2014. május 4., vasárnap

2/30 * Challenge Accepted

Sziasztok! :3 Nagyon jól esett, hogy így vártátok a részt, remélem tetszeni fog mindenkinek! Én nagyon boldog vagyok, hogy így álltatok hozzá a dolgokhoz és senki nem dühös a harmadik évad hiánya miatt, de ígérem kárpótollak titeket!:)
Jó olvasást mindenkinek!
xx, Kikiih <3

Challenge Accepted

* Zayn szemszöge *

Emma egyedül hagyott egy kicsit, hagyva, hogy feldolgozzam a dolgokat, amíg ő összerakja a vacsorát, amit már délután elkezdett.
Nehéz volt felfogni, nagyon nehéz, de egyben csodálatos is. Emma a legfontosabb számomra az életben. Emlékszem egyszer egy interjúban megkérdezték tőlünk, hogy mi jut eszünkbe, ha a barátnőnkre gondolunk. Hogy a többiek mit mondtak arra már nem emlékszem, a saját válaszom viszont az volt, hogy mindent. Mindent. Ez így van, akármilyen csöpögősen is hangzik. Persze a rajongók számára ez szállóige lett, különösen a Zemma-shipperek számára, akik a közös képeinket megszerkesztgetik és rámásolják ezt az idézetet, vagy egyéb dolgokat. Szeretem a rajongóinkat és különösen örülök neki, hogy ők minket szeretnek Emma-val. Az eljegyzésünket is pozitívan fogadták, nagyon kíváncsi vagyok, hogy a baba mit vált majd ki belőlük.
Baba. Annyira hihetetlen ez az egész és biztos vagyok benne, hogy igaz. Három teszt nem véletlen és Em-nek sose késett ilyen sokat. Nagyon izgatott vagyok miatta, már most pedig még fél óra sem telt azóta, hogy elmondta. Már most a kezeimben akarom tartani, már most ki akarok szeretgetni belőle mindent, már most azt akarom, hogy Emma anyukaként álljon mellettem. De a boldogsággal együtt elöntöttek a kételyeik is, amik ellen nem tudtam mit tenni. Jó szülők leszünk? Nem vagyunk még fiatalok? A mi szüleink, hogy fogják ez fogadni?
Pont a legjobbkor ért vissza. Kezében két tálcával, arcán széles mosollyal. Göndör haja egyenletesen omlott a vállára, és ahogy egyre közelebb jött egyre jobban kezdett verni a szívem. Szűk farmerét lecserélte itthoni elhordott melegítőnadrágra, és az én egyik pólóm volt rajta, amiért ha akartam volna se tudtam volna haragudni, különösképpen mivel még ez is jól állt neki. Leült mellém, az ölembe téve az egyik tálcát, amin egy gyros ült egy szalvéta társaságában.
- Először a baba, most meg a kedvencem? - néztem rá mosolyogva. - Még valami meglepetés?
- Csak cuki vagyok – vonta meg a vállát, miközben beleharapott a pita levágott végébe.
- Ezt eddig is tudtam – feleltem, majd én is nekiálltam az evésnek.
- Sikerült feldolgozni? - kérdezte pár harapás után.
- Nagyjából – bólintottam, de nem néztem rá, mert egy kiesett hagymakarikát ettem fel a tálcáról.
- Jól beszartál mi? - kérdezte vigyorogva.
- Honnan tudod? - néztem rá megilletődve.
- Mert én is így voltam vele – felelte. - Boldog voltam, aztán záporoztak rám a kérdések, amiket azóta se volt kivel megbeszélnem, így magamat nyugtatom hetek óta.
- Ó – esett le a dolog, hogy neki még nehezebb, hisz mégiscsak az ő méhében van az a magzat. Nekem nem szabad több kérdést felállítanom benne, sokkal inkább meg kell válaszolnom őket, megnyugtatva ezzel, hogy nincs egyedül.
- Az biztos, hogy megtartjuk a babát, bárki bármit mond – kötötte ki, majd elbizonytalanodott. - Ugye?
- Ha kell új életet kezdünk egy másik városban, de megtartjuk – feleltem, kissé túldramatizálva a választ, mire láttam Emma szemében az ijedtséget. - De természetesen nem lesz semmi baj, a baba pedig velünk marad. Semmiképp nem vetetjük el.
- A te szüleid nem lesznek kiborulva?
- A kapcsolatunk eddigi minden pontját támogatták, ennek is örülni fognak – biztosítottam, mert tudom, hogy a szüleim úgy szeretik Emma-t, mintha a saját gyerekük lenne, és ha látják, hogy mi boldogok vagyunk ők is azok. - Én inkább attól félek, hogy nálad mit fognak szólni.
- Nem lesz gáz – legyintett.
- Igazán? Amikor Anne megtudta, hogy együtt vagyunk közölte, hogy levágja a hímtagomat, ha teherbe ejtelek.
- Nem a heréidet akarta? - gondolkodott el.
- Részletkérdés.
- Amúgy azt mondta, ha megbántasz és úgy leszek terhes tőled. Én nem érzem magam megbántva, szóval nem lesz para. És nem én leszek az első a családban aki fiatalon szül.
- Igazán? - lepődtem meg, mert ezt az infót nem tudtam.
- Anya is húsz évesen szülte Gemma-t – vont vállat én pedig majdnem kiköptem a gyrost a meglepettségtől.
- Anne ilyen fiatalon szült?
- Én is ilyen fiatalon fogok – nézett rám ijedten.
- Jó, de Anne olyan szigorú meg minden. Én nem néztem volna ki belőle.
- Pont ezért ilyen szigorú – hajtotta le a fejét.
- Várj, most ezt nem értem – akadt el egy pillanatra.
- Egy ideig minden szép és jó volt, aztán amikor hét éves voltam elváltak – Emma felnézett rám és láttam a tekintetében a zaklatottságot. - Volt egy szép és jó családunk, ami egyszer csak felbomlott és nincs többé. Mi anyánál maradtunk, aztán elköltöztünk, majd megint vissza. Az egész olyan rossz volt Zayn és hét éves voltam. Egy hét éves kislánynak szüksége van az apukájára – még folytatta volna, de a hangja elcsuklott én pedig azonnal félreraktam a tálcát, a gipszelt lábamat leemeltem a párnákról és kissé ügyetlenkedve ugyan, de odacsúsztam hozzá, szorosan megöleltem és az ölembe húztam.
- Ne sírj – csitítottam mielőtt még hangosan felsírt volna. - Emma, velünk ez elő se fordulhat, szóba se jöhet. Nem tudom, hogy milyen volt a szüleid kapcsolata, de a miénk valami különleges, amit senki és semmi nem választhat szét, érted? Nem engedem, mert szeretlek és a gyerekünk, legyen akár kislány akár kisfiú egy boldog szerető családban fog felnőni, oké? Mindent megadunk neki, az összes szeretetünk az övé lesz, amennyit csak adni tudunk, úgy, hogy közben mi szerelmünk se tűnjön el. Mert ha az sincs, nincs a baba. De mi megoldjuk és nem engedjük el sem egymást, sem a babát, jó? Vertelek már át valaha is?
- Nem – válaszolta, még mindig a vállamra hajtott fejjel és éreztem, hogy a pólóm egy kis foltban már átázott. - Köszönöm – suttogta meghatottan.
- Hányszor kell még megmondanom, hogy nem akarlak többet sírni látni? - toltam el az arcát a vállamról és kisöpörtem néhány arcába hulló hajtincset.
- Bocsi, csak a hormonok – nevette el magát.
- Ezentúl mindent erre fogsz fogni? - forgattam a szemeimet.
- Lásd be nem rossz indok – kászálódott ki az ölemből, majd felvette a tálcámat és visszaadta, nekem pedig megakadt a szemem a kezén. - Mi az? - pislogott rám értetlenül.
- Az esküvő – böktem az ujjára, miközben átvettem a tálcát. - Azzal most mi lett.
- Nem tudom – vallotta be és magához vette a saját pitáját. - Arról volt szó, hogy nem sietjük el a dolgot, szóval most még jobban elhúzódik...
- A baba után akarsz esküdni? - estem egy kis kétségbe.
- Miért, te hogy gondoltad? Nem olyan egyszerű összedobni egy esküvőt, Zayn.
- De én azt akarom, hogy a gyerekünk házasságba szülessen – mondtam és hangomból kis csalódottság szűrődött ki. - Én azt akarom, hogy amikor szülsz már a feleségem legyél.
- Zayn – nézett rám kedvesen. - Nagyon gyorsan kéne összehozni, mert én nem akarok az esküvői ruhámban olyan lenni, mint egy... Nem tudom, de nem pocakkal akarok megesküdni.
- Akkor azelőtt megházasodunk, hogy nagy lenne a hasad – vetettem fel rögtön.
- Zayn, az csak pár hónap, annyi idő alatt megszervezel egy esküvőt? - képedt el teljesen. - Kizárt dolog.
- Emma, ez a kizárt dolog jellemzi a kapcsolatunkat. Kizárt dolog, hogy ti valaha is összejöjjetek. Kizárt dolog, hogy ti együtt maradjatok, végig fogjátok veszekedni az egész kapcsolatot. Kizárt dolog, hogy Emma sokáig együtt maradjatok. Kizárt dolog, hogy te leszel olyan bátor, hogy megkérd a kezét. Kizárt dolog, hogy valaha gyerketek lesz – szedtem össze a leggyakoribb mondatokat, amiket a közeli ismerősöktől kaptunk és Emma belátta, hogy igazam van, mert amikor látták, hogy vonzódunk egymáshoz igen sokan mondták ezt nekünk. - Emma, meg tudjuk csinálni.
- De Zayn, ahhoz, hogy ne látszódjon a hasam a harmadik hónapban kéne megházasodni. Az lehetetlen! - Be kellett látnom, hogy igaza van, két hónap tényleg kevés.
- Legyen a negyedikben – ajánlottam fel.
- Zayn, a negyedikben már elég nagy hasam lesz – folytatta.
- Istenem, hol a laptopom? - nyögtem fel.
Emma félrerakta a már üres tálcákat és előszedte a laptopomat. A kezembe nyomta én pedig a keresőben találtam egy képet amin megmutatták, hogy melyik hónapban milyen nagy egy terhes nő hasa. Emma felé fordítottam a képernyőt, de nem igazán volt rá szükség, mert olyan szorosan ült mellettem, ahogy anélkül is látta.
- Te jó isten – suttogta. - Én is így fogok kinézni?
- Gyönyörű leszel – feleltem és nem bírtam leállni a mosolygással, ahogy elképzeltem őt is úgy.
- Tényleg így gondolod? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Persze – nevettem fel egy picit, majd szájon pusziltam. - És valahol itt kéne megházasodnunk – böktem a negyedik hónapra.
- Az már túl nagy – rázta fejét.
- Hagyjál már a hülyeségeiddel – néztem rá komolyan. - Jó lesz az, gyönyörű leszel. És mindenkinek más az alkata, lehet, hogy neked nem fog így látszani.
- Az is lehet, hogy jobban – szólt közbe.
- És mi van, ha egy picit kidomborodik a ruhából a hasad? Mindenhogy gyönyörű leszel, és az embereket nem az fogja érdekelni, hogy mekkora a hasad, hanem az, hogy csodás leszel. És az a mi napunk, tökéletes lesz, bármekkora is legyen a pocakod.
- Istenem, de szeretlek – karolta át oldalról a nyakam és szorosan hozzám bújt.
- Figyelj – simítottam meg a karját. - Amint leszedik a gipszem elmegyünk a dokidhoz és ha ott megerősítik, hogy terhes vagy elkezdjük a szervezést. Rendben?
- Rendben – felelte egy ragyogó mosollyal, amivel könnyedén megfertőzött engem is.

* Emma szemszöge *

Amint leszedték Zayn lábáról a gipszet tényleg mentünk a nőgyógyászhoz. De még aznap, onnan a kórházból, teljesen rápörgött a témára, pedig még bicegett járás közben, pedig valami bokatartó segítőeszközt is kapott, ami segített egybetartani még pár hétig. Senkinek nem szóltunk róla amíg nem biztos, de közben a terhességem egyre jobban kezdett bebizonyosodni, mivel már kétszer is voltak reggeli rosszulléteim, amit érdekesen alakultak, hiszen Zayn vigyorogva vette tudomásul, hogy hányok.
- Zayn, mi van ha megint vaklárma? - kérdeztem a volán mögül, várva Zayn megnyugtatását magam mellől.
- Nem lehet vaklárma – mondta. - Azóta se menstruáltál, kétszer hánytál, megkívántad a spagettit és híztál.
- Ja, két kilót – forgattam a szemeimet. - Csak túl sokat ettem a spagettiből...
- És ha vaklárma? Akkor több időnk van, megházasodunk és utána csinálunk gyereket. Na aggódj már, mindenhogy csak jó lehet. De babánk lesz, jó?
- Ajánlom, hogy most is igazad legyen - sóhajtottam, majd bekanyarodtam a parkolóba.
Egy szép letisztult klinikához értünk. Nem oda mentem ahol a legutóbb jártam, kedves volt a doki, de egyszer már pórul jártam ott, talán kicsit babonából nem mentünk oda. Zayn-nel egy maszek dokit találtunk, igaz így jóval drágább volt, de Zayn azt mondta, hogy neki ez minden pénzt megér.
Belülről is nagyon szép volt a hely, és a recepción is kedvesek voltak, mondták, hogy pár percet kell várni, a doktornő máris fogad.
Leültünk két székbe, velünk szemben egyetlen nő volt, aki egy magazint lapozgatott, egyébként üres volt a hely, a csendet csak a falra szerelt hangszórókból kiszűrődi halk, lágy zene törte meg.
- Bejössz velem? - kérdeztem.
- Nem tudom – fészkelődött a székében, miközben fogta a kezemet. - Neked, hogy jobb?
- Jól esne ha ott lennél – vallottam be.
- Akkor ott leszek – nyomott egy puszit a homlokomra.
- Emma Styles? - nyílt ki az ajtó és egy fiatal, huszonöt év körüli pasi keresett a tekintetével.
- Én vagyok – álltam fel, Zayn-nel együtt, aki kissé furcsán méregette az ajtóban álló tagot.
- Mindketten bejönnek?
- Ha lehetséges – bólintottam.
- Természetesen – mosolygott ránk, majd beengedett minket az ajtón.
Az berendezés itt nem olyan volt, hogy összerezzentem volna, mint más nőgyógyászatokban. Olyan kellemes volt a légtér és a színek harmóniája. Az íróasztalnál egy negyven év körüli nő ült, de nagyon jól tartotta magát, vörös haja illett a kissé fehérebb tónusú arcbőréhez és zöld szemeihez.
- Emma ugye? - nézett rám kedvesen.
- Igen – mosolyogtam rá.
- Dr. Ricks vagyok – nyújtott kezet, én pedig megráztam.
- A vőlegényem, Zayn Malik – mutattam be Zayn-t, aki mosolyogva kezet rázott az orvossal.
- Hű egy jegyespár, jól sejtem amit sejtek? - kérdezte mosolyogva.
- Van rá esély, hogy babánk lesz – bólintottam mosolyogva.
- Dan, készítsd össze a dolgokat az ultrahanghoz – szólt a srácnak aki az ajtót nyitotta nekünk. - A gyakornokom – magyarázta meg számunkra. - Nos, amíg előkészül mesélj nekem, mik a tünetek. - Azzal intett az íróasztallal szemben lévő székhez, így a két végén foglaltunk helyet, Zayn pedig az én székemre támaszkodva állt.
- Nos – tűrtem a fülem mögé a hajamat. - Először az tűnt fel, hogy késik a menstruációm, de nem nagyon foglalkoztam vele, mert már volt tavaly egy vaklármánk. De másfél hónap után gyanakodni kezdtem, ezért vettem három tesztet, és mindhárom pozitív lett. Az elmúlt hétben kétszer is rosszul voltam reggel, hányingerrel együtt.
- Elég valószínű – bólogatott Dr. Ricks. - És önök mióta jegyesek, ha megkérdezhetem?
- Karácsonykor kértem meg a kezét – szólalt meg Zayn először.
- Ez aranyos – mosolygott Dr. Ricks, erősen fürkészve Zayn-t. - Mond csak, láthattalak már valahol?
- Lehetséges – bólintott Zayn. - Internet, TV, magazinok...
- A One Direction egyik énekese – szóltam közbe, még mielőtt komoly gondolkodás elé állítja életem első szimpatikus nőgyógyászát.
- Ó te jó ég, a lányom imád titeket – mondta, majd felemelt egy bekeretezett képet, amin a családjával volt. A férje, az idősebbik gyereke egy fiú és a lánya, akin 1D feliratú póló volt.
- Édesek – dicsértem meg.
- Kész van minden az ultrahanghoz – szólalt meg Dan.
- Köszönöm – mosolygott rá Dr. Ricks és jelezte, hogy menjünk oda.
Leültem a székszerű fotelbe és felhajtottam a pólómat, ahogy Dr. Ricks kérte. Bekente a hasamat azzal a hideg zselés dologgal és rájöttem, hogy furcsább érzés, mint ahogy a filmekbe láttam. Zayn megfogta a kezemet és a kis képernyőt figyeltük, ahogy Dr. Ricks mozgatta a műszert a hasamon.
- Hopp, ott van valami! - kiáltott fel, mintha csak horgásznak és valakinek a botja megmozdult volna.
Szólt Dan-nak, aki átállította a képarányokat, ettől közelebbinek láttuk azt az apró pontot a képernyőn, ami így már nem is volt olyan apró, körülbelül olyan öklömnyi lehetett.
- Gratulálok – szólalt meg Dr. Ricks nekem pedig könnyek szöktek a szemembe.
- Szóval az ott...? - mutatott Zayn a képernyőre.
- A magzat – bólintott Dr. Ricks.
Kellet egy kis idő, mire feldolgoztuk a dolgot. Már rég lebeszéltük a következő találkozót Dr. Ricks-el, ahol egy kivizsgálás is lesz, de én még akkor se fogtam fel. Tényleg kisbabánk lesz.
A parkolóban nekidőltem a kocsinak és a tenyerembe tettem az arcomat, és végleg felfogtam a dolgot. Gyerekünk lesz.
Zayn óvatosan odalépett hozzám és megfogta a kezemet, hogy elhúzza az arcomból és csak a széles mosolyommal találta magát szembe.
- Gyerekünk lesz – mondtam ki boldogan.
- Gyerekünk lett – bólintott hasonló jókedvvel, majd a derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt.
- Annyira boldog vagyok – hajtottam a fejem a vállára.
- Én is – puszilt bele a hajamba. - És most mit csináljunk?
- Világgá akarok kürtölni – feleltem.
- Komolyan? - tolt el és arcán teljes meglepettség uralkodott.
- Nem, igazából csak a fontosaknak. A srácoknak, Dani, Cole... Nem neki nem.
- Biztos? - pillantott rám.
- Már nem a barátom – ráztam a fejem. - Egy utolsó ribanc csak még megszoktam, hogy eddig köztünk volt.
- Azért felhívhatnád – puhatolta.
- Kizárt dolog – kötöttem ki. - Inkább induljunk.
A kocsiban Zayn mindenkinek küldött egy SMS-t az új telefonjáról, hogy egy óra múlva legyenek nálunk és írja oda nagy betűkkel, hogy fontos. Ahogy közeledtünk a házhoz folyamatosan érkeztek az üzenetek, valamennyi pozitív válasszal.
Zayn-nel olyan levakarhatatlan mosoly ült rajtunk, mint nagyon rég, talán az eljegyzésünknél. Lehet, hogy fiatalok vagyunk, lehet, hogy másnak nem menne, de nekünk fog. A kanapén összebújva vártuk a többieket, beszélgetve, csókolózgatva, egyszerűen csak kettesben.
A csengő először pontban egykor szólalt meg. Nem is kellett sokat gondolkodni, szinte biztos voltam benne, hogy Liam-ék lesznek azok. Mindketten a pontosság hívei, ha ketten vannak akkor pedig kizárt dolog, hogy egy percet is késsenek.
- Megyek, nyitom – kászálódtam le Zayn-ről és az ajtóhoz mentem. Mindenkinek van kulcs, így a kertkapuhoz nem szoktunk kirohangálni, csak a bejárati ajtót kell kinyitni.
- Sziasztok! - néztem rájuk mosolyogva és nem kellett csalódnom, tényleg Liam és Dani álltak az ajtóban.
- Minden oké? - kérdezte Liam idegesen. - Miért kellett így rohanni?
- Majd ha mindenki itt lesz – feleltem mosolyogva és arrébb léptem, hogy be tudjanak jönni és lepakoljanak. Liam kibújt a bakancsából, amibe eddig a fekete farmerjét tűrte be. E mellett egy fehér V nyakú póló volt rajta és bőrdzseki, a derekára pedig piros kockás inget kötött, az egészet pedig a felzselézett haja tette igazán stílusossá. Imádtam Liam öltözködését, de nem jobban, mint Dani-ét, aki egy lenge tavaszi kabáttal rejtette el a gömbölyödő pocakját. Már a harmadik hónapban járt, így amikor levette a kabátját a feszülős sötétkék púlóverén keresztül már könnyedén kiszúrtam a pocakját és akaratlanul is elmosolyodtam. Virágos sálát magán hagyta, csak a csizmáját vette le és tette le a felakasztott kabátja alá.
- Mi vagyunk az elsők? - kérdezte Liam.
- Meglepődsz? - szólalt meg a hátam mögül Zayn, aki időközben kitornázta magát az előszobába.
- Zayn – örült meg neki Liam és azonnal odament köszönteni, míg én megöleltem Danielle-t. Jólesően szívtam magamba a finom parfümjének illatát, és csak most jöttem rá, hogy milyen rég is találkoztunk.
- Hogy vagy Malik? - érdeklődött Danielle, miközben átmentünk a nappaliba. - A kis baleseted óta nem is találkoztunk.
- Már sokkal jobb, csak a hordanom kell ezt a járássegítő szart – fintorgott, hisz még csak egy fél napja kapta meg, de máris utálta.
Amíg ő bement a konyhába, hogy jó házigazda módjára hozzon valamit inni, én a nappaliban szórakoztattam őket, de nem kellett sokáig, mert a csengő újra megszólalt. Először Louis és Gemma érkeztek meg, a nővéremnek különösen örültem, mert nem is tudtam, hogy már visszajött Londonba. Utánuk már csak Harry-t és Niall-t vártuk, akik együtt érkeztek, állításuk szerint úgyis együtt ütötték el az időt, mert egyiküknek sem volt különösebb tennivalója.
- Na elmondanátok végre, hogy mi történt? - kérdezte Niall kissé rezignáltan. Körbenéztem a szobán és láttam, hogy már mindenki elhelyezkedett a nappalaiban körben elhelyezett bútorokon. Amikor beköltöztünk még soknak találtam, de mára rájöttem, hogy olyan sokan vagyunk itt általában, szükség van ezekre.
- Kiléptem a bandából – sóhajtottam.
- Mi? - ráncolta a szemöldökét Harry és a többiek is furcsán méregettek.
- De nem ezt akartad? - értetlenkedett Liam.
- Igazából akartam, de... - egy pillanatra megálltam, hogy összeszedjem a gondolataimat, majd folytattam. - De nem annyira, hogy nekem ebből álljon az életem. Szeretek énekelni, de nem akarok turnézni, vagy hatalmas koncerteket adni, nekem az túl nagy elkötelezettség. Az életem zenei részét az az egy év teszi ki amikor a bárban énekeltem, és nekem ennél nem is kell több, az tökéletesen megfelelt.
- Szóval visszaléptél a hírnévtől? - összegezte Louis.
- Így is mondhatjuk – bólintottam.
- Úgy, hogy Harry Styles a bátyád, Zayn Malik meg a vőlegényed? - mosolyodott el Louis.
- Nem akartam még ennél is nagyobb felhajtást – javítottam ki magam. - Nem akarok nagy sztár lenni és kész.
Pár perc csend támadt fel, amíg a többiek mérlegelték a hallottakat és a legtöbben egy bólintással jelezték, hogy felfogták és igazából megérték.
- Amúgy ezért kellett összehívni mindenkit és rohanni ide a város másik feléből? - kapta fel a fejét Niall. - Épp egy Nando's-ban ültünk Harry-vel. Nem lett volna elég egy telefon, vagy megvárni, hogy találkozzunk amikor rendesen összejövünk, ahogy szokunk?
A többiek ezt is végiggondolták és kicsit mérgesen néztek ránk, amiért ezért felbontottuk a napirendjüket.
- Igazából van még valami – köhintett Zayn, majd megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat. - Gyerekünk lesz.
És beállt a harmadik csend. Az elsőt a gondolkodás, a másodikat az enyhe düh, ezt pedig a teljes meglepettség töltötte fel. Elkerekedett szemekkel néztek ránk, majd Gemma volt az aki elsőnek megszólalt.
- Nagynéni leszek! - kiáltott fel, majd vigyorogva felpattant és szinte rám ugrott a kanapén. Nem tudtam mást csinálni, csak elnevettem magam és visszaöleltem. Nem sokat hallottam, mert annyira örültem, hogy a nővérem így örül neked, de azt kiszűrtem, hogy a többieknek is leesik a dolog és mennek Zayn-nek gratulálni, majd miután Gemma elengedte magát nekem is.
- Hányadik hónapban vagy? - kérdezte Liam, miután lenyugodott az örömtől és meglepettségtől és visszaültünk az eredeti pozícióba.
- 6 hetes a baba – feleltem és nem bírtam megállni a mosolygást, ahogy végignéztem az arcokon, akik olyan boldogan néztek minket.
- Ú, ez olyan jó, mehetünk együtt babaruhát venni, meg bútorokat meg minden, és tuti a picik is barátok lesznek és jajj, de boldog vagyok, olyan büszke vagyok rátok! - áradozott Danielle.
- Fiú vagy lány? - kérdezte Niall.
- Hülye, ezt még mi se tudjuk – röhögte ki Liam.
- Jó, honnan tudjam, nekem még nincs gyerekem – legyintette le, majd elgondolkodott. - Remélem.
- Tényleg Gemma, te nem vagy terhes? - nézett ijedten Louis a barátnőjére.
- Dehogyis, nekünk még ráér – válaszolta Gemma, mire mindenki elnevette magát.
- És az esküvő? - kérdezte Harry.
- Azt most akarjuk elkezdeni szervezni, mert még a kicsi születése előtt meg akarjuk tartani – felelte Zayn.
- Akkor nagyon bele kell húznotok – állapította meg Louis.
- Kösz, erre mi is rájöttünk – tártam szét a karom, a többiek pedig rögtön poénkodni kezdtek, hogy megint mennyi mindent el fogunk cseszni, ha ilyen rövid időn akarunk mindent létrehozni.
Zayn-nel egymásra pillantottunk és mindkettőnk arcán elterült egy széles mosoly, a szemünkben pedig a „Kihívás elfogadva” felirat csillogott.

14 megjegyzés:

  1. Sziaamiaaa!
    Úristen nagyon imádtam és nagyon cuki volt, már alig várom a következő részeket az esküvőt, a babát:) Olyan aranyos, hogy nagyjából mindenki boldog, de nem felejtem ám el Harryt! Remélem ő is talál hamarosan magának egy cuki lányt akivel megérdemlik egymást:) Niallre is csak ezt tudom mondani. Rettenetesen szeretem az ilyen nyugis édi részeket, persze egy határon belül amit te tökéletesen megtudsz tartani! Nagyon örülök hogy a Zemma páros ilyen boldog, már megérdemlik, és alig várom majd a szülők reakcióját:) Imádtam a részt,. nagyon nagyon jó volt és várom a következőt:)
    xx.<333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa! :3
      Nagyon köszönöm, olyan édes vagy, hogy mindig ilyen pozitívan állasz hozzá a részekhez, köszönöm a rengeteg tanácsot és támogatást amivel most is megajándékoztál. <3 Köszönöm, hogy vagy nekem:33
      xoxo, Kikiih <3

      Törlés
  2. Nagyon jo lett. Grat. Csak igy tovabb!!! Varom a kovit

    VálaszTörlés
  3. Annyira örülök, hogy Emma terhes...Nagyon aranyos lett a rész... Imádlak annyira jól megtudod írni a részeket, hogy WOW..ülök a gép előtt és örjöngök, nevetek vagy sírok....Ahhh...Várom a következő részt...Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy így tetszenek a részeim. :) <3

      Törlés
  4. Szia!!
    Fantasztikus rész!:D
    Örülök, hogy mindenki örül!
    Nem tudok igazán mi írni (és sietek is), viszont kötelességemnek éreztem, hogy írják valamit.
    Örülök, hogy Zaynnek és Emmának minden ilyen jól összejött, és, hogy a többiek is ilyen jól fogadták.
    Malik édes, mint mindig.
    Lehet, hogy a "babe-eket" egy kicsit hiányolom, de így jó ahogy írsz!
    Emi Eme T.xx <3

    U.i.: még mindig IMÁDOM amit/ahogy írsz!!:D

    VálaszTörlés
  5. Sziaaaaa!! :)) <33
    Annyira édes Zayn meg Emma együtt..... Úristen!! Imádom ezt a részt is, mint a többit is. :))
    Lesz esküvő, lesz kicsi Zayn vagy kicsi Emma... :)) Azt hiszem ezek azok a dolgok amire/akire mindenki várt már. :)) El sem hiszem, hogy ilyen jól fogadták a többiek is. Zayn meg egyszerűen irtó cukii, ahogyan nyugtatgatja Emmát. :))
    Imádom a blogodat. Naponta körülbelül ötször frissítem, hátha van új rész. :)) A kedvenc blogomnak nemsokára vége, de nem baj, mert már előre érzem, hogy jó vége lesz. :)) Hatodik érzék vagy női megérzés. Nem tudom melyikre fogjam. :))
    A részek mindig megérintenek. Amikor Emma szomorú volt majdnem sírtam. Amikor megtudta, hogy gyerekük lesz, akkor az az érzés szinte rám is átragadt. Imádom ahogyan írsz, mert bele tudom élni magamat. :))
    Kérlek siess a következő résszel is. :))
    Dalma :)) <33

    VálaszTörlés
  6. Remélem egy picit fogsz irni az utan h a BABA megszületik Imádom sajnálni fogom ha vége lesz:-( de akkor is ez a kedvenc blogom....<3<3

    VálaszTörlés
  7. Imádtam minden sorát ♡♡♡♡

    VálaszTörlés
  8. Még mindig fantasztikusan írsz!!! ;) Imádom <3 Ha ezt a blogot befejezted lesz új ? :) L

    VálaszTörlés
  9. ááááá... :D no comment. :) <3

    VálaszTörlés
  10. Nagyon nagyooooooooooooooooon jóóó lett ez a rész is!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! XD
    Örülök hogy, Emma terhes!!!!!!! :)
    Remélem soha se fogod befejezni a blogot!!!!!!!!! Olvastam már sok blogot jók lettek de nem annyira mit a tied!!!!!!!!!!!!! Te vagy a legjobb blog író! <3 Ha lehetne *LEGJOBB BLOG ÍRÓ* díjat adni én neked adnám!!! <3 <3 ;)

    VálaszTörlés
  11. Mikor lesz rész? Már nagyon várom:)

    VálaszTörlés