I'm Back

Szépséges csillogó egyszarvúkban gazdag napot mindenkinek! :D

Nos... Még nem egy résszel jöttem, de ígérem hamarosan ismét minden a régi kerékvágásban fog haladni. Szégyellem, de pontos dátumot még nem tudok, hogy mikor fognak érkezni a részek. Úgy gondoltam, hogy az új évad megérdemel egy új kinézetet, ezért rendeltem egyet, és úgy döntöttem, hogy addig nem teszek fel egy részt sem, amíg az meg nem érkezik, mert egyszerűen szeretném megtisztelni az új évadot, még akkor is ha nincsenek érzelmei.

Viszont van itt néhány fontos dolog:

Azon gondolkodtam, hogy esetleg nyithatnék egy Facebook csoportot. Ezért csináltam egy új fiókot Facebookra, ahol tulajdonképpen csak Veletek tartanám a kapcsolatot és akkor csinálnék a bloghoz egy csoportot. Nem nagyon terveztem, mert hülyeségnek tartottam, meg már minden blognak van ilyenje, de végül beláttam, hogy egész hasznos lehet és szerintem egész jó közösség alakulhatna ki. :) Aztán lehet, hogy ti hülyeségnek tartjátok és az egészet hagyom a fenébe. Csak visszajelzéseket szeretnék ezzel kapcsolatba, mert mondjuk három ember miatt nem fogok csoportot nyitni. Szóval szeretném ezzel kapcsolatban a visszajelzéseket.

Másrészt. Hihetetlenül köszönöm a több mint 60.000 megtekintést, a 65 feliratkozót és a szünet alatt érkező üzeneteket, nagyon hálás vagyok érte. Amíg szünet volt egyszer-kétszer felnéztem a blogra, visszaolvastam a részeket, tapasztalatot gyűjtöttem és olvasgattam a részekkel együtt szaporodó kommenteket és néha elnevettem magam, például amikor elolvastam az első Zayn hihetetlenül aranyos volt hozzászólást, néha könnyek gyűltek a szemembe amikor láttam, hogy mennyire dicsértétek az írásomat, de hatalmas örömmel töltött el a tudat, hogy ennyien írtatok nekem folyamatosan, és már nagyon visszavágyok és szeretném minél hamarabb elkezdeni a történetet.

De. Hogy egy kicsit húzzam az agyatokat hozok nektek egy kis részletet a második évadból (az elejéből, mert ugye a prológus után már volt egy, bár az kicsit később lesz), hogy legyen még egy kis ízelítő. :DD

Reggel amikor felébredtem örömmel vettem tudomásul, hogy van egy lila folt a vádlimon, mivel tegnap este bevertem az ágy szélébe. Az egész úgy történt, hogy mire én kiértem a fürdőből addigra Zayn már lekapcsolta a lámpát én pedig a vak sötétben estem át az egész ágyon, valamint a már félálomban lévő Zaynen. Semmi vész, nem haragudott és aztán én is békésen aludtam.
Átfordultam a másik oldalamra, ahol a nap gyér fénye beborította a szobát, így Zaynt is, akit velem ellentétben nem zavarták a nap ravasz sugarai, amik a függöny résein szűrődtek be. A paplan körülbelül a csípőjénél volt, így láttam a meztelen felsőtestét, a nagy melegben nem akart pólót felvenni, ezért csak boxer volt rajta. Támogattam ezt az ötletet.
Centiméterről centiméterre felmértem a testét, az összes tetoválásán elidőzött a tekintetem, különösen azon a négy betűn, amitől mindig gyorsabban kezd verni a szívem.
Tekintetem a testéről az arcára és szemeim majdnem megakadtak a reggeli kócos haján, ami kuszán lógott a homlokába és itt-ott a szemébe, de valami elterelte a figyelmem. Azonnal elkerekedtek a szemeim és ereimben megfagyott a vér. A madridi meleg ellenére kirázott a hideg és pislogás nélkül meredtem az egy pontra. Egy hirtelen mozdulattól vezérelve hirtelen két kézzel megragadtam Zaynt és rázni kezdtem. Fogalmam sincs honnan volt bennem ennyi energia, már nem is emlékszem a sokktól.
- Zayn! Zayn ébredj! - szinte már sikítottam.
- He? - nézett fel kómásan. - Mi történt? - kérdezte, aztán néhány másodpercen belül minden álmosság eltűnt a vonásaiból és a szava is elakadt. Fogalma se volt, hogy mit mondjon.

Ezzel búcsúzom, hamarosan újra hallotok felőlem, ígérem.

Millió puszi és kitartás a sulihoz!
Kikiih.