehát úgy tűntem el, mintha ott se lettem volna.
Hazafelé tettem egy kitérőt. Szinte biztos voltam benne, hogy utoljára fogok arra járni, de egyszer még muszáj volt. Megálltam az ismerős ház előtt, majd leállítottam a motort. A harag folyamatosan termelődött bennem, amíg a liftre vártam a magas, kívülről régi stílusú házban. Végigsétáltam a folyosón, majd megálltam az ajtaja előtt. Oda már nem akartam a saját kulcsommal benyitni, az már túlzás lett volna. Így kopogtam és vártam, hogy ajtót nyisson.
- Emma! - nézett rám nagy csodálkozó szemekkel Colette. Körülbelül úgy nézett ki a meglepettsége, mintha a halálból tértem volna vissza. - Úristen, de örülök neked! - borult a nyakamba, de én szinte leráztam.
- Bemehetek? - kérdeztem érzelemmentes hangon.
- Persze – kémlelt furcsán, majd hagyta, hogy előremenjek.
- Szóval ez az a hely – fordultam körbe a nappaliban.
- Milyen hely? - pislogott értetlenül.
- Ide hoztad fel az összeset mi? Mert nem hiszem, hogy csak egy alkalom lett volna – néztem rá ridegen. - Szép ez a váza – nézegettem. - Az ő pénzéből vetted mi? Ebbe rakod a virágokat a többi pasitól, igaz?
- Emma állj le! - hangja szinte könyörgött. - Miről beszélsz?
- Arról, hogy megcsaltad Harry-t!
- Mert megbántott! - tárta szét a karját, mintha ez csak olyan természetes lenne. - Mi lenne, ha az én szemszögemből és megnéznéd a dolgodat.
- Hallgatlak – fontam össze magam előtt a karomat, majd levetődtem a kanapéra.
- Összevesztünk. Meglátott cigizni, hű eltitkoltam előle! - tette fel a kezét védekezően és közben megforgatta a szemeit. - Persze, hogy eltitkoltam, mert nem vagyok rá büszke, de mindenkinek van valami bűne. Azzal vádolt, hogy ő mindent megad nekem, de én a felét se viszonozom. Hogy a bánatba tudnám viszonozni, ellenben vele, aki egy szupersztár én csak egy stylist segédje vagyok, és nem hiszem, hogy majd én, mint nő fogom őt elhívni vacsorázni. Szeretem, de ő ezt nem fogja fel, mindig minden apróságon felhúzta magát, így nem lehet megmaradni senki mellett! Ezért inkább elhúztam haza, hogy nyugodjon le. Azonban ott belebotlottam Tristan-be és megkérdezte mi bajom, mert látta rajtam. És kissé... összemelegedtünk.
- Vagyis sok veszekedés után elhúztál, ahelyett hogy megbeszéltétek volna. Ráadásul meg is csaltad.
- Emma, én már nem bírtam! - túrt bele két kézzel a szőke hajkoronájába. - Harry mindenről tudni akart!
- Ez természetes, mert a pasid volt! Mégis mit akartál eltitkolni előle? Ja igen, a volt barátodat, akivel meg is csaltad – tapsoltam meg. - Gratulálok Colette.
- Csak mert Harry élete egy nyitott könyv azért az enyém is legyen az?
- Harry élete csak azok előtt nyitott könyv, akiknek kinyitja azt a szaros könyvet! - kiáltottam el magam, mert ismerem a bátyámat és tudom, hogy kiket avat be bizonyos ügyekbe. - És előtted kinyitotta te ribanc, de te semmit nem mutattál neki magadból, pedig állítólag gyerekkorod és életed szerelme.
- Te leribancoztál? - tátotta el a száját.
- Miért, nem vagy az? - húztam fel a fél szemöldökömet.
- Én vagyok a ribanc? Emma elfelejtted, hogy ki volt ott melletted az elmúlt években, amikor a hős és nagyszerű Harry egyszerűen csak otthagyott? Igen én voltam az – mutogatott magára. - Én húztalak ki a szarból, én voltam az aki egy percre se mozdult el mellőled. Én votlam az egyetlen jó az életedben.
- Ha tényleg te voltál az én... őrangyalom – kerestem meg a megfelelő szót. - Akkor miért kezdtem el drogozni? Ki is nyomta az első füves cigit a kezembe? Igen te. Ki vitt el bulizni? Te. Ki mutatta be nekem Brandon-t? Ez is te vagy!
- Ki követett téged Londonba, szinte azonnal? Ki szorított végig, hogy végre összejöjj azzal a seggfejjel? Ki ment el megvenni a szaros gyűrűdet és viselte el az idegesítő vőlegényedet egy egész nap? Az is én voltam!
- Csak még lejjebb ásod magad Zayn sértegetésével – ráztam a fejem.
- Ja bocs, mert ti vagytok Zemma, az álompár – védekezett rögtön. - Téged az összes rajongó szeret, míg én nap, mint nap kapom a sértő üzeneteket. Mert ti olyan rohadt tökéletesek vagytok, mert ti kiegészítitek egymást. De mi Harry-vel csak a rosszak voltunk, a ti totális ellentétetek. Én nem tudok énekelni, de majd szólj ha leadják a rádióban a közös számotok Zayn-nel, Simon Cowell úgyis elintéz neked pár dolgot, hiszen van ki befolyásolja.
- Hogy te mennyi mindenről lemaradtál – forgattam a szemeimet. - Már egy bandába is bekerültem, de kiléptem. És ha olyan rohadtul ismernél, tudnád miért. Mert én ezt mindig is Harry-ért akartam. Hogy vele legyek, hogy ne veszítsem el, miután pedig elveszítettem csak azért foglalkoztatott az éneklés, hogy visszakapjam. Tudod Colette, csak most jövök rá, hogy az egész barátságunk egy átverés volt – nevettem fel. - Neked fogalmad sincs ki vagyok.
- Tényleg nincs – bólintott. - Ha az a lány lennél akit ismertem akkor azonnal pattantál volna hozzám, ha bajom van, hiszen a legjobb barátok valami ilyesmit szoktak tenni, ha az egyikük padlón van. Sírtam volna a válladon, aztán elvittél volna bulizni, hogy legalább pár órára is, de elfelejtsem az egészet.
- Ez már nem a gimi Colette, itt már nem old meg semmit a pia.
- Mert te olyan rohadt érett vagy, a gyűrűddel meg az összes kiváltságoddal.
- Nálad nem könnyebb érettebbnek lenni – erőltettem fel egy mosolyt az arcomra. - Ja és én már nem iszok, szóval miután most fogom magam és elmegyek keress magadnak valakit, akivel majd seggrészegre ihatod magad, és azt csinálsz vele amit akarsz. A lista élére én Tristan-t tenném.
- Nem is rossz ötlet – tettetett gondolkodást. Onnan tudom, hogy tettette, hogy nincs agya, mert ha volt is az már rég elszállt. Odasétált az ajtóhoz és szinte kitépte előttem.
Egy elégedett mosollyal indultam el felé, majd hirtelen megtorpantam és a vázára esett a tekintetem, ami egy adag magazin mellett ácsorgott. Vajon mennyire strapabíró?
Lelöktem a polcról és apró mozaikdarabokra esett szét. Colette elhűlten nézett én pedig mosolyogva elsétáltam mellette, ki a folyosóra.
- A nagyanyámé volt – kiáltott utánam.
- Gyenge próbálkozás – szóltam vissza a vállam felett. - Soha nem ismerted a nagyanyádat. Ellenben veled én megjegyeztem a dolgokat amiket elmondtál nekem – megálltam majd megfordultam, vele szembe és mélyen a szemébe néztem. - Mert azt hittem barátok voltunk.
Nem szólt semmit, csak fél kezével az ajtónak támaszkodva kémlelete. Nem kellett több, tudtam, hogy most már tényleg mindennek vége. Lesajnálóan végigmértem, majd sarkon fordultam és nem megvárva a liftet, lesiettem a lépcsőkön.
Jó érzés volt. Mintha hazafelé gyorsabban is mentem volna, minden olyan felszabadult le. Nem izgatott a londoni forgalom, a hangzavar, a dudálások, inkább örömmel néztem ahogyan a srácok gördeszkáznak az utcákon, vagy ahogy egy szerelmespár megosztozik a korai vacsorájukon, miközben a lehúzott ablakon át bejutó szél belekapott a hajamba. Mintha semmi gondom nem lenne és az egész világ az enyém lenne.
A felhajtón az én fehér autóm elfoglalta a helyét Zayn fekete kocsija mögött. Kulcsaimat mosolyogva pörgetve az ujjaimon léptem be az előszobába, ahol szokásosan elkiáltottam magam.
- Megjöttem!
- Nappali! - jött a válasz, míg én kibújtam a cipőmből és lepakoltam a cuccaimat.
- Meg is lepődtem volna, ha máshol vagy – mosolyogtam rá, majd sietve leültem mellé, és egy csókot nyomtam a szájára.
- Na, milyen volt a stúdiózás? Jobban ment, mint a múltkor? - érdeklődött kedvesen.
- Igazából nem stúdiózás volt, csak egy megbeszélés – vallottam be.
- Akkor miért tartott ilyen sokáig? - értetlenkedett.
- Mert hazafelé beugrottam Colette-hez, hogy összetörjem a vázáját – feleltem félvállról, de ő tudta, hogy ennél többről van szó.
- Ugye nem verted meg?
- Nem – nyugtattam meg.
- Kár – húzta el a száját, én pedig elnevettem magam. - Csak összeszólalkoztunk, és nem valószínű, hogy újra találkoznánk.
- Ha most nem lenne begipszelve a lábam lejárnék egy örömtáncot – mondta, mire újra elnevettem magam.
- Úgyse járnál le, mivel utálsz táncolni – vádoltam meg.
- Igazán? - húzta fel a szemöldökét, majd a kezeit és a derekát mozgatta ide-oda.
- Na, ezt inkább hagyd abba, nagyon béna – állítottam le röhögve, és óvatosan megfogtam mindkét kezét.
- És, Colette rendezett valami nagyobb jelenetet? - váltott vissza komolyra.
- Colette csak azt tud rendezni. De amúgy most csak én törtem-zúztam és az is csak egy váza volt.
- Tehát Colette le van zárva innentől?
- Le – mosolyogtam rá.
- És a megbeszélésen mi volt? Megvan már a nevetek, vagy mi történt? Simon mit szólt a dalotokhoz? - faggatott.
- Kiléptem – böktem ki. Zayn egy pillanatra lefagyott, szerintem azt hitte rosszul hallotta.
- Mit csináltál? - pislogott nagyokat.
- Kiléptem – ismételtem meg. Hagytam Zayn-nek pár percet, hogy feldolgozza a dolgokat, és csak hosszas hallgatás után szólalt meg.
- Nos. Gondolom nem volt véletlen és jól meggondoltad. Én pedig mindenben támogatlak, így furcsamód ebben is.
- Komolyan? - lepődtem meg. - Azt hittem ki fogsz akadni.
- Hát... Nem számítottam rá. De... Jó, igazából a te dolgod.
- Tudom, hogy érdekel – húztam az agyát.
- Igazából sejtem mi lehet, talán túl jól ismerlek – mosolyodott halványan.
- Akkor mondjad! - kértem, mert őszintén kíváncsi voltam rá.
- Láttam rajtad, hogy nem élvezed. Vagyis élvezed, de nem annyira, mint ahogy én élveztem anno. Csípted a lányokat, de látszott rajtad, hogy idegenkedsz a helyzettől és emlékszem, hogy régen... Emlékszel, ugye, amikor együtt aludtunk és te az éjszaka közepén sírni kezdtél? - szakította félbe a gondolatmenetét, én pedig egy apró bólintással biztosítottam, hogy tudom miről beszél. Nehéz lenne elfelejteni. - Na akkor azt is elmondtad, hogy az éneklés igazából mindig Harry vágya volt, te szeretted, de leginkább csak miatta csináltad. Ezért se mentél el az X-Faktorba, ezért maradtál a háttérben.
- Hű – pislogtam párat. - Te tényleg túl jól ismersz – hajtottam a vállára a fejem.
- Na igen. Meg a naplódat is a kezembe nyomtad, ott is szépen elolvastam mindent – puszilt bele a hajamba.
- Azért adtam oda – feleltem.
Zayn a karját átvetette a derekamon és úgy húzott magához. Lehunytam a szemem és mélyen beszívtam az illatát, egészen addig amíg már szinte nem maradt levegőm. Olyan jó volt mellette lenni, hozzábújni. Bármeddig ellettem volna ebben a helyzetben, és rájöttem, hogy mindig ezt érzem amikor a karjaiban vagyok. Hiába is élveztem a helyzetet, én voltam az aki megszakította.
- Van még valami amiről még nem beszéltem – szólaltam meg óvatosan.
- Hallgatlak – mondta, én pedig elhúzódtam a válláról, hogy a szemébe nézhessek.
Mindig a szemeinél akadok el. Olyan szépek, olyan csillogóak és olyan tiszták. Ahogy belenézek rögtön átadja nekem a létező összes szeretetét, és nem kell küzdenem, hogy viszonyozni tudjam. Kíváncsian várta, hogy mit hagytam még ki, a gyomromban lévő pillangók pedig egy szoros csomóvá gyúródtak és úgy szorítottak, mint eddig talán soha.
- Nos – nyeltem egy nagyot. - A helyzet az, hogy van még egy oka, hogy kiléptem a bandából.
- Igazán? - lepődött meg ténylegesen.
- Úgy néz ki babát várok.
Ahogy kimondtam láttam a Zayn arcán cikázó érzelmeket, és szinte nem is tudta eldönteni, hogy melyiket fejezze ki az arcán. Meglepettség, boldogság, kétségek, öröm...
- Ez... Ez komoly? - túrt bele a hajába és az arcára akaratlanul egy mosoly ült ki. - Nem lehet, hogy megint vaklárma?
- Először én is azt hittem amikor késett a mezneszem, nem is foglalkoztam vele. Egy hónapnál már kezdtem gyanakodni, de most már másfél hónapja nem jött meg. Elmentem a gyógyszertárba, vettem is rögtön három tesztet, direkt megkértem, hogy a legérzékenyebbet adja.
- És? - kérdezte kíváncsian és észrevettem, hogy hirtelen megfogja a kezem és megszorítja. Nem tudtam hirtelen, hogy ez most tudatos vagy már automatikusan csinálta, de melegség járta át tőle a testem.
- Mindkettő pozitív lett – feleltem egy hatalmas mosollyal az arcomon és Zayn még jobban megszorította a kezem, közben pedig az ő szája is olyan mosolyra húzódott, amit talán még soha nem láttam.
Elengedte a kezemet és a derekamnál fogva húzott magához és hosszan megcsókolt. A csókunk közben még felszabadultabbnak éreztem magam, mint hazafelé a kocsiban. Feltétel nélkül boldogok voltunk, nem zavart sem Zayn törött lába, sem az, hogy éppen most balhéztam össze a volt legjobb barátommal. Az a pillanat, az a perc csak a miénk volt és nem vehette el tőlünk senki.
Zihálva húzódtunk el egymástól és a szám sarka már fájt, annyit mosolyogtam egyhuzamban, félő volt, hogyha begörcsöl akkor egy életre úgy maradok.
- Annyira szeretlek – suttogtam az ajkaiba.
- Annyira boldog vagyok – felelte ugyanabban a hangnemben.
Beletelt pár percbe, míg a pulzusunk visszaállt és mindketten kicsit lenyugodtunk. Csak most fogtam fel igazán a dolgot, pedig már másfél hónapja foglalkoztatott. Csak Zayn-nel teljesedett ki, és azt hiszem ennek így kell lennie.
- Megvan még a harmadik teszt? - kérdezte meg.
- Persze – feleltem. Miután mindkettő pozitív lett, a harmadikat úgy akartam megcsinálni, hogy tudjon róla.
- Megcsinálod?
- Most? - ijedtem meg egy kicsit.
- Emma, már szinte biztos a dolog – nyugtatott és végigsimított a karomon.
- És ha negatív lesz?
- Akkor van mellette két pozitív. Maximum elmész újra a boltba, de már nyolcvan százalék, hogy terhes vagy. Neked nem szokott késni, pláne nem ennyit.
- Igazad van – fújtam ki a levegőt. - Akkor megcsinálom.
Kaptam tőle egy homlokpuszit, majd a konyhába mentem, ahol kivettem egy üveg szénsavmentes ásványvizet és ittam pár kortyot. Vittem magammal, majd előszedtem az éjjeliszekrényemből a még becsomagolt terhességi tesztet és bementem a fürdőbe.
Még pár utolsót kortyoltam az üvegből, mielőtt nekiálltam volna. Az elsőnél nagyon ideges voltam, a második sokkal könnyebben ment, és ezzel sem voltak gondok.
Ahogy kész lettem a friss tesztel a kezembe lementem a nappaliba és láttam, hogy Zayn kissé idegesen figyel.
- Na?
- Még várni kell pár percet – feleltem, majd leültem mellé és az ő oldalán, a kanapé karfájára tettem. Szorosan hozzábújtam és a mellkasához nyomtam a fejem. - Szólsz ha kijelzi?
- Szólok – nyugtatott meg és nyomott a hajamba egy puszit.
Nem tudom, hogy pontosan mennyit ülhettünk csendben egymás mellett az eredményre várva, de tíz percnél nem lehetett több. Mégis, sokkal izgatottabb és idegesebb voltam, mint az előző két tesztnél. Szinte összeugrottam, amikor Zayn megszólalt.
- Kijelzi – mondta és a kezébe kapta. - Oké, még életemben nem csináltam ilyet, ezt most mit jelent?
- Pozitív – olvastam le és újra kiült az a bizonyos mosoly az arcomra, és hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy az enyém szélesebb, vagy Zayn-é.

27 megjegyzés:

  1. Iszonyú jó rész lett, most nagyon boldog vagyok. :D Bár amikor Emma és Colette veszekedtek elsírtam magam, én is nemrég vesztem össze a gyermekkori legjobb barátnőmmel, így kissé jobban átéltem a helyzetet. Nagyszerű író vagy és izgatottan várom a következő részt. Puszii :* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki:3 Sajnálom, hogy megsirattalak, nem állt szándékomban:S Remélem megoldódik, vagyha a csaj nagyon elcseszte a dolgot akkor azt, hogy könnyen tovább tudj lépni!:)
      Nagyon köszönöm!
      xx, Kikiih <3

      Törlés
  2. Sziaaaaaaaaa!
    Annyira imádtam ezt a rész és minden részét, tökéletes volt:) Annyira örülök annak hogy minden visszaáll úgy mond a régi kerék vágásba. Colette megérdemelt mindent amit kapott, egyáltalán nem sajnálom, és már várom hogy Harry újra boldog legyen:)
    Jó döntést hoztál, így lesz kerek a történet. Ez az egész tényleg nem Emmának való. Örülök, hogy így alakulnak a dolgok:) Annyiraaaaa örülök hogy Emma terhes és lesz egy kis Malik:3 Alig várom a következő részt ezt pedig imádtaaaaaam és hivatalosan is a kedvenc részem <3 Olyan ügyes vagy barim, imádlaaaaak <3
    xxx.<333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziiaaaa :3
      Nagyon köszönöm, köszönöm, hogy végig itt voltál velem és segítettél. <3
      Kis Malik:33 Nekem is :33
      Köszönööööööm <33
      xxx, <33333

      Törlés
  3. uhmm... babaaaaaaaaa. :$ imádtam. és pont. :)
    puszi, Cori. :)

    VálaszTörlés
  4. Elképesztően írsz, annyira élethű :) imádom olvasni:) nem akarom hogy abba hagyd :) L

    VálaszTörlés
  5. Eszméletlen jól írsz. Ez a kedvenc részem. Remélem,hogy nem hagyod abba a blogod és lesz harmadik évad :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm!:) <333
      Harmadik évadról majd írok bővebben....

      Törlés
  6. Naneee...terhes!!! DE JÓÓÓ!! Ugy visitottam mikor megláttam..erre vártam a második évad óta imádom még mindig nem hiszem el hogy Emma terhes nagyon jóó:-)<3<3<3

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jó lett.Ááááá.....ilyenkor abba hagyni szemét húzás volt...:) Nekem tetszik és igazából én örülök, hogy Emma kilépett a bandából, valahogy így jobban tetszik a történet...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsánat, de a következő rész innen fog folytatódni. :)
      Köszönöm. :) <3

      Törlés
  8. Szia!
    Fantasztikus!.. Naaagyon jó lett!
    Emma és Colette veszekedős részénél eldöntöttem, hogy nem olvasom tovább (a legjobb barátnőmmel tegnap előtt vesztem össze és majdnem elbőgtem magam),dde vegül jól tettem , hogy tovább olvastam.
    Még most sem hiszem el, hogy Emma terhes, de annyira örülök!:D
    Imádtam a rész!:)
    Emi Eme T.xx <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon köszönöm.:) Ohh sajnálom, remélem minden megoldódik, vagy ha úgy jobb akkor nem. :)
      :DDD
      Köszönöm, <333

      Törlés
  9. Nem teheted ezt velem, velünk mindent elintéztél minden szálat elvarttál. Amíg olvastam egész végig az volt a fejembe h „ez a lány egy tehetség egyszerűen nem hagyhatja abba én abba belebolondulok„ elképesztő sok blogot olvasok /olvastam ha egyet befejeztek azt montam : jó volt de a storynak vége itt egy happy end jöhet a kövi mert egyszerűen nem fogtak meg de a te sztorit egyszerűen elképesztő megfogott lehet h azért mert Emmában valamilyen szinten magamat láttom viszont a tiednek még nem lehet vége nem jöhet a híres happy end egyszerűen még nem készültem fel rá nemtudom elengedni nem tudlak elengedni mostis itt ülök a szobámba a telom felet (szóval bocsi a helyesírásihibák miatt) és bőgők egyszeűen hihetetlenűl jól írsz ........ KÉRLEK NE HAGY CSERBE <3 <3 <3 :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úristen, szinte elsírtam magam miközben olvastam a kommented! <3 Nagyon köszönöm, hihetetlen édes vagy, amiért ilyen szépeket mondasz! <333

      Törlés
  10. Annyira jó <3 Babájuk lesz :) uhh nagyon jó rész lett <3 alig várom a kövit!
    Semmi normálisat nem tudok írni még a rész hatása alatt vagyok ;)
    xoxo Melinda

    VálaszTörlés
  11. Emma és Zayn nagyon cukik. Egyszerűen imádom őket. És lesz kicsi Emma vagy kicsi Zayn, hát azt hittem szétszakad az arcom a mosolygástól, amikor elolvastam. A terhességi tesztes dolog imádni való volt.
    Emma és Col veszekedése megkönnyebbülést váltott ki belőlem. Valószínű azért érintett meg ilyen módon ez a dolog, mert nekem is így kellett volna lezárnom egy múltbeli állítólagos legjobb barátnővel a kapcsolatot.
    Remélem Harry már kezd jobban lenni, és nem fog Col miatt szomorkodni.
    Kérlek nagyon siess. :)) <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm, hidd el az enyém is!:)
      De sokakat érintett ez a dolog most, ebbe nagyon beletrafáltam. :S <3
      Sietek <3

      Törlés
  12. Szia. Nagyon jo lett. Imadtam, tok cuki.Varom a kovit!

    VálaszTörlés
  13. Szia!:) Szerintem még egyetlen egyszer sem kommenteltem, amit nagyon sajnálok, viszont mindegyes részt elolvastam többször is. Hihetetlenül jól írsz és sajnálom, hogy nem lesz 3.évad, de megértelek. Imádom Emmát és Zaynt, annyira aranyosak így együtt és személy szerint örülök, hogy babát vár Em, így nincs benne a bandában. Remélem indítasz majd új blogot, mert kár lenne abba hagynod az írást! Inkább nem rizsazok tovább, csak siess a következő résszel, mert ezt is elolvastam már egy párszor!❤
    xxH

    VálaszTörlés